2017. május 23., kedd

Isten nem felejti, mit ígért neked


„…megemlékezem az én szövetségemről…” (1Mózes 9:15 Károli)
Amikor Nóé az esőről prédikált, az az ítélet szimbóluma volt. De az özönvíz után Isten azt mondta: „…nem lesz többé…” (1Mózes 9:15). Isten azt mondta Nóénak: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.” (1Mózes 9:13-15). Attól a pillanattól kezdve az egész Szentírásban az eső az áldás jelképévé lett. „…megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Malakiás 3:10). Attól félsz, hogy a múlt szívfájdalma újra visszatér? Ne félj! Csak járj továbbra is Istennel, aki azt ígérte: „soha többé”!
Amikor Isten olyan dolgot használ a fejlesztésedre, aminek egyébként el kellett volna pusztítania, visszatekintve így tudsz szólni: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71). Nehéz idők nélkül nem fedeztél volna fel bizonyos dolgokat; például, hogy a feszültség hatására szenvedélyesen keresed Istent egyre jobban és jobban, míg más dolgok háttérbe szorulnak; az imáid erejét; hogy mit tud Isten véghez vinni a nehézségek ellenére is; hogy amikor meghallotta síró kiáltásodat, könnyeid olyan drágák voltak számára, hogy összegyűjtötte őket tömlőjébe (ld. Zsoltárok 56:9); hogy az Úr angyala védett meg, amikor az ellenség el akart pusztítani (Zsoltárok 34:8); hogy Istennek nincs szüksége a barátaid támogatására ahhoz, hogy meg tudjon áldani; és hogy átvitt mindezen, mert látta a szivárványt, és visszaemlékezett ígéretére.


Kinek akarsz kedvében járni?

„Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram…” (Zsoltárok 19:15)

Félsz megszólalni, mert attól tartasz, mások talán helytelenítik mondandódat? A Biblia azt mondja: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt…” (Példabeszédek 29:25). A félelem nagyon elterjedt jelenség azok között, akik az embereknek akarnak tetszeni. Egy író szerint: „Az elismerést kereső gyermek az, aki bárhány éves is legyen, még mindig a szülei kedvében akar járni. A bizonyítványaitól a nevelési stílusáig… döntéseit azoknak a véleménye befolyásolja, akik őt felnevelték. De ne feledd, mit mondott Pál: »Amikor gyermek voltam… úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat« (1Korinthus 13:11). Az elismerést kereső barát az, aki nem tud nemet mondani. Lehet, hogy felgyülemlik benne a neheztelés, mégis mindig megjelenik és elrendezi a dolgokat. Amit szeretetnek és hűségnek gondol, azt mások gyakran kihasználják támaszt, gondoskodást várva és kölcsönös függőséget teremtve. Az elismerést kereső alkalmazott folyton túlórákat vállal, még ha nem is kap érte külön díjazást vagy méltatást, fedezi munkatársait, akik nem vállalják a munka terhét, és inkább leharapja a nyelvét, de nem szól semmit, ha főnöke vagy kollégái viszik el a dicsőséget az ő munkájáért. Az elismerést kereső feleség mindig tökéletes szeretne lenni… így egészen mássá lesz, mint az a nő, akibe annak idején a férje beleszeretett. Az elismerést kereső anya retteg attól, hogy elveszíti gyermekei szeretetét. Nem mer határokat felállítani még akkor sem, ha azok megteremtenék a biztonságérzet és tisztelet légkörét. A fegyelmezést egyenlőnek tekinti a veszekedéssel, és ezzel megfosztja gyermekeit a szabályoktól, így végül nem élheti meg azt, hogy később felnőtt gyermekeinek barátja lehet – ami a jó szülők számára desszert az élet végén.”

Egyetlen dologban kellene arra törekedned, hogy valakinek kedvében járj: abban, hogy szavaid és gondolataid Isten tetszésére legyenek. Végül is egyedül az ő elismerése számít.





Milyen talaj vagy?


„Kiment a magvető vetni…” (Lukács 8:5)
Isten Igéjének vetőmagja mindig termékeny. Az egyetlen változó tényező a szívünk talaja. A magvető példázatában Jézus négyféle talajról beszél.
1) Kemény talaj. A bibliai időkben a földek mentén keményre kitaposott ösvények vezettek. Ha egy mag ide esett, kiszáradt és elpusztult. Vigyázz, ha megtapostak és csalódás ért, kérgessé válik a szíved, kifejlesztesz egy kemény, áthatolhatatlan pajzsot, amely megkönnyíti a Sátánnak, hogy eljöjjön és ellopkodja Isten Igéjének magvait, mielőtt még esélyük lett volna arra, hogy meggyökerezzenek. Az imádság megakadályozza, hogy ez történjen, tehát: „…Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat…” (Hóseás 10:12). 2) Felszínes talaj. Jézus idejében a földek nagy részén csak 10-20 centiméternyi termékeny talaj volt, alatta kemény sziklák, amelyekbe nem tudtak behatolni a gyökerek. Egy bibliamagyarázó ezt írja: „A felszínesség korunk átka. Sekélyes kapcsolatok, felszínes beszélgetések és elsietett imádságok világában élünk. Egyik spirituális tevékenységből a másikba ugrunk, mindenféle igazi gyökérzet nélkül.” 3) Gazos talaj. Ezen a talajon teljesen elszaporodtak a gyomok. Nem is maradt hely semmi másnak. A zsúfoltság olyan könnyen jön, és veszélyes, mert annyira kifinomult módszerei vannak. Megfigyelted már, hogy milyen gyakran bombáznak mindenfélével, állítva, sőt garantálva, hogy az anyagi dolgok biztosan boldogságot hoznak? Mint az az autógyár, mely így reklámozza termékét: „Nem vásárolhatsz boldogságot, de vezetheted!” Ismerd fel a való igazságot! Végezz talajelemzést, és gyomlálj ki mindent, ami akadályozza lelki növekedésedet! Ha a szíved porhanyós, az odaadásod mély, és az életedben nincs helye a gyomoknak, akkor jó talaj leszel, amely termést hoz Istennek.

Ne feledkezz el a gyermekedről!


„…Szülei azonban ezt nem vették észre.” (Lukács 2:43)

Jézus szülei annyira el voltak foglalva más dolgokkal, hogy nem vették észre, hogy elvesztették őt: „A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van…” (Lukács 2:43-44). Szerencséjükre újra megtalálták őt. De ez nem mindig van így. Egy keresztény vezető találkozott egy emberrel egy konferencián. Ennek az embernek a lánya második osztályos volt, és a tanítónője megkérte, hogy rajzoljon egy képet a családjukról. Aznap este a kislány büszkén hozta haza a művét, és megmutatta szüleinek. Amikor az apa ránézett a képre, azt kérdezte: „Mit ábrázol ez a kép?”. A lánya így felelt: „Mi vagyunk rajta és a házunk. A tanító néni megkért, hogy rajzoljak egy képet a családunkról.” A férfi alaposabban megnézte a képet, és látta, hogy mindenki rajta van, őt kivéve. „Édesem” – kérdezte – „rajta vagyok én a képen?” „Nem” – felelte a kislány. „Miért nem?” – kérdezte az apa. „Mert a képen az otthonunk van, és te sohasem vagy itthon.” Mintha egy tonnányi kő omlott volna a férfira. A kislány minden rosszindulat nélkül megállapított egy egyszerű tényt. Ez jó ébresztő volt a rendszeresen távol lévő apának. Aznap eldöntötte, hogy megfordul, és visszatér a családjához. A zsoltáros azt mondta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül” (Zsoltárok 101:2). Televízió, internet, a kortársak hatása – hogy van a gyermeked? Ha a siker elérésének útján jársz, de elhanyagolod a családod, és nem viszed magaddal őket, akkor fordulj meg azonnal! Menj vissza, és vedd fel azokat az embereket, akik a leginkább számítanak! Csak olyan útra szánd rá magad, amelyen ők is veled vannak!
Bizonyságtevés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy akaratod szerint tudjak élni és örömel szolgálni Neked! Ámen

    

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
Lk 12,8-9

Nem tudom, mennyire elvárás még a Jehova Tanúinál a "házalás" - bár ők ezt kikérik maguknak, mert ők nem eladni akarnak, hanem ajándékozni -, de az tény, hogy az ún. Biblia-alapú bizonyságtevés csak bizonyos embercsoportokban működik. Manapság, ha valaki azzal érvel(ne), hogy "De a Bibliában meg írva, hogy..." - egyszerűen kinevetnék. Joggal. Nemcsak azért, mert faluvá zsugorodott glóbuszunkon más szent iratok is fellelhetőek, sokkal inkább azért, mert amikor Jézus-Mester a vallástételre buzdít, akkor még nem hogy Újszövetség nem volt, de mai értelemben vett Ószövetség sem, hiszen az zsidó iratok kanonizációja Jaminában történt Kr. u 80-100 között.

Ha manapság azt a szót hallja egy nem egyházhoz tartozó személy, hogy "vallástétel" vagy "bizonyságtétel" - akkor bizony csak rázza a fejét, mert nem tud mit kezdeni ezzekkel az archaikusan csengő fogalmakkal. Az egyházat belülről ismerők pedig két táborra oszlanak. Az egyikhez tartózók szerint a misszió, a prédikálás az a pap feladata, a másik tábor szerint meg mindenkinek hirdetni kell az evangéliumot. Vannak is ilyen ún. laikus házi bibliakörök, ahol a teológiai, történelmi, vallástörténeti ismeretek hiányában sajnos elég sok sületlenség is elhangzik "tanítás" gyanánt...

Ha viszont egy kicsit elgondolkodunk Jézus URunk szavain, akkor kiderülhet számunkra, hogy a vallástétel az nem azt jelenti, hogy valaki észnélkül, a tolerancia minimumát sem birtokolva "kinyilatkoztatja" vélt igazságait. A vallástétel - mivel nem szavakban áll Isten országa, hanem erőben - nem a magyarázatokban kell hogy megnyilvánuljon, hanem az ÉLETVITELBEN. Valakinek az életvezetése nem szép szavakban nyilvánul meg, hanem abban, hogyan is él ebben a világban. Ehhez nem kell biblikus idézetekkel zsonglőrködve bármit is magyarázatokkal igazolni, "csak" egyszerűen élni kell az életet.

Élni - istenesen. Kimondani könnyű, megtenni szinte lehetetlen, hiszen ahogyan ma reggeli másik igénk is mondja: "Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének". Ami viszont egyedül nem megy, Istennel együtt lehetséges. Ez a hívő ember titka...
Életöröm...

A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm az életemet. Add hogy örömöm teljék benne minden nap, s ne menjek el közömbösen azok mellett, akik hiányt kénytelenk elhordozni! Ámen


Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele... Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.
Ézs 40,6c-7a és 8

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet... (1Móz 1,27-28) Isten alkotása: isteni. Isten ugyanis csak olyat "tud" csinálni, ami REND-ben van, EGÉSZ-ben van, vagyis az Ő teremtése TELJES. Isten nem csinál fércmunkát, nem gányol, ami Tőle jön nem tákolmány...

Az ember is - a többi teremtménnyel együtt(!) - úgy ahogy van, maga az isteni tökéletesség(!) lenyomata - időben és térben. Nem kell javítani rajta, nem kell tökéletesíteni, ha mégis megpróbáljuk - abból csak baj lesz... lásd génmanipulált vetőmagok, de annak sem lesz jó vége, ha belepiszkálunk az emberi genomba! De lehetne megemlíteni az atomenergiát is! Annyi mindenből nyerhetünk/nyerhetnénk energiát, s szinte már-már tragikomikus, hogy a mégis a legveszélyesebbel próbálkozunk, nem törődve azzal, hogy a Földet csak kölcsönbe kaptuk az unokáinktól. Persze idővel az atomhulladék sugárzása is megszűnik, ahogyan a virág is elszárad, csak míg a mezők liliomának megszáradása emberléptékű - sőt a tavaszi megújulása is -, eladdig a sugárzó anyag veszélytelenné válására néhány tízezer évet biztosan, de akár százezer éveket is kell várni... Ez Istennek csak "néhány nap", de nekünk egy "örökkévalóság"!

Rövidke életünk csoda, amiért minden nap örömtáncot kellene járnia az emberiségnek, de ehelyett békétlenség és gonoszság hullámzik körbe-körbe a Földön. Sok keresztény ember az élet alkotó öröme helyett küszködik azzal, hogy "tökéletesítse magát" kegyes elgondolásaival, aminek a vége mindig csak kegyeskedés és/vagy képmutatás lesz. Az egyik a törvény betartásának mágikus gondolkodásának rabja, a másik minden - számára érthetetlen - dologban démont lát, s azokkal hadakozik, a harmadik üdvösségéért "harcol" vélt bűneivel, ahelyett hogy mindnyájan segítő kezet nyújtanának azoknak, akiknek tényleg komoly gondjaik vannak, mert veszteség, betegség, halál sújtotta őket.

Isten beszéde, vagyis az ő igazsága, az Ő REND-je örök... Ez nem változik, s ezen az ember sem tud változtatni soha! A bűnt követi büntetés, az elkövetett hibákat árnyékként követik a következmények. Ugyanígy következménye van természetesen a jónak is, még akkor is, ha nem látjuk közvetlenül az eredményt! Ha nem így lenne, akkor nem lenne generációkon átívelő kegyelem se... Sokan 'ápolják' a hervadás-kultuszt: háborúkkal, kizsákmányolással, erőszakoskodással vagy éppen a hatályos törvények kijátszásával. Isten az ember azonban nem erre teremtette, hanem hogy éljen, s istenes életével bizonyságot tegyen Teremtő URa szeretetéről...


Korlátaink és lehetőségeink meglátásáért...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Te látod életünk kusza dolgait, Te hallod siránkozásainkat, s Te tudod mi miért történik életünkben éppen úgy, ahogyan! Adj nekünk bölcs szívet, tiszta értelmet, hogy meglássuk: egyedül Rád van szükségünk, hogy átérezzük, egyedül Általad és Benned van életünk! Ámen



Az ÚR intését meg ne vesd, és dorgálását meg ne utáld!
Pél 3,11

"Más kárából tanul a bölcs, a bolond pedig a sajátjából sem okul." Bölcsességirodalomban gyakran előforduló, igen régi meglátással van dolgunk. Emberlétünk izgalmaihoz hozzátartozik, hogy dolgaink olykor-olykor nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk vagy ahogyan azt jól elterveztük, vártuk, esetleg megérdemelnénk. Ilyenkor "lázadunk", hiszen igazságérzetünk - ha rólunk van szó - bármikor kész harcba szállni... Cselekedeteink ok-okozati összefüggései nyilvánvalóak, ennek ellenére nem vonjuk le a tanulságot, s továbbra is következetlenek maradunk. Rendre nem oldjuk meg a házi feladatot, pedig nyilvánvaló, hogy másnap számonkérik rajtunk. S ha nem tudjuk a megoldást, "Élet tanúr, a pálca után nyúl...", ahogyan Zorán énekeli nekünk. "Lecke" mindennapra adatik...

Az élethossziglani tanulás nem a digitális forradalom nagy találmánya. A bölcs ember mindig is kutatta a világot, hiszen tudta, hogy telve van számtalan csodával, érdekességgel. Az igazán bölcs pedig - belátva végességének határait - mégis a végtelen Istent keresi, ma is. Isten világa - akárcsak a trópusok őserdeje - telve van egzotikummal, különleges bogarakkal és ámulatbaejtő virágokkal. Uralkodik benne a rend, az Isten rendje. Vezetés nélkül könnyen eltéved benne az ember, de gyakorlott vezetés mellet is, a fárasztó menetelés közben megtörténhet, hogy arcunkba csap egy-egy ág, sőt nemcsak szúnyogok kellemetlenkednek rajtunk, de még balesetet is szenvedhetünk: vízbeesés, bokaficam vagy éppen kígyómarás. Mindez nem személyünk elleni megtorló csapása Sorsnak, hanem "dzsungel" törvénye.

A bölcs jól tudja, hogy az erdőben tisztások is akadnak, ahol fürödni lehet a napfényben, de a csillogás veszélyt is rejt magában. Nemcsak erényeink, de hibáink is láthatóvá válnak, sőt az is kiviláglik, mennyire védtelenek vagyunk... Nem kellene, hogy így legyen, mégis hamarabb válunk egymásnak "farkasaivá", mint az állatok. Hacsak a nagyobb koncért marakodunk, az még érthető is, de amikor saját fajtánkat pusztítjuk esztelenül (világméretű háborúk, gazdasági igazságtalanság, ideológiai üldözések stb.), arra nincs mentségünk. A "dzsungel törvényére" nem hivatkozhatunk, nincs jogunk hozzá, mert másról van szó!

A bölcs nem síránkozik, mert elesett vagy ügyetlenkedése, hibás életvezetése miatt néhány "botütést" kap. Nem "mártírkodik", s nem akar maga és mások szenvedéséből jogtalan előnyöket kovácsolni. Inkább elhordozza, mintsem berzenkedik az őt ért igazságtalanságok ellen. Bölcsességét az élet nem jutalmazza meg sikerekkel, de helyes döntésének eredményét rögvest tapasztalja: lelkének nyugalmat talál. A "viharmentes" élet nem elhanyagolható hozadéka, hogy "szélcsendben" Isten szeretet-tüzének lángmelege jobban átjárja bűntől megdermedt testünket...




Múlt - jelen - jövő


A mai nap imádsága:
Uram! Áld meg jelenemet, hogy a holnapom ne fájjon a tegnapom miatt! Ámen

   

Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el.
Jer 8,21

Nehéz feladat a prófétaság - Isten igazságát szólni úgy, hogy azt közben érdektelenség övezi. Mi is az igazság Istennel, világgal, emberrel kapcsolatban? A kérdés többnyire azokat foglalkoztatja, akiket megérintett a a halál lélekdermesztő hidege. Azok azonban, akik (még) aktívak, azaz "élik az életüket", akikben jó lenne, ha felébredne (vagy ki se aludna!) a szociális érzékenység - nem sok érdeklődést mutatnak az istenrendelte közösség értékei után. Nehéz őket bevonni bármibe is, persze a célok őket is vonzzák, csak nem a közösek, hanem az egyéniek... Érdekes módon, mindig az ilyen emberek felháborodása a legnagyobb, számonkérik az Istenenen: "Hát ezt meg miért engedte meg Isten?" Ők csodálkoznak a legjobban, amikor utolérik őket saját nemtörődömségük, bűneik, életvezetési oktalanságuk következményei.

Jézus a tanítványoknak azt tanácsolja, hogy még port is verjék le sarujukról - bizonyságul ellenük -, ahol úgymond az "Adjon Isten!"-re nem visszhangzik a "Fogadj Isten!". Aki nem közömbös mások sorsa iránt, aki nyitott szemmel jár-kel Isten csodálatosnak teremtett világában, az megtapasztalja, hogy vannak emberek, akik nem változnak. Eltelik 20-30 esztendő, s lelkük frissessége, mosolyuk ugyanolyan, mint korábban. Elszomorító, hogy persze bőven akadnak olyanok is, akikben évtizedek múltán sem lankad a gonoszság tüze. Ugyanúgy gyűlölnek, gonosszkodnak - hacsak nem jobban -, mint korábban. Milyen fájdalom kötözheti meg ezeknek az embereknek a lelkét? Milyen önzés uralhatja a szívüket?

Jeremiás látja, s mélységeiben át is éli népének oktalanságát, mert elfordultak Teremtőjüktől, s a múlandó emberit dicsőítették az Örökkévaló Isten helyett. Nemcsak bánat, gyász is szorongatja a próféta lelkét, s ráadásul még a rémület is rabul ejti: Mi lesz a jövővel, ha ez így megy tovább?

Negatív jövőkép felvázolására ma is lenne elég okunk! Önzés, gonoszság, hatalom és bírvágy taszítja a pusztulás szélére Isten szépnek megteremtett világát... Kiváltságos kevesek profit-vadászata öli az egyetemes életet, s csak a pénzben, a számban kifejezhető (a 666!) az érték, amely kiváltságosan irányítja az életet. Egyszer persze megszűnik minden... és hatalmas csend veszi majd körül a leggazdagabbat is... Ha hiszünk Jézus Urunk példázatának (A gazdag és Lázár), akkor az Istennélküliség, s a közösségből kizártság örökös lelkiismereti lángjai mardossák egykoron az ilyen emberek lelkét, s bizony változtatásra már nincs lehetőség, hiszen áthitalhatatlan nagy szakadék van az Isten világa és az istentelenség világa között. Bizony, hidat verni nem odaát kell elképzelhetetlen világok között, hanem még itt kell(ene) készíteni ember és ember között...





Önvizsgálat...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy cselekedni tudjam életem kiteljesedését is hozó akaratodat! Ámen

   

Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
Jak 1,23-24

Nagy találmánya volt az embernek a tükör, végre nézegethette önmagát. Furcsán hangzik, de életünk folyamán átlagosan egy teljes(!) évet töltünk el tükör előtt. Bizonnyal nem magunkat csodáljuk - bár akadnak ilyenek bőven, férfiban és nőben egyaránt -, a tükör előtt állás sokkal inkább az önmagunkkal foglalkozás, az álmodozás, a nagyívű tervek szövögetésének kiváló alkalma. 18-45 év közötti nők között felmérést készítettek az önmagukkal való külső megelégedettséget illetően, s kiderült - amit sejtettek -, hogy a megkérdezettek alig 15%-a érezte jól magát a bőrében, s csak 5%-ban vélték úgy, hogy tkp. semmit nem változtatnának külsejükön még akkor se, ha erre plasztikai sebész vagy a jó tündér lehetőséget adna... Életünk bizonyos szakaszaiban különösen fontosnak tartjuk a külsőnket, aztán szép lassan rájövünk, hogy a szépség csak a mi fejünkben létező valóság, az élet értékét lelki tulajdonságaink és (relatív)egészségünk adják. Aki pedig nem tudja elfogadni a múlandóság isteni törvényét, az tragédiának éli meg erejének fogyatkozását, ráncainak mélyülését - s hálaadás helyett inkább perlekedik.

Nemcsak a gyermek, mi felnőttek is szeretünk meséket hallgatni. Míg gyermekeink sárkányt legyőző hősnek, boldogságot meglelő királyfinak álmodják magukat, mi felnőttek a fenntartható fejlődésben, a tudomány majd-mindenhatóságában akarunk hinni/reménykedni. Amennyire távol állnak gyermekeink álmai a valóságtól, olyannyira messze állunk mi is az egész földre kiterjedő békétől, szociális igazságtól, a mindenki számára megtalálható boldogságtól. Jelszavakat kergetünk, szlogenekkel ámítjuk egymást és magunkat, s banális féligazságokkal próbáljuk megmagyarázni kudarcainkat.

Álmainkkal átszőtt hétköznapi küzdelmeinkben Jakab apostol - az ÚR testvére -, most megoldást ajánl. Nem elméletekkel, szépívű ígéretekkel, teológiai magyarázatokkal, hanem gyakorlati tanácsokkal, iránymutatással segít; azaz ÉLJÉTEK az ÉLETET az ÚR akarata szerint - felelősséggel szolgálva egymásnak. A sikeres életvezetéshez ugyanis nem elméletek kellenek, az ideológia ugyanis még sosem vitte előre a világot, legfeljebb konzerválta az adott állapotot! Ami nemcsak elő(bb)re visz, de fölfelé is, az nem más, mint a cselekvésben megnyilvánuló "technológia", vagyis: az istenes élet... Hogyan? Az ÚR követésében.




Szeretet...


A mai nap imádsága:
Istenem! Szeress, hogy azt tehessem, amit mindig is tenni akartam: önzésmentesen szeretni! Ámen.


A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
1 Kor 13,4-7

A szeretet "varázsszava" így hangzik: együtt. Amilyen nyilvánvaló, hogy jó olyan közösségben lenni, ahol elfogadnak, respektálnak, odafigyelnek a szavamra, segítenek - egyszóval: szeretnek - olyan nyilvánvaló az is, hogy megtalálni, létrehozni, kialakítani egy ilyen közösséget a legnehezebb feladat. Sokan le is mondanak erről, hátat fordítanak a közösségnek. Büszke "magányos farkasként" élnek - de ennek a büszkeségnek igen nagy az ára. A magány legelső oka a félelem. Félelem, hogy nem tudok olyan lenni, amilyennek magam is lenni szeretnék, nem tudom azt sugározni mások felé, amit én is elvárok másoktól.

Az adás és kapás harmóniáját a családból hozzuk, gyermekként tanuljuk az önfeláldozás és önzés mértékét. Manapság, amikor nemcsak gyakran kijelentik, de folyamatosan tényekkel is bizonyítják, hogy a klasszikus család-modell nem működik, könnyen belátható: ha ez így megy tovább, akkor a társadalom abszolút alapját képező kisközösségek felmorzsolódásával olyan szociális krízishelyzet állhat elő, aminek megoldására már csak egy megoldás kínálkozik: az evangélium. Azt pedig, hogy Isten mennyire lesz kegyelmes és könyörületes - nem az ember hatáskörébe tartozó feladat lefektetni...

Mai élmény-társadalmunk az önzésre alapul: "csak neked"... "mert megérdemled". Mindaz, ami az együttmunkálkodást támadja ebből az önzésből táplálkozik. Az önző "Én" pimasz előretolakodásával lehetetlenné teszi a kooperációt, az egymás kiegészítését. Pál apostol híres "szeretet-himnuszából" vett ma reggeli idézetünk olyan szeretetről beszél, amilyen nincs is az emberek között - hiszen az ilyen tökéletes szeretet nem is emberi, hanem isteni szeretet. Aki "tükör által homályosan" mégis ezt a szeretetet vetíti mások felé, csak azért tudja tenni, mert az "Istenben van, s Ő is őbenne" - ahogyan János írja. Elfedezni a bűnöket/mulasztásokat egyedül az Isten képes, s mi is csak akkor vagyunk képesek tűrni - ha Isten által, mellénk rendelet embereken keresztül mi magunk is szeretve vagyunk.

Kapd rajta a gyermekeidet, hogy jó dolgokat tesznek


"A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük." Péld. 12:6

Szeretek olyan emeberek körül lenni, akik olyanok, mint én. Gondolom te is. Ez hozzátartozik az emberi természethez, hogy kerüljük azokat az embereket, akik rendszeresen kritizálnak. Ha te állandóan beleszólsz a gyerekeid dolgába, az maga után vonja, hogy kerülni fognak téged. Ezt nem akarod.

Számít, hogy milyen szavakat használsz gyermekeiddel szemben. A Biblia rengeteg helyen ír a kimondott szavainkról. A Példabeszédek 12:6 írja: "A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük". A szavaid életet jelenthetnek a gyermekeidnek.

Tehát hogy használod azokat az erős és emlékezetes szavakat, hogy a leghatásosabban megerősítse a gyermekeidet? Kezdd azzal, hogy túl lépsz a "négy M"-en, ami manapság irányítja a gyerekeket - megjelenés, mozgás, műveltség és művészetek. Te és én mindketten tudjuk, hogy egy ember lehet fantasztikus, tehetséges, vonzó sportoló és közben szörnyű ember. Mélyebbre kell mennünk ennél.

Ehelyett a helyes jellemvonásaikban kell megerősítenünk őket és a megfelelő viselkedésben. Légy részletes, mikor ezt teszed.

Például:
-"Nagyon büszke voltam rád, mikor láttam, hogy kezelted azt a helyzetet."
-"Lenyűgöző volt számomra, mennyire türelmes voltál az öcséddel."
-"Annyira hálás vagyok, hogy ilyen kedves voltál édesanyáddal - és kérés nélkül tetted!"

A világon senki másnak nincs akkora befolyása a gyermekeid életére, mint neked - sem a médiának, sem a kortársainak, sem más felnőtteknek. Hihetetlenül nagyot változtathatsz a gyermekeid életén csak azzal, hogy megerősíted őket a jó tulajdonságaikban és jó viselkedésükben.

Meg tudod tenni. Kapd rajta őket, mikor nagyszerű dolgokat tesznek, mert tesznek nagyszerű dolgokat. Csak meg kell találnod azt a szemszöget, ahonnan észreveszed, mikor ezeket teszik.


Kérd Istent, hogy ismételje meg amit tett


„Felállt Jósáfát király előttük és hangosan imádkozott.” (II. Krónikák 20:5b-6a NLT)

Nincsen olyan nagy vagy olyan kis probléma, amiért ne imádkozhatnál. A II. Krónikák 20, 5-6 verse ezt mondja: „ Felállt Jósáfát király előttük és hangosan imádkozott.” Ez egy jó dolog, amit tehetsz!

Nagyon fontos, hogy amikor úgy érzed, az esélyeid már elfogytak, máshogy imádkozz, mint ahogy általában szoktál. Jósáfát egy mintát ad nekünk arról a három dologról, amiért imádkoznod kell, mikor úgy érzed, hogy legyőztek.

1. Emlékeztesd magad arra, hogy ki Isten. „Uram, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán. A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.” (II. Krónikák 20,6) Mielőtt beszélsz Istennek a problémádról, összpontosíts arra, emlékeztesd magad arra, hogy Isten nagyobb, mint a probléma, amivel szembe kell nézned. Jósáfát király ráébred, hogy három ellenséges nép meg akarja támadni, de megáll és azt mondja: „Te nagyobb vagy, mind minden nemzet Istenem. Nagyobb vagy, mint bármi, amivel valaha szembe kell néznem.”
2. Emlékeztesd magad arra, hogy mit tett a múltban. Gondolj azokra az időkbe, amikor Isten megsegített téged, és a csodákra, amelyeket már megtett az életedben. „Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izrael elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak.” (II. Krónikák 20,7) Jósáfát felidézte Isten cselekedeteit, amiket Izrael múltjában tett.

3. Kérd Istent, hogy segítsen most is. Mi lenne, ha megismételnéd amit tettél Uram? Tedd meg újra! A 9. versben Jósáfát megemlít háromféle szituációt, háborút, járványt, és éhínséget. Azt mondja „Egyik sem túl nehéz a számodra. Segítettél a múltban, szóval tedd meg újra!”

Az imádsága három kérdésre épül: Nem Isten vagy? Nem ezt tetted? Nem ezt fogod tenni?

„Nem Isten vagy?” De! Te uralkodsz, és elég nagy vagy, hogy megbirkózz ezzel.

„Nem segítettél nekünk a múltban?” De, segítettél nekünk a múltban.

„Újra meg fogod tenni?” Igen, újra meg fogod tenni!

Ez az a mód, ahogyan imádkoznod kell, amikor úgy érzed, elborított minden. Nem számít, mi a helyzet, emlékezz először arra, hogy ki is Isten, mit tett, és kérd őt, hogy tegye meg újra. Ha ezt megtetted, kész leszel arra, hogy a problémádról is beszélj.

Beszéljünk róla:

* Hogyan változtatja meg az a szemszögét annak, ahogyan a bonyolult helyzetre nézel, amivel szemben állsz, hogy emlékszel arra, hogy Isten nagyobb, mint a problémád?
* Mi a különbség az ima és a várakozás között? Hogyan segít a fenti három kérdés Istenről abban, hogy várakozással telve tudj imádkozni?

