2017. január 4., szerda

Áldás...

A mai nap imádsága:
Uram! Áldásoddal kísérj a mai napon is engem, vigyázz reám, s szeretteimre - közelben és távolban! Ámen

   

"a hitből élők nyernek áldást"
Gal 3,9

Az anyagelvű ember - mindegy hogy materialista vagy kapitalista, az érem két oldaláról van szó csupán - a megfogható, a megszámolható eredményt tartja "áldásnak", pedig az csak siker... A siker a vízszintes, a földi világban elérhető cél, melynek komoly ára van, s valakinek ezt az árat meg kell fizetnie. Siker nincs befektetett energia nélkül, de aki sokat áldoz, azért még nem biztos, hogy a sikeres is lesz - siker délibábos igézetében élők ezt a tényt gyakran elfelejtik.

A hívő ember a függőleges, a fenti világ felé nyitott, s annak "eredményeit" keresi. Az égi sikert áldásnak nevezik. Ez nem megszámolható, de persze van megfogható vetülete is. A jézusi figyelmeztetés: "Keressétek először az Isten országát, s a többi ráadásul megadatik néktek!" arra hívja fel a figyelmet, hogy az első a fontos, a második pedig akkor értékelődik fel, csak akkor kerül a helyére, ha "fenti" igazságokra szomjazunk, s azok szerint alakítjuk életünket. Az áldást nem lehet megvenni, sem kiérdemelni. Annak elnyerésében haszontalan minden igyekezet. Ennek igen egyszerű oka van: az ajándék azért ajándék, mert nem mi fizetjük meg az árát, s nem is érdemeinkre való tekintettel kapjuk... ha így lenne, akkor azt már juttatásnak, ellenszolgáltatásnak neveznénk.

A hit mindig fölfelé tekint, Jézus ikonográfiában használatos tipikus kéztartása nemcsak a szentháromság ill. a kettős természet tanát hivatott jelképezni, de a mutató-, s középső ujj alázatosan meghajló, de mégis fölfelé mutató "eskü-tartása" a lét értelmét hordozza: alázatban fölfelé. Ezért a hit önmagában még nem érték. A hitvallás annyiban segítség, hogy a másik kiszámíthatóbbá válik. Van aki önmaga erejében, okosságában hisz, s vannak akik a vagyonukban, s megint mások a kapcsolati tőkéjükben, az egységben vagy éppen világnézeti elveikben. A keresztény ember ha reménykedik is néha-néha emberekben, alapjában véve csakis Istennek hisz. Ezért ha csalódik is embertársában, egyházában, gyülekezetében, papjában... az Istenben soha, Istenben ugyanis hisz.

A hit csodája abban rejlik, hogy válasz helyet megoldást kínál. Az anya ölén megpihenő kicsiny gyermeknek nem hideg, tárgyilagos magyarázatra, hanem édesanyai jelenlétre, annak biztonságot, megnyugvást, elrejtettséget sugárzó szeretetére van szüksége. S aki meglátta, s átérezte már egyszer ebben a létezésének értékeit, az jól tudja, hogy miért, s mennyire kell a lelkünknek megpihenni az Istenben.

Az áldás nem más, mint megnyugtató fogadása az Istentől jövő életerőnek. Ennek van testi, lelki, szellemi vetülete, de egyiket a másik ellen csak azok játsszák ki, akiknek a szíve az égi és földi javak begyűjtésének mohó szándékai között feszül. Ez a megosztottság szüli a törvényeskedést, ez a melegágya a szektásodásnak minden vallásban. Áldást kívánni tehát a legnagyszerűbb dolog a világon! Legyen az egy "Isten áldjon!" vagy "Az ÚRIsten őrizzen!" - a lényeg ugyanaz. Mára az "Adjon Isten, jó napot!"-ból az Isten kimaradt... Maradt a "Jó napot!", elfelejtvén azt, hogy a "jó nap" csak akkor válik valósággá, ha mindent az Isten kezéből veszünk.



Alkotó kedvért...

A mai nap imádsága:
Urunk! Te látod mennyire elfordultunk Tőled, s semmibe vettük teremtő akaratodat... Esztelen rombolásunkat csodálatos világodban állítsd meg, hogy végre vigyázzunk mindarra, amit felemelkedésünkre nekünk adtál, természetben és emberi kapcsolatainkban egyaránt! Ámen

   

"Alkossunk embert a képmásunkra..."
1 Móz 1, 26a



Az egyik legérdekesebb kérdésünk életünkben: hogyan is lettünk emberek? Egyesek az evolúcióban, mások a kreációban hisznek - hit mindkettő. Ma ez utóbbit járjuk körül a Teremtéstörténet alapján, mely igen sok érdekességgel szolgál.

Először is a Szentírás nagyon ügyel arra, hogy melyik fogalmat mikor használja. Három "teremtő" igével találkozhatunk: 1) bárá=teremteni; 2) jácár=alkotni; 3) ászá=csinálni, készíteni. Furcsa, de ez utóbbi igealakkal találkozunk a teremtéstörténetben, ráadásul többes számban: "alkossunk/készítsünk embert". Sokan a királyi többesben gondolkodnak, de ezt a nyelvtani formát akkoriban még nem használta a héber nyelv. Mások úgy gondolják, hogy Isten az angyalok seregéhez szól. Az angyalok társteremtői státusát el kell vennünk, mert az angyalok ugyan segítői lehetnek az embernek, de Isten felől nézve ők mindig "csak" küldöttek (angelosz!). Megint mások a Szentháromságisten-hitet látják ebben a "pluralis majestetic/királyi többes"-ben. Kinek szólhat hát ez felszólítás: alkossunk embert?

Az emberhez magához! Isten megalkotja az embert (Ádám), de együtt (önmagunkból és társainkból egyaránt!) mi magunk kell hogy "faragjunk" Embert, a szó nemes értelmében. Azaz Isten nagyszerű művének folytatói mi magunk vagyunk... Lehet-e nagyszerűbb dolog az életben, mint társul szegődni a teremtés művéhez?

A teremtés csodája előtt mindig meghajol az ember. Hogyan lehetséges például az is, hogy lelkünk az anyagba került? Óegyházi atyák sokat gondolkodtak ezen, érdemes néhány megállapításukat felidézni: Az emberi lélek nem része Istennek, nem egy az Igével, Isten Fiával, nem teremtetlen valami, hanem Isten teremtménye. Isten a semmiből (ex nihilo) teremtette, tehát előzőleg nem létezett. Nem a szülők nemzik és nem is a tökéletlenebb állapotból fejlődik ki, hanem a lélek magánvaló, mindenkiben egyedi, nem közös s, már a születés előtt jelen van a testben... Sok-sok megállapítás, melyeket érdemes szívünkbe zárni és továbbgondolni!

De miben hasonlít lelkünk elsősorban az Istenhez? Abban, hogy értelmes! Az értelem az ember legkiválóbb képessége, mely által Istent megismeri. S, ha megismerte, szeretni is tudja és szolgálni. A szeretet teljessé teszi a hasonlóságot, mert Isten átadja önmagát annak, aki szereti őt, és részesíti saját isteni életében. Az "alkotás" tehát mindig vallásos-spirituális tevékenység, melynek vannak látható és láthatatlan vetületei, de mindegyik létünk felemelkedését - az Istenhez kerülésünket - szolgálja.



Bölcsesség...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem látó szemeket, hálás szívet, hogy megtapasztalt gondviselésedet hálával viszonozzam embertársaim felé, s kegyelmed által jobbulhasson ez az embervilág - még rajtam keresztül is! Ámen


a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt;
Ef 1,17

Ki ne szeretne bölcs lenni - akár már fiatalon is? Milyen szép is lenne! Megspórolhatnánk magunknak sok-sok bosszúságot, olykor éveinkbe kerülő hiábavaló vargabetűket... Mennyi időnk, s energiánk szabadulna fel értelmes célokra, magunkra és persze másokra is! De valahogyan ez a kettő: ifjúság és bölcsesség - mint két dudás egy csárdában - nem férnek meg... más nótát akar fújni az egyik, s alapvetően mást a másik.

"Fiatalság, bolondság!" - mondogatják néha akkor is, amikor semmi értelme. Kisebb-nagyobb butaságokat el-elkövet a gyermek, az ifjú s a leány, de aki "teljesen az eszét veszti", s soha ki nem javítható, életellenes "baromságokat" követ el életének elején, melynek következményeit aztán egy egész életen át hordoznia kell - akkor nincs helye idézgetni ezt a szólást, palástolandó az "esztelenséget". Jól tudjuk, a fiatalsághoz hozzátartozik az erő-fitogtatás, az önhatárok keresése, de amikor a virtus átcsap őrületbe... akkor az már nem bolondság, hanem az istenadta élet tagadása. Ha megnézzük a baleseti statisztikákat, akkor kiderül, hogy a fiatalok és idősek követik el a közlekedési balesetek nagy részét; a fiatalok a súlyos-életveszélyeseket és a halálosakat, az idősek pedig inkább a kisebb koccanásokat... Miért keresi a veszélyeket a fiatal, kockára téve önmaga és mások életét? Mert hiányzik belőle a bölcsesség...

A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme(tisztelete). Ha valaki nem tudja (még!), hogy az élet Istentől jövő ajándék, addig úgy bánik vele, mintha a világ legtermészetesebbje volna, s olyan felelőtlenül bánik vele, mintha több is lenne belőle! Pedig ahogyan Isten is csak egy van, úgy életből is - gyaníthatóan csak egy. Bár kétségkívül nagyon szép elméleteket lehet találni a manapság egyes keresztényeket is el-elbizonytalanító lélekvándorlással kapcsolatban, azt gondolom, hogy életünkből csak egy van, amit "itt és most" élünk meg. Ha több életünk lenne, akkor kétszer beleléphetnénk ugyanabba a folyóba... ez pedig nem lehetséges.

A bölcsesség az alázatban rejlik. Aki képes elfogadni mindazt, amit a JóIsten a tenyeréről kínál: mindazt, amire szükségünk van, hogy emberhez méltó életet éljünk, s igyekszik mindezt haszonnal forgatni, hogy az élet kiteljesedjék, az a bölcsesség útján jár, s szép lassan bölcsül. A bölcs nemcsak elfogad, de ad is, ha kell akár önfeláldozva is. A bölcs nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, ami úgysem az övé, hiszen jól tudja, hogy mindenét csak "ideiglenes használatra" kapta. A bölcs elvisel, mert azt is tudja, hogy mindent megváltoztatni úgysem képes, a világot "megváltani" úgysem kell, s emberlétének nem is ez a feladata. Ami feladata - s ezt csak jó szívvel, jó lélekkel lehet elvégezni - az a hála. Ahogyan a madarak csicsergésükkel köszönik meg Teremtőjük gondviselését, ugyanúgy a bölcs is "csicsereg": azaz következetesen hálás és hasznos életet él...



Hazugságok...

A mai nap imádsága:
URam! Tisztaságod és igazságod harmatjával öntözd meg az emberszíveket, hogy ne magukat istenítsék, hanem Téged dicsőítsenek - szóval és cselekedettel! Ámen


Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!
3 Móz 19,11

Lopnak, csalnak, hazudnak? Még a választott nép se mentes ezektől a gyarlóságoktól? De nem bizony! Mózes népe sem angyalokból, hanem hús-vér emberekből áll... Mert egyetlen nép sincs a földön, melyről azt állíthatnánk, ők kiválóbbak a többi néptől. Ha valaki mégis ebben hisz - vagy ebben a tévhitben élt, s a történelemben erre számos példa akad -, akkor az soviniszta, irredenta, fasiszta vagy rasszista... s egy-két jelzőt még találhatnánk azokra, akik császárok, királyok, diktátorok, imperátorok, vörös- vagy barna führerek mögé sorakoztak fel - nagy-nagy lelkesedéssel.

A bűnös természetű ember sajnos ilyen: meglopja, megcsalja, kijátssza még saját honfitársát is! Nem szent neki se rend, se törvény, hiszen nem féli az Istent, nem szereti a hazát, s családjában sem az övéiért küzd, hanem önmaga érdekeinek kiszolgálóivá teszi őket... Megcsalja azokat, akik legközelebb állnak hozzá, s hazugságokkal takargatja magát. Ideológiát keres, életfilozófiát gyárt, hogy elhitesse önmagával is: amit tesz, az úgy, ahogyan van: jó... Bizony a legnagyobb hazugságokat az ember saját magának találja ki! A súlyos kapcsolati válságok mindig akkor válnak krízissé, amikor kiderül az igazság! Az önbecsapás tragédiája akkor roppantja össze a lelket, amikor belátja az ember: eljátszotta a lehetőségeket... s vannak lehetőségek, amik már soha(!) nem jönnek vissza, mert a homokórában a homokszemek soha nem fölfelé szállnak, hanem lefelé esnek...

A lopás így válik az élet megrövidítőjévé is egyben. Aki "dolgokat" lop el, az a másik életéből azt a visszahozhatatlan időt is elveszi, amit az a másik ember a dolog megszerzésére saját idejéből feláldozott (értsd: becsülettel megdolgozott érte). De nem csak tárgyakat lehet eltulajdonítani, el lehet lopni pl. egy egész generáció jövőjét is! Hibás útmutatással, értékek relativizálásával vagy hamis értékek felmutatásával, az abnormalitás normalitásként való elfogadtatásával milliók életminőségét lehet tönkretenni egy életre! Aláásni a vágyakozást a szebbre, a jobbra, az építőre, meglopni a gyermekeket az értelmes önmegvalósításra való törekvésükben, személyiségromboló kultuszban - szektás elképzelésekben - nevelni, teljesítménykényszer-/ben,-re idomítani őket az egyik legnagyobb társadalmilag elfogadott keretek közötti merénylet az emberi szabadság és méltóság ellen...

Amíg lesz ember a Földön, eladdig törvényekre is szükség lesz, s amíg törvény lesz, addig ember is akad, aki az(oka)t valamilyen megfontolásból ki akarja majd játszani. A Szentírás arra tanít, hogy "Isten előtt nincs igaz egy sem", de a jó hír, hogy megigazítottak lehetünk... Akit pedig Isten "megigazít" az már nem magát keresi mindenben, hanem az Istent, s az Ő akaratát - mindenben...



Teremtett világ...

A mai nap imádsága:
URam! Hála legyen Neked minden élőért, s hálatelt szívvel magasztallak, hogy létrehívtál engem is! Add, hogy minél többször meglássam csodáidatt, s minél jobban szeretni tudjak - amíg tehetem! Ámen


Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.
1 Móz 1,25

A "tudomány mai állása szerint" - így vezették fel a (köz)népnek nem is olyan régen a negyedművelt párttitkárok az éppen aktuális pártutasításos mondanivalójukat -, szóval: mintegy egymillió állatfajtát ismerünk. Ebből mintegy negyedmilliót eléggé alaposan megfigyeltünk, a többit pedig a szakemberek "csak" katalógusba vették. Ha azonban figyelembe vesszük a tápláléklánc bonyolultságát, s az eddigi állattani ismereteinket, akkor ki kell jelenteni, hogy legalább 3,8-4,2 millió állatfajta létezik! Gyaníthatóan ez a szám fölfelé módosul majd, ha kiderül egyszer, hogy nemcsak a tenger mélyén, s több kilométerre a föld alatt, a világűr peremén is megtalálhatóak az élet csírái... S ki tudja? Lehet, hogy más bolygókon vagy éppen a világűrben milliárdszám hemzsegnek az "űr-bogarak"! Csak ne szabjunk határt az Isten teremtő hatalmának!

Egy bizonyos, a földi élet lenyűgöző. S ha arra gondolunk, hogy az Örökkévaló a legnagyobb csodájával - a pezsgő(!) élettel - ölel át minket, s mi pedig az ilyetén módon is megnyilvánuló szeretetét naponta pusztítjuk... akkor nagyon elszomorodhatnánk. De nem tesszük. Helyénvalónak tartjuk, hogy mértéktelenül fogyasztunk, fogyasztunk és megint csak fogyasztunk... Beszélünk ugyan arról, hogy óvni és védeni kell a természetet, de mi magunk most nem érünk rá ezzel foglalkozni - helyette magunkkal foglalkozunk -, tegye meg azt a másik ember...

Isten jónak teremtette meg ezt a világot, benne az embert is... Az élet ugyanis jó dolog! Isten "élet-párti" és ezért "ember-párti" is. Ha mi is az Isten pártján állnánk, akkor bizonnyal másképp látnánk a teremtettséget, s benne önmagunkat is. Felismerhetnénk a tényt, hogy Isten szeretetből teremtette a világot - szeretetre... s ebben a csodálatos művében különleges helyre helyezett minket: megadta a lehetőséget, hogy mi is szeressünk...
KI VAN RÁD HATÁSSAL?

„Hát ti kinek mondotok engem?” (Máté 16:15)

Máté azt írja, hogy egy napon: „A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt [Jézust]: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik” (Máté 16:1). A farizeusok annyira kötődtek a hagyományokhoz, hogy elutasítottak minden új dolgot. A szadduceusok a józan észt tartották sokra, ezért szembehelyezkedtek minden természetfelettivel. Mivel Krisztus új módon nyilatkoztatta ki Istent, és új dimenzióját mutatta be hatalmának, mind a farizeusok, mind a szadduceusok támadták őt. Ezért Jézus így figyelmeztette tanítványait: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!” (Máté 16:6). Abban a világban, ahol az emberek kovászt használtak a kenyér kelesztéséhez, Krisztus üzenete világos és egyértelmű volt. Ahogy a kovász csendben végzi munkáját és lassan elterjed, éppúgy működik a kétely és a hitetlenség szívünkben és értelmünkben.
Azután Krisztus két kérdést tett fel a tanítványoknak. Először: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Máté 16:13). Azt akarta, hogy észrevegyék, ha gondolkodásukat negatív módon befolyásolják a körülöttük lévő emberek, és fel tudják vértezni magukat az ellen. Második kérdése ez volt: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter azonnal válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:16). Jézus így folytatta: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem a test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:17). Vannak dolgok, amiket emberek is megtaníthatnak neked, és bölcsen teszed, ha ilyenkor figyelsz. Vannak azonban olyan dolgok is, amiket egyedül az Úr tud kijelenteni, és ha bölcs vagy, fiogyelsz rá, és megteszed, amit mond.
Add Jézusnak az álmaidat!
„Megtanultam, hogyan éljek bármilyen helyzetben, attól függetlenül, hogy tele van a gyomrom vagy éhezek, sok mindenem van vagy kevesem. Mindent megtehetek Krisztus által, aki megerősít.” (Fil 4,12-13 NLT fordítás)
Addig nem válthatnak valóra az álmaid, míg meg nem tanulod feladni őket. Lehet, hogy ellentmondásosnak tűnik, de ez az igazság.
Mindig az a legbiztonságosabb döntés az álmaidat illetően, ha Jézus kezébe teszed le őket. Amint azt már sokszor megtapasztaltam a saját életemben és mások életében is, Isten gyakran az alábbi hat szakaszon vezet át:
1. Isten ad egy álmot.
2. Eldöntöd, hogy követed azt az álmot.
3. Késik a beteljesülése.
4. Akadályokba ütközik.
5. Zsákutcába kerül az álmod.
6. Isten teljesíti az álmodat.
Miközben a szakaszok alatt az álmod elérésén fáradozol, Isten benned munkálkodik. Mindenekelőtt azt szeretné elérni, hogy bízz benne. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: "Megtanultam, hogyan éljek bármilyen helyzetben, attól függetlenül, hogy tele van a gyomrom vagy éhezek, sok mindenem van vagy kevesem. Mindent megtehetek Krisztus által, aki megerősít.” (Fil 4,12-13 NLT fordítás)
A Biblia félreérthetetlenül a tudomásunkra hozza, hogy bármit megtehetünk – Isten segítségével. Ahhoz, hogy elérd az Istentől kapott álmaidat, sokkal többre van szükséged a pozitív gondolkodásmódnál, mégpedig Isten erejére.
Sokan sorban olvassák a motivációs könyveket, mégsem haladnak előre, hogy elérjék az álmaikat. Mindannyiunknak Isten természetfeletti erejére van szüksége.
A saját erődből igyekszel elérni az álmaidat? Ha igen, biztosítlak, hogy nem fogod elérni – legalábbis ami az igazán fontos céljaidat illeti. Nem lesz olyan szél, ami előrehajtsa életed hajóját.
Add át álmaidat Istennek! Hagyd, hogy Ő valóra váltsa őket!
Beszéljünk róla:
* Miért olyan nehéz elengedni és Jézusnak adni az álmainkat? Mitől tartunk ilyenkor?
* Mit jelent átadni Jézusnak az álmainkat?
* Álmaid melyik részét nem adtad még át neki?

Isten receptje az egészséges élethez


"...vésd szívedbe parancsaimat, mert megszaporítják napjaidat és életed éveit, jólétet és békességet hoznak neked!" (Péld. 3:1-2, EFO)

Ha lenne egy olyan tablettám, ami évekkel meghosszabbítaná az életedet, akkor valószínűleg sok pénzt fizetnél érte. De mi lenne ha azt mondanám neked, keresztényként már kezedben van a kulcs a hosszú élethez és ez ráadásul ingyen van!

Isten minden alapelvet megadott az ő Igéjében, a Bibliában az egészséges életmódhoz. A Biblia a használati utasítás a testedhez. Ahogy Dávid mondja: "Te készítetted testemet Uram, most adj értelmet, hogy a törvényeddel foglalkozzak" (Zsolt. 119:73, LB fordítás). Mózes ötödik könyvében ezt olvassuk: "Ezek az utasítások nem csak szavak - ezek a te életed. Ezeknek engedelmeskedve hosszú ideig élhetsz a földön" (5. Móz. 32:47, NLT fordítás). Isten ezt mondja: ha szívből megteszed, amit mondok, akkor hosszú életed lesz.

Mai igénk ezt mondja: "...vésd szívedbe parancsaimat, mert megszaporítják napjaidat és életed éveit, jólétet és békességet hoznak neked!" (Péld. 3:1-2, EFO) Milyen parancsokról van itt szó? "Bízz az Úrban teljes szívedből és ne a magad eszére támaszkodjál, minden utadat rendeld az Úr alá, és ő egyengeti ösvényeidet. Ne légy bölcs a magad szemében, hanem féld az Urat és kerüld a gonoszt. Ez hoz a testednek egészséget és csontjaidnak táplálékot.Tiszteld az Urat a te vagyonodból, minden terményed első gyümölcséből, akkor a csűrjeid túláradóak lesznek." (Péld. 3:5-10)

Ezek az igék kiemelnek néhány olyan tényezőt, amelyekre eddig talán nem gondoltál, de ezek a tényezők segítenek neked abban, hogy egészséges maradj: nyugalom, bizalom az Úrban, becsületesség, alázatosság, nagylelkűség. Ezek a dolgok javíthatják egészségedet, mert a testi egészséget a lelki egészség befolyásolja.

A következő pár napban áttekintünk pár dolgot, amiről a Biblia azt mondja, meg kellene tennnünk az egészségünk érdekében. Szánj ma arra, hogy elmélkedj a Példabeszédek 3:5-10 szakaszán, kérd Istent, hogy mutassa meg hogyan növekedhetsz a nyugalomban, bizalomban, becsületben, alázatban, nagylelkűségben.


Tartsunk lépést a Szentlélekkel


„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.” (Galatákhoz írt levél 5: 25)



Amikor figyelmen kívül hagyjuk a Szentlelket, akkor nagyon kevés különbség van aközött ahogyan mi élünk, és ahogyan a hitetlenek, akik Istentől távol, tőle függetlenül élnek.

„Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” ( 1 Korintusi levél 2: 14)

A mi feladatunk, hogy érzékenyek legyünk a Szentlélekre. Kérd Istent, hogy tanítsa meg neked hallani a csendes kis hangját, és azt, hogy érzékeny lehess a Lélek indíttatására amelyet Ő helyezett beléd. Aztán hidd el az igazságot, hogy Ő majd vezet a döntéseidben, és az életed részletkérdéseiben.

Amikor megtanulsz járni a Lélekben, akkor az Úr sosem fog tőled olyat kérni, ami ellent mond az Ő Igéjének. A Lélektől jövő indíttatások mindig összhangban állnak a Bibliával, habár lehet, hogy nem lesznek összhangban a gyülekezeted hagyományokkal, vagy az előzetes elgondolásaiddal.

A következő pár hétben jegyezz fel minden olyan alkalmat, amikor úgy érzed, a Szentlélek sugall valamit. Ez megtanít arra, hogy érzékeny légy a Szentlélek vezetésére, de megerősíti azt az elhatározásodat, hogy engedelmeskedj az Úr vezetésének, amint látod az állandó, szerető gondoskodását az életed részleteire nézve.

És mi történik, ha elrontod? Emlékezz az Isten kegyelmére! Ha nem érted meg, vagy nem engedelmeskedsz a Lélek vezetésének, akkor valld meg tévedésed Istennek, mert ő hű a megbocsátásra.(1 János 1:9).

Támaszkodj a kegyelmére, és emlékezz rá, hogy a Krisztus iskolájában vagy. Tudja, hogy tanulsz, és elküldte a Szentlelket, hogy tanítson téged.
A BIZONYSÁGTEVŐ LÉLEK

  "Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk." (Róm 8:16)
 
  Ha a Lélek bizonyságot tesz lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, mi lesz ennek az eredménye? A hívő lélek teljesen aláveti magát Isten akaratának. A mennyei Fenség szent és bensőséges kapcsolatba kerül azzal, aki teljes szívvel keresi Őt, és a hívő, Isten gyermeke - Atyja kegyelmének bőséges kiáradása által - gyermeki kapcsolatban él vele. Lelkedet és testedet oda kell szánnod Istennek, teljesen erejére és szándékára bízva magad, abban a bizonyosságban, hogy ő meg akar áldani téged, bármily gyámoltalan vagy méltatlan lennél is. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (Jn 1:12)
  Ne légy nyugtalanul tevékeny, hanem légy buzgó a hitben, és egy cél vezéreljen, éspedig az, hogy lelkeket vonzzál Jézus Krisztushoz, a megfeszített Üdvözítőhöz. Nem az értelem meggyőződését szolgáló logikus prédikációk fogják ezt a munkát elvégezni. A szívet kell meggyőzni, és meglágyítani. Akaratodat Isten akarata alá kell rendelned, és minden törekvésedet a menny felé kell irányítanod. Az élő Isten Igéjéből kell táplálkoznod, és azt átvinned a gyakorlati életbe. Isten Igéjének meg kell ragadnia és irányítania egész lényedet...
  Ha Jézus a mi bizodalmunk, fel kell ajánlanunk magunkat áldozatként Istennek. Egyetlen reményünk Jézus Krisztus igazsága és közbenjárása. Nincs kétség, sem bizalmatlanság, hiszen hit által látjuk, hogy Isten Jézust bízta meg azzal, hogy békéltesse meg a bűnös világot. Jézus vállalta azt a sorsdöntő kötelezettséget, hogy közbenjár mindenkinek az érdekében, aki általa járul Istenhez, és mindenkinek biztosítja az üdvösséget, aki csak hisz benne. Isten azt az előjogot biztosította nekünk, hogy közvetlenül a kegyelem trónjához járulhatunk, irgalmat kérhetünk és kaphatunk is segítségül a szükség idején. (Manuscript Releases, 14. kötet, 276-277. oldal)


Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, ... megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket... (Mt 2,16)
    
     A "napkeleti bölcsek" nagyszerű csillagászok lehettek, ám meglehetősen naivak voltak, a szükséges diplomáciával nem rendelkeztek. Az újszülött király felől a beteges, féltékeny és hírhedten zsarnok uralkodónál, Heródesnél érdeklődtek, pedig az ő kezéhez addig már sok ember vére tapadt, még saját fiait is kivégeztette.
     "Menjetek, ... (s ha) megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" - vezeti félre Heródes a bölcseket, s azok észre sem veszik, hogy ügynökeinek szervezi be őket. Amikor pedig Isten figyelmeztetése után nem mennek vissza hozzá, tucatjával öleti meg a kétéves és annál fiatalabb fiúkat Betlehemben és környékén. Heródeshez hasonló kegyetlen zsarnokot sokat tud felmutatni a történelem. Tetteit vér és könny, mérhetetlen szenvedés kíséri. Az Istent sem ismeri el önmaga felett. Hiszi és hirdeti magáról, hogy mindent népe boldogulásáért tesz, de csak önmagát, saját dicsőségét szolgálja. Minden dicséret, a legkisebb ajándék vagy elismerés, melyet nem ő, hanem más valaki kap, vérig sérti, mert meg van győződve arról, azt is egyedül ő érdemelné meg. Sajnos, nemcsak az uralkodók között vannak zsarnokok. Családban vagy munkahelyi közösségben, baráti körben és Isten népe között is fölébe nőhet egyik vagy másik ember a többinek. Az ilyen "mini-zsarnok" az önmagával eltelt, öntörvényű ember, aki mindig kevesli az ünneplést és az elismerést, s ugyanakkor elmarasztaló ítéletet mond mindenről és mindenkiről. Félő, hogy még az Úristen illetékességét is tagadja önmaga felett. Mindnyájan ismerhetjük ezt a kísértést. Pedig Isten szándéka szerint például szülőnek lenni nem rang, hanem hivatás: a szülő nem uralkodhat, hanem gyermekei javán kell munkálkodjék. A hivatali főnök sem lehet "élet és halál" ellentmondást nem tűrő ura, a magasabb beosztás nagyobb felelősséget jelent. "Akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon!" - mondja Jézus (Lk 12,48) . Igen, a beosztottak, a ránk bízottak életét, sorsát is számon kéri tőlünk az Isten!
     . . .

          URAM! Őrizz meg engem a hatalom megrészegültjeitől, de azt se engedd, hogy én akarjak bírói székedbe ülni, s uralkodni mások felett! Te vagy egyetlen Ura ennek a világnak! Te taníts meg arra, hogyan bánjak a rám bízottakkal, családtagokkal és mukahelyi beosztottjaimmal! Adj kellő tapintatot és kellő határozottságot! Add szívembe szeretetedet! Tudom, hogy felelős vagyok értük színed előtt. Ámen.


Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
Máté 5,6

Uram!
Voltam már nagyon éhes is és nagyon szomjas is. Gyötrő, kínzó érzés ez. Rosszabb ennél csak az volt, amikor előttem állt a különben kívánatos étel, de étvágytalanság miatt nem tudtam belőle enni. Éhségem az egészség jele volt. Az ételtől való iszonyodás betegségre mutatott.
Te - az emberi lélek igaz ismerője - az igazságról használod ezt a hasonlatot. Belőle megértem: lelki életem egészségének bizonyítéka, ha szenvedélyesen vágyódom Isten igazságára. De téged - a lelkem orvosát - kell sürgősen keresnem, ha semmi sem hajt az igazság keresésére, vagy pedig ha fásultan elfordulok az igazságtól, amikor az nyilvánvalóan előttem van.

Uram!
Bibliámban olvasom: Ézsau még jogaitól is elállt, hogy éhségét csillapítsa. És bizonyos: az éhes embert az ételnek még az illata is messze elcsalogatja. Segíts Isten igazságáért mindent föláldoznom. S ha a földi életben meg nem találom, akkor az igazság olthatatlan vágya vezessen még a halál határvonalán át is oda, ahol ígéreted bizonyosan beteljesedik, és én - az éhező és szomjas ember - megelégíttetést találok.


Csöndes nyugalomban

"...biztonságban élhetnek" (Hós 2,20)

   Isten gyermekeit béke várja. Az igevers, amelyből ezeket a biztató szavakat kiemeltük, békességről beszél "a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal". Békességről földi ellenségeink, titokzatos bajaink és az apró bosszúságaink vonatkozásában. Ezek közül bármelyik elvehetné a nyugalmunkat, de nem fogja megtenni. Az Úr teljesen szétzúz majd mindent, ami népét fenyegetheti: "Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból". Akkor lesz majd igazán béke, amikor mindaz darabokra törik, ami a békességet fenyegeti.
   Ezzel a békességgel nyugalom jár. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 172,2). Az Istentől nyert békességben és bőségben csendes nyugalomban élhetnek a hívők.
   Ez a nyugalom biztonságot is jelent. Más dolog élni, és más biztonságban élni. Aki már az ígéret földjére került, az Atya házába, a szeretet hajlékába, Krisztus kebelére: már most biztonságban élhet. Jobb a hívő számára, ha békességben pihenhet, mint ha ébren kell aggodalmaskodnia.
   "Füves legelőkön deleltet" (Zsolt 23,2). Nincs addig igazi nyugalmunk, amíg nem a Vigasztalótól kapott biztonságban élünk.


KIKUTATHATATLAN

"Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő utai." Róma 11,33

Lehet, hogy már gyermekkorodban tele voltál tervekkel, kívánságokkal, elképzelésekkel. Az ember eltervezi az útját. Ezek az emberi utak. De nagyon sokszor másként történik minden. Mert Más is tervez! Utaid mögött és benne, vagy azokat keresztezve ott vannak Isten útjai. Szépen indul minden, úgy néz ki, hogy sikerül. De Isten kinyomozhatatlan útja keresztezi elgondolásodat. "Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én gondolataim gondolataitoknál" (Ézs 55,9). A samáriai asszony nem gondolhatta, hogy a kútnál Jézussal találkozik. Ő csak vízért ment oda. Mit tudhatta a 38 éve beteg, hogy a Bethesda partján Jézus lesz az "embere", és gyógyultan maga viszi haza nyoszolyáját. Gondolj Czirénei Simonra, aki fáradtan jön a mezőről, és útközben megfogják, és ráteszik a keresztet. És a vége: az egész család üdvössége. Isten útjai kikutathatatlan utak! Óriási lehetősége a földi életnek, ha valakin vagy valamin keresztül szembejön veled Jézus. Figyeld meg, hogy vonzódnak Hozzá az emberek. Péterék a gazdag halfogást hagyják ott érte. Péter kimondja: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Azt hitték, Jézus átveszi a hatalmat, és felül a királyi székre. Ki hitte, amikor énekelve mentek a Gecsemánéba, hogy az út vége a véres kereszt? Mert Isten felmérhetetlen szeretete Jézus szívében összeütközött a bűnnel. Engedd, hogy az önálló, önfejű, saját akaratú életedet keresztezhesse Isten kikutathatatlan és kinyomozhatatlan, és mégis végtelen szeretete.


Uram! Taníts meg bízni benned minden helyzetben!

Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre!
Hallgass meg, mert te hű vagy és igaz!

Ne szállj perbe szolgáddal,
hiszen egy élő sem igaz előtted!
Íme, ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet,
sötétségbe taszít engem, mint a régen meghaltakat.
Lelkem elcsüggedt bennem,
szívem is megdermedt bensőmben.
Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden
tettedet,
elmélkedem kezed alkotásain.
Imádkozva nyújtom feléd kezem,
lelkem, mint a szomjú föld, úgy eped utánad.
Siess, Uram, hallgass meg engem,
mert odavan a lelkem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert te hű vagy és igaz! (Zsolt 143)

Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? (Zsolt 10,1)

Hányszor panaszkodunk mi is hasonlóképpen a zsoltáríróval együtt! Mindannyian gyakran szembekerülünk szükséggel, szenvedéssel, problémákkal. A súlyos gondok közepette talán mi sem érezzük az Úr jelenlétét. Isten tényleg elrejtőzött volna előlünk? És ráadásul pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá? A látszat talán ezt mutatja. De tudunk-e a látszat ellenére is bízni az ő ígéretében: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged? Nem Isten rejtőzik el előlünk, hanem mi rejtőzünk el feltornyosuló problémáink mögé! Gondjaink annyira körülzárhatnak minket, hogy éppen a megoldástól választanak el, éppen Istent takarják el a szemünk elől. Átlátunk-e ezeken a hit szemével? Ha igen, nem kell gondjaink sötétségében tapogatóznunk. Szenvedéseink mögött feltündöklik előttünk az ő szent arca.

Higgy bennem, és légy bizalommal az én irgalmasságom iránt. Mikor azt gondolod, hogy messze szakadtál tőlem, sokszor igen közel vagyok hozzád. Mikor úgy ítéled, hogy már-már teljesen elvesztél, sokszor olyankor támad legjobb alkalmad arra, hogy megtalálj. Nincs minden elveszve, amikor kedved ellen alakul valami. Ne aszerint ítélj, amint épp érzed magad, és ne ragadj bele semmiféle gondba, bárhonnan szakad rád, azt ne hidd, hogy nincs már remény a kigázolásra. Ne gondold, hogy egészen magadra maradtál, még ha ideig-óráig rád bocsátok is valami zaklattatást vagy elvonom vigasztalásomat, amely után kívánkozol.
(Kempis Tamás)

Uram! Köszönöm, hogy mindig velünk vagy, akár érezzük, akár nem. Segíts, hogy kevesebbet foglalkozzunk problémáinkkal és többet veled! A te jelenléted adjon nekünk erőt a szükség idején! Bocsáss meg, hogy sokszor nem veszünk észre! Adj hitet, hogy megláthassunk! Ámen.

Az ember csodálatos volta

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
(Zsoltár 139, 14)

A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16). Isten szeme minden egyes embert már jóelőre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen ő nemcsak a csillagokat ismeri nevükrol, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Ő ad lelket neki, így különböztetve meg őt az állatoktól.

Az embert nemcsak sajátos belső élete teszi istenképuvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentől kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de olyanról is, amelyre Isten pecsétje kerül. Egyszer majd az ő neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük működni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtői bölcsességének sugarai.

Az embernek viszont Istentol kapott tagjait eszközként kell az ő szolgálatára és dicsőségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fopapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: „Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bűn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.

Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is őt dicsérje és magasztalja.


Hadd tudja meg a világ


De nem csak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem... hogy egyek legyenek, amiképpen mi egyek vagyunk: Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen egyek legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem.

– János 17:20,22-23

Az évek során a Gyülekezet mindenféle komplikált módszert eszelt ki az evangélium hirdetésére. Összejövünk, kidolgozzuk a terveinket és a stratégiánkat, majd pénzt gyűjtünk ezekre. De mindeközben ritkán esik szó arról a tervről, amit Jézus mondott nekünk.


A legtöbb hívő nem ismeri fel, hogy Ő megadta nekünk a kulcsot a világ megnyerésére. Erről imádkozott, mielőtt a keresztre ment. Azt kérte az Atyától, hogy olyan egységbe hozzon bennünket egymással és Vele, hogy megtudja a világ, Isten küldte Őt. Ha te, én és a Krisztus Testének többi tagja egységbe kerülne, és elkezdenénk egymással szeretetben járni, azzal úgy felgyorsulna az evangelizáció, hogy csak kapkodnánk a fejünket.

Ez így van. De eddig nem nagyon gondoltunk erre, mert túlságosan el voltunk foglalva azzal, hogy veszekedtünk, és sértegettük egymást.

De, dicsőség Istennek, sokaknak kezd már derengeni, hogy ezt abba kell hagynunk. Jézus szeretetparancsolatát nem alternatívaként, hanem parancsolatként kell kezelnünk. El kell hagynunk az ostoba vitatkozásokat, és egységbe kell kerülnünk egymással Isten Szelleme által.
Akarsz ma tenni egy lépést az evangelizáció irányába? Akkor kezdj el imádkozni az egységért. Tökéld el magad, hogy szeretni fogod a hívőtársaidat, és nem kritizálod őket, nem panaszkodsz, és nem beszélsz csúnyán róluk.

Kezdd el megvallani, hogy Isten Gyülekezete együtt, egy dicsőséges testként felnövekszik a hitben és szeretetben, Jézus ereje által. Jézus azért imádkozott, hogy így történjen, és a Szent Szellem már végzi ezt a munkát.

A sátán le szeretné állítani, de nem tudja, mert Isten Szelleme sokkal hatalmasabb nála, és olyan nagy lyukat fog fúrni a munkáiba, hogy egy vonat is keresztül férne rajta! Az egész világ meg fogja tudni, hogy Jézus az Úr!

Igei olvasmány:  János 17:9-26


MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST?

"Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?" (Jn 13,37).

Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének! Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg.

Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi. Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.

Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. "Az életemet adom érted" (Jn 13,37). Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki: "Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" (Jn 13,43). Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes. Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.


Mondd ki, hogy újjá lettél


Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és Önmagát adta értem.              — Galata 2,20.
Egy keddi napon gyógyultam meg. A rákövetkező szombaton bementem a városba és véletlenül összetalálkoztam az egyik barátommal. Azelőtt kebelbarátok voltunk. Az alatt a tizenhat hónap alatt, amíg fekvőbeteg voltam, egyetlen egy-szer látogatott meg. Ugyanaz a régi ember volt ő, mint azelőtt, én azonban addigra új teremtéssé lettem. Nevetgélve emlékeztetett engem azokra, amiket valamikor együtt követtünk el. Rámutatott az utcán az egyik boltra:
— Emlékszel, amikor éjjel… — és felidézte, ahogy én felfeszítettem a zárat, hogy a srácok bemehessenek cukorkát lopni. Olyan képet vágtam, mintha nem tudnám, miről beszél. (Jól emlékeztem én arra, ami történt, csak fel akartam használni ezt az alkalmat, hogy bizonyságot tegyek neki.)
— Most meg mi bajod? Úgy csinálsz, mintha nem is emlékeznél, pedig te voltál a bandavezér — mondta végül.
— Pajtás, az a srác, akivel te ott voltál aznap este, meghalt — válaszoltam én.
— De te nem haltál meg! Tudom, hogy majdnem meg-haltál, de nem vagy halott! Itt ülsz!
— Na igen, mondtam, de te csak azt a házat látod most, amiben élek — a testemet. Az a belső ember, aki megengedte a testnek, hogy feltörje a zárat, már nem él. Ez a belső ember most már egy új teremtés lett a Krisztus Jézusban.


"Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és azokat, akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd fel!"
(Péld 24,11)

"Isten megelevenítő ereje az egész természetet áthatja. Ha egy fa megsérül, ha egy emberi lény megsebesül, vagy egy tagja eltörik, akkor a természet azonnal megkezdi a kár jóvátételét. Mielőtt fellép az igény, a gyógyító erők már készen állnak. Mihelyt egy tag megsérül, mindnyájan a helyreállítás munkájának szentelik magukat. Így van ez lelki téren is... Minden kísértésnek alávetett lelket megsért és megsebez a Gonosz, ahol azonban a bűn jelen van, ott van az Üdvözítő is. Krisztus műve az, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy »a foglyoknak szabadulást hirdessen és szabadon bocsássa a lesújtottakat« (Luk 4,18). Ebben a munkában segítenünk kell.
»Ha előfogja is az embert valami bűn,ti lelkiek,igazítsátok útba...« - olvassuk a Szentírásban (Gal 6,1). Ez a kifejezés, »igazítsátok útba«, azt jelenti, hogy mint egy kificamodott tagot, tegyük ismét helyre. Aki tévedésben van, bűnbe esik és kizökken mindabból, ami őt körülvette. Lehet, hogy beismeri bűnét, lelkiismeretfurdalásai is lehetnek, de nem képes talpra állni. Aggódik és lelkileg összezavarodottá, legyőzötté és gyámoltalanná vált. Meg kell őt újra nyerni és gyógyítani, helyre kell állítani életét. Igazítsátok útba ti lelkiek! Csak a Jézusból áradó szeretet képes meggyógyítani. Csak az tudja ismét rendbehozni a megsebzett lelkeket, akiben úgy árad ez a szeretet, mint a fában a nedv, vagy testben a vér."

(Nevelés, Más hasonlatok c. fejezetből)