2017. április 27., csütörtök

Az ima, melyre Isten válaszol


„…jajgatásuk feljutott Istenhez.” (2Mózes 2:23)

Akkor, amikor az izráeliták azt gondolták, hogy az élet ennél már nem lehet rosszabb, rosszabb lett! A fáraó megvonta tőlük a vályogkészítéshez való szalmát, de elrendelte, hogy ugyanazt a mennyiségű téglát kell előállítaniuk naponta. Ezen a ponton három dolog történt: 1) „…Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…” (23. vers). Ezt tesszük akkor, amikor annyira rosszul érezzük magunkat, hogy azt a szavak már nem tudják kifejezni. Ilyenkor nyögdécselünk és panaszkodunk, először csak magunkban, azután bárkinek, aki meghallgat, enyhülést keresve azáltal, hogy kiadjuk magunkból frusztrációnkat. De a tartós segítséghez többre van szükség annál, hogy magunkban vagy másokhoz beszélünk. Ezért ők is megemelték a hangerőt, és: 2) „…kiáltottak…” Isten látta, ahogy nap mint nap összeszorított foggal és kifehéredett ujjpercekkel dolgoznak. De amíg mindenki máshoz beszéltek, csak Hozzá nem, semmi sem változott. Dávid kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.” (Zsoltárok 116:1-2). Panaszkodás helyett imádkozz! Imádkozz, hogy Istennek legyen mire válaszolni, és válaszolni fog! „Miért hallgatna Isten olyasvalakire mint én?” – kérdezed. Mert: 3) „…visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek” (2Mózes 2:24-25). Isten válaszolt az imádságukra az atyáikkal kötött szövetség miatt. Figyelt rájuk, mert Ábrahám gyermekei voltak. Az „ő számlájára” kapták meg. Te is megkapod! „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Isten kegyelme és jóindulata ma a tiéd, mert Krisztushoz tartozol. „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek… kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23-24). Ugye milyen jó?



OLVASD MINDEN NAP A BIBLIÁDAT!

„Az Úr beszéde megmarad örökké”(1Péter 1:25)

Olvassuk el, hogy a világtörténelem híres személyiségei mit mondtak a Bibliáról. William Gladstone, Anglia miniszterelnöke: „Igazából egyetlen lényeges kérdés van: hogyan hozzuk a Biblia igazságát élő kapcsolatba az emberek elméjével és szívével, bármely társadalmi osztályba tartozzanak is. „ Goethe: „Sosem kételkedem az evangéliumok hitelességében. Olyan fenségnek visszfénye csillog ki minden szavukból, amelynek gyökere és forrása Krisztus személye és személyisége. Márpedig ez a személy olyan isteni természetű, melyhez fogható még nem nyilatkozott meg a világon.” Ulysses S. Grant amerikai elnök: „Ragaszkodjunk erősen a Bibliához, mint szabadságunk horgonyához! Írjuk tanítását a szívünkbe, és gyakoroljuk minden nap! Mindazt a haladást, amit elértünk e könyv hatásának köszönhetjük, és ebben kell útmutatást keresnünk a jövőnkre is.” Woodrow Wilson elnök: „Az az ember fosztotta meg magát az e világon hozzáférhető legfőbb jótól, aki megfosztotta magát a Biblia ismeretétől. Ha olvastad már a Bibliát, akkor tudod, hogy Isten Szava, mert megtalálod benne a kulcsot a saját szívedhez, boldogságodhoz és kötelességedhez.” Abraham Lincoln: „Csak azt mondhatom, hogy ez a legjobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adott.” A Biblia olyan, mint a gravitáció törvénye, soha nem válik szükségtelenné. Whittier ezt írta: „Hosszú keresésből tértünk vissza fáradtan, hogy rájöjjünk: amit a régi bölcsek mondtak, mind benne van abban a könyvben, amit anyánk olvasott.” A te Bibliád – olvasd minden nap!




„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
Nézzük tovább, mit mondtak a Bibliáról a világtörténelem jeles egyéniségei. Napóleon. „Micsoda örömet okoz a Biblia azoknak, akik hisznek benne! Milyen csodában részesíti azokat, akik megfontolják szavait!” Daniel Webster: „Az emberi civilizációnak nincs más szilárd alapja, mint Isten Igéje. Ha megmaradunk azoknál a z alapelveknél, amiket a Biblia tanít, országunk továbbra is fejlődni és virágozni fog. Én szokásommá tettem, hogy minden évben végigolvasom a Bibliát.” William Lyon Phelps (a Yale Egyetem professzora, akit úgy is emlegettek, mint „Amerika legszeretettebb tanára”): „Hiszem, hogy a felsőoktatásnak hozzáférhetőnek kell lennie mind a férfiak, mind a nők számára, de azt is hiszem, hogy a Biblia ismerete egyetemi végzettség nélkül értékesebb, mint egyetemi diploma a Biblia ismerete nélkül.” Sir William Jones: „A Biblia több tiszta érzelmet, csodálatos szépséget, tiszta erkölcsöt, fontos történelmet, kifinomult költészetet és ékesszólást tartalmaz, mint amennyit össze lehetne gyűjteni más könyvekből, bármely korban és bármely nyelven írták is őket.” Robert E. Lee: „A Biblia olyan könyv, mellyel összehasonlítva minden más könyv jelentéktelen. Ha bármikor tanácstalan voltam vagy aggódtam valamiért, a Biblia adott világosságot és erőt nekem”. Jean-Jacques Rousseau: „A Szentírás magasztossága csodálatra késztet, épp úgy, ahogy az evangélium tiszta egyszerűsége hatással van szívemre. Milyen szegényesek és megvetendőek filozófusaink minden ékesszólásukkal együtt, ha a Bibliához hasonlítjuk őket.” Olvasd hát a Bibliádat minden nap!


Tanulj a tapasztalataidból!


„…ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:9 AMP)
Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát? Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde. A tapasztalat kemény tanítómester: először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).

Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25). De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett. Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!




„Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6)
Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal. Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda. Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét. Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte. Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).




„…Szerezz bölcsességet… Becsüld nagyra, és felmagasztal téged…” (Példabeszédek 4:7-8)
A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.

*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.




„Boldog az az ember, aki … értelmet nyer.” (Példabeszédek 3:13 NKJV)
Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.



Tanulj tapintatot!

„…mindenkinek mindenné lettem…” (1Korinthus 9:22)
Ha tapintatos vagy, rá tudsz mutatni a dolgokra anélkül, hogy a másik felet ellenségeddé tennéd. Ahhoz, hogy valakit meg tudj nyerni, két dolog kell. Először is a) meg kell értened őt; b) hozzá kell szoknod, hogy nem vagyunk egyformák. Pál azt írta: „… hogy meg tudjam nyerni őket Krisztusnak… megpróbáltam mindenkivel megtalálni a közös nevezőt…” (1Korinthus 9:21-22 NLT). Pál egy hajszálnyit sem engedett az igazságból, de módszere mindig a szeretet volt. Akár zsidókkal beszélt, akár görögökkel, rómaiakkal vagy barbárokkal, üzenete sosem változott – a megközelítés viszont igen. Ha az emberek tudják, hogy tiszteled őket, akkor nagyobb hatásfokkal tudsz nekik segíteni a változásban. Amikor olyanokhoz beszélt, akik képesek lettek volna elidegeníteni másokat egy teológiai kérdés miatt, Pál ezt írta: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Képzeld csak el, ahogy az évszázadok alatt élt szentek összegyűlnek Isten trónjánál, hogy dicsőítsék őt, ott nem csupán különböző kontinensekről és kultúrákból érkezettek lesznek, de különböző korokból is – az ősegyház idejéből éppúgy, mint az űrkorszakból! Micsoda koncert! Ám nem fogod tudni élvezni, ha annyira szűk látókörű vagy, hogy csak egyetlen éneket ismersz, mert nem biztos, hogy pont azt fogják énekelni. Isten választottai között sokan voltak olyanok, akikben különböző kultúrák keveredtek, mint például Mózesben, az izraelitában, aki egyiptomi családban nevelkedett, hogy felnőjön rendeltetéséhez. Vagy ott van Péter, akiben annyi előítélet volt, hogy azt gondolta, Isten csak a zsidókat áldja meg, amíg Isten helyre nem tette ezt mondva: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” (ApCsel 10:15). Péter végül felfogta az üzenetet, és később ezt írta: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” (1Péter 1:22). Tanulj meg te is tapintatosan bánni az emberekkel!
Az élet értelme...

A mai nap imádsága:

URam! Szeretném tudni, hogy miért teremtetted ezt a világot; miért olyanra, amilyenre; s miért teremtettél bele engemet is, éppen ebbe a korba, amit most élünk? URam, add, hogy a válaszok hiányában se veszítsem el életkedvemet! Kérlek, adj mindig annyi örömet munkámban és az enyéim között szolgálva, amennyi elégséges ahhoz, hogy hűséggel betölthessem akaratodat! Ámen

   


De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét.
1 Kor 15,35-37

Amióta ember az ember keresi a választ a miértek legnagyobbikára: De mi van a halál után? Így volt ez a őskeresztények között, s így van ez ma is; szeretnénk többet tudni arról a világról, melynek reménységünk szerint egyszer majd részesei leszünk. A halál utáni élet milyenségéről a különböző kultúrákban a legkülönfélébb elképzelések láttak napvilágot, a kereszténységen belül is meglehetősen színes az elképzelések tárháza.

Tehát nemcsak Pált, mindenkit izgat, hogyan történnek majd "ezek a dolgok", akkor és ott. Saul-Pál retorikai kiemelése - esztelen; ma így mondanánk: hogyan lehet egyáltalán ilyen "hülye kérdést" feltenni? - nem egyszerűen csak figyelemfelhívás, hanem a korinthusiak rávezetése arra, hogy minden elképzelés a halál utáni létről csak földhözragadt próbálkozása az időbe és térbe szorított mindenkori embernek, s hogy valójában hogy is lesz mindez, azt csak a JóIsten tudja... Annyi bizonyos - Jézus URunk is ezt tanítja -, hogy "a mennyeknek országa nem evés és ivás és házasodás". Azaz, ne azt keressük benne, ami itt nekünk pulzáló életünk folyamán a legfontosabb! Az Isten országa ugyanis valami egészen más - totaliter aliter.

Ennek ellenére sokan mégis megfogható "tudást" akarnak elsajátítani arról a világról, amit egyelőre (legfeljebb!) csak "tükör által homályosan" láthatunk. Persze jó pénzért mindig akadnak olyanok, akik vonzó tanításaikon keresztül megdönthetetlen bizonyosságot árulnak az "odaátról" - azoknak, akiknek füle ilyesmire viszket.Az élet értelme azonban nem a halál utáni dolgok eszelős kutatásában keresendő, hanem a halál előtti életben! Bizonnyal lesz elég időnk és lehetőségünk a halállal foglalkozni a halálunk után, de amíg itt az Isten-teremtette Földön, egyszeriségünket megéljük és sorsunk megismételhetetlenségének gyönyörűséges terhét cipeljük, a földi élet dolgaival kellene foglalkoznunk! Itt is érvényes: mindennek rendelt ideje van! Az élet az nem halálkultuszból, hanem az életből áll, aminek kereteit nemcsak jól, de igen jól megalkotta a JóIsten... Ezért ne azt keressük, amit egyszer így is úgy is megkapunk - hiszen, aki megszületett, annak egyszer meg is kell halnia -, hanem kutassuk azt, amit a Gondviselő Isten talán éppen mai napunk valamilyen szép történésébe/csendes percébe rejtett el számunkra, hogy örüljünk az életnek, s a globális pesszimizmus ellenére is derűvel szólhassunk másoknak a lelkünkben élő reménységről vagy egyszerűen csak szavak nélkül mások elé élhessük azt a szeretetet, amit fölülről kap(t)unk...





Házasság...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekünk hitet és szeretetet, hogy boldogan élhessünk! Ámen

   

Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.
Ef 5,28

"Ketten szeretjük magamat... a feleségem és én!" Az élcelődő mondás nagyon is komoly valóságot takar. Mostanság nem illik felemlegetni, hogy a házasság válságban van - ha szigorúan jogilag nézzük, akkor több a házasságon kívül élők száma -, de ez mit sem változtat azon, hogy a modernkori párkapcsolati zűrzavarok lélek-tüzei itt égetnek minket kívülről és belülről. Rossz látni az alig működő párkapcsolatokat, ennél már csak az a rosszabb, ha valaki ilyenben éli a mindennapjait... Kilépni belőle a legegyszerűbb képlet, sajnos az ezzel járó egzisztenciális, s lelki harcot kevesen vívják meg sikeresen. Akkor inkább maradjon a "se-vele-se-nélküle"-rossz, az legalább biztonsággal kiszámítható...

Mi az oka a sikertelen házasságoknak? Talán a matematikai ismeretek hiánya! De ez a számtan nem "kockás-papír"-alapú, ahol mindig minden egyensúlyban van, a házasság szám-tana egészen más! Mielőtt valaki belelépne a házasságba, s összeköti életét a másikkal, érdemes lenne egy házasság-kurzust elvégeznie, de legalábbis egy-két házifeladatot alaposan átgondolnia - elkerülendő az ún. típus-hibákat. Valami ugyanis nagyon nincs a helyén a fejekben éppen úgy, mint a szívekben, amikor minden látszólag rendben van (lakás, kocsi, gyerekek, ráadásul még fiatalok is...) s, gyakorlatilag totálisan boldogtalanok! Ki a hibás? Persze a 'bűnbakot', azt mindig a másikban keresik, látják és találják.

A házasság isteni matematikája igen egyszerű! 1+1=1 -, azaz a megoldás az egy-ség! Ez azonban az Egy-Isten nélkül nem megvalósítható, kell hozzá az Ő ereje, hogy türelmet, kitartást, s megújuló szeretet kapjunk nap mint nap. A Mester is hangsúlyozza: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Elméletileg mindenki szereti önmagát, a gyakorlat azonban mást mutat: soha ennyi önmagával elégedetlen ember nem volt, mint manapság! Elégedetlen a testével (testképzavaros!) a lelkével (depressziós!) és elégedetlen a teljesítményével is (egy vagy két tálentumot kapott, de minimum ötöt akar még hozzá szerezni!). S ha valaki már fiatalon totálisan elégedetlen önmagával, milyen ember lesz belőle 10-20-30 év után? Megkeseredett, cinikus, rosszindulatú...

Aki veszi a bátorságot, s Isten előtti józansággal gondolja át életét, az nemcsak maga lesz stabil, de Istenbe vetett hite által maga is biztonságot nyújt másoknak - elsősorban övéinek: társának, gyermekeinek, családjának. Aki feleségét szereti, az önmagát szereti. Pál, aki az egyedüllétet választotta a házasság helyett, talán éppen azért tudja hitelesen megítélni a "helyzetet", mert kívülről látja azt. S amikor a "felettébb nagy titokról", azaz a házasságról beszél, akkor egyben az Egy-házra is gondol, mert az Istenben hívők közössége akkor igazán egy család, ha benne a családok is EGY-ek...





Helyes időérzékért...

A mai nap imádsága:

Uram! Javamra teremtetted az időt, s én ajándékodat sokszor büntetésként veszem! Amit Te épülésemre rendeltél, abban én sokszor szabadságom elrablóját látom... Kérlek segíts meg mindennapi küzdelmeimben, hogy a nekem rendelt időt jól használjam fel, magam és mások épülésére! Ámen

   

Azt sem tudjátok mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.
Jakab 4,14-15

Amíg életünk gyertyalángját nem remegtette meg a Sors szele, eladdig nem sokat gondolunk az elmúlásra. Számtalan történés vonzásában élve, sokáig képesek vagyunk elhinni: az élet értelme a minél több eseményben való részvétel. Kedvünk a világ "befogására" legelőször akkor hagy alább, amikor rádöbbenünk, ezek sem nyújtják a teljességet, hiszen a nagy mínuszt, az Isten hiányát nem pótolhatja más, csak maga az Isten. Ha tudatában lennénk annak, mennyire törékeny az életünk, akkor bizony jobban vigyáznánk egymásra nemcsak a közlekedésben, de az Élet nagy országútján is. Respektünk hiányát tragédiák jelzik ott is, és itt is.

Mindennel számolunk - amivel csak tudunk -, de érdekes módon az Isten gyakran kimarad a tervezésből. Hiába minden sokat ígérő együttállása a lehetőségeinknek, ha nem számolunk az Istennel - nagy meglepetések is érhetnek minket! Legnagyobb tévedésünk általában az, hogy elszámoljuk magunkat az idővel. Úgy gondoljuk, még (mindig) fiatalok vagyunk, úgy hisszük, még az Élet nekünk tartogat minden jót, még nem szükséges "rászorulnunk" az Isten kegyelmére. Még ráérünk áldozatot hozni a másikért, még élünk egy kicsit magunknak, még szabadok maradhatunk egy kicsit... kalandnak, karriernek. Még van időnk, ráérünk később is az Isten felé fordulni.

Aztán ami még az egyik pillanatban látszik, a másikban - mint a lehelet - szertefoszlik, nincs. Eljárt az idő, elfogytak a lehetőségek, visszajött az Gazda, s számonkérő szava már visszhangzik: "Hogyan forgattad a talentumo(ka)t, ami(ke)t rád bíztam?" Magyarázkodásra lehetőség ugyan mindig van, de helye ebben az elszámolásban nincs! Amit "onnan felülről, a Világosság Atyjától" kapunk, arról Neki is kell számot adnunk... Amit kaptunk, azt azért kaptuk, hogy forgassuk. Ha szolgáltunk időnkkel másoknak, akkor az értelmesen telt, s nem értelmetlenül múlt el.

Életünk nagy ellensége az idő! Ha Isten kezéből vesszük, s arra fordítjuk, amire kaptuk - hogy ti. megosszuk másokkal - akkor az idő múlásában gyakran átélhetjük az örökkévalóság pillanatos csodáit: "Mindenre van erőm (időm!) a Krisztusban!" A szeretet mindenekfelett álló ereje megsegít a temporális akadályok között is...





Törvény...

A mai nap imádsága:
URam! Rendet teremtettél ebbe a világba, s mi pedig igen nagy rendetlenséget csinálunk benne... URunk, épp eleget szenvedtünk már oktalanságaink, mulasztásaink és bűneink miatt, kegyelmezz hát rajtunk, s adj nekünk bölcsességet! Ámen

    

És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.
1 Tim 1,9-10

Jahve-Isten Tízparancsolatából Lévi utódai - Lévi nemzetségének fiai nem örököltek az Ígéret földjéből egy darabot sem, "örökségük az ÚR volt"; azaz a tizedből éltek -, 613 parancsolatot csináltak, a békés együttéléshez azonban ezek sem voltak elegendőek... Rabbinista magyarázat szerint mind a 613 törvényt maradéktalanul betartani nem lehet egy emberélet alatt, ezért van az, hogy bizonyos parancsolatok megtartásához különösen is ragaszkodik egy-egy zsidó hitsosrsos. Az okot abban vélik tudni, hogy az ember lelkének azon része, amelyik már megtisztult a törvény által, az nem testesül meg újra, csak a tisztulásra váró lélekrész. Érdekes magyarázat...

Annyi bizonyos, hogy a 613 zsidó rendelkezés és parancsolat elhanyagolhatóan kevésnek tűnik, akár csak egyetlen ország hatályos jogszabályaihoz képest is! Nemcsak nálunk, de mindenütt a világon, a törvényhozók "ontják magukból" a legkülönfélébb rendelkezéseket, s nemcsak hogy nem győzik a tempót az élet valóságával, de egyre eredménytelenebb is a ténykedésük, hiszen az Élet sajnos nem lett jobb általuk. Nem lett kevesebb az embergyilkos, a parázna, a fajtalan, az emberrabló, a hazug és a hamisan esküvő... csak több! Hol a hiba, mit rontott el az emberiség, hogy ennyire nem érvényesül az általános jóakarat? Mi az az elementáris tévedés, ami helytelen irányba tereli az aktuális törvényhozást? Miért azokat sújtja a törvény, akik egyébként tisztességes módon betartják azt? Miért van az, hogy az igazság mindig "azoknak áll", akik azt megfizetik?

Nemcsak kicsiny hazánkban, szinte az egész "fejlett" nyugati világban a cégek állapota egyre kilátástalanabb. Biztos megélhetést biztosító világmárkás vállalatok "csődölnek be", bocsájtják el munkások ezreit, tízezreit... A kishazánkban favorizált egyéni vállalkozói státuszt nem a vállalkozói kedv, hanem a kényszer szüli, így aztán nem csoda, ha fiataljaink nem vállalkoznak! Hiába panaszkodik a rádióban a riportalany, hogy "nem vállalkoznak a mai fiatalok"... A mai fiatalok azért annyira nem buták, hogy ne tudnák kiszámítani mekkora az adóelvonás, mekkora a nyereség, s mekkora az egészségügyi kockázata annak, hogy látástól vakulásig dolgozva idő előtt "felbuknak" a méltánytalan egzisztenciaharcban. Így aztán inkább "nyugodtabb", igaz fizetésben is messze szerényebb foglalatosság után néznek -, ha tudnak, s ha akarnak...

A törvényt betartani azt tudja, aki szeret. Először pedig az Isten lelkiismeretbe írt törvényét kell betartani, mert az fölötte áll minden emberi rendelkezésnek. Ezután következik az emberek alkotta törvény, ami akkor jó, ha az ugyanúgy mint az Isten törvénye, védi a közösséget, oltalmazza az életet, biztosítja az egyes ember méltóságát, aminek a megéléséhez elengedhetetlen a szabadság, s alapfeltétel a felelősséghordozás kötelezettsége! Sajnos a világ gyakran kerül zsákutcába, mert mindig akadnak olyanok, akik Istent feledve magukat teszik meg istenné, s olyat tesznek, amit embernek nem szabad... A törvény tényleg jó, ha az közösség igazát védi, s nem jó, ha csak egyesek érdekét. A törvény rendje ugyanis kiszámíthatóságot ad, az állandóan változó törvények viszont bizonytalanságot teremtenek. Így borulnak fel aztán hosszútávú projektek (pl. egy gyermeknevelési!), s jutunk oda, hogy társadalmunk egyre öregszik, s fogyatkozik. Isten soha nem bottal ver, hanem saját magunk oktalanságaival... ezért is fájnak azok annyira!

A hívő ember útja a szeretetből felvállalt felelősség útja. Igaz, ez az iga mindig nehezebb, de gyönyörűségesebb is, mert az önkéntességből fakad. Ezért az, hogy ki hogyan éli le-, meg-, ki-, az életét az csak látszólag magánügy, hiszen "egy vérből teremtettünk", s saját sorsunk alakulása mindig mások sorsát is alakítja, akár akarjuk, akár nem...





Útjaink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Tanácsolj törvényeddel, áldj meg minket kegyelmesen, hogy Neked éljünk, s el ne vesszünk! Ámen


Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet!
Zsolt 119,5

Isten életet védő "rendelkezései" nyilvánvalóak: Ne tedd, ne kívánd, vigyázz rá... Ennek ellenére mégsem azt tesszük, ami javunkra van! Gazdasági- és kulturális arogancia, profit-érdekek mindenekfölé-helyezése, az élet alapvető törvényeinek - élni és élni hagyni - figyelmen kívül hagyása jellemzi a modern embert.

Néhány jellemző adat: Az eddig kibányászott szénhidrogének, s a még Földünk rejtett zugaiban lévők hőértéke mindösszesen annyi, amennyi napenergia másfél nap(!) alatt bolygónkat éri... Van itt tehát nap-, szél-, víz-, hullám-, és thermál-energia bőven! Az ember mégis a két legkárosabbat/legveszélyesebbet használja nagy örömmel: szénhidrogéneket (87%) s az atomenergiát...

Természetszerűleg a gazdaság nem az etikán tájékozódik, de ezt már megszokhattuk a civilizációban. A nagyobb kérdés, hogy az ember miért nem él közvetlen környezetében etikusabban? Miért nem éli szebben/jobban magánéletét, ha már a világ olyan amilyen? Elénk adta a JóIsten a jót és rosszat, s mi meggyőződéssel a halált választjuk az élet helyett! Ennyire nem értenénk az Életet? Krisztus Urunk halála jelzi, hogy az emberi fajjal alapvető probléma van: Megfeszíti a Szeretetet, s őrjöngve éljenzi a bűnt... Élmény-ivászatunknak hamarosan meglesz az eredménye: Nem lesz tiszta vizünk, élelmünk, nem leszenk egészségesek gyermekeink... S amikor tömeges méretekben kezdjük el megérezni esztelenségünk visszafordíthatatlan következményeit, akkor "lészen ott sírás és fogaknak csikorgatása"... Ahhoz, hogy poklot csináljunk a teremtettségből, nem kell nekünk a Sátán segítsége, megy ez nekünk a magunk-választotta istentelenségünkkel is...

Az olyannyira várt és sokmindenre megoldást remélő 21. század elejét a közösség-, s család-romboló intézkedések jellemzik szerte a világban. Hivatkozási alap: a hatékonyság! Pedig nem azok a nemezetek és országok kerülnek majd ki győztesként (túlélőként) ebből a mesterségesen eladósított világ egzisztenciális kríziséből, melyek a makro- és mikro-ökonómia-mutatók, a tőzsdei árindexek alapján tájékozódnak... Túlélés bizony csak ott lesz, ahol visszafordulnak az Isten közösség-, s egyén-védő alapvető törvényeihez, s aszerint élnek. Elsősorban a családban. Ha a párkapcsolat, a családi élet "normális" - normális lesz a világ is...

Isten törvényei szerint élni jó, de az önző ember ennek az ellenkezőjét hiszi. Kevesebb egoista márpedig nem akkor lesz, ha mértéktelenül kielégítést nyernek a vágyak, hanem akkor, ha visszanyeri közösségépítő értékét a munka, az alkotás szépsége, s az emberi találkozások mindig Isten felé emelő őszintesége békességet teremt az emberi szívekben.
A semmiből valamit alkotni


"Káosz vagyok. Semmi vagyok és semmim sincsen; csinálj belőlem valamit! Te képes vagy rá." (Zsolt 40:17 MSG)

Sok ember fél attól, hogy Jézusra bízza az életét, ugyanis azt gondolja, hogy ő beszűkültté tenné azt. Béklyóba kötné a stílusát és összezsugorítaná az életét a sok szabállyal és korlátozással.

Amikor Krisztus belép az életedbe, pontosan az ellenkezője történik. Ahelyett, hogy még vallásosabbá tenné az életedet, még élőbbé teszi azt. Még inkább emberivé formál és képessé tesz megtapasztalni azt az életet, amelyet neked szánt. Kiterjeszti a látókörödet és megadja annak a képességét, hogy korábban nem látott dolgokat is megláss. Lehet, hogy most is jó az életed, de Isten egy ennél is jobb életet akar felajánlani neked.

A Biblia azt mondja: "Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem!" (Zsolt 18:20) Isten megsokasítja a lehetőségeket az életedben, mert gyönyörködik benned. Ő nem csupán szeret téged; ő örömét leli benned!

A legjobban úgy tudnám ezt jellemezni, ha visszagondolok arra, amikor a gyermekeim még kicsik voltak. Nem kellett semmit sem tenniük azért, hogy szeressem őket. Szerettem őket és örömömet leltem mindabban, amit csak tettek, mert a gyerekeim voltak és én pedig az ő apjuk.

Isten a te mennyei atyád; ő alkotott téged, szeret téged és örömét leli benned. Meg akar szabadítani téged és azt a jobb, teljesebb életet akarja adni neked, amelyre rendeltettél.






Ezért nem adjuk fel soha!


„Ezért nem adjuk fel soha. Noha a testünk öregszik, a lelkünk naponta megújul. Mert a jelenlegi problémáink kicsik és nem tartanak nagyon sokáig, de mégis olyan dicsőséget szereznek nekünk, amely sokkal nagyobb ezeknél, és amely örökké fog tartani.” (2Kor 4,15-17, NLT fordítás)


Annyi a különbség a hűséges és a nem hűséges ember között, hogy a nem hűséges ember már az első nehézségnél feladja. A hűséges ember folyamatosan kitart. A hűséges ember elszánt. A hűséges ember szorgalmas. A hűséges ember kitartó. A hűséges emberek nem adják fel. Tudod, hogyan lesz egy kicsi makkból tölgyfa? A tölgyfa valójában csak egy olyan makk, amely nem adta fel.

Nem vagyok nagyon okos, de egy dolgot biztosan tudok: mindig túl korán van ahhoz, hogy feladd. Soha nem vagy vesztes, amíg fel nem adod, és mindig túl korán van ahhoz, hogy feladj valamit. Isten arra használja fel a nehéz időket, hogy próbára tegye az állhatatosságunkat.

Amikor elindult a Saddleback-i gyölekezet, az első prédikációmat egyetlen egy ember hallgatta - a feleségem. Szerinte túl hosszú volt. Még most, 31 év után is azt mondja, még mindig túl hosszúak a prédikációim!

Azt hittem, miután megalapítottuk a gyülekezetet, hamarosan meg is lesz a saját gyülekezeti épületünk. 15 év telt el, és még mindig nem volt. A gyülekezet indulása óta eltelt 13 évben 79 épületet használtunk. El tudod képzelni, hányszor éreztem azt, hogy feladom? Mondjuk, minden hétfő reggel! De nem tudtam feladni. Aztán Isten megkérdezte tőlem: - Rick, ha soha nem adok neked egy saját épületet, akkor is fogsz szolgálni engem? - Hát persze, hogy szolgállak, Uram! - válaszoltam.

A Saddleback-i gyülekezetnek több mint 10.000 tagja volt már, és csak akkor épült fel az első saját épületünk. Mit szólnál ahhoz, ha hetente kellene be- és kirendezned egy helyiséget 10.000 emberre? Semmi dicsőség nincs egy ilyen feladatban, inkább csak kemény munkával jár. Isten a nehéz időket használja fel, hogy próbára tegye az állhatatosságunkat.

Ha épp most nehéz időkön mész át, akkor ez az igevers neked szól: „Ezért nem adjuk fel soha. Noha a testünk öregszik, a lelkünk naponta megújul. Mert a jelenlegi problémáink kicsik és nem tartanak nagyon sokáig, de mégis olyan dicsőséget szereznek nekünk, amely sokkal nagyobb ezeknél, és amely örökké fog tartani.” (2Kor 4,15-17, NLT fordítás)

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy mivé válsz, mint az, hogy éppen mi történik veled. Ezért sokszor megengedi az életünkben a megpróbáltatásokat, a gondokat, a szenvedéseket és a problémákat, hogy szorgalomra és elszántságra tanítson, és hogy formálja a jellemünket. Az a megpróbáltatás, amin most mész keresztül, a hűséged és kitartásod próbája. Akkor is fogod követni Istent, ha minden a feje tetején áll körülötted az életben?

„Ne fáradjunk bele abba, hogy jót teszünk, mert a megfelelő időben learatjuk majd a gyümölcsét annak, ha nem adjuk fel.” (Gal 6,9, NLT fordítás)

Beszéljünk róla:

* Milyen helyzetekben jutsz közel ahhoz, hogy feladd?
* Hogyan tudsz megújulni szellemben, hogy elég erőd legyen kitartani egy-egy ilyen helyzetben?







Isten azokat használja, akik megerősítik hitüket


"Erősítsétek meg magatokat, hogy Isten akarata szerint éljetek itt a Földön, ne emberi vágyak szerint." (1.Pt. 4:2)




Mit teszel azért, hogy megerősödj hitben? Íme néhány dolog, amit megtehetsz:

Tanulmányozd a Bibliát. Isten szavát életünk részévé kell tennünk. Az Ő szava ihletett erejű és segít, hogy teljes mértékben felkészültek legyünk mindent úgy tenni, ahogy Isten akarja.

Tarts csendességet. Hogy állsz a csendességeddel? Néhányótoknak ez egy bűntudatkeltő kérdés lehet. Talán azért, mert úgy próbálsz csendességet tartani, ahogy azt régen tanították neked, de a módszer, amire tanítottak, nem illeszkedik ahhoz, amilyennek Isten formált téged. Mit kell tenned azért, hogy naponta egy kis időt tölthess Isten Igéjével?

Olvass keresztény könyveket. Tégy magadnak szívességet és tanulj meg mindent, amit lehet. Folyamatosan tápláld a lelkedet más hívők mondanivalójával. Ha csak magamnak tanulmányozom a Bibliát és nem hallgatom meg, amit más hívők mondanak róla, nem gyarapodhatok a többi hívő bölcsessége és tapasztalata által.

Legyen bizonyságtételed mindig naprakész. Mit tesz Isten az életedben? Mikor írtad le utoljára a bizonyságtételedet? Ha leírod, Isten megadja a lehetőséget, hogy megoszd másokkal is. Amikor megosztod bizonyságtételedet másokkal, az megerősíti hitedet.

Légy hűséges hívő kiscsoportodhoz. A Biblia írja, "vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat..." (1. Thessz 5:11) A hit maratonján veszünk részt, együtt kell futnunk. Szükségünk van a többi hívő támogatására és bátorítására.

Beszéljétek meg -

* Hogyan tervezed a rendszeres Bibliatanulmányozást?
* Beszélj a kiscsoportoddal és készítsetek egy listát azokról a jó keresztény könyvekről, amiket olvastok.
* Fordíts a héten időt arra, hogy leírd bizonyságtételedet. Nem kell hosszúnak lennie.
* Oszd meg néhány keresztény barátoddal, akik tudnak abban segíteni, hogy arra összpontosíts, amit szeretnél elmondani.
* Kiscsoportodban beszéljetek arról, hogyan bátoríthatjátok egymást.




Isten kiapadhatatlan erőforrása Neked is rendelkezésedre áll!

"Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel." (Kol 3,1-2 NIV ford.)


Ahogy azon munkálkodsz, hogy Erős Dániellé válj, a stressz kétségtelenül megpróbál majd eltávolítani a céljaidtól. A mindennapi élet problémái gyakran kísértésbe visznek, és így egészségtelen döntéseket hozunk, vagy azért, mert így kényelmesebb, vagy azért, mert így ideiglenesen nem kell a stresszhelyzetek megoldásával foglalkoznunk.

Az igazság viszont az, hogy a problémák egész életedet végig kísérik. Ha arra vársz, hogy egy új életszakaszba érkezz, mert akkor majd meg tudsz birkózni a stresszel, akkor hosszú várakozás áll előtted.

Kolossé 3:1-2 ezt mondja: "Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel."

A stressz egy választás. Stresszesek leszünk, ha a limitált erőforrásainkra tekintünk, ahelyett, hogy a mennyei Atyánk által nyújtott elérhető és korlátlan erőforrásokra szegeznénk tekintetünket.

Sohem leszel egészséges, ha az eléd tornyosuló hegyeket saját erődből akarod megmászni, mert egyszerűen nem vagy elég erős hozzá. Koncentrálj arra a tényre, hogy Isten elég nagy ahhoz, hogy a Dániellé válásod során felmerülő bármely kihívással megbírkózzon, az életed hátralevő részében.

Beszéljetek róla

* Mi okozza számodra a legnagyobb feszültséget? Mit gondolsz, miért van ez így?
* Szerinted Isten hogyan segíthet ebben a helyzetben? Mi akadályoz meg abban, hogy megengedd, hogy Isten segítséget nyújtson?
* Hogyan tudnál Jézusra öszpontosítani a saját mindennapi stresszhelyzeteid helyett?