2011. január 30., vasárnap

2011. január 30. A év, évközi idő, 4. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Szof 2,3; 3,12-13

Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!
1Kor 1,26-31

Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: ,,Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék'' [Jer 9,22k].
Mt 5,1-12a

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

2011. január 30. ? Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
   tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
   tanította őket:
   ?Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ok vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ok öröklik a földet.
   Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ok kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta
   szívűek, mert meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.?
   Mt 5,1-12a


   Elmélkedés:
   Ehető boldogság?
   A napokban könyvesboltban járva megakadt a szemem egy könyvön. Elmosolyodtam
   a címén: A csokoládé a boldogság forrása. A gyerekek és a felnőttek egyaránt
   szeretik az édességeket, a különféle cukrokat és finom csokikat, de valóban
   ez volna a boldogság forrása? Ilyen egyszerű volna megtalálni a boldogságot?
   Ehető volna a boldogság? Csak megeszünk egy fincsi csokoládét és máris
   boldog lesz az életünk? A mai evangéliumban Jézus egészen másról beszél.
   Egy alkalommal, amikor fiatalokat kérdeztem, hogy boldogok akarnak-e lenni,
   kivétel nélkül mindenki igennel válaszolt. Mindannyian egyetértettek abban,
   hogy az ember boldogságra vágyakozik. De amikor ez után azt kérdeztem tőlük,
   hogy miként képzelik el boldogságukat, akkor szinte mindenki mást mondott.
   Egyikük például azt állította, hogy az ő számára a családja jelenti a
   boldogságot, amire néhányan azonnal elhúzták a szájukat, mert ők éppen
   hadilábon álltak szüleikkel. Egy másik fiatal azt mondta, hogy ő akkor érzi
   boldognak magát, amikor sikerei vannak a sportban, amivel persze a futásnál
   mindig utolsóként cammogók egyáltalán nem értettek egyet. Valakinek a
   festészet jelentette a boldogságot, de ezt az utat a maguk számára
   járhatatlannak tartották a többiek, akik még megfogni sem tudták rendesen az
   ecsetet. Szóba került továbbá, hogy talán a vagyon, a gazdagság adja a
   boldogságot, de ezt a többség ellenezte. Megemlítették még többek azt is,
   hogy sokan az alkoholtól vagy a kábítószerektől várják a boldogság érzését,
   de rögtön hozzátették, hogy ezek a szerek legfeljebb pillanatnyi örömöt
   tudnak adni, amely azonban távol áll az igazi boldogságtól.
   Egyáltalán nem reméltem, hogy az ennyire különféle elképzelések között
   rendet tud majd tenni Jézus tanítása a boldogságokról, az ember
   boldogságáról, s ez így is lett. Mert valljuk be őszintén: nem könnyű Jézus
   szavaival egyetérteni. Ő a szegényeket, a sírókat, az éhezőket, az
   üldözötteket nevezi boldognak, tehát olyan embereket, akik tulajdonképpen
   nélkülözik mindazt, ami szerintünk a boldogsághoz szükséges. Bizonyára a
   fiatalokon kívül sok más ember képzeli el saját boldogsága útját egészen
   másként, mint amit Jézus elénk állít, s amellyel el szeretne bennünk is
   indítani. Kételkedésünkben azonban mégis megtorpanunk, mert hiszen a mi
   Urunk biztosan nem mondott olyat, ami nem igaz. Bármennyire is furcsának
   tűnnek boldogság-mondásai, elgondolkozunk azon, hogy mi lehet az igazság
   ebben mégis? Mi Jézus szavainak a nyitja? Mi a kulcs e kijelentések
   megértéséhez?
   Abban egyetérthetünk, hogy ha valaki abból indul ki, hogy rögtön önmagára
   vonatkoztatja ezen ellentmondásosnak tuno kijelentéseket, akkor nem fogja
   megérteni azok értelmét. Nem önmagunkból kell ugyanis kiindulnunk! Inkább
   onnan érdemes elindulnunk, hogy a nyolc boldogságban Jézus mindenekelőtt
   önmagáról beszél. Jézus az, aki szegényként élt köztünk a földön. Ő az, aki
   tudott sírni és szelíd volt. Ő az, aki sokszor éhezett, szomjazott és
   nélkülözött. Jézus gyakorolta az irgalmasságot és ő hozta el a földre a
   békességet. Jézus az, akit gyaláztak, üldöztek, sőt, keresztre feszítve
   megöltek. Mindezen nehézségek ellenére sem volt boldogtalan az élete. A
   boldogságok, amelyekkel a hegyi beszédet kezdte, őbenne valósultak meg.
   Tehát e boldogságok csak Jézus életét szemlélve érthetők meg, illetve csak
   rajta keresztül válnak útmutatásokká számunkra. Ha Jézus él bennünk és ha őt
   követjük, akkor megtaláljuk boldogságunkat.
   Jézus nem csupán hirdette a boldogság útját, hanem élte is. Minket is arra
   hív, hogy kövessük őt útján. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az
   úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót
   akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Ez az út mindig
   biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok boldogtalanságba vezetnek.
   Induljunk Jézussal a boldogság útján!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az
   általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi
   boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden
   embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását.
 

