2017. augusztus 16., szerda

Isten kiválasztott téged, jóval azelőtt,hogy te döntést hoztál mellette




Drága Barátaim, az Atya Isten sokkal hamarabb kiválasztott titeket, mert Ő tudta, hogy a gyermekei lesztek. (I.Péter 1,2. LB szabad fordítás)



Isten azt mondja, hogy az üdvösséged nem csak egy véletlen. Ő kiválasztott téged, jóval azelőtt, hogy te döntést hoztál volna mellette. Ő kezdeményezett. Az angolnyelvű Good News (Jó hír) biblia fordítás a következőképpen fogalmaz: "Isten szándéka és terve szerint választott ki titeket."

Miért választana ki téged vagy engem Isten, arra, hogy befogadjon családjába? Azért mert Ő a szeretet Istene. Ő a kegyelem Istene. Minél jobban megérted a kegyelmet, annál jobban elámulsz annak nagyszerűségétől. Isten kiválasztott téged. Megérdemelted? Véletlenül sem. Megérdemled, hogy a mennybe juss? Semmiképpen sem! Elég jó vagy, ahhoz, hogy Isten családjához tartozz? Nem. Ő egyszerűen csak kiválasztott. És ez a Jó Hír.

Milyen alapon választott ki téged? I.Péter 1,3 a következőket mondja: Ő határtalan irgalmából újjászült minket, s így lehetünk Isten családjának örökös tagjai.

Isten az irgalma alapján választott ki, nem a teljesítményed alapján. Sosem fogod kiérdemelni. Sosem tudnál megdolgozni érte. Sosem lennél eléggé tökéletes. Ez egyedül Isten kegyelme és irgalma, ami által a világegyetem Alkotója azt mondja: "Azt akarom, hogy te is a családomhoz tartozz". Ha ez nem elég bátorító számodra, akkor jobban teszed, ha ellenőrzöd a pulzusodat :)


Még a sérüléseid is dicsőséget hozhatnak Istennek


"Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt." (Zsoltárok 139:14.)


Amikor az emberek megsérülnek, a valós igazságra van szükségük, nem leegyszerűsített igazságra. Nem elég azt mondani valakinek, hogy imádkozzon, olvassa a Bibliát, vagy menjen gyülekezetbe. Segítened kell nekik, hogy megtudják, hogyan változtathatnak az életükön.

Nem tudunk addig változtatni az életünkön, amíg nem tudjuk meg kik is vagyunk. Nem lehetsz addig az, akinek Isten szánt téged, amíg nem fogadod el a személyiséged - az egyéniséged, a hibáid, amiket Isten okkal adott neked.

Csodálatos alkotás vagy (Zsoltárok 139:14.). Hogy betöltsd Isten neked szánt célját, végig kell nézned életed minden területét és megérteni öt tényezőt, amik hatással vannak a személyiségedre. Utána a legjobbat kell kihoznod belőle. Mindannyian különböző szülőket, fájdalmakat, gondokat, és lehetőségeket kaptunk, de rajtunk áll mihez kezdünk velük.

Ez olyan mint az öt-lapos póker: nem te kevered a lapjaidat, nem te választod ki őket. Azzal kell játszanod, amit osztottak neked.

Az első tényező, ami azzá tesz téged ami vagy, a kémiád. Ez a te DNS-ed, a te génjeid, a te hormonjaid, a te kémiai felépítésed. Néhányan túlérzékenységgel születnek, mások kiemelkedően magas fájdalomtűréssel. Néhányaknak alacsony az energiaszintje, mások átugorják a falakat is. Néhányan hajlamosak rá, hogy ártsanak neked, szűklátókörűek, vagy törékeny csontozatúak. Néhányaknak alacsony az oxitocin szintje - az a hormon, ami hatással van rá, hogyan kezelünk más embereket.

Egy sérülés sem bűn, vagy gyalázat - így vezet téged Isten. Vettem egy farmert egyszer, amin ez volt olvasható: "Ez a farmer szándékosan van meghasadva, hogy egyedi legyen. A "génjeid" is ez a helyzet: a sérülések tesznek téged egyedivé. Azok a sérülések az egyéniseg részei, Isten az ő céljaira és dicsőségére tervezte őket.

Nem leszel képes változtatni az életeden vagy betölteni Isten célját, amíg nem érted meg, hogy csodálatos alkotás vagy és és egyedien sérült Isten dicsőségére. Ezek után a kérdés: Mit kezdesz azzal, amit neked osztottak?

Beszéljetek róla:

Milyen sérülések tesznek téged egyedivé?
Hogyan használhatod azokat a sérüléseket Isten dicsőségére?


