2017. november 27., hétfő

Életvezetés...




A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy igédnek megtartója lehessek mai is! Ámen

   

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói.
Jakab 1,22

Az ember nemcsak hinni akar, de hiszékeny is. Amíg a fiatalság bódító illatfelhőjében járunk, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ami jól hangzik, az jól is működik. Így történnek meg a fiatalkori botlások, s butaságunk árát olykor egy életen át nyögjük. "Elkerülhető tragédiák." - talán ezt a címet is lehetne adni egy olyan kurzusnak, ahol okítani lehetne/kellene az élet bennünket védő KRESZ-pontjait.

A keresztény fiatal is fiatal, s hasonlóan kortársaihoz ő is tapasztalatlan. Nem véletlenül környékezik meg a szekták a fiatalokat, hiszen életkori sajátosság az egyetemes válaszok utáni vágy. Csak később derül ki, hogy egy elmélet, egy világnézet annyit ér, amennyit meg lehet belőle élni/valósítani. Ami jól működőnek tűnik addig, amíg csak magamért vagyok felelős, egyszerre másképpen alakul, ha másokért is felelősséget vállalok. Amit könnyűszerrel elhordozok amíg magam vagyok, ha feleségem, gyermekeim vannak már nem tudok felvállalni, hiszen nem csak rólam van szó. Hiába tetszik valakinek az aszkétikus, szemlélődő élet, a növekedő gyermeknek ennivalóra, ruházatra és melegre van szüksége, s ennek megteremtéséhez bizony több szabadidőt kell feláldozni.

Sokan nem valósítják meg saját életükben a jézusi életmodellt, de azt mások életében előszeretettel számonkérik. Maguk ugyan nem járnak templomba, de a gyerekeket - elvégre a maguk módján jó keresztények - elzavarják oda. Számtalan papcsalád élete is zsákutcába torkollik, mert amit hirdet a családfő a szószékről, azt a hétköznapokban nem éli meg. Így a közös (családi) szolgálat öröme helyett csak a keserűség marad. Sok olyan papgyerek van, akik alig várják hogy felnőjenek, s kerülhessék az Isten házát... Hol követik el, hol követjük el a hibát? Mindenekelőtt ott, amikor olyat kérünk számon másokon, amit magunk sem tudunk megtenni. Amikor természetellenes magatartást várunk el a természetes helyett. Amikor elhisszük, hogy az Istenhit is azért van, hogy rózsaszínben lássuk a világot...

Aki cselekszi az igét, az jól tudja, hogy a válaszkeresés szabadságán túl a működőképes megoldás az, amire bizonyságtevő hiteles élet épülhet. Azt is tudjuk azonban, hogy "Ez nem tőlünk van, Isten ajándéka ez." A megoldás soha nem a magunk barkácsolta világnézet (hallgatása az igének), hanem az Isten kegyelme által annak naponkénti megtartása.



Józanság...


A mai nap imádsága:

URam! Formálj, hogy emelkedjek, s másokat is emelhessek Feléd! Ámen

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok... mivel ő, a Szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban,.
1 Pt 1,13a és 15

Józanság... nehéz gondolatokat felvető szó ez egy olyan világban, mely az illúziót, az élményt hajszolja. De mi is az "általános józanság", s volt-e, létezett-e valaha is? Sokan a régmúlt idők (aranykorszak?) mesés világába hiszik - sok mással egyetemben - ezt is. Az édeni korszak egyszer s mindenkorra véget ért, mert ellenkeztünk az Isten akaratával, s szakítottunk a jó és rossz tudásának fájáról... Nem csak Ádám és Éva, hanem mi is! A készség mindannyiunkban ott van, hiszen nem Isten-igenléssel, hanem tagadással jövünk erre a világra - persze izgalmasabb nekünk Istent "játszani", mint elfogadni helyünket a teremtettségben...

A józanság - azaz beismerése korlátainknak, elfogadása lehetőségeink végességének - nem visszahúzó erő, hanem életrendező tudatosság. Aki józan, az nem álmokat kerget, nem illúzókban él, hanem jobbító elveket valósít meg, "építő" projektekben vesz részt. Aki józan, az nem a holnapban és a holnaputánban akar élni, hanem itt és most munkálja a boldogságot, mert a boldogságért is dolgozni kell - ez emberlétünk dinamikája! Aki csak "várja a sült galambot", az távol áll az élet realitásától, s talán még azt is elhiszi, hogy az élet egyetlen értelme a túlélés - ha kell mindenáron!

Aki józan, az távlatokban gondolkodik, és tájékozódását ebben a földi világban nem csak a materialista élményei határozzák meg. Aki józan, az tudja: Isten nem úgy Isten, ahogyan a papok tanítják, az Isten nem úgy gondolkodik, ahogyan az ember, az Isten valami egészen más - totaliter aliter! Aki józan, az belátja, hogy Isten nem felhőkön üldögélő öregember, aki teremtettségében gyönyörködik, s isteni idejének nagy részét az emberekkel való mindennapos hiábavaló küszködés teszi ki, hanem Isten az Végtelen ERŐ, Világmindenséget átfogó REND... Nem küszködik démonokkal és bukott angyalokkal, hiszen hatalma Végtelen, s mindent az Ő erejének jelenléte vagy annak HIÁNYA(!) határoz meg...

Aki józan, az azt is belátja, hogy a szent élet nem más, mint ráhangolódás a Gondviselésre és a belső igény erősítése, táplálása a szépre, a jóra, egymás emelésére. A szent élet nem a soha el nem érhető "eszményi" kergetése, hanem az élet szépségeinek, örömeinek megtalálása kis dolgokban: a virágok színeiben, a patak csobogásában a gyermekek huncut mosolyában vagy éppen a szeretet szolgálatában álló gondolatok naponkénti megtalálásában. Aki "szent", az nem azt jelenti, hogy már tökéletes és semmi fogyatékossága nincs, hanem annak a tudatos hétköznapi megélése, hogy ő Istené, s a Hozzátartozás boldog "együgyűségében" nem lefelé és visszafelé, hanem előre és fölfelé néz, s erre bátorít másokat is...



Kommunikáció...


A mai nap imádsága:

Uram! Információzuhatagos életemben sokszor azt sem tudom melyik hír a fontosabb számomra. Kérlek Téged, adj nekem bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a természetes építőt a természetellenes rombolótól, s Veled, Benned és Általad harmóniában élhessem meg istenképűségre teremtett életemet! Ámen


Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.
Kol 4,5-6

Talán soha ennyi időt nem töltöttünk el beszélgetésekkel, s talán soha ennyire nem volt felületes a kommunikációnk, mint manapság. Mobil, skype, messenger vagy "hagyományos" telefon, email és SMS - a lehetőségek a szó szoros értelmében határtalanok, hiszen kontinensek között is majdnem úgy beszélhetünk egymással, mintha beszélgetőpartnerünk mellettünk lenne. Milyen nagyszerű is lett volna az internet kommunikációs szabadsága a nyolcvanas évek közepén, amikor késő este valamelyik éppen működő hideg-koszos-sötét utcai telefonfülke sivárságában a németországi ösztöndíjon lévő kedvesem csilingelő hangját próbáltam hallgatni a recsegő matáv-bakelit-telefonkagylóban, mely szerelmes kommunikációs áhitat oly gyorsan véget ért, hiszen a készülék mohón nyelte a kövér pénzérméket, nos milyen jó lett volna akkor egy internettelefon! De akkor még nem volt. Volt helyette boríték és levélpapír, meg volt ÁEH (Állami Egyházügyi Hivatal) meg kémelhárítás, meg a Belügyminisztérium Különleges Osztályai... meg sok-sok talpnyaló, akik figyelték a "klerikális reakció" kapcsolattartásait is, gyanítom a mienket is. Ma vatikáni diplomata barátom (akkor még kispap) pedig hasztalan kezdte így leveleit: "Tiltakozom az Emberi Jogok Egyetemes Alkotmánya nevében leveleim átvizsgálási ellen..."

Nagyott változott a világ! Előnyére és hátrányára is. A rég áhított szabadsággal csak igen kevesek tudtak mit kezdeni, a többség - mint Izráel népe az egyiptomi szabadulása után a négyszázéves szolgaságból -, a hitványt kezdte el imádni aranyborjúként. 40 évig tartott a pusztai vándorlás, 40 évig nyögte a választott nép kemény-nyakúságának következményeit. Miért lenne ez ma másképpen? Legalább két generációnak kell ma is nyögnie a szabadosság ördögi adóját, hogy megútálja a bűnt, s végül Isten után, szabadításért kiáltson... Lám, az egekbe magasztalt digitális technika sem hozott megváltást, de ugyanakkor született új "bűnforma": a cyber-bűnözés... A kérdés tehát ma sem az, hogy "mi módon?", hanem a "mit?" Mit is mondjunk? Mivel tápláljuk a másik ember lelkét? Mindennapos beszélgetéseinkben építő vagy romboló szavak hagyják-e el ajkunkat? Dicsérő mondatokkal erősítjük-e a másikat vagy panasszal terheljük? Nyilvánvaló, hogy nem a kommunikációs tréning hiánya vagy esetleges megléte, de helytelen használata a legfőbb gond. Az alapprobléma: a favorizált modern életstílusunk.

Rohanó világunk tömegével gyártja a felületességet. Amikor a meghatározó erő a gagyi, az értéktelen, amikor észbontó nyereségnek tünteti fel a média a múlandóságot, amikor ugri-bugri, zenélni se klasszikus értelemben, sem pedig lelkesedésből nem tudó, a kábítószer-élvezetbe fulladt egynapos sztárocskák a "példaképek" - akkor valami nagy baj van. Az Istent semmibe vevő lelkiismeretlen ember csak bajt teremt ebben a világban... Az ökológiai katasztrófa nemcsak a profithajhász cégek bűne, hanem azoké is, akik könnyedén csikket szórnak szanaszét vagy gátlástalanul szemetelnek. Nem érdekli őket, hogy szennyezik az élet legnagyobb kincseit: a vizet, s a levegőt... (Az ilyen ember egyébként könnyen felismerhető: durva kommunikációja elárulja őt!) A manapság oly divatos környezettudatos lét sem újdonság, a számonkérő Istennel számoló életforma tulajdonképpeni unokájáról van szó! Ezért az istenesen élő ember mindig partner a természet megóvásában.

Mindenről beszélünk manapság, az Istenről azonban egyre kevesebbet, s egyre laposabban! Pedig vannak pillanatok, amikor finoman - nem lehengerlően! -, lehetőség adódik, hogy bizonyságot tegyünk a szívünkben élő reménységről. Rossz kommunikációval, a triumfáló istenelképzelésekkel nagyon sokat árthatunk, ilyenkor bizony jobb lenne, ha hallgatnánk. Amikor azonban azt várják tőlünk, hogy szóljunk, akkor végre mondjunk is már valamit, s ne csak magunkról, hanem mindenekelőtt az Istenről beszéljünk...



Testünk és lelkünk megelégítéséért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Te látod vágyakozásaimat, s azt is, hogy életem minden dolgában Téged kereslek. Kérlek, vondd magadhoz kereső lelkemet, hogy Veled együtt, - nehézségeim ellenére -, békében élhessem meg mindennapjaimat! Ámen.



A tanítványok összeszedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal,
amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.
Jn 6,13

Ha az emberek tudatában megkopik a kenyér szimbólikus jelentése, sőt elveszíti a szó "mindennapi" az önmagán túlmutató jelentését, akkor beteljesedik a "látván nem látnak, s hallván nem hallanak" Bibliából jól ismert prófécia. Amíg a világ egyharmada éhezik, a világ másik ún. jóléti harmadában feltartóztathatatlanul emelkedik azon betegek száma, akik betegségüket a mértéktelen evésnek, ivásnak köszönhetik. Az igazi kenyér, amiben minden benne van, egyre ritkábban található meg a polcokon, de a legfinomabb kenyér talán éppen az, amibe az édesanyák belesütik a saját szívüket is... Azt, hogy kevés az ilyen kenyér, jelzi társdalmunk állapota is. Ugyanis a kenyér nem dekoráció az asztalunkon, hanem táplálkozásunk alfája és omegája. A kenyér nem a szemnek, hanem a testnek készül! Tudom, az áruházak polcain a kenyerek úgy néznek ki, mintha minden bennük lenne... s mi minden van bennük!

Jézus öt kenyérkével ötezret elégít meg, sőt a maradékkal még tizenkét kosarat is teljesen megtöltenek. Miről van itt szó? Talán arról, amit néhány írásmagyarázó fejteget, hogy általában mindenki csak magára gondol, de amikor Jézus leülteti őket ötvenes csoportokba (egy olyan közösségbe, amely éppen még átlátható, de már erőt is képvisel, amolyan "nagycsaládos") akkor mégis előkerülnek a tarisznyákból a maradékok? Az üzenet tényleg az lenne, ha átlátható közösségben vagyok, akkor láthatók a közös célok is? Vagy esetleg többről?

Jézus maga az élő kenyér. Ahogyan az öt kenyér sokezer búzaszeme egykoron magába gyűjtötte az éltető Nap fényét, ugyanúgy Jézus öt sebe is azt a Fényt hozta ebbe a világba, amely egyedül képes megelégíteni a lélek éhségét. A léleknek ugyanis nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Nem a kegyes frázisok naponkénti ismételgetése a kulcs az Istenhez, hanem az őszinte bűnbánat. Ha ez nincs, akkor nincs Istenhez való megtérés sem! "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!" - mondja Jézus, mert tudja, hogy gazdagság, önzés, kivagyiság mind olyan visszahúzó erő ebbe az anyagvilágba, hogy még a teve is könnyebben átmegy tű fokán, minthogy az ilyenek bejussanak az Isten országába. Megelégíteni csak az Isten tud, de ezt nehezen értik az emberek. Ezért szükséges mások elé odaélni a Fenntről kapott szeretet, ami egyedül hitelesíti szavainkat.



Vigasztalás...


A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm, hogy megvigasztalsz, s igéddel bátorítasz minden nap! A bennem lévő gyönge akarást erősítsd, s legyen áldásod mindazok életén, akik Tebenned bizakodnak! Ámen


Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat,
1 Thessz 5,11

Sok igazságtalanság történik a világban... Akaratlanul is, de nagyrészt szánt szándékkal. Amikor tragédiák történnek, akkor magyarázatot követelünk Istentől, a másiktól, önmagunktól: Választ akarunk kapni a miértre. Miért történhetett meg, ami megtörtént, miért engedte meg az Isten, s miért éppen velem történt, ami történt? Egyszerűen csak véletlenek sorozata, rosszkor voltam rossz helyen, vagy netalán a Sors üldözöttje lennék? A válasz ugyanolyan misztikus, mint az Isten-kérdés maga! "A szenvedés bizony az isteni titokzatosság része" - írja Karl Rahner, a katolikus teológus. Az élet valósága, hogy a szenvedést senki nem kerülheti ki, ahogyan az Istent sem: egyszer mindennek eljön a maga ideje: megvan ugyanis az ideje a nevetésnek és sírásnak is...

Aki sírt, akinek fájt már a lelke, az azt is tudja, milyen fontos a vigasztalás. Ha megvigasztalták azért, ha nem, akkor meg a hiánya okán. Szükségünk van vigasztalásra, megvigasztalódásra, mert különben megbolondulunk. S olyat teszünk, amit lelkünk mélyén magunk sem akarunk. Magyarázatokat aztán találhatunk halmozottan hátrányos szociális helyzetben vagy éppen az Ördögben - csakhát a magyarázat már nem változtat meg semmit... Az idő kerekét visszaforgatni nem lehet, ami megtörtént az megtörtént, az áldozat már soha többé nem jön vissza a temetőből! Hány közúti baleset történt már csak alkohol és/vagy drog hatása miatt, s még mennyit fog előidézni az ember önzése! Hány ártatlan embernek kell még meghalnia az emberi butaság, s a szabadság hamis értelmezése miatt? A választ Isten tudja, mi legfeljebb csak sejthetjük...

Hol vétettünk, ki a hibás? A Sátán, az Isten? Úgy gondolom elsősorban a felelősséget kapott felnőttek... Akik nem élték gyermekeik elé az élet szeretetét, s az Isten tiszteletét. A felnőttek, akik létrehozták és fenntartják ezt a világot, a maga önmagában is ellentmondásos elképzeléseikkel: A négyéves gyermek, akinek fel kell fedeznie a határtalan világot, a játszótér vaskerítésén belül álmodozhat csupán... Az én gyerekkoromban késő estig játszottunk kint a faluszélen, a természetben, megismerve fizikai korlátainkat a testünknek, mert kardoztunk, birkoztunk, fára másztunk és leestünk... A gyermeki lélek a határtalan kalandokra vágyik, s számunkra a játék az időtlenségben telt, korlátot csak egy valami jelentett: a másik, a játszótárs, akire vigyáztunk, s ő is vigyázott ránk... S ha valami fájt, akkor vigasztaltuk egymást. A vigasztalásban pedig kiderült, hogy nem én vagyok a világ közepe, ott a van a másik ember(ke) is!

Különösen nagy szükségünk van a vigasztalásra. Hadd mondjam: vigasztalni csak az Isten tud! Az idő nem gyógyítja be a sebeket, a veszteség évtizedek múlva is veszteség marad! Ha szülő nem adja meg a gyermekének az érzelmi biztonságot gyermekkorban, akkor az a gyermek egész életében érzelmi deficittel fog élni, hacsak oda nem talál az Istenhez. A Magvető példázatából tudjuk (borzasztó dolog!), de a háromnegyed része az embervilágnak végül is nem talál oda Teremtőjéhez...

Isten arra rendelt mindannyiunkat, hogy egymást, s ez által Isten országát építsük. Ha elfordulunk embertársainktól, ha csak a magunk dolgaival törődünk, akkor nemcsak nem töltjük be Teremtőnk akaratát, de boldogtalanuk is leszünk - vigasztalhatatlanul...
ELMÉLKEDÉS

„…tanulmányozd éjjel-nappal…” (Józsué 1:8)
Kedves lelkipásztor, mondd csak, te csontsovány konyhafőnök vagy? Gyülekezetednek minden vasárnap egészséges ételt szolgálsz fel, ám te magad lelkileg éhen halsz? Hagytad, hogy a gyülekezet ügyes-bajos dolgainak intézése elrabolja az imaéleted és azt az időt, amit a Szentírás tanulmányozásával töltenél, hogy épülj belőle? A szolgálat egyik legnagyobb veszélye, hogy mindig csak adunk, de nem kapunk. Anyagi értelemben, ha több a kiadásod, mint a bevételed, az csődöt jelent. Ugyanez igaz lelki értelemben is. Amikor Józsué vette át Mózes helyét Izráel vezetésében, Isten háromszor mondta el neki ugyanazt a dolgot: „Légy erős és bátor!” (Józsué 1:6,7,9). Aztán elmagyarázta Józsuénak, honnan vehet erőt és bátorságot: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józsué 1:8). Figyeld meg ezeket a szavakat: „Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz”! Fontos feladatod van, amit az erőd és a sikered érdekében el kell végezned. Mi az? „…tanulmányozd [Isten Igéjét] éjjel-nappal…”! A tanulmányozás olyan, mint a kérődzés. A szarvasmarha kérődző állat. Megrágja a takarmányt, lenyeli, aztán visszaöklendezi, rág rajta még egy kicsit, és minden alkalommal valamivel többet nyer ki belőle. Rágódj Isten szavain! Gondolkozz rajta! Ha lelkileg egészséges akarsz lenni, tanulmányozd a Szentírást és elmélkedj rajta!


Sáfárság

„Adj számot a sáfárságodról!” (Lukács 16:2)

A bibliai sáfárság fogalmának megértéséhez a kulcs az, ha tisztázzuk a „tulajdon” kérdését. Az intéző nem tulajdonosa annak a birtoknak, amelyet igazgat, ezért úgy kell intéznie a dolgokat, hogy egyik szemével mindig azt nézze, hogy főnökének, a tulajdonosnak kedvére tegyen. Manapság ez az, ami irritál minket. Azt gondoljuk: „Az időm az enyém. A képességeim az enyémek, hogy a karrierem építésére használjam őket, mert kemény munkával én fejlesztettem őket. Ezek az én dolgaim, megvettem őket, megfizettem értük.” A Biblia azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Korinthus 4:7). Minden jó dolog, amivel rendelkezel, Istentől kapott ajándék – próbáld ezt észben tartani! A jó sáfár, mint a bölcs befektető, három dolgot tesz: 1) A jövőbe tekint. Nem engedi, hogy azok befolyásolják vagy eltereljék, akik engednek mindent elveszni az azonnali örömért, és csak a pillanatnak élnek. 2) Fegyelmezett és türelmes. Rendületlen marad, hozzon az élet akár jót, akár rosszat, mert megérti, hogy: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). 3) Vállalja a kockázatot a gazdája javára. Nem ostoba kockázatokat, de megimádkozott, körültekintően átgondolt kockázatokat. Egyetlen befektető sem lehet teljesen biztos a pénzügyei jövőjét illetően, hiszen bármikor történhet valami drasztikus dolog, ami összeomláshoz vezethet. De van egy különbség: ha Isten életünkre vonatkozó tervét követjük, akkor, még ha el is veszítünk valamit itt a földön, sokkal többet nyerhetünk a mennyben.



„…megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” (Máté 25:19)

A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett sáfárságunkra vonatkozóan: 1) A gazda „kinek-kinek képessége szerint” adott tálentumot (Máté 25:15). Isten tudja, hogy mivel tudsz megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy mire hívott el téged. A gazda nem terhelte meg az egytálentumos embert öt tálentum felelősségével, sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek több mindenük van, jobb sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbük van, rossz intézők, hanem, hogy Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a birtokában jól tudja, hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit Isten nem bízott rád, hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős. Bármit is bízott Isten a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt. 2) „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg magát, és nem változtatta meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen, másodszor azért jön, hogy uralkodjon – és megjutalmazza sáfárait. „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel…? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, munkában talál!” (Lukács 12:42-43). Ne fáradj bele, és ne engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor a Gazda majd azt mondja neked: „Jól van!” Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem igaz?



„Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)

Jézus tálentumokról szóló példázatában az első két intéző jutalmat kapott azért, mert megsokszorozta azt, amit a gazda rábízott. Az első így szólt az urához: „nézd, másik öt talentumot nyertem” (Máté 25:20). Ha Isten ránk bíz valamit, nem zsinegeket húzgálva ül a mennyben, hogy irányítson minket, mint valami bábokat. Szabad választásunk van. Szabadon elronthatjuk az ügyeit, vagy akár a lehető legtöbbet hozhatjuk ki belőlük. Az első két szolga azt tette a gazda pénzével, amit az elvárt tőlük. Isten nekünk adja – de nekünk kell kezelnünk. Isten nem fogja helyettünk kezelni! Ez eléggé nyilvánvaló a harmadik szolga sorsából, aki ezt mondta: „…Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy… Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe…” (Máté 25:24-25). Olyan volt ő, mint azok, akik azt mondják: „Isten elvárásai túl magasak. Attól félek, ha igent mondok neki, túl sokat fog követelni tőlem. Inkább csak itt maradok az oldalvonalnál, ahol biztonságban vagyok.” Ez rossz sáfárság és még rosszabb teológia. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy nem vagy képes arra, amit Isten kíván tőled! Az ő kegyelme által képes vagy rá! Az első két szolga tisztában volt a gazda elvárásaival – tulajdonképpen ezt jelenti jó sáfárnak lenni. Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, mert leírta Igéjében, csak olvassuk el! A gazda parancsa azért számított, mert a sáfárok munkája fontos volt. Valódi felelősségük volt, és munkájukat hűségesen végezték. Nos, te hol állsz a hűség ranglistáján? Ha nem vagy benne biztos, vizsgáld meg magad!



„…ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thesszalonika 3:10)

Egy történetben egy nagyon szomorú kinézetű fickó jött a templomba. „Mi történt?” – kérdezte a lelkész. „Két héttel ezelőtt meghalt a nagybátyám, és rám hagyott 75 000 fontot. Aztán a múlt héten meghalt a nagynéném, és rám hagyott 50 000 fontot.” „Akkor miért ilyen szomorú?” – kérdezte a lelkész. „Mert ezen a héten senki sem halt meg” – felelte az. Vicces történet, csak egy baj van: a Biblia azt mondja, hogy az ember „dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek” (Efézus 4:28). Az első feladat, amit Isten Ádámra bízott, az volt, hogy őrizze és művelje a kertet, hogy az gyümölcsöző legyen. Még abban a tökéletes környezetben is volt Ádámnak elvégzendő munkája. Ha jó sáfár akarsz lenni, és gyarapítani akarod a gazdád pénzét, akkor termelő munkába kell fognod. Ahhoz, hogy valamit tovább tudj adni, kell, hogy legyen valamennyi felesleged. Ez a probléma a szerencsejátékkal: a munka nem helyettesíthető a szerencsével. Nem az a dolgod, hogy olyan embereken segíts, akik nem akarnak dolgozni. Tony Evans írja: „A jó sáfár nem azon töpreng, hogy mikor kap egy szeletet a tortából alamizsnaként, a jó sáfár tortákat süt, élvezi munkája eredményét, és amije van, azt megosztja másokkal.” Vannak emberek, akik megkérdőjelezik a befektetést, mert nem illik bele a munkáról alkotott elképzeléseikbe. Nos, Isten azt mondta Ádámnak, hogy vessen. A vetés is befektetés az aratás reményében. Az első bűneset óta van az, hogy megpróbálunk módszereket találni a becsületes termelőmunka elkerülésére. A munkád része a sáfárságodnak. Úgy végzed, mintha Isten lenne a munkaadód? Merthogy Ő az!


Tedd Jézust életed Urává!


„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve.” (Galata 2:20)

Pál azt írja: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…” Ezek a szavak éppen olyan vonzóak testies gondolkodásunk számára, mint a gyökérkezelés. De Isten országa csak akkor tud eljönni, és akarata csak akkor megy végbe bennünk, ha énünk „keresztre van feszítve”. Életed melyik területén hallod a kalapácsütéseket? Ezek azok a területek, melyeket még nem adtunk át; azok, amelyek a legtöbb gondot okozzák neked, nem igaz?

Pál így írja le a küzdelmet a test és a lélek között, mellyel naponként szembesülünk: „Azok körében, akik Krisztushoz tartoznak, mindent, ami arról szól, hogy a magunk útját járjuk, és gondolkodás nélkül beveszünk mindent, amit más szükségesnek tart, végérvényesen elpusztítanak – keresztre feszítenek. Mivel ez az az életmód, amit választottunk, a Lélek élete, legyen gondunk rá, hogy ez ne csupán egy eszme legyen a fejünkben, vagy egy érzés a szívünkben, hanem dolgozzuk ki ennek a megélését a legapróbb részletekig…” (Galata 5:24-25 TM) Mit jelent „Krisztussal együtt megfeszítve” lenni? Ruth Calkin azt írja Tell Me Again, Lord, I Forget [Mondd el újra, Uram, elfelejtettem!] című könyvében: „Először azt kértem, Uram, hogy állj ki mellettem. A zsoltárossal együtt így imádkoztam: ’Az Úr velem van… védd meg a jogaimat, Uram!’. De minden kérlelésem ellenére verítékben fürödve feküdtem a sötétben, míg teljes megadással így nem kiáltottam: ’Ne állj ki mellettem, Uram, csak végy a kezedbe!’ – és egyszerre reggel lett.” Állítólag egy napon, amikor kopogtak Luther Márton ajtaján, és egy férfi megkérdezte: „Itt lakik Dr. Luther Márton?”, Luther így felelt: „Nem. Ő meghalt. Itt Krisztus lakik.” A jogaid, az éned és a komfortérzeted többé nem számít. Azt kérdezed, akkor mi számít? Meghalni önmagunknak, és Jézust tenni életünk urává!
Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.
János 5,22

Uram! Ítéltek fölöttem olyan ítélőszékek, melyeknek nem volt Istentől fölhatalmazásuk. Emberek súgtak össze életem fölött - a Te Igéd kifejezett tilalma ellenére. Tudod: hányszor megsebeztek. Álltam olyan ítélőszék előtt is, amelynek joga volt Isten rendelkezésére hivatkozni, mert föladata: az országban és az egyházban a jó rend fölött őrködni. Tévedő emberekből álltak ezek az ítélőszékek is. Ezért az utolsó ítéletet hirdető szavad nagymértékben jelent vigasztalást számomra. Mert ott - a mennyei Atya megbízása alapján - Te léssz a bírám.

Uram! Békességet az utolsó ítélet képe előtt nem a magam tisztasága miatt érzek. Ha magamra gondolok és Isten szent törvényéhez való viszonyomra, akkor valóban minden okom megvolna a rettegésre. Békességet Te jelentesz számomra. Te nem az ítélet szigorával jöttél hozzám, hanem a szeretet jóságával. Te törvényed alkalmazása előtt kegyelmed eszközeit alkalmaztad életemen. Igéddel és szentségeiddel a benned való hitet és az irántad való szeretetet keltegetted bennem. Te nem látszat alapján ítélsz. Te bár - nálam is jobban - ismered nyilvánvaló és titkos bűneimet, de ugyanúgy látod a vágyat is, amellyel hozzád kívánkozom. Áldom Istent, aki örök bírámmá téged tett.


Kereszt a teremtésben
    

     Tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
     Római levél 8, 22.
    
     Isten legszebb és legkedvesebb teremtménye, az áldott nap csak kisrészt szolgál az igazaknak. Míg egy igazra rásüt, ezernyi gonoszra kell ragyognia. Világítania kell istentelen gonoszságukhoz. Tehát gyönyörű, tiszta szolgálatát, méltatlan, alávaló, hitvány latrokra kell pazarolnia. Pedig e derék teremtmény sokkal szívesebben szolgálná az igazakat. De kénytelen tűrni s akarata ellenére a gonosz világot szolgálni. Ám mégis reménységgel, hogy egyszer véget ér e szolgálat. Addig is Istennek engedelmeskedik, aki azért kényszeríti ilyesmire, hogy e világ irgalmas Istennek lássa Őt, "aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Ezért szolgál a nap hiábavalóságra s vesztegeti jótékony szolgálatát - hiába is. Az Úr Isten azonban majd előveszi a maga idején azokat, akik az Ő teremtményeivel visszaéltek; teremtményeinek szolgálatáért pedig gazdagon megfizet. Pál apostol tehát a szent keresztet rájegyzi minden teremtményre, mert látja, hogy az egész teremtett világ velünk együtt szenved és keresztet hord. Ezért ne panaszkodjunk és siránkozzunk, ha valami fáj, hanem várjuk türelemmel testünk megváltását, amely egykor bizonnyal nyilvánvalóvá lesz rajtunk. Főként mivel tudjuk, hogy az egész teremtett világ - miként a szülő asszony nagy szorongásban nyög és sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Akkor majd nékik is eljön a megváltás. Nem lesznek többé hiábavalóság alávetett szolgái, hanem egyedül Isten gyermekeit szolgálják, - önként, örömmel.
    
          Fogságból megszabadultunk,
Sebeiddel meggyógyultunk;
          Bűntől s haláltól, oh áldott,
          Megváltád mind a világot.


Kérlek, Uram, légy az én igazságom!

Megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
(Jer 31,34)
És az Isten megbocsát! Újra, annyi árulás és csalás után képes mindent elfelejteni, és velünk, a hűtlenekkel mindent újrakezdeni. Olyan ő, mint a börtönben a fiát meglátogató anya. Neki már nem lehet nagyobb fájdalmat okozni, egy ilyen anyát már nem lehet még jobban megbántani. Krisztus olyan, mint ez az asszony, habár vétettünk ellene, mégis a megszégyenülést is vállalva, jön el értünk a bűnünkbe, hogy kiváltson minket onnan. Ő a "sértett", ki megbocsátani jön, a "vádlott", aki viseli a következmények terhét és a "bíró", ki a vádlott-csere fejében minket szabadon enged, felment halálos bűnünk alól, hogy ne pusztuljunk el miatta. Így hát nem lehet, hogy az ő kitartó szeretetétől ne szégyenüljünk meg, és ne változtasson meg minket, börtönben sínylődő fiait. Az Isten megbocsát, az Isten könyörül, és nem tudok áhítat nélkül megrökönyödni szeretetén.

Ím előtted állok, ím előtted állok,
ajtód előtt zörgetek.
Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel
Vétkeztem te ellened:
Kérlek mindaz által, Nagy irgalmassággal
Fogadd vissza gyermeked.
(Görög Tibor)

Uram, te szeretetnek és jóságnak vagy örök Istene, aki
engem sok gyarlóságom és bűnöm ellenére sem vetsz el,
hanem szelíd jósággal elnézed és megbocsátod azokat.
Irgalmazz nekem, segíts, hogy megváltozzam, hogy a te
utadat járjam. Segíts, hogy veled együtt én is meg
tudjak bocsátani magamnak, és adj erőt, hogy ugyanazon
hibát többé el ne kövessem! Ámen.


MEDDIG SÁNTIKÁLTOK?

"Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, köves- sétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt." 1Királyok 18,21

Isten az ítélet előtt mindig kérdez. Ad még egy lehetőséget az embernek. Sok minden fordul meg azon, hogy mit válaszolsz. A mai kérdéssel is lehet azt tenni, amit a nép tett: "És nem felelt néki a nép csak egy szót sem." Isten kérdése ennyi: "Meddig?" Hogy kétfelé sántikálsz, az megállapítás. Isten Szentlelke tényként állapítja meg, hogy Isten népe és te is - kétfelé sántikálsz. Isten csak egészet fogad el. A kétfelé sántikálás oka, hogy két úrnak szolgálsz. Azért szolgál valaki kettőnek, mert aggodalmaskodik, hogy az egyik nem tudja eltartani. Aggódás miatt van a hitetlenség. Olyan sokszor fájó nekem, amikor látom, hogy Isten gyermekei nem bíznak az Úrban. Vannak-e döntéseid, amit nem az Úrért teszel? Szeretném most ezt a mondatot komolyan a szívedre helyezni: "Ha az Úr az Isten..." Jézus Úr az életedben? Házad népe életeden keresztül Úrnak látja Jézust? Ha az Úr az Isten, Tőle van számodra minden? őreá nézve élsz és gondolkozol? A kérdés ez: "Meddig?" Most kimondhatod az Úrnak: eddig, és nem tovább. "Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük" (1Pét 4,3). Kiteszed-e most a pontot az egész eddigi életed után? Isten útján nincs is-is. "Ha az Úr az Isten, kövessétek őt. Ha pedig a Baál, kövessétek azt." Valamelyiket hagyd abba. Vagy az önmagadat szerető éle-tedet, vagy az Úr Jézus követését. "Vajha hideg volnál, vagy hév" (Jel 3,15). Isten ma választás elé állít. A hitetlen ember dönt - a világ vagy Jézus. A hívő ember dönt - Jézus vagy én.


Minden utadban nyugalmat ad

?Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?"  (2Móz 33,14).

   Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni! Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.
   Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.


SÁTÁN HARAGJA ÉBREN
       
  "Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen." (1Pt 5:7-8)
 
  Ha a világot meg kell győzni bűn tekintetében - mint Isten törvényének áthágóit -, azt az emberi eszközökön keresztül munkálkodó Szentlélek teheti meg. A gyülekezetnek le kell ráznia tetszhalott állapotát; mert az Úr meg akarja áldani népét, azokat, akik felismerik az elnyert áldásokat, és továbbítják azt tiszta és erőteljes fénysugárként. "És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok... és az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok." (Ez 36:25-27)
  Ha a gyülekezet pusztasága olyanná lesz, mint egy termékeny mező, a termékeny mező pedig mint egy erdő, ez az Istennek népére kiáradt Szentlelke által van. A mennyei szolgálattevők régen várnak az emberekre, hogy a gyülekezet tagjai együttműködjenek velük abban a nagy munkában, amit el kell végezni. Rád is várnak. Olyan tágas a mező, olyan világos a terv, hogy minden megszentelt szív a szent ügy szolgálatába kíván állni.
  Ugyanebben az időben egy másik irányú erő a mélység minden hatalmát felkavarja. A gonosz angyalok munkái megnyilvánulnak a csalódások, megtévesztések, a katasztrófák, valamint a nem megszokott bűnözés esetei által. Miközben Isten elküldi a kegyelem angyalait, hogy az emberi eszközök által dolgozzanak, Sátán is működésbe hozza hadseregét, megsarcolja mindazokat, akik alárendelik magukat neki. Sok úr lesz és sok isten. Hallatszani fog a kiáltás: "Íme itt a Krisztus", "Íme Ő itt van". Sátán gonosz cselvetése nyilvánul meg mindenfelé, hogy elvonja figyelmünket a jelen kötelességéről. A hamis krisztus megjelenése csalóka reményt ébreszt azokban, akiknek elméje engedi magát becsapni. Az ébren levő gyülekezeti tagok sietve felkelnek, hogy a sátáni erők megnyilvánulásait valóságukban, az igazi világosság megvilágításában mutassák be az emberek előtt. (General Conference Bulletin, 1893. február 28.)
 
A szüntelen imádkozás

Szüntelen imádkozzatok!
(1 Thess 5, 17)


Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetőségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensőnk állandóan őfelé irányul. „Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, időt és magányt kértem. Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."

A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál. Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el. De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el? „Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá idom" - mondogatják. Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsoségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük. Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerosödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.

Az imádkozó ember csendes, és hallgatag. Aki sokat beszél Istennel, takarékoskodik a szavakkal és így súlya van annak, amit mond. Az ilyen embernek rendezett belső élete van. Aki elmulasztja az imádságot, az csapongó, felszínes ember lesz. Csak az imádkozó embernek van igazi belső élete. Aki nem megy be Isten szentélyébe, az belebonyolódik a külsőségekbe, kíváncsiskodik, mindenfelé nézeget, hallgatózik. Az imádkozó emberben mélység van és egész élete egyetlen középpont körül forog.


?Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, hogy vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok??
(Jn. 7:17)

?Az Istennel szembeni bizalmatlanság, ami a valóságban ellenségeskedés vele szemben, a meg nem újult szív természetes hajlama. A hitet a Szentlélek ébreszti, a hit pedig csak akkor nő, ha ápoljuk. Senki sem válhat erős hitűvé céltudatos erőfeszítések nélkül. A hitetlenség erősödik, ha tápláljuk. Ha valaki szívesebben foglalkozik kételyeivel és kifogásaival, mint azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Isten adott hite erősítésére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy egyre csak erősödnek az aggályai.

Akik kétségbe vonják Isten ígéreteit, és megkérdőjelezik kegyelmének bizonyítékait, azok meggyalázzák őt. A befolyásuk ahelyett, hogy másokat is Krisztushoz vonzana, inkább eltaszítja az embereket tőle. Ezek az emberek terméketlen fák. Szétterjesztik sötét ágaikat és eltakarják a napfényt más növényektől, amelyek elhervadnak és elpusztulnak a dermesztő árnyékban. E meddő fák olyan termést hoznak, amely az idők végéig ellenük tanúskodik. A kételkedés magvait vetik el, amelyek kifogyhatatlanul teremnek.

Akik igazán meg akarnak szabadulni kételyeiktől, azok csak egy úton járhatnak. A meg nem értett dolgok megkérdőjelezése és kicsinyes kifogásolása helyett figyeljenek a már reájuk sugárzó fényre, és nagyobb világosságot fognak kapni. Teljesítsék minden felismert kötelességüket, és akkor azokat a feladatokat is meg fogják érteni és el tudják végezni, amelyeket ma még nem látnak tisztán.?

(Nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)


ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET

"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).

Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.

Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.

Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?


Jó hálát adni

A Krisztusnak Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.             — Kolossé 3,16. 17.
Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.
            — 1Thessalonika 5,18.

Mennyire hasonló a tegnapi és a mai igevers. A szívben való éneklés és a hálaadások egyszerűen kéz a kézben járnak egymással. Ha be vagy teljesedve a Szent Szellemmel, meg fogod tapasztalni ezt a dicsőítést, ezt a hálaadást.
Ha nem így van, annak egyszerűen csak az az oka, hogy nem vagy beteljesedve a Szellemmel. Teljesedj be! (Lásd Ján. 7,37-39. 14,16-17. Csel. 1,4-5. 2,4. 8,14-17. 10,44-46. 19,1-3. 6.) Akkor benned lesz a dicséret szelleme és a hálaadás szelleme.



Tartsd a kezedben a hatalmat Jézus visszajöveteléig

Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindent elvégezvén, megálljatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazsággal, és felöltözvén a megigazultság mellvasába, És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának készségével; Mindezekhez vegyétek föl a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatják; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellem kardját, amely az Isten Igéje.
– Efézus 6:13-17

 A Biblia azt tanítja, hogy amíg Jézus el nem jön, tartsuk a kezünkben a hatalmat. A katonai életben a hatalom kézbentartása a legyőzött csapatok és terület irányítását, uralását jelenti. Ha ezt hatékonyan akarjuk végezni, akkor legtöbbünknek meg kell változtatni a hozzáállásunkat. Fel kell ismernünk, hogy Jézus már megszerezte a győzelmet.

Ez így van. A sátán már le van győzve. Csúfos vereséget szenvedett a Kálvárián. Nem nekünk kell védekeznünk, hanem neki!

Sőt mi több, Jézus a saját fegyverzetét és kardját adta neked, hogy azt a legyőzött ördögöt a lábad alatt tartsd.  Lehet, hogy negyvenöt kilós, vékony ember vagy, de ha felveszed Isten fegyverzetét, az ördög soha nem fogja azt megtudni. Úgy fog elmenekülni előled, mintha Jézus lennél.

Gondolkodj el ezen. Te mit tennél az ördög helyében, ha szemtől szembe kerülnél valakivel, aki Isten páncélját, Isten sisakját viselné, és mindkét kezében Isten fegyvereit tartaná? Amíg az az ember csak Isten szavait szólná, azt hinnéd, Isten van a páncél mögött!

Ne hanyagold el a fegyverzet egyik részét sem. Viseld az összeset! Tartsd az ördögöt védekező helyzetben – és tartsd a kezedben a hatalmat, amíg Jézus vissza nem jön!

Igei olvasmány:  Lukács 12:35-44
Az élet azért nehéz, hogy növekedhess


„Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)

Sok vallás és New Age típusú filozófia hirdeti azt az ősi hazugságot, hogy isteni lények vagyunk, vagy éppen istenné is válhatunk. Engedd meg, hogy egyértelműen tisztázzam: te soha nem lehetsz Isten (de még isten sem).

Ez az öntelt hazugság a Sátán legősibb kísértése. A Sátán azt ígérte Ádámnak és Évának, hogyha követik a tanácsát, akkor „olyanok lesztek, mint az Isten” (1. Móz. 3:5).

A vágy, hogy istenné váljunk, minden alkalommal előjön, amikor befolyásolni szeretnénk a körülményeinket, a jövőnket vagy éppen a körülöttünk lévő embereket. Teremtményekként azonban sohasem válhatunk Teremtővé. Isten nem szeretné, hogy istenné válj; azt szeretné, ha istenfélő lennél: ha az ő értékeit, hozzáállását, akaratát és személyét vennéd figyelembe. Ez alatt azt értjük, hogy „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)

Isten terve az életeddel ezen a Földön nem a kényelem élj; sokkal inkább a jellemfejlődés. Azt szeretné, ha lelkileg felnőnél és Krisztushoz hasonlóvá válnál. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját személyiségedet, vagy éppen egy tudattalan klónná leszel. Isten teremtett téged egyedinek, így semmiképpen sem akarja ezt tönkretenni benned. A Krisztushoz hasonlóvá válás nem a személyiséged, hanem a jellemed átformálódását jelenti.

Isten azt szeretné, ha egy olyan jellem fejlődne ki benned, mint amiről például Jézus beszél a Boldogmondásokban, Pál a Lélek gyümölcseiről szóló igékben, a Szeretethimnuszban; Péter pedig a hatásos és termékeny életről szóló igékben (Máté 5:1-12; Galata 5:22-23; 1Korinthus 13; 2Péter 1:5-8).

Minden alkalommal, amikor megfeledkezel erről a jellemről, frusztrálttá válsz a körülményeid miatt. Azt kérdezgeted majd magadtól, hogy „Miért történik ez velem? Hogyan kerültem ebbe a nehéz helyzetbe?” Az egyik válasz egész egyszerűen az, hogy az élet bonyolult! De éppen ez ad alkalmat a növekedésre. Emlékezz: a Föld az nem a Mennyország.

Sok keresztyén félreértelmezi Jézus „bőségben élésről” mondott szavait (János 10:10b) és tökéletes egészségről, luxusról, folyamatos boldogságról, álmaink megvalósításáról beszél; arról, hogy hit és imádság által egy csapásra megszabadulhatunk minden problémától.

Összegezve az egészet, tulajdonképpen azt várják, hogy a keresztény élet könnyű legyen. Mennyországot akarnak a Földön.

Ez az önző perspektíva Istenre úgy tekint, mint aki csak azért létezik, hogy a személyes igényeit maradéktalanul kielégítse. De Isten nem a szolgád! Ha pedig azzal áltatot magad, hogy az élet könnyű, akkor vagy súlyosan csalódottá válsz, vagy valóságtagadóvá.

Soha ne feledd, hogy az élet nem rólad szól! Isten teremtett téged a saját céljaira, nem pedig fordítva. Miért biztosítaná Isten a Földön a Mennyet, amikor azt az örökkévalóságra ígérte? Isten azért adott nekünk időt itt a Földön, hogy felépítsük és megerősítsük a jellemünket a Mennyországra.

Beszéljünk róla:

* Hogyan igyekszel befolyásolni a saját körülményeidet vagy a körülötted élőket?
* Hogyan éled meg azt a „teljes életet” amelyet Jézus adott neked? (János 10:10)


Fejleszd a képességeidet, hogy SIKERES legyél a munkádban


Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hű marad a tudáshoz, az jól jár. (Péld. 19:8)

Ha sikeres akarsz lenni az életben, nem szabad abbahagyni a tanulást az iskoláid befejezése után sem. Minden vezető egyben tanuló is, és neked is állandóan tanulnod kell, egészen életed végéig. Amikor ugyanis már nem fejlődsz tovább, nem járulsz hozzá a munkahely növekedéséhez sem, ahol dolgozol.

A SIKER-akrosztikonunk bővítéséhez itt van tehát a hatodik jó tanács:

1. Sokat számít a lelkesedés!
2. Istennek dolgozol valójában!
3. Koncentrálj a jellemed fejlődésére!
4. Emberekkel dolgozol együtt -- törődj velük!
5. Remekelj! -- szárnyald túl az elvárásokat!
6. Egyre szélesebb körű tudás és szakértelem -- a siker kulcsa!


A Prédikátor könyvében (10:10) ezt olvashatjuk: "Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker". (angolban: a hozzáértés sikert hoz.) Fontos, hogy minél nagyobb hozzáértéssel végezzük a munkánkat, hogy élesítsük a fejszénket. Ha ezt tesszük, nem vesztegetjük el az időnket. Hogyan élesítjük a fejszénket? Úgy, hogy tudást töltünk a fejünkbe: könyvet olvasunk, meghallgatunk egy előadást, beiratkozunk egy tanfolyamra, vagy eljárunk istentiszteletekre. Ha állandóan tanulsz, Isten számára lehetőséget adsz arra, hogy tágítsa a látókörödet.

"Tégy magadnak jót, és tanulj, amennyit csak tudsz, aztán emlékezz arra, amit tanultál, és sikeres leszel." (Péld. 19:8) Az életben a legtöbb problémát úgy lehet megoldani, ha az ember tanul, bővíti a képességeit. Tehát tanulj, amennyit csak tudsz.

Én pédául a gyülekezetemben mindenkit arra buzdítok, hogy jegyzeteljen a prédikációim alatt. Tudod-e, hogy ha nem teszed, 72 órán belül 95 százalékát elfelejted annak, amit hallottál? Úgyhogy lehet, hogy nagyon szellemi embernek fogsz tűnni, ha nem jegyzetelsz, de amit teszel, az nem okos dolog.

Ezt csak azért mondom, mert Isten engem is megtanított valamire fiatalabb koromban. Egyik nap a Máté 7:6-ot olvastam, ami úgy szól, hogy "ne szórjátok oda gyöngyeiteket a disznóknak", és Isten ezt kérdezte tőlem: "Rick, mit gondolsz, kik a disznók?". Én arra gondoltam, hogy biztosan a farizeusok, de Isten ezt mondta: "Nem, te vagy a disznó, mert nem törődsz azzal, hogy le is írd, amit mondok neked." És ez tényleg így volt, ugyanis hosszú éveken keresztül soha nem jegyzeteltem istentiszteletek alatt. A pásztor minden vasárnap bölcsességek gyöngyszemeit szórta közénk, és ezek mind leperegtek rólam, és amit hallottam, szinte azonnal el is felejtettem. Tanulj, amennyit csak tudsz, emlékezz arra, amit tanultál, és látni fogod, hogy Isten megáldja a munkádat.