30. vasárnap: ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP (Ward Mária)

Szof 2,3; 3,12-13; Zs 145; 1Kor 1,26-31; Mt 5,1-12a
    Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön!

Szof 2,3

Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!

3,12-13

Szegény és alázatos népet hagyok meg benned', mely majd az Úr nevében bizakodik. Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.

Zs 145

ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek.Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

1Kor 1,26-31

Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: ,,Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék' [Jer 9,22k].

Mt 5,1-12a

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.
Drága Istenünk, köszönjük, hogy közel vagy hozzánk életünk minden változásában. Köszönjük hűségedet. Ámen (T.M-né)


Istenem! Hány embernek próbálok megfelelni! Pedig semmi értelme ennek a törekvésemnek, hiszen nem embereknek, hanem Neked akarok kedvedben járni. Ez a kettő olykor egybe esik, de sokszor nincs köze egymáshoz, ilyenkor add, hogy egyedül Rád tekintsek! Ámen


Istenem! Neved káromlóan soha nem szeretném felvenni, csak akkor, ha magasztallak és dicsérlek Téged, mert arra vagy méltó. Áldom neved, míg élek szép dicséretmondással! Ámen


Jézusom, drága Megváltóm! Te látod igazán, hogy mennyit nyugtalankodom. Pedig nem kellene. Te mást javasolsz, jelesül azt, hogy imádságban tegyem kezedbe életemet, és megnyugvást találok lelkemnek. Add, hogy jobban bízzam Benned, mert akkor kevésbé fogok nyugtalankodni! Ámen


Kegyelmes Istenem! Benned élni rendezettséget is jelent. Tehát rendezetlen, nyugtalan, békétlen állapotom arra mutat, hogy már megint rajtad kívül keresem a boldogulást. Ilyenkor aggódás, idegesség jellemez, ami árt nekem és az engem körülvevőknek. Szeretnék semmi felől sem aggódni, hanem mindent hálás szívvel Rád bízni! Ámen


Mennyei Atyám! Tudom, hogy az én életem is prédikál. Csak nem mindegy, hogy melletted, vagy ellened. Nem mindegy, hogy dicsérnek Téged miattam, vagy éppen gyalázzák nevedet. Átadom Neked életem irányítását, és akkor vonzani fogok másokat Hozzád. Segíts ebben a szándékomban! Jézusért kérlek! Ámen


Uram! Az én életem zsinórmértéke a Te szavad. Bocsáss meg, ha erről megfeledkezem és saját fejem után indulok el, és járom a magam útját. Magamnak is ártok ezzel. Ám én nem a világhoz akarom szabni életemet és jövendőmet, hanem Hozzád és a Te vezetésedben bízva akarok élni. Ámen


Uram, Jézus! Te tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy. Ez végtelenül megnyugtat engem és arra bíztat, hogy életemet Rád bízzam. Gondjaimat, terheimet Rád vetem, mert Neked gondod van rám. Ámen

Bővölködő élet

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!

Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.

A LÉLEK TÜRELMESEN VÁR

  "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem." (Jel 3:20)
 
  Mindannyiunknak - idősnek és fiatalnak egyaránt - szükségünk van arra, hogy Istentől tanuljunk. Emberek is taníthatnak, hogy tisztán lássuk az igazságot, de egyedül Isten tudja megtanítani a szívet arra, hogy a megmentő igazságot elfogadja, mely azt jelenti, hogy jó és őszinte szívvel elfogadjuk az örök élet igéit. Az Úr türelmesen vár arra, hogy taníthasson és vezethessen minden vágyakozó szívet. A hiba nem a készséges Oktatóban, a világ legnagyobb tanítójában, hanem a tanulóban van, aki saját benyomásaihoz és elképzeléseihez ragaszkodik, nem adja fel emberi elméleteit, nem jön alázattal tanulni a Mesterhez. Nem engedi, hogy lelkiismeretét és szívét Isten nevelje, fegyelmezze és képezze - ahogy a gazda műveli a földet, és az építész építi a házat. "Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (1Kor 3:9)
  Mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten saját hasonlatosságára munkálja, formálja és alakítsa őt. Kedves barátaim, fiatalok és idősek, Krisztus mondja el nektek az örökkévaló igazságot: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. /Ha nem fogadjátok el tanácsadóként Krisztus szavait, nem lesz meg bennetek az ő bölcsessége és lelki élete. / Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, ... Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban." (Jn 6:53-56) Krisztus mondta: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (63. vers)
  Akik kutatják az Írásokat, és a legkomolyabban szeretnék megérteni azokat, azokban megnyilvánul a Lélek megszentelő ereje azáltal, hogy hitet ébreszt az igazságban, s mivel szívük legmélyébe rejtették az igazságot, így olyan hitük lett, mely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Lelki izomzatuk megerősödik az élet kenyere által, mellyel élnek. (Manuscript Releases, 8. kötet, 162-163. oldal)

2011. január 30. vasárnap

A lelkiismeret, a cselekedet, és a hit törvénye.

 A bűnös ember lelkiismerete arra indítja az embert, hogy próbálja jóvá tenni bűnét Isten előtt
Gondoljunk Évára és Ádámra, ahogy ettek a tiltott gyümölcsből, megnyílt a szemük, és a lelkiismeretük hatására a vádló és a védekező gondolataik azonnal beindultak.

Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok.Ezért rejtőztem el.
1Mózes 3:10

Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem.
1 Mózes 3:12

Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.
1 Mózes 3.13

Az életünkben ez az átok is működik, már a gyerekek is folyton azt keresik ki is a hibás abban amit elkövettek. Mi felnőttek pedig folytatjuk.
Elkeserítő az óemberünk természete. de van kiút ebből. A Megváltó Krisztus az, aki értünk áldozta fel magát.

Január 30.

