2011. február 3., csütörtök

2011. február 3. A év, évközi idő, 4. hét, csütörtök (Szent Balázs püspök és vértanú, Szent Anszgár (Oszkár) püspök OSB) A nap liturgikus színe: zöld

Szent Balázs püspök és vértanú
Ünnepe: február 3.

Szent Balázs püspök közbenjárását kérjük a torokbaj és minden más bajból való szabadulásért. Hitünk elűzi a félelmet, és megerősít az Isten követésében.

Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
A BALÁZS-ÁLDÁS KÖNYÖRGÉSE
Szent Balázs püspök, vértanú közbenjárása által szabadítson meg és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más betegségtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.


A hagyomány szerint az örményországi Szebaszte városának volt a püspöke a IV. században. A börtönben megmentette egy gyermek életét, aki halszálkát nyelt. Ezért keleten és nyugaton már a VI. századtól kezdve kérik közbenjárását a torokbetegség ellen. 316-ban Liciniusz császár idejében lefejezték. Az ünnepéhez kötődő balázs-áldás a XVI. század óta terjedt el. Balázst a középkor óta a 14 segítő szent közé sorolják.
Élete:
Nevének megfelelően (Blasius=Basilius=király) igazi királyi lélek volt. Életét az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek véghosszat nem érő sorával szőtte át, halálát pedig a vértanúság bátor hitvallásával pecsételte meg. A 3. század második felében élt, s 316 körül szenvedett vértanúhalált.
Szülővárosában, az örményországi Szebasztéban eredetileg orvosi gyakorlatot folytatott. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, keresztény testvérei a legközelebbi püspökválasztás alkalmával egy szívvel lelkük pásztorává választották. Balázs meghajolt a nép akarata előtt és ettől kezdve egészen a lelkek gondozására adta magát. Erre nagy szükség is volt, mert Keleten még mindig erősen dühöngött a keresztényüldözés. Konstantin császár társuralkodója, Licinius ugyanis önkényesen túltette magát a 313-ban kiadott milánói türelmi rendeleten és folytatta az üldözést.
Az üldözés Szebasztéba is elhatott és természetesen elsősorban a nyáj pásztorát vette célba. Balázs híveinek unszolására egy időre kitért az üldözők dühe elől. A város közelében egy sziklaüregben vonta meg magát. Szebaszte pogány prefektusa Agricola azonban elfogatta. Miközben a katonák a városba vitték Balázst, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket és ő a kereszt jelével meggyógyította őket. Ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is.
Agricola először nyájassággal akart Balázsra hatni. "Üdvözlégy Balázs - mondotta -, akit Agricola és az istenek kegyelnek". Mire a szent: "Légy áldott, jó Agricola; de áldott csak akkor leszel, ha nem mondod isteneknek azokat, akik tulajdonképpen ördögök". Az imént még nyájas prefektust teljesen kihozta sodrából ez a bátor felelet, s mivel látta, hogy Balázs állhatatosságát nem tudja megtörni, lefejeztette őt. A hívők emlékezet úgy tudja, hogy a szent püspök közvetlenül halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban, főleg torokfájásban az ő közbenjárását kérik biztos meghallgatást remélhetnek.
Szent Balázs segítségülhívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. Az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük: A pap két, András-kereszt módjára összeillesztett gyertyát tart a hívők álla alá és megáldja őket e szavak kíséretében: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól". A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő- és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Balázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Valószínűleg innét kezdve számítják Szent Balázst a 14 segítő szent közé (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus). Az orvosok, muzsikusok pártfogójaként tiszteljük.


Szent Anszgár (Oszkár) püspök OSB
Ünnepe: február 3.

Előkelő frank családból származó bencés szerzetes. Már egész fiatalon a Padeborn melletti új Korvey apátság kolostor-iskolájának vezetője. Nagy tudása és ékesszólása miatt az apátság templomának neves prédikátora. Hamburg-Brémai érsek lett. Harald dán király kérésére Jütlandba ment az üdvösség örömhírét hirdetni. Rövid időn belül iskolát alapított azoknak az ifjaknak a nevelésére, akiket egyházi szolgálatra szántak. Néhány év múlva Björn svéd király kérésére svéd földön ugyancsak eredményes térítő munkát végzett. Mivel elsőnek hirdette dán és svéd földön az Evangéliumot, "Észak apostolának" nevezték. Életét szigorú önmegtagadásokkal élte, minden pénzt a szegények támogatására fordított. Térítő útjain kétkezi munkájával tartotta fenn magát és társait.
       
Zsid 12,18-19.21-24

Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: ,,Megrémültem és reszketek'' [MTörv 9,19]. Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.
Mk 6,6-13

És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.'' Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

2011. február 3. - Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
   őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik,
   hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem
   tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne
   vegyenek magukra.
   Azután így folytatta: ?Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig,
   amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és
   nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le
   lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.? Azok elmentek, s hirdették
   mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok
   beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13


   Elmélkedés:
   Azt követően, hogy Jézus látogatást tett Názáretben, missziós útra küldi
   apostolait. A történet első eleme azt az üzenetet hordozza minden Krisztus
   követő számára, hogy a tanítvány mindig az Úr küldetésében jár. Nem saját
   elhatározásából indul útnak, nem a maga igazságát hirdeti, hanem Krisztus
   követeként tesz tanúságot arról, aki őt küldte.
   Jézus ezután gyakorlati tanácsokat ad a missziós útra induló apostoloknak.
   Olyan tanácsok ezek, amelyeket szívesen értelmeznénk úgy, hogy nem kell őket
   komolyan venni manapság. Amikor az evangélium hirdetésére napjainkban
   vállalkozunk, akkor nyilvánvalóan nem az a lényeg, hogy van-e nálunk
   tarisznya vagy hátizsák, hanem hogy felvállaljuk-e az eszköztelenséget és
   rá merjük-e magunkat bízni Istenre? A történet ugyanis éppen e tanulság
   irányába vezet minket. Jézus életformáját követve és önmagunkat teljesen
   Istenre bízva érdemes hirdetnünk az örömhírt.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
   tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
   létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
   méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
   Jean Vanier

3. csütörtök (Szent Balázs, Szent Anszgár–Oszkár)

Zsid 12,18-19.21-24; Zs 47; Mk 6,6-13
    Sion hegyéhez járultunk, az élô Isten városához

Zsid 12,18-19.21-24

Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: ,,Megrémültem és reszketek' [MTörv 9,19]. Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.

Zs 47

Ének. Kóré fiainak zsoltára. Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában. Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa. Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket. Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek. De ahogy meglátták, ámulatba estek, Megrémültek, megremegtek; Rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem. Hatalmas széllel összetörted a társisi hajókat. Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten! Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében. Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait; Jobbod igazsággal teljes. Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram. Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait! Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek! Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké, ő vezet minket mindörökké!

Mk 6,6-13

És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.' Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.
Szűz Mária, te vagy az én királynőm! Testemet és lelkemet ma, mindennap és halálom óráján, a te oltalmadba, különös gondviselésedbe, anyai szívedbe ajánlom! Neked ajánlom minden reményemet, minden örömömet, minden gondolatomat és esendőségemet, életemet és halálomat. Közbenjárásod és érdemeid által eszközöld ki nekem a kegyelmet, hogy minden gondolatomban, szavamban és tettemben a te isteni Fiadnak szent akaratát teljesítsem.
(Gonzága Szent Alajos)


Tudom, hogy forrás fakad titkosan - bár éjszaka van.
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől, barlangnak sűrű mélységében tör föl - bár éjszaka van.
Nem tudni hol, mert eredete nincsen, ám ami van, ered belőle minden - bár éjszaka van.
És szépségéhez nincs hasonló semmi, az ég és föld szokott belőle inni - bár éjszaka van.
Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna, és nem tud senki átlábalni rajta - bár éjszaka van.
Hogy tisztaságát semmi nem zavarja, hogy minden fény a fényét tőle kapja - bár éjszaka van.
Tudom, belőle óriás erek folynak, eget és poklot, embert záporoznak - bár éjszaka van.
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik, mindenható, akárcsak ő, e másik - bár éjszaka van.
Mi kettőjükből tör egyetlenegybe, nincsen ki nála fontosabb lehetne, - bár éjszaka van.
Az örök forrás titkos útját járva, élő kenyérben életünk kínálja - bár éjszaka van.
Ím e sötétben látja a teremtmény, hogy oltsa szomját, vizét fölkeresvén - bár éjszaka van.
Azt az eleven forrást, mire vágyom, az Élet kenyerében megtalálom - bár éjszaka van.


Uram, kegyességedhez fordulunk, hogy e kegyelemeszköz tisztítson meg minket minden bűntől és készítsen elő a közelgő ünnepre. Mondjátok a csüggedőknek: vigasztalódjatok és ne féljetek, mert lám Istenünk jön, hogy megmentsen bennünket.


Uram, rád bízom magam,
és arra kérlek,
vess véget nyugtalanságomnak!
Rád bízom akaratomat.
Rád bízom gondolataimat.
Rád bízom terveimet.
A gondjaimat és az embereket
mind rád bízom, Uram!

Ha félek az ellenség túlerejétől,
rád bízom magam.
Ha rettegek saját árulásaim miatt,
rád bízom magam.
Megoldatlan kérdéseimet,
fáradozásaimat önmagamért,
kínlódó reménységemet
rád bízom, Uram!
Feladom a harcot a zárt ajtók ellen,
és várok terád.
Csak te tudod kinyitni azokat.
(Jörg Zink)


Uram, segíts kishitűségemen!
Nem, nem vagyok én igazán hitetlen,
akarok hinni,
mindent igaznak tartok, amit mondasz,
amit kinyilatkoztattál üdvösségünkre.

De valahogy nem járja át egészen
teljes életemet, minden percemet
az a biztos hit, az a meggyőződés,
hogy egyedül te vagy életünk ereje,
egyedül te vagy a megoldás
minden kérdésben,
minden nehézségben,
s hogy te vagy minden szép és igaz dolog Ura,
te vagy minden jó eredmény hőse,
mert nélküled semmit sem tudnánk elérni, megalkotni, felépíteni!

Istenem, állj mellettem, biztass és erősíts
a cselekvő hit kegyelmével!


Urunk, Jézus Krisztus,
te Isten országát hoztad el közénk,
és meghívtál mindnyájunkat országodba.
Azt mondtad: Isten országa bennetek van.
Add, hogy egyre jobban megértsük:
mi vagyunk az Isten országa!
Életünk terved megvalósítása legyen:
a megváltás és Isten fiai szabadságának
bizonysága a hétköznapokban.
Kérünk tőled a mai napon is
jó gondolatokat és indításokat,
reményt és akarást,
hogy egyre szebb és nagyszerűbb legyen
Isten országa szívünkben.


Urunk, Jézus Krisztus, várjuk eljöveteled, várjuk a békét,
mert annyi békétlenség van kívül a világban és bent a szívünkben !

Várjuk eljöveteled, mert az igazságra éhezünk,
és annyi igazságtalanság sújtja a népeket és az embereket!

Várjuk eljöveteled, mert szomjazzuk a szabadságot,
és mindnyájan a bajok és bunök bilincseiben kínlódunk.

Add vissza reménységünket, amit elvesztettünk.
Add meg újra a szeretetet azoknak, akik hideg idegenséggel viselkednek egymással szemben.
Nyisd meg szívünket, hogy felragyogó örömödet megtapasztalhassuk életünkben.
Kérünk, hallgass meg minket, Urunk!


Világosság, Atyáddal egy, - Te fénynek fénye, napvilág:
Az éjt megtöri énekünk. - Jelenj meg köztünk, sürgetünk.

Lélekről űzd el a ködöt, - Fussanak mind az ördögök.
Az álmosságot verjed el, - Meg ne üljön a lomhaság.

Így irgalmazz Krisztus nekünk, - Hisz mindnyájan benned hiszünk,
Hogy üdvösségünkké legyen, - Mit zeng hajnali énekünk.
(Szent Ambrus: Consors paterni luminis)

Nehéz időkre való ige

„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)
A következő néhány napban újítsuk meg gondolatainkat Isten néhány csodálatos ígéretével, melyeket Igéje által adott nekünk. Ne csak futólag olvassuk el őket; lassan dolgozzuk fel őket, mélyen átgondolva, átimádkozva és átismételve, engedve, hogy igazságuk megváltoztassa gondolkodásmódunkat, és erősítse hitünket. 1) „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége…” (Ézsaiás 54:17 Károli). 2) „Veled van az Úr… nem kell többé veszedelemtől félned… ő erős, és megsegít… Elbánik majd elnyomóiddal abban az időben…” (Zofóniás 3:15-19 NIV). 3) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól… Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban…” (2Krónika 32:7-8). 4) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig” (Zsoltárok 62:2-3). 5) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). 6) „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38-39).


„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)
Kész vagy befogadni még többet Isten csodálatos ígéreteiből?
1) „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet” (Zsoltárok 5:12). 2) „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzi előled az ellenséget…” (5Mózes 33:27 NKJV). 3) „Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat” (Náhum 1:7 Károli). 4) „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10). 5) „Jelenléteddel megvéded őket az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket a gonosztól” (Zsoltárok 31:20 NCV). 6) „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben” (Zsoltárok 23:6). 7) „… az Úr mellém állt, és megerősített… Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába…” (2Timóteus 4:17-18). 8) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 9) „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:21-23). 10) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:8).


„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)
Íme még néhány csodálatos ígéret a Bibliából, melyekre támaszkodhatsz, amikor nehéz idők jönnek:
1) „Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:9-11). 2) „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsoltárok 34:8). 3) „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsoltárok 57:2). 4) „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:19). 5) „…az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel…” (1Péter 3:12). 6) „Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam… megmentett, mert gyönyörködik bennem” (Zsoltárok 18:16-19). 7) „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom” (Mikeás 7:8). 8) „Bátor leszel, mert lesz reménységed. Nyugodtan és biztonságban pihensz. Semmitől sem félve fekszel le, és sokan fordulnak hozzád segítségért (Jób 11:18-19 TLB). 9) „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

A LÉLEK TEMPLOMA

  "Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." (1Kor 6:19-20)
 
  Az emberben egy felülről jövő, és rajta kívül álló erőnek kell munkálkodnia, hogy szilárd anyagok épülhessenek be jellemének épületébe. A lélek belső szentélyében Istennek kell lakoznia. "Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek." (2Kor 6:16) "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." (1Kor 3:16-17)
  "Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által." (Ef 2:18-22)
  Az ember nem építheti fel önmagában a Lélek lakhelyét, és ha az emberi akarat nem működik együtt az isteni akarattal, akkor az Úr sem tud semmit tenni érte. Az Úr a nagy Építőmester, és az emberi munkás vagy együttműködik az isteni munkással, vagy nem lesz készen az épület. Minden hatalom Istené, és minden dicsőséget Istennek kell tulajdonítani, a felelősség mégis az emberi eszközön nyugszik; mivel az ember közreműködése nélkül Isten semmit sem tud tenni. (Review and Herald, 1892. október 25.)

2011. február 3. csütörtök Balázs napja 1294.

A mai nap meditációs fogalma:
Szabadság...



A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy a sok-sok kötöttség ellenére is lélekben szabadnak érezhetem magam. Add, hogy szabadságomat mindig a Tőled kapott szeretet vezérelje, s ne éljek vissza soha kegyelmeddel! Ámen
   

A törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés.
Rm 4,15

Ha rajtam múlna, katonaság helyett jogi ismereteket taníttatnék az embereknek - legalább egy esztendőn át... Ennek az egy évnek a "hiábavalósága" ugyanis sokkal gyümölcsözőbb lenne életük hátralévő részében, mint a katonaságban eltöltött ellenségképet erősítő, ölésre-buzdító, haszontalan időnek. Jómagam négy éven át "bírkóztam" a szabályrendeletekkel, de nem kell joghallgatónak lenni ahhoz, hogy valaki felismerje: minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Márpedig agyonszabályozott modern korunk másból sem áll, minthogy mindenkori vezetőink - csupa jószándékból vagy éppen valamilyen érdekből - törvényeket, rendeleteket hoznak, olykor maguk is elveszvén azok normál-ember számára átláthatatlan, sűrű, jogszabály-erdejében.

Amikor magunk is szülőkké válunk, akkor döbbenünk rá igazán, hogy szülői gondoskodás nélkül bizony mi sem nőttünk volna fel, s nem lehetnénk azok, akik lettünk! Szüleink, akik szerettek minket, hosszú éveken át igen komoly áldozatot is hoztak azért, hogy "emberek" legyünk (ne pedig gaz-emberek), s megálljuk a helyünket az életben. Érdekes módon - édesanyánk, édesapánk, akik mindennél jobban szerettek minket -, ők is (csupa féltésből és szeretetből) a törvényre tanítottak: "Ne tedd! Ne csináld! Nem szabad!" Még érdekesebb - talán ez is lehetne Isten létezésének egyik komoly bizonyítéka -, hogy még féltőn szerető szüleink sem tanítottak meg arra, hogy ha majd felnövünk, akkor majd akarjuk a szabadságot... pedig azt nagyon akarjuk! Tinédzser korunk ébredő öntudatában aztán úgy gondoljuk: (végre) elég nagyok vagyunk már ahhoz, hogy most már elkezdjünk "szabadon" élni, amiből persze az esetek többségében - a felelősség hiánya okán - ügyetlenkedés és szabadosság lesz. (Jobb esetben tanulunk hibáinkból...)

Saul-Pál, aki maga is a zsidó kazuisztikus törvények szigorában nevelkedett - sőt még "kezdő" rabbiként a farizeusi kegyesség ifjú "frontemberének" is számított; egyébként hogyan kaphatott volna a jeruzsálemi főpapoktól felhatalmazást, hogy üldözze a krisztusi szakadárokat? -, eljut a felismerésre: "A törvény csak büntetést eredményezhet." A zsidók "bibliája" a Tóráh - jóllehet törvénynek mondják, de sokkal inkább az "Istentől kapott rendet", az "élet beszédét" értik alatta -, nemcsak a hétköznapi élet legkülönfélébb vetületeiben ad eligazítást, de még a kultikus törvények átlagember számára alig átlátható rendjét is "beszabályozza". Mindezek ellenére mégsincs tökéletes életvezetése a zsidó embernek sem - hiszen akkor nem lenne liturgiájukban ott a "jóm kippúr", az engesztelés napja.

A törvény tehát - a szeretet viszonylatában - csak tükör. Persze hiába "fényesítjük" újabb és újabb rendeletekkel - egyházon belül zsinati határozatokkal - a törvény tükrét, ha soha nem nézünk bele, akkor semmi, de semmi értelme sincs... Ezért fontos eljutni a felismerésre - s ez a kegyelmi élet -, hogy Isten szabadságra teremtett mindannyiunkat, s ennek az isteni szabadságnak csak akkor van kiteljesedése, ha az szeretetből fakad...

2011. február 3. csütörtök

Amit Jézusnak helyre kellett tennie a jóvátételnél, az a mi valónk, amik vagyunk. Mert amit tesz az ember azért teszi, mert már eleve bűnös és nem azért bűnös, mert vétkezik.

Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.
egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.
Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.
Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.
Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a
bölcsesség titkaira tanítasz engem.
Zsoltárok 51:5-8,

Isten szentsége és az ember bűnössége teljes ellentétben állnak egymással.

Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
Ézsaiás 59:1-2,

Isten haragja büntetést von maga után, de nem ő büntet, hanem leveszi kegyelmét olykor az emberről, és megengedi a gonosznak, hogy uralkodjon rajtunk. Mert bűn gyűlölő de nem minket gyűlöl, csak a bűnt. Sokszor a nyomorgattatás által jövünk rá, hogy jót akar. Mert ő nem úgy fenyít mint a földi apánk. De rávezeti az embert hibáira, csak meg kell hallani a hangját. Hogy hogyan? Aki keresi őt az meg is találja.

Február 3.

Ne hozzatok többé hazug áldozatot!

"13Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!" (Ézsaiás 1,13)
Egy Jehova tanújával való beszélgetésben ennél az igénél nem tudtunk sehogyan sem továbblépni, mert szerinte (vagyis a tanítói szerint) nem lehet hívő ember az, aki ünnepel, hiszen Isten gyűlöli az ünnepi összejövetelt. Hallottam egy hasonló felekezetű anyukáról, aki gyermekét az óvodába vive elmondta az óvó néninek, időnként milyen lelkiismeret-furdalása van a fia miatt, hogy minden ünnepet megtagad tőle - de ezt tanítja a Biblia, és ő nem akar engedetlen lenni. Sajnálkozunk, amikor ilyen eseteket hallunk. Érvelni nem lehet, a tanítóikon kívül mástól nem fogadnak el tanítást. (Azért próbálkozni kell, hiszen honnét tudnák meg az igazat, ha senki se mondja nekik? Ha egyszer hallották, majd dolgozik bennük.) Innen nézve olyan egyértelmű a tévedésük: Isten nem az ünneplést utálja (ugyan miért rendelt volna el anynyi ünnepet éppen ő maga?), hanem a bűnt, amit elkövettünk, és aminek megbánása nélkül jövünk elé ünnepelgetni. Na és ha valaki bennünket néz, vajon nem lát egy hasonlóan egyértelmű tévedést nálunk: hogy azt hisszük, tetszik Istennek az ünneplésünk, miközben tele vagyunk bűnnel? /SzH/
Szommer Hajnalka


Elhívása visszavonhatatlan

"25Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." 28Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. 30Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön." (Róma 11,25-32)
Istennek van ideje. Őt nem lehet megkárosítani azzal, ha engedetlenek vagyunk. Az ő ígéretei nem csorbulnak, csak magunkat zárhatjuk ki belőlük. De miért tennénk ilyet? Gondoljuk, hogy a mi megoldásaink előnyösebbek, mint az Isten útja? Feltételezzük, hogy jobban ismerjük, vagy éppen jobban tudjuk befolyásolni a körülményeket, a dolgok alakulását, mint ő? Vagy csupán jó szándékkal (véletlenül se vallanánk be, hogy türelmetlenségből) szeretnénk őt hozzásegíteni ígéretének teljesítéséhez? Ezzel már Ábrahám is évezredes galibát okozott. Valójában ezek mögött a gondolatok mögött az húzódik meg - tudatosan vagy kevésbé -, hogy bölcsebbnek gondoljuk magunkat Istennél. Így leírva ugye milyen nevetségesen hangzik? Mert az is. Inkább ne ötleteljünk, fondorlatoskodjunk! Istent nem lehet rászedni. Ha megígért valamit, az olyan, mintha már meg is történt volna. De nincs olyan ígéret, aminek ne lenne feltétele. Nem Istenben kell hát bizonytalankodnunk, ellenben jó lesz magunkat ellenőrizni! Az engedetlenek elesnek az ígérettől, csak az irgalom helyezheti őket oda vissza, azt pedig kérni kell. /SzH/
Szommer Hajnalka

Február 3.

Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyetek nekem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higyetek a cselekedeteknek!
János 10,37-38

Uram! Boldog, aki a Te szavadnak hisz. A bizalmatlan emberi szívnek ez nem mindig könnyű. A Bibliámban bőségesen látok példákat a boldog hitre. Péter egy eredménytelen munkában eltöltött éjszaka után ezzel a válasszal tudta fogadni szavadat: "A Te parancsolatodra levetem a hálót" (Lukács 5,5). A kapernaumi királyi ember szívében is föloldódott a szorongás, amikor ezt a szavadat hallotta: "Menj el! A Te fiad él!" (János 4,50.) Nemcsak egyesek, hanem nagyon is sokan tudtak a Te szavadra indulni, élni és meghalni. Az ilyen példákban világosan látom szavad hatalmát. De a példák egyben rávilágítanak az Isten előtt megnyitott engedelmes szívre is. Mai igéddel bizalmatlankodó, hitetlenkedő emberekhez fordultál. A szavadat nem tudták elfogadni. Ezért utalsz a cselekedeteidre, amelyek szavad hitelét igazolják.

Uram! Köszönöm a szavaidat. De köszönöm cselekedeteidet is. Nemcsak azokat a cselekedeteket, amelyekről az evangéliumok számolnak be, hanem azokat is, amelyeket Szentlelked hatalma által vittél véghez a világtörténelemben, s amelyek nélkül a világ olyan sivár volna. Szóval és cselekedettel győzd meg a szívemet.

2011. február 2. Urunk bemutatása Gyertyaszentelő Boldogasszony A nap liturgikus színe: fehér

Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.

Urunk Bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt Jeruzsálemben is, Rómában is. Az Ószövetségben Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének. A karácsonykor gyulladt isteni Fény egyre nagyobb világosságot áraszt. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.

AZ OLVASMÁNYHOZ (Mal 3, 1-4)
Az Ószövetségben Isten megígérte, hogy elküldi Küldöttét, az Uralkodót, a Szövetség Angyalát templomába. Ez a jövendölés Jézus bemutatásával vette kezdetét. Így a babiloni fogság után felépült templom méltósága messze felülmúlta Salamon templomának dicsőségét, mert Isten Fia látogatása szentelte meg.
A SZENTLECKÉHEZ (Zsid 2, 14-18)
Testünk a Szentlélek temploma. A sátán meggyalázta ugyan, amikor a bűnre csábította, de Urunk, Jézus Krisztus eljövetelével megszentelte. Magára vette emberi természetünket: "a bűn testében" jött el hozzánk, hogy kiengesztelje a nép bűneit, Istennek tetsző néppé, a Szentlélek templomaivá tegyen minket.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Lk 2, 22-40)
A bemutatáskor egy jövendölés hangzott el, amely megdöbbentő: "Íme, sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben: Jel, Amelynek ellene mondanak." Előre jelezte a világ Üdvözítőjének sorsát, és jelzi, mit várhatunk mint Isten gyermekei ettől a világtól.

KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, hogy a mi Urunkban, Jézus Krisztusban minden ember felismerje a világ Világosságát.


   1. Urunk, Jézus Krisztus, a szentmise áldozatban úgy jöjj el közénk, hogy felismerjünk Téged.
   2. Urunk, Jézus Krisztus, világosítsd meg Egyházadat, és add, hogy híveid az isteni élet fényében éljenek.
   3. Urunk, Jézus Krisztus, egyesítsd népedet Szentlelked erejével, és adj nekik békességet.
   4. Urunk, Jézus Krisztus, add kegyesen, hogy minél több szülő nevelje fiát az evangélium világosságának terjesztésére.
   5. Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy életünk végén találkozhassunk Veled, és a mennyben örökre láthassuk fényességedet.


Urunk, Jézus Krisztus! Gyújtsd fel szívünkben istenséged ismeretének tiszta világosságát, hogy mindig tetszésed szerint éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk megvilágosítója: Krisztus, Istenünk! és Téged dicsőítünk Atyáddal és éltető Lelkeddel most, és mindörökkön örökké.

Karácsony fényére emlékezünk 40 nappal karácsony után. A Világ Világosságának születését ünnepeltük, ma pedig Simeon szava nyomán, Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.
Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz. Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét.
- fényt ad, világít a sötétben
- lángja barátságos fényt ad
- meleget ad
- önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
- lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.
A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.
Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.
Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani.

Minap fiatalokkal beszélgettünk. Átgondolt műveltségük hátterével fejezték ki meggyőződésüket: elképzelhetetlen lenne világunk Isten teremtő, fenntartó, személyes szeretete nélkül. A modern fizika beláttatja velünk, mennyire titokzatos és mennyire önmagán túlra mutat maga az anyagvilág is, nem csak az ember (v.ö. Heisenberg bizonytalansági reláció, a mikro- és a makrokozmosz meghökkentő következetes arányossága, amely pont az emberben metsződik, stb.). Értelmetlen lenne Istent kihagyva szemlélni a valóság egészét. Azon is eltűnődtünk, hogy kultúránk korábbi rétegeiben mennyire egyetemesen ott van a fénynek, a világosságnak, a Napnak olyan fajta priorizálása, megcsodálása, amely azt sejteti, hogy a Nap jelképén át régebbi kultúrák, a pogány hellenista kultúra is valamiképpen Világ Világosságát kereste, tisztelte (Eknathon fáraó napkultusza, Mitras kultusz, a kereszt jele, mint a nap a világosság jelképe).
Amikor ma Urunk bemutatása ünnepén a Világ Világosságát ragadjuk meg, áldjuk és magasztaljuk Benne, akkor éppen a Tőle kapott fényben ismerjük el Krisztusban az Atya Küldöttét, a megváltó világosságába minket is belevonó Istenünket (2 Kor 4, 6). Ezért olyan megnyugtató, ha magunkat, mieinket, sorsunkat, jövőnket, s szenttel és gonosszal áthatott világunkat fölajánljuk, odaadjuk Neki, ahogyan ezen a napon a szerzetesek teszik a Szent Péter Bazilikában egy, a Pápa kezébe adott gyertya jelképében, vagy amint az elmúlt napokban a Teológiai Lelkipásztori Napok keretében határon innen és túlról papok, és elkötelezett világiak tették le Krisztus kezébe önmagukat, rábízottjaikat, és a jövőben őket felkeresőket a lelki vezetés szolgálatának mélységesen szent felelősségérzetében.
       
Mal 3,1-4

Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. -- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.
Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.
Lk 2,22-40

Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve'' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát'' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek'' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.'' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

2011. február 2. ? Szerda, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték
   Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja:
   ?Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona?. Ekkor kellett Máriának,
   ugyancsak az Úr törvénye szerint, ?egy pár gerlét vagy két galambfiókát?
   tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű
   férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a
   Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát
   halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
   menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény
   előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így
   magasztalta Istent:
   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben,
   mert szemeim meglátták Szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél,
   hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
   és dicsőség népednek, Izraelnek.
   Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon
   pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: ?Lám, e
   gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás
   jele lesz ő ? még a te lelkedet is tor járja át ?, hogy napfényre kerüljenek
   sok szívnek titkos gondolatai!? Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya
   Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig
   élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el
   a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal.
   Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről
   mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a
   galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
   bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40


   Elmélkedés:
   Bár a mai nap magyar neve ? Gyertyaszentelő Boldogasszony ? arra utal, hogy
   egy Mária ünnepről van szó, valójában azonban a mi Urunk, Jézus templomi
   bemutatására emlékezünk, amely esemény 40 nappal születése után történt.
   Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba, hogy a mózesi törvény
   előírása szerint bemutassák az Úrnak és felajánlják az áldozatot. Lukács
   evangélista elbeszélésében két személy tűnik fel, Simeon és Anna. Mindketten
   nagyon idősek volta és a megváltó jövetelére vártak, s még életükben
   beteljesedik vágyakozásuk, amikor megláthatják a gyermek Jézusban az
   Üdvözítőt.
   Az evangéliumi rész egyértelműen arra a kérdésre akar választ adni, hogy ki
   Jézus. Ő az Úr Fölkentje, a választott nép megszabadítója és dicsősége, és
   Ő a megváltó ? tudjuk meg Simeon és Anna szavaiból. E pozitív hitvallások
   mellett szerepel azonban az is, hogy az ?ellentmondás jele? lesz, hiszen
   akik ne hisznek benne, elbuknak, akik pedig hittel elfogadják, feltámadnak.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy
   ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad,
   Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap
   Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört
   szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak
   Anyja!
   Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az
   atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak
   papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
   II. János Pál pápa

2. szerda: URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)

Mal 3,1-4 vagy Zsid 2,14-18 Zs 23 Zsid 2,14-18 Lk 2,22-40
    Eljön templomába az Úr, aki után vágyódunk

Mal 3,1-4

Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. -- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.

vagy

Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Zs 23

Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Lk 2,22-40

Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.
Istenünk, Atyánk,
hálát adunk neked
lelkünkben élő hangodért,
amely figyelmeztet
és ösztönöz a jóra.

Hálát adunk szavadért,
amellyel, bár az emberek ajkán hangzik el,
te beszélsz hozzánk
és nevelsz minket közösségedben,
az Egyházban.

Hálát adunk Igédért,
Jézus Krisztusért,
hogy elküldted hozzánk őt,
aki barátunk, testvérünk és Urunk
és ma is köztünk él.

Add, hogy mindennap rád figyeljünk,
meghallgassunk téged
és igéid szerint éljünk.


Követünk Téged, Úr Jézus,
és hogy követhessünk, ragadj meg bennünket,
mert tenélküled senki sem képes felemelkedni.
Hiszen te vagy az út, az igazság, az élet, a képesség, a hit, a jutalom.
Végy fel bennünket, mint út, erősíts, mint igazság, éltess, mint élet!
(Szent Ambrus)


Közel van az Úr mindenkihez, aki hozzá fordul. Közel van ahhoz, aki bizalommal hívja őt segítségül. Hirdesse a nyelvem Isten dicsőségét, szent nevét dicsérettel említse minden ajak. Alleluja, alleluja, jöjj Uram és ne késsél! Oldd le népedről a bilincseket melybe a bűn verte. Alleluja.


Krisztus lelke, kifogyhatatlan gazdagságod által szentelj meg engem!
Krisztus teste, önfeláldozó szenvedésed által üdvözíts engem!
Krisztus vére, szívednek rám áradó melege által ihless meg engem!
Krisztus kínszenvedése, azzal az erővel, amellyel kínjaidat elviselted,
erősíts meg engem!
Óh, édes Jézus, mert te oly végtelenül jó vagy, hallgass meg engem!
Sebeid mélyén, mert az biztos menedék nekem, rejts el engem!
Gonosz ellenségtől - mert másképpen legyőznek - oltalmazz meg engem!
Halálom óráján, amikor szívem remeg a félelemtől, szólíts magadhoz engem!
S mert kezdettől fogva szerettél, vonzz magadhoz engem, hogy szentjeiddel
dicsérjelek téged, Uramat, Istenemet, mindörökké. Ámen.


Mária, Krisztus Urunk és egyházunk anyja,
Rád gondolunk, ha küldetésbe készülünk:
az örömhír terjesztésére,
amit feladatul kaptunk.
Hálaadásod csodálatos;
a legszebb imádság hálaéneked,
amit Erzsébetet látogatva énekeltél.
A Keresztelő édesanyja ezzel válaszolt:
"Áldott vagy te az asszonyok között!"
Boldogságodban nem feledkeztél el
a körülötted élőkről, imáidban
megemlékeztél az egész emberiségről.
mindenkiért imádkoztál!
A kicsinyek mellé álltál,
ahogy később Fiad tette.
Mi az Benned, szavaidban,
hangodban, amit senki sem mer
bizalmatlan szemekkel méregetni,
senki sem mer felforgatónak bélyegezni?
A Magnificatban Istenedet magasztalod.
"Hatalmasokat elűzött trónjukról
kicsinyeket pedig felmagasztalt,
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel."
Add nekünk hangodat, énekelj velünk!
Kérd fiadat, hogy beteljesíthessük
az Atya ránk vonatkozó tervét!
(Helder Camara)


Mennyei Atyám!
Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd!
Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám.
Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen.
(XXIII. János pápa)


Mindenható örök Isten! Íme a te Szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak áldott Szentségéhez járulok: mint beteg az élet orvosához, mint tisztátalan a tisztaság forrásához, mint vak az örök fényesség világához, mint szegény koldus a menny és föld Urához. Kérem azért végtelen irgalmadat, gyógyítsd meg betegségemet, mosd le minden tisztátalanságomat, takard be mezítelenségemet, hogy téged, az angyalok kenyerét, a királyok Királyát, az urak Urát oly hódolattal és alázattal, oly töredelmes és ájtatos szívvel, oly hívő és tiszta szívvel vegyelek, mint az lelkem üdvének a leghasznosabb.


Mindenható Teremtőm, Uram és Istenem, te azt parancsolod, hogy teljes
szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből szeresselek.
Ó mily boldoggá tesz engem e parancs! Mert hogy én, méltatlan teremtményed
szerethetlek, ez a legnagyobb kegyelem.



Ne engedd, Uram, hogy úgy vágjak neki ennek a hétnek, mint valami mindig
egyforma, vágyakat, lendületet hervasztó pusztaságnak! Új ösvényt vághatna
Feléd repeső szívem. Ha tartóssá válnék bennem a vágyakozó szeretet, akkor
életem nem lenne sivár pusztaság. Akkor az út Hozzád vezet, s ezen az úton
Te is jössz felém.


Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be muvedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!


Örök Asszony, te Anya és Szűz, te testben és lélekben Megváltónknak és
Istenünknek Anyja vagy, tehát Egyháza minden tagjának anyja, igazi anyja vagy.
Szereteteddel közreműködtél az Egyház híveinek érdekében.
Egyetlen vagy az asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és Krisztus Szűze.
A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a szent Egyház példaképe!
Istenanya, általad, egy asszony által van az élet és a halál megszentelve!
(Szent Ágoston)


Sion népe, íme jön az Úr, hogy üdvözítse a nemzeteket. Szava fönségesen fog hangzani, úgy hogy hallatára szívetek örömmel telik meg. Izrael pásztora, ki Józsefet, mint juhodat vezeted, könyörülj rajtunk. Rázd fel Uram, szíveinket a tétlenségből, hogy elkészítsük egyszülötted számára az utakat, és eljövetelekor elnyerjük azt a kegyelmet, hogy neked megtisztult szívvel szolgálhassunk.

ÜDVÖSSÉGRE KIVÁLASZTVA

  "Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által." (Ef 1:4)
 
  Hinnünk kell, hogy Isten üdvösségre választott ki bennünket, a hit gyakorlása, Krisztus kegyelme és a Szentlélek munkája által. Dicsérjük és dicsőítsük hát Istent azért, hogy ilyen csodálatosan kinyilatkoztatta a részünkről meg nem érdemelt kegyelmét! A lelket Isten szeretete vonzza Krisztushoz, hogy Ő irgalmasan elfogadja, majd bemutassa Atyjának. A Szentlélek munkája által Isten és a bűnös közötti kapcsolat helyreáll. Mennyei Atyánk ezt mondja: Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. Megbocsátó szeretetet tanúsítok irántuk és rájuk árasztom örömömet. Kincseim lesznek, magamnak alkotott nép, akik hirdetik dicséretemet! (Lásd: Jer 30:22; 31:1, 33; 2Móz 19:5; Ésa 43:21)
  Krisztus hívja a lelkeket magához. Jelenlegi és jövőbeni érdekünk is az, hogy meghalljuk hívását és válaszoljunk rá. Jézus mondja: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." (Jn 15:16) Így hát mindenki, aki Isten gyermeke, válaszoljon Krisztus hívására és oda álljon, ahol a mennyei fény reá bocsátja sugarát, és ahol felismerik, mit jelent Krisztus szavai hallgatójának és megtartójának lenni; mit jelent követni a világ Világosságát, és mit jelent, ha a Szeretett Fiú elfogadja.
  Isten minden lehetőt megtett az emberiség üdvössége érdekében. Egyetlen ajándékában a menny összes kincsét kiárasztotta. Ő hívja, kérleli és sürgeti, de nem kényszeríti az embereket arra, hogy hozzá jöjjenek. Várja, hogy együttműködjenek vele. Az akarat átadására vár, s arra, hogy kiáraszthassa a bűnösre kegyelmének gazdagságát, melyet a világ megalapítása óta számára tartogatott. ... Az Úrnak nem az a terve, hogy megbénítsa az emberi erőt; hanem az, hogy az Istennel való együttműködés által az ember sokkal hatékonyabb munkás lehessen az Ő kezében. ... Az Úr megadja az embernek azt az előjogot, hogy együttműködjék vele. (The Messenger, 1893. április 26.)

2011. február 2. szerda Karolina, Aida napja 1293.

A mai nap meditációs fogalma:
Gonoszság...

A mai nap imádsága:
URam! Nem tudom, hogy miért engeded meg, hogy ennyire gonoszok legyünk... Istenem, ne engedd, hogy a bűn elhatalmasodjon fölöttünk! Ámen


Az ország népe szívtelenül zsarol, és lelketlenül rabol, a nyomorultat és a szegényt elnyomják, a jövevényt pedig törvénytelenül zsarolják. Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 22,29-31

Fenti mondatok Ezékiel próféta szájából/tollából nem éppen dicsérő szavak a választott népre nézve... Még mielőtt valaki elvétené a célt és azt mondaná: "Hát igen, megint ezek a zsidók!", jó ha tudatosítja magában; Izráel népének küzdelme Istennel nem a "választott nép" küzdelme (a kiválasztottság/elhívás, mint kategória csak magában a zsidóságon belül értelmezhető) hanem ennek a maroknyi népnek a történelmi példáján keresztül az "Ember", a mindenkori ember, Teremtőjével folytatott küzdelmének a bemutatása... S természetesen ez igaz viszont is - bár antropomorf a megfogalmazás -, Isten is tusakodik az emberrel. Erről tudósítanak a bibliai iratok, melyeknek kétségtelen ereje az őszinteségből fakad.

A Bibliát nem angyalok, hanem emberek írták. Érző, hús-vér emberek, akik létük értelmét Isten napról napra kiteljesedő megismerésében látták. "Kicsoda az Isten?" - ezt a kérdést, amióta gondolkodunk, próbáljuk megválaszolni. A különböző kultúrák különböző utakon keresték a megelégítő választ, s így az évezredeken átívelő sok-sok felismerés végül is mind egy etikai irányba mutat: az Isten szeretet. Nyilvánvalóan, egy adott kultúrkörben felnövekvő ember számára az a kiinduló pont, az lenne a természetes, hogy Isten a más kultúrájú/gyökerű ember számára is úgy legyen Isten "Isten", ahogyan számára is kultúrájából fakadóan magától értődően az, vagyis: aki zsidó, muzulmán vagy keresztény, az tud(hat)ja igazán, kicsoda az Isten valójában... A hamis feltételezés aztán hamis következtetésre juttathat: aki nem zsidó, aki nem muzulmán, aki nem keresztény az nemcsak hogy nem ismer(het)i az Istent, de éppen ezért "eredendő istentelenségében" nem lehet jó ember sem... Jóllehet a világnézet összefüggésben van a hittel, de nem a hit milyensége szavatolja az emberség minőségét, hanem az egyes ember szeretetre való készsége. (Karl Rahner - Anonim keresztényei!)

Ha megnézzük írott történelmünket, akkor hamar kiderül belőle, hogy az ember szeret a kulturáltság, a civilizáltság álarcában tetszelegni. Abban a pillanatban azonban, ahogy elveszíti a társadalom, az adott közösség az ellenőrző, s ezzel együtt megtartó szerepét - a lehullt álarc mögött felismerhető, hogy kicsoda az ember valójában... Elrettentő történetek megszámlálhatatlan sora tudósít háborús kegyetlenségekről, a nyers erőszak hétköznapivá válásáról, a túlélési ösztönök csöppet sem kedélyes, szalon-beszélgetésbe-illő borzalmairól.

A próféta azt hirdeti, Isten mindenkit megítél: zsidót és muzulmánt, hindut és keresztényt, hívőt és nem hívőt... Nincs tehát kibúvó, nincs magyarázkodás, cselekedeteink világosan beszélnek helyettünk! Nyugtatgatni magunkat mindig lehet, önigazságunkat alátámasztó érveket - még a Bibliából is(!) - mindig talál(hat)unk, de itt nem a mi jogos felmentésünkön, hanem Isten igazságos ítéletén van a hangsúly... Isten irgalmazzon nekünk!

2011. február 2. szerda

A JÓVÁTÉTEL SZÜKSÉGESSÉGE.

Isten szentsége abszolút és nem valahonnan eredő. Isten tökéletesen Szent mindabban, amit mond, és tesz, mert Ő a megszemélyesült szentség.
Mivel ő Szent, nem várhat mást teremtményeitől sem mint szentséget. Isten gyűlöli a bűnt, és nem tűrheti el azt. Isten igazságossága megköveteli a bűn leleplezését, ítéletét és büntetését.

Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram.!
Zsoltárok 89:14-16,

Isten a a törvényét adta az igazságosság mércéjeként, hogy mindenki kövesse.Törvény nélkül nem lenne rend, hanem káosz lenne. Ádámnak és Évának egyetlen törvényt adott, a szerető engedelmesség törvényét.

De a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
1 Mózes 2:17,

Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el.
1 János 3:4,

Jó lenne hinni, hogy Istennél van kicsi és van a nagy bűn. Számomra megdöbbentő volt az, hogy a Pásztorunk azt tanította, Istennél ugyanolyan minden bűn, vagyis egyforma. Ha valaki 2 szelet szalámit lop, a másik meg egy rúd szalámit lop, Isten szemében egyforma bűn, mert tolvaj az illető. Mindkét cselekedet megfogant és a sugdosótól van.
Mert a kicsit követi a nagy bűn. Megvizsgálva magunkat mondhatjuk, Uram kicsoda állhat meg előtted.
Jézus áldozata által válhatunk igaz emberré, mert az ő segítségével tudunk formálódni.

Február 2.

Régi ruha, új folt

"36Mondott nekik egy példázatot is: "Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is eltépné; és nem is illene a régihez az új ruhából való folt." (Lukács 5,36)
Akár erre, akár az óbor-újbor hasonlatra folyton úgy hallok hivatkozni, hogy a régi rossz, ezért el kell hagyni, az új meg jó, ezért ezt kell csinálni. De a 39. vers más tanítást sejtet. Vajon arra akart utalni vele az Úr Jézus, hogy aki megszokta a régit, annak nehéz váltania az újra? Akkor jobb példát is találhatott volna, mondjuk a vizet. Világos, hogy a megszokott, ám régi vízről érdemesebb az újra váltani, mert friss! De a borok minél korosabbak, annál nemesebbek. Ha valaki választhat, egyértelműen a 39. vers szerint járna el. Mire találta ki ezeket a példákat az Úr? A böjtre. Nem hiszem, hogy arról akart tanítani, hogy ósdi szokás a böjtölés, ideje új formákat keresni, inkább enni és inni. Azt sem hiszem, hogy arról szólnak: ha van egy új tartalom, ahhoz új forma kell. Sokkal inkább azt, hogy mindennek rendelt ideje van. Van, amikor az új az értékesebb, és nem szabad tönkretenni egy régi kedvéért (ruha). Van, amikor a régi az értékesebb, és nem szabad tönkretenni egy új kedvéért (bor). Közvetlen kapcsolatban kell lenni Krisztussal, hogy tudjuk, adott esetben melyik a helyes. /SzH/
Szommer Hajnalka


Az elhíváshoz méltó élet

"1Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, 2teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, 3igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével." (Efézus 4,1-3)
Nézz végig a napodon! Teljes alázatosság. Jellemzett ez ma téged? Meg tudott az akaratod, az önérzeted hajolni egy másik akarat vagy önérzet előtt? Vagy túl lealacsonyítónak tűnt volna?
Szelídség. Meg tudtad tenni, hogy ne kiabálj ma senkivel? Tudtál mosolyogni másokra? Volt kedves szavad a haragosaidhoz?
Türelem. Tudtál időt szánni mai társaidra (iskola-, munka-, család, bolti eladó), ahelyett hogy sürgetted volna őket?
Viseljétek el egymást szeretettel! Na igen, a nehéz emberek a környezetedben. Meg az az egy, akit mindenkinél jobban szeretsz, és aki a mindennapok apróságaival megy az idegeidre. Csak kibírtad, vagy szeretve viselted el?
A Lélek egysége a békesség kötelékével. Nem könnyű megtartani az egységet, ha már megvan. De azért igyekezni rá nem nehéz. Anélkül meg sose marad meg. Ne feledd: nem erőszak, nem ultimátum, nem fenyegetés, nem érzelmi zsarolás. Az itt megengedett egyetlen eszköz: a békesség.
Erre hívott el az Isten, ez a viselkedés legyen a bizonyságtételed! Ha ma nem ment, akkor holnap menjen! Ha ment, akkor tartsd meg! /SzH/
Szommer Hajnalka

Február 2.

Vajon ti is el akartok-e menni?
János 6,67

Uram! Földi életed napjaiban könnyen csatlakoztak hozzád emberek - néha ezerszámra, amíg szívük vágyával egybehangzónak érezték tanításodat, vagy amíg tőled kaphattak valamit. Mihelyt azonban a keresztyén élet követeléseit szólaltattad meg, esetleg személyes áldozatot is kívántál tőlük, éppen olyan könnyen, tömegesen, el is hagytak. Hangulatuk kormányozta őket. A történelem ezt nagyobb méretekben gyakran megismételte. Néha mindenki hozzád tartozónak látszott valamely nép életében. De csak kissé kellett fordulnia a korszellem szellőjének, máris elhullottak mellőled. Életed egy ilyen fordulójánál kérdezted meg szűkebb tanítványkörödtől: "Vajon ti is el akartok-e menni?" Érzem, szinte fölkínáltad nekik: mehetnek. Szabad döntésükben nem gátolod őket. De nem tudtak elmenni. Tőled való elszakadásuk nem a szabadságot jelentette volna számukra. Így lettek ezek a tanítványok egyházad oszlopaivá.

Uram! Sok lelki vívódás közben találtam hozzád. Nálad leltem meg békességemet. Követésedben - igaz - sok nehézségem támadt. Akadtak is jócskán emberek, akik megoldásnak a tőled való elszakadást ajánlották. De nem tudom életemet nélküled elképzelni. Mert apostoloddal együtt csak ezt tudom vallani: te vagy számomra az élet.

2011. február 1. A év, évközi idő, 4. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

Jézus Krisztus a hit szerzője és reményünk beteljesítője, aki megadta nekünk a bűntelen élet lehetőségét. Az egész életet átjáró hit megszabadít a lelki haláltól. A bűn elleni harcban, ha mégis gyengék vagyunk, bíznunk kell, mert a bűnbánatban Jézus kegyelme új életre kelt minket.

Szent Iréneusz püspök és vértanú "Az eretnekségek ellen" című értekezéséből:
Krisztusban kezdődött el a feltámadás
Isten Igéje azért lett emberré, s Isten Fia azért lett Emberfia, hogy az ember az Isten Igéjével egyesülve elnyerje az örökbefogadást, és Isten gyermekévé legyen.
Másképp ugyanis képtelenek vagyunk hozzájutni a romolhatatlansághoz és a halhatatlansághoz, csak úgy, ha egyesülünk a romolhatatlannal és a halhatatlannal. De hogyan is lehetnénk romolhatatlanná és halhatatlanná, ha előbb maga a Halhatatlan és Romolhatatlan nem lesz azzá, amik mi vagyunk, hogy így azután a Romolhatatlan egészen magába vegye azt, ami romlandó, és a Halhatatlan azt, ami halandó, hogy ezáltal megkapjuk a fogadott gyermekséget?
Ezért lett tehát az Isten Fia, a mi Urunk - aki az Atya Igéje - Emberfiává is, mivel Máriától, aki ember volt, embernek született, és így lett Emberfia.
Ezért maga az Úr adott nekünk jelet az alvilág mélységeiből és felülről a magasból, jelet, amelyet nem kért az ember, mivel nem remélhette, hogy a szűz gyermeket foganjon, fiút szüljön, és ebben a Szülöttben Isten legyen velünk. Nem remélhettük, hogy Isten leszálljon a földre, és keresse az elveszett bárányt (amely egyébként is teremtménye volt), majd pedig felszálljon az égbe, és az Atya oltalmába ajánlja azt az embert, akit megtalált. Nem remélhettük, hogy önmagában hajtja végre az ember feltámadásának kezdetét, hogy amint a fej feltámadt a halálból, úgy a test további részei is feltámadjanak. Minden ember, aki csak él, miután letelt büntetésének ideje, amely az engedetlenség miatt következett be, feltámad, egy testté összefonódva Isten alkotásává lesz, tudniillik olyan testté, amelyben minden tagnak megvan a pontosan meghatározott szerepe. Sok lakóhely van az Atyánál, hiszen a testnek is sok tagja van.
Nagylelkű volt tehát Isten, aki az ember erőtlensége miatt az Ige által gondoskodott arról, hogy győzelemhez juttassa az embert. Mivel az erő a gyengeségben lesz teljessé, Isten az Igében mutatta meg jóságát és nagyszerű erejét.

       
Zsid 12,1-4

Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül [Zsolt 110,1]. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el, -- hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban.
Mk 5,21-43

Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!'' El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.'' Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?'' Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?'' Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.'' Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?'' Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!'' Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: ,,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.'' De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!'' -- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!'' -- A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.

2011. február 1. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó
   partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus
   nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé
   borult, és nagyon kérte: ?Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet,
   hogy meggyógyuljon és éljen!? Erre o elment vele.
   Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
   tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
   kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
   rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról
   megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: ?Ha csak a ruháját érintem
   is, meggyógyulok.? És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy
   meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle.
   Megfordult a tömegben, és megkérdezte: ?Ki érintette meg a ruhámat??
   Tanítványai ezt válaszolták: ?Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt
   kérdezed: Ki érintett meg?? De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
   Az asszony félve, remegve előlépett ? mert hisz tudta, hogy mi történt vele
   ?, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt
   hozzá: ?Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól
   megszabadulva légy egészséges!?
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
   ?Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?? A hír hallatára Jézus így
   bátorította a zsinagóga elöljáróját: ?Ne félj, csak higgy!? Péteren, Jakabon
   és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele
   menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és
   jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: ?Mit lármáztok itt, miért
   sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.? Azok kinevették. Ő azonban
   mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s
   kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a
   kislány kezét, és azt mondta neki: ?Talita kúm?, ami annyit jelent:
   ?Kislány, mondom neked, kelj föl!? A kislány azonnal fölkelt, és járni
   kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
   csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
   tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43


   Elmélkedés:
   ?Ne félj, csak higgy!? ? e szavakkal bátorította Jézus az elöljárót, akinek
   meghozták a szomorú hírt leánya halálról. Az egyik oldalról a szolgákat
   hallja, akik azt mondják, hogy már nincs mit tenni, nincs semmi értelme
   annak, hogy Jézus odamenjen, a másik oldalról pedig elhangzik a bátorító
   szó. Az elöljáró ott áll a halál könyörtelen ténye és a jézusi ígéret
   között. Melyiknek higgyen? És kinek higgyen? Kié lesz a végső győzelem? A
   halálé vagy életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra és vonja
   vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja leányt és visszaadja őt
   családjának. Ahogyan korábban hite legyőzte félelmét, most az öröme győz a
   szomorúság felett.
   Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. A végső
   szó a feltámadásé. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze
   félelmeinket és aggódásainkat. Csak akkor volna okunk a haláltól való
   félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök
   életet.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
   gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte hív:
   ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a Nap
   ragyogjon benn örökre, hogy Érted égo tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd
   ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
   Szent Efrém

1. kedd

Zsid 12,1-4; Zs 21; Mk 5,21-43
    Állhatatossággal fussuk meg az elôttünk levô pályát

Zsid 12,1-4

Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül [Zsolt 110,1]. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el, -- hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban.

Zs 21

A karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban' dallama szerint. Dávid zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.' Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán. Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük mindörökre!' Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!'

Mk 5,21-43

Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!' El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.' Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?' Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?' Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.' Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?' Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!' Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: ,,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.' De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!' -- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!' -- A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.
Csodálatosak, Jézus, a te irgalmasságod útjai, melyeken kegyelmesen szíveinkhez jutni, azokat magadhoz fűzni és szereteted adományaival gazdagítani s üdvözíteni akarod. Mennyei Atyád trónja előtt te vagy a mi leghatalmasabb közbenjárónk.


Csodás Urunk, ki megmentetted népedet
a tenger lágy hullámait oszlatva szét,
önként születve Szűztől, járható utat
készítettél a mennybe nékünk. Áldva légy,
ki egy vagy az Atyával s emberekkel is!

Megszentelt szűzi méh hordozta az Igét,
ennek jelképe volt az el nem hamvadó
csipkebokor. Közénk jött, ember lett az Úr,
az ujjongásnak méhét megnyitotta már,
s beteljesült, mit esdekeltek őskorok.

Fénylő csillag hirdette a bölcseknek őt,
a szent Igét, ki eljött emberek közé,
hogy értünk szenvedjen s bűnünket elvegye.
Szegény barlangban, pólyák közt feküdt,
s örülni látták őt, ki Isten s ember is!

(Damaszkuszi Szent János: Karácsonyi himnusz)


Előttem az élet - minden titkával és útvesztőjével. Vidáman indulok, fiatalos lelkesedéssel.
Krisztusom! Segíts megtalálni a helyes utat, s légy ezen az úton mindvégig útitársam, kalauzom, barátom!
Példákkal lelkesíts, szavaiddal igazíts, isteni mindenhatóságoddal erősíts!
Ragyogja be életutamat a te sugárzó melegséged és megszentelő világosságod!
Légy velem, vezess, hogy soha el ne tévedjek, el ne essem, hanem szívvel-lélekkel csak neked szolgáljak!


Harmatozzatok, óh egek onnan felül és a felhők közül szálljon le hozzánk a Megváltó. Így sóhajtoztak hozzád mennyei Atyánk a szent próféták a Messiás után, akit már első szüleinknek vigasztalására megígértél. S amint egykor Keresztelő Szent János figyelmeztette az embereket, hogy készítsék az Úr útját s egyengessétek ösvényeit, éppen úgy én is elő akarom készíteni szívemet Jézus születésének ünnepére. Alázatos és tiszta szívvel akarom imádni én is a jászolban fekvő Megváltót. Azért édes üdvözítő Jézusom, oly epedő szívvel várlak, mint ahogy vártak egykor a próféták. Siess szívembe szereteted kegyelmével. Te vagy a világnak megígért váltsága, imádva ismerem el isteni erődet s könyörögve sóhajtok hozzád. Áraszd reám kegyelmedet, oszlasd el elmém vakságát; segíts, hogy kegyelmed által segítve biztosan járjak a te utadon. Tisztítsd meg szívemet a bűntől, hogy méltó szállást találj szívemben, s kedves vendégként maradj velem mindörökké.


Hiszek benned Uram! De erősítsd hitemet,
Bízom benned, de erősítsd reményemet.
Szeretlek téged, de adj nekem izzóbb szeretetet.
Neked szentelem gondolataimat, hogy reád gondoljak;
Szavaimat, hogy rólad beszéljek,
Tetteimet, hogy azokat teszerinted végezzem,
Szenvedéseimet, hogy azokat az irántad való szeretetből viseljem,
Én azt akarom, amit te akarsz,
Azért, mert te akarod.
Úgy, ahogy te akarod. Addig, amíg te akarod!
(XI. Kelemen pápa)


Imádlak Atyisten, aki engem teremtettél.
Imádlak Fiúisten, aki megváltottál.
Imádlak Szentlélek Isten, aki megszenteltél és megszentelsz.
Úgy legyen, ahogy te akarod. Teljesen Gondviselésedre hagyatkozom.
Tégy velem akaratod szerint!

(Xavéri Szent Ferenc)


Immakuláta,
Egünk ragyogó hajnalcsillaga!
Jöttödre tűnt el
Szegény lelkünkről az örök éjszaka.
Fényedtől hullt le
Beteg szemünknek bús, öröklött fátyla,
Tévedő lábunknak
Lettél égi bérce, fölvezető fáklya.
földi reménynek
Te vagy az első, szent teljesülése.
Az adventi földnek
Gyászán fölcsillanó, első drága éke.
A Te fényed vakít,
Talán azért könnyes szemünk mosolygása
Hogyha Rád tekintünk
Égi fényben úszó, szép Immakuláta!
(Hevesi M. Angelika: Immakuláta, részlet)


Isten, ki az időnek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!

Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.