A KIRÁLY ÖRÖKÖSEI

       
  "Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." (Jel 21:7)
 
  Ne csüggedj el, ne légy kishitű! Bár érnek kísértések, bár bekerített a ravasz ellenség, mégis, ha Isten félelmét tartod szem előtt, nagyon erős angyalok fognak segítségedre sietni és a sötétség erői nem is versenyezhetnek veled. Jézus él. Ő azért halt meg, hogy utat készítsen a meneküléshez a bukott faj számára, s ma azért él, hogy közbenjárjon értünk és ígérete szerint majd az ő jobb keze felől lehessünk megdicsőülve. Reményedet vesd Istenbe! A világ a széles úton halad és amint te a keskeny úton jársz és fejedelemségekkel és hatalmasságokkal kell megvívnod, és ellenségek szembeszállásával kell találkoznod, emlékezz arra, hogy gondot viselnek rád. A segítség Őrá hárul, az egyetlen hatalmasra, és általa biztosan megszerezheted a győzelmet.
  Jöjjetek ki közülük, és ti az enyéim lesztek, mondja Isten, és különüljetek el és a Magasságos Isten fiai és leányai lesztek. Micsoda ígéret ez! Ez egy örökbefogadás, mely nektek szól, hogy a királyi család tagjai lehettek, s a mennyei ország örökösei. Ha egy földi uralkodó megtisztel valakit, vagy kapcsolatba kerül valakivel, az a hír azonnal bejárja a napilapokat, és felizgatja az irigyeket, akik sajnálják, hogy ők miért nem olyan szerencsések. De van Valaki, aki mindenek felett uralkodik, a Világegyetem királya, minden jó dolog szerzője; s Ő azt mondja nekünk: fiaimmá és leányaimmá lesztek, eggyé válok veletek, a királyi család tagjai és a mennyei király gyermekei lesztek.
  Pál apostol figyelmeztet: "Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket." (2Kor 7:1) Miért nem tesszük meg ezt, amikor olyan megbízásunk és kiváltságunk van, hogy a fenséges Isten gyermekei lehetünk, és a mennyei Istent Atyánknak szólíthatjuk? (Review and Herald, 1870. május 31.)

Álljatok meg a hitben!

    
     Ragaszkodjunk vallásunkhoz.
     Zsidókhoz írt levél 4, 14.
    
     Ha száz évig élnék is még, s Isten kegyelméből a múlt, jelen és jövő minden háborúságát lecsendesíthetném is, jól tudom, hogy mindez nem biztosítana nyugalmat utódainknak, mert az ördög él és uralkodik. Ezért könyörgöm is a kegyelem óráját és nem kívánom többé az életet. Ti, kik utánunk jöttök, szorgalmatoskodjatok csak szintén teljes komolysággal a könyörgésben és igében, őrizvén híven az Istentől vett kicsi viharlámpát. Vigyázzatok, készüljetek, mert az ördög minden órában belökheti az ablakot, kiránthatja az ajtót, feltépheti a tetőt, hogy kioltsa világosságtokat.
     Józanok legyetek azért és vigyázzatok: Az ördög nem alszik, nem is vesztegel, se el nem pusztul ítélet napjáig. Te, meg én meghalunk, de amikor mi már rég halottak leszünk, az ördög akkor is ugyanaz marad, aki volt s nem tud felhagyni háborgásaival. Krisztus, mi szerelmes Urunk, ki széttapostad a fejét, jövel s szabadíts meg minket végre dühöngéseitől!
    

          A jövőbe ha néz szemünk,
          Ködbe borul utunk,
          Csak te tudod jó Istenünk,
          Hová s merre jutunk.

 

AZ IMÁDKOZÓ DÁNIEL

"Dániel pedig... bement az ő házába... ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett Istene előtt." Dániel 6,10

Amikor az igazgatók megíratták a királlyal a végzést, Dániel ugyanazt csinálja, mint addig. Ami az Úrtól való, az örök. Ha az Úrtól kaptad az életed rendjét, semmi kívülről jövő dolog nem változtathat rajta. "Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem" (Zsid 10,38). Ha az Úr tenyerén nyugszik az életed, ha azt tetted, amit ő mondott, megállhatsz úgy, mint máskor. Dániel be sem csukta az ablakait, nyitva voltak Jeruzsálem felé. Mennyei kapcsolatot jelent. Mennyei állampolgár volt, nem tartozott a perzsák birodalmához. Dániel az Úrra nézett, onnan vette az erőt. Életveszélyes helyzetben volt, világosan tudja, hogy az orosz-lánok vermébe vetik érte. De vesz erőt - nyitva van az ablaka! Imádkozás közben tartsd nyitva az ablakod. Isten gyermeke egy olyan fa, amelynek gyökerei a mennyben vannak, felülről veszi a táplálékot. Megmozdulhat a föld, de levelei nem hervadnak, és gyümölcse meg nem szűnik. Dániel mondhatta volna, most nem térdelek le, ha berohannak az igazgatók, ne lássák, hogy imádkozom. De Dániel mozdíthatatlanul az Úrban lévő ember. Minden Krisztusban élő embernek rejtett forrása az imádság. Az igazgatók imádkozva találják Dánielt, és rohannak a királyhoz - "Nem megírtad-é a tilalmat?" Szegény király, nem tudja, miről van szó. Mindent meg akar tenni estig, hogy megmentse Dá-nielt. Mint Pilátus is - Jézust. Dánielt bedobták az oroszlánok vermébe, és ráteszik a követ, mint amikor Jézust betették a sírba - és lepecsételik, hogy semmi ne változhassék meg.

Eredj haza a tieidhez és jelentsd meg nekik, mely dolgot cselekedett veled az Úr és mint könyörült rajtadMárk 5,19
Uram!

Az evangéliumok olvasása közben már többször föltűnt nekem, milyen sok embert küldtél vissza otthonába, munkakörébe, miután megsegítetted és meggyőzted őket szabadító hatalmadról. Csak a tizenkettőt tartottad magadnál - egy ideig. De mennybemeneteledkor őket is elküldted a nagyvilágba. Nem tudom, helyes nyomon járok-e, amikor így gondolkozom: Te a tieidből nem akartál zárt közösséget alkotni. Mi az egyház híveiből szívesen alakítunk valamiféle utazó társaságot, akik az egyház ablakából kitekintenek Isten csodás világának szépségeire. Holott Te a tieidnek a hírnök szerepét szántad. Föladatuk: elhirdetni a bűn rabságában sínylődőknek, hogy nem kötelesek a bűn zsoldjában szolgálni, mert Te kiváltottad őket. Akik akaratodat így teljesítették a múltban, azok evangéliumod csodás hódításának voltak a tanúi. Mi pedig, féltékeny magunkbazárkózásunk közben egyre csak fogyunk és veszünk.

Uram!

Te tudod: ez a gondolatom nem a vasárnapi istentisztelet órája ellen emelkedik föl bennem. Hiszen ott erősíted meg lelkemben diadalod fölötti örömömet. Csak arra kérlek: tégy engem hírnököddé, és küldj el a hétköznapok elkeseredett küzdelmében álló társaimhoz. Bizonyságtévő szavamnak, főként pedig szabadságra jutott életemnek Te adj meggyőző erőt.

Tökéletes szeretet

?...szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1).

   Ez a tény alapjában véve ígéret, hiszen az Úr ma is az, aki egykor volt, és Ő ma is úgy szereti az övéit, mint egykor tanítványait - és ez mindig is így lesz.
   Szerette őket - és ez volt a csoda! Hogy Ő szerette az embert valaha is, az a legnagyobb csoda. Ugyan, mi szeretnivaló volt azokban a szegény tanítványokban, és mi szeretnivaló van bennem?
   De ha egyszer megszeretett, akkor lényéből kifolyólag állhatatos marad a szeretetben. Szeretetből nevezi a hívőket ?az övéi"-nek - és milyen kitüntető cím ez! Vérén vásárolta meg és drága kincsének vallja őket. Mivel az övéi lettek, soha nem hagyja el őket. Mivel szeretett gyermekeivé lettek, soha nem szűnik meg szeretni őket. Téged sem szűnik meg szeretni soha.
   ?Mindvégig" szerette őket - tehát egészen haláláig a szeretet uralkodott szívében. De ez a szó azt is jelenti, hogy mindhalálig, azaz a lehető legnagyobb szeretettel. Ennél jobban nem szerethette volna őket, hiszen Önmagát adta értünk. Más fordításban így olvassuk: tökéletesen a végcélig. Bizony, tökéletes szeretettel árasztotta el őket, amelyben nem volt semmi fogyatkozás, semmi ellenkezés, semmimeggondolatlanság, semmi hűtlenség, semmi fenntartás.
   Ilyen szeretet Jézus Krisztus szeretete népe minden egyes gyermeke iránt. Magasztaljuk hát szeretetét zengedező énekkel!

Uram! Add, hogy valóban örülhessek az örömhírnek!

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (1Jn 4,9)

Sokszor nagyon könnyen hangzik fel ez a mondat: Isten szeret. Gyakran igazán nehéz élethelyzetekben mondják nekünk, vagy mondjuk mi másoknak. Viszont legtöbbször bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy ez nemcsak igaz, hanem nagyon fontos állítás is egyben, mégsem tudunk vele mit kezdeni, nem érezzük a magunkénak. Rá kell döbbenünk arra, hogy Isten szeretete nemcsak valami mindenféle élethelyzetre alkalmazható, általános, olcsó közhely. Hanem nagyon is kézzelfogható, történelmi, véres valóság. A Mindenható nem egyszerűen a távolból, szelíden mosolyogva szeret bennünket, hanem Jézusban a mi piszkos, zűrzavaros világunkba ereszkedett le. Olyan lett, mint mi magunk. Vállalta az egyszerű emberré alázkodást, a szenvedést és a kínhalált. És ez már nem intézhető el egy kézlegyintéssel, mert nemcsak légből kapott okoskodás, hanem itt történik, a mi valóságunkban. Nehéz mindezt úgy szavakba önteni, hogy ne váljon közhellyé. De meg kell éreznünk, hogy itt többről van szó általános életbölcsességeknél. Itt van szó az igazi életről, és rólunk.

Mondogassuk, hogy Péter és Pál örülhet a Megtartónak, de nékem, szegény bűnösnek e drága kincshez semmi jogom?! De ha nem a tied, akkor hát kié? Tán bizony a ludak, récék és tehenek kedvéért jött a Krisztus? Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak a képében jött volna el. Ő azonban ember Fia lett. (Luther)

Istenem! Köszönöm a te szeretetedet. Köszönöm, hogy ilyen megaláztatást vállaltál értem, és emberré lettél. Add, hogy megérthessem a karácsonyi örömhírt, és átélhessem azt, hogy mindennek hozzám is van köze. Segíts, hogy megérezhessem: személyesen hozzám jöttél közel. Ámen.