Egyedül menni tovább
„Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:12)
Illés és Elizeus együtt voltak, amikor „…hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:11-12). Oswald Chambers írja: „Nem baj, ha az Illésedtől függsz, amíg Isten őt rendeli melléd. De Istennek nem az a szándéka, hogy maradjon, és bár azt akarod majd mondani: »Nem tudom folytatni«, mégis folytatnod kell.” Vannak idők az életben, amikor egyedül kell továbbmennünk, és Istentől kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Íme három bibliai példa: 1) Egyedül a Jordánnál. Itt Elizeus „fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és… az kettévált, Elizeus pedig átment rajta” (2Királyok 2:14). A Jordán folyó a halált jelképezi. Amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, és akire támaszkodtál, azt kérdezed: „Hogy menjek tovább egyedül?” Nem vagy egyedül, Isten veled van! 2) Egyedül Jerikóban. Itt Isten felhasználta Elizeust, hogy megtisztítsa a város mérgezett vizét (2Királyok 2:19-22). Nem kis feladat! Nem vagy biztos benne, hogy rád szabták. Ilyenkor mondja Isten neked is azt, amit Józsuénak mondott, amikor ő lett Izráel vezetője: „…Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). 3) Egyedül Bételben. Itt Elizeust nyilvánosan megszégyenítették, de Isten igazolta őt (2Királyok 2:23-24). Bétel azt jelenti: „Isten háza”; ide megyünk erőért, bár az emberek gyakran csalódást okoznak. Mégis tovább kell mennünk Istennel, tudva, hogy ő sohasem fog cserbenhagyni. Richard Exley mondta: „Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.”
Illés és Elizeus együtt voltak, amikor „…hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:11-12). Oswald Chambers írja: „Nem baj, ha az Illésedtől függsz, amíg Isten őt rendeli melléd. De Istennek nem az a szándéka, hogy maradjon, és bár azt akarod majd mondani: »Nem tudom folytatni«, mégis folytatnod kell.” Vannak idők az életben, amikor egyedül kell továbbmennünk, és Istentől kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Íme három bibliai példa: 1) Egyedül a Jordánnál. Itt Elizeus „fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és… az kettévált, Elizeus pedig átment rajta” (2Királyok 2:14). A Jordán folyó a halált jelképezi. Amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, és akire támaszkodtál, azt kérdezed: „Hogy menjek tovább egyedül?” Nem vagy egyedül, Isten veled van! 2) Egyedül Jerikóban. Itt Isten felhasználta Elizeust, hogy megtisztítsa a város mérgezett vizét (2Királyok 2:19-22). Nem kis feladat! Nem vagy biztos benne, hogy rád szabták. Ilyenkor mondja Isten neked is azt, amit Józsuénak mondott, amikor ő lett Izráel vezetője: „…Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). 3) Egyedül Bételben. Itt Elizeust nyilvánosan megszégyenítették, de Isten igazolta őt (2Királyok 2:23-24). Bétel azt jelenti: „Isten háza”; ide megyünk erőért, bár az emberek gyakran csalódást okoznak. Mégis tovább kell mennünk Istennel, tudva, hogy ő sohasem fog cserbenhagyni. Richard Exley mondta: „Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.”
Fogadd el önmagad!
„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Máté 22:39)
Csak akkor tudsz Isten tervének megfelelően szeretni másokat, ha egészséges módon szereted magad. Ha nem szereted magad, bizonytalanságban élsz, és mindig mások elismerését fogod keresni. Ha nem kapod meg, nagyot esel a magad szemében. Emiatt az életed messze alulmúlja a lehetőségeidet. Te vagy az egyetlen ember, akitől nem tudsz megszabadulni, tehát ha nem tanulod meg elfogadni önmagad, szánalomra méltó leszel. Állj meg, és gondold végig, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor olyan valakivel voltál együtt, akinek a társaságát egy cseppet sem élvezted. Milyen érzés volt?
Azokat a gondolatokat és érzéseket vetíted ki másokra, amelyek önmagaddal kapcsolatosan benned vannak, akár jó, akár rossz természetűek azok. Ezért ha azt szeretnéd, hogy mások jót gondoljanak rólad, legyen jó véleményed magadról; olyan, ami Isten Igéjén alapszik, és a megfelelő kapcsolatokból táplálkozik. Kétségtelen, hogy a Biblia óva int attól, hogy túlságosan nagyra tartsuk magunkat. De ne essünk át a ló túlsó oldalára sem! Ha folyamatos ön-elutasításban élünk, azzal állandó meghívót adunk a Sátánnak, aki mindig „…mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Ne játssz a kezére!
Pál azt írja: „… énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó…” (Róma 7:18). Ez azt jelenti, hogy azok a jó dolgok, melyek mégis benned vannak, annak a bizonyítékai, hogy Isten munkálkodik az életedben. Feltétlenül méltányold hát azokat! A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Ahelyett, hogy a hibáidra koncentrálnál, és rossz érzések töltenének el, ha magadra gondolsz, ismerd fel Isten jelenlétének, erejének és teljesítőképességének benned rejlő kincsét, és építs rá!
Csak akkor tudsz Isten tervének megfelelően szeretni másokat, ha egészséges módon szereted magad. Ha nem szereted magad, bizonytalanságban élsz, és mindig mások elismerését fogod keresni. Ha nem kapod meg, nagyot esel a magad szemében. Emiatt az életed messze alulmúlja a lehetőségeidet. Te vagy az egyetlen ember, akitől nem tudsz megszabadulni, tehát ha nem tanulod meg elfogadni önmagad, szánalomra méltó leszel. Állj meg, és gondold végig, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor olyan valakivel voltál együtt, akinek a társaságát egy cseppet sem élvezted. Milyen érzés volt?
Azokat a gondolatokat és érzéseket vetíted ki másokra, amelyek önmagaddal kapcsolatosan benned vannak, akár jó, akár rossz természetűek azok. Ezért ha azt szeretnéd, hogy mások jót gondoljanak rólad, legyen jó véleményed magadról; olyan, ami Isten Igéjén alapszik, és a megfelelő kapcsolatokból táplálkozik. Kétségtelen, hogy a Biblia óva int attól, hogy túlságosan nagyra tartsuk magunkat. De ne essünk át a ló túlsó oldalára sem! Ha folyamatos ön-elutasításban élünk, azzal állandó meghívót adunk a Sátánnak, aki mindig „…mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Ne játssz a kezére!
Pál azt írja: „… énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó…” (Róma 7:18). Ez azt jelenti, hogy azok a jó dolgok, melyek mégis benned vannak, annak a bizonyítékai, hogy Isten munkálkodik az életedben. Feltétlenül méltányold hát azokat! A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Ahelyett, hogy a hibáidra koncentrálnál, és rossz érzések töltenének el, ha magadra gondolsz, ismerd fel Isten jelenlétének, erejének és teljesítőképességének benned rejlő kincsét, és építs rá!
NE CSAK ÁLTALÁNOSSÁGBAN SZÓLVA!
„…megerősödvén a hitben… bővölködvén abban” (Kolossé 2:7 Károli)
A Kolosséban élő hívőknek ezt írja Pál az életvitelükről: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, meggyökrezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, a miképpen arra taníttattatok, bővölkedvén abban…” (Kolossé 2: 6-7 NKJV). A harmadik és negyedik fejezetben Pál nagyon részletesen és pontosan kifejti ezt. Eugene Peterson így adja vissza Pál szavait a The Message [Az Üzenet] című bibliaparafrázisában: „Krisztus békessége hangoljon egymásra titeket… Bármit tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek… Feleségek, értsétek meg, és támogassátok férjeiteket azzal, hogy engedelmeskedtek nekik úgy, hogy az a Mestert dicsőítse! Ti férfiak, szeressétek feleségeteket! Ne használjátok ki őket! Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek! Ez mindig megörvendezteti a Mestert. Szülők, ne legyetek túl kemények a gyermekeitekkel, nehogy összetörjétek lelküket! Szolgák, tegyétek meg, amit földi uraitok parancsolnak! Ne csak annyit, amennyi éppen megteszi! Tegyétek meg a tőletek telhető legjobbat! Szívből tegyétek, igazi Uratokért, Istenért, tudva, hogy elnyeritek fizetségeteket, amikor megkapjátok az Úrtól örökségeteket… ne takarózzatok a keresztyénségetekkel, ha rosszul végzitek a munkátokat… Ti urak, bánjatok szolgáitokkal méltányosan, legyetek velük igazságosak! Egy pillanatra se feledjétek, hogy ti is szolgáltok egy Urat – Istent a mennyben! Imádkozzatok szorgalmasan! Legyetek készenlétben, legyetek éberek! …Ésszel éljetek a kívülállók között! Használjátok ki a kedvező alkalmakat, hozzátok ki mindenből a lehető legjobbat! Beszédetek legyen kedves! A cél az, hogy a legjobbat érjük el másoknál…” (Kolossé 3:15-4:6 TM). Most hagyjuk az általánosságokat! Mit mondott neked Isten konkrétan ezekből az igékből?
A Kolosséban élő hívőknek ezt írja Pál az életvitelükről: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, meggyökrezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, a miképpen arra taníttattatok, bővölkedvén abban…” (Kolossé 2: 6-7 NKJV). A harmadik és negyedik fejezetben Pál nagyon részletesen és pontosan kifejti ezt. Eugene Peterson így adja vissza Pál szavait a The Message [Az Üzenet] című bibliaparafrázisában: „Krisztus békessége hangoljon egymásra titeket… Bármit tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek… Feleségek, értsétek meg, és támogassátok férjeiteket azzal, hogy engedelmeskedtek nekik úgy, hogy az a Mestert dicsőítse! Ti férfiak, szeressétek feleségeteket! Ne használjátok ki őket! Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek! Ez mindig megörvendezteti a Mestert. Szülők, ne legyetek túl kemények a gyermekeitekkel, nehogy összetörjétek lelküket! Szolgák, tegyétek meg, amit földi uraitok parancsolnak! Ne csak annyit, amennyi éppen megteszi! Tegyétek meg a tőletek telhető legjobbat! Szívből tegyétek, igazi Uratokért, Istenért, tudva, hogy elnyeritek fizetségeteket, amikor megkapjátok az Úrtól örökségeteket… ne takarózzatok a keresztyénségetekkel, ha rosszul végzitek a munkátokat… Ti urak, bánjatok szolgáitokkal méltányosan, legyetek velük igazságosak! Egy pillanatra se feledjétek, hogy ti is szolgáltok egy Urat – Istent a mennyben! Imádkozzatok szorgalmasan! Legyetek készenlétben, legyetek éberek! …Ésszel éljetek a kívülállók között! Használjátok ki a kedvező alkalmakat, hozzátok ki mindenből a lehető legjobbat! Beszédetek legyen kedves! A cél az, hogy a legjobbat érjük el másoknál…” (Kolossé 3:15-4:6 TM). Most hagyjuk az általánosságokat! Mit mondott neked Isten konkrétan ezekből az igékből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése