2017. november 26., vasárnap

A BIZONYSÁGTEVÉS FÉLELME ELSZÁLL
  

  "Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek." (ApCsel 5:28-29)
 
  Hallottam azokat, akik felöltötték fegyvereiket, hogy nagy erővel, hatásosan szólták az igazságot. Láttam azokat is, akik meg voltak kötözve; feleségeket férjük, gyermekeket pedig szüleik kötöztek meg. Az őszinték, akiket visszatartottak vagy nem is engedték nekik meghallani az igazságot, most buzgalommal ragadták meg a hirdetett igazságot. Hozzátartozóiktól való minden félelmük elszállt. Egyedül az igazságot magasztalták. Kedvesebb és értékesebb volt ez életüknél is. Éhezték és szomjazták az igazságot. Megkérdeztem, mi okozta ezt a nagy változást? Egy angyal válaszolt: "A késői eső. Az Úr színétől jövő felüdülés. A harmadik angyal hangos kiáltása."
  Nagy erő kísérte a választottakat. Az angyal így szólt: "Nézzétek!" Figyelmemet a gonoszokra, a hitetlenekre fordítottam. Mindnyájan megzavarodtak. Isten népének buzgalma és ereje felindította és haragra gerjesztette őket. Zavar, bizonytalanság volt minden oldalon. Láttam, hogy intézkedéseket foganatosítottak eme csapat ellen, kiknél Isten ereje és fénye volt. A sötétség sűrűsödött körülöttük, de ők megálltak; és miközben Őbenne bíztak, Isten jóváhagyása kísérte őket. Láttam, hogy mindez meghökkentette a gonoszokat.
  Utána hallottam őket őszintén Istenhez kiáltani. Kiáltásuk nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. Ezeket a szavakat hallottam: "Legyen meg Uram a Te akaratod! Ha nevedet megdicsőítheti, rendelj menekülési utat néped részére! Szabadíts ki a pogányok közül, akik körbefogtak minket! Halálra ítéltek minket; de karod szabadulást hozhat nekünk." Ezek azok a szavak, amelyeket fel tudok idézni. Úgy tűnt, hogy teljesen tisztában vannak méltatlanságukkal, és tökéletesen alávetették magukat Isten akaratának. Mégis, kivétel nélkül mindannyian őszintén könyörögtek és küzdöttek - Jákóbhoz hasonlóan - a szabadulásért. (Review and Herald, 1857. december 31.)


Érdemes szomorkodni?

?...szomorúságotok örömre változik" (Jn 16,20).

   A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyekpedig úgy látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.
   Minél nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.
   Jöjj, én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei ?gyógyszer" örömre fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A szellem szomorúsága nem tart sokáig.Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy megpróbáltatásokból.


Ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.
Máté 25,46


Uram! A földi életben húzódó sok választóvonal: vagyon, rang, műveltség, tekintély, születés, nem, nyelv, faj - és ki tudja még hány választóvonal helyett az utolsó ítéletkor egyetlen mély szakadék lesz ember és ember között. Ez különíti el az örök gyötrelemre és az örök életre indulókat egymástól. Jobbod felől lesznek az üdvözülők. Balkezed felől pedig a kárhozat áldozatai.

Uram! Színpompás példázatod olvasása közben egy gyermekkori emlékem kelt életre. Akkor édesatyámtól megkérdeztem: hol kezdődik az ég? Válaszában tudomásomra adta: az ég itt kezdődik a lábomnál. Mert az ég nagy kéksége a levegőréteg nagy tengere. Ha ma azt kérdezem: hol kezdődik az utolsó ítélet, példázatod így felel: itt a földön. Itt dől el, melyik oldalán állok majd a nagy szakadéknak. Azon dől el, veled voltam-e, amikor éhezők, szomjúhozók, kitaszítottak, mezítelenek, betegek, foglyok között jártál Isten szeretetével. Engedd ezt ma jól megfontolnom. Ne legyek azok között, akik későn kiáltanak kétségbe esve. Itt tégy híveddé, amíg tart a ma. Itt nyissam meg szívemet evangéliumod előtt.


ILLÉS

"Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint." 1Királyok 17,1

Komoly kérdés, hogy szoktál-e állni Isten előtt? Úgy vagy-e, hogy akár élünk, akár halunk, előtte állunk. Jó volna, ha nem csak a csendességedben állnál előtte. Illés most Akháb előtt állt, és mégis az Úr előtt. Amikor családod, barátaid, munkatársaid előtt kell megállnod, akkor is az Úr előtt állsz? Csak az az ember tud másokat Isten jelenlétébe vinni, aki maga is abban áll. Ha a konyhában, a munkahelyeden vagy, valóság-e számodra, hogy egy szempár előtt csinálok mindent? Az Ige ma is így igaz - sem harmat, sem eső nem lesz, csak az Úr beszéde szerint. A lelkünkről beszélek. Emberi beszédre semmi nem lesz, ezért olyan fontos, hogy egy lehessek az Úrral. Illés találkozik Akhábbal, aki megszólal: "Te vagy-é az Izráel megháborítója?" Az Ige mindig megháborít, mindig Akháb ellen szól. "Nem én háborítottam meg... hanem te" - mondja Illés. "Elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok." Az Ige megmondja: ahol a szíved, ott van a kincsed. Mi az, amivel gondolatban foglalkozol? A betegséged, az állapotod? Kinek a szolgája vagy? A Kármelre gyűjtötték össze a Baál 450, és az Aserának 400 prófétáját, akik a Jézabel asztaláról ettek. Úgy szeretem Dánieléket, akik nem ettek a király ételéből. Mi pedig élünk az emberek hódolatából, egy elismerő szóból. Egy asztalról lehet csak enni. Ki előtt hajlongsz? Mire áldozol erőt, időt, anyagiakat, gondolatokat, érzéseket? Hadd legyen életed egészen és igazán az Úré, hogy teljes szívedből mondhasd: "Az Úr az Isten!"


Isten csodái
    
     Mily csodálatosak a te műveid!
     66. zsoltár 3.
    

     A háziasszony, ha jól belegondol, holtra csodálkoztatná magát a tojás csodáján. Van egy fészekalja tojása. Megülteti a tyúkot, vagy ludat. S néhány hét múlva egy kosár kiscsibéje és libája van. Esznek, isznak, nőnek és megnőnek. Honnan jöttek? A kis csőr kopogtat, a tojás idején felpattan s előbújik a kiscsibe, vagy libácska. Az anyatyúk, vagy öreg liba csak annyit tett, hogy ült a tojáson és melengette azt. A tojásból Isten hatalma teremt életet. Ugyanígy a hal is a vízben. Miből lesz a hal? Ikra úszik a vizen. Ebből teremt a mindenható Isten igéje pontyot, csukát s mindenféle halat, hogy csak úgy nyüzsög a víz. A növényvilágban sincs különben. A tölgy, bükk fenyő földből nő ki sok méter magasra. Miből erednek? Földből és vízből. A gyökér nedvet szív a földből s azt teljes erővel felpréseli. Ettől nő a fa.
     Mi cselekszi mindezt? Isten mindenható igéje, melyet az örökkévaló Teremtő szólott: "Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől: és madarak repdessenek a föld felett az ég mennyezetének színén... Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi állatokat nemök szerint. És úgy lőn." Isten mindenható igéje megcselekedte.
    
          Bölcseséged csudái,
          Szereteted munkái
          Mely sokak, mely nagyok!
          Azokat elszámlálni,
          Méltókép meghálálni
          Uram elégtelen vagyok.


Uram! Tégy engem békéd eszközévé!


    A főpap és akik vele voltak elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." (ApCsel 5,18-20)

A Krisztusról szóló beszédet nem lehet bezárni sem börtönbe, sem templomba, sem fegyházba, sem egyházba, sem kalodába, sem palotába. De a Krisztusról szóló beszédet nem lehet kizárni sem börtönből, sem templomból, sem fegyházból, sem egyházból, sem kalodából, sem palotából. Akkor és ott lesz elevenné és életet adóvá, ahol és amikor Isten akarja. Bárcsak soha ne akarnánk se bezárni, se kizárni. Bárcsak mindig belépnénk az evangélium számára nyitott ajtón, és kilépnénk az evangélium számára kitárt kapun, és nyitottak lennénk, hogy rajtunk keresztül is szólhasson a szívünket átjáró örömhír.

    Jézus hív: Jertek énutánam!
    Hűségesen kövessetek!
    Lépjetek lábnyomomba bátran!
    Ne földiekre nézzetek!
    Vegyétek föl keresztetek!
    A keskeny útra térjetek!

    Ha nehéz útra szólít szavam,
    Segítek én, ne féljetek!
    Elöl ott járok mindig magam,
    S megerősítem szívetek.
    Rossz tanítvány, ki tétlen vár,
    Ha Mestere előtte jár.
    (Johann Scheffler)

Atyánk! Kérünk, hogy az apostolokhoz hasonlóan, mi is részesei és engedelmes szolgái legyünk ügyednek. Add, hogy a mi alkalmatlanságunk, engedetlenségünk, önzésünk ne váljék akadályozóvá, hanem a ránk bízott drága kincs minket is formáljon a te tetszésed szerint. Ámen.

A SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).


Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.

Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.


Megszólítás az imádságban

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!
(Máté 6, 9)

Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot. De nem azért, hogy csak gépiesen utánamondjuk. Nem forma az, amihez oda akarja kötni tanítványait; lényege nem az ismételgetésben van, hanem abban, hogy magunkévá tesszük tanításait. Mennyire visszaélnek ezzel a csodálatos imádsággal, mintha varázsszöveg volna! Miért? Mert mindenki ismeri ugyan, de kevesen értik meg. A megszólítás arra tanít, hogy ne kéréssel kezdjünk mindjárt. Elsősorban Isten jelenlétébe kell kerüljünk általa; úgy lássuk Őt, amilyen a valóságban. Ne álljunk oda, mint országúti vándorok, poros csizmával a király elé. Dávid többször hosszabb ideig hallgatagon ült az Úr előtt, mielőtt hangosan megszólalt volna. „A beszéd az ideigvalóság ajándéka, a hallgatás az örökkévalóság felé mutat" - mondta egyszer valaki. Atyának nevezhetem Őt, többé nem mint homályos kép áll elottem, arcát Jézusban leleplezte, belelátok a szívébe.

Ez a megszólítás lelkiismeretedet fontos kérdések elé állítja: Eltűnt-e már a közted és Isten között levő válaszfal? Megkegyelmezett gyermeke vagy-e? Odavittél-e minden bűnt, ami ismét közéd és Isten közé furakodott, hogy elválasszon tőle? Megtisztultál-e újra Jézus vérében? Gyermeki engedelmességben jársz-e? Atyának nevezed Őt, de engeded, hogy megfegyelmezzen? Isten Lelke vezet-e dolgaidban? Földhözragadt gondolkodásoddal, világszereteteddel nem állsz-e szemben vele? (Róma 8, 7; Jak 4, 4). De az „Atya" név bátorítás is a csüggedő, kishitű gyermekeinek. Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé.

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ez Isten fenséges voltát fejezi ki. Mindenütt jelen van, mindent tud és mindenre van hatalma (Zsolt 33, 13; 115, 3). Nála semmi sem lehetetlen. A világmindenséget kormányzó Isten ne tudna vezetni és irányítani téged legkisebb dolgaidbán is? Aki minden teremtményt megtart, csak téged ne tudna átsegíteni a veszélyeken? A legnagyobbnak tartsd Őt, és nagy dolgokat várj tole! Ami gyermekeinek üdvösségére van, azt Ő meg akarja adni, mert Atyjuk, és meg tudja adni, mert a mennyben van. A magasságos Istenre gondolva szent tisztelet és félelem kell hogy ébredjen szívünkben. Az igazi imádkozóban együtt van mindketto: bensoséges szeretet és mély istenfélelem.



Mi a neved?

És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.
– Kolossé 3:17

 Tudtad, hogy megváltozott a neved? Többé nem az, ami az újjászületésed előtt volt. Elhagytad a régi nevedet, amikor Jézussal szövetséget kötöttél.

Ahhoz, hogy teljesen képes legyél értékelni ennek a jelentőségét, tudnod kell, miről szól a vérszövetség. Amikor valaki vérszövetségre lép, teljesen átadja magát. Többé már nem a saját tulajdona. A vagyona, az adósságai, az erősségei és a gyengeségei örökre a szövetséges testvére tulajdona lesz.

Amikor vérszövetségre lépsz valakivel, annak az embernek a neve lesz a te neved. Nem hagyhatod el, bármi történjék is – a tiéd.

Amikor Jézust Uraddá és Megváltóddá fogadtad, elvette a nevedet! A te neved bűn volt. A neved gyengeség volt. A neved félelem, szegénység és minden más ördögi dolog volt, amit Ádámtól örököltél.

Jézus elvette ezeket a neveket tőled, és cserébe az Ő sajátját adta neked. Ez így van! Az Efézus 3:15 azt mondja, hogy Krisztus egész Teste Őróla neveztetik mennyen és földön. Ez azt jelenti, hogy Jézus nevét kaptad. Ebben a névben rejlő hatalom most már a tiéd!

Gondolkozz csak el azon, kiről kaptad a nevedet:

„Jézus, Hatalmas Isten, Bölcsesség, Szabadító, Júda Oroszlánja, Az Élet Igéje, Szószóló, Gondviselő, A Vagyok, Segítő, Megváltóm Békesség Fejedelme, Csodálatos Tanácsos, Isten Báránya, Seregek Ura, Dávid Gyökere, Hitünk Szerzője És Bevégzője, Út, Gyógyító, Isten Fia, Igazság, Alapkő, Királyok Királya, Világ Világossága, Erősségem és Énekem, Igaz Bíró, Megigazultság Fia, Feltámadás és Élet, Alfa és Omega.”

Dicsőség Istennek, ezek a nevek minden szükséget fedeznek, ami bármikor is felmerülhet az életedben. Sőt mi több, Isten ereje van az Ő nevében, hogy ez a név megvalósuljon az életedben (ApCsel 3:16).

Nem nevezheted magad többé bátortalannak. Nem ez a neved. Nem válaszolhatsz, amikor az ördög azt kiáltja, „hé, te szegény”. Nem ez a neved. Jézus elvette ezeket a régi neveidet. Nincsenek többé. Elmélkedj az Úr nevein. Az összes benne van Jézus nevében, amely minden név fölött való. Ez a név minden erejével és hatalmával neked adatott!

Igei olvasmány:  Efézus 3:16-21


?Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van?...? ?Mert te Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal.?
(Jób 1:10);(Zsolt. 5:13)

?Sátánnak és seregének hatalma és rosszakarata jogos félelemre adhatna okot, ha nem találnánk védelmet és szabadulást a Megváltónál, aki hatalmasabb náluk. Házainkat gondosan bebiztosítjuk reteszekkel és zárakkal, hogy megvédjük életünket és javainkat a gonosz emberektől. Csak ritkán gondolunk azonban a gonosz angyalokra, akik folyvást a közelünkbe igyekeznek férkőzni, és akiknek támadásaival szemben nem építhetünk saját védelmi eszközeinkre. Ha engedélyt kapnak rá, megzavarhatják a gondolkozásunkat, tönkretehetik és meggyötörhetik testünket, elpusztíthatják javainkat és életünket. A szenvedésben és pusztításban találják egyedüli örömüket. Félelmetes helyzetben vannak mindazok, akik nem követik Isten törvényeit, hanem engednek Sátán kísértéseinek, míg végül Isten átengedi őket a gonosz lelkek irányításának. De akik Krisztust követik, azok biztonságban vannak az ő oltalma alatt. Isten nagy erejű angyalokat küld védelmükre a mennyből. A gonosz nem törheti át azt az őrséget, amit Isten állít népe köré.?

(Nagy küzdelem, A gonosz lelkek tevékenysége c. fejezetből)


Szellemmel beteljesedve

És meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel, beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.             — Efézus 5,18–20.
— Én valahogy nem tudok Istennek úgy hálát adni, ahogyan kellene — mondják némelyek. Képes vagy rá, ha követed Pál útmutatását az Efézus 5,18–20-ban: „…teljesedjetek be Szent Szellemmel…”
És közvetlenül azután, hogy ezt az utasítást adja ezeknek a „pünkösdi” népeknek, Pál megmutatja az útját is, ahogyan állandóan beteljesedve lehetünk a Szellemmel: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.”
A túláradó szív lesz a te bizonyságtételed! Tele lesz a poharad, és csordultig! Dicséretet énekel a szíved! „Hálákat adván mindenkor mindenekért…” A szíved hálával teli. Hálákat adsz Isten minden áldásáért. Még a próbatételekért is hálát tudsz adni. Nem azért adsz hálát, amit az ördög tett, hanem az Igéért, azért a lehetőségért, hogy láthatod Istent munkálkodni, és azért az áldott igazságért, hogy Isten mindent a te javadra tud fordítani.
Feladataink...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm feladataimat! Köszönöm Neked mindazokat, akiket mellém adtál, s elém hozol, hogy őket szolgáva Téged jobban megismerve boldog életem legyen! Ámen
   

Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az Úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében?
Mt 24,45

Akár szűkebb vagy tágabb közösségről legyen szó, nem a hierarchia, hanem az abban helyét nem találó ember a gondok okozója. Amikor Isten megteremti az embert, akkor fölé nem helyez senkit, az ember fölött nincs más csakis a Teremtője. Magukat Istennek gondoló őrült császárok vagy félistenes pózban tetszelgő diktárok pusztításáról bőven olvashatunk a történelemkönyvekben. Az Istentől elfordult ember számára a hatalom nem eszköz, hanem cél. Amikor a pozícióból származó erőtöbblett nem mások szolgálatát segíti, hanem az önös célok megvalósítását támogatja, akkor kezd megbillenni a közösség egyensúlya, s kezdődik a társadalom romlása. Példákat nem kell keresgélnünk, elég bekapcsolnunk az elektromos médiumokat...

Egymásrautaltságunk tehát nyilvánvaló, mégsem eszerint élünk. Nyilvánvaló, hogy a teremtettség rendje szerint a férfinek szüksége van a hőzzáillő segítőtárs nőre - s viszont -, a gyermeknek alapvetően szüksége van őt hordozó családra, s az is világos, hogy életünk nem lehet teljes, ha nincs munkamegosztás közöttünk.

Mégis, mi az oka annak, hogy az emberek nem találják "helyüket" a világban? Mindenek előtt az értékzavar. Aki nem tudja, hogy mi a nemes, s mi a gagyi, akinek nincs szeme a szépre, a jóra, s építő gondolatok helyett csak rombolók járáják át lelkét naponta többször is, aki munka nélkül akar jól élni, az nemcsak környezetének teher, de önmagának is, s csak idő kérdése, hogy békétlensége mikor ölt látványos formát. Megítélni a jót s rosszat, minden ember feladata. Kétségtelen, naponkénti döntéseink határozzák meg életminőségünket...

A hívő ember Istennel kezdi a napot, s Vele is végzi. Tőle fogadja életét, s tudja, hogy Neki is számol majd el róla. Az Ő kezéből veszi feladatait, s Neki tetszően igyekszik megoldani azokat. Tudja, hogy amit Urától kap, az nemcsak az övé, hanem mindazoké is, akikkel együtt vándorol az idő országútján. Jól tudja azt is, hogy mindaz a jó, amit kap Mennyei Atyjától, azt azért kapja, hogy megossza másokkal... Mert az így sokasodik tovább, s válik a boldogság forrásává.

Félelmeink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add szívembe szeretetedet, hogy bátor legyek mindenkor a jó megcselekvésére! Ámen

   

Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat.
Péld 8,13a

Van különbség félelem és félelem között ... mert nem mindig használjuk helyesen a fogalmakat: keverjük az aggódást, a nyugtalanságot olykor még a rettegést is a félelemmel. Amikor valamelyik bibliai történetben Isten és ember kapcsolatában "előjön" a félelem, akkor az mindig tisztelettel átjárt félelem avagy szent remegés (tremendum sacrum), ami borzongással átjárt teljes el-/befogadása a Gondviselő Isten megtartó kegyelmének.

A vallás azért van egyszerre válságban és éli reneszánszát - ilyen abszurd ez a 21. század(!) -, mert sokan gondolják azt, hogy Istent ki KELL BÉKÍTENI, Istennek MEG KELL FELELNI... s ha valaki ezt nem teszi meg, akkor szembesülnie kell Isten büntető haragjával. Isten ennél azért "komolyabb gentleman"! Nem ember Ő, hogy kéjt találna teremtménye szenvedésében! Ha Istent mindenáron emberi tulajdonságokkal akarjuk felruházni, akkor legfeljebb azt mondhatnánk: Ő nagyon szomorú ember-nevű teremtménye miatt...

Szomorú, mert azt látja, hogy nem azért próbálunk meg jók lenni, mert ez belső igényünk lenne, hanem azért, mert félünk a büntetésétől! Szomorú, mert azt "látja", hogy úgy éljük egyszeri, s megismételhetetlen életünket, mintha az újra és újra megélhető lenne... Van ilyen szép emberi elképzelés: reinkarnációnak hívják. Abban az értelemben újra megtestesülünk, hogy földi maradványaink enyészetükkel táplálják a folyamatosan megújuló élővilágot, de ahogyan azt sokan elképzelik, hogy ti. "következő" élet - úgy az nem létezik, nem létezhet, már csak egyszerűen a logika okán sem.

Éetünk egyszeri és megismételhetetlen! Ebben van a csodája és ebben rejlik az értéke is, és emiatt végzetes, ha valaki nem úgy éli meg, vagy nem úgy élheti meg, mint Isten legnagyobb ajándékát! Teremtő Istenünk mindent megadott ahhoz, hogy hálaadással élhessünk itt a Földön, mindent az ÉLet szolgálatára/védelmére rendelt, s mi pedig kapott hatalmunkkal visszaélünk...

Aki Istent "féli és szereti" - ahogyan Luther Mártonunk írja Kátéjában -, az átéli a Ráhagyatkozás csodáját, az isteni vezetés nyugalmát, békességét. Aki Istent féli és szereti, annak élete nem muszáj-szolgálat, hanem kiváltság, mennyei elhívás a kiteljesedő szeretetre. Aki Istent féli és szereti, az nem retteg az isteni büntetéstől, hiszen tudja, a legnagyobb büntetés, az ha mi magunk döntünk a kárhozatos élet mellett, s nem éljük meg soha, amiért erre a bolygóra születtünk...

Imádság...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy épüljek Igéd által, s imádságaim által, kegyelmed révén, részesévé válhassak teremtői akaratodnak! Ámen

    

Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.
Kol 4,2

Ahogyan igényünk van gondolatainkat megosztani másokkal, ugyanúgy késztetést érzünk arra is, hogy Istennel beszélgessünk. Az imádság gyakorisága, intenzitása, hosszúsága nem köthető szabályhoz. Van, aki az úszómedencében minden második karcsapáskor levegőt vesz, van aki néhány karcsapás után, de olyan is akad, aki a fél medencét víz alatt teszi meg... különbözőek az adottságaink, de azt senki nem állíthatja, hogy levegőre nincs szüksége. Ugyanígy azt sem mondhatja senki magáról, hogy nem vallásos. Lehet, hogy ateistán gondolkodik, de mindenki életében vannak pillanatok, amikor egybemosódnak a dimenziók: Isten láthatatlan világa, s az embervilág. Vallás-szociológusok szerint az emberiség 95%-a vallásos. A maradék 5 % pedig ugyanúgy vonzódik lelke mélyén a titkokhoz, mint a többi, ami szintén a vallásos gondolkodásnak egy vetülete...

Az apostol nem véletlenül buzdít kitartásra, s éberségre. Jól tudja, a testnek levegőre, a léleknek Istenre van szüksége. Ha hiány lép fel, akkor teljesítményromlás áll be itt is, meg ott is, az imádkozás tehát létszükséglet! Úgy néz ki, hogy az esetek többségében a régiek is inkább kértek és panaszkodtak, mintsem hálát adtak volna, ezért az apostoli intő szó. Őszintén megvallhatjuk mi is, hogy kéréseinkre bizony több időt fordítunk, mint hálaadásra. A kérések azok kiemelnek ugyan minket a hétköznapokból, de igazán mennyei magasságokba csak a hálaadás repíthet. Nem véletlenül gyakorolja az egyház a közös dicsőítést, a liturgia himnikus párbeszédeit, hiszen számtalanszor megtapasztalta már Isten népe, hogy ennek milyen óriási közösségmegtartó ereje van!

Aki hálát az Istennek, az nem tud hálátlan lenni embertársai felé. A mai haszonelvű, "adok-kapok" fogyasztói világszemléletű világunkban különösen is szükség lenne az önzetlenségre. Az ilyen emberek ugyanis a hétköznapokban "életszentségükkel", azaz nem kirívó vallásoskodásukkal, hanem békességet sugárzó derűjükkel mintegy láthatatlan szálakkal összekötik az embereket, hogy aztán értékes közösség épüljön általuk is. Az imádkozó ember nemcsak "magában imádkozik" - keresi az alkalmat, hogy másokkal is tegye ezt. Aki csak magában akar imádkozni, az jó úton halad a vallásoskodáshoz vezető úton... A vallásoskodás azonban nem erőt ad, hanem erőt vesz el. Attól is, aki gyakorolja, meg attól is akit botránkoztat vele...

Isten nekünk ajándékozta a szó, a beszéd lehetőségét, hogy szavaink által mi is "teremthessünk". Nem anyagvilágot, mert azt már megteremtetett, hanem Isten világában nagyon fontos valóságokat: szeretetet, irgalmasságot és sok-sok örömet...

Indulataink...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor elfelejtem, hogy mit tettél velem, s oly gyakran a magam esze szerint cselekszem, ahelyett, hogy Rád hagyatkoznék. Kérlek segíts engem az élet útvesztőiben eligazodni, hogy megnyugodt lélekkel szolgálhassak Neked, s embertársaimnak kegyelmed révén néha utat mutathassak! Ámen.



De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. A bűnösöknek nincs békességük - mondja Istenem.
Ézs 57,20-21

Ki a bűnös? - a kérdést most nem büntetőjogilag tesszük fel - bár ott a kategóriák is mások: gyanúsított, terhelt, vádlott, elítélt -, hanem általános és teológiai értelemben. Bűnös az, aki nemcsak Isten nélkül, de istentelenül is él. Ahogyan a hívő ember nem tudja gondolatai közül kitörölni az Istent, ugyanúgy az istentelen embert is teljességgel átszövik a bűnös, önző, Istentől elválasztó gondolatai. Aki próbált már gonosz emberrel békességre jutni, az bizonyára átérezte a kálvini predesztinációs teológia "motívációit". Nos, a gonosz ember azért gonosz, mert nem ismeri a békességet. Lelke belül háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni...

Az ilyen emberek mindig magukból indulnak ki, s azt tapasztaljuk, hogy már a kérdésükből is arogancia, vádaskodás sugárzik felénk. Az ilyen negatív lelkiségű embertársainkkal igen nehéz megtalálni a közös hangot. Velük kapcsolatban ezt írja Pál apostol: "Éljetek velük békességben, amennyire tőletek telik." Ilyenkor egy reménységünk van: A JóIsten egyszer minden vizet, s minden háborgó lelket lecsendesít. Ehhez azonban idő szükségeltetik.

Az időből pedig kevés van! Ezért nem szívesen pazaroljuk hiábavaló dolgokra, meddő beszélgetésekre... Ahogyan a hullámok iszapot kavarnak, vagy ahogyan a kocsikerék halad az úton és sár ragad rá, életünk sem mentes a "sártól". Azt azonban megszárítja az Isten Szeretet-Napja, s idővel a megszáradt sár is lehull. Semmi új nincs a nap alatt - Salamon király -, minden ismétlődik, de ha valaki az élet szekerén ülve gonoszságával állandóan locsolja a sáros kereket, akkor garantáltan lesznek az út mentén olyanok, akiket rendesen összefröcsköl az a kerék... Így van ez a világban mindenütt, amikor népek és nemzetek nem tudnak megbékélni saját sorsukkal, és soha nem magukban, hanem másokban keresik a hibát...

Aki nem keresi az Istent, az valójában nem békél meg soha sem a világgal, sem önmagával. Mindig másokban és a körülményekben keresi sikertelenségének, kudarcainak okát. Nem tudja elfogadni, hogy Istené az igazságtétel, Ő az, Aki mindenért megfizet... Ehelyett az ilyen ember maga vélt igazától hajtva keresi/munkálja a bosszúállás lehetőségeit, értelmetlen fájdalmat okozva másoknak, és persze önmagának is. Emberi gyarlóságunk, hogy gyorsan elfelejtjük a kapott jót, s hamar magunk mögő vetjük azt a rosszat, amit mi követtünk el. Isten azonban nem felejt el semmit - ha felejtene, akkor Ő is csak ember lenne...

Ő bizony számon tart minden jót, s minden gonoszat, minden áldozatot és minden elkövetőt. Ha valaki ennek tudatában van, ezt megérti, akkor Isten felé veszi az útját, hogy minden gonosz gondolata feloldódjon az Istenben, s háborgásmentesen éljen az Ő végtelen kegyelme szerint...
HA VEZETŐ VAGY

„…egy célért dolgoznak…” (1Korinthus 3:8 NLT)

Jim Wildeman gyülekezetnövekedési tanácsadó rávilágít néhány dolgokra, amivel segítheted azokat, akik iránymutatást várnak tőled: 1) Első helyen az ő céljaik és szükségeik legyenek! Te csak része vagy az egésznek. Gondold végig, hogyan hatnak tetteid másokra! Vedd észre azokat a kihívásokat, melyekkel szembenéznek, a nehézségeket, melyekkel küszködnek, és keress módot arra, hogy könnyíts a terheiken, akkor is, ha nem kérik! 2) Segíts másoknak elérni a győzelmet! Hadd dobják be ők a kosarat, te csak játssz a kezükre! Tartsd mozgásban a labdát, amíg valakinek esélye lesz bedobni és pontot szerezni. Tedd magadévá a mottót: „nem számít kié a dicsőség”! Fogadd el, ha téged okolnak, de kerüld, hogy te hibáztass másokat! Az legyen az igazi vágyad, hogy osztozni tudj a győzelemben! „Ha egy országot megoszt egy polgárháború, az az ország összeomlik” (Márk 3:24 NLT); ha a csónak másik végét elsüllyeszted, a te részed sem marad a víz felszínén. 3) Beszéd át alaposan! Adj mindenkinek elegendő és hiteles információt, vond be őket a döntéshozatalba, tölts időt társaiddal, fektess be a csapattagokba, és ismerd el, ha segítségre van szükséged! Légy nyitott a helyreigazításokra és tanácsokra! Rick Tate vezetési tanácsadó mondta: „A visszajelzés a bajnokok reggelije” – és az kommunikál jól, aki jól tud hallgatni, meghallgatni. 4) Ne kezeld személyes ügyként a dolgokat! A vezetés alapvetően másokról szól. Ha magadra kezdesz gondolni, elveszíted szem elől a lényeget. 5) Adj bele mindent! Pál, Timóteus mentora, ezt mondta a fiatalembernek: „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent…” (2Timóteus 2:15). A jó vezetők erőt adnak másoknak. Lao Ce mondta: „Az igazán jó vezetőt az dicséri, ha élete végén az emberek azt hiszik, hogy ők maguk egyedül vitték véghez azt a bizonyos dolgot”.



„…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok” (Máté 20:26)

Mac Anderson mondja: „Mint minden emberi lénynek, nekem is vannak kétségeim, félelmeim és csalódásaim… vezetőként azonban irányításunk alatt kell tartanunk a viselkedésünket… nem becsülhetjük alá, mekkora hatással van másokra viselkedésünk és tetteink. Churchill azt mondta: »A vezetés jutalma az, hogy köteles vagy pozitív maradni akár így érzed, akár nem«. A jó vezető elindul, mielőtt mások hibáiról beszélne, és elismeri hibáit, mielőtt mások fedeznék fel azokat és hívnák fel rá a figyelmét. Igyekszik észrevenni, amikor csapattársai valami jót csinálnak, és támogatja a legkisebb fejlődést is. Nem engedi meg magának, sem másnak, hogy magában zúgolódjon… meghatározott elvárásai vannak… értékeli az elszámoltathatóságot… azt teszi, ami helyes, nem azt, ami népszerű vagy kényelmes.” Mi jut eszünkbe a „szolga” szóról? Az a fickó, aki a színfalak mögött dolgozik? A személye titkár, aki gondoskodik arról, hogy jól nézz ki? Házastársad, aki vállalja, hogy többet dolgozik, amíg te lediplomázol? Charles Stanley mondja: „Az istenfélő szolgák mindenütt itt vannak körülöttünk, de mi gyakran magától értetődőnek tartjuk ezt. Ez tragédia, melyen változtatnunk kell – nem csak miattuk, de a saját érdekünkben is. Hűséges szolgálatuk számtalan áldás forrása… József bármerre ment, áldást hozott azokra z emberekre, akiket szolgált. Potifár nem volt istenfélő ember, mégis gyarapodott József miatt. Keresd meg a környezetedben azokat az embereket, akiknek ajándékuk van az Isten szerinti szolgálatra, és tölts velük időt… Ha felhúzod az orrod és fintorogsz, amikor valaki „szolgai munkát végez”, elvágod magad egy olyan kapcsolattól, amely szó szerint megváltoztathatná az életed.” Mindannyiunkban ott rejlik a lehetőség, hogy nagyszerűek legyünk – nem híresek, de nagyszerűek, mert a nagyságot a szolgálat hozza meg!



„…aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (Lukács 22:26)

Michael Bruner ír arról, hogyan vett részt fiatal egyetemista korában egy olyan előadáson, melyet az Egyesült Államok főügyésze tartott. Azt mondja: „Az előadás után odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, találkozna-e velem egy kávéra. Munkatársai döbbenetére ezt válaszolta: »Mit szólna a holnaphoz?« … Találkoztunk, és vagy egy órát beszélgettünk… csak úgy záporoztak hozzá intézett kérdéseim. Milyen híres emberekkel találkozott? Milyen volt főügyésznek lenni a ’60-as években? Amikor azt kérdeztem tőle, ki volt a legnagyszerűbb személyiség, akivel valaha is találkozott, ezt mondta: »Én nem így gondolok az emberekre«. Aztán olyasmit mondott, amit soha nem fogok elfelejteni. »Soha ne a nagyszerűséget hajhássza, a nagyszerűség önnel együtt meghal. De ha nagy dolgokra törekszik, öröksége tovább él. Ezt csak úgy lehet elérni, ha szolgává leszünk. Vezessen szolgálva, és nagy dolgokat fog véghezvinni!« Túl fiatal voltam még a hitben ahhoz, hogy felismerjem, ezeket a szavakat a Szentírásból vette… Jézus volt a szolgai vezetés megszemélyesítője. Nem csupán megmondta a tanítványoknak, mit kell tenniük, Ő maga is megtette velük együtt… Amikor elhagytam a hotelt aznap reggel, és az útkereszteződésben várakoztam, egy vak ember érkezett mellém egy vakvezető kutyával. Bámultam a gyönyörű labradort… érzéki riadókészültségben, egyetlen célja az életben, hogy szolgálja gazdáját. Aztán a lámpa zöldre váltott, és a kutya gyengéden átvezette az embert az út túloldalára… Isten élő példázatot küldött. Olyan leckét tanultam aznap reggel, amit soha nem fogok elfelejteni. Törekedj nagy dolgokra, ne a nagyszerűségre; szolgává vezess!”


MARADJ AKKOR IS, MIKOR SZÍVESEN FELADNÁD!


„A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:8)
Amikor Ed és Alice házassági tanácsadásra mentek, a lelkigondozó megkérdezte Alicet-t: „Mi vonzotta először Edben?” „Az erős, csendes személyisége.” – válaszolt a feleség. A tanácsadó tovább kérdezett: „Akkor miért akar elválni?” „Az erős, csendes személyiség miatt!” – felelte Alice. Előfordul, hogy végül épp az zavar a legjobban, ami kezdetben egymáshoz vonzott minket. Minden kapcsolatban vannak olyan időszakok, amikor könnyebb lenne kilépni, mint kitartani. A fizikai és érzelmi bántalmazás esetét kivéve, vannak előnyei is annak, ha megteszünk mindent a problémák feldolgozásáért. Ilyen előnyök például: 1) Érzelmi haszon. Ellentétben a Hollywood által sugallt kultúrával, az elvált emberek sokkal valószínűbben esnek depresszióba a magányosság miatt. Sőt, sokan mondják, hogy bár voltak nézeteltéréseik a kapcsolatban, mégis hiányzik, hogy legyen valaki, akihez hazajöhetnek. 2) Egészségügyi haszon. Az érzelmi stressz fizikai problémákhoz vezet, egy jó kapcsolat, főleg egy jó házasság, jót tesz az egészségünknek. Olyan ez, mintha saját ápoló személyzetünk és lelkigondozónk lenne. 3) Társadalmi haszon. Amit gyermekeid látnak, az mind hatással lesz jövőbeni döntéseikre. Ha látják, hogy együtt maradtok, az megtanítja őket arra, hogyan dolgozzák fel a kapcsolati problémákat. Az erős házasságban élő párok egy olyan nemzet felépítését segítik elő, amelyben szerető, felelősséget vállalni tudó szülők élnek, akik a megfelelő utat tudják mutatni gyermekeiknek. „A szeretet… nem adja fel, végig megy az úton” (1Korinthus 13:7 TM). Christy Scannel mondta: „Amikor a férjem és én összeházasodtunk, egyetértettünk abban, hogy ez egy életre szól… Néhány héttel az esküvő előtt egyezséget kötöttünk, hogy bármilyen probléma is jön utunkban, fel fogjuk dolgozni… Igen, szoktunk veszekedni, szoktunk vádaskodni. Igen, van, hogy egymást hibáztatjuk… de nem költöztünk el, és nem adjuk be a papírokat… bármi is történik, maradunk.”


Szeretni az embereket

„…szeressétek egymást…” (János 15:12)


Szeretni az embereket csak homályos fogalom, hacsak nem teszed a következő öt dolgot: 1) Az emberek bizonytalanok – adj nekik biztonságérzetet! A felszín alatt fájdalmas múlt emlékei lapulnak, és amiatt való aggodalmak, hogy mi jöhet még! Mondd el nekik, hogy Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ha semmi más nem működik, Isten Igéje fog! 2) Az embereknek szükségük van arra, hogy különlegesnek érezzék magukat – dicsérd őket! Tedd akkor, amikor a legkevésbé sem számítanak rá, és tedd világossá, hogy semmit sem vársz viszonzásul! Mary Kay Ash, aki egy nagy kozmetikai céget alapított az USA-ban, ezt mondta: „Mindenki hord egy láthatatlan táblát a nyakában, amire ez van ráírva: »Érd el, hogy fontosnak érezzem magam!«”. Figyeld csak meg, milyen gyakran mondja nekünk Isten Igéje, hogy Isten mennyire szeret minket, hogy milyen különlegesek vagyunk, és hogy Istennek terve van az életünkkel. 3) Az emberek jobb holnapot keresnek – adj nekik reményt! Hadd tudják meg, hogy ha Istent teszik életük központjává, akkor a jövő jobb lehet, mint a múlt volt. „…amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten” (2Krónika 26:5). 4) Az embereknek megértésre van szükségük – figyelj rájuk, hallgasd meg őket! A gond az, hogy ez több időbe kerül, mint amennyit hajlandók vagyunk feláldozni. Annyira sietünk tanácsokat adni és továbblépni, de ez nem működik. Addig nem tudjuk az embereket „megjavítani”, amíg nem érzik, hogy megértjük őket. 5) Az embereknek példaképekre van szükségük – légy te is az! Pál azt mondta a korinthusiaknak: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Korinthus 11:1). Túl sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen példát adunk, és milyen hatással vagyunk másokra. Tetszik vagy sem, amit teszel, vagy nem teszel, befolyásol másokat. Amikor majd eltávozol e világból, nem hagysz hátra mást, csak azt, hogyan hatottál másokra.
A Biblia azt mondja, a szeretet egy készség


"Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent"(1.János 4:7.)


A szeretet egy készség, amit meg lehet tanulni. Másszóval, olyan valami, amiben jó lehetsz és ez azt jelenti, hogy a szeretet gyakorlásával egyre jobbá válhatsz abban, hogyan kell szeretni.

Lehet azt gondolod, nagyon jól tudsz szeretni, de Isten azt akarja, még jobb legyél benne, a szeretet szakértője legyél, a szeretet mestere. Mégis, a legtöbb ember nem tanulja meg, hogyan kell szeretni.

Válhatsz a kapcsolatok szakértőjévé. Nem szeretnél olyanná válni, akit úgy ismernek, mint a rendkívüli szeretet emberét? Amikor az emberek rólad beszélnek, lehet azt mondják: "Őt nem érdekli, hogy ki vagy, vagy hogyan nézel ki." vagy "Őt nem érdekli hol voltál, mit tettél vagy honnan jöttél."

A gyakorlás az egyetlen módja, annak, hogy valamiben jártasságot szerezz. Újra és újra kell csinálnod. Amikor először csinálod, furcsának érzed, de minél többször csinálod, egyre jobb leszel benne.

Ugyanez a helyzet a szeretettel is (1. János 4:7.). Gyakoroljuk a szeretetet egymás iránt idén karácsonykor is, különösen akkor, ha ez nehéz. A Biblia azt mondja, "Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt."(1. Timóteus 4:15.)

A Biblia azt mondja, a szeretet egy választás


"Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak." ( 5Mózes 30:20)

A mai napon beléphetünk abba a hatalmas és irányíthatatlan szeretetbe, amely egyszerűen csak megtörténik velünk.Valójában a nyelvünk is magában hordozza a szeretet irányíthatatlanságát: Mi azt mondjuk : "Szerelembe estem" feltéve ha a szeretet valamiféle árok. Olyan mintha sétálnék az úton egyik nap és egyszer csak -bamm! - szerelembe estem... és már nem bírtam segíteni magamon.

De el kell mondjam az igazságot. Ez nem szeretet. A szeretet nem csak úgy megtörténik velünk. A szeretet egy döntés, ami elkötelezettséget von maga után.
Választanod kell, hogy szeresd Istent, mert Ő nem fog kényszeríteni hogy szeresd Őt. (5Mózes30:20) Fel kell nézz Istenre, és elindulni egy teljesen más úton. Le tudod rombolni az eddigi életed, ha ezt választod. Isten nem fog rákényszeríteni, hogy szeresd Őt, hiszen tudja hogy a szeretet nem lehet kényszer.

Ugyanennek az alapelvnek kell érvényesülni a kapcsolataidban is. Választhatod azt hogy másokat szeretsz, de Isten nem kényszerít arra hogy bárkit is szeress.

A karácsonyi időszak alatt, összegyűlünk hogy együtt ünnepeljünk a családunkkal és barátainkkal. Ezek az együtt töltött idők gyakran vidáman telnek el. De én több mint 30 éve vagyok pásztor, és tudom hogy előfordul amikor feszültséggel és szívfájdalommal is jár.
Van valaki akit lehet hogy nehezedre esik szeretni még karácsonykor is - valaki a családodból, barátaid vagy a szomszédaid közül ? Isten segíteni fog neked szeretni azt a személyt, feltéve ha te is akarod.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden tökéletes lesz, még azt sem hogy az a személy elfogadja majd a szereteted. De te vagy az egyetlen gátja annak, hogy másokat szeress - mert a szeretet egy döntés amit te hozol meg.


A Biblia azt mondja, a szeretet szokás


"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok?
Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik."
(Lukács 6:32)

Ha a szereteted olyan, mint egy villanykapcsoló, felkapcsolod, és leoltod, akkor nem úgy szeretsz másokat, ahogy Isten akarja, hogy szeresd őket. Úr Jézus azt mondja: "Ha csak azokat szertitek, akik titeket szeretnek, akkor mi a jutalmatok? (Lukács 6:32a)"

Az ő nézőpontja ez: Mindnyájan tudjuk szeretni azokat, akik viszontszeretnek. A szeretetben naggyá válni azt jelenti, hogy megtanulod szeretni azokat is akik nem szerethetőek, amikor szereteted azokat, akik nem szeretnek téged, amikor szereted azokat, akik bosszantanak, idegesítenek, amikor szereted azokat, akik hátba támadnak, akik pletykálnak rólad.

Ez teljesíthetetlen feladatnak tűnik, és az is, ezért van szükségünk, hogy Isten szeretete bennünk legyen, mert csak így tudunk szeretni másokat. "Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket" (1.János 4:16)

Amikor felismerjük, hogy Isten mennyire szeret minket - extravagáns, ellenállhatatlan, feltétel nélküli szeretettel - akkor ez a szeretet megváltoztatja egész életünk irányultságát. Ha nem fogadjuk el Isten irántunk való szeretetét, akkor nehéz lesz számunkra másokat szeretni. A szeretetlen, nehéz, bosszantó emberek szeretéséről beszélek, akik mások vagy éppen követelőzők.

Nem tudod megtenni, csak ha Isten szeretete árad rajtad keresztül. Szükséged van rá, hogy megismerd Isten szeretetét, hogy aztán az túlcsorduljon az életedből mások felé!

A Biblia azt mondja, a szeretet tett


Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1 János 3:18)

Amikor valakit igazán szeretsz, azt azzal is kifejezed, amit teszel érte. A szeretet több vonzalomnál vagy egy fellángolásnál. Több, mint érzelgősség, bár oly sok dal szól manapság erről. Ha innen indulnánk ki, a szeretetnek annyi lenne, amikor megszűnik az érzelem. De nem így van, egyáltalán nem. Hiszen a szeretet viselkedésben és tettekben nyilvánul meg.
A Bibliában Isten újra meg újra azt a parancsot adja, hogy szeressük egymást. Egy érzelemnek azonban nem lehet parancsolni. Ha most azt mondanám neked, "Légy szomorú!", nem lennél egycsapásra tényleg szomorú. Meg tudnád játszani, akár a színészek, de az érzelmeid nem úgy vannak programozva, hogy parancsra működjenek.
Ha a szeretet csak egy érzés lenne, Isten nem parancsolhatná meg nekünk. Azonban a szeretet olyasmi, amit teszel. Kiválthat érzelmet, mégis tett.
A Bibliában olvassuk, "ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan" (1 János 3:18). Jól eljátszhatjuk: "Szeretem az embereket". De tényleg, valóban szeretem őket? A szeretetünk abból derül ki, ahogyan viselkedünk velük.
Az ünnepek alatt hogyan fogod megmutatni másoknak, hogy szereted őket? Ne általánosságban gondolkodj. Vedd sorra a családod minden tagját és gondold végig: Hogyan nyilváníthatom ki a szeretetemet .............. felé?


Engedd, hogy a Szentlélek megváltoztassa a gondolkodásmódodat!


„Engedjétek, hogy a Lélek megváltoztassa a gondolkodásmódotokat.” (Efézus 4:23, CEV fordítás)

Végig az egész Biblián egy fontos igazság illusztrációját láthatjuk újra és újra: abban a pillanatban, mikor megteszel egy hitbeli lépést, a Szentlélek felszabadítja az erejét.

Mikor Józsué egy lehetetlen akadállyal nézett szembe, a megáradt Jordán vize csak akkor húzódott vissza, miután a vezetők lába belépett a rohanó áradatba, hitben és engedelmességben. Az engedelmesség megnyitja Isten erejét.

Isten azt várja, hogy te cselekedj előbb. Ne várd, hogy erősnek vagy magabiztosnak érezd magad. Menj tovább a gyengeségedben, tedd a helyes dolgokat a félelmeid és érzéseid ellenére. Így működhetsz együtt a Szentlélekkel, és így fejlődhet a jellemed.

A szellemi fejlődést a Biblia több dologhoz hasonlítja: egy maghoz, egy épülethez, egy felnövekvő gyermekhez. Mindegyik hasonlat aktív részvételt követel. A magokat el kell vetni, gondozni kell, az épületeket építeni kell – nem jelennek meg csak úgy – a gyermeket is etetni, tanítani, nevelni kell, míg felnő.

Miközben az erőfeszítéseink semmit sem érnek, hogy az üdvösséget megszerezzük, a szellemi növekedésünk szempontjából annál hasznosabbak. Nem teheted meg, hogy csak ülsz, és várod, hogy valami történjen. Az Újszövetség legalább nyolc helyen mondja, hogy „tegyünk meg minden erőfeszítést”, hogy növekedjünk, és Jézushoz hasonlóvá váljunk. (Lukács 13:14, Róma 14:19, Efézus 4:3, 2Tomóteus 2:15, Zsidók 4:11, Zsidók, 12:14, 2Péter 3:14)

Efézus 4:22-24 -ben Pál kifejti, ahhoz, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk, három területen van kötelezettségünk, három területen kell felelősséget vállalnunk.

Először, fel kell hagynunk azzal, ahogyan korábban cselekedtünk. „Mindennek, ami azzal a régi élettel kapcsolatban van, mennie kell. Oda-vissza rothadt. Szabadulj meg tőle!” (Ef.4:22, MSG fordítás)

Másodszor, meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat. "Engedjétek, hogy a Lélek megváltoztassa a gondolkodásotokat.” (Ef. 4:23 – CEV fordítás) A Biblia azt mondja, „átváltozunk” az értelmünk megújulása által. (Róma 12:2)

Az átváltozás görög szava a „metamorfózis” (ezt használja a Róma 12:2 és 2Korinthus 3:18), ma annak a csodálatos változásnak a kifejezője, amin a hernyó átmegy, miközben pillangóvá válik. Ez egy gyönyörű képe annak, ami szellemileg történik velünk, mikor engedjük, hogy Isten irányítsa a gondolatainkat. Belülről kifelé változunk, szebbé válunk, és szabadon szárnyalunk új magasságokba.

A harmadik dolog, amiért fel kell vennünk Krisztus jellemét, hogy új, istenfélő szokásokat fejlesszünk ki. A jellemed lényegében a szokásaid összessége, az, ahogyan cselekedni szoktál. A Biblia azt mondja: „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett!” (Ef.4:24)

Beszéljetek róla:
• Milyen lépést kell ma megtenned hitben és Isten erejében?
• Milyen gyakorlati módon tudod megváltoztatnod a gondolkodásmódodat?

Szárnyald túl az elvárásokat, és SIKERES leszel a munkádban!


„Szolgák, tegyétek meg, amit földi uraitok parancsolnak, és ne csak a minimumot tegyétek, amit elvárnak tőletek. Adjátok a legjobbat, a legtöbbet, ami tőletek telik.” Kolossé 3:22 (MSG – szabad fordítás)

Ha azt szeretnéd, hogy a munkádat Isten megáldja, akkor túl kell szárnyalnod az elvárásokat. Nem számít, hogy mi a feladatod, lehetsz kamionsofőr, ügyvéd, szakács vagy tanító, tégy többet, mint a minimum, ne csak annyit, amit még éppen elnéznek neked.


1. Sokat számít a lelkesedés!
2. Istennek dolgozol valójában!
3. Koncentrálj a jellemed fejlődésére!
4. Emberekkel dolgozol együtt – törődj velük!
5. Remekelj! – szárnyald túl az elvárásokat!

Isten azt akarja, hogy menj túl azon, ami megszokott, múld felül azt, amit megkövetelnek tőled. A mai igénk azt mondja, hogy szárnyald túl a főnököd elvárásait, szárnyald túl a vevőid elvárásait. Az ilyen munkát megáldja Isten.

A középszerűség kultúrájában élünk. Hányszor panaszkodunk a silány munka, a rossz kiszolgálás, a gyenge minőség miatt? Az amerikaiak büszkék szoktak lenni az iparukra, de ez manapság épp, hogy csak elmegy. Olyan sok ember van, aki csak eltölti az idejét, épp csak teljesíti a minimum követelményeket, a lehető legkisebb erőfeszítést teszi, nem töri magát.

Ezek a rossz hírek, de a jó hír, hogy ez nagyon megkönnyíti, hogy kitűnj a munkában. Bármikor dicsekedhetsz a munkáddal, ha elhatározod, hogy többet teszel, mint amit elvárnak, és a csúcsra emelkedhetsz.

Kétféle büszkeség van. Galata 6:4 azt mondja: „Mindenki a saját cselekedetit vizsgálja meg, akkor mindenki önmagával dicsekedhet, anélkül, hogy másvalakihez hasonlítaná magát” (NIV – szabad fordítás) Látjátok a különbséget? Az egyik fajta büszkeség önközpontú, másokhoz hasonlító, amikor megpróbálod magadat mások fölé emelni. Ez a büszkeség bűnös. Büszke lehetsz azonban, ha magadat önmagadhoz hasonlítod, és fejlődést mutatsz.

Sőt, a személyes büszkeségen túl, nekünk azért kell többet teljesítenünk a munkánkban, mert mi Jézus Krisztust képviseljük a körülöttünk levők számára, és Jézus azt mondja: „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.” (Máté 5:41) Tégy többet, mint amit elvárnak tőled, és figyeld, amint Isten megáldja.