A harag kezelésének szabályai
Két
erőteljes személyiség egy kapcsolatban olyan, mint két egybeömlő folyó –
erős sodrás keletkezik. A harag lehet hirtelen, mint a villámlás, vagy
hosszan elnyúló, mint a mennydörgés moraja. Néha fájdalmasan
összecsapunk, máskor eltávolodunk, és csendben elhagyjuk a kapcsolatot.
De a helyesen kezelt haragnak nem kell rombolónak lennie. Íme Isten
szabályai arról, hogyan kezeljük a haragunkat: 1. szabály: Maradj
őszinte! „Mondjatok igazat… ne vétkezzetek azzal, hogy engeditek, hogy a
haragotok irányítson…” (Efézus 4:25-26 NLT). Amikor haragszol, ne
tagadd le! A harag építő is lehet. Jogosan haragszunk akkor, ha az
emberekkel rosszul bánnak és a rosszat nem teszik jóvá. Ha azt mondod:
„haragudtam és mivel számomra értékes a kapcsolatunk, ezért szeretnék
beszélni róla” ez őszinte, nem fenyegető és megoldásra hív. Figyeld meg:
a) ha figyelmen kívül hagyod, visszafogod, elfojtod a haragodat, vagy
úgy teszel, mintha nem is lennél mérges, ez lényegében hazugság; b) a
hazugság másik formája az, ha haragodban túlzol. „Sose figyelsz arra,
amit mondok.” „Mindig elutasítod a kéréseimet.” „Senki sem csinál itt
semmit, csak én.” Az ilyen általánosítások igaztalanok, és csak a
helyzet sarkítását és kiéleződését szolgálják, garantálva, hogy az igazi
probléma elhomályosul, és nem nyer megoldást. c) ha haragodban másokat
hibáztatsz, az is hazugság. „Ha időben megérkeztél volna, akkor nem
kellett volna veszekednem veled” vagy „Ha nem zsörtölődnél annyit, akkor
talán elkezdenék időben hazaérni.” Mások hibáztatása egyik módja annak,
hogy kibújjunk a saját felelősségünk alól, miközben az ujjunk másokra
mutat. Ez feldühít másokat, fenntartja a saját haragodat, és soha nem
hozza meg az eredményt, amit szeretnél. Isten módszere ez: „Mondjatok
igazat egymásnak!” – és ez működik, ha szeretettel teszed.
2. szabály: Vigyázz arra, hogy ne okozz halálos sebet! Pál azt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26). Mit jelentenek Pál szavai? Ne engedd a haragodat odáig fokozódni, ahol már kárt okoz! Ne használd szavaidat fegyverként vagy irányító mechanizmusként! Az rendben van, hogy egészséges módon kifejezed az érzéseidet, de tartsd őket ellenőrzés alatt! A célod az legyen, hogy megoldd a problémát és erősítsd a kapcsolatot, nem pedig az, hogy „kitörj” és megsebezd a másik embert. Könnyű ezt megtenni? Nem. Szükséged lesz egy nagy adag kegyelemre hozzá. A viccesen, gúnyosan, önigazultan vagy „jogos felháborodásban” elhangzott szavak megsebzik az embereket, néha maradandó károsodást okozva. „…a romlott nyelv összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4) „…ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Példabeszédek 18:14) „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21). Ha egyszer elhangzanak a haragos szavak, „behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 26:22). Szavaid tovább élhetnek a másik ember szívében és emlékezetében, és elkísérhetik egészen a sírig. Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de szavak nem sebeznek meg” – csakhogy ez nem igaz. Valaki belehalhat az összetört lélekbe, és az, aki kimondta az ártó szavakat, tovább élhet, bánva a kárt, amit szavai okoztak, de sohasem lesz lehetősége meg nem történtté tenni. Másrészt viszont a helyesen kezelt haragot sohasem kell bánni. Ezért tanulj meg különbséget tenni a harag között, amit érzel, és a szavak között, melyeket kimondasz. A jól átgondolt harag fontos információkat fedhet fel a szükséges változásokról. Koncentrálj erre, és kérd Istent, hogy mutassa meg, mi az, ami változtatásra szorul a másik emberben – és benned!
3. szabály: Ne tartogasd! A harag raktározása csak árt neked. Ha régi neheztelésekkel vagy tele, azok újból előjönnek, és te egyre keserűbbé válsz. „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45) Ha haragszol, kezeld a helyzetet gyorsan! Ne csak passzívan, hagyva, hogy az idő fényt derítsen jogaidra, ne csak üldögélve és remélve, hogy a másik személy majd megvilágosul és bocsánatot kér. „Ha vétkezik ellened atyádfia, menj el hozzá…” (Máté 18:15 NIV). Próbáld megoldani a problémát és helyreállítani a kapcsolatot! Ha elnyomod, akkor csak még több szemetet söpörsz a szőnyeg alá. Előbb vagy utóbb – mondják az orvosok – gyomorfekélyt fog okozni, megtámadja az immunrendszered, szívproblémákra tesz hajlamossá, rákot és más fiziológiás rendellenességeket, beilleszkedési és érzelmi zavarokat idéz elő. Időközben teljesen leköt téged, elpazarolja az energiáidat, megbénítja a kreativitásodat, akadályozza az Istennel, barátaiddal és hittestvéreiddel való kapcsolatodat; nem is említve, hogy közben a megbántó féltől megtagadja azt a lehetőséget, hogy megtisztítsa lelkiismeretét, megbánja, és helyrehozza, amit tett Istennel és veled. Hagyj fel a múlt előráncigálásával, ne zsarold többé a vétkest azzal, hogy újra előszeded a szennyest egy „megfelelő” pillanatban, ne forralj bosszút, és ne örökítsd tovább a haragtartást a következő nemzedékre! Kérj Istentől alázatot és bátorságot, hogy a mai problémákat ma tudd kezelni! Amikor ma este párnádra hajtod fejed, tudd, hogy ügyeid naprakészek Istennel és mindenki mással, és aludj jól!
