2017. január 23., hétfő

INDULJ!


„Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!” (2Mózes 14:15)
Képzeld el, hogy elvállalsz egy fontos megbízást. A dolgok jól mennek, és Isten megáldja erőfeszítéseidet. Aztán a körülmények megváltoznak, nehézségekkel kell szembenézned, csüggedés vesz erőt rajtad, akikre számítottál, hibáztatni kezdenek, és most azt kívánod, bárcsak sohasem kezdtél volna bele ebbe a munkába. Üdvözöllek Mózes világában (ld. 2Mózes 14:10-20)! Isten azt mondta neki, hogy vezesse ki Izráel népét az egyiptomi rabszolgaságból arra a földre, amit négyszáz ével korábban már nekik ígért. A hit helyét azonban átvette a félelem, amikor a Vörös-tenger és az őket üldöző egyiptomi hadsereg közé szorultak. Ekkor elkezdték Mózest hibáztatni, és vissza akartak térni Egyiptomba. Hogyan reagált Mózes? Bármit is érzett, még mindig hitte, amit Isten megígért. Ezért lecsendesítette a népet, és ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!” (13. vers). Ez jó tanács – de Istennek még más mondanivalója is volt. „Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!” Ahelyett, hogy engedte volna őket pihenni, Isten átirányította energiájukat, és cselekvésre hívta őket. Aki Istentől kapott megbízatást akar teljesíteni, mind találkozni fog hasonló kihívásokkal. Mit kell tehát tenned? Istentől kérj útmutatást, ne az aggodalmaktól hajszolt emberektől! Lehet, hogy te is csak álltál, és vártad, hogy a körülmények megváltozzanak, amikor Isten azt akarta, hogy indulj? Indulj hát! Amíg te mész, Isten cselekedni fog! Ártalmatlanná teszi a külső ellenséget, sőt az „ötödik hadoszlopot”, a belső ellenséget is. Ne engedj a depressziónak, ne térj el, ne fuss mellékvágányra! A Vörös-tenger ketté fog válni, az ellenség vereséget szenved, te pedig új éneket fogsz énekelni egy új földön.


LÉGY ALÁZATOS

„... a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte." (János 13:16)

Egyik oka annak, hogy Isten Bemerítő Jánost választotta Jézus útkészítőjéül az volt, hogy ő alázatos volt. Egyszerűen úgy mutatkozott be: „kiáltó hangja a pusztában" (Márk 1:3 NKJV), nincs fellengzős bevezetés, nincsenek hangzatos címek. Sok figyelem­reméltó szent élt már János előtt is, Jézus mégis ezt mondta: „... asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Jánosnál..." (Máté 11:11 RSV). Jánosnak nem volt titkos terve vagy felfuvalkodott énje; üzenete ez volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kiseb­bé lennem" (János 3:30). John Barnett mondja: „A büszkeség az Istennel való versengés bűne... ez önhitté, önteltté, önámítóvá, magabízóvá, elfogulttá, beképzeltté, önelégültté, énközpontúvá, önmagad körül forgóvá és öncélúvá tesz. Emiatt nem lehet rád számíta­ni, mivel senki sem mondhatja meg neked, mit tegyél... szeretetlen leszel, hiszen nem fogsz áldozatot hozni másokért... taníthatatlan leszel, mert téged senki sem javíthat ki... versengő leszel, mert mindig megpróbálsz túltenni másokon. Az alázat azt jelenti, hogy nem mindig téged kell, hogy megkérdezzenek, nem mindig rád kell emlékeznie minden­kinek, és nem mindig fontos, hogy észrevegyenek... hanem te keresed, hogyan tudnál má­soknak szolgálni." Valaki megkérdezte Hudson Taylort: „Tudatában van annak, hogy Isten milyen nagyban támogatta önt a kínai misszióban? Nem hiszem, hogy lenne más ember, akit nagyobb megtiszteltetés ért." Taylor így válaszolt: „Én nem így látom. Azt hiszem, Isten olyan valakit keresett, aki elég kicsi és elég gyenge ahhoz, hogy ha őt használja, akkor a dicsőség egyedül az Övé legyen... és engem talált." A lényeg: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (1Péter 5:5). Tehát légy alázatos!


Magadra találni


„…Bóáz szántóföldjén találta magát…” (Ruth 2:3 NIV)

Ruth élete dugóhúzóba került. A férje meghalt. Elhagyta régi otthonát, Móáb földjét, és nem fogadták el új otthonában, Betlehemben. Egyszerűen túl akarta élni az egészet, megpróbálva a legjobbat kihozni egy rossz helyzetből úgy, hogy éppen csak annyit szedegetett, amennyi a túléléshez elegendő volt. Aztán Isten a feje tetejére állította a dolgokat. Az aratók elkezdték szándékosan marékszámra elhullajtani az árpát számára. Ruth elkezdett meg nem érdemelt áldásokat felszedegetni. Miért? Mert Bóáz látta, hogy Ruth gyűjtöget, és azt mondta a munkásainak: „…hagyjátok ott, hadd szedje föl…” (Ruth 2:16). Bár Bóáz soha nem beszélt közvetlenül Ruthtal, ő mégis megkapta az áldást. Van ebben egy fontos tanulság: nem tudod, mit mondott Isten az életed felől, de hirtelen minden megváltozik! Ajtók nyílnak meg, lehetőségek adódnak, olyan emberek, akikről azt gondoltad, hogy észre sem vesznek, és még csak nem is kedvelnek, elkezdenek szívességeket tenni neked. Mi történik? Az Úr irányítja a lépteidet (Zsoltárok 37:23). Amikor az izráeliek az Ígéret Földjére érkeztek, Isten azt mondta nekik: „…az Úr … ad neked… szőlőket… amelyeket nem te ültettél…” (5Mózes 6:11). Isten megteheti, hogy olyan helyzetet teremt, ahol mások végzik a munkát, és tiéd lesz a haszon. És még csak aggódnod sem kell, vagy féltékenynek lenned amiatt, hogy valaki más szerzi meg azt, ami a tiéd, mert senki más nem szedegetheti fel, csak te.

Ruth elindult egy cél felé, és máshol „találta magát”. Amikor Bóáz néven szólította őt, előjött a háttérből az előtérbe, az áldások helyére. Többé nem dolgozott a szántóföld egyik sarkában, hanem ő lett a szántóföld tulajdonosa. Amikor Isten mozdul, ez ilyen gyorsan bekövetkezhet. Tehát állj készen!

Tanuljunk imádkozni!

„…maga a Lélek esedezik értünk…” (Róma 8:26)


Az imádság nem természetes számunkra, mert természetes hajlamunk az, hogy önmagunkra számítsunk. Vannak, akik nem tanulták meg, hogyan imádkozzanak. Mások nem imádkoznak eleget ahhoz, hogy jó legyen számukra. Aztán vannak olyanok is, akik nem értik igazán Isten Igéjét, nem tudják, hogyan kell biblikus módon imádkozni és imameghallgatást nyerni. Bármilyen helyzetben vagyunk is, nincs mentségünk arra, ha nem imádkozunk. A bennünk élő Szentlélek meg tudja tisztítani, ki tudja javítani és meg tudja változtatni imáinkat, hogy mire eljutnak Istenhez, megfelelőek legyenek. A Biblia azt mondja: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:26-28). Kinek az érdekében, kinek a javára működik közre minden? Bárkinek, aki hisz? Nem, csak azoknak, akik szeretik Istent. Ami pedig ennél is fontosabb, azoknak, akik megtanulták, hogyan engedjék, hogy a Szentlélek imádkozzék bennük, mert amit Ő kér, az mindig összhangban lesz Isten akaratával.

Az imádkozást megtanulni olyan, mint egy idegen nyelvet. A legjobb módja a tanulásnak, ha olyan környezetben vagyunk, ahol ezt a nyelvet beszélik. Tehát, ha meg akarsz tanulni imádkozni, akkor a következőket kell tenned: a) időt kell fordítanod rá; b) időt kell töltened olyanok között, akik tudnak imádkozni; c) engedned kell, hogy a Szentlélek vezessen és irányítson.
Egészségünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem szívet, hogy érezhesselek Téged, s megérezzem hol van rám szükség! Ámen


Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál...
Zsolt 30,4a-c

Isten csodálatos alkotása az emberi test. Nemcsak évtizedeken át hűséges hordozója, szolgája a léleknek, mely benne lakozik, de fantasztikus rendszere ékes bizonysága annak, hogy az Örökkévaló "jókedvében" teremtette Ádámot, s Évát... Az egész-ség hasonló egy olyan almához, amely kívánatos, gyönyörű, de csak idő kérdése, hogy mikor válnak láthatóvá az elmúlás jelei, s mikor derül ki, hogy melyik titkos féreg rágja belülről. Születésünktől kezdődően hordozunk magunkban legalább egy tucatnyi élettel össze nem egyeztethető betegséget, ennek ellenére Isten segedelmével évtizedeken át élhetünk... Mi ez, ha nem a kegyelem jele?

Amikor betegek vagyunk - s most ne az aktuális náthánkra gondoljunk - akkor érezzük át igazán elesettségünket, s vesszük észre: csak Istenbe kapaszkodva valóságos a béke. Hiába a modern orvostudomány minden új vívmánya, egyre jobb gyógyszerek vagy a géntechnika "áldásai" - csatákat megnyerhetünk a halállal szemben, de a háborút nem nyerhetjük meg soha. Nos, az "örökélet" nem evilági kategória, ennek ellenére sokan élnek úgy, mintha örökké élnének...

A zsoltáríró a betegségéből való szabadulás öröméről ír. Jól tudja, hogy Ura, Istene tartotta meg, Neki köszönheti, hogy tovább élhet... Bizonyára más lenne a világ, ha tisztelné az ember az Istentől kapott életet! Bizonnyal odafordulna embertársai felé, s a rábízott világra is jobban vigyázna. A világ azért ilyen igazságtalan, s azért van benne ennyi szenvedés, mert csak halálunk előtti utolsó akkordjainkban halljuk meg, mit is kellett volna másképpen tenni, de változtatni az életünkön akkor már nem tudunk.


Irgalom...

A mai nap imádsága:
Uram! Naponta ütközünk azzal, hogy irgalmatlan világban élünk. Kérünk, tégy minket békességed küldötteivé, hogy életünkben tükröződjék a Te irgalmadnak az áldása, s mások is felfedezhessék megbocsátás titkát! Ámen
   

Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.
Lk 6,36-37

Vannak szavak, melyek természetszerűen kikopnak hétköznapi szóhasználatunkból - mert változik/fejlődik(?) a világ. Vannak olyan szavak is, melyek - bármennyire is változik a világ - mindig használnunk és értenünk kellene és mégis "kikopnak"... Ilyenek például az irgalom és kegyelem szavaink is, amik magyarázatra szorulnak a 21. század elejére - s persze a kárhoztatásról se feledkezzünk meg.

Ha az "irgalom" és "kegyelem" jelentéstartalma távol is áll a ma emberétől, azt mindenki tudja, mit jelent az irgalmatlanság és a kegyetlenség. A globalizált méreteket öltött kihasználás, respekt-nélküliség, hazudozás és átverés következményeit mindenki érzi: legyen gazdag vagy szegény, öreg vagy fiatal. A siker mindenáron való hajszolása, a Föld és testünk energiáinak mértéktelen pazarlása az "élményért" - mára tragikus helyzetbe sodorta az egyént és a társadalmat. Zabolálatlanságunk az irgalmatlanságban és a részvét hiányában jól nyomon követhető, érezhető az élet minden területén... Bizony, nem véletlenül szabja meg Jézus cselekedeteink irányát: "Legyetek irgalmasok!" Ahogyan Mennyei Atyánk az, nekünk is azzá kell(ene) válnunk. Ha ez a folyamat nincs meg az életünkben, akkor nem épül Isten országa közöttünk, akkor híjával vagyunk a bennünk misztikusan lakozó Szent Léleknek... s ennek következtében megkopik életünk fénye és lélekkeserítően gyorsan veszítjük kedvünket a szolgáló életre.

Van egy titok azonban, ami olyan nyilvánvaló mint a Nap fénye, sokan mégsem teszik meg életük vezérlő elvévé: Ez pedig a megbocsátás. Ez a gyökere, az alapja az együttmunkálkodásainknak, kiegyensúlyozott életünknek. Egyedül a megbocsátás teszi teljessé az életet - beteljesületlen vágyaink/kívánságaink ellenére! Igazán megbocsátani - nemcsak "elásni a csatabárdot" egy időre - azonban csak az tud, akinek már megbocsátottak. Odafönt. Kiteljesedni az áldás azonban csak akkor tud idelent, ha mi is részeseivé válunk az isteni megbocsátásnak és irgalmat gyakorlunk másokkal szemben...



Istenes, építő célokért.

