Hogy mi fiak lehessünk

    Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.             — Galata 4,4. 5.
A megtestesülés célja az volt, hogy az ember jogot kaphasson arra, hogy Isten gyermekévé legyen. (Ján. 1,12)
Az ember egyedül úgy válhat Isten gyermekévé, ha megkapja Isten természetét; ezért Krisztus eljött, hogy az ember megkaphassa az örök életet. (Ján. 10,10. 1Ján. 5,11. 12.) Az ember pedig csak azután kaphatta meg az örök életet, miután törvényesen meg lett szabadítva a sátán hatalmából. (Kol. 1,13. 14.)

?Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért parancsolom én néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.?

(V.Móz. 15:11)

?Isten az egész emberiségnek szánta a megváltás lelki és testi áldásait. Sokan zúgolódnak Isten ellen azért, mert a világ tele van ínséggel és szenvedéssel. Azonban az sohasem volt az ő terve, hogy ezek a szomorú állapotok uralkodjanak. Nem ő tervezte úgy, hogy az egyik ember bővelkdejék az élet fényűzésében, miközben a másik embernek a gyermekei kenyérért sírnak. Ő a jóindulatú adományozás Istene. Javakkal látta el e földet, mindenki számára elégséges és bőséges mértékben. Az a terve, hogy valamennyi teremtményének a szükségletét betöltse az ő megbízottain keresztül, akikre e javak kezelését bízta.

Sok hitvalló keresztény azonban, ahelyett, hogy szétosztaná az Úr ajándékait, a maga rövidlátó érdekeibe burkolózik és önző módon visszatartja embertársaitól ezeket az áldásokat. Miközben Isten elárasztja a földet az ő adományaival és megtölti a föld raktárait az élethez szükséges javakkal, mégis ínség és nyomor ütközik a szemünkbe mindenfelé... Az állítólagosan keresztény világban annyit költenek a pazarló hivalkodásra, hogy abból el lehetne látni az összes éhezőt, sőt mi több, fel lehetne ruházni minden mezítelent. Sokan vallják Krisztus nevét, miközben önző élvezetekre, erős italok-ra, költséges csemegékre, pazar házakra, bútorokra és ruhákra költik az ő pénzét. Ugyanakkor a szenvedők alig kapnak egy-egy sajnálkozó pillantást, együttérző szót... Micsoda nyomorúság él az úgynevezett keresztény országok szívében! Gondoljatok a szegények életkörülményeire nagyvárosainkban... Van aki azt gondolja, elég ha pénzt ad erre a célra. Ez azonban tévedés. A pénzadományok nem tölthetik be a személyes szolgálat szerepét. Helyes, ha adunk a javainkból és adhatnánk még sokkal többet is. Az Úr azonban erőnkhöz és lehetőségeinkhez mért személyes szolgálatot vár el valamennyiünktől.?

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 557, 580. l.)

Ragaszkodj az elhívásodhoz

Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát… Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az Ő saját végzése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte.

– 2 Timótehus 1:6,9

 Azt végzed, amire Isten elhívott?

Ha eddig nem gondolkoztál ezen, akkor talán különös kérdésnek tűnik. Talán kísértést érzel arra, hogy megvond a vállad, és azt mondd: „Ó, engem igazából nem hívott el Isten semmire. Nem vagyok pásztor, tanító, sem másmilyen szolgáló… Gondolom, – ahogy te mondanád – én csak egy kisujj vagyok Krisztus Testében.”

Hadd mondjak neked valamit: nem számít, ki vagy, Isten szent elhívást adott neked. Arra teremtett, és rendelt téged, hogy betölts egy szükséget Krisztus Testében, amelyet senki más nem tudna úgy betölteni, mint te.

Lehet, hogy arra hívott el Isten, hogy sikeres legyél az üzleti életben, és ezzel támogatni tudd anyagilag az Evangélium terjesztését világszerte. Lehet, hogy imádságra és közbenjárásra kaptál elhívást. Talán gyógyító szolgálatra a lakóhelyeden. De mindegy, mire irányul az elhívásod, mindenképpen fontos, és követned kell!

Ha te is olyan vagy, mint sok hívő, akiket ismerek, akkor talán hagytad, hogy az életedet annyira kitöltsék más dolgok, hogy egyszerűen nincs időd az elhívásod beteljesítésére. Talán annyira elborítanak az életed dolgai, hogy nem tudod elképzelni, hogyan férhetne bele még valami.

Az évek során egy pásztor barátom olyan sokféle szolgálatba bonyolódott bele, hogy majdnem összeomlott a teher alatt. A túlhajszoltság majdnem az életébe került. Végül egy éjszaka az Úr szólt hozzá, és azt mondta: „John, nem az elhívásod az, ami majdnem megölt téged, hanem minden más, amit hozzáadtál.”

Nekem is foglalkoznom kellett ezzel a saját életemben. Abba kellett hagynom bizonyos dolgokat, amelyet csak kötelességből végeztem. Meg kellett fegyelmeznem magam, hogy csak azt tegyem, amire Isten elhívott engem.

Határozd el magad, hogy imádkozol, és eltávolítod azokat a plusz dolgokat az életedből, amelyekre a saját akaratodból vállalkoztál. Gerjeszd fel Isten ajándékát, ami benned van. Kerülj vissza abba, amire elhívott.

Végül is, az elhívásod létfontosságú. Szent… és a tied. Soha ne hagyd, hogy elillanjon tőled.

Igei olvasmány:  ApCsel 9:1-20

TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS

"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12).

Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén. Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal. Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre. Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat. Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál.

Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban, hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned, észreveszed majd, hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz. Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a forrása és nem az Istenben való hit az eredménye. Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte? Van-e olyan tapasztalatod, ami drágább neked Uradnál? Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik. Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben és ezt mondod: "Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok."

Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél. Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.