Szenvedtél már valaha "Ajándék-irigységben"?

"Akiben nincs meg a Lélek, az nem tudja elfogadni az Isten Lelkétől származó ajándékokat."
(1 Korinthus 2:14a TEV ford.)
A lelki ajándékokért nem tudsz megdolgozni  és nem is lehet azokat kiérdemelni sem - ezért hívják őket ajándékoknak! Ezek Isten kegyelmének a kifejezői számodra: "Krisztus gazdagon szétosztotta köztünk az ajándékait (Efézus 4:7 CEV ford.)
Azt sem te választod meg, hogy milyen ajándékot szeretnél. Pál elmagyarázza, hogy Isten határozza meg: "mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja." (1 Korinthus 12:11)
Mivel Isten szereti a változatosságot, és különlegesnek teremtett mindannyiunkat, ezért nincs két egyforma ajándéka senkinek, és senki nem rendelkezik egyszerre az összessel. Ha az összes meglenne, nem lenne szükséged senki másra, és ez ellentmondana Isten egyik céljával - hogy megtanítson minket egymástól függeni.
A lelki ajándékaidat nem saját magad örömére kaptad, hanem hogy szolgálj vele másokat, amint mások is a te javadra kapták az ajándékaikat. A Biblia azt mondja: "A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele." (1 Korinthus 12:7) Amikor az ajándékainkat együtt használjuk, az mindannyiunk javára lesz. Ha mások nem használják az ajándékaikat, becsapva fogod érezni magad, ha te nem használod a lelki ajándékaidat, mások fogják becsapva érezni magukat. Ezért szeretné Isten, hogy felfedezzük és fejlesszük a lelki ajándékainkat.
Valahányszor elfelejtjük ezeket az alapigazságokat az ajándékokról, az mindig bajt okoz a gyülekezetben. A két legáltalánosabb probléma az "ajándék-irigység" és az "ajándék-kivetítés".
  • Az első akkor fordul elő, amikor összehasonlítjuk ajándékainkat másokéval, elégedetlennek érezzük magunkat azzal, amit Istentől kaptunk, ez által megbántódunk és irigyek leszünk arra, miként használ Isten másokat.
  • A második probléma akkor fordul elő, amikor azt gondolod, hogy mindenki más is a te ajándékaiddal rendelkezik, arra van elhívva amire te, és olyan szenvedélyt érez iránta mint te. A Biblia azt mondja: "Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz." (1 Korinthus 12:5)
Néha a lelki ajándékok túlhangsúlyozásra kerülnek azoknak a tényezőknek a figyelmen kívül hagyásával, melyeket Isten szintén arra használ, hogy a szolgálatodhoz formáljon. Tehát, tartsd észben, az ajándékaid megmutatják egy részét Isten szolgálatodra vonatkozó akaratának, de nem az egészet.

Beszéljetek róla
  • Mit gondolsz Isten miért akarja, hogy egymástól függjünk?
  • Miben kel, hogy megváltozzon a szolgálatod, amikor megérted, hogy a lelki ajándékaidat mások javára kaptad, nem a sajátodra?
  • Emlékezz vissza, amikor elbátortalanodtál, mert mások nem voltak olyan lelkesek a szolgálataik miatt, mint te. Miként akarja Isten, hogy változtass a hozzáállásodon?



Szolgáló életet élni


"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef 2:10)

Három dolog van, amit az életeddel tehetsz: elpazarolhatod, eltöltheted, vagy befektetheted. A legjobb, ha befekteted valami olyasmibe, ami megmarad.

A legrosszabb az, ha csak egyszerűen a mának és csak magadért élsz. Isten nem azért helyezett téged erre a Földre, hogy csak magadért élj. Azért alkotott, hogy olyan legyél, mint Krisztus.

A Márk 10:45 alapján tudjuk, hogy Krisztus azért jött a Földre, hogy két dolgot tegyen: "Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

Ahogy a növekedést keressük és egyre jobban Krisztusiak leszünk, meg kell tanulnunk, hogyan éljünk szolgáló életet. Ez segíteni fog abban, hogy egy maradandó szellemi örökséget hagyjunk hátra.

Beszéljetek róla

Ma azt szeretném, ha időt töltenél a következő verseken való elmélkedéssel, melyek arról szólnak, hogy Isten szolgálatra hív el minket. Imádkozz, és kérd Istent, hogy adjon új lehetőségeket, hogy a körülötted lévők szolgálatára lehess.


* "Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek." (Róm 6:13)



* "Sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (Ap csel 20:24)



* "Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt." (Mk 8:35)