2017. június 15., csütörtök

A helyes haragkezelés

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek." (Efézus 4,26)


A haragkezelésnek vannak hasznos, és vannak káros módjai. Például néha inkább magunkban tartogatjuk a haragot, hogysem beismernénk azt. De a Biblia azt mondja, hogy haragosnak lenni és nem beismerni azt, hazugság. A hazugság pedig bűn.


Tartsuk szem előtt, hogy a harag nem feltétlenül rossz. Csak akkor rossz, ha nem megfelelő vagy romboló módon fejezzük ki. Lelkipásztorként azt tapasztaltam, hogy legtöbben 2-3 éves korunkban tanuljuk meg, hogyan fejezzük ki haragunkat, és felnőtt korunkban is ugyanúgy teszünk. Mondanom sem kell, hogy ez így nincs jól.


A legtöbb ember amikor kifejezi haragját, úgy fejezi azt ki, hogy ezáltal eredeti céljától még távolabbra kerül, mint azelőtt, hogy haragra gerjedt volna. Ha a haragot nem megfelelő módon fejezzük ki, az pontosan az ellenkezőjét fogja eredményezni annak, amit el akarunk érni.
Ha emberekre öntjük ki haragunkat, az soha nem fog maradandó változást hozni, sőt még több haragot és elidegenedést okoz. Annak ellenére, hogy ezt tudjuk, így reagálunk.


Soha nem a harag a probléma gyökere általában, sokkal inkább tünete valamelyiknek a következő három dolog közül: sérelem, félelem vagy frusztráció. Ezek azok az érzések, amelyek haragossá tesznek bennünket, és ezért kell megállnunk és lecsillapodnunk.


Beszéljünk róla:

Ha tudod, hogy miből ered a haragod, az segíteni fog abban, hogy megfelelő módon reagálj egy helyzetben, és a haragod miatt "ne vétkezz." (Ef 4,26)


Amikor vársz egy kicsit és lehiggadsz, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:


* Megbántottak?

* Félek?

* Megfélemlítve érzem magam, vagy attól félek, hogy valami értékes dolgot fogok elveszíteni?

* Frusztrált vagyok?

Ami közös bennünk


Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek… Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Máté 9:12-13)


Jézus cselekedetei azt tanítják nekünk, hogy a nem hívőknek szóló bizonyságtételünk a barátságunkkal kezdődik: Az evangélium megosztására azzal szerzünk jogot, hogy a kapcsolatépítésen keresztül megmutatjuk, törődünk az adott személlyel.

Pál apostol arra bátorít bennünket, hogy keressük a közös pontot a nem hívőkkel. A közös dolgok megtalálása pedig egy baráti tett és arra késztet minket, hogy a rossz helyet a jót keressük azokban, akik még nem részesei a hitnek.

Amikor Jézus találkozott a kútnál az asszonnyal, arra mutatott rá, ami közös volt kettejükben, ahelyett, amit jogosan elítélhetett volna (János 4). Ennek az lett a következménye, hogy az asszony nem csak Istennel barátkozott össze, hanem a saját barátait és családját is elhozta Jézus jelenlétébe.






Egy új látásmódért próbáld ki ezt a módszert!


"Engedd, hogy Krisztus üzenete minden gazdagságával az életedben lakozzon." (Kol 3,16a)

A Biblia olymódú tanulmányozásához, hogy az megváltoztassa az életedet, nincs szükség egy halom drága eszközre. Nincs szükséged kommentárokra, sem bibliatanulmányozó szoftverre. Ha egy lakatlan szigeten ragadnál és csak egy Biblia lenne nálad, akkor is egyszerűen használhatnád azt a módszert, amelyről ebben az áhitatban tanulunk.

Tegnap arról írtam, hogy mennyire fontos számodra, hogy Isten Igéjén meditálj. Isten azt mondja, hogy ha elmélkedünk az Ő Igéjén, sikeresek leszünk. Itt egy módszer, amelyet használhatsz az Isten Igéjén való meditációdhoz úgy, hogy azzal örömet szerzel Istennek.

A "hangsúlyozó" módszerrel egyszerűen tanulmányozhatod a Szentírást és segít a lelki táplálék kinyerésében. Egy verssel kezd el, amit olvass el újra és újra. Minden egyes alkalommal, amikor elolvasod a verset, egy másik szót hangsúlyozz. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy elkezd a Szentírás kódjait feltörni. Ezt a módszert akkor is használhatod, ha először veszel Bibliát a kezedbe. Ez egy egyszerű, de elképesztően hatásos módszer. Minden alkalommal, amikor egy másik szót hangsúlyozol, egy új perspektíva nyílik meg előtted.

Vegyük például a Kolossé 3,16-ot:

"Engedd, hogy Krisztus üzenete minden gazdagságával az életedben lakozzon."

Első alkalommal olvasva a verset figyelj erre a szóra: "engedd". Engedd Krisztus szavát, hogy tartósan benned lakozzon. Mit jelent az, hogy megengedni? Azt, hogy "engedélyt adni". Kinyitom az ajtót, ez az én döntésem. Kell, hogy azt válasszam, hogy engedem Isten Igéjét gazdagon lakozni bennem.

Aztán olvasd el újra a verset, és ízlelgesd az "üzenet" szót. Engedd Krisztus Igéjét, hogy benned lakozzon gazdagon. Ez azt jelenti, hogy szükségem van arra, hogy Isten Igéje az elmémben legyen.

Aztán hangsúlyozd magadnak a harmadik szót: "Krisztus". Ne engedj beleszólást mindenféle gurunak, filozófusnak, vagy talk shownak az életedbe. Maradj meg Krisztus Igéjében! Nem akarom, hogy a világ szava gyökerezzen meg bennem, mégis ezt engedem, ha TV nézéssel töltöm az időmet, Isten Igéjének tanulmányozása helyett.

Aztán figyelj a következő kifejezésre: "lakni, lakozni". "Engedd, hogy Krisztus Igéje lakozzon az életedben." A lakozni szó azt jelenti, hogy hosszabb ideig egy helyen tartózkodni. Vagyis ne rohanj át Isten Igéjén azért, hogy tudj haladni a napod további részében. Az, hogy megengeded, hogy Krisztus Igéje benned lakozzon, azzal jár, hogy megengeded, hogy éljen is benned.

Majd állj meg ennél a rövid kis ragnál, hogy: "-ben, tebenned". Olyan jó, hogy Krisztus Igéje körülvehet minket. Isten Igéjét felírhatod egy emléktáblára vagy a lökhárítóra, de ez nem fogja megváltoztatni az életed addig, amíg nem engeded azt be.

Most koncentrálj arra a szóra, hogy "te". Isten Igéje nem csak a lelkészednek, a professzorodnak, vagy a vasárnapi iskolai tanítódnak való, hanem neked is. A Szentírás útmutató minden egyes hívő ember számára.

Végül gondolkodj a "gazdagon" szón. Mit jelent ez? Ez a szegénység ellentéte. Más szóval a gazdagon jelentheti, hogy alaposan, tékozlóan. Isten nem akarja, hogy az Ő Igéje csak pótszer legyen az életedben. Csodát akar alkotni benned!

Látod, milyen nagyszerű kincseket fedeztünk fel ebben az Igében csak azzal, hogy egyszerre csak egy szóra koncentráltunk? Nincs szükséged egyetemi fokozatra, hatalmas könyvtárra vagy szuper eszközökre. Te is meg tudod ezt csinálni!


Beszéljünk róla:

* Hogyan fogod Isten Igéjét beköltöztetni az életedbe a hétköznapjaid során?
* Az életed válaszol Isten Igéjének gazdagságára és kegyelmére? Az emberekkel való kapcsolatodat miben változtatná meg, ha Isten Igéje hatna az életedre?


Emlékezz, a földi élet más, mint a mennyei


"...Vessétek le a „régi embert”. Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették. Megtanítottak benneteket arra is, hogy gondolkodásotokat teljesen meg kell újítanotok, és hogy fel kell öltözzétek az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy hozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen."
(Efezus 4:22-24)

Sok vallás és New Age-es tan terjeszti azt az ősrégi hazugságot, hogy nagyszerűek, „isteniek” vagyunk, és istenekké válhatunk. Hadd tisztázzak valamit: Sosem leszel Isten, sőt, még csak isten sem.

Ez a büszkeségre építő hazugság a Sátán legrégebbi kísértő eszköze. Megígérte Ádámnak és Évának, hogy az ő tanácsát követve „olyanok lesznek mint az Isten” (1Móz 3:5)

A vágy, hogy istenné legyünk, megmutatkozik minden egyes alkalommal, amikor megpróbáljuk mi irányítani a körülményeinket, a jövőnket, vagy a körülöttünk élő embereket. De mint teremtmények, sosem válhatunk a Teremtővé. Isten nem akar istenné tenni, Ő azt akarja, hogy ”istenes” (Isten szerinti) légy, hogy átvedd az Ő értékrendjét, viselkedésmódját és jellemét. Az a célja tehát, „hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Efezus 4:22-24)

Isten legfőbb terve a földi életeddel nem a kényelmed biztosítása, hanem a jellemfejlődésed. Ő azt akarja, hogy növekedj szellemiekben, és hogy Krisztushoz hasonlóvá légy. A Krisztushoz való hasonulás pedig nem egyenlő a személyiséged elvesztésével, sem azzal, hogy egy önálló gondolkodásra képtelen klónná válj.

Isten teremtett egyedi személyiséggé, így hát biztosan nem akar megfosztani ettől. A Krisztushoz való hasonulás így hát a jellemedet, nem pedig a személyiségedet érinti.

Isten azt akarja, hogy olyan jellemet fejlessz, alakíts ki amely Jézus „boldog-mondásain” alapulva megtermi a Lélek gyümölcseit, és valóra váltja Péter listáját azokról a jellemvonásokról, amelyek egy hatékony és gyümölcsöző élethez szükségesek. (Máté 5:1-12, Galata 5:22-23, 2 Péter 1:5-8)

Minden egyes alkalommal, mikor megfeledkezel arról, hogy a jellemformálás Isten terve az életedben, előbb-utóbb a körülményeid áldozata leszel. Azon fogsz csodálkozni, hogy „Miért is történik ez velem? Miért jönnek ezek a nehézségek?” Egy lehetséges válasz az, hogy az élet már csak ilyen bonyolult! Ez az, ami elősegíti a fejlődésünket, növekedésünket. Emlékezz csak, ez a föld, nem a mennyország!

Sok keresztény félreértelmezi Jézus ígéretét a „bővölködő életről” (János 10:10), mintegy az egészség, a kényelmes életstílus, az álmok tökéletes valóra válása és a problémáktól való azonnali szabadulás ígéretét látják benne, a hit és az ima által.

Egyszóval, a keresztény életet egyszerűnek képzelik. Mennyországot kívánnak a földre.

Ez az én-központú látásmód úgy tekint Istenre, mint egy jóságos dzsinnre, aki pusztán azért létezik, hogy a mi személyes céljaink beteljesülését segítse elő. De Isten nem egy szolga, és ha abba az illúzióba ringatod magad, hogy az életnek márpedig egyszerűnek kell lennie, akkor vagy mélyen kiábrándulsz belőle, vagy a valóságot tagadva fogsz élni.

Sose feledd, hogy az élet nem rólad szól! Te Isten terve miatt létezel, és nem fordítva! Miért készítene Isten mennyet a földre, ha azt „az igazit” örökkévalóságra tervezte el neked? Isten megadja az időt számunkra a földön, hogy felépítsük és megerősítsük a jellemünket, felkészítve magunkat az örökkévalóságra.


Mélyről jövő hálaadás: Adj hálát minden körülmények között

"Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!" (1Thessz 5,18 Egyszerű fordítás)
Az Egyesült Államokban évente egyszer megünnepeljük a hálaadás napját. De Isten azt akarja, hogy tudatosan fejezzük ki hálánkat minden egyes nap. Azt kívánja, hogy ezt lelki szokássá fejlesszük, olyanná, ami egy mélyen hívő mindennapi életében tükröződik. Az az igazság, hogy minél inkább megértjük Isten szeretetét, annál hálásabbak leszünk.
Mit is jelent hát a mélyről jövő hálaadás?
A Biblia elmondja a thesszalonikaiakhoz írt levélben: "Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!" (5,18) Ez a mélyről jövő hálaadás. Minden körülmények között adj hálát, mert ez Isten akarata.
Köszönetet mondhatsz Istennek minden körülmények között, mert Isten irányít. Jóra tudja fordítani a gonoszt. Fordítani tud buta hibáidon, amiket elkövettél. Nem számít mi történik, Isten nem szűnik meg szeretni téged. Van vagy száz dolog, amiért hálás lehetsz minden körülmények között, még ha a körülmények rémesek is.
Mélyről jövő hálaadás - hálásnak lenni minden körülmények között - Isten akarata, mert építi a kapcsolatokat.
Mit értek ezalatt? A hála mindig mélyíti a kapcsolatot közted és mások között, közted és Isten között.
Bárkihez is szeretnél közeledni, fejezd ki háládat iránta. Ha eltávolodtál a férjedtől vagy a feleségedtől, kezdd el azokat a dolgokat megtenni, amiket tettél, amikor randevúztatok: fejezd ki háládat. Írj apró üzeneteket, teli kedvességgel és bátorítással. Hívd fel, vagy írj sms-t napközben, csak hogy elmondd, mennyire hálás vagy. Tedd azokat a dolgokat, amiket eleinte tettél. Azért vesztetted el a szeretet érzését, mert már nem teszed meg, ami korábban létrehozta ezt a szerelmet és magától értetődőnek veszed a másik jelenlétét.
Erősíteni szeretnéd a kiscsoportodat? Ne csak eljárj a csoportba. Hétközben küldj üzeneteket, írj nekik, hívd fel őket. Mondd ki: "Hálás vagyok értetek, mégpedig ezért..." Rájössz, minél hálásabb vagy a csoportért, annál erősebb lesz a kötelék köztetek.
A Biblia azt mondja: "bátorítsátok egymást és építse egyik a másikat." (1Thessz 5,11 NIV fordítás) Míg erősíted a másikat, rájössz, hogy Isten is beépül életedbe miközben Vele és másokkal elmélyül kapcsolatod.
Beszéljetek róla:
  • Kit kell bátorítanod és kivel kell kapcsolatba lépned a héten? Kinek kell kimutatnod a háládat?
  • Milyen egyszerű módon mutathatod ki háládat házastársad, barátod vagy kiscsoportod iránt?
  • Mit gondolsz, milyen változásokat fogsz tapasztalni önmagadban és kapcsolataidban, ha hálával viszonyulsz másokhoz?

Hivatásban állókért...




A mai nap imádsága:
Uram! Erődet add nekem, hogy élhessek, szolgálhassak általa! Ámen
   

Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!
1 Kor 9,16

Sokszor panaszkodnak a segítő szolgálatban dolgozók arról, hogy megfáradtak, elfásultak. Az, aki munkájából fakadóan bele kell, hogy tegye személyiségének bensőségességét is tudják miről van szó. Orvosok, tanárok, egészségügyi és szociális területen dolgozók, s persze a papok is... Burnoutnak, kiégésnek is nevezik ezt a szindrómát. Sokáig képes az ember hordozni a fájdalmait, mert az ember szereti azt, amit csinál. Amit pedig szeretünk csinálni, azt mindig nehéz bevégezni. Talán ebben is rejtőzik az igazság. Pál - aki meglehetősen sok lelki terhet hordozott -, mégsem égett ki... Mi volt a titka?

Mindenekelőtt a küldetéstudata. Nem volt önértékelési zavara, pedig ő sem volt tökéletes, sőt! Mégsem terhelte környezetét, mert Mást, Nagyobb Erőt kért gondjainak megoldásához. Ezt a Hatalmat érezte, amikor azt írta: kényszer nehezedik rám. Nem kényszeres gondolatokról van szó, hanem olyan teherről, amit az Isten rak a vállunkra. Olyan tűzről, amely belülről éget, olyan gondolatokról, ami nem hagyja nyugodni az embert, de mégsem jár vele együtt nyugtalanság, éppen ellenkezőleg, különös békesség kíséri. Ez az, ami hajnalonként engem is ébreszt, mert vágyakozom elmerülni az Isten hajnali szeretet-csöndjében...

Pál kiáltása: "Jaj nekem..." nem a félelemből fakad, hogy ti. Isten majd jól megbünteti, ha nem végzi az apostoli feladatát... sokkal inkább abból a felismerésből, ha nem olvad élete egybe a "mandatum Christi"-vel (Krisztus küldő parancsával), akkor olyan gazdaságról mond le, amely lelki gazdagság hiányát ma is láthatjuk sok embertársunk arcára kiülni... Bolond az, aki lemond az olyan ajándékról, amit szertetből ajánlanak fel... Mennyire tudunk örülni a szeretteinktől kapott (horizontális) ajándéknak, mennyivel inkább szebb, s teljesebb a fölülről jövő, a vertikális isteni? Hirdetni az evangéliumot nem testet lelket gyötrő munka, hanem kiváltság. Ajándék, amely belülről tölt, erősít. Élni vele csakúgy szabad és lehet, ahogyan Isten azt adja: misztikusan, mégis a valóságos világban; naponta el-elcsodálkozva rajta, s megélni olyan természetességgel, mintha nem is lenne más lehetőségünk...



Isten törvényei...

A mai nap imádsága:
Uram! Megtartó törvényeidet elfelejtettük, s a magunk útján jártunk. Istenem, látod hova jutottunk, pusztul körülöttünk teremtettséged... Újítsd meg lelkünket, hogy ne vesszünk el örökre, mert másban már nem reménykedhetünk csak Tebenned! Teremtő, Örökkévaló Isten! Légy velünk életünk minden dolgában, hogy élhessünk dicsőségedre! Ámen
   

Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!
Ámósz 5,22-24

Önmagában a kultusz nem ér semmit... Hiába a díszes liturgia, az évszázadokon keresztül kiforrott dogmák, a veretes prédikációk, de még a hagyománytisztelet sem elég! A hit lényege nem a hit maga, hanem az Isten, ahogyan a teremtettség sem fejeződik be a hatodik nappal; az Örökkévaló odaillesztette a hetediket, ami mindent eldönt: értelmet adva a létnek. Aki Istenre tekint, az életet él, aki liturgiát, jól működő hierarchiát favorizál az csak 'egyházat', esendő emberi közösséget tapasztal. Aki az Isten életvédő törvényeit nem a maga egyetemességében értelmezi, az bizony csőlátású...

II. János Pált igen sok bírálat érte - egyes szélsőségesek azt mondták, hogy a katolicizmus feje magát a keresztény hitet árulta el -, amikor 1986-ban Assisiben, Szent Ferenc városában a világvallások képviselőivel együtt imanapot kezdeményezett. Hiszen valamennyi értéket hordozó vallás legféltettebb kincsei közé tartozik a béke és a felebarát szeretete. Annak a kifejezésre juttatása volt a cél, hogy a világ sokszínuségében is van közös nevezo az emberiség különbözo hitet valló közösségei között. S ezeket a közösségeket egymás ellen kijátszani, a vallás nevében gyulöletet kelteni, ölni a legsúlyosabb bunök közé tartozik. Nekünk a Föld a Világunk... Lehet, hogy egyedül vagyunk a világmindenségben, de az is lehet, hogy az univerzum másik sarkában is vannak Istennek teremtményei. S ha vannak, akkor azokat vajon melyik hitre akarnók téríteni? Melyik az egyedül üdvözítő 'igazi'?

Összességében tehát elég elkeserítő a helyzet vallási téren a Földön. Minden egyház (szellemi csoport) a távoli múltban igyekszik gyökeret ereszteni és mereven elzárkózik a reformoktól, újításoktól, változásoktól. Régen holt prófétáknak régen holt tanait porolgatják és kínálják az élő embereknek lelki táplálék gyanánt. Aztán csodálkoznak az eredményen, hogy sokaknak nem ízlik mindez és inkább a materialista vallás anyagimádó tudományához menekülnek, ami bonyolult tanítások misztikus leple mögé rejti igazi arcát. Mert tévedés ne essék, az úgynevezett empírikus tudomány is csak egy vallás, minden vonásában (dogmák, rituálék, litániák, hierarchia), amit teljes egészében senki sem ért, de tanait kénytelen elhinni, hisz szinte minden iskolában manapság ezt oktatják.

Isten törvénye EGY. Az élet törvénye EGY. Ő nem azt akarja, hogy a hit hamuját őrizve, az egyháztörténelem romjaira büszkén kiállva, visszhangzó szépeket mondogassunk... Ő azt akarja, hogy ÉLETET éljünk: necsak testben, lélekben is! Azt akarja, hogy áradjon az Ő életvédő törvénye, mint a patak, s az emberek élete - mint virágok -, formájukkal, szivárvány színeikkel hirdessék Teremtőjüket...



Krisztusi indulat...

A mai nap imádsága:
Uram! Kérlek segíts meg engem küzdelmeim között! Add, hogy Jézus áldozata erőt adjon mindennapjaimban, s hogy pislákoló mécses-életem szeretet-lángja ki ne aludjék! Ámen



Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig..
Fil 2,5

Még mielőtt féreértenénk az apostol szavait, s spekulatív gondolatok támadnának bennünk, mit is kell értenünk e fogalom "krisztusi indulat" alatt olvassuk el mai napra kijelölt igemondatunk második részét...

Így mindjárt nyilvánvaló, hogy mi is az a krisztusi lelkület! Az ember, ha hatalmat kap - könnyen deformálódik, ha előnyhöz jut, azt kihasználja, s igyekszik megtartani. Az ember, ha "pozícióba jut", akkor hamar elhiszi, hogy azért került oda, "mert megérdemli" s mert egyelőre ő a legalkalmasabb arra. Sokan törik kezüket-lábukat, azaz áldozzák fel magánéletüket, tagadják meg barátaikat, szereznek ellenségeket, csakhogy miniszteri bársonyszékbe kerülhessenek, de mindeközben elfelejtik azt, hogy a latini "minister" szó szolgát jelent... S akkor a miniszterek minisztere, vagyis a miniszterelnök a szolgák szolgája! Ha nem így lenne, akkor pontosan az történik, amit az ige mond: zsákmánynak tekintette azt, amit azért kapott, hogy a közt, azaz az embert szolgálja. Sajnos ez a hamis látásmód nemcsak a minisztereket és miniszterelnököket kísérti, ez megtalálható mindazok lelkében, akik az önérvényesítést teszik meg életcéljuknak. Az ilyen értéklátású ember engedelmeskedik mindaddig, amíg érdeke fűződik hozzá, s abban a pillanatban köpönyeget forgat, amint felfedezni véli érdekeinek elvesztését.

Krisztus hatalma egészen más. Az ő hatalma önfeláldozó, sőt halálig menő. Vállalni a halált, a megsemmisülést a másikért a szeretet legnagyobb jele. Aki Isten szeretethatalmának erőterébe kerül, az nem tud másként tenni, minthogy engedelmeskedik ennek az isteni erőnek, mert jól tudja, hogy ennél magasztosabb, tartalmasabb, kiteljesítőbb nincs ezen a világon. Lehet, hogy valakinek a mártíromságot készítette el az Isten, a másiknak az élethossziglani szolgálatot, a harmadiknak az édesanyai hivatást. Áldozatot hozni, azt jelenti boldogságot munkálni: Magamban, s másokban. Világítani, elégni, mint a gyertya, embervoltunk kiteljesedésének életprogramja. Krisztus áldozata nemcsak az Isten szeretetének embervilágban kiteljesedett valósága, de egyben lehetőség is arra, hogy eljussunk oda, ahová egész földi életünkön át kívánkozunk...



Örömeink...


A mai nap imádsága:
URam! Tiszta örömöket adj nekünk, hogy felfedezhessük életünk minden dolgában a minket átölelő Szeretetedet! Ámen



Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.
Fil 4,4-5

Sok-sok mindennek örülhetünk az életben, az örömnek magának is, hiszen "várni örömöt maga is öröm"... Sokan vélekednek úgy, hogy az öröm "csak úgy nem hull az ember ölébe", azért keményen meg kell dolgozni, ki kell érdemelni az élettől. Jól hangzik ez, csak sajnos nem igaz! Az általános öröm, no meg az ÚRban való öröm is kegyelem-alapú. Régi tapasztalat: az öröm nem mindig ott bukkan elő, ahol különösen is nagy szükség lenne rá...

Akkor semmi értelme törekedni az örömre? Nos, eszelősen harcolni az örömért - kész esztelenség. Az öröm attól öröm, hogy váratlanul köszönt ránk, a meglepetés titokzatossága lengi körül... Az az öröm, amit mesterségesen generál magának az ember - drog, különféle személyiségtorzító szenvedélyek - hamar elmúlnak, s ezek a (pót)szerek ugyanazért az "örömért" mindig többet követelnek cserébe. Az ilyen örömöket hajszoló embernek először csak a pénztárcája apad, később az embersége, s az egészsége is foszlásnak indul.

Sok ún. "élmény-keresztény"-felekezet/szekta nagyon is jól megfogható eszközökkel "munkálja" az örömöt - érdekes módon a nagy-nagy csalódások nem maradnak el, hiszen a lelket ugyan hosszú ideig meg lehet téveszteni, de teljesen és végérvényesen becsapni nem lehet; egyszer eljön a kiábrándító igazság pillanata... Az el nem múló öröm a szelídségben rejtőzik. Az az öröm, ami újra és újra átjárja az ember lelkét, az a feltétel nélküli (isteni) szeretetből táplálkozik. Ez "fölülről száll alá, a Világosság Atyjától jön", egyértelmű, nincs benne fény és árnyék váltakozása, nem bódítóan sokszínű, egyszerűen csak tiszta...

Olyan tiszta, mint a szeretetben felnövekvő gyermek őszinte Isten-tudata. Ha ebből az első naivitásból megmarad valami a gyermekkor és ifjúkor határára, akkor nem elveszett próbálkozás a tinédzseres őszinteségű érték-keresése a következő generációnak! Megőrizni gyermekeinket erre a legnagyobb lehetőségre, hogy ti. maguk is emberré váljanak csak akkor tudjuk, ha mi magunk is emberek maradunk. A keresztény ember tudása, hogy erre "garanciát" egyedül csak az Isten biztosíthat, ezért törekszünk nap mint arra, hogy keressük Vele a kapcsolatot, hogy derűvel fogadhassuk feladatainkat és egymást, hogy örüljünk az ÚRban, azaz örüljünk annak, amit kaptunk, egy szóval: örüljünk az Életnek...



Szavaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne szóljak hiábavaló dolgokat, s engedd mindig meglátnom, hogy Vigasztaló Lelkedet azért küldted el nekünk, hogy erőnek, szeretetnek és józanságnak lelke vezérelje mindennapi cselekedeteinket! Ámen



Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha!
1 Kor 16,22

"Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged átkozókat?"... Aki egy kicsit is búvárkodott már a Szentírásban, az jól ismeri ezt az Ábrahámnak adott ígéretet, no meg azt is, hogy az ún. átokformulák, illetve átokzsoltárok gyakran előfordulnak a "választott nép" s a "többi" viszonyában. Míg az Ószövetségben életes kísérőjele az "ígéret népének" az áldás ill. átokmondás, az Újszövetségben ez utóbbi alig fordul elő, s így aztán nem ok nélküli a kérdésfelvetés: Mondhat-e átkot a keresztény ember? A válasz egyszerű és rövid: a valóban keresztény - tehát krisztusi, azaz krisztuskövető - bizonnyal: NEM! Akkor sem, ha az a másik megérdemli? Akkor sem... Azért pontosítsunk: átkot mindenki mondhat, de "egyedül az ÚRé a bosszúállás", s Ő az, Aki mindenkinek, mindenért, akkor, amikor akarja (ha akarja) - megfizet.

Mai igénk arról tanúskodik, hogy nem kisebb jelentőségű ember - ráadásul apostol, akit később az Egyházban Szent Pálként tisztelnek -, mond átkot... Akkor hát mégis csak szabad? Ha az ember sztressz-helyzetben van - s ha belegondolunk Pál hajótörésekkel, megkövezéssel, verésekkel járó missziós útjai eléggé "stresszesek" lehettek -, akkor talán egy-egy átokformula elmondása, verbális szelepként is működhet, s ez talán mégiscsak jobb, ha valaki szavakban mintsem tettlegesen "engedi ki a gőzt"?

Tény, hogy vannak dolgok, amiket ki kell mondani, melyeket nevükön kell nevezni még akkor is, ha azok nagyon fájnak. Az átkozódás, a szitkozódás azonban olyan, mint a tábortűznél az ég felé dobott parázs - nagyon látványos, de visszahull arra, aki feldobta, s így kihúnyófélben is még komoly "égési sérüléseket" okozhat... Magyarul: Igen vigyáznunk kell(ene) szavainkra, mert azok bizony "perzselnek", s ha visszaszállnak ránk - mert ne feledjük(!): a lélekvilágnak is van Istentől rendelt, megmásíthatatlan gravitációs törvénye -, akkor azt, amit másnak kívántunk, nagyon hamar rajtunk teljesedhet be... Ezért a keresztény ember mondhat "csúnyákat", gyűlölheti a bűnt, de semmiféleképpen nem jár jól, ha felindultságában a bűnöst támadja... Az erőszak ugyanis erőszakot szül - nemcsak a másik oldalon, de bennünk(!) is: még nagyobb ellenszenvet, mint amit korábban éreztünk -, és Jézus URunk tanítása is arra figyelmeztet: "Aki kardot fog, az kard által vész el".

Pálnak elég sok gondja volt a korinthusi gyülekezettel - s egy közösségben, a legkisebben (a családban) is, mindig akadnak problémák -, ezért érthető, hogy felszínre vetődött az apostolban a gyarló "emberi hang", s átkozódott. Pál ezzel is példát adott nekünk - negatív példát -, hogy ti.: így NE... Hiszen, aki krisztusi módon gondolkodik, azaz keresztényként hisz és remél, az krisztusi módon is kell hogy éljen: önfeláldozásra kész szeretetben...

A harag kezelésének szabályai

„…mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának…” (Efézus 4:25)
Két erőteljes személyiség egy kapcsolatban olyan, mint két egybeömlő folyó – erős sodrás keletkezik. A harag lehet hirtelen, mint a villámlás, vagy hosszan elnyúló, mint a mennydörgés moraja. Néha fájdalmasan összecsapunk, máskor eltávolodunk, és csendben elhagyjuk a kapcsolatot. De a helyesen kezelt haragnak nem kell rombolónak lennie. Íme Isten szabályai arról, hogyan kezeljük a haragunkat: 1. szabály: Maradj őszinte! „Mondjatok igazat… ne vétkezzetek azzal, hogy engeditek, hogy a haragotok irányítson…” (Efézus 4:25-26 NLT). Amikor haragszol, ne tagadd le! A harag építő is lehet. Jogosan haragszunk akkor, ha az emberekkel rosszul bánnak és a rosszat nem teszik jóvá. Ha azt mondod: „haragudtam és mivel számomra értékes a kapcsolatunk, ezért szeretnék beszélni róla” ez őszinte, nem fenyegető és megoldásra hív. Figyeld meg: a) ha figyelmen kívül hagyod, visszafogod, elfojtod a haragodat, vagy úgy teszel, mintha nem is lennél mérges, ez lényegében hazugság; b) a hazugság másik formája az, ha haragodban túlzol. „Sose figyelsz arra, amit mondok.” „Mindig elutasítod a kéréseimet.” „Senki sem csinál itt semmit, csak én.” Az ilyen általánosítások igaztalanok, és csak a helyzet sarkítását és kiéleződését szolgálják, garantálva, hogy az igazi probléma elhomályosul, és nem nyer megoldást. c) ha haragodban másokat hibáztatsz, az is hazugság. „Ha időben megérkeztél volna, akkor nem kellett volna veszekednem veled” vagy „Ha nem zsörtölődnél annyit, akkor talán elkezdenék időben hazaérni.” Mások hibáztatása egyik módja annak, hogy kibújjunk a saját felelősségünk alól, miközben az ujjunk másokra mutat. Ez feldühít másokat, fenntartja a saját haragodat, és soha nem hozza meg az eredményt, amit szeretnél. Isten módszere ez: „Mondjatok igazat egymásnak!” – és ez működik, ha szeretettel teszed.




2. szabály: Vigyázz arra, hogy ne okozz halálos sebet! Pál azt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26). Mit jelentenek Pál szavai? Ne engedd a haragodat odáig fokozódni, ahol már kárt okoz! Ne használd szavaidat fegyverként vagy irányító mechanizmusként! Az rendben van, hogy egészséges módon kifejezed az érzéseidet, de tartsd őket ellenőrzés alatt! A célod az legyen, hogy megoldd a problémát és erősítsd a kapcsolatot, nem pedig az, hogy „kitörj” és megsebezd a másik embert. Könnyű ezt megtenni? Nem. Szükséged lesz egy nagy adag kegyelemre hozzá. A viccesen, gúnyosan, önigazultan vagy „jogos felháborodásban” elhangzott szavak megsebzik az embereket, néha maradandó károsodást okozva. „…a romlott nyelv összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4) „…ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Példabeszédek 18:14) „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21). Ha egyszer elhangzanak a haragos szavak, „behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 26:22). Szavaid tovább élhetnek a másik ember szívében és emlékezetében, és elkísérhetik egészen a sírig. Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de szavak nem sebeznek meg” – csakhogy ez nem igaz. Valaki belehalhat az összetört lélekbe, és az, aki kimondta az ártó szavakat, tovább élhet, bánva a kárt, amit szavai okoztak, de sohasem lesz lehetősége meg nem történtté tenni. Másrészt viszont a helyesen kezelt haragot sohasem kell bánni. Ezért tanulj meg különbséget tenni a harag között, amit érzel, és a szavak között, melyeket kimondasz. A jól átgondolt harag fontos információkat fedhet fel a szükséges változásokról. Koncentrálj erre, és kérd Istent, hogy mutassa meg, mi az, ami változtatásra szorul a másik emberben – és benned!




3. szabály: Ne tartogasd! A harag raktározása csak árt neked. Ha régi neheztelésekkel vagy tele, azok újból előjönnek, és te egyre keserűbbé válsz. „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45) Ha haragszol, kezeld a helyzetet gyorsan! Ne csak passzívan, hagyva, hogy az idő fényt derítsen jogaidra, ne csak üldögélve és remélve, hogy a másik személy majd megvilágosul és bocsánatot kér. „Ha vétkezik ellened atyádfia, menj el hozzá…” (Máté 18:15 NIV). Próbáld megoldani a problémát és helyreállítani a kapcsolatot! Ha elnyomod, akkor csak még több szemetet söpörsz a szőnyeg alá. Előbb vagy utóbb – mondják az orvosok – gyomorfekélyt fog okozni, megtámadja az immunrendszered, szívproblémákra tesz hajlamossá, rákot és más fiziológiás rendellenességeket, beilleszkedési és érzelmi zavarokat idéz elő. Időközben teljesen leköt téged, elpazarolja az energiáidat, megbénítja a kreativitásodat, akadályozza az Istennel, barátaiddal és hittestvéreiddel való kapcsolatodat; nem is említve, hogy közben a megbántó féltől megtagadja azt a lehetőséget, hogy megtisztítsa lelkiismeretét, megbánja, és helyrehozza, amit tett Istennel és veled. Hagyj fel a múlt előráncigálásával, ne zsarold többé a vétkest azzal, hogy újra előszeded a szennyest egy „megfelelő” pillanatban, ne forralj bosszút, és ne örökítsd tovább a haragtartást a következő nemzedékre! Kérj Istentől alázatot és bátorságot, hogy a mai problémákat ma tudd kezelni! Amikor ma este párnádra hajtod fejed, tudd, hogy ügyeid naprakészek Istennel és mindenki mással, és aludj jól!




4. szabály: A megoldásra összpontosíts! Valaki azt mondta, hogy a szövetség olyan, mint amikor két szövetséges egy csónakban evez: az egyik nem süllyesztheti el a csónakot anélkül, hogy maga is el ne süllyedne. Ha azt keresed, hogy megszerezd a hatalmat, akkor mindketten veszítetek. Ha azt keresitek, hogy megmentsétek és erősítsétek a kapcsolatot, mindketten nyertek. Tehát amikor beszélsz, figyelj oda arra, hogy az legyen „jó a szükséges építésre” (Efézus 4:29). Próbáld megérteni, mire van szüksége a másik embernek! Ne hozz fel korábban már beismert bántásokat; ne rángass bele más embereket; ne élcelődj a másik ember testsúlyán, magasságán, bőrszínén, intelligenciáján, fizikai, értelmi vagy érzelmi korlátain; ne hozz fel nem oda tartozó dolgokat, azok csak elhomályosítják a problémát, és akadályoznak abban, hogy megoldást találj! És ne emeld fel a hangod azért, hogy azzal megfélemlítsd, vagy manipuláld a másik embert! Isten a haragra való képességgel teremtett minket, azért, mert ha a haragot a megfelelő módon kezeljük, akkor ez olyan hajtóerő, amely meghozza a szükséges változást, orvosság, ami a gyógyít. Tehát: a) Keresd a megoldást, ne a „győzelmet”! Ha a másikra mindenféle neveket aggatsz, és „diagnosztizálod”, az csak ront a dolgokon. Nem arra kellene összpontosítanod, hogy mit tett az illető, hanem arra, hogy mit tehettek együtt azért, hogy megoldjátok! b) Ismerd el a saját hibáidat és kérj bocsánatot! A tánchoz két ember kell, így ha elismered saját hiányosságaidat, ezáltal a másiknak is könnyebb lesz beismerni az övéit. c) Minden alkalommal, amikor kilendülsz negatív irányba egy megjegyzéssel, ellensúlyozd azt valami pozitív dologgal! „…ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8) Minden szóba kerülő nehézséghez adj valami dicséretet is! „Biztos vagyok benne, hogy ezt nem könnyű hallanod. Köszönöm, hogy mégis ilyen kedvesen végighallgattál.” Ha a megoldásra összpontosítotok, ez olyan pozitívumot ad az embernek, amihez felnőhet, és nem valami olyasmit, ami lerombolja!




5. szabály: Ne teregesd ki a szennyest! „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” (Efézus 4:31). Ha haragszol nehéz ellenállni annak, hogy mindent szétkürtölj. De a rosszindulatú beszéd olyan, mint a futótűz; felemészti azt is, aki terjeszti, és azt is, aki hallgatja. Ne teregesd ki a szennyest, tartsd a mosókonyhában! A szennyes két módon láthat napvilágot: 1) Nyílt megszégyenítés. Olyan helyen beszélsz róla, ahol tudod, hogy mások is hallják. 2) Körmönfontság. Viccet csinálsz az alakjából, a családtagjaiból, a barátaiból stb., hogy ezzel becsméreld őt. Ez szégyenérzetet okoz a másik emberben, akire haragszol, mélyíti a szakadékot kettőtök között, és lehetetlenné teszi a kibékülést. Salamon azt írja: „…a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13), és „…minden vétket elfedez a szeretet” (Példabeszédek 10:12 KJV). Pál írja: „…a rosszban legyetek kiskorúak, a megértésben ellenben érettek legyetek” (1Korinthus 14:20 NKJV). 6. szabály: Légy a takarító személyzet tagja! Azt mondjuk: „Maguknak okozták, oldják meg egyedül.” Lehet, hogy megérdemelnék, de nem sétálhatunk el csak úgy, nyitott sebeket otthagyva elfertőződni. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban!” (Efézus 4:32) Hogyan bocsátott meg nekünk Krisztus? Miután elismertük, bevallottuk és megbántuk bűneinket? Nem! „Mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által…” (Róma 5:10). Isten volt a kezdeményező, tehát te is bocsáss meg, még mielőtt a másik személy kérné bocsánatodat! És ha egész életükben ellenségeid maradnának is, te akkor is bocsáss meg nekik! Ez a háború utáni romeltakarítás. Csak akkor nyersz te is bocsánatot, akkor gyógyulnak be a sebek, amiket te okoztál, és akkor töröltetik ki az ellened szóló jegyzőkönyv Isten előtt!





Egy nagyszerű apa jellemvonásai


„…annyira megszerettünk titeket.” (1Thesszalonika 2:8)
Ahhoz, hogy nagyszerű apává válhass, olyan embernek kell lenned, aki szoros kapcsolatot ápol mennyei Atyjával. Azokat az alapelveket alkalmazva, melyeket Pál apostol használt lelki gyermekeivel való kapcsolatában, fel tudsz készülni a jó apaságra. „Gyermekeihez” szólva Pál egyszerre mutatta be az anya meleg szeretetét és az apa biztonságot adó karjainak erejét (ld. 1Thesszalonika 2:7-11). A következő néhány napban megfigyeljük Pál atyai alapelveit.
Érezzék, hogy szereted őket! „…annyira megszerettünk” – Pál egy ritkán használt görög szót választ a szeretet kifejezésére. Nem azt az általában használt szót, ami a feltétel nélküli szeretetre vagy a testvérek közötti szeretetre használatos. A szó, amit választ, erős, meleg, spontán vonzalmat fejez ki, egy becéző kifejezés, amelyet alapesetben csak egészen kicsi gyermekeknél használnak. Miért beszél Pál ezen így a felnőttekhez? Mert szeretetigényünk az, amit sohasem növünk ki! Azt akarta, hogy azok az emberek érezzék, hogy szeretik őket. A Biblia azt mondja: „…ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet” (1Korinthus 13:13). Apa, gyermekednek erre van szüksége tőled, jobban, mint bármi másra, és az életkorával ez mit sem változik; felnőttkorában ugyanannyira szüksége van rá, mint gyermekkorában volt. Kamasz gyermeked talán cikisnek érzi, ha kortársai jelenlétében gyengéden nyilvánulsz meg felé, de mélyen belül értékeli azt. Ebben nem számítanak a nemi különbségek sem. Mindkét nemnek szüksége van arra, hogy szeressék. Tizenéves lányod valószínűleg viszonozza ölelésedet, és válaszol, ha kérdezed; míg kamasz fiad inkább szemeit forgatja, és csak morog artikulálatlan hangon. Mindenesetre te csak szeresd őket, amíg elég idősek lesznek ahhoz, hogy elmondják, milyen jól esett!



Oszd meg velük az életed! „Szívesen megosztottuk veletek életünket… annyira szerettünk titeket” (1Thesszalonika 2:8 NIV). Honnan tanulhatja meg lányod a férfiakkal való egészséges kapcsolatot, vagy hogyan fejlődik ki fiadban egészséges férfiúi identitás, ha nem osztod meg velük életed? A napjainkban gyakori családmodellt, ahol az anyáé a vezető szerep, túlnyomórészt a távol lévő apák teremtették meg.
Apa, úgy tudod megosztani életedet gyermekeiddel, ha:
1) Megmutatod az értékrendedet. Tudniuk kell, mi a fontos számodra, mi áll első helyen az életedben, miért állsz ki, és miben hiszel igazán.
2) Megmutatod, hogyan élhetnek bibliai alapelvek szerint. Az élet akadályokat fog gördíteni útjukba, összezavarva őket. Ismerniük kell Isten útjait és Isten igéjét, amikor nehéz, sorsdöntő döntéseket kell meghozniuk.
3) Megosztod velük a nevetés és vidámság perceit. Amikor hazaérsz, gyermekeid szétszaladnak vagy köréd gyűlnek? Szeretsz velük lenni, jól érzed magad köztük? Tanítsd meg nekik, hogy a keresztyénség olyan dolog, aminek örülni lehet, nem olyasmi, amit ki kell bírni. Azt mondják, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad. Ugyanez igaz arra a családra is, amelyik tud együtt örülni!
4) Megismerteted velük az élet értékeit. Ha kritizálod érdeklődési körüket, azzal csak azt éred el, hogy még jobban megerősíted az iránti elköteleződésüket. Ahelyett, hogy elítélnéd kedvenc zenéjét, ruháját, tévéműsorát és internet használati szokásait, inkább mutass neki jobb alternatívákat!
5) Elmondod nekik, milyen értékesek a számodra. Ne tételezd fel, hogy úgyis tudják! A kutatók azt mondják, hogy a legtöbb gyermek, különösen a fiúgyermekek, úgy érzik, mintha csupán teher, nyűg és zavaró körülmény lennének szüleik számára. „Annyira szeretünk titeket, hogy szívesen megosztjuk veletek életünket, mert olyan kedvesek vagytok számunkra.” Mondd el ezt nekik újra és újra!



A kemény munka. „Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk” (1Thesszalonika 2:9). Ha az egyház katonaság lett volna, Pál lett volna a vezénylő tábornok. Könnyen adhatott volna parancsot bármire, és engedelmeskedtek volna neki. De ő nem ezt tette. Ő azt tette, hogy keményen dolgozott, túl azon is, amit szolgálata megkövetelt, hogy ellátása ne terheljen másokat anyagilag. Apa, gyermekeidnek látniuk kell, hogy te is ezt teszed, mert: 1) Ha látják, hogy te keményen dolgozol, ezzel felértékelődik bennük a munka fontossága, és ez segít nekik abban, hogy felfedezzék a munka méltóságát. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). 2) Ha engeded nekik, hogy segítsenek a ház körüli munkákban, elősegíted majdani munkahelyi sikereiket azáltal, hogy megtanítod nekik a jó munkához olyannyira fontos alapelveket és készségeket. „Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában” (Példabeszédek 22:29). Így segíted elő, hogy majdani munkaadóik felismerjék kiválóságukat, és előléptessék őket kiemelkedő munkaerkölcsük és nagyszerű szakértelmük miatt. A gazdasági nehézségek idején, amikor csak az erős éli túl a versenyt, készítsd fel gyermekeidet arra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból! Az a hozzáállás és azok a képességek, melyeket beléjük tápláltál, hasznukra lesznek egész életükben.



Lelki vezetés. „Hiszen emlékeztek… hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1Thesszalonika 2:9). A keresztyén családok körében készült legutóbbi felmérés azt mutatja, hogy csak minden tízedik apa imádkozik együtt gyermekével, és csak minden huszonötödik olvas a Bibliából gyermekének. Sokan emlékezhetünk vissza istenfélő édesanyánkra, aki felnevelt minket (hála Istennek értük!), míg apánk alig, vagy egyáltalán nem volt benne a család lelki életében. Bár az anyák vették át a lelki vezető szerepét, Isten szerint még mindig az apák felelősek ezért (ld. Efezus 6:4). Lehet, hogy az anya elviszi a gyerekeket a gyülekezetbe, imádkozik velük, és bibliai alapelveket tanít nekik, de a gyermekeknek van egy olyan mély belső igényük, melyet csak apjuk tud betölteni. Ezért légy te számukra az életformáló, szeretetteljes mennyei Atya jellemének példája. Azok a felnőttek, akik úgy nőttek fel, hogy nem volt hatással az életükre istenfélő apa, gyakran számolnak be arról, hogy valami hiányzik belőlük, és ez a hiány akadályozza, hogy bensőséges kapcsolatuk legyen mennyei Atyjukkal, mert kényelmetlenül érzik magukat vele. Számukra Isten megközelíthetetlennek tűnik, aki nem szereti őket, ítélkező, elfogadását feltételekhez köti, nehezen bocsát meg, és elsősorban büntető. Csak ritkán imádkoznak, mert az imádkozást kínosnak érzik, mert az szerintük zavarja Istent, aki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy meghallgassa szükségeiket. Ezt érezve sok gyerek teljesen elutasítja Istent. Más részről azok a felnőttek, akiknek apja részt vett a család lelki életében, úgy tűnik, szinte teljesen szabadok ettől a problémától. Apa, Isten téged nevezett ki arra, hogy képviseld őt gyermekeid életében, és ebben senki sem helyettesíthet. Itt az ideje, hogy megragadd a kormányt, bármennyi idősek is gyermekeid, és akkor, mint Pál, te is mondhatod: „Hiszen emlékeztek… [hogyan] hirdettük nektek az Isten evangéliumát”.



Az istenfélő élet példája. „Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek” (1Thesszalonika 2:10). Pál hallgatósága megítélhette ennek az állításnak a valóságát, mert tanúi voltak életvitelének. Kedves apa, ha nincs hallgatóságod, mondhatsz, amit akarsz, de ha a családod előtt mondasz valamit, azt az életednek kell alátámasztania, mert otthon mindig van hallgatóság. Ha ebben nem vagy következetes, nem fognak rád hallgatni. Az Isten szerinti élet bemutatásához két dolog kell.
a) Őszinteség. Gyermekeidnek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem őszintékre. Ha tévedtél, ismerd be! Sok gyermek sosem hallja a szüleitől azt, hogy: „sajnálom, tévedtem”. Így aztán vagy az őszinteséget és alázatot tartják gyengeségnek, vagy szüleiket következetlennek. Mindkettő gőgös, öntelt és problémás életre programozza őket.
b) Biztatás. A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek felé való szülői visszajelzések tíz az egyhez arányban negatívak. „Te soha nem vagy képes…! Miért csinálod mindig…? Te soha nem használod az eszed!” Statisztikailag az apák hajlamosabbak az ilyen megjegyzések mondogatására. Apa, billentsd át a mérleget a pozitív oldalra! Hogyan csinálta Pál? „mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket” (1thesszalonika 2:11-12).
Biztatásra van szükségük: lelkesítésre, megerősítésre és segítségre abban, hogy felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.
Vigasztalásra van szükségük: az élet nehéz, erősítsd lelküket, ne törd össze! Néha unszolás is kell. Fejleszd a kitartásukat, azt mondogatva: „Ne add fel! Meg tudod csinálni!” Pálnak sikerült? Igen „…hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét… és annak ereje munkálkodik is bennetek…” (1Thesszalonika 2:13). Működni fog nálad és a gyermekeidnél is? Igen!


Isten tetszése


„…Eszter… megnyerte tetszését…” (Eszter 2:17 NIV)
A Biblia azt mondja: „És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét.” Ha Isten tetszését akarod élvezni, figyeld meg Eszter életét: 1) Rászánta a szükséges időt a felkészülésre. Mielőtt egy lány Xerxes király elé léphetett volna, tizenkét hónapnyi szépségápolási kúrán kellett részt vennie (Eszter 2:12). Nem volt semmiféle kivétel vagy rövidebb út. A siker ára a tanulás, a felkészülés és a fegyelem. Azok, akik megfizetik ezt az árat, nem szerencsések, hanem munkájuk megérdemelt jutalmát élvezik! 2) Csak egyetlen ember kedvében akart járni – a királyéban. Kétségtelen, hogy Eszter után sokan megfordultak és sok fejet el tudott volna csavarni, de ő csak egynek a tetszését kereste. Miért szeretnél áldott lenni? Istennek akarsz tetszeni? Vagy magadnak? Vagy másoknak? Minél magasabbra emel Isten, annál inkább válaszolnod kell erre a kérdésre. 3) A túlélésnél vagy az önérdeknél nagyobb célja volt. Hámán azt tervezte, hogy teljesen kiirtja a zsidókat. A népet csak olyan valaki menthette meg, aki Hámánnal nagyobb hatalommal rendelkezett – például a király felesége. Ekkor mondta Mordokaj Eszternek ezt: „…Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?...” (Eszter 4:14). Egy tervvel születtél és útmutatások készletével, és mindezt csak az Ő jelenlétében fogod tudni felfedezni, aki ezt mondta: „…Mielőtt megszülettél, már kiválasztottalak…” (Jeremiás 1:5). Mi az, ami megkülönböztet? Mire kaptál elhívást? 4) Eszter beleadta mindenét. Meghívás nélkül a király elé járulni halált jelentett, Eszter mégis ezt mondta: „…Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16). Mi lett az eredmény? A nép megmenekült, Hámánt pedig felakasztották a saját akasztófájára. Isten tetszése – semmi sem hasonlítható ehhez!