2017. szeptember 28., csütörtök

GYERMEKED SZERETETE


„...íme a gyermekek, akiket Isten adott nekem..." (1Mózes 33:5)

Könnyű panaszkodni amiatt, ami nincs, és átsiklani afölött, vagy készpénznek venni azt, amink van. Pedig ezek az egyszerű dolgok gazdagítják az életet! Talán ez a történet, amit Dr. James Dobson jegyzett fel, megváltoztatja a látásmódodat.

„Néhány évvel ezelőtt egy barátom megbüntette a hároméves kislányát, mert az elpazarolt egy tekercs aranyszínű csomagolópapírt. Szűkösen éltek, és nagyon mérges lett azért, mert a kislány megpróbált feldíszíteni egy a karácsonyfa alá szánt dobozt. Mindenesetre a kislány másnap reggel odahozta az ajándékot az apjának, és így szólt: »Ez a tiéd, apu«. A férfi elszégyellte magát, hogy korábban túlreagálta a dolgot. Haragja azonban újból fellobbant, amikor kinyitotta a dobozt, és az üres volt. Rákiabált a kislányra: »Nem tudod, hogy ha valaki ajándékot ad, akkor a csomagban lennie is kell valaminek?" A kislány könnyezve nézett fel apjára és ezt mondta: »Ó, apa, hiszen nem üres. Puszikat tettem bele. Tele van a szeretetemmel és neked csomagoltam be«. Az apa összetört. Gyorsan karjába kapta a kislányt, megölelte és bocsánatot kért tőle. A barátom azt mondta, hogy évekig az ágya mellett tartotta ezt a dobozt, és ha valamikor kedveszegett volt, kivett egy képzeletbeli puszit, és a lányára gondolt, aki azokat beletette. Minden szülő nagyon is valóságos értelemben kap egy arany edényt, ami tele van gyermeke feltétel nélküli szeretetével. Nincs ennél értékesebb tulajdona senkinek."

HADD VÉGEZZE EL AZ ÖTVÖS A MUNKÁJÁT!


„Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt..." (Malakiás 3:3)
Nehéz végignézni, hogy valaki, akit szeretsz, az ötvös tűzpróbáján megy keresztül, de ez az egyetlen módja annak, hogy az ezüst megtisztuljon. Nehéz látni, ahogy az ötvös fokozza a hőt, amíg minden szemét felszínre kerül, minden salak kiég, és végül az ötvös meglátja a felszínen tükröződni a saját arcát. Csak ekkor fejeződik be a munka. Mindannyiunkkal ez Isten célja. Amikor így imádkozunk: „Tégy engem hasonlóvá Jé­zushoz" - akkor azt kérjük, hogy a Szentlélek végezze el munkáját bennünk. Általában nem változunk meg addig, míg az eddigiekben maradás fájdalma elviselhetetlen nem lesz. Legtöbbünk számára nem a tudás a növekedéshez vezető híd, hanem a fájda­lom. Nem számít, mennyire szeretsz valakit, ne próbáld megmenteni Isten tüzéből. A legrosszabb dolog, ami a tékozló fiúval történhetett volna, ha valaki lemegy a disz­nóólhoz, kitakarítja, és kényelmesen berendezi számára. Erre mondják szaknyelven: enabling [képessé tevés, lehetőség adás]. Te ne tedd! Hagyd, hogy az ötvös elvégezze munkáját! Élete nagy részében Jákob nem gondolta, hogy szüksége lenne Istenre. Bi­zonyára azt mondta volna magáról: „Kösz, jól vagyok!" De eljött az az idő, amikor haza kellett térnie, apja elé kellett állnia, és szembe kellett néznie bátyja, Ézsau haragjával, akit olyan csúnyán megkárosított. Ez volt az a pont, amikor kész volt megküzdeni Isten­nel, és ezt mondta: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem" (lMózes 32:27). A változás általában akkor jön, amikor valami annyira fáj, hogy kénytelen vagy változni, amikor olyan sokat megtanultál, hogy már akarsz változni, és amikor olyan sokat kap­tál, hogy örömmel üdvözlöd a változást.

Kemény szeretet


„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)

Jon Walker írja: „Mihez kezdjünk a megbocsátással… egy olyan kapcsolatban…, amely mérgező és hibásan működik? Maradnunk kellene… amikor a másik folyton ugyanazt teszi?… Az ellenség szeretete nem azt jelenti, hogy mentségeket keresünk a viselkedésére… Bármely mérgező kapcsolatban arra törekszünk, hogy a kihasználást vagy bántalmazást békességgel és istenfélő módon reagálva tűrjük el. Ez magában foglalja azt, hogy egészséges határokat állítunk fel, ahol kevésbé vagyunk sebezhetőek, és ha Isten úgy vezet, ez azt is jelentheti, hogy véget vetünk a kapcsolatnak (ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha a bántalmazó szülő, házastárs vagy gyermek). A megbocsátás nem követeli meg, hogy továbbra is elviseljük a bántalmazást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradni egy bántást okozó helyzetben. Jézus bemutatta, hogy a megbocsátás azonnali lehet, azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik keresztre feszítették: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek«. Ahogy érettebbek leszünk… Isten megtanít arra, hogy folyamatosan, akár azonnal megbocsássunk. De ez egy tanulási folyamat, tehát ne hibáztasd magad, ha most még nem vagy képes rá. Támaszkodj Isten kegyelmére és hagyd, hogy ő vigyen közelebb a megbocsátáshoz! Talán – sőt alighanem – időbe fog telni, amíg teljesen elfogadod Isten kegyelmét a megbocsátáshoz. Isten meg tud birkózni ezzel. Az első lépés az lehet, ha engeded, hogy Ő meglágyítsa a szívedet. Szívünk hajlamos arra, hogy megkeményedjen a nehéz kapcsolatokban. Újra hadd hangsúlyozzam: az, hogy a szíved meglágyul… nem azt jelenti, hogy azt mondod: jól van, folytasd csak a bántást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradnod abban a helyzetben, ahol bántás ér vagy érhet. A megbocsátás nem ugyanaz, mint egyetérteni a bántalmazó viselkedésével.” Tehát keress útmutatást, beszélj Istennel! Ő ezt ígérte: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.”



„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12). A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV). Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned? 1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte! 2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat! 3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.

Mielőtt beleugrasz


„Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek.” (Máté 19:11 TM)

Egy tanító a következő mulatságos fogalmazást kapta egy harmadik osztályos tanulótól: „Benjamin Franklin Bostonban született, de nem szeretett ott élni, ezért Philadelphiába utazott. Amikor leszállt a hajóról, végigsétált az utcán, és vett egy kenyeret. Aztán találkozott egy hölggyel, és felfedezte az elektromosságot!” Mosolygunk ezen, de egy házassági tanácsadó megfigyelése a következő: „Társadalmunk a szerelmet tette a házasság alapjává. Nos, semmi gond a szerelemmel; igen hatékonyan veszi rá az embereket a házasságra. Csakhogy ez elsődleges tényezővé vált. A románcot nagyban befolyásolja a külső megjelenés. A romantikus szerelem izgató és csábító, ami azt jelenti, hogy gyakran felszínes is az ilyen kapcsolat. Mivel az érzelmek olyan ellenállhatatlan erővel hatnak, az emberek csak akkor veszik észre, mibe keveredtek bele, amikor már túl késő. Egyik reggel az ágy túlsó oldalára nézel: a feleséged még alszik, a szája nyitva van, és haja az arcába lóg. Vagy, ami még rosszabb: ő ébred fel először, rád néz, és neked már nincs is annyi hajad, hogy az arcodba lóghatna! Ez az, amikor a romantika zuhanórepülésbe kezd!

A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (ld. Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek... ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
Az erő, a szeretet és a józanság lelkéért.

A mai nap imádsága:

Uram! Alakítsd, szépítsd életemet, hogy növekedhessek szeretetben és alázatban. Ámen.


Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Zsolt 121,3

János apostol olyan szavakat használ Isten titkainak elmondására, amit csak a "beavatottak" ismertek. Beavatott az, akit megszabadított a Lélek, aki Istentől született. Aki számára már világossá vált, hogy életének rendező koordinátarendszere saját életfilozófiája nem lehet, csakis Isten az egyedül érvényes meghatározó középpont ebben a világban. Aki "Istentől született" azt is tudja, hogy nem a célba jutott el, éppen ellenkezőleg: Isten - az Ő kegyelméből -, őt is a startvonalra állította.

"Vigyáz magára"... Károli Gáspár és fordító brigádja itt a "megőrzi magát" fordulatot használja. Ez célirányosságot mutat. Nemcsak arról van szó, hogy a célig el kell jutni, hanem azt, is, hogy ott valami (Valaki) nagyon fontos van. Ebben a találkozásban a gonosz meg sem érinthet minket. Az odáig vezető úton persze többször, de ott és akkor már nem. Vigyázni magunkra annyit tesz, nem felejtem el mit is akarok, mire hívattam el. Ahogyan a szerelmes vágyakozik párja után, s ennek az érzésnek veti alá egész életét, ugyanígy érthető ez a kép Isten s a lelkünk kapcsolatára is.

Sokan azt akarják kihallani ebből a jánosi mondatból, hogy aki Istentől született, azt már meg sem érinti a gonosz, azaz bűntelen. Magam sem akartam elhinni, de a kilencvenes évek legelején egy házaspárt vettem fel a régi egyes úton, akik stoppoltak, s mivel egy piciny gyermeket is vittek, természetesen megálltam. Budapestig győzködtek... ők bűntelennek hitték magukat, hiába próbáltam inkognítóban "érvelni". Nekem nem sikerült rávezetni őket arra, hogy életünk végéig megvan bennünk a készség a rosszra, és a jó elmulasztására. Simul iustus et peccator. (Egyszerre vagyunk bűnösök és megigazítottak.) Emberi oldalról nézve mindig bűnösök maradunk, Isten felől nézve megigazultak. Az Isten oldaláról nézni azonban csak akkor tudunk majd, ha átlépünk egy olyan határkövet - amit, ha átlépünk -, akkor már nincs visszaút ebbe a világba. Ez az átlépés sok embert félelemmel tölt el. Aki azonban egész életében erre a találkozásra készül, annak számára ez nem a végső megsemmisítő tragédia, hanem a beteljesedés kezdete.



Botrányok...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy életet védő törvényeidet betartsák, s a háborgó lelkű emberek Nálad, s Benned nyugalmat találjanak! Ámen


Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.
Mt 18,7

Ahol Isten rendjébe ütköznek, ott mindig botránkozások vannak. Legyen az párkapcsolati intimitást sebző vagy az emberi méltóságot semmibe vevő szóbeli vagy tettleges bántalmazás, ha a Teremtő jó rendjét sérti, akkor felháborodik mindenki, akinek egy kicsinyke jó érzés is van a szívében. Botránkozásra okot ad a nemtörődömség, a csalás és hazudozás, de felbosszantja a tisztességes embert az is, ha valaki a jogosság látszatával jogtalan előnyökre igyekszik szert tenni.

Ilyen például a bankvilág és az édestestvére, a börze. Mostanság Németország mindent latba vet, hogy megmentse a görög gazdaságot, miközben a bankokban - jogszabályi védettséggel, hiszen a német alkotmánybíróság is kimondta: igen, lehet -, lehet fogadni az Euró ellenében. Elméletileg a banknak az állam szövetségesének kellene lenni -, de ez ma már csak elméleti lehetőség - nem a gyakorlat.

A botránkozások azért "szükségesek", mert az emberek szívébe belevéste a JóIsten az Ő örök törvényeit, s azok igazságtartalma független attól, hogy valaki hiszi Őt vagy sem. Azaz: a tolvaj nagyon jól tudja, hogy lopni bűn, ezért megy az éjszaka leple alatt vagy mai világban fényes nappal, amikor nincs otthon senki... Ha valaki hűtlen társához, barátaihoz vagy éppen hivatalához - nagyon is jól tudja, hogy amit tesz, az helytelen.

Ha valaki botránkoztat, akkor az az ember valamit eltör, megsért. Elszakítja azokat a láthatatlan szálakat, melyek az embervilágot egységben tartják. A botránkoztató ember botrányosan viselkedik, mert pontosan annak az ellenkezőjét teszi, ami általában elvárható magatartás lenne. Így megbotránkoztató, ha pl. a pap nem úgy él, ahogyan azt a szószéken prédikálja, ha a politikus nem azt képviseli, amivel megbízták, s hasonlóképpen megbotránkoztató, ha valaki a segítés álarca mögé bújva kihasználja embertársait.

