2017. november 30., csütörtök

CSALÁDI PROBLÉMÁK KEZELÉSÉRE


„…általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Mózes 12:3)

Ahhoz, hogy áldássá lehessen az egész világ számára, Ábrahámnak otthon, a saját családjában kellett kezdenie. Az újszövetségi gyülekezetben csak az lehetett alkalmas a vezetésre, akinek példás volt a családi élete (ld. 1Timóteus 3:5). Ők így gondolkodtak: „ha nem boldogul otthon, ne adj nagyobb teret neki”. Ahhoz azonban, hogy családként élvezhessék Isten áldásait, meg kell tanulnotok megküzdeni a nehézségekkel. Tehát: 1) Emlékezz arra, hogy mind egy csapatban vagytok! Csalódottságodat, keserűségedet ne a családtagjaidon töltsd ki! Túl gyakran fordul elő, hogy az otthon az a hely, ahová akkor megyünk, ha belefáradtunk abba, hogy „rendesek” legyünk. 2) Mielőtt megszólasz, légy tisztában a tényekkel! Semmi sem okoz nagyobb kárt, mint ha elhamarkodott következtetéseket vonunk le. „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra bomlás vár” (Példabeszédek 13:3). 3) Bölcsen kezeld a helyzetet! Gyűjts listába minden választási lehetőséget, és tárgyilagosabb tudsz lenni. A munkahelyeden is így kezeld a problémát, miért nem próbálod meg ugyanezt a családban is? 4) Keress valami jót az adott helyzetben! Scott Peck írja: „Csak a problémák által növekedhetünk értelmileg és lelkileg. Csak úgy tanulhatunk, ha átéljük a konfrontáció fájdalmát.” Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, minden helyzetben van valami pozitív – keresd meg! 5) Fontos, hogy tudják, szereted őket! Rendben van, hogy ki akarod mutatni negatív érzelmeidet is, meg is teheted mindaddig, amíg képes vagy közben nagylelkű is lenni. Azonban mindig bizonyosodj meg arról, hogy családtagjaid tisztában vannak azzal, hogy szereted őket! Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, képesek elviselni szinte bármilyen válságot. Gondold végig: Neked mikor van legnagyobb szükséged arra, hogy Isten szeressen? Amikor legkevésbé érdemled! Próbáld ehhez tartani magad!


Kérd ki Isten tanácsát!


„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)

George arról álmodott, hogy beáll haditengerésznek, de özvegy édesanyja, aki egyedül nevelte gyermekeit, nem lelkesedett az ötletért. Mindazonáltal bátorságot erőltetett magára, és elengedte a fiát. Amikor eljött a nap, hogy George hajóra szálljon, búcsúzóul megölelte az édesanyját, akit erre szokatlan módon elöntöttek az érzelmek, és sírni kezdett. Miután már annyi szívfájdalmat kellett kibírnia, nem volt hajlandó többet elviselni. George nem szállhat fel arra a hajóra; inkább maradjon, és legyen a család támasza. A kadétegyenruhás fiú a haditengerészetnél szeretett volna karriert, de nem azon az áron, hogy ezzel növelje édesanyja fájdalmát. Így kénytelen-kelletlen visszaadta egyenruháját, és a holmiját a partra hozatta. Ő is csupán egyike volt azoknak a fiatalembereknek, akik kalandokat keresve elhagyhatták volna otthonukat, de nem tették. Az ő döntése azonban nagy hatással volt a Függetlenségi Háborúra. Egy édesanya aggodalma a huszonnegyedik órában megakadályozta, hogy tizenötéves fia a brit haditengerészet ranglétráján lépdeljen előre, és egy olyan kalandba vágjon bele, amely annyira különbözött volna attól, ami miatt végül híres lett. Ennek a fiúnak a neve George Washington volt, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok első elnöke.

„Mi terveket készítünk… de Isten dönt arról, hová fogunk jutni” (Példabeszédek 16:9 CEV). „A… lépések, amelyeket megteszünk, az Úrtól erednek; másképp honnan is tudhatnánk, hogy hová tartunk?” (Példabeszédek 20:24 TM). Henry Blackaby azt írja: „Lehetséges, hogy abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy jó úton járunk, miközben éppen Isten akaratával ellentétes irányba haladunk. A Szentlélek vezetése nélkül azt tesszük, aminek a saját bölcsességünk szerint értelme van. Keresd hát Isten iránymutatását, Ő ismeri minden döntésed minden következményét.”
Családunkért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Sok embert küldesz az életembe, hogy tanuljak általuk: Szeretetet és alázatot, bölcsességet és kitartást. Add, hogy felismerjem bennük formáló akaratodat, s mindenért és mindenkiért hálát tudjak adni Neked mindenkor! Ámen



Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.
Kolossé 4,2; 5-6

Imádkozás, magatartás, beszéd. Külön-külön mindegyiket órákon át lehetne magyarázgatni. A három fogalom együtt még szemináriumi dolgozat témája is lehetne - legkevesebb két szemeszterre elosztva. Ami közös mindháromban, hogy a minőségük, az ember emberségétől függ. Nincs rossz imádkozó, de azért bölcs. Nincs durva beszédű, de azért példás magatartású, ahogyan nincs jól imádkozó, segítőkész ember, aki mindeközben össze-vissza locsog vagy hazudozik. A három tulajdonság, mint a suszter háromlábú széke, akkor áll stabilan, s akkor terhelhető az egész szék, ha egyforma lábakkal mértezték, ugyanabból az erős, egészséges fából. (Pl. "Kemény fából faragták ezt a legényt!")

Isten is azt kívánja tőlünk, hogy imádságaink, cselekedeteink és beszédünk egy és ugyanazon tőről fakadjanak: az Ő szeretetéből. Ha ehelyébe más gyökerek kerülnek: ezoterikus tudás, gnosztikus gondolatok vagy barkácsolt modern életfilozófia, melyek az élet törvényeinek ellentmondanak, nos akkor csak idő kérdése, mikor borul a "szék"... Mert egy törvény van, s egy igazság. (Ugyankkor: A törvény mégsem igazság! A törvény akkor is törvény, ha nem igazság.... Wass Albert )

Ébernek kell lenni nemcsak suttogó, imádságos gondolatainkban, de kimondott szavainkban és cselekedeteinkben. Ez csak akkor lehetséges, ha harmóniában vagyunk világgal, önmagunkkal s Teremtőnkkel. S hogyan érhető el ez a harmónia? Csakis szüntelen hálaadással! Hálásnak kell lennünk a jóért, de a dorgálás is a javunkat szolgálja, ezért azt is illik megköszönni. Az alkalmak nagyon gonoszak, mert mindegyik múlandó, s bármilyen szép is a pillanat, gyorsan kifolyik "kezünkből" és engedelmeskedve a Törvénynek az is beleolvad az idő számunkra végtelen folyamába.

S mit jelent kedves beszédűnek lenni? Ha nem alaptalan dicséretekre, vagy romboló kritikára nyílik a szánk, hanem az Isten igéjének személyünkre szabott, megélt igazságainak bizonyságtételére. Így jelenlétünk soha nem lesz terhes a másik ember számára, mert úgy tudott továbbmenni életében, hogy általunk, mint Isten alázatos eszközein keresztül töltekezett egy kicsit, s legközelebbi találkozásunkkor reményég szerint nemcsak ránk nevet majd, hanem eladdig másokat is vidámított mosolyával..


Függőségeink...

A mai nap imádsága:
URam! Szabadíts meg minket az anyagiak szeretetétől, hogy felfedezhessük Benned békességünket, s teremhessük a hit gyümölcseit! Ámen

  
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
Ézs 48,18

Tulajdonképpen már senki nem kapja fel a fejét, ha azt szót hallja, hogy "válság" - hiszen szinte szünet nélkül ez folyik média csatornáiból! A krízis megoldásában egyre kevesebben hisznek -, de hiszen nem is arról van szó, hogy minél kisebb veszteséggel ússzuk meg ezt az egészet... csak hát valahogyan már túl kellene lenni ezen az egészen! Jó lenne már hátunk mögött tudni a sok-sok bizonytalanságot, s jó lenne már végre újra reménységgel tekinteni a holnapba... Ez a boldogságos pillanat - amikor többé-kevésbé helyére kerülnek a dolgok - gyaníthatóan még messze van. Eladdig is jobban tesszük, ha továbbra is Istenben bízunk, s nem reménykedünk emberek ígéreteiben. Olyan sokszor hallottuk már azt a szót hogy válság, hogy már magunk is elhisszük, hogy az bizony az élet szükséges velejárója, s nem lehet sehogyan sem kiiktatni.

A valóság ezzel szemben az, hogy aki Istenre figyelve rendezi be az életét, az sok bonyodalomtól megkímél(het)i magát. Az az ország, ahol Isten közösséget védő törvényeit tiszteletben tartják, ott bizony sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak az emberek. Azok az országok, ahol azonban csak "hallgatják a Krisztus tanítását, de nem cselekszik", ott bizony általános a levertség, s a depresszió. Az ilyen országokban nagy kultusza van a halálnak (halloween), s esténkénti krimi-sorozatokban áhítattal, észrevétlenül "szocializálódnak" az erőszakra... mintha az is az élet szükségszerű velejárója lenne.

A modern ember megcsinálta magának a jóléti társadalmat - az Isten nélkül is... Fogalmazhatunk azonban úgy is, hogy a modern embernek a jólét, a konform lett az istene. Ezért képes volt a legnagyobb árat is megfizetni: elhagyta teremtettségbeli józanságát. Szíve mélyén érzi ugyan, hogy amit tesz, az helytelen, de mégsem tesz semmit a változásért, mintha valami bénaságban tartaná...

Az Isten-nélküliség bizony megbénít. Aki istentelen - a név is elárulja -, az képtelen a jóra, s önmagáért mindent képes megtenni. Mindenen átgázol, mindent félredob csak hogy elérje a célt. A jólét, a kényelem, fontos, de aki mindenáron akarja, az ha eléri is, békességet nem lel benne. (Márpedig a "jólét"-ben benne foglaltatik a lélek megelégedettsége is!)

Isten igazsága, hogy Őnélküle nincs teljes, csak részleges igazság: az Én, az Ego igazsága. Az "izmusok" mindig az egoizmusból nőnek ki, ezért alaposan meg kell vizsgálni őket, hogy mennyire tükrözik az Isten egyetemes igazságát. A Teremtő igazsága ugyanis segít, táplál, emel, nevel és növel. Amíg azonban valaki a növekedést a birtoklásban vagy a bankházak demonstratív magasságában képes csak látni, eladdig a lelkiség számára kínos teher, s Isten országa elérhetetlen...


Józanság...

A mai nap imádsága:
Uram! Lelkedet add, hogy éljek! Ámen



Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.
1 Pt 1,13

Különös világ ez a mostani... Aki eleddig rakétamérnökként dolgozott, az hamburgert árul az utcasarkon, aki újságíróként az igazság kiderítését tette meg életcéljául az nap nap után hazugságokat recsitál a nyilvánosság elé, Thália modernkori papjai/papnői pedig a katartikus élmény megteremtése helyett megélhetési bohócként az értékromboló gagyi szolgálatába szegődtek - tisztelet a kivételeknek... De így van ez az élet többi területén is, élén a politikával. S így történik meg, hogy a manapság istenített "nagy fene demokrácia" a hétköznapi ember számára közelebb áll az anarchiához, mint a népuralmi rendhez...

Vigasz vagy ítélet? -, az igazság az az, hogy semmi nem tart örökké, egyszer minden napvilágra kerül, s gyanítom, ezt Salamon király előtti időkben is jól tudták az emberek. Ha nem hittek volna az isteni igazságszolgáltatásban, akkor nem vállalták volna a lét olykor könyörtelenül nehéz harcát. Vállalták a gyermeknevelést akkor is, amikor háború volt vagy járvány - a történelem tanúsága, hogy az embert teljességgel mindig a jólét vagy annak délibábos ígérete bolondította meg...

Péter, az egyszerű, halászemberből lett apostol a józanságra int. A józanság, a "tiszta ész" az ÚRIsten legnagyobb ajándéka. Hiánya sok-sok szenvedés okozója, megléte áldás, alapja a türelmes, következetes, másokat is segítő életnek .A hitet csak a tudatlan ember képzeli el józanság nélkül, aki ismeri az Isten-hit lényegét, az tudja, hogy a hit a következetességnek egy Istentől kapott állapota. Éppen ezért, aki valóban hiszi az Istent - mindegy, hogyan szólítja - az felismeri a saját vallásos életének a korlátait és irgalmas emberré igyekszik válni, másokkal és önmagával szemben is...

Sokan sokféleképpen álmodoztak/spekuláltak/"agyaltak" a végidőkön. Egy bizonyos: az Istennek nem kell már harcolnia senkivel - tulajdonképpen soha nem is harcolt senkivel -, csak az ember vélte annak... Ha ugyanis Isten az Isten, azaz mindenható, akkor nincs, s nem is lehet ellenfele. Nem kell legyőznie senkit és semmit, mert minden, az univerzum/multiverzum összes látható és nem látható dolga/lénye az Ő hatalma alatt áll...
Egész életünkre, világnézetünkre, hitünkre Iránymutatást adhat Peter Meiderlin 16. századi lutheránus teológus egyik gondolata: "Az igazságban egység, a kétségekben szabadság, minden dologban pedig szeretet."


Számadás...

A mai nap imádsága:
URam! Utaidra taníts engem! Ámen
   

(Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha)
magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Zsolt 90,8

Számos elképzelés született már az utolsó ítéletről... Valamilyen okból kifolyólag ugyanis igen érdekel minket az egész isteni procedúra "hogyan?"-ja. Igaz, inkább kellene elgondolkodnunk a megprófétált isteni eljárás miértjén - de ehhez kisebb az elszánás bennünk, pedig nagy valószínűséggel itt kellene keresnünk a "lényeget".

Bizony sokszor megtörténik - ahogyan mai igénknél is ez az eset áll fenn -, hogy egy-egy mondatot kiragadunk a Szentírásból, s azt úgy értelmezzük, mint egy különálló mondatot, számunkra megfelelő helyre 'beillesztve', a mi elképzeléseink közé. A rossz tanító/igemagyarázó nem figyel a "kontextusra" - pedig enélkül értelmetlenné válhat sok bibliai mondat. Ugyanígy van ez emberi kapcsolatainkban is. Ha barátunk, barátnőnk, férjünk, feleségünk, gyermekünk egy-egy mondatát az adott párbeszédből kiragadjuk - felejtve azt, hogy mi őt szeretjük, s ő is szeret minket -, akkor hamar zátonyra fut a kommunikációnk. Nincs ez másképpen Istennel sem! Soha nem szabad felejtenünk, hogy Isten nem ember, hanem Isten...

Éppen ezért az Ő elvárásai nem ember-szerűek, hanem Isten-szerűek. Magyarul ez annyit tesz, hogy az egyetlen, amit levonhatunk a Jelenések könyvbéli szimbólum-szimfóniából, hogy cselekedeteinknek, életeseményeinknek következményei vannak odaátra nézve is... Annyit világosan megérthetünk belőle, URunk akarata, hogy már itt és most szeretni tudjuk felebarátainkat, önmagunkat, az egész teremtettséget, benne Őt magát is...

Sokan szánalmasan emberi módon gondolkodnak az Istenről. Úgy vélik - talán abból a tapasztalatból, hogy földi világunk is ennyire jogilag le-, be-szabályozott -, hogy Isten országa is parancsolatok maradéktalan betartásából áll. Pedig az elsősorban Erő, s nem emberi erőlködés! Természetesen tiszteletben tartva mások világlátását, de ha megnézzük pl. ádventista testvéreink Isten-felfogását, bizony nem sokban tér el az orthodox zsidó Isten-felfogástól... Jóllehet mindkettő az Isten szeretetből fakadó kegyelmére alapoz, de a törvények maradéktalan betartására irányuló életvezetésük mégis rettenetesen kazuisztikus, az élet Isten-adta normalitásától távol állók. Mindaddig persze, amíg valaki csak önmagára nézve tartja kötelezőnek sajátos Isten-elképzelését, nincs nagy gond, a probléma ott kezdődik, ha - felejtve a szeretet parancsolatát -, úgy hiszi, hogy mások számára is ez kell hogy legyen a "normalitás"....

Isten tehát szembesít minket - önmagával, s önmagunkkal. Megláttatja teljességgel velünk, milyenek vagyunk valójában, s tükör által homályosan megismerteti önmagát is, hogy megmutassa, kegyelme révén mivé válhatunk már itt a Földön. Ennek a küzdelmes szépségére hívja fel a figyelmet a Biblia, munkálva a mi üdvösségünket is...


Talentumaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Tedd életemet gyümölcsözővé, hogy másoknak örömet szerezzek, s magam pedig békességet nyerjek! Ámen
   

Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak,
attól többet kérnek számon.
Lk 12,48b

Jézus példázatai mindig időszerűek. Az okos és a gonosz szolga példázatában az alapjában véve kétféle embertípust állítja szembe. Az egyik tudja, hogy mi a dolga/kötelessége: idejében kiadni az eledelt szolgatársainak. A másik viszont ezt mondja szívében: "Késik az én uram, és elkezdi verni a szolgákat és szolgálóleányokat, eszik iszik, s részegeskedik. Bizony abban az órában érkezik meg az ő ura, amikor nem várja, s kettévágatja, s hűtlenek sorsára juttatja..." Hatalommal visszaélőket az aktuálpolitika, s a mindennapi élet bőségesen tár elénk. Azt is tapasztaljuk, amit már Salamon király is megírt, hogy a gonoszok nem mindig nyerik el büntetésüket, sőt jobban élnek mint a becsületesek. Talán éppen ezért gondolják sokan, hogy aki az elvárható minimumot teljesíti, az már rögtön várhatja a jutalmat is. Jézus máshol ugyanakkor azt mondja: "Rest szolgák! Csak azt tettétek, ami a kötelességetek!"

Amíg itt a földi életben a számonkérés a hatalommal bíróknál gyakran elmarad, addig az Isten előtt mindenkinek számot kell adnia cselekedeteiről. El kell számolni azzal, hogyan is forgattuk tálentumainkat! Hogyan használtuk fel az időt, s a lehetőségeket? Áron is megvettük-e az alkalmakat? Mindezeken túl elhangzott szavainkért is felelnünk kell... Miért ez az óriási szigor? Azért, mert a teremtettség legcsodálatosabbja az Élet maga. Ez az a megfoghatatlan isteni rész bennünk, amit mindenkinek tisztelni kell magában és a másikban is, sőt minden más "élőben" is. Aki nem tiszteli az életet, az nem tiszteli az Istent sem. Aki nem szolgálja, nem védi az életet, az Isten akaratával száll szembe - akár tudatosul ez benne, akár nem.

Nyilvánvaló, hogy Isten mértékéhez viszonyítva egy ember sem kérkedhet Őelőtte. Az Ő igazsága az, hogy akinek több lehetőséget/talentumot adott, attól többet is kér számon. A szeretet igazsága mindig a teljességben van. Isten cserépedény-életünket színültig megtölti - ha fogadjuk, Őt magát is. Amit kaptunk, annak mindig célja van: szolgálni vele másoknak, elsősorban azoknak, akik közelünkben élnek.

A te királyod jön
    
     És uralkadik a Jákób házán mindörökké és az Ő királyságának vége nem lészen.
    
Lukács 1, 33.
    

     Krisztus a te Királyod, kit Isten egyenest neked ígért s kinek tulajdona vagy, hogy csak Ő uralkodjék rajtad, - lélekben, nem testi értelemben. Őt kívántad kezdettől fogva; atyáid vágyakozó szíve is érte sóhajtozott s utána kiáltott. Ő vált s szabadít meg mindentől, ami eddig megterhelt, legyűrt s fogva tartott!
     Drága ige ez a hívő szívnek! Mert Krisztus nélkül az ember temérdek bősz zsarnok rabigáját nyögi. Ezek nem királyai, hanem gyilkosai, kiktől csak szükséget és szorongattatást szenved. Ilyen zsarnok az ördög, a test, a világ, a bűn, - ráadásul a törvény, a halál és minden pokol. Alattuk a szegény, megnyomorodott lélek csak nehéz rabságban és keserves gyötrelemben élhet. De aki e Királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől, se haláltól, se pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy az Ő Királya Úr életen, halálon, bűnön, mennyországon, - mindenen. Lám ilyen nagy dolgot rejt e csekély ige: Imhol jő Királyod. Ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett Király. Mindezt az ész nem látja, a természeti ember se éri föl, - csak a hit egyedül.
    
          Jövel Jézus,
          lelkem hő szerelme!
          Tenélküled szívem hová lenne?
          Óh jöjj Királyom,
          Csak te vagy örömöm e világon.


AZ ÚR AZ ISTEN

"Akkor alászállt az Úrnak tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt." 1Királyok 18,38

Amikor Illés kimondta: "Mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem... akkor alászállt az Úr tüze." Fentről! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Ez nem olyan tűz, amelyik nem emészt. Az első nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Ha föltetted életedet az oltárra, ne gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emésztődik meg. Így mondja az Ige a győztesekre: "Életüket nem kímélték mindhalálig" (Jel 12,11). Ha az áldozat igazán elkezd égni, megemészti azokat, akik körülötted vannak. A fát, a lágy embereket. Olyan tűz ez, aminek a kő sem tud ellenállni. A port, azt a szürke embert: Felnyalja a vizet, amivel locsolták, akik kinevetik, akik ellenségei a tűznek, akik el akarják oltani. "Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!" El tudod képzelni azt a hihetetlen erőt, ami arcra borította őket? "És monda Illés: Fogjátok meg a Baál prófétáit! És megfogák őket, és alávitte őket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott őket." Akkor mondja Illés Akhábnak: "Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallatszik." Éld a magad életét - én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert valami még hiányzik. Illés a szent Isten előtt, a földön fekszik. Kicsivé, semmivé lett. Ott nincsenek nagy szavai. "Leborult a földre, és az ő orcáját két térde közé tette." Elrejti orcáját Isten előtt. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg. Nincs szava engedelmességről, hogy Isten parancsa szerint cselekedett. Mit szólt volna a nép, ha így látja őt? Ha majd ilyen senki tudsz lenni, akkor használhat az Úr.


Eljőnek majd az angyalok és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
 Máté 13,49

Uram! Tanításodban sok elcsöndesítő, békességet ajándékozó szeretet van. Gyakran egyoldalúan ezt hallom csak. Az egyházi esztendőnek ezek a napjai erőteljesen figyelmeztetnek az ítéletről szóló tanításodra, melyet mindannyiszor elhanyagolok, valahányszor a bűn kísértésének engedek. Tartsd elém teljes evangéliumodat. A világban az utolsó ítéletről szóló tanításodat sokszor megvetéssel illetik, vagy riasztó gyermekmesének mondják. Különös ez pedig. Mert a megfellebbezhetetlen és igaz ítélet után kiált valami minden ember lelkéből, ha olyan igazságtalanság éri, amelyre írt a földön nem talál. Tanításod szerint az ítélet odaát lesz. Az élettenger túlsó partján. A Te országod hálója minden múló nappal közelebb von oda.

Uram! Még egyet gyökereztess meg bennem: a Te ítélkezésedről van szó. Nem az enyémről. Ma és minden napon, ha az emberekre nézek, vagy rájuk gondolok, tartsd a szemem elé, amit ma mondasz: az "angyalok" lesznek azok, akik parancsodra a szétválasztást végzik az igazak és a gonoszok között. Sohasem én. Az ítélet bizonyossága által engem indíts önmagamba-szállásra. Mások dolgát pedig taníts bizalommal reád hagynom.


Isten velünk harcol

?Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem  marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!" (5Móz 31,8).
   Ha egy nehéz munka vagy nagy küzdelem előtt állunk, ez az igehely segít, hogy megerősödjünk. Ha maga az Úr megy előttünk, akkor nem lesz nehéz Őt követni! Ki gátolhatná meg előrehaladásunkat, ha az Úr vezet minket? A hit harcában álló testvéreim gyertek, induljunk sietve tovább! Miért haboznánk, amikor a győzelemhez visz az út?
   Az Úr azonban nemcsak előttünk megy, hanem velünk is lesz. Felettünk, alattunk, körülöttünk és bennünk van a Mindenható és mindenütt jelenlévő Isten. Mindenkor, még az örökkévalóságban is velünk akar lenni, ahogy eddig is mindig velünk volt. Mennyire megerősítene minket ez az ígéret, ha igazán tudnánk hinni Benne! Higgyünk hát, és törjünk előre bátran, kereszt katonái, mert a Seregek Ura velünk lesz!
   Mivel velünk és előttünk megy az Úr, soha nem tagadja meg segítségét tőlünk. Az Ő karja nem lankad el soha, akkor sem, ha minket kell vezetnie. Mindig tovább segít minket, amint éppen szükségünk van rá, még utolsó óránkban is. Nem hagy el soha, sem el nem marad tőlünk. Ő mindig tud és akar segíteni, erőt adni nekünk; mellettünk áll, amíg csak véget nem ér földi harcunk.
   Ne féljünk és ne rettenjünk meg hát, mert a Seregek Ura jön velünk a harcba, Ő viseli a küzdelem nehezét, és Ő adja a győzelmet is.

MOST VAN A FELKÉSZÜLÉS IDEJE


  "Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:36)
 
  Azok, akik hívőknek vallották magukat, de felkészületlenül érik meg a nyomorúság idejét, kétségbeesetten, égő fájdalommal a világ előtt megvallják bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmük felett. Az ilyen személyek helyzete reménytelen. Amikor Krisztus feláll és elhagyja a szentek szentjét, akkor a nyomorúság ideje kezdődik el és minden lélek sorsa megpecsételődött. Többé nincs engesztelő vér, ami megtisztítana a bűntől és a szennytől. Jézus elhagyja a szentek szentjét, és határozottan a királyi hatalom hangján szól: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz." (Jel 22:11-12)
  Akik halogatták az Úr napjára való felkészülést, azok sem a nyomorúság ideje alatt, sem egyéb elkövetkező időben nem tudják bepótolni. Az igazak nem szűnnek meg kitartó esedezéssel, a haláltusa kiáltásával szabadulásért könyörögni. Semmilyen konkrét bűnükre nem tudnak visszaemlékezni, ám életükben kevés jót találnak. Bűneik előttük mentek az ítéletre, és nevük mellé a "megbocsátott" szót írták. Bűneik a feledés tengerébe merültek, nem marad emlékezetük. A biztos pusztulás fenyegeti őket, és mint Jákób mégsem hagyják hitük erejét csökkenni, csak mert imájukra nem érkezik azonnal válasz. Még amikor az éhség nyilallásait kell elviselniük, a fohászkodást akkor sem hagyják abba. Megkapaszkodnak Isten erejében, ahogy Jákób is megragadta az angyalt; és lelkükben ezt mondják: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32:26)
  A gyötrelem és nyomorúság ideje a lelkiismeret erőfeszítését és határozott hitet követel, mely elviseli a szükséget és éhséget, és nem esik el a gyengeség miatt, habár kegyetlen próba alatt áll. A próbaidő az, amelyet ajándékba kapunk az Isten napjára való felkészülésre. (Signs of the Times, 1879. november 27.)


Tedd alázatossá szívünket!


Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. (1Kor 3,8)

Isten munkatársai más és más szolgálatot végeznek aszerint, ki mire kapott képességet és elhívást. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz - írja Pál apostol, és arra tanít bennünket, hogy nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve kell végeznünk szolgálatainkat; nem emberi hiúságból kell nagy teljesítményekre törekednünk, hanem Isten és embertársaink iránti alázatból kell munkánkkal másokat szolgálnunk. Aki a hit csíráját elhinti az emberek lelkében, és aki annak növekedését gondozza, nem biztos, hogy ugyanaz az ember. Ahogy Jézus mondta: van olyan eset, amikor más a vető és más az arató. De az ültető és az öntöző, a vető és az arató, az alapot vető és az építő, Isten munkatársai mégis egyek, mégpedig Jézus Krisztusban. Mert mindannyian ugyanabból a kegyelemből lettek Isten munkatársaivá, ezért tudják: mind az ültetésnek, mind az öntözésnek és minden szolgálatnak az adja meg az értelmét, hogy a növekedést, a gyarapodást, a kiteljesedést maga Isten adja és tartja fenn.
Mindannyian Isten munkatársai vagyunk. Isten ügyének munkálására lettünk elhíva, akkor is, ha ezt még nem ismertük fel. Életünkkel, munkánkkal és feladatainkkal más-más területeken tevékenykedünk, de végső soron minden hasznos munkával egymást és az Isten ügyét szolgáljuk.

Hiszem, ha Pál ültet, Apollós öntöz - Isten megadja a növekedést. Amit teszel, örömmel tedd, imádkozzál érte, és bízd Istenre az eredményt. (C. H. Spurgeon)


Urunk, Istenünk! Adj nekünk hitet és belátást, erőt és kitartást, hogy megértsük akaratodat, és téged szolgálhassunk Fiad, Jézus Krisztus útmutatása szerint. Végtelen bölcsességeddel vezess minket oda az életben, ahol szolgálatba kívánsz állítani minket. Ámen.
?Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.?
(Mt. 5:18)

?A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai, külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egy hitpont mellett, de úgyanúgy ellene sem. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy ťmit szól az ÚrŤ, alkalmazzuk az Írás próbáját... Az üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást... Azért tűnik legyőzhetetlennek sokszor a kísértés, mert nem a Szentírás fegyvereivel próbálja legyőzni Sátánt. De angyalok veszik körül azokat, akik jártasak akarnak lenni Isten dolgaiban. A bajban az angyalok emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra...

A próba idején fog kitűnni, hogy ki tette élete szabályává Isten Igéjét. Nyáron nem ütközik ki a különbség az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a tél és a fagy, akkor az örökzöld változatlanul zöld marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet megkülönböztetni most az igazi kereszténytől. De küszöbön van az az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. Ha ismét feltámad az ellenségeskedés, ha újra úrrá lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az üldözés, a langymelegek és a képmutatóak azonnal meginognak, és feladják a hitüket. Az igazi keresztény azonban megáll sziklaszilárdan. Hite még erősebb, reménysége még ragyogóbb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.?

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya, c. fejezetből)


Drága ígéret

Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.

(Lukács 11, 9)

Ebben a három mondatban fokozódás van. Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk. A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.

Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet. A hitnek türelmi próbákra van szüksége. Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt. Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz. Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket: „Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amirol Ő biztosít minket.



Imádat


Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem.             — Apostolok Cselekedetei 13,2.
Ez a dicsőítés imája — az Úrnak való szolgálat. Igaz, hogy Isten törődik velünk. Őt érdekli a mi sorsunk, és be akarja tölteni a szükségeinket, mivel Ő mondta nekünk, hogy kérjünk. Az én személyes megfigyelésem szerint azonban az imáink túl nagy százaléka áll abból, hogy: „Add meg nekem, add meg nekem, add meg nekem.”
Időt kell szakítanunk mind a személyes imaéletünkben, mind az összejöveteleinken a gyülekezeteinkben arra, hogy várakozzunk Istenre és szolgáljunk az Úr felé. Az ilyen légkörben tud Isten mozdulni. Ahogy szolgáltak az Úr felé és böjtöltek, a Szent Szellem kinyilvánította magát!
Isten saját gyönyörűségére teremtette az embert, azért, hogy legyen valaki, akivel közösségben lehet. Ő a mi Atyánk. Mi Istentől születtünk. Soha egyetlen földi szülő sem élvezte úgy a gyermekeivel való közösséget, mint ahogy Isten élvezi a fiaival és leányaival való közösségét.
Szakíts időt az Úr felé való szolgálatra: Imádkozz. Várakozz Istenre. Mondd meg Neki, hogy mennyire szereted Őt. Dicsőítsd Őt. Adj hálát a jóságáért és kegyelméért.

ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK

"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10).

Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások. "Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent." Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen." Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság.

És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek. Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű. Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden.

Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.


Maradj az Igében


Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.
– János 15:7


 Ez a „maradni” vagy „lakozni” szó nagyon fontos. Amikor Jézus azt mondta, hogy engedelmeskedjünk a parancsolatainak, és tartsuk meg a Szavát, akkor nem egyszerűen arra gondolt, hogy vallásos szabályokat kövessünk.

Azt mondta, hogy engedjük meg, hogy az Ő Igéje – amely egy élő dolog! – lakozást vegyen bennünk. Töltsünk időt az Igével, elmélkedjünk rajta, az Igén járjanak a gondolataink, azt szóljuk, és az vezesse minden cselekedetünket.


Pál apostol így fogalmazott: „A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon…” (Kolossé 3:16). A legtöbb hívőnek fogalma sincs arról, ez mit jelent. Ezért olyan erőtlenek.


Oral Roberts egyszer azt mondta, hogy amikor az Ige valóban benned lakozik, amikor élő, és gyümölcsöt terem, akkor hallod magadban. Tudod, milyen az, amikor egy dallam van a füledben, és állandóan azt hallod? Amikor elkezdesz az Igében lakozni, valószínűleg ugyanígy fogod hallani az Igét is.


Sokszor, amikor kétségbeejtő helyzetben voltam, és azon tűnődtem, mit tegyek, hirtelen egy igeverset hallottam mélyről, a bensőmből. Azonnal tudtam, mi a válasz a kérdésemre. A bennem lakozó Ige megszabadított.

Kérd meg a Szent Szellemet, hogy munkálkodjon az érdekedben. Csak mondd Neki: „Uram, amit az emlékezetembe idézel az Igéből, pontosan az alapján fogok cselekedni. Engedelmes leszek Jézus minden parancsolatának, amit az eszembe juttatsz.”


Hozz egy minőségi döntést arról, hogy az Igében lakozol. Hamarosan azt fogod találni, hogy az Ige lakozik benned.

Igei olvasmány:  Kolossé 3:1-16
A szeretet olyasmi, amit teszel

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.(1Ján. 3:18)


A szeretet több, mint vonzalom és több mint testi izgalom. Több, mint szentimentális érzések összessége, mint ahogy ez manapság a legtöbb dalban elhangzik. Erre alapozva, a szeretet meghal, ha eltűnnek az érzések? Nem, egyáltalán nem. Mivel a szeretet cselekedet, a szeretet viselkedés.


A Bibliában újra és újra az Úr felszólít minket arra, hogy szeressük egymást. De nem tudsz egy érzésnek parancsolni, hiszen, ha azt mondanám neked, „Légy szomorú!„ akkor nem tudnál egyből szomorú lenni. Mint ahogy a színészek, látszólag tudunk érzéseket tettetni, de nem utasíthatod az érzéseidet, hogy parancsra megváltozzanak. Mondtad már valaha egy kis gyereknek: „Örülj!”, amire ő így válaszolt: „Hát, megpróbálok!”


Ha a szeretet csak egy érzés lenne, akkor az Úr nem szólítana fel minket arra, hogy szeressük egymást. A szeretet olyasmi, amit teszünk. Érzésekkel is jár, de a szeretet elsősorban cselekedet.


A Biblia így ír erről: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” (1Ján. 3:18). Kimondhatjuk szavakkal a jó cselekedeteket: „Én szeretem az embereket”. De vajon tényleg szeretjük őket? Tényleg szereted őket? A szeretetünk az emberek felé abban nyilvánul meg, hogy hogyan viselkedünk velük.


Beszéljünk róla:

* Ha valaki megkérdezné a barátaidat, hogy te valójában mit szeretsz, szerinted mit válaszolnának?
* Hogyan mutatkozik meg a cselekedeteidben az, hogy te hogyan szereted az embereket?

Isten rád tekint

„Mert reá tekintett az Ő szolgálóleányának alázatos állapotjára." (Lukács 1:48a, KSZE ford.)


Senki sem törődik jobban az életeddel, mint Isten. Egy férfi vagy nő sem, sőt, még te magad sem! Ezért mindig az Isten által elrendelt sors a legjobb választás. Isten szeretete a legteljesebb, Ő mindig gondol rád, és mindig arra gondol, hogy mi lenne számodra a legjobb.

„Bízzátok rá minden gondotokat, mert o gondot visel rátok!” (1 Pét. 5:7) Ami téged foglalkoztat, az Istent is foglalkoztatja. Bármi, ami aggodalommal tölt el; bármi, ami félelmet kelt benned; bármi, ami miatt nem tudsz éjjelente aludni; bármi, ami a figyelmedbe kerül, arra Isten is felfigyel. Senki sem képes jobban törődni az életeddel, mint Ő, miért ne bíznád hát Rá, hogy gondot viseljen róla?

Mária igent tudott mondani Isten rá vonatkozó tervére, mert tudta, hogy Ő mindig gondoskodni fog róla és mindig gondja lesz rá. Ezért tudta dalban dicsérni Őt és ezért mondhatta: „Mert reá tekintett az Ő szolgálóleányának alázatos állapotjára” (Lukács 1:48a, KSZE ford.).

Mit jelent az, hogy Isten figyel rád és „rád tekint”? Azt, hogy éber, rád összpontosít és rád figyel. Mikor Isten „rád tekint”, mindent észrevesz a életedben. Még a hajszálaidat is számon tartja. Ennyire figyel rád az Úr!

Ezért is érdemesebb Isten útján járni, mint a sajátodon. Elfogadni Isten életedre vonatkozó tervét – ez a legjobb terv!


Isten valósága – „ egyszerűen elég”

„Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.” Róma 1:19

Úgy 35 évvel ezelőtt, egy táborban voltam a hegyek között. Egyedül voltam a szobában, ezért imádkoztam: „Istenem, ha tényleg itt vagy, akkor én készen állok. Ha létezel, akkor akarok tudni a létezésedről. És Jézus, ha meg tudod változtatni az életemet, tudni szeretnék róla. Ha van célja az életemnek, akkor szeretném tudni azt.”

Ez életem fordulópontja volt, mert többé már nem rejtőztem el Isten elől. Szerettem volna tudni az igazságot, még akkor is, ha az kényelmetlen lett volna számomra.

Az igazság valóban felfedezhető, de ehhez előbb szükségünk van egy nyitott hozzáállásra, hogy ezt mondhassuk: „Mindennél jobban szeretnénk tudni az igazságot”. Ha egyszer így állsz majd hozzá, akkor felfedezheted az igazságot.

Hogyan?

Először is, láthatjuk Isten munkáját a teremtésben. Ha csupán a természetet szemléljük, már akkor is Isten személyéről szerzünk információkat. Ezért olyan fontos a tudomány, mert segíthet Isten és az univerzum megértésében.

Azt tudtad például, hogy több mint 60.000 bogárfajta él a Földön? Ebből kiindulva láthatjuk, hogy Isten szereti a sokszínűséget. Hogyha megnézünk egy vulkánt, egy szökőárat, vagy éppen egy földrengést, akkor láthatjuk Isten erejét. Az ökoszisztémánk egyensúlyát megfigyelve láthatjuk azt, hogy Isten hihetetlenül jól szervezi a dolgait.

A Biblia azt mondja: „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük. ” Róma 1:19-20

2017. november 29., szerda

A hited felkelti Isten figyelmét

„…hited meggyógyított…” (Lukács 8:48 NIV)


A Biblia azt mondja: „Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. Jézus ekkor ezt kérdezte: „Ki érintett engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!” De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Figyelj meg három fontos dolgot ebben a történetben:

1) Az asszony olyasvalamit tett, amit addig még soha. Úgy döntött, hogy kipróbálja Jézust. Bölcs lépés! A hit azt jelenti, hogy kilépsz az ismeretlenbe, amit még nem próbáltál, és meglátod Isten kegyelmét munkálkodni egészen váratlan módon.

2) Felismerte, hogy mikor jött el az ő pillanata. Tudta, hogy Jézus most látogat el az ő városába, és lehet, hogy többé nem jön vissza. Vannak az életben „Isten-pillanatok”, amikor le kell győznöd félelmedet, és lépned kell hitben. Ha nem teszed, lekésed őket.

3) Megnyitotta az ajtót másoknak. Eddig a pillanatig a Szentírásban senki sem gyógyult meg úgy, hogy megérintette Jézus ruháját. De ennek az asszonynak a hitbeli cselekedete megnyitotta az ajtót mások számára is. „…és odavittek hozzá minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak” (Máté 14:35-36). Isten olyan embereket keres, akik hajlandóak szakítani a hagyományokkal. Ha talál ilyeneket, felhasználja őket, hogy ajtókat nyissanak meg, és hatalmának új dimenzióit, hogy mások áldást nyerhessenek és meggyógyulhassanak.

JELLEM – A SZÉPSÉG, MELY ÖRÖKKÉ TART


„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek… vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével…” (1Péter 3:3-4)

A szépséggel kapcsolatban tedd helyre látásmódodat: „Ne a külső dísz legyen fontos számotokra, a divatos hajviselet, drága ékszerek, vagy gyönyörű ruhák… öltöztessétek magatokat… olyan szépségbe, amely belülről fakad…” (1Péter 3:3-4 NLT).

Egy szépségápolási termékeket forgalmazó cég közönségszolgálati osztálya megkérte vásárlóit, hogy küldjenek fényképeket, egy rövid levél kíséretében, amelyben az általuk ismert legszebb nőről írnak. Több ezer levél érkezett. Az egyik felkeltette a dolgozók figyelmét, így továbbították az igazgatóhoz. Egy csonka családban élő fiú írta, aki egy lecsúszott környéken élt. A levél tele volt helyesírási hibákkal. Íme egy kivonat belőle: „Az utcánkban lejjebb és egy asszony, szerintem ő gyönyörű. Minden nap meglátogatom. Ő eléri, hogy úgy érezzem, hogy én vagyok a világon a legfontosabb srác. Társasjátékozik velem, és meghallgatja a problémáimat. Ő megért engem. Amikor eljövök tőle, általában utánam kiáltja az ajtóból, hogy mennyire büszke rám.” A fiú így fejezte be a levelet: „Ez a kép megmutatja Önöknek, hogy ő a leggyönyörűbb nő a világon, és remélem, egy napon olyan szép feleségem lesz, mint ő”. A vállalat igazgatója kíváncsian kérte az asszony fényképét. A titkárnője átnyújtotta egy mosolygó, fogatlan idős asszony képét, aki egy hintaszékben ült. Ősz haja kontyba volt tűzve. A ráncok, melyek mély árkokat vágtak arcába, valahogy eltűnni látszottak a szemében megbúvó csillogástól. „Nem használhatjuk ezt az asszonyt” mondta a vállalat elnöke mosolyogva. „Megmutatná az egész világnak, hogy a szépséghez nincs szükség a mi termékeinkhez”.

Isten igazsága..

A mai nap imádsága:
Uram! Szabadíts meg terheimtől, hogy Neked szolgálhassak! Ámen
   

Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt.
2Thesz 1,6-7

Isten mindenkinek "megfizet", senki bűnét nem hagyja következmények nélkül... Az Isten azonban nem úgy, s nem olyan távlatokban gondolkodik, mint az ember. Akit sérelem ért, az szeretné, ha az őt károsítón háromszor is "elverné a port" a JóIsten. Emberi tulajdonság ez. Az ószövetségi törvények előírták, hogy az okozott kár megtérítésén túl jóvátételt is köteles fizetni - egyik zsidó, a másiknak. Amit Jézus kér, hogy ti. "ellenségedért imádkozz és tegyél jót vele", az a zsidó kazuisztikus gondolkodás számára teljesen elfogadhatatlan volt.

Jézus kijelentésein tájékozódva megtudhatjuk, hogy úgy a jók, mint a gonoszok, már itt a földön megkapják jutalmukat. Mivel isten ügye az ítélkezés, ezért jobban tesszük, ha nem avatkozunk bele a számonkérés mikéntjébe, s mikorjába. Egy biztos: Isten mielőtt megrázza a tiltott fát, megengedi, hogy az ember jó magasra másszon fel rá.

A "jutalom"-nak van mindig látható és láthatatlan vetülete. A cselekedetek következményei előbb-utóbb láthatóvá válnak. Vannak azonban soha napvilágra nem kerülő "ügyek" - s ez nem attól függ, hogy nyolcvan évre titkosítottak egy jelentést vagy sem. Isten nem titkosít egy emberöltőn át, mert egyrészt Ő maga a Titok, másrészt a lelkiismereti teher - minél korosabbá válik valaki, annál inkább - deformáló ereje egyre nyilvánvalóbbá válik.

Nyilvánvaló, hogy Pál a thesszalonikai testvéreket buzdítani kívánja, s ha buzdításába belekerül egy kevés ószövetségi mentalitás (az isten megfizet), ez teljességgel érthető, emberi tulajdonság. Ugyanakkor Pál azt is tudja - éppen a maga nehéz életéből -, hogy vannak terhek, amiket az Isten soha nem vesz le a vállunkról, azokat életünk végéig hordoznunk kell. De Isten kegyelme révén erőt is ad annak elhordozásához. Aki ezt a kegyelmi életet éli, az nem kéri számon az Istentől, hogy mikor fizet már meg a gonoszoknak, hanem hálát ad azért, hogy a (számára is) megérdemelt büntetéstől Jézus Krisztusért eltekint. Ennek felszabadító ereje az evangéliumi élet.


Kegyelemért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk! Ámen.


Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.
1 Kor 15,10

Helyes önértékelés. Első lépés az egészséges lelki életben. Felborult erkölcsi rendű világunkban nemhogy önértékelési zavarokkal küszködik a társadalom jelentős része, de sokan olyannyira "elcsúsztak", hogy már önértékelésük sincs. Az "Ismerd meg önmagadat!" híres görög mondás is arra figyelmeztet: ismerd meg a benned "lakozó" Istent. Igazi önismeret tehát csak Isten előtt állva lehetséges. Minél mélyebben akarjuk magunkat megismerni, s felismerni helyünket a világban, annál kevésbbé tudunk állni, ha azt is tudni akarom ki vagyok, akkor Isten előtt térdelnem kell... imádság nélkül ugyanis nincs közeledés az Isten, a lét titkaihoz.

Pál tudja, hogy kicsoda. A zsidók oldaláról nézve aposztata (hitehagyott), a görögök szemében szórakoztató bolond, aki azonban meghallgatásra érdemesen adja elő meséit a feltámadt "emberfiáról", a lét igazságát keresők számára utat mutató apostol... önmaga szemében pedig "bűnösök között az első", aki "kárnak és szemétnek ítél mindent a Krisztusért". Számára egy dolog a fontos: Isten közelében lenni. Nem az számít, hogy ki volt, mivé válhatott volna, hanem csakis az fontos az életében, hogy a felfoghatatlanul nagy kegyelmet megtapasztalhatta a damaszkuszi úton, s nyilvánvalóvá vált a lelkileg összetört Saul számára, hogy ha élni akar, akkor csak Pálként mehet tovább...

Identitásválságban van a világ. Hiába tiltakozunk, a mi mikrovilágunk, hétköznapi életünk sem kivétel ez alól. Nem is tinédzser manapság az, akit nem az alternatív nevén szólítanak. De idősebbek közül is rengetegen vannak, akik álnevek mögé bújnak, nemcsak az internet virtuális világában, hanem a valóságosban is. Miért is? Mert nem tudnak azonosulni a saját életükkel! Hogyan is tudnának, amikor annak nagy össze-vissza szénaboglyája vétkekből, bűnökből, súlyos mulasztásokból, gyakran szexuális abberációkból áll... több mint elszomorító a statisztika a "családon?" (inkább egymástmarcangolók közössége!) belüli erőszakról... hogyan nőhet fel így, válhat emberré, egészséges lelkületűvő a következő generáció? Sehogy. Predesztinált a deviancia, prognosztizálható a szociális katasztrófa.

Amikor már nagyon elhatalmasodik a gonoszság, Isten kegyelmet gyakorol. A bűn trágyadombján gyönyörű, szentéletű virágok nyílnak, fölfelé mutató jelként. Aki látja elgondolkodik emberről, világról, s talán Istenről is. Mert a teremtett embert csak az töltheti el boldogsággal, ha Teremtőjében, általa létezik és fürdik Szeretete Napfényében. Csak így tudja élete szivárványszíneit természetességgel, örömmel szórni a világban...


Kísértés...

A mai nap imádsága:
URam! Erődre hagyatkozom! Ámen

Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni;
Jn 11,39b-40

"Nagy úr a törvény, de a szükség még nagyobb!" - tartja a népi szólás... Ez azt jelenti - másik közmondással kifejezve -, hogy a "szükség törvényt bont". Aki még nem volt szorult helyzetben, aki még nem élt át egzisztenciális - s most ne csak anyagi természetűre gondoljunk - krízist, annak nehéz értelmezni ezeket az igazságokat. Bizony a hiány az váratlan dolgokat képes előhozni az emberből, karakter-deformáló erejét alábecsülni balgaság!

A kísértés nem más, mint a hiány sikeres leküzdésének ÍGÉRETE. A kísértés azért veszélyes, mert megcsalja az embert: hamis vágyakozásunkban olyat várunk, aminek birtoklása számunkra nagyon fontosnak tűnik, de valójában mégsem az. Ez persze mindig csak utólag derül ki, amikor már "elbuktunk", amikor keserűen be kell ismernünk: már megint nem tudtunk kellő erőt összegyűjteni ahhoz, hogy megálljunk érzelmeink, gondolataink sodrásában.

A kísértés hasonló a délibábhoz: olyasmi látszik elérhetőnek, ami valójában nagyon távol van: így ígér a szex szerelemet, az érdek-haverság barátságot, az anyagiak birtoklása lelki megnyugvást, biztonságot. Az igazság az, hogy elrejtettséget, békességet csak Isten gondviselésébe vetett hitünk által vagyunk képesek megtapasztalni, az Ő kegyelme nélkül sikertígérő életvezetési stratégiánk nem csak hosszútávon, de rövidebb távon is kudarccal végződik.

A kísértésre általában kétféleképpen reagálnak: a többség egyszerűen "hagyja magát, hogy megtörténjék" - elvégre minek küzdeni olyasmi ellen, ami sokkal erősebb, mint én(?) -, a másik reakció - ez az egynegyed kiváltsága -, hogy nem az "itt-és-most-körülményekre" néz, hanem azokon átívelő távlatokra és következményekre. Ez adja aztán a megoldást, az erőt ahhoz, hogy a kísértés eredménytelen maradjon...

De hogyan tudunk a hétköznapok gyors döntéseket igénylő rohanásában eredményesen megállni a kísértések között? Először is úgy, ha nem veszítjük el értéklátásunkat, ha tudjuk, van nagyobb Erő is a kísértésnél... Aki erre az ERŐ-re tekint, vagyis Istenre néz, Őreá figyel, annak életében Jézus URunk tanítása termést hoz: harmicszorosat, hatvanszorosat, százszorosat...


Sorsunk...

A mai nap imádsága:
Uram! Számtalan nyomorúságot okoztunk már önmagunknak, mert eltértünk isteni akaratodtól. Istenünk! Add meg ennek a világnak, hogy ne perlekedjünk benne, hanem felismerjük egymásban a testvért, s egymást segítve, egymásra vigyázva élhessünk gyönyörű teremtett világodban, s áldjunk Téged! Ámen

Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
Ézs 59,1-2

Manapság divattá vált kihangsúlyozni, ha valaki kereste Istent... Az igazság azonban az, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy megfoganunk ebben az anyagvilágban, keres minket az Isten - mindenhol, s mindenben... Persze mi is keresünk. Attól kezdődően, hogy kinyílik értelmünk erre a világra, kutatjuk az értelmét születésnek és halálnak, munkának és szerelemnek, és keressük a bizonyítékokat: Isten van, Isten szeret.

Aztán ha bizonyosságra is jutottunk - Isten van, Isten szeret -, elkezdődik az ún. "miért-korszak". Szeretnénk tudni, hogy Isten gondviselése miért olyan, amilyen, s miért kapjuk azt a sorstól, amit kapunk. Folyamatosan, célok vonzásában élünk, s ha elértük az egyiket, rögtön újabbat látunk magunk előtt. Olyan jó hálád adni Isten megtartó kegyelméért, amikor átszakítjuk valóságosan vagy csak képletesen a célszalagot, s olyan nehéz megköszönni, ha nem azt kapjuk, amit vártunk, ha nem úgy alakulnak dolgaink, ahogyan szerettük volna. Ilyenkor tesszük fel a jogosnak tartott kérdéseinket, s próbáljuk "sarokba szorítani" Istent: "De ezt meg miért kaptam, Uram? Hát ezt érdemlem, éppen én? S egyáltalán! ...Miért nem segítesz Atyám, ha egyszer ígérted?"

Isten nem süket, nem vak. Tudjuk, de mégis elfelejtjük: Ő mindent hall, s mindent lát. S nem azért nem szeret, mert nem akar szeretni, hanem azért, mert nem tud. Furcsa, de akkora hatalma van az embernek itt ebben a földi világban, hogy Teremtő Istenét "pályán kívülre" helyezheti, ignorálhatja. S ha Ő távol van tőlünk, akkor hogyan hallanánk meg a suttogó, szelíd hangját? S, hogyan segítene, ha nem hívjuk? Hogyan szabadíthatna meg, ha nekünk nagyon is tetszik az anyagvilág fogsága? Pedig a bűn rettenetes szenvedést okoz! Áldozatoknak, s vétkeseknek egyaránt... Csak idő kérdése, hogy mikor szakad ránk a lelkiismeretfurdalás! A bűnök elől ugyanis nincs menekvés, csak látszólag lehet megúszni a bűntetést... Legyen az kicsi vagy akár nagy bűn, az Isten "számlája" már úton van, egyszer megérkezik, s akkor ki kel egyenlíteni...

Mindannyian adósai vagyunk az Istennek. A bölcs még akkor diskurál Mennyei Urával, amikor még nem érkezett meg a Könyörtelen Végrehajtó. Ha ugyanis már megérkezett - ha pont került élet-mondatunk végére -, akkor nincs már korrekció, nincs magyarázkodás, mindenről pontosan el kell számolni... Ezért a bölcs nemcsak nézi a világot, de csodálatos fényeiben meg is látja az Istent, s imádságban elbeszélget Vele...


Törekvéseink...

A mai nap imádsága:
URam! Megtartó törvényeidről számtalanszor megbizonyosodtunk, mégsem tudjuk azokat úgy betölteni, ahogyan szeretnénk. Segíts meg próbálkozásainkat, s a bennünk lévő gyenge akarást erősítsd a mai napon is! Ámen

    

"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat."
Mt 5,17

Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!... Fölösleges magyarázni(!) -, ennél keményebb, magasabb-elvárású, az egyén életét, testi épségét védő törvényt nem lehet hozni. Sok-sok évvel ezelőtt gyilkosságért szabadságvesztésüket töltő, mintegy fél tucat elítéltet kérdezett meg a sztárriporer: "Ha halálbüntetéssel sújtanák a szándékos emberölést, vajon az visszatartotta volna-e őket?" Nos a többség egyértelmű igennel válaszolt... Fejlett jogrendszerű államokban eltörölték a halálbüntetést - aminek elsősorban, jogtechnikai okai vannak, hogy az esetleges bírói tévedést korrigálhassák -, de történelmi tény, hogy a közösség, amióta világ a világ, önmaga védelmében mindig is alkalmazta a halálbüntetést. A "Ne ölj!" parancsolat az egyes embernek szól, akinek még van erkölcsi érzéke, döntési felelőssége, a személytelen tömegnek már nincs, még belátási képessége sem... De még mai hatályos jogrendszerünk is védelmet ad a jogos önvédelemnek!

Az ószövetségi zsidó nép ön-, s nemzetvédelmi stratégiájának eredményességét maga Izráel népének fennmaradása bizonyítja, de Isten előtt nincs se kiválóbb, se kiválasztott nép, Isten előtt csak ember van: lehet az zsidó vagy görög, kínai vagy afrikai, indián vagy indiai. Isten minden egyes embert egyformán szeret, s ezért mindegyiknek ugyanannyi a joga is mint a kötelessége, s nincsenek még egyenlőbbek - primus inter pares(!) -, akik elsők lehetnének az egyenlők között. A történelem pont azt példázza, hogy mindig is voltak, akik azt gondolták, hogy ők különbek a többieknél, s ezért több jog is illeti meg őket... Isten előtt azonban nincsenek se kékvérűek, se übermenschek, Isten előtt csak emberek vannak!

Lehet-e tehát még nagyobb védelmet biztosítani az egyénnek, s a közösségnek annál, hogy a kemény törvényeket betartatjuk? Jézus URunk maga mondja, hogy nem eltörölni, nem "überelni"akarja a régi törvényt, hanem betölteni. Azaz Isten egyént, a közösséget és életet védő törvényei jók, azoknak érvényt szerezni azonban csak egyféleképpen lehet: a szeretet által. Krisztus URunk itt nem a "fíleót" (kedvelve szeretni), hanem az "agapeót" (önfeláldozva szeretni) szót használja. A törvény betöltésének egyetlen útja a szeretet. A törvény ugyanis "csak" toleranciát vár el, de ellenszolgáltatás nélküli aktivitásra nem kötelez. Márpedig Isten akarata, hogy ti. egymás által emelődjünk - azaz jobbak lehessünk a mában, mint a tegnapban voltunk -, hogy felismerjék rajtunk azt, hogy Krisztushoz tartozunk csak egyféleképpen lehetséges, ha mi magunk törekszünk mások emelésére.

Ez azonban önerőből egyszerűen nem lehetséges. Szükségünk van plusz erőre, amit egyedül Isten adhat nekünk. A megbocsájtás ilyen erőforrás. Aki képes megbocsájtani, az valóban Krisztust követi, aki csak beszél róla, s elvárja, hogy mások megbocsássanak neki, de ő maga nem irgalmas másokhoz, azok csak azt hiszik magukról, hogy keresztények, de valójában semmi közük a krisztusi élethez... Lelkük rajta!


Választásaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy akaratod szerint döntsek, s ezzel mások és a magam javát is szolgáljam, a Te dicsőségedre! Ámen
   

Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat!
Jozsué 24,16b

Minden döntésünk befolyásolja jövőnket... Legyen az kicsi vagy nagy, a választás mindig teher. A kisgyermek számára nehéz a döntés, mit is játszon, és kivel; a tinédzser számára igen komoly gond, milyen ruhát vegyen fel egy-egy alkalomra; a pályaválasztás előtt álló tipródik, vajon a több ezer szakma/hivatás közül a megfelelőt, a neki illőt választotta-e; a fiatal felnőtt számára pedig szinte már elhordozhatatlan a teher: kit válasszon élete párjául? Aztán később is választások előtt állunk, hiába kívánjuk, nem spórolhatjuk meg sem a magánéleti- sem pedig a munkahelyi döntéseink kockázatát...

Az eszünk nagyon jól tudja, hogy Isten a Világmindenség URa, a szívünk olykor mégis fontosabbnak tart más dolgokat, s mivel többnyire nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel döntünk, ezért csak idő kérdése, mikor hozzuk meg életünk egy-egy rossz döntését. Jozsué, a nép új vezetője véleményével abszolút kisebbségben volt, mégis nála volt az igazság! (Akkor hol a demokrácia? Vagy csupán fikció, utópia lenne ez is? A történelem gyakran bizonyította, hogy a kevesek igazsága volt az igazság - hősöket is csinált belőlük az utókor!)

Jozsué figyelmezteti a többséget: "Távol legyen tűlünk, hogy elhagyjuk az URat!" Tudja ugyanis, az ÚR jelenléte az egyedüli biztosítéka annak, hogy tiszta maradjon a szív, s ebbéli állapotában a lehető legjobb döntést képes legyen meghozni egyén és közösség számára. Ha nem az Isten lakozik a szívben, hamar beköltöznek oda önző gondolatok, szép terveket és közösségi célokat bomlasztó indulatok. Ezt nevezzük kísértésnek, amikor úgy látjuk, hisszük, gondoljuk, hogy az igazság egyedül nálunk van.

Az igazság azonban az, hogy valódi Igazsága egyedül csak az Istennek van. Amit mi igazságnak vélünk vagy akként birtokolunk, az a "nagy teremtett egészben" csak részigazság, ráadásul erre idővel - ha őszinték vagyunk önmagunkhoz -, magunk is rájövünk. Ezért távol kerülni az Istentől egyben azt is jelenti, hogy távol kerülünk az igazságtól... S akkor mi is az igazság? Az, hogy az Isten szeretete tartja egyben a világot - az emberi szeretetlenség ellenére is. Ha azonban az ember teljesen elfelejti, hogy "Istenre utalt lény", akkor nincs megállás a lejtőn, akkor kikerülhetetlen a rend, a közösség összeomlása. Ezért fontos újra és újra elmondanunk: "Távol legyen tűlünk, hogy elhagyjuk az URat!"

Isten teremtett, és Hozzá tartozol

"Mária pedig azt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47)

Amikor a jövőjük megtervezéséről van szó, sok keresztény viselkedik ateista módjára. Tudják, hogy Jézus megváltotta őket, de nem igazán bíznak Benne. Azt gondolják, úgy tervezik meg az életüket, ahogy ők akarják. Pedig valójában mindenkit Isten teremtett, és ő minden embert egyedi célra készített elő. Személyre szóló terve van mindannyiunk számára.


Istennek terve volt Mária számára is. Arra választotta ki és teremtette, hogy ő legyen Isten Fiának az édesanyja. És mi volt Mária válasza? Nem azt mondta, hogy "Megvannak a saját terveim az életemre vonatkozóan. Túl elfoglalt vagyok. Azt kell tennem, ami a legjobb számomra." Nem. Mária felismerte, hogy Istennek terve van az életére, és hajlandó volt bármit megtenni, amit Isten kért tőle.


Válaszul énekben dicsőítette az Urat: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47). Mária felismerte, hogy Isten az Ura és Megtartója, és örömmel teljesítette az akaratát. Bízott benne teljes életével annak ellenére, hogy tudta, senki nem fog hinni neki, ha elmeséli, amit az angyal mondott.

Elhiszed, hogy Isten különleges célra teremtett? A Biblia ezt mondja: "Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk, az ő népe." (Zsoltárok 100:3)
Nem te alkottad magad. Isten alkotott. Ő teremtett, tervezett, és Hozzá tartozol. Az ő terve az életedre jobb, mint bármi, amit te valaha ki tudsz találni. Ha már bízol valakiben az életedben, kiben érné meg jobban bízni, mint az Alkotódban, aki céllal teremtett téged?





Válaszd azt, hogy Istent szereted!

„Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened az Úr esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” (V.Mózes 30: 20)

Manapság elterjedt az a mítosz, hogy a szeretet kontrollálhatatlan. Ez valami olyasmi, ami egyszerűen csak megtörténik velünk; és nem olyan, amit ellenőrzés alatt tarthatunk. Tulajdonképpen még a nyelvünk is a szeretetnek az ellenőrizhetetlenségét fejezi ki. Azt mondjuk, „szerelembe estem”, mintha a szerelem valamiféle árok lenne. Ez olyan, mintha hosszasan sétálgatnék és egy nap – bumm! – beleesnék a szerelembe. Nem tehetek róla.
De el kell, hogy mondjam neked az igazságot: Ez nem a szeretet.

A szeretet nem csak úgy egyszerűen történik veled. Ez egy választás, és kifejezi az elkötelezettségedet.

Nem kétséges: A vonzódás nem kontrollálható, az izgatottság is ellenőrizhetetlen. De a vonzódás és az izgatottság nem egyezik meg a szeretettel. Ezek szeretetet eredményezhetnek, de nem egyeznek meg azzal. A szeretet egy választás.
Az Isten szeretetét is választanod kell; Ő nem fogja kierőszakolni, hogy szeresd Őt. (5. Mózes 30:20) Fittyet hányhatsz Istenre és mehetsz egy teljesen más irányba. Tönkre teheted az életedet, ha ezt választod. Isten ekkor sem fog kényszeríteni téged, hogy szeresd Őt, mert tudja, hogy a szeretetet nem lehet kicsikarni.

Ez az alapelv igaz a kapcsolataidra nézve is. Dönthetsz úgy, hogy szeretsz másokat, de Isten nem fogja kikényszeríteni, hogy bárkit is szeress.

Beszéljünk róla:

• Hogyan fogadhatod másként a szeretetet, ha megértetted, hogy ez egy választás?
• Mi a különbség az Istentől jövő szeretet és az emberi felismerésből fakadó szeretet között?
Eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az Ő szavát. És kijőnek, akik a jót cselekedték, az élet föltámadására. Akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat föltámadására.
János 5,28-29

Uram! A keresztyén föltámadás-hitet sokszor eltorzítják. Közfelfogásszámba megy az ilyen nézet: szép kegyesen kell élni, akkor az ember az örökkévalóságban megkap minden örömöt, amely ezen a földön életéből elmaradt. A hitetlenek sorsa a halál, a hívők pedig jutalmul megkapták az örök életet. Pedig éppen ez az, amit Te nem tanítottál. Te vagy az Úr a halálon. Minden halálon. Azért Te vagy, aki föltámadást adsz a halálból. Nem egyeseket támasztasz föl csupán, hanem mindenkit. Maga a föltámadás nem jelenti még a mindent feledtető boldogságot. Te - ítéletre támasztasz föl. Mindenkit. Tehát azokat is, akik azt nem akarják. Azokat is, akik tőled - a megvesztegethetetlen Bírótól - valóban örömöt kapnak. De azokat is, akik kárhozatra jutnak.

Uram! Ennek a tudatával engedj élnem, amíg a földön tart az életidőm, és segíts "bölcs szívhez jutnom".



ERŐ A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN

       
  "És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben." (Dán 12:1)
 
  Amint Krisztus testének tagjai közelednek a végső konfliktushoz, "a Jákób szorongattatásának idejéhez", felnőnek Krisztushoz, és nagy mértékben részesülnek Lelkéből. Ahogy a harmadik üzenet hangos kiáltássá növekszik, ahogy a befejező munkát hatalmas erő és dicsőség kíséri, Isten hűséges népe részt kap ebből a dicsőségből. A késői eső az, ami újraéleszti és megerősíti őket, hogy a nehézségek idejét átvészeljék. Arcukon ragyog a harmadik angyalt kísérő dicső fény.
  Láttam, hogy Isten csodálatos módon őrzi meg népét a szorongattatás idején. Ahogy Jézus a kertben, haláltusájában kiöntötte lelkét, úgy ők is éjjel és nappal őszintén fognak kiáltani a szabadulásért, haláltusájukat vívni. A rendeletet kiadják, hogy a negyedik parancsolat szombatja helyett tiszteljék a hét első napját, különben életüket vesztik. De ők nem engednek. Nem tiporják lábbal az Úr szombatját és nem tisztelik a pápaság intézményét. Sátán serege és a gonosz emberek körülkerítik és szorongatják őket, s úgy tűnik, nincs számukra kiút. A gonoszok ünneplése és vígságuk közepette azonban a leghangosabb mennydörgéshez hasonló dübörgések sorozata hallatszik. A menny teljesen elsötétült és csak a félelmetes dicsőség sugárzó fénye világít, amikor Isten szent lakhelyéről kiereszti hangját.
  A föld alapjai megrendülnek; az épületek meginognak, és hatalmas robajjal leomlanak. A tenger buzog, mint a fazékban fövő víz, és az egész földet borzalmas remegés rázza meg. Az igazak haláltusája véget ér és boldogan, felszabadultan suttogják: "Megszabadultunk, ez Isten hangja." Tiszteletteljes hódolattal hallgatják a szavakat, amit Isten hangja mond. (Testimonies, 1. kötet, 353-354. oldal)
 

JÖJJETEK ÉN HOZZÁM

"És hozzá ment az egész sokaság, és megépíté az Úr-nak oltárát" 1Királyok 18,30

Elkezdődik az ítélet a Kármelen. Illés az Urat képviseli. "Aki az Úrral egyesül, egy Lélek ővele" (1Kor 6,17). Vajon a hívő életed múlásával feladod-e magad egyre inkább, hogy beleolvadj az Úrral való közösségbe? Illés átengedte a választást a Baál-papoknak. Ez Isten emberének az alázata. "Készítsétek el ti először." Illés végignézi az ő áldozásukat. Végig tudod-e hallgatni azt, akiről tudod, hogy nincs igaza? Illés tud várni az Istentől rendelt időre. Nem kapkod, nem siet, nem erőszakos. A Baál-papok reggeltől délig sántikáltak az oltár körül, segítségül hívták istenüket, szokás szerint késekkel vagdalták magukat, az esteli áldozatig prófétáltak, "de akkor sem lett se szó, se felelet". A nap 75 százaléka elmúlt, amikor előlépett Illés, vett 12 követ, oltárt épített, és feltette az áldozatot. Jézus a kereszten örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel. Öntik a 12 vödör vizet: a gúny, a szenvedés, az arculütés - öntik a vizet. Az ember úgy nézi Jézust, hogy bírja még? "Erős a szeretet, mint a halál" (Én 8,6). Bár látnád Isten Fiát függni a fán, töviskoronásan, gyalázatnak, gúnynak kitéve - ha látnád a felvagdalt áldozatot. Illés imádkozik.: "Óh, Uram... hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy az Isten... én a Te szolgád vagyok, és mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem." Akkor leszállt az Isten tüze. Mi lenne, ha imádságodban felcserélnéd az ént a győztes Istenre? Mennyei tűz csak ott van, ahol felemeltetik Jézus. Ég-e már a szíved Érte? Ne félj, ha öntik rád a vizet. Megnyugszik rajtad a dicsőség Lelke. Jézus odaáldozta magát érted. Isten meg akarja építeni az oltárt. Felteheti-e az életedet áldozatként?


Jön a Király!

Máté 21, 1-9.
    
     Örülj nagyon, Sionnak leánya; örvendezz Jeruzsálem leánya! Imé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító Ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.
     Zakariás 9, 9.
    
     Valóban Király, de szegény, - nincstelen. Éppenséggel nincs királyi ábrázatja, ha csak a földi királyok külső pompáját keresed rajta. Pompát, várat, házat, pénzt és jószágot a földi királyoknak engedi át. Ám egyenek, igyanak, öltözködjenek és építsenek fényűzőbben, mint egyebek. Ahhoz úgysem értenek, amit ez a koldus-király tud. Krisztus segít; nemcsak egy bűn ellen, hanem minden én bűnöm ellen, nem is csak az én bűnöm ellen, hanem az egész világ bűne ellen. Azért jön, hogy elvegye, - nemcsak a betegséget, de a halált is, nemcsak az enyémet, hanem az egész világét. Mindezt azért mondja a próféta Sion leányának, hogy meg ne botránkozzék a Király nyomorúságos jövetelén s csukott szemmel, nyitott füllel ne a szegényes bevonulásra nézzen, hanem hallgasson, hallja meg azt, amit erről a koldus-királyról hirdetnek. Mert látni csak a szegénységet lehet, - hogy nyeregtelen szamáron sarkantyú nélkül úgy vonul be, mint egy koldus. De hogy magára veszi bűneinket, megfojtja a halált s szentséget, üdvösséget, - örök életet ád, azt látni nem lehet. Ezt tehát hallani és hinni kell.
    

          Óh miként fogadjalak,
          Világ Megváltója
          Méltókép mint áldjalak,
          Lelkem megtartója!
          Óh Jézus, gyujtsd szívemben
          Te szövétnekedet,
          Hogy érthessem mindenben
          Te szent tetszésedet.


Mennyei Atyám! Mutass nekem utat! Mutasd meg jóságodat!

Hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek Jeruzsálemmel. (Jer 33,9)

Félelmetes és rettenetes csoda Isten jóságát megtapasztalni; átélni, hogy imánk meghallgatást nyert, hogy naponként apró szépségek vesznek körül, hogy sikerülhetnek olyan dolgok, amelyek először véghezvihetetlennek látszottak. Dicsőítjük-e Istent mindazért a jóért, amellyel megajándékoz, vagy csupán megkönnyebbülten továbblépünk, ha megoldódik valami? Dicsőítjük-e Istent jóságáért, vagy nem látunk mást, mint a "város", melyben élünk vagy a "föld minden népe" nyomorúságát, háborúskodását, istentelenségét? Nem tagadhatjuk le, hogy a kétségbeejtő napihírek világában sokszor megkérdőjeleződik számunkra a boldog, biztos jövő lehetősége. A híradás csatornáin felénk áramló erőszak, erkölcstelenség, a létbizonytalanságot felvillantó gazdasági vagy politikai kérdések erősen befolyásolják életünket. Sokszor úgy érezzük, világunk ellehetetlenült, hitünket csak önvédelmi reflexekre berendezkedve tudjuk megélni, félünk az elszigetelődéstől, a meg nem értettségtől, a világgal való kommunikáció csődjétől. Tekintsünk Isten csodálatos ígéretére! Próbáljuk meg mától úgy tekinteni a világot, jövőnket, mint ami hatalmas lehetőségeket rejt, hogy benne majd Isten dicsősége nyilvánvalóvá váljon.

Ez a világ zárt kapu. Korlát és ugyanakkor átkelőhely. Két rab szomszédos cellákban kapcsolatot teremt egymással úgy, hogy átkopognak a falon. A fal választja el őket egymástól, de ugyanakkor ugyanaz a fal teszi lehetővé, hogy kapcsolatba lépjenek. Így van ez Isten és miközöttünk. Minden válaszfal kapocs.
(Simone Weil)

Jóságos Istenem! Hálát adok mindazért, amit tőled
kapok! Köszönöm, hogy nem hagysz reménység nélkül,
hanem ma is jóságodat és békességedet ígéred! Kérlek,
ments meg a reménytelenségtől, és engedd felismernem,
hogy a nehézségek közel vihetnek hozzád! Ámen.


Várni tudni kell

?...aki benne hisz, az nem fut" (Ézs 28,16 - Károli ford.).

   A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.
   Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen cselekedni a próbatétel órájában.
   Nem sietteti az ígéretek beteljesedését, nem kívánja, hogy minden kérése most azonnal teljesüljön; kivárja az Istentől rendelt időt. Vannak, akik elkeseredetten igyekeznek ?ma" megszerezni a ?verebet", mert Isten ígéretét holnapi ?túzoknak" tartják, ami valószínűleg nem is lesz az övék. A hívők azonban tudnak várni.
   A hívő nem megy bele elsietve semmiféle jogtalan vagy kétes értékű vállalkozásba. A hitetlen emberben benne van a cselekvési láz, de ezzel gyakran saját romlását segíti elő. A hit nem hamarkodik el semmit, soha nem kényszerül bánatosan visszafordulni a helytelen útról, amelyen meggondolatlanul túl sokáig ment el.
   Hát én hogy vagyok ezzel? Ha hívő vagyok, megtartom-e a hívőhöz illő magatartást, és Istennel járom-e utamat? Csendesedj el, felzaklatott lelkem! Nyugodj meg az Úrban, várj rá türelmesen, és kezdj el most mindjárt engedelmeskedni neki!
?Azért ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. Ömlött az eső és eljött az árvíz, fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett.?
(Mt. 7:24?25)

?Amikor Isten műve új életre kel, akkor mindig megélénkül a gonoszság fejedelmének munkája is. Most is összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára tanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus majd szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány olyannyira hasonlít majd az igazihoz, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni közöttük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. Azok, akik Isten parancsolatainak igyekeznek engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Egyedül csak Isten segítségével állhatnak meg. Ahhoz, hogy el tudják viselni a rájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait...

Csak azok fognak mindvégig kitartani az utolsó nagy küzdelemben, akik erre az időre felvértezték az értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel kell, hogy tegye magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy az embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a kősziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e tartani híven ťIsten parancsolatai és a Jézus hiteŤ mellett... (Jel. 14:12)??

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya c. fejezetéből)


Biztatás imádkozásra

Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök.
(Lukács 18, 1)

Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna. Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tűrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erőt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk. Jézus az imádkozásra bátorít. A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az őt kérésével ostromló szegény özvegyet.

Isten gyermekeinél is előfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Ő úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel. Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívűség és lazaság eltűnjön. Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést. Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról. Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen. De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja őket az ellenség kezében. - A Sátánnak és a bűnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán. Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja oket elpusztulni.

Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végső időkre gondol. Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sot olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elől; beleengedi őket. De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetővé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tűnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak. De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restül] meg!



Éjféli dicsőítés

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.                    — Apostolok Cselekedetei 16,25.
Az ének, a dicsőítés és a hálaadás mind együtt járnak. Pált és Silást sok korbácsütéssel megverték, börtönbe vetették, és a lábaikat kalodába zárták. Éjfélkor mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent — hangosan. A többi fogoly hallotta őket!
A legtöbb ember hasonló helyzetekben siránkozna és panaszkodna. Ha olyanok lettek volna, mint néhány mai keresztény, Silás azt mondta volna: „Pál, ott vagy még?” Pál pedig azt válaszolta volna: „Hát hol lehetnék?” Silás így panaszkodott volna: „Mit mondjak, a hátam valami borzasztóan fáj. Nem értem, miért engedte Isten, hogy ez megtörténjen velünk. Tudja, hogy Őt próbáltuk szolgálni és mindent elkövettünk, amit csak tudtunk!”
Az ilyenfajta ima még beljebb vitte volna őket a bajba — ahelyett, hogy kihozta volna! Nem Isten záratta őket a börtönbe; az ördög tette. Van itt azonban egy igazság és útmutatás, ami segíthet nekünk az éjféli órában — a megpróbáltatások, a próbatételek idején — amikor jönnek az élet viharai. Ilyenkor imádkozni kell, dicsőíteni, énekelni és hálákat adni Istennek!



JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA

"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).

A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról.

Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma!

Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.


Ne dőlj be a hazugságnak

És reád szállnak mindez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
– 5 Mózes 28:2

  „Testvérem, biztos vagyok benne, hogy végül meg fogod látni, ezek az anyagi problémák – a látszat ellenére – tulajdonképpen áldást jelentenek számodra.” Hallottál már valakit így beszélni egy anyagi problémákkal küszködő emberhez? Valószínűleg igen. Ez egy népszerű elgondolás. Az vele a probléma, hogy ez hazugság, amellyel az ördög sarokba tudja szorítani a hívőket.

E miatt sok hívő az egyik vereséget a másik után szenvedi az anyagiak terén. Ezért nézzük meg Isten Igéjét, és tegyük rendbe ezt a „szegénység vagy bővölködés” dolgot. Rögzítsük le egyszer és mindenkorra, melyik az áldás, és melyik az átok.

A választ az 5 Mózes 28-ban találod. Isten az első 14 versben az áldást írja le – vagyis a bővölködést. A 15-31. versekben a szegénységről olvasunk – ezt Isten átoknak nevezi.

Az átok célja a pusztítás. Nem az, hogy megtanítson valamit az embereknek, és szellemibbé tegye őket. Az a célja, hogy elpusztítsa őket.

Nem számít mekkora a szükség – a szegénység természete ugyanaz marad: átok.

A sátán sikerrel győzte meg Isten népét arról, hogy a szegénység álruhába bújt áldás. De a szegénységet az ördög találta ki!

Ne dőlj be a hazugságainak. Hozd összhangba a gondolkodásodat Isten Igéjével. Ha Isten újjászületett gyermeke vagy, többé már nem kell a szegénység átka, vagy bármilyen más átok alatt élned. Már meg vagy váltva!

Igei olvasmány:  5 Mózes 28:1-31