Kegyesség és álkegyesség

"16Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. 17Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. 18Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, 19de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. 20Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: 21"Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" 22Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. 23Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet." (Kolossé 2,16-23)
Mikor is vettette pergamenre Pál ezeket a sorokat? Amikor Epafrásztól megtudta, hogy Kolosséban a zsidókból lett keresztyének nem értik a Krisztusban nyert megváltás lényegét, vagyis hogy csak Krisztus szerezte meg nekünk az örök életet, mi ehhez hozzátenni semmit sem tudunk. Még mindig azt hiszik, hogy az ószövetség törvényeinek megtartása is szükséges az üdvösséghez: étkezési szokások, vallási ünnepek, szombattörvény. Epafrász arról is beszámolt, hogy a pogányokból lett keresztyének meg zavaros dolgokat hirdetnek: olyanok, mintha alázatosak lennének, pedig nem is azok; földöntúli élményeik vannak, amikre büszkék - Krisztussal pedig nem foglalkoznak.
Drága lélek, ha valóban neked is ez a problémád, vagyis kínosan ügyelsz a vallásos külsőségekre, hadd lássa mindenki, hogy te milyen nagy hívő vagy, hadd higgyék, hogy te aztán mindent tökéletesen csinálsz, mert betű szerint tartod be a Biblia minden igéjét, sőt még azt is, ami nincs oda beleírva, de a "hagyomány" meg az őseid így tanították (például hogy tilos a "bizony" szót használni, mert azt csak Jézus teheti), miközben a Krisztussal való személyes kapcsolat fontossága elhalványult az életedben, azt úgy is észreveheted magadban, hogy ha másokra nézel, hamarabb látod meg bennük az ítélnivalót, mint a kegyelmet. Pál leíratja, min kell változtatnod a gondolkodásodban, hogy a tetteid is változzanak, és végre ne a lényegtelen legyen fontos számodra, hanem energiáidat a lényegesre, az örökkévalóra tudd átirányítani. Ez boldogságot fog hozni az életedbe, felszabadulsz magad és mások felé is! Jelen állapotodban ugyanis úgy tűnik, hogy a vallásos rész erősebb benned, mint a hited.
De ha te kétezer évvel később - rég elfelejtve az ószövetség kötött törvényeit meg a 613 fölösleges, megnyomorító emberi parancsot és rendelkezést - úgy hiszed, hogy ha megtértél, Isten annyira meg akar tartani, hogy semmi elvárása nincs feléd, nos akkor a ló túloldalán vagy. Ha a cselekedetek helyett a Krisztusban nyert megváltásban örvendezve a "minden szabad nékem" zászlaját lobogtatod - vagyis enni-inni, ünnepeket semmibe venni, vasárnap dolgozni -, akkor ideje lenne leesned arról a lóról. Ez segített már másnak is újra meghallani Krisztus igazi hangját, és visszatalálni arra az ösvényre, ami keskenyebb, mint gondolod, de jó felé vezet. /Szommer Hajnalka/

Abrám elhívása

"8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített." ( Zsidók 11,8-16;)
"1Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból." (1Mózes 12,1-4)
Van-e lényeges különbség Abrám és köztünk? Ugye, senkinek se az jutott eszébe, hogy ő tudott hinni, mi meg nem. A Zsidókhoz írt levél szerzője (bárki légyen is az) a 11. részben emberekről szól. Ábel, Énók, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób, Sára, József, Mózes és a szülei, Ráháb, Gedeon, Bárák, Sámson, Jefte, Dávid, Sámuel, a próféták... Mindegyikük úgy született, ahogy mi, nem rendelkezett semmiféle természetfölötti képességgel, ugyanezen a bolygón éltek, megismerték az Istent, harcoltak önmagukkal és a bűnnel, mert vétkeztek, mint mi. Isten vezette őket, és az ő erejével csodálatos dolgokat tudtak véghezvinni, akár természetfelettit is, éppen azt, amire Isten kiválasztotta, elhívta, felkészítette őket. Ahogyan mi is, ugye? Akkor miben vagyunk mások?
Ők Kr. e. éltek, mi Kr. u. (A zsidó levél írója tesz ugyan egy érdekes kijelentést a 26. versben, ami kétségtelenül igaz, még ha annak idején Mózes talán másként fogalmazta volna is.) Az ő hitük, megjutalmazásra tekintő reménységük erre a földre szólt. Abrám ígérete a tejjel és mézzel folyó új hazára ide vonatkozott, a nap alá. Itt is teljesedett be. Nem sokat tudott az örök életről. Krisztus áldozata más dimenzióba emelte a mindenkori istenhívő embert, a neki ígért új otthont már nem egy másik földi területen, hanem a mennyben készíti elő az Úr. Abrám nem a semmiből jött, volt otthona, volt hazája, volt "társadalmi beágyazottsága". Otthagyta. Nem menekült, nem zavarták el, nem mesterkedett, egyszerűen csak megértette, hogy Isten másik helyre hívja: "valahova (?)". Nem volt biztos a helyben, de biztos volt a hívásban. És elindult. Talán ha előre megmondta volna neki Isten, hogy ne várják a következő napon, a következő évben, a következő évtizedben, sőt ebben az életben és még egy pár nemzedéken át az utódai se, hogy végre megérkeznek arra a földre, szomorúak és kedvetlenek lettek volna. De nem látták a jövőt, így minden új nap új reménységet jelenthetett arra, hogy elérik a célt. Ha jövevénységüket nem a megígért új haza fényében szemlélték volna, vagyis ideiglenességként, egyszerűen visszafordulhattak volna "az" otthonukba, megkereshették volna a gyökereiket: honnét is jött el a nagy/déd/ük/szép/ősapa...?
Te hova fordulhatnál vissza? Ne a földi házad legyen a mindened, az ideiglenest itt kell hagynod. Talán ma. /SzH/

Szommer Hajnalka



Január 30.

Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!
Máté 14,27

Uram! Tanítványodnak lenni nem egyértelmű a gond és küzdelem nélküli élettel. Ezt elégségesen megmutatja az a bibliai történet, mely szerint tanítványaid háborgó tengeren, sötét éjszakában, halálra rémülten küzdöttek a hullámokkal. Megvallottam előtted számtalan olyan életalakulásomat, amelyekben ugyanezt éltem át. (De hiszen Te ezt vallomástételem nélkül is jól tudtad.) Olyan sötétség fogott körül, amelyben nem értettem meg, mi történik velem vagy mi vár rám, és képtelen voltam téged fölismerni. Tanítványodnak lenni azonban azt egészen biztosan jelenti, hogy Te soha nem vagy elérhetetlen messzeségben, amikor híved bajokkal küzd. Sőt, mindig akkor vagy legközelebb. Ezt is engedted megtapasztalnom. Hitem legjobb erősítői éppen ezek az élmények voltak!

Uram! Nem a megpróbáltatásoktól való megkíméltetésemet kérem tőled. Csak azt: tudjalak magam mellett! Vihar üvöltésében is hallhassam hangodat. Rádépítő bizalmam így vegyen ki belőlem minden félelmet.

2011. január 29. szombat

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Keresztyén létünk a legnagyobb prédikáció! S ha hiteltelenek vagyunk, szeretetlenség van köreinken belül, próbálhatunk hatni az emberekre a legszebb szavakkal, vagy bármilyen gyülekezeti megmozdulással, higgyétek el, nem fog menni. De az életformát mindig észre fogja venni a világ. Nincs csalogatóbb dolog, mint a keresztyének békessége Istenben. Ez a lelki, statikus erő felelőssége, de egyben a lehetősége is! Felelősség, mert sok múlik rajta, akár romboló is lehet hanyagságunk, szeretetlenségünk, békétlen állapotunk. De lehetőség is lehet, mert megérintheti az embereket ez által Isten, mert Ő maga lakik ott a tagok életében. Isten Igéje ma ezt ajánlja számunkra.

Be kell látnunk, ezért nem működik mindig az, hogy állandóan ismételgetjük az Igét valakinek. Inkább próbáljuk megélni mi magunk! Teremtsünk helyzetet, amiben észreveheti a másik! Természetesen amennyiben lehetséges ragadjuk meg az alkalmat és számoljunk be csendesen, ha számon kérnek minket a bennünk lévő reménységről – ahogy Péter apostol mondja. De higgyük el, előbb mindig az Úrban való meggyökerezésünk, a benne való békesség a legfontosabb. Ez statikus erő. Életforma, amelyre Isten hív, s ami hatalmasabban beszél száz bizonyságtételnél. Lássuk meg, hogy hitvallásaink mögött mindig legyen élet és így igazolhassa Isten általunk is másoknak, mennyire igazak az Ő dolgai, és mennyire működőképesek a mindennapokban.

Az Úr erőt ad népének - olvassuk - és ez a békesség erőivel ajándékoz meg! Vegyük el, változtasson ez meg bennünket, cserélje ki szívünket és figyeljük meg, hogyan reagálnak az emberek erre a belső változásra! Ez az erő rendelkezésre áll, éljünk általa!

(Berencsi Balázs)

2011. január 28. péntek

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Észre kell venni, hogy ebben az egyetlen igeversben nem a dinamikus, hanem a statikus erő fedezhető fel. Isten erőt ad népének azzal, hogy békességet ad neki. Isten népe, ha békességben lakozik, az számára nem egy lármás állapot. Egy békességes nép nem zajongó nép, hanem körein belül harmónia, egyensúly lakozik. Nem külső, hanem belső béke ez. Isten ajándéka ez. Vegyük észre azonban, hogy ez erő! Igenis erő a javából! Isten népe állapota önmagáért beszél. Ha egészséges a lelki állapotunk, békességünk van, erősek vagyunk a hitben, akkor ezt mások is észreveszik. Hat másokra az állapotunk. Egyszer hallottam egy lelkésztestvéremtől, hogy bement egy ember egy keresztelő alkalmával az istentiszteletükre, aki még sohasem járt templomban. Végignézte a liturgiai történéseket és az alkalom után megjegyezte, hogy hát ez nem semmi! Ezt aztán alaposan megszervezték! Micsoda pontosság! Kérdezte a lelkész, mire gondol? Arra a sok apró részletre, ami az istentiszteleten egymás után következett. Nem volt baki, senki nem tévesztette el az éneket, stb. Kicsit megmosolyogta a lelkész és megnyugtatta, hogy ez mindig így megy. Azóta az az ember, jár templomba, mert elmondása szerint az első közösség, amivel találkozott, ahol rend van. Lehet bagatell, és talán túlontúl egyszerű a példa, de mivel megtörtént eset, el kell, hogy gondolkodtasson bennünket a felől, hogy azon a helyen a gyülekezet léte és állapota prédikált! Nem az igehirdetést emlegette ez az ember, hanem Isten népe békességét, harmóniáját, a közösség maga hatott rá.

(Berencsi Balázs)

2011. január 27. csütörtök

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Tegnap a dinamikus erőről szóltam, ma pedig a másik fajta erőről, ami számomra mindig is szimpatikusabb volt és az előzőnél is erőteljesebbnek gondolok a maga helyén: ez a statikus erő. A statika szó egy helyben állást, mozdulatlanságot jelent. Bírhatnak-e erővel az ilyen dolgok, amik nem törekszenek, nem lármáznak, nem harsányak, s nem követelőzőek? Hogyne! Gondoljunk a Napra, ami körül földünk forog. Statikus, egy helyben álló, mozdulatlan erő. Mégis nélküle megállna az élet. Ezt az erőt érzem, amikor megállok valami lélegzetelállítóan nagy épület előtt, s hatása leírhatatlan az emberre. Ha valaki órákig ecsetelné nekem kicsiny voltomat sem érezném úgy át, mint egy gigantikus méretű templom mellett ezt az érzést. Ilyen statikus erő az emberi jellem, személyes vonásaink. A szeretetet egy szempillantás alatt képes kifejezni egy mosoly, sokkal inkább, mint ezer szó, mint ahogyan egy elegánsan megjelenő ember látványa azonnal elbizonytalaníthat bennünket, s elkezdjük ruházatunkat, megjelenésünket a másikhoz mérni, s bár még egy szót sem szólt a másik, önbizalmunk egy pillanat alatt porig rombolódhat. S folytathatnánk azzal, hogy maga az életforma szavak nélkül is jobban nevel, mint a legkiválóbb pedagógus, sajnos minden oktatás, felzárkóztató program ellenére negatív irányba is. Valamint így töprenghetünk el azon, hogy egy céltudatos ember mellett érezzük a leginkább, hogy mi csak sodródunk, ahogy más jósága fényében fogjuk magunkat sokkal inkább bűnösebbnek érzékelni, mintha más rámutatna vétkeinkre. Ez a statikus erő hatalma! Jellemzője: nem kívülről, hanem belső világunkat megérintve hat ránk! Szavak, cselekedetek, mindenféle kényszerítés nélkül formál át bennünket.


(Berencsi Balázs)

2011. január 26. szerda

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Kétféle erő létezik a világban. Az egyik a statikus, a másik a dinamikus erő. Tekintsünk bele kicsit ezekbe. Mi általában a dinamikus erőt nevezzük erőnek. Ez az, amit erőnek érzékelünk általában. Ez az erő látványos. Gondoljunk a természeti erőkre, vulkánok, földmozgások erőire, a sokféle katasztrófára, amik külső hatásként érkeznek és félelmet keltenek. Az emberi életben a dinamikus erő az, amikor egyik ember a másikra, vagy egy egész csoportra közvetlenül akar hatni. Akár szavaival, egy bátorító, vagy félelmet keltő szónoklattal, akár a cselekedeteivel, s így közli az ember, mi lesz a következménye a dolgoknak, ha nem akarata szerint mennek a dolgok. Ezt hívjuk erőfitogtatásnak. Ez is dinamikus erő. Ezt az erőt közvetlenül érzékeljük. De azt kell, hogy mondjam, bármilyen nyers, egyértelmű az erőnek ez a fajtája, az embert csak kívülről érinti meg. Belső világa, meggyőződése, nem biztos, hogy változik. A természeti erők összerombolhatják a házakat, de a reménységet nem veszik el mindenkitől, hogy újat építsenek. S ugyanígy, az emberek ereje, szava, cselekedetei is rákényszeríthetnek a másik emberre dolgokat, de nem biztos, hogy azt belső meggyőződésből teszi vagy fogja követni.

(Berencsi Balázs)

2011. január 25. kedd

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róma 12:2.)


Fájdalommal tölt el, amikor beszélgetek valakivel, és látom, az ösztöne hajtja, és egyszerűen nem mer gondolkodni, mert akkor olyan dolgokkal kellene szembenéznie, amiket nem tud megoldani. Így mennek szét családok, így törnek össze emberek. Ilyenkor olyan szívesen mondanám ki, ha merném: kedves barátom, olyan tucatember vagy a nagy szabadságodban. Nem látod, hogy azt teszed, amit mindenki? Az értelmünknek kell először megújulnia, az viszi majd magával az egész testünket, életünket. Mert az értelmünkkel vagyunk képesek arra, hogy értékrendet állítsunk fel, hogy odaszánjuk magunkat és így tovább. Isten nem tucatembereket teremtett, hanem színes és nagyon különböző gondolatú sokaságot. Ez a sokaság könnyen tucatemberré alakul át, ha elfelejt gondolkodni, és nem szánja oda magát Istennek. Adja a Mindenható, hogy ma, amikor mindenki azt hirdeti, dobd el az agyad, mert úgy egyszerűbb, képesek legyünk megújulni gondolatainkban! Isten gyermekeiként maradjunk különbözőek ebben a tucatemberlétben.

(Fekete Ágnes)

2011. január 24. hétfő

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róma 12:2.)


