Az értékes dolgok nem jönnek könnyen
"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal 6,9
Nagyon sok minden összejátszik, hogy visszatartson élethivatásunk betöltésében. Az évek során próbáltam eldönteni, melyik nagyobb ellenségünk: a halogatás vagy az elbátortalanodás. Ha a Sátán nem tud rávenni, hogy félretegyük élethivatásunk betöltését, akkor mindenképp megpróbál rávenni, hogy teljesen feladjuk.
Pál apostol arra tanít, álljunk ellen az elbátortalanodásnak: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." (Gal 6,9).
Belefáradtál-e valaha a jó cselekvésébe? Szerintem mindannyian belefáradunk. Néha könnyebbnek tűnik a rosszat tenni, mint a jót.
Amikor elbátortalanodunk, hatástalanokká válunk. Ha nincs bátorságunk, a saját hitünk ellen dolgozunk.
Amikor bátortalan vagyok, azt mondom, „Nem lehet megtenni”. Ez merő ellentéte annak: „Tudom, hogy Isten meg tudja tenni, mert azt mondta…”.
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
* Hogyan kezelem az elbukást?
* Amikor a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak, morcos leszek?
* Amikor a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak, frusztrálttá válok?
* Amikor a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak, panaszkodni kezdek?
* Be szoktam fejezni, amit elkezdek?
* Miként értékelem magam az állhatatosság terén?
Ha elbátortalanodtál, sose add fel harc nélkül. Semmilyen értékes dolog nem történik kitartás és energiabefektetés nélkül.
Amikor egy művész szobrot készít, kitartó a kőfejtésben. Ő nemcsak egyszer üt rá a kőre a kalapáccsal, és miután minden felesleges kődarab lehull, előhív egy csodálatos műalkotást. Kitartóan üti és üti addig, amíg le nem fejti teljesen a követ.
Ez az életre is igaz: Semmilyen igazán értékes dolog nem jön könnyen az életben. Kitartóan "ütögeted", kézbe veszed, és így apránként a te életed is Isten kegyelmének gyönyörű alkotásává formálódik.
A valóság az, hogy a nagyszerű emberek igazából közönséges emberek, rendkívüli elszántsággal. A nagyszerű emberek nem tudják, mit jelent feladni.
Nagyon sok minden összejátszik, hogy visszatartson élethivatásunk betöltésében. Az évek során próbáltam eldönteni, melyik nagyobb ellenségünk: a halogatás vagy az elbátortalanodás. Ha a Sátán nem tud rávenni, hogy félretegyük élethivatásunk betöltését, akkor mindenképp megpróbál rávenni, hogy teljesen feladjuk.
Pál apostol arra tanít, álljunk ellen az elbátortalanodásnak: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." (Gal 6,9).
Belefáradtál-e valaha a jó cselekvésébe? Szerintem mindannyian belefáradunk. Néha könnyebbnek tűnik a rosszat tenni, mint a jót.
Amikor elbátortalanodunk, hatástalanokká válunk. Ha nincs bátorságunk, a saját hitünk ellen dolgozunk.
Amikor bátortalan vagyok, azt mondom, „Nem lehet megtenni”. Ez merő ellentéte annak: „Tudom, hogy Isten meg tudja tenni, mert azt mondta…”.
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
* Hogyan kezelem az elbukást?
* Amikor a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak, morcos leszek?
* Amikor a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak, frusztrálttá válok?
* Amikor a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak, panaszkodni kezdek?
* Be szoktam fejezni, amit elkezdek?
* Miként értékelem magam az állhatatosság terén?
Ha elbátortalanodtál, sose add fel harc nélkül. Semmilyen értékes dolog nem történik kitartás és energiabefektetés nélkül.
Amikor egy művész szobrot készít, kitartó a kőfejtésben. Ő nemcsak egyszer üt rá a kőre a kalapáccsal, és miután minden felesleges kődarab lehull, előhív egy csodálatos műalkotást. Kitartóan üti és üti addig, amíg le nem fejti teljesen a követ.
Ez az életre is igaz: Semmilyen igazán értékes dolog nem jön könnyen az életben. Kitartóan "ütögeted", kézbe veszed, és így apránként a te életed is Isten kegyelmének gyönyörű alkotásává formálódik.
A valóság az, hogy a nagyszerű emberek igazából közönséges emberek, rendkívüli elszántsággal. A nagyszerű emberek nem tudják, mit jelent feladni.
Jézus nevetett
„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az
én örömöm teljes legyen bennük. Én nekik adtam igédet, és a világ
gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a
világból való.” (János 17:13-14.)
Gondoltál már rá hogy Jézus nevetett-e? El tudod képzelni Őt örömteli emberként, tele humorral? Talán kegyelemmel és elfogadással ragyogtak a szemei?
Jézus azt mondja, hogy át akarja adni az ő örömét, mindazoknak, akik hisznek benne. (János 17:13.)
Ha folyton rosszallásunkat fejezzük ki és haragosak vagyunk akkor miért olyan meglepő, hogy a hitetlenek nehezen értik meg, hogy Jézus örömet tud hozni az életünkbe?
Egyszer beszélgettem azzal a színésszel, aki Jézust alakította a Máté Evangéliuma színdarabban. A legmeglepőbb számára az volt a színdarabban, hogy Jézus alakját örömmel kellett megtöltenie. Azt mondta, hogy a legtöbb darabban Jézust nagyon komolynak ábrázolják, miközben az evangélium Jézust örömmel telinek mutatja be.
A Máté Evangéliuma darab egyik jelenetében mikor Jézus meggyógyít egy embert, mindketten a földre esve, nevetve ölelik meg egymást. Boldog pillanat volt Jézus számára, ahogy meggyógyította azt az embert, és boldoggá tette azt az embert is ez az ajándék, amit kapott Jézustól.
Mel Gibson Passiója jól ismert arról, milyen véresen mutatja be Krisztus utolsó óráit, de van egy jelenet benne, ahol Jézus egy játékos beszélgetést folytat anyjával, Máriával. Mosolyog és nevet.
Az 1960-as évekbe visszatekintve, a Playboy magazin kiadott egy képet Jézusról, ahol nevet. Habár a magazin filozófiája szemben áll Istennel, ők úgy gondolták, hogy Jézus biztosan egy örömmel és lelkesedéssel teli ember volt, különben hogy tudta volna lenyűgözni a bosszankodó, ítélkező tanítókat? Ezzel persze tükröt is akartak mutatni a sok rosszalló, ítélkező kereszténynek.
Jézus azért jött, hogy élvezze az életet, és azt akarja, hogy mi is élvezzük (Máté 11:19.). Olyanná válni mint Jézus azt is jelenti, hogy megtanulunk nevetni és mosolyogni, az Ő örömével telve.
Gondoltál már rá hogy Jézus nevetett-e? El tudod képzelni Őt örömteli emberként, tele humorral? Talán kegyelemmel és elfogadással ragyogtak a szemei?
Jézus azt mondja, hogy át akarja adni az ő örömét, mindazoknak, akik hisznek benne. (János 17:13.)
Ha folyton rosszallásunkat fejezzük ki és haragosak vagyunk akkor miért olyan meglepő, hogy a hitetlenek nehezen értik meg, hogy Jézus örömet tud hozni az életünkbe?
Egyszer beszélgettem azzal a színésszel, aki Jézust alakította a Máté Evangéliuma színdarabban. A legmeglepőbb számára az volt a színdarabban, hogy Jézus alakját örömmel kellett megtöltenie. Azt mondta, hogy a legtöbb darabban Jézust nagyon komolynak ábrázolják, miközben az evangélium Jézust örömmel telinek mutatja be.
A Máté Evangéliuma darab egyik jelenetében mikor Jézus meggyógyít egy embert, mindketten a földre esve, nevetve ölelik meg egymást. Boldog pillanat volt Jézus számára, ahogy meggyógyította azt az embert, és boldoggá tette azt az embert is ez az ajándék, amit kapott Jézustól.
Mel Gibson Passiója jól ismert arról, milyen véresen mutatja be Krisztus utolsó óráit, de van egy jelenet benne, ahol Jézus egy játékos beszélgetést folytat anyjával, Máriával. Mosolyog és nevet.
Az 1960-as évekbe visszatekintve, a Playboy magazin kiadott egy képet Jézusról, ahol nevet. Habár a magazin filozófiája szemben áll Istennel, ők úgy gondolták, hogy Jézus biztosan egy örömmel és lelkesedéssel teli ember volt, különben hogy tudta volna lenyűgözni a bosszankodó, ítélkező tanítókat? Ezzel persze tükröt is akartak mutatni a sok rosszalló, ítélkező kereszténynek.
Jézus azért jött, hogy élvezze az életet, és azt akarja, hogy mi is élvezzük (Máté 11:19.). Olyanná válni mint Jézus azt is jelenti, hogy megtanulunk nevetni és mosolyogni, az Ő örömével telve.
Kényelmetlen területeken keresztül vezet az út a csodához
"Ekkor így szólt Illéshez az Úr Igéje: Menj a Szidónhoz tartozó Sareptába és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad. Így tehát Illés elment Sareptába." (1Kir 17:8-10a, NCV fordítás)
Amikor halálra vagy rémülve és sebezhető vagy, nem tudod
merre tartassz, azt sem tudod, hogy meddig fog tartani az út, és nem
tudod, hogy mi történik majd ha a végére érsz, mit teszel ilyenkor?
Emlékeznünk kell, hogy a csodához vezető út mindig nehéz terepen keresztül visz.
A Bibliában erre Illés történetében találunk példát, a 1 Királyok
17:8-10-ben: "Ekkor így szólt hozzá az Úr Igéje: Menj a Szidónhoz
tartozó Sareptába és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy
özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad. Így tehát Illés elment
Sareptába." (NCV fordítás)
Isten azt mondta Illésnek, hogy gyalogoljon több, mint 160
kilométert, egy száraz, veszélyes területen keresztül, ahol mindenki
tudta kicsoda ő és tudták, hogy Aháb király vérdíjat tűzött ki a
fejére. Amikor Illés végre Sareptába ért, egy nagyon szegény özveggyel
találkozott. Ennek az asszonynak kellett Illésről gondoskodni, de
hogyan tudna egy ilyen asszony Illésről gondoskodni, őt megvédeni, egy
olyan városban, ami pogányokkal van tele, akik gondolkodás nélkül
elbántak volna Illéssel?
A csodák nem történnek addig, míg minden nyugodt és minden a
legnagyobb rendben van. A csodák akkor történnek meg, amikor minden
nehéz és kusza. Illés nem azt válaszolta: "Istenem, 3 dolgot elnéztél
ebben a tervben. Először is, rossz irányba küldtél. Másodszor, rossz
városba. És harmadszor, a védelmem sincs ott biztosítva."
Illés csupán engedelmeskedett.
A csodához vezető út nem a komfortzónádon belül kanyarog.
Például:
- Amikor Mózes az ígéret földje felé vezette ki a népet a rabszolgaságból, először is a Vörös-tengeren kellett átkelniük.
- Mielőtt Dávid megölte Góliátot, a csatatérre kellett mennie.
- Isten azt mondta Jósáfátnak, hogy a kórus menjen a sereg előtt és végül győztek. Mit gondolsz, mekkora hite kellett legyen?
A csodák sohasem a komfortzónádban történnek, ahol minden
nagyszerű és kényelmes. Nincs szükséged csodákra, amikor minden rendben
van az életben. Csodákra csak akkor van szükség, amikor kisodródtál,
amikor halálosan félsz, amikor bizonytalan vagy, vagy épp, amikor
minden sarkon veszély leselkedik rád.
Olyan a helyzetben vagy jelenleg, melyben dolgok kicsit
kényelmetlenek - pénzügyileg, érzelmileg, kapcsolatok
tekintetében vagy fizikailag? Ideges vagy, egy kissé eltévedtél,
bizonytalan vagy? Gratulálok! Megvan az esélyed arra, hogy életedben
csoda történjen!
Isten csak annyit kér tőled, amennyit Illéstől kért:
engedelmességet. Mindezt azért, hogy láthasd, milyen csodát készített
az út végére.
Beszéljetek róla:
- Mit kér tőled Isten, amit nehéz megtenned?
- Mit szeretnéd, hogy Isten tegyen az életedben? Mivel jelzed azt, hogy csodát vársz Tőle?
- Kik azok az emberek, akik bátorítani tudnak téged a nehéz utakon, melyeket talán éppen most jársz?
Légy türelmes Istenhez és magadhoz
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Préd 3:1
patience.jpg
Ahogyan a szellemi érettségben növekszel, különféle utak vannak arra, hogy Istennel együtt munkálkodj ezen a folyamaton--
Hinned kell, hogy Isten munkálkodik az életedben még akkor is, ha te ezt nem érzed. A szellemi növekedés időnként unalmas munka. Egyik lépés a másik után következik. Fokozatos fejlődésre számíts.
A szellemi életednek évszakai is vannak. Néha a növekedésed rövid és nagyfokú kitörését tapasztalod (tavasz), amelyet a megerősödés és a próbák időszakai (ősz és tél) követnek.
Vezess egy naplót a megtanult leckékről. Ez nem egy határidőnapló, amibe eseményeket írsz, hanem jegyzet mindarról, amit éppen tanulsz. Írd le azokat a pillanatokat és leckéket, amit Isten tanít neked Önmagáról, az életedről, vagy bármi másról.
Az ok, amiért újra kell tanulnunk bizonyos leckéket az, hogy elfelejtjük azokat. Ha rendszeresen átnézed a szellemi naplódat, akkor sok felesleges szívfájdalomtól megkímélheted önmagad.
Mi gyakran sietünk, akkor is, amikor Istennek nem sietős. Néha talán csalódott vagy amiatt, hogy úgy tűnik, az életed lassan halad előre. Ne felejtsd, hogy Isten soha sem siet, mégsem késik el. Az egész életedet úgy használja fel, hogy felkészítsen arra a szerepre, amit az örökkévalóságban kapni fogsz.
patience.jpg
Ahogyan a szellemi érettségben növekszel, különféle utak vannak arra, hogy Istennel együtt munkálkodj ezen a folyamaton--
Hinned kell, hogy Isten munkálkodik az életedben még akkor is, ha te ezt nem érzed. A szellemi növekedés időnként unalmas munka. Egyik lépés a másik után következik. Fokozatos fejlődésre számíts.
A szellemi életednek évszakai is vannak. Néha a növekedésed rövid és nagyfokú kitörését tapasztalod (tavasz), amelyet a megerősödés és a próbák időszakai (ősz és tél) követnek.
Vezess egy naplót a megtanult leckékről. Ez nem egy határidőnapló, amibe eseményeket írsz, hanem jegyzet mindarról, amit éppen tanulsz. Írd le azokat a pillanatokat és leckéket, amit Isten tanít neked Önmagáról, az életedről, vagy bármi másról.
Az ok, amiért újra kell tanulnunk bizonyos leckéket az, hogy elfelejtjük azokat. Ha rendszeresen átnézed a szellemi naplódat, akkor sok felesleges szívfájdalomtól megkímélheted önmagad.
Mi gyakran sietünk, akkor is, amikor Istennek nem sietős. Néha talán csalódott vagy amiatt, hogy úgy tűnik, az életed lassan halad előre. Ne felejtsd, hogy Isten soha sem siet, mégsem késik el. Az egész életedet úgy használja fel, hogy felkészítsen arra a szerepre, amit az örökkévalóságban kapni fogsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése