Az alázatosnak kegyelmet ád
    

     Noha felséges az Őr, mégis meglátja az alázatost.
     138. zsoltár 6.
    
     Isten tehát lefelé néz. Felfelé nem nézhet, mert felette senki sincs. Oldalt se nézhet, mert senki sincs vele egyenlő. Csak lefelé nézhet. Így hát minél mélyebben, minél parányibb vagy, Isten szeme annál tisztábban lát.
     Egyszóval: Isten az alázatosakra és megvetettekre tekint. Az ismeri Istent helyesen, aki ezt tudja róla. Ebből a megismerésből születik aztán az Isten iránti hűség és szeretet, amely odaadó engedelmességre kész. Az igazi alázatos nem jutalomért alázatos, hanem önzetlen készséggel. Ő maga nem is tudja, hogy alázatos. A képmutató pedig nem érti, mért késik a dicsősége. Leplezett gőgjében nem elégszik meg csekély állapotával, hanem titkon egyre feljebb vágyik. Az igazi alázat sohse tudja, hogy alázat. Ha tudná, rögtön elbizakodnék e szép erény láttán. Csak odatapad mindenestül a kicsi dolgokhoz s szüntelenül ezekkel foglalkozik. S mivel ezek vannak a szeme előtt, önmagát nem láthatja, - észre sem veheti.

    
          Mentsd meg a kevélységtől,
          Elbízott önhittségtől
          Uram, híveidet;
          Ints, hogy sokkal tartozunk,
          Méltatlan szolgák vagyunk:
          Oh adj alázatos szívet.


Bűneink a tenger fenekén

?Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket,  a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,19).

   Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.
   Milyen nagy ígéret, hogy ?eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. Bűneink rabszolgává akarnak tenni minket, de az Úr győzelmet ad felettük. Hamarosan megtörik erejük, mint a kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.
   Milyen dicsőséges bűneink megsemmisítésének módja is. ?Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget ?a tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni. ?A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül. Nem valami sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a tenger fenekére. Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret és hála legyen érte Istenünknek!

EGY FÉRFIÚ

"Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát." Zakariás 6,10

Amit eddig az Ige képekben mondott, most itt van egy emberben, a neve: Csemete! A betlehemi gyermekből, a Csemetéből férfiú lesz. Egy ember, akiben maga az Úr van közöttünk. "Immánuel! Velünk az Isten!" Célhoz érkeztünk. Láthatjuk Jézust, Vele foglalkozhatunk. Az örökkévalóság Atyja testet öltött Jézusban. A Zakariás 9,9 is eljut a Megváltóhoz: "Örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te kirá-lyod!" Nem csak nekünk jön - személyesen neked. Minden lány a királyfit várja. Várd őt úgy, hogy jön az igazi, jön az én Királyom. A Csemetéből fa lesz. Érdekes a német fordítás, amikor Jézusról beszél, mint "Paradicsomnak szép élő fájáról", fáról beszél. Mikor a keresztről beszél, mint halott fáról, anyagról beszél. Tudjuk, mi az élő fa és mi a faanyag. Megdöbbentő volt számomra az Ige, hogy az élő fát kivágták, Csemetét kivágták, és kereszt lett belőle. Ott függ keresztalakban, kitárt karokkal az élő fa. Olyan jó, hogy ez lett a Csemetéből. Az advent vége, hogy Jézus meg akar születni szívedben. Készítetted-e Neki a helyet? Jézus eddig adta magát az Igében, Karácsonykor majd adja magát az úrvacsorában. Az ő testét és vérét fogadhatod be. Isten karácsonyi ajándékát fogadod be, amikor majd kenyér és bor képében magadhoz veszed. Aki hittel veszi, annak valóság. Azért volt advent, azért volt ítélet, repülő könyv, mérőedény, amikor mért téged, hogy elvegye a régit, és adjon egészen újat.

Eljött János, aki sem eszik, sem iszik és ezt mondják: "Ördög van benne!" Eljött az Embernek Fia, aki eszik és iszik és ezt mondják: "Ímé! A nagyétű és részeges ember! A vámszedők és bűnösök barátja!"

Máté 11,18-19

Uram!

Keresztelő János külső megjelenésével és komoly szavával egyaránt hirdette: Isten ítélete közel van. A szent Isten országába bűneivel senki be nem léphet. Ezért bűnbánatot és megtérést követelt. Te viszont Isten szeretetének gazdag ajándékaival jöttél. Olyan voltál, mint a tisztán csörgedező hűs forrás a szomjúságtól tikkadó ember számára. Mint az otthon békessége a kivert és hajszolt ember életében. Mint a megértő társ a magányosságban gyötrődő szívnek. Nem kellettek az embereknek. Mindkettőtöknek meg kellett halnotok. Jánosnak azért, mert nagyon komolyan vette az ítéletet, neked azért, mert még ennél is komolyabb volt számodra a szeretet.

Uram!

Egykor így ítéltek meg titeket az emberek. Mi ma nagyon nehéz időkben élünk. Ítélet ostora van rajtunk. Uram: taníts meg minket János szavára hallgatnunk és adj belénk megtérő szívet. Ma minden embertársunkkal együtt - annyi emberi gyűlölködés után - szeretetre szomjazunk. Uram: engedd ezt nálad megtalálnunk!

NEVÜNK AZ ÉLET KÖNYVÉBEN

       

  "Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5)

 

  Az a kifejezés, hogy "aki győz" arra figyelmeztet, hogy mindannyiunknak győznünk kell valami felett. Aki győz, az Krisztus igazságának fehér ruhájába öltözik, s róla írja a Biblia, hogy "nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." Ó, mekkora kiváltság győztesnek lenni, akinek nevéről maga a Megváltó tesz vallást Atyja előtt! És amikor győztesekként "fehér ruhákba" öltözünk, az Úr ugyanolyan valóságosan el fogja ismerni hűségünket, mint tette azt a korai keresztény egyház idejében. Az Úr elismerte, hogy "van Sárdisban egy kevés neved... akik nem fertőztették meg ruháikat", s mi is fehér ruhában járhatunk Megváltónkkal, mert engesztelő áldozata által érdemesnek talál arra.

  Drága barátaim, e bátorító ígéretek fényében mennyire kellene törekednünk arra, hogy olyan jellemet fejlesszünk ki, mely képessé tesz bennünket arra, hogy megálljunk az Isten Fia előtt! Csak azok tudják elviselni jelenlétének dicsőségét, amikor megjelenik "hatalommal és nagy dicsőséggel", akik igazságának ruháját öltötték fel magukra.
  Győztesnek lenni nagyon sokat jelent. Az ellenség befolyását és gonosz eszközeit állhatatosan vissza kell utasítanunk. Minden percben résen kell lennünk. Egyetlen pillanatra sem veszíthetjük szem elől Krisztust és hatalmát, mely megvéd minket a megpróbáltatás órájában. Kezünket az övébe kell helyeznünk, s így hatalmának ereje fenn fog tartani minket.
  Az Igaz Tanúbizonyság kijelenti: "adtam elődbe egy nyitott ajtót." (8. vers) Köszönjük ezt meg Istennek szívünkkel, lelkünkkel és ajkunkkal egyaránt, és tanuljunk meg úgy közeledni hozzá, mint egy nyitott ajtón keresztül, bízva abban, hogy szabadon járulhatunk hozzá kéréseinkkel, mert ő hallja azokat és válaszol is rájuk. Az ő erejébe vetett élő hit által segít nekünk, hogy erőt kaphassunk ahhoz, hogy - a győzelem biztos reményében - megharcoljuk a hit harcát. (Review and Herald, 1908. július 9.)

Szerető Mennyei Atyánk! Világíts meg minket örök fényeddel! Ámen.

Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. (Jn 3,19)

Mindannyian az Isten kegyelmére szoruló emberek vagyunk. Létünk megromlott, tudatunk és erkölcsünk lezüllött állapotban van, akaratunk rabságban vergődik. Ahogy Pál apostol figyelmeztetett: "Nincs kivétel". Mindannyian vétkeztünk, és képtelenek vagyunk helyzetünkön változtatni az Istennel való viszonyunk tekintetében. Ezért kegyelemre van szükségünk, amely kívülről tör be életünkbe, és gyökeresen átalakítja egész valónkat. Bizalommal és hittel gondolunk erre a kegyelemre, de rettegés és szorongás töltheti el a szívünket, amikor az ítéletről hallunk. Bár tudjuk, hogy Isten ítélete maradéktalanul igazságos, de az ítélet mindig magában hordoz egyfajta bizonytalanságot, amely abból fakad, hogy nem tudhatjuk, mi lesz a ránk vonatkozó ítélet végkimenetele. De a legmélyebb ellenállást mindenfajta ítélettel szemben az a gondolat váltja ki, hogy az ítélet is kívülről méretik ránk, egy felsőbb hatalomtól, amelynek ki vagyunk szolgáltatva. Ez az igeszakasz azonban lerombolja ezt a téves nézetet. Az ítélet azt jelenti, hogy eljött a világba - hozzánk, mindannyiunkhoz - a világosság, Krisztus. Ez a világosság a világon mindent olyannak mutat, amilyen valójában. Minden rejtegetett titok napvilágra kerül. Ez az igazság pillanata, amikor mindenki saját maga láthatja Krisztus világosságában, hogy milyenek voltak cselekedetei, emberi kapcsolatai, érzései, gondolatai, személyiségének önmaga előtt is lehazudott mélyrétegei. Láthatóvá lesz, ami addig sötétben volt. Ezért mondja Pál, hogy mindenkinek magának kell számot adnia cselekedeteiről az Isten előtt.

Urunk, Istenünk! Hálát adunk, hogy szívünket igéd világosságával töltöd be, hogy a te fényed erejével elfordulhassunk saját lelkünk sötétségétől, és a te tanításodat követve megtisztult szívünkből cselekedhessük a jót mindenkor a te dicsőségedre. Ámen.