2011. január 10., hétfő

2011. január 10. A év, évközi idő, 1. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

Közel van az Isten országa. Elkezdődik bennünk és közöttünk, hogy majd a teljességét is megtapasztalhassuk. Ha rendszeres kapcsolatban vagyunk Istennel, a napi imádság és áldozathozatalaink által, akkor megtapasztaljuk Isten segítségét, és megerősödünk országa felé vezető úton.

KÖNYÖRGÉS
Mennyei Atyánk,
fogadd jóságosan hozzád esdeklô néped imáját.
Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk,
és adj erôt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
           
Zsid 1,1-6

Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: ,,Fiam vagy te, én ma szültelek téged'' [Zsolt 2,7]? És ismét: ,,Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?'' [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: ,,És imádja őt Isten minden angyala!'' [MTörv 32,43G]
Mk 1,14-20

Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: ,,Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.'' Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!'' Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.

2011. január 10. - Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
   (Isten országáról szóló) evangéliumot: ?Betelt az idő, közel van az Isten
   országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.?
   Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
   akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
   oket: ?Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.? Azok rögtön
   otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta
   Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a
   bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a
   halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
   Mk 1,14-20


   Elmélkedés:
   Amikor Jézus megkezdi nyilvános működését a nép körében és elkezdi hirdetni
   az Isten országáról szóló örömhírt, azonnal tanítványokat gyűjt maga köré és
   közösséget hoz létre. Mi azt gondolhatnánk, hogy talán várhatott volna ezzel
   még egy kicsit. Ő viszont nem vár. Ahol Jézus megjelenik, s ahol elhangzik
   tanítása, ott rögtön közösség formálódik, melyeknek középpontja Jézus
   személye. Ő élteti e közösségeket, s azok minden tagját. Idén, a Család
   évében különösen azért imádkozzunk Jézushoz, hogy erősítse meg a családi
   közösségeket, s minden családban neki is helye legyen!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.
   Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt
   látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy
   belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna
   értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal
   egyesítsük hitünket.

10. hétfő (Nysszai Szent Gergely)

Zsid 1,1-6; Zs 96; Mk 1,14-20
    A végsô idôkben a Fiú által szólt hozzánk az Isten

Zsid 1,1-6

Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: ,,Fiam vagy te, én ma szültelek téged' [Zsolt 2,7]? És ismét: ,,Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?' [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: ,,És imádja őt Isten minden angyala!' [MTörv 32,43G]

Zs 96

Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget! Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja. Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit. Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld. Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét. Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind! Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram. Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött. Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!

Mk 1,14-20

Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: ,,Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.' Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!' Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.
Atyánk, Istenünk! Köszönjük Neked, hogy örök végzésed folytán mi is idejöhettünk élni. Áldott légy érte, hogy porszem voltunk ellenére szemmel tartasz, hűtlenkedésünk ellenére szeretsz és magasságaid felé ragad bennünket a LÉLEK. Maradj velünk múló időnkben, s ha földi pályánk végén megérkezünk Hozzád, hadd vihessük magunkkal a hálát a bűneinkből való szabadulásért, a megtartatásért. Ámen.


Atyánk, kegyelmed által mutasd meg, mit akarsz az életünkben és a körülöttünk élőkében látni. Segíts önzetlennek lennünk, hogy szolgálhassunk másoknak azzal, amit Tőled kaptunk! Ámen


Atyánk, köszönjük, hogy jó a testvéreinkkel egységben lenni. Ámen.


Atyánk, segíts megértenünk, hogy a megbocsátás meggyógyítja a lelkünket, és közelebb visz hozzád. Ámen


„Az ajtódnál állok és kopogtatok,” mondja az Úr.
Milyen csodálatos kitüntetés, hogy a Mindenek Ura arra vágyódik, hogy hozzám jöjjön.
Örömmel fogadom Őt.


Az egész hét üzenetét hadd köszönjük most meg Urunk. Köszönjük azokat az igéket, amelyek utolértek. Áldj meg most még ezen a napon, hogy végtelen kegyelmed is utolérhessen. Készíts még fel bennünket az egész napra, hogy elvégezhesd bennünk munkádat, nevedért. Ámen.


Az ember ebben a világban, amilyen a világ, csak úgy
tud tovább élni, ha mélyen hiszi, hogy nem marad olyan
amilyen, hanem olyan lesz, amilyennek lennie kell.
(Ima a német Losungenből)


Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.
Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.
Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.
Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.
ÁMEN
/Hajdú Zoltán Levente/

Az elhagyottság kezelése

„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?«” (János 6:67)

Azt kérdezzük: „Mi lesz velem, ha elmennek, és soha nem jönnek vissza?” Az egyik legnagyobb félelmünk az elhagyatottságtól való rettegés. Figyeld csak meg a kisbabát, amikor az anya elhagyja a szobát – rémület jelenik meg kicsi arcán. Emlékezetünk megőrzi ezeket a traumatikus pillanatokat, és újra előhívja őket, amikor egy fontos kapcsolat széthullik a kezeink közt. Jézus megérti, hogyan érzel. „…tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé” (János 6:66). Mi volt erre a reakciója? Közönyösség? „Kinek van szüksége rád?” Hamis virtuskodás? „Nélküled is elboldogulok!” Bosszú? „Nem haragszom, de még számolunk.” Nem! Teljesen és mélyen emberi érzéseit hallhatjuk: „…ti is el akartok menni?” (János 6:67). Ebben minden benne van: a veszteség fájdalma, a jövőn való tűnődés, előre látása annak, hogyan fog mindez hatni ránk, és hogy vajon képesek leszünk-e túljutni rajta.

Amikor kénytelen vagy szembenézni azzal, hogy valaki, akit szeretsz, elhagy, és rettegsz az elvesztésétől, emlékezz:

1) Azok az erőfeszítések, melyekkel megpróbálsz megtartani valakit, aki el akar menni, általában nem működnek. A könyörgés, manipuláció, könnyek és ígéretek legtöbbször csak a távozásra irányuló elszántságot erősítik.

2) Időnként mind átéljük, hogy összetörik a szívünk, mert elveszítünk valakit, akit szeretünk, vagy csalódunk az emberekben. Ezért mondja Isten újra és újra nekünk: „Ne félj, én veled vagyok”.

3) A fájdalom, amit érzel jogos. Azok, akik azt mondják: „Nem kellene így érezned”, jó szándékúak, de tévednek. Ha elfogadod a fájdalmat, azzal megindul az „érzés – kezelés – gyógyulás” folyamata. Nem tudod gyógyítani azt, amit nem érzel, vagy amit nem kezelsz. Tehát fogadd el az érzéseidet, vedd igénybe Isten kegyelmét, és lépj tovább a gyógyulás útján!


„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?«” (János 6:67)

Amikor elhagyottsággal vagy kénytelen szembenézni, a legnagyobb ellenséged a saját aggodalmad! Ez mindenféle rossz reakcióra kényszerít. Tanuld meg kezelni, vagy a legrosszabb félelmeidet fogja előidézni! Íme néhány útmutatás, ami segíthet:

1) Maradj ki az „üldöző” szerepéből! A legtöbb kapcsolatban van egy „üldöző” és egy „eltávolodó”. Amikor sebezhetőnek érezzük magunkat, beleesünk valamelyik szerepbe, és aszerint cselekszünk. Ha az egyik visszahúzódik, a másik üldözi, és fordítva. A gond az, ha üldözöd az eltávolodót, akkor szorongatva érzi magát, és még jobban eltávolodik, ez növeli a te félelmedet, és arra késztet, hogy még inkább üldözd – ördögi kör. Természetellenesnek tűnik, mégis dönts hittel úgy, hogy felhagysz az üldözéssel! Ezzel csökkented a távolodó szorongatottságát, és lehetőséget kínálsz neki arra, hogy felhagyjon a távolodással. Ijesztő lehet, ha hagyod elmenni, és úgy tűnik, mintha ezzel bátorítanád a távozásra. Nem feltétlenül, de ha tovább kapaszkodsz belé, azzal igen. Az aggodalmad kezelése arra késztet, hogy azt tedd, amitől félsz, de ez mégis csökkenteni fogja az aggodalmadat!

2) Tartsd ellenőrzés alatt az aggodalomkeltő gondolatokat! „… olyan ő… ahogyan gondolkodik…” (Példabeszédek 23:7 NKJ). Az aggodalmadat a saját gondolataid és a saját magaddal folytatott beszélgetésed okozzák, nem a partnered vagy a körülmények. Ha ilyeneket mondasz: „Ha elhagy, abba belehalok”, az félelmet gerjeszt, és fel is nagyítja azt. Állíts össze egy listát hasznos mondatokból, melyeket elmondhatsz magadnak: „Ha elmegy, az fájni fog, de Isten és a családom segítségével túljutok rajta.” Vedd számításba Istent – Ő változtatja meg a szíveket és a gondolkodásmódot! Támaszkodj rá, és Ő csökkenteni fogja az aggodalmadat, növelni a békességedet és a biztonságérzetedet!


„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?«” (János 6:67)

Ha kezelni tudod az aggodalmad, amikor elhagyottnak érzed magad, az azt jelenti, hogy átveszed az irányítást ott, ahol ez a legjobban számít, így hajtva a legnagyobb hasznot. Íme néhány hasznos tanács:

1) Soha ne felejtsd el, hogy a gondolataidat te irányítod! Amikor rád tör az aggodalom, gondolataid ámokfutásba kezdenek. Ilyenkor kezedbe kell venned az irányítást az elméd felett: „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot…” (2Korinthus 10:5 Károli). Ne vitatkozz, ne szállj szembe ezekkel a gondolatokkal, és ne próbáld megmagyarázni őket! Add ki az „állj!” parancsot, lélegezz mélyet, és válassz egy bátorító gondolatot a lelki beszélgetés listádról! Érezd, ahogy az aggodalmad csökken, és adj hálát Istennek az aggodalmad felett aratott győzelemért!

2) Ne maradj a „váróteremben”! Ha arra vársz, hogy valaki megváltozzon, vagy úgy döntsön, hogy marad, akkor az életedet valaki más döntésétől teszed függővé. Isten nem arra teremtett, hogy így működj! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Töltsd meg a napodat értékes tevékenységekkel, ragadd meg a kezdeményezést, amikor csak lehet, használd fel az idődet hasznosan, értékes célokra, főleg arra, ami Istent dicsőíti!

3) Segít a gyógyulásban, ha segítesz másokon. Isten kölcsönhatás-törvénye kimondja, hogy aratni fogsz, ha vetettél, és ha adsz, neked is adatik. Ez felkínálja annak lehetőségét, hogy segíts magadon azáltal, hogy másoknak segítesz. A Biblia azt mondja: „Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért…” (Jób 42:10). A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a mások felé gyakorolt jótettek javítják azoknak az érzelmi állapotát, akik cselekszik. Azzal, hogy másokon segítesz, igazából arra utasítod a testedet, hogy növelje az endorfinszintedet, fokozza az örömödet, békességedet és biztonságérzetedet. Figyeld, hogyan dolgozik mindez érted, bárhogy is alakul a kapcsolatod!

A SZÍVÜNKBEN LÉVŐ KOVÁSZ

  "És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele." (Lk 13:20-21)
 
  Ez a példázat az evangélium mélyreható, és magába olvasztó erejét ábrázolja. Ez azért szükséges, hogy az egyházat isteni hasonlatosságra alakítsa át azáltal, hogy egyenként a tagok szívében munkálkodik. Ahogy a kovász megkeleszti a tésztát, úgy dolgozik a Szentlélek is az emberi szívben, úgy, hogy annak minden képességét és erejét felhasználja, és összhangba hozza Krisztussal a lelket, a testet és az elmét.
  A példázatban az asszony a lisztbe tette a kovászt. Ez azért volt szükséges, hogy egy igényt kielégítsen. Ezáltal Isten azt akarta megtaníttatni velünk, hogy az ember önerejéből nem tudja elérni az üdvösséghez szükséges dolgokat. Pusztán akarata által nem tudja megváltoztatni önmagát, ezt a munkát az isteni kovász végzi el. Átalakító és újjátevő hatalma által változást hoz létre az emberi szívben. Új gondolatok, új érzések, új célok ébrednek benne. Az ember nem kap új képességeket, de meglévő képességei megszentelődnek. A lelkiismeret, mely mindezideig halott volt, most új életre kel. Az ember önmagától nem tudja ezt a változást létrehozni, csak a Szentlélek képes erre. Akik üdvözülni szeretnének, legyenek bár alsóbb vagy felsőbb körökből, szegények vagy gazdagok, mindannyiuknak alá kell vetniük magukat ennek a hatalomnak.
  Ezt az igazságot Jézus Nikodémusnak mondott szavai mutatják be: "Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. ... Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született." (Jn 3:3-8)
  Ha elménket Isten Lelke irányítja, megértjük a kovász példázata általi tanulságot. Akik az igazság előtt megnyitják szívüket, hogy befogadják azt, felismerik, hogy Isten Igéje a jellem átformálásának nagy eszköze. (Review and Herald, 1899. július 25.)

2011. január 10. hétfő Vilma, Melánia napja 1276.

A mai nap meditációs fogalma:
Isten-elképzeléseink...

A mai nap imádsága:
URam! Szeretnélek értelemmel felfogni Téged, de nem tudlak. Add azért URam, hogy titkaiddal együtt szívembe zárhassalak! Ámen

   

Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, nincs más.
1 Kir 8,60

Legendás, a megszépítő múlt messzeségébe hívogató gondolat a mai igénk üzenete - Salamon király templomszentelési imádságának záró mondataiból való. Jóllehet eddig egyetlen archeológiai lelet sem került napvilágra, bizonyítván a salamoni templomról lexikonok és könyvek ezreinek elbűvölő színességgel elképzelt számtalan variációját, de ahogyan izráeli régészek közül sokan vallják: jelen esetben sem a történeti hitelesség a lényeg (minden népnek vannak mítoszai), hanem a tény: Izráel létezik, s létének alapvető eleme mindmáig, hogy az ÚR az Isten.

A történelem folyamán gyakorlatilag minden hódító hatalom igyekezett bizonyítani, hogy az ő isten-elképzelése az "igazi". Amit azonban a hatalmi szó sosem érhet el, az őszinte, imádságos szív birtokolhatja, hogy ti. az Isten az Isten. Semmiféle teológiai elképzelés - legyen az ószövetségi véresáldozatos vagy páli helyettes áldozatot magyarázó - nem ad(hat)ja vissza az Isten "lényegét", hogy Ő a Szeretet. Isten az Isten, Aki szeretetből teremtette ezt a világot szeretetre, s tartja fenn, az emberi szeretetlenség ellenére! Aki tehát őszintén szeret, azaz szavaival, cselekedeteivel embertásai javát szolgálja, az "Istenben van, s Isten is őbenne", függetlenül attól, hogy muzulmán vagy zsidó, hindu vagy buddhista, keresztény vagy éppen "panteista-humanista", ahogyan Karl Rahner fogalmaz: "anonym keresztény".

Hiába bármilyen teológiai okoskodás egy nézet, egy világlátás igazolására, a dogma mindig kizárja és elítéli a másképpen gondolkodót. Ezzel ellentétben a szeretet átölel és befogad, táplál és növel! Sajnos, amíg két embernek sikerül egymást meggyőzni, hogy az ő elképzelésük (Istenről, világról és emberről) az egyedül helyes és követendő -, addig lesznek "izmusok" és ideológiák, melyek elhitetik, hogy vannak különb emberek... s hogy az élet természetes örök rendje, hogy vannak ők, s vagyunk mi... Ennek egyenes következménye az ellenségkép, ami folyamatosan táplálja a békétlenséget. A hívő embert ez a tény mégsem keseríti el, mert jól tudja, Isten azért küldte le őt a Földre, hogy mécses életével világítson, utat mutasson, s olykor még egy-egy szeretet-tüzet is rakhasson, ami körül melegedhetnek a didergő lelkű emberek...

A hívő ember "küldetéstudatának" alapja az a felismerés, hogy az ÚR az Isten. Azaz nincs más erő és hatalom ebben a világban, ami győzedelmeskedhetne, csakis az Isten, s a Belőle fakadó szeretet. Aki meghajtja fejét (elméjét), s alázatra neveli önző szívét, az istenesen éli véges mindennapjait, vagyis EMBERként cselekszik, s itt a Földön, ez a legnagyobb kegyelem...

Január 10.

Hozd rendbe az elintézetlen ügyeket!

" 5Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked:" ( Titusz 1,5)
A Szentlélek csodálatos munkája közöttünk folyik, de legtöbbször hús-vér embereken keresztül. Megváltónk fogantatásától kezdve telve volt Lélekkel, de ezzel együtt is meg kellett küzdenie a testi valóságából fakadó nehézségekkel, kísértésekkel. Ráadásul a mennyei erők birtokában is ellene szegültek, rendszeresen zaklatták, kísértették, gyakran még a tanítványai sem értették meg. Mi pedig elvárnánk, hogy a gyülekezeteinkben mindenki és minden helyzetben az ige szerint, bölcsen és hittel éljen. Természetesen önmagunkat kivéve, hiszen tapasztalatból ismerjük, hogy mennyire esendőek vagyunk.
Tanuljunk az apostoltól, akinek igen sok terhet és problémát okoztak már emberek és gyakran testvérek is. Pál nem felháborodott ezekben a helyzetekben, hanem azonnal kereste a megoldást. Krétán ez új vezetők szolgálatba állítását jelentette. A gyülekezetben nem maradhattak elintézetlen ügyek, mert azok olyanok, mint rés a várfalon. Minél tovább húzódik a problémák megoldása, annál sebezhetőbb a közösség. A problémás ügyeket rendbe kell tenni, hogy egészségesen növekedjen tovább Krisztus teste.
Imádkozzunk most gyülekezeteink elintézetlen ügyeinek bölcs megoldásáért! /PZs/
Paróczi Zsolt



Azt adjuk neked, amit kezedből kaptunk

"10Akkor áldotta Dávid az URat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, URam, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! 11Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje! 12Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. 13Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. 14Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk. 15Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk. 16URunk Istenünk! Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez! 17Tudom, Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben. Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt. 18URam, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg örökre néped szívében ezt a gondolatot és szándékot, és kösd magadhoz szívüket. 19Fiamnak, Salamonnak pedig add meg, hogy teljes szívvel tartsa meg parancsolataidat, intelmeidet és rendelkezéseidet, vigye véghez mindazt, és építse föl azt a várat, amit én előkészítettem." (1Krónikák 29,10-19)
Dávid király hit által adakozott. Az forgott a szívében, hogy Istenének a legjobbat kell kapnia. Templomot akart építeni az Úrnak, hogy az is a Mindenható dicsőségét magasztalja. Az sem vette el a kedvét, hogy saját elképzelése ellenére az Úr nem engedte meg neki, hogy ő építse fel a templomot. Építeni nem építhetett, hát akkor elkezdett őszinte szívvel és önként adakozni az Isten háza javára. Akkora örömmel tette mindezt, hogy lelkesedése átterjedt az egész népre. Adakoztak, nem is keveset, és mindeközben örömüket lelték benne!
A hálaimádság csodálatosan bemutatja, hogy Dávid miért lehetett Isten szíve szerinti király. A legnagyobb ember az országban miközben óriási felajánlásokat tett, minden dicsőséget az Úrnak adott. Hittel vallja meg, hogy mindent az Isten kezéből kaptak. Adakozásuk is csupán hálaáldozat abból, amit az Úrtól nyertek. Uram, ezt a lelkületet áraszd ki közöttünk is!
Ezen a helyen is beteljesedett az ige: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20,35). Ha bárhol és bármikor őszinte szívvel és önként tudunk adni, azzal együtt fog járni az Úr előtti tiszta öröm. Adjunk most hálát mindenért, amit Istentől kaptunk, hogy adakozni is bőkezűen tudjunk! /PZs/
Paróczi Zsolt

Január 10.

Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
Máté 18,5

Uram! Természetesen fordul a tekintetem - mai szavad hallatán - olyan otthonok felé, ahová árvákat fogadtak és a keresztyén szeretetből épült árvaházak felé. Oda valóban téged fogadtak be. Ezt még a világ is megérzi. Természetesnek kell tartanom ennek a gondolatnak fölébredését is: háborúk, hajszolt élet, megszaporítják azoknak a kicsinyeknek számát, akiknek árvaságukban szükségük van erre a keresztyén szeretetre. De csak egyoldalúan értenélek meg, és nem fognám föl szavadat teljes mélységében, ha csak az árvákról gondoskodó hangot hallanám ki belőle. Ez a mondatod teljes érvénnyel szól azokhoz a házastársakhoz is, akik saját gyermeküket várják, vagy akiknek már vannak élő gyermekeik. A Te nevedben kell fogadniok házasságuk gyümölcsét és ezzel téged kell befogadniok.

Uram! Aki ezt a kívánságodat teljesíti, boldoggá teszi gyermekének az életét, de nagyon boldoggá teszi a saját otthonát is. Az otthon koronája Te vagy. Hívlak a magam otthonába.