2017. november 21., kedd

Az Úrra figyelj és megszabadulsz!


?Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!" (Ézs 45,22).


   Ez az ígéretek ígérete, szellemi életünk alapja. Az üdvösség akkor kezdődik el számunkra, amikor először felnézünk az igaz és szabadító Istenre. Milyen egyszerűen jelöli meg Igénk a tennivalónkat: ?Rám figyeljetek!" Mennyire józan ez a követelmény. A teremtménynek teremtőjére kell figyelnie. Elég sokáig figyelgettünk már másfelé, itt az ideje, hogy most már csak az Úrra figyeljünk, aki magához hív és üdvösséget kínál nekünk.
   Csak figyelmet kér. Miért ne tennénk ezt meg azonnal? Nem kell semmit magunkkal vinnünk, csak nézzünk Krisztusra, aki kereszthalála után a mennyei trónra ült. Nem kell ehhez sem előkészület, sem kínos erőfeszítés: nem szükséges hozzá gazdagság, bölcsesség vagy erő. Mindent megtalálunk az Úrban, a mi Istenünkben, amire szükségünk van,és ha mindent Tőle várunk, akkor minden a miénk is lesz és üdvözülünk.
   Jöjjetek, távollévők, figyeljetek reá! A föld legvégéről is irányítsátok Krisztusra tekinteteteket. Ahogy a legelhagyottabb vidéken élők is látják a napot és élvezhetik fényét, úgy ti is, akik talán a halál kapujában vagy a pokol küszöbén éltek, egy pillantás által befogadhatjátok Isten világosságát, a mennyei életet és az Úr Krisztus szabadítását. Ő Isten, és ezért tud megmenteni minket.


Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok. Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.

János 8,31-32

Uram! Anyanyelveden beszéltél szabadságról és szolgaságról olyan emberekkel, akik ugyanazt a nyelvet beszélték. Mégsem értettek meg. Számtalanszor megismétlődik ugyanez, ha a szabadságról és a szolgaságról magyarul szólok, magyar embereknek. A Te idődben éppen úgy, mint a mi napjainkban, az emberek akkor hiszik magukat szabadoknak, ha Istentől is el tudják szakítani magukat, és szolgáknak tekintik azokat, akik ismerik az Isten iránti engedelmességet. Ennek az okát kerestem. Nem a szavak hangzásában van a hiba. Az oka ez: kétféle szabadság van. Az egyház nyelvén ezt így kell megfogalmaznom: az egyik szabadság az ó-ember szabadsága. A másik az újember szabadsága. A kettő közül választania kell az embernek. Mert ami szabadság az egyiknek, az szolgaság a másiknak. És fordítva.

Uram! Te megváltó haláloddal az ó-ember szolgaságából jöttél kiszabadítani minket. Aki ezt a szabadító kegyelmedet elfogadja, azt Isten gyermekévé teszed. Azaz: kiszakíthatja magát a bűn láncai közül, és önként adhatja magát oda Isten szolgálatára. Vallom: Isten akaratának szolgálni - az új ember igaz szabadsága.


MEGTISZTULÁS

"Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csodákat cselekszik." Józsué 3,5

Az Úr mindenkinél tudja, hol szorul megtisztításra. Aki át akar menni a Jordánon, engedje az Urat oda nyúlni, ahol az ő Lelke mutatja, hogy baj van. A 9. versben mondja Józsué: "Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát." Menj Hozzá, és engedd, hogy szíved legmélyéig megtisztítson. Az ember mindig mást mond, és mást tesz. Amíg nem tisztíthat meg, nem hallod a szavát. Ha meg akarod tudni, hogy az élő Isten van veled, csak az segít, ha már hallod a szavát és megteszed, amit mond. Ez a pecsétje annak, hogy veled van az Úr, és beváltja ígéretét. A papok a ládahordozók. Mit kíván az Úr azoktól, akik hordozzák az ő Igéjét? Azonkívül, hogy követik az Urat, nekik kell először a Jordánba belépni. Még állt a Jordán mindkét partja felett, amikor a papok beléptek a vízbe. Nem előttük nyílt szét a Jordán. Csak Isten szavára lépj, akkor nyílik szét - különben belefulladsz. A hit embereinek életveszélyesen vállalni kell a lehetetlent. Isten útja mindig a lehetetlenségen visz keresztül. Először lépnek bele a papok, utánuk megy a nép, és a papok jönnek ki utoljára. Nekik ott kellett állni a Jordán közepében, amíg átvonult a nép. Volt tizenkét férfiú, akiknek szintén be kellett mennie a Jordánba, és kihozni tizenkét követ, hogy emléket állítsanak az Úrnak. Vannak, akiknek az a dolguk, hogy amikor a többiek elcsüggednek, emlékeztessenek az Úr csodáira, amiket cselekedett az életükben. Hová tartozol az átvonulásban? A papok közé, az emlékeztetők közé, a nép közé, akinek csak az a dolga, hogy menjen a másik után?!


 Örök élet
     
     Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Iát halált soha örökké.
     János 8, 51.
    
     Figyeljük meg jól: az Úr Jézus különbséget tesz a halál, és a halál meglátása, megízlelése között. Meghalni valamennyien meghalunk, de a keresztyén ember nem lát, nem ízlel halált. Ami azt teszi, hogy nem érzi, nem fél tőle, csendes nyugalommal megy eléje, mintha nem is halna meg, hanem csak elaludnék. Az istentelen pedig érzi a halált és örökösen iszonyodik tőle. Már pedig a halál fullánkja éppen az, mikor valaki ízleli, érzi.
     Meghalni és halált látni tehát két különböző dolog. E különbséget Isten igéje teszi. A keresztyénnek igéje van s ahhoz tartja magát a halálban. Ezért nem lát halált, hanem életet és Krisztust az igében. Így azután nem is érez halált. Az istentelennek azonban nincs igéje. Ezért nem látja az életet, hanem csak merő halált: így azután érzi is a halált s ez az igazi, keserű, örök halál. Így érti Krisztus, hogy aki igéjén csüng, az a halál közepette sem érez és lát halált.
     Most látjuk csak, hogy milyen nagy dolog keresztyénnek lenni. Mert a keresztyén ember immár örökre megszabadult a haláltói és sohasem kell meghalnia. Bár meghalása külsőre ugyanolyan, mint az istenteleneké, de belsőleg ég és föld a különbség. Mert a keresztyén ember elalszik a halálban s általa bemegy az örök életbe. Az istentelen pedig kimegy az életből s örök halál a sorsa.
    
          Ments meg engem Uram,
          Az örök haláltól,
          Ama végső napon
          Minden kíntól, bajtól.
          Midőn az ég s a föld
          Meg fognak rendülni
          S eljössz a világot
          Lángokban ítélni.


ÖRÖMTELI DICSÉRETRE HÍV
       
  "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!" (Fil 4:4)
 
  Imádkozz, imádkozz buzgón és szüntelenül, de ne feledkezz meg a dicséretről. Helyénvaló, hogy Isten minden gyermeke igazolja Isten jellemét! Magasztalhatod az Urat; rámutathatsz a fenntartó kegyelem hatalmára. Az emberek sokasága nem méltányolja Isten szeretetét, sem Jézus isteni könyörületét. Ezrek akadnak, akik lenézik még a megváltás tervének páratlan irgalmát is. A nagy üdvösség részeseinek egyetlen csoportja sem ártatlan ebben. Nem ápolják szívükben a hálát. Pedig angyalok kívánnak betekinteni a megváltás tervébe. Ez lesz a megváltottak tanulmányának tárgya és dicséneke az örökkévalóság szakadatlan korszakain át. Nem érdemli-e meg már most elmélyült gondolatainkat és kutatásainkat? Nem kellene-e Istent dicsérnünk szívünkkel, lelkünkkel, szavunkkal? "Adjatok hálát az Úrnak a kegyelemért, és az emberek fiai iránti csodadolgaiért!"
  Dicsérjétek az Urat népe gyülekezetében! Mikor az Úr hangja szólt a héberekhez, ezt az utasítást kapták: "És mondja az egész gyülekezet: Ámen." Mikor Dávid városába hozták a frigyládát, az öröm és diadal zsoltárát énekelték. Akkor "az egész nép ezt mondta: Ámen, és dicsérte az Urat." Az odaadó válasz bizonyította, hogy megértették az elhangzott szavakat és részt vettek Isten tiszteletében.
  Istentiszteleteinkben túl sok a formaság. Azt kívánja az Úr, hogy a Szentlélek villanyozza föl igehirdetőit, s hogy a nép, mely hallgatja őket, ne üljön álmos közönnyel, vagy fásultan maga elé meredve, válasz nélkül hagyva az elmondottakat. Ennek a közönynek a hitetlenekre tett benyomását mindennek nevezhetjük, csak kedvezőnek nem. Ezekből az élettelen, figyelmetlen hitvalló keresztényekből nem hiányzik a nagyravágyás, a buzgalom, amikor világi ügyek kerülnek napirendre. De az örök fontosságú ügyek nem hatnak mélyen rájuk. Istennek hírnökein keresztül szóló hangja kellemes zene talán fülünknek, mégsem szívlelik meg figyelmeztetéseiket, feddéseiket és bátorításaikat. A világ lelkülete megbénította őket. Isten szava ólommal telt fülekre és kemény, érzéketlen szívekre hullt. A gyülekezetek legyenek éberek és tevékenyek. Támogassák Krisztus szolgáit, segítsenek nekik a lélekmentésben. Ahol világosságban jár a gyülekezet, ott vidám és szívből fakadó válaszok csendülnek föl, ott hangzanak majd az örömteli dicséret szavai. (Testimonies, 5. kötet, 317-318. oldal)
   

Uram, tőled futnék, és rád lelek, majd megfordulok és kereslek, mert tőled elszakadni nem lehet, mert nélküled élni rettenet!
    
     Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam,
     mert nálad keres oltalmat a lelkem!
    
     Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,
     míg elvonul a veszedelem.
     A felséges Istenhez kiáltok,
     Istenhez, aki mellém áll.
     Segítséget küld nekem a mennyből,
     elküldi szeretetét és hűségét.
     Magasztaljanak téged a mennyben,
     Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
    
     Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
     és a Szentléleknek,
     miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
     és mindörökkön-örökké. Ámen.
    
     Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam,
     mert nálad keres oltalmat a lelkem! (Zsolt 57)
    
          Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38-39)
    
     Még sohasem láttam olyan szépet, mint azt a kis diakonisszatemetőt. Végre eljött a tavasz, és a Nap fénye kicsábított egy sétára. Csak a virágok illata és bólogató sárga színük vezette az utamat, amely a temetőbe vitt. Ott álltam, az apró keresztek és gondozott sírok parkjában, és végre nem rémített meg a halál.
     Azt mondják, az emberek a 20. század történelmének szörnyűségei miatt fordultak el az Istentől. Szívem és minden zsigerem azt kiáltja: ez hazugság! Hiszen itt gondozzák nővéreik sírját szeretetben és békességben azok az aszzonyok, akik mindkét világháború minden kínját megjárták; férjeiket, gyermekeiket, családjaikat elvesztve. Most mégis boldogság és megnyugvás ül az arcukon, mert az életüket Istennel élték le, mert már nem félnek sem a szenvedéstől, sem a haláltól.
     Most már én sem félek, mert láttam megnyugvásukat, és mert tudom, nincs halál, mert Krisztus legyőzte azt! Csak ülök és nézem a virágokat, és boldog vagyok a temetőben is, mert tudom, Uram, hogy te most is velem vagy!
    
          Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
     Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.
     (Ady Endre)
    
     Ő jön, a Vőlegény! Sion leányai, jöjjetek, a magasságból otthonotokba siet. Jön a Vőlegény, "ahogy egy őz, vagy egy fiatal szarvas igyekszik a dombokon át" (Énekek éneke 2,8-9).
     A menyegzői vacsorát hozza nektek. Ébredjetek, keljetek fel! Nézzétek, ott közeleg!
     Jöjj be hozzám, választott menyasszonyom! Öröktől fogva kiválasztottalak! "Mint pecsétet, úgy teszlek a szívemre, mint pecsétet, úgy teszlek a karomra" (Énekek éneke 8,6),
     és szomorú szemedet felvidítom. Felejtsd el, ó lélek a félelmet, a fájdalmat, amiket el kellett szenvedned. "Bal karom a fejed alatt, jobbommal átölellek téged" (Énekek éneke 8,3). (Bach:140. kantáta, 2., 5. tétel)
    
     Uram, megrémít a halál, és megrémít az élet, mert
     ember vagyok. Pedig tudom, nem kell félnem, mert te
     velem vagy. Mert te előttem jártál. Erősítsd meg a
     hitem, Uram, hogy az éltető táplálékként áradhasson
     szét bennem, hogy ezáltal nyugodt szívvel tekinthessek
     a jövő felé, hogy életem veled élhessem le. Benned
     bízom én, Megváltóm, mert tudom, hogy nem engeded,
     hogy elszakadjak tőled. Ámen.
Adj dicsőséget Istennek

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nékem tanítványaim.
– János 15:8


 Van egy régi, teljes evangéliumi hagyomány, amely szerint Isten abból szerez dicsőséget, hogy a gyermekei milyen csodálatosan viselik a fájdalmat és gyötrelmet, és a világot ez lenyűgözi. Micsoda hazugság! Ez egyszerűen az ördög eszköze, amellyel fogságban tartja Isten gyermekeit.

A világban élőknek van elég fájdalmuk és gyötrelmük. Nem akarnak még többet.   Inkább a kimenekedést keresik ezekből! Nem érdekli őket, mit prédikálsz. Azzal csak a hívő emberek törődnek. A világ, a bűnösök okosabbak annál. Csak az eredmény érdekli őket: meggyógyulhatnak-e vagy sem.

Akkor jönnek majd a gyülekezetedbe, ha azt hallják, hogy ott az emberek meggyógyulnak, és megszabadulnak a szenvedéstől. Ezt keresik, és ezt akarja Isten is adni nekik.

A Biblia azt mondja, hogy Isten dicsőséget vesz abból, amikor látják a bénát járni, és a vakot látni (Máté 15:31). „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek” (János 15:8). Milyen gyümölcsről van szó? Arról, hogy az emberek élete helyreáll, és meggyógyulnak Isten ereje által.

Egyszer eljött valaki az egyik gyógyító alkalmunkra, aki a rák olyan stádiumában volt, hogy alig volt már életerő benne. Nem ismerte az Urat, de csodára várt. Az alkalom alatt az Úr azt mondta Kennek, hogy valaki éppen rákból gyógyul meg – mégpedig nyirokmirigy-, gége- és tüdőrákból. Amikor az ember előre jött, és elfogadta a gyógyulását, azt mondta: „Amikor ma reggel elhagytam a kórházat, rákos voltam, de most már meggyógyultam.” Aznap délután visszament a kórházba, az orvosok megvizsgálták, és kiengedték. Ezután az ember elfogadta Jézust Urának, és még aznap helyrejött a kapcsolata a feleségével, akitől előtte különélt. Újjászületett, meggyógyult, és helyreállt a házassága mindössze egyetlen nap alatt!

Ezt nevezem gyümölcsnek! Ez hoz Istennek dicsőséget. Amikor gyógyulást és szabadítást szolgálunk, mint Jézus, az dicsőségére van Istennek. Hagyjunk fel a vallásos hagyománnyal, és tegyük azt, amit az Ige mond. Nyűgözzük le a világot Jézussal, és adjunk dicsőséget Istennek ma!

Igei olvasmány:  János 15:1-16


?Az Úrnak szeme előtt van mindenkinek az útja, és minden ösvényét ő rendeli. A maga álnokságai fogják meg az istentelent és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.?
(Péld. 5:21?22)

?Nem is tudjuk, hogy milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét. De amikor az ember átlépi Isten türelmének a határát, akkor a korlátok ledőlnek. Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, semmibe vett intés, szabadjára engedett szenvedély és Isten törvényének minden egyes megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését.

Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az ember gonosz indulatait és meg tudná védeni őt Sátán gonoszságától, gyűlöletétől. Jeruzsálem pusztulása félelmetes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, akik ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés sem adott ennél erősebben hangot annak, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el büntetését.?

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)


ELVÉGEZTETETT

"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).

Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni. Halála volt földre jövetelének a célja.

Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért". Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért. Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. "Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9). A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó.

Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk. Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13). Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bűnt. A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.


Hálaadások

Buzdítalak azért, hogy mindenekelőtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások minden emberért, királyokért és minden méltóságban lévőkért…              — 1Timótheus 2,1. 2.
Isten Igéje világos ezzel kapcsolatban. Hiszem, hogy sok keresztény gyakorolja ezt az Igét bizonyos mértékig, de úgy látom, kissé elhanyagoltuk ezeket a „hálaadásokat”. Isten akarata, hogy Neki ajánljuk fel a hálaadásainkat. És sok mindenért kellene hálát adnunk Istennek!
Sok az olyan keresztény, aki folyton panaszkodik és szüntelen arról beszél, hogy mi a baj minálunk. A Biblia nem mondja a keresztényeknek, hogy ezt tegyék. Ehelyett int bennünket, keresztényeket, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások és hálaadások a vezetőinkért. (Lehetetlen, hogy az értük való imáink működjenek, ha ugyanakkor kritizáljuk őket.)


Istennek tetsző imádság

Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik Őt így imádják.
(János 4, 23)

A lélekben való imádásnak bensőséges jellege van. Előfeltétele az ember megújulása és az Istennek való odaszentelődése. Nincs külön helyhez kötve az imádkozás. Ahol szent kezeket emelnek fel (1 Tim 2, 8), ott minden hely megszentelt és alkalmas az imádásra; de bármilyen fenségesen felékesített templom is csak üres, puszta hely Isten szemében, ha ott nem tisztán és igazán hirdetik Isten Igéjét. Az ilyen istentiszteletnek farizeusi, a törvényes formáknak megfelelő jellege lesz csupán.

Az Istennek tetsző imádás Krisztussal jött közénk. Ő gyakorolta földi napjaiban azt lélek szerint, és csak aki benne hisz, juthat el Isten imádásának erre a magasabb fokára. - A lélek szerint mondott imádság ellentéte annak, amit csak az ajkak mormolnak, amit imádságos könyvekből lélektelenül olvasnak, vagy minden áhítat nélkül kívülről elmondanak. A legbensőbb kapcsolat Istennel az az imádság, aminek a személyes megismerés az alapja; a bensőséges, közeli viszony, mint apa és gyermeke között. Az ilyen imádkozás érintkezés-felvétel és találkozás Istennel. Jelenlétébe lépünk, színe elé járulunk. Minket sokszor más dolgok is lefoglalnak, ezért nincs meg mindjárt a belső összeköttetés vele. Keressük az imádkozást úgy, mint Dániel! Először kérjük az imádságot, azután tartsunk ki benne. Néha az a benyomásunk egyeseknél, mintha pisztolyból lőnék az imájukat, nagy gyakorlatuk (rutinjuk) van, de hiányzik a bensőség, a lélekben való imádás.

Azután Jézus szerint igazságban kell imádkoznunk. Mennyi hamis imádság sérti állandóan Isten fülét! Sokan járulnak eléje szavakkal, de életükkel és magatartásukkal hátat fordítanak neki. Hát nem hazugság ez? Nem üres játék-e csupán a szent Istennel? „Úr"-nak nevezik Őt és nem engedelmeskednek neki. A Miatyánk is a valótlanságok láncolata lesz némelyek szájában. Még a negyedik kérés is hazugsággá lesz, hiszen nem elégszik meg valójában egy napi eledellel, hanem sok napra szeretné biztosítani magát. Akkor igazi és valódi az imádkozásunk, ha nemcsak könyörgünk Istenhez, hanem vele is járunk; ha nemcsak szavunkat, de egész testünket és szívünket oltárára helyezzük. Ha cselekedeteink megegyeznek szavainkkal, akkor igazságban, azaz valóságban imádjuk mennyei Atyánkat.
A megértés hallgatással kezdődik


"Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal." Róma 15:12

Annak érdekében, hogy szeressük felebarátainkat, meg kell értenünk a fájdalmukat. A Biblia ezt mondja: "Egy úton lévő samaritánus pedig , amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta." Lukács 10:33

Ha az érzékenység a szemeiddel kezdődik, ahogy tegnap erről szó volt, akkor az odafigyelés a füleiddel. Az őszinte együttérzés titka: megtanulni meghallgatni. Minél jobb hallgatóvá válsz, annál együttérzőbb leszel.

A Biblia ezt mondja: " Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal." Róma 15:12 Más szóval, lépjünk be az érzelmi világukba és érezzük, amit ők éreznek. Hogyan tegyük ezt?

Kezdd az odafigyeléssel. Nem úgy értem, hogy adj tanácsokat és próbálj meg megoldásokat ajánlani. Egyszerűen csak hallgasd meg. A figyelmes hallgatás két alapvető szükségletünkből áll:szükségünk van arra, hogy megértsenek és arra, hogy az érzéseink megerősítést nyerjenek.

A Biblia ezt így fogalmazza meg: "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." Galata 6:2. Mi Krisztus törvénye? Ezt hívjuk a Nagy Parancsolatnak: "Szeresd Istent teljes szívedből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat."

Szereted, ha megértenek? Persze, hogy szereted. Szereted, ha az emberek együtt éreznek veled, amikor érzelmi vagy fizikai fájdalmad van? Persze, hogy igen. Jézus azt mondja, hogy tégy ugyanígy másokkal is.


Adj, és élj hálával teli szívvel!


"Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást (nagylelkűséget, bőkezű adakozást -szerk.) szül az Isten iránt általunk. (II. Kor. 9:11)

Micsoda ígéret! Isten meggazdagít mindenben, azért, hogy mi is nagylelkűek lehessünk, ami pedig Isten iránti hálaadást vált ki másokban is.

Isten nem azért áld meg gazdagon, hogy kapzsi és mohó módon viselkedj; Isten azért áld meg, hogy nagylelkűen és bőkezűen adj az Ő áldásaiból másoknak. Amikor te másoknak adsz, Isten visszaadja azt számodra, hogy aztán még többet adhass. Isten tehát egyre többet és többet ad, hogy te is egyre többet és többed adhass. Isten nem felhalmozás céljából adja az áldásait. Amikor kiengeded a kezedből, amid éppen van, akkor szabad lesz a kezed, hogy nagyobb áldásokat fogadhass el Tőle.

Ahogy korábban is említettem, a te hozzáállásodtól függ, hogy Isten mit és mennyit ad neked. Éppen ezért fontos, hogy hálával teli szívvel élj. A Biblia azt mondja: "Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt." (II. Kor 9:12.)

Amikor adsz, szolgálsz. Szolgálni és adni valójában ugyanazt jelenti, csak különböző megnyilvánulásai a szeretetnek. Nem szerethetsz anélkül, hogy ne adnál vagy ne szolgálnál. A legjobb mindeközben pedig az, hogy a szolgálatod Istennek szóló hálaadáshoz vezet.


Csendesedj el egy percre, és imában fejezd ki Istennek a háládat!


Válaszol Isten a konkrét imákra?


"Minden szem Rád néz, és Te megadod nekik eledelüket a megfelelő időben. Kinyitod kezedet, és beteljesíted minden élőlény vágyát." (Zsoltárok 15: 15-16 HCSB ford.)

Az, hogy megkülönböztessük a véletlent és azt, amit Isten cselekszik az életünkben, nagyon fontos, mert így leszünk képesek hálát adni azért a sok dologért, amit Isten ad számunkra. Ha inkább a véletlennek tulajdonítasz dolgokat és nem Isten munkájának, akkor nem érted meg azt az igazságot, hogy minden szükségedet az Úr tölti be.

Hadd mondjak el egy példát arra, ahogyan Isten a hitemet mélyítette ezen a területen. Mivel mániás depresszió betegségem van és egyedül élek, az orvosom arra biztatott, hogy vegyek egy kutyát. Egy kutya etetése, sétáltatása rendszert hozhat a mindennapjaimba. De akkor az életem egy olyan szakaszában voltam, amikor nem voltam biztos benne, hogy megengedhetek magamnak egy kutyát, főleg az oltásokat és a kötelező állatorvosi viziteket.

De azért nem adtam fel, hanem arra kértem Istent, hogy adjon nekem egy kutyát. Szeretem a kutyákat, korábban is volt már jó néhány, ezért konkretizáltam az imámat:

* ha lehet, akkor ne váltson ki allergiát, mert én allergiás vagyok olyan kutyákra, amik hullajtják a szőrüket; és leginkább egy cockapoo-t szeretnék, ami a cocker spániel és az uszkár keveréke;
* ha lehet, akkor legyen kicsit idősebb és már be legyen tanítva;
* ha lehet, akkor lánykutya legyen, mert a múltkori egy igencsak területvédő kankutya volt;
* ha lehet, akkor körülbelül 15 kg körül legyen a súlya;
* és anyagilag meg tudjam engedni magamnak.

Találtam egy menhelyi kutyát egy saroknyira a házamtól, ami megfelelt a kritériumaimnak. De amikor elvittem sétálni, akkor nem igazán találtuk meg a közös hangot. Amikor visszavittem a kutyát a menhelyre, akkor a recepciós hölgy megkérdezte: "Mit keres pontosan?"

"Azt reméltem, hogy találok egy cockapoo-t"-válaszoltam. Azt mondta a hölgy, hogy mostanában telefonált valaki egy cockapoo-val kapcsolatban. Adott egy névjegykártyát, és ezt mondta: "Hívja fel a hölgyet, és kérdezze meg tőle."

Felhívtam Laura West-et, aki elmondta, hogy van egy Pumpkin nevű 4 éves szuka cockapoo-ja, aki minden oltást megkapott már és körülbelül 15 kg súlyú.

"És mennyibe kerülne Pumpkin?"- kérdeztem.

"És csak azt szeretném, hogy jó otthona legyen."-válaszolta ő.

Elmeséltem Laurának milyen részletekbe menően imádkoztam ezért a kutyáért. Csak véletlen lett volna, hogy pont besétáltam a menhelyre egy kutyát keresve, amikor Laura, aki szintén hívő, felhívta a menhelyet Pumpkin miatt?

Azt gondolom, hogy Pumpkin az én Istentől kapott kutyám, és teljes bizonyossággal mondhatom, hogy Isten munkálkodik azon, hogy a te szükségedet is betöltse. Hála legyen az Úrnak, aki minden áldásunk forrása!

Beszéljünk róla:

* Hogyan bizonyított Isten feléd ebben az évben?
* Melyek azok a dolgok, amelyekért hálásnak kell lenned?
A „hit szabályai” szerint élni

„Hitben haltak meg ezek mind…” (Zsidók 11:13)


A Biblia azt mondja: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat…” (Zsidók 11:13). A hit emberei előre látják, amit Isten megígért, akár megtapasztalják megvalósulásukat, akár nem. „Hogy hihetek egy ígéretben, ha nem láttam beteljesedni?” – kérdezed. Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó ígéretének teljes beteljesedését, de úgy haltak meg, hogy hittek benne. Istenben bízni azt jelenti, hogy biztosra veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesedett be, akkor is bízol benne. Ezt jelenti hit által élni. Az idézett igében az a kifejezés, hogy „hitben”, különbözik attól, amit a szakasz többi részében olvashatunk: „hit által”. A „hitben” igazából azt jelenti: „a hit szerint, a hitnek megfelelően”. Ezek az emberek a „hit szabályai” szerint éltek. A hit volt az uralkodó alapelv az életükben! Ezért, még ha úgy mentek is a sírba, hogy nem látták megvalósulni Isten ígéreteit, mégis úgy távoztak, hogy ezt mondták: „Isten akkor is igazat mondott”. Tudták, hogy a beteljesedés el fog jönni, és ennek várásában éltek. Ezt kéri ma tőled is Isten. Azt szeretné, hogy úgy élj előtte, hogy számítasz ígéreteire akkor is, ha minden körülmény ellene szól annak, amit az ígéret állít. Azt is jelenti, hogy nem manipulálod a körülményeket, hogy „besegíts” Istennek, mint ahogy Sára tette, amikor Izmael született. Azt jelenti, hogy bízol Istenben, hogy az Ő módszereivel, az Ő időzítése szerint és az Ő dicsőségére be fogja teljesíteni.







ISTENRE SZOMJAZVA

„Utánad szomjazik lelkem… mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.” (Zsoltárok 63:2)
Mark Roberts írja: „Egy hegyi túrán… megláttunk egy csúcsot, ami úgy tűnt, csak néhány mérföldnyire van, tehát elindultunk felé. Mire felértünk, majdnem az összes vizünk elfogyott. Visszafelé… hála Istennek lefelé kellett jönni, de nem volt egyetlen aprócska forrás sem, amely olthatta volna a gyötrő szomjúságunkat. Három óra hosszán át vágyakoztam a vízre, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy milyen csodálatos érzés lesz, amikor kaphatok majd egy pohár innivalót.” Amikor Dávid ezt írta: „Utánad szomjazik lelkem…mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld”, ellenségei erősen szorongatták, és már azon tűnődött, hogy talán Isten elfeledkezett róla. Voltál már így valaha? A Fájdalom elviselhetetlen és Isten olyan távolinak tűnik? A fizikai szomjúsággal testünk azt jelzi, hogy vízre van szükségünk; lelkünknek is van egy szomja, amit egyedül Isten tud csillapítani. Ő pedig meg is teszi: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltatok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. „ (Jeremiás 29:12-13). A fél szívvel végzett erőfeszítés nem lesz elég hozzá! Egy bibliatanító ezt mondta: „Istent csakis első kézből lehet megismerni. Azok, akik megelégednek a másodkézből való információkkal, igazából nem ismerik Őt… Azt akarják, hogy mások imádkozzanak értük, ahelyett, hogy maguk imádkoznának… hogy igéket mondjanak nekik, ahelyett, hogy maguk olvasnák. Megelégszenek egy televíziós istentisztelettel, vagy azzal, hogy meghallgatnak egy igehirdetést az interneten… Mindenkinek ki kell próbálnia Istent… hogy meglássa az-e akinek mondja magát… hogy ígéretei igazak-e hogy válaszol-e az imádságra… hogy ott lesz-e, amikor szükségünk van rá… hogy ad-e bölcsességet, erőt, kitartást és állhatatosságot… Igen, Ő az, akinek mondja magát, igen, ígéretei igazak, igen, válaszolni fog, igen, ott lesz – minden egyes alkalommal.”






Viszlát vasárnap a gyülekezetben!


„Menjünk el az Úr házába!” (Zsoltárok 122:1 Károli)

Mi az oka annak, hogy nem jársz gyülekezetbe? Mielőtt válaszolnál, olvasd el a következőt: Tíz ok, ami miatt soha nem mosakszom!

1) Gyerekkoromban kényszerítettek, hogy mosakodjam. 2) Azok az emberek, akik mosakodnak, mind képmutatók: azt hiszik, hogy tisztábbak, mint bárki más. 3) Olyan sok különféle szappan van – egyszerűen nem tudom eldönteni, melyik lenne a legjobb számomra. 4) Régebben mosakodtam, de ráuntam, és felhagytam vele. 5) Csak különleges alkalmakkor mosakszom, például karácsonykor és húsvétkor. 6) Egyetlen barátom sem mosakszik. 7) Majd elkezdek mosakodni, ha idősebb és piszkosabb leszek. 8) Nincs időm a mosakodásra. 9) A fürdőszoba sohasem elég meleg télen, és sohasem elég hűvös nyáron. 10) A szappangyárosok csak a pénzedre hajtanak! Ismerősen hangzik?

A gyülekezetről szólva Pál ezt írja: „… ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok… Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Korinthus 12:25-27). Te tagja vagy Krisztus testének, a gyülekezetnek, ezért ott kell lenned! Watchman Nee azt mondja: „Egyedül nem tudom hatékonyan szolgálni az Urat, és ő nem fog megkímélni semmilyen fájdalomtól, amin keresztül ezt megtaníthatja nekem. Ő véget fog vetni dolgoknak, megengedi, hogy ajtók bezáruljanak, és hagyja, hogy addig menjek fejjel a falnak, amíg rá nem jövök, hogy szükségem van a test segítségére éppúgy, mint az Úr segítségére.” Elhangzanak olyan igazságok Isten házában, amelyeket máshol nem fogsz hallani. Ott lelki családra találsz, amelyhez tartozhatsz, hitre, amely szerint élhetsz, és olyan célt, amely oda vonzza a tekintetedet, ahová összpontosítanod kell: Krisztusra! Tehát viszlát vasárnap a gyülekezetben!
Az értelmetlenül szenvedőkért.

A mai nap imádsága:
Uram! Jól tudod, hogy eleget szenvedünk elmúlásunk miatt is, de azt is tudod, hogy kívánjuk az örök életet. Emberlétünk hiábavalóságaitól szabadíts meg mindannyiunkat, hogy ne keserítsük, hanem segítsük egymás életét! Ámen.


"Mert általa van szabad utunk..."
Efezus 2,18

Hova is? Az ige szerint az Atyához, azaz a teljességhez, ami a boldogság szinonímája. Tény: Az emberlélek legsebezhetőbb pontja, hogy boldog akar lenni... Ezt az ősi vágyát próbálja kielégíteni abban is, hogy keresi az utakat, amelyeken eljuthatha az Egyhez. Vallásosan vagy sem, de mindenki az útkeresés izgalmában éli le az életét. Van aki hamarabb rátalál a helyes útra, van akit tanácsolnak, s van aki elfogadja mások jószándékú ötleteit, hogy "merre is van a merre?" – de hát tudjuk, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

A boldogság, az Eggyel való újraegyesülés a közhiedelemmel ellentétben nem rózsaszín örömes zászlócskákkal, hanem gyászszalagokkal van kijelölve. Furcsamód, az Istennek úgy volt tetszésére, hogy a szenvedés megfejthetetlen titkába rejtse bele életújító-, megtartó erőit. A ma embere a bajt, a tragédiát, a nyomorúságot kikerüli, s reflexévé vált védelmébe jól "beleillik", hogy szalámis-zsömlyéjét nyugodt lélekkel majszolgatja, miközben TV-jében a borzalmas képkockák szünet nélkül peregnek. Az önszeretetnek ára van: Világunk legmarkánsabb jelzése a jövő útját tekintve, hogy alig akad emberfia, aki életcélul tűzi ki magának az áldozatos, szolgáló létet. (Hiányoznak is ezek a hétköznapi szent-emberek...)

Az egyház évezredes szimbólumait olvasó, s azt értő hívő ember tudja: A stációk mindig a templomhoz vezetnek – ennek tudatában szervezi életét is. Aki ezt az igazságot nem tudja elfogadni, az még mindig görcsösen irányítani akarja életét, ahelyett, hogy meghajolna, s elfogadná a Fent Megmásíthatatlan Akaratát. Sorsunk elfogadása ugyanis nemcsak egybefonódás a Céllal, hanem kibontakozás lehetősége mindannak, amit belénk plántált a Teremtőnk. Az Isten titokzatosságát felfedezni a saját szenvedéseimben nem más, mint megtalálni azt az utat, ami mindig fölfelé vezet.

Csend...

A mai nap imádsága:
Uram! Csitíts el bennem minden lázadást, hogy megtapasztalhassam szereteted nagyságát, s annak elkötelezettségében élhessek! Ámen.

   

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!
Zsolt 46,11a

"A nagy dolgok csöndben történnek" - mondta egyik idős professzorunk -, s minél közelebb kerül az ember a végső csendhez, annál inkább megérti ennek a mondatnak az igazságtartalmát. A végső csend dermesztő valósága mindenkit fegyelmez - akár bevallja, akár nem. Van, aki az igazság elől menekülés gyanánt az élet örömeit hajszolja szüntelen - Jajj csak le ne maradjak valamiről! -, s gyakran az élete végént ismeri csak fel, a leglényegesebbet elszalajsztotta.

A csend - milyen paradoxon - nagyon beszédes. A csendben, amikor elhalkul körülöttünk a világ, a belső hang erősödik fel bennünk. Ez a belső hang lelkünk legmélyéről indul el, ahová Isten a maga megismerhető igazságait "elraktározta/belénk-kódolta", hogy alkalmas pillanatban sejtésként felvillanjon bennünk elfeletett Mennyei Atyánk képe. Az ilyen csendes pillanatokban látjuk be, milyen kicsinykék is vagyunk ebben a nagy univerzumban, s milyen nagy az Isten szeretete, s hogy milyen törékeny a létünk, de mégis létezhetünk, mert az Isten kegyelmes.

Aki nem fél a csendtől, az szép lassan felismeri, hogy az Isten az Isten. Aki azonban folyamatos zajban él, az nem hallhatja meg az Isten suttogását. Bűneink, mulasztásaink miatt üvölthetne is az Isten, de nem teszi... mert a Benne való hit alapfeltétele az önkéntesség. Az Isten soha nem erőszakkal, hanem szelídséggel tesz minket az Ő "rabjává"... S akit Isten magához láncol, az szívesen "raboskodik" Őnála, mert ez a kötöttség a legnagyobb szabadságot, a szeretet korlátoknélküliségét jelenti az életünkben.

"Csendesedjetek el!" - írja a zsoltáros. Szánjatok időt a felismerésre, amíg van időtök... Amíg van ídőtök, amíg adatik.

Isten szava...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szavak nélkül is értsem, s élni tudjam akaratodat! Ámen

Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.
2 Pt 1,20-21

Kemény szavak, átgondolásra méltók... Ez az igehely igencsak "többismeretlenes"! Az első értelmezendő: Mit értsünk "Írás"-on? A teljes Szentírást? Esetleg csak az Ószövetséget? És melyiket? Hiszen köztudott, hogy katolikus testvéreink Ószövetsége hét könyvvel terjedelmesebb... A következő gond az "önkényes magyarázat" - nos, ezekkel is akad dolgunk az Ószövetségben! Az ún. udvari-próféták, az éppen regnáló király szolgálatában állva gyakran propagálták az uralkodói akaratot, amikori s az éppen aktuálpolitikai mondanivalót így vezették fel: "Azt mondja az ÚR..." (Dehogy mondta!) Bizony sok-sok prófécia emberi akarásból, beteljesületlen vágyak kovácsolta fura messianisztikus elgondolásokból - egy királyi messiásnak és egy kultuszi messiásnak kell majd eljönnie, hogy uralomra vigye Izrael népét - született.

Aztán azt is meg kellene vizsgálnunk, hogy mik a kritériumai a Szentlélektől indíttatásnak? Minden, egyházi közegben elhangzott, papi kijelentést Szentlélektől ihletettnek kell vélnünk? Bizony az egyháztörténelem arra tanít, hogy igen sokszor nem volt így... Aztán az is igen komoly kérdés: Kit tekinthetünk Istentől küldött embernek? Aki a saját kultúráját pimasz arroganciával propagálja, s a másikat alacsonyabb rendűnek, primitívnek tartja, sőt, könyörtelenül le is rombolja? Esetleg azt, aki számára a kultúra egyet jelent a Tóra ismeretével? Aki számára egy könyv létezik, amelyik igazán foglalkozik az Isten-kérdéssel, s a többi istenes vagy istenkereső írás, életszentségre hívó vallásos könyv egyenesen az Ördögtől való? A kérdések megválaszolása nem is olyan egyszerű!

Annyi bizonyos, hogy a harmadik évezred elején, amikor behálózza a világot a média, amikor a legeldugottabb helyeken is internet-kapcsolatok épülnek ki, még mindig van mintegy 800millió analfabéta. (Azt már ne is említsük, hogy az írástudók közel egynegyede nem érti meg azt, amit olvas, ill. igen magas a számolni nem tudók aránya is!) Éppen az információ-áramlás robbanásszerű fokozódásának következtében egyre többet ismerhet meg egyik kultúra a másikból, keveredésük azonban az inkább csak globalizációs álomként vonul be az emberiség kultúr-történetébe...

S akkor, itt van nekünk a Szentírásunk, a Bibliánk... Amit emberek írtak, embereknek - az ember Istennel folytatott vívódásáról. Csodálatos irodalmi alkotása ez sok-sok generációnak, telve életvezetési bölcselettel, nemes gondolatokkal. Aki azt állítja, hogy ez a közel ezer esztendőt magába foglaló alkotás szóról-szóra Isten szava, az egyben azt is állítja, hogy mindenki, aki részt vett ennek a könyvegyüttesnek a szerkesztésében, kivétel nélkül tévedhetetlen volt... Nos, az embereket éppen az jellemzi, hogy nem perfektek, nem gépek, hanem emberek - telve sok-sok hibával, bűnnel.

Minden emberben megvan a tökéletesség iránti vágy, mindenki szeretne örökké élni és mindenható lenni, már az Édenben is megvolt az ember akarása, szeretett volna "olyan lenni, mint az Isten". Az ember tökéletesség iránti vágyát nem lehet kioltani, megsemmisíteni, hiszen ez az egyéni és társadalmi fejlődés motorja. A tökéletesség megvalósításának azonban két ellentétes irányú útja van. Az egyik, hogy egyre bonyolultabbá tesszük az életünket, a másik hogy egyre egyszerűbbé. Ez utóbbit az Isten-szeretet, míg az előbbit az emberi ideológiák alakítják, motiválják. Aki az "Istenre szavaz" az a jézusi modellt követi, azaz felismerte, hogy a tökéletesség nem az, amikor már nem tudunk mit hozzátenni, hanem az, amikor már nem lehet többet elvenni belőle... ez az út a szentek útja, a ma élő szentülőké is!

Termés...

A mai nap imádsága:
Uram! Terméketlen ágait életemnek tedd termővé, hogy hasznára váljak környezetemnek, s betölthessem mennyei akaratodat! Ámen



Azt mondta erre a vincellérnek: "Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az éveben, míg körülásom, megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."
Lk 13,7-9

A könyörtelen reformok idejét éljük. Ami eddig többé-kevésbé működött, az ezután nem működik, mert nincs. Legyen az egészségügy vagy közlekedés, a rentábilitásé a végső szó. Az említett területek azért hoznak gyümölcsöt, de nem annyit, amennyit elvárnak tőlük. Jézus példázatában azonban arról van szó, hogy a fügefa - amit nem az árnyéka miatt, hanem a gyümölcse miatt tartanak a kertben - egy darab fügét sem termett. Na, jó, van néha-néha egy-egy esztendő, amikor valami "elviszi" a termést, de hogy folyamatosan semmi ne legyen az ágakon, úgy hogy közben a többi fa bőven termi gyümölcseit? Ez elégséges ok a kivágásra.

A vincellér azonban szereti ezt a fügefát. Nem azért mert, hűs árnyékot ad, nem is azért, mert megbújhatnak ágai között a madarak, s énekükkel felvidítják az alatta ülőket, a vincellér azért szereti ezt a fügefát, mert ő maga ültette. Látta, ahogyan növekszik, reményteljesen terebélyesedett a lombkoronája, sőt itt-ott virágok is kipattantak, de a termés mindig elmaradt. A vincellér azonban úgy gondolta: talán majd jövőre, a következő év biztosan a sikeres termés éve lesz, s meghozza bőségesen a várt gyümölcsöt, hogy részben visszadja a sok gondoskodást, törődését a vincellérnek. A gazda azonban nem így látta a terméketlen fügefa helyzetét. Ő úgy gondolta, csak elveszi a fényt, s az életerőt a kert többi fájától... a kert örök törvénye azt mondja: az ilyen fát ki kell vágni...

Nyilvánvaló, hogy a kert a teremtett világunkat jelenti, melynek törvényét az Isten szabja meg. A fák az emberek, akiknek eleve rendelt feladatuk, hogy termést hozzanak. Sokan csak élvezik a napsütést, a simogató szeleket, fogyasztják a javakat, de cserébe nem adnak semmit. Egy olyan társadalomban, ahol mindenki csak fogyaszt, de nem ad cserébe semmit, ami az életet szolgálja, az az örök törvény szerint pusztulásra van ítélve. Az élet szolgálata nem más, mint az Isten szolgálata, vagyis az Ő akaratába való belesimulás. Isten nem a rombolás, hanem az építés Istene, nem a leépülésé, hanem a növekedésé!

Korunk emberének erkölcsi szabadesése magáért beszél. Önámítás, hogy a bódító zuhanás végtelen időkig tart, következmények nélkül. Az önfeledt "utazásnak" egyszer vége lesz, az összetöretés - már csak a világot összetartó gravitácó okán is - előre programozott. Az ítéletet tehát nem kerülhetjük ki. Az Isten, aki keresi a gyümölcsöt életünk fáján, egyszer megkérdezi, hol vannak a fügék, amiket vártam tőled. Mit tettél a tálentumokkal, amiket neked adtam? Miért nem forgattad? Hány és hány vincellért küldtem életedbe, akik körbeástak, ágaidat megmetszették, éltető vízzel öntöztek, s te gyümölcstermés helyett csak azzal törődtél, hogy minél nagyobbra növekedj, vastagabb ágaid legyenek, s mindenki ámuljon nagyságodon, aki elhalad melletted... Túlélni a zuhanást nem lehet csak egyféleképpen: észrevesszük a láthatatlan hátizsák kioldó-zsinórját, amit ha hittel meghúzunk kibomlik életünk mentőernyője, melyen ez áll: Jézus. Csakis így landolhatunk biztonsággal Isten tenyerébe...

Türelem...

A mai nap imádsága:
URam! Szeretnék bölcs lenni, de tudom és tapasztalom, hogy Nélküled nem tudok azzá válni. Add, hogy mindig féljelek és szeresselek Téged, hogy türelemmel hordozzam sorsomat, s kegyelmedben minden nap reménykedni tudjak! Ámen


Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.
Róm 15,4

Sokan keresik a statikus boldogságot, de a boldogság nem más, mint az élet dinamikájának megértése. A bölcs prédikátor szerint mindennek rendelt ideje van, de minden érték előállásához idő is szükségeltetik. Ez utóbbiból végesen kevés van, ezért türelmetlenkedünk. Válaszokat keresünk ott, ahol csak kérdéseket van felállítani jogunk, s kutatunk olyanok után is, amiket soha nem kapunk meg, mert ha megkapnánk, akkor nem tudnánk együtt élni velük. Teremtőnk - higgyük el - jól megalkotta világát, s múlandóságunk okán egyre közelebb kerülünk ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapunk mindenre. Éljünk tehát most a kérdéseknek, s megtapasztalhatjuk, hogy egy kérdés alapos, tisztességes megfogalmazása milyen nagy örömöt jelent, s általában a helyesen megfogalmazott kérdésben benne van a válasz is...

Tagadjuk vagy bevalljuk, a tény tény marad: nagyon sokszor türelmetlenek vagyunk. Azt kérdezgetjük: "Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet?" A válasz kiábrándíthat: "Nedves babszemecskéket..." Aki ugyanis ma ültet, az holnap még nem arat, de minden egyes nappal közelebb kerül a termés betakarításáig. Ma az instant-levesek korában nehéz ezt megértenünk... Régen, amikor mindenki magának termelt, nem kellett magyarázni, hogy a dolgoknak időre van szüksége. Akkor még természetesnek tűnt, hogy az almaharapásban egy egész esztendő türelmes várakozása rejtőzik...

Sokan gondolják, hogy a szerelmet és a szeretetet is "készen" kapjuk, jóllehet mindkettő rengeteg gyakorlást igényel. Az igazi szerelem az, ha hűségben, egymást segítve, közösen tanulhatjuk, mit is jelent egymásért élni. Nagy vállalkozás ez, igazi türelemjáték! Sokan hiszik, hogy "nagy dolgok" életben/szerelemben is a kaland révén állnak elő... Tévhit! A szerelem, a szeretet megélésének lehetősége Isten-adta kiváltság, s ennek hűséges gyakorlása pedig emberi kiválóságunk biztosítéka... Az pedig, hogy ki mennyire "ember" nagyon hamar lemérhető, hogy ki mennyire türelmes ill. türelmetlen. Sok mindent elárul a beszédünk, de a hallgatásunk még többet! Aki kellő pillanatban hallgatni tud, az bölcs ember, s tudja azt is, mikor kell kinyitnia a száját... A kimondott szavak mögött mindig szándékok rejlenek; az "arany-hallgatásba" - hiszen ahogyan a szólásunk is tartja: "hallgatni arany" -, bölcs megértés, elhordozó türelem, mások épülését szolgáló tisztelet vegyül.

A keresztény ember igyekszik mások hibáit elviselni, hiszen jól tudja, őbenne is elég van, amit másnak kell eltűrnie. Ezért a türelméért a keresztény ember együttmunkálkodóbb és sokkal inspirálóbb a közös munkában. A munka ugyanis mindig akkor halad jobban, s akkor jobb, akkor kiteljesítőbb, ha közösen végzik - ahogyan a Szentírás mondja: "Jobb kettőnek, mintsem egynek, fáradozásuknak szép eredménye van."

Az élet azonban attól élet, hogy nemcsak sikerek, de kudarcok is vannak benne. Olykor megtörténik, hogy az erőfeszítések nem hoznak eredményeket, s ilyenkor elkedvetlenedünk. Ilyenkor különösképpen szükségünk van vigasztalásra, ilyenkor nagyon sokat tudnak segíteni a bátorító szavak. A Szentírás történetei nem egy perfekt földi világot ígérgetnek, hanem arról a küzdelemről tudósítanak mélységes őszinteséggel, amit az ember vív Istennel, s amelyben Isten harcol az emberért... Ezekből reménységünk nap mint nap erősödik, s amíg van reménységünk eladdig élünk is.

Vég(zet)...

A mai nap imádsága:
Uram! Kezedben a világ, de nekünk adtad sorsunk irányításának a lehetőségét. Segíts meg minket, hogy egymásban testvért leljünk, s megtaláljunk Téged, már itt lent a Földön! Ámen


És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.
Jel 20,11-15

Egyházi esztendő vége felé járunk - egymást érik a végítéletet hirdető igék. Óegyházi atyák perikópa-rendjét követve helyénvaló is ez, hiszen valaminek a vége mindig jó alkalmat teremt az ünnepes visszatekintésre és egyben az előretekintésre is. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy a jövő nagymértékben függ a múlttól - ezért nem mindegy, hogyan alakítjuk azt - a mában, ami holnap már a szép-, vagy rosszemlékű tegnap.

A vég, a végesség az elmúlás a halál gondolatát is felveti. A halál-közeli megtapasztalások értékelik fel vagy éppen le a cselekedeteinket. Az elmúlás küszöbéhez közeledve derül ki, hogy megérte-e követni makacsul azokat az elképzeléseket, melyekre időt, energiát, pénzt áldoztunk... A válaszokat csak mi magunk ismerjük, s a JóIsten, ezért itt nem lehet félreismerni a tényleges helyzetet. Ilyenkor már tudjuk, hogy mi volt a jó, a szép és értékes, s mi volt az, ami csak ígérte a jót, de valóra sose váltotta azt.

Cselekedeteinket megváltoztatni a múltban nem tudjuk, de még a következményeket se tudjuk felszámolni! Amit tehetünk, hogy megpróbáljuk nem jóvátenni - mert az nem tudjuk -, de legalább enyhíteni a következményekből fakadó fájdalmakat.

Isten alapigazsága, hogy a cselekedeteink szerint ítél meg. Azokból derül ki a hitünk, s az abból fakadó szeretetünk. Tükröztük-e az isteni szeretetet életünkben vagy sem? - ez lesz a végső kérdés. Bevégeztük-e azt a feladatot, amiért lejöhettünk ide a Földre? Ha nem, akkor az ÚRIsten legyen hozzánk irgalmas...

Klíma-változás előtt áll az emberiség - a tényt vitatni nem lehet. Azt sem, hogy a legutóbbi nagy változás mintegy 11500 éve történt, s viszonylag gyorsan, 20-25 év alatt változott meg drasztikusan az időjárás... szélsőségessé vált. (A mamutok megfagytak, sokuknak a gyomrában megtalálták a megemésztetlen táplálékot - szegényeknek idejük sem volt új legelőket keresni...) Ez azt jelenti, hogy jelen világnak, mintegy egy generációs ideje van arra, hogy felkészüljön: vagy megtanulja a közösségi megmaradás isteni örök elvét vagy önfejűségével, önzésével a saját vesztébe rohan... Az igazi változás azonban az lenne, ha az ember nemcsak egymást keresné, de Teremtő Urát is!