Mit tegyél, ha darabokra hullik körülötted a világ


"Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret." (Jer. sir. 3:31-32)


Mit teszel, ha a világ darabokra hullik körülötted?

Lehet, érkezett egy rettegett telefonhívás, ahol ezt hallottad: "Sajnálom, megkaptuk a teszteredményeket, és azt mutatják, hogy ez rák."
Lehet, hogy elhagyott a kedvesed, vagy épp meghalt egy szeretted. Lehet, hogy elveszítetted a munkahelyedet, vagy a tőzsdeindex süllyedése bizonytalan pénzügyi helyzetet eredményezett számodra.
Minden olyan simán ment az életedben, és a következő percben mintha egy vihar csapna le az életedre, és minden terved összedől. Mit teszel?

Egész könyvek foglalkoznak a Bibliában ezzel a kérdéssel. Egyiket, a Jeremiás siralmait, Jeremiás próféta írta miután látta Jeruzsálem pusztulását, és azt, ahogy Izráel népét elviszik fogságba a babilóniaiak.

A Siralmakban Jeremiás kegyetlenül őszinte miközben Istennek panaszkodik. Gyakorlatilag ezt mondja:" Nem tetszik semmi, ami az életemben történik. Nem tetszik, ami a gazdasággal történik. Nem tetszik ami a nemzetbiztonsággal történik. Nem tetszik, hogy éhező és munkanélküli embereket látok. Nem szeretem látni az erkölcstelenséget, igazságtalanságot és bűnözést. És igazán nem nem tetszik, hogy a népünket rabszolgaságba viszik."

De ennek a panaszokkal teli könyvnek a közepén, Isten - felhasználva az ihletett Szentírást, amely "hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre" (2Tim.3:16) - megmutatja, hogy kezeljük érzelmeinket miközben darabokra hullik körülöttünk a világ.

Ezen a héten szeretnék áttekinteni 6 konkrét dolgot, amiről Isten mondja, hogy tegyük, ha az életünk romokban hever.
Lehetséges, hogy most nincs szükséged erre. Lehet, hogy számodra most minden csupa napsütés. Ebben az esetben dicsőség az Úrnak! De remélem, megszívleled ezeket a kis áhítatokat, mert garantálom, hogy egy napon szükséged lesz rá. Elkerülhetetlenül lesznek az életedben (talán többször is) olyan időszakok, amikor rosszra fordulnak a dolgok, és tudnod kell, hogy mit tegyél, ha eljönnek a kemény idők.

Íme a házi feladat mára: Szánj időt arra, hogy elolvasd a Jeremiás siralmai 3. fejezetét! Szánj oda 10 percet a mai napodból, olvasd lassan, emlékezz közben arra, mit élt át Jeremiás, miközben ezeket a szavakat írta. Kérd Istent, hogy szóljon hozzád, és készítse a szívedet arra, amit ezen a héten tanítani szeretne számodra.
Aranyborjú...

URam! Könyörülj meg ezen a megbomlott elméjű világodon, hogy végre felismerjük, hogy Te vagy az Élő, s megtartó, s nem az élettelen! Ámen


Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!
2 Móz 32,31-32a

Mostanában sokan vásárolnak aranyat - ez persze nem az átlag-honpolgár időtöltése -, mondván: Ez bizony jó befektetés! Kevesen tudják, hogy az arany nem invesztíció, mert értéket nem keletkeztet, legfeljebb értéket tartósít addig, amíg többé-kevésbé működik a társadalom.
Érdemes megjegyezni, hogy 1950-ben 1kg aranyért ugyanannyi hordó olajat lehetett venni, mint manapság... Akkor tehát nem változott semmi? De, a pénz vásárlóértéke!
S akkor mi az érték? Az, ami maga is értéket teremt: azaz a munka! Ahhoz viszont, hogy szakemberek legyenek a holnapban, a mában kell invesztálni: iskolába, egészségügybe, hogy a leendő szak-emberek ne csak szakmájuk kiváló ismerői, de emberséges emberek is legyenek.

Ezért igen nagy bűnt követ el az, aki arra tanítja gyermekét, hogy az arany (értsd: az élet materiális csillogása!) a legnagyobb érték, ami biztosítja a lét teljességét, sőt a boldogságot magát is. Milyen érdekes, a régmúlt időkben az arany az örökélet szimbóluma volt, hiszen mindent megemészt a moly és a rozsda - kivéve az aranyat. Mózes, a "látszat-egyiptomi/krypto-izraelita" nagysága éppen abban van, hogy mostohaanyja (a fáraó leánya) révén szerzett rendkívüli műveltésge révén olyat is lát, amit a hétköznapi csaták között őrlődőek nem! Mózes látja, hova vezet az, ha az élettelenbe veti valaki a bizalmát az ÉLŐ helyett...

Nincs ember, aki ne értené a szólást: "No ennek is a pénz az istene!" Lutherünk így fogalmaz: "Kinek mi a legfontosabb az életében - az az istene!" S valóban, egyiknek a pénz, a hatalom, a másiknak az alkohol, a drogok, a harmadiknak a játék, s sorolhatnák a szenvedélyeket, melyek elveszejtik az emberek józan eszét. Igen nagy tehát a vétke mindazoknak, akik istenként tekintenek a múlandóra, s engedik, hogy életüket a múlandó irányítsa!

Isten "jókedvében" teremtette ezt a világot, s benne mindent, a sok-sok ércet, még az aranyat is! Nem azért, hogy ezekkel egymást zsaroljuk, hanem azért, hogy minden dologgal, amit (csak kölcsönbe!) kaptunk ebben a világban szolgájunk egymásnak. Ha az Isten adományait elnyomásra, a másik kizsákmányolására használja fel az ember, akkor elfordul Isten eredeti akaratától, és saját magától vonja meg az áldást... Ezért könyörög Mózes olyan "szívbemarkolóan" (lásd következő versek!): "Mégis bocsásd meg vétküket!" Ő ugyanis tudja, hogy mindaz, amit istennek tesz meg az ember az Isten helyett, az nem áldást, hanem átkot hoz az emberre...


Életújító erőért.


A mai nap imádsága:
Urunk! Téged várunk! Jöjj, költözz be szívünkbe, hogy élhessünk általad. Ámen.

Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 1Jn 2,3

Aki Jézus szavaiból csak egy keveset is meghall, nem egyszerűen megváltozik, hanem megfordul az élete. Ennek oka nemcsak a teológiai megokolásban van: Ő királyoknak Királya, uraknak Ura, hanem elsősorban ebben: Ő a Pastor pastorum... a pásztorok pásztora, a főpásztor. Korunk "demokráciájában" mindenki tiltakozik minden felsőbbség ellen - alapos okkal is, meg néha nem is. Ilyenek vagyunk: nehezen viseljük a hierarchiát legyen az bármilyen szervezetben is.

Felsőbb hatalomra márpedig szükségünk van. Olyan, amely mindig felemelt - a történelem során kevés akadt népek és nemzetek életében, de időről-időre azért mégis adattak. Ők példaképpé váltak. Rá kell döbbennünk: a legfontosabb életrendező erőnk, az Isten maga. Nélküle nincs semmi, általa van, ami van, hiszen minden Őbenne létezik. Gazdátlan ország prédává válik, uralom nélküli élet parttalanná sekélyesedik. Kell a vezetés... Jézus mondja: "Én vagyok az..."

A te pásztorod is, azaz gondviselőd. Tessék megnézni hány embertársunk küszködik nap mint nap önmagával. Önmagát akarja értékelni, de az értéket mindig az Isten adja, talentumként. Ha van, akkor meg lehet duplázni, de egyből egyet sem megvalósítani nem válhat életprogrammá... Hiába mondogatom magamnak: több vagyok, jobb vagyok, mint a másik - belül mindenki érzi: mi az igazság. Nem éri meg hazudni - önmagunknak sem -, mert Isten idővel úgy is szembesít az igazsággal. Ha jobb legelőkön rágcsálhatjuk az élet füvét, az nem a mi érdemünk, hanem Pásztorunké. Ő terelget, irányít. Ha gondoskodását nem akarjuk elfogadni, mert elhisszük, hogy mi jobban tudjuk, hol folyik a tiszta forrás, s hol terem az igazi zöld fű... hamar gödörbe esünk.

"Én vagyok... Veled vagyok... Jöjj" - Jézus döntésre hívó szavai. Neked mit jelentenek?



Érzékelés...

A mai nap imádsága:
Uram! Taníts látni, hogy el ne tévedjek, add hogy halljam hangodat, s ne nyugtalankodjak! Ámen


A halló fület és a látó szemet egyaránt az ÚR alkotta.
Példabeszédek 20,12

Isten csodálatos ajándéka a hallás és a látás, segítségükkel van kapcsolatunk a világgal, nélkülük számtalan dologban másokra szorulunk. Meghallani és meglátni azonban még a látásnál és a hallásnál is többet jelent. Arra kaptuk tehát érzékszerveinket, hogy ne csak az orrunkig, hanem a horizonton túlra, s fölfelé is lássunk, s ne csak a fülünkig jusson el a szó, hanem tovább, a szívünkig. Ha az érékszerveink nem segítenek meg minket, hogy eljussunk az érzékelés határán túlra, akkor nagyon nyomorúságos életünk van ezen a földön. A lét célja ugyanis nemcsak a láthatóak felkutatása, megismerése, s felelős birtokbavétele, hanem a Láthatatlan világ megélése, s benne az Isten megismerése - mégha tükör által homályosan is...

Aki (meg)lát és (meg)hall, az nem könnyelmű. Az ÚRIsten adja a bölcsességet, hogy cselekedeteink következményét előre látva felismerjük, hogy hova jutnánk, ha... de végül - s ez a gondviselés (azaz Providentia Dei = Isten előre-látása) - kikerüljük azokat az utakat, melyek a gödrök, szakadékok felé vezetnek. Legnagyobb siker a gyereknevelésben, ha sikerül megértetni, átadni, hogy a boldog(abb) élet csakis távlatokba helyezetten élhető. Aki a mában él, s a pillanatért rajong, az nem kerülheti el a csalódást. Testet-lelket gyönyörködtető ajándékok nem pótolhatók "gagyi" üveggyöngyökkel, a felszínes csillogás soha nem nyugtat, inkább csak felizgat...

Isten mindent elrendez azoknak, akik Őt szeretik. Mindent a javukra fordít, még a rosszat is. Ha nem így lenne, akkor az ember esete lenne a legreménytelenebb az egész teremtettségben. Az evangélium üzenete, hogy minden megoldás a Teremtőnkben van elrejtve, de hit által minden nyilvánvalóvá válik: az is, hogy a Nap a horizonton túl is süt, s az is, hogy nem vagyunk egyedül ezen a világon, Isten mindannyiunkat hazavár...


Hűség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy Veled járhassam a hűség útját! Ámen


Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
2 Tim 2,13

Sok a tévhit a hűséggel kapcsolatban... Sokan a személyes szabadság korlátozását, s az önrendelkezés feloldódásának veszélyét vélik benne. Megint mások önkéntes rabságnak gondolják. A hűség és hűtlenség problematikája leginkább a párkapcsolatban érhető tetten, a Szentírás mindkét része bőven hoz példákat az Isten és ember viszonyában a hűség/hűtlenség szemléltetésére.

A Teremtő és teremtmény kapcsolata a legmélyebb, s a legőszintébb. Szép a házastársak szeretet-őszintesége, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a házastársak soha nem annyira őszinték egymáshoz, mint önmagukhoz, végső soron Istenhez. Vannak dolgok, amiket "megbeszélnek" az Istennel, de házastársukkal nem -, s persze sok mindent megbeszélnek a párjukkal az emberek, jóllehet mindenek előtt az Istennel kellene "lerendezni" az adott ügyet.

Mindannyian akarjuk a biztonságot, de ahogyan öregszünk, annál inkább kívánjuk a kiszámíthatóságot. Ha valaki sokadik X-én túl is tinédzseres közönnyel szemléli saját sorsát, azt bizony nem boldognak - aki megtalálta az örök ifjúság forrását -, hanem bolondnak tartják. Vannak bőven olyanok is, akik a kiszámítható biztonságért még a boldogságukat is feláldozzák, s így élik egymás mellett az életüket - gyakorlatilag idegenként, hiszen az az ember már nem az, akit néhány évtizeddel korábban megismertek.

Tulajdonképpen minden baj oka, a hűtlenség. Éppen ezért ítélik el az emberek leginkább az árulást. Az áruló ugyanis azt "adja fel", akinek hűséget fogadott. Annak akar rosszat, akitől jót kapott, mert elhiszi, hogy a többet-birtoklás az több boldogságot is ad számára. Múló örömöt lehet hogy ad, de boldogságot nem! Az elsikkasztott pénz egyszer csak elfogy, a szerető szerelmének lángja ellobban, az érdekbarátok pedig szép lassan "kikopnak" az élet színpadáról... S mikor egyedül marad a hűtlen, s életének színpadán már csak a vészkijárat lámpája világít, a félhomályban csöndesen megszólal a Rendező: "Ezt akartad?"

A hűtlenségért mindig a legnagyobb árat kell fizetni! Azt tépi ki az Élet a kezünkből, ami számunkra a legfontosabb, ezért is tartja a régi szólás: "Isten nem ver bottal!" Nem bizony... de sajgó, üres szívvel igen! Az ilyen nagy ürességet földi dolgok már nem töltik be, egyedül csak az Isten képes azt rendbehozni, Ő azonban nem automata, amely észleli a hibát és korrigálja! Isten kegyelme éppen azért isteni kegyelem, mert emberi erőlködéssel kiérdemelni/kikényszeríteni nem lehet... Egyetlen, amiben reménykedhet a zátonyra-futott-életű ember, hogy Isten hűségének nagysága, minden emberi hűtlenséget felülmúl, s gyógyíthat akkor is, amikor - emberi szemmel nézve - annak semmi reális esélye nincs...


Ráutaltság...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne kelljen emberekre szorulnom, s a Te segítségeddel megoldást nyerjenek dolgaim! Ámen.

   

Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.
Ézs 57,15b



Kell-e nekünk az Isten? A felvilágosult ember nagy kérdése ez... Míg évszázadokkal korábban az embereket az érdekelte, "milyen" is az Isten, s melyik az "igazi", a legerősebb, manapság - így a hivatalos ateizmus korszakán túl - igen sok embert az sem érdekli, Isten létezik-e egyáltalán. II. János Pál mondása szerint: "A legnagyobb ellenségünk a közömbösség."

Kell-e nekünk az Isten, s ha nem akkor miért? Sokan azért nem foglalkoznak az istenkérdéssel, mert egyetlen világvallás vagy felekezet "hivatalos" elképzlése ill. dogmatikája sem áll közel hozzá, azokat teljességgel életidegennek tartja. Nos, az esetek többségében - joggal. Ugyanakkor a társadalmi életben szerepét veszítő egyház belső-körös történéseibe való bekapcsolódás sem nyújt semmiféle hasznot, előnyt vagy kapcsolati tőkét. Akkor meg minek? Ráadásul a kulturális keveredés (multi-kulti) globál-világ sok világnézeti alternatívája - "a szomszéd füve mindig zöldebb"-effektus alapján - azt a látszatot vetíti ki, hogy az autentikus válasz nem az adott kultúrkörben van, hanem a másikban. (Jóllehet mindegyikben megvannak a válaszok, csak különböző szinteken, s hangsúlyokkal, de ezek megértéséhez szükséges az adott kultúra belső ismerete.) A modern ember nagyon sokszor az Istent azért ülteti a kispadra, mert kényelmetlen, ha Isten az elvárásaival gátolja a pályán való szabad mozgást, az élet "játékát".

Szóval: Kell-e nekünk az Isten, s ha igen akkor miért? Ézsaiás választ ad erre: Igen kell! Hiszen Isten az, aki a megtört szívűekkel van, Ő az, aki az alázatosak pártfogója. Aki még nem szenvedett el törést az életében, az tapogassa meg magát, mert lehet hogy nem emberből, hanem angyalból van... Tény, hogy nem tudunk szabadulni a bűn csábításától, s tudjuk, nemcsak a rossz megcselekvése a bűn, de a jónak az elmulasztása is az. (Nem véletlenül, a katolikus egyház a főbűnök közé tette a restséget, azaz a lustaságot. Hiszen, aki lusta, az mulaszt...) Ezért tehát van "restanciánk" bőven, híjával vagyunk a szeretetnek! Ez mindenféleképpen diszharmóniát kelt lelkünkben, ami harmóniává csak Isten segítségével válik. Ezért kell tehát nekünk, az Isten... hogy boldogan élhessünk!


Világ...

A mai nap imádsága:
Istenem! Nemcsak teremtett világod igen bonyolult, de a saját életem is az... Add, hogy szereteted fénye útmutatást adjon nekem minden dolgomban, s békében tehessem mindazt, amit rám bíztál! Ámen
   

Jézus mondja: Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor."
Jn 10,16

Manapság sokan és sokat vitatkoznak azon, vajon Jézus zsidó volt-e vagy sem? Ez a fajta nacionalista megközelítés - akár innen, akár onnan nézzük - eltereli a figyelmet arról, hogy az Emberfia küldetését tekintve soha nem leszűkítve 'nemzetben', hanem egyetemesen 'emberben' gondolkodott... Történelemkönyvekből tudjuk, hogy az európai egyeduralomra törekvő pápaság legalább ezer eszetendőn keresztül mégis úgy vélte, egy rendes akol van - s ez nem lehet más, mint egyedül a római Egyház (így nagy betűvel írják), hiszen 1054-ben a bizánci rítusúakat kitagadták, mert azok nem voltak hajlandók (egyébként joggal!) lemondani Róma javára az újonan megtért bolgárok Péter-filléreiről -, s annak csakis egy pásztora van: a mindenkori pápa. A probléma azonban az, hogy Jézus Urunk ezt mondta: lesz (azaz majd valamikor!) egy nyáj, egy pásztor...

Manapság a magukat kereszténynek (krisztuskövetőnek) valló mintegy kétmilliárd ember több ezer felekezetbe/akolba sorolható, s akkor még nem vettük számítása a többieket, akikkel a keresztények ugyanúgy "genetikailag kompatibilisek" - azaz az ÚRIsten őket is ugyanabból a vérből teremtette! S ha már létrehívta őket - hiszen az élet soha nem Isten akaratával ellentétesen jön létre -, akkor bizonyára gondja is van rájuk. Egyes szélsőségesek azonban állandóan azzal foglalkoznak, ami nem az ő dolguk, hanem kizárólag Istené, hogy ti. "De azok hogyan üdvözülnek?" A kígyó az Édenkert tiltott fájánál azt hazudta "Olyanok lesztek, mint Isten!" -, de ez akkor is, s azóta is hazugság, sosem leszünk olyanok, mint Isten! Azaz sem akkor, sem azóta nem a mi hatáskörünkbe tartozik(!), hogy ki hogyan, s miért kerül be a mennyországba, melyről meglehetősen vegyes elképzelései voltak/vannak/s lesznek az embereknek.

Manapság nem nagy feltűnés azt mondani, egy csónakban evez az egész Föld, hiszen faluvá zsugorodott a világ. Azt sem túlzás mondani, hogy egy akolba kerültünk - akár akartuk, akár nem. Itt most nemcsak kecskék és juhok kerültek egymás mellé, de farkasok, oroszlánok és krokodilok is "színesítik a társaságot" - melyből még a nyulak sem maradtak ki! Csoda-e, hogy válságba került a világ? Nem, hiszen egy ilyen helyzetben mindenki a maga érdekét lesi... Mi lesz a kivezető megoldás ebből a gyanúsan apokaliptikus feszültségből? Erre még a tudósok is csak tippelni mernek.

Pedig a megoldás a kezünkben lenne - ha a szívünkre hallgatnánk. Ha a világ (nemcsak vallási!) vezetői engedelmeskednénk - az egyébként túlélési stratégiának is kiváló - jézusi tanításnak, s érvényt szereznének annak, amit bizonyára ők is nagyon jól tudnak; csakis egyetlen járható út van: ez a szeretet. Nincs más biztosítéka, garanciája a túlélésnek, a megmaradásnak csakis a szeretet. Amíg azonban az önérdek álságosan aláássa a közösségi érdekeket (pl. hogy mindenkinek legyen tisztességes munkája és bére - merthogy munka az lenne elég itt a Földön is!), eladdig nincs menekvés a létezésünket veszélyeztető szakadékból - menetelünk afelé...

Egyszer majd hallgatni fognak a Pásztorok Pásztorára, az egyetlen Főpásztorra, de ez az idő még - úgy néz ki -, várat magára. A mi reménységünk azonban nem lankad, mert mi tudjuk, hogy most is, s azután is és mindörökre, csakis az Isten szeretete élteti és tartja meg a világot, s benne mindannyiunkat...


HASZNÁLD AZ IGAZI ERŐSSÉGEIDET!


„Gyűjts össze hetven férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói." (4Mózesm 11:16)

Néhány szomszéd gyerek épített egy kunyhót az egyik fán, és megalapították saját klubjukat. Amikor a felnőttek megkérdezték, hogy kiket választottak meg a tisztségekre, csodálkozva hallották, hogy egy négyéves fiút választottak elnöknek. „Nyilván született vezető" - jegyezte meg az egyik apa. „Hogy lehet, hogy ti, nagyobb fiúk mind rá szavaztatok?" Az illető fia így válaszolt: „Nos, titkár ugyebár nem lehetett, mert nem tud írni-olvasni. Nem lehetett pénztáros sem, mert nem tud számolni. Nem lehetett ajtónálló sem, mert túl kicsi ahhoz, hogy bárkit is kihajítson. Ha semmilyen posztot nem kap, az nagyon rosszul esett volna neki. Így hát ő lett az elnök." Az élet azonban nem így működik! Nem a hiányosságaid által leszel sikeres, hanem úgy, ha munkába állítod Istentől kapott erősségeidet. Az életben a rendeltetésed mindig szoros kapcsolatban van a képességeiddel. Isten nem hív el olyan munkára, amire nincs tehetséged. Isten azt mondta Mózesnek: „Hozz nekem hetven embert, akiket vezetőknek tartanak." Nem tudod teljesen kibontakoztatni a benned rejlő lehetőségeket, ha nem az igazi erősségeidet használod. A tökéletesedés mindig az adottságoktól függ. Tudod, mi történik akkor, ha minden idődet azzal töltőd, hogy a gyengeségeidet próbálod kiküszöbölni, de közben nem fejleszted az erősségeidet? Ha igazán keményen dolgozol, sikerül valahogy foggal-körömmel eljutnod a középszerűségig, de azon túl soha. Anyagi szükségek vagy családi kötelezettségek talán megkívánják, hogy egy ideig más területen dolgozz, mint ami az igazi erősséged, de ne állapodj meg ott! Kérd Isten vezetését, csiszolgasd képességeidet, légy türelmes, és Isten ajtókat fog megnyitni számodra.





Információ-túlterhelés


„Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.” (Dániel 12:4)

A technológia révén olyan dolgokat tehetünk meg, amire eddig soha nem voltunk képesek, de mindez függőséget is okozhat. Előfordulhat, hogy teljesen kimerít ez a kötődés. Egy szakértő megjegyzi: „Az emberekben megfigyelhető egy erőteljes hajlam arra, hogy mindent megtegyenek, amit csak tudnak. Adjuk hozzá ehhez az állandó összeköttetést, és a munkanap sohasem ér véget. Bárkivel bármikor könnyen kapcsolatba lehet lépni, és mivel az információk a világhálón állandóan hozzáférhetőek, örökké kattintgathatunk.” Pál írt arról, hogy „használjuk ki az időt” (ld. Efézus 5:16). Azt szoktuk mondani, hogy „az idő pénz”, de valójában az idő sokkal értékesebb, mert az nem megújuló erőforrás. Ha egyszer elmúlt, örökre elmúlt. Az információ-túlterhelés kezelése azt jelenti, hogy újra felállítod a határokat, melyeket a technológia lerombolt. Tehát: Ismerd fel a jeleket: ha egész nap emberekkel beszélsz és mégis magányos vagy, akkor nagy valószínűséggel a technológia uralja az életedet. Kezdj kis lépésekkel: egy rövid időre legyél elérhetetlen, és figyeld, hogy mi történik! A technika kerekei nem fognak megállni! Ne felejtsd el: van választásod! Azok az emberek, akik azt gondolják, hogy minden áldott nap huszonnégy órában elérhetőnek kell lenniük, túlzott jelentőséget tulajdonítanak saját fontosságuknak, vagy túl fontosnak tartják azokat, akik őket irányítják. Állíts fel határokat: fékezd meg az e-mailek és azonnali üzenetek áradatát! Valóban szükséged van annyi emlékeztetőre ugyanazzal a dologgal kapcsolatban? Adj egyértelmű tájékoztatást: mondd meg az embereknek, hogy az e-mailekre a nap egy bizonyos szakában válaszolsz, és tudasd velük, kit keressenek, ha azonnali választ akarnak. Készíts listát az elvégzendő feladatokról: így, ha félbeszakítanak, hamarabb vissza tudsz térni a kerékvágásba. Tartsd magad az időbeosztásodhoz: klasszikus példája saját magunk félbeszakításának, hogy időnként bele-belekukkantunk a számítógépbe. Ellenőrizd magad: miután pár percig böngésztél a világhálón, kérdezd meg magadtól: „Tényleg ezt kell most csinálnom?”



„A szolga nem nagyobb az uránál.” (János 13:16)

Amikor folyton többféle feladattal vagy egyszerre elfoglalva, fontos dolgok kieshetnek. Megkérdeztek egy ügyvédet, akinek sikerült egy hihetetlen megegyezést kieszközölnie ügyfele javára, hogyan csinálta. Így válaszolt: „Én voltam az egyetlen ember aznap a megbeszélésen, aki nem azzal töltötte az egész időt, hogy sms-eket küldözgetett!” Egy nagyra becsült kutató szerint agyunkat arra edzettük, hogy „folyton ide-oda cikázzon az üzenetek és információk univerzumában, apró izgalmakat keresve. Mivel mindet éppen csak érintjük, sosem ásunk elég mélyre, mielőtt továbblépünk a következő figyelemelterelés felé… és ez olyan mértékben megemeli stressz-szintünket, amit épp csak kezdünk megérteni.” Egy másik szakértő mondja: „Több információt kapunk 72 óra alatt, mint amennyit szüleink egy hónap alatt kaptak, és a legtöbb ember nem képes mindezt feldolgozni. Befogadják az új dolgokat, de nem szabadulnak meg a régi információktól, melyekkel régebben akartak foglalkozni.” Mikor élvezhettél legutóbb zavartalanul egy kis nyugodt, pihentető időszakot? Vissza tudsz egyáltalán emlékezni ilyenre? Annyira eredmény-orientáltak vagyunk, hogy ha nem csinálunk valami számszerűen mérhetőt, azt hisszük, hogy elvesztegettük az időnket. Az igazság az, hogy szükségünk van a kérlelhetetlen információrohamtól távol töltött időre, hogy újrarendeződjünk, gondolkodjunk és feltöltődjünk. Jézusnak megvolt az időbeosztása, amihez tartania kellett magát, szolgált az emberek felé, voltak tanítványai, akik Tőle függtek, és minderre kevés ideje volt. Mégis „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16). Nos, mivel „a szolga nem nagyobb az uránál”, ne gondold, hogy te felette állsz mindennek! Talán bölcsebb vagy, mint Ő? Vagy mélyebb lelki életet élsz? Jézus azt mondta: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé” (Márk 6:31), mert ha nem vonulsz félre, összeomlasz.

KI VAGY TE VALÓJÁBAN?

„... letette felsőruháját..." (János 13:4)
Aggódsz amiatt, hogy ha az emberek tudnák, ki vagy valójában, nem kedvelnének? Vagy ha elengednéd a kormányt, ide-oda hányódnál a szélben? Ha az 1960-as években nőttél fel, talán emlékszel az Eleanor Rigby című dalra. Magányos emberekről szól, akik önmaguk okozták el­szigeteltségüket azáltal, hogy megpróbáltak mindenáron belevegyülni a tömegbe. Az egyik sora így szól: „az arc, melyet egy befőttesüvegben tartunk az ajtó mellett". Rettenetesen kimerítő lehet, ha mindig megpróbálunk „normálisnak tűnni". A Biblia azt mondja, hogy Jézus „letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni" (János 13:4-5). Hajlandó volt „átlátszóvá" válni, engedte, hogy tanítványai meglássák igazi valóját. Egy író megjegyzi: „El kell mondanom nektek - miután fociztam és órákat töltöttem büdös öltözőkben -, hogy sokkal könnyebb levetkőzni, ha mindenki más is vetkőzik, mint besétálni egy igazgatósági ülésterembe, és ott levetkőzni. Ez akkor is igaz lenne, ha a teremben csak olyan emberek lennének, akikkel együtt edzek. Nem arról van szó, hogy kik ők, hanem hogy a komfortzónád sérül, ha úgy érzed, egyedül te vagy meztelen. Jézus hatalmas leckét tanított. Felkelt a vacsoraasztaltól, és vetkőzni kezdett a többiek előtt, akik mind teljesen fel voltak öltözve. Az a bajunk... hogy nem akarunk úgy tűnni, mintha mi lennénk az egyetlenek, akinek problémái és szükségei vannak. De a másságtól való félelem a tettetés börtönébe zárhat. Jézus olyan lépést tett, amit kevesen mernének meg­tenni. Levette a köntösét (a róla kialakult képet) azok előtt, akiknek az ösztönzésén már annyit fáradozott. Az igazi szolgálat azzal a pillanattal kezdődik, amikor már nem akarunk többé jó benyomást tenni másokra, és azt mondjuk: „ez az, aki valójában vagyok".


Ma mondj igent az örömre!

„Az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Nehémiás 8:10 Károli)


Lenny kétségbeesetten szeretett volna leadni a súlyából, így az orvosa azt mondta neki: „Táplálkozzon a szokásos módon két napig, aztán ugorjon át egy napot a következő evésig! Ismételje ezt a módszert hat héten át, és le fog adni öt kilót.” Meglepő módon két hét alatt tíz kilót adott le! „Hogyan csinálta?” – kérdezte az orvos. „Őszintén szólva, doki, azt hittem, belehalok” – felelte Lenny. „Annyira éhes volt?” – kérdezte az orvos. „Nem!” – kiáltott fel Lenny – „de az a harmadik nap az egész napos ugrálással és szökdeléssel teljesen kikészített!” Az életnek nem muszáj ennyire nehéznek lennie! Mi nehezítjük meg azzal, hogy nemet mondunk az örömre, mert azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg. A lemondás és az „erényesség” nem számít Istennél, sem az, ha mártírként viselkedsz abban reménykedve, hogy valaki majd megment.

Egy kisfiú megkérdezte az anyukájától, hogy aludhatna-e a barátjáéknál. „Miért?” – kérdezte az édesanyja. „Csak mert jó.” – felelt a gyerek. „De tegnap is náluk aludtál.” – mondta az anya. „Miért, tilos két egymást követő este jól érezni magamat?” – érvelt a fiú. Óvakodj attól, hogy túl sok szabállyal és előírással terheld magad, mert olyan leszel, mint a farizeusok, akik épp azoknak a törvényeknek lettek a rabszolgái, melyeket ők alkottak meg. Mikor mondtál legutóbb igent egy apró gondtalan örömre? Pál azt mondja: „Teljetek be örömmel!” Mire vársz? Ha büszke vagy magadra azért, mert mindig megfontolt, rendíthetetlen és komoly vagy, itt az ideje helyrebillenteni a mérleget, és némi spontaneitást hozni az életedbe. A Biblia azt mondja: „Ujjongjanak és örvendezzenek, akik szeretik Nevedet!” (Zsoltárok 5:11 AMP); „Örüljetek… örvendezzetek és legyetek vidám szívűek mindenkor!” (1Thesszalonika 5:16 AMP). Ma mondj igent az örömre!