2017. augusztus 11., péntek

A Lélek hangja...

A mai nap imádsága:

Uram! Segíts meghallani hangodat! Adj nekem Rád figyelő lelket, igaz felismeréseket, hogy derűs, szolgáló lélekkel haladhassak Feléd életem útján! Ámen

   

Ezért magam is arra törekszem,
hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.
ApCsel 24,16

Jóindulatból, jóindulattal élni - azt jelenti: hívő emberként élni a világban! Másképpen: Isten gondviselő "jóindulatát" megtapasztalva, elfogadva törekszünk arra, hogy mások felé magunk is a legnagyobb jóindulattal lehessünk.

Felesleges szépíteni: indulatos világban élünk. Riasztó az ún. családon belüli erőszak, de erősen szaporodik az iskolákban is az öntörvényű gyerekek száma. Szülőként persze az senkit nem vigasztal, ha utólag megtudja, hogy a gyermekét rugdosó, az iskola-társait folyamatosan brutálisan inzultáló gyermek maga is áldozat, mert ún. "háromhás" (azaz: halmozottan hátrányos helyzetű)...Lenne más alternatíva is: a gyermekeket nevelni is lehetne, a szépre a jóra... Kodály országában alanyi jogon minden gyermeknek hangszert kellene biztosítani - a fedezet még meg is lett volna rá - ehelyett csak az elmúlt 20 esztendőben ezermilliókat loptak el az ország vagyonából, s vándorolt olyan emberek kezébe, akikről sokminden elmondható, csak az nem hogy jóindulatúak! Azt viszont elmondható, hogy önző, Isten törvényeit megvető, a jogosság látszatára törekvő, agresszív-kommunikációjú kistílű (gaz)emberek. A gaz tulajdonsága ti. éppen az, hogy mindegyik igen szívós, nem igényelnek törődést, s mégis "vidáman" élnek és szaporodnak - csak hát a kultúrnövénnyel ellentétben -, soha nem hoznak termést, csak reprodukálják önmagukat - csöndben elszívva a hasznos növénytől a táplálékot. Ha lenne evolúció, akkor ez még figyelemreméltó is lehetne, de sajnos evolúció nem létezik - csak a fejekben!

Ha a fizikai világban, azaz a természetben lenne evolúció, akkor ez azt jelentené, hogy kavicsok összeállnának csavarokká és kifejlődnének háromkerekű biciklivé, majd idővel versenykerékpárrá, de ez tulajdonképpen csak köztes állomása a folyamatos fejlődésben lévő kavicsoknak, hiszen azok mindig is űrrepőgépek akartak lenni... Miért? Csak. Mert ez az evolúció iránya. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy csak fordított, azaz "inverz evolúció" létezik: vagyis a bonyolult "törekszik" az egyszerűbbre... Magyarul minden kopik és romlik, de ez az elképzelés (értsd devolúció) "tudományos" szempontból nem megalapozott. - mondják az okos emberek.

Amíg a természet világában a dolgok, s egyéb teremtmények legfeljebb alkalmazkodnak a környezethez, addig az ember lelke valóban fejlődhet: az istentelenség állapotából eljuthat az Isten-hit állapotába. Termeszétesen ez sem a maga fejlődési sikere, hanem az Isten csodálatos ajándéka. Ebben az élithossziglan tartó fejlesztési/fejlődési - nézőpont kérdése: Isten felől vagy az ember oldaláról nézzük-e? - folyamatban fontos szerep jut a lelkiismeretünknek...

Aki manapság lelkiismeretes, az nemcsak a nehezebb utat választja, de a veszélyesebbet is, mert még bele is betegedhet. (Soha ennyi pszichoszomatikus betegség nem volt mint manapság!) Korunk nem kedvez a töprengő embereknek! Gyors döntésre idomítanak minket a reklámok, a birtoklási vágy kiélésének izgalmában pedig elfelejtjük: embernek születettünk ebbe a világba, nempedig állatnak... (Dear Animals! Sorry to sorry!) A hívő ember - nem lelkesedő, élmény-ember, hanem lelki ember. Tudja, hogy lelkiismeretének hangja az Istennel való párbeszédében "kommunikációs eszköz", ezért odafigyel, karbantartja, vigyázz rá, nem engedi, hogy a lelkiismeretének finom rezdüléseit elnyomja a világ bűnterhelt zaja. Ezért a hívő ember törekszik a folyamatos önismeretre, hogy a törvény tükrébe naponta belenézve ne váljon paródiájává a teremtettségnek, hanem Isten akarata szerinti, "istenképű" teremtménye legyen - s élhessen Isten dicsőségére, mások javára, s önmaga boldogságára...

Jóság...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy elfogadjam mindennapi hívásodat, s ajándéknak tekintsem, hogy magam is ajándékozhatok magamból, s mindenemből, amit nekem adtál! Ámen


Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.
Róm 8,21

Ki ne ismerné a mondást - Jézus URunk is mondja ApCsel 20,35 - "Nagyobb öröm adni, mint kapni."? Azért nem vagyunk ellene a jónak, mi is szeretünk kapni! Sőt el is várjuk, hogy figyelmet kapjunk, respektáljanak minket... szeretteink között pedig egyszerűen szükségünk van a mindennapi kedveskedésekre, figyelmességekre, azaz: szívesen vesszük, ha szeretnek minket. Szeretetünket ezernyi módon kifejezhetjük: meghallgatással és bátorítással, figyelmeztetéssel és törődéssel, segítségnyújtással vagy éppen azzal, hogy jelét adjuk a bennünk lévő őszinte érzésnek: "Fontos vagy nekem!'. Elméletben tehát tudjuk, mi a jó, ill. mi lenne a jó, de a gyakorlatban többnyire másképpen alakulnak dolgaink.

De miért is? A rövidzárlatos válasz -egyeseknek ez is elégséges - így hangzik: "Belebújt az ördög!" Kétségtelen, hogy bizonyos értelemben ez a népies megfogalmazás a legmagasabb metafizikai valóságokat is lefedi, de el-elgondolkodó emberek lévén, szeretnék a kérdést nagyobb távlatokban is megválaszolni, hogy (még)jobban szerethessünk.
Tény, hogy van abban valami alapvetően "ördögi", amikor a családban egymást "marják", jóllehet a családot a JóIsten a védelem, a megnyugvás, a töltekezés, s az intimitás kiteljesedésének földi keretéül szánta. Így aztán nehéz megérteni, miért teszik pokollá azt, ami mennyország is lehetne?

Az Ördög neve az újszövetségi görög nyelvben a Diabolosz, azaz a "mindent össze-vissza dobáló". Tény, ahol nincs istenfélelem, ott általában az embertiszteletnek is híjával vannak, s ahol nincs meg az értékek tisztelete - földieké és mennyeieké egyaránt, ahol nincs engedelmesség az istenadta védelmező jó rendnek, ott káosz uralkodik. Olykor hihetetlenül nagy káosz!

A szeretethiány tüzifa a gonoszság tüzére! Legyőzni a gonoszságot éppen ezért még nagyobb gonoszsággal sohasem lehetséges. Egyetlen lehetőség a szeretet, mert a szeretet egyetlen szikrája is képes a szeretettüzet csiholni, s egyetlen pislákoló mécses is képes megtörni a sötétség hatalmát! Ezért rettegnek a gonoszok a jótól, a diktátorok az őszinte szótól! S míg a gonosz indulatok (pénz, hatalom utáni sóvárgás) elősegítik a Gonoszság uralmát, eladdig a jóság az Isten országát építi az emberek között. Ebben eszközzé válni csak az tud, aki elfogadja a Belső Hang, a Szentlélek hívását, s őszintén elhiszi, hogy a Jó mindig nagyobb hatalom volt van és lesz, mint a Rossz...



Lelkünk titkai...


A mai nap imádsága:

Uram! Tudom, hogy lehetetlen, de azt is tudom, hogy Nálad minden lehetséges! Add megismernem jobban önmagamat, hogy felfedezhesselek Téged életem minden dolgában! Ámen

   

Jézus mondja: "...az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
Jn 4,23-24

Amióta világ a világ - értsd: amióta JóIsten belénklehelte Lelke egy darabkáját, s emberek vagyunk -, azóta szeretnénk megérteni önmagunkat. Szinte reménytelen vállalkozás ez! Ha pedig másokat - férjünket, feleségünket, társunkat, felebarátunkat - is meg akarnók érteni: ez garantáltan zsákutcába vezet... Hiába a mondás: "Ismerlek, mint a rossz pénzt!" - legfeljebb csak sejthetjük, de valójában soha nem tudhatjuk, mi lakozik a másik lelkében. Mivel emberlétünk igen bonyolult, éppen ezért diákjaimat/fiataljaimat arra próbálom nevelgetni: "Tartózkodjatok az általánosításoktól! Minden eset más, még ha találsz is bennük hasonlóságot."

