2017. június 27., kedd

Amikor túlterhelt vagy

„Amikor… magamon kívül voltam, te megnyugtattál.” (Zsoltárok 94:19)

Ahhoz, hogy egy hegedű megszólaljon, a húrokat meg kell feszíteni, de ha túlfeszíted őket, akkor elpattannak. Ugyanez igaz rád is. A megfelelő mértékű feszültség felviszi az adrenalinszintet, és segít, hogy megtedd, amit meg kell tenned; e felett viszont összeroppansz. Valaki tréfásan így fogalmazott: „Onnan tudod, hogy túl vagy terhelve, ha nincs időd összeütni egy vacsorát félkész mirelitből, a macskád nyugtatót szed, és a családi összejöveteleket csak a törvény kényszerével lehet összehozni!” Komolyra fordítva a szót: mielőtt elérsz erre a pontra, tégy meg két dolgot!

1) Kérj segítséget! A Katrina hurrikán idején nyolc delfin kisodródott az akváriumából a nyílt tengerre, de mivel összetartottak, megmenekültek. Ha valamelyikük egyedül próbált volna boldogulni, minden bizonnyal elpusztul. Ha túl sokat vagy egyedül, elveszíted a távlatokat. Ha az ellenség el tud szigetelni, akkor tud hatni rád. Isten szándéka az, hogy családjának a tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, vagy ahogy Pál mondja: „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Korinthus 12:25).

2) Vedd komolyan Istent! Nyomás alatt elboríthatnak a negatív érzések hullámai, és ha nem őntőd ki a lelkedet Isten előtt, akkor nem a megfelelő emberek előtt fogsz kifakadni. A zsoltáros így ír erről: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). „Öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk!” (Zsoltárok 62:8 Károli). Nem pusztán véletlen egybeesés, hogy sok zsoltár azzal kezdődik, hogy a zsoltáríró Istenhez kiált segítségért, és azzal végződik, hogy ujjong, mert megszabadult a benne felgyülemlett csalódottságtól.




„Egész éjjel ébren vagyok.” (Zsoltárok 77:5 TM)

A stressz elől nem tudsz elmenekülni, de megtanulhatsz bánni vele, ha a kezedbe veszed életed irányítását kicsi, de fontos dolgokban. Íme kettő ezek közül:

1) Gondolkodj valaki máson, ne magadon! Dávid annyira kimerült volt, hogy egész éjjel ébren volt. Te voltál már így? Ilyenkor van arra szükséged, hogy: „A dicsőítés alakítsa át aggodalmaidat imádsággá; add tudtára Istennek, hogy mi az, ami nyugtalanít. És anélkül, hogy észrevennéd, az isteni teljesség érzése, hogy minden a javadat munkálja, el fog jönni, és megnyugtat (Filippi 4:6 TM). Illés depressziós volt és öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták, amikor Isten megmutatta neki, hogyan segítsen magán. Hogyan? Úgy, hogy elhagyja a barlangot, ahol rejtőzik, elmegy, és szolgál mások felé. Ha önmagad helyett valami másra összpontosítasz, az távlatokat nyit meg előtted. Pál azt mondja: „A minden gyógyító tanács Istene… mellénk áll… amikor nehéz időket élünk meg… és odavisz minket valaki más mellé… aki nehéz időket él át, hogy… ott lehessünk vele… ahogy Isten ott volt velünk” (2Korinthus 1:3-4 TM). Segítségre van szükséged? Nyújts segítő kezet másoknak! A ’kapcsolódás’ az, ami teljessé tesz minket!

2) Ne keseredj meg! Az élet 10 százalékban múlik azon, hogy mi történik veled, és 90 százalékban azon, hogy hogyan reagálsz rá. Fulton Sheen, New York érseke, a következőt mondta: „Semmi sem kelt mélyebben gyökerező aggodalmat, mint az a hamis feltételezés, hogy az életnek aggodalommentesnek kellene lennie.” Ha valaki, akiben bíztál, elárul, vagy csalódást okoz neked, vagy ha pénzügyi nehézségekkel küszködsz annak ellenére, hogy évek óta hűségesen odaadod Istennek a tizedet, akkor könnyen úgy érezheted, hogy jól elbántak veled. De „Ne légy keserűvé!” (Zsidók 12:15 CEV); az lerombolja a kapcsolatokat, és elszakít Isten jelenlététől. A megoldás az, ha megtanulsz „hálát adni Istennek, bármi is történik. Isten azt akarja, hogy így élj” (1Thesszalonika 5:18 TM).




„Ne idegeskedjetek!” (Máté 6:34 TM)

Ami elromolhat, az el is romlott! Tinédzser korú gyermeked piercinget [testékszer] rakott az orrába, a kutyád a szőnyegre hányt, a WC eldugult, és az autóból csöpög valami. Nem csoda, ha stresszes vagy! Amikor elborítanak az élet dolgai, emlékezz:

1) Isten még mindig vigyáz rád. Amikor a dolgok rosszul állnak, emlékeztesd magad, hogy Isten nagyobb, mint a problémád! „Ne idegeskedjetek amiatt, hogy mi fog vagy nem fog történni holnap! Bármilyen nehézség adódik is, Isten segíteni fog elboldogulni velük, amikor itt lesz az ideje” (Máté 6:34 TM).

2) Ne gondolj arra, hogy feladod! Minden alkalommal, amikor eléred a töréspontot, az egy próba. Rengeteg választási lehetőség van előtted, amik oda vezetnek, hogy feladod, vagy oda, hogy kitartasz egészen a győzelemig. Pált megkorbácsolták, börtönbe zárták, hajótörést szenvedett, menekülnie kellett a városból, de nem volt hajlandó megadni magát a körülményeknek, és végül elmondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, és hűséges maradtam” (2Timóteus 4:7 NLT).

3) Ha nincs rajta a neved, ne vedd fel! A stresszt az okozza, hogy mások dolgába avatkozol, és magadra vállalsz olyan kötelezettségeket, amik nem a tieid. Állíts fel egészséges határokat! Ha nem vagy biztos benne, hogy mi a helyénvaló, kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire kell belefolynod barátaid és családtagjaid életébe!

4) A töréspontod az áttörés kezdete lehet. Hallottad már valaha azt a kifejezést, hogy: „hitting the wall” (falnak ütközni)? A hosszútávfutók használják, ha kimerültek, és úgy érzik, inkább feladják. De a tapasztalt atléták tudják, hogy ha túljutnak a fájdalmon, akkor újból erőre kapnak, és átélik azt a feldobódottsággal járó tudatállapotot [runner’s high – az endorfin-termelődés fokozódása okozza], ami átviszi őket a célvonalon. Tehát menj tovább; Isten kegyelméből meg tudod csinálni!





Isten meg fog lepni!


„Mert én újat cselekszem…” (Ézsaiás 43:19)
El tudod képzelni Mózes meglepetését, amikor az égő csipkebokorból Isten beszélt hozzá? Amikor az ajtók minden magyarázat nélkül bezáródtak, Pált a látomásbeli makedóniai férfi hívása lepte meg: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (ApCsel 16:9). Nos, Isten még ma is a meglepetések Istene, aki azt mondja: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézsaiás 43:19). Ó, micsoda kihívás – ennyi az észrevételünk. Nem ismerjük fel, hogy Isten munkálkodik. Lehet, hogy azt mondod: „Imádkoztam, hivatkoztam Isten ígéreteire, megtettem mindent, amit tudtam, mégis úgy tűni, hogy semmi sem jön össze”.
Akkor most próbáld ki ezt az ígéretet: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson.” (Ézsaiás 30:18) Jegyezd meg jól a várni szót! Istennek saját terve és saját időbeosztása van. „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr célja valósul meg.” (Példabeszédek 19:21 NIV). Még ha terved bukdácsol is, de a szíved a helyén van, Isten a te javadra és az ő dicsőségére fogja fordítani a dolgokat. Amikor Isten vezetéséről van szó, van néhány dolog, amit tudnod kell:
1) Az ötletek elszállnak, de Isten útmutatásai megmaradnak. Isten vezetése állandó és folyamatos, ezért az idő neked dolgozik.
2) Az általa megadott irányt lehetetlen követni az ő segítsége nélkül. Ezt ő tervezte így. „…mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5).
3) Isten vezetése általában kényelmetlenségekkel, nehézségekkel kezdődik. „Mint ahogy a sas kirebbenti fészkét… úgy vezette őket az Úr…” (5Mózes 32:11-12 NIV). A sasfiók halálra rémül, amikor anyja erővel kitaszigálja őt a fészekből – de ekkor fedezi fel szárnyait. Gondolkodj el ezen!
NE BÁNKÓDJ A MÚLT MIATT!

„ Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez…” (2Korinthus 7:10)

 Létezik az a fajta bánkódás, ami kétségbeeséshez vezet, mert nem hiszed el, hogy Isten kegyelme elég bűneid elfedezésére. És van az a fajta szomorúság, amit Isten felhasznál arra, hogy megváltoztassa szívedet… így többé nem kell régi hibáid miatt bánkódnod. Ez a fajta szomorúság közelebb van hozzá, és egyre inkább tőle fogsz függni. Így megtelsz élettel, jobban fogsz törődni másokkal, érzékenyebb leszel, tisztelettudóbb… szenvedélyesebb és felelősségteljesebb… és szíved megtisztul (ld. 2Korinthus 7:11). Jon Walker írja: „Amikor a gazdaság összeomlott, bánni kezdtem, hogy nem olcsóbb házat vettünk. Bárcsak olcsóbb házat vettünk volna! Az ilyen »bárcsakokkal« a depresszióba és bénultságba kergethetném magam, a bánkódás és a továbblépés között megrekedve. Ha nem Istenre összpontosítok, aki gondot visel… engedem, hogy a bánkódás nagyobbá legyen Istennél… ezt a gondolatmenetet követve elhiszem, hogy a múlt döntései, egy esemény, egy tragédia, egy kompromisszum, egy hiba hatalmasabb annál az Istennél, akinek a szavára a világ keletkezett… Többet élünk »bárcsak« pillanatokban, mint gondolnánk. Ez reménytelen cselekvésképtelenségekbe zár: félünk a múlt rossz döntéseitől és azoktól is, amiket ezután kell meghoznunk. isten a jelenbe árasztja ki kegyelmét… ha vele járunk, döntenünk kell, aztán kitartunk döntéseink mellett, bízva abban, hogy ha hibákat követünk is el, Isten elég nagy ahhoz, hogy jóvátegye őket. Amikor a bánkódásod nem Isten szerinti szomorúság, akkor azon veszed észre magad, hogy önsajnálatba süllyedtél ahelyett, hogy istentől kérnéd, hogy fordítsa javadra a dolgokat; hiszen „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).


Szárnyalók, futók, járók


„…szárnyra kelnek… futnak… járnak…” (Ézsaiás 40:31)
Watchman Nee írt egy széles körben sikeres könyvet, melynek címe: A normális keresztyén élet. Miért épp ilyen címet választott? Mert csak ha megérted, mi „normális” a keresztyén életben, akkor fogod tudni felismerni, hogy milyen időszakban vagy, akkor tudod pontosan kiértékelni a körülményeket, és akkor tudsz jól alkalmazkodni. Egyszer Pál feltámasztott egy halottat; máskor viszont azt írta: „életünk felől is kétségben voltunk” (2Korinthus 1:8). A Biblia azt mondja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi…” (Jakab 5:17), mégis egyik nap tüzet hívott le az égből, másnap viszont súlyos depresszióba esett és öngyilkossági gondolatai voltak. Nos, ezt nem használhatod mentségként a lelki letargiádra, de meg kell tanulnod különbséget tenni.
A hit nem mentesít minket az élet különböző szakaszaitól, csak képessé tesz arra, hogy győztesen jussunk át rajtuk. Tehát: 1) Ha szárnyaló vagy: Ha Isten áldásait élvezed, és természetes képességeidet felülmúló sikereket érsz el, örülj neki! De mindig emlékezz arra, hogy a szárnyalásra való képességed Istentől való, nem tőled! Ha ezt elfelejted, zuhanni fogsz! 2) Ha futó vagy: Adj hálát Istennek azért, hogy még mindig versenyben vagy! Ne hasonlítgasd magad a magasan szárnyalókhoz, különben elcsüggedsz, és ne hasonlítsd magad azokhoz sem, akik járnak, mert akkor beképzelt leszel. Csak fuss tovább, és el fog jönni a te időd! 3) Ha járó vagy: Csak tedd továbbra is egyik lábad a másik elé. Vannak napok, amikor a fájdalom, a csüggedés vagy a kimerültség lehetetlenné teszi, hogy szárnyalj vagy fuss; csak annyit tehetsz, hogy továbbmész, anélkül, hogy elalélnál, bármilyen nehéz is. Semmi baj, engedd magadnak, hogy ott legyél, ahol éppen vagy! Istennel a járás is számít! Ha ez a legtöbb, amit megtehetsz, akkor ez elég!
Állhatosság...

A mai nap imádsága:
Uram! Tégy engem együtt-munkálkodásra késszé! Ámen



Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.
Lk 8,15

Jézus egyik legszebb példázatból való mondat Evangélikus Útmutatónk ma reggelre kiírt igéje... Nemcsak a legszebb, de a legrealistább is, hiszen Isten mindenhova szóródó kegyelméről szól. Mindegy hogy útszél, sziklás talaj, tövises vagy jó föld - Isten egyenletesen szórja a "magot". Pedig Isten lehetne "költséghatékonyabb"! Minek pazarolja kegyelmét azokra, akik az érdem minimumát sem képesek teljesíteni, akikben nincs egy fikarsznyi jóindulat se? Örök kérdés marad... Egy biztos, ahogyan az ige mondja: "Isten felhozza napját gonoszokra és jókra egyaránt." A példázat nyilvánvalóvá teszi, hogy nem az Isten oldalán van a hiba, hanem az ember oldalán. Ahogyan régen - manapság talán nincs is már ilyen - a televizióban az üres képernyőn láthattunk egy mondatot: "A hiba nem az Ön készülékében van!"

Szinte nincs is olyan háztartás, ahol ne lenne rádió. Mindenhová elérnek a hullámok, s fogható az adás, ha... ha rá van hangolva a rádió a megfelelő hullámhoszra. Ugyanígy vagyunk a JóIstennel is. Ő belénkplántálta azt a rádiókészüléket, amivel foghatjuk az Ő adását, de megadta a szabadságot is, hogy oda "hangoljuk" - szabad akaratból -, ahova akarjuk.

Példázatbeli tény, hogy az emberek háromnegyed része soha nem hangolódik rá a JóIsten adására, így nem is lesz semmilyen gyümölcse az életüknek! A jézusi realista látás az elmúlt kétezer esztendőben kiállta az idő próbáját... Tényleg nem volt több mint egynegyed, akik vállalták, hogy nemcsak hallották, de meg is tartották Istennek beszédét.

A Legnagyobb Magvető, maga Jézus, Aki az Isten szavát nemcsak szórta az emberek lelkébe, de szórja ma is, sőt az idők végeztéig hinti szüntelen. Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen bennünk az isteni Ige, ahhoz művelnünk kell a földet, azaz bevetésre alkalmassá kell tennünk az életünket. Ez bizony munka, ahol a lustaságnak semmi helye sincs. Aki leül, s csak álmélkodik a világon - amit egyébként teljességgel soha meg nem érthet -, az sosem fog eljutni a Célba, az "Isten keblére". Aki azonban együtt-munkálkodik állhatatossággal az ÚRIstennel, az termést hoz, már itt a földi életében; "harmincszorosat, hatvanszorosat, százszorosat".

New York marathon... több tízezer ember áll rajthoz minden évben.



Biztonság...

A mai nap imádsága:
Uram! A Te ígéreted miatt nem fogyatkozik el a hitem, mert Te velem vagy minden napon... A Te kegyelmedben bízva élem napjaimat, s bátorítok másokat, miközben magam is bátorításodra szorulok. Légy velem, segíts meg ezen a mai napon is, hogy minden dolgom a tetszésedre és dicsőségedre történjen! Ámen.



"Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."
Lk 22,31-32

Kicsoda vagy micsoda a Sátán? Még mielőtt gyors választ adnánk, érdemes egy kis bibliai és kultúrtörténeti kitekintőt tennünk. A sátán héberül "szatan" eredeti jelentése: ellenfél vagy vádló; görögül: szatan, a zsidó, a keresztény és iszlám vallásban szereplő alak. Így találkozunk vele a Bibliában, a Koránban és egyes apokríf iratokban. Érdekes módon az Ószövetségben csak egy-két említés történik róla - Jób könyve kivételével, ahol ő az egyik főszereplő Isten szolgájaként. Az Újszövetségben ezzel szemben Jézus és az apostolok igen gyakran említik, azonban itt is csupán két apró felvilágosítást kapunk a kilétéről. Eszerint lázadó, bukott angyal, aki Isten és az emberiség ellensége. A kereszténység modern irányzatai szerint nem valóságos személy, hanem a szívünkben lakó gonoszság szimbóluma.

A Biblia szerint a Sátán azonos az ?ördöggel? (vagyis az ördögök fejedelmével). A középkor óta gyakran azonosítják Azazellel , Belzebubbal , Beliállal , Samaellel , Mefisztóval, Luciferrel és a Bibliában vagy a pogány mitológiákban szereplő más démonokkal és istenekkel is. A Bibliából vett kifejezésekkel gyakran nevezik Kísértőnek, a Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének is. A nevét egyes keresztény egyházak szóhasználatában névelő nélkül használják, pl.: Sátán Isten ellensége.

Az újszövetségben 36-szor található meg ebben a formában, a Septuagintában csak egy-két esetben. Határozott névelő nélkül általános értelemben jelöl ellenséget: I. Kir 11:14,23,25-ben Salamon politikai ellenfeleit jelenti, a IV. Móz 22:22-ben az Úr angyalát, aki ellenkezett Bálámmal, a Zsolt 109:6-ban emberi vádolót. Határozott névelővel, ?az Ellenség" formában személynévvé válik és a gonoszság fejedelmét jelöli. A Septuaginta azonban a legtöbb esetben diabolosznak fordítja, melynek jelentése vádoló, rágalmazó. Az Újszövetség 33 esetben jelöli ezzel a szóval, ilyenkor határozott névelővel- a Vádoló.

Az, hogy ki mit gondol a Sátánról, az végül is mindenkinek a magánügye, az azonban már közügy, hogy a szívben lakozó önzésnek, rosszindulatnak, egyszóval gonoszságnak ki mennyire "engedelmeskedik".

Sok minden elvonja figyelmünket az Istenről, nemcsak a gonosz indulatok, a kísértések. Kitűzött terveink megvalósításának embertpróbáló terhe, a világ és önmagunk megismerésének izgalma, helyünk folyamatos keresése az életben - mind lehetőség arra, hogy elhajoljunk Istentől. Az élet mindenkit "megrostál", csak idő kérdése, hogy ki mikor esik át valamilyen lyukon... hiszen "nincs Isten előtt egyetlen igaz sem". A krisztusi ember tudja, hogy minden a sorrendiségen múlik! Aki Isten országát keresi, annak ráadásul minden megadatik... Nem a múlandó haszontalanságok munkálják a békességet, hanem az Örökkévaló Isten ismerete. Nem a birtoklás öröme, hanem az Istenbe vetett hit hozza le "odaföntről" a teljes eget, azaz a teljességet... s teszi széppé, gyönyörűvé az életet.


Együtt...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felismerjük akaratodat, s tudjunk egymásnak szolgálni: Érted és Általad! Ámen
Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek,
1 Kor 12,19-22a
Az élet "varázs-szava": együtt. Kéz, láb, fej, külső és belső szerveink együttesen alkotják emberi testünket. Nincs benne semmi fölösleges, úgy ahogyan van: egyszerűen szép! Ha egy pufók babát látunk, akkor szépnek találjuk... bőre feszességét még nem gyűrték meg az évtizedek, teste rugalmasságát még nem veszítette el. Ahogyan öregszik a test, úgy csúful: helytelen táplálkozás, dohányzás, drogok, de a testcsúfítás egyik modern formája a tetoválás is... A "tetuval" más akar lenni, mint a többi, az igazság azonban egyértelmű: Amerikában már kisebbségben vannak azok, akik nem tetováltak, s nem lyukasztgatták ki magukat a legbizarrabb testrészeiken, hogy testékszereikkel méginkább egyediekké váljanak. Az egyediség, a különlegesség az agyban és a szívben található, nem az orrlyukban lóg/csillog. (Orthodox zsidók pl. nem temetik el a tetovált hozzátartozóikat, hiszen aki divatból örökre "ékesíti" a testét, az azt jelenti, hogy nincs megelégedve testével, amit Isten ajándékozott számára, felülírja Isten elképzelését - s ez blaszfémia!)
Testünk "csodája" egyben az isteni rend látható megnyilvánulása is. Ennek a kooperatív rendnek kellene tükröződnie az emberi kapcsolatokban is! Ahogyan a szerelmes szív nem tudja eldönteni mi jobb: az, hogy szeret vagy az, hogy szerethet, ugyanúgy a tágabb emberi közösségben is ennek a rendnek kellene érvényesülni, hogy az ember ne tudja megkülönböztetni, mi a jobb: adni vagy kapni? Egyébként bolond ember az, aki mindig csak adni akar és soha semmit nem tud elfogadni, de még bolondabb az, aki mindig csak kapni akar, s sosem élte át az adás felszabadító gyönyörét! - ahogyan a szólás is tartja: jobb adni, mint kapni...
Az élet igazsága, hogy szükségünk van egymásra. Nem csak a párkapcsolatban, a családi közösségben, de munkahelyen, gyülekezetben, egyházban, a társadalomban is. A hívő ember úgy gondolja, hogy az Istenre is szüksége van, mert azt látja/tapasztalja életében, hogy "egyedül nem megy"... kell a segítség! Nem csak a külső, hanem a felső is! A régiek a munkát az égiek segítségének kérésével kezdték, a ma ember nem kulcsolja imára kezeit, tekintetét nem az égre, hanem jogszabályokra, emberi akarásokra veti. Műve olyan is: nem állja ki az idő próbáját... Egy kis ideig boldogít, aztán elromlik, használhatatlanná válik! Ugyan magasabbak a felhőkarcolóink a középkori katedrálisoknál, de olyan közösség sosincs benne, mint a templomi, s gyanítom, hogy pár száz év múlva emlékük csak a digitális könyvtárakban lesz felidézhető... Az ókori ember piramisait az utókornak építette, melyek még ma is állnak, s nem szennyezik a környezetet, a ma embere csak a jelenben gondolkodik, s nem törődik azzal, hogy közben a Földet lakhatatlanná teszi... Az atomhulladékok sugározni fognak még többszázezer év múlva is, a kérdés, hogy lesznek-e még emberek, akik majd "megcsodálják" az atomtemetők sugárzó beton "emlék-hordóit". (Az utókor fog még minket, 20-21. századi embereket "áldani" szeméthegyeinkért, pazarló életmódunkért!)
Már most látnunk kellene, amit néhány hete Ferenc pápa így fogalmazott: "a profit bármi áron való elérése, a feltételekkel adás és az embertelen kizsákmányolás logikája, a gazdaság uralma, a pénz kultusza" sehova sem vezet... Pontosítsunk: természetesen vezet, de ennek az útnak a végén nem a mennyország vár ránk!



Istenképűségünk...

A mai nap imádsága:
URam! Segíts meg minket, hogy tükrözhessük szeretetedet! Ámen

    

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Zsolt 23,1b

Ahogy változnak az idők, úgy változnak azok az elképzelések, hogyan is kellene vezetni egy közösséget, egy népet, egy országot... esetleg az egész emberi fajt. A jószándékú, szeretetteljes - többnyire naiv vagy utópisztikus - elméletek elenyésznek az ősi, megromlott természetű ember, romboló ösztöneit felszínre hozó vezetési teóriák mellett. A történelem folyamán már megtanulhattuk volna, hogy az, ami "-izmusra" végződik, az csak bajt, nyomorúságot, szenvedést szül. Az ok nyilvánvaló: az ideológia akarja megmondani az életnek, hogyan kell élni az életet -, jóllehet az Élet attól élet, hogy a saját törvényei szerint létezik.

Jézus URunk egész földi életében példát adott övéinek, hogyan is kell "vezetni". Igen egyszerűen úgy, hogy a vezető elől jár (ettől előljáró!) és utat mutat! A tábornokok biztonságos bunkereikből küldik a katonáikat a golyózáporba, a politikusok a maguk zárt világában hozzák meg természet-, és emberellenes jogszabályaikat - amik rájuk soha nem vonatkoznak, hiszen mentelmi joguk, kapcsolati tőkéjük, pénzügyi-gazdasági hatalmuk oltalma alatt élhetnek -, a "jó pásztor pedig életét adja a juhaiért"... A jó pásztor (vezető) életét adja, a rossz vezető pedig szívesen feláldoz nem csak ártatlan báránykákat, de olykor az egész nyájat is, csakhogy célját elérje avagy ő maga megmeneküljön!

Sokan gondolják úgy, hogy az élet arról szól, hogy "győzzön a jobbik, s hadd hulljon a férgese". Ez jellemezte az elmúlt évszázadok "szabadversenyes" rabló-kapitalizmusát, mely próbálta magát a huszadik században szalonképessé tenni (jóléti, szociális piacgazdaság stb.) valójában azonban zsákutca, s ha nem fordul belőle vissza a világ, akkor jó esélyünk van arra, hogy megélünk egy globális falnak-csattanást! Mert ugye azt senki nem gondolja, hogy a véges földi lehetőségeinket a végtelenségig ki lehet aknázni?

Mindennek(!) "ára van", s ha kipusztulnak a fák - mert a bürokraták azt hiszik, hogy a "papír az isten" -, ha kipusztulnak a méhek - mert elhitetik velünk, hogy a modern mezőgazdaság nem képzelhető el vegyszerek nélkül -, ha továbbra is energiafaló és javíthatatlan használati tárgyakat gyártanak, akkor egy szép napon nagyon nagy csendre ébredünk, mert ez az őrült ritmusú világ nem zakatol tovább, ugyanis összeomlott saját terhe alatt...

Az embert az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette, azaz emberségét csak akkor élheti meg, ha élete "istenes", isten-szerű. Szer szavunk eredetileg törvényt jelent, vagyis élete, embersége annak van, aki az Isten törvényei szerint él. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Mindenek előtt azt, hogy az ember ne akarjon olyan lenni, mint az Isten (eritis sicut Deus!), ne akarjon mesterséges állatot, növényt, embert teremteni, hanem csak hasonlítani akarjon Istenhez, s azt tegye, amit Isten is mindenek előtt tesz: szeressen!

A szeretet ezért nem gyárt fegyvereket, nem rakja teli az élelmiszereket méreggel, nem zsigereli ki adórendszerével a tisztességesen dolgozókat, a szeretet nem öli meg a magzatokat, s nem zsákmányolja ki felebarátját és a teremtettséget. A szeretet együtt él a természettel, s mindent megtesz annak megóvásáért... A szeretet nem öncélú, hanem alárendeli magát az isteni célnak, ezért nem uralkodik, hanem szolgál!



Szenvedés...


A mai nap imádsága:
URam! Szeress, hogy szerethessek! Ámen

   

Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?
Péld 18,14

Sok-sok mindent kibír az ember... Nélkülözést, háborút, betegségeket, s a veszteségek elhordozhatatlannak tűnő legkülönfélébbjeit, de egy valamibe a legerősebb lélek is beleroppan: ez pedig a szeretet hiánya. Szeretet nélkül növekedhet az ember, de nem gyarapszik, okosodhat, de sosem válhat bölccsé, s bármennyire is sikeres valaki, szeretet nélkül senki nem lehet boldog.

Az, hogy az anyai, a családi szeretet mennyire meghatározza egész későbbi életutunkat, szinte mindenki számára nyilvánvaló. Érdekes módon, lelkünk "érésében", felnőtté-válásunkban többnyire nem édesapánk, hanem édesanyánk halála a legfontosabb, az utolsó állomás. Sok oka van ennek, de egyik sem ad elégséges magyarázatot. Egyesek úgy gondolják, hogy az édesanya státusa - ő a család motorja, hiszen süt-főz, menedzseli férjét (ha van) gyermekeit stb. -, a családon belül a döntő, mások inkább az élet továbbadásában betöltött speciális szerepüket emelik ki. Tény, hogy az anyai hivatás, az élet legnagyobb titkát hordozza magában, s ez különleges méltóságot kölcsönöz nekik. Az emberek többsége nincs is tudatában annak a szenvedésnek a terhével és nagyságával, hogy mit jelenthet egy nő számára, ha valamilyen okból nem élheti át a gyermekáldás örömeit/küzdelmeit. Jézus URunk mondja: "Jobb adni, mint kapni!" - vagyis nem az az igazán kínzó, ha minket nem szeretnek, hanem az, ha mi nem szerethetünk.

Elhordozni a szeretet ilyetén hiányát, naponta megélni azt, hogy nincs kivel megosztani az örömet és bánatot - erre mondja a népi bölcsesség: "Se kutyája, se macskája!" -, a magány legnyomorúságosabb állapota. Sokan bele is roppannak ebbe... bizony ezt nem lehet elhordozni deformáció nélkül! A közösségnélküli emberek jelentős része így menekül valamilyen szenvedélybe, mely helyzetét méginkább súlyosbítva, hiszen devianciája el/ki-zárja őt a többiektől. Mai igénk - ez a majd háromezeréves bölcsesség - tehát nem elméleti probléma-felvetés, nagyon is gyakorlati...

A megoldás mindig, mindenre Istennél található meg. (Ennek az az oka, hogy Ő mindenben ott van, közvetve érezteti jelenlétét velünk!) Istenben élve - részévé válva az életnek: dolgozni, alkotni, gyarapodni, felelősséget hordozni, "kooperáló munkatársává" válni a Teremtő Istennek - az isteni szeretet "aprópénzre-váltása", ebben megfogahtó és megélhető a Befoghatatlan, a Felfoghatatlan! Szeretni tehát nem isteni "muszáj-parancs", hanem az Élet maga - s aki istenes/lelki életet él, jól tudja ezt.




Vezetésért...





A mai nap imádsága:
Uram! Mutasd meg életemben a helyes irányt, hogy ne elszaladjak, hanem Hozzád meneküljek! Ámen
   

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti.
Zsolt 23, 2-3

"Az élet nem csak evés ivás"- halljuk sokszor; ennek ellenére sokak számára mégis ez az életprogram: Nagyokat enni, s inni... Isten az az evést és ivást is szakrális cselekedetnek teremtette, de mivel elfordultunk Tőle, ez az adomány is fonákságával rikít. Ha valaki istentelenül eszik - az nem csinál mást, mint egyszerűen zabál. Ha valaki úgy iszik, hogy megfeledkezik Istenről, önmagát teszi nevetségessé - vagy éppen siralmassá. Akár evés vagy ivás a »vágyott« cél ugyanaz: a lélek megelégítése.

Egyik finnországi "ébredési mozgalomhoz" tartozó idős ember Karéliában, délidőben bement egy szerény vendéglőbe, hogy megebédeljen. Amikor kihozták elé a hasonlóan szerény ebédet, ő meghajolt, s csöndben imádkozni kezdett... Az egyik sarokban egy érdes hang szólalt meg: "Na mi van öreg, ha imádkozol, tán több lesz az ebéded?" - "Egyáltalán nem..." - felelte csendesen - "De jobban ízlik!"

Milyen érdekes. Akármit teszünk életünkben, ha a magunk hasznát és dicsőségét keressük vele, nem elégít meg minket. S milyen meglepő, akármit teszünk az Isten igéje szerint, lelkünket mindig felüdíti, mert megelégít, mert megvidámít. Ahhoz, hogy maradandó békességünk legyen, vezetésre van szükségünk. A megvezetést a vezetéstől csak egy valami különbözteti meg: az irány. Aki tudja a helyes irányt, az nem téved el akkor sem, ha szerpentin-utakon jár, s hiába egyenes az út, s jól belátható, mit ér, ha nem jó irányba megyünk rajta...

