2011. január 4. kedd Titusz, Leóna napja 1272.

A mai nap meditációs fogalma:
Teremtett világ...

A mai nap imádsága:
URam! Hála legyen Neked minden élőért, s hálatelt szívvel magasztallak, hogy létrehívtál engem is! Add, hogy minél többször meglássam csodáidatt, s minél jobban szeretni tudjak - amíg tehetem! Ámen


Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.
1 Móz 1,25

A "tudomány mai állása szerint" - így vezették fel a (köz)népnek nem is olyan régen a negyedművelt párttitkárok az éppen aktuális pártutasításos mondanivalójukat -, szóval: mintegy egymilló állatfajtát ismerünk. Ebből mintegy negyedmilliót eléggé alaposan megfigyeltünk, a többit pedig a szakemberek "csak" katalógusba vették. Ha azonban figyelembe vesszük a tápláléklánc bonyolultságát, s az eddigi állattani ismereteinket, akkor ki kell jelenteni, hogy legalább 3,8-4,2 millió állatfajta létezik! Gyaníthatóan ez a szám fölfelé módosul majd, ha kiderül egyszer, hogy nemcsak a tenger mélyén, s több kilométerre a föld alatt, a világűr peremén is megtalálhatóak az élet csírái... S ki tudja? Lehet, hogy más bolygókon vagy éppen a világűrben milliárdszám hemzsegnek az "űr-bogarak"! Csak ne szabjunk határt az Isten teremtő hatalmának!

Egy bizonyos, a földi élet lenyűgöző. S ha arra gondolunk, hogy az Örökkévaló a legnagyobb csodájával - a pezsgő(!) élettel - ölel át minket, s mi pedig az ilyetén módon is megnyilvánuló szeretetét naponta pusztítjuk... akkor nagyon elszomorodhatnánk. De nem tesszük. Helyénvalónak tartjuk, hogy mértéktelenül fogyasztunk, fogyasztunk és megint csak fogyasztunk... Beszélünk ugyan arról, hogy óvni és védeni kell a természetet, de mi magunk most nem érünk rá ezzel foglalkozni - helyette magunkkal foglalkozunk -, tegye meg azt a másik ember...

Isten jónak teremtette meg ezt a világot, benne az embert is... Az élet ugyanis jó dolog! Isten "élet-párti" és ezért "ember-párti" is. Ha mi is az Isten pártján állnánk, akkor bizonnyal másképp látnánk a teremtettséget, s benne önmagunkat is. Felismerhetnénk a tényt, hogy Isten szeretetből teremtette a világot - szeretetre... s ebben a csodálatos művében különleges helyre helyezett minket: megadta a lehetőséget, hogy mi is szeressünk...

2011. január 4. Karácsonyi idő, Vízkereszt utáni kedd A nap liturgikus színe: fehér

Isten szeretete kell, hogy áthassa életünket. Ha bennünk van Isten szeretete, felismerjük a szükséget szenvedőt, és táplálni tudjuk őt azzal, amink van. Ha csak kevesünk van, azzal is. Isten az, aki teljesen kielégíti a szükséget szenvedőt.
           
1Jn 4,7-10

Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.
Mk 6,34-44

Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani. Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: ,,Sivár ez a hely és az idő későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.'' Ő azonban ezt felelte nekik: ,,Adjatok nekik ti enni.'' Azok így válaszoltak: ,,Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?'' Erre megkérdezte tőlük: ,,Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.'' Mikor megszámolták, azt mondták: ,,Öt darab, és két halunk.'' Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek és jóllaktak. A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. Akik ettek, azok közül a férfiak ötezren voltak.

2011. január 4. - Kedd

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
   embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
   mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
   hozzá tanítványai, és figyelmeztették: ?A vidék elhagyatott, az idő is
   eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek,
   és ennivalót vegyenek maguknak!? Jézus azonban így válaszolt: ?Ti adjatok
   nekik enni!? Azok megjegyezték: ?Talán menjünk kenyeret venni kétszáz
   dénárért, hogy elláthassuk őket?? Erre Jézus megkérdezte: ?Hány kenyeretek
   van? Menjetek, nézzetek csak körül!? Körülnéztek, és jelentették: ?Öt
   kenyerünk és két halunk.? Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban
   telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes
   csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett
   az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta,
   hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan
   ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a
   hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
   Mk 6,34-44


   Elmélkedés:
   Az öt kenyér és a két hal megszaporításával Jézus sok ezer embert jóllakat.
   Nincs okunk azt feltételezni, hogy e kevés eledel nélkül ne tudott volna
   ugyanilyen csodát tenni. Ő azonban fel akarta használni azt, amit az ember
   átenged neki, bármennyire legyen az kevés. S Isten áldásával e megsokasított
   kevés is elegendőnek bizonyul. Sokszor talán éppen arra hivatkozva
   mulasztjuk el a segítségnyújtást, hogy oly keveset tudunk csak nyújtani, ami
   a rászorulónak nem nyújthat valódi segítséget. De mégis meg kell tennünk ezt
   a keveset is, hiszen Isten képes megsokszorozni jószándékból fakadó
   adományainkat. Az isteni nagylelkűség megtapasztalása indítson minket arra,
   hogy mi is legyünk nagylelkűek és önzetlenek!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
   venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, és nem úgy, ahogy én tenném.
   Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és
   valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd
   Vele az örök életben.

Aki azt állítja,
Hogy az Istent szereti,
De felebarátját
Gyűlöli és megveti,
Az az Úr Jézusnak
Nem hű tanítványa;
Hogy egymást szeressük,
Krisztus azt kívánja.


Akit Isten igért régen
Az idő teljességében,
Térj be hozzánk s maradj nálunk
Mi ádventi nagy Királyunk!


Akkor leszek boldog,
Hogyha tisztán, híven
Egyedül csak téged
Szeret az én szívem
És magát egészen
Tenéked átadja,
Mindeneknek Atyja!


Alázatosan emeljük fel szívünket Urunk, Tehozzád! Hálásak vagyunk, hogy megtaláltál bennünket. Kihoztál a sötétségből a világosságra, a kárhozatból az örök életre. Mivel kegyelmesen ránk találtál, Szent Lelkeddel újjá szültél bennünket. Sok kedves ember van a szívünkben, akik még nem a Te megváltott gyermekeid... Őérettük könyörgünk Tehozzád, Urunk, hisszük, hogy rájuk is rájuk találsz, és ők is elfogadják a Te drága kegyelmi ajándékodat, és ők is célba érnek, amely az örök élet. Könyörgünk bölcsességért, Tőled jövő látásért, engedelmességért, hogy azokat az embereket, akiket TE helyezel a szívünkre, lássuk meg, vegyük észre őket személyválogatás nélkül, és betölthessük segítségeddel a küldetésünket irántuk.
Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát....mint Isten szolgái.... (1Pt 2:15, 16/c)
ÁMEN


Alázd meg a kevélyeket,
Kik fennen hordván fejöket,
Csak a mulandót keresik
És szent igédet megvetik.


Áldalak és magasztallak Uram! Hálás vagyok a kegyelemért, hogy élek és bizonyságot tehetek szabadításodról és gyógyításodról! Hálás vagyok, hogy kihoztál a nyomorúságból, a hajléktalanságból, a testi és lelki nyomorból. Az alkoholizmus megkötözöttségéből, és megszabadítottál nagyon sok bűnömből. Hálás vagyok a szeretet misszionáriusainak, hogy meg ismerhettem a szeretetet, Jézus feltétel nélküli szeretetét. Hálás vagyok Isten igéjéért, a Bibliáért, hogy kezembe adták és hirdették az örömhírt! Van gyógyulás, szabadulás! Hálás vagyok a nehézségekért, a próbákért, mert ezzel is a vadhajtásokat nyesegeted, alakítasz és formálsz. Hálás vagyok, hogy napról napra igéd által növekedhetek, hogy felkészítesz a szolgálatra. Ámen


Áldásodat szórd reánk Istenünk ezen a mai napon is, hogy készek legyünk örömmel utaidon járni! Ámen


Áldásodat vágyom Uram! Kegyelmedet ne vond meg tőlem!

Milyen hibát vétesz?

„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Hibát követsz el, ha nem kérdezed meg magadtól: „Milyen hibát vétek?”. Egy vezető ezt írja: „Keveset gondoltam arra, hogy mi az, ami esetleg elromolhat. Feltételeztem, hogy a helyes út hibáktól mentes lesz. Nem ismertem el a hibákat, melyeket magam vagy mások ellen vétettem. Nem tanultam a saját tévedéseimből. Ha jobb vezető szeretnék lenni, nem szabad többé elkövetnem azt a baklövést, hogy nem kérdezem meg magamtól, miben hibáztam.” Nem az számít, hogy milyen sokszor hibázol, hanem az, hogy milyen gyakran követed el ugyanazt a hibát. Ha szeretnéd a hibáidat előnyödre fordítani:

1) Ismerd be a hibáidat! Miért nem tesszük ezt? Büszkeségből: fenn kell tartanunk a látszatot. Bizonytalanságérzet miatt: az önértékelésünk a teljesítményünkön alapul. Makacsságból: inkább tovább ostorozzuk az elpusztult lovat, mintsem eltemetnénk, és újat vennénk helyette. Íme egy új hír: az emberek már úgyis tudnak a hibáidról; ha beismered őket, nem lesznek meglepve, sőt, megkönnyebbülnek. Azt mondják majd: „Phű, végre rájött! Nem kell tovább tettetnünk, hogy nem látjuk!”

2) Fogadd a hibákat a fejlődés áraként! Tanulj meg úgy nézni a kudarcokra, mint a siker egészséges, elkerülhetetlen részeire. Az életben semmi sem tökéletes – te sem! Szokj hozzá!

3) Tanulj kitartóan a hibáidból! Ha mindenáron el akarod kerülni a hibát, sosem fogsz tanulni belőle, és végül majd ugyanazt a hibát ismételgeted újra és újra. Azoknak, akik hajlandók tanulni a kudarcaikból, nem kell megismételniük őket. William Saroyan író megállapítása: „A sikerből nagyon kevés bölcsességet szerzünk. Tanulj a tudománytól! A tudományos kutatásban a hibák mindig megelőzik az igazság felfedezését.”

„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Ne félj megkérdezni magadtól: „Mit nem vettem észre? Mi az, amit még nem tudok?” Vannak olyan emberek, akik mindig csak bajokra számítanak, ők a pesszimisták, nem is várnak semmi jót. Vannak azonban mások, akik hajlamosak azt feltételezni, hogy minden jó. Mindkét gondolkodásmód ártalmas. Ellisabeth Elliot az All That Was Ever Ours [Minden ami valaha a miénk volt] című írásában rámutat: „Minden általánosítás hibás, beleértve ezt a mostanit is – mégis folyton általánosítunk. Képeket alkotunk, majd kőbe véssük azokat, hogy ne lehessen rajtuk változtatni. Elutasítunk, vagy elfogadunk embereket, termékeket, programokat és propagandákat a rájuk aggatott címke szerint. Tudunk egy keveset valamiről, és úgy teszünk, mintha mindent tudnánk.” Tanuld meg pontosabban megkülönböztetni a dolgokat! Könnyű az alapján hozni döntéseket, amit tudsz, de mindig lesznek dolgok, amikről nincs tudomásod. Könnyű meghatározni az irányt az alapján, amit látsz, de mi az, amit nem látsz? Csak úgy tanulhatunk, ha hajlandóak vagyunk feltenni a kérdést: „Mit nem veszek észre?” Ez a kérdés megállásra és gondolkodásra ösztönöz téged és a körülötted lévőket. Könnyű látni a nyilvánvalót, de a nehéz kérdések hozzák felszínre azt, ami nem nyilvánvaló. Ha nem teszünk fel kérdéseket, akkor feltételezzük, hogy a terv valószínűleg tökéletes, és ha megfelelő gondossággal kezeljük, akkor nem lesznek problémák. Az életben megtanulod – gyakran fájdalmasan –, hogy a valóság nem ennyire egyszerű. Két dolog állíthat meg az utadon: a) a túlelemezgetés, míg lebénulsz, és félelmedben cselekvésképtelenné válsz; b) a túl kevés elemzést követő továbblépés, mielőtt még elégséges ismereted lenne, és elég bölcsességre tettél volna szert.


„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Egy stresszes értékesítői irodában a következő felirat csal mosolyt az arcokra: „Szeretsz utazgatni? Szeretnél új barátokat megismerni? Szeretnél több szabadságot a jövőben? Ez mind a tiéd lehet, ha még egy hibát vétesz.” A tévedéstől való félelem megakadályoz abban, hogy a legjobb teljesítményünket nyújtsuk, nem hagyja, hogy őszinte tanácsot és visszajelzést kérjünk, vagy nyíltan beszéljünk, mert félünk a kritikától vagy attól, hogy elfordulnak tőlünk az emberek. Ahhoz, hogy sikeres légy, meg kell engedned a körülötted lévő embereknek, hogy akár visszatartsanak. Ha nem kapsz visszajelzéseket, az katasztrofális következményekkel is járhat. Michael Abrashoff írja It’s Your Ship [Ez a te hajód] című könyvében: „Abban a pillanatban, amikor először hallottam az esetről [a USS Greenville amerikai tengeralattjáró tragikus módon elsüllyesztett egy japán halászhajót], az jutott eszembe, hogy a baleseteknél gyakran megérzi valaki a lehetséges veszélyt, de nem szól. Ahogy a Greenville-nyomozás is felderítette, amit a New York Times cikkében olvastam, hogy a tengeralattjáró legénysége »túlzottan tisztelte a parancsnokot ahhoz, hogy megkérdőjelezze annak döntését«. Ha ez a tisztelet, akkor én nem kérek belőle! Szükség van olyan emberekre, akik megérintik a vállad, és ezt mondják: „Biztosan ez a legmegfelelőbb mód?” vagy „Csak nyugalom! Lassíts!” vagy „Gondolkodj el ezen!” vagy „Megéri az, amit teszünk, hogy emberek haljanak, vagy sérüljenek meg miatta?” A történelem számtalan olyan esetet jegyzett fel, amikor hajóskapitányok vagy vállalatvezetők hagyták, hogy a megfélemlítés légköre alakuljon ki a munkahelyen, elhallgattatva a beosztottakat, pedig figyelmeztetésük megakadályozhatta volna a katasztrófát. Még ha azért vonakodtak is szólni, mert annyira csodálták a parancsnok szakértelmét és tapasztaltságát, olyan légkört kellett volna teremteni, melyben meg lehet kérdőjelezni a döntéseket, elősegítve ezzel az alaposabb ellenőrzést.”


„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Egy napon Cidkijjá király ezt mondta Jeremiás prófétának: „Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem!” (Jeremiás 38:14). Cidkijjá ezzel olyan bölcsességről tett tanúbizonyságot, amivel mi nem mindig rendelkezünk. Valaki ezt írta: „Korábban kerültem a rossz híreket, de megváltoztam, és olyanná lettem, aki kéri őket. Már évek óta lehetőséget adok arra a hozzám közelállóknak, hogy nehéz kérdéseket tegyenek fel, és mondják el a véleményüket, ha nem értenek egyet velem. Nem szeretném, ha valaha is előfordulna, hogy hibát követek el, és aztán hallom, hogy valaki a csapatomból ezt mondja: „tudtam, hogy ez rossz döntésnek fog bizonyulni”. Azt akarom, hogy az emberek mondják a szemembe előre, és ne akkor, amikor már túl késő van ahhoz, hogy a tanácsuk segítsen. Ha valaki visszatart, mielőtt még végleg döntenél, nem jelenti azt, hogy nem lojális hozzád. Meg kell engedned, hogy fogós kérdéseket tegyenek fel, és belekössenek az ötleteidbe. A vezető meg kell, hogy adja ezt a döntési jogot a többieknek. Túl sokszor fordul elő, hogy a vezetők inkább olyan követőket szeretnének, akik behunyják a szemüket, és vakon követik őket, ahelyett, hogy nyíltan kimondanák, amit gondolnak. De ha mindenki csöndben van, amikor egy döntést fontolgatunk, valószínűleg nem lesznek csendben, amikor kiderül majd, hogy hová vezetett a döntés.” Sir Francis Bacon megfigyelte: „Ha valaki bizonyossággal indul, végül kétségei lesznek; de ha hajlandó arra, hogy kétségei legyenek az elején, akkor végül bizonyosságot talál.” Jób azt mondta: „Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam” (Jób 29:21). Folyamatosan fel kell tenned magadnak a kérdést: Hogyan viszonyulok a hibáimhoz? Beismerem őket? Tanulok belőlük? Megkapom a lehető legjobb visszajelzést?

 

A BIZONYSÁGTEVŐ LÉLEK

  "Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk." (Róm 8:16)
 
  Ha a Lélek bizonyságot tesz lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, mi lesz ennek az eredménye? A hívő lélek teljesen aláveti magát Isten akaratának. A mennyei Fenség szent és bensőséges kapcsolatba kerül azzal, aki teljes szívvel keresi Őt, és a hívő, Isten gyermeke - Atyja kegyelmének bőséges kiáradása által - gyermeki kapcsolatban él vele. Lelkedet és testedet oda kell szánnod Istennek, teljesen erejére és szándékára bízva magad, abban a bizonyosságban, hogy ő meg akar áldani téged, bármily gyámoltalan vagy méltatlan lennél is. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (Jn 1:12)
  Ne légy nyugtalanul tevékeny, hanem légy buzgó a hitben, és egy cél vezéreljen, éspedig az, hogy lelkeket vonzzál Jézus Krisztushoz, a megfeszített Üdvözítőhöz. Nem az értelem meggyőződését szolgáló logikus prédikációk fogják ezt a munkát elvégezni. A szívet kell meggyőzni, és meglágyítani. Akaratodat Isten akarata alá kell rendelned, és minden törekvésedet a menny felé kell irányítanod. Az élő Isten Igéjéből kell táplálkoznod, és azt átvinned a gyakorlati életbe. Isten Igéjének meg kell ragadnia és irányítania egész lényedet...
  Ha Jézus a mi bizodalmunk, fel kell ajánlanunk magunkat áldozatként Istennek. Egyetlen reményünk Jézus Krisztus igazsága és közbenjárása. Nincs kétség, sem bizalmatlanság, hiszen hit által látjuk, hogy Isten Jézust bízta meg azzal, hogy békéltesse meg a bűnös világot. Jézus vállalta azt a sorsdöntő kötelezettséget, hogy közbenjár mindenkinek az érdekében, aki általa járul Istenhez, és mindenkinek biztosítja az üdvösséget, aki csak hisz benne. Isten azt az előjogot biztosította nekünk, hogy közvetlenül a kegyelem trónjához járulhatunk, irgalmat kérhetünk és kaphatunk is segítségül a szükség idején. (Manuscript Releases, 14. kötet, 276-277. oldal)

2011. január 4. kedd

Kilenc lényeges oka van a megtestesülésnek.

     1) Erkölcsileg betölteni a törvényt: ( Szükséges volt, hogy ember töltse be, és Jézus volt az egyetlen ember, aki valaha is megtartotta Isten törvényét.

     2) Jellemzően betölteni a törvényt.

Jézus eljött, hogy betöltse a törvény minden iótáját, minden egyes pontját.

     3)Teljes kinyilatkoztatást adni az Atya Istenről.
Talán ez volt a legfontosabb. Az ószövetségi szentek és próféták csak töredékét tudták átadni Isten kijelentésének. Jézus Krisztus volt legteljesebb és legvilágosabb kijelentése az Atya és Fiú kapcsolatnak, és a lényege, hogy a megváltottak belépjenek ebbe a kapcsolatba az újjászületés által.

A milyen könyörülő az Atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Zsoltárok 103:13,

És az Íge testé lett és lakozék mi közöttünk ( és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
János 1:14,

     4) Lerombolni az ördög munkáját.
A bűn, a betegség, járványok, katasztrófák mind az ördög munkái. Jézus azért jött, hogy a gonosz munkáját és királyságát , lerontsa.

     5) Tökéletesen bűntelen emberi életet élni.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Máté 11:29,

     6) Saját maga feláldozásával eltörölni a bűnt.
Csak egy tökéletesen bűntelen ember tudta ezt véghez vinni.

     7) Hatályba léptetni az Újszövetséget.
Azért jött, hogy betöltse az ószövetségi kijelentéseket és hatályba léptesse az új szövetséget.

     8) Betölteni az ószövetségi tisztségeket.
a) bírói, prófétai, papi, királyi tisztség.

     9) A megváltás tervét teljessé tenni a második eljövetellel.
Az első eljövetel által megváltottunk a bűnösségtől és a bűn, büntetésétől. A második eljövetel befejezi azt, ami elkezdődött az első eljövetellel, de egyik sem teljes a másik nélkül.

Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
Róma 8:18,

Láthatjuk a bibliai próféciákban, hogy minden megtörtént és beteljesedett. Az eljövendő időkben is ugyanúgy meg fog minden ígéret történni. Határozottan kijelenthetjük, hogy" meg vagyok győződve arról, hogy a Szent Biblia minden sora igaz, mert Isten íratta le minden szavát."

Január 4.

Könyörgök, hogy üdvözüljenek

" 1Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek." (Róma 10,1)

Pál, mint Krisztus apostola, nemcsak prédikálta, hirdette az evangéliumot a zsidóknak, hanem imádkozott is érettük. Tudatában van annak, hogy az üdvösség az Isten ajándéka, és az, aki neki is üdvösséget adott, megadhatja, hogy ők is üdvözüljenek. Mennyire fáj nekünk az, hogy sokan vannak még az elveszettek táborában? Vagy nekünk ez mindegy? Pál azt mondja: kívánom, és könyörgök az üdvösségükért. Mennyire hiányzik ez a lelkület a mai gyülekezetekből! Sok helyen csak egy megszokott vallásoskodás folyik, és éppen ezért nincsenek megtérések, növekedések. Hol vannak a könyörgő Pálok, a közbenjáró Ábrahámok? Azok, akiknek nem mindegy, hogy szeretteik elvesznek-e vagy üdvözülnek? Testvéreim, ne legyünk közömbösek, ébredjünk fel, újuljunk meg, és könyörögjünk! Lehetünk eszközök Isten kezében mások megmentésében. Azt olvassuk a Lukács evangéliumában, hogy a dúsgazdag is könyörgött, de már túl késő volt, mert azt nem időben tette: ott akart közbenjárni testvéreiért, ahol már nem hallgattatnak meg az imádságok. A megtérésnek, az üdvösség elnyerésének is megvan az ideje. Ne hagyd nyomtalanul elmúlni a megtérés idejét! Lehet, éppen ez a mai nap az az idő! /KGy/

Hasonlóvá leszünk hozzá

" 1Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." (1János 3,1-2)

Amikor egy családba gyermek születik, sokszor felmerül a kérdés, hogy kihez hasonlít a szülők közül. János apostol tudatja velünk, hogy örüljünk, mert eljön az idő, amikor mi, akik még nem láttuk a Krisztust, hasonlóvá leszünk hozzá. A Biblia tudomásunkra adja, hogy Isten mindnyájunkat az ő képére és hasonlatosságára teremtett. A bűn bejövetele által azonban mindezt elveszítettük, már nem hasonlítunk hozzá. Mindaz, ami a golgotai kereszten történt, Isten irántunk tanúsított szeretetének megnyilvánulása. A megtérés és újjászületés által visszanyerhetjük azt, amit elveszítettünk. Isten gyermekei lehetünk! Milyen nagy kiváltság, csodálatos kegyelem! Volt-e részed benne? Érezted-e Isten Szentlelkének újjáteremtő hatalmát az életedben? Akkor örülj, és adj hálát! János látta őt mennybemenetele után is, azért írja levelében: "tudjuk, hogy hasonlóvá leszünk őhozzá". Hogyan ismernek minket az emberek, milyennek látnak? Valóban hasonlítunk-e hozzá? Nemcsak majd akkor, hanem már most! Jaj, ha nem! Péterről tudták, hogy Jézussal járt, ezt még a beszéde is elárulta. Mit mondanak rólunk, látják-e bennünk a Jézust? Ó, Uram, formáld hát életünk, míg az úton vagyunk! "Menny felé haladva, lelkemre vigyázva, / Tisztítom fehér ruhám, / Várom a nagy Királyt, égi kar hívását, / Itt hagyom nyomortanyám." (HH-R 273) /KGy/

Január 4.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot,
mert ők megelégíttetnek.
Máté 5,6

Uram! Voltam már nagyon éhes is és nagyon szomjas is. Gyötrő, kínzó érzés ez. Rosszabb ennél csak az volt, amikor előttem állt a különben kívánatos étel, de étvágytalanság miatt nem tudtam belőle enni. Éhségem az egészség jele volt. Az ételtől való iszonyodás betegségre mutatott. Te - az emberi lélek igaz ismerője - az igazságról használod ezt a hasonlatot. Belőle megértem: lelki életem egészségének bizonyítéka, ha szenvedélyesen vágyódom Isten igazságára. De téged - a lelkem orvosát - kell sürgősen keresnem, ha semmi sem hajt az igazság keresésére, vagy pedig ha fásultan elfordulok az igazságtól, amikor az nyilvánvalóan előttem van.

Uram! Bibliámban olvasom: Ézsau még jogaitól is elállt, hogy éhségét csillapítsa. És bizonyos: az éhes embert az ételnek még az illata is messze elcsalogatja. Segíts Isten igazságáért mindent föláldoznom. S ha a földi életben meg nem találom, akkor az igazság olthatatlan vágya vezessen még a halál határvonalán át is oda, ahol ígéreted bizonyosan beteljesedik, és én - az éhező és szomjas ember - megelégíttetést találok.

Január 3.

A Nimfa házánál levő gyülekezet

"15Köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet." (Kolossé 4,15)

Tudjuk, hogy azokban a napokban a keresztyéneknek nem voltak olyan imaházaik, mint amilyenek vannak ma. Házaknál gyűltek össze, hogy imádkozzanak. A Nimfa háza is egy ilyen hely volt. Mindig örülök annak, ha tudom, hogy egy településen újszövetségi gyülekezet van, akiket Isten kihívott a világból, és felkészíti őket a mennyország számára. De külön kegyelem az, ha a mi házunkban is az van! Rohanó világban élünk. Szoktunk-e együtt imádkozni, tudunk-e együtt énekelni, igét olvasni a családban, ahol a család minden tagja ott van? Vagy erre ma már nincs igény, nem jut idő? Túlságosan el vagyunk foglalva ahhoz, hogy ebben a mulandó világban örökké tartó értékekkel foglalkozzunk? Pedig milyen nagy áldás az, amikor együtt is, mint család, le tudunk ülni Isten igéje mellé! Menyire fontos, nélkülözhetetlen ez, mert az a család, amelyik együtt imádkozik, az együtt marad. Ez az, ami érték ebben a világban. Törekedjünk erre, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a mi házunk is gyülekezet legyen! Így is lehet szolgálni az Úrnak, utat mutatni másoknak az üdvösségre azon a helyen, ahova Isten helyezett minket. "A jótékonyság odahaza kezdődik" - mert minden hívő ember otthona élő sejtté lehet Isten országának munkájában. Milyen a te házadnál levő gyülekezet? Van megbízatásunk, küldetésünk, tegyük ezt örömmel és alázattal! /KGy/

Háza népe Istennek

" 19Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. " (Efézus 2,19)

Miután Mózes elhívást kapott, úgy állt a fáraó előtt, mint akit Isten küldött, hogy népe szabadulását kérje. Az a nép Isten tulajdona volt. Pál apostol épp ezt a tudatot erősíti meg az efézusiakban, hogy ők is az Isten népe. Bátorító az evangélium, mely hírül adja, hogy Jézus Krisztus épp az ő népét jött megszabadítani. Nagyon hálás a szívem, hogy nagy népe van Istennek, nem vagyok egyedül. Te is oda tartozol? Eldöntötted már? Most itt az ideje a döntésnek. Ez egy igazi odaszánásnak a következménye, az eredménye. Lehetsz te is az Isten népének tagja! Isten népéhez tartozni kiváltság, csodálatos előjog, nagy megtiszteltetés. Péter apostol azt írja, hogy szent ez a nép, Isten saját tulajdonába vette őket, és küldetésük az, hogy hirdessék annak nagy tetteit, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta ki őket. Isten szereti az ő népét: "nem tesz így egyetlen néppel sem, végzését tudatja velük" (Zsolt 147,20). Tudjuk, hogy győztes nép vagyunk, mert győzött a mi Urunk. Nincs senki nálánál hatalmasabb, erősebb. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ő viszi győzelemre népét: "hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14,3). "Hű pásztorom jön majd a nyája után / Hogy elvigye Atyánk elé, / És indulunk fenséges lába nyomán / A mennyei akol felé." (HH-R 389) /KGy/

Január 2.

Hálaadás a testvérekért

"1Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, 2a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól. 3Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, 4mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. 5Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. 6Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az Isten kegyelmét. 7Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. 8Ő hozta nekünk a jó hírt a Lélektől kapott szeretetetekről." (Kolossé 1,1-8)

Nagyon kevés az olyan ember, aki természeténél fogva hálás. Nemigen jellemző reánk ez a tulajdonság... Sokszor megfigyelhető még gyülekezeti alkalmainkon és imaáhítatokon is, hogy több a kérés, mint a hálaadás. Az ige több helyen buzdít minket arra, hogy legyünk hálásak. Jó dolog ez. Istennek is tetszik az olyan hálás ember, aki azt őszintén teszi, tiszta kezeket felemelve. "Mindenért hálát adjatok" (1Thessz 5,18), bátorít minket Pál apostol. A mindennapi kenyérért, a vízért, a napsütésért, az esőért, a meleg otthonért, mindazokért, akik körülvesznek bennünket, szeretteinkért. Ez mind jó! De különös kegyelem az, amikor a testvéreinkért adhatunk hálát! Azt mondják, hogy a barátokat mi választjuk meg, de testvéreinket Isten adja nekünk. És milyen jó, hogy egymásnak adott minket! Mikor köszönted meg Istennek a testvéreidet? Szoktál-e hálát adni érettük? Kolosséban olyan testvérek éltek, akiknek erős volt a hitük, és a szeretetük sem volt személyválogató. Reménységük a meghallott evangélium igazságaira épült, arra az evangéliumra, amely hála Istennek hozzánk is eljutott. Az ilyenekért könynyű hálát adni. Amikor Jákób elküldi Józsefet, így szólt: "testvéreimet keresem". Mennyire hiányoztak neki, mennyire szerette őket! Találkozni akart velük. Van-e ilyen szeretet szívünkben testvéreink iránt? József tudta szeretni azokat is, akik őt nem szerették, akik olyan könnyen lemondtak róla, olyan sokszor megbántották. Márpedig az ilyen testvért nem olyan könnyű ám szeretni és érette hálát adni. Ugye, milyen nehéz? Nem is tudja ezt megtenni, csak az az ember, aki megismerte az Isten kegyelmét. Mert a szeretet a Lélek gyümölcse. Hálát adni a testvérekért lehet és kell. Sokszor éppen azokért, akik megbántottak, akik megsebeztek. Mi a Krisztustól tanulunk, és aki azt mondja, hogy őt szereti, annak a testvéreit is szeretnie kell. Ha Jézusra nézek, van erőm, ha tőle tanulok, könnyen megy, és mi is mondhatjuk Pállal együtt: "mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Fil 4,13). /KGy/

A mennyei polgárok élete

"17Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. 18Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; 19az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. 20Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. 1Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!" (Filippi 3,17-4,1)

Minden ember polgára egy országnak, ott vannak jogai, kötelezettségei, amelyek meghatározzák az életét. Ez jó dolog. Pál azonban beszél arról, hogy a hívő embernek kettős állampolgársága van. Igaz, hogy megtérésünk után itt élünk ebben a világban, de azzal a tudattal a szívünkben, hogy mennyei polgárok vagyunk. Itt élünk ezen a földön, de van örökségünk a mennyben, országunk, melynek építője az Isten. Jézus, amikor Pilátus előtt volt, éppen erről beszélt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Neki van országa! Csodálatos ország az, de még csodálatosabb, hogy minket is meghívott oda. Pál is ide hívott embereket, amikor Filippiben járt és az evangéliumot prédikálta. Kegyelem, ha mi is oda tartozunk. Igaz, hogy a mennyei polgárok nem élhetnek könnyelműen, sem úgy, mint akik a Krisztus keresztjének ellenségei. Itt ebben az országban mindenkinek új élete van, örök élete van. Milyen jó, hogy van országunk a mennyben! Az énekíró is ezt énekelte meg: "Csak jövevény vagyok, ez a föld nem honom, / Ott van az én hazám az aranypartokon. / Itt lenn követ vagyok, királyi megbízott, / Dolgozni érte lelkesen". Itt a földön annyi minden belevegyül az örömünkbe, fájdalmak, nehézségek, sok szomorúság amiatt, amit látunk, mert vannak, akik másként élnek, figyelmen kívül hagyva az Isten törvényét. Minden országnak megvannak a törvényei, szabályai, melyek szerint ott élni kell. Nekünk is adott az Isten egy könyvet, a Bibliát, amely az ő országának törvénykönyve. Ez után kell igazodnunk, e szerint kell élnünk! A kegyelem az, amely megtanít minket arra, hogy e jelenvaló világban úgy éljünk, mint mennyei polgárok. De ki tud úgy élni a saját erejéből? Senki. Csak Jézus Krisztus által vagyunk erre képesek. Pál apostol önmagáról azt írja, hogy "azt az életet, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem". Csak így lehet. Vannak, akik önerőből próbálnak szentül élni, de ez lehetetlen. Azt azonban tudjuk, hogy akik az Úrban maradnak, azoknak erőt ad arra, hogy már ezen a földön úgy éljenek, mint mennyei polgárok. /KGy/