2017. június 6., kedd

Isten elismerése


„…kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért…” (Filippi 3:8)
Sokan rohanunk egyik dologtól a másikig, szükségeink betöltése hajt, mégsem érezzük magunkat soha beteljesültnek, és nem állunk meg elég időre ahhoz, hogy Isten szemén keresztül mérjük fel saját értékünket. Maradandó elégedettséget nem ad az, ha elérünk egy újabb célt vagy határidőt. Pál írta az Újszövetség nagy részét, prédikált a világ vezetőinek, és építette az egyházat, szíve mégis így kiált: „hogy Krisztust jobban [személyesebben, meghitten] megismerjem…” (ld. Filippi 3:8,10). Amíg Istentől nem nyersz megerősítést, minden emberi dicséret csak lyukas szívbe fog hullani, és elcsorog. Miután véget ér a hajsza miatti izgalom, kell hogy legyen valami más, valami több is az életedben, mint csupán annyi, hogy elérj egy újabb célt. Az a feladatunk, hogy elbánjunk a kínzó elismerés-függőségünkkel (igen, függőség!), úgy hogy Istenhez fordulunk, hogy elnyerjük az egyetlen elismerést, ami valóban megelégít – az Ő tetszését. Pál keményen dolgozott, de ezt egyetlen egy okból tette: „Azért munkálkodunk… hogy az Ő tetszését elnyerjük” (2Korinthus 5:9 KJV). Kérdezd meg magadtól: „Miért teszem, amit teszek? Kiért teszem?” A válaszod mindent megmutat majd. Miből gondolod, hogy be tudod tölteni Isten életedre vonatkozó célját, ha nem szánsz elég időt és energiát arra, hogy kapcsolatot építs vele? Ha nincs a lelkedben friss tűz, ki fogsz égni. Egy újabb bizonyítvány vagy egy újabb trófea nem lesz elég. Csak Isten tudja helyreállítani mindazt, amit erőlködésed kimerített. Isten soha nem fog arra kérni, hogy bármi olyat csinálj, ami helyettesítené azt, amit egyedül az Ő jelenléte tud betölteni. Az ő jelenlétében a koronák elveszítik csillogásukat, és az emberi vállonveregetések jelentéktelenné válnak (ld. Jelenések 4:10-11).
Nyugodtan elengedheted tehát mindet, semmit sem fogsz veszíteni!
ISTEN KÉPES RÁ!

„… teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígért, azt meg is tudja teremteni.” (Róma 4:21)

Azért nem fordulunk többször Istenhez, mert valami alapvető tudatalatti szinten nem vagyunk igazán meggyőződve arról, hogy képes és hajlandó közbelépni az érdekünkben. Ezt ugyan megalázó lehet elismerni, ám ugyanakkor ez az a pont, amikor szembe tudsz nézni azzal, hogy hiányzik belőled az igazi Istenbe vetett hit. Semmi sem fog megváltozni az életedben, amíg így nem imádkozol: „Uram, segíts! Vannak dolgok, amiket kimondok ugyan szájjal, de viselkedésem nem követi szavaimat.” Ha egyszer elkezdesz így imádkozni, akkor elkezdheted újra végigolvasni a Bibliádat, újra felfedezve, hogy „Isten képes rá!” Képes gondoskodni rólad a pusztában, képes legyőzni az utadban álló óriásokat. Képes végigmenni veled a tüzes próbákon, és sértetlenül tud kihozni onnan. Képes előléptetni, amikor mindenki átnéz rajtad vagy ellened van. „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3.20). Bármibe is kerül, hogy magadévá tudd tenni ezeket a szavakat: „Isten képes rá!”, tedd meg, különben nem fogsz tudni bizalommal imádkozni. Enélkül imádságod csupán kívánságok elsorolása lesz, de nem fogsz tudni kitartani az imában, amíg szíved mélyéig nem érzed, hogy Isten képes rá – sőt, akarja is! Neki semmi sem lehetetlen. Csak arra vár, hogy felismerd ezt, és hittel hozzá fordulj segítségért. 