4. szabály: A megoldásra összpontosíts! Valaki azt mondta, hogy a szövetség olyan, mint amikor két szövetséges egy csónakban evez: az egyik nem süllyesztheti el a csónakot anélkül, hogy maga is el ne süllyedne. Ha azt keresed, hogy megszerezd a hatalmat, akkor mindketten veszítetek. Ha azt keresitek, hogy megmentsétek és erősítsétek a kapcsolatot, mindketten nyertek. Tehát amikor beszélsz, figyelj oda arra, hogy az legyen „jó a szükséges építésre” (Efézus 4:29). Próbáld megérteni, mire van szüksége a másik embernek! Ne hozz fel korábban már beismert bántásokat; ne rángass bele más embereket; ne élcelődj a másik ember testsúlyán, magasságán, bőrszínén, intelligenciáján, fizikai, értelmi vagy érzelmi korlátain; ne hozz fel nem oda tartozó dolgokat, azok csak elhomályosítják a problémát, és akadályoznak abban, hogy megoldást találj! És ne emeld fel a hangod azért, hogy azzal megfélemlítsd, vagy manipuláld a másik embert! Isten a haragra való képességgel teremtett minket, azért, mert ha a haragot a megfelelő módon kezeljük, akkor ez olyan hajtóerő, amely meghozza a szükséges változást, orvosság, ami a gyógyít. Tehát: a) Keresd a megoldást, ne a „győzelmet”! Ha a másikra mindenféle neveket aggatsz, és „diagnosztizálod”, az csak ront a dolgokon. Nem arra kellene összpontosítanod, hogy mit tett az illető, hanem arra, hogy mit tehettek együtt azért, hogy megoldjátok! b) Ismerd el a saját hibáidat és kérj bocsánatot! A tánchoz két ember kell, így ha elismered saját hiányosságaidat, ezáltal a másiknak is könnyebb lesz beismerni az övéit. c) Minden alkalommal, amikor kilendülsz negatív irányba egy megjegyzéssel, ellensúlyozd azt valami pozitív dologgal! „…ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8) Minden szóba kerülő nehézséghez adj valami dicséretet is! „Biztos vagyok benne, hogy ezt nem könnyű hallanod. Köszönöm, hogy mégis ilyen kedvesen végighallgattál.” Ha a megoldásra összpontosítotok, ez olyan pozitívumot ad az embernek, amihez felnőhet, és nem valami olyasmit, ami lerombolja!
5. szabály: Ne teregesd ki a szennyest! „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” (Efézus 4:31). Ha haragszol nehéz ellenállni annak, hogy mindent szétkürtölj. De a rosszindulatú beszéd olyan, mint a futótűz; felemészti azt is, aki terjeszti, és azt is, aki hallgatja. Ne teregesd ki a szennyest, tartsd a mosókonyhában! A szennyes két módon láthat napvilágot: 1) Nyílt megszégyenítés. Olyan helyen beszélsz róla, ahol tudod, hogy mások is hallják. 2) Körmönfontság. Viccet csinálsz az alakjából, a családtagjaiból, a barátaiból stb., hogy ezzel becsméreld őt. Ez szégyenérzetet okoz a másik emberben, akire haragszol, mélyíti a szakadékot kettőtök között, és lehetetlenné teszi a kibékülést. Salamon azt írja: „…a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13), és „…minden vétket elfedez a szeretet” (Példabeszédek 10:12 KJV). Pál írja: „…a rosszban legyetek kiskorúak, a megértésben ellenben érettek legyetek” (1Korinthus 14:20 NKJV). 6. szabály: Légy a takarító személyzet tagja! Azt mondjuk: „Maguknak okozták, oldják meg egyedül.” Lehet, hogy megérdemelnék, de nem sétálhatunk el csak úgy, nyitott sebeket otthagyva elfertőződni. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban!” (Efézus 4:32) Hogyan bocsátott meg nekünk Krisztus? Miután elismertük, bevallottuk és megbántuk bűneinket? Nem! „Mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által…” (Róma 5:10). Isten volt a kezdeményező, tehát te is bocsáss meg, még mielőtt a másik személy kérné bocsánatodat! És ha egész életükben ellenségeid maradnának is, te akkor is bocsáss meg nekik! Ez a háború utáni romeltakarítás. Csak akkor nyersz te is bocsánatot, akkor gyógyulnak be a sebek, amiket te okoztál, és akkor töröltetik ki az ellened szóló jegyzőkönyv Isten előtt!
2. szabály: Vigyázz arra, hogy ne okozz halálos sebet! Pál azt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26). Mit jelentenek Pál szavai? Ne engedd a haragodat odáig fokozódni, ahol már kárt okoz! Ne használd szavaidat fegyverként vagy irányító mechanizmusként! Az rendben van, hogy egészséges módon kifejezed az érzéseidet, de tartsd őket ellenőrzés alatt! A célod az legyen, hogy megoldd a problémát és erősítsd a kapcsolatot, nem pedig az, hogy „kitörj” és megsebezd a másik embert. Könnyű ezt megtenni? Nem. Szükséged lesz egy nagy adag kegyelemre hozzá. A viccesen, gúnyosan, önigazultan vagy „jogos felháborodásban” elhangzott szavak megsebzik az embereket, néha maradandó károsodást okozva. „…a romlott nyelv összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4) „…ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Példabeszédek 18:14) „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21). Ha egyszer elhangzanak a haragos szavak, „behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 26:22). Szavaid tovább élhetnek a másik ember szívében és emlékezetében, és elkísérhetik egészen a sírig. Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de szavak nem sebeznek meg” – csakhogy ez nem igaz. Valaki belehalhat az összetört lélekbe, és az, aki kimondta az ártó szavakat, tovább élhet, bánva a kárt, amit szavai okoztak, de sohasem lesz lehetősége meg nem történtté tenni. Másrészt viszont a helyesen kezelt haragot sohasem kell bánni. Ezért tanulj meg különbséget tenni a harag között, amit érzel, és a szavak között, melyeket kimondasz. A jól átgondolt harag fontos információkat fedhet fel a szükséges változásokról. Koncentrálj erre, és kérd Istent, hogy mutassa meg, mi az, ami változtatásra szorul a másik emberben – és benned!
3. szabály: Ne tartogasd! A harag raktározása csak árt neked. Ha régi neheztelésekkel vagy tele, azok újból előjönnek, és te egyre keserűbbé válsz. „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45) Ha haragszol, kezeld a helyzetet gyorsan! Ne csak passzívan, hagyva, hogy az idő fényt derítsen jogaidra, ne csak üldögélve és remélve, hogy a másik személy majd megvilágosul és bocsánatot kér. „Ha vétkezik ellened atyádfia, menj el hozzá…” (Máté 18:15 NIV). Próbáld megoldani a problémát és helyreállítani a kapcsolatot! Ha elnyomod, akkor csak még több szemetet söpörsz a szőnyeg alá. Előbb vagy utóbb – mondják az orvosok – gyomorfekélyt fog okozni, megtámadja az immunrendszered, szívproblémákra tesz hajlamossá, rákot és más fiziológiás rendellenességeket, beilleszkedési és érzelmi zavarokat idéz elő. Időközben teljesen leköt téged, elpazarolja az energiáidat, megbénítja a kreativitásodat, akadályozza az Istennel, barátaiddal és hittestvéreiddel való kapcsolatodat; nem is említve, hogy közben a megbántó féltől megtagadja azt a lehetőséget, hogy megtisztítsa lelkiismeretét, megbánja, és helyrehozza, amit tett Istennel és veled. Hagyj fel a múlt előráncigálásával, ne zsarold többé a vétkest azzal, hogy újra előszeded a szennyest egy „megfelelő” pillanatban, ne forralj bosszút, és ne örökítsd tovább a haragtartást a következő nemzedékre! Kérj Istentől alázatot és bátorságot, hogy a mai problémákat ma tudd kezelni! Amikor ma este párnádra hajtod fejed, tudd, hogy ügyeid naprakészek Istennel és mindenki mással, és aludj jól!
4. szabály: A megoldásra összpontosíts! Valaki azt mondta, hogy a szövetség olyan, mint amikor két szövetséges egy csónakban evez: az egyik nem süllyesztheti el a csónakot anélkül, hogy maga is el ne süllyedne. Ha azt keresed, hogy megszerezd a hatalmat, akkor mindketten veszítetek. Ha azt keresitek, hogy megmentsétek és erősítsétek a kapcsolatot, mindketten nyertek. Tehát amikor beszélsz, figyelj oda arra, hogy az legyen „jó a szükséges építésre” (Efézus 4:29). Próbáld megérteni, mire van szüksége a másik embernek! Ne hozz fel korábban már beismert bántásokat; ne rángass bele más embereket; ne élcelődj a másik ember testsúlyán, magasságán, bőrszínén, intelligenciáján, fizikai, értelmi vagy érzelmi korlátain; ne hozz fel nem oda tartozó dolgokat, azok csak elhomályosítják a problémát, és akadályoznak abban, hogy megoldást találj! És ne emeld fel a hangod azért, hogy azzal megfélemlítsd, vagy manipuláld a másik embert! Isten a haragra való képességgel teremtett minket, azért, mert ha a haragot a megfelelő módon kezeljük, akkor ez olyan hajtóerő, amely meghozza a szükséges változást, orvosság, ami a gyógyít. Tehát: a) Keresd a megoldást, ne a „győzelmet”! Ha a másikra mindenféle neveket aggatsz, és „diagnosztizálod”, az csak ront a dolgokon. Nem arra kellene összpontosítanod, hogy mit tett az illető, hanem arra, hogy mit tehettek együtt azért, hogy megoldjátok! b) Ismerd el a saját hibáidat és kérj bocsánatot! A tánchoz két ember kell, így ha elismered saját hiányosságaidat, ezáltal a másiknak is könnyebb lesz beismerni az övéit. c) Minden alkalommal, amikor kilendülsz negatív irányba egy megjegyzéssel, ellensúlyozd azt valami pozitív dologgal! „…ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8) Minden szóba kerülő nehézséghez adj valami dicséretet is! „Biztos vagyok benne, hogy ezt nem könnyű hallanod. Köszönöm, hogy mégis ilyen kedvesen végighallgattál.” Ha a megoldásra összpontosítotok, ez olyan pozitívumot ad az embernek, amihez felnőhet, és nem valami olyasmit, ami lerombolja!
5. szabály: Ne teregesd ki a szennyest! „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” (Efézus 4:31). Ha haragszol nehéz ellenállni annak, hogy mindent szétkürtölj. De a rosszindulatú beszéd olyan, mint a futótűz; felemészti azt is, aki terjeszti, és azt is, aki hallgatja. Ne teregesd ki a szennyest, tartsd a mosókonyhában! A szennyes két módon láthat napvilágot: 1) Nyílt megszégyenítés. Olyan helyen beszélsz róla, ahol tudod, hogy mások is hallják. 2) Körmönfontság. Viccet csinálsz az alakjából, a családtagjaiból, a barátaiból stb., hogy ezzel becsméreld őt. Ez szégyenérzetet okoz a másik emberben, akire haragszol, mélyíti a szakadékot kettőtök között, és lehetetlenné teszi a kibékülést. Salamon azt írja: „…a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13), és „…minden vétket elfedez a szeretet” (Példabeszédek 10:12 KJV). Pál írja: „…a rosszban legyetek kiskorúak, a megértésben ellenben érettek legyetek” (1Korinthus 14:20 NKJV). 6. szabály: Légy a takarító személyzet tagja! Azt mondjuk: „Maguknak okozták, oldják meg egyedül.” Lehet, hogy megérdemelnék, de nem sétálhatunk el csak úgy, nyitott sebeket otthagyva elfertőződni. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban!” (Efézus 4:32) Hogyan bocsátott meg nekünk Krisztus? Miután elismertük, bevallottuk és megbántuk bűneinket? Nem! „Mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által…” (Róma 5:10). Isten volt a kezdeményező, tehát te is bocsáss meg, még mielőtt a másik személy kérné bocsánatodat! És ha egész életükben ellenségeid maradnának is, te akkor is bocsáss meg nekik! Ez a háború utáni romeltakarítás. Csak akkor nyersz te is bocsánatot, akkor gyógyulnak be a sebek, amiket te okoztál, és akkor töröltetik ki az ellened szóló jegyzőkönyv Isten előtt!
Egy nagyszerű apa jellemvonásai
„…annyira megszerettünk titeket.” (1Thesszalonika 2:8)
Ahhoz, hogy nagyszerű apává válhass, olyan embernek kell lenned, aki szoros kapcsolatot ápol mennyei Atyjával. Azokat az alapelveket alkalmazva, melyeket Pál apostol használt lelki gyermekeivel való kapcsolatában, fel tudsz készülni a jó apaságra. „Gyermekeihez” szólva Pál egyszerre mutatta be az anya meleg szeretetét és az apa biztonságot adó karjainak erejét (ld. 1Thesszalonika 2:7-11). A következő néhány napban megfigyeljük Pál atyai alapelveit.
Érezzék, hogy szereted őket! „…annyira megszerettünk” – Pál egy ritkán használt görög szót választ a szeretet kifejezésére. Nem azt az általában használt szót, ami a feltétel nélküli szeretetre vagy a testvérek közötti szeretetre használatos. A szó, amit választ, erős, meleg, spontán vonzalmat fejez ki, egy becéző kifejezés, amelyet alapesetben csak egészen kicsi gyermekeknél használnak. Miért beszél Pál ezen így a felnőttekhez? Mert szeretetigényünk az, amit sohasem növünk ki! Azt akarta, hogy azok az emberek érezzék, hogy szeretik őket. A Biblia azt mondja: „…ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet” (1Korinthus 13:13). Apa, gyermekednek erre van szüksége tőled, jobban, mint bármi másra, és az életkorával ez mit sem változik; felnőttkorában ugyanannyira szüksége van rá, mint gyermekkorában volt. Kamasz gyermeked talán cikisnek érzi, ha kortársai jelenlétében gyengéden nyilvánulsz meg felé, de mélyen belül értékeli azt. Ebben nem számítanak a nemi különbségek sem. Mindkét nemnek szüksége van arra, hogy szeressék. Tizenéves lányod valószínűleg viszonozza ölelésedet, és válaszol, ha kérdezed; míg kamasz fiad inkább szemeit forgatja, és csak morog artikulálatlan hangon. Mindenesetre te csak szeresd őket, amíg elég idősek lesznek ahhoz, hogy elmondják, milyen jól esett!
Oszd meg velük az életed! „Szívesen megosztottuk veletek életünket… annyira szerettünk titeket” (1Thesszalonika 2:8 NIV). Honnan tanulhatja meg lányod a férfiakkal való egészséges kapcsolatot, vagy hogyan fejlődik ki fiadban egészséges férfiúi identitás, ha nem osztod meg velük életed? A napjainkban gyakori családmodellt, ahol az anyáé a vezető szerep, túlnyomórészt a távol lévő apák teremtették meg.