Az egyetemes imahét kapcsán gondolkodtam el ezen a mondaton. Isten nem sémákban gondolkodik. Ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz, azaz ne legyetek sémásak, ne a környezetetek szabásmintája szerint éljetek! Minden kor, így Pál apostol kora is nagy divatoknak hódolt. Az ember igyekszik igazodni a környezetéhez, önkéntelenül is. Fogja az ollót, és levágja, jó esetben csak a szoknyájának a szélét. Néha a lábát vagy a fejét is, hogy beleférjen a közgondolkodás ágyába. Minden kor, de talán a mai még inkább szaporítja a külső elvárásokat. Pontosan el lehet mondani, hogy kinek mi kell, hogy a kezében, a fülében és a gondolatában legyen. A szabadság szédületében érdekes módon, talán még több, a séma. A keresztény embereknek sok esetben az a válasza erre, hogy ne szabjátok magatokat a környezetetekhez, hanem szabjátok magatokat Jézushoz! A régi szabásmintát vessétek le, és vegyetek föl egy újat! Jézus mintáját. De a mérleg másik serpenyőjén nem egy másik szabásminta van. A sémákkal szemben Pál apostol tanácsa, hogy változzatok meg értelmetek megújulásával. A gondolkodást nem lehet kihagyni, ha valaki hinni akar. Irányítsuk gondolatainkat Krisztusra, és megújulunk, és ez fog kiszabadítani minket a sémákból.

(Fekete Ágnes)

Január 29.

Eltemetve és feltámadva Krisztussal

"11Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." (Róma 6,11)
Jézus Krisztus halála és feltámadása a világtörténelem központi eseménye. Két évezrede a Golgotán érettünk történt meg, most pedig bennünk kell megtörténnie. Krisztus meghalt a bűnért, nekünk pedig meg kell halnunk a bűn számára. Ez abban áll, hogy újjászülettünk, és Jézus átvette az uralmat fölöttünk. Amikor pedig jön a kísértés, érzéketlenek vagyunk iránta, az ördög csábítása pedig süket fülekre talál nálunk. A Krisztus halálával való azonosulás lezárja a bűn útjának mindkét irányát, azt a sávot is, amelyen a bűn közeledne hozzánk, és azt is, amelyen mi tennénk lépéseket a világ felé. Így fogalmaz az apostol: "nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára" (Gal 6,14).
Krisztus nemcsak a bűn útját szeretné elzárni az életünkben, hanem megnyitni az élet útját. Ezért a feltámadásában is azonosulnunk kell vele. Ha meghaltunk a bűnnek, akkor élhetünk teljes szívvel Isten számára. Nem gondolkodhatunk könnyelműen az életvitelünk felől, mert Krisztus nagy árat fizetett értünk. Ahhoz tartsuk magunkat, hogy nekünk Istennek kell élnünk mindennap! /FGy/


Vigyázzatok magatokra!

"7Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. 8Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. 9Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. 10Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, 11mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel." (2János 1,7-11)
Gyakran túlságosan beleéljük magunkat abba, hogy másokra vigyázzunk, másokat figyelmeztessünk. Aktuális a figyelmeztetés: vigyázzunk magunkra. Talán nehezebb magunkra vigyázni, mint másokra. Mások figyelmeztetése könnyen jön, azonban a magunk fegyelmezése óriási erőfeszítésbe kerül. Így ír erről Pál apostol: "megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre" (1Kor 9,27).
Az ördög gyakran használja a figyelem elterelésének módszerét. Észreveteti az emberrel a mások hibáját, a mások feladatát, és miközben erre figyel, elmarad a saját életében az előrehaladás. Az Úr Jézus nagyon jól illusztrálja ezt a hegyi beszédben. Egy ember, akinek a szemében gerenda van, a "szívén hordozza" atyjafia sorsát, akinek szálka ment a szemébe! Lehetne önzetlennek nevezni, önfeláldozónak, aki maga elé helyez másokat, nem is törődik a saját bajával, csak a másiké legyen megoldva. Ez nem működik így a lelki életben. A magunk tisztaságára, jellemére feltétlenül vigyáznunk kell, hogy az egymással való törődés szép szolgálatát méltóképpen végezhessük. /FGy/