2011. január 12., szerda

2011. január 12. A év, évközi idő, 1. hét, szerda A nap liturgikus színe: zöld

Az év kezdetén is, de minden nap kezdetén odaállunk Jézus elé, és az ifjú Sámuellel fordulunk Jézushoz: szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Jézusra figyelve tudunk indulni napról napra, hogy hirdessük szavainkkal és tetteinkkel az evangéliumot.

KÖNYÖRGÉS
Istenünk, te kezdet és vég nélkül való vagy,
te vagy a teremtés forrása.
Add, hogy úgy töltsük el ezt az évet,
amelyet már a kezdetén neked szentelünk,
hogy javakban bôvelkedjünk,
és jó cselekedetekben gazdag, szent életet éljünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
           
Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést
Mk 1,29-39

Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.'' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.'' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.

2011. január 12. - Szerda

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
   András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
   Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
   megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
   odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
   város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik
   különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
   megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
   (Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
   elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
   Amikor megtalálták, azt mondták neki: ?Mindenki téged keres!? De ő azt
   felelte: ?Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
   hirdessem az evangéliumot, ? hiszen ezért jöttem.? És elment, hirdette az
   evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
   ördögöket.
   Mk 1,29-39


   Elmélkedés:
   Mindenki téged keres! ? mondják az apostolok Jézusnak. Az embereket
   lenyűgözte Jézus hatalommal teli tanítása és a csodatettek, a betegek
   meggyógyítása. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy mindenki őt keresi,
   Jézus akarja hallgatni, és tőle várják a testi betegségüktől való
   megszabadulást. De Jézus nem tartózkodik hosszabb ideig sehol, hanem tovább
   indul, hogy fáradhatatlanul végezze küldetését, amit az Atya bízott rá.
   Az üdvösség tanítása és a gyógyulások kegyelme ugyanis nem csupán egyeseknek
   szól, hanem mindenkinek. Hirdeti az evangéliumot a szegényeknek, akikkel a
   gazdagok nem törődnek, és meggyógyítja a kitaszított leprásokat, sántákat,
   vakokat és más betegségben szenvedőket, olyanoknak, akiknek senki más nem
   segít. És kiűzi a gonosz lelkeket, amelyre senki ember nem képes. Jézussal
   valóban Isten Országának megvalósulása kezdődött el a földön. Ennek az
   Országnak a tagjai vagyunk, mert az üdvösség örömhíre mindenkinek, nekünk is
   szól.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
   véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
   pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
   Te meg tudsz menteni minket!

12. szerda

Zsid 2,14-18; Zs 104,1-9; Mk 1,29-39
    Jézusnak mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez

Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Zs 104,1-9

ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

Mk 1,29-39

Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.
Az Úrra bízzad dolgod
S könnyebbül a teher,
Ezer baj közt is boldog,
Aki nem csügged el
Minek a gond, a bánat,
Mit gyötröd lelkedet?
Az Istent kérd, imádjad
megnyered ügyedet.


Azért kérünk Urunk, hogy megtalálhassuk azt a nagy értéket, Téged, magadat, akivel szemben minden kár és szemét. Áldj meg így a héten, hogy az egész életünk megfordulhasson Benned, és Veled. Ámen.


Azt mondtad Uram, hogy szeretetet kívánok, és nem áldozatot. Nincs az az áldozat a világon, amivel Téged ki lehet elégíteni. Köszönöm, hogy van Valaki, Aki halálosan szeretett, aki nemcsak mondta, hogy meghalok érted, hanem meg is tette. Könyörülj rajtunk, segíts megadni magunkat ennek a szeretetnek. Kicsi korunktól kezdve mindig ezt kerestük. Hadd engedjünk most kérésednek, hadd adjuk oda, amit kérsz, önmagunkat, az életünket, a Te dicsőségedre, és a mi mérhetetlen, soha el nem múló boldogságunkra. Ámen.


Bár énnékem ellenségem
E világ és az ördög;
Csak te ne hagyj s velem maradj,
Győzedelmesen küzdök.


Bár vész hangja harsan,
A te árnyékodban
Nem bánt félelem.
A föld megindulhat,
Szikla leomolhat,
Csak te légy velem.
Bűn, halál törjön reám,
Hatalmával meg nem ejthet,
Megtart hív szerelmed.


Békesség Istene, segíts ellenállnunk mindannak, ami elválaszt minket, hogy egymást szeretetben támogatni és bátorítani tudjuk. Ámen.


Békességed eszközévé tégy engem, Uram! Ámen


Bizalom és Remény Anyja, Neked ajánlom magamat, Rád bízom magamat!

Hogyan legyen jó napod?

„…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15:5)

Meg tudod változtatni egy olyan napnak a lefolyását, amelyre a sátánnak negatív tervei voltak, ha időt töltesz az Úrral, főleg akkor, ha olyan hozzáállást, vagy olyan magatartásformát veszel észre magadban, amely nem krisztusi. Jézus azt mondta: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Másrészt viszont: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A negatív érzések olyanok, mint a hívatlan vendégek: a legrosszabb, amit tehetsz, hogy behívod őket. Lehet, hogy nem vagy képes úrrá lenni rajtuk a saját erődből, de ha Isten segítségét kéred, Ő képessé tesz rá, hogy az Ő útjai szerint járj, ne a saját negatív érzéseid és sötét kilátásaid szerint. „De mi van akkor, ha valaki megbánt?” A Biblia azt mondja, hogy ne legyünk túlérzékenyek vagy könnyen megbántódók. Sőt, igazából arra kaptunk parancsot, hogy bocsássunk meg azoknak, akik ártanak nekünk, nem pedig arra, hogy hagyjuk elmérgesedni a dolgokat. Van, amikor szeretnénk megbocsátani, és azt tenni, ami helyes, de túl nehéznek találjuk. A jót sokkal gyakrabban nehéz, mint könnyű megtenni. Ezért kell imádkoznod, és engedned, hogy Isten szóljon hozzád Igéjén keresztül. Csak így fogsz erőt találni ahhoz, hogy a jót tedd.

Ne felejtsd el, háborúban állsz, és a csata minden reggel elkezdődik abban a pillanatban, amikor kinyitod a szemed. A győzelemhez: „erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében…vegyétek fel az Isten fegyverzetét… felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát… az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által… hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát…” (Efézus 6:10-20).

ÉLETADÓ ERŐ

  "Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, monda nékik: Vajon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek." (ApCsel 19:1-2)
 
  Sokan ma is éppoly tudatlanok a Szentléleknek az emberi szívben végzett munkája felől, mint voltak az akkori hívők Efézusban; Isten Igéje pedig egyetlen igazságot sem tanít világosabban, mint ezt. Próféták és apostolok tárgyalták ezt a kérdést. Krisztus maga irányítja figyelmünket a növényvilágban látható fejlődésre, hogy ezzel Lelke működését szemléltesse a lelki élet kialakulásánál. A szőlőtő gyökeréből áradó nedv szétoszlik a vesszőkben, fenntartja a növekedést, létrehozza a virágzást és gyümölcstermést. Ez áll a Szentlélek életadó erejére is; az Üdvözítőből fakad, áthatja a lelket, újjászül; megtisztítja szándékainkat és hajlamainkat. Még a gondolatokat is alárendeli Isten akaratának és alkalmassá teszi az embert arra, hogy szent cselekedetek dicső gyümölcseit érlelje.
  A lelki életnek ez a Szerzője láthatatlan; emberi tudomány nem adhat magyarázatot arra nézve, hogy ennek az életnek hogyan leszünk és maradunk részesei. A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet világának törvényeivel. Noha a természetes életet pillanatról pillanatra isteni erő tartja fenn, annak megőrzése mégsem történik szemmel látható csoda által, hanem azon áldások hasznosításával, amelyek rendelkezésünkre állnak. Hasonlóan a lelki életet is azok az eszközök tartják fenn, amelyeket a gondviselés juttat számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni "érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4:13), akkor az élet kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell, munkálkodni, imádkozni és minden dologban betartani azokat a tanításokat, melyeket Isten adott Igéjében. (The Acts of the Apostles, 284-285. oldal)

2011. január 12. szerda Ernő, Tatjána napja 1278.

A mai nap meditációs fogalma:
Önértékelésünk...

A mai nap imádsága:
URam! Csak Benned láthatom magam, csak Általad teljesedhetek, csak Kegyelmed által lehetek ember... Segíts, hogy emberebb emberré váljak! Ámen


Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!
Zsolt 116,10

"Egyszer lent, egyszer fent!" - ennél banálisabb és idegesítőbb mondatot talán nem is mondhatnak barátok vagy barátnők akkor, amikor önbecsülésünk romokban hever. Racionális énünk ilyenkor hiába tudja, hogy vannak nálunk sokkal nyomorultabb helyzetben lévők is, hogy a mi állapotunk a többiekéhez képest "kész főnyeremény" - az érzelmi énünk ilyen periódusban gyakorlatilag meggyőzhetetlen. Mégis, mi a megoldás ilyenkor? Hogyan lehet ezen változtatni? Ugyanis ennek az állapotnak az elhordozása meglehetősen nehéz a környezetnek, nemkülönben fájdalmasan terhes a szenvedőnek, magának.

Kisebb nagyobb önértékelési zavarokkal persze mindannyian küszködünk, de manapság - valószínűsíthetően a média "ügyes" propagandájának, nemkülönben a rossz reklámok agresszivitásának és az Isten figyelmen kívül hagyásának köszönhetően - tömeges méretűvé vált a helyes önértékelés hiánya. Mert azt látnunk kell: nemcsak önmagunk leértékelése vétek(!), de egónk túlértékelése is ugyanolyan bűn.

A zsoltáríró sóhaja őszinte érzést közül, s őszinte gondolatokat ébreszt bennünk. Nem kérdés a zsoltáros számára önmaga szorult helyzete, de ebben a mélyponti állapotában is azt mondja: "hittem!" Így: múlt időben, mert a jelenben soha nem érezzük azt, hogy mi most hiszünk, a jelenben ugyanis "történik/alakul az életünk" - mely a következő pillanatban már múlttá is vált -, s az egyetlen amit kontrollálhatunk, valóságként tapasztalhatunk, hogy cselekedetünket, gondolatainkat az élet normalitásába vetett meggyőződésünk irányítja, azaz úgy érezzük: jól tesszük, amit most éppen teszünk.

A vádló gondolataink mindig akkor vetődnek fel, amikor visszatekintük, s "értékelünk"... Ilyenkor egymást érik a visszhangzó miért-kérdéseink: Miért tettem, miért mondtam, miért nem láttam előre? ...Azért, mert emberből vagyunk: esendőek, megkísérthetőek, reménykedőek és önerőt visszaesően túlkalkulálók. Hitünk szépsége abban rejlik, hogy megbotló, olykor "elhasalt" állapotunkban is tudjuk: Isten nem hagy magunkra, megsegít. Kegyelmével kiemel a hullámvölgyből, és támogat, hogy jobbak lehessünk a holnapban, mint a mában voltunk.

A kétségbeesés nem női vagy férfi tulajdonság, hanem örök emberi alaptulajdonság. (Bár jegyezzük meg gyorsan: férfiaknál a kétségebesés mindig látványosabb!) Ahogyan a szenvedés sem vallásos meggyőződéshez köthető kísérőjelenség, hanem örökös vándortárs minden ember számára itt a Földön. Vannak jónéhányan, akik úgy gondolják, a hit "minősége" és "intenzitása" majd minden problémát megold és minden kérdésre választ ad, de az ilyen csőlátású emberek a legnyomorultabbak, mert a részletekben elveszve sosem látják meg az emberlét teljességét... Az ilyen "szemellenzős-hitűek" saját változó érzéseiket az Isten változó gondviselésének vélik, elfelejtvén, hogy "Isten tegnap, ma és mindörökre ugyanaz": Isten azért Isten, mert minden körülmény között - emberileg szólva - "megmarad istenségében", vagyis az Ő szeretete mindig Szeretet marad...

2011. január 12. szerda

Isteni összefüggésben beszélnek róla.

 A Fiú az Atyával és a Szentlélekkel egy szövetségi kapcsolatban van, mind az örökkévalóságban, mind az időben. Ez nem lehetséges, csak akkor, ha a Fiú is isteni személy, egyenlő az Istennel.

1. A bemerítés a hármas Isten nevében történt, ahol a Fiú központi szerepet játszott.

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak  és a Szentléleknek nevében,.....
Máté 28:19,

 Az apostoli áldás az örökkévaló Isten létét igényli.

 Az Úr Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!
2 Korinthus 13:13,

Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. Szereted az igazságot, ezért kent föl téged társaid közül Istened öröm olajával.
Zsoltárok 45:7-8,

Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne állt fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő az első.
Kolosse 1:15-19,

Ezeknek az igéknek a fényében lehetetlen tagadni vagy elutasítani az Isten Fia isteni mivoltának az igazságát.

Január 12.

Jól vigyázzatok, hogyan éltek!

"15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." (Efézus 5,15-16)
Gonosz, bűnnel terhelt időket élünk. Talán voltak a történelemnek sötétebb korszakai is, de sajnos napjainkban az erkölcstelenség és az istentelenség nagyon mélyen belegyökerezett a lelkekbe. Ez a gyom pedig csak szórja és szórja magjait szerteszét. Telve van ezzel minden körülöttünk. Ne engedjük, ne hagyjuk, hogy a mi szívünkbe is gyökeret verjen és tönkretegye Isten munkáját!
Egy kátyút csak úgy tudok elkerülni vezetés közben, ha folyamatosan figyelek és éber vagyok. Minél több a gödör az előttem lévő úton, annál figyelmesebben kell haladnom. A lelki életünk során se lenne jó tengelytörést és komoly veszteségeket átélni. Ahogyan nem bátor az, aki belehajt a kátyúkba, hanem ostoba, ugyanúgy nem bátor az a hívő sem, aki belemegy a kísértő csapdáiba, hanem esztelen. Az Úr minden bűnt meg tud bocsátani, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól, de a károkat, amelyeket okoztunk, sokszor nem lehet tökéletesen rendbe hozni.
A veszélyekkel ellentétben a jó lehetőségeket, alkalmas pillanatokat ki kell használni. Meg kell ragadni minden kedvező alkalmat, hogy bölcsen cselekedjünk! /PZs/
Paróczi Zsolt


Szívesen hozott áldozat

"15Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?" (2Korinthus 12,15)
Az a lelkület, ami az apostolban munkálkodott, a szülői szeretet odaadó önfeláldozása. Egy szülő számára normális esetben természetes, hogy áldoznia kell a gyermekére. Egy nagybeteg gyermek gyógyulásáért mindenüket odaadják a szülők, ha szükséges, és ez az áldozat szívből jövő. Az édesanya, édesapa számára ebben csupán az a nyereség, hogy gyönyörködhetnek gyermekükben és élvezhetik viszontszeretetét. Ez Isten szeretetének földi megjelenítése. Akiben ott él és munkálkodik az Úr Lelke, annak az életében ez a indulat egyre erőteljesebben jelenik meg.
Pál számára ez az érzés a missziós lelkület egyik hajtómotorja volt. Bármekkora nehézséget és próbát képes volt elviselni a választottakért. Sokszor és sokféleképpen bemutatta, mennyire szereti őket, és kész feláldozni önmagát is lelkük megmeneküléséért. Szomorú, hogy a gyermekekhez hasonlóan a testvérek sem értékelték megfelelően ezt az áldozatot. Az apostolnak már az hatalmas biztatás lett volna, ha érzi a közösség bizalmát és elfogadó szeretetét. Ezt valami akadályozta, és biztosan nem a Szentlélek.
Tegyünk le most minden ránk nehezedő terhet, neheztelést és megbántódást, hogy tiszta szívvel tudjunk szeretni és készségesen hozni áldozatot! /PZs/
Paróczi Zsolt

Január 12.

Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik Isten beszédét hallgatják és megcselekszik.
Lukács 8,21

Uram! Világhódításra induló mozgalmak aranybetűkkel írták kibontott zászlóikra ezt a szép szót: "Testvériség!" Majd az érdekellentétek dühében ronggyá is tépték a büszke zászlókat. Egy-egy nemzet határain belül isgyakran foszlott szét a testvériség álma. Ugyanannak aszülőpárnak a gyermekei is hányszor csúfolták meg ezta szót.Testvériségen Te nem a közös vért értetted. Nem is az ideig-óráig tartó érdekközösséget. És nem költői álmot. A testvériség Te szerinted ez: együtt Atyának vallani az egy Istent. Odaadó lélekkel együtt figyelni az Ő akaratára. És együtt, teljes szívvel, készségesen cselekedni is ezt az akaratot.

Uram! A testvériség, amelyről az emberek beszélnek, üres szél kergetése. Ezt ma a földön mindenki látja, és naponkénti nehéz csalódásokban megtapasztalja. De hálát adok neked egész szívemből az általad hozott testvériség boldog valóságáért. Megtapasztaltam. Olyan emberek között is, akik számomra ugyan sokszor ismeretlenek voltak, de akiket Te velem együtt az istenfiúságra fölszabadítottál.