Megtisztulni Isten segítségével


„Míg elhallgattam bűnöm… rám nehezedett kezed…” (Zsoltárok 32:3-4 NAS)

Egy terapeuta, aki 34 éve diplomázott az Oregoni Egyetemen, felhívta az egyetemet és bevallotta, hogy csalt a záróvizsgáján. Ahelyett, hogy visszavonták volna a diplomáját, az egyetem felkérte a hölgyet, hogy írjon egy cikket a becsületességről. Egy nő, aki gyalog körbejárta a földet, megvallotta, hogy az út egy részét a kísérő teherautón tette meg. „Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint az első nő, aki körbejárta a földet gyalog, miközben csaltam” – mondta. Közülünk hányan ismernék be egyáltalán csalásaikat? A zsoltáríró azt mondta: „Míg elhallgattam bűnöm… rám nehezedett kezed…” Ha megvalljuk bűneinket, ez: a) Lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk Isten bocsánatát: Ő már úgyis tud róluk, de nem fog megbocsátani, amíg azzal vagy elfoglalva, hogy kifogásokat keresel, vagy másokat hibáztatsz. János azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja bűneinket…” (1János 1:9). Az első lépés rajtad múlik. b) Helyreállítja az érzelmi és a fizikai energiádat. Semmi sem olyan kimerítő, mint a tagadás, és semmi sem olyan felüdítő, mint a tiszta lap. Dávid ezt mondta: „Bűnöm miatt megrokkant az erőm…” (Zsoltárok 31:11). A Betsabéval elkövetett bűnére visszagondolva ezt írta: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam… és te megbocsátottad bűnömet…” (Zsoltárok 32:3-5). c) Lehetővé teszi, hogy továbblépj. A megvallás lehetővé teszi, hogy megnyomd a „törlés” gombot és újat kezdhess. Az is fontos, hogy határt húzz a múlt és a jövő között arra az esetre, ha kísértene, hogy újra megismételd a régi viselkedésed. d) Lehetővé teszi, hogy növekedj. Thomas Edison azt mondta, hogy a kudarcok ezernyi módon tanították arra, hogyan ne készítsen izzólámpát! Használd a tévedéseidet arra, hogy érted és ne ellened dolgozzanak, kezdd azzal, hogy megvallod őket Istennek, és elfogadod az ő bocsánatát!


Te is gondozó vagy?


„Az Úr… emlékezik rá, hogy porból lettünk.” (Zsoltárok 103:13-14)
Mivel manapság az emberek hosszabb ideig élnek, sokunk gondoskodik beteg és idős családtagjairól. De ki gondoskodik a gondozókról? Ki tölti be az ő szükségeiket? Ha te gondozó vagy, íme, néhány dolog, amit meg kell tanulnod megtenni magadért. Először is: kérj segítséget! John Donne írta: „Senki sem egy különálló sziget”. Először talán furcsa érzés, és nehezedre esik segítséget kérni, mégis tedd meg, és jobban fogod érezni magad! Kezdd azzal, hogy összeállítod azon területek listáját, ahol a szeretted segítségre szorul. Fogalmazz konkrétan: házimunkák, közlekedés, személyes pénzügyek, fürdetés, öltöztetés, egyebek. Ha nemet mondanak, ne vedd személyeskedésnek, fordulj máshoz, keresgélj másfelé! Vannak emberek körülötted, akik csak arra várnak, hogy megkérjék őket, emberek, akik örömüket lelik a szolgálatban. Másodszor: maradj kapcsolatban! Ne te akard feltalálni a spanyolviaszt! Használd ki az egyház, a közösségi programok, támogató csoportok, nyugdíjas központok és az internet adta lehetőségeket! Vond be a családodat, a barátaidat és a szomszédaidat is! A Biblia azt mondja: „Az egyedülálló ember legyőzhető… ha ketten vállvetve állnak, győzni tudnak. Három még jobb…”(Prédikátor 4:12 NLT). Harmadszor: ne feledd, te is csak ember vagy! Isten tudja ezt. Ne érezd tehát rosszul magad azért, mert rosszul érzed magad. Isten „irgalmas… hiszen tudja hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk”(Zsoltárok 103:13-14). Ha más valaki szükségleteire összpontosítasz, és kizárod a saját szükségleteidet, az nemeslelkűnek tűnhet, de ugyanakkor bűntudathoz, haraghoz, depresszióhoz és kiégéshez vezet. Érzéseid befolyásolják fizikai állapotodat, ezért engedd meg magadnak, hogy érezd, megéld őket, nemcsak azért, mert ez egészségesen tart, hanem azért is, mert ez teszi lehetővé, hogy együtt tudj érezni másokkal, és továbbra is gondoskodni tudj róluk.


„VEGYÉTEK EL A KÖVET!”

„Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ.«” (János 11:39)

Lázár sírjának bejáratát egy nagy kő torlaszolta el. Ezért Krisztus mielőtt feltámasztotta volna, megparancsolta: „Vegyétek el a követ.” Van ebben egy tanulság: Isten helyreállítja az életedben, amit elvesztettél – ha hajlandó vagy elmozdítani az akadályokat, melyek útjában állnak. Mi volt a kő mögött? Egy bűzlő holttest! János azt írja: „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt” (1János 3:21). Akkor tudsz bizalommal közeledni Istenhez, ha tudod, hogy elbántál azokkal a dolgokkal, amik elválasztanak tőle. Ehhez bátorság kell. Addig azonban nem fogod az új életet megtapasztalni, amíg nem vagy hajlandó ezt megtenni. Isten vissza tudja adni neked, amit az élet elvett, helyre tudja állítani, amit elvesztettél – de csak akkor, ha hajlandó vagy szembenézni az igazsággal.

Dávid király ügyei igencsak bűzlöttek: házasságtörés és gyilkosság. A te dolgaid talán nem ennyire büdösek, de mielőtt Isten válaszolni tudna imádságaidra, el kell ismerned őket. A töredelmes bűnbánó és bűnbocsánatot nyert Dávid ezt írta: „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.” (Zsoltárok 66:18-19).

Amikor valamilyen függőségben szenvedőn próbálunk segíteni, akkor nemcsak azzal kell foglalkoznunk, ami rabságban tartja, hanem azzal is, amivel függőségét eltakarni próbálja. Lehet, hogy hónapokig vagy akár évekig tartó kezelés kell hozzá, de a változás csak akkor kezdődik el, amikor hajlandóak vagyunk „elvenni a követ”, és engedni, hogy Isten kezdjen valamit azzal, ami mögött van.
A Szentlélek megtanít az új természetünk szerint élni


„Ő azonban letagadta, ezt mondva: ’Asszony, nem ismerem őt!’” (Lk 22,57)

Kész volt börtönbe menni – sőt még meghalni is – Jézussal. Ezt mind Péter mondta.

De Jézus tudta az igazságot, hogy ebben a néhány sötét órában, Péter meg fogja majd tagadni őt. „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.” (Lk 22,34). És pontosan abban a pillanatban mondta ki Péter harmadszor is: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!” (Lk 22,60), amikor a kakas megszólalt.

Jézus – láncokba verve – felnézett és egyenesen rátekintett a barátjára, és ezen az éjszakán már másodszor érezte egy barát árulásának tövisét. De ez alkalommal nem harminc ezüstpénzért adták el; most csupán a névtelenség volt az árulás ára.

Azután Péter kiment és keserves sírásra fakadt. (Lk 22,62)

Sírt, mert átadta magát a félelemnek, amikor a hite kellett volna, hogy vezesse. Ahogyan téged és engem is, úgy Pétert is a túlélési ösztöne vezette.

