2017. szeptember 12., kedd

ÉLJ!

„Öreg korban is sarjat hajtanak..." (Zsoltárok 92:14)

Észrevetted már, hogy bizonyos emberek bármilyen idősek is, nem veszítik el szép­ségüket? Az csupán leköltözik az arcukról a szívükbe. Manapság az a benyomásunk, hogy egy ember haszna véget ér 65-70 éves kora körül. Micsoda elképesztő ostobaság! Hiszen ez a lehetőségek elpazarlása! Picasso legnagyszerűbb művei közül többet is 90 éves korában festett. Rubinstein egyik legnagyszerűbb hangversenyét 89 éves korában adta. Marjorie Stoneham Douglas, aki a floridai Everglades mocsár megmentéséért tett oly tiszteletreméltóan sokat, még 100 éves korában is harcolt az ügyért. Olvasd csak a Bibliádat: „Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje" (5Mózes 34:7). „Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt..." (Jób 42:12). Nóé 500 éves korában építette a bárkát, eltöltött benne valamennyi időt, majd kijött, és újrakezdte az egész világot. „Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, vége", és ha Ő nem mondja, akkor élj meg minden pillanatot, amit ad, egész teljességében! „Minél öregebb a hegedű, annál édesebb a hangja" - hát vedd kezedbe a vonót, és játssz valamit! Amikor valaki azt mondta a 89 éves Dorothy Duncan költőnőnek, hogy ő „teljes életet élt", éles hangon így válaszolt: „Ne beszéljen rólam múlt időben!" Ha még nem vagy túl öreg a tanuláshoz, és még nem nőtted ki a lelkesedésedet, akkor képes leszel „idős korban is sarjat hajtani". Egyedül rajtad múlik. Ha még tudsz levegőt venni, imádkozz! Ha tudsz beszélni, bá­toríts másokat! Ha még tudsz emlékezni, oszd meg másokkal bölcsességedet! Emlék­szel a teremtéstörténetre? Csodálatos, mi mindent tudott véghezvinni Isten egyetlen nap alatt! Add hát neki minden napodat, ami még megmaradt!


Kihozni magunkból, ami már bennünk van


„Áldott legyen az Isten… aki megáldott minket… minden lelki áldással!” (Efézus 1:3 NIV)

Ha megbotlasz, vagy egy problémával kerülsz szembe, Isten nem pattan fel a trónjáról azt mondva: „János bajban van, Mária bajban van, tennem kell valamit!”. Nem, ő már beléd helyezte mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy kezelni tudd a helyzetet, és meg tudj birkózni vele. Az éretté válás Krisztusban egyszerűen az a folyamat, melynek során megtanuljuk előhozni azt, amit Isten már eleve belénk helyezett.

Gondolj csak egy magzatra az anya méhében! A szükséges génjei, kromoszómái és tulajdonságai már bele vannak építve a fogantatása óta. Ugyanígy, amikor az újjászületés által Isten családjába kerülsz, nem csak egy vagy két szellemi áldást kapsz, hanem minden szellemi áldást megkapsz. Újszülött keresztényként még nem tudod, ki vagy, és mi mindennel rendelkezel, ezért a Szent Szellem dolga mindezt felfedni számodra.

Amikor egy krízisen mégy át, nem kell elindulnod hitet, kegyelmet, erőt vagy bármi mást keresgélni. Ezek már benned vannak – tanuld meg igénybe venni őket! Nem kell egy nálad erősebb hívőt keresned, hogy imádkozzon érted. Isten el akar juttatni téged oda, hogy képes legyél… kézrátétellel imádkozni saját magadért… segíteni a saját szükségeiden... lecsendesíteni a saját lelkedet… nyugalmat teremteni a saját otthonodban! Ez fog történni akkor, ha felismered és aktiválod a már benned lévő áldásokat.


TUDD, HOGY MI FONTOS SZÁMODRA!


„...és nagyon megnövekedett a tanítványok száma..." (Apostolok cselekedetei 6:7)

Az újszövetségi gyülekezetben rendkívüli növekedés volt érzékelhető, miután vezetői felismerték, hogy mi az, ami nem az ő elhívatásuk, majd átruházták ezt a feladatot másokra, ők pedig visszatértek ahhoz, amit csak ők tudtak elvégezni. Ennek eredménye lett az, hogy: „...nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben..." (ApCsel 6:7). Ahhoz, hogy arra tudj összpontosítani, ami valóban fontos számodra, le kell egyszerűsítened a dolgokat, ami azt jelenti, hogy mérlegelned kell az előnyöket és hátrányokat. Azt jelenti, hogy bizonyos dolgokra, amiket szeretnél megtenni, nemet mondasz. Ha nem magad választod ki, hogy mi fontos számodra, megteszi helyetted más. A Pareto elv szerint 20% erőbefektetés adja a siker 80%-át. Ismerd tehát fel, hogy mi az a 20%, ami rajtad múlik, tarts ki amellett, a többit pedig hagyd másokra! Segíteni fog ennek felismerésében, ha válaszolsz a következő három kérdésre: 1) Mire fordítod a legtöbb idődet és energiádat? Tevékenységeidet a következő lista szerint csoportosítsd: a) valami, amire tanítottak vagy mondtak, hogy tegyek meg; b) valami, amit más sikeres emberek tesznek; c.) valami, amiről tudom, hogy el kellene végezni. 2) Maximálisan kihasználod az erősségeidet? Ha segítségre van szükséged ahhoz, hogy felfedezd, mik az erősségeid, kérj tanácsot azoktól, akik jól ismernek, aztán kérdezd meg magadtól: „Valóban ezt teszem? Fejlesztem az erre irányuló képességeimet? Megkérek másokat annak elvégzésére, amit én nem tudok megtenni, vagy nem nekem kellene megtennem?" 3) Túl sok dolog között aprózódik el az energiád? Arra rendeltettél, hogy mindig tudd, hogy mi folyik éppen? Az a filozófiád, hogy: „ha azt akarod, hogy valamit jól csináljanak meg, akkor csináld magad"? Nem, senkinek sincs ennyi ideje és energiája! Tanulj meg elengedni bizonyos dolgokat, kezdj el arra összpontosítani, ami valóban fontos számodra!
Gyülekezetünk legyen szégyenkezés-mentes övezet

"...legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Ef 4,32)


A világ széttörött. Ebben a világban minden és mindenki sérült. Tulajdonképpen kétfajta ember létezik: azok, akik tudják, hogy sérültek, és azok, akik megsérültek, de nem tudnak róla. Isten azt akarja, tudjunk róla, hogy mi is sérültek vagyunk.

Éppen ezért, az egyház szégyenkezés-mentes övezet kell, hogy legyen, egy hely, ahova a megtört ember eljöhet, ha fájdalmai vannak.

A kolosséiakhoz írt levelében (3,12) így ír Pál: "Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet." Mert mi tudjuk, Isten mennyire szeret minket. Mi tudunk könyörületességet, jóságot, alázatot, szelídséget és türelmet mutatni mások iránt. És pont ez az, amire az egyház elhívatott. Ez a hely a megtört emberek számára, azok számára akiknek az élete nem úgy folyik, ahogy kellene.

Igazság szerint az egyháznak nem csak "elfogadni" kellene a megsebzett embereket. Azt is akarnunk kell, hogy közénk tartozzanak. Rá kell ébrednünk, hogy minden bűnösnek van jövője és minden szentnek volt múltja.

Az újrakezdőket segítő szolgálatok nem mellékágai a Saddleback egyháznak. Ez a központi magja annak, amire Jézus felszólította az egyházat, hogy cselekedjen és legyen. Mindnyájunknak vannak gátlásai, sebei és rossz szokásai, amiknek megváltoztatásához Istenre van szükségünk. Isten is erre akarja használni az egyházat.

Eszerint, mivel az egyház te vagy, téged akar használni erre a célra.

Isten azt akarja, mi legyünk a második esély. De addig nem lehetünk azok, míg át nem érezzük, hogy milyen sokszor kaptunk mi is második esélyt. Túl sok az a keresztény, aki nem érzi át a megbocsáttatást - így másoknak sem bocsát meg.

Mikor ráébredünk, hogy mekkora az a kegyelem, amit Isten nekünk adott a megváltással, természetessé válik e kegyelem megosztása másokkal. A Bibliában azt olvassuk az efezusiakhoz írt levélben: "...legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Ef 4,32)

A második esély nem csak szenvedélybetegeknek és elítélteknek jár; második esély mindannyiunknak jár. Bármennyire fényesen tiszta az életünk kívülről nézve, a Biblia világosan szól, mindnyájunknak volt már szüksége egy második esélyre valamikor életünk során.

Igazából, csak mikor ráébredünk arra, hogy Isten mennyire szeret minket és mennyire megbocsátó, akkor leszünk képesek megfelelően továbbadni ezt a szeretetet másoknak. Azok az emberek képesek a legjobban megmutatni Isten szeretetét, akik a legteljesebben átérzik Isten szeretetét.

Isten igazságában állj szilárdan, ne mások véleményén!

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt.”
„Veszélyes dolog azzal törődni, hogy mások mit gondolnak rólad.”

(Példabeszédek 29:25a – GN fordítás)

Nehéz megállni Isten igazságában, mikor túlságosan arra figyelsz, hogy mások mit gondolnak rólad. Ha amiatt aggódunk, hogy más emberek mit gondolnak rólunk, akkor megengedjük, hogy ők irányítsanak minket. Rengeteg időt és energiát elvesztegetünk, míg próbáljuk kiszámítani, hogy mások mit akarnak, milyenek legyünk. Aztán megint rengeteg időt és energiát elvesztegetünk, amint megpróbálunk olyanok lenni, ahelyett, hogy azok lennénk, akivé Isten teremtett minket.

Veszélyes dolog amiatt aggódni, hogy mások mit gondolnak rólunk, mert a kritika sokkal inkább csapdába ejt. Ez azt jelenti, hogy nem mindig a helyes dolgokat tesszük, hanem inkább azt, amit mindenki akar, hogy tegyünk. Csakhogy amit mindenki tenni akar, az gyakran ellentéte annak, amire Isten igazsága késztet bennünket.

Azért is veszélyben vagyunk, mert elmulaszthatjuk a legjobbat, amit Istentől kaphatnánk. Annyira aggódunk azon, hogy mások mit akarnak tőlünk, hogy nem gondolkodunk azon, Isten mit akar tőlünk.

1.tény:
Nem járhatsz mindenki a kedvében. Sőt, még Isten sem tud mindenkinek a tetszésére tenni. Az egyik ember esőért imádkozik hozzá, a másik napsütésért. A meccsen mindkét csapat a győzelemért imádkozik. Kit hallgat meg Isten? Ő sem tud mindenkinek a tetszésére tenni. Csak a bolond próbálja megtenni azt, amit még Isten sem tud.

2. tény:
Nem szükséges mindenkinek a kedvében járnod. Van egy mítosz, ami azt mondja, hogy szükséged van mindenki szeretetére és elfogadására ahhoz, hogy boldog légy. Ez egyszerűen nem igaz. Ahhoz, hogy az életben boldog légy, nem kell mindenkinek tetszened.

3. tény:
Az elutasítás nem teszi tönkre az életed. Az igaz, hogy megsebez. Nem jó. Kellemetlen. De az elutasítás nem fogja tönkretenni az életed, hacsak te magad nem engeded meg neki.

Hagyd abba, hogy megpróbálsz mindenkinek tetszeni! Emlékezz, senki sem éreztetheti veled, hogy alacsonyabb rendű vagy nála, kivéve, ha te adsz neki engedélyt.

Pál apostol azt mondja: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31) Ez azt jelenti, hogy így gondolkodhatunk: „Isten szeret engem, én is szeretem magam; ha te nem szeretsz engem, az a te problémád. Ha Isten szeret engem, ki törődik azzal, hogy nem mindenki fogad el mindent, amit teszek?”

Tudd, semmit sem tehetsz , hogy Isten kevésbé szeressen, és semmit sem tehetsz, hogy Isten jobban szeressen! Ő tökéletesen szeret, most is. Ez a fajta bizalom emel fel, hogy bátran állj a helyeden.

Beszéljünk róla:

* Ki az, akinek megpróbálsz tetszeni?
* Mikor azzal törődsz, hogy ennek a személynek elnyerd a tetszését, az hogyan tart távol attól, hogy kiállj azért, amiről tudod, hogy helyes?






Isten következetes Apa

"...minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." (Jakab 1:17)

Számíthatsz Istenre. Ő megbízható és szavahihető. Megérdemli, hogy bízz benne.

Néhányan közületek, ismernek olyan apákat, akik kiszámíthatatlanok, nem megbízhatók vagy ingatagok. Mindig változnak annak függvényében, hogy éppen milyen a hangulatuk. A nem következetes apák gyerekei bizonytalanok.

De a Biblia azt mondja, hogy Istennek sosincs rossz napja. Nem ébred ingerlékenyen. Ő nem szeszélyes. Nem kel fel bal lábbal. Ő szilárd és hűséges.

A 2Timóteus 2:13 azt mondja: "Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." Még ha én hűtlen vagyok is, Isten akkor is hű marad. Ha én nem vagyok következetes, Isten akkor is következetes, szilárd. Még ha én megbízhatatlan vagyok is, Isten akkor is megbízható. Nem számít, mi minden változik a világon, egy valamiben biztos lehetek: Isten mindig ugyanúgy fog hozzám viszonyulni. Ő szeret, és ő szilárd, függetlenül a hangulatomtól. Ugyanúgy szeret engem a rossz napjaimon, mint a jó napjaimon.

Isten maga mondja a Malakiás 3:6-ban: "Én, az ÚR, nem változtam meg". Ez aztán az örömhír!

Az első számú probléma a gyermekekkel és szülőkkel- ami miatt egyre több gyerek lázad, és amiért egyre több sérelem van a gyerek-szülő kapcsolatban- az első számú oka a szülők és gyerekek közötti megbántódásnak, neheztelésnek, a be nem tartott ígéretek. "Egyszer majd..., megígérem." És az "egyszer majd" sosem jön el.

De Isten szilárd. "Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz." (Zsolt.18:31a) Ha Isten ezt mondja, akkor számíts is erre! Ő mindig hű. Ő mindig ugyanaz.
A felülről kapott lehetőségekért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem. El-elkószáló életemnek Te légy gazdája, hogy akaratod szerint élhessek önmgam és szeretteim hasznára! Ámen.


Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsolt 23,4

Minden elfogy, megkopik, megemészti a moly vagy a rozsda. Lassan, de biztosan a sír felé görbülő életünkben meg kell tanulnunk az igazságot, amit Pál apostol így mond: "Mid van, amit nem kaptál?" Mert "kölcsönbe" kaptuk néhány tucat évre lelkünk templomát, ezt a felfoghatatlan csodát, amit oly sokszor kihasználtunk és meggyötörtük, s oly sokszor nem arra használtuk amire rendelte az Isten... A titokzatos testünk, mely bölcsőt arra rendelte Teremtőnk, hogy belé költözhessen a még titokzatosabb lélek, és a próbás földi évek után felnőve, megerősödve, "e földi porhüvelyt" hátrahagyja és - remélhetőleg beérett lélek-kalászként - Isten örök, nagy magtárába kerülhessen.

A szeretet soha el nem múlik... a lelki életet élő ember tudja, hogy ez csakis az Isten szeretete lehet. Az emberé ugyanis szárad és zsugorodik, fakul és lendületét veszíti. Van-e, lehet-e nagyobb vigasza a bizodalmas léleknek, mint az, hogy abba a kézbe kapaszkodhat, mely létrehozta és formálta? A hitvallásos zsoltármondat ezt a megtapasztalást tükrözi. Egyrészrészt benne van a Szeretet örök vonzása, másrészt az ismeret: Isten elhagyhatna, hiszen a megromlott természetű káini ember nem azt, s nem úgy teszi, ahogy az Ő teremtettségbeli jó rendje diktálná.

Milyen nagy szeretet az, amely megengedi a végesnek, hogy a Végtelen kezében formálódva olyanná váljon, amilyennek maga is szeretné? Az Örökkévaló alkotása: a mi életünk-, de hogy mivé válik, az rajtunk is múlik. Beleszólhatunk a Nagy Fazekas tervébe, "társalkotói" lehetünk törékeny cserépedény életünknek! Olyan abszurd, istenes státusza ez az embernek, ami ha nem döbbent meg minket, akkor lehet, hogy sok mindent tudunk a világból, de nem sokat értettünk meg belőle...


Bűnbocsánat...



A mai nap imádsága:
Uram! Tedd fülemet hallóvá, szememet látóvá, hogy szereteted hatalmával élni tudjak! Ámen



"Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz a mennyekben is."
Zsolt 16,2

Ezt a hatalmat kézrátétel útján adták és adják át egymásnak ma is Jézus tanítványai. A teológiában mint "apostolica successio"-szakfogalomként (apostoli folytonosság) tartják számon. Protestánsokat katolikus részről gyakran éri a vád, hogy ez a kézrátétel-folyamat megszakadt. Ez azt jelentené, hogy a püspök kézrátétel-ereje nagyobb lenne, mint az egyszerű szerpapé... Márpedig a tanítványok között egyenlőség volt, hiába is vitatkoztak egymással, ki nagyobb közülük. Ennek a nézetkülönbségből fakadó kérdésnek a tárgyalását hagyjuk meg azoknak, akik rágódni kívánnak ezen a teológiai csonton, s hiszik, hogy ez a lényeghez tartozik. Ami fontos: Isten előtt minden ember egyforma értékű, ugyanazon méltóságú... Vannak azonban, akik kedvesebbek az ÚR előtt, mert a rajtuk való kegyelem nem lett hiábavaló. Ez azonban nem egyházhoz-tartozás, nem hit, hanem a cselekvő szeretet megélésének kérdése. A hierarchia pedig embertől való, hiszen ez mindig segíti a hatékonyságot - lásd fegyveres testületek, közigazgatás, egészségügy stb.

De mi az, ami köttetik itt lenn, s fenn? Sokan rögtön a házasságra gondolnak, hiszen a katolicizmusban, s a keleti orthodox egyházban is a házasság szentség. Pedig nem erről van szó, hiszen éppen az orthodoxiában a házasság szentsége másodszor is kiszolgáltatható... Akkor hát mit köthetnek és oldhatnak Jézus Urunk mai tanítványai?

Mindenekelőtt a bűnök életünkhöz bilincselt következményeit. Ez a hatalom nagyobb, mint a politikai és/vagy gazdasági. Napóleon is azt vallotta: "Legyőztem egész Európát, önmagamat mégsem sikerült legyőznöm!" Ha bűnt, a vétket, a mulasztást nem követné a lélek büntetése a lelkiismeret-furdalás, akkor mindenki vidám, s kiegyensúlyozott lenne ezen a Földön. Sajnos pontosan az ellenkezője az igaz, az irigység, a viszálykodás és a gonoszság generációkon és nemzeteken átívelő erejét tapasztalhatjuk. Bármennyire is szeretnénk, szabadulása az embernek ebből a helyzetéből, önerejéből nincs! Csak szabadítás létezik, ami az Istentől jön. Ebben vállal közvetítő szerepet a Krisztusban hívő testvér, amikor Jézus nevében old vagy köt. Nem papi feladatról van tehát szó! (A pap, a lelkész, a lelkipásztor mint egyháza részéről kiképzett, s kiküldött, a tanítás tisztaságára vigyázó személy van jelen a gyülekezetben - a jó rend érdekében -, amit a püspök tisztje szerint felügyel.) Közbenjáró nélkül lehetséges tehát megélni a bűnbocsánat kegyelmét, de ez közvetítő nélkül gyakorlatilag nem lehetséges, hiszen az ember pszicho-szociális lény.

Itt lép be a pap - reménység szerint -, mint hiteles személyiség. Elvégezheti azt a feladatot, amit manapság egyre kevesebben vállalnak fel. Azaz "old" és "köt"... Eloldja a bűnök személyiségtorzító hatalmát, s hozzáköt az Isten szeretetéhez. Ezen a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak...


Isten-követés...

    A mai nap imádsága:
    Uram! Ismersz mindannyiunkat, s jól tudod mi lakozik a mi lelkünkben... Kérünk, vedd el tőlünk mindazt, ami gátol, hogy Hozzád siessünk, s örvendeztess meg evangéliumoddal életünk minden napján! Ámen.

   

Rászedtél, URam, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtettél!... Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve.
Jer 20,7a és 9ab

Sokmindenben kételkedhet a próféta, a pap is, de egy valamiben soha: Isten létében... Ez ugyanis a "lételeme" - csontjaiban égő tűz, kitörölhetelen "alapprogram" gondolatai között. Sok hányatottéletű prédikátor, lelkész vagy pap próbált már szabadulni feladatától, de sikeresen senki nem fordíthat hátat Istennek, azt ugyanis nem lehet. Hiába akart volna más lenni, nem tudott, az Istentől kapott mandátum soha nem engedi, hogy a lelkünk megnyugodjon...

Amióta létezik Krisztus egyháza, azóta nem volt ennyire könnyű a klerikusok dolga! Számtalan segédeszköz - még az internet(!) is - és szervezeti forma könnyíti a "feladat" végrehajtását, s ugyanakkor soha nem volt ekkora a csábítás sem, hogy mást csináljanak a mai megbízott Jónások... Vajon melyik Isten-szolgája nem váltaná meg a hajóbért szívesen a nyugalmas élet ígéretét csillogtató Tarzusz felé? Ha Mózes szabadkozott, hogy ő "nem a szavak embere", akkor a mai kukutyini lelkész hogyne hivatkozhatna alkalmatlanságára? Tényleg nagy a restanciánk, nemcsak foghíjas pszcihotherápiás képzettségünk, mentálhigéniás rész-műveltségünk, fehérfoltos önismereti tudásunk okán, de olykor még a szép szónak is híjával vagyunk... s olykor még a keserűség hangulata is átszövi a prédikációkat. Csoda-e, ha üresednek a templomok?

Ahhoz, hogy megítéljük a szószéken állókat, a szószéken is kell állni egy kicsit. Az ugyanis mindig magasabban van, mint a templompadok. Aki oda felmegy, ha nem csinál semmit, akkor is látják, hogy mit csinál... Elbújni nem lehet, a "hegyen épített város el nem rejthető". Hadd legyek személyes! (Egyébként az Isten emberétől alapvetően ezt várja el mindenki) Hányszor(!) ültem volna szívesebben magam is csöndes hallgatóként a padokban - hiszen én is egy bárány vagyok a nyájból, csak csengőt akasztott az ÚR a nyakamba, s ha megmozdulok, az bizony azonnal megszólal - ehelyett öntudatos barikaként bégettem: remélhetőleg az Isten után...

Eredményt - ha Isten úgy tartja jónak - megmutathat -, de ez nem szükségszerű. Nemcsak a prófétai szó erősségén és szívhezszóló módján, hanem a füleken is múlik, hogy végül is az üzenet eljusson a szívbe, szétáradjon az életet szimbólikusan megjelenítő egész testbe! Hiába jeremiási tüzes szavak, ha a bűn megfagyasztotta a szíveket, akkor látványos fordulat nem következik be...

Élmény-centrikus, látvány-, és érzés-hajhász világunk ninivei mértéket is meghaladó kavalkadjában ennek ellenére hangzik az Isten ígéje. Vannak ma is kicsinyke jónások, s töprengő jeremiások! Életük nem hagy hátra biblikus nyomokat, de nem is erre hívta meg őket az Isten. Jelként állnak/élnek ők közöttünk, hogy ha majd egyszer számonkér minket Teremtőnk, miért nem választottunk ki egyetlen papot, lelkészt, lelkipásztort vagy prédikátort sem egész életünk folyamán, akkor ne hivatkozhassunk arra, hogy nem volt közelünkben egy sem...


Kísértés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy megállhassak a kísértések közepette, s megmardjak a Benned való hitben! Ámen



Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.
Jakab 1,12

Ami nem az életünk része, az többnyire nem is kísért minket, de amik elérhető közelségben vannak, azoknak mindig komoly hatása van ránk... Ugyanakkor az élet nagy isteni alaptörvénye pedig változatlan az idők kezdete óta: mindennek "ára" van, azaz a dolgok nem következmény-nélküliek. Így van ez az evésben-ivásban, emberi kapcsolatainkban és egész életvezetésünkben. A kísértéshez természetesen hozzájárulnak a külső hatások, a körülmények, de a kísértés mindvégig egy belső, lelki folyamat. Az emberlétünk már csak ilyen: a kísértés alól nincs kibúvónk, elkísér minket egész életünkben, sőt még Jézus URunk is megkísértetett... Ebben van az is, hogy a kísértés nem Istentől eleve elrendelt lélek-kínzás, hanem vágyaink érzéseink lelkünkben végbemenő dinamikus mozgása, amit - Isten segedelmével - uralhatunk.

A lelki életet élni kívánók egyik nagy baja, hogy gyorsan akarnának látványos eredményt elérni, jóllehet a lelki élet élése egyáltalán nem a teljesítményről (kegyesség intenzitása!) függ, hanem attól, hogy hajlandó-e valaki folyamatosan tanulni vagy sem? A tanulás, a megismerés munkálja a felismerést, hogy helyesen döntsünk az adott pillanatban. Aki nem cselekszik helyesen (értsd: etikusan, szeretettel), az csak hiszi magáról, hogy hívő életet él valójában csak önszeretetét táplálja önigazoló gondolataival. Akiben megvan a kellő céltudatosság - S mi a kereszténység, a Krisztus-követés, ha nem az, hogy tudom Kit követek, s célirányosan hová tartok? -, az a JóIsten segedelmével beér a célba. Jakab így fogalmaz: "elnyeri az élet koronáját". Nem azt mondja, hogy majd elnyeri valamikor, hanem elnyeri - folyamatában. Talán ezért is mondja Krisztus URunk: "Mindenki megkapja jutalmát, már itt a földön - a jók is, s a gonoszak is egyaránt". Mi ez, ha nem annak az igazolása, hogy mindvégig megmaradó perfekció-nélküliségünkben - de a kívánt tökéletes után vágyakozva -, eljuthatunk létünk "koronájához": azaz Isten, s önmagunk töredékes, de mégis megbékélést adó, harmóniát hozó megismeréséhez.

Az ÚR szereti az övéit, pontosítva: azokat, aki a közelében vannak. Jóllehet Isten mindenütt jelen van, de ha nekünk úgy tetszik, akkor a lelkünkből/szívünkből bármikor kizárhatjuk a Őt... Teremtőnk szabadságot adott, nem akármilyet!
Ezt az Istentől kapott szabadságot felhasználhatjuk jóra és rosszra is. Épülhetünk általa, s építhetünk másokat, kiteljesedhetünk vagy csapássá válhatunk felebarátaink számára. A döntés mindig nálunk van - ahogyan a következmények viselése is a mi dolgunk! Az Istenben bízó ember éppen ezért a döntésben is kéri Szerető URának segítségét - minden nap...


Szövetség...

A mai nap imádsága:
URam! Szövetségre hívtál el, s én nem is tudtam, hogy ez mit jelent. Köszönöm, hogy megtartasz minket a Te hűségedben akkor is, amikor mi hűtlenek vagyunk Hozzád! Ámen

  

De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
Zsolt 103,17-18

Luther Mártonunk kátémagyarázatait így kezdi: "Istent félnünk és szeretnünk kell..." A félelem szó helyett inkább a tiszteletet kell értenünk, azt ismeretet/tudást, hogy az Isten az nem ember, hanem ÚRIsten. Teremtő Atya - ha egyáltalán van valami értelme nemiséghez köthető szavak alkalmazása az EGYIstennel kapcsolatban -, aki nem csak kívül áll az általa létrehozott világmindenségen, de egyben benne is van, mindenhol. Aki felismeri ezt a tényt, az nem mindennapi tudás birtokosa!

S hogy miért jó tudni, hogy az Isten az URa mindennek? Ennek a tudásnak elsősorban az a hozadéka, hogy Isten mindenütt-jelenvalósága adja meg a véges teremtmény létértelmét. Isten ugyanis nem csak megteremtette a rendezett világot (kozmosz), de egyben Ő maga ebben a REND. Ha nincs rend, akkor rendetlenség van, vagyis káosz van. Ha nincs Isten-tudat, akkor érvényesülnek az evolúciós elvek: győz, felülemelkedik az erősebb, a jobbik, az életképesebb... A nagyhalnak soha nincs lelkiismeretfurdalása, mert megeszi a kishalat, de az ember nem állat, hanem ember(!) -, az egy másik kérdés, hogy istenképűségét veszejtve bizony állatabb az állatnál!

Annyi bizonyos, hogy az egyik leginkább elterjedt tévhit - s egyben kívánság/vágy is - a bűnnel kapcsolatban, hogy a következményeket "meg lehet úszni". Hát nem! A krimifilmek optimizmusa, hogy a nagytudású rendőrfelügyelő nem egészen egy óra alatt elfogja a tettest - tudjuk, hogy a valóságban sajnos a bűncselekményeknek csak töredéke(!) kerül napvilágra - mindenesetre a bűnöknek KÖVETKEZMÉNYE van, úgy az elkövetőnél, mint az áldozatnál! A büntetés nem más, mint a hiány! Az áldozat kárát talán még meg lehet téríteni, de elveszett egészséget, kettétört, megszakadt életet, tiszta lelkiismeretet hogyan lehetne visszaadni? Csak úgy, ha visszaforgathatnánk az idő kerekét -, de ez sajnos nem működik...

Régi felismerés, hogy akik a szív belső törvényét (szeretet) követik, azoknak nem kell sem a kőtáblát mutogatni, sem pedig a törvény rendelkezéseit bebiflázni, hiszen a "törvény betartása a szeretet". Azok a családok, ahol ügyelnek a "szív törvényére", azaz respektálják az Isten élet-, s életminőség-védő parancsolatait ott, áldás van. Az áldásban siker, boldogság és harmónia van, de a legnagyobb ajándék az áldásban mégis a megelégedettség. A megelégedettség mértéke pedig nem a kapott jó objektív nagyságától függ, hanem attól, hogy ki mennyire hű Istenhez, önmagához! A kevésen is lehet nagy hűséget gyakorolni, s hiába a sok, annak megléte még egyáltalán nem garancia a hűségre - sőt!

Aki tehát szereti az Istent, az nem mindennapi távlatokban él, s ezek a távlatok nem csak a horizontig, hanem azon túlra is nyúlnak - Isten végtelen kegyelme, szeretete által...