2017. augusztus 13., vasárnap

Bőkezűen, ha szűkölködünk is


„Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba… Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? … Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lukács 16:9-14)



Ha Jézushoz akarsz hasonlítani, meg kell tanulnod bőkezűnek lenni.



Nagyon könnyű akkor időt, energiát vagy pénzt áldozni valamire, ha van belőle felesleges. Az igazi próba abban rejlik, amikor a fentiekből neked is hiányod van. Ha neked is kevés van, kész lennél-e odaadni azt a keveset is, hogy másnak segíts? Ha a válaszod erre igen, akkor gratulálok! Átmentél Isten nagylelkűség tesztjén.

Miért teszteli Isten a nagylelkűségedet? Azért mert az Ő képmására teremtett téged, ezért ha Jézusra akarsz hasonlítani, meg kell tanulnod bőkezűnek lenni. Ha nem ezt teszed, akkor sohasem válsz éretté, és az Úr áldása sem lesz az életeden

Mi van akkor, ha válságban vagy és a dolgaid nem mennek túl jól – munkanélküli vagy, esetleg kevés a pénzed és úgy érzed, hogy nincs energiád, anyagi javaid, amelyekkel mások felé szolgálhatnál? Hogy lehetsz bőkezű, mikor neked is kevés van?

Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levelében van számunkra egy jó példa, ahol Pál a következőket írja a Macedóniai gyülekezetekről: “Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.” Az öröm és a szolgálat mindig együtt járnak.



A döntő próbája annak, hogy mennyire bízol Istenben az, hogy hogyan kezeled a pénzed; mert ez megmutatja, hogy mi a fontos számodra.



Mint pásztor szeretném, ha pénzügyileg sikeres lennél, hogy bőkezű adakozó lehess, hogy segíthess az embereknek, hogy jót tehess a földön. A következő 5 alapelv a válság idején segít boldogulni.



1. Ha engedelmeskedsz Isten szavának, ő gondoskodik rólad. Ha készen állsz kimondani, hogy “Istenem, azt fogom tenni, amit te elvársz tőlem, attól függetlenül, hogy van-e pénzem, vagy lehetőségem rá”, akkor Isten mindent megad majd ahhoz, hogy ezt meg is tehesd.

2. Ha megteszed, amit Isten elvár tőled, akkor Ő majd hozzáteszi azt a részt, amire te magadtól nem lennél képes. Ajánlj fel Istennek mindent, amid csak van, bármennyire is kevés legyen az, és Isten megsokszorozza úgy, ahogy nem is gondolnád, hasonlóképp ahogyan azt az 5 kenyérrel és 2 hallal tette.


3. Isten szereti a jókedvű adakozót. Minél bőkezűbb vagy Isten annál többet fog majd viszaadni neked.


4. Ha hiányod van valamiben, vess el egy magot. Bármi legyen, amiből úgy érzed, hogy nincs elég, légy bőkezű azzal a kevéssel, amid van. Ahhoz, hogy learasd a terményt először el kell vetned.


5. Az vetés és aratás nem ugyanabban az időpontban és nem magától történik. Idő és türelem szükséges hozzá.


Isten nem ment fel az alantas munka alól


"Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az" Lk 16:10

"Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek" Kol 3:23

A feladat mérete lényegtelen. A kérdés az, el kell-e végezni. Soha nem fogsz az életben olyan helyzetbe kerülni, amikor túl fontos lennél ahhoz, hogy segíts az alantasabb munkákban. Isten soha nem fog kivételezni veled. Ez alapvetően szükséges része a jellemed fejlődéséhez. A Biblia írja: "Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát." Gal. 6:3

Az ilyen apró szolgálatokban növekedhetünk Krisztushoz hasonlóvá.

Jézus az alantas feladatokra specializálódott, amiket mindenki más próbált elkerülni: lábat mosni, gyerekeknek segíteni, reggelit készíteni, és leprásokat szolgálni. Nem volt semmi hátsó szándéka, Ő azért jött, hogy szolgáljon. Ezeket nem a nagysága ellenére tette, hanem pont a nagysága miatt, és elvárja, hogy kövessük a példáját (Jn. 13:15).

Kis feladatok gyakran mutatnak nagy szívet. A te szolgai szíved apró cselekedetekben tárul fel, amilyen cselekedetek megtételére mások gondolni sem akarnak. Mint mikor Pál rőzsét gyűjtött tűzgyújtáshoz, hogy mindenki felmelegedjen a hajótörés után (ApCsel. 24:3).Ugyanolyan kimerült volt, mint mindenki más, de mégis megtette azt, amire mindenkinek szüksége volt. Semmilyen munka nem alantas számodra, ha szolgáló szíved van.

Nagy lehetőségek gyakran rejtőznek kis feladatokba. Az élet apró dolgai meghatározzák a nagy dolgokat. Ne keress hatalmas feladatokat, amiket majd elvégezhetsz Istenért. Inkább csak csináld a "nem olyan nagy dolgok"-at, és Isten majd elhív arra, amit szeretne, hogy tegyél.

Mindig többen lesznek az olyan emberek, akik "NAGY" dolgokat akarnak tenni az Úrért, mint azok, akik a kisebb dolgokat. A verseny, hogy ki legyen a vezető, elég zsúfolt, de a pálya nyitva áll azoknak, akik szolgálni akarnak.

Néha felfelé szolgálsz a hatalommal bíróknak, néha pedig lefelé a szükségben lévőknek. De bármelyik eset is álljon fenn, a szolgáló lelkületed fejlődik, mikor hajlandó vagy megtenni bármit, amire szükség van.


Négy előnye annak, ha felismered egyediségedet


"Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt." (Zsolt 139,14)

Ha egyszer megérted, hogy milyennek alkotott téged Isten, milyen a te formád, magyarázatot találsz arra is, hogy miért pont úgy kezeled a kritikát, ahogy, hogyan oldod meg a konfrontációt, hogyan barátkozol, mit gondolsz a bűnről, hogyan engedelmeskedsz a hatalomnak, miért tudsz közel kerülni emberekhez és miért nem tudsz közel kerülni emberekhez. A formád ad magyarázatot arra, hogy mi őrjít meg, mi szomorít el, mi aggaszt, tesz boldoggá - mert ez vagy te!

Négy előnye is van annak, ha felfedezed és a S.H.A.P.E köré építed az életed (S.H.A.P.E egy angol mozaikszó, amely ezekből a szavakból áll össze: Spiritual gift = lelki ajándék, Heart = szív, Ability = képesség, Personality = személyiség és Experiences = élmények)

1. Csökkenti a stresszt. Mikor biztos vagy abban hogyan vagy formálva, nem hasonlítgatod többé magadat másokhoz. Ehelyett tovább építed erősségeidet, felismered korlátaidat, kihozod a legtöbbet abból, amiben jó vagy, és nem aggódsz a többi miatt. A stressz csökkenése garantált!

2. Növeli a sikert. A siker nem azt jelenti, hogy sok pénzt keresel, hanem azt jelenti, hogy ismered Isten akaratát és pontosan aszerint létezel. Az vagy, aminek Isten szánt. Rájössz, hogy ki vagy és aszerint élsz!

3. Növeli az elégedettséget. Az elégedett élet annyi, mint azt tenni, amire formáltak. Szabadság abból származik, ha azt teszed, amire tehetséged képesít, és élvezettel tölt el, hogy Isten ilyennek alkotott. Ha életedet Isten neked szánt formája szerint alakítod, sokkal jobban átérzed Isten szeretetét, mivel összhangban élsz terveivel.

4. Növeli az önbecsülést. Manapság társadalmunkban járványszerűen terjed az alacsony önértékelés. Tanulmányok szerint az emberek több mint 50 százaléka nem a számára megfelelő munkahelyen dolgozik. Hiszem, hogy az egészséges önértékelés nem a pozitív gondolkodáson alapul, hanem két bibliai igazságon: először is, hogy számítasz Istennek, másodszor, hogy Isten egy céllal alkotott meg.

Beszéljetek róla

Ha már ismered Isten alkotta formád, szánj egy kis időt rá és gondold át, mivel töltöd el az idődet. Olyan tevékenységeket és célokat követsz, amikre Isten alkotott?

Kijelentenéd, hogy elégedett életet élsz? Min alapul az elégedettséged?
Hit...




A mai nap imádsága:
Istenem! Hiszek. Segíts meg hitetlenségemben! Ámen



"Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen."
Mt 17,20

Nem éppen hízelgő szavak ezek... Jézus ezt a mondatot akkor mondja, amikor a tanítványok a holdkórus fiú meggyógyítási kísérleténél "csődöt mondtak". Inkább biztatásra, mint dorgálásra lett volna szükségük! Honnan is tudhatták volna, hogy "ez a fajta csak böjtöléssel és imádkozással űzhető el"?

Az ember gyakran átlépi kompetencia-határait. Megszédül a kígyó ígéretétől, hogy ti. "olyanok lesztek,mint Isten", s ha tudja is, hogy olyan sosem, lesz, de szívesen eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha mégis... A hitnek a funkciója azonban egészen más. Nem arra való, hogy igazolja a csodatevésre való képességet. A hit egy másik tudat-állapot. Olyan, amiben megnyugszunk, amiben emelődünk, s másokat is képesek vagyunk emelni. A hit dinamikája tesz minket képessé arra, hogy megváltozzunk. A hit tesz minket képessé arra, hogy eljussunk egy másik identitásra, azaz személyiségünk lehúzó részei az Isten közelében előjelet váltsanak.

Ha elhisszük, hogy Isten szeret minket, akkor tényleg nagy dolgokat vihetünk végbe. A Don-kanyart megjárt emberek mesélték nekem, hogy egymást biztatták - hiszen mást nem tudtak, mert "minusz negyven fok alatt a bajtársiasság csak egy szép szó..." - Ne állj meg! Ne ülj le! Otthon várnak!". Volt aki azt mondta: "Csak egy percre hadd pihenjek meg..." - s az útszélre ülve, odafagyott.

Ha tudjuk, hogy Isten vár ránk, s hazahív, akkor nem állunk meg, hanem továbbmegyünk az úton, bármilyen nehéz legyen is az... ha feladjuk, s elengedjük magunkat, átadva lelkünket a hitetlenségnek: "Isten nem is szeret!" - a bűn szívünket örökre megfagyasztja.


A mai nap imádsága:
Uram! Híjával vagyok a hitnek... szeretnék, de nem tudok hinni abban és azokban a dolgokban, amiket általában hitnek neveznek az emberek. Kérlek segíts, hogy Rád találjak, Benned reménykedjek, s a Te segítő szereteteddel magam is a szeretet erejével oldjam meg feladataimat! Ámen.

   

Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.
Mt 17,20b

A hit óriási erő... Pislákoló mécsesként indul, de képes legyőzni a legnagyobb sötétséget is. Hit nélkül a bajok, a nyomorúságok elhordozása iszonyatosan nehéz, a tragédiák elviselése pedig szinte lehetetlen. Azt, hogy mekkora érték is a hit valójában, akkor látjuk igazán, ha életünkben legalább egyszer megtapasztaltuk a krízis torokszorongató, lélekfojtogató gyötrelmét és ugyanakkor a bizodalmas hit utat mutató, reménységet tápláló szabadságát is.

Egyáltalán van-e mértékegysége a hitnek? Meg lehet-e mérni, hogy kinek milyen erős a hite? Mustármagnyi hit... Jézus szavai komolyan elgondolkoztathatnak minket. Még mielőtt a hit egekbe-repítő nagyságáról álmodoznánk, fontos tudatosítani, mit is mond a Mester... Mint mindig, kijelentése most világos, félreérthetetlen, egyértelmű: Még mustármagnyi hitük sincs a tanítványoknak! Azoknak, akiknek pedig lehetne... Az a különös helyzet áll fenn, hogy pont azoknak nincs hite, akiknek kellene hogy legyen, hiszen Jézus közelében élnek. A csodák velük, sőt általuk - lásd kenyérszaporítás - történnek meg, de ez úgy látszik kevés az embernek...

A hit valóban óriási dolgokra képes, de soha nem a vakbuzgó, a szemellenzős, a kicsinyeskedő hit. A zsidó-keresztény kultúra egyértelműen világuralomra tört, és törekvését - a történelem tanúsága szerint - ezt sikerrel is tette. (Hogy milyen áron, az egyik másik kérdés...) Fel kell tennünk ezért a kérdést: Valóban ez lenne a krisztusi tanítás/parancs lényege: Vezető pozícióba kerülni? Ezt akarta Jézus vagy inkább valami mást?

A hegyeket mozgató hit tényleg látványos bizonyítéka lenne az istenes elkötelezettségünknek. A tény ezzel szemben az, hogy még a szalmaszálat sem tudjuk odébb tessékelni a hitünkkel... S ha csak ez lenne a bajunk! Az igazi nyomorúság mégis az, hogy már a "szalmaszál-problémáknál" is kétségbeesünk, s a "hegy-feladathoz" már el sem jutunk... s hogy közel teljes legyen az allegórikus képzavar: mindezt azért tesszük így, mert nem látjuk a fától az erdőt...

Félre a tréfával! Jézus amikor a hitet számonkéri, akkor a probléma-megoldásnak egy új dimenzióját hozza. Eladdig a "szemet-szemért, fogat-fogért, életet-életért" anyag-meghatározta életszemlélet volt az uralkodó, pedig az ember nemcsak matériából, lélekből is áll. A lélek pedig mindig feljebbvaló a testnél, de persze ebből még igazolható, hogy ezért a test az alávaló... Amikor Pál kárhozatosnak minősíti a testet, az sokkal inkább a test "bűnelkövető" voltát hangsúlyozza, de hogy mit csinál a test, azt legvégül a választást meghozó lélek határozza meg. Ősrégi magyar nyelvünk jól mutatja ezt amikor kimondjuk valakiről: lelkes vagy éppen lelketlen...

"Semmi sem lehetetlen nektek!" Az ún. politikai fordulat (1989) vonzáskörzetében nem egy szolgáltató cégnél lehetett látni a viccesnek szánt, öndicsérő reklámtáblácskát: "A lehetetlent bármikor megoldjuk, de a csodákra még várni kell!" Nos a lehetetlent nem lehet megoldani, azért mondjuk rá, hogy lehetetlen... de a hétköznapi életünkben az esetek többségében nem lehetetlen, megvalósíthatatlan dolgokról van szó, hanem olyanokról, amik lehetetlennek vagy kivitelezhetetlennek tűnnek, de valójában nem azok.

Aki nem hisz, az csak a látható alapján tájékozódik, akinek hite van, az a nem láthatókat is "belekalkulálja" az életébe - ezért eredményesebbek azok, akik hisznek. Az igazi hit természetesen soha nem a véges önmagunkban, hanem a Végtelen Mindenekfelettálló Örökkévalóban bizakodó hit...

Hűség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a Tőled kapott hűségben megízlelhessem a teljességet! Ámen
    

Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel 2,10c

Egy reprezentatív felmérésben a megkérdezetteknek az 53,4%-a szerint a monogámia mára "kiszolgálta magát", s szerintük tévhit az, hogy működne egy egész életen át... Ugyanebben a felmérésben 80,3% nem tartotta különösebben "nagy ügynek" a válást mondván: "ilyen a legjobb családban is megtörténik". Egyre több párkapcsolattal foglalkozó szakember látja úgy, hogy a házassághoz való viszonyulás alapjaiban megváltozott a nyugati világban, s a tartós kapcsolatot támogató keresztény kultúra erőteljesen hanyatlásnak indult az elmúlt évtizedekben.

Érdekes módon a hűséget mégis nagybetűvel írják, amikor arról van szó, hogy legyünk hűek a mobilszolgáltatónkhoz, egy adott autómárkához vagy valamelyik bankhoz. Hűséget követelnek a pártban is - hála Istennek most már csak kizárják egymást -, de tudjuk a történelemből azt, hogy a párthűség feladása halállal vagy legalábbis egy félhalálos szibériai száműzetéssel járt. Nagyot változott világ! Modern korunk rákfenéje, hogy a tárgyakhoz való viszony fontosabbá vált, mint a személyekhez fűződő! Sajnos az érdek átírt minden korábbi protokollt. Szemrebbenés nélkül fogadnak örök hűséget egymásnak az emberek - ha tehetik, akkor az oltárnál is - jóllehet tudják, hogy mellettük ugyanazt az esküt elmondó nem az "igazi". Lehet, hogy megvan az intimitás, egyelőre megvan még a szenvedély is, de az elkötelezettség az hiányzik...

Sajnos igen sok esetben ugyanez a helyzet az Istennel is! Megvan a lelkesedés, megvan a szentlélekkeresztség, a nyelvekenszólás, s minden, ami kell a vallási vezető szerint - csak a lényeg hiányzik: a szeretet elkötelezettsége. S mi lesz mindennek a vége? Bezárkózás egy nem létező szűk világba, ahonnan "teljes szívvel és lélekkel" lehet sarat dobálni a bűnös világra... A rosszabb eset, ha közben valaki mégis "felébred", s rájön, hogy mennyire elszúrta az életét, mert nem merte a saját Istentől rendelt sorsát élni, s hitbéli vakságában csak a szektavezér természet-, és Isten-ellenes elvárásainak akart megfelelni.

Mindhalálig hűséges lenni sokak számára elsősorban azt jelenti: elnyerni az örökélet koronáját. Pedig ez csak "ráadás"... Az Ige az élet koronájáról szól, azaz az Élet megkoronázásáról! Aki hűséges Istenhez - nem egy Isten-elképzeléshez(!) -, az elnyeri már itt a földi életében az elérhető legtöbbet: a megelégedettség teljességét. Elégedettnek lenni nemcsak "sokon", de "kevésen" is tud lenni az ember - a kérdés csak az mer-e rálépni a hit istenes útjára. Ha igen, akkor számára Isten szeretete lesz a legfontosabb s ez bearanyozza minden más viszonyát is...
Idő...

A mai nap imádsága:
Uram! Gyakran érzem, hogy kevés az időm, s oly sok a dolgom... Add, hogy Téged keresselek, s megismerve akaratodat az idővel is bölcsen együttéljek! Ámen
   

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,
kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Ef 5,15-16

Német bio-parasztember meséli, hogy a lovak átállították az életritmusát. Nyolc órát szeretett volna naponta dolgozni, de hamar rá kellett jönnie, hogy csak hat órát tudnak keményen dolgozni a hűséges jószágok, s ha még két órával megtoldja, akkor csak idegesebbek lesznek a lovak, meg persze ő is... S bizony azok, akik nem tartják ezt a ritmust hamarabb balesetet okoznak vagy könnyebben lesérülnek lovaik... Nyilvánvaló, hogy hat órát ledolgozni vidámítóbb, mint nyolcat, de ha megnézzük, hogy mire megy el az a plusz két óra, kiderül, hogy bizony ineffektívek vagyunk benne! Még a Munka Törvénykönyve is azt mondja: "számítógéppel dolgozni csak hat órán keresztül lehet, utána a munkáltató köteles másfajta munkát biztosítani"... Lám tudjuk tehát, hol a határ - mégis túllépjük.

Az idők gonoszak, s sajnos az emberek is. Az idő gonosz, mert nem hagyja megállítani magát, gyorsan múlik, amikor lassabban is tehetné, s ólomlábakon jár, amikor gyorsítani szeretnénk... Mindezeken túl még meg is lopjuk egymást az idővel! Rákényszerítjük a másikra, hogy hallgasson meg minket, pedig csak fecsegünk, s reflexszerűen védekezünk: "Jajj, most nincs időm!" -, ha meghallgatnunk kellene valakit. S ha belegondolunk abba, hogy mennyi időt töltünk csak azzal, hogy adminisztráljuk a "semmit" - akkor elszörnyülködhetünk. A modern állam - beleértve kishazánkat is -, abból indul ki, hogy mindenki csak lopni, csalni és hazudni akar. Így aztán mindenkit üldöz a jogszabályaival! 100%-os kontroll, 0%-os bizalom... Csodálkozunk, ha ilyen a civilizációnk? Csodálkozunk, hogy haldoklik a keresztény kultúra? Magunk tehetünk róla! Azt rendeltük a magunk hatáskörébe, azt akarjuk eszelősen birtokolni, ami Isten ajándéka: az Idő...

Ki az, aki mégis bölcsen él? Akinek szeméből nem ideges pillantások vetülnek ránk, aki nem veti alá magát az idő modern-ember-fabrikálta kényszerének, s tudja, hogy az idő véges, ezért itt a földön csak végtelenített álmokat érdemes kergetni. Nem kiábrándító racionalizmus ez, hanem világnézeti józanság! Aki józanul belátja, hogy az időt arra kaptuk, hogy másokkal megosszuk, annak ideje gyarapodik, s aki önző módon csak magának akar minden időt - bármennyit is rabol össze magának -, mégis kevés lesz neki. A bölcs felhasználja az időt arra, amire adatott: azaz szeret, s igyekszik mindeközben megismerni az Istent. Az esztelen üldözi az időt, igyekszik mindenütt ott lenni, mindent megnézni, minden történésben benne lenni, legvégül mégis megcsalva, érzi magát: az idő kihasználta őt... Az idő változásokra kényszerít minket, de a cél soha nem változik: Isten a végső cél, s egyben az indító ok is, hogy élhetünk, megtapasztalva az idő korlátait is. A keresztény ember nem rugdalódzik az idő ellen, mert nem ellenséget, hanem lehetőséget lát benne, aminek segítségével áldásban részesülhet...

Igazság...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne tévedjek el utamon, s ne vesszek bele önigazságaim sötét erdejébe! Add, hogy Te legyél életem világossága, s láthassam akaratodat. Add, hogy ne csak itt a Földön ismerhesselek hit által, de megláthassalak egykoron, s úgy ismerhesselek Téged, ahogyan Te ismersz engem! Ámen



Jézus pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: "Talán mi is vakok vagyunk?" Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök."
Jn 9,39-41

A történelem során megszámlálhatatlanul sok ember vállalta a mártíromságot... Vajon miért pecsételték meg vérükkel is meggyőződésüket? (Maga a görög 'mártír' szó ugyanis ezt jelenti: vérrel pecsételek meg.) Nyilvánvalóan azért, mert hittek az igazukban! Jóllehet sokan vállalták a halált saját téveszméjük miatt is, őket mégsem nevezzük mártírnak, mert ezt a titulust az utókortól csak azok érdemelték ki, akik az emberiség jólétét, a köz javát szolgálták halálig menő életükkel.

Ha valaki az igazságot képviseli, attól különösen félnek azok, akiknek - szépen mondva is - nem egyenes az életük. (Talán éppen azért, mert nagyon is jól tudják, mi az igazság!) S mert az igazság idővel úgyis kiderül, minden birodalom egyszer véget ér... Ami hazugságra épül, az mindig csak ideiglenesen áll meg, ami az igazságra, az örökké áll. A hazug ember a pillanatnak él, az igaz az örökkévalóságnak. A pillanatemberek idegesen kapkodnak ide-oda, mindent birtokolni akarnak, benne kívánnak lenni minden fontosnak vélt történésben, azaz 'sokat szeretnének markolni az életből' - mégsem teljesül be vágyuk -, és szánalmasan keveset 'fognak', az is mind kihullik, mert múlandóak. Ellenben az igaz szelíd mosollyal, bölcsen elviseli a nehézségeket, sőt még a hiányt is, hiszen ő túllát az emberi lét horizontján, s jól tudja, az ember örökkévalóságra van teremtve. Ezt a tudást, gnózist - maga a szó eredetileg felismerést jelent - csak azok érik el, akik befogadják az igazságot, az Ige emberlélekbe szánt isteni magocskáját - lásd Magvető példázata.

Éppen ebből a példázatból tudjuk, hogy kevés a lelkesedés, az elhatározás, az akarás. A farizeusok is elszántak voltak meggyőződésükben, csak éppen nem látták meg saját igazságuktól az Isten igazságát. Vélt igazságuk folyamatosan lendületben tartotta őket a vitatkozásra - Jézussal kapcsolatban különösen is. A Mester azonban "más kategória"... Ő nem a sajátját mondja, hanem azt a tiszta isteni igazságot, amit azt Atyjától kap. S mivel az Atya-ÚRIsten az élet Istene, ezért az Ő igazságai mindig az élet igazságai is egyben.

Jó Lutherünk éppen ezért mondja a Worms-i birodalmi gyűlésen: "Ha a Szentírás vagy a józan ész alapján meg nem győztök... ugyanis nem jó az embernek lelkiismerete ellen cselekednie..." -, mert a józan ész soha nem mond ellen az Isten igazságának! Bizony a "józanság lelke" (2Tim 1,7) még a Szentírást is néhol - főleg az Ószövetségben - felülírja! Aki értően olvas, az meglátja a Bibliában, melyik mondat a "pólya", s melyik mondat a "gyermek" (Hasonlat szintén Luthertől: a pólya a Biblia emberi része, a gyermek az isteni rész. Semmi értelme azonban a kettőt különválasztani, mert pólya nélkül nem marad meg a gyermek, gyermek nélkül meg haszontalan a pólya.)

A farizeusok felháborodva "ki kérik maguknak", hogy ne látnának... Önigazságuk azonban eleve vakságra ítéli őket. Isten igazsága, hogy az emberi igazság alá van vetve az isteni igazságoknak. Csak az emelkedik az isteni igazságok fölé, aki irgalmatlan minden cselekedetében. Az irgalmas ember szelíd önmagához és felebarátjához, s azért a Kegyelem Istene olykor megengedi, hogy igazságának fényéből néhány fénysugár rávetítődjék hűségeseire, hogy az "ösvényük világosságává" váljék...
EGYÜTT DOLGOZNI

...egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai." (Róma 12:5)

Ha bölcs vagy, így imádkozol: „Uram, kire van most szükségem?"; és: „Ki az, akinek segítenem kell?" Az első kérdéshez alázat kell, a másodikhoz önzetlenség. Bármi elérhető, nincs semmilyen határ, amikor az emberek nem azzal törődnek, hogy kié lesz az érdem az elért eredményért. Nagyszerű illusztrációja ennek Tenzing Norgay, egy nepáli születésű serpa élete. Elmondja, hogyan érte el ő és az új-zélandi Edmund Hillary azt, amit addig még soha senki emberfia: a Mount Everest meghódítását. Tenzing azt mondja: „Minden elért szintnél egyre nagyobb fokú csapatmunkára volt szükség. Az egyik csapat teljesen kimerült csupán attól, hogy felhozta a felszerelést a hegyre a következő csapat számára. Két ember dolga az volt, hogy ösvényt találjon, vagy vágjon, biztosítsa a köteleket. Minden erejüket arra fordították, hogy a sorban utána jövő mászónak legyen hol megvetnie lábát a következő lépésnél. Egy olyan hegyet, mint az Everest, nem mászhatsz meg úgy, hogy lehagyod a társaidat, vagy versenyre kelsz velük. Nem, a csúcsot csak lassan és óvatosan haladva, önzetlen csapatmunkával érheted el. Természetesen el akartam jutni a csúcsra, erről álmodtam egész életemben. De ha másra kerülne a sor, azt is férfiasán elviselném, nem úgy, mint egy síró kisbaba. Hol lenne Hillary, és hol lennék én a többiek nélkül? Azok nélkül a mászók nélkül, akik megtervezték az útvonalat? A serpák nélkül, akik a felszerelést vitték? Azok nélkül, akik megtisztították előttünk az utat? Mindannyiuk együttes munkája és áldozathozatala együtt tette lehetővé, hogy esélyünk legyen eljutni a csúcsra." A Biblia így tanít: „...egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai". Tartsuk tehát ezt ma észben, és próbáljunk együtt dolgozni!

ISTEN AZT MONDTA, VÁRJ!

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki."(Zsoltárok 37:23)
Mit kell tenned, amikor egy ajtó, amiről azt hitted, Isten nyitotta meg előtted, hirtelen bezárul? Gondolkozni kezdesz: „Uram, mindent jól csináltam. Miért történt ez?" Nyu­godj meg, még mindig Isten irányítja a lépteidet. Amikor reményeid összeomlani lát­szanak, amikor módosítanod kell terveiden, bízz Isten nagyobb bölcsességében és el nem múló szeretetében. Isten már eltervezte az életedet, elejétől a végéig, ezért bízz benne, hogy a dolgokat javadra fogja alakítani (Id. Ézsaiás 46:10-11). Csak egy kis időt adj neki, és fájdalmad dicsőítéssé változik, amint felismered, hogy Isten egy jelentéktelen ajtót zárt be, hogy egy nagyszerűt nyithasson meg. Az időzítés nagyon fontos! Amint elkezded megérteni Isten időzítését, egyre jobban képes leszel együtt munkálkodni vele. Ha most még nem tudsz valamit, tanulj meg bizalommal várni Rá, aki tudja, hogy mit csinál. A legtöbbünk életében az a probléma, hogy mi akarjuk ját­szani a vezető szerepet Istennel való kapcsolatunkban, és ez nem működik. Ez Isten szerepe, és nem fogja nekünk adni! Útmutatásokat ad, amelyeket követnünk kell, ak­kor is, ha nem tetszenek, vagy ha nem értjük az utat, amelyen vezet minket. „Miért tart ilyen sokáig Istennek, míg elvégez valamit?" - kérdezed. Azért mert a megválaszolat­lan kérdések teremtik meg a bizalmat. Amikor nem tudsz valamit, bíznod kell Benne, aki tudja - ez segít növekedni a hitben. Istennek meghatározott terve és menetrendje van, és amíg fel nem készülsz, addig a várószobában fog tartani. Ha most ott vagy, ne feledd, csak ha elérted az érettség újabb fokát, akkor fogja Isten kiárasztani rád újabb áldásait.