2017. május 15., hétfő

Az öröm választás kérdése

"Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." Filippi 1:6

1342791419.jpg

A Filippibeliekhez írt levélben Pál 16-szor használja az "öröm" szót, pedig az mindössze négy fejezetből áll. Mint fogvatartott Rómában, kivégzésre várva, lenyűgöző, hogy képes volt megírni a Biblia legpozitívabb könyvét, miközben élete egyik legsötétebb időszakát élte át.

Neked is lehet ugyanilyen öröm a szívedben. Levelélben Pál 6 "módszert" mutat be, hogy segítsen nekünk örömteli életet élni a körülményektől függetlenül. Hogy könnyen megjegyezhessük, anagrammát készítettem belőlük: JOYFUL, ami azt jelenti örömteli. Ma az utolsó három betűt vesszük át.

F: figyelj arra, ami jó.

Az élet tele van bukkanókkal, egyszer fent, máskor lent, de van választásod: Mire koncentrálsz, a jóra, vagy a rosszra? Pál azt mondja a Filippi 4:8-ban "testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" Hol találsz egy listát ezekről a dolgokról? A rádióban? Nem valószínű. A tévében? Nem. Újságokban, magazinokban? Ezekben sem.

De van egy hely, amire számíthatsz: Isten igéjére. Minél inkább ezzel a könyvvel töltöd meg az elméd, annál pozitívabb és örömtelibb leszel. Isten igéje igaz, helyes és csodálatra méltó. Igazi érték van benne. Minden nap fordíts időt Isten igéjének olvasására.

U: úgy élj, hogy segíts másokon.

Pál önzetlensége miatt volt örömteli. Az életét mások segítésébe fektette. Ha folyamatos örömöt szeretnél tapasztalni az életedben, itt a titok: add oda az életed. Ne a saját kis problémáiddal, fájdalmaiddal legyél elfoglalva, hanem mások segítésével. Jézus azt mondta, minél inkább odaadod az életed, annál inkább megtalálod azt. Minél önzetlenebb leszel, annál több öröm lesz az életedben.

"...testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!" Filippi 4:1b. Pál öröme azokból az emberekből fakadt, akikbe az életét fektette - az emberekből akiket Krisztushoz vezetett és tanított.

L: légy megelégedett.

Az egésznek a lényege: az öröm döntés kérdése. Annyira vagy örömteli, amennyire azt te magadnak választod.

Fennakadunk a "ha... akkor..." típusú gondolkozásban (Ha "ez" történik az életemben, akkor boldog leszek). Annyira vagy boldog, amennyire azt eldöntöd, mert a boldogság választás kérdése. A Filippi 4:11 azt mondja: "megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." Mindig örülhetsz, bármi is történjék, hiszen Isten aki irányít.

Talán azt hiszed, hogy az öröm egy jellemvonása azoknak, akik természetükből fakadóan jókedvűek, és te egyszerűen csak nem vagy ez a típus. De ez nem igaz.

Megvan a lehetőséged, hogy meghatározd a végzeted. Változtasd meg a prioritásokat az életedben most. Válaszd meg most, hogy miért fogod leélni az életed. Ha meghajolsz Isten akarata előtt, megismeread az Ő Fiát, és arra használod az életed, hogy segíts másokon, akkor több öröm lesz az életedben, mint azt el tudod képzelni.

Beszéljétek át:

* Mik azok a tisztességes, helyes, tiszta, szeretetre és csodálatra méltó igazságok, amiket a Bibliában találsz? Hogyan tudod emlékeztetni magad, hogy ezekre koncentrálj a mindennapokban?
* Mik azok a körülmények, amik visszatartanak attól hogy örömteli és elégedett légy?
* Hogyan segít a másoknak való szolgálat abban, hogy ne a saját körülményeiddel foglalkozz?

Hagyd, hogy Isten oldja meg a problémádat

"Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!" (Krónikák második könyve 20:17-Új fordítás)


Amit Isten mond Jósáfátnak ebben a részben, és amire minket is emlékeztet az az, hogy a "A csata az nem a tied; hanem az enyém. Nem is kell harcolnotok"

Más szavakkal ez Isten problémája, hát hagyd, hogy Ő oldja meg.
A tény az, hogyha Isten gyermeke vagy, akkor a te problémáid az Ő problémái. Ő sokkal jobb abban, hogy csatákat vívjon és megoldja a gondjaidat, mint te valaha lehetnél. A te feladatod, hogy bízz Benne, hogy Ő elvégezze a munkát.Valószínűleg az az oka annak, hogy olyan sok a fáradt, kimerült és elbátortalanodott keresztény, hogy azt hisszük "minden rajtam múlik".

Azon a napon, amikor lemondasz az Univerzum általános menedzsere pozícióról, akkor észre fogod venni, hogy az nem hullik szét.

Másodszor, ez a rész azt mondja: "Ne aggódj" és "Ne csüggedj el." Ha te egy látszólag lehetetlen szituációval szembesülsz: ne aggódj és ne csüggedj el. Vesztett- e el Isten valaha csatát? Ő nem szokott harcokat elveszíteni.

Isten azt mondja Jósáfátnak:"...csak veszteg állnotok és néznetek". Mit jelent vesztegen állni? Ez azt jelenti, hogy a lelki hozzáállásod a csendes határozottság.

Határozottan állhatsz két dolgon:
- Isten jellemén. Isten hűséges. Nem visz minket messzebbre,mint ahogyan elbírnánk.
Ő nem vezet át egy faágra, hogy aztán levágja azt a faágat. Legyen hited Isten természetében és jellemében.
- Az Igéje igazságán. Isten Igéje hűséges. Igéretei megszámlálhatatlanok a Bibliában.



Beszéljünk róla!

- Vajon hogyan tart vissza a büszkeséged, hogy hagyd Istent megvívni a csatáidat?
- Írj egy listát azokról a jellemvonásokról, amiket igazán tudsz Istenről. Hogyan változtathatnak meg téged ezek az igazságok ma?

Hol található az igazi szabadság?

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8,36)

A világ szerint a szabadság mindenféle korlátozás nélküli életet jelent. "Megtehetek bármit, amit akarok, és mondhatok bármit, amit akarok, anélkül, hogy bárki is megmondaná nekem, mit tegyek." Mindenki más megsérülhet, de én elérem, amit akarok - a magam módján. A világ szerint úgy lehet teljes szabadságod, ha önző módon viselkedsz.

Ezzel szemben a Biblia azt mondja, az egyetlen út az igazi szabadsághoz Jézuson át vezet: "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8,36)

Az igazi szabadság a félelem nélküli szabadság, mikor igazán mentesek vagyunk bűntől, aggodalomtól, keserűségtől és haláltól. Szabadon felhagyhatunk a színleléssel, mert szabadon lehetünk önmagunk.

Hogyan szabadulhatunk meg ezektől a félelmektől? Azáltal, hogy engedjük, hogy Isten szeressen minket! János apostol tanítása így szól: "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet;" (1Jn 4,18)

Amikor felismerjük, hogy Isten mennyire szeret minket, elkezdünk szabad életet élni. Valójában az is Isten dicsőítése, ha felismerjük, hogy "Isten a szeretet". Egyfajta dicsőítés elfogadni, hogy Ő egy szerető, gondoskodó, nagylelkű Isten, és "támaszkodhatunk arra a szeretetre, amellyel Isten szeret minket." (1 Jn4,16 NIV fordítás)

Beszéljetek róla:

* Ha nehéz számodra elhinni, hogy Isten szeret, mit gondolsz, miért vagy hitetlen ezen a téren?
* Hogyan mutatta ki Isten irántad szeretetét?
* Hogyan fejezheted ki szabadságodat Krisztusban?




Isten dolgozik, attól függetlenül is, hogy te hogyan érzel

„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2. Korinthus 13:13.)

Olvasd ezt ma úgy, mint egy imát-

Hittel tudom, hogy ez igaz:

Jézus, te igaz vagy és kegyelmes, és betöltesz engem igazságoddal és kegyelmeddel. (János 1:14.)

Munkálkodsz bennem, hogy a te szereteted átfolyhasson rajtam keresztül mindenki életébe, akivel csak találkozom. Amikor nehéz számomra, hogy szeressek valakit, biztos lehetek benne, hogy te szeretni fogod azt az embert rajtam keresztül. (Galata 2: 20-21.)

Lehet, hogy nem ott vagyok, ahol már lennem kéne, de „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Filippi 1:6.)

És tudom, hogy „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.”(2.Korinthus 9:8.)

Köszönöm, Jézus, hogy te betöltesz kegyelmeddel és igazságoddal, hogy folyamatosan és mélyen Isten szeretetébe viszel és kapcsolatom lehet a Szentlélekkel. Folyamatosan telve vagyok kegyelemmel és békességgel. (2.Korinthus 13:14.)
Életutunk...

A mai nap imádsága:

Áldásodat szórd reánk Istenünk ezen a mai napon is, hogy készek legyünk örömmel utaidon járni! Ámen




Mert egyenesek az ÚR útjai,
az igazak járnak rajtuk,
a vétkesek elbuknak rajtuk.
Hóseás 2,10

Iskolában megtanultuk: Két pont között a legrövidebb út az egyenes... Az emberek jelentős része ezt a nyilvánvaló törvényt mégsem alkalmazza életvezetésében. Magyarázatokat keres - s persze talál is -, miért a "kertek alatt, kerülő-úton" igyekszik célja felé. Tény, hogy felvállalni az igazságot, s azt egyenesen képviselni nem mindig veszélytelen, ahogyan a szólás mondja: "Megmondod az igazat, s betörik a fejed!" Ezért nem árt néha arra gondolni, amit a Mester mond: "Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." (A kígyó egyébként csodálatos teremtménye az ÚRIstennek, hihetetlenül alkalmazkodóképes: vízen, földön, levegőben - értsd fákon.)

Felvállalni az igazságot, különösen az Isten szeretet-igazságát, tartást, méltóságot kíván/feltételez. A méltatlan ember (méltóságát elfelejtő) számára nem számít a módszer, csak a cél, márpedig a méltatlan eszközök/módszerek méltatlanná teszik a célt is. Egyenes utakon járni az szeret, akinek nem a siker, hanem az eredmény a fontos, aki nem akar kacskaringós mellékutakon járkálni és szürke álruhás alakokat kerülgetni, hanem látni akarja a tájat (az életet), s találkozni akar tartalmat és szépséget kereső útitársaival.

S miért buknak el a vétkesek az egyenes úton? Mert Isten törvénye az "egyenességben" hamar nyilvánvalóvá válik. Aki görbe utakon jár, az hosszú ideig kikerülheti az emberi számonkérést - a véglegest, az Isten előttit persze soha -, s a görbe utakon nem kell áldozatot sem felvállalni. A "görbeség" melegágya az ügyeskedésnek, mások kihasználásának, a méltánytalanságoknak. Aki egyenes utakon, az ÚR útjain jár, az felelősséget hordoz. Nemcsak önmagáért, de embertársaiért, s az egész teremtettségért is, aki pedig "görbe" lelkülettel akarna az egyenes úton járni, az végül is nem teszi, hiszen jól tudja: Isten nemcsak áldást oszt, de keményen megbünteti azt, aki megpróbálja az Ő Isteni Fennségét/Igazságát semmibevéve, "kicselezni" a teremtettség törvényeit.

Az egyenes, kiszámítható ember áldás, a görbeséget-kedvelő kiszámíthatatlan pedig átok. Átok, azaz teher emberi környezetének, de teher a Teremtettségnek is. Amíg lesz világ, ez a kettősség mindig meglesz benne. Éppen ezért a Megváltás Csodája minden korban időszerű, s "korszerű" megoldása annak, hogy földi vándorutunkon eljussunk életünk céljához: Istenhez...





Halál...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne ragaszkodjam mindenáron ahhoz, ami nem az enyém, hiszen csak Tőled kaptam - kölcsönbe! Ámen



Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
1 Kor 15,26

Ellenség-e a halál? ...Vagy inkább barát? A hitleri megszálló csapatok orosz földre érve két rettenetesen demoralizáló tényt szenvedtek el az állandóan rájuk leselkedő kisebb-nagyobb partizánakciókon kívül: Oroszországban nem voltak rendes utak, s ez az ország nagyságában felülmúlt minden korábbi elképzelést... Mintegy 40-50 nap után, a sártól, piszoktól, bolháktól és tetvektől, nemkülönben az emberfeletti erőfeszítesektől - melyekenek szinte semmi eredménye nem volt, hiszen alig haladtak -, a katonák háromnegyed részénél súlyos depresszió lépett fel, s gyakorlatilag harcképtelenné váltak. Ilyen jelenséggel, amikor tömegesen megváltásként várták a halált - ami a fagy beálltával meg is érkezett(!) -, még nem találkoztak a modernkori hadviselésben...

Sokan magyarázzák - tévesen -, hogy bűneink következményeként kaptuk a JóIstentől a halált, holott a halál nem büntetés, hanem törvény. Minden, ami élő, az egyszer elmúlik, a virágzás nem tart örökké, az élet isteni örök törvénye, hogy megszárad a fű, s virága lehull... Jézus URunk is arra tanít minket, ha a gabona nem hull földbe, s nem hal meg, akkor nincs új élet!

A halál isteni törvényének ténye azonban elgondolkodtat minket. Persze nem mindenkit, s nem egyformán, de a realista embert elég alaposan, hiszen egy életen át közvetve és közvetlenül ütközünk a halállal, s az elmúlás egzisztenciális kérdéseket vet fel bennünk: Mi az értelme ennek az egész világnak, s benne az én életemnek? Minek jöttem ebbe a világba, s miért kell kimennem belőle éppen akkor, amikor már olyan jól megszoktam benne a korlátaimat is?

Míg a materialista - Van egyáltalán ilyen, vagy csak divat-materialisták léteznek, s amikor rájuk szakad a szenvedés, akkor hirtelen ők is az istenhit kísértésébe esnek? - ember a halálban a totális megszűnést látja, eladdig a hívő ember állomásnak tartja az Istenhez vezető titokzatos úton. Azt, hogy mi van a halál túl oldalán, csak sejtjük, hisszük és reméljük. Van, aki úgy beszél róla, mintha tudná is, de az ilyen "nagyon-tudók" mindig gyanúsak, s idővel kiderül, hogy vélt túlvilági tudásukat nagyon is e világban kívánják aprópénzre váltani...

Meghalni senki nem akar, de mégis mindenkinek KELL. Az emberek szeretnének úgy a mennyországba jutni, hogy közben ne kelljen meghalni -, de ez jelen biblikus tudásunk alapján csak két embernek adatott meg: Énóknak, aki az ÚRral járt, e egyszer csak felvétett, valamint Illésnek, akit tüzes szekéren magához ragadott az ÚR. A többi "normális", földi halandó részesült, s részesül a halálban. A nagy kérdés tehát nem az, hogy miért kell meghalnunk, hanem az, hogy a halál előtt éltünk-e? Olyan életet, amiben megtapasztaltuk az Isten szeretetét, s továbbadhattunk belőle annyit, amennyit emberségünk engedett... Ha igen, akkor istenes életünk volt, mert belesimultunk Teremtőnk rendjébe, s így a halált is Isten adományaként vesszük, ha viszont önzőek voltunk, istentelenek, akkor a halál a legnagyobb ellenségünk marad...


Idő...

A mai nap imádsága:

Istenem!Add, hogy napjaimat a Te kezedből tudjam venni! Ámen


Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett?
Zsolt 116,12

"Semmi sincs ingyé' ezen a világon!"... "Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen!" - ismerősek az efféle vulgárbölcsességek, melyeket az ősi "adok-kapok"-elv szült. Nos, a "valamit-valamiért" örök emberi rendezőelve még az Istennel való kapcsolatba is beleépült, s nehezen érti meg az átlagember, hogy az Isten-adta élet éppen attól olyan csodálatos és titokzatos, mert "ingyen" van! Nem lehet kifizetni, hiszen az értéke felbecsülhetetlen! Életet megfizetni csak élettel lehetne... Ha valakitől időt veszünk el, annak időt kellene visszaadnunk cserébe, amit természetesen nem tudunk megtenni, mert az idő urai nem mi vagyunk, hanem az Isten maga(!), legfeljebb pénzzel kárpótolhatjuk, megtoldva egy önigazoló hazugsággal: az idő pénz! Az időt persze lehet pénzben is mérni - sokan esnek ebbe az anyag-verembe, s válnak hívő létükre gyakorló materialistává -, de az idő sokkal több ennél, az idő minden, hiszen (még!) lehetőséget ad! Éppen ezért az idő ajándék, az Isten legnagyobb adománya!

Még sem élünk az idővel úgy, mintha azt Istentől kaptuk volna! Ha 168 órát kapok az ÚRtól, akkor Neki ugyanennyit kellene visszaadnom, de sokszor még azt az egy vasárnapi órácskát sem vagyunk képesek visszaadni a Teremtőnknek! (Minden más fontosabbnak tűnik, pedig amit nem vagyunk képesek odaajándékozni Neki, azt tulajdonképpen magunktól raboljuk el!) Igazi nagy bolondjai vagyunk az időnek, hiszen azt hisszük, ha elveszünk valamit az Istentől, azzal az egy órácskával, az imádságra "el nem pazarolt" néhány perccel közelebb jutunk az áhított célunkhoz: amikor már majd mindenre lesz időnk... Ilyen persze sosem lesz!

Mit fizessek az ÚRnak? Már a kérdésfelvetés is irritáló! Ki lehet-e fizetni az édesanyákat a sok-sok szeretetükért, amivel évtizedeken át körbeölelték gyermeküket? Aligha... Legfeljebb "megfizetni" lehet nekik, azaz visszaadni, ha hitvány anyák voltak! Ha egy édesanya nem áldozott időt gyermekére, akkor ne csodálkozzon, ha gyermeke sem fog felnőttkorában időt "áldozni" őreá...

AZ örökkévaló Istent sem lehet/kell kifizetni, mert Isten soha nem kötött szerződést velünk, nekünk éppen ezért nem is kell "teljesíteni"... Ő egyszerűen, szeretetből "csak" ajándékba adta az életünket, hogy kezdjünk vele azt, amit jónak látunk. Éppen ezért, ha valakit a titkokkal teli, csodálatos élet Istentől jövő ajándék-volta nem hat meg, azzal az "isten se tud mit kezdeni"... Pontosítva: Ő megengedi, hogy az ember az elfecsérelt életét azzal fizesse meg, ami mindenkinek a legdrágább: a saját életével!



Mennyei nyereségért...



A mai nap imádsága:
Uram! Sokszor megtéveszt a világ színes üvegyöngyeinek, kavicsainak csillogása... Kérlek, segíts meg ezen a mai napon is, hogy életem minden dolga a tetszésedre történjen! Ámen


Pál írja: Ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.
Fil 3,7-8

Profitorientált világban élünk... hogy mennyire helyes az egészségügyet, az oktatást piaci alapokra helyezni, azt a jövő hamarabb megmutatja, mint gondolnánk, de az bizonyos, hogy a gyermekvállalást az idősgondozást nem úgy kellene nézni, hogy kifizetődő vállalkozások vagy sem! Amikor pénzkérdéssé válik az, ami nem lehet pénzalapú, akkor az az intézmény, az az ország, az a kultúra meghasonlik önmagával. A nyerésre spekuláló, a még nagyobb előnyökről álmodozó korunk mintha mégis vesztésre állna. Szabadok vagyunk, s nem tudunk mit kezdeni a szabadságunkkal. A múlt század huszas éveiben kiagyalt társadalommegosztó média-propaganda politika meghozta "gyümölcseit"... Közömbössé vált a társadalom nagy része! Nyugdíjas hölgy ismerősünk az elmúlt napokban fényes nappal kutyasétáltatás közben elesett... Mintegy negyed óráig feküdt félájultan kificamított kezével a földön kisvárosunk forgalmas utcáján - senki nem segített neki, még oda sem hajoltak hozzá.

MIt nyertünk azzal, hogy elfordultunk az Istentől? Gyakorlatilag nem sokat, szinte semmit. S mit veszítettünk? "Csak" mindent, ami értéket, s értelmet adhat értelmetlen világunkban... A rövidtávú nyereségért hosszú távon nagy árat fizetünk. Törekvésünkben, megnyerni a világot elfelejtettük Jézus Urunk mondását: "Mit használ az, ha valaki az egész világot is megnyeri, de lelkében kárt vall?" Minél inkább "gyógyulunk" fiatalságunkból, annál inkább kiviláglik: A legnagyobb nyereség csakis életünk nyugalma, melyet lelkünk nyugalma nélkül nem érhetjük el. Mivel azonban lelkünket a Teremtőnktől "kaptuk" , ezért lelkünket se alakíthatjuk úgy, ahogyan mi azt gondoljuk. nem hághatjuk át a psyhé istenalkotta törvényeit, az érzések-reakciók, a mélylélektani őserők sokkal stabilibbak, mintsem hogy makrancosságunkkal, szélhámos (szél-hámos: ugrabugráló kiscsikó az anyja hámja mellé befogva, aki értelemszerűen nem húz...) életvezetésünkkel mi kizökkenthetnénk az emberlétnek rendelt isteni kerékvágásból.

Pál apostol - sok szektás magyarázattal ellentétben - nem a világot minősíti "kárnak és szemétnek", hanem a Krisztus ismeretének mérhetetlen gazdagságához viszonyítva tart minden mást veszteségnek. Ha gyorsan önvizsgálatot tartunk, hamar önkritikusan bevallhatjuk: Csak az elmúlt héten legalább féltucat dolgunkat fontosabbnak tartottunk, mint a Krisztus ismeretét. Ez azt jelenti, hogy háttérbe szorult az a Szeretet, amely egyedül képes minket biztonságban, egyensúlyban tartani. Pedig erre hivattunk el mindnyájan, hogy ezáltal dícsérjük az Örökkévalónkat...




Szabadság...


A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy ne éljek vissza a Tőled kapott szabadságommal, s azt tehessem mindig, ami másokat és engem is épít! Ámen



Minden szabad, de nem minden használ.
Minden szabad, de nem minden épít.
1 Kor 10,23

Szabadság... Olyan szó ez, ami nemcsak megmozdítja minden ember lelkét, de létünk méltóságának elengedhetetlen része is. Szabadság nélkül az ember nem tud sem emberségesen élni a földön. Az embernek istenadta joga van ahhoz, hogy egy adott közösségen belül maga határozza meg az életét, a dolgokhoz való hozzáállását, s maga döntsön a saját sorsa felett, feltéve, hogy ezt nem önzően teszi, hanem úgy, hogy a közösségen belül, annak a javát mindig szem előtt tartja.

Az akaratszabadságot bizonyos felületes értelemben (általában) mindenki elismeri. Mégis, ma Magyarországon az emberek többsége gyerekes módon a szabadság fogalma alatt azt értik, hogy meg kell szabadulni valamitől. Sajnos a mai konzum-embert csak a választási szabadság érdekli: Választani, céljaimnak megfelelően... (Az persze egy külön kérdés, hogy a a reklámok uralma alatt mennyire lehet szabad egy döntés...) Egy ún. demokráciában az a "legfőbb jó", amit a közvélemény annak tart, illetve, amit a médiumok elénk tárnak. Így értékelődik fel az egekig mindaz, amit a nemzetközi üzletemberek árucikként elénk dobnak, s az eszköz, amivel ezt meg lehet szerezni: a pénz...

A keresztény ember jól ismeri létének határait, ezért tud megszabadulni mindannak hatalmából, amit végül megemészt a moly, s a rozsda. Jól tudja, hogy szabadsága van mindenre, de nem minden használ. Mivel szellemi ember, ezért a maga számára (a világ szemében) "radikális" megoldásokat keres, kér, s talál: elveszíti önmagát, hogy másokat szolgálva azt valósítsa meg önmagában, ami e világban láthatatlan, de Isten számára látható... Építeni, s épülni pedig - a legkedvesebb dolog.
Más nem működik


„Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél…” (János 21:1)

A tanítványok, akik tapasztalt halászok voltak, egész éjszaka halásztak, és nem fogtak semmit. Mind tudjuk, hogy milyen érzés ez, igaz? Másnap reggel Jézus megjelent a parton, és ezt mondta: „…Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán…” (János 21:6). Amikor megtették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálójuk szakadozott. Ez a történet három dolgot tanít nekünk Jézusról: 1) Általában a küszködéseid végén találsz rá. Ameddig azt gondolod, hogy egyedül is megy, addig hagyja, hogy próbálkozz. Amíg működik az, ami korábban is működött, addig nem fordulsz hozzá segítségért. Csak amikor kifogysz a válaszokból, akkor fedezed fel, hogy: „…Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura” (Zakariás 4:6 Károli). 2) Ő nem veszi le a tekintetét rólad. „Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az” (János 21:4). A tanítványok nem látták Őt, de Ő látta a tanítványokat. Annak ellenére, hogy érzelmeid teljesen össze vannak zavarodva, hogy csalódtál azokban, akikben bíztál, hogy minden erőfeszítésed hiábavaló – soha nem kerülsz kívül az Ő hatótávolságán és gondoskodásán. 3) Jézus megvendégel. Csak miután enni adott nekik, és közösségben volt velük, ismerték fel Őt a tanítványok. Ekkor kétségeik eloszlottak, hitük megújult, és erőt kaptak arra, hogy menjenek és végezzék az Ő munkáját. Vissza az alapokhoz! A válaszok, melyeket keresel, az erő, amelyre szükséged van, csak úgy található meg, ha Isten Igéjéből táplálkozol, és imáid révén közösségben vagy vele. Nyugodtan kijelenthetjük: semmi más nem működik.


Mennyit számít a jellem?


„…a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot…” (Róma 5:3-4)
Leslie Willams írja: „Egy olajbánya tulajdonosa felfedezte, hogy valaki illegálisan olajat termel ki az ő birtokán. Amikor az eset a bíróságra került, az olajtolvaj megvesztegette a bírót, az olajbányász pedig az igazságtalan per költségei miatt hatalmas adósságba keveredett. Ő azonban nem jelentett csődöt, hanem mindet kifizette. A másik ember gazdagon halt meg. Az olajbányász nem. Az egyik pénzt hagyott örökségül, a másik becsületet. Mindezt azért tudom, mert az az olajbányász volt a nagyapám.” Williams így folytatja: „Egy olyan iskolában tanítottam, ahol az egyik dékán viszonyt folytatott egy hallgatóval… homályos és gyanús pénzügyek miatt majdnem visszavonták az iskola akkreditációját… a diákok [és a tanárok] nem jelentek meg az órákon. A tanárok rossz jegyeket adtak azoknak a diákoknak, akiket nem kedveltek. A tanárok egymást fúrták, a tanári kar fele állandóan cserélődött… jellemfejlesztés helyett csak gyors megoldásokat vetettek be esetről esetre. Az eredmény egy olyan főiskola volt, amely egyre lefelé tendált, alacsony volt a színvonal, és mindenütt szakmai féltékenység volt jelen. Mennyit számít a jellem? Most egy olyan [főiskolán] dolgozom, ahol az iskolavezetés meghozza a szükséges nehéz döntéseket, amelyek a fennmaradáshoz és a tisztelet elnyeréséhez kellenek. A diákokkal viszonyt folytató tanárokat kirúgják. Elbánnak a droggal és az alkohollal. A tanároknak és a diákoknak meg kell jelenniük az órákon. A pénzügyeket gondosan ellenőrzik, a tranzakciókat pontosan könyvelik. Az iskola majdnem a legjobb akkreditációs pontszámot kapta. Az eredmény: szerető, családias hangulat. Öt új épületet is kellett emelni… a megnövekedett hallgatói létszám befogadására.” Pál azt mondja: „a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a jellemet, a jellem a reményt” (Róma 5:3-4 NIV). Ha megpróbáljuk megkerülni a „szenvedés munkálja ki a jellemet” alapelvet, az lehet, hogy átmeneti könnyebbséget hoz, de hosszú távon veszíteni fogsz. Jézus végigjárta az utat az elejétől a végéig. A jellemépítés mindig kereszthordozással jár, de a végső eredmény mindig korona.


MERÍTS ISTEN BENNED LÉVŐ EREJÉBŐL!


„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben…” (Efezus 3:20)
A Bibliában olyan szavak vannak, amelyekben rejlő erő sokkal hatékonyabb, mint bármilyen terápia. Isten felragyogtathat egy igét, ami visszamegy a múltadba, és begyógyítja a sebeidet, irányt mutathat a legnagyobb kétségbeesésben, és reményt adhat a jövőre. A Sátán megpróbálja teletölteni az elménket mindenféle szeméttel, hogy ne legyen étvágyuk Isten Igéjére. Azért teszi ezt, mert tudja, hogy a Szentírás leleplezi őt, és ugyanakkor felszabadítja a benned szunnyadó lehetőségeket. Mielőtt Jeremiás a nép vezetőjévé lett volna, mint próféta, Isten két dolgot mondott neki. 1) „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…” (Jeremiás 1:5). Nem a szüleid láttak először, hanem Isten. Őt semmi sem lepi meg veled kapcsolatban. Bármin is mentél keresztül, ő nem gondolta meg magát, nem változtat azon, kinek teremtett, és milyen rendeltetésre szánt. 2) „…mielőtt a világra jöttél, elkülönítettelek magamnak…” (Jeremiás 1:5 NIV). Azt mondod, mindig is valahogy más voltál. Azért, mert az vagy, aki vagy. Örülj neki! Hagyj fel azzal, hogy olyan helyről vársz elismerést, ahová nem tartozol! Istentől kaptál küldetést, azért próbált az ellenség mindenáron kiiktatni. Ha egyszer ezt megérted, a küzdelmeid értelmet kapnak. Ahogy tanulmányozod Isten Igéjét, elkezded felfedezni gondolkozást megújító, életet megváltoztató erejét, amit ő már eleve letétbe helyezett benned. Isten „…mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” – kezdj hát el meríteni ebből az erőből már ma!