Fájdalmában nem értette meg, amit Jézus az utolsó vacsoránál mondott el, amikor még együtt voltak. Jézus azt mondta, hogy neki el kell mennie, de eljön majd a Pártfogó (Jn 16,7). Akik szeretik Jézust, azoknak az életében az Istentől küldött Szentlélek szállást vesz, és folyamatos kapcsolatot alakít ki a Teremtő és a teremtmény között.

A Szentlélek azért jön, hogy tanítson és vezessen, és megtanítson az új természetünk szerint élni. Továbbra is követhetünk el hibákat, visszaeshetünk bűnös gondolatokba és cselekedetekbe – amelyeket Corrie Ten Boom a múlt visszhangjainak nevez.

De már a jelenben és a jövőben egyaránt mi mindannyian „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Péter 2,9)

Péter ezen szavai évekkel azután az éjszaka után íródtak, amelyen azt hitte, hogy tönkretette az egész életét, mind itt a földi, mind az örök életre nézve.




Imalépések: Az önmarcangolástól a bizakodásig

"Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön. Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez az Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg." (Róma 3,23-24. Egyszerű fordítás)

Az elmúlt néhány napban azt tanulmányoztuk, milyen biblikus úton lehet eljutni az önmarcangolástól az Istennek tetsző bizakodásig. Úgy gondolom, ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az életünkre nézve gyógyító erejű döntéseket tudjunk hozni. Ezért ma egy imában szeretnélek vezetni téged.

Talán egészen mostanáig önmarcangolásban éltél a bűntudat, a magaddal szemben támasztott irreális elvárások, vagy mindkettő miatt. A Biblia erre azt mondja: "Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön. Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez az Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg." (Róma 3,23-24.)

Szeretnéd, ha lehullanának rólad ezek a terhek?

Akkor imádkozz velem: "Jézus Krisztus, kérlek, bocsáss meg nekem azokért a dolgokért, amik nem voltak helyénvalók az életemben. Kérlek, segíts megbocsátanom saját magamnak, és egyenesen, bizakodva előre nézni ahelyett, hogy szégyenkezve, lehajtott fejjel járjak. Amikor eszembe jutnak a korábbi bukásaim, kérlek, segíts, hogy ne visszajöjjek hozzád megbocsátásért könyörögni, hanem emlékezzek, hogy már megbocsátottál. Mindig, mikor ez az emlék visszajön, a bűntudat helyett szeretnék, Uram, hálát érezni irántad. Amikor újra eszembe jut ez az emlék, indítson dicsőítésre, és arra, hogy azt kiáltsam: 'Milyen hatalmas Isten vagy! Megbocsátottál! A te kegyelmed trófeája vagyok.'"

"Uram, kérlek, segíts megnyugodni a te kegyelmedben, és megérteni, hogy te nem tökéletességet vársz el tőlem. Szeretném letenni a bűntudat igáját, és fölvenni a kegyelemét. Segíts, hogy meg tudjam szüntetni a negatív hozzáállást az életemben. Most már tudom, hogy amikor önmagamat vádolom, azzal a te döntésedet vonom kétségbe, hiszen te teremtettél olyannak, amilyen vagyok, ahogy kinézek, amilyen képességekkel és tehetséggel bírok vagy nem bírok. Azért teremtettél, hogy önmagam legyek."

"Kérlek, segíts a gondolataimat a pozitív dolgokra irányítani, és mindennap olvasni Bibliát, memorizálni belőle, elmélyedni benne. Istenem, segíts úgy döntenem, hogy ne akarjak mindenkinek megfelelni. Tudom, hogy lehetetlen, és csak frusztrációt hoz az életembe. Add, hogy tudjak helyette arra figyelni, hogyan teljesíthetem a te akaratodat. Segíts engedelmeskednem azokban a dolgokban, amikben te kérