2017. december 30., szombat

A KIRÁLY ÖRÖKÖSEI
       
  "Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." (Jel 21:7)
 
  Ne csüggedj el, ne légy kishitű! Bár érnek kísértések, bár bekerített a ravasz ellenség, mégis, ha Isten félelmét tartod szem előtt, nagyon erős angyalok fognak segítségedre sietni és a sötétség erői nem is versenyezhetnek veled. Jézus él. Ő azért halt meg, hogy utat készítsen a meneküléshez a bukott faj számára, s ma azért él, hogy közbenjárjon értünk és ígérete szerint majd az ő jobb keze felől lehessünk megdicsőülve. Reményedet vesd Istenbe! A világ a széles úton halad és amint te a keskeny úton jársz és fejedelemségekkel és hatalmasságokkal kell megvívnod, és ellenségek szembeszállásával kell találkoznod, emlékezz arra, hogy gondot viselnek rád. A segítség Őrá hárul, az egyetlen hatalmasra, és általa biztosan megszerezheted a győzelmet.
  Jöjjetek ki közülük, és ti az enyéim lesztek, mondja Isten, és különüljetek el és a Magasságos Isten fiai és leányai lesztek. Micsoda ígéret ez! Ez egy örökbefogadás, mely nektek szól, hogy a királyi család tagjai lehettek, s a mennyei ország örökösei. Ha egy földi uralkodó megtisztel valakit, vagy kapcsolatba kerül valakivel, az a hír azonnal bejárja a napilapokat, és felizgatja az irigyeket, akik sajnálják, hogy ők miért nem olyan szerencsések. De van Valaki, aki mindenek felett uralkodik, a Világegyetem királya, minden jó dolog szerzője; s Ő azt mondja nekünk: fiaimmá és leányaimmá lesztek, eggyé válok veletek, a királyi család tagjai és a mennyei király gyermekei lesztek.
  Pál apostol figyelmeztet: "Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket." (2Kor 7:1) Miért nem tesszük meg ezt, amikor olyan megbízásunk és kiváltságunk van, hogy a fenséges Isten gyermekei lehetünk, és a mennyei Istent Atyánknak szólíthatjuk? (Review and Herald, 1870. május 31.)


Álljatok meg a hitben!
    
     Ragaszkodjunk vallásunkhoz.
     Zsidókhoz írt levél 4, 14.
    
     Ha száz évig élnék is még, s Isten kegyelméből a múlt, jelen és jövő minden háborúságát lecsendesíthetném is, jól tudom, hogy mindez nem biztosítana nyugalmat utódainknak, mert az ördög él és uralkodik. Ezért könyörgöm is a kegyelem óráját és nem kívánom többé az életet. Ti, kik utánunk jöttök, szorgalmatoskodjatok csak szintén teljes komolysággal a könyörgésben és igében, őrizvén híven az Istentől vett kicsi viharlámpát. Vigyázzatok, készüljetek, mert az ördög minden órában belökheti az ablakot, kiránthatja az ajtót, feltépheti a tetőt, hogy kioltsa világosságtokat.
     Józanok legyetek azért és vigyázzatok: Az ördög nem alszik, nem is vesztegel, se el nem pusztul ítélet napjáig. Te, meg én meghalunk, de amikor mi már rég halottak leszünk, az ördög akkor is ugyanaz marad, aki volt s nem tud felhagyni háborgásaival. Krisztus, mi szerelmes Urunk, ki széttapostad a fejét, jövel s szabadíts meg minket végre dühöngéseitől!
    

          A jövőbe ha néz szemünk,
          Ködbe borul utunk,
          Csak te tudod jó Istenünk,
          Hová s merre jutunk.
 

AZ IMÁDKOZÓ DÁNIEL

"Dániel pedig... bement az ő házába... ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett Istene előtt." Dániel 6,10

Amikor az igazgatók megíratták a királlyal a végzést, Dániel ugyanazt csinálja, mint addig. Ami az Úrtól való, az örök. Ha az Úrtól kaptad az életed rendjét, semmi kívülről jövő dolog nem változtathat rajta. "Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem" (Zsid 10,38). Ha az Úr tenyerén nyugszik az életed, ha azt tetted, amit ő mondott, megállhatsz úgy, mint máskor. Dániel be sem csukta az ablakait, nyitva voltak Jeruzsálem felé. Mennyei kapcsolatot jelent. Mennyei állampolgár volt, nem tartozott a perzsák birodalmához. Dániel az Úrra nézett, onnan vette az erőt. Életveszélyes helyzetben volt, világosan tudja, hogy az orosz-lánok vermébe vetik érte. De vesz erőt - nyitva van az ablaka! Imádkozás közben tartsd nyitva az ablakod. Isten gyermeke egy olyan fa, amelynek gyökerei a mennyben vannak, felülről veszi a táplálékot. Megmozdulhat a föld, de levelei nem hervadnak, és gyümölcse meg nem szűnik. Dániel mondhatta volna, most nem térdelek le, ha berohannak az igazgatók, ne lássák, hogy imádkozom. De Dániel mozdíthatatlanul az Úrban lévő ember. Minden Krisztusban élő embernek rejtett forrása az imádság. Az igazgatók imádkozva találják Dánielt, és rohannak a királyhoz - "Nem megírtad-é a tilalmat?" Szegény király, nem tudja, miről van szó. Mindent meg akar tenni estig, hogy megmentse Dá-nielt. Mint Pilátus is - Jézust. Dánielt bedobták az oroszlánok vermébe, és ráteszik a követ, mint amikor Jézust betették a sírba - és lepecsételik, hogy semmi ne változhassék meg.


Eredj haza a tieidhez és jelentsd meg nekik, mely dolgot cselekedett veled az Úr és mint könyörült rajtadMárk 5,19
Uram!
Az evangéliumok olvasása közben már többször föltűnt nekem, milyen sok embert küldtél vissza otthonába, munkakörébe, miután megsegítetted és meggyőzted őket szabadító hatalmadról. Csak a tizenkettőt tartottad magadnál - egy ideig. De mennybemeneteledkor őket is elküldted a nagyvilágba. Nem tudom, helyes nyomon járok-e, amikor így gondolkozom: Te a tieidből nem akartál zárt közösséget alkotni. Mi az egyház híveiből szívesen alakítunk valamiféle utazó társaságot, akik az egyház ablakából kitekintenek Isten csodás világának szépségeire. Holott Te a tieidnek a hírnök szerepét szántad. Föladatuk: elhirdetni a bűn rabságában sínylődőknek, hogy nem kötelesek a bűn zsoldjában szolgálni, mert Te kiváltottad őket. Akik akaratodat így teljesítették a múltban, azok evangéliumod csodás hódításának voltak a tanúi. Mi pedig, féltékeny magunkbazárkózásunk közben egyre csak fogyunk és veszünk.

Uram!

Te tudod: ez a gondolatom nem a vasárnapi istentisztelet órája ellen emelkedik föl bennem. Hiszen ott erősíted meg lelkemben diadalod fölötti örömömet. Csak arra kérlek: tégy engem hírnököddé, és küldj el a hétköznapok elkeseredett küzdelmében álló társaimhoz. Bizonyságtévő szavamnak, főként pedig szabadságra jutott életemnek Te adj meggyőző erőt.


Tökéletes szeretet


?...szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1).

   Ez a tény alapjában véve ígéret, hiszen az Úr ma is az, aki egykor volt, és Ő ma is úgy szereti az övéit, mint egykor tanítványait - és ez mindig is így lesz.
   Szerette őket - és ez volt a csoda! Hogy Ő szerette az embert valaha is, az a legnagyobb csoda. Ugyan, mi szeretnivaló volt azokban a szegény tanítványokban, és mi szeretnivaló van bennem?
   De ha egyszer megszeretett, akkor lényéből kifolyólag állhatatos marad a szeretetben. Szeretetből nevezi a hívőket ?az övéi"-nek - és milyen kitüntető cím ez! Vérén vásárolta meg és drága kincsének vallja őket. Mivel az övéi lettek, soha nem hagyja el őket. Mivel szeretett gyermekeivé lettek, soha nem szűnik meg szeretni őket. Téged sem szűnik meg szeretni soha.
   ?Mindvégig" szerette őket - tehát egészen haláláig a szeretet uralkodott szívében. De ez a szó azt is jelenti, hogy mindhalálig, azaz a lehető legnagyobb szeretettel. Ennél jobban nem szerethette volna őket, hiszen Önmagát adta értünk. Más fordításban így olvassuk: tökéletesen a végcélig. Bizony, tökéletes szeretettel árasztotta el őket, amelyben nem volt semmi fogyatkozás, semmi ellenkezés, semmimeggondolatlanság, semmi hűtlenség, semmi fenntartás.
   Ilyen szeretet Jézus Krisztus szeretete népe minden egyes gyermeke iránt. Magasztaljuk hát szeretetét zengedező énekkel!


Uram! Add, hogy valóban örülhessek az örömhírnek!


Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (1Jn 4,9)

Sokszor nagyon könnyen hangzik fel ez a mondat: Isten szeret. Gyakran igazán nehéz élethelyzetekben mondják nekünk, vagy mondjuk mi másoknak. Viszont legtöbbször bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy ez nemcsak igaz, hanem nagyon fontos állítás is egyben, mégsem tudunk vele mit kezdeni, nem érezzük a magunkénak. Rá kell döbbenünk arra, hogy Isten szeretete nemcsak valami mindenféle élethelyzetre alkalmazható, általános, olcsó közhely. Hanem nagyon is kézzelfogható, történelmi, véres valóság. A Mindenható nem egyszerűen a távolból, szelíden mosolyogva szeret bennünket, hanem Jézusban a mi piszkos, zűrzavaros világunkba ereszkedett le. Olyan lett, mint mi magunk. Vállalta az egyszerű emberré alázkodást, a szenvedést és a kínhalált. És ez már nem intézhető el egy kézlegyintéssel, mert nemcsak légből kapott okoskodás, hanem itt történik, a mi valóságunkban. Nehéz mindezt úgy szavakba önteni, hogy ne váljon közhellyé. De meg kell éreznünk, hogy itt többről van szó általános életbölcsességeknél. Itt van szó az igazi életről, és rólunk.

Mondogassuk, hogy Péter és Pál örülhet a Megtartónak, de nékem, szegény bűnösnek e drága kincshez semmi jogom?! De ha nem a tied, akkor hát kié? Tán bizony a ludak, récék és tehenek kedvéért jött a Krisztus? Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak a képében jött volna el. Ő azonban ember Fia lett. (Luther)

Istenem! Köszönöm a te szeretetedet. Köszönöm, hogy ilyen megaláztatást vállaltál értem, és emberré lettél. Add, hogy megérthessem a karácsonyi örömhírt, és átélhessem azt, hogy mindennek hozzám is van köze. Segíts, hogy megérezhessem: személyesen hozzám jöttél közel. Ámen.

A szőlőműves

    Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.              — János 15,1.
Az én mennyei Atyám a Gondviselő.
Ő az Oltalmazó.
Ő a Pártfogó.
Ő az Eltartó.
Ő a Nevelő.
Ő a Tanító.

A „szőlőművesnek” fordított görög szó mindezeket a jelentésárnyalatokat tartalmazza. Ahogy a szőlőműves gondozza a szőlőtő vesszeit, úgy gondozza Isten Krisztus Testének szőlővesszeit. És ne feledd, Isten a szeretet!


Felkészülés az Úr napjára

Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az Ember Fia.
(Lukács 12, 40)

Mi az igazi készenlét? Ha várunk Jézusra, mint ahogyan a szolgák várják az ő urukat. Várjuk-e feszülten az Ő eljövetelét, vágyakozunk-e megjelenésére? (2 Tim 4, 8). A menyasszony örömmel várja a menyegzőt. Vagy szívesebben vesszük, ha ez a nap még távol van? Úgy gondolkozunk, mint a haszontalan szolga? (Lk 12, 45). - Övezzétek fel derekatokat, azaz legyetek készen az indulásra! Aki pihenni tér, megoldja derekán az övet, de aki útra készül, felveszi azt. Amikor az Úr jön, szabadnak kell lenni az övéinek minden földi megkötöttségtől. Mindent ott kell hagyni és késedelem nélkül sietve az Úr elé menni! Akit a földiek kötnek, az nem találkozhat az Úrral (Lk 17, 31). Ezért: vigyázzatok!

Az igazi készenléthez tartozik az égő lámpa is. Mindenekelőtt a hit fénye égjen szívünkben. De a szeretet fényének is világítani kell és a reménység lobogó fáklyája mutassa az utat előre. Ha a hit, szeretet és reménység által világosságot árasztó emberek vagyunk, akkor az Úrra emlékeztetünk, aki fényben és dicsőségben jön el. Hasson át minket a tisztaság és a szentség fénye: az Úr Jézus, a világ világossága. Csak azoknak lesz részük az első feltámadásban, akik élő kapcsolatban vannak vele (1 Thess 4, 16; 1 Kor 15, 23). Gondoskodjunk bőségesen olajról, törekedjünk a Lélek teljességére. Jel 19, 8 szerint legyünk teljesek az igazsággal.


„Megmosták ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Nem elég egyszer megtisztulni, a finomabb foltocskáknak is el kell tűnniök. Ezeket csak a növekvő fényben ismerjük fel, de akkor ne nyugodjunk mindaddig, amíg el nem törölte őket a Bárány vére és szeplő nélkül jelenhetünk meg előtte! Akkor megadatik majd nekünk, hogy felöltözhetünk ragyogó tiszta fehérbe. Ez a megdicsőült test fénylő ruhája, amit csak az új ember kap, aki Jézus igazságában és tisztaságában áll Isten előtt, dicsőségesen.

És végül: „Imádkozzatok, hogy méltókká legyetek és megállhassatok az Embernek Fia előtt!" Imádság által nyerjük el Isten erejét; Isten jelenlétének fényébe lépünk, amely mindent felfed. Szívünket emeljük fel Őhozzá, merüljünk el kegyelme gazdagságában, így az élet gondjai, az érzékiség nem uralnak minket, hanem felkészülünk az Úr napjára, s részünk lesz az első feltámadásban.


Győzelemre születtünk


Azért beszéltem ezeket néktek, hogy tökéletes békességetek és bizodalmatok legyen énbennem. E világon nyomorúságotok, megpróbáltatásotok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot.

– János 16:33[5]


 Jézus azt mondta, hogy amíg a világban élsz, lesznek problémáid. (Biztosíthatlak felőle, valóban így van!) De te nem csupán a világban élsz. JÉZUSBAN vagy a világban, és ez adja a különbséget. Őbenne vagy, és Ő már legyőzött minden létező problémát.

Isten gyermekeként nem egy legyőzött ember vagy, aki próbál győzedelmeskedni. Te győztes vagy, és a sátán próbál kirabolni téged abból a győzelemből, ami már a tiéd.


Amikor Jézust életed Urává tetted, beleszülettél a győzelembe… mert a Győztes a bensődbe költözött. Gondolkozz el ezen. A győztes Jézus. A Felkent. A megdicsőült és feltámadt Úr. A Világegyetem Ura.


Fel a fejjel, barátom! Legyen „tökéletes békességed és bizodalmad”. Maga Jézus él benned!

Igei olvasmány:  János 16:15-33



MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...

"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).

Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről. "Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24). Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik. A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit. Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni. Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek!


Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk. Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett. Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk. Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek. Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk. Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság. De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai.

Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.


?Mindenestől megmutattam nektek, hogy ilymódon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni...?
(Ap.csel. 20:35)

?Az az Úr kívánsága, hogy követői körültekintően bánjanak egymással. Emeljék fel, állítsák talpra és gyógyítsák egymást!... Gyakran találkoztok majd lelkekkel, akik kísértés nyomása alatt állnak. Nem tudhatjátok milyen vadul küzd velünk Sátán. Vigyázzatok, nehogy elcsüggesszétek őket, mert ez csak a Kísértőt segíti... Mindig megalázó, ha valaki rámutat a hibáinkra. Ne tedd ezt még keserűbbé, felesleges, elítélő bírálattal. A rideg kritika elcsüggeszt, sötétté és boldogtalanná teszi az életet.

Testvéreim, jobb, ha szeretettel, mint szigorúsággal próbáltok meggyőzni valakit. Amikor a tévelygő rádöbben hibájára, vigyázz el ne pusztítsd az önbecsülését! Ne sérteni, sebezni igyekezz, hanem bekötözni és gyógyítani. Senkinek sem annyira érzékeny, kifinomult a természete, mint az Üdvözítőé. És milyen türelmet nyilvánít irántunk! Hordoz minket, gyengeségeinkkel, tudatlanságunkkal, hálátlanságunkkal és csökönyösségünkkel együtt. Minden tévelygésünk, keményszívűségünk ellenére is, még mindig felénk nyújtja kezét. Hozzánk intézett felhívása így hangzik: ťszeressétek egymást, amint én szerettelek titeket...Ť (Jn. 13:34)

A lobbanékony természetet és az akaratosságot könnyebben megszelídíti a szeretet és a bátorítás szava, mint a hibakeresés és kárhoztató bírálat, amit a tévelygő fejére olvastok. A Mester üzenetét a Mester lelkületével kell átadnunk.?

(Bizonyságtételek VII. kötet, A gyülekezeti fegyelem c. fejezetből)
A tűzben


„Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót…” (Dániel 3:30 NIV)

A tüzes kemencébe vetett három héber ifjú története négy dologra ébreszt rá minket: 1) Az Istennek való engedelmesség nem mentesít a bajoktól. Ne várd azt, hogy a világ mindig megértsen és értékeljen téged! Nézz Krisztusra: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (János 1:4-5). 2) Nem vagy egyedül – Isten veled van a bajban. Amikor Nabukadneccar király benézett a tüzes kemencébe, azt mondta: „… négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” (Dániel 3:25). A tűz, ahelyett, hogy elpusztította volna őket, leégette róluk a köteleket, amikkel meg voltak kötözve, és szabaddá tette őket. Bátorodj hát fel! Lehet, hogy úgy érzed, hogy a körülmények megkötöznek, bekorlátoznak és bezárnak, de Isten veled van! Ő meg fog védeni, és győztesen fog kihozni belőle. 3) A problémád a bizonyságtételeddé lesz. Mások figyelnek téged. Amiben ők bíznak, az nem működik, és most azon tűnődnek, vajon az, amiben te bízol, működik-e. A te Isten iránti hűséged és az, hogy Ő közbelép a te érdekedben, úgy fogja megérinteni az életüket, ahogyan a teológiád sohasem tudná. Babilonban mindenki tudta, hogy a három héber ifjú miben hisz, de azt is tudni akarták, hogy „Működik mindez a tűzben is?” Igen! 4) A gondok túloldalán nagyszerű áldások várnak. „Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában.” Ez egy szentírási alapelv: ha hűséges vagy egy nehéz helyzetben, akkor Isten magas pozíciót bízhat rád.
A Teremtőd az Atyád szeretne lenni

„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Ján.1, 11-12

Már beszéltünk arról, hogy miért is nem figyelünk Istenre, és ha őszinték akarunk lenni, az egyik oka ennek az, hogy nem akarjuk, hogy Isten ott legyen az életünkben. Mi akarunk lenni az Isten. Mi akarjuk irányítani az életünket. Azt gondoljuk: "Isten, te maradj meg a te oldaladon én is megmaradok az enyémen."

De ez így nem működik. Te már megismerted az Urat. Már érezted mennyire szeret, és azt is megtanultad hogyan szeresd Őt viszont. De az emberi természetünk azt mondja: "Nem gondolom, hogy az Isten útján kellene járnom. Azt hiszem, én többet tudok, mint Isten. Azt gondolom, én Istennél jobban tudom, mi tenne engem boldoggá, ezért megmaradok a saját tervemnél."

Szóval, hogy is fog ez működni? Már elérted minden célodat és minden álmod beteljesült? Teljesen meg vagy elégedve? Olyan az életed, amilyet szerettél volna, hogy legyen? Az igazság az, hogy valójában csalódások és problémák vannak az életedben.

Miért? Mert a te terved sem működik és az én tervem sem. A mi terveink, Istentől függetlenül soha nem is fognak működni.

Ezért kell Jézus Krisztusnak helyet készítenünk az életünkben. Én ezt megteszem, és így megismerhetem az én Teremtőmet és Megváltómat, aki szeret engem. Tehát nem gondolod, hogy ha beszélnél magával a Teremtővel és elolvasnád a használati utasítást (a Bibliát), akkor az élet sokkal egyszerűbb lenne?

A Biblia azt mondja: " (Jézus) A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;" Ján.1, 11-12

Tehát, ha kapcsolatba lépek Jézussal, akkor Isten családjának a tagja leszek. Isten az Atyám lesz abban a pillanatban, amint a bizalmamat a fiára, Jézusra helyezem. Isten mindenki Teremtője. Isten mindenkit szeret, de Ő az egyetlen olyan Atya, akinek úgy lehetsz a családtagja, ha hiszel az Ő fiában Jézusban.






Fejleszd ki Isten látásmódját az életedre

“Tehát továbbra is mindenkinek prédikáljuk Krisztust, felhasználva minden bölcsességet, hogy intsünk és tanítsunk mindenkit annak érdekében, hogy így mindenkit Krisztusban érett emberként vigyünk Isten jelenlétébe." (Kol 1:28, NCV fordítás)

A szellemi növekedés második mércéje a látásmód. A látásmód az, hogy valamit azért értesz meg, mert egy más nézőpontból tekintesz rá. Ez az a képesség, hogy valaki felfogja, hogy a dolgok miként kapcsolódnak össze, és ezután ítéli meg az egymáshoz viszonyított fontosságukat.

Szellemi értelemben véve ez azt jelenti, hogy az életet Isten látószögéből szemléljük. A Bibliában a "megértés", "bölcsesség" és "ítélőképesség" szavak mind a látásmóddal vannak kapcsolatban. A megfelelő látásmód ellentétei a "kemény szív", az "elvakultság" és "a "butaság".

A 103. Zsoltár 7. verse a következőt mondja: "Megismertette [az ÚR] útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival." Izrael népének látnia kellett, amit Isten tett, de Mózesnek meg kellett értenie, hogy Isten miért is tett úgy. Ez a különbség a tudás és a látásmód között. A tudás az, amikor megtudjuk, hogy Isten mit mondott és tett. A látásmód az, amikor megértjük, hogy Isten miért mondta vagy tette azt.

A látásmód megválaszolja az élet "miért" kérdéseit.

A Biblia azt mondja, hogy a nem hívő embereknek nincs szellemi rálátásuk dolgokra (1Kor 2:14). Hasonlóképpen, ha nem tudjuk más nézőpontból is látni a dolgokat, az a szellemi éretlenség jele (1Kor 3:1-2, 13:11, 14:20). Ennek ellenkezője is igaz: ha más nézőpontból is tudjuk látni a dolgokat, az a lelki érettség bizonyítéka. A Zsid 5:14 szerint "A kemény eledel az éretteknek van, akik a gyakorlat során megedzették érzékeiket, hogy különbséget tegyenek a jó és a rossz között." (NASB fordítás)

Rengeteg előnye van annak, ha megtanulunk mindent Isten szemszögéből nézni:

* segít Istent jobban szeretni - Minél jobban megértjük Isten természetét és útjait, annál jobban tudjuk őt szeretni. Pál úgy imádkozott, hogy "Bárcsak képes lennél te és Isten minden gyermeke megérezni és megérteni, hogy milyen hosszú, milyen széles, milyen mély és milyen magas az Ő szeretete" (Ef 3:18, LB fordítás).
* segít ellenállni a kísértésnek - Amikor egy helyzetet Isten nézőpontjából szemlélünk, akkor megértjük, hogy a bűn hosszútávú következményei sokkal súlyosabbak, mint azok a rövidtávú örömök, amiket a bűn felkínálhat. Egy megfelelő szemléletmód nélkül a természetes hajlamainkat követjük. "Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet." (Péld 14:12, NIV fordítás)
* segít a próbákban - Ha Isten nézőpontjából látjuk az életet, akkor rájövünk, hogy "...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..." (Róm 8:28), és hogy "...hitetek próbája állhatatosságot eredményez" (Jak 1:3). Jézus azért volt képes a keresztet elviselni, mert Isten nézőpontjából látta a dolgokat. (Zsid 12:2) Túllátott a fájdalmon, és a rá váró örömre nézett.
* megvéd minket a hibáktól - Soha nem volt még ekkora szüksége a keresztényeknek arra, hogy meggyökerezzenek az igazságban, mint ma. A többelvűség egy nagyon zavarodott kultúrát hozott létre. A probléma ugyanis nem az, hogy a kultúránk nem hisz semmiben, hanem, hogy mindent elhisz. Egy megfelelő látásmód tudná ezt orvosolni.

Amikor a hívők - az újak és az érettek egyaránt - tudásra és megfelelő látásra is szert tesznek, akkor az eredmény kőkemény lesz: "Akkor már nem leszünk olyanok mint a gyermekek, akik állandóan másban hisznek, csak azért, mert valaki valami mást mondott, vagy okosan hazudott és úgy állította be a hazugságot mintha igazság lenne" (Ef 4:14, LB fordítás).

Beszéljünk róla:

* Milyen közelmúltbeli helyzetben használtad inkább a tudásodat és nem Isten bölcsességét?
* Ha Isten nézőpontjából látod a dolgokat, akkor ez miként segít neked elfogadni a Jakab 1:3-at: "tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez"?

Jézushoz hasonlóvá válni 2014-ben

"Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!" (Lk 15,22)




A tékozló fiú történetében a fiatalabb testvérrel szoktunk azonosulni, magunkat tékozló fiúként látva, ahogy megtérünk Istenhez.

Néhányan közülünk még az idősebb fiúval is azonosulunk, ráébredve, hogy bűnös módon neheztelést táplálunk azok iránt, akiket Isten kegyelmében részesít, pedig mi - helytelenül - őket "kevésbe jó keresztényeknek" ítéljük meg, mint magunkat.

De gondoltunk-e valaha is arra, hogy Isten azt kívánja, hogy a tékozló fiú atyjával azonosuljunk, aki "nem rója fel a rosszat", miközben a látóhatárt kémleli, minduntalan reménykedve, hogy fia hazatér. (1Kor 13,5)

Ne feledjük, mi úton vagyunk, hogy Jézus által a mennyei Atyához hasonlatosak legyünk, szívünk legyen olyan, mint az övé, elménk mint az övé, figyelmünk forduljon mások felé, mint az övé. Arra hívattunk el, hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk, s mikor hasonlítunk Jézusra, hasonlítunk az Atyára is. (Jn 10,30)

Az emberek meglátják majd bennünk a családi hasonlatosságot, mint a fiakban és lányokban. Látni fogják, hogy Atyánk érettsége mint munkálkodik bennünk és általunk. Célunk, hogy a hit atyjává, forrásává legyünk, élő példája annak, hogy az Atya milyen könyörülettel fordul mindenki felé.

Őszintén megvallom, a gondolat, hogy a hit atyjává váljak, éppoly idegenül hangzik számomra, mint számodra elhinni azt, hogy a hit forrásává érhetsz. Tulajdonképpen lehetetlennek tűnik, mégis, ez az, amivé válnunk kell.

Mi az, ami meggátol abban, hogy érettebb kereszténnyé válj 2014-ben?

Oswald Chambers-t idézve: "Nem akarsz szent lenni, vagy nem hiszed, hogy Isten szentté tehet?"
Békesség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Te látod véges elménk izgatott kérdéseit a végtelenről, s jól tudod, hogy válaszaidat oly sokszor meg sem értjük. Kérünk Téged légy kegyelmes hozzánk, s add nekünk minden értelmet felülmúló békességedet, hogy szeretni tudjunk! Ámen


Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
Jak 1,21
Megértést segítő szövegkörnyezet: 19-20. és 22. versek

Jakab apostol józan tanácsaival, az élet normalitását segítő ajánlásaival valahogyan kívül marad a teológia általános érdeklődésén. Ebben a "szalmalevélben" - ahogyan Luther nevezte ezt az apostoli iratot - nincsenek 'vérmisztikás' megigazulástani tételek, s azok logikailag érthetetlen, csak a kiváltságosak (kiválasztottak?) számára "egyértelmű" magyarázatai. Aki kicsit is belegondolt az Ószövetség vérrel kapcsolatos teológiai megállapításaiba, az hamar rájön, hogy ott valami alapvető értelmezésbeli probléma van az EgyIstennel kapcsolatban... A pusztai népek korabeli 'véres' rítusai ugyanis egészen mást célt szolgáltak: démonűző szerepük volt. A vándorlás állandó bizonytalanságában biztos pontként szolgáltak ezek a visszatérő, véráldozattal egybekötött istentiszteletek...

De kicsoda az Isten? Minden ember életében legalább egyszer felvetődő egzisztenciális kérdés ez. Az Isten örök, változatlan, Mindenható EGY, Teremtője az egész látható és nemlátható világmindenségnek, Ő alkotta a világösszetartó erőket, melyekben benne foglaltatnak a kvantumfizikai törvények éppenúgy, mint az ÉLET mind a mai napig megmagyarázhatatlan csodái. Nos, ez a - emberi kategória szerinti - Legfelsőbb Intelligencia, a Mindenható Teremtő Isten - nem igényli a "véresáldozatokat"... nem kell "kibékíteni", s természetesen 'üzletelni' sem lehet Vele, hogy valamit készséggel megteszünk Neki, ha Ő is megtesz nekünk valamit... Amíg azonban az ember azt képzeli, (Ne csinálj magadnak faragott képet! - azaz ne próbáld meg elképzelni!) hogy Isten befolyásolható rítusokkal, liturgikus cselekményekkel, eladdig semmit nem értett meg az Isten ISTEN-ségéből. Isten ugyanis nem ember, ahogyan az ember sem Isten.

Kicsoda hát az Isten? Ő a Teremtő Erő, a Lélek, Aki miatt létezik minden, s Aki nélkül nem lenne semmi sem, amire azt mondjuk: van. Isten, Isten, Akit az ember nem tud kibékíteni, de nem is kell, mert a Szeretet Istene nem haragtartó, gyűlölködő, az Isten ugyanis maga a SZERETET... Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, mert ha ezt az igazságot nem zárjuk szelíden a szívünkbe, akkor lelkünk örökké nyugtalan marad. Márpedig mindenki, lelkének legmélyén a megelégítő békesség ugyán vágyakozik! (A gonosz ember sem önmagától gonosz, hanem azért mert kínozta és kínozza a szeretet hiánya!) A krisztuskövető ember életminősége éppen abból fakad, hogy tudja, napi hitharcain keresztül el kell vetnie magától minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is - vagyis meg kell üresítenie szívét -, és szelíden be kell fogadnia az evangélium igéit, mely egyedül képes megtartani lelket, azaz képes el nem múló békességet adni, melyen keresztül földi létünkben beleszövődhetünk Isten álmaiba...

Isten...

A mai nap imádsága:
Uram! Számtalan helyzetben kinyilvánítottad gondviselő szeretetedet, hálás is vagyok érte. Azért adj nekem türelmet mások és önmagam elviseléséhez és adj nekem készséget a jóra, s erőt mások és a magam terheinek elhordozására! Ajándékozz meg engem, s minden szerettemet a Te mindent felülmúló békességeddel, hogy ne tiltakozzam, hanem belesimuljak életemmel teremtői akaratodba! Ámen

Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten,
aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Jn 1,18

Jézus Krisztus megítélése - Isten volt vagy sem - mindenkinek a személyes hitének kérdése, az viszont történelmi tény, hogy az elmúlt két évezred meghatározó Embere volt... Hatása államra, művészetekre, vallásos gondolkodásra megkérdőjelezhetetlen. Aki ezt a tényt kisebbíteni próbálja, az szélsőséges, primitív vagy egyszerűen csak tudatlan. Az, hogy mi lesz a következő két évezredben, az egyedül a Teremtő Isten dolga, aki mégis jóslásokba bocsátkozik, az egyszerűen csak népszerűséget keres.

János megismétli azt, ami újra és újra előjön a Szentírásban, hogy ti. Istent soha senki nem látta. Utólag egy-két kiváltságos igen: pl. Illés próféta; kendőn keresztül Mózes; dicsőséges füstoszlopban és tűzoszlopban a vándorló nép a pusztában. Színről színre azonban soha senki... Milyen isten az ilyen? Az ilyen isten: AZ Isten, a Vagyok, Aki Vagyok! Meglátni a láthatatlant, azaz a hatásokból, tapasztalásokból, a látványból, az okozatból következtetni az Okra - a bölcsesség maga. Meglátni a betlehemi történésben az új korszak hajnalát a káldeus tudós papok kiváltsága... A tudás, az Istent kereső-kutató élet királyi méltóságra emel minden embert. Aki keresi a "lényeget", a Végső Isteni Akaratot, az élet értelmét az Istenben - az királyi gyermek... ennél nagyobb státus nincs, ennél magasabb méltóság nem létezik itt a Földön.

Istennek úgy volt tetszésére, hogy teremtettségének lényegét a "kicsiknek" jelentse ki először. Azoknak, akik az életet a maga istenes egyszerűségében élték: a pásztoroknak. Nem királyoknak, császároknak, üzletembereknek vagy politikusoknak, hanem azoknak, akik születés és halál, növekedés és elmúlás természetközeliségében éltek. Isten Fia ugyanis az Életben, az Életért jelent meg ebben a világban. Testtélételének célját a napkeleti bölcsek nyilvánítják ki, amikor aranyat, tömjént és mirhát hoznak ajándékba, s imádják (adoratio) a megszületett gyermeket. Az arany utal Jézus királyi tisztére, a tömjén a főpapira, a mirha pedig a prófétaira, a beteljesülésre, azaz: "Benne lett minden ígéret igenné és ámenné..."

Hitünk szépsége, hogy úgy beszélünk Istenhez, hogy Ő szavakban soha nem válaszol. Ő azonabn Mindenható Isten, aki szavak nélkül is jól meg tudja értetni magát velünk, s az imádságos csöndben, a "belső szobánkban" kinyilvánítja nekünk akaratát. Ahogyan az anyja ölében fekvő gyermeknek sem kell elmagyarázni, hogy mi a szeretet, az Isten "kebelén" megpihenő léleknek sem kell parancsba adni, mit az ő Teremtőjének akarata. A világba jött Fény jelenlétével kinyilvánítja, hogy le akarja rombolni a sötétséget, mely a tudatlanságból, a félelemből, s a gonoszságból táplálkozik. A világba jött Fény pecsétet tett az Isten igazságára, hogy az Élet a legnagyobb kincs, mert benne, csakis itt a "földiben" van lehetőségünk felfedezni a legnagyobbat: Isten magát, létünk értelmét és célját.

Jövőnk - életünk...


A mai nap imádsága:

URam! Adj nekem tiszta szívet, s igéd világosságát, hogy úgy éljek, s azt tegyem, ami mindannyiunk javát és üdvösségét szolgálja! Ámen


Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?... Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! .
Ézs 55,2a és 3a

Régi zsigeri reakciója az Istentől elfordult embernek, hogy ha "krízis-szagot" fog, akkor vulgárisan szólva: "spájzol"! Azaz menekít. Ma ezt úgy mondják szép gazdasági szakfogalommal, hogy: befektet. Ki ebbe, ki meg abba... A "Fektessen aranyba!"-reklám-szlogen persze nem a "bérből és fizetésből élő" átlagembernek szól (vagyis nekünk), ahogyan azoknak a mondatoknak sem mi vagyunk a célcsoportja, melyekkel többmilliós "árelőnnyel" kecsegtetve autóvásárlásra buzdítanak.

Az anyagvilággal megbolondított ember eleddig úgy hitte, hogy ha pénzét bankba teszi, akkor majd a pénze ott "dolgozni" fog -, ez azonban ugyanolyan hazugság, mintha azt mondanánk: "Sose halunk meg!" A pénz ugyanis nem dolgozik, mivel a kamat nem más, mint emberi, hazug kitaláció. A bálványozott pénz az soha nem törli le a könnyet a szenvedő arcáról, s nem teszi a súlyos beteg alá az ágytálat... A pénznek ugyanis nincs "lelke", a pénz nem él, az csak egy színes papiros, amihez az emberek legkülönfélébb álmokat ragasztanak! A pénznek nincs se szaga, se íze... a pénzt nem lehet megenni -, de még az aranyat sem! Akkor mitől olyan értékes? Nem az! Csak azt hiszi az ember, hogy az...

Isten úgy teremtette meg ezt a csodálatos világot, hogy abban - ez volt az Ő eredeti isteni szándéka - minden "ingyen van": az energiától kezdődően a csemege-paprikán át a lazacig, de az ember "boltot csinált"(!) az egész világból, s pénzt csinál mindenből és ezért azt is kiárulja, amit nem lenne szabad: tudást, szabadságot (értsd: fegyveres megoldást kínál a béke, a biztonság, az emberi méltóság megszerzésére - jóllehet ez "alapból" járna mindenkinek) szerelmet, jogot és emberi szerveket... hogy csak néhányat említsünk. Ez azonban végzetes elárulása Isten tervének, mert Ő nem ezt akarta/akarja - s szívünk mélyén mi se -, de ez a bűnbe-ragadt világ önmagától már nem tud változtatni rajta... marad a keserves sóvárgása a megváltás után.

Milyen nyomorúság az, amikor az ember a legdrágábból (az idejéből) - hiszen a pénze az feláldozott szabadidejéből lesz (normális esetben!) -, a leghaszontalanabbnak (amit könyörtelenül megesz a moly és rozsda) áldoz! Így történt meg, hogy a nyugati jóléti világ a fogyasztásba fektette bele minden energiáját, az élvezeteket, az élményt kereste mindenhol, s most idegesen kapkod: mert rájött, hogy a konzumálás hosszú távon nem lehet cél, s hogy most "nincs embere", aki letörölné a könnyet a szenvedő arcáról, s a súlyos beteg alá tenné az ágytálat... Elöregedett társadalomban 67 évre felemelt nyugdíjkorhatárral sem lehet már megmenteni a jövőt! A végén mégis a JóIstennek "lesz igaza", s nem a múlandóval spekuláló embernek, hogy a legjobb(!) jövőbeli befektetés mégiscsak a gyermek... A régi igazság újra érvényesül: a Föld azé, aki teliszüli, s a jövő kultúrája azé, aki imádkozik érte!

Egy nehéz esztendő küszöbén állunk... Fenyeget minket a fizetésképtelenség, a konfliktusok erőszakos/diktatórikus megoldásának rémképe, a növekvő munkanélküliség, emelkedő energia-, és élelmiszerárak, s mindenekelőtt a megkeményedő, túlélésre-verő emberszívek megsokasodása. Ha mindezekhez hozzáteszünk egy kis időjárási szélsőséget (miért ne?), politikai tanácstalanságot (nem kell hozzá prófétai tehetség), akkor hamar körvonalazódik, hogy ez bizony egy IGAZI KRÍZIS-HELYZET. A hívő ember azonban tudja, hogy Isten a krízisben is Isten marad, s hogy ha az ember meg akar szabadulni szorult helyzetéből, akkor bizony vissza kell térnie az isteni princípiumokhoz...

Ha ez így lesz, akkor 2012 még a nagy megtérések éve is lehet! Mindenesetre a keresztény ember derűsen realista (nem naiv optimista!), mert nem emberekben reménykedik, hanem bizalmát mindenkor az Istenbe veti...


Nyugalomért

A mai nap imádsága:

Uram! Életem megoldatlan kérdéseit eléd viszem... Szabadíts meg gyötrelmeimtől, hogy derűsen élhessem mindennapjaimat!
Ámen


Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.
Máté 6,34

Jézus szavai mindig helytállóak. Nemcsak azért mert igazak, s lelkünk mélyéből néha-néha felfakadó ősigazságokkal egybecsengenek, hanem azért, mert mindig a lényegit közvetíti. Az ember aggódása egyenes arányban van istentelenségével... minél nagyobb materiális vágyai vannak, annál nagyobb az aggódása: vajon megszerezheti-e magának, s ha igen, akkor meddig birtokolhatja? Ugyanakkor vannak nem anyagi természetű aggódásaink is, melyek ettől függetlenül, sőt talán jobban is, alapjaiban meggyengíthetik életkedvünket: Rám köszönt-e a boldogság? Megtalálom-e életem testi-lelki párját? Részesülök-e az élet egyik legnagyobbik ajándékában a gyermekáldásban?

Van tehát miért aggódni... Mások törtetése horzsolja lelki világunkat, s naponta a magunk életének beteljesületlen vágyai kísértenek minket. Testünk fenntartása, gyermekeink etetése, taníttatása, egyszóval az élet, bőven ad lehetőséget az aggodalmaskodásra... ha nem akarunk e terhek alatt végérvényesen meggörbülni, akkor megoldást kell találnunk. Az evangéliumi mondatokra mindig érdemes odafigyelni! Nemcsak azért, mert a mintegy 70 Jézus-biográfiából (evangéliumból) a kanonizáció során csak a négy legjobb került be az Újszövetségbe, hanem azért is mert ezek olyan tudást közvetítenek a maguk szimbólikus nyelvezetében, amelyet ha csak közelítőleg megértünk, akkor is hétköznapjaink küzdelmeihez nem mindennapi erőforrásra találunk.

A holnap felől való aggódás a mát mérgezi. A most pillanatát, mely azonnal múlttá merevedik... s ha múlt nyomasztó teher, akkor az élet lendületét veszíti. Az élet márpedig lendület, mozgás, célirányos futás... ahogyan a folyó folyamatosan változik, kanyarog, zuhatagok törik meg útját, s sok patak vize duzzasztja - no meg szennyvízcsatornák hordaléka -, de a folyó (az Én) ugyanaz maradok... A nagy kérdés: Életem folyama mennyire ad életet más "halaknak", s mennyire táplálkozhatnak belőlem a folyóparti fák?

Az aggódás a céltalanságból fakad: ti. nem tudom, hogy hová tart/folyik az életem. Aki nem lát túl az atomi rezgések világán, annak az "életvég" a könyörtelen belecsapódást jelenti a matériába... Aki azonban meri álmodni az Istent, az nemcsak megéli az "Isten tenyerén hordoztatás" csodáját, de távlatot nyer itt és hite szerint odaát is... Tehát: "Ne aggódjatok!" ...egyelőre még itt vagyunk, s szabadon dönthetünk...

Tisztaság...


A mai nap imádsága:

Tiszta gondolatokat adj nekem Uram! Áldásodat add nekem, hogy élhessek törvényeid szerint! Ámen


Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben.
1 Thessz 4,3-6

Bármennyire is szeretjük a szabadságot, a szabadság nem egyenlő a korlátok-nélküliséggel. Rend, törvény nélkül az elemi erők, amik mozgatják emberlétünket, bizony csak ártanak. Isten mindenhová letette a "névjegykártyáját"... Legyenek az élővilág csak mikroszkóppal látható részei vagy a természet szabad szemmel is látható csodái: Isten nagysága mindenben visszatükröződik. Aki bölcsül - azaz visszahajlik az Istenhez -, az jól tudja, hogy aki Isten teremtői akaratába belesimul, az maga is "rend-párti".

Ez a rend azonban nem a hatályos jogszabályokkal egyező rend! Egy adott ország törvényes rendje számtalan helyen ellenkezhet nemcsak az Isten törvényével, de az 1948. december 10-én, éppen 60 éve elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával is. Így vannak diktatúrák sajnos a 21. században is... Isten rendje azonban egészen más! Ez a rend - vagy annak töredezett emlékképe - minden ember szívében ott lakozik. Ezért van többek között lelkiismeretfurdalásunk is: nagyon jól tudjuk, hogy mi a rossz (törvénytelen), s mi a jó (a törvényes).

Az Isten törvényének életünk végéig történő küzdelmes elfogadása a szentelődés. Megszentelődni azt jelenti: elfogadni az Isten igazságát - munkában, emberi kapcsolatokban egyaránt. Aki kiállhatatlan munkatárs, az férjnek feleségnek is kiállhatatlan; aki ember a hétköznapokban, az ember életének intim részleteiben is. Aki a szenvedélyek rabja (birtoklás, alkohol, játék, szex, stb.) az nem tud tisztán gondolkodni az élet egyéb területein, hiszen ami számára a legfontosabb (aminek a rabja) az irányítja őt.

Megcsalni másokat csúnya dolog, de istentelen magatartással mások megsebzésén túl végül is önmagunkat véreztetjük el... Erőtlenné válunk abban, ami Életünk koronája, legnagyobb ajándéka: Isten megismerésének páratlan lehetősége.