2017. március 6., hétfő

A legfontosabb készség, amit megtaníthatsz gyermekednek


„…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15)

A boldog élet kulcsa a jó döntéshozás. Ez azonban nem olyan készség, amivel egyesek születésüktől fogva áldottak, míg mások valamilyen veleszületett fogyatékosság miatt rossz döntéshozók. A bátorság, tanultság vagy az élettapasztalat nem tesz automatikusan jó döntéshozókká. Bölcs dolog, ha időt töltesz jó döntéshozókkal, de nem fog átragadni rád. Minél hamarabb megtanítod ezt a készséget gyermekeidnek, annál jobb (ld. Példabeszédek 22:6). Tanítsd meg tehát gyermekeidnek a következő alapelveket:
1) A döntéseidnek következményei vannak. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy életüket nem körülményeik irányítják, hanem döntéseik. Talán azt hiszed, hogy gyermekeid ezt maguktól tudják, de ez nem így van. Gyermekkorukban még nehezen fogják fel az „ok és okozat” törvényét, mert agyuk csak később, serdülőkorban éri el azt a fejlődési szakaszt, hogy ezt megértse. A „Mégis mit gondoltál?” kérdés csak a szokásos vállrándítást és üres tekintetet fogja eredményezni. Nem mintha ostobák volnának, de tanácsokra, útmutatásra van szükségük. 2) Mindig van választási lehetőség. A gyerekek általában tehetetlennek és reménytelennek érzik magukat, ha negatív körülményekkel szembesülnek. Hajlamosak fekete-fehérben gondolkodni, azt a következtetést vonják le, hogy a dolgok vagy mindenestől jók, vagy mindenestől rosszak. Tanítsd meg őket az átfogóbb gondolkodásra, mondd el, hogy lehetnek ugyan a dolgok rosszak, de attól még választhatjuk, hogy jó döntést hozunk velük kapcsolatban. A „vagy-vagy” gondolkodás miatt sok gyermekből lesz pesszimista, akaratgyenge, könnyen manipulálható, depressziós felnőtt. Ám, ha tudják, hogy mindig van lehetőségük a jó döntést választani, ez megőrzi őket attól, hogy körülményeik irányítsák életüket.
„…amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7)
Valaki azt mondta: „Ha kilométerekben méred, az élet nehéz. Ha centiméterekben, akkor sima ügy.” Ahhoz, hogy jól menjen az életük, gyermekeidnek meg kell tanulniuk a helyes gondolkodásmódot. Tanítsd meg őket arra, hogy tegyenek fel kérdéseket maguknak! 1) Mik a lehetőségeim ebben a helyzetben? Vigyázz azonban, hogy megfelelő lelkülettel tanítsd őket erre! Ha lecsapsz rájuk, mint egy szélvihar, menekülni fognak előled. Inkább beszélgess velük, tarts ötletbörzét, írjatok le minden felmerülő lehetőséget! Mondd, hogy ilyenkor nincsenek rossz válaszok, semmire sem fogjátok azt mondani, hogy ez buta ötlet, minden javaslatot mérlegelni fogtok. Ezzel serkented kreatív gondolkodásukat, biztatva őket arra, hogy saját gondolataik legyenek.
2) Melyik lehetőség milyen haszonnal jár? A cél nem az, hogy rákényszerítsd őket valamire, hanem hogy ők maguk felfedezzék és megragadják az igazságot. Ez pedig csakis türelemmel és nem nyomásgyakorlással lehetséges. Kérd meg őket, hogy sorolják fel, melyik előnyöket tartják fontosnak!
3) Milyen negatív következményei lehetnek az egyes választási lehetőségeknek? A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni. Nincs is ezzel baj, ez is része annak, hogy megtanulják a vetés és aratás isteni ok-okozat törvényét. Bizony sok felnőtt is elkerülhetett volna sok késő bánatot, ha odafigyel erre a törvényre. Ne prédikálj dörgedelmesen arról, milyen szörnyűek lehetnek a következmények. Tanítsd meg őket, hogy megkérdezzék maguktól: „Hajlandó vagyok elfogadni a következményeket? Hogyan fognak változtatni az életemen?”
4) Milyen személyes értékek kapcsolódnak ehhez a döntéshez? Az értékrendünkön alapuló döntések segítenek a jó utat választani ahelyett, hogy a legkisebb ellenállás felé haladnánk. Érzékeltesd velük, hogy bizonyos Isten szerinti értékek a legfontosabbak, mint az igazmondás, megbízhatóság, hűség, felelősségvállalás, együttérzés, barátság, önmegtagadás, bátorság, becsület, hit stb. Magyarázd el ezeket egyszerűen és kisgyermekek számára érthetően, de ne mulaszd el a lehetőséget!
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy tegye fel magának a következő két kérdést: 1) „Hogy fogom érezni magam utána?” A döntéseinket követő érzések tovább élnek: az önbecsülés vagy a szégyen, a pozitív vagy a negatív önértékelés. Tetteink végül múlttá válnak, de hozzájuk kötődő gondolataink továbbra is formálják jövőnket. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23). Azok a gyermekek, akiknek egészséges az önbecsülésük, kevésbé keverednek bele olyan dolgokba, mint a felelőtlen szexualitás, drogok, alkohol, antiszociális vagy törvénysértő magatartás. Az önbecsülés és az önértékelés olyan belső mércék, amelyeket nem szívesen hágunk át. Ha megadjuk magunkat önző döntéseknek, az olyan, mintha létünk legbelső lényegét adnánk fel – Istentől kapott lelkünket.
2) „Mit fognak gondolni döntésemről, és hogyan fogják magukat érezni azok az emberek, akiket nagyra tartok?” Mások bizalmára és megbecsülésére mindig szükségünk lesz ahhoz, hogy sikert érjünk el. A jó hírnév többet ér, mint a pénz, még a világi piacon is. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál” (Példabeszédek 22:1). Rossz döntéseink rossz hírünket keltik, és hosszú távon is rossz hatással vannak kilátásainkra. „Aki azon gondolkodik (amellett dönt), hogy gonoszt cselekedjék, azt bajkeverőnek hívják” (Példabeszédek 24:8 NLT). Ha egyszer elvesztetted jó híredet, nagyon nehéz azt visszaszerezni (ld. Példabeszédek 25:10). A rossz döntésekkel járó rövid távú haszon hosszú távon veszteségekhez és bánkódásokhoz vezet. Isten azt az embert áldja meg legjobban, aki „…megfontolt, józan, tisztességes…” (1Timóteus 3:2).
„Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:7)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy kérdezze meg magától: 1) „Biztosan most kell erről dönteni?” Az elhamarkodott döntéseket gyakran megbánjuk. „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Prédikátor 3:7). A rossz döntéseket általában a pillanatnyi helyzet, a kortársak nyomása, hangulatingadozás vagy átmeneti érzelmek diktálják, mint például a magányosság. Ha megváltozik a helyzet, megváltoznak érzelmeink is, ilyenkor döntéseink gyakran megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Nem lehetne később dönteni, amikor a kockázat csökkenthető vagy akár teljesen kiküszöbölhető? Ha nyomást gyakorolnak a gyermekekre, az gyakran növeli kétségbeesésüket, és éretlen döntésekhez vezet, de ha biztosítjuk őket arról, hogy az idő az ő oldalukon áll, és nem kell azonnal dönteniük, azonnal cselekedniük, akkor a későbbi szánom-bánom nagyobb valószínűséggel elkerülhető. Ha segítünk nekik megérteni, hogy Isten „Szépen megalkotott mindent a maga idejében…” (Prédikátor 3:11), azzal teret és időt ajánlunk fel nekik arra, hogy bölcsen átgondolják lehetőségeiket, ezzel Isten vezetésének is utat engedünk.
2) „Ha egy barátomnak (Pistinek vagy Annának) adnék tanácsot, javasolnám-e ugyanezt?” A fókuszpont elmozdítása kitágítja a látókört, és másként látjuk lehetőségeinket. Ha érzelmileg érintettek, a gyermekek látóköre gyakran beszűkül, ezzel kizárnak sok fontos lehetőséget. A felnőttek sokszor logikus, ésszerű gondolkodást erőltetnek rájuk, de ezzel csak ellenállásba ütköznek. Ha azonban bevonjuk „Pistit” vagy „Annát” az egyenletbe, azzal megnyitjuk, kitágítjuk perspektívájukat. Még egy gondolat: hasznos dolog, ha időnként átgondoljátok utólag a dolgokat gyermekeiddel; ezzel segítesz nekik, hogy felmérjék saját döntéshozási folyamatuk hatékonyságát. Beszéljétek át, hogyan kezelték az adott helyzetet. Kérdezd meg: „Hogy érzed magad a végeredményt látva?” Ha örülnek, dicsérd meg őket! Ha nem, akkor mondd: „Sajnálom. Mit gondolsz, legközelebb mit fogsz másként csinálni?” Ahelyett, hogy elítélnéd őket kudarcukért, jutalmazd sikerüket!



Amikor Jézus eljön!

„A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus…” (Máté 14:25)

A negyedik éjszakai őrváltás hajnali háromtól hatig tartott. Az éjszaka az, amikor Isten a legjobb dolgokat teszi. Amikor az izraeliek a Vörös-tengerrel néztek szembe, azt olvassuk: „…az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert…” (2Mózes 14:21). A középső éjszakai őrváltás idején győzte le Gedeon Midjánt (Bírák 7:19-24). Jézus hajnalhasadás előtt támadt fel a halálból (Máté 28:1-6). Máté azt mondja: „A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek… De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: ’Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!’” (Máté 14:25-27). Figyelj meg két fontos dolgot:

1) Jézus egészen addig várt, míg a vihar a legnagyobb erővel nem tombolt, és a tanítványok el nem vesztettek minden reményt. Ez azért van, mert Isten szabja meg szabadulásunk menetrendjét, és Ő soha nem késik.

2) A tanítványok nem ismerték fel őt, amíg le nem leplezte magát előttük. Gyakran előfordul, hogy a válasz ott van előtted, de nem ismered fel, amíg Isten ki nem jelenti.

Egy másik alkalommal „amikor egyszer a sokaság hozzá tódult… [Jézus] beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.” (Lukács 5:1-3). Ez a pillanat megkísérthette volna Pétert, hogy fontosnak érezze magát, arra gondolva, hogy a Mesternek szüksége van az ő csónakjára. De nem, Istennek nincs szüksége semminkre ahhoz, hogy megvalósítsa a céljait – sem a bizonyítványainkra, sem a tehetségünkre, sem az anyagi forrásainkra. Légy hát alázatos! És ne ess pánikba! Amikor azon az éjszakán Jézus a tanítványokhoz jött, a vízen járt. Isten a helyzet magaslatán van. Nyugodj meg, mindent meg fog tenni azért, hogy kinyújtsa a kezét és megmentsen téged. A problémád csak egy emelvény, amelyen bemutathatja, ahogy ereje a te érdekedben cselekszik.




Mozdulj együtt Istennel!

„…Isten Lelke lebegett…” (1Mózes 1:2)
Krisztus tanítványai otthagyták mindenüket, hogy kövessenek valakit, akit alig tudtak megérteni. Olyan Messiásról álmodtak, aki földi királyságot fog létrehozni és megdönti Róma uralmát, így a keresztrefeszítés sokkolóan hatott rájuk. Ugyanígy a feltámadás is, mert mostantól olyan üzenetet kellett hirdetniük, ami az életükbe is kerülhetett. Néha azt sem tudták, mit gondoljanak Jézusról: „Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak” (Máté 14:26). Amikor nem sokkal feltámadása után együtt reggelizett velük a parton, „senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő” (János 21:12). Ha Istennel akarsz járni, készülj fel arra, hogy a hitednek át kell lépnie eddigi határait.

Az első dolog, amit Istenről olvasunk a Szentírásban, az, hogy mozgott (lebegett). Ha azt tervezed, hogy ebben az évben vele együtt akarsz mozdulni, le kell győznöd két dolgot. Először is az önelégültséget. Tudósok végeztek egy olyan kísérletet, amelyben egy amőbát teljesen stresszmentes környezetben helyeztek el. A körülmények ideálisak voltak, nem kellett semmihez sem alkalmazkodnia. Mégis elpusztult. Miért? Mert a változásra és a kihívásokra éppúgy szükség van, mint az élelemre és a vízre. A rosszul értelmezett elégedettség megölhet. Másodszor: kerülnöd kell a panaszkodást. Izráelnek negyven évig kellett rónia köreit a pusztában, mert nem ismerték el Isten jóságát: „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11). Két gyerek ült le az asztalhoz enni. Az egyik kinyitotta az uzsonnás dobozát, és nyafogni kezdett: „Már megint sonkás szendvics? Már negyedik napja ugyanez van. Elegem van a sonkás szendvicsekből!” A barátja így szólt: „Fogadjunk, hogy ha szólsz anyukádnak, hogy nem szereted a sonkás szendvicset, akkor készít neked valami mást.” „Még hogy az anyám?” – válaszolt az előbbi gyerek – „Majd csinálok én magamnak uzsonnát.” Hahó! Van valami problémád, ami miatt panaszkodsz? Oldd meg! Szánd rá magad arra, hogy együtt mozdulj Istennel!



TE A MENNYBE MÉSZ?

„…, hogy tudjátok: örök életetek van." (1János 5:13)

Amikor a tízéves Mary édesanyja meghalt, ő lett „a ház asszonyává", gondoskodott apjáról, aki a helyi bányában éjszakai műszakban dolgozott. Egyik este, amikor ételt csomagolt neki, becsúsztatott egy füzetkét, amely az Evangéliumokat tartalmazta, remélve, hogy apja vigasztalást talál majd benne felesége elvesztése után. Éjjel egykor hirtelen megszólalt a vészjelző sípszó, jelezve a városka lakosságának, hogy bányászok estek csapdába, mert a bánya beomlott. A mentőalakulat egész éjjel dolgozott, és végül átjutottak egy kis üregig, ahol megtalálták a bányászokat. Sajnos már túl későn. Mind­annyian megfulladtak, Mary édesapja is. A mentőcsapat tagjait mélyen feldúlta a tragé­dia. Amikor átvizsgálták a helyszínt, észrevették, hogy a férfiak körben ülve haltak meg. Közelebbről megnézve felfedezték, hogy Mary édesapjának az ölében egy kis füzetke volt, az utolsó oldalon kinyitva. Azon az oldalon a megváltás rövid magyarázata volt olvasható. Ugyanarra a lapra a férfi különleges üzenetet írt Mary-nek: „Drága Mary-m! Mire ezt megtalálod, én már édesanyáddal leszek. Többször is felolvastam a könyvecs­kédet a többieknek, amíg a mentőcsapatra vártunk. Reményünk egyre kevesebb erre az életre - de nem az odaátira. Megtettük, amire a könyv kért, és imádkoztunk. Sze­retlek, és egy napon majd együtt leszünk a mennyben." Te a mennybe mész? Biztos vagy benne? Biztos lehetsz. „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van" (1János 5:13).

De Isten a mi Szabadítónk


„De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (Apcsel 2:24.)


A kétségbeesés, zavarodottság, vagy a sötétség pillanataiban természetes, hogy azon gondolkodunk, vajon Isten figyel-e ránk. Őszintén, néha azt akarod kérdezni: „Hé, Isten, tényleg van neked bármilyen terved most?” vagy „Istenem, végiggondoltad, hogy mi fog történni velem?”

Ilyenkor kell belekapaszkodnunk a „de Isten” hitbe, vagyis amikor elhisszük, hogy lehet, hogy most rossznak tűnnek a dolgok, de Isten jóra fordítja majd. „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta”.

Van, amikor rögtön érkezik a szabadítás a „de Isten” után, néha viszont évekbe is beletelik, hogy lássuk a végét annak a mondatnak, amit Isten az életünkkel ír. De ez nem azt jelenti, hogy Istent nem érdekli az életünk története.

Isten a „de Isten” előtti időszakot használja, hogy fejlessze a teljes bizodalmunkat az ő hatalmában és kegyelmében.

Lehet, hogy minden oldalról hatalmas nyomásnak vagyunk kitéve, de Isten megőriz attól, hogy összeomoljunk; össze vagyunk zavarodva, de Isten felemel minket a kétségbeesés verméből; üldöznek, de Isten a mi oldalunkon áll; le vagyunk sújtva, de Isten elpusztíthatatlanná tesz minket azzal, hogy megtölt az ő tönkretehetetlen Lelkével. (2 Korinthus 4.)

Amikor egy „Isten, mi a terved most?” pillanattal kerülünk szembe, tudhatjuk, hogy nincs messze a „de Isten” pillanat sem, ahol kibontakozik előttünk Isten kegyelme és mindaz a jó, amit számunkra tervezett. (Jeremiás 29., Róma 8:28.)

Ahogy várakozunk, Jézus megváltoztat minket. Már nem lesz szükségünk rá, hogy előre lássuk, hogyan jön a szabadítás. Tudhatjuk, hogy nem számít, mi a történet vége, mert biztosan meg van benne írva: „de Isten a mi Szabadítónk”. (2 Sámuel 22:2.)



Engedd, hogy Isten Szava aktivizálja a hitedet


"A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által." (Róma 10:17)

Legtöbben nem vagyunk magabiztosak és bátrak. Sokan közülünk halálra rémül a kudarctól. Félünk a kockázatvállalástól, a sikertelenségtől, a haláltól. Nem tudunk bizalomban élni, mert nem vagyunk a hit emberei.

Akarsz a hit embere lenni? A hit Isten Szavának aktiválása. A Biblia ezt a mondja a Róma 10:17-ben: "A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által."

Ha olvastál valaha igeverset a Bibliából, és hirtelen ez a gondolatod támadt: "Ezt meg tudom csinálni! Meg tudom csinálni!", akkor Isten Szava éppen akkor aktivizálta a hitedet.

Ez a különbség az önsegítő könyvek és a Biblia között. Az önsegítő könyvek gyakran nyújthatnak számodra olyan szemléletmódot, amely segíthet. El tudják mondani, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket meg kell tenned, de nem tudnak erőt adni ahhoz, hogy ezeket megtedd. Az énkönyvek elmondják neked, hogy nem kellene aggódnod, vagy hogy abba kellene hagynod a rossz szokásaidat. Ez jó segítség, igen, de nem lesz erőd, hogy megtartsd ezeket a jótanácsokat. Azok a könyvek nem élnek.

Isten Szava azonban nemcsak azt mondja meg, hogy mit tegyél; megadja az ehhez szükséges erőt is. Növeli a hitedet is, miközben megteszed ezeket a lépéseket.

Amikor a sok ezer ígéretet olvasom a Bibliában, ahol Isten azt mondja, hogy a nevünkben fog eljárni, ha engedelmeskedünk neki bizonyos dolgokban, ez engem magabiztossággal tölt el. Tudom, ha megteszem, amit Isten kér tőlem, akkor ő megígér bizonyos következményeket.

1981 nagy részében nagyon lehangolt voltam. Egy évvel azelőtt költöztünk Dél Kaliforniába, hogy elindítsuk a Saddleback gyülekezetet. Érzelmileg, szellemileg, lelkileg, értelmileg teljesen kimerültem. Úgy éreztem, mintha felhő lenne a fejem körül, amiből egyszerűen nem tudok kikeveredni.

Soha nem felejtem el azokat az igeverseket, amelyek akkor tényleg aktivizálták a hitemet, 2. Mózes 23:29-30-ban: "...nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad. Apránként űzöm ki előled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot."

Isten megígérte Izráel népének az Ígéret Földjét. Átkeltek a Jordánon Izráel felé és legyőzték azokat a törzseket, amelyek már ott éltek. Nem gondolták, hogy meg tudják csinálni. Úgy gondolták, hogy túl nagy ez a cél.

A 2. Mózes 23:29-30-ban Isten ezt mondja az izráelitáknak: "Ismeritek az ellenséget? Ők nagyobbak, mint ti. Nem adom nektek az egész országot rögtön az első évben. Lépésről lépésre fogjátok birtokba venni, apránként - egyszerre csak egy csatát kell megvívni. Meg fogtok erősödni. És amikor megerősödtök, és képesek lesztek kezelni, akkor megkapjátok az egészet."

Amikor ezeket a verseket elolvastam, olyanok voltak számomra, mintha egyenesen nekem írták volna. Rájöttem, nem kell mindent megcsinálni az első évben. Életem teljes hátralévő részében Jézus Krisztust akarom szolgálni, és mindent az ő időbeosztása és az ő békessége szerint akarok tenni.

Amikor ezt megértettem, magabiztossá váltam arra is, hogy hatalmas célokat tegyek magamévá. Az Ige aktivizálta a hitemet. Isten Szava a te hitedet is aktivizálni tudja.

Beszéljetek róla

* Mit szeretnél elérni az életedben? Elhiszed, hogy meg tudod tenni?
* Mit gondolsz, Isten mit szeretne, hogy elérjél az életedben? Bízol abban, hogy Ő megadja mindazt, amire szükséged van, hogy ezt véghezvidd?
* Isten mely ígéretét követeled magadénak ma?

Honnan nyerhetsz rendkívüli bátorságot?


„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsid 10,35)


1. El kell fogadnod Isten Szavát, mint tekintélyt a saját életedben! Hogy miért? Mert ez az egyetlen irányadó hatalom, amely sohasem fog hazudni neked. Ha bátor nő vagy férfi szeretnél lenni, akkor ne az éppen uralkodó trendre építsd az életedet, hanem olyan sziklára, amely sohasem inog meg. Gondolkodj így az életedről: „Isten mondta, én elhiszem, és ennyi elég – akár értem, hogy mi történik, akár nem.” A Zsidókhoz írt levél 6,18 ezt írja: „Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.”

Vagy a világra, vagy Isten szavára építjük az életünket. Én magam folyamatosan olyan dolgokat állítok, amelyek népszerűtlenek. És miért? Mert jobban félek attól, hogy Isten nemtetszését váltom ki, mint attól, hogy mások elutasítanak.

Ha nem tudod, miben hiszel, akkor itt az ideje kitalálnod! Egy közelben levő gyülekezet jó irányadó lehet, és segíthet benne, hogy megtaláld azt az eszközt, amellyel jobban el tudsz mélyedni Isten szavában és jobban megismerheted azt.

2. Tölts személyesen időt Jézussal! „Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, (…)” (ApCsel4,13). Minél több időt töltesz Jézussal, annál kevésbé félemlít majd meg mások véleménye, és annál több lesz a bátorságod.

Nem könnyű bátran felvállalni egy népszerűtlen véleményt, de az igazság bátor felvállalásáért örök jutalom jár. A Zsidókhoz írt levél 10,35 így írja: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.”

Ha rendkívüli bátorságra vágysz, így imádkozz ma:

„Istenem, szeretnék bátor lenni. Nem akarok meghátrálni. Nem akarom hagyni, hogy mások határozzák meg, mit mondjak vagy gondoljak. A Bibliára szeretném építeni a világnézetemet. Két ígéretet teszek ma: először is elfogadom a Te Szavadat tekintélynek az életemben. Ha te mondod, én elhiszem, és kész. Másodsorban, Uram, szeretnék veled minden nap időt tölteni. Szeretnélek személyesen is megismerni. Szeretnék örömmel és bátorsággal telve lenni, hogy azt mondják a többiek: „Ez az ember Jézussal van.” Kérlek, segíts, hogy ne féljek az igazságtól. A Te nevedben kérlek. Ámen.”






Ne csak olvasd - Fogadd is el Isten igéjét


"Ezért tehát szabaduljatok meg minden gonoszságtól és aljas szokástól. Vessétek alá magatokat Istennek és fogadjátok el az igét, amit Ő a szívetekbe ültet, amely meg tud menteni benneteket." (Jakab 1:21)


Akkor fogjuk Isten szavát meghallani, ha nyitott és befogadó hozzáállással hallgatjuk és elfogadjuk. A magvető példázata azt illusztrálja, hogy a mi felfogó képességünk meghatározza azt, hogy Isten szava meggyökerezik-e bennünk, és, hogy gyümölcsöt fog-e hozni. Jézus három fajta elutasító viselkedésről beszél - zárt gondolkodásmód (kemény talaj), felszínes gondolkodásmód (sekély talaj), és zaklatott gondolkodásmód (talaj sok gazzal) - és aztán azt mondja, "Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!" (Lukács 8:18a).

Amikor úgy érzed, hogy nem tanulsz semmit egy prédikációból vagy egy tanításból, meg kell vizsgálnod a hozzáállásodat, különösen ami a büszkeségedet illeti, mert Isten a leguntatóbb tanítón keresztül is tud szólni hozzád, ha megalázod magad és befogadó vagy. Jakab ezt tanácsolja: "...szelíden (gyengéden, szerényen) fogadjátok a belétek (szívetekbe) oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket." (Jakab 1:21b).

Beszéljetek róla!

* Gondolkozz el, hogy hogyan befolyásolt mostanában a büszkeséged a Úr igéjének tolmácsolójához való hozzáállásodban? Kérd Istent, hogy tegyen sokkal alázatosabbá hozzáállásodat az ő követei irányában.
* Melyek azok a zavaró körülmények, amelyek megakadályoznak abban, hogy Isten igéjét befogadó ember legyél?
Harmóniáért.



A mai nap imádsága:

Uram! Jó nekem testben lennem, de sokszor szenvedek is emiatt! Add, hogy Rád találjak, lelkem békét nyerjen Tőled, s Általad teljessé váljék életem, hiányaim és fájdalmaim ellenére is! Ámen

   

Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
Róma 7,18-19

Ha csak lelkünk lenne, egyszerűbb lenne az életünk - valószínűleg unalmasabb is. Mivel nem a mi dolgunk a teremtői elgondolást véleményezni, miért vagyunk testben, ha annyi gond van vele; jobb ha megfontoljuk azokat a tanácsokat, amit az Írás elénk ad. Az örökmozgó, Krisztusért és egyházáért éjjel-nappal lelkesedő és érte szakadatlanul küzdő Pál apostol rabbinikus bölcselkedésébe pillanthatunk bele, amikor a belső ember harcáról beszél. Küzdelem ez a javából!

Testben vagyok, ami fázik és éhezik, melynek kívánságai vannak és törődést igényel. Testem nem én vagyok, de testem része annak a személyiségnek, melynek alapján rólam képet alkot a világ. Voltak korok, amikor a testet bűnösnek és alacsonyabbrendűnek tekintették, s voltak/vannak korok, amikor a test kultusz tárgyává vált/válik. Jóllehet a "hús" erejét alábecsülni oktalanság, a testet mégis lehetséges kontroll alatt tartani, de ez Isten nélkül egyszerűen nem megy.

Sokan félreértik Pált, amikor fent idézett sorait olvassák. Ha úgysem tudom tenni a jót, akkor minek kínlódjak? Élem tehát tovább az életemet úgy, ahogyan tudom, s közben pedig bizakodom az isteni kegyelemben, elvégre az Isten maga a szeretet... majd csak megbocsájt. Az apostol mégsem azért tárja fel lelki vívódásait, hogy másokat felszabadítson a a szabados életre, éppen ellenkezőleg! Arról tesz bizonyságot, hogy mennyire szüksége van az embernek Teremtőjére! Ha valaki Őnélküle éli mindennapjait, akkor kudarcot kudarcra halmoz, még ha a világ szemében boldognak is tűnik. Milyen érdekes, hogy a sikeresnek kikiáltott emberek között milyen sok a boldogtalan... szegény gazdagok! Akik a láthatóba vetik bizalmukat a Láthatatlan helyett, sokkal jobban szenvednek... Mitől? A lélek magányától. Lelkünknek ugyanis társra, kísérőre, Vigasztalóra (Paraklétosz!) van szüksége. Ha ezt belátjuk és elfogadjuk, akkor világok nyílnak ki, s zárulnak is be, s amit mindig is szerettünk volna végre megtörténik: helyére kerülnek dolgaink...




Közösség...

A mai nap imádsága:

Uram! Áldott légy a közösségért, amibe helyeztél! Add, hogy szereteted tükröződjék az én életemben is, s betöltve akaratodat kiteljesedhessek emberlétemben! Ámen



Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
Jób 31,4

Amikor beleszületünk ebbe a világba, egy közösségbe születünk... Családba, ahol várnak minket, ahol szeretettel vesznek körül, ahol táplálnak, gondoskodnak rólunk. Valóságos kis mennyország az ilyen közösség a piciny emberpalántának! Sok helyütt azonban nem a mennyországba, hanem szinte a pokolba születnek... Ők az ún. "nem kívánt" gyermekek - Mintha az élet csak kívánás dolga lenne, oh, te bolond ember! -, s talán rájuk is abortusz várt volna, ha a körülmények másképpen nem alakulnak. Sajnos nem egy olyan eset volt, ahol túlélték az ilyen művi beavatkozást - az pedig mindenki képzelőerejének nagyságára bízható, hogy milyen prenatális (születés előtti) "élményekkel" látják meg ezek az emberkék a napvilágot... Isten azonban mindent lát, ami titokban történik, azt is.

Elindulva az életúton számtalan csodás dolog vár ránk, hogy felfedezzük őket. A színek és hangok varázslatos tánca, a játék izgalma, a barátság szépsége, a munka alkotói öröme, s majd egyszer a szerelem sorsszerűsége... azaz az egész teremtett világ, s ezen keresztül az Isten maga! Kirándulni, felfedezni a természetet igen nagyszerű dolog, s ha ezt közösségben tehetjük, az még örömtelibb. Az Egyház népe magát kezdetektől fogva vándorló, úton lévő közösségnek (communio viatorum) nevezte. S valóban, ha nincs kivel megosztani az úton tett felfedezéseinket - az igen nagy nyomorúság.

A mai sikerorientált világban elsősorban az "Én", az Ego kiteljesedése számít, annak rendelnek - vagy legalábbis próbálják - alárendelni a munkát, a társkapcsolatot, a családot. Az ilyen "érték-látású" ember sokáig abban a hitben él, hogy lépéseit csakis ő maga határozza meg, azaz azt tesz, amit akar, úgy él, ahogy neki tetszik. Csak amikor, megkopik az egészsége vagy valamilyen okból lendületét veszejti az élete, akkor derül ki, milyen semmi az ember önmagában... Amikor krízisbe kerülünk (a krízis görög szó, s ítélkezést jelent), akkor nem történik más, mint hogy Isten a körülményeken keresztül megítél minket. Szembesít az igazsággal, amit eladdig kerültünk, hogy ti. az Isten szeretet, s nélküle rettentően hiányos az életünk...




Öregség...

A mai nap imádsága:

Uram! Add bölcsen élni ifjú éveimet, hogy ha egyszer megöregedhetem, akkor ne perlekedhessek Veled ifjúságom miatt! Ámen

   

Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.
2 Kor 4,15-16

A középkorban eszelősen keresték az örök ifjúság forrását... Ha belegondolunk, ez az ősi vágy mára sem húnyt ki belőlünk, legfeljebb szelídült. Mi ennek az oka? Talán az, hogy a test öregszik, de a lélek nem. Ha mégis, akkor az ilyen emberre mondják: élő halott. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy sok idős ember öregkorára "morgóssá" válik. Nem csoda, hiszen nehéz elviselni a léleknek a test "nyöszörgéseit". Nem egyszerű belátni, hogy Isten jól megteremtett világában a teher is értünk van, az is a javunkat szolgálja. Türelemmel hordozni a nehézséget végsősoron csak egyféleképpen lehet: hálát adva.

Az ifjúság értékét akkor értjük meg igazán, ha már elmúlt. Sokan elcsüggednek emiatt. Negyvenes éveiknek vonzáskörzetében élő férfiak és nők gyakran "menekülnek" olyan magatartásformákba, ami végképp nem az ő korosztályukra jellemző, meg is mosolyogják őket a tizen-huszonévesek. Jól mondja az írás, mindennek rendelt ideje van... Pál mégsem lelkünk öregedni-nemakarásáról ír ebben a levélben, hanem arról az "új emberről", ami a Krisztus-, követés, élmény, elfogadás hozadéka. Ez a belső ember, az új ember az, ami a megtéréssel "megszületik" bennünk, s aztán fejlődik egész életünkön át.

A növekedés csodáját átélve rengeteg örömben lehet részünk. Isten azért Isten, mert Nála a lefelé is fölfelé visz, vagyis: "az én terhem könnyű". Személyes életünk emelkedését pedig úgy formálja, hogy napról-napra alázatra tanít. Ebben kiváló nevelő "pálca" a testünk, amely folyamatos kopásában is káprázatos katedrális: a Szentlélek temploma.




Szavaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szavaim tartalmat hordozzanak, s ne váljék életem erőtelenné! Ámen


Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le.
1 Sám 2,3

Információs társadalomban élünk... erre a banális mondatra már senki nem kapja fel a fejét, hiszen életünket az utóbbi száz esztendőben - de az elmúlt fél évszázadban különösképpen is(!) - olyannyira átszőtték a világ minden tájékáról folyamatosan hozzánk eljutó hírek/tudósítások/élménybeszámolók, hogy már szinte észre sem vesszük, mi is történik bennünk, mennyire átalakítják ezek a világról alkotott képünket. Igen, az a sokszor szidott média, "hatalmi ág", szócsöve, s egyben manipulatív végrehajtó eszköze a hétköznapi ember számára láthatatlan nagyok történelemformáló akaratának. Mindazonáltal nem ők a történelem urai, hanem az Isten!

Gyermekkoromban még úgy tanítottak minket, hogy az embert a szerszámmal végzett munka és a beszéd/kommunikáció emelte ki az állatok sorából. Ma már tudjuk, hogy van jónéhány állatfaj, melyek ugyan egyszerű, de hatásos szerszámokat használnak, s mintegy 10-15 éve - köszönhetően a nagyteljesítményű számítógépeknek - robbanásszerű fejlődésnek indult az állati kommunikáció/beszéd vizsgálata, kutatása, megfejtése is. A beszéd, az információközlés, tehát az egyik legcsodálatraméltóbb dolog a teremtettségben! Nem véletlenül hitte az ókori ember, hogy minden létezőnek "kezdettől fogva" van egy fogalma, s az valójában azért létezhet vagy fog majd egyszer létezni, mert az fogalom képes megteremteni önmagát... Még a középkorban is érvelt az Egyház azzal, hogy ti. ha nem lenne szavunk az Istenre, akkor Isten nem is lenne... de mivel van, ezért Isten is van! A kérdés persze nem ilyen egyszerű, de rávilágíthat a szó hatalmára.

Az Istentől kapott csodálatos szó azonban elveszítheti erejét, ha az ember a szavakat önző módon kisajátítja, s segítségükkel romboló eszméket gyárt, hazugságokat terjeszt, valótlanságokat állít, s így a hamis információkkal gazdasági előnyökhöz jut. Bizony a cselekedeteink hitelesítik a szavainkat, s a szavak segítő ereje is attól függ, mennyire hiteles ember mondja azokat. Erre szoktuk mondani: "Neki hiszek!" vagy "Neki nem hiszek!"

Már Sámuel próféta is intette az okoskodó, sokat beszélő honfitársait, s figyelmeztette őket: Isten mindezekért megítél Titeket! Jó lenne ezt legalább hallaniuk azoknak, akik ma az elferdített szó segítségével tesznek istentelen dolgokat! Hiszen ma is tombol az erőszak szerte a földön, csak az estenkénti majdminden tévécsatorna krimi-optimizmusa próbálja belénkszugerálni, hogy a gazembereket utoléri a számonkérés! A hívő ember nagyon tudja, hogy szavairól éppen úgy, mint a cselekedeteiről is, egyszer számot kell adnia URának, s éppen ezért igyekszik úgy élni, hogy ne váljon méltatlanná arra, hogy hordozhatja/tükrözheti Isten képét az életében...



Szenvedés..

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy csak annyit szenvedjek, amennyiből megtanulhatom a nekem is szánt leckét, s ne szaporítsam földi nyomorúságomat életvezetési oktalanságaim következményeivel! Ámen
    

A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.
Jób 2,7-10

Jób története nemcsak az egyik legszebb ószövetségi történet, de egyben az egyik legkülönlegesebb is. Nemcsak azért, mert a szenvedés Isten-hitben való elviselésének emberi nagyságát tükrözi és ugyanakkor kinyilvánítja: mennyire hiábavaló keresni a szenvedés értelmét - hiszen az is az Isten titokzatosságának a része -, de mindezek mellett számos egyéb érdekességgel is szolgál.

Először is: ebben a történetben találkozunk először úgy a Sátánnal, mint személlyel. Maga a szó - a biblikus közhiedelemmel ellentétben - nem vádlót jelent, hanem eltérítőt. A szatan szóval először Bálám történetében találkozhatunk, de nem mint személynévvel, hanem mint igével(!): amikor is az angyal (angelosz=küldött) megállítja, pontosabban eltéríti/szatan Bálám szamarát...

Másodszor a szatan szó az Ószövetségben itt, Jób könyvének elején kerül elő, de itt már személy(!)névként. Érdekes, hogy Jóbot a Sátán nem "magától", gyötri, hanem Isten "engedélyével", hiszen ő legprofibb "kínzó", aki eltéríthet az Istentől - ne feledjük, a szatan szó eredeti értelmében: eltérítő!

Harmadszor: Jób történetén keresztül láthatjuk meg a vallásfilozófiai okoskodások - ezeket Jób barátai: Bildád, Elifáz és Cófár képviselik - hiábavalóságát. A barátok ugyanis azt gondolják, a szenvedésnek mindig emberi oka van - ez pedig nem csak Jóbnál, de jónéhány esetben máskor sem igaz. Vannak ugyanis szenvedések, melyek elháríthatatlan nagy erők - vis major - miatt állnak elő: földrengések, áradások, cunamik vagy éppen vulkánkitörések... s mostanság tudatosul bennünk, hogy napkitöréseknek, mágneses viharoknak és kozmikus sugárzásnak az időjárásra, környezetünkre sokkal nagyobb hatása van, mint azt korábban gondoltuk!

Örök emberi tulajdonság, hogy a szenvedő szabadulni akar nyomorúságából - olykor bármi áron is. (Vannak, akik öngyilkosok lesznek, mert megtudják, hogy gyógyíthatatlan betegek... vannnak, akik relatíve egészségesek, mégis elviselhetetlennek érzik sorsukat, s önkezükkel vetnek véget annak.) Jób történetbeli, emberi nagysága - jóllehet valójában egy párbeszédre épített, magas irodalmi elvárásoknak is kiválóan megfelelő, tanító történettel, jó értelemben véve "tanmesével" van dolgunk - abban rejlik, hogy felismeri Isten isteni rendelését, azaz törvényét, hogy ti. mindenek végső oka maga az Élő Isten, az Élet Istene, akivel szembeszállni az embernek egyszerűen nincs "joga"! (A porszem perlekedhet a széllel, de nincs sok értelme...) Jób ezért azt mondja: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk!" Csak a bolond nem látja, hogy ez nem büntetés, hanem törvény!

A ma folyamatosan egoista embere nem akar tudni a szenvedésről, s ezért úgy hiszi, joga van felülírni az örök isteni törvényeket is. Azt pedig, hogy saját jólétét mások szenvedésével fizetteti meg, a hamisan értelmezett evolúció-elméletével magyarázza. Isten nem azért teremtett meg minket ennyire törékenynek, hogy ezáltal "hadd hulljon a férgese", hanem hogy észrevegyük: nemcsak egymásra utaltak vagyunk, de Őreá is szükségünk van, hogy élhessünk...