ÉPÜLNI A HITBEN

„Épüljetek szentséges hitetekben!” (Júdás 20)

Júdás apostol ezt írta: „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által”. Júdás a lelki növekedésért és erősödésért való felelősséget oda helyezi, ahová kell – egyenesen rád. Két fajta hit van: gépies hit és akaratlagos hit. Amikor felkapcsolsz egy villanykapcsolót, az gépies hit. Amikor azonban az ismeretlennel nézel szembe, valamivel, amit még soha nem csináltál, soha nem próbáltál, olyankor az akaratlagos hitre van szükséged – hitre, amely hiszi, hogy Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk” (Efezus 3:20). Ha tudatosan cselekszel, a hited növekedni fog; ha passzív vagy, nem fog. Ha nem teszel semmit azért, hogy hitedet megvédd és erősítsd, elkezd fogyni. Krisztus azt mondta az efezusi gyülekezetnek, hogy emlékezzen a magaslatra ahonnan lezuhant (ld. Jelenések 2:5). Micsoda furcsa mondat! Ha valaki leesik egy bizonyos magasságból, nem gondolod, hogy emlékszik rá? Nem, ha a lecsúszás olyan fokozatos volt, hogy nem is vette észre. Ezért kérdezd magad: „vajon azok, akik legjobban ismernek, észrevették, hogy a szememből eltűnt a csillogás, a lépteimből az öröm, a lelkemből a békesség, és a beszélgetéseimből hiányzik isten Igéje? A hit olyan, mint egy izom: ha nem edzed folyamatosan, elsorvad és tehetetlen lesz. Ezért ma ez számodra az ige: „erősítsd meg a többieket, akik hafélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek” (Jelenések 3:2).



Ez az „épüljetek” szó, ami itt áll, egy építészeti szakkifejezés, ami felújítást, újjáépítést jelent. Arra utal, hogy le kell rombolni azt, ami nem működik, és fel kell építeni azt, ami működni fog. Ha ezt nem érted meg, azt fogod hinni, hogy bármit is nyújt az élet, az már csak így van, és el kell fogadnod. Meg lennél lepve, ha tudnád, hogy hányan járnak istentiszteletre csupán egy ki igemorzsáért, ami épp csak a túléléshez elég. Énekelnek a hitről, és beszélnek róla, de ha megkérdezed tőlük, hogy vannak, ezt mondják: „Épp csak megvagyok” vagy: „Remélem, túl tudok jutni rajta.” Igen, vannak idők, amikor tényleg ez a helyzet, de ennek kivételnek kell lennie, nem szabálynak! A Biblia azt mondja: „diadalmas hódítónál is nagyobbak vagyunk” (Róma 8:37 NKJV). Ahhoz, hogy valaki győzelmes hadvezér legyen, meg kell vívnia egy csatát, és győznie kell. Az viszont, aki „diadalmas hódítónál is nagyobb”, az győztes anélkül, hogy harcolnia kellett volna a győzelemért. Jézus már megvívta érted a harcot, és megnyerte számodra a csatát. Ma pedig azt mondja: „Íme, hatalmat adtam nektek…az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Azt kérded, hogyan kaphatod meg ezt az erőt? Júdás azt mondja, hogy úgy juthatunk hozzá, ha életmódunk az, hogy „imádkozzatok a Szentlélek által” (Júdás 20). Imádkozni pedig bárhol tudsz: az autóban munkába menet, a futószalag mellett, akár még a fürdőszobában is. Csak egy olyan helyre van szükség, ahol egyedül lehetsz Istennel, imádkozva és Igéjét olvasva építheted hitedet.

MEGTALÁLTAD MÁR AZ ÉLETCÉLODAT?

,... de ha meghal... " (János 12:24)

Egyszer egy depressziós nő a folyóba ugrott a hídról. Egy ember, aki a közelben volt, gondolkodás nélkül utána ugrott, hogy megmentse. De hősünknek hirtelen eszébe jutott, hogy nem tud úszni, ezért csapkodni kezdett maga körül és segítségért kiálto­zott. A depressziós nő meghallotta kiáltását, odaúszott a megmentésére, partra húzta, szájból szájba lélegeztette, és megmentette az életét. Mi történt? A nő talált valami célt, ami nagyobb volt a saját céljánál, és ezért értelmet nyert az élete. Jézus ezt mondta: „...ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz" (János 12:24). Nem sokkal előtte ezt is mondta: ne aggód­jatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több
az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál" (Lukács 12:22-23). Karrier, siker és anyagi dolgok nem adnak értelmet az életnek! Nagyobb célra van szükséged, és Isten meg fogja ezt adni, ha kéred tőle. Vannak, akik úgy születnek, hogy tudják, mire hívta el őket Isten az életben; mások útközben fedezik fel. Olyanok is vannak, akik csak utolsó éveik­ ben találják meg. Sőt, olyanok is, akiket valamilyen tragédia vagy veszteség ébreszt rá. A lényeg, hogy megtaláljuk az Isten szerinti célt, és arra szánjuk magunkat. Helen Keller írta: „Amikor a boldogság egy ajtaja becsukódik, egy másik kinyílik; de gyakran olyan sokáig bámuljuk a csukott ajtót, hogy nem látjuk meg azt, melyet Isten kinyitott nekünk." Nos, megtaláltad már életed értelmét?

Tartsd életben a reményt!

„...megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három…” (1Korinthus 13:13)
1914-ben Sir Ernest Shackleton megkísérelte az első szárazföldi átkelést az Antarktiszon, ám mielőtt még elérhették volna a kontinenst, hajójukat, az Endurance-t [Kitartás] a jég körülzárta, és később össze is roppantotta. Shackleton és 27 tagú legénysége csaknem 2000 kilométerre a civilizációtól rekedt a jég közé, magukkal cipelték három rozoga mentőcsónakjukat, néhány sátrat és korlátozott mennyiségű ellátmányt. Végül elértek egy kis szigetet, és ott vártak, míg Shackleton néhány emberrel az egyik mentőcsónakon elindult, hogy átkelve a viharos óceánon, elérjen egy bálnavadász telepig, mely kb. 1300 kilométerre volt. Shackleton egy mentőhajóval visszatért, és minden emberét életben találta a 18 hónapnyi megpróbáltatás után. Hogyan tudta életben tartani bennük a reményt? Először is maga volt az optimizmus példája. Shackleton, aki úgy határozta meg az optimizmust, mint „igaz erkölcsi bátorság”, mindig hitte, hogy ő és csapata túl fogják élni, és ezt a bizakodást hintette el maga körül mindenkinek. Másodszor: éltette bennük a jelentőség-tudatot. Mindenkit bevont a lehetőségek keresésébe, mindenkinek feladatot adott, amelyek azt az érzést erősítették a legénységben, hogy maguk is részei a megoldásnak. Harmadszor: bátorította őket. Humor segítségével igyekezett gondtalan légkört teremteni. Shackleton felismerte, hogy ilyen rendkívüli nyomás alatt, a jó kedélyre való képesség semlegesíti a félelmet, és képessé teszi az embereket arra, hogy összpontosítsanak, újra energiát gyűjtsenek és legyőzzék a rémisztő akadályokat. Hát nem érdekes, hogy a süllyedő hajóról kimentett tárgyak egyike épp a legénység egy tagjának bendzsója volt? Shackleton azért mentette ki, hogy a csapatnak lehessen zenéje. Ő maga volt az elsődleges példája annak, hogyan tudja egy ember életben tartani a reményt. Ha ismersz valakit, aki nehéz megpróbáltatást él át, kedves és szeretetteljes szavaid, belé vetett bizalmad, és segítséged, amivel megkönnyíted a terheit, életben tudja tartani benne a reményt.