Érdekes, hogy a görögöknek a pillangóra és a lélekre egy szavuk van: a pszühé... S a lélek tényleg olyan mint egy pillangó: játszi könnyedségű, szemet gyönyörködtető a röpte - mintha az ÚRIsten csak arra teremtette volna őket, hogy a réten csatangolva, rájuk csodálkozva, szabadságukat megirigyelve feledjük hétköznapi gondjainkat; s tényleg, nem ezért teremtette őket(?) -, de ugyanakkor bennük rejlik az, amit feledni nem tudunk, egykor kellemetlen tapintású hernyók voltak... Tény: lelkünk legmélyén van bennünk egy kevéske undorító is. Talán ennek köszönhetjük, hogy olykor megtennénk/megteszünk olyat is, amit egyébként józan eszünkkkel teljesen helytelenítünk.

Bizonyára az sem véletlen, hogy minden nyelvben az "istentelen", s "lelketlen" ugyanazt jelöli. Aki lelkiekben gazdagagodni akar, az nem kerülheti meg az isten-problémát, hiszen a lelkiség magából az Istenből fakad. Gyakran elgondolkodom, milyen jól teremtette meg Isten ezt a világot, hiszen bármit is birtokolunk a világból, a világban - lelkünk legmélyén igazán azokra vágyakozunk, amik megfizethetetlenek: szeretet, tisztelet, nyugalom, elrejtettség, megelégedettség... s hasonlók.

Jézus Urunk szavai gyakran kérdések sokaságát vetik fel - most sincs ez másképp. Az ugyanis teljesen világos, hogy Isten Lélek, de mit jelent nekünk embereknek Őt lélekben, s ráadásul még igazságban is imádni? El kellene vonatkoztatnunk a hétköznapok valóságától? Talán ki kellene vonulni a világból, ahogyan azt egyes szélsőségesek gondolják és teszik? A válasz benne van a pillangó útjában az égen: Teszi a dolgát, amire Isten rendelte!

Nekünk sokszor az a bajunk, hogy Istent ráncigáljuk oda, ahol nem Istentől, hanem tőlünk várják a teljesítést, s gyakran és szívesen olyan dolgokkal foglalkozunk/foglalkoznánk, ami nem ránk tartozik - pl. hogyan fognak mások üdvözülni. Ha Isten megengedte, hogy különböző kultúrák különböző utakon keressék Őt, akkor bizonyára gondja volt/van arra is, hogy érvényt szerezzen akaratának. S ha jókedvében Ádámon és Éván kívül nemcsak földi, de mennyei lényeket is teremtett, akkor akár milliárdszám hívhatott életre még lényeket univerzumában (esetleg univerzumaiban?), s bizonyára mindre gondja is van - hiszen Isten ezért Isten...

Az igazság az, hogy nem akarjuk meglátni Istent sem a természetben, sem a történelemben, sem pedig a lelkiismeretünkben. Pedig Isten ott van mindenhol, mindenben! Aki mégis felfedezi Teremtő Urát a pillangók röptében, a lélek kifürkészhetetlen mozgásában, aki ráérez emberi kapcsolatainak Istentől rendelt ajándékos pillanataiban Őreá, az nemcsak hálás, de tevékeny, szolgáló részévé is válik környezetének, mert tudja, hogy az Örökkévaló eszköze az élet Tőle-rendelt normalitásában...



Párbeszéd...


A mai nap imádsága:

Uram! Párbeszédre hívtál, s én nem találom a szavakat! Segíts, hogy megértselek, s megértsem magamat is! Ámen.

   
Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
Zsolt 22,3

Bizonyára mindannyiunk életében voltak már olyan "különlegesen nehéz" helyzetek, amikor rettenetesen vártuk a választ, kerestük a megoldást - de a dolgaink mégsem rendeződtek. Az igazi nehézséget talán éppen az okozta, hogy nem is tudtuk, mikor jön a válasz, egyáltalán jön-e? Ilyenkor nagyon el tud keseredni az ember - talán még a könnyek is kibugyannak szemünk sarkából. Jól mondja a közhely-bölcsesség: A sírás a tehetetlenség jele! De tényleg ilyen egyszerű lenne? Valóban a tehetetlen emberek utolsó menedéke a sírás? Ugyanakkor sírni lehet könnyek nélkül is, s ne feledjük: nemcsak bánatunkban, örömünkben is sírhatunk. (Az éppen folyó olimpiai küzdelem jócskán ad erre példát.)

A sírás különleges párbeszéd. Amikor a csecsemő felsír, az édesanyja rögtön ott van mellette, s tudja/kitalálja miben segíthet. A sírás - a hívő ember szemével - a lélek szavak nélküli párbeszéde az Istennel. Isten a végletekben van, ezért vagy fel kell emelkednünk hozzá vagy alá kell szállnunk. (Isten már mindkettőt megtette! Alászállt, hogy az ember közelebb érezze magát a Teremtőjéhez, s felemelkedett, hogy vonzásának hatalma nyilvánvalóvá váljék.) Mivel mindig Isten a kezdeményező, ezért az embernek soha nem kell elmenni a végletekig. Aki ezt mégis megteszi, az fundamentalista, az szektás rajongó, az szélsőséges extremista...

Aki Istenhez kiált, az sosem marad válasz nélkül - csak tudnia kell: az Örökkévaló "órája" másképpen jár... Ezért tapasztaljuk azt, hogy általában nem akkor válaszol Isten, amikor mi gondoljuk vagy várnánk. Ugyan próbálkozunk, de az igazi egzisztenciális súlyosságú kérdéseket csak Isten tudja megválaszolni. Ezért érthető a zsoltáros panaszkodása, hogy még aludni sem tud...

Az élet egyik árnyoldala, ha nem tudunk aludni - bizony százmilliók szenvednek álmatlanságban. Ennél már csak egy állapot a nyomorúságosabb, ha nem tudunk elcsendesedni: Folyamatosan zakatol körülöttünk a világ, s mi nem tudjuk kivonni magunkat belőle. Egyrészt mert félünk a csöndtől, másrészt pedig tudjuk, hogy akkor szembe kell néznünk önmagunkkal, s nem kerülhetjük meg a teljes önvizsgálatot. Ha pedig önvizsgálatot tartunk, akkor kiderül, hogy kik is vagyunk valójában - ezzel pedig nem szívesen ütközünk... Isten azonban nem adja fel! Folyamatosan hívogat, s ha kell a Sors pálcájával is megismertet minket, csakhogy észrevegyük: Ő Isten, mi pedig teremtmények vagyunk, akik leginkább a Vele párbeszédre vágyakozunk egész életünkben - csak az esetek többségében ezt nem tudjuk...
A JÓ VEZETŐ TULAJDONSÁGAI

„Válasszatok ki... hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek... őket állítsuk be ebbe a munkába." (ApCsel 6:3)

A jó vezető négy tulajdonságot fejleszt ki magában. Első: alárendelés. Csak az a vezető tudja azt, hogyan kell vezetni másokat, aki annak idején maga is jól tudott másokat követni. Az emberekkel akkor tudsz kapcsolatot kialakítani, ha már jártál az ő cipőjükben. Az a vezető, aki sohasem rendelte alá magát valamilyen tekintélynek, hajlamos arra, hogy önhitt és parancsolgató legyen, és elvárásai ne a valóságon alapuljanak. Második: önfegyelem. Ahhoz, hogy folyamatosan jó döntéseket tudj hozni, jellemre és önfegyelemre van szükséged. Ellenkező esetben elveszíted saját magad felett az irányítást. John Foster, brit tanulmányíró vetette papírra: „Az az ember, aki nem a jelleme alapján hozza meg döntéseit, nem tartozik igazán önmagához. Bármihez tartozik, ami foglyul tudja ejteni." Péter azt írja: „Isten ismerete elvezet az önuralomhoz" (2Péter 1:5-6 NLT). Harmadik: türelem. A vezetők előre néznek, előre gondolkodnak, és előre akarnak haladni. Ez teszi őket vezetőkké. A vezetés igazi célja azonban nem az, hogy elsőként érjenek a célba, hanem hogy annyi embert vigyenek magukkal, amennyit csak lehet. Ennek érdekében szándékosan vissza kell venned a sebességből, kapcsolatban kell maradnod az embereiddel, továbbra is tanítanod és ösztönöznöd kell őket. Másokat is be kell vonnod a munkába ahhoz, hogy elképzelésed beteljesedjen, és így kell tovább menned. Márpedig mindezt nem teheted meg, ha túlságosan előreszaladsz, és lehagyod a többieket. Salamon azt írja: „Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek" (Prédikátor 7:8). Végül: elszámoltathatóság. Sok ember úgy tartja, hogy az elszámoltathatóság azt jelenti, hogy hajlandó vagy tetteidet tisztázni. Valójában az igazi elszámoltathatóság jóval a tett előtt kezdődik. A legtöbb téves cselekedet annak következménye, hogy nem vagyunk idejekorán elszámoltathatóak.


A SZAGOT VÁLASZTOD, VAGY A VIHART?


„Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat..." (Zsoltárok 141:2)
Hóé bárkája jól jelképezi a gyülekezetet. Nem egy luxus-óceánjáró volt. El tudod kép­zelni, milyen lehetett eltölteni egy egész évet egy bárkában, ami tele volt mindenféle állattal, és csak egyetlen ablaka volt?! De Noénak csak két lehetősége volt: vagy a szagot viseli el, vagy a vihart. Mire mutat rá ez? Arra, hogy nincs tökéletes gyülekezet! Sőt, ha netán találnál egy ilyet, és csatlakoznál hozzá, máris tönkretennéd! Szeretünk az újszövetségi gyülekezet erejéről beszélni, de mi van a problémáival? Voltak köztük képmutatók. Emlékszel Anániásra és Szatírára? Bizony, az újszövetségi gyülekezetben voltak pénzügyi botrányok (ApCsel 5). Voltak olyan tanításbeli eltérések, melyek miatt a gyülekezet csaknem kettészakadt (ApCsel 15). Voltak etikai problémák. Gondolj bele, a korinthusi gyülekezetben volt egy férfi, aki lefeküdt a mostohaanyjával (lKorinthus 5). Mit kell tehát tenned, ha a gyülekezeted nagyon bűzlik? Először is: ne terjeszd tovább a bűzt! „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a sze­retet sok bűnt elfedez" (lPéter 4:8). Másodszor: tegyél a helyreállásért!............................................. ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel..." (Galata 6:1). Harmadszor: égess tömjént! Amikor a szent sátor lámpásait esténként eloltották, azok jellegzetes rossz szagot árasztottak, ezért paran­csolta Isten Mózesnek, hogy égessenek tömjént. Ne csüggesszen el, ha a test testként cselekszik. Ne válj éretlenségeddel a probléma részévé, inkább a megoldás részese légy! A zsoltáríró ezt mondta: „Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat..." Amikor problémák támadnak gyülekezetedben, imádkoznod kell, Isten Igéje szerint élned, és hinned, hogy Ő jót fog kihozni ebből a helyzetből.


Ha sikert akarsz – készülj fel jól!


„Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg.” (Példabeszédek 24:3)

Mi történik, ha nem vagy jól felkészült? Dolgok, amiket remélsz, nem fognak megtörténni. Cselekedj, és akkor gyakrabban fognak megtörténni, mint ha csak reménykedsz. A győzelem és a vereség közötti határvonal – a felkészülés! Arthur Ashe teniszbajnok mondta: „A győzelem kulcsa az önbizalom, az önbizalom kulcsa pedig a felkészülés”. Vagy ahogy a dal mondja: „Ha csak álmodozol a csillagokat nézve”, nem fog megvalósulni az álmod, fel kell készülnöd rá. Gondolkodtál valaha azon, hogy mit csinált Jézus azokon az imádságban töltött kora hajnalokon és éjszakákon? Felkészült! Ha fejlődni akarsz, akkor a felkészülést életformáddá kell tenned. Újra és újra kérdezd meg: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Mennyi időt, erőfeszítést és milyen erőforrásokat kell erre fordítanom? Milyen akadályokat kell legyőznöm?” Ha ilyen gondolkodásmód szerint élsz, jól fogsz haladni azon az úton, hogy betöltsd életed Isten szerinti rendeltetését. Amikor megkérdezték a Queen Mary [a világ egyik legnagyobb óceánjárója – a ford.] kapitányát, hogy meddig tart, amíg a hajóját teljesen leállítja, azt válaszolta: „Kicsivel több, mint egy mérföld”. Majd hozzátette: „A jó kapitány legalább egy mérfölddel előre gondolkodik”. Bármilyen vállalkozásod sikerét az határozza meg, hogy mennyire fontos ez számodra, és mennyire vagy képes felkészülni rá. Az egyik magyarázó bibliafordítás [The Living Bible] így fogalmaz: „Bármilyen vállalkozás… ha bölcs tervezéssel épül, erős és szilárd lesz a józan ész segítségével, és nagyszerűen fog jövedelmezni, ha folyamatosan összhangban van a valós tényekkel” (Példabeszédek 24:3 TLB). Alexander Hamilton, aki egyike volt az Egyesült Államok alapító atyáinak, azt mondta: „Az emberek zseniálisnak tartanak, de minden zsenialitásom ezen alapul: ha valami a kezembe kerül, alaposan tanulmányozom”. Tehát, ha sikert akarsz – készülj fel jól!
Hozd ki a legtöbbet a képességeidből

"Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1 Péter 4:10)

Istentől egyedi képességeket, tehetséget, ajándékokat kaptál. Mi itt a Saddleback Gyülekezetben úgy mondjuk, ezek alkotják az ALAKOT (Adottságok, Lelki Ajándékok, Karakter, Odaadás, Tapasztalatok). Ez az Istentől kapott "csomag" tesz azzá, aki vagy, és ez különböztet meg mindenki mástól.

Ha azt hiszed, hogy a képességeidet azért kaptad, hogy sok pénzt keress velük, nyugdíjba menj, aztán meghalj, akkor lemaradtál az életed leglényegesebb részéről. Isten nem azért adta a képességeidet, hogy magadat, hanem azért, hogy másokat szolgálj vele. Másoknak pedig olyan képességeket adott, amelyekkel téged szolgálnak.

Mindannyian Krisztus testének a részei vagyunk, és minden rész számít. Isten családjában nincsenek jelentéktelen emberek. Az Úr úgy formált meg, hogy szolgálni tudd őt, és látni akarja, hogyan használod a képességeket, amiket adott.

Lehetsz zenész, könyvelő, tanár vagy szakács – Isten megadta neked a képességeket ahhoz, hogy másokat szolgálj. Ahogy a mai igevers mondja: "Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1 Péter 4:10)

Te menedzseled azokat az ajándékokat, amiket Isten adott. Mindegy, hogy a te szemedben ezek az ajándékok kicsinek vagy nagynak tűnnek: Istennek számítanak. "Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon." (1 Korinthus 4:2) Amikor Isten teremtett, az számára egy befektetés volt, és most arra vár, hogy ez a beruházás megtérüljön.

Vajon mindazt, amit Isten mások javára adott neked, valóban arra használod, hogy jobbá tedd a világot? Vagy csak a magad javára használod őket?

Amikor Istentől kapunk egy képességet, elvárja, hogy használjuk is azt. Hasonlóan az izmainkhoz. Ha használjuk őket, növekedni fognak. Ha nem, elveszítjük őket. Ha valamihez tehetséged van, de félsz használni, vagy ellustulsz, és nem kamatoztatod mások javára, el fogod veszíteni. Ahogy a példázat mondja a Lukács 19-ben: ha nem élsz azzal, amit Isten adott neked, akkor el fogja venni tőled, és olyannak adja, aki fog.

De ha bölcsen használod a képességeidet, akkor Isten még többet fog adni. Ha okosan osztod be az idődet, Isten még több időt fog adni. Ha bölcsen használod az energiádat, még több energiát kapsz majd. Ha jól használod a befolyásodat, Isten megnöveli azt. Az Úr meg fog áldani a hűséged mértéke szerint.

Igyekezzünk méginkább vagy bízzunk jobban?

"Meg vagy fáradva? Ki vagy merülve? Ki vagy égve a hit terén? Gyere velem és gyógyulj meg. Megmutatom, hogy hogyan tudod igazán kipihenni magad. Járj velem és munkálkodj velem - figyeld meg, hogy én hogyan csinálom. Ismerd meg a kegyelem természetes harmóniáját." (Máté 11:28-29 - szabad fordítás)

Legtöbben egy olyan rendkívüli minőségű életet szeretnénk élni, ami nemcsak hogy kiteljesít, de jelentőséget hordoz saját énünkön túl is. Nagy valószínűséggel ez egyik oka annak, hogy kereszténnyé váltál, és ez pontosan az a fajta élet, amit Jézus ígér, ha Őt követjük.

Szóval, miért nem éljük ezt az életet? Miért lyukadunk ki egy csendes kétségbeesett életnél a gazdag élet helyett? Eljárogatunk gyülekezetbe, olvassuk a Bibliát, imádkozunk, igyekszünk rendes emberek lenni és szolgálni másokat. És mégis, a Jézussal való életünk látszólag nem több, mint egy kis ráadás a mi egyre inkább bonyolultabb életünkre.

Tehát igyekszünk méginkább ezt a gazdag életet élni. Keményen megdolgozunk érte, többet imádkozunk, többet tanulmányozzuk az igét és mind inkább igyekszünk azt kitalálni, hogy mit csinálunk rosszul. Nem ezt akarja Jézus, hogy tegyük?

Mindezalatt, Ő egyfolytában kérdezget, hogy, "Nem fáradtál még ebbe bele?" Máté 11:28-29 azt mondja, hogy "Meg vagy fáradva? Ki vagy merülve? Ki vagy égve a hit terén? Gyere velem és gyógyulj meg. Megmutatom, hogy hogyan tudod igazán kipihenni magad. Járj velem és munkálkodj velem - figyeld meg, hogy én hogyan csinálom. Ismerd meg a kegyelem természetes harmóniáját." (Máté 11:28-29 - szabad fordítás)

Jézus el akar minket távolítani a "Hogyan?" és "Miért?" kérdésektől az Ő kegyelmének harmóniája felé, úgy áll előttünk, mint Isten megtestesült fia, Jézus, Isten szava személyesen. A válasz a mi kielégítetlenségünkre az, hogy "Ki?" nem pedig az, hogy "Mi?" vagy "Hogyan?".

Amikor Jézushoz a "Mit?" és "Hogyan?" kérdéseinkkel próbálunk közeledni, végül egy örök körforgásba jutunk, ahol nagyon igyekszünk beilleszkedni egy olyan egyenletbe, aminek a megoldását Isten soha nem szánta nekünk.

Ahelyett, hogy nagyon próbálkozunk ezt elérni, inkább jobban kell bíznunk benne.

Beszéljünk róla:

Hisszük, hogy Jézus szeretné, ha az Igét ismernénk (az Ige Ő maga), és ezért kinyitjuk a Bibliát, hogy halljunk róla egy nagyon különleges, belső módon, félretesszük a téves értelmezéseinket, hogy a Biblia csak egy bölcsesség könyv, amit nekünk feltétlenül meg kell jobban értenünk. Hogyan fog a Bibliatanulmányozásod megváltozni most, hogy tudod, hogy a Biblia egy élő, erőteljes írás, ami kifejezetten hozzád szól?


Kis dolgok, amiket senki nem vállal

"Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!" (Péld 3:28)

Az igazi szolgák figyelik az emberek szükségeit. Folyamatosan keresik, kutatják, hogyan tudnának segíteni. Ha szükséget látnak, megragadják a pillanatot és betöltik azt, ahogy a Biblia is parancsolja: "Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Gal 6:10)

Isten a szemünk láttára helyez valakit szükségbe, ezzel lehetőséget is ad arra, hogy növekedjünk a szolgálatban. Figyeljük meg, hogy Isten a hívő testvéreinket helyezi előtérbe, nem a lista aljára.

Sok lehetőséget kihagyunk a szolgálatra, mert hiányzik belőlünk az érzékenység és a spontaneitás. A nagy lehetőségek a szolgálatra nincsenek sokáig nyitva. Hamar elmúlnak és néha soha sem térnek vissza. Lehet, hogy csak egyetlen lehetőség adatik, hogy egy bizonyos ember felé szolgálj, úgyhogy ragadd meg azt a pillanatot!

„Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3:28)

Wesley János Isten nagyszerű szolgája volt. Ez volt a mottója: "Tégy meg minden jót, ami tőled telik, amilyen eszközzel csak tudod, amilyen módon csak tudod, ahol csak tudod, akivel csak tudod, ameddig csak tudod."

Ez az igazi nagyság. Elkezdhetsz először kis dolgokat keresni, amiket senki nem szeretne vállalni. Tedd úgy ezeket, mint a nagyokat, mert Isten mindenre figyel.