2017. április 29., szombat

Isten azokat használja, akik használni szeretnék a tőle kapott szenvedélyt

"Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek."(Gal.4,18)

Isten szenvedélyes Isten. Ő szenvedélyesen szeret dolgokat, és szenvedélyesen utál más dolgokat. Ahogy egyre közelebb kerülsz hozzá, ő neked is ad majd ebből a szenvedélyből egy olyan dolog iránt, ami számára fontos, hogy te ezáltal az ő szószólója lehess a világban.

Ez lehet egy probléma iránt való elkötelezett szenvedély, egy célért, egy elvért vagy akár emberekért. Bármi legyen is az, te késztetést fogsz érezni az iránt, hogy felszólalj azért a dologért és hogy cselekedd azt, ami tőled telik, hogy változtass rajta.

Nem tudsz nem beszélni arról, ami a leginkább foglalkoztat. Jézus azt mondta: "Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."(Mt.12,34)

Itt van erre két példa:

* Dávid, aki azt mondta: "A házad iránti féltő szeretet emészt" (Zsolt. 69,10)



* Jeremiás, aki pedig ezt mondta: "Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. " (Jer. 20,9)


Van úgy, hogy Isten egyes embereknek isteni szenvedélyt ad, hogy egy ügyért harcoljanak. Ez gyakran lehet egy olyan probléma, amit maguk is megtapasztaltak, mint például a bántalmazás, függőség, terméketlenség, depresszió, egy betegség vagy más egyéb nehézség.

Néha az Úr elkötelezettséget ad embereknek, hogy felszólaljanak másokért, olyanokért, akik nem tudnak felszólalni magukért: a meg nem született gyermekek, az üldözöttek, a szegények, a bebörtönözöttek, akikkel rosszul bánnak, a hátrányos helyzetűek és azok, akiktől megtagadták az igazságot. A Biblia sok helyen felszólít minket arra, hogy védjük a védteleneket.

Isten az elkötelezett embereket arra használja, hogy az ő Királysága dicsőségét szolgálják. Ő adhat neked elhívást az iránt, hogy új gyülekezetet alapíts, hogy megerősíts családokat, hogy Bibliafordításokat támogass, hogy keresztény vezetőket képezz, vagy akár az iránt, hogy bizonyos csoportokhoz eljuttasd az evangéliumot: az üzletemberekhez, a tinédzserekhez, a külföldi cserediákokhoz, a fiatal anyákhoz vagy egy bizonyos hobbit vagy sportot űzőkhöz.

Ha kéred Istent, akkor ő indíttatást adhat a szívedbe, hogy egy olyan országba menj el, vagy egy olyan etnikai csoporthoz, amelynek nagy szüksége van egy erős keresztény bizonyságtevőre.

Isten különböző szenvedélyeket ad nekünk az Ő ügyei iránt, hogy minden, amit ő szeretne hogy a földön megvalósuljon, az meg is fog valósulni. Ne várd el, hogy valaki más legyen elhivatott arra, ami a te elhívásod. Inkább legyünk figyelmesek, és értékeljük egymás szolgálatát, mivel senki sem tudhatja egyből, hogy mi is az. Soha ne értékeljük alul a másik elhívását.
A Biblia azt írja, hogy : "Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek." (Gal.4,18)

Beszéljetek róla


* Neked mi iránt adott Isten ilyen szenvedélyt?
* Jelenleg mit teszel azért, hogy eleget tegyél ennek az elhívásnak?
* Hiszed, hogy, Isten azt akarja, hogy valamit jobban vagy másképp tégy azért, hogy véghezvidd az ő céljait?
* Hogyan tudod segíteni a barátaidat és a családodat az ő elhívásukban?

Isten remekműve vagy

"Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (Zsoltárok 139 13-14, szabad fordítás)


Isten elképesztő és csodálatos módon teremtett meg téged. Zsoltárok 139:13-14 így írja: "Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (szabad fordítás)

Isten egy művészeti alkotásnak lát téged. Nem kritikusan, hanem mélységes szeretettel tekint rád. A testünk az ő mestermunkája.

Ezt tudva mi a legjobb hozzáállás a testedhez? Ne utasítsd és ne hanyagold el.

A testedet gondozni egy lelki gyakorlat. Isten alkotta a tested, Jézus meghalt érte, a Szentlélek lakik benne, a tested kapcsolatban áll Krisztussal, és egy nap majd feltámad. Egy nap Isten számon kéri majd rajtad, hogyan bántál a testeddel.

De ebben nem hagy egyedül. Az Erős Dániellé válásod útjának minden lépésében veled van.

Beszéljetek róla

* Isten adta a tested, ami ahhoz kell, hogy azzal itt a földön betöltsd a küldetésed. Hogyan változtatja meg ez a testedhez való viszonyodat?

* Amikor visszautasítod a tested, akkor lényegében ezt mondod: "Istenem, hibáztál." Milyen jobb módon tudnál Istennel beszélni a testedről?

* Melyek azok az erősségek, amelyeket Isten neked adott? Hogyan használhatnád fel ezeket Isten dicsőségére?



Kezdj el gyógyulni: Mondd el az Úrnak!

„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat...
Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

(Jeremiás siralmai 3:4-6,8)

Mindnyájan átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy látszik, hogy az életünk darabjaira hullik. Elveszítjük az állásunkat. Szakításon megyünk át. Valaki meghal, akit ismertünk. Az egészségünk rosszra fordul.
Az ilyen időkben azt gondoljuk, Isten elhagyott bennünket. De ez nem igaz.

Jeremiás próféta is ugyanebben a csónakban evezett, amikor a Jeremiás Siralmai-t írta. Hazájában, Júdában éppen gazdasági válság volt, és ellenséges támadásoknak is ki voltak szolgáltatva. Szemtanúja volt a népe elleni szörnyűséges és embertelen cselekedeteknek. Az embereknek nem volt munkájuk és az éhhalál fenyegette őket.

Mit tett ekkor Jeremiás?
Először is elmondta Istennek, hogyan is érez. A Jeremiás Siralmai 3-ban Jeremiás azt mondja: Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. … Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

Meglep téged, hogy ezek a szavak állnak a Bibliában?
Jeremiás úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. De Jeremiás nem hagyta figyelmen kívül, amit érzett. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, ami a szívén volt. Egyébként Jeremiás öt fejezeten keresztül taglalja Istennek, hogy mit gondol az adott szituációról. Azt mondta Istennek: „Itt valami nagyon nincs rendben!”

Miért hagyta benne Isten ezeket a szakaszokat a Bibliában?
Mert azt akarja, hogy tudd, hogy Ő képes kezelni a haragodat, a lázadásodat és a bánatodat is. Jeremiás egy egész könyvet fordít arra, hogy kiengedje a gőzt. Ha Isten elég hatalmas volt arra, hogy Jeremiás fájdalmát kezelje, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiéddel is ugyanezt tegye.

Amikor elfojtod az érzéseidet, csak kárt teszel magadban. Még a gyomrod is megfájdulhat emiatt. Add át inkább a terheket Istennek.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néha hisztiztek, de ettől én még ugyanúgy szeretettem őket. Ettől még nem gondoltam úgy, hogy a korábbi döntésem esetleg nem volt helyes. Nem éreztem kevésbé magam az apjuknak. Ezek a dühkitörések inkább arra emlékeztettek, hogy a gyermekeim még éretlenek. Nem tudják azt, amit én már tudok.

Isten sem szeret kevésbé téged, amikor hisztizel. Bár nem tartozik nekünk magyarázattal, sosem tart attól, amit mondani fogunk neki. Tehát mond el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.


Beszéljünk róla:

* Mik azok a dolgok az életedben, amiről féltél eddig beszélni Istennek?
* Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
* Próbálj meg "levelet írni" Istennek a harcaidról. Miben segíthet, ha papírra veted ezeket? Mi az, amit könnyebb leírni, mint elmondani Istennek?

Nem válthatod meg saját magadat!

Jézus megmentett bennünket … azzal, hogy önmagát adta áldozatul a mi bűneinkért. Isten akarata az, hogy mi mindannyian felismerjük ezt a szabadítást! (Gal.1.4 MSG alapján)



Dávid egyike volt Izráel legnagyszerűbb királyainak – erőteljes uralkodó volt, okos és gazdag. Bármit megtehetett, amit csak akart, mégis felismerte, hogy nem képes üdvözíteni magát. Egyedül egyvalaki mentheti őt meg:

Csendesen állok az Úr színe előtt, várakozom a te megmentésedre. Segítségem egyedül csak tőled jön (Zsolt.62:1 LB alapján)

Ki van zárva, hogy a mennybe vezető utat mi készítsük el, vagy megvegyük azt, vagy akárcsak kiérdemeljük. Ha az üdvösségre gondolunk, ráébredünk, hogy képtelenek vagyunk megmenteni magunkat. A kormány sem tud megmenteni minket. A népszerűségünk sem üdvözíthet minket. A sikereink sem tudnak megváltani bennünket.

Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, (Zsolt.49:8-9; MBT)


Ha nem lett volna szükséged Megváltóra, Isten nem küldte volna el Őt érted. Ő azonban tudta, hogy a szellemi állapotod sokkal inkább megromlott, mint azt gondoltad volna, ezért küldte el Jézust a te megmentésedre.

Ki van zárva, hogy bejuss egy tökéletes Mennyországba a saját erődből. Lehetetlen, hogy kifizesd a saját megváltásodat. Az ár messze meghaladja a teljesítőképességedet, így Jézus fizette ki ezt azzal, hogy eljött és meghalt a kereszten érted. Az életével egyenlítette ki a számlát.
Légy felépítő!


„Ne tagadd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet…” (Példabeszédek 3:27)

Az 1920-as években a Chisholmok voltak az amerikai felső tízezer megtestesítői. Evelina 45 éve dolgozott náluk házvezetőnőként, és amikor az unokahúgáról kiderült, hogy tehetséges, a szárnyaik alá vették. A lány gyönyörűen énekelt és Mrs. Chisholm, aki képzett zenész volt, megkérdezte, hogy nem szeretne-e énekesnő lenni. A lány teljesen fellelkesedett! A legnagyobb becsben tartott tulajdona híres operaénekesek lemezfelvételei voltak, és ha a rádióban a Metropolitan Operát közvetítették, az mindig elbűvölte. Aznap megtette az első lépést álma megvalósulása felé, és Chisholmék vendégei csodálták a lányt, aki a klasszikusokat korát meghaladó tehetséggel és átéléssel énekelte. Elizabeth Chisholm továbbra is támogatta a lány tanulmányait, és a Julliardra küldte továbbtanulni. Végül a világ megismerhette Leontyne Price-nak, a Metropolitan Opera csillagának csodálatos tehetségét. A Biblia azt mondja: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” A bibliamagyarázó William Barclay azt mondta: „Az egyik legnagyobb emberi kötelességünk a biztatás kötelessége”. Krisztus követőjeként azt a parancsot kaptad, hogy építs másokat azáltal, hogy kihangsúlyozod azt, ami jó bennük, ahelyett, hogy felnagyítanád azt, ami rossz; hogy különleges emberként tekintesz rájuk, és nem sztereotípiaként; hogy tiszteled őket, és nem gúnyolod; hogy megbocsátasz, és nem megszégyenítesz; hogy a feltétlen szeretet példáját adod, és nem a feltételekhez kötött szeretetét; hogy a növekedés minden egyes lépését megdicséred, és nem azt mondod: „te sohasem fogsz megváltozni”; hogy meglátod bennük az Istentől kapott lehetőségeiket, és nem problémáknak látod őket, amivel valahogy boldogulni kell. Rajta, vedd elő a teológiádat a fiókból és ültesd át a gyakorlatba! Ma légy építő!



„…erősítsd és bátorítsd őt…” (5Mózes 3:28)

Isten tudta, hogy Józsuénak minden segítségre szüksége lesz, amit csak megkaphat, ahhoz, hogy az izráelitákat az Ígéret Földjére vezesse. Ezért mondta a mentorának, Mózesnek: „…bátorítsd őt, és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek…” (5Mózes 3:28 Károli). Isten tudta, hogy Mózes a legmegfelelőbb ember arra, hogy erősítse és bátorítsa Józsuét, mert ő már átélt szorongatott helyzeteket és „emberek miatti problémákat” a Vörös tengernél, aztán a pusztában is, amikor Izráel zúgolódott Isten ellen és ellene. Mindenkinek szüksége van biztatásra, neked is! Szükséged van másokra, hogy felvidítsanak, amikor a kudarcok és a körülmények összezúznak. Johann Wolfgang von Goethe, a német költő mondta: „A helyreigazítás sokat ér, de a biztatás még többet”. Ez újjáéleszti a lelked, és olyan töltetet ad, amivel tovább tudsz menni. Egy ismert lelkipásztor írta: „Semmi sem tud jobban felemelni, mint egy baráttól vagy egy szerettemtől kapott biztatás. Ez az oxigén a lélek számára. Ha két mérföldet kell futnod, akkor bizonyára szükséged van arra, hogy megállj és lélegzethez juss, mielőtt további kettőt lefutsz. Mielőtt nagy fába vágná a fejszét, vagy belefáradna a napi rutinba, az embernek szüksége van arra, hogy megálljon és néhány biztató szót kapjon, mielőtt hozzáfog az előtte álló munkához. Légy tehát oxigénné a körülötted lévők számára! Erősítsd őket, hogy kitartsanak a Mennyek Országáért! Bátorítsd őket azzal, hogy Isten azt ígérte, mindenben javukat munkálja!” Most állj meg, és gondolj valakire, akinek jól jönne egy kis biztatás, és még mielőtt véget ér a nap, tekintsd feladatodnak, hogy eléred őt! „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják!” (Róma 14:19)


Reális elvárásaid legyenek!

„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:25)
Jézus meglátta a legjobbat az emberekben, és azon dolgozott, hogy azt kihozza belőlük. Nem volt viszont naiv, tisztában volt az emberi esendőséggel. Amikor az emberek csalódást okoztak neki, nem állt bosszút haragosan és nem távolodott el tőlük. Mit tett tehát? „… sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:23-25). Jézus folyamatosan magas mércét állított az emberek elé, de pontosan tudta azt is, hogy még ha a legjobbat hozzák is ki magukból, akkor sem lesznek tökéletesek. Ezt neked is meg kell értened szeretteiddel kapcsolatban, és eszerint kell bánnod velük. Tökéletes kapcsolat, tökéletes munkahely, tökéletes gyülekezet és tökéletes szomszédság nem létezik! Isten tudja ezt, ezért adott útmutatást arra, hogyan kezeljük azokat az embereket, akik csalódást okoznak: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Galata 6:2). Azt kérded, mi a Krisztus törvénye? Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34). Az a szeretet, ahogy Jézus szeretett, feltételek és nyomásgyakorlás nélküli. Persze könnyebb beszélni arról, hogyan bánjunk az idegesítő emberekkel, mint valóban megtenni. Isten azonban soha nem parancsol olyat, aminek teljesítéséhez ne adná meg kegyelmét. A legnagyszerűbb az, hogy miközben teljesíteni igyekszel, egyre inkább hasonlóvá válsz hozzá!



„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:25)
Íme, három terület, ahol meg kell tanulnod, hogy reális elvárásaid legyenek: 1) Saját magaddal szemben. Általában rosszul érezzük magunkat attól, ha valamiben gyengén teljesítünk. Ez egy soha véget nem érő körbe taszít minket, ahol számunkra elérhetetlen dolgokat próbálunk elérni, azt remélve, hogy ezzel bizonyítani tudunk valamit, amit pedig nem is kell bizonyítanunk. Azt hiszed, hogy képesnek kellene lenned arra, amire mások képesek, pedig ha te nem ugyanazokat az ajándékokat kaptad, akkor abban nem lehetsz kiváló. Semmit nem kell bizonyítanod! Csak engedelmeskedj Istennek, és hagyd, hogy ő törődjön a hírneveddel! Mindig csalódott leszel, amíg valami olyanban akarsz kitűnni, amire nem kaptál elhívást és tehetséget. 2) Reális elvárásaid legyenek kapcsolataid terén! Ha úgy gondolod, hogy te vagy felelős mások boldogságáért, vagy ők a tiédért az állandó frusztrációhoz vezet. Abraham Lincoln azt mondta: „A legtöbb ember épp annyira boldog, amennyire az akar lenni.” Ha az embereknek nincs megfelelő életszemléletük, akkor sem te, sem százannyi más ember sem tudja boldoggá tenni őket. 3) Legyenek reális elvárásaid abban, hogy mit vársz az élettől! Jézus azt mondta: „…A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33 NKJV). Amíg ezen a világon élünk, lesznek problémáink. Senki sem kap felmentést. De ne aggódj, az Úr mindent irányítása alatt tart. Csak tanulj meg reális maradni! Mindig meg kell majd birkóznod kellemetlen helyzetekkel, makacs problémákkal vagy nehéz természetű emberekkel. De a te hozzáállásod (nem az övék!) határozza meg, hogy élvezni tudod-e az életet.





TEDD RÁ A LÁBADAT!


„…magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta… Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára!” (Józsué 10:24)
Amikor Izráel belépett az Ígéret Földjére, ott öt király állt szemben velük hadseregekkel, eltökélten arra, hogy megállítja őket. Isten azonban segített Józsuénak győzni, és mind az öt király elmenekült és elrejtőzött egy barlangban. Ezért Józsué azt parancsolta katonáinak, hogy hozzák ki őket, és tegyék lábukat az ellenséges királyok nyakára. Azon a napon ez volt Isten Szava az ő népéhez: „…legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az Úr minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok” (Józsué 10:25). Micsoda ígéret! A félelem erői próbálják ma elfoglalni elmédet? Elérik, hogy a legrosszabbra gondolj ahelyett, hogy hinnéd, Isten a legjobbat tervezi számodra? Azt mondják, hogy nem vagy méltó arra, hogy megkapd, amit Isten ígért, hogy sosem fogod betölteni azt a rendeltetést, amit Isten elgondolt rólad? Istennel a győzelem biztos, de neked is ki kell venned a részed belőle. Be kell menned a sötét barlangba, ki kell hoznod mindegyik királyt, rá kell tenned a lábadat a nyakukra, és meg kell ölnöd őket. Ez az öt király az öt érzékszervet jelképezi: látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás, Isten ugyanis nem akarja, hogy aszerint élj, amit ők diktálnak. Érzékszerveid fogékonyak minden negatív hatásra körülötted, hited azonban föléjük tud emelni, és győzelmet tud adni. Azt azonban nem teheted meg, hogy csak ülsz, és nem csinálsz semmit. Passzivitásod feljogosítja őket arra, hogy uralkodjanak rajtad. Nincs feletted hatalmuk, ha te nem adsz nekik hatalmat. Tedd hát rájuk a lábadat!




„…Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára.” (Józsué 10:24)
Amikor az Ígéret Földjére érkeztek, és szembetalálták magukat öt jól körülbástyázott királlyal, Isten ezt mondta Izráel népének: „…Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak!...” (Józsué 10:25). A „retteg” szó azt jelenti „marcangolja/szétszaggatja a félelem”, „szétesik”. Ma a Sátán szeretne szétszaggatni, szeretne megfosztani a békességtől, az örömödtől és az önbizalmadtól. Egyre növeli a nyomást, azt remélve, hogy végül szét fogsz esni. Ezért mondta Isten Józsuénak, hogy hozza ki mind az öt királyt a barlangból, és bánjon el velük egyszer s mindenkorra, tegye a lábát a nyakukra, majd akassza fel őket egy fára. A Sátán az öt érzékszervünkön keresztül működik, de Isten adott nekünk egy hatodik érzéket is: a hitet. A Biblia azt mondja: „…hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7). A hit azt mondja: „Annak ellenére, amit látok, annak ellenére, amit hallok, annak ellenére, amit érzek, annak ellenére, amit ízlelek vagy szagolok, hiszem, hogy minden rendben lesz, mert Isten velem van.” Érzékszerveid, melyek fogékonyak mindarra, ami körülötted történik, nagy hit-gyilkosok. Ha nem taposod le őket, el fogják lopni az álmodat, az önbizalmadat, és minden mást, amit Isten ígért neked. Az érzelmek probléma-vezéreltek, a hitet azonban a céltudatosság vezeti. Ha engeded, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor egyik pillanatban fent leszel, a másikban lent. Azt mondod: „Én azt hittem, hogy az élet pont erről szól, egyszer fent, egyszer lent.” Nem! Isten azt tervezte, hogy először ereszkedj le: a térdeidre imádkozni; aztán kelj fel hittel, és tedd, amit Ő mondott!
Emberség...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy mai napon is megcsillanjon szereteted fénye az életemen, s tudjak emberebb ember lenni a mában, mint a tegnapban voltam! Ámen


   

Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Zsolt 42,4

Régi korok emberének fontos kérdése volt: "Ki a Te istened?" Kinek-kinek a maga istenképe nemcsak lenyomata volt vallási irányultságának, de meghatározta embertársaihoz való viszonyát is. Ma sincs ez másképpen: aki számára a szélsőséges isten-megfogalmazás a szimpatikus, az maga is könnyen rajongóvá válik. A rajongással pedig mindig az a baj, hogy nem látják a fától az erdőt... Vagyis: A világ nem feketére és fehérre teremtetett, ezért nem lehet az Isten akarata az, hogy az Ő dicsőítésében mindenki ugyanazt a szólamot fújja...

Megmutatni az Istent senki sem képes. Ha nekünk szegezik a kérdést: "Hol van a te Istened?" - akkor nagy valószínűséggel az emberségünk után kérdeznek. Ha valaki ember, a szó eredeti nemes értelmében, vagyis tükrözi az Istent, azaz szeretet-képű, akkor fel sem teszik ezt a kérdést. Hiszen az ilyen lelkületű emberrel együtt lenni jó, beszélgetni vele jó, vele együtt dolgozni jó...

A zsoltáros kesergése a magára maradt ember panaszát vetíti elénk. Nem az Isten-bizonyíték hiánya, sokkal inkább a személyes tehetetlenség görcse keseríti lelkét. Szeretné megmutatni, de valahogyan ez nem sikerül. Eredeti bűnünkből fakadó, öröklött inkompetenciánk ez, hogy kívánjuk a jót, a szépet, de nem sikerül. Az újszövetség arról tesz tanúságot, hogy nem metódust (gör. meta hodosz = hozzávezető út) kell keresnie az embernek, hiszen a véges sosem érheti el a végtelent, hanem egyszerűen rá kell hagyatkozni az Isten kegyelmére... Ez a Krisztus-titok, az Isten szeretetének halálig menő, önfeláldozó abszurditása. Aki ebben, s ezzel a Titokkal él együtt, az megtalálja nemcsak Istenét, de meglátja Őt naponként a megélt szeretetben.




Eredményeink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Hálát adok Neked gondviselő jóságodért, az életemet megtartó kegyelmedért. URam, add hogy akaratodat megértve gyümölcsöt teremhessen életem, s embertársaim javát szolgálva boldogan élhessem a nekem rendelt napjaimat, éveimet. Ámen

   

A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!
Mt 13,8-9

Manapság, amikor a kenyérkérdés már rég nem Isten-kérdés, hanem agrárpolitika kérdése, az emberek általában nem gondolkodnak el a kenyérnekvaló alapvető élelmiszeren túlmutató jelentőségén. A gabonatermés alakulását a szakemberek értő gonddal figyelik, de az emberek nagyobb része csak a vonatablakból csodálja meg olykor-olykor a vetés zöldjét vagy éppen az aranyló búzatáblákat. A modern, városi ember legfeljebb számítógépének háttérképéről ismeri a régi természetben élő ember mindennapjait meghatározó látványt.

A gabona maga a csoda. Nincs az a hideg tél, ami komolyan ártani tudna ennek a növénykének, hiszen különösebb gond nélkül elviseli a mínusz 180-200 fokot, hótakaró alatt a mínusz 250 fokot is... Hűvös száraz környezetben évszázadokon, sőt évezredeken keresztül is eláll, hiszen a fáraók sírkamráiból előkerült búzát amikor megfelő táptalajba elvetették, bőséges termést is hozott. Nem véletlen tehát, hogy a kenyérnekvaló gabona az élet egyetemes jelképévé vált.

Ma modern világunkban, az agráriumban használt mindenféle vegyszerek és műtrágyák rendszeres használatának következtében az egy hektárra elvetett mintegy 180-240 kg vetőmag-búzából (ez az ún. csávázott, azaz a különféle betegségek ellen előkezelt vetőmag) ha kb. 6 tonnát le tudnak aratni hektáronként, akkor az igen jó termésnek számít. Modern agráriumban egyelőre ez a maximum, azaz mintegy harmincszoros terméssel számolhatunk, ha jók az időjárás feltételei. Jézus korában ez úgy nézett ki, hogy ha egy zsák búzából 8-10 zsáknyit aratni tudtak, akkor az már rekordtermésnek számított...

Jézus pedig százszoros, hatvanszoros és harmincszoros termésről beszél. A jézusi statisztika tehát a hétköznapi elvárásokat messze túlszárnyalja, igaz példázatában nem a test, hanem a lélek eredményeiről szól! Mai igénk a jól ismert Magvető példázatából való. Ez arról szól, hogy a vetőmag (az Isten igéje) háromnegyedrészt olyan földbe hullott, ami nem hozhat termést, mert nem adottak a feltételek. Ne legyenek illúzióink! Az arány ma sem jobb... Háromnegyed része a világnak most sem hoz gyümölcsöt, nem teszi azt, ami a dolga lenne - az Élet szolgálatában állni mindhalálig.

Hála...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy hálámát a Tőled kapott jótéteményekért, mások felé kimutatott jócselekedeteim kísérjék! Ámen

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.
Jak 1,27

Kegyes, azaz makulátlan... Van ilyen még egyáltalán? Vagy csak a szeplőtelenség látszata a fontos? Amikor választott vezetőink - nem is egy azzal védekezett -, hogy: "Hát igen, ez nem volt etikus, de jogellenes sem!" - akkor mindenki, akinek egy kis jóérzés még volt a szívében, felszisszent... Persze, a "kisember" már régesrég megszokta, hogy nem igazság-, hanem jogszolgáltatás van az új rendszervben is, s hogy az elkövetők jogát most sokkal komolyabban kell venni, mint az áldozatokét, mert egyébként jön a valamelyik "ember-, (vagy inkább jog?)védő" kommandó, akik természetesen úgy csűrik-csavarják a tényeket, ahogyan hatalmi megbízóik azt elvárják... Az ostor vége pedig mindig földközelben, a kisemberen csattan... Vigasz lehet: de a hangja, felhallatszik az égig!

Manapság a kegyesség szó hallatán, általában két dolog jut az emberek eszébe: az egyik, hogy a kegyesek a társadalom gyengébb és esetlenebb részét alkotják, ill., aki kegyes, az nem ebben a világban él... Ezt jelentené valójában a kegyesség vagy hogyan kell akkor értelmeznünk Jakab apostolnak ezt a mondatát: "Tiszta és szeplőtelen kegyessség... tisztán megőrizni az embernek önmagát - a világtól"? Kivonulni ebből a világból, bezárkózni a kolostor vastag falai mögé vagy egy szektás közösségben életszerűtlen - nemkülönben teológiátlan(!) - "meggyőződés-panelekkel" elbarikádoznia magát az embernek az élet valóságától, adhatja ugyan a kegyesség látszatát, DE nem az!

Igénkben szereplő "kegyesség" szónál a latin Újszövetségben - jóllehet azt várnánk, hogy a "pietas" azaz a kegyes kifejezés álljon -, de mégsem azt találjuk, hanem ezt olvashatjuk: "religio munda". A "religio" (vallás) a religo tőből származik: jelentése szerint visszakapcsolódás, pontosabban a teremtmény visszakapcsolódása a Teremtőhöz. Egyébként erre a központi gondolatra építhető fel a hit egész rendszere! A "munda" pedig a "mundus"-ból származik, ami jelenti a világrendet, a világmindenséget, a világegyetemet, a (teremtett) világot, de ugyanakkor azt is jelenti: rendes, csinos, tiszta, takaros... s így összecseng a görög "kozmosz" szóval, ami ugye "rendezett világot" jelent. (Ennek ellenpólusa a káosz, azaz a rendezetlen világ.)

Nos, e rövid nyelvi kitérő is megvilágítja számunkra, hogy az Istennek tetsző kegyesség nem más, mint az Ő világrendjébe való visszatalálás, belekapcsolódás! Megőrizni tehát magunkat a világtól, csakis a világban tudjuk, ha az isteni rendbe, tisztaságba belesimulunk, s akkor majd nem hálatáblácskák kőbevésett üzenetei jelzik földi utunkat, hanem azok a jócselekedetek, melyek az Életet segítik, annak minőségét emelik...

Isten...

Imádkozzunk!
URam! Jól tudom, hogy nem vagyok képes teljességel befogadni Téged, de add, hogy, amennyire tőlem telik, megértsem akaratodat, s tetszésedre, s felebarátaim javára tudjak élni! Ámen


Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1 Jn 1,4-5

Az Isten világosság, és nem sötétség, az Isten Élet, és nem halál, az Isten nem kettő vagy három, az Isten az Egy. Önmagában a MINDEN, s az EGÉSZ, az alfa és ómega, a kezdet és a vég... A "Három-Egy-Isten"-tannak éppen az az egyik üzenete, hogy Isten, mint 'személy' megszólítható, de semmi köze az emberi személyiséghez, s az Ő isteni léttitkának a véges emberi gondolatba-zárásának egy különleges "próbálkozása" a Szentháromságtan. Kísérlete annak, hogy a véges ember meg-, s befogja a Végtelen Istent. (A kísérlet - ez tulajdonképpen maga a teológiatörténet -, sikeressége azonban majd csak az 'odaátban' lesz nyilvánvaló.)

Az Isten világosság, ezért - ősidőktől fogva - a Nap istenszimbólumként volt használatos. Ahogyan a Nap élteti a világot, ugyanúgy az Isten szeretete is. Ez azt jelenti, ha nem sütne a nap, akkor nem lenne termés a földeken, s ha szeretetlenül élünk e világban, akkor életünk sem lesz "gyümölcsöző". Márpedig arra hivattunk el, hogy termést hozzunk, harmincszorosat, hatvanszorosat, sőt százszorosat!

Az, hogy Isten világosság, s "mi Istenben vagyunk, s Ő pedig mibennünk" még nem jelenti azt, hogy mi mentesek lennénk a sötétségtől. A sötétség ugyanis nem más, mint a fény hiánya, azt pedig nem mondhatja el egyetlen ember sem, hogy ő már teljesen betelt az Istennel, mert ez hitünk szerint csak a halál utáni színről-színre-látásban valósulhat majd meg... "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." - írja reménysége bizonyosságát Pál az 1 Kor 13,12-ben.

Ha valaki nem csak hiszi, de tudja is, hogy Isten világosság, azaz Isten maga az Élet, akkor tiszteli az életet, s aki respektálja annak REND-jét, az szentül is általa! S ez öröm, nem is akármilyen: folyamatosan növekvő, s el nem múló, mert nem tőlünk van, hanem az Istentől kapjuk. Ez az a kegyelem, melyet vágytak és kívántak az első keresztények - s őket ettől a kegyetlenkedések, üldöztetések sem tántorították el -, s ez az a kegyelem, amire nekünk is szükségünk van, hiszen "hiány-lények" vagyunk, életünk végéig hiányzik nekünk az Isten...



Javaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Áldott légy mindazért, amivel megajándékoztál! Adj nekem erőt, egészséget és türelmet, hogy dolgozhassak, s méltósággal élhessem életemet! Ámen
   
De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.
Préd 3,13

"Az élet nem csak evés és ivás!" - hányszor hallottuk már ezt kijelentést. Mondták ezt talán nekünk is, jószándékkal, életvezetési bölcsesség gyanánt. S milyen igaz, ha valaki nem talál másban örömet, csak az evésben és az ivásban, annak nagyon hamar szembe kell néznie a következményekkel: elhízás, függéség... Az ember ott kezdi elveszíteni embervoltát, amikor már csak a megehetőn, a megihatón, az élvezhetőn tájékozódik, ez határozza meg egész létét. Nem az a baj tehát, ha eszünk és iszunk, hanem az, ha csak eszünk és csak iszunk, de van ennél még fontosabb dolog: a hálaadás. Hálaadással enni és inni, hálaadással fogadni mindazt, ami a testnek élvezet nem más, mint a bölcs életvezetés, az istenes élet.

A prédikátor azonban megtoldja bölcsességét még valamivel. Jól élni lehet mások nyakán, mások nyomorúságából, kihasználva a gyengét, az elesettet. Lehet jól élni hazudozás, spekuláció, hamis ígéretek árán is, de ezt elveti a prédikátor, s elvetik a biblikusan gondolkodó emberek is. A munka ugyanis rendkívül fontos! Isten azért adta a munka lehetőségét, hogy ezen keresztül szolgáljunk egymásnak.

Ma Európában 20 millió(!) munkanélküli van. Az EU alapokmányába azért nem kerülhetet be még indirekt módon sem, hogy keresztény és zsidó gyökerű kultúráról, jogrendszerről van szó, mert akkor az ezzel együttjáró Istenfogalomból viszonylag könnyen levezethető, hogy a munkához mindenkinek joga van... Most pedig nincs. Az általános foglalkoztatottság mint mindenkori célja a társdalomnak hamarosan megoldódik, de ennek oka nem a "jó politika", hanem az, hogy nincs elég fiatal munkaerő, a jóléti világban az emberek nem vállalnak gyermekeket. Nem volt ez másképpen Rómában sem! A római patrícius ifjak és lányok inkább fényes lakomákon múlatták az időt, s bizony a szenátusnak kellett rendeletileg közbelépnie, hogy a fiatalok házasodjanak, mert a közhivatalokat csak rómaiak tölthették be...

Jól élni a magunk fáradságos munkájából azt jelenti, hogy ami kell az életünk méltósággal való megéléséhez, azért megdolgozunk. Így értékesebb lesz a cél, de egyben a célhoz vezető út is nemesedik. Nemtelenül elért eredmények átkot hoznak az emberek életébe, Isten törvényeit betartva megszerzett javak áldást sugároznak mások életébe is.