2011. február 27., vasárnap

2011. február 27. A év, évközi idő, 8. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Iz 49,14-15

Azt mondta Sion: ,,Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.' Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!
1Kor 4,1-5

Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.
Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: "Mit együnk?'', vagy: "Mit igyunk?'', vagy: "Mibe öltözködjünk?'' Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

2011. február 27. ? Évközi 8. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: ?Senki sem
   szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,
   vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem
   szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek:
   ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem
   testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a
   test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és
   magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem
   értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja
   életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért
   aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig
   nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége
   teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot,
   amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten,
   akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok
   hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a
   pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre
   szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát
   keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a
   holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga
   baja.?
   Mt 6,24-34


   Elmélkedés:
   A gondviselés eszközei vagyunk
   Egykori hittanos tanítványom, akit szokásunknak megfelelően és igazi
   nevének elhallgatása miatt nevezzünk most is Eszternek, hívott fel
   telefonon a napokban, hogy elmondja: megszületett második gyermeke. A
   nagyobbik gyermek másfél év körüli, s most alig 4 hete született a
   kisebb. Minden családban nagy öröm egy újszülött érkezése és a kismamák
   mindig sugárzó arccal osztják meg ezt az örömhírt másokkal. De ahogyan
   Eszter elmondta a jó hírt, valahogy éreztem a hangján, hogy nem igazán
   felhőtlen a boldogsága, valami nincs rendjén. Mindjárt meg is
   kérdeztem, hogy ugye egészséges a kisbaba, s örültem, amikor azt
   válaszolta, hogy hála Istennek minden rendben van, mindketten
   egészségesek. Hirtelen elhallgatott, majd egy kis csend után elárulta,
   hogy más a baj. Sírástól elcsukló hangon mondta, hogy a férje nem
   sokkal a szülés előtt elköltözött otthonról, elhagyta a családot.
   Újszülött gyermekét meg sem nézte, s hiába próbálják kérni, hogy jöjjön
   haza, o hallani sem akar erről. A fiatal anyuka kétségbeesetten sírt a
   telefonban, mert kilátástalannak látja jövőjüket. Ki fog gondoskodni a
   családról? Ki vesz majd ruhákat a picinek? Bevallom, elérzékenyülve
   hallgattam szavait, és azzal próbáltam bátorítani, hogy az ég madarait
   tápláló Isten majd az ő számukra is gondoskodik táplálékról és a mező
   liliomait csodálatosan öltöztető Isten a kicsi gyermekek számára is
   gondoskodik ruhákról.
   A gondoskodó Istenről, az isteni gondviselésről hallottunk a mai
   evangéliumban. Jézus a természetet hozza fel példaként: az ég madarait
   és a mezők virágait. Távol áll tőlük az emberre jellemző
   aggodalmaskodás, mégis szabadon szállhatnak az égben, virágozhatnak a
   mezon. Mi, emberek pedig szüntelenül aggódunk a holnap, a holnapután és
   a jövő miatt. Az emberek egy része próbálja magát bebiztosítani a
   jövőre, mert attól fél, hogy a később szerényebbek lesznek a
   lehetőségei. Érthető az ő gondolkodásuk, ők előre gondoskodnak
   magukról, mert úgy érzik, hogy senki másra nem számíthatnak. Emellett
   sokan a véletlenben, a sorsban hisznek, s úgy vélik, hogy teljesen
   felesleges mindenféle előrelátó takarékoskodás, mert egyáltalán nem
   rajtunk múlik, hogy miként és meddig élünk. Ők nem bíznak sem magukban,
   sem Istenben, hanem rábízzák magukat a vak véletlenre. Ezen nézetekkel
   szemben a keresztény ember Isten jóságára és szeretetére bízza önmagát,
   hisz abban, hogy Isten megad számára mindent, ami a földi élete során
   szükséges, de legfőképpen megadja számára mindazt a kegyelmi
   segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Ezt nevezzük isteni
   gondviselésnek, illetve a gondviselésben való hitnek.
   Talán sokan azt gondolják, hogy az isteni gondviselés egy szent szöveg
   az Egyház és a papok részéről, vagy úgy vélik, hogy mindez egy
   megfoghatatlan vigasztalás az olyan emberek számára, akik nehéz
   helyzetbe kerültek. Én azonban úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem igaz.
   Az isteni gondviselés, az Isten gondoskodó szeretete igenis
   megtapasztalható számunkra. Hiszek abban, hogy bármelyikünk észreveheti
   saját életében. Visszatérve a fiatal édesanya szomorú példájához, én
   hiszek abban, hogy a jó Isten meg fogja őket segíteni. Mert ha Jézus
   szavai szerint a mennyei Atyának gondja van az ég madaraira és a rétek
   virágaira, akkor biztosan nem feledkezik meg egyetlen bajba került
   emberről sem, köztük Eszterről meg két kicsiny gyermekéről sem. Nem
   tudom, hogy milyen módon, milyen formában, mikor fog nekik segíteni a
   jó Isten, mert az én emberi gondolataim bizony nagyon kevesek az Ő
   nagyszerű terveihez és cselekedeteihez képest, de szilárdan hiszem,
   hogy meg fogják tapasztalni Isten jóságát. És hiszek abban is, hogy
   Isten sokszor éppen minket, embereket használ fel ahhoz, hogy a
   bajbajutottak megkapják a kellő segítséget és érezzék, hogy nincsenek
   magukra hagyatva. Igen, hiszek abban, hogy mindannyian az isteni
   gondviselés eszközei vagyunk!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Gondviselés Anyja, Mária, hozzád fohászkodom minden édesanyáért, akiket
   elhagytak, s akik egyedül hordozzák a gyermeknevelés keresztjét. Add
   nekik jóságod, szereteted és erőd, hogy gyermekeik felé úgy tudják
   sugározni a szeretet, miként te szeretted fiadat, Jézust. Gondviselő
   jóságodban minden édesanya és gyermek lássa meg az isteni gondviselés
   nagyságát!

27. vasárnap: ÉVKÖZI 8. VASÁRNAP

Iz 49,14-15; Zs 61; 1Kor 4,1-5; Mt 6,24-34
    Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad

Iz 49,14-15

Azt mondta Sion: ,,Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.' Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!

Zs 61

A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam. Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést? Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam. Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem. Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak. Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket. Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom, s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.

1Kor 4,1-5

Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.

Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ?,,Mit együnk??'', vagy: ?,,Mit igyunk??'', vagy: ?,,Mibe öltözködjünk??'' Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.
Istenem! Az öröm forrását sokszor nem Benned keresem, pedig másban nem találhatom meg. Földi vándorutamon rám-rám derül egy kis öröm, de Te többet akarsz adni nekem, csak én nem bízom Benned eléggé. Mily balga vagyok, amikor így teszek! Segíts, taníts Rád bíznom életemet, és útjaidon járva megtalálni az örvendező, hívő életet! Ámen


Istenem! Bocsásd meg, hogy olykor számítgatok: megéri ez nekem? Pedig Te nem számítgattál, amikor Krisztusban közénk jöttél, hanem mindent megtettél értünk, hogy bűnbocsánatunk, örök életünk legyen. Drága árat fizettél ezért. Én hálából szeretnélek szolgálni és Téged dicsőítő életet élni. Segíts meg ebben! Ámen


Kegyelmes Istenem! Mindenki szeretne boldog lenni, csak rossz helyen keresünk, amikor nem Hozzád megyünk. Hálásan köszönöm, hogy tudom, mi a boldogság: Téged dicsérni és Neked szolgálni egy életen át. Áldd meg Rád figyelő életfolytatásomat és bocsásd meg botlásaimat! Ámen


Mennyei Édesatyám! Már amikor így szólítlak meg azzal is kifejezem, hogy én nem rettegek Tőled, mert kapcsolatom Veled az atya-gyerek kapcsolathoz hasonlítható, de a legjobb földi apa-gyerek kapcsolathoz sem fogható igazán, mert Te, a bűntelen, hatalmas Isten kegyelmesen, gondviselő, szerető, irgalmas módon állsz mellettünk minden emberi gyengeség, gyarlóság nélkül. Add, hogy így éljük meg Hozzád tartozásunkat, és ebben találjunk boldogságot! Ámen


Uram! De sokan szeretnének egy élhetőbb világot! Ennek módja nem lehet más, mint a Te vezetésedre figyelni, és Neked engedelmeskedve élni és szolgálni. Ez nem egy évre, hanem egy életre szól. Így köteleződtem el a Te ügyednek, és szeretnék örömmondó békekövet lenni ott, ahová helyeztél engem! Ámen


Uram, Téged tisztellek, méltó hálaadással. Áldom neved, míg élek, szép dicséretmondással… Nem félek Tőled, mert tudom, hogy szerető Atyám vagy Krisztusban, de tisztellek és dicsérlek, mert teremtett és megváltott gyermeked vagyok. Köszönöm, hogy ismerhetlek és általad szeretett, megbecsült ember lehetek. Ámen


Urunk! A Te terveidnek, a Te akaratodnak szeretnénk alárendelni önmagunkat! Légy vezérünk, s add, hogy Téged követve részünk legyen abban, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem sejtett. Ámen


Urunk, köszönjük neked, hogy végtelen bölcsességeddel Te képes vagy egybeszerkeszteni azt, amiben mi csak a különbözőséget látjuk. Bocsásd meg, ha elvakultságunkban, vagy önös érdekeinktől vezérelve a magunk gyülekezetében talán mi is csak a távolságokat növeltük. Segíts bennünket, hogy az egyetlen igaz fundamentumra, Krisztusra tekintve, élő kövekként tudjunk egymásra épülni. Ámen

MEGSZENTELT, DE NEM BŰNTELEN

  "Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék." (1Kor 1:30-31)
 
  Itt különbséget kell tennünk az igazi és az álmegszentelődés között. A megszentelődés nem merül ki Isten Igéjének csupán megvallásában és tanításában, hanem magába foglalja az Ő akaratához való alkalmazkodást is. Akik azt állítják, hogy bűntelenek, és dicsekszenek megszentelődésükkel, azok önhittek, és nem ismerik fel, milyen veszélyben vannak. Ők abban a hiedelemben ringatták lelküket, hogy ha egyszer megtapasztalták Isten megszentelő erejét, akkor többé nem áll fenn az elbukás veszélye. Míg azt állítják, hogy gazdagok, meggazdagodtak és semmire sincs szükségük, addig nem tudják, hogy ők a nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek.
  De azok, akik igazán megszentelődtek, tudatában vannak saját gyengeségüknek. Érzik annak szükségességét, hogy világosságért, kegyelemért és erőért járuljanak Jézushoz, akiben az egész teljesség lakozik, és aki egyedül képes kielégíteni szükségleteiket. Meg vannak győződve tökéletlenségükről, ezért arra törekszenek, hogy egyre hasonlóbbá váljanak Krisztushoz és szent törvényének alapelveivel összhangban éljenek. Az önmagában elégtelenségnek ez a folyamatos érzése vezeti az embert az Istentől való teljes függőséghez, melyet az Ő Lelke munkál benne. A menny kincsestára megnyílik, hogy kielégítsen minden éhező és szomjazó lelket. Minden ilyen jellemvonásokkal rendelkező emberben élhet annak a napnak a bizonyossága, melyen azt a dicső országot megláthatjuk, melyet most csak képzeletben homályosan látunk.
  Azoknak, akik érezték Isten megszentelő és átalakító hatalmát, nem szabad abba a veszélyes tévedésbe esniük, hogy azt gondolják, ők már bűntelenek, elérték a tökéletesség legmagasabb fokát és már túl vannak a kísértések határán. A színvonal, melyet a kereszténynek állandóan szem előtt kell tartania: Krisztus jellemének tisztasága és szépsége. Öltsön magára nap mint nap újabb szépséges jellemvonásokat, és tükröztessen vissza a világba egyre többet és többet az isteni képmásból. (Bible Echo, 1898. február 21.)

Isten-tapasztalatok

„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?” (Lukács 24:32)
A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy megkérdezzük magunktól:
„Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?” Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam el?” A válasz: nem szántál időt Istenre! Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?” (Lukács 24:32).
Isten megoldást vagy stratégiát tud adni neked „útközben”, ami segíteni fog megoldani azt a problémát, amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és fogékony.

2011. február 27. vasárnap

Az Ószövetségi áldozatokat az Atya aprólékos pontossággal előre meghatározta. De ezek Krisztus áldozatának csak az árnyékai voltak.
Jézus a kenyeret és a bort megtört teste és kiontott vére jelképének tekintette. Ezáltal létrehozta az Úrvacsorát minden hívő számára.

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."  Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
Lukács 22: 19-20,


Csak vérrel lehet a bűnt lemosni és csak véráldozattal lehetett a megváltásunk is.

Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Zsidók 10:4

Megdöbbentő számomra, hogy van olyan felekezet ahol a megtért tagok amikor evangelizálnak akkor tanítványok, amikor pedig Úr vacsora osztás van, akkor ők nem veszik csak a vének. Olyan összevisszaságban tanítják az evangéliumot, hogy csak csodálkozik az ember.
Becsüljük meg ezt a hatalmas áldozatot ami értünk adatott. Nincs ember aki ezt meghozta volna értünk. Jézus teste és vére nélkül nincs bűntől való megváltás. Amikor isszuk a bort és esszük a kenyeret akkor erősödünk és megújítjuk a szövetséget vele. Fontos, hogy ezt tisztán tegyük, alázattal és bűnbánattal.

február 27.

Kitartó imádság és bölcs viselkedés

"2Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. 3Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, 4hogy azt hirdethessem. 5Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. 6Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." (Kolossé 4,2-6)
Pál kérése: Legyetek éberek és kitartóak a hálaadó imádságban!
Megtehetem, hogy Istent megszólítom: Édesatyám! Már kicsit el is felejtettem, hogy mibe került ez Jézusnak. Nélküle soha nem ismertem volna meg a kegyelmet. Már megszoktam, hogy ő van nekem. Lényének és kegyelmének hatása mintha gyengült volna. Nem vigyáztam, hogy éppen az iránta érzett hála megmaradjon a szívemben, pedig ha emlékezetben tartom, szívemben forgatom kegyelmét, akkor folyamatos hatással van rám. Akkor az életem Péter szerint egy gyarapodó, tevékeny, és termékeny élet, ha pedig elfeledkezem régi bűneimből való megtisztulásomról, akkor az egy tétlen és terméketlen élet lesz. Tehát őrködnöm kell, hogy imádságaimból ki ne kopjon Istenem iránti hálám.
Pál átélte, hogy Isten országa betört ebbe a világba és az ő életébe. Tudta, hogy ez az ország egy diadalmas ország. Pál látta, hogy sokak életébe még nem tört be. Olyanok, mint amilyenek mi is voltunk rég.
Pál nemcsak hálát adni kész, hanem hálából kész lelkeket menteni. A börtön hatására nemhogy lemondana a prédikálásról, hanem alig várja az újabb lehetőséget. Sőt kéri Istentől, még ha újra börtönt jelentene is a számára. Testvéreit is arra buzdítja, hogy ebben álljanak mellé: "Imádkozzatok egyúttal értünk is (bizonyára magukért is), hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk..., hogy azt hirdethessem."
Pál nemcsak imádságra kér, hanem az evangélium szerinti életre is. Így Krisztus titka feltárulhat az emberek előtt a bizonyságtételükön, és Krisztus bölcsessége szerinti életvitelükön keresztül.
Imádkozzunk, hogy Isten nyisson ajtót, teremtsen lehetőséget, hogy hirdethessük az evangéliumot, és éljünk Jézusra mutató életet! Aztán amikor megnyitja az ajtót a bizonyságtételre, be kell menni rajta. A kedvező, Istentől rendelt alkalmakat ragadjuk meg, jól használjuk fel!
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata!" (Ef 5,15-17) Figyelni, észrevenni, kihasználni!
A hívő ember élete folyamatos imádság, folyamatos élet, folyamatos figyelem, alkalmankénti bizonyságtétellel. Amikor kérdeznek, akkor is tudunk felelni, mint ahogy Jézus jól megfelelt nekik (Mk 12,28). /KoB/

Akikre nem volt méltó a világ

"32És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. 39És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. " (Zsidók 11,32-40)
Az egyik út emberi szemmel dicsőségesebb, kívánatosabb, a másik dicstelen, kerülendő, megvetendő. Egyesek dicsőséges dolgokat éltek át, másokat viszont - akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek-, megkínoztak. Nem emberek dicsőségét keresték, hanem ahhoz a dicsőséghez ragaszkodtak, ami az Istentől van. "Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" (Jn 5,44)
Vannak, akik a hit szemében dicsőséges dolgokat a világért nem cserélnék el emberi szemmel dicsőséges dolgokért. "Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét." (Jn 12,42-43)
Valahogy ez a világ sohasem örül azoknak, akik nem e világból valók. "Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába." (1Pt 4,4)
Vannak helyzetek, amikor lehet szabadulni, könnyíteni az életünkön, de az az élet elvesztésével jár. Van, amikor a hitünk árát nekünk is meg kell fizetnünk.
"Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért." (ApCsel 21,13)
A hit következménye bármi lehet. Tudom, hogy Istennek testre szabott terve van számomra. "Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14,7-8) Hit nélkül pedig sem élni, sem meghalni nem tudnánk Istennek.
Ő a szerint választ ki minket a dicsőségre vagy a dicstelenségre, ahogy ismer minket, amit mi elbírunk, amiben mi valóban megdicsőülünk - illetve az ő neve bennünk. Egyikünknek fejébe szállna a dicsőség, másikunk pedig eltántorodna a hittől.
Miért hithősök? Olyat tettek, amihez maguktól nem lett volna erejük, amire maguktól nem voltak alkalmasak. Nem indultak volna harcba, nem állták volna ki a próbát, és nem tartottak volna ki Isten mellett. Most adjon erőt Isten, hogy élhessünk neki, máskor pedig fog adni erőt, hogy meghaljunk neki. Azt hiszem, egyik sem könnyebb a másiknál. /KoB/


Kotán Béla



Február 27.

Hagyjatok békét néki! Miért bántjátok őt? Jó dolgot cselekedett énvelem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velök. De én nem teszek mindenkor veletek.
Márk 14,6-7

Uram! Júdás elsőrendűen értett a békebontáshoz. A józan ész szavát utánozta, és támadását a szegényekkel törődő szeretet látszatába takargatta. Sikerült is hangulatot támasztania Mária ellen. Mert így olvasom: "zúgolódnak vala ellene." Ha Mária védekezett volna, akkor ebből a legjobb szándékú cselekedetéből könnyen támadhatott volna parázs veszekedés. Te védelmedbe vetted az asszonyt és így nem viszályról olvasok Bibliámnak ezen a helyén, hanem egy igen drága tanítást kapok belőle.

Uram! Hálás vagyok neked ezért. Mert én is találkoztam már életemben félreértéssel. Olyankor is, amikor valóban a legjobb szándék vezetett. Gyanúsítással is, rágalommal is találkoztam már. És nem mindig volt meg bennem Mária csöndes alázata. Nem vártam meg türelmesen, amíg Te békét teremtesz bennem és körülöttem is. Te ismered lelkem vágyát a csönd, a megértés után. Engedd hát ma megtanulnom és napi utamra magammal vinnem a betániai ház e jelenetének tanulságát. Taníts elcsendesedő szívvel reád bíznom minden ügyemet.

2011. február 26. szombat

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


A boldogság helyreállításának mások mozzanata: sok örömöt találni parancsolataiban. Mert akit tisztelünk, aki számunkra példakép bármiben is, azt még emberi értelemben is szívesen követjük, és teljesítjük kéréseit. Ugyanígy Istennel kapcsolatosan, ha valaki igazán megismerte Őt, bizonyos lesz abban az az ember, hogy parancsolatai jót munkálnak életünkben, azoknak szép eredménye van. Az Úrszava rendet teremt, s életet munkál. Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként. Ebben az esztendőben önkéntesség éve is van a református egyházban. Ezért olvashatóak a Reformátusok Lapja vezércikkei is ezek mentén. A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban.

/Berencsi Balázs/

2011. február 25. péntek

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya. Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni.

/Berencsi Balázs/

2011. február 24. csütörtök

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


Boldog, aki féli az Urat – olvashatjuk. A félelem nehéz, súlyos szó, elsőre talán nem is gondoljuk, hogy lenne valami köze az örömhöz és a boldogsághoz. A félelemhez ilyen dolgokat társítunk, mint félni valamitől, vagy valakitől. Lehet félni sorsszerűségtől, embertől, valamiféle büntetéstől. S ugyanígy vannak sokan, akik ezen gondolatot követve az istenfélelmet is úgy képzelik, mint Istentől való rettegést és félelmet. Mégis, miért használja az Ige, és a régi istenfélő emberek is ezt a kifejezést: istenfélelem? Nyilván nem negatív hangvétellel értik ezt. Hiszen ez nem azt jelenti, hogy félnünk kellene Istentől, mert Ő Jézus tanítása szerint egy szerető mennyei Édesatya, aki az embernek nem rosszat, hanem kizárólag jót akar. Ő olyan Isten, aki megbocsátja a bűnt – olvassuk több helyen a Szentírásban. Ezért Isten nem egyenlő egy keleti despotához hasonlítható uralkodóhoz, aki szeszélyesen, kiszámíthatatlanul és kárt hagyva maga mögött, úgy uralkodna. Isten minden jó forrása és jó adomány szerzője.

/Berencsi Balázs/

2011. február 23. szerda

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


Minden ember alapvető vágya, hogy boldog szeretne lenni. Sokféle úton keresik az emberek a boldogság felé vezető utat. Általában mindenki könnyű, terhektől mentes módon szeretne boldogsághoz jutni. A boldogság kimerül abban, hogy egészséges vagyok, sok pénzem van, nem kell aggódnom dolgokért... Sokat jelentenek ezek, jobb tőle a kedvünk, de vajon ebben áll a boldogság? Az Ige is a boldogságról beszél: „Boldog ember az, aki…” De ezt követően nem könnyed dolgokról hallunk. Nehezebb utakat említ a Biblia és azt mondja ezzel, hogy aki mer rálépni ezekre a nem könnyű ösvényekre, az lesz boldog ezektől. A boldogságot a zsoltár az istenfélelemben mutatja fel elsősorban. Te hol keresed?

/Berencsi Balázs/

2011. február 22. kedd

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Krisztusnak a fent olvasható igei tanítását szeretnénk az Európai Önkéntesség Évében továbbadni. Nem szeretnénk Isten dicsőségét elhomályosítani, épp ezért nem a magunk dicsőségére és a köszönetért, elismerésért tesszük a dolgunkat. Nem alkalmanként, ráérő időnkben, hanem az Istentől kapott talentumainkkal, képességeinkkel, adottságainkkal folyamatosan, egész életünkben. S nem válogatunk a feladatok között, hanem valljuk: „jutalmam, hogy szolgálhattam!” Példát adhatunk a körülöttünk élőknek, elvezethetjük őket Isten közelébe, hogy ők is tanítvánnyá lehessenek. Lényünkké válik a szolgálat, nem várunk arra, hogy megkeressenek, felkérjenek, hanem a Krisztustól tanult magatartásunkkal igyekszünk az élet nehéz területére tévedt embertársainkon segíteni, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek. Ettől mássá lehet mások élete, s hiszem, élhetőbbé válik világunk.

/P. Tóthné Szakács Zita/

2011. február 21. hétfő

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Isten szabadítása elkötelez bennünket. Ezért egyre többet igyekszünk olvasni a Szentírást, hallgatni az Igét, s rájövünk: Ő tanít meg beosztani az időnket, segít, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között, fontos és nem fontos dolgok között. Nem aszerint mérlegelünk: tegyünk-e valamit embertársainkért, hogy mennyi pénzt kapunk érte, mennyi a hasznunk belőle, vagy épp mekkora elismertségre tehetünk szert. Isten Igéjével tanít bennünket úton járásunkban, életvezetésünkben naponta. S aki erre figyel, az boldog, hogy már nem a megkötözöttség, szűk látókörűség állapotában van, nem kell attól szenvednie, hogy rossz szokása, vagy épp a környezete diktálta szemlélet, korszokás lehúzzák a mélybe, hanem lélekben boldogan fel tud emelkedni, hálás Istennek, hogy őt megszabadította mindettől, s ezért minden energiájával, felszabadult idejével és erejével teheti a jót embertársai és a társadalom javára. Élete minden napján és annak minden percében. Nem mérlegel, nem vár hálát, köszönő szót, dicséretet, hiszen szeretné a Krisztus világosságát továbbsugározni, az Ő jó illatát árasztani. Komolyan veszi a tanítást: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat!

/P. Tóthné Szakács Zita/

2011. február 20. vasárnap

Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja lépéseit. (Példabeszédek 16:9.)


Az Isten szerinti célokat csak Isten ereje és hatalma által érhetjük el. Ez a különbség a földi, emberi ésszel megtervezett célok és az az Ő tervei között. Néhány nappal ezelőtt böngésztem az interneten, és közel 90 ezer önképző, vagy "segíts magadon" típusú könyvet találtam a világhálón. Elképesztő, mennyi tanáccsal vagyunk manapság ellátva! Az is igaz, hogy ezek közül van sok hasznos tanács is. Például olyanok, mint "ne őrizgesd a sérelmeidet". Ez egy jó és okos tanács. Aztán sokszor olvashatjuk, hogy bocsáss meg azoknak az embereknek, akik megbántottak, mert csak saját magaddal teszel rosszat, ha őrizgeted a haragodat. Ez is igaz. A gond csak az, hogy egyik "segíts magadon" könyv sem tudja azt, amit a Biblia. Egyik könyv sem képes elérni azt, hogy azt tedd, amit olvasol. Azt persze leírják, hogy ne őrizgesd a sérelmeidet, hanem engedd el azokat, de próbáltad valaha is ezt megvalósítani önerőből?! Nem egyszerű! Egyedül Istennek van ereje és hatalma arra, hogy képessé tegyen arra, hogy ezeket el is tudd engedni! Szóval a "segíts magadon" könyvek tényleg helyes dolgokról szólnak, de hiányzik belőlük az erő, ami viszont megvan Istenben. Egyedül Isten tehet képessé arra, hogy igazán megváltozz. Hadd legyek csupán egy percre személyeskedő: Hány alkalommal állítottunk fel, te meg én, olyan újévi célt, amelyet sosem tudtunk megvalósítani az évek során. Hajlamosak vagyunk erre, 2 okból kifolyólag is: 1) nem hagyatkozunk Isten erejére és hatalmára, 2) nem merünk elszámolthathatóak lenni egyetlen kisebb csoport vagy egyetlen személy felé sem.
A Biblia azt mondja, hogy "Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én lelkem által teszem — mondja a Seregek Ura." (Zakariás 4.6) Ahhoz, hogy jelentős változások érj el az életedben, ahhoz, hogy elérd azokat a céljaidat, amelyek a jelentős változásokhoz elvisznek, Isten erejére kell hagyatkoznod és elszámoltathatóvá kell válnod.
A Példabeszédekben ezt olvassuk: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Példabeszédek 3.5-6) Ezzel mit mond a Biblia? Azt, hogy bízz az Úrban teljes szíveddel, és akkor Isten lesz a társad, aki elvezet téged az igazi célok felé.
Elkezdtél már igazi célokat keresni?

/Forrás: Napi remény/