A csodák mindig váratlan helyekről érkeznek

"'Az én gondolataim nem hasonlíthatóak a tieidhez' mondja az Úr. 'És az én útjaimat még csak el sem tudnád képzelni.'" (Ézsaiás 55:8, NLT fordítás)
Többségünknek vannak olyan szükségletei az életben, amiket be szeretnénk tölteni. Sokan próbálunk rájönni, hogy tölthetnénk ezeket be. Lehet, hogy körbenézve azt mondod: "Talán Isten ezt ilyen módon el tudná intézni" vagy "Talán segíthetnék Istennek ezt véghez vinni" vagy "Talán adhatnék tanácsot ezzel kapcsolatban."
Próbálod manipulálni Istent, de ez nem működik!
A csodák sohasem onnét érkeznek, ahonnan gondolnád. A csodák mindig váratlanok helyekről érkeznek.
Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy fia fog születni és ez a fiú egy nagy nemzet atyja lesz egyszer. Ábrahám közel 100 éves volt és egy kis problémát okozott neki, hogy higgyen Isten ígéretében. Ezért a saját irányítása alá vette a dolgot és szeretkezett egy olyan nővel, aki nem a felesége volt és született egy fiúk, akit Izmaelnek neveztek el. Isten azonban azt mondta: "Nem! Ő nem az, akit én ígértem neked. Ő azért jött, mert a saját terveidet követted, de ő nem az én tervem. Az én tervemhez a feleségedet fogom használni, Sárát, és csodát teszek majd annak ellénre, hogy már rég nem képes gyermeket szülni."
Az az út, amelyen haladva te szeretnéd betölteni a szükségleteidet, nem az az út, amit Isten szánt neked. A te utad csak a második legjobb. Isten útja mindig a legjobb.
Ha értenéd Istent, te lennél Isten. Azonban te nem vagy Isten! Hadd adjak egy kis segítséget neked a stresszlevezetéshez. Ismételd el a következőt tízszer egymás után: "Isten az Isten és én nem vagyok Isten."
Ézsaiás 55:8-ban ezt olvassuk: "'Az én gondolataim nem hasonlíthatóak a tieidhez', mondja az Úr. 'És az én útjaimat még csak el sem tudnád képzelni.'" (NLT)
A csodához vezető ösvény mindig kényelmetlen területeken vezet át. A csodák pedig mindig váratlan úton jönnek.
Mit teszel, amikor ezen az úton haladsz? Nem ijjedsz meg, nem félsz, nem próbálsz rájönni, hogyan is kell megoldani.
Egyszerűen csak legyen hited. Bízz Istenben és mondd: "Nem tudom, hogy ezt Isten hogyan akarja véghez vinni, de sikerülni fog neki." Ha Isten azt mondja csináld, még akkor is ha nincs értelme, csináld. Még akkor is, ha a másik irányba, úton kell menned vagy ha úgy érzed, hogy nincs értelme beszélni egy bizonyos személlyel, csak egyszerűen engedelmeskedj Istennek és tedd meg, amit kér tőled. Ezek után már készen állsz a csodára.
Beszéljetek róla:
  • Miben keresed a csodákat? Vagy van egy olyan személy, akiben keresed?
  • Mit gondolsz, milyen módon szeretné Isten, hogy megmutasd neki a hited, hogy megmutasd, hogy készen állsz a csodádra?
  • Mi olyat kér tőled Isten, aminek nem látod értelmét, de tudod, hogy engdelmeskedned kell?
Isten megvéd


Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. (Példabeszédek 30:5)

Stephen Ambrose történész elmondja, hogy a második világháború alatt „a szövetséges bombázók tele voltak gépfegyverekkel a repülőgép orrában, a hasa alatt, a tetején és a farrészében.”

Beszámol róla, hogy a légi harcok „igáslova” a B-17 bombázó volt, amit úgy ismertek, mint a „repülő erőd”, mert 30 darab 50-es kaliberű gépfegyvert szállított.

Meglepő módon a tudományos vizsgálatok szerint a B-17 biztonságosabb lett volna fegyverek nélkül. A fegyverek és a kezelésükhöz szükséges legénység súlya nélkül a gép gyorsabban és magasabban tudott volna repülni, ami megnövelte volna a nappali bevetések túlélési esélyeit.

A pilóták azonban azt mondták, hogy semmiképpen sem mennek bevetésre a repülőgépre telepített fegyverek nélkül. Azt akarták, hogy képesek legyenek visszalőni.

Mi ugyanezt a döntést hozzuk, mikor eljön a mi harcunk. Isten azt mondja, hogy nincs szükségünk fegyverekre, vele gyorsabban és magasabbra szárnyalhatunk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk (2.Korinthus 10:3)

Isten megmondja, milyen fegyvereket akar adni nekünk: Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (2.Korinthus 10:4)

Mi pedig azt mondjuk: „Köszönjük, nem! Vissza akarunk lőni!” és védjük magunkat dühös szavak egész fegyvertárával, követelőző hozzáállással, megtévesztő manőverekkel, mértéktelen mentegetőzéssel, mások hibáztatásának bombáival.

Ahhoz hit kell, hogy abbahagyjuk ezeknek a testi fegyvereknek a használatát, helyette felvegyük „a hit pajzsát” és felfegyverezzük magunkat „az Isten fegyverzetével”, kezdve a szeretettel. (Efézus 6:13-17)

Ez az a fajta hit, amelyet Dávid mutatott, mikor közeledett Góliát felé és ezt mondta: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. (1.Sámuel 17:45)

Vajon Isten szellemi fegyverzete képes megvédeni?
Pajzsa ő a hozzá menekülőknek! (Példabeszédek 30:5)


Szilárdan álljatok ellen az elbátortalanodásnak


"Állhatatosságra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát megtettétek, elnyerjétek az ígéretet. Mert még csak egy kicsiny ennyi-annyi, s az eljövendő itt lesz, és nem késik."(Zsid. 10:36-37, Csia)

Ha elvesztetted a reménységedet, mert Isten késlekedni látszik imádságod meghallgatásában, értesd meg a szíveddel: A késleltetés NEM elutasítás Istennél. Pusztán az, hogy az ígéret vagy a csoda még nem vált kézzel foghatóvá az életedben, nem jelenti azt, hogy Isten nem fog válaszolni, hogy megfeledkezett volna rólad, vagy hogy ne viselne gondot rád. Egyszerűen csak azt jelenti: „Még nem!”

Egy szellemileg érett hívő tud különbséget tenni a „Nem” és a „Még nem” között, a visszautasítás és késleltetés között. Az Ige állítja: „az eljövendő itt lesz és nem késik.”

Isten késleltetése lehet, hogy a türelmedet próbálja meg, hiszen bárki tud türelmes lenni egyszer. És bárki tud türelmes lenni kétszer is. És majdnem mindenki képes a türelemre háromszor is. Ezért hát Isten megmér bennünket a türelem terén nap, mint nap.

Hogy miért? Esetleg azért, hogy lássa, milyen türelmes vagy már?

Nem. Ő ezt azért teszi, hogy TE meglásd , milyen türelmes - alkalom adtán pedig éppen türelmetlen - is vagy valójában. Így te is tudni fogod, mi rejtőzik a szívedben, és képes leszel felismerni, mennyire vagy elkötelezett. Isten úgy tesz próbára, hogy tudhatod, hűséges és igaz Ő, mégha késik is a hőn áhított válasszal.

Ha belefáradtál a várakozásba, emlékeztesd magad, hogy Isten éppen türelemre tanít, amikor megvárakoztat téged. Kérd Őt, hogy fordítsa reményvesztettségedet türelemmé.

Talán éppen most komoly nehézségeken mész keresztül és úgy érzed, vége a világnak. Kimerültél, mert az előtted álló feladat teljességgel lehetetlennek, észszerűtlennek, kilátástalannak vagy egyenesen igazságtalannak látszik.

Talán elviselhetetlennek tűnik és a bensődben azt kiáltod: „Uram, nem bírom tovább! Egyszerűen nem megy. Képtelen vagyok rá.”

De képes vagy rá!

Képes vagy kitartani, mert Istened van veled. Ő tesz képessé, hogy elkötelezetten folytasd, amit elkezdtél. Ne feledd, csak akkor veszíthetsz, ha feladod a küzdelmet.

Ezért hát ne add fel! Állj ellen a reménytelenségnek és fusd meg az előtted álló pályát, amit az Úr, az élő Isten jelölt ki számodra!





Talán több nyelvet beszélsz, mint gondolod


"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." Apcsel. 2:4



Isten hatalmas csodát mutatott be a korai gyülekezetben. A Biblia ezt írja az apostolokról Pünkösd napján: "Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (Apcsel. 2:4) Isten felhatalmazta az apostolokat, hogy más nyelveken beszéljenek az evangélium terjedésének érdekében.

Ez nem egy olyan csoda, amire nekünk a mai világban szükségünk van. Az Egyház a világ minden nyelvét beszéli. Több nyelvet beszélünk, mint az Egyesült Nemzetek. De ebben az igerészben egy mélyebb igazság van. Az Egyház születésétől fogva Isten azt várja tőlünk, hogy az evangéliumot sokféle nyelven és sok csatornán keresztül osszuk meg. Talán ezt még nem fedezted fel, de több nyelvet is ismersz. Még ha nincsenek is különböző szótáraid vagy nem beszéled úgy a nyelvtant, alapszinten mégis beszéled ezeket a nyelveket. Például, ha egy óvodás anyukája vagy, akkor úgy beszélhetsz más anyukákkal, ahogy senki más. Ha kedveled a baseballt, akkor úgy tudsz beszélni más baseball drukkerekkel, ahogy más nem. Ha mérnök vagy, akkor megértesz más mérnököket.

Az evangélium mindenki számára van. Minden kommunikációs csatornát használnunk kell, ami rendelkezésünkre áll, hogy megosszuk azokkal, akiknek hallaniuk kell. A beszélt nyelvek alatt nem csupán a szótárak által kódolt nyelveket értjük. Bármilyen érdeklődésed egy eszköz lehet az evangélium számára. Minden közös vonás a barátoddal egy lehetőség lehet számodra arra, hogy Jézusról beszélj neki.

Az érdeklődési körödről és a tapasztalataidról talán sohasem gondolkodtál úgy, hogy az evangélium megosztására használd. Pünkösd napján Isten minden nyelven terjesztette a jóhírt a jelenlévők között. Ő ma is minden nyelvet használni akar, amely az Egyház rendelkezésére áll.