2017. december 10., vasárnap

A világosság fiai
    

     Mint nappal, ékesen járjunk.
     Római levél 13, 13.
    
     Nappal senki sem teszi a sötétség cselekedeteit, mert szégyenli magát a másik előtt és tisztességesen viselkedik. Azt szokták mondani, hogy az éjszaka nem szégyenlős s ez igaz is. A nappal azonban szemérmes s ezért tisztességes viselkedésre kényszerít. A keresztyén ember éljen úgy; hogy cselekedetei ne szégyeljék magukat, még ha az egész világ látja is őket. Mert ha valaki úgy él, hogy nem szívesen venné, ha cselekedeteit valaki meghallaná, vagy nyilván meglátná, az bizony nem él keresztyén-módra. Ebből látnivaló, mennyire szükség van az ösztönző intelemre, hogy ébren legyünk s felöltsük a világosság fegyvereit. Ugyan hány keresztyén bírná ki ma, hogy minden cselekedete napvilágra jöjjön? De miféle képmutató keresztyén élet az, amely nem bírja el az emberek tekintetét, holott Isten és angyalai előtt máris meztelenül áll, az ítélet napon pedig mindenki előtt fedetlenné válik? A keresztyén ember éljen hát úgy, ahogyan szeretné, hogy az ítéletnap mindenek láttára találja. "Mint világosságnak fiai, úgy járjatok!"
    
          Krisztus, ki vagy nap és világ,
          Mennyországra út, igazság,
          Hozzád kiált mind e világ,
          Mert csak te vagy érte váltság,
          Mert csak te vagy érte váltság.


KIRE HALLGATSZ?


"A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok!" Ézsaiás 8,20

Vajon kire hallgatsz? Azokra, akikről azt mondja az Ige: "A Sion hegyén lakó Seregek Urától vagyunk mi!" Vajon ott kérdezősködsz, ott keresed az Úr akaratát? Kétféle szellemi hatalom van. Két hang szól mindig. A kettő ellentmond egymásnak. Az egyik biztat, tedd meg! A másik azt mondja, hogy nem lesz ez jó, ne tedd! Rádióban hányszor nem tudsz valamit tisztán fogni, mert másik adó is beleszól. Hol az egyik a hangosabb, hol a másik. Istennek seregei vannak, de van egy másik sereg is, és annak is ura van. A démonvilág is hatalmas sereg. Nem csak őrző angyalok vannak, hanem őrző ördögök is. Annak az embernek az életében, aki nem Isten szavára hallgat, nincs hajnal, belevész az élet sötétségébe. Nincs hajnal, mert nincs hajnalcsillag. Jézus ama fényes haj-nali csillag, Aki jelzi a hajnalt. Felkelt már a szívedben, életedben? Megvilágosíthatott-e már? Gyerekkoromban mindig a regény végét olvastam el először. Amikor tudtam, hogy mi lesz a vége, nem kellett tovább izgulnom. Amikor megtértem, úgy éreztem, elolvastam az életem regényének a végét. Láttam, hol végződik: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2,9). Megkaptam a bizonyosságot, hogy hova megyek. Bármi érhet a földön, látom a boldog véget. A bizonyságtételre hallgass! Isten kitárja előtted mentő szeretetét az Úr Jézus Krisztusban ebben az adventben is. Várva vár egy igazi, boldog, szabad, az ő tanítására hallgató életre. "Jöjjetek én hozzám!" Engedj a szavának!


Könyörülj rajtunk, Uram!

A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. (Zsolt 22,28)

Gyönyörű zárása lehetne ez az ige az "Emberiség üdvtörténete" című nem létező, képzeletbeli álomnak. Végre azt tenné földünk népe világteremtő és világfenntartó Urával szemben, amit egyedül helyes és kötelező cselekednie: hódolni, leborulni előtte, elismerni felsőbbségét és hatalmát, fenntartás nélkül alávetni magát akaratának. Isten pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére (1Tim 2,4). Hogy ez megvalósul-e majd, hogy ez csak vágyálom-e vagy jósálom, azt nem a mi dolgunk tudni és tudakolni. Én szeretném. Biztos nem vagyok egyedül.

Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem. (Aquinoi Szent Tamás)


Urunk, ki látod e világnak nehéz és véres harcait, könyörgök hozzád; esdve kérlek, fogd le a küzdők karjait! Szívünket, mely kígyófészek, gyilkos méreggel van tele, járja keresztül szent jóságod irgalmas, végtelen kegye! Nyisd meg, ó nyisd meg eged határát, teljesítsd szívünk vágyait, bocsásd le, kérlek, ó bocsásd le a béke szent galambjait! (Piován Győző)


Hálát adok neked, mindenható Istenem, hogy kijelentetted akaratod titkát. Akarod, hogy minden ember üdvözüljön. Imádom titokzatos akaratod csodáját, mindenek Ura! Mégiscsak kegyelmesen, javunkra, üdvösségünkre cselekszel mindent. Bizony, irgalmas Isten vagy te! Ámen. (Luther)


Isten a szövetségesünk

?De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit  parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak" (2Móz 23,22).

   Az Úr Krisztust tisztelnünk kell és engedelmeskednünk kell neki, ha az Ő népe vagyunk. Ő Istennel együtt uralkodik, az Atya nevében szól, tehát a parancsainak való engedelmesség feltétlen kötelességünk. Ha nem teljesítjük parancsolatait, elvesztjük az ígéretet.
   Micsoda nagy áldást ígér ez a vers annak, aki teljes engedelmességben jár! Az Úr véd- és dacszövetséget köt az övéivel. Megáldja azokat, akik népét áldják, és megátkozza az őket átkozókat. Szívvel-lélekkel együttérez népével, és mindig teljesen átlátja helyzetüket. Milven óriási védelmet jelent ez számunkra! Nem kell bajlódnunk ellenségeinkkel, ha biztosak vagyunk abban, hogy azok Istenellenségei is. Ha az Úr, a mi Istenünk, veszi kezébe ügyünket, nyugodtan rábízhatjuk ellenségeinket.
   Ami személyes dolgainkat illeti, ne legyenek ellenségeink. Az igazság és a becsületesség védelmében viszont harcba kell szállnunk.

Ebben a szent háborúban az örökkévaló Isten a szövetségesünk, és ha lelkiismeretesen engedelmeskedünk törvényének, azt ígéri, hogy teljes erejével mellettünk fog harcolni. Ezért senki emberfiától nem kell félnünk.


Mikor ezek kezdenek meglenni, nézzetek föl és emeljétek föl a fejeteket, mert elközelget a ti válságtok!
Lukács 21,28

Uram!

A visszajöveteledet megelőző jelekről tanítványaid könyörgésére válaszolva beszéltél. Mint viharban a fellegek, úgy torlódtak egymásra az elsorolt nehéz képek: háborúkról, üldöztetésekről, árulásokról, hitetésekről, meghasonlásokról. Olyan képek, melyeknek legnagyobb része a mi nemzedékünk számára nagyon ismerősek. Össze is tört miattuk sok ember hite. Ami meglep, ez: Te a jelek elsorolásakor a tieidnek mondod: "Nézzetek föl! Emeljétek föl a fejeteket!" Ítéletidők vihara csak a képzelt hitet ránthatja le az emberről és tépi ronggyá. De nem semmisíti meg a rád építő hitet. Inkább megválttatásunk bizonyosságát mélyíti el bennünk.

Uram!

Ha arra gondolok, hány emberben láttam csak magam is a hit megerősödését a legnehezebb életföltételek között, és hozzáveszem ehhez saját élettapasztalatomat, akkor ámuló lélekkel állok igéd megvalósulása előtt. Téged hozzám jöveteledben nem gátoltak háborúk, sem a sok nehéz gyűlölködés. Neked megvan az eltorlaszolhatatlan utad a lelkemhez. Utolsó eljöveteledben sem gátolhat a földi összeomlás. Megtalálod azokat, akik fölemelt fejjel várnak.


NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!


  "Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." (1Kor 9:24-25)
 
  Hány éve vagyunk már Isten kertjében? Milyen hasznot hoztunk Mesterünknek? Hogyan fogunk találkozni Isten vizsgáló tekintetével? Növekedünk-e az imalelkületben, a szeretetben, az alázatban, Isten iránti bizalomban? Hálásak vagyunk-e kegyelme minden jeléért? Igyekszünk-e a körülöttünk levőknek áldására lenni? Családunkban Jézus lelkületét tanúsítjuk-e? Tanítjuk-e gyermekeinket Isten Szavára, megismertetjük-e velük Isten csodálatos dolgait? A kereszténynek jóságával és jócselekedeteivel Jézust kell képviselnie. Így az élet illata lesz érezhető, a szeretetre méltó jellem teszi nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy ő Isten gyermeke, a mennynek örököse.
  Testvéreim, ne legyetek többé rest szolgák. Minden léleknek küzdenie kell a rossz hajlamai ellen. Krisztus nem azért jött, hogy az embert a bűnben mentse meg, hanem hogy a bűntől mentse meg. Lehetővé tette számunkra, hogy mennyei jellemre tegyünk szert, ezért ne nyugodjunk bele a hibáinkba és fogyatékosságainkba. Miközben őszintén törekszünk a jellembeli tökéletességre, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Pál mondta: "naponként halál révén állok" [angol ford.: naponta meghalok]. (1Kor 15:31) Nap mint nap a kísértés feletti harcnak előre kell haladnia. Minden nap ellene kell állnunk a kísértésnek, és az önzés minden formája felett győzelemre kell jutnunk.
  Naponta ápolnunk kell a szeretetet és az alázatot, és gondoznunk kell magunkban mindazokat a kiváló jellemtulajdonságokat, melyek Isten előtt kedvesek, és a menny áldott társasága számára alkalmassá tesznek bennünket. Mindazok részére, akik ezt a munkát komolyan veszik, nagyon drága ez az ígéret: "Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5) (Historical Sketches, 181. oldal)
 
A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA

"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22).

A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti. A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben. Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata. Az Ő rendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmáelt, mielőtt feláldozta Izsákot. Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul. A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül.

Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. Akkor most kell fegyelmezned magadat. Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod.

Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.


Halálfélelmünkben Isten vigasztal

Mert akik e sátorban vagyunk is, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.
(2 Kor 5, 4)

A meghalás gondolata az apostol számára is keserűséget rejtett magában. A halál mindig természetellenes marad. Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált. Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket. Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata. Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk.

Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot. Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét. Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak. Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18). Most még rejtegetjük romlottságunkat, de ha a test meghal, akkor mezítelenek és leplezetlenek vagyunk Isten előtt. - Krisztusban elnyerjük az üdvösség ruháját, ami örökre elrejti Isten elől bűnünk rútságát. Csak így lehetünk megdicsőült szépségben hasonlók ohozzá. Ez után sóhajtozik Pál is.

De Isten nemcsak úgy alkotott. hogy a haláltól borzadjunk, hanem Szentlelkét adta nekünk a jövendő üdvösség zálogaként. A Lélek ellensúlyozza a halálfélelmet, általa legyőzzük azt. Ő állandóan vigasztal, mégha a halál közelít is hozzánk. A Szentlélek személyes kapcsolatba hoz a Megváltóval. Ez a kapcsolat személyes ugyan, de még hitbeli kapcsolat csupán. Még nem látjuk Őt; hitben járunk, nem látásban. Nem térben vagyunk távol az Úrtól, hanem fizikai testünk képez válaszfalat. Bensőnk már most egy vele, de a halálnak a teste még elválaszt tőle. Ezért mindazokban, akik megkapták Jézus Lelkét, egyrészt ugyan ellenszenv él a halállal szemben, de másrészt a halál dicsőséges reménységgel tölti be őket, hogy egészen Jézusnál lehetnek majd. Így gondolkozol-e te is, vagy félelemmel tölt el a halál gondolata?


Isten dicsősége nélkül

    Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.              —Róma 3,23.
Az ember megtette az elképzelhetetlent! Hatalmat kapván Isten kezének minden munkája felett, Ádám eredetileg e világ istene volt. Ádám azonban tudatos felségárulást követett el Isten ellen azzal, hogy átadta a sátánnak azt a hatalmat, amelyet Isten eredetileg neki adott. Ádám a felségárulást saját jogán követte el, így Isten nem tudta semmissé tenni a szerződést, amelyet Ádámmal kötött, Ádám pedig az őt megillető helyet átadta a sátánnak. Ettől fogva a sátán — nem pedig Ádám — lett e világ Istene. (2Kor. 4,4) Ezzel kezdetét vette a sátán pusztító uralma.
Így jött az emberre a szellemi halál — ami az Istentől való elkülönülés. Amikor Isten lejött a hűvös alkonyatkor, hogy Ádámmal legyen és társalkodjon vele, szólította őt: „Ádám, hol vagy?” Ádám így felelt: „Elrejtőztem.” Elkülönült Istentől!
A szellemi halál másik oldala — a sátán természetéből való részesedés — szintén öröksége lett az embernek. Az ördög lett az ember szellemi atyja. Emlékszel, Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Ti az ördög atyától valók vagytok.” (Ján. 8,44)
Az ember szellemileg az ördög gyermeke. Részesedik atyja természetéből. Ez magyarázza, hogy az ember miért nem üdvözülhet megfelelő életvitel által. Nem tud megállni Isten jelenlétében amint van, mert atyjának, az ördögnek a természete van benne.
Ha üdvözül is az ember, valaki által kell üdvözülnie, aki kifizeti a bűneiért a büntetést, és valakitől kapnia kell egy új természetet.


Keresd először Istent

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

– Máté 6:33

 Akármikor Kennel a hitből való életről beszélünk, tudom, hogy vannak, akik ezt gondolják: „Ó, nektek könnyű. Prédikátorok vagytok. Nektek már sikerült!” Igen, így van valahogy. Nekünk sikerült, mert az elhívásunkhoz elengedhetetlen, hogy Isten legyen a figyelmünk középpontjában, és ha Őrá figyelünk, az mindig sikert hoz.

Azonban nem mindig éltünk így. Valójában, amikor először megláttam Kenneth Copelandet, olyan messze volt a szolgálattól, amennyire csak lehetett. Repülőt vezetett, és éjszakai bárokban énekelt. Én pedig egy főiskolás lány voltam, aki elhatározta, hogy soha nem fog olyan prédikátorhoz feleségül menni, ami még csak nem is hallott az újjászületésről.

Miután összeházasodtunk, Ken egy üzleti vállalkozásba fogott, és úgy gondoltuk, abból meg fogunk gazdagodni. Ezért otthagytam a munkámat, és odamentem dolgozni. Két héttel később a cég összeomlott.

Az lett a vége, hogy egy összecsukható, bérelt ágyban aludtunk, aminek a közepe besüppedt. Volt egy kovácsoltvas asztalkánk, amit Ken a középiskolában csinált, és egy fekete-fehér tévénk. Semmi más. Nem volt hűtőnk, sem tűzhelyünk. A kávés edényemben és egy serpenyőben főztem. A verandán egy kartondobozban tartottam hidegen az élelmiszereket.

Teljesen tönkrementünk. Nem volt munkánk, csak hatalmas adósságunk. Nem volt hova mennünk. Nem voltak bútoraink. Nem volt semmink.

Aztán egy nap fogtam a Bibliát, amit Ken édesanyja adott neki a születésnapjára. Az elejére ezt a verset írta: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Odalapoztam, és elolvastam a Máté 6-ot. Azt írta, hogy Isten törődik a madarakkal. Életemben először érintette meg a szívemet, hogy Istent érdekli, hol vagyok, és mit csinálok. Arra gondoltam, hogy ha a madarakkal törődik, akkor velem is! Letérdeltem az üres szobában, és azt mondtam Jézusnak, hogy ha bármit tud tenni az életemmel, akkor Neki adom. Ennyire emlékszem.

Fogalmam sem volt, hogy újjászülettem. Két héttel később Ken talált munkát. Elköltöztünk egy új, bútorozott lakásba, és vettünk egy jobb kocsit. Mindeközben valami más is történt – Ken és én újjászülettünk.

Ne aggódj, ha te még nem vagy sikeres. Természetesen mi sem voltunk, amikor ez az egész kezdődött. Csak maradj Istennel, és hadd tegyen Ő sikeressé. Ő egy jó Isten, aki mindenki iránt jó (Zsoltár 145:9).

Határozd el a szívedben, hogy ŐT keresed először, és akkor minden más dolog is meg fog neked adatni.

Igei olvasmány:  Zsoltárok 128


?Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint, féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.?
(Péld. 3:7)

?Még a legjobb emberek is, mihelyt magukra hagyatnak, elveszítik helyes ítélőképességüket... Bárcsak mindenkivel megláttatná a jó Isten a maga gyengeségét és tehetetlenségét, hogy képtelen élete kicsiny hajóját biztosan és egyenesen kikötőbe vezetni.

Pál prédikátori hivatásának gyakorlása közben gyakran volt kénytelen egymagában megállni. Néha súlyosan nehezedett rá a teher, de ennek ellenére határozottan síkraszállt az igazságért. Tisztában volt azzal, hogy a gyülekezetnek sohasem szabad emberi hatalom alá kerülnie. Sem a hagyományok, sem az emberek által felállított alapelvek nem tehetők a kinyilatkoztatott igazságok helyébe. Egyesek előítélete, önkényeskedése ? bármilyen magas állást töltsenek is be a gyülekezetben ? ne álljon a gyülekezet haladásának útjában.

Pál Isten szolgálatára szentelte minden képességét. Közvetlenül a mennyből kapta az evangélium igazságait és prédikátori szolgálatának végéig valódi összeköttetése volt a mennyel. Ezért tudott sziklaszilárdan kitartani az álláspontja mellett. Annak ellenére, hogy Isten személyesen oktatta őt, nem becsülte túl saját egyéni felelősségét. Bár mindenekelőtt Istenhez fordult közvetlen vezetésért, kész volt mindenkor elismerni azt a tekintélyt is, amelyet a keresztény gyülekezethez tartozó hívők összessége képviselt. Érezte, hogy tanácsra szorul... Imában egyesült hittestvéreivel és Istentől kért bölcsességet, hogy helyes határozatot hozzanak...?

(Apostolok története, Zsidó és pogány c. fejezetből)
„Jöjj és láss!”


„…Elmentek tehát, meglátták… és nála maradtak…” (János 1:39)

János és András számára nem volt elég, hogy Bemerítő Jánost hallgatták. A legtöbben elégedettek lennénk azzal, ha a nemzet leghíresebb evangélistája közelében lehetünk. Hiszen lehet-e nála nagyobb tanító? Igen! Amikor János és András találkoztak Jézussal, azzal, akiről Bemerítő János beszélt, otthagyták Jánost, és követték Jézust. Figyeld meg, mit kérdeztek tőle: „»Mester, hol van a lakásod?« Ő így szólt: »Jöjjetek, és meglátjátok«. Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak…” (János 1:38-39). Meg akarták ismerni Jézust; meg akarták tudni, hogy mi „csavarta el a fejét”, mitől ég a szíve, és mire vágyik a lelke; látni akarták az arcát, és követni akarták lépteit. Tudni akarták, hogy az-e, akinek János mondta, és ha igen, akkor mégis vajon mit csinál? Erre a kérdésre nem kaphatsz választ, ha csak beszélgetsz másokkal, időt kell töltened az illető személlyel. Jézus válasza a tanítványoknak és neked is: „Jöjjetek, és meglátjátok”. Mit látunk meg? 1) Meglátjuk, hogyan bánik hatalmával. Jézus sohasem használta hatalmát arra, hogy jó benyomást tegyen másokra, vagy hogy meggazdagodjon. 2) Meglátjuk, hogyan bánik az emberekkel. Nem úgy tekint rájuk, mint akik félbeszakítják munkáját, zavarják vagy akadályozzák személyes fejlődését. Nem. „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket…” (Máté 9:36). 3) Meglátjuk, mi az elsőrendű számára. „…nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák… Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:15-16). Tudott valamit, amit mi nem? Nincs fontosabb és nincs nehezebben megtartható kötelezettség, mint bizonyos időt minden nap imában tölteni.


TEGYÉL A HÁZASSÁGODÉRT!


„…bármit is mondok… ha szeretet nincs bennem, csődtömeg vagyok” (1Korinthus 13:3 TM)

William Benett, az Egyesült Államok korábbi oktatásügyi minisztere részt vett nemrégiben egy esküvőn, ahol a mennyasszony és a vőlegény esküjében azt fogadta, hogy együtt maradnak, „ameddig a szerelem tart”. Benett ezt mondta: „papírtányérokat küldtem nekik nászajándékba”. Ha jó házasságot akarsz építeni, olyat, ami hosszútávon kitart, összpontosíts a következő négy dologra: 1) Vállald a felelősséget boldogságodért! Ha mindenért a házastársadat hibáztatod, sosem leszel kénytelen őszintén szembenézni önmagaddal, és változtatni viselkedéseden. Ez a felelősség áthárítása! A kapcsolatok nem szemétlerakó helyek. A boldogság belső munka, rajtunk múlik; az egészséges önértékelés és az Istennel való kapcsolat növekedése hozza. 2) Légy barát! Észrevetted már, hogy milyen könnyen elfogadjuk barátainkat olyanoknak, amilyenek, de nehezünkre esik megtenni ezt azzal, akivel összeházasodtunk? Vigyázz, a megszokottság könnyen tiszteletlenséget szül! Hát nem érdemli meg párad legalább azt a tiszteletet, hűséget, türelmet, hálát és nagyrabecsülést, amit másoknak megadsz? 3) Legyenek közös céljaitok! Mindig szükség van valamire, amit együtt tervezhettek, és amiért együtt dolgozhattok. Ez gazdagítja, és magasabb szintre emeli a kapcsolatotokat. Tehát, mi a következő célotok? 4) Légy bátor! Dr. Theodore Rubin mondja: „Nem az a probléma, hogy gondok vannak, hanem az, hogy nem számítanak rá; a legnagyobb gond az a gondolkodásmód, amely problémának tartja azt, hogy problémák vannak!” Az életben nincsenek tökéletes helyzetek. Bátorságra van szükséged ahhoz, hogy szembenézz azzal, ami jön, bármi is az; hogy felismerd, hogy azt, amit nem tudsz megoldani, túlélheted és túl-szeretheted! Rajta hát, tenned kell a házasságodért!
Első szeretet...

A mai nap imádsága:
Uram! Elfelejtettem, hogy honnan hívtál el engem, s mitől óvtál meg eleddig is... Adj nekem hűséges szívet, hogy örömmel szolgálhassalak Téged embertársaim javára, lelkem békességének épülésére! Ámen


Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.
Jelenések 2,3-4

A kutyáknak nincs kezük, mégis milyen simogató tud lenni a tekintetük... Az embert alkotó kézzel áldotta meg a JóIsten, s lám többnyire nem arra használja, amire a Teremtő szánta! Simogatás helyett üt vele, s inkább rombol vele, mintsem építene általa... Mitől ilyen bolond az ember? Ha csak azt mondanánk: "Mert belébújt az ördög..." akkor hamar bezárnánk a probléma-kört. Ha ilyen egyszerű lenne az élet - ahogyan a rajongó, rövidlátó ember azt látja -, akkor semmi értelme nem lenne annak, hogy nap mint nap törekedjünk életünket emelni, javítani, s hogy mindezeken felül még engedjük is magunkat az ÚRIsten kegyelme által "szentülni"...

Lehangoló látni, s tapasztalni, ahogyan egyik ember a másik embernek farkasává válik - de ez hasonlat talán túlságosan is sértő a farkasokra nézve! Mert amíg a farkas a túléléséért küzd, addig az egyik ember a másikat azért gyűri hatalma alá, azért szorítja ki a lét peremére, mert gyarapítani kívánja a átkos profitját. Modern korunkban ugyanis már nem elégséges a tisztességes haszon, extra-profitra éhesek a gazdasági élet "nagy cápái"... S jóllehet egyre hangosabban kiáltoznak a szakértők is mindenhonnan: "Ez így nem mehet tovább!" - minden megy tovább, ahogyan eddig ment...

Van-e megoldás, kilépés ebből az ördögi körből? A szkeptikusok szerint nincs. Az optimisták azt hangoztatják: "Nem is olyan nagy a baj!" A keresztény ember pedig relista... azaz számol az Istennel! Az egyedüli megoldást a krízisben eleddig mindig az Isten hozott. Pontosabban azok az istenes emberek mutattak fel élhető alternatívát, akik nem látszat-keresztények, megélhetési-Jézuskövetők voltak, hanem az egyént és a közösséget védő örök isteni értékekre mutattak rá.

Csapatot kovácsolhat a közös érdek, de igazi hordozó közösséget csak az Isten hozhat létre. Ennek oka igen egyszerű: ha a közösségben csak olyanok vannak, akik minden értéket csak élvezni, elfogyasztani akarnak, de cserébe semmit nem kívánnak tenni a közösségért, akkor ezzel a parazita-életstílussal pusztulásba taszítják az adott közösséget. Ahol azonban akadnak "hétköznapi szentek", akik emlékeznek az "első szeretetre" azok képesek áldozatot vállalni és szolgálni.

Fontos tudatosítani: Az Isten szolgálata soha nem naív, erőtelen, kegyeskedő gesztus, hanem céltudatos életforma, ami erősíti a lelket, s egyre közelebb emeli gondolatainkat az Istenhez...


Idő...


A mai nap imádsága:
Uram!Sokszor panaszkodom időhiányra, s el nem végzett dolgaim igazolására napjaim végésségét emlegetem. Kérlek adj nekem bölcs szívet, hogy a Tőled kapott lehetőségeket mások, s magam épülésére fordítsam, s higgyek Szereteted mindenhatóságában! Ámen


"..ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat,
akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.".
Zsid 6,12

A nagy stúdiumban (élet) a legnehezebb tantárgy a türelem. Nincs ember, aki ezen a területen ne szorulna rá némi korepetációra vagy buzdításra. Nemcsak az időnek, de olykor a kívánságainknak is kiszolgáltatottjai vagyunk. A reklámokkal felaljzott társadalmunkban a "mindent, de rögtön-elv" uralkodott el. Ki tudja hány közúti baleset okozója a sietség, s hány száz embernek kell évente meghalnia csak azért, mert valaki pár perccel korábban akart odaérni valahová...

A nagy rohanásban elfeletjük, hogy az élet attól szép, ha találkozások vannak benne. Ez időt, sokszor hosszú várakozást igényel. Van, aki nem tud várni a másikra, s érdekes módon, aztán sosem érkezik meg az, akire érdemes lett volna várnia. Párkapcsolati problémák százezreiben az egyik alapvető hiba, a várakozás készségének a hiánya. Ha nincs idő az érték kialakulásának kivárására - lásd az almára egy évet várunk, míg leszakíthatjuk a fáról -, akkor értéktelen dolgok kötik le erőnket, figyelmünket. Ha nem adunk időt az Istennek, akkor sosem lesz elég időnk saját magunknak sem. Érdekes módon, ha bajba kerülünk, ha betegség, veszteség terhe nyom, akkor rögtön jut idő az Istenre is... Kórházi ágyak mozdulatlan fehér csöndje sokszor kiált az Isten felé.

A türelem a hit próbája - is. Türelmetlenségünk oka nem elsősorban az időhiány, a körülmények szorítása, hanem a szeretetlenségünk, ami meg a hitetlenségünkből fakad. Nem tudjuk elhinni, hogy a konfliktusok szeretettel is megoldhatóak. Inkább hiszünk a határozott odacsapás hatékonyságában, mint a szeretet szelídségének nevelő erejében... Pedig az ígéretek azok számára válnak valóra, akik alávetik magukat a várakozásnak, akik felvállalják az idő súlyos keresztjét, s merik hinni: Istennel együtt semmiről nem maradnak le. Isten nélkül azonban - mindenről. Minden az, ami fontos, ami megmarad, ami miénkké válik. Isten nélkül - hiába markolunk sokat - ami keveset sikerül megfognunk, az is kifolyik kezünkből. Az istenes lét csodája, hogy kegyelemből élünk. Naponta. Így válik ajándékká az idő, s válik valósságá az ígéret. Ne legyünk hát restek, fordítsuk arcunkat az Isten Szeretet-Napja felé, hogy sugarai éltessenek, s növeljék életünket!



Talentumaink..

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy amit kaptam Tőled, azokkat bölcsen forgatva mások javát is szolgáljam! Ámen


Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR?
Péld 30,8-9a

Amikor az emberfia fiatal, s az egzisztenciaépítését még el sem kezdte, gondtalanságában szívesen álmodozik a gazdagságról... Aki pedig megette mér kenyere javát, s szociális köreinek nagy részét már eredményesen megfutotta/teljesítette - házépítés, gyereknevelés, beleértve kitaníttatásukat is -, szívesen álmodozik saját ifjúságáról, sőt, ha tehetné egzisztenciájának komoly részét feláldozná csak azért, hogy újra fiatal lehessen. Ha pedig valakinek fiatalon ölébe hull a gazdagság - többnyire hiábavaló életet él. Aki nem veszi tudomásul, hogy minden, ami itt ezen a Földön megkapható, megszerezhető és élvezhető, az csak bizony ideiglenesen birtokolható - alaposan becsapja önmagát.

Érdekes megfigyelni, hogy a tényleg szegénységben élőknél - ahol a nincstelenség lustasággal, nemtörődömséggel párosul - igen gyakori a hiábavaló beszéd. De azt is meg lehet figyelni, hogy azok a gazdagok, akik nem eszükkel és szorgalmukkal, hanem hitványságukat kamatoztatva szerezték gazdagságukat, szintén meghatározó a hiábavaló és hazug beszéd. Mivel ez emberi természetünkből, bűnre való hajlamunkból fakad, ezért találkozhatunk az ókori bölcsességirodalom eme gyöngyszem-igazságával: "Óvj meg URam a hiábavaló beszédtől, s a nagy szegénységtől, s a nagy gazdagságtól!" Aki azonban az építő beszédre - mely az egyént erősíti, s a közösséget gyarapítja -, mint Isten ajándékára tekint, annak viszonya a tárgyakhoz, a múlandóhoz is egészen más: az a kevésen és a sokon is hűséges tud maradni.

A gazdag emberek jelentős része nem tud mit kezdeni a gazdagságával, s elherdálja vagyonát. Kevesek kiváltsága az, hogy felismerjék: a gazdagság, a jólét kötelez. Széchényi írja: ""Egy kis pénz, s jószándék csuda nagy dolgokat vihet végbe!" Ugyanígy a nagy pénzek és gonosz akarat nagy katasztrófákhoz vezet... lásd jelen válságunkat, vagy az értelmetlen pusztító háborúkat, melyek emésztik a pénzt, a vagyont.

Mindent, amit kaptunk a JóIstentől, azaz a talentumaink - akár anyagiak, akár szellemiek - arra valók, hogy forgassuk azokat, haszna legyen belőle mindenkinek. (Érdemes megjegyezni a talentum eredetét! A sumér-babiloni eredetű tálentumot Kr. e. 3000 körül kezdték el használni, eredetileg egy köbláb víznek a tömegét jelentette. A babiloni talentum 43,65 kg volt. Ezzel megegyezett a tűroszi, a szíriai és a zsidó tálentum értéke. Egy tálentum pénzben kifejezve 6000 zsoldoskatona egynapi bérével volt egyenértékű... tehát komoly értéket képviselt.) Az anyagi és szellemi gazdagság tehát lehetőséget jelent, hogy segítségükkel az egységet munkáljuk. Ha mégsem azok szolgálatában állnak, akkor hiábavalóak, mert Isten semmit nem önmagáért adott, minden adományába belekódolta az azokon túlmutató jelét, hogy Ő mindannyiunkat szeret...




Test és lélek...

A mai nap imádsága:
Uram! Erősíts hitemben! Ámen


Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban.
2 Kor 5,4-7

A "sátorban-levés" az ideiglenességet jelenti... Más kérdés, hogy úgy élünk, tesszük a dolgainkat nap mint nap, mintha sosem jönne el a végóránk. Pedig eljön, s akkor a "földi sátorunk elbomol". Olykor megterhelten felsóhajtunk, mert nem olyan egyszerű nekünk ez a testben-levés! Amíg fiatalok vagyunk, testünk szinte mindent zokszó nélkül végrehajt, amit a lélek parancsol neki, s csak életünk második felétől (úgy a 35-40. évtől) morog, rakoncátlankodik. Testünk észlelhető kopásának ellenére mégsem szeretnénk "levetni a testünket", azaz amíg csak lehet, élni szeretnénk... Sajnos sokan életük első felében eleget tesznek azért, hogy életük második felét ne tudják gondtalanul élvezni, s megkeseredetten várják életük végét. De ha vigyázunk is testünkre - nem iszunk, nem dohányzunk stb. -, akkor is elhervadunk, hiszen "életünk olyan, mint a mező virága".

Az ÚRtól távol lakunk, hiába élünk Őbenne, s Ő mibennünk. Isteni jelenlétét időnként megtapasztalható titokként, drága kincsként, ajándékként őrizzük földi életünkben, de a teljes színről-színre látást majd csak Mennyei Birodalmában tapasztalhatjuk meg. Hogyan? Ez is a Titokzatos Isten titka... Isten azonban megadta nekünk a lehetőségét, hogy ami még most távol van tőlünk, azt mégis közelinek érezzük - a hit által. Pál mondja: "a hit a nem látható dolgok létéről való meggyőződés".

A hit a látás különleges adománya. Nem szem kell hozzá, hanem szív és lélek. Akinek szíve tiszta, akinek lelkére nem telepedett rá a bűnök, a vétkek, a mulasztások pora, az átérzi és átéli a Lélek rezdüléseit, s meglátja, mi az Isten akarata az ő életében is. Ez a Szentlélek munkája, mely vigasztalást ad nehézségeink közepette, s erőt ad, hogy végigfussuk életünk nekünk rendelt pályáját...







Vita-kultúránk...

URam! Add, hogy napról-napra csiszolódjék realitásérzékem, s tudjak bölcsen hallgatni, amikor kell, s képes legyek szelíden szólni, hogy szavaim a békességet munkálják! Ámen


Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
Jak 1,19-20

"Na, ezt most nem halottam meg!"... Ugye ismerős ez a mondat, meg a hangsúly is? Ez az a mondat, amikor valaki, valami olyan provokatív (pro-voco=előhívni) kijelentést hall meg, ami sérti őt vagy övéit. Ilyenkor aztán nagy szükség van mindkét oldalon az önuralomra, mert ez az az eset, amikor "szó, szót követ"... Az ilyen vitáknak, veszekedéseknek a vége sosem pozitív.

Tény, hogy büszke teremtések vagyunk, s mindenkiben megvan a készség nem csak a jóra, de a rosszra is. Ezért sokszor alkalmazunk kettős mércét, azaz amit magunknak megengedünk, azt másoknak nem engednénk meg: így az én véleményem az csak szubjektív megállapítás, a másiké meg támadó kritika... gerenda és szálka klasszikus esete.

Jakab apostol levele azért kellemes olvasmány, mert igaz nincsenek benne "világmegváltó" nagy gondolatok, nincsenek benne "megigazulástani" értekezések, mint Pálnál, de az egész levelet átszövi a józanság, amit nyugodtan nevezhetünk a hétköznapok normalitásának is. Ez az, ami alapja az értékteremtő életnek, sorsunk apránkénti kiteljesedésének. A keresztény élet nem azt jelenti, hogy semmit nem változik az életem, azaz mindennap elkövetem ugyanazokat a bűnöket, amit az ún. megtérésem előtt, csak most szánom-bánom és bűnbocsánatért esedezem, hogy holnap "tiszta lappal" elkövethessem ugyanazokat, hanem arról, hogy ténylegesen megváltozik az életem. Nem vagyok a pohár, a bagó vagy a kivagyiság rabja többé, s ha lassan is, de haladok, pontosan a másik irányba: Isten felé.

Ha valaki Istené, akkor már nem azért igyekszik betartani a törvényt, mert jobban fél a büntetéstől, hanem azért, mert ez lelke legmélyéről induló, őszinte igénye! Tehát nem azért teszi a jót, mert 'muszáj', mert elvárja a JóIsten, hanem azért mert újra és újra át akarja élni a "jót tenni jó" katartikus élményét.

Sokan gondolják azt, hogy a lelki élet az azt jelenti, hogy "foglalkozom magammal". Hát nem! Igazából azt az embert lehet spirituális lénynek tekinteni, aki félre tudja tenni önmagát, s mások felé tud fordulni: meghallgatással, vigasztalással, útmutató egyszerű gondolatok közlésével. Lelki ember az, aki "gyors a hallásra, s késedelmes a szólásra", mert nem a szája jár előbb, hanem az esze, mely szívének jó érzése (a szeretet) uralma alatt áll. Az ilyen ember nem nagy okosságokat nyilatkoztat ki, hanem egyszerű életével bizonyságot tesz, hogy minden időben és helyzetben érdemes Isten igazságának szolgálatában állni...
Az Istennek való engedelmesség kockázatvállalást követel


Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” (Máté 2:19-20)


Amennyire kellemetlen volt Józsefnek családjával Egyiptomba költözni, képzeljük el, mennyivel inkább rémisztő lehetett számára Isten parancsának engedelmeskedve visszamenni Izraelbe. Olyan volt, mint bebújni az oroszlán szájába. Arra készült, hogy Jézust és Máriát visszavigye oda, ahol korábban veszélyben volt a fiának élete. Mivel azonban József bízott Istenben és abban, amit Ő mondott, vállalta a kockázatot, és elment oda, mert tudta, hogy az az a hely számára, ahol lennie kell.

A Biblia azt mondja: Ha félek is, benned bízom! (Zsoltárok 56:4.) Figyeljük meg, ez a vers azt mondja: „ha félek, amikor félek” nem pedig: „ha félnék”. (A fordító megjegyzése: a Biblia úgy beszél a félelemről – és a bizalomról a félelem közepette – mint egy nagyon is valóságos, gyakorlati helyzetről, nem pedig egy feltételes, elméleti állapotról.)
Szeretnénk félelem nélküli életet ezen a világon, de ilyen csak a mennyben lesz. Ebben az életben mindnyájunknak szembe kell néznünk a félelem ilyen vagy olyan formájával.

Vannak nagy félelmeink, és vannak kis félelmeink. Félünk a jövőtől, félünk attól, hogy mi fog történni a munkahelyünkkel, mi fog történni a családunkkal, de félünk kis dolgoktól is, mint az időjárás, vagy hogy vajon a megfelelő dolgot mondtuk-e valakinek, vajon az üzleti prezentáció jól ment-e, sőt olykor attól is félünk, hogy felhívjunk telefonon valakit.

Mindezekben a helyzetekben döntést kell hoznod: Engeded, hogy a félelem irányítson, vagy hitben vállalod a kockázatot, mert tudod, hogy szerető Istened van?

A hitben vállalt kockázat jelentheti, hogy elmész valahova, ahol még sosem voltál, vagy megbocsátasz valakinek, akiről azt gondoltad, hogy sosem fogsz megbocsátani neki. Jelentheti, hogy otthagyod az állásodat. A hit kockázata, hogy imádkozol valamiért, hogy elhatározod, Istenre bízol egy helyzetet vagy egy kapcsolatot, amit eddig saját kezedben tartottál.

Neked mit mond Isten, milyen krisztusi kockázatot vállalj fel hitben?


Fejtsetek ki erőt csoportosan


És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: "Ember, megbocsáttattak a te bűneid." (Luk.5.18-20. MBT)



Itt a hatodik módja a hét közül annak, hogyan érhet el egy kis csoport embereket Jézusért ezen a Karácsonyon:


A ti kis csoportotok együtt kell dolgozzon, hogy a munkát elvégezze.

Próbáltatok már valakit hordágyon vinni úgy, hogy csak hárman voltatok? Nem működött volna. Ha a négy barát nem közösen segített volna, akkor a béna ember leesett volna az ágyról.

Vannak emberek , akik csakis közös csoportmunkával hozhatóak Jézushoz. Tanulmányok is kimutatták, hogy az emberek sokkal gyorsabban jönnek Krisztushoz egy elfogadó és támogató környezetben. Ez teszi olyan alapvető jelentőségűvé a kis csoportot a lélekmentésben.

Ha beszélgetsz valakivel a munkahelyeden például, és csak ketten vagytok, te vagy az egyedüli tanú. Ha ügyes vagy és elhívod őt egy kiscsoportos alkalomra Karácsony táján, különösen nagy élmény lehet, amikor felkiált és azt mondja: "Héj, ezek nem is hibbantak! Nem is vallási fanatikusok. Ezek normális emberek!"

Jézus azt mondja " ... ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Máté 18:20 MBT). Ez azt jelenti, hogy amikor mi kinyújtjuk kezünket mások felé, "ugyanazt akarjuk, ugyanaz a szeretet van bennünk, és egyet akarva ugyanarra törekszünk". (Fil.2.2 MBT)


Karácsonyi teendő: ne próbálj megnyerni minden vitát!


Az Úr Jézus Krisztus nevében kérlek titeket, hogy ne vitatkozzatok egymással. Legyen igazi harmónia, hogy ne legyenek szakadások az egyházban. Arra szeretnélek rávenni benneteket, hogy ugyanúgy gondolkodjatok, és legyetek egységben a gondolat és a szándék tekintetében. (1Kor 1:10 LB fordítás)


Idén Karácsonykor ne próbálj megnyerni minden vitát! Próbáld meg inkább azt célodul kitűzni, hogy szeresd azokat, akik nem értenek egyet veled, vagy akik kifejezetten ellenszenvesek. Próbálj meg szeretni, ne mindenáron nyerni. Főképp azért, mert Jézus azt mondta, hogy a szeretet mindig győz, és ezt be is bizonyította, amikor kisétált a sírból. Amikor idén az ünnepek alatt úgy érzed, hogy egy vita van kialakulóban, akkor használd ezeket a bibliai alapelveket:

Hagyd, hogy az irgalmasság irányítsa a válaszodat (Péld 3:3-6). Egy konfliktusban a legtöbben azt akarjuk, ami jogos és igazságos. Azonban Isten hozzáállása nem mindig arról szól, hogy mi a jogos és igazságos. A kegyelemről és az irgalomról szól (Róma 5:8), arról a kegyelemről és irgalomról, amit a Karácsonyon keresztül mutatott meg.
Hagyd, hogy Isten határozza meg, mi az igazság (2Kor 13:8). Az igazságot idén Karácsonykor se a gondolataid vagy az érzéseid határozzák meg (1Jn 4:1), sőt ne is mások véleménye.
Az igazság az, amiről Isten azt mondja; és Ő rendelkezik egyedüli jogkörrel ahhoz, hogy bármilyen helyzetet megítéljen. (2Kor 10:5).
Keresd Isten jelenlétét (Mt 28:20). Sátán azt akarja, hogy azt higgyük, egyedül vagyunk a konfliktusok idején. Isten viszont azt akarja, hogy a fiatal pásztorfiú, Dávid példáját kövessük. Dávid - amikor szembeszállt Góliáttal - hitt abban, hogy Isten ott van vele a harcban, és hogy a háború az Úré. (1Sám 17:47)
Keresd a konfliktus igazi okát (Ef 6:12). Isten Igéje azt mondja, hogy mi valójában nem emberekkel harcolunk; az igazi ellenségünk Sátán és a "gonoszság szellemi erői".

Tartsd ezeket észben, és figyeld meg, hogy miként változtatja ez meg a karácsonyi nézeteltéréseket!