2017. szeptember 30., szombat

HALLGASS LASSAN!

„Ismertesd meg azokat fiaiddal..." (5/Mózes 4:9)

Szülőnek lenni kiváltság, ezért meg kell győznöd gyermekeidet arról, hogy fontosabbak számodra, mint a munkahelyi sikerek vagy az anyagi dolgok. Soha ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem, hogy elmondd nekik, mennyire szereted őket. Légy ott szá­mukra! Szülőnek lenni felelősség. Isten nem a kormányt vagy az iskolarendszert teszi felelőssé a gyermekeidért, Ő téged fog számon kérni! „...meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!" (5Mózes 4:9) Szülőnek lenni korlátozott lehetőség. Ha elég sokáig elhanyagolod őket, gyermekeid azt a következtetést fogják levonni, hogy nem olyan fontosak számodra, mint azok a dolgok, melyekért folyamatosan feláldozod őket. Ha ez megtörténik, gyakorlatilag elveszítetted őket. Hajlandó vagy ekkora árat fizetni? Ha nem, akkor gondold újra az értékrendedet! Charles Swindoll írja Stress Fractrures című könyvében: „Élénken emlékszem arra, mikor nemrégiben túl sok kötelezettséget vállaltam magamra, és túl kevés napom volt rá. Nem sok idő múlva ráförmedtem a fe­leségemre és a gyerekeimre, kapkodva ettem az ebédszünetekben, és dühített, ha va­lami váratlanul megszakította a napom menetét. Hamarosan az otthonunkban minden az én rohanó életstílusomat kezdte tükrözni, ami lassan elviselhetetlenné vált. Világosan emlékszem kisebbik lányunk, Colleen vacsora utáni szavaira. Szeretett volna elmondani valami fontosat, ami aznap történt az iskolában. Szaporán hozzákezdett: »Apa-szeretnék-elmondani-neked-valamit-és-nagyon-gyorsan-el-tudom-mondani«. Hirtelen felismertem frusztrációját, és így szóltam: »Édesem, elmondhatod... és nem kell nagyon gyorsan mon­danod. Mondd lassan!« Sohasem felejtem el válaszát: »Akkor hallgass lassan!«"





Hol van a szívem?


„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek területe több, mint 8000 m2 volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából. Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”. Voltak 3500 éves egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai közül. Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”. Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk, és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk jönnek. Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak! Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21). Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a kérdést: „Hol van a szívem?”







Ne vedd le a tekinteted Jézusról!


„Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12:3)

Úgy érzed, félreértenek? Nem vagy egyedül! A leginkább félreértett személy, aki valaha is élt, Jézus volt. A kritikusok viccelődtek a születéséről, vitatták isteni származását, megvetették céljait, becsmérelték tanításait, gyanakvóak voltak indítékait illetően, kritikusak módszereivel szemben, és felháborodtak üzenetén. Végül kereszthalálra adták! Ez megmagyarázza, mit értett János apostol azon, amikor azt írta: „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:5,11). Bármerre is járt, Jézus félreértéssel és elutasítással találkozott. De mindezek ellenére kitartott. És kegyelme által te is képes vagy erre!

A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!
A kockázatos engedelmesség Isteni garanciával jár

"Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van." (Lukács 19,26)

A merész hit megköveteli, hogy úgy tegyük meg az első lépést, hogy nem tudjuk a második mi lesz. Isten használ kockázatokat, kicsit és nagyot egyaránt, hogy a hitéletünket rugalmassá tegye. Az irónia ebben az, hogy mi a kockázatokra koncentrálunk, nem pedig Isten hűségére. Nem értjük, hogy a nagyobb része a kockázatnak Istentől független marad.

Ha elhisszük, amit hirdetünk, hogy elhiszünk, akkor attól függetlenül, hogy látjuk-e a másik oldalát egy hittel kapcsolatos kockázatnak, a valóság az lesz, hogy Isten ott van. Egy esetleges, nem biztosnak tűnő helyzet igazából a legnagyszerűbb garanciával - Isten garanciájával - járhat, azzal, hogy Ő mindent megold. (Róma 8:28, Jeremiás 29:11)

Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve megkísérelhetsz olyan dolgokat, amelyek lehetetlenek lennének Isten ereje nélkül.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve szeretheted testvéreidet olyan mélyen és gazdagon, hogy a világnak bebizonyítod, hogy telve vagy Isten kimeríthetetlen szeretetével.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve szeretheted a látszólag nem szeretetre méltó szomszédaidat, ahogyan Isten is szeretett téged még akkor is, ha nem tűntél szeretetre méltónak.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve megváltoztathatod a dolgaid fontossági sorrendjét, hogy azok megegyezzenek Isten fontossági sorrendjével, hittel feláldozhatod a dolgokat, amiket megtartani nem tudnál olyanokért, amelyek nem vétethetnek el tőled.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve beszélhetsz másoknak Jézusról, taníthatod őket hogy hogyan kövessék Őt hittel (Máté 28:19-20).
Isten garantálja a sikert ha az ő általa kért hitbeli kockázatokat meghozod. Milyen hitbeli lépéssel késlekedtél, mert nem voltál biztos Isten garanciájában?

Adj Istennek engedélyt, hogy elhárítson minden olyan akadályt, amely elválaszt attól, hogy bízz az ő ígereteiben (ez így magában is egy kockázat, ami hitet igényel, ugye?).






Isten személyesen figyel a részletekre

„Kezed formált és alkotott engem” Jób 10:8 (HNT)

Isten különleges szakértelemmel alkotott meg minden élőlényt ezen a földgolyón. Némelyik állat fut, a másik ugrál, úszik, vagy éppen ás, és van amelyik repül. Mindegyik egyedülálló szerepet kapott azáltal, ahogy Isten megformálta őket. Ugyanez igaz az emberre nézve is.

Mielőtt Isten megformált téged, pontosan megtervezte, hogy te majd hogyan szolgáld Őt, és ezután ezekhez a feladatokhoz illeszkedve alkotott téged. Óvatosan alakítgatott és formált téged azért, hogy olyan módon szolgáld őt, ami a te szolgálatodat egyedivé teszi.

Isten sohasem csinál selejtet. Azért adott képességeket, érdeklődési kört, tálentumokat, ajándékokat, személyiséget, élettapasztalatot, hogy az Ő dicsőségére használd.

Beszélgessetek ezekről:

• Milyen képességet, tálentumot és ajándékot adott neked Isten? Mit gondolsz, Isten hogyan szeretné ezeket használni?

• Mik azok amik érdekelnek és ezek közül mivel szolgálhatod Istent?

• Mit gondolsz, miért éppen olyan személyiséged van, amilyen? Szerinted milyen szolgálatot képzelt el neked?


Négy hallókészülék, hogy meghalljuk Isten Szavát

„Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét” Jakab 1:21.


Ha Isten szava megáld minket, fogékonynak kell lennünk. A Szentíráson keresztül Isten Szava hasonló a maghoz. Amikor Jézus a magvető példázatáról beszélt, azt mondta „A mag az Isten igéje.” (Lukács 8:11.)

Akkor miért lehetséges venni két magot, amik teljesen egyformák, elültetni őket két különböző helyre, aztán pedig az egyik magból sokkal több gyümölcshöz jutni, mint a másikból? Mert az egyik olyan termőföldbe került, ami kész volt befogadni a magot, a másik pedig olyan földbe került, ami nem állt készen.

Tehát miért van, hogy fogsz két embert, berakod őket ugyanabba a gyülekezeti szolgálatba – ahol mindketten ugyanazt az üzenetet hallják – aztán az egyik személy áldást nyer ezáltal, a másik pedig azt mondja, hogy ő nem kapott semmit belőle. Ez azért van, mert az egyik szív készen állt, a másik pedig nem.

Jakab azt mondja van négy „hallókészülék”, ami segít befogadni Isten Szavát:

1. Légy óvatos! „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19) Óvatos hozzáállásra van szükségem. Sok problémánk azért van, mert elhamarkodottan szólalunk meg, ahelyett, hogy inkább „gyorsak lennénk a hallásra”. Állj készen! Törekedj befogadni Isten Szavát!

2. Légy nyugodt! „késedelmes a haragra” (Jakab 1:19) Légy nyugodt, ha be akarod fogadni Isten Szavát és áldást nyerni belőle. A nyugodt hozzáállás növeli a befogadóképességet. Ha nyugodt vagy, az emberek könnyebben beszélgetnek veled. Nem hallunk sokat, ha mérgesek, feldúltak, keserűek, sértődöttek vagyunk. A keserűség egy akadály, egy érzelmi gát, ami visszatart minket attól, hogy meghalljuk Isten Szavát. Néhányan kérdezhetik: „Hogy lehet, hogy nem szól hozzám sosem Isten?” Lehet, hogy van néhány neheztelés az életedben, amitől meg kéne szabadulnod.

3.Légy tiszta! „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is…” (Jakab 1:21) Amikor bűn van az életedben, gátolja a hallás és megakadályozza, hogy Isten Szava a szívedbe jusson. Jakab azt mondja, szabaduljunk meg a gonosztól, mindentől, amiről tudjuk, hogy nem helyes az életünkben.

Hogyan lehetünk tiszták? Beismerés által. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1.János 1:9)

4. Légy szolgálatkész! „És szelíden fogadjátok a belétek oltott igét” (Jakab 1:21) Légy tanulékony, engedékeny, alázatos, akarj változni. Ne játszd meg, hogy te ezt mind jól tudod. Ha tudnád, akkor Isten szava nem tudna átmenni rajtad.
Adósságaink...

A mai nap imádsága:
URam! Fel sem tudom sorolni, mi mindennel tartozom Neked. Add, hogy hálás tudjak lenni mindenért, s hálám másokra kiáradó szeretetté váljon! Ámen
    

Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?
Mt 18,27-33

Nemcsak a görögök, az egész világ adósságteher alatt nyög... Hogyan jutottunk ide? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk! A baj ott kristályosodott ki, hogy a modern ember egész létét/egzisztenciáját a pénzre alapozta - az Isten helyett. Jóllehet Isten mindent megadott nekünk, hogy békében, szépen élhessünk; a Föld kincseit: nyersanyagokat, s energiát, hogy mindezekkel könnyítsük az életünket, s több időnk legyen egymásra - nemkülönben a JóIstenre(!) -, mi pedig elfordulva a Teremtő rendjétől a pénzt tettük meg Istennek.

De miért a pénzt? Mert a pénz mindenhatóságot ígér. Akinek van pénze, az mindent megtehet: oda utazhat, ahová akar, azt csinál, amit akar, annyi szabad ideje van amennyit csak akar... A pénz mindent ígér, még boldogságot is. De ígéreteit nem tart(hat)ja be, mert a pénz nem Isten, hanem csak egy papiros, amit az ember istenít. Hiába van pénze valakinek, egészséget, igaz barátságot, szerelmet, őszinte elismerést, tisztességet, becsületet, emberi méltóságot pénzen nem lehet vásárolni. Pénzzel ugyanakkor mindezeket sárba lehet tiporni... de miért is? A még több pénzért? Ördögi logika, ami sehová sem vezet: ha több pénzem van, akkor közelebb kerülök a boldogsághoz...

A Mester példázata igen egyértelmű: akinek elengedték az adósságát - S ki az, aki nem volt még adós, ha nem pénzzel hát idővel vagy ígérettel? -, az megtapasztalván az irgalmat, maga is könyörületességet kell hogy gyakoroljon. A példázatbeli adós irgalmatlan volt szolgatársához, pedig általában nem ezt várjuk el. A nagylelkűség nagylelkűségre kellene hogy ösztönözzön, ahogyan a bizalom is bizalmat szül! Általában. Ha... ha normálisan, életszerűen gondolkodnak az emberek! Mára azonban az abnormalitás vált általánossá, mert elhitték az emberek, hogy egyedül is lehetnek boldogok...

Nem, egyedül sosem lehetünk boldogok. Vagy mindenki "happy" a családban vagy senki. Vagy normálisan, egyetemes emberi értékeket követve él az ember(iség) vagy belepusztul... úgy néz ki, hogy ennek a reális veszélyét még mindig nem ismerte fel az ember!!! Önimádatának kötéltáncát járja vidáman még most is, felejtve, hogy aki következetesen kísérti a JóIstent, s a saját mindenhatóságában hisz, az akár akarja vagy sem, de idővel hibázni fog: leesik, s jól összetöri magát! (A JóIstennek az ingujja alatt azonban rejtőzik még egy-két trükk: mega-földrengés, giga-cunami, óriás-hurrikánok, szuper-vulkánok vagy ideenged néhány meteoritot... de, ha úgy gondolja az ÚRIsten, egy picinyke vírus is megteszi a dolgát - ahogyan egy láthatatlan férgecske megrágta Jónás tökfájának gyökerét -, hogy észre térítse az embert!)

A példázat arra világít rá, hogy mindannyian adósok vagyunk. Nem pénzzel tartozunk, hanem szeretettel! Isten szeretete körbeölel minket, mi pedig erre szeretetlenséggel válaszolunk. Irgalmaz nekünk naponta, mert nem hagy minket elveszni, s mi irgalmatlansággal válaszolunk. Megbocsájt nekünk akárhányszor is kérjük, de felebarátunk sértését viszont nem akarjuk/tudjuk elfelejteni... A példázat világosan rámutat: aki nem tudja, mi az emberlétbéli kötelessége, az a végén a "külső sötétségre vettetik, s ott lészen sírás, s fogaknak csikorgatása"...



Az elmúlhatatlan kincsekért.



A mai nap imádsága:
Urunk! Áldásodért könyörgünk! Add meg nekünk a kiváltságot, hogy életünket az örök, Tőled kapott értékek megőrzésére tudjuk odaszánni! Ámen.


Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg. Péld 19,21

Válságban van a világ. A gazdasági és szociális területek növekvő nehézségei csak kiemelik: a kialakult helyzetért az értékrend megbicsaklása a felelős. Hogyan jutottunk el ide? Bizonyos, hogy a 20. század a maga világégéseivel és lélek-gyötrelmeivel sokat rontott rajtunk. Az individuum, az ego mindenhatóságába vetett hit nem vitt közelebb minket sem egymáshoz, sem konfliktusaink megoldáshoz. Cserébe viszont felborult a klasszikus, kisközösséget megtartó értékrend. A megbillent értékítéletű szülők vezette családokból kerültek és kerülnek ki ma is azok, akik a "célok" érdekében átgázolnak jó tradíciókon, emberen és örök istenadta törvényken egyaránt. Nekik nem számít milyen alantas az eszköz, mert a vágyott cél elérése, annak birtoklása majd úgyis "kárpótol mindenért"- gondolják. Közülük kerülnek ki a "hadd hulljon a férgese - elv" propagálói, ők a piacgazdaság igazságainak legnagyobb prófétái, életük ritmusát a mammon profitja diktálja, számukra semmi sem szent - még a család sem. Hogyan is lenne, hiszen ők csak azt a mintát követik, amit magukkal hoztak a családjukból.... számukra annak van értéke, amit közvetlen környezetük is "értéknek" tartott. Ha az volt az érték, amit a rozsda megesz, s moly megemészt, hát akkor az volt az érték... és itt nem lehet határvonalat húzni vallások és világnézetek, földrészek, korok és nemek között.

Élvezeti világban felelősségről, küzdésről beszélni különösen is próbás feladat. Akinek nincs családja, aki "szingliként" csak magának él, aki senkiért nem vállalt még feltétel nélküli felelősséget, az nehezen érti a szót: Élet. Létünk minőségét alapvetően nem az határozza meg, hogy mennyire tudunk fürödni az anyagvilág fényében, de tény, ahhoz hogy emberek maradhassunk, az Élet-nap fényére és melegére nekünk is szükségünk van. Az Élet tartalmát, igazi értékét mégis az adja, hogy van ki(k)ért küzdenem, van kiért fáradnom. Isten megváltoztathatatlan teremtettségbeli rendje az, hogy ami a legnagyobb érték, azért kell a legnagyobb áldozatot hozni!

Manapság a "jó élet" garanciáját nem a becsületes, kitartó munkában, hanem az ügyeskedésben, a szabályok kijátszásában, a valótlanságok valódiként való "eladásában" látják. A másokon való átgázolás a nagyobb autóért, a nagyobb házért, a nagyobb hivatalért-befolyásért csak addig lehetséges, amíg meg nem hasonlik - Jézus után szabadon - egy ház, egy közösség, egy ország önmagával... A jól élni azt jelenti: fáradságos munkámmal (nem spekulációval, jóllehet az is izzadságos, de az nem munka!) megélem az alkotás áhitatos szépségét... Azaz: Istentől kapott erőmmel múlandó értéket állítok elő, hogy örömet szerezzek enyéimnek, akik azután köszönet-mosolyukkal az elmúlhatatlan értékek világába vezetnek...



Buzdítás...



A mai nap imádsága:
Uram! Igédnek forrásával táplálj engem, hogy teljességben élhessek! Ámen

Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
1 Kor 15,58

Az ember élete 70 vagy 80 esztendő, annak is nagyobb része hiábavalóság... Gyakran eszünkbe juthat ez az ősi, Salamon-gyűjtötte igazság. Egyik leglehangolóbb, legkiábrándítóbb mondatunk hangzik így: "Ennek aztán semmi értelme nem volt!"... Jelzi ez a mondat nemcsak az eredménytelenségünket, de a belefektetet idő, s energia elfecsérlését is, hiszen legalább a küzdelmes percek nyújtottak volna némi örömöt - no de még az se!

Az ilyen élethelyzetekben - mint ez a mostani világválságos is - mindig megkérdőjeleződnek nem csak az értékek, de az emberek élete is. Sokan esnek kétségbe emiatt, s valljuk meg, nem alaptalanul. Aki feláldozta ifjúságát a múlandó örömökért, s a haverokkal élvezte a "semmittevés gondtalan gyönyörűségét" az előbb-utóbb rájön, hogy bizony a nehezebb korszakokat átélni csak közösségben lehet. A bajban mutatkozik meg, ki a barát, s ki a mosolygós érdek-ismerős. S amikor egyedül marad valaki, akkor válik igazán nyilvánvalóvá, milyen óriási érték a kisközösség, a család, a társ. Mert nincs megnyugtatóbb, mint a közösségben megtapasztalt biztonság! Ezért keressük társunkat, majd ragaszkodunk hozzá, alapítunk vele családot, nevelünk gyermekeket, s ezért élünk társadalmi/közösségi életet is. Közösségbe teremtett lények vagyunk...

Olykor azonban elfogy az erőnk, elhomályosul a cél, s néha a megfáradás jelei is mutatkoznak életünkben. Nem tehetünk róla - emberek vagyunk. Életünknek nemcsak fennsíkjai, de alföldjei is vannak... Ilyenkor különösen is jól esik a buzdítás! A szavak ugyanis erőt közvetítenek, s a bátorításban megnyilvánuló evidenciák újrafogalmazásai meghozzák gyümölcseiket!

S mit értsünk azon, hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban? Elsősorban azt, hogy életünknek Istentől rendelt értelme van, s ezért annak egyetlen órája sem lehet hiábavaló...



Élet-törvények...



A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy tudjak önfeledten örülni a feladatoknak, amiket ma is elém adsz, s ne engedd, hogy önzésem miatt elrontsam mások játékát! Ámen


Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Gal 5,13

"Az élet nem játék!"... Hányszor hallottuk, mondták nekünk ezt gyerekkorunkban, amikor valami sületlenséget találtunk ki - persze csak "játékból". Mert a játék ilyen: nem ismer határokat - és mégis. A játék öröme akkor egekbeszökő, izgalmasan határtalan, ha mindenki komolyan veszi a korlátokat, azaz a játékszabályokat. Nincs bosszantóbb, amikor valaki a játékban csal, s kijátssza a az előre lefektetett szabályokat. Az ilyen öntörvényű gyerek, aki nem akarja elismerne a határokat, hamar egyedül találja magát, mert senki nem akar vele játszani...

Akárcsak az "életben", a felnőttek világában! Ott is vannak ügyeletes játék-elrontók - korra, nemre való tekintet nélkül -, akik kijátsszák az élet játékszabályait, elrontva mások örömét. A reakció itt sem marad el: a büntetés a részleges vagy teljes elhatárolódás, a kizárás, s ha valaki az együttélés alapvető szabályait súlyosan megsérti, akkor az elzárás. Az ilyen ember nemcsak becsületét játssza el a többiek előtt, de végül magányos is marad. Bizony nincs keserűbb állapot, amikor valaki kívülreked egy közösségen, s már nem számolnak vele... a keserűséget még tetézi, ha tudja is: mindez önhibájából történt.

Nem lehetséges, hogy az élet mégis játék, Isten által rendelt szent időtöltés? Akik halálosan komolyan veszik az élet istenadta "játékszabályait", azok számára igen! Isten szeretetből szabadságra teremtette az embert, s ezért azt várja el, hogy szabadságunkban szeressünk. Aki Istenben "szabad", annak minden izgalmas, szép, felemelő szakrális játék: az alkotó munka, a szerelem, a gyereknevelés, s természetesen a hit is, mely nem más, mint a lélek szent játéka.

A bajok mindig ott kezdődnek, amikor egyesek úgy gondolják - mert a saját fejük után mennek, felejtve az Isten szeretet-szabadságát, - hogy gumiszabályokat csinálhatnak az Isten parancsolataiból, esetleg azokat farizeusi módon még megtoldják emberi "ezzel-azzal" - lásd szekták. Az ilyen öntörvényű, szélsőséges szabadság-értelmezők - akik képtelenek (a maguk-barkácsolta extra-játészabályaik okán) szépen "együtt-játszani" Istennel és felebarátaikkal - válnak aztán mások életébe is belerondítóan szabadossá, meghazudtolva a küldetést, amire szabadságban elhívattak az Isten által: szeretetben szolgálni, azaz játszani az élet Szent Játékát...



Törvény...


A mai nap imádsága:

Uram! Igéd igazságait mutasd meg nekem Istenem, hogy megelégedve életemmel Neked szolgálva élhessek! Ámen.


Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.
Jer 40,3

Sokan teszik fel a kérdést a keresztényeknek: "Mi a jó abban, hogy oly sok mindent nem szabad megtenni? MIre való az a sok tiltás?" Nos, a keresztény ember sem nem mazohista, sem nem szent... Ugyanúgy csábítják a világ dolgai, mint minden más embert. Mégis mások vagyunk, olyannyira, hogy Pál a Római levélben megállapítva írja: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését"... Akkor mégis van valami vonzó a lemondásban? A lemondásban nincs semmi vonzó, az bizony az esetek többségében fájdalmas. De ha tudom, hogy miért mondok le bizonyos dolgokról, akkor egészen más kapcsolatom világgal és emberekkel, akkor már a lemondásban is megérzem a végső öröm picinyke előízét. A szülők - különösen az édesanyák - gyermekeikért sok mindenről lemondanak, komoly áldozatot hoznak, de a gyermekek megelégedett mosolya végül kárpótolja őket mindenért. Egyértelmű: Odafigyelni az ÚRIstenre sokkal nehezebb, mint nem odafigyelni. Eltávolodni az Istentől szinte "magától megy" - erőfeszítést sem kell tennünk érte. Aki azonban az Istenre figyel, az Ige igazságaira figyel, az meglátja bennük az ember-ember és ember-Isten kapcsolatának örök törvényeit. Jól tudja a keresztény ember, hogy minden kimondott szónak, minden mozdulatnak következménye van: áldást vagy gyötrelmet vonzanak maguk után!

Ezt a világot - ahogyan olvashatjuk a Genezis első lapjain - Isten "igen jónak" teremtette. Barkácsolni rajta - hogy ti. jobb legyen - fölösleges. Az persze más kérdés, hogy az ember bűne miatt megromlott világot folyamatosan tapasztgatjuk ideiglenes megoldásokkal, melyekről mi magunk is sejtjük azok nem a végsők. Az egyháztörténelem számos példát hoz arra, hogy Isten "megelégelte" ezt a toldozást-foldozást, a folyamatos sárral bekenést, amit renovációnak tüntetett fel az ember, s egyszercsak közbeszólt teremtő hatalmával, megítélte a világot, lerombolta a régit, s újat épített fel. Sajnos ezekből a történelmi példákból - úgy tűnik - mégsem tanult egyetlen generáció sem.

Középkori járványok gyakran alakultuk ki az elégtelen táplálkozás miatt, mert az embereket a korabeli pénzügyi/hatalmi spekulációk miatt elhordozhatatlan adóterhekkel súlytották... S hiába volt a 1930-as évekbeli nagy gazdasági világválság, alapvető élelmiszerekkel (gabona) még ma is spekulálnak a tőzsdén... Nos, ne csodálkozzunk!... (Az eredményt mi is látni, sőt tapasztalni fogjuk nemsokára.) Vajon mikor jut el az ember abba az állapotba, hogy nemcsak magára gondol?...

Csakis akkor, ha Istenre tekint, s elkezd élni Jézus tanításai szerint...

2017. szeptember 29., péntek

Békesség – ez a te örökséged!

„Az én békességemet hagyom rátok.” (János 14:27 AMP)

Pál azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). A békesség születésednél fogva megillet. Jézus azt mondta: „Békességemet hagyom rátok”. Az a szó, hogy „hagyom”, azt jelenti: „örökül hagyom”; ezt a kifejezést végrendeletekben szokták használni. Mikor valaki meghal, legértékesebb tulajdonát hagyja azokra az emberekre, akiket szeret; nem ócska lomot hagy rájuk. Ám önmagában az a tény, hogy Jézus az Ő békességét ránk hagyta, még nem jelenti azt, hogy automatikusan működik is az életünkben. Ez egy olyan tartalék, amelyből naponta kell merítenünk. Az ellenség mindent meg fog tenni, hogy kimerítse. Tudja, hogy ha zaklatott vagy, olyan dolgokat mondasz és teszel, amiket később megbánsz. Ráadásul, ha elvesztetted a békességedet, nehezebben hallod meg Isten hangját.

Gyakran az aggódás az első reakciónk a konfliktusokra és a problémákra. Ha ilyenkor valakit eláraszt a békesség, az árulásnak vagy érzéketlenségnek tűnhet. Tudat alatt azt gondoljuk: „Ha érdekel a dolog, akkor aggódom miatta. Ha ez valóban fontos, akkor egyfolytában idegeskednem kell.” Tévedés azt hinni, hogy egy ügynek a kimenetelét pozitívan befolyásolja az aggódással töltött idő mennyisége. Nem, a legjobb probléma-megoldó eszközöd a békesség. A megoldások könnyebben és természetesebben jönnek békés, nyugodt állapotban, ellenben a félelem és az aggódás akadályozza a megoldást. Az aggodalom felnagyítja a problémát, és az nem használ, ha tápláljuk a nyugtalanságot. Isten békessége a rendelkezésedre áll, ha őt választod. Ne adj hát teret a negatív érzések ámokfutásának az életedben. A Biblia azt mondja: „Ha a Szentlélek irányítja az életünket, ő … békességet … fog teremni bennünk” (Galata 5:22 TLB). Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (Jn 14:1). Ez azt jelenti, hogy lehetőséged van választani a béke és a belső konfliktus között. Válaszd tehát a békét; ez a te örökséged!


HASZNÁLD A RÁD RUHÁZOTT HATALMAT!


„íme, hatalmat adtam nektek... az ellenség minden erején..." (lukács 10:19)
Éppen téged pécézett ki a Sátán támadása célpontjának? Azon töprengsz: „Ugyan miért foglalkozik egyáltalán ilyen valakivel, mint én?" A válasz: a hatásod. Jób olyan hatással volt másokra, ami folyamatosan idegesítette a Sátánt. Egyszer ezt mondta Isten a Sátán­nak: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot?" (Jób 1:8). Nem sokkal ez után a párbeszéd után a Sátán megtámadta Jób egészségét, gyermekeit, házasságát és megélhetését. Nem tudod úgy magadra vonni Isten figyelmét, hogy közben a Sátán ne figyelne fel rád! Ami Istent dicsőíti, az az ellenséget feldühíti. Mi azonban hatalmat kaptunk arra, hogy győzni tudjunk felette. Jézus azt mondta: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. íme, hatal­mat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek." (Lukács 10:18-19). Figyeld meg: elhívásod nem arra szól, hogy legyőzd a Sátánt, azt már megtette Jézus 2000 évvel ezelőtt. A te felada­tod az, hogy érvényesítsd ezt a vereséget minden nap. Jézus már lefegyverezte a Sátánt, sőt nyilvánosan megszégyenítette őt a kereszten (ld. Kolossé 2:15). Amikor MacArthur tábornok találkozott a japán haderő legfelsőbb parancsnokával a II. világháború végén, kivette kezéből a kardját, kinyilvánította győzelmét, és ki kényszerítette a feltétel nélküli megadás aláírását. Ezt tette érted Jézus a kereszten. Amikor meghalt, majd feltámadt, megfosztotta a gonoszt az erejétől, és kinyilvánította: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Máté 28:18-19). Menj az Ő hatalmával! Menj az Ó erejével! Menj az Ő nevében! Ő hatalmat adott az ellenség miden ereje felett - hát használd ezt a hatalmat!


SAMCAR TITKA


„...Samgar... hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével..." (Bírák 3:31)

A Biblia azt mondja: „Samgar... hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izraelt" (Bírák 3:31). Samgar egyszerű földműves volt. Volt egy kis földje, és kész volt harcolni érte. Az esélyei nem voltak túl jók: 600 az 1-hez. De ő meghazudtolta az esélyeket, megmentette a földjét, és megszabadította Izraelt. Te is kezdhetsz kicsiben és mégis nagy áldássá válhatsz mások számára. A Biblia azt mondja: „Ne vesd meg ezt a kicsiny kezdetet, mert az Úr örül, ha látja, hogy a munka elkezdődik..." (Zakariás 4:10 NLT). Minden nagy tölgy egy kis makkból nő ki. Tom Monaghan a Domino's Pizza nevű üzletét 1960-ban egyetlen kicsi bolttal kezdte. Nyolc évig küszködött. Amikor a boltja porig égett, a biztosító veszteségeire dolláronként csupán egy centet fizetett. Egyedül a pizzához értett, így egy másik boltot nyitott. Heti száz órát dolgozott. Ekkoriban csak egyszer vett ki szabadságot, mindössze egyetlen hétre - a nászútjára. 1971-re másfél millió dollár adóssága volt. Ott maradt azonban azon a területen, amihez értett, ez pedig a pizza volt, és valami újjal próbálkozott. A menüt csupán a pizzára korlátozta, és úgy határozott, hogy házhozszállításba kezd, frissen és forrón viszi a vásárlóknak a pizzát, és nem kér a szállításért felárat. Ez bejött. 2007-re a Domino's Pizza kinőtte magát: 6100 boltja volt szerte az Egyesült Államokban és más országokban. Ma ő az ország egyik leggazdagabb embere, és bevételének legnagyobb részét jótékony célokra adományozza. Mi volt a titka? Ott kezdte el, ahol volt. Harcolt azért, amiről hitte, hogy az Istentől kapott célja. Amikor pedig a padlóra került, újra felállt.





Samgar veszélyes időkben élt. Filiszteus rablócsapatok kószáltak szerte az országban, és fosztogatták a népet: „Samgar idejében... kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak" (Bírák 5:6). Samgar egyetlen fegyvere egy ökörösztöke volt; ez egy hosszú bot, aminek fém csúcsa van, és ezzel hajtják, ösztökélik az ökröket. Ám amíg meg nem támadták, addig nem jött rá az ebben rejlő lehetőségekre. Értsd meg a következőt: Isten neked is adott egy „ökörösztökét", valamit, amit felhasználhatsz arra, hogy győzni tudj abban a helyzetben, amivel szembenézel. Ha Istent kérdezed, Ő meg fogja mutatni, mi az. Mint ahogy annál a fiúnál, akinek 5 kenyere és 2 hala volt: Isten kezébe vesz valami kis dolgot, megáldja, aztán megsokasítja, hogy megáldjon vele másokat. A Biblia azt mondja, hogy készen kell állnunk „akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő" (2Timóteus 4:2). Ez azt jelenti, hogy meg kell ragadnunk az alkalmat. Fel kell készülnöd most, amikor úgy tűnik, semmi sem történik, mert az idő változni fog, és hirtelen alkalom adódik a cselekvésre. Amikor pedig ez megtörténik, készen kell lenned. Az életben vagy feléd jönnek a lehetőségek, vagy elmennek melletted. Főiskolás korában egy professzor azt mondta Martin Luther Kingnek, hogy ha továbbra is ilyen magasröptű szavakat fog használni, soha nem lesz nagy hatású nyilvános szónok. El tudod képzelni, mit gondolhatott az a bizonyos professzor, amikor meghallotta King híres „Van egy álmom" beszédét, és látta, hogyan menetel a polgárjogokért? Mi a te ökörösztökéd? Használd, és Isten meg fogja áldani!
Keresztet hordozó embertásainkért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Adj bölcs és tiszta szívet. Add, hogy meglássam embertársaim életében a Tőled kapott feladataimat! Ámen.


Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. 1Jn 5,18

Antoine de Saint-Exupéry írja "A kis herceg"-ben: "jól csak a szívével lát az ember". A könyvecske világsikerének oka nem más, mint az igazi, azaz biblikus, vagyis istenes értékek közvetítése az író zsenialitása által. A pilóta-író is tudta, meg mindannyian tudjuk, hogy az emberi szívben rengeteg a szándék, sajnos ezek többnyire gonoszak. (Lásd az özönvíz előtti helyzetet: "megsokasodott a gonoszság" vagy "gonosz az ember szívének szándéka ifjúkora óta".) A mi életünket is sokan megkeserítik: önzésükkel, kivagyiságukkal, hatalmaskodásukkal. De ne áltassuk magunkat, mi magunk is okozunk nehéz perceket másoknak. Szeretetlenkedünk nap mint nap eleget... türelmetlenségünkkel, szolgálatra képtelenségünkkel, magyarázkodásainkkal, melyekkel kibújunk a feladatok alól. Megtesszük azt, ami a kötelességünk, de amit az Isten vár el tőlünk - azt elhanyagoljuk.

Sokféle az emberi szándék. Ki az, aki pontosan tudja, hogy mi mozgatja az embertársaink életét? Ki látja mi van a szív szándéka mögött? Csak az, Aki a szívek Alkotója. A szem ugyan a lélek tükre és sokmindent elárul, de az igazi mozgató okokat csakis Isten látja. Ha Saint-Exupéry tanácsát megfogadva, buszon és vonaton megpróbálunk a "szívünkkel látni"... utazó társaink tekintetében sok érdekességet fedezhetünk fel... életek körvonalazódnak előttünk: bajok és kellemetlenségek, tragédiák és persze mindennapi, pillanatos örömök is. Meg-megsejthetünk valamit az élet óriási terheiből, s bele-beleérezhetünk mások, a mienkéhez hasonló - félelmeibe is.

"Sok lúd disznót győz" - mondja a nagyon is földi, népi bölcsesség, de ez az igazság érvényes "lelki területen" is, a szív szándékaira is. Hiába a készség a jóra, a szépre - a sok önzés, aggodalmaskodás végül is legyőzi azt. Nem elégséges a vágyakozás, kell valamilyen plusz erő, ami megsegíti a gyenge akarásunkat. Ez a segítség az ÚR maga. Ő az "Erő, a Tanács" lelke. Egyedüli menekvés, egyedüli megoldás, hogy békességre jussunk a béketlen világban, ahol hordozzuk mi is a magunk keresztjét: Reá hagyatkozni, és a hit bátorságával belesimulni az Ő terveibe...



Kísértéseink...


A mai nap imádsága:

Uram! Hiszek, kérlek segíts hitetlenségemben! Ámen.

   
Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.
Mk 1,13

Negyven másodperc, negyven perc, negyven nap, negyven hónap, negyven év... mindenki életében vannak olyan szakaszok, amikor kísértések rabja. Csillogó álmok és égető vágyak bolond világa ez, melynek ereje óriási, hiszen fejetetejére állíthat minden meglévő józanságot. Sokan estek már áldozatul saját kívánságaiknak, s a sort nem a mai ember zárja -, ha lesz világ, akkor a holnaputánban is akadnak bőven, akik önzésük gödrébe esnek... A kenyér, a karrier (sztárság), a hatalom csábítása ahogyan Jézus korában, ma is nemcsak lélekdeformáló, de lélek-söprő erő. Kikerülni ezeket a helyzeteket nem tudja a ma embere sem, de megállni benne, ellentmondani neki igen - ha nincs egyedül.

Nemcsak negyven másodperc, de négytized másodperc is képes megváltoztatni egy egész emberéletet. Egy százharminc kilométeres szabályosan közlekedő gépjármű az autópályán majd tizenöt métert tesz meg ennyi idő alatt... Néhány másodperces kábítószer-okozta "flesback" így tragédiát okozhat, de egy pillanatra a fáradtságtól elbóbiskolva a volán mögött is végzetes lehet - nemcsak vezetőre, de közlekedésben résztvevő vétlen szereplők számára is...

Nos, a világ tele van vadállatokkal és akadnak benne szolgálatkész angyalok is. A kérdés, hogy életvezetésünk garanciáját a magunk bölcsességében vagy az Isten gondviselésében látjuk-e? Ha azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk kegyelemre, akkor büszkeségünkért nagy árat fizetünk, ha azonban elfogadjuk a Legfelső Vezetést, akkor nem bukunk el. Megállni az életben nem könnyű, de lehetséges. Ha nem így lenne, akkor nem lennének lélekben is gerinces emberek, nem lennének az Isten szeretetéről bizonyságtevő szentéletűek, s talán nem lenne egyház sem...

Amíg ebben a világban létezünk, eladdig a kísértések is, mint vérszomjas kopók, velünk tartanak. De nemcsak ők tartanak velünk, Isten is kíséri az Őt szeretőket, s nem hagy el belőlük egyetlen egyet sem! Ez az evangélium, amire alapozva lehetséges számunkra - a nehézségek ellenére is - a derűs életvezetés. Vezetni akkor tudunk, ha magunk is vezetettek vagyunk. Az élet alapigazsága, hogy aki nem vezetett, az elvész, akit pedig Felülről angyalok terelgetnek/irányítanak, az eljut a Célba, a tér és idő nélküli Isten Örök Országába...



Megtérés...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy naponként visszatérhessek Hozzád, s megtapasztalhassam kegyelmed békéjét! Ámen



Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között,
Gal 1,13-16

Megváltoztatható-e az ember? Nemcsak az egyes, hanem úgy általában az ember. Megvan-e mindenkiben a készség, hogy rablóból pandúr legyen avagy kutyából nem lesz sosem szalonna? Tudjuk: "ami az emberek számára lehetetlen, az Istennek lehetséges", de ha Isten azt szeretné, hogy mindenki megtérjen, akkor miért nem tér meg mindenki? Mert ugye minden korban vannak elvetemült istentelenek, akik csak nevükben emberek, de lélekben sokkal inkább hasonlítanak az ördöghöz...

A megtérés arról szól, hogy visszatalálunk Istenhez, ahol elkezdődhet valami új, de a Magvető példázatából tudjuk, nem minden reménytkeltő kezdet végződik biblikus sikerrel: harmincszoros, hatvanszoros, százszoros terméshozatallal. "Saul, akit Paulusnak is hívnak" - Pál apostolnak volt egy zsidó és egy római neve, hiszen római polgár is volt - egy különleges eset az egyháztörténelemben. Nem volt Jézus tanítványa, mégis apostolként (az apostol szó a görögben küldöttet jelent) szerepel. Író apostolként tartják számon, hiszen aktív levelezése az Újszövetség 27 könyvéből 13-at ad ki. Érdekes nyomon követni, hogy a farizeusi irányt követő fiatal Saul rabbi milyen eltökélten, rajongással, fizikai kényszer alkalmazásával is üldözte - és itt pontosítsunk(!) -, nem a keresztényeket "úgy általában", hanem a zsidók közül krisztuskövetővé váltakat. (A fanatikus zsidó Saul nem is üldözhette volna a nemzsidó, ún. pogány-keresztényeket, hiszen azok a római jog védelme alatt álltak.) A szélsőségesen gondolkodó zsidó Saul, tehát messiáshívő zsidó lesz - a damaszkuszi élménye/megtérése után. Hirtelen nem hagy el minden zsidó hagyományt, személyiségében hordozza még azokat, talán ezért is említi Lukács evangélista (a történész) ApCsel-ben 17-szer Saulként, s 134-szer Pálként...

Saul irányt vált. Rájött arra, hogy nem neki, hanem azoknak van igaza, akiket eddig üldözött, s a vérszomjas üldözőből - Isten kegyelme révén - azoknak vezetőjévé válik. Magát mégis a pogányok apostolaként is említi, mert ez a rendkívül intelligens Saul jól tudja, hogy nagyon is visszataszító és ineffektív lenne, ha azok között a zsidó honfitársai között szolgálna, akiket fizikai erőszakkal egykor megfenyített, s talán meg is öletett...

Megváltoztatható-e az ember? A mi emberi elképzelésünk mintájára bizonnyal nem. Isten azonban képes mindenkit a saját "mintájára/elképzelésére" megváltoztatni. Mivel Isten az embert szeretetből szeretetre teremtette, ezért szabadságot is adott neki, melyben szabad döntést hozhat... Ki ilyet, hoz, ki meg amolyat! Isten végtelen kegyelme az, hogy mindenki megkapja a döntési lehetőséget - ki ekkor, ki meg akkor: Isten útjai kifürkészhetetlenek -, de a döntés rajtunk áll. Ezért mondjuk a szereztetési igében is "sokakért kiontatik, bűnök bocsánatára", azaz nem mindenkiért. Isten ki akarja békíteni Önmagával a 21. századi "latrokat" is, de hogy az ügyeletes istentelenek mit válaszolnak majd az Ő hívására - ez Isten titka marad...



Öröm...


A mai nap imádsága:

Uram! Lelkemet üdítsd fel, szívemet vidámítsd! Ámen



De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.
Lk 10,20

Akár a régi korok embere, akár a maiak - csúcstecnológia ide vagy oda - gyerektől az aggastyánig élénk az érdeklődésük a csodák iránt. A be nem teljesült nagy csodák utáni vágy mélyen a lelkünkben él, talán éppen ezért különösen is boldogok vagyunk, ha egészen kicsinyke csodácskákat élhetünk át . A tanítványok "igazi" csodákat élhettek át. Az "extra naturam"-élményeikről lelkesen számolnak be Mesterüknek... Jézus pedig helyére teszi a "dolgokat". Bármennyire is fontos a tanítványok számára a személyes élmény, a gyógyítás csodájában való részesedés, Akitől kapták a mandátumot, Az mondja: "Inkább örüljetek annak, hogy..." S itt egy tényt közöl.

A tények meghamisításának korát éljük. Ha nem így lenne, akkor hinni lehetne a könyveknek, a filmeknek, de a hiteles alkotás, az igazság mérlegén is megálló szavak hiányoznak világunkból. Ezért van az, hogy teli van pénztárcánk a legkülönfélébb plasztik-kártyákkal és hozzájuk tartozó PIN-kódokkal (személy-azonosítási-i számokkal), hogy mindenhol és rögtön igazolhassuk: Én én vagyok... S aki igazolta hogy tisztességes állampolgára e hazának, azt akkor is illik elfogadni, ha a tények pontosan az ellenkezőjét mutatják. Aki pedig a veleszületett józan "paraszti eszével" ítéli meg a dolgok állását, azt gyakran tudatlannak, demokrácia-ellenesnek, toleranciaia-hiányosnak vagy éppen "fóbiásnak" titulálják... Nem csoda, ha híjával vagyunk az őszinte örömöknek.

De minek örüljünk, ha nem annak, hogy végre sikerült, ha nem annak, hogy "Na végre elértem!" A láthatónak az igazi értéke mindig akkor válik nyilvánvalóvá, ha azt a nemláthatók távlatába helyezzük. Ezért fontos tudni, hogy a siker, annak átélése is ajándék. Azért ajándék, mert nem megérdemelt. Hiszen más is megérdemelte volna, hiszen más is küzdött érte, más is áldozatott hozott érte... de valamiért az eredmény mégsem koronázta meg akarását.

Minden evilági, nagyon fontosnak tűnő dolog felett van az, ami a legfontosabb - erre hívja fel a tanítványok figyelmét Jézus: Arra ti., hogy Isten számon tart minket. S ennél a képnél maradva: Mindannyiunk mennyei állampolgárságra jogosító irata ott lapulnak Mennyei Atyánk "íróasztalán"... Jogunk lenne belépni - az Ő mérhetetlen szeretete okán, de a határon (Halál), elkérik az útlevelet, az iratokat... S ha nincs nálunk, nincs belépés. Ezért fontos elfogadni idelenn azt, amit Isten onnan fentről küldeni próbál nekünk - olykor egy egész életen át... hiába. (Magvető példázta.)


Parancsolatok...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy a Tőled kapott szeretettel betölthessem parancsolataidat, s hogy elrejtettségeddel soha ne kérkedjek, hanem erőt merítve belőle másokért élhessek! Ámen


Jézus mondja: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat..."
Jn 14,15

Talán egyik legcsúnyább "jövevényszavunk": a muszáj... Amikor a hajdúk az ökröket a bécsi vásárra hajtották - természetesen már akkor is "időre" kellett teljesíteni -, gyakran mondogatták/hallották a "muszáj"-t, ami a német "muss sein"-ból (kell lenni) származik. Gyaníthatóan a "K und K"-időben, azaz a "kaiserliche und königliche"(császári és királyi)-időben besorozott katonák is alaposan megtanulták mi az a muss sein, azaz a "muszáj", hasonlatosan a "kuss" -hoz, ami a csöndben lenni igének a felszólító alakja.

Magam is katona lévén - 18 hónap Lenti, magát katona helyrebillenti! (Mondogatták ezt nekünk teológusoknak a "nagytudású" őrmesterek) - megtapasztaltam, hogy a parancsot muszáj végrehajtani, mert ha nem, abból csak baja származik a katonának. "A katona ne gondolkodjon, hanem hajtsa végre a parancsot!" - vezérelv irányította a közkatonák unalmas hétköznapjait. Így van ez minden hadseregben/erőszakszervezetben, a gondolkodás szabályzógombját a fejekben minimumra tekerik, hiszen úgy "normálisan" egyik ember nem ugrik neki a másiknak, úgy "normálisan" egyik ember nem akarja megölni a másikat...

Aki Jézus jó katonájaként akar szolgálni, annak más "szolgálati szabályzatot" kell megtanulnia. A Krisztus-követők seregében a parancs soha nem muszáj-szagú, ha igen, akkor az nem jézusi, hanem emberi elvárásokra alapozódik. Jézus "parancsa" kérés, lehetőség a kiteljesedő életre. A krisztusi normáknak való megfelelés igénye nem a megtorlástól való félelemből fakad, hanem annak a felismeréséből, hogy szeretni jó dolog, s nincs léleknyugtatóbb, mintha valaki a jó szolgálatában állva képes áldozatot hozni a másik emberért. Áldozatot vállalni pedig elsősorban nem az afrikai éhezőkért kell, hanem a közvetlen közelünkben élőkért... férjünkért, feleségünkért, gyermekeinkért, szüleinkért, azokért, akik közvetlen közelünkben élnek. Őértük áldozatot vállalni mindig nehezebb, hiszen olyan természetesnek éljük meg, hogy ők "vannak", életünk részei... Pedig nem természetes! Ajándékai ők az ÚRIstennek...

Szeretni az tud igazán, aki maga is szeretve van. Ez az igazság érvényesül a keresztények életében is. Ha elfogadjuk a JóIsten kegyelmei ajándékait naponta, akkor magunk is készekké válunk arra, hogy nem "muszájból", hanem önként betöltsük a Krisztus szeretet-törvényét...


Vezetés... 

A mai nap imádsága:
URam! Vezess mindannyiunkat, hogy el ne tévedjünk, miközben másokat vezetünk ott, ahová rendeltél minket! Ámen


Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?
Ez 34,2

A pásztorolás nem könnyű feladat... Sokan bele is rokkannak/buknak - felekezeti hovatartozástól függetlenül. Hiába a papi rend szentsége - ahogyan azt a katolikus egyházban hiszik, s tanítják -, az sem véd meg attól, hogy el ne deformálódjon a pásztor személyisége. S ha valaki azt hinné, hogy nincsen pedofil egyházi személy a protestáns papok, az ultraortodox rabbik vagy az iszlám vallási vezetők között - az túlságosan jóhiszemű, esetleg prekoncepciói vannak, s ráadásul tájékozatlan is. Sajnos a mai helyzetkép - egyházon belül és kívül is, de ez utóbbi ne vigasztaljon senkit - azt mutatja, hogy a vezetők nagyon sokszor a saját érdekeiket az általuk vezetett közösség érdekei elé helyezik. Mivel az ószövetségben a papi/kultikus vezetés egyben a politikai vezetést is jelentette, ezért Ezékiel próféta nemcsak a papokra gondol megítélő szavaival, hanem mindenkire, aki "vezető pozícióban" van...

A nyájnak viszonylag egyszerű igényei vannak: a nyáj szeretne jóllakottan, biztonságban legelészni - azaz az adott közösség az élet normalitását kívánja élni. A testi lelki megelégedettség meghozza a maga gyümölcseit, ahogyan az is, ha pásztor ide-oda terelgeti/kergeti a nyáját, ígéretekkel "stresszelve" szegény báránykákat, hogy majd holnap zöldebb lesz a fű, s holnap majd mindenkinek jut a friss forrásvízből...

Míg a magas politikában működik az "én jobban tudom, mint ti"-elv, a lelkipásztorolásban csak az érhet el eredményeket, aki maga is vezetetten él. A lelkipásztor feladata ugyanis az, hogy Istenhez vezessen. Nem ideológiát, dogmatikát, hitelveket kell tanítania, szimpatikusan prezentálva azokat az adott közösségnek, hanem hitelesen megélve az evangéliumot, példát kell adnia. Perfekt lelkipásztor nem létezik, de elég jó - hála Istennek(!) - azért olykor-olykor akad. A lelkipásztor is bárány - a JóIsten báránykája -, csak neki a nyakában ott csilingel egy csengő - a többiek okulására, s biztatására. Kiváltság is ez, de ugyanakkor nagy teher is, hiszen minden mozdulatra megszólal a csengő...

Amíg nyáj (emberi közösség) lesz, addig vezetésre is szükség lesz. A jó vezetők nem maguktól válnak azzá, hanem nevelődnek/növelődnek a jó földben. A sziklás talajról, a bogáncsok közül, az útszélről ritkán kerülnek ki karizmatikus, hiteles vezetők, azok értékcentrikus családokban növekednek. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a család az alapja mindennek. Mert aki nem törődik szülői elhívásával, annak gyermeke bármilyen magasra is jut, bármilyen nagy bársonyszékbe is ül, a hatalom kísértései közepette hamar elhitványul...
Három válasz Isten szavára


Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Jakab 1:23-24

Isten igéje olyan, mint egy tükör. A tükör arra való, hogy megfigyeljük benne önmagunkat. Tükörbe nézünk, hogy felmérjük milyen nyomokat hagyott az előző éjszaka. Aztán valahogyan megpróbáljuk eltüntetni azokat. Mire jó egy tükör, hogyha semmit nem kezdünk azzal, amit meglátunk benne? Isten arról beszél, hogy a tükör megmutatja, milyenek vagyunk kívülről, az ő igéje pedig azt, hogy milyenek vagyunk belülről.

Jakab három gyakorlati lehetőséget mutat be arra nézve, hogy miként foglalkozhatsz Isten igéjével.

1. Olvasd! „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele…” (Jakab 1:25). A görögben az a szó, hogy beletekint, azt jelenti, hogy „lehajol és belebámul valamibe.” Jakab azt tanácsolja, hogy összpontosítsd a figyelmedet Isten szavára. Tekintsd át alaposan, részletesen.

Kilenc dolgot keress:
Bűn - amit meg kell vallanod.
Ígéret – amit elkérhetsz.
Hozzáállás – amin változtatnod kell.
Parancsolat – aminek engedelmeskedni kellene.
Példa – ami követhető.
Imádság – amit elmondhatsz.
Hiba – amit elkerülhetnél.
Igazság – amiben hinned kell.
Bármi – amiért hálát adhatsz Istennek.

2. Tanulmányozd! „… és megmarad mellette…” (Jakab 1:25) Vagyis ez azt jelenti, hogy újra és újra előveszi. A Biblia ezt elmélkedésnek nevezi. Olvasd és tanulmányozd folyamatosan. Maradj mellette és legyél hűséges ehhez a könyvhöz. Ismerek olyanokat, akik sokkal hűebbek a Facebook-hoz vagy a sport oldalakhoz, mint Isten szavához.

3. Jegyezd meg! „… úgyhogy nem feledékeny hallgatója…” (Jakab 1:25) Semmi sincs, ami annyira jót tehet a lelki életednek, mint ha bevezeted azt a szokást, hogy memorizálod a Szentírást. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok 119:11)

Hidd, hogy Isten a segítségedre siet!

"Láthatjátok, hogy pont a megfelelő időben, amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus meghalt az istentelenekért." (Róma 5:6 - Angolból szabadon fordítva)


Úgy tanulod meg, hogy bízz Istenben, ha kis dolgokban engedelmeskedsz neki.

Valószínűleg egyetértesz azzal, hogy Isten a teljes körű uralkodója az univerzumnak, elég hatalmas ahhoz, hogy minden problémán felülkerekedjen, vagy bármilyen ellenséget legyőzzön, hogy "minden tőle jön; minden rajta keresztül történik; minden benne végződik." (Róma 11:36 - Angolból szabadon)

És, ha ez igaz, akkor a küzdelem, hogy mindent átadj Istennek, nem függ attól, hogy teljesíti-e az ígéreteit vagy sem - nyilván meg tudja tenni.

Talán az ellenállás, amit mutatunk, amikor a bizalommal kell szembe néznünk, azért van, mert kételkedünk afelől, hogy Isten a mi javunkra cselekszik: "Igen, hiszem, hogy Isten meg tudná ezt oldani, de meg is fogja?"

Vagy, "Én tudom, hogy meg tudnám ezt oldani, de afelől nem vagyok biztos, hogy Isten megtenné - legalábbis nem tudom, hogy úgy tudná-e megtenni, ahogyan szerintem történnie kellene."

Isten türelmes, megért téged, ha habozol. Ő tette meg az első lépést, hogy létrejöjjön veled egy szerető, bizalmas kapcsolat. Nem várt addig, míg megbízhatóvá lettél, hogy elfogadd a szeretetét, nem ragaszkodik hozzá, hogy méltó légy a bizalmára, mielőtt Ő maga rád bízná a drága ajándékait (Róma 5:6-8).

Isten támogatja az apró hitbeli lépéseinket. Amikor engedelmeskedünk Istennek, akárcsak a legkisebb dolgokban is, "ott találjuk magunkat, ahova reményeink szerint mindig is el akartunk jutni - Isten kegyelmének és dicsőségének tágas terén, egyenesen állhatunk, dícsőítve Őt (Róma 5:2- Angolból szabadon).

Beszéljünk Róla!

* Hogyan mutatod be a bizalmadat Isten ígéretében, miszerint a te javadra munkálkodik?
* Milyen látszólag apró hitbeli lépéseket kell ma megtenned azért, hogy a bizalmad növekedjen Isten iránt?







Kockáztass, és szerezz többet, mint amiről álmodtál

„De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (Lukács 19:26)

Jézus egyszer mondott egy történetet egy gazdáról, aki három szolgájának adott egy-egy bizonyos pénzösszeget, hogy kezeljék, amíg ő távol van. Mikor visszatért, az első szolga azt mondta az urának, hogy befektetésekkel megduplázta a pénzt. A második szolga pedig 50 % profitot szerzett a gazdájának.

A harmadik szolga azonban lényegében azt mondta, hogy mivel félt, hogy a gazdája meg fogja büntetni ha hibázik, ezért elrejtette a pénzt egy pincébe, míg a gazda megérkezik.

A gazda megjutalmazta az első két szolgát: aki a kis dolgokat jól kezeli, az nagyobb felelősséget kap később. A harmadik szolgát azonban megrótta: „Kockáztasd az életed, és szerezz többet, mint valaha is álmodtál. Játsz biztonságosan, és üres lesz az erszényed.” (Lukács 19:26 – MSG fordítás)

Ahhoz, hogy hit által éljünk, kockáztatnunk kell. Nem kell vállalnunk mindenféle kockázatot, csak azokat, amelyekre Isten kifejezetten irányít. Ezek az Istentől jövő szelíd oldalba bökések tolnak át a határon a „Függetlenség Országából”, ahol látás által élünk a „Kegyelem Országába”, ahol hit által élünk.

Ahogy Rick pásztor gyakran mondja, ha nem hit által élünk, akkor hitetlenül élünk. Minden Istentől független döntésünk hitetlen döntés. Jézus hív, hogy kockáztasd az életed Istenért, de biztosít róla, hogy Isten mindig vár téged minden hitben megtett lépésed másik végén.

Isten segít neked. Ö mondja, „Kockáztasd az életed, és szerezz többet, mint amiről álmodtál.”

Milyen hitbeli lépést kér ma Isten tőled?

2017. szeptember 28., csütörtök

GYERMEKED SZERETETE


„...íme a gyermekek, akiket Isten adott nekem..." (1Mózes 33:5)

Könnyű panaszkodni amiatt, ami nincs, és átsiklani afölött, vagy készpénznek venni azt, amink van. Pedig ezek az egyszerű dolgok gazdagítják az életet! Talán ez a történet, amit Dr. James Dobson jegyzett fel, megváltoztatja a látásmódodat.

„Néhány évvel ezelőtt egy barátom megbüntette a hároméves kislányát, mert az elpazarolt egy tekercs aranyszínű csomagolópapírt. Szűkösen éltek, és nagyon mérges lett azért, mert a kislány megpróbált feldíszíteni egy a karácsonyfa alá szánt dobozt. Mindenesetre a kislány másnap reggel odahozta az ajándékot az apjának, és így szólt: »Ez a tiéd, apu«. A férfi elszégyellte magát, hogy korábban túlreagálta a dolgot. Haragja azonban újból fellobbant, amikor kinyitotta a dobozt, és az üres volt. Rákiabált a kislányra: »Nem tudod, hogy ha valaki ajándékot ad, akkor a csomagban lennie is kell valaminek?" A kislány könnyezve nézett fel apjára és ezt mondta: »Ó, apa, hiszen nem üres. Puszikat tettem bele. Tele van a szeretetemmel és neked csomagoltam be«. Az apa összetört. Gyorsan karjába kapta a kislányt, megölelte és bocsánatot kért tőle. A barátom azt mondta, hogy évekig az ágya mellett tartotta ezt a dobozt, és ha valamikor kedveszegett volt, kivett egy képzeletbeli puszit, és a lányára gondolt, aki azokat beletette. Minden szülő nagyon is valóságos értelemben kap egy arany edényt, ami tele van gyermeke feltétel nélküli szeretetével. Nincs ennél értékesebb tulajdona senkinek."

HADD VÉGEZZE EL AZ ÖTVÖS A MUNKÁJÁT!


„Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt..." (Malakiás 3:3)
Nehéz végignézni, hogy valaki, akit szeretsz, az ötvös tűzpróbáján megy keresztül, de ez az egyetlen módja annak, hogy az ezüst megtisztuljon. Nehéz látni, ahogy az ötvös fokozza a hőt, amíg minden szemét felszínre kerül, minden salak kiég, és végül az ötvös meglátja a felszínen tükröződni a saját arcát. Csak ekkor fejeződik be a munka. Mindannyiunkkal ez Isten célja. Amikor így imádkozunk: „Tégy engem hasonlóvá Jé­zushoz" - akkor azt kérjük, hogy a Szentlélek végezze el munkáját bennünk. Általában nem változunk meg addig, míg az eddigiekben maradás fájdalma elviselhetetlen nem lesz. Legtöbbünk számára nem a tudás a növekedéshez vezető híd, hanem a fájda­lom. Nem számít, mennyire szeretsz valakit, ne próbáld megmenteni Isten tüzéből. A legrosszabb dolog, ami a tékozló fiúval történhetett volna, ha valaki lemegy a disz­nóólhoz, kitakarítja, és kényelmesen berendezi számára. Erre mondják szaknyelven: enabling [képessé tevés, lehetőség adás]. Te ne tedd! Hagyd, hogy az ötvös elvégezze munkáját! Élete nagy részében Jákob nem gondolta, hogy szüksége lenne Istenre. Bi­zonyára azt mondta volna magáról: „Kösz, jól vagyok!" De eljött az az idő, amikor haza kellett térnie, apja elé kellett állnia, és szembe kellett néznie bátyja, Ézsau haragjával, akit olyan csúnyán megkárosított. Ez volt az a pont, amikor kész volt megküzdeni Isten­nel, és ezt mondta: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem" (lMózes 32:27). A változás általában akkor jön, amikor valami annyira fáj, hogy kénytelen vagy változni, amikor olyan sokat megtanultál, hogy már akarsz változni, és amikor olyan sokat kap­tál, hogy örömmel üdvözlöd a változást.

Kemény szeretet


„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)

Jon Walker írja: „Mihez kezdjünk a megbocsátással… egy olyan kapcsolatban…, amely mérgező és hibásan működik? Maradnunk kellene… amikor a másik folyton ugyanazt teszi?… Az ellenség szeretete nem azt jelenti, hogy mentségeket keresünk a viselkedésére… Bármely mérgező kapcsolatban arra törekszünk, hogy a kihasználást vagy bántalmazást békességgel és istenfélő módon reagálva tűrjük el. Ez magában foglalja azt, hogy egészséges határokat állítunk fel, ahol kevésbé vagyunk sebezhetőek, és ha Isten úgy vezet, ez azt is jelentheti, hogy véget vetünk a kapcsolatnak (ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha a bántalmazó szülő, házastárs vagy gyermek). A megbocsátás nem követeli meg, hogy továbbra is elviseljük a bántalmazást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradni egy bántást okozó helyzetben. Jézus bemutatta, hogy a megbocsátás azonnali lehet, azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik keresztre feszítették: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek«. Ahogy érettebbek leszünk… Isten megtanít arra, hogy folyamatosan, akár azonnal megbocsássunk. De ez egy tanulási folyamat, tehát ne hibáztasd magad, ha most még nem vagy képes rá. Támaszkodj Isten kegyelmére és hagyd, hogy ő vigyen közelebb a megbocsátáshoz! Talán – sőt alighanem – időbe fog telni, amíg teljesen elfogadod Isten kegyelmét a megbocsátáshoz. Isten meg tud birkózni ezzel. Az első lépés az lehet, ha engeded, hogy Ő meglágyítsa a szívedet. Szívünk hajlamos arra, hogy megkeményedjen a nehéz kapcsolatokban. Újra hadd hangsúlyozzam: az, hogy a szíved meglágyul… nem azt jelenti, hogy azt mondod: jól van, folytasd csak a bántást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradnod abban a helyzetben, ahol bántás ér vagy érhet. A megbocsátás nem ugyanaz, mint egyetérteni a bántalmazó viselkedésével.” Tehát keress útmutatást, beszélj Istennel! Ő ezt ígérte: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.”



„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12). A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV). Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned? 1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte! 2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat! 3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.

Mielőtt beleugrasz


„Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek.” (Máté 19:11 TM)

Egy tanító a következő mulatságos fogalmazást kapta egy harmadik osztályos tanulótól: „Benjamin Franklin Bostonban született, de nem szeretett ott élni, ezért Philadelphiába utazott. Amikor leszállt a hajóról, végigsétált az utcán, és vett egy kenyeret. Aztán találkozott egy hölggyel, és felfedezte az elektromosságot!” Mosolygunk ezen, de egy házassági tanácsadó megfigyelése a következő: „Társadalmunk a szerelmet tette a házasság alapjává. Nos, semmi gond a szerelemmel; igen hatékonyan veszi rá az embereket a házasságra. Csakhogy ez elsődleges tényezővé vált. A románcot nagyban befolyásolja a külső megjelenés. A romantikus szerelem izgató és csábító, ami azt jelenti, hogy gyakran felszínes is az ilyen kapcsolat. Mivel az érzelmek olyan ellenállhatatlan erővel hatnak, az emberek csak akkor veszik észre, mibe keveredtek bele, amikor már túl késő. Egyik reggel az ágy túlsó oldalára nézel: a feleséged még alszik, a szája nyitva van, és haja az arcába lóg. Vagy, ami még rosszabb: ő ébred fel először, rád néz, és neked már nincs is annyi hajad, hogy az arcodba lóghatna! Ez az, amikor a romantika zuhanórepülésbe kezd!

A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (ld. Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek... ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
Az erő, a szeretet és a józanság lelkéért.

A mai nap imádsága:

Uram! Alakítsd, szépítsd életemet, hogy növekedhessek szeretetben és alázatban. Ámen.


Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Zsolt 121,3

János apostol olyan szavakat használ Isten titkainak elmondására, amit csak a "beavatottak" ismertek. Beavatott az, akit megszabadított a Lélek, aki Istentől született. Aki számára már világossá vált, hogy életének rendező koordinátarendszere saját életfilozófiája nem lehet, csakis Isten az egyedül érvényes meghatározó középpont ebben a világban. Aki "Istentől született" azt is tudja, hogy nem a célba jutott el, éppen ellenkezőleg: Isten - az Ő kegyelméből -, őt is a startvonalra állította.

"Vigyáz magára"... Károli Gáspár és fordító brigádja itt a "megőrzi magát" fordulatot használja. Ez célirányosságot mutat. Nemcsak arról van szó, hogy a célig el kell jutni, hanem azt, is, hogy ott valami (Valaki) nagyon fontos van. Ebben a találkozásban a gonosz meg sem érinthet minket. Az odáig vezető úton persze többször, de ott és akkor már nem. Vigyázni magunkra annyit tesz, nem felejtem el mit is akarok, mire hívattam el. Ahogyan a szerelmes vágyakozik párja után, s ennek az érzésnek veti alá egész életét, ugyanígy érthető ez a kép Isten s a lelkünk kapcsolatára is.

Sokan azt akarják kihallani ebből a jánosi mondatból, hogy aki Istentől született, azt már meg sem érinti a gonosz, azaz bűntelen. Magam sem akartam elhinni, de a kilencvenes évek legelején egy házaspárt vettem fel a régi egyes úton, akik stoppoltak, s mivel egy piciny gyermeket is vittek, természetesen megálltam. Budapestig győzködtek... ők bűntelennek hitték magukat, hiába próbáltam inkognítóban "érvelni". Nekem nem sikerült rávezetni őket arra, hogy életünk végéig megvan bennünk a készség a rosszra, és a jó elmulasztására. Simul iustus et peccator. (Egyszerre vagyunk bűnösök és megigazítottak.) Emberi oldalról nézve mindig bűnösök maradunk, Isten felől nézve megigazultak. Az Isten oldaláról nézni azonban csak akkor tudunk majd, ha átlépünk egy olyan határkövet - amit, ha átlépünk -, akkor már nincs visszaút ebbe a világba. Ez az átlépés sok embert félelemmel tölt el. Aki azonban egész életében erre a találkozásra készül, annak számára ez nem a végső megsemmisítő tragédia, hanem a beteljesedés kezdete.



Botrányok...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy életet védő törvényeidet betartsák, s a háborgó lelkű emberek Nálad, s Benned nyugalmat találjanak! Ámen


Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.
Mt 18,7

Ahol Isten rendjébe ütköznek, ott mindig botránkozások vannak. Legyen az párkapcsolati intimitást sebző vagy az emberi méltóságot semmibe vevő szóbeli vagy tettleges bántalmazás, ha a Teremtő jó rendjét sérti, akkor felháborodik mindenki, akinek egy kicsinyke jó érzés is van a szívében. Botránkozásra okot ad a nemtörődömség, a csalás és hazudozás, de felbosszantja a tisztességes embert az is, ha valaki a jogosság látszatával jogtalan előnyökre igyekszik szert tenni.

Ilyen például a bankvilág és az édestestvére, a börze. Mostanság Németország mindent latba vet, hogy megmentse a görög gazdaságot, miközben a bankokban - jogszabályi védettséggel, hiszen a német alkotmánybíróság is kimondta: igen, lehet -, lehet fogadni az Euró ellenében. Elméletileg a banknak az állam szövetségesének kellene lenni -, de ez ma már csak elméleti lehetőség - nem a gyakorlat.

A botránkozások azért "szükségesek", mert az emberek szívébe belevéste a JóIsten az Ő örök törvényeit, s azok igazságtartalma független attól, hogy valaki hiszi Őt vagy sem. Azaz: a tolvaj nagyon jól tudja, hogy lopni bűn, ezért megy az éjszaka leple alatt vagy mai világban fényes nappal, amikor nincs otthon senki... Ha valaki hűtlen társához, barátaihoz vagy éppen hivatalához - nagyon is jól tudja, hogy amit tesz, az helytelen.

Ha valaki botránkoztat, akkor az az ember valamit eltör, megsért. Elszakítja azokat a láthatatlan szálakat, melyek az embervilágot egységben tartják. A botránkoztató ember botrányosan viselkedik, mert pontosan annak az ellenkezőjét teszi, ami általában elvárható magatartás lenne. Így megbotránkoztató, ha pl. a pap nem úgy él, ahogyan azt a szószéken prédikálja, ha a politikus nem azt képviseli, amivel megbízták, s hasonlóképpen megbotránkoztató, ha valaki a segítés álarca mögé bújva kihasználja embertársait.

"Jaj a világnak!" - sóhajt/kiált fel Jézus URunk. Bizony jaj, mert Isten nem felejt, s előtte az égbekiáltó disznóságokat majd nem lehet kimagyarázni, hogy: "De hát a lónak is négy lába van és mégis megbotlik..." Az efféle közmondások, s a mocskos érdekek vezérelte "kéz kezet mos"-elv csak a földi igazságszolgáltatás kardjától ment meg, az Isten előtt már nem jelent menedéket...



Élet...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj lehetőséget mindenkeinek a megismerésedre! Ámen


Istennek semmi sem lehetetlen.
Lk 1,37

Elvégre azért Isten... Ha nem így lenne, akkor legfeljebb istenség lehetne, irodalmi "figura", felöltöztetve számos végtelenbe vetített emberi tulajdonsággal. Amennyire nem szükséges Isten isteni voltát megkérdőjelezni, hiszen amióta ember az ember, azóta gondolkodik az Istenen, olyannyira szükséges megkérdőjelezni az ember istenképűségét, hogy ti. mennyire tükröződik az emberségében az Isten "istenképűsége".

Istennek tényleg semmi sem lehetetlen. Ha éppen úgy akarja, akkor kontrollált robbanásban teremti meg a világmindenséget, ha kedvére van az, hogy fejlődjön a világ (evolúció), akkor még azt is megengedheti. Isten azért Isten, mert számunkra abszurd dolgokat is véghez vihet: Adhat úgy, hogy közben elvesz, válaszolhat úgy, hogy nem szól semmit, beszédes lehet a csöndje, megsimogathat úgy, hogy nem kell kinyújtania a kezét... (Ha egyáltalán van Istennek keze.)

Isten számunkra legnagyobb csodája az Ő Teremtő Szava. Ennek hasonlatosságára és képmására pedig szavaink... Emberi nyelvünk szépségét, fantasztikumát éppen az adja, hogy soha nem látott dolgokat is ki tudunk vele fejezni - még "Istent" is, Akit soha senki nem lát(hat)ta meg. Aki érzéketlen az emberi szóra, annak nincs érzékenysége az Isten dolgaira se...

Ha valaki elgondolkodik a létén, akkor - szabad akarata alapján még arra is lehetősége van, hogy úgy lássa a világot, hogy azt nem Isten teremtette. Akinek megadatott, hogy gondolkodjon, de nem gondolkodik, abban a felelősség soha nem ébred fel, hogy vigyázzon a békére, hogy szeresse a felebarátait, s óvja-védje azt a világot, amit Isten teremtett vagy őszerinte nem teremtett, akkor meg különösen is tartsa becsben, mert mégegyszer ekkora szerencséje az embernek a véletlenek sorozatában bizonyára nem lesz.... A hívő ember tudja-érzi: Istennél minden lehetséges.

Még az is, hogy a hitetlenből hívő lesz, s hogy a lator végül a paradicsomba kerül...



Következmények...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig láthassam életem következő lépését, s ne büntess makacsságom következményeivel! Ámen

     

Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Zsolt 103,10

Életünk folyamán sok hibát elkövetünk, s némelyik következményét olykor egész életen át hordoznunk kell... Ezeket nem egyszer büntetésnek véljük, jóllehet nem minden hiba bűn, de minden bűn hiba! Hiba ellenkezni az Isten életet védő akaratával, de ez bűnné akkor válik, amikor belátjuk, hogy ezáltal megfosztjuk magunkat valami visszahozhatatlanul széptől... Ha az életet egy vízzel teli edénynek képzeljük el, melyből a víz (életerő) szép lassan elcsordogál, akkor életünk végül is perspektívanélküli, hiszen milyen holnap-kép az, mely a fogyást, a kiszáradást vizionálja, sugalmazza? Lehet azonban életünk cserépedényét úgyis látnunk, hogy, amikor beleszületünk ebbe a világba, akkor az még üres, s Isten sok-sok élménnyel színültig tölti azt, hogy "beteljék" életünk... S, aki az "élettel betelve" megy ki ebből a múlandó világból, az végtelen boldog embernek mondhatja magát.

Az evangélium üzenete az, hogy Isten kegyelme minden emberi képzeletet felülmúló - s bár Isten túláradó kegyelmét látva mások életében minden emberben sérül az igazságérzet: Hogyan lehet, hogy az a másik mégis megúszhatta bűnei következményeit(?) -, de ha a büntetést mi magunk vagy szerettünk kerüli el, akkor nincs számottevő ellenvetésünk, éppen ellenkezőleg. Bizonnyal az élet nagy "húzásai", melyek balul is elsülhettek volna, mindenkinél egy kicsit más reakciót váltanak ki. Az egyik elővigyázatosabb lesz, s változtat életstílusán, a másik pedig még többet kockáztat, mert úgy véli, hogy szinte sebezhetetlen. Az élet viszont olyan, mint a hegymászás. Hiába a legtapasztaltabb hegyi vezető, a lavinaveszélyt olykor a legprofibbak sem láthatják előre! Ezért alábecsülni a magas-hegyeket ugyanolyan tévedés, mintha valaki nem veszi figyelembe, s nem számol az élet kiszámíthatatlanságával.

Isten gondviselő kegyelmének az egyik legmarkánsabbja: a felismerés, amikor megnyilvánul, kiviláglik: Isten szeretete átölel, s megtart minket szeretteinknek, s szeretteinket is megtartja nekünk. Isten azonban törvényt is adott, s az élet törvénye a halál valósága is. Isten éppen azért Isten, mert Mindenható, mert úgy is, és akkor is ad(hat), amikor elvesz. Éppen ezért, aki az ÚRban hunyt el, az nem egyszer, s mindenkorra szűnik meg létezni, hanem Istenhez "ment át", hogy ott létezzen tovább... Hogyan? Az élet után a legnagyobb titok ez, melyről csak sejtéseink vannak. Jézus URunk tanítása szerint "sok hajlék van" odaát, s aki hiszi és próbálja életében az Isten szeretetét továbbadni - az reménység szerint közösségben lehet nem csak Istennel, de "Istenben" mindenkivel is, akik számára nagyon fontosak...



Pihenés...




A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem bölcsességet, hogy életem ritmusát Benned megtaláljam, s harmónia sugározhassék az én életemen át is! Ámen


Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj!
2 Móz 34,21

A francia forradalmi naptár , más néven: köztársasági naptár (calendrier républicain ) az 1789. évi nagy francia forradalmat követően 14 éven át volt használatban, majd megbukott. A köztársasági naptár megalkotásának legfőbb célja az volt, hogy az új korszakot radikálisan megkülönböztesse a kereszténységhez szorosan kötődő Gergely-naptártól, kiirtsa a vallási maradványokat, racionális, a forradalomhoz méltó elnevezéseket és időbeosztásokat alkosson. Ennek keretén belül egy hónap 3 tíznapos dekádból állt. (Az ókori Egyiptomban is a tíznapos beosztást alkalmazták.) A heti ritmushoz szokott emberek azonban igencsak szenvedtek az új forradalmi "szisztémától". De miért is?

Az ókor tudósai hét bolygót ismertek. Hetet, mert a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz mellett bolygónak tartották a Napot és Holdat is. Ez a felismerés a folyók-közti (Mezo-potamosz, azaz Mezopotámia) kultúrában alakult ki, jelesül a suméroknál, ahonnan magyarság gyökerei eredeznek. Ezek az asztronomiai tartalmú feljegyzésének Gudea laga?i király feliratát tartják, az i. e. XXII. századból, de találtak az óbabiloni korból (XX?XVII. század) is szövegeket. A hetes rendszer tehát igen régi. A zsidók által közvetített babiloni kultúra aztán egész Európában elterjedt, nemkülönben a Biblia teremtéstörténetének hétnapos beosztása is. (Ehhez hozzájön még az is, hogy a számmisztikában a 3-as az isteni-, a 4-es a földi tökéletességet is jelöli.) A 4x7-es holdhónapokról már nem is beszéljünk... Egy bizonyos: Az ember élete alaposan összefonódott a hetes periodikával.

Ahogyan a természetben mindennek szüksége van nyugalomra, úgy az embernek is. Csak a 20-21. századi természetellenes, modern életforma hiteti el az emberrel, hogy kiléphetünk kereteink közül. Aki nem tart pihenőt, aki vasárnap is csak "hajt" az prognosztizálhatja összeroppanását. Vasárnap nélküli, csak munkanapokból álló élet nemcsak egyhangú, de ellenkezik a lélek igényével, az emelkedéssel. Ehhez ugyanis idő, s alkalom kell! Ha ezt nem becsüli meg az ember, akkor nem "szentül", azaz nem válik Istenhez tartozóvá. Márpedig létünk célja az, hogy mindannyian eljussunk Teremtőnkhöz. A pihenést sokan a teljes "elengedésként" akarják megélni. Isten azonban a rendnek az Istene, s a vasárnap kedvéért nem helyezi hatályon kívül az egyébként érvényben lévő szabályait, hiszen a teremtettségben minden a "helyén" van - kivéve az embert. Nekünk van egyedül szabadságunk a választásra... Aki jól dönt, az halad.. nemcsak előre, de Isten kegyelméből fölfelé is..



Szegénység és gazdagság...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne méltatlankodjak, s tudjak hűséges lenni a kevésen is és tetszésedre használjam fel azokat a javakat, melyekkel megajándékoztál! Ámen



A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Jaka 1,9-11

Isten az embert alkotó munkára teremtette, de abból csak a többé-kevésbé demokráciával bíró országokban lehet tisztességgel megélni - meggazdagodni azonban már nem. Márpedig az ember - ha már nem válhat Istenné -, legalább gazdag szeretne lenni... Ezért aztán nemcsak kockáztat, de képes átgázolni törvényeken, embereken is, olykor még a saját egészségét sem kíméli. Mindezt miért is?

A gazdagságért, pontosabban a gazdagságtól remélt boldogságért. Felmérések igazolják, hogy a felnövekvő - mostmár marxista-leninista ideológiától mentes - honi generációban egyértelmű értékeltolódás tapasztalható - a pénz irányába. "Ha nincs pénzed, akkor senki vagy!" - erősítvén önmaga életfilozófiáját is a fiatal riportalany -, deklarálva a pénz kétségbevonhatatlan hatalmát... S mivel mindenki lenni szeretne "valaki", a pénzért szinte mindenre kaphatók az emberek. A legnagyobb aljasságokat tízezerdolláros öltönyökben követik el... Tisztességes kereskedésnek álcázott pénzügyi spekuláció - ennek issza most a levét a világ -; többszázszázalékos hitelfelvételi lehetőségek vagy bizonyos országokban mesterségesen alacsonyan tartott fizetések, a lényeg ugyanaz: az egyenlőségre teremtett emberek között az egyenlőtlenség fenntartása, melyre való határozott törekvéseket a csillogó-villogó reklámok eltakarják. Jajj annak, aki látván nem lát!

Az ember becsületét a munkája adja. Aki nem dolgozik, aki csak élősködik - szülei vagy a társadalom nyakán, az becstelen. Aki csak elvesz a közösségből, de nem ad vissza semmit, sőt amely közösség az ő személyes védelmét is garantálja, azt el- vagy kiárulja (a lényeg tulajdonképpen ugyanaz) az ellenszegül Isten parancsolatának. Aki kényelmével, nem-gondolkodásával vagy éppen hitványságával (deviáns magatartások!) asszisztál mindehhez, az nemcsak embertársai egzisztenciális sírját ássa, de önmaga végső megsemmisülését is előkészíti.

Isten igazságban teremtette ezt a világot, melyben mindenkinek egy életet adott, hogy azt jól megbecsülje, s életével respektálja másokét is. Ha ezt az egyszeri lehetőséget eljátssza, akkor nincs második lehetősége, nincs újrakezdés egy következőz életben. Tény, hogy a legszebb virágot is megperzseli a Nap, s elszárad... A gazdag vaksága abban áll, hogy nem veszi észre, hogy a gazdagság sem örök, hanem csak ideiglenes. S ha valaki anyagi-, szellemi gazdagságát nem arra használja, hogy mindenki méltóságát emelje általa, akkor pontosan azt nem teszi meg, amiért emberként megszülett erre a világra...

A kérdés tehát nem az - bár sokan ezen elmélkednek, gyakorlatilag teljesen fölöslegesen -, hogy "akkor és ott" mit csinál majd a JóIsten, hanem az, hogy "itt és most" mit csinálok én, mihez kezdek azokkal a talentumokkal, amiket kaptam?
Aki feddhetetlenül él, biztonságban él

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Példabeszédek 10:9.)



A feddhetetlen emberek becsületesen élnek, akkor is, ha a becsületesség hátrányokkal jár, vagy bonyodalmakat okoz nekik. Becsületesen harcolnak, akkor is ha a környezetük nem.

A feddhetetlen emberek megtartják szavukat, ígéretüket. Az „igen”-ük „igen”-t jelent, a „nem”-ük „nem”—et.

A feddhetetlen emberek hitelesek és őszinték; ugyanúgy cselekszenek bármi is történjék. „Amit látsz, azt kapod” alapon élnek.

A feddhetetlen embereknek egyenes a viselkedésük. Nem rejtegetik, amit csinálnak. Nem mondanak egy dolgot, és aztán csinálnak meg egy másikat. Olyan ember, akinek „nincs lelkében álnokság”(Zsoltárok 32:2.)

A feddhetetlen emberek pártatlanul magyarázzák el a tényeket, nem úgy, hogy magukat jobb színben tüntessék fel, mint mást. Tiszteletre méltóak, segítőkészek és kegyelmesek mindenkihez.

A feddhetetlen emberek mosollyal mennek végig a plusz mérföldön. Többet tesznek, mint amit kívánnak tőlük.

A feddhetetlen emberek nem félnek segítséget kérni. Nem félnek attól, hogy Isten legyen az erősségük. Képesek kezelni ezeket a helyzeteket tudva, hogy Isten munkálkodik bennük.

A feddhetetlen emberek arra összpontosít „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8.).





Bátran szolgálj azzal, amid van

„Ha mindig a tökéletes alkalomra vársz, soha nem csinálsz majd semmit.” (Prédikátor 11:4 New Living Translation)

„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” Préd 11:4

Isten azt várja tőled, hogy tedd meg azt, ami tőled telik, bárhol is legyél. A majdnem-tökéletes-szolgálat, még mindig sokkal több, mint a tökéletes szándék.

A legtöbb ember azért nem szolgál soha, mert azt gondolja magáról, hogy nem alkalmas a szolgálatra. Azt a hazugságot hitetik el magukkal, hogy Isten szolgálata csak a kiváltságosaknak adatott meg. Néhány egyház még támogatja is ezt a mítoszt azáltal, hogy egy tökéletes képet alkot a szolgálatra méltókról – s ezzel együtt elveszi az átlagember kedvét a szolgálattól.

A valódi szolgák azonban a legjobbat igyekeznek kihozni abból, amivel rendelkeznek. Az ilyen szolgák nem keresnek kifogásokat, nem halogatnak, vagy nem várnak a tökéletes körülményekre. Nem mondják azt, hogy „majd egy szép napon” vagy „majd, ha eljön a megfelelő alkalom.” Azt teszik, amit tenniük kell.

A Biblia azt mondja: „Ha mindig a tökéletes alkalomra vársz, soha nem csinálsz majd semmit.” (Prédikátor 11:4 New Living Translation)

Bizonyára hallottad már azt, hogy: „ha nem tudod tökéletesen megcsinálni, akkor egyáltalán ne is csináld.” DE Jézus sohasem mondott ilyet! Az igazság az, hogy bármibe kezdünk, eleinte minden bizonnyal nehezebben megy majd a dolog – de ez által tanul az ember.

Mi a Saddleback-ben az „elég jó” elvet alkalmazzuk: nem szükséges valaminek tökéletesnek lennie ahhoz, hogy Isten használhassa és megáldhassa azt. Azon munkálkodunk, hogy emberek tömegeit biztassuk a szolgálatra – ahelyett, hogy létrehoznánk egy társaságot, amely néhány tökéletes emberből áll.

Beszéljünk róla:

* Milyen kifogásokat és mentségeket kerestél már arra, hogy kibújj a szolgálat alól, amelyet Isten akart rád bízni?
* Milyen lépéseket kell ma megtenned ahhoz, hogy elkezdj szolgálni?