"Jaj a világnak!" - sóhajt/kiált fel Jézus URunk. Bizony jaj, mert Isten nem felejt, s előtte az égbekiáltó disznóságokat majd nem lehet kimagyarázni, hogy: "De hát a lónak is négy lába van és mégis megbotlik..." Az efféle közmondások, s a mocskos érdekek vezérelte "kéz kezet mos"-elv csak a földi igazságszolgáltatás kardjától ment meg, az Isten előtt már nem jelent menedéket...



Élet...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj lehetőséget mindenkeinek a megismerésedre! Ámen


Istennek semmi sem lehetetlen.
Lk 1,37

Elvégre azért Isten... Ha nem így lenne, akkor legfeljebb istenség lehetne, irodalmi "figura", felöltöztetve számos végtelenbe vetített emberi tulajdonsággal. Amennyire nem szükséges Isten isteni voltát megkérdőjelezni, hiszen amióta ember az ember, azóta gondolkodik az Istenen, olyannyira szükséges megkérdőjelezni az ember istenképűségét, hogy ti. mennyire tükröződik az emberségében az Isten "istenképűsége".

Istennek tényleg semmi sem lehetetlen. Ha éppen úgy akarja, akkor kontrollált robbanásban teremti meg a világmindenséget, ha kedvére van az, hogy fejlődjön a világ (evolúció), akkor még azt is megengedheti. Isten azért Isten, mert számunkra abszurd dolgokat is véghez vihet: Adhat úgy, hogy közben elvesz, válaszolhat úgy, hogy nem szól semmit, beszédes lehet a csöndje, megsimogathat úgy, hogy nem kell kinyújtania a kezét... (Ha egyáltalán van Istennek keze.)

Isten számunkra legnagyobb csodája az Ő Teremtő Szava. Ennek hasonlatosságára és képmására pedig szavaink... Emberi nyelvünk szépségét, fantasztikumát éppen az adja, hogy soha nem látott dolgokat is ki tudunk vele fejezni - még "Istent" is, Akit soha senki nem lát(hat)ta meg. Aki érzéketlen az emberi szóra, annak nincs érzékenysége az Isten dolgaira se...

Ha valaki elgondolkodik a létén, akkor - szabad akarata alapján még arra is lehetősége van, hogy úgy lássa a világot, hogy azt nem Isten teremtette. Akinek megadatott, hogy gondolkodjon, de nem gondolkodik, abban a felelősség soha nem ébred fel, hogy vigyázzon a békére, hogy szeresse a felebarátait, s óvja-védje azt a világot, amit Isten teremtett vagy őszerinte nem teremtett, akkor meg különösen is tartsa becsben, mert mégegyszer ekkora szerencséje az embernek a véletlenek sorozatában bizonyára nem lesz.... A hívő ember tudja-érzi: Istennél minden lehetséges.

Még az is, hogy a hitetlenből hívő lesz, s hogy a lator végül a paradicsomba kerül...



Következmények...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig láthassam életem következő lépését, s ne büntess makacsságom következményeivel! Ámen

     

Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Zsolt 103,10

Életünk folyamán sok hibát elkövetünk, s némelyik következményét olykor egész életen át hordoznunk kell... Ezeket nem egyszer büntetésnek véljük, jóllehet nem minden hiba bűn, de minden bűn hiba! Hiba ellenkezni az Isten életet védő akaratával, de ez bűnné akkor válik, amikor belátjuk, hogy ezáltal megfosztjuk magunkat valami visszahozhatatlanul széptől... Ha az életet egy vízzel teli edénynek képzeljük el, melyből a víz (életerő) szép lassan elcsordogál, akkor életünk végül is perspektívanélküli, hiszen milyen holnap-kép az, mely a fogyást, a kiszáradást vizionálja, sugalmazza? Lehet azonban életünk cserépedényét úgyis látnunk, hogy, amikor beleszületünk ebbe a világba, akkor az még üres, s Isten sok-sok élménnyel színültig tölti azt, hogy "beteljék" életünk... S, aki az "élettel betelve" megy ki ebből a múlandó világból, az végtelen boldog embernek mondhatja magát.

Az evangélium üzenete az, hogy Isten kegyelme minden emberi képzeletet felülmúló - s bár Isten túláradó kegyelmét látva mások életében minden emberben sérül az igazságérzet: Hogyan lehet, hogy az a másik mégis megúszhatta bűnei következményeit(?) -, de ha a büntetést mi magunk vagy szerettünk kerüli el, akkor nincs számottevő ellenvetésünk, éppen ellenkezőleg. Bizonnyal az élet nagy "húzásai", melyek balul is elsülhettek volna, mindenkinél egy kicsit más reakciót váltanak ki. Az egyik elővigyázatosabb lesz, s változtat életstílusán, a másik pedig még többet kockáztat, mert úgy véli, hogy szinte sebezhetetlen. Az élet viszont olyan, mint a hegymászás. Hiába a legtapasztaltabb hegyi vezető, a lavinaveszélyt olykor a legprofibbak sem láthatják előre! Ezért alábecsülni a magas-hegyeket ugyanolyan tévedés, mintha valaki nem veszi figyelembe, s nem számol az élet kiszámíthatatlanságával.

Isten gondviselő kegyelmének az egyik legmarkánsabbja: a felismerés, amikor megnyilvánul, kiviláglik: Isten szeretete átölel, s megtart minket szeretteinknek, s szeretteinket is megtartja nekünk. Isten azonban törvényt is adott, s az élet törvénye a halál valósága is. Isten éppen azért Isten, mert Mindenható, mert úgy is, és akkor is ad(hat), amikor elvesz. Éppen ezért, aki az ÚRban hunyt el, az nem egyszer, s mindenkorra szűnik meg létezni, hanem Istenhez "ment át", hogy ott létezzen tovább... Hogyan? Az élet után a legnagyobb titok ez, melyről csak sejtéseink vannak. Jézus URunk tanítása szerint "sok hajlék van" odaát, s aki hiszi és próbálja életében az Isten szeretetét továbbadni - az reménység szerint közösségben lehet nem csak Istennel, de "Istenben" mindenkivel is, akik számára nagyon fontosak...



Pihenés...




A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem bölcsességet, hogy életem ritmusát Benned megtaláljam, s harmónia sugározhassék az én életemen át is! Ámen


Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj!
2 Móz 34,21

A francia forradalmi naptár , más néven: köztársasági naptár (calendrier républicain ) az 1789. évi nagy francia forradalmat követően 14 éven át volt használatban, majd megbukott. A köztársasági naptár megalkotásának legfőbb célja az volt, hogy az új korszakot radikálisan megkülönböztesse a kereszténységhez szorosan kötődő Gergely-naptártól, kiirtsa a vallási maradványokat, racionális, a forradalomhoz méltó elnevezéseket és időbeosztásokat alkosson. Ennek keretén belül egy hónap 3 tíznapos dekádból állt. (Az ókori Egyiptomban is a tíznapos beosztást alkalmazták.) A heti ritmushoz szokott emberek azonban igencsak szenvedtek az új forradalmi "szisztémától". De miért is?

Az ókor tudósai hét bolygót ismertek. Hetet, mert a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz mellett bolygónak tartották a Napot és Holdat is. Ez a felismerés a folyók-közti (Mezo-potamosz, azaz Mezopotámia) kultúrában alakult ki, jelesül a suméroknál, ahonnan magyarság gyökerei eredeznek. Ezek az asztronomiai tartalmú feljegyzésének Gudea laga?i király feliratát tartják, az i. e. XXII. századból, de találtak az óbabiloni korból (XX?XVII. század) is szövegeket. A hetes rendszer tehát igen régi. A zsidók által közvetített babiloni kultúra aztán egész Európában elterjedt, nemkülönben a Biblia teremtéstörténetének hétnapos beosztása is. (Ehhez hozzájön még az is, hogy a számmisztikában a 3-as az isteni-, a 4-es a földi tökéletességet is jelöli.) A 4x7-es holdhónapokról már nem is beszéljünk... Egy bizonyos: Az ember élete alaposan összefonódott a hetes periodikával.

Ahogyan a természetben mindennek szüksége van nyugalomra, úgy az embernek is. Csak a 20-21. századi természetellenes, modern életforma hiteti el az emberrel, hogy kiléphetünk kereteink közül. Aki nem tart pihenőt, aki vasárnap is csak "hajt" az prognosztizálhatja összeroppanását. Vasárnap nélküli, csak munkanapokból álló élet nemcsak egyhangú, de ellenkezik a lélek igényével, az emelkedéssel. Ehhez ugyanis idő, s alkalom kell! Ha ezt nem becsüli meg az ember, akkor nem "szentül", azaz nem válik Istenhez tartozóvá. Márpedig létünk célja az, hogy mindannyian eljussunk Teremtőnkhöz. A pihenést sokan a teljes "elengedésként" akarják megélni. Isten azonban a rendnek az Istene, s a vasárnap kedvéért nem helyezi hatályon kívül az egyébként érvényben lévő szabályait, hiszen a teremtettségben minden a "helyén" van - kivéve az embert. Nekünk van egyedül szabadságunk a választásra... Aki jól dönt, az halad.. nemcsak előre, de Isten kegyelméből fölfelé is..



Szegénység és gazdagság...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne méltatlankodjak, s tudjak hűséges lenni a kevésen is és tetszésedre használjam fel azokat a javakat, melyekkel megajándékoztál! Ámen



A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Jaka 1,9-11

Isten az embert alkotó munkára teremtette, de abból csak a többé-kevésbé demokráciával bíró országokban lehet tisztességgel megélni - meggazdagodni azonban már nem. Márpedig az ember - ha már nem válhat Istenné -, legalább gazdag szeretne lenni... Ezért aztán nemcsak kockáztat, de képes átgázolni törvényeken, embereken is, olykor még a saját egészségét sem kíméli. Mindezt miért is?

A gazdagságért, pontosabban a gazdagságtól remélt boldogságért. Felmérések igazolják, hogy a felnövekvő - mostmár marxista-leninista ideológiától mentes - honi generációban egyértelmű értékeltolódás tapasztalható - a pénz irányába. "Ha nincs pénzed, akkor senki vagy!" - erősítvén önmaga életfilozófiáját is a fiatal riportalany -, deklarálva a pénz kétségbevonhatatlan hatalmát... S mivel mindenki lenni szeretne "valaki", a pénzért szinte mindenre kaphatók az emberek. A legnagyobb aljasságokat tízezerdolláros öltönyökben követik el... Tisztességes kereskedésnek álcázott pénzügyi spekuláció - ennek issza most a levét a világ -; többszázszázalékos hitelfelvételi lehetőségek vagy bizonyos országokban mesterségesen alacsonyan tartott fizetések, a lényeg ugyanaz: az egyenlőségre teremtett emberek között az egyenlőtlenség fenntartása, melyre való határozott törekvéseket a csillogó-villogó reklámok eltakarják. Jajj annak, aki látván nem lát!

Az ember becsületét a munkája adja. Aki nem dolgozik, aki csak élősködik - szülei vagy a társadalom nyakán, az becstelen. Aki csak elvesz a közösségből, de nem ad vissza semmit, sőt amely közösség az ő személyes védelmét is garantálja, azt el- vagy kiárulja (a lényeg tulajdonképpen ugyanaz) az ellenszegül Isten parancsolatának. Aki kényelmével, nem-gondolkodásával vagy éppen hitványságával (deviáns magatartások!) asszisztál mindehhez, az nemcsak embertársai egzisztenciális sírját ássa, de önmaga végső megsemmisülését is előkészíti.

Isten igazságban teremtette ezt a világot, melyben mindenkinek egy életet adott, hogy azt jól megbecsülje, s életével respektálja másokét is. Ha ezt az egyszeri lehetőséget eljátssza, akkor nincs második lehetősége, nincs újrakezdés egy következőz életben. Tény, hogy a legszebb virágot is megperzseli a Nap, s elszárad... A gazdag vaksága abban áll, hogy nem veszi észre, hogy a gazdagság sem örök, hanem csak ideiglenes. S ha valaki anyagi-, szellemi gazdagságát nem arra használja, hogy mindenki méltóságát emelje általa, akkor pontosan azt nem teszi meg, amiért emberként megszülett erre a világra...

A kérdés tehát nem az - bár sokan ezen elmélkednek, gyakorlatilag teljesen fölöslegesen -, hogy "akkor és ott" mit csinál majd a JóIsten, hanem az, hogy "itt és most" mit csinálok én, mihez kezdek azokkal a talentumokkal, amiket kaptam?
Aki feddhetetlenül él, biztonságban él

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Példabeszédek 10:9.)



A feddhetetlen emberek becsületesen élnek, akkor is, ha a becsületesség hátrányokkal jár, vagy bonyodalmakat okoz nekik. Becsületesen harcolnak, akkor is ha a környezetük nem.

A feddhetetlen emberek megtartják szavukat, ígéretüket. Az „igen”-ük „igen”-t jelent, a „nem”-ük „nem”—et.

A feddhetetlen emberek hitelesek és őszinték; ugyanúgy cselekszenek bármi is történjék. „Amit látsz, azt kapod” alapon élnek.

A feddhetetlen embereknek egyenes a viselkedésük. Nem rejtegetik, amit csinálnak. Nem mondanak egy dolgot, és aztán csinálnak meg egy másikat. Olyan ember, akinek „nincs lelkében álnokság”(Zsoltárok 32:2.)

A feddhetetlen emberek pártatlanul magyarázzák el a tényeket, nem úgy, hogy magukat jobb színben tüntessék fel, mint mást. Tiszteletre méltóak, segítőkészek és kegyelmesek mindenkihez.

A feddhetetlen emberek mosollyal mennek végig a plusz mérföldön. Többet tesznek, mint amit kívánnak tőlük.

A feddhetetlen emberek nem félnek segítséget kérni. Nem félnek attól, hogy Isten legyen az erősségük. Képesek kezelni ezeket a helyzeteket tudva, hogy Isten munkálkodik bennük.

A feddhetetlen emberek arra összpontosít „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8.).





Bátran szolgálj azzal, amid van

„Ha mindig a tökéletes alkalomra vársz, soha nem csinálsz majd semmit.” (Prédikátor 11:4 New Living Translation)

„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” Préd 11:4

Isten azt várja tőled, hogy tedd meg azt, ami tőled telik, bárhol is legyél. A majdnem-tökéletes-szolgálat, még mindig sokkal több, mint a tökéletes szándék.

A legtöbb ember azért nem szolgál soha, mert azt gondolja magáról, hogy nem alkalmas a szolgálatra. Azt a hazugságot hitetik el magukkal, hogy Isten szolgálata csak a kiváltságosaknak adatott meg. Néhány egyház még támogatja is ezt a mítoszt azáltal, hogy egy tökéletes képet alkot a szolgálatra méltókról – s ezzel együtt elveszi az átlagember kedvét a szolgálattól.

A valódi szolgák azonban a legjobbat igyekeznek kihozni abból, amivel rendelkeznek. Az ilyen szolgák nem keresnek kifogásokat, nem halogatnak, vagy nem várnak a tökéletes körülményekre. Nem mondják azt, hogy „majd egy szép napon” vagy „majd, ha eljön a megfelelő alkalom.” Azt teszik, amit tenniük kell.

A Biblia azt mondja: „Ha mindig a tökéletes alkalomra vársz, soha nem csinálsz majd semmit.” (Prédikátor 11:4 New Living Translation)

Bizonyára hallottad már azt, hogy: „ha nem tudod tökéletesen megcsinálni, akkor egyáltalán ne is csináld.” DE Jézus sohasem mondott ilyet! Az igazság az, hogy bármibe kezdünk, eleinte minden bizonnyal nehezebben megy majd a dolog – de ez által tanul az ember.

Mi a Saddleback-ben az „elég jó” elvet alkalmazzuk: nem szükséges valaminek tökéletesnek lennie ahhoz, hogy Isten használhassa és megáldhassa azt. Azon munkálkodunk, hogy emberek tömegeit biztassuk a szolgálatra – ahelyett, hogy létrehoznánk egy társaságot, amely néhány tökéletes emberből áll.

Beszéljünk róla:

* Milyen kifogásokat és mentségeket kerestél már arra, hogy kibújj a szolgálat alól, amelyet Isten akart rád bízni?
* Milyen lépéseket kell ma megtenned ahhoz, hogy elkezdj szolgálni?