A mai nap imádsága:
Urunk! Te látod hová jutottunk Nélküled... Esztelen menekülésünknek vess határt, hogy észrevegyük, a megoldás Te magad vagy szereteted igazsága által! Ámen


Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt...
Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.
1 Móz 11,1 és 4

Amióta kiszakadtunk a paradicsomi elrejtettségünkből, hiányzik nekünk az Isten... Minden korban megpróbálták valahogyan pótolni a pótolhatatlant, valami keveset visszaszerezni abból az érzésből, ami mindennek értelmet ad, amitől "kerek" a világ. Mert Isten egy nyelvre teremtette az embert, az embert, s aki ezt nem beszéli, sosem találja meg a helyét a világban. Az egyféle beszédet, a másik szolgálatát mindenki megérti. A szeretetnek nincsen bonyolult grammatikája, nincs akadémiai szintje, sem köznapi dialektusa, a szeretet egyszerűen: szeretet. S amíg anyák szülik az embereket, eladdig tudni fogja minden édesanya és gyermek is - mégha rövid időre is, mert azután újra beleszédül a világba -, hogy az élet az csakis áldozatból fakad.

Tiltakozhat az ember, hogy neki nem kell az Isten, a torony építése (szimbólum ez is!) elmondja, hova is kívánkozik az ember... oda föl, az Istenhez. Istenhez azonban nem vezet semmilyen lépcső, hogyan építhetne a véges létrát a végtelenhez? A torony szigorú építészeti törvénye, hogy egyik emelet nyomja a másikat, s így a magasság mindig véges; az Istenhez eljutás hierarchia-törvénye pedig a szolgálat, azaz: Az erősebb, a nagyobb emeli a gyengét, s így mindketten emelkednek. Nincs belső körre leszűkítettek társasága, kiválasztottak sincsenek. Ha lennének, akkor ez azt jelentené, hogy az HáromEgyIsten szeretet-nyelve az nem egyféle...

A város az istentelenség helye. A metropoliszok átláthatatlansága az ember lelkét fullasztja meg. Már a rómaiak is tudták - így is építkeztek -, hogy egy városban harmincezer embernél több nem lakhat, mert az kezelhetetlen, átláthatatlan. Ennek ellenére minden birodalom megszüli megalomán Rómáját, Babilonját, Bábelét, s csak idő kérdése mikor dől a torony... Isten egyetemes törvényét atomoktól a génjeinken át az emberi természetünkig egyszerűen nem lehet kijátszani... Lehetséges, hogy egyszer "tudósaink" újraírják genetikai kódjainkat - A Jóisten mentsen meg ettől! - de abban a pillanatban el is veszítjük Istenképűségünket... Átírhatja e a majom Schakepearre szonettjeit? Át, csak az "eredmény" értelmetlenségén túl a kapcsolatát is elveszítette a költővel.

Aki élni, s túlélni akar, az menekül a városból. Szomorúság, hogy a jövő generációja nem jó levegőjű ligetekben - mint a görögök azt tették - szívja magába a tudást, hanem büdös, kutyaürülékes megannyi betonrakás tornyocskák közé szorítva. Ahogyan a görögnek úgy e mai modern képzésnek is megvan az eredménye... Nevet szerezni nem kell magunknak, mert már van: Ember. Csak ki kell töltenünk avval az egyféle nyelvvel... a szeretettel.



Üdvözülés...

A mai nap imádsága:
URam! Kegyelmed palástjával boríts be mindannyiunkat, hogy irgalmadban reménykedhessünk! Ámen


Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.
1 Kor 6,9-10

Mégis csak "rendes" ez a JóIsten... Lám-lám, ezek az embertelen, gyilkos feudalista-, monarchista-, kommunista-, kapitalista-, gazemberek mégiscsak kívül maradnak! Szép is lenne, ha együtt kellene örvendeznünk "odaát" mindazokkal, akik itt és most nyakkendőben, elegáns módon, mindenféle pénzügyi mutatókra - amik persze az ő érdekeiket védik -, hivatkozva százmilliók sorsát keserítik meg és generációk sorsát pecsételik meg! Kik ezek a nyerészkedő "emberfeletti" emberek, akik a harmadik évezred elején is, még mindig spekulál(hat)nak alapvető élelmiszerekkel a tőzsdén, kísérletezve százmilliók egzisztenciájával? Talán másik bolygóról idetévedt idegenek, akiknek teljességgel közömbös a felebarát sorsa?

Mégiscsak van igazság! Ha idelent nem is, de legalább odafent! De jó, hogy egyszer, végre-valahára érvényesül! Hiszen hogyan is lenne lehetséges, hogy akik a hatalmi elit hazugságait jól megfizetett bértollnokként igazságként propagálják a médiában - gátlástalanul mindenkit rágalmazva -, azokkal együtt ünnepeljünk az Isten eljövendő országában? Csak van itt egy kis bökkenő...

Mi van a latrokkal? Esetleg az üdvözülés rendjében is a "kivétel erősíti a szabályt"? Hiszen Jézus URunk azt mondta az egyik latornak: "Még ma velem leszel a paradicsomban!" Akkor most Saul-Pálnak vagy a Mesternek van igaza? A kérdés nem teológiai "kekeckedés", csomókeresés az isteni igazságosság kákáján! Tényleg, lesznek egyáltalán olyanok, akik bejutnak az Isten országába vagy kívül marad mindenki? Hiszen nincs Isten előtt egy igaz ember se... Illetve pontosítsunk! Kettő azért volt: Énók, aki az "Istennel járt" és egyszer csak magához emelte őt az ÚR, s Illés, akit tüzes szekéren ragadott magához az Isten. No de a többi? Akik nem voltak ugyan házasságtörők, bujálkodók vagy részegesek, nem ártottak senkinek, de valamiért - talán a körülményeik miatt? -, elmulasztották megtenni jót... Velük most mi lesz? Mert ők enyhíthették volna az éhezők kínjait, pohár vizet adhattak volna a szomjazóknak, meglátogathatták volna a börtönben az ártatlanokat -, de mégsem tették. Akkor most ők is a külső sötétségre kerülnek, a "többi" közé, ahol lészen sírás és fogaknak csikorgatása?

Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló: Pál apostol elképzelése és Jézus szavai erősen ellenkeznek egymással, s mivel "a tanítvány sosem lehet feljebbvaló a Mesternél", ezért a Mesternek kell igazat adnunk. Ő pedig azt mondja az egyik latornak: "Még ma velem leszel a Paradicsomban!"

Mi a tanulság a fentiekből? Isten országa valami egészen más, mely meghalad minden képzelőerőt, s ha még maga Pál apostol is próbálja elképzelni, milyen is lehet az valójában - bizonyára nem olyan. Tény, hogy az "emberek füle viszket" bizonyos tanításokra, s örömmel hallgatják azokat, akik emberi okoskodást visznek oda, ahol annak semmi érvényessége sincs. "Isten királysága" az "odaát" ugyanis valami egészen más... Bejutni oda nem kiválóság, hanem irgalom kérdése. Az Újszövetség arra biztat, hogy "rettegéssel munkáljuk üdvösségünket", s még akkor sem lehetünk biztosak a magunk erejében... Mindez arra kellene hogy indítson mindannyiunkat, hogy keressük az Isten országát már idelent, s azt tegyük, amire eredetileg is rendelt minket a Teremtőnk, vagyis szeressünk: felebarátot, önmagunkat, a JóIstent, s az egész teremtettséget!

Vezetés...

A mai nap imádsága:

Istenem! Add, hogy ne a magam eszében reménykedjek, hanem a Te gondviselő Jóságodban bízzak, s rajtam naponta megújuló kegyelmedre hagyatkozzak! Ámen

Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? ...Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát?"
Lk 6,39 és 41

A vezetés és szervezés, a logisztikával karöltve, modern korunkban nemcsak elengedhetetlen része életünknek, de külön tudománnyá is vált. Jó dolog, ha vezetnek minket - pl. amikor egy idegenvezetőre ráhagyatkozunk, aki minden érdekeset elmond nekünk -, de alig van keserűbb érzés, mint amikor "megvezetnek" minket, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy becsaptak minket! A politika szerte a nagyvilágban bőven hoz példákat erre, mondhatni ebből élnek - nem is olyan rosszul - a hitvány vezetők...

Aki vezet, az vezetési tisztéhez/feladatához bizalmat kap, s ez jó érzés a vezető számára. Az emberek szívesen hagyatkoznak mások vezetésére, mert ez mindig kényelmesebb, egyszerűbb, s mindeközben van ideje az embernek mással vagy éppen saját ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Az, hogy ki "ki mögé áll be", viszont egyéni döntés eredménye, így az egyéni felelősség nem kerülhető ki. (A háborúkból hazatérő katona azzal védekezik, hogy "parancsra tettem", de az elkövetet gonoszság lelki terhét nem a parancsosztónak, hanem a parancsot végrehajtónak kell elhordozni, bizony egy egész életen át!) Lutherünk a szabad akaratról, a döntéseinkről világos példájával így mondta: "Az Ördögnek és a JóIstennek is van egy-egy lova: az egyik a pokolba, a másik a mennyországba vágtat el veled. Az, hogy melyik lóra pattansz fel - már te döntöd el..."

Vezethet-e vak világtalant? De még mennyire!!! Sokan képzelik azt magukról, hogy milyen ügyesek, okosak, s mennyire jól tudják menedzselni az életüket... de csak később derül ki, milyen óriási árat fizettek a "sikerért". Idővel minden kiderül, ott a gödör mélyén, amikor már beleestünk, amikor már sehová nem tudunk továbbmenni, amikor már bőségesen van idő a kórházi ágyon, fehér falak fogságában vagy éppen válás utáni rideg magányban átgondolni mindent, hogy hol is rontottuk el vagy éppen miért...

Más mércét használni másnál, mint magunknál - etikátlan. Sokan mégis gondolkodás nélkül teszik ezt, felejtve azt, hogy a tisztességtelen eszköz, ördögivé teszi a kitűzött nemes célt! Ahhoz, hogy jól lássuk, ne csak azt, ami előttünk van, hanem azt is, ami a holnapban s a közeli holnaputánban van, "Istenbe kell belenéznünk"! Ez azt jelenti, hogy Hozzá visszatérve, naponta meg kell mosnunk lelkünket a "kegyelemben", újra és újra tudatosítanunk kell magunkban, hogy az igazi célt nem mi tűzzük ki magunk elé, hanem a Gondviselő Isten. Ha Őreá hagyatkozunk, s nem emberi instrukciókra, akkor elkerüljük az élet igazi nagy gödreit, melyekből egyedül sosincs menekülés...



Egy tervre van szükséged!
"Okos emberek mindig gondolkodnak, mielőtt cselekszenek, de a buta emberek reklámozzák tudatlanságukat." (Péld 13,16, GN fordítás)

Ha a 2014-es évben szeretnéd elérni a céljaidat, tervet kell készítened, hogy honnan hová szeretnél eljutni. Szükséged lesz erre, mert különböző problémák az utadat állják majd. Terv nélkül az ez évi céljaid füstbe mennek!

Az 1Mózes 24 elmeséli Eleázár ötletes tervének történetét, amikor ura fiának, Izsáknak keresett feleséget. Két fő akadálya volt annak, hogy célját elérhesse. Az egyik, hogy nem tudta, hol fog ura hazájában feleséget találni Izsáknak, a másik pedig, hogy hogyan fogja megtalálni a megfelelő jellemű nőt, hiszen nem is tudja megismerni. Eleázár kitalált egy tervet, hogy mind a két problémát egy csapásra megoldja.

Először is elment egy olyan helyre, ahol a nők akkoriban összegyülekeztek: egy kúthoz. Itt sokkal több esélye volt feleségnek valót találni, mint bárhol máshol.

És pontosan tudta azt is, hogyan tudja kiválasztani az Izsáknak való feleséget. Egy jóindulatú és érző szívű nőt akart választani, ezért azt kereste, aki felajánlja neki, hogy kb 65 liternyi vizet merít a kútból mindegyik tevéjének. Ez óriási mennyiségű víz volt!

A szolga nem kapkodott tudatlanul a lehetőségek között, nem egy hirtelen jött ötlet alapján döntött, hanem imádkozott és tervet készített, és végül siker koronázta erőfeszítését. Ezzel bizonyította, hogy igaz, amit a Biblia a Példabeszédek 13,16-ban mondd: "Okos emberek mindig gondolkodnak, mielőtt cselekszenek, de a buta emberek reklámozzák tudatlanságukat."

A jó tervezés - vonatkozzon akár családra, munkára, szolgálatra vagy életed bármely egyéb területére - 3 dologból épül fel:

* Határozd meg, mit akarsz tenni! - Meg kell tervezned, mit fogsz tenni azért, hogy eljuss a mostani helyzetedből oda, ahová el akarsz jutni. Írd is le ezeket a konkrét lépéseket!
* Tűzz ki határidőt! - Minden egyes lépés eléréséhez jelölj ki egy határidőt! Azáltal is megvallod a hitedet, hogy egy célról azt mondod, hogy hiszed, hogy Isten azt akarja, hogy azt a célt egy kitűzött időre megvalósítsd.
* Írd be a naptáradba! - Jegyezd fel ezeket a dátumokat abba a naptárba, amit használsz! Ne süllyeszd az iratszekrényedbe vagy egy polcra a tervet és a határidőket, amit összeírtál! Egy naptár nagyon sok mindent elárul egy emberről, pl. azt, hogy mi a fontos neki!

Felmérések szerint az amerikaiaknak 5 %-a írja le, milyen céljai vannak az életben. Ugyanezek a felmérések azt is kimutatták, hogy ez az 5 % keres a legjobban az Egyesült Államokban. Azok az emberek tudnak sikeresek lenni, akik célokat tűznek ki maguk elé, eltervezik, hogyan érhetik el azokat, és küzdenek is azokért. Azok, akiket csak sodor az élet, akikkel csak történnek a dolgok, általában nem érnek el sikereket. Nekik általában nincsenek céljaik, nem tudják, merre tart az életük, és így a 2014-es év talán egy újabb elvesztegetett év lesz az életükből.

Ne hagyd, hogy Veled is ez történjen! Dolgozz ki egy tervet, hogyan érheted el a céljaidat 2014-ben!

Beszéljünk róla:

* Ahhoz, hogy az idei évre betervezett céljaidat elérd, milyen konkrét lépéseket tudnál meghatározni és leírni, amelyek segítenek ezeknek a céloknak a megvalósításában?
* A tervezési folyamat melyik része a legnehezebb számodra? A lépések konkrét meghatározása és leírása, azoknak a beütemezése, vagy a határidők betartása? Miért?

Használd a memória izmod!


"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." (Kolossé 3:16.)



A negyedik módja, hogy Isten beszéde benned lakjon, hogy emlékszel rá. Az emlékezésre való képesség Isten ajándéka. Lehet azt hiszed, hogy rossz a memóriád, de az igazság az, hogy milliónyi ötlet, tény, alakzat van az emlékezetedben. Arra emlékszel, ami neked fontos. Ha Isten Szava fontos neked, akkor időt töltesz azzal, hogy az emlékezetedbe vésd.

Hatalmas haszna van annak, ha emlékszel a Biblia igeverseire. Segít ellenállni a kísértésnek, bölcs döntéseket hozni, csökkenteni a stresszt, bizalmat építeni, jó tanácsokat adni, és megosztani a hitedet másokkal.

A memória olyan, mint az izom. Minél többet használod, annál erősebb lesz, és egyre könnyebben tudsz majd emlékezni az Igére. Lehet azzal kezded, hogy választasz néhány igeverset, ami megérintett és leírod őket egy kis kártyára, amit magadnál hordhatsz, és napközben átnézheted.

Bárhol emlékezhetsz az Igére: mialatt dolgozol, gyakorolsz, vezett, várakozol vagy este lefekvéskor. Az ige memorizálásának három kulcsa az ismétlés, ismétlés, ismétlés!

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." (Kolossé 3:16.)

Mennyire változhatna meg az életed, ha egy kis "extra" időt töltenél el a Bibliával, úgy mint a Facebookkal vagy a barátokkal való csevegéssel?
Kérd meg egy barátodat, hogy legyen felelősségteljes társad az Ige memorizálásában. Osszátok meg egymással, hogy mit tanított nektek Isten Szava!

Hiszel Istenben, vagy inkább nem akarsz változtatni?


"Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől." (Pál levele a rómaiakhoz 6:6-7)



Hallottam egy remek történetet egy üzletemberről, aki egy hosszú, utazással töltött nap végén lefeküdt az ágyába egy hotelszobában. Amikor elbóbiskolt, hirtelen azt érezte, hogy valami mászik a lábán.

Ahogy felugrott, felkapcsolta a világítást és felhajtotta a lepedőt, észrevette, hogy az ágya tele volt bogarakkal.

Hiába kapott másik szobát, ez már nem segített az üzletember undorán. Ahogy hazaért, panaszlevelet küldött a hotelt működtető cég vezetőségének.

Néhány héttel később közvetlenül a cég elnökétől kapott levélben választ:

"Megdöbbenten vettük tudomásul, hogy egy olyan elismert, fontos pozíciót betöltő személy, mint Ön, ilyen rossz tapasztalatra tett szert egyik szállodánkban. Igazán sajnáljuk , és biztosíthatjuk Önt arról, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy megoldjuk a problémát. Soha többé nem fog ilyen eset előfordulni."

Miután elolvasta a válaszlevelet, az üzletember remekül érezte magát. A hotel vezetőségéhez eljutott a panasza, elkötelezték magukat a változtatás mellett, így a kezdeményezésével a többi szállóvendégnek is segíthetett.

Ám amikor összehajtogatta a levelet, hogy visszategye a borítékba, egy kis cetli esett ki belőle a padlóra. Ahogy felvette, egy kézzel firkantott kis üzenetet olvasott rajta: "Küldjétek el a fickónak a bogaras levelet".

Ezen a héten Rick lelkipásztoron keresztül rájöttem, hogy én is "bogaras leveleket" küldözgettem Istennek. Más szavakkal, kialakítottam néhány szokásos, szabványos választ Isten parancsaira és rendelkezéseire.

Könnyű azt mondani, hogy ezentúl komolyan odafigyelek az egészségemre, hogy hangsúlyt fektetetek Isten céljaira, vagy hogy változtatok az életem azon területein, amelyek Jézus követésének az útjában állnak. A nehéz rész az, amikor valójában végre is kell hajtanom, ami mellett elköteleztem magam.

Te is így vagy ezzel? Azt mondjuk Istennek, hogy nem tudunk változtatni, de valójában arról van szó, hogy nem akarjuk komolyan venni az egészségünket, nem akarjuk abbahagyni a mértéktelen evést, vagy nem akarjuk követni Jézust oda, ahová vinni szeretne bennünket. Ezért aztán elővesszük a sablon leveleinket - azokat a szokásos válaszainkat, amelyek által őszintének tűnhetünk a magunk számára, amikor valójában eszünk ágában sincs változtatni.

Azt hiszed, hogy Isten nem tud téged megváltoztatni, vagy csak egyszerűen te magad nem akarsz változni? Szabad vagy, nem vagy köteles rossz döntéseket hozni. Választhatod azt is, hogy Isten formálja át az életedet, és biztos lehetsz abban, hogy meg is teszi.


Isten mondja: „Nézd milyen jó életet terveztem neked”


“Bizony a te jóságod és el nem múló szereteted kísérnek életem minden napján és az Úr házában fogok lakni örökké.” (Zsolt 23:6 NLT fordítás)


Azt mondja Isten, hogy „Nézd milyen jó életet terveztem neked és bizony, a jóság és a kegyelem fog végígkísérni rajta. De ez még nem minden! A végére is terveztem neked valamit!”

Dávid elmagyarázza, hogy miként köti Isten össze a tegnapot a mával és a holnappal amikor azt mondja, hogy „Örökké az Úr házában fogok lakni” (Zsolt 23:6). Lényegében azzal zárja be Dávid ezt a zsoltárt, hogy „A Mennybe fogunk menni!” Isten minden egyre csak jobb, ráadásul a legjobb még csak ezután jön.

Pál így fogalmaz: “Mert tudjuk, hogy amikor ezt a földi sátrat itthagyjuk – amikor meghalunk és itthagyjuk ezeket a testeket – akkor lesz egy otthonunk a Mennyben, egy halhatatlan test amit maga Isten készít számunkra és nem emberei kezek” (2 Kor 5:1 NLT fordítás)

Meddig fog tartani az öröklét? Örökké! Egynap a tested majd meghal, de te nem. A testednek vége lesz, de neked még nem! Te örökké fogsz élni – a Mennyben vagy a Pokolban. Örökkévalóságra lettünk készítve és vagy a Mennyben vagy a Pokolban fogjuk azt tölteni.

Miért biztosak a keresztények a jövőben? “Mindig biztosak vagyunk, még akkor is ha tudjuk, hogy amíg ezekben a testekben élünk, nem vagyunk otthon az Úrral. Igen, teljes mértékben meg vagyunk győződve és inkább lennénk távol ettől a testtől, mert akkor már majd otthon leszünk az Úrral” (2 Kor 5:6, 8 NLT fordítás)

Egynap meg fogsz halni, és, hogy ha elfogadtad Krisztus akkor a Mennybe kerülsz. Akkor megszabadulsz majd a fájdalomtól, a bánattól, a szenvedéstől, a depressziótól és a félelemtől.
Isten eltűnteti az összes bánatunkat “és nem lesz többé halál vagy bánat vagy sírás vagy fájdalom. Mert a régi világ és gonoszságai örökké eltűntek” (Jel 21:4 NLT fordítás)

Beszéljünk róla:

* Mik azok a dolgok az életedből amik tartósak?
* Miként változtatja meg az élet mindennapi dolgaihoz, a céljaidhoz, terveidhez, időbeosztásodhoz és kapcsolataidhoz való hozzáállásodat az örökélet tudata?