Apa, úgy tudod megosztani életedet gyermekeiddel, ha:
1) Megmutatod az értékrendedet. Tudniuk kell, mi a fontos számodra, mi áll első helyen az életedben, miért állsz ki, és miben hiszel igazán.
2) Megmutatod, hogyan élhetnek bibliai alapelvek szerint. Az élet akadályokat fog gördíteni útjukba, összezavarva őket. Ismerniük kell Isten útjait és Isten igéjét, amikor nehéz, sorsdöntő döntéseket kell meghozniuk.
3) Megosztod velük a nevetés és vidámság perceit. Amikor hazaérsz, gyermekeid szétszaladnak vagy köréd gyűlnek? Szeretsz velük lenni, jól érzed magad köztük? Tanítsd meg nekik, hogy a keresztyénség olyan dolog, aminek örülni lehet, nem olyasmi, amit ki kell bírni. Azt mondják, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad. Ugyanez igaz arra a családra is, amelyik tud együtt örülni!
4) Megismerteted velük az élet értékeit. Ha kritizálod érdeklődési körüket, azzal csak azt éred el, hogy még jobban megerősíted az iránti elköteleződésüket. Ahelyett, hogy elítélnéd kedvenc zenéjét, ruháját, tévéműsorát és internet használati szokásait, inkább mutass neki jobb alternatívákat!
5) Elmondod nekik, milyen értékesek a számodra. Ne tételezd fel, hogy úgyis tudják! A kutatók azt mondják, hogy a legtöbb gyermek, különösen a fiúgyermekek, úgy érzik, mintha csupán teher, nyűg és zavaró körülmény lennének szüleik számára. „Annyira szeretünk titeket, hogy szívesen megosztjuk veletek életünket, mert olyan kedvesek vagytok számunkra.” Mondd el ezt nekik újra és újra!
A kemény munka. „Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk” (1Thesszalonika 2:9). Ha az egyház katonaság lett volna, Pál lett volna a vezénylő tábornok. Könnyen adhatott volna parancsot bármire, és engedelmeskedtek volna neki. De ő nem ezt tette. Ő azt tette, hogy keményen dolgozott, túl azon is, amit szolgálata megkövetelt, hogy ellátása ne terheljen másokat anyagilag. Apa, gyermekeidnek látniuk kell, hogy te is ezt teszed, mert: 1) Ha látják, hogy te keményen dolgozol, ezzel felértékelődik bennük a munka fontossága, és ez segít nekik abban, hogy felfedezzék a munka méltóságát. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). 2) Ha engeded nekik, hogy segítsenek a ház körüli munkákban, elősegíted majdani munkahelyi sikereiket azáltal, hogy megtanítod nekik a jó munkához olyannyira fontos alapelveket és készségeket. „Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában” (Példabeszédek 22:29). Így segíted elő, hogy majdani munkaadóik felismerjék kiválóságukat, és előléptessék őket kiemelkedő munkaerkölcsük és nagyszerű szakértelmük miatt. A gazdasági nehézségek idején, amikor csak az erős éli túl a versenyt, készítsd fel gyermekeidet arra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból! Az a hozzáállás és azok a képességek, melyeket beléjük tápláltál, hasznukra lesznek egész életükben.
Lelki vezetés. „Hiszen emlékeztek… hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1Thesszalonika 2:9). A keresztyén családok körében készült legutóbbi felmérés azt mutatja, hogy csak minden tízedik apa imádkozik együtt gyermekével, és csak minden huszonötödik olvas a Bibliából gyermekének. Sokan emlékezhetünk vissza istenfélő édesanyánkra, aki felnevelt minket (hála Istennek értük!), míg apánk alig, vagy egyáltalán nem volt benne a család lelki életében. Bár az anyák vették át a lelki vezető szerepét, Isten szerint még mindig az apák felelősek ezért (ld. Efezus 6:4). Lehet, hogy az anya elviszi a gyerekeket a gyülekezetbe, imádkozik velük, és bibliai alapelveket tanít nekik, de a gyermekeknek van egy olyan mély belső igényük, melyet csak apjuk tud betölteni. Ezért légy te számukra az életformáló, szeretetteljes mennyei Atya jellemének példája. Azok a felnőttek, akik úgy nőttek fel, hogy nem volt hatással az életükre istenfélő apa, gyakran számolnak be arról, hogy valami hiányzik belőlük, és ez a hiány akadályozza, hogy bensőséges kapcsolatuk legyen mennyei Atyjukkal, mert kényelmetlenül érzik magukat vele. Számukra Isten megközelíthetetlennek tűnik, aki nem szereti őket, ítélkező, elfogadását feltételekhez köti, nehezen bocsát meg, és elsősorban büntető. Csak ritkán imádkoznak, mert az imádkozást kínosnak érzik, mert az szerintük zavarja Istent, aki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy meghallgassa szükségeiket. Ezt érezve sok gyerek teljesen elutasítja Istent. Más részről azok a felnőttek, akiknek apja részt vett a család lelki életében, úgy tűnik, szinte teljesen szabadok ettől a problémától. Apa, Isten téged nevezett ki arra, hogy képviseld őt gyermekeid életében, és ebben senki sem helyettesíthet. Itt az ideje, hogy megragadd a kormányt, bármennyi idősek is gyermekeid, és akkor, mint Pál, te is mondhatod: „Hiszen emlékeztek… [hogyan] hirdettük nektek az Isten evangéliumát”.
Az istenfélő élet példája. „Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek” (1Thesszalonika 2:10). Pál hallgatósága megítélhette ennek az állításnak a valóságát, mert tanúi voltak életvitelének. Kedves apa, ha nincs hallgatóságod, mondhatsz, amit akarsz, de ha a családod előtt mondasz valamit, azt az életednek kell alátámasztania, mert otthon mindig van hallgatóság. Ha ebben nem vagy következetes, nem fognak rád hallgatni. Az Isten szerinti élet bemutatásához két dolog kell.
a) Őszinteség. Gyermekeidnek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem őszintékre. Ha tévedtél, ismerd be! Sok gyermek sosem hallja a szüleitől azt, hogy: „sajnálom, tévedtem”. Így aztán vagy az őszinteséget és alázatot tartják gyengeségnek, vagy szüleiket következetlennek. Mindkettő gőgös, öntelt és problémás életre programozza őket.
b) Biztatás. A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek felé való szülői visszajelzések tíz az egyhez arányban negatívak. „Te soha nem vagy képes…! Miért csinálod mindig…? Te soha nem használod az eszed!” Statisztikailag az apák hajlamosabbak az ilyen megjegyzések mondogatására. Apa, billentsd át a mérleget a pozitív oldalra! Hogyan csinálta Pál? „mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket” (1thesszalonika 2:11-12).
Biztatásra van szükségük: lelkesítésre, megerősítésre és segítségre abban, hogy felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.
Vigasztalásra van szükségük: az élet nehéz, erősítsd lelküket, ne törd össze! Néha unszolás is kell. Fejleszd a kitartásukat, azt mondogatva: „Ne add fel! Meg tudod csinálni!” Pálnak sikerült? Igen „…hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét… és annak ereje munkálkodik is bennetek…” (1Thesszalonika 2:13). Működni fog nálad és a gyermekeidnél is? Igen!
Ahhoz, hogy nagyszerű apává válhass, olyan embernek kell lenned, aki szoros kapcsolatot ápol mennyei Atyjával. Azokat az alapelveket alkalmazva, melyeket Pál apostol használt lelki gyermekeivel való kapcsolatában, fel tudsz készülni a jó apaságra. „Gyermekeihez” szólva Pál egyszerre mutatta be az anya meleg szeretetét és az apa biztonságot adó karjainak erejét (ld. 1Thesszalonika 2:7-11). A következő néhány napban megfigyeljük Pál atyai alapelveit.
Érezzék, hogy szereted őket! „…annyira megszerettünk” – Pál egy ritkán használt görög szót választ a szeretet kifejezésére. Nem azt az általában használt szót, ami a feltétel nélküli szeretetre vagy a testvérek közötti szeretetre használatos. A szó, amit választ, erős, meleg, spontán vonzalmat fejez ki, egy becéző kifejezés, amelyet alapesetben csak egészen kicsi gyermekeknél használnak. Miért beszél Pál ezen így a felnőttekhez? Mert szeretetigényünk az, amit sohasem növünk ki! Azt akarta, hogy azok az emberek érezzék, hogy szeretik őket. A Biblia azt mondja: „…ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet” (1Korinthus 13:13). Apa, gyermekednek erre van szüksége tőled, jobban, mint bármi másra, és az életkorával ez mit sem változik; felnőttkorában ugyanannyira szüksége van rá, mint gyermekkorában volt. Kamasz gyermeked talán cikisnek érzi, ha kortársai jelenlétében gyengéden nyilvánulsz meg felé, de mélyen belül értékeli azt. Ebben nem számítanak a nemi különbségek sem. Mindkét nemnek szüksége van arra, hogy szeressék. Tizenéves lányod valószínűleg viszonozza ölelésedet, és válaszol, ha kérdezed; míg kamasz fiad inkább szemeit forgatja, és csak morog artikulálatlan hangon. Mindenesetre te csak szeresd őket, amíg elég idősek lesznek ahhoz, hogy elmondják, milyen jól esett!
Oszd meg velük az életed! „Szívesen megosztottuk veletek életünket… annyira szerettünk titeket” (1Thesszalonika 2:8 NIV). Honnan tanulhatja meg lányod a férfiakkal való egészséges kapcsolatot, vagy hogyan fejlődik ki fiadban egészséges férfiúi identitás, ha nem osztod meg velük életed? A napjainkban gyakori családmodellt, ahol az anyáé a vezető szerep, túlnyomórészt a távol lévő apák teremtették meg.
Apa, úgy tudod megosztani életedet gyermekeiddel, ha:
1) Megmutatod az értékrendedet. Tudniuk kell, mi a fontos számodra, mi áll első helyen az életedben, miért állsz ki, és miben hiszel igazán.
2) Megmutatod, hogyan élhetnek bibliai alapelvek szerint. Az élet akadályokat fog gördíteni útjukba, összezavarva őket. Ismerniük kell Isten útjait és Isten igéjét, amikor nehéz, sorsdöntő döntéseket kell meghozniuk.
3) Megosztod velük a nevetés és vidámság perceit. Amikor hazaérsz, gyermekeid szétszaladnak vagy köréd gyűlnek? Szeretsz velük lenni, jól érzed magad köztük? Tanítsd meg nekik, hogy a keresztyénség olyan dolog, aminek örülni lehet, nem olyasmi, amit ki kell bírni. Azt mondják, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad. Ugyanez igaz arra a családra is, amelyik tud együtt örülni!
4) Megismerteted velük az élet értékeit. Ha kritizálod érdeklődési körüket, azzal csak azt éred el, hogy még jobban megerősíted az iránti elköteleződésüket. Ahelyett, hogy elítélnéd kedvenc zenéjét, ruháját, tévéműsorát és internet használati szokásait, inkább mutass neki jobb alternatívákat!
5) Elmondod nekik, milyen értékesek a számodra. Ne tételezd fel, hogy úgyis tudják! A kutatók azt mondják, hogy a legtöbb gyermek, különösen a fiúgyermekek, úgy érzik, mintha csupán teher, nyűg és zavaró körülmény lennének szüleik számára. „Annyira szeretünk titeket, hogy szívesen megosztjuk veletek életünket, mert olyan kedvesek vagytok számunkra.” Mondd el ezt nekik újra és újra!
A kemény munka. „Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk” (1Thesszalonika 2:9). Ha az egyház katonaság lett volna, Pál lett volna a vezénylő tábornok. Könnyen adhatott volna parancsot bármire, és engedelmeskedtek volna neki. De ő nem ezt tette. Ő azt tette, hogy keményen dolgozott, túl azon is, amit szolgálata megkövetelt, hogy ellátása ne terheljen másokat anyagilag. Apa, gyermekeidnek látniuk kell, hogy te is ezt teszed, mert: 1) Ha látják, hogy te keményen dolgozol, ezzel felértékelődik bennük a munka fontossága, és ez segít nekik abban, hogy felfedezzék a munka méltóságát. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). 2) Ha engeded nekik, hogy segítsenek a ház körüli munkákban, elősegíted majdani munkahelyi sikereiket azáltal, hogy megtanítod nekik a jó munkához olyannyira fontos alapelveket és készségeket. „Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában” (Példabeszédek 22:29). Így segíted elő, hogy majdani munkaadóik felismerjék kiválóságukat, és előléptessék őket kiemelkedő munkaerkölcsük és nagyszerű szakértelmük miatt. A gazdasági nehézségek idején, amikor csak az erős éli túl a versenyt, készítsd fel gyermekeidet arra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból! Az a hozzáállás és azok a képességek, melyeket beléjük tápláltál, hasznukra lesznek egész életükben.
Lelki vezetés. „Hiszen emlékeztek… hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1Thesszalonika 2:9). A keresztyén családok körében készült legutóbbi felmérés azt mutatja, hogy csak minden tízedik apa imádkozik együtt gyermekével, és csak minden huszonötödik olvas a Bibliából gyermekének. Sokan emlékezhetünk vissza istenfélő édesanyánkra, aki felnevelt minket (hála Istennek értük!), míg apánk alig, vagy egyáltalán nem volt benne a család lelki életében. Bár az anyák vették át a lelki vezető szerepét, Isten szerint még mindig az apák felelősek ezért (ld. Efezus 6:4). Lehet, hogy az anya elviszi a gyerekeket a gyülekezetbe, imádkozik velük, és bibliai alapelveket tanít nekik, de a gyermekeknek van egy olyan mély belső igényük, melyet csak apjuk tud betölteni. Ezért légy te számukra az életformáló, szeretetteljes mennyei Atya jellemének példája. Azok a felnőttek, akik úgy nőttek fel, hogy nem volt hatással az életükre istenfélő apa, gyakran számolnak be arról, hogy valami hiányzik belőlük, és ez a hiány akadályozza, hogy bensőséges kapcsolatuk legyen mennyei Atyjukkal, mert kényelmetlenül érzik magukat vele. Számukra Isten megközelíthetetlennek tűnik, aki nem szereti őket, ítélkező, elfogadását feltételekhez köti, nehezen bocsát meg, és elsősorban büntető. Csak ritkán imádkoznak, mert az imádkozást kínosnak érzik, mert az szerintük zavarja Istent, aki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy meghallgassa szükségeiket. Ezt érezve sok gyerek teljesen elutasítja Istent. Más részről azok a felnőttek, akiknek apja részt vett a család lelki életében, úgy tűnik, szinte teljesen szabadok ettől a problémától. Apa, Isten téged nevezett ki arra, hogy képviseld őt gyermekeid életében, és ebben senki sem helyettesíthet. Itt az ideje, hogy megragadd a kormányt, bármennyi idősek is gyermekeid, és akkor, mint Pál, te is mondhatod: „Hiszen emlékeztek… [hogyan] hirdettük nektek az Isten evangéliumát”.
Az istenfélő élet példája. „Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek” (1Thesszalonika 2:10). Pál hallgatósága megítélhette ennek az állításnak a valóságát, mert tanúi voltak életvitelének. Kedves apa, ha nincs hallgatóságod, mondhatsz, amit akarsz, de ha a családod előtt mondasz valamit, azt az életednek kell alátámasztania, mert otthon mindig van hallgatóság. Ha ebben nem vagy következetes, nem fognak rád hallgatni. Az Isten szerinti élet bemutatásához két dolog kell.
a) Őszinteség. Gyermekeidnek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem őszintékre. Ha tévedtél, ismerd be! Sok gyermek sosem hallja a szüleitől azt, hogy: „sajnálom, tévedtem”. Így aztán vagy az őszinteséget és alázatot tartják gyengeségnek, vagy szüleiket következetlennek. Mindkettő gőgös, öntelt és problémás életre programozza őket.
b) Biztatás. A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek felé való szülői visszajelzések tíz az egyhez arányban negatívak. „Te soha nem vagy képes…! Miért csinálod mindig…? Te soha nem használod az eszed!” Statisztikailag az apák hajlamosabbak az ilyen megjegyzések mondogatására. Apa, billentsd át a mérleget a pozitív oldalra! Hogyan csinálta Pál? „mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket” (1thesszalonika 2:11-12).
Biztatásra van szükségük: lelkesítésre, megerősítésre és segítségre abban, hogy felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.
Vigasztalásra van szükségük: az élet nehéz, erősítsd lelküket, ne törd össze! Néha unszolás is kell. Fejleszd a kitartásukat, azt mondogatva: „Ne add fel! Meg tudod csinálni!” Pálnak sikerült? Igen „…hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét… és annak ereje munkálkodik is bennetek…” (1Thesszalonika 2:13). Működni fog nálad és a gyermekeidnél is? Igen!
Isten tetszése
„…Eszter… megnyerte tetszését…” (Eszter 2:17 NIV)
A Biblia azt mondja: „És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét.” Ha Isten tetszését akarod élvezni, figyeld meg Eszter életét: 1) Rászánta a szükséges időt a felkészülésre. Mielőtt egy lány Xerxes király elé léphetett volna, tizenkét hónapnyi szépségápolási kúrán kellett részt vennie (Eszter 2:12). Nem volt semmiféle kivétel vagy rövidebb út. A siker ára a tanulás, a felkészülés és a fegyelem. Azok, akik megfizetik ezt az árat, nem szerencsések, hanem munkájuk megérdemelt jutalmát élvezik! 2) Csak egyetlen ember kedvében akart járni – a királyéban. Kétségtelen, hogy Eszter után sokan megfordultak és sok fejet el tudott volna csavarni, de ő csak egynek a tetszését kereste. Miért szeretnél áldott lenni? Istennek akarsz tetszeni? Vagy magadnak? Vagy másoknak? Minél magasabbra emel Isten, annál inkább válaszolnod kell erre a kérdésre. 3) A túlélésnél vagy az önérdeknél nagyobb célja volt. Hámán azt tervezte, hogy teljesen kiirtja a zsidókat. A népet csak olyan valaki menthette meg, aki Hámánnal nagyobb hatalommal rendelkezett – például a király felesége. Ekkor mondta Mordokaj Eszternek ezt: „…Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?...” (Eszter 4:14). Egy tervvel születtél és útmutatások készletével, és mindezt csak az Ő jelenlétében fogod tudni felfedezni, aki ezt mondta: „…Mielőtt megszülettél, már kiválasztottalak…” (Jeremiás 1:5). Mi az, ami megkülönböztet? Mire kaptál elhívást? 4) Eszter beleadta mindenét. Meghívás nélkül a király elé járulni halált jelentett, Eszter mégis ezt mondta: „…Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16). Mi lett az eredmény? A nép megmenekült, Hámánt pedig felakasztották a saját akasztófájára. Isten tetszése – semmi sem hasonlítható ehhez!
A Biblia azt mondja: „És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét.” Ha Isten tetszését akarod élvezni, figyeld meg Eszter életét: 1) Rászánta a szükséges időt a felkészülésre. Mielőtt egy lány Xerxes király elé léphetett volna, tizenkét hónapnyi szépségápolási kúrán kellett részt vennie (Eszter 2:12). Nem volt semmiféle kivétel vagy rövidebb út. A siker ára a tanulás, a felkészülés és a fegyelem. Azok, akik megfizetik ezt az árat, nem szerencsések, hanem munkájuk megérdemelt jutalmát élvezik! 2) Csak egyetlen ember kedvében akart járni – a királyéban. Kétségtelen, hogy Eszter után sokan megfordultak és sok fejet el tudott volna csavarni, de ő csak egynek a tetszését kereste. Miért szeretnél áldott lenni? Istennek akarsz tetszeni? Vagy magadnak? Vagy másoknak? Minél magasabbra emel Isten, annál inkább válaszolnod kell erre a kérdésre. 3) A túlélésnél vagy az önérdeknél nagyobb célja volt. Hámán azt tervezte, hogy teljesen kiirtja a zsidókat. A népet csak olyan valaki menthette meg, aki Hámánnal nagyobb hatalommal rendelkezett – például a király felesége. Ekkor mondta Mordokaj Eszternek ezt: „…Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?...” (Eszter 4:14). Egy tervvel születtél és útmutatások készletével, és mindezt csak az Ő jelenlétében fogod tudni felfedezni, aki ezt mondta: „…Mielőtt megszülettél, már kiválasztottalak…” (Jeremiás 1:5). Mi az, ami megkülönböztet? Mire kaptál elhívást? 4) Eszter beleadta mindenét. Meghívás nélkül a király elé járulni halált jelentett, Eszter mégis ezt mondta: „…Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16). Mi lett az eredmény? A nép megmenekült, Hámánt pedig felakasztották a saját akasztófájára. Isten tetszése – semmi sem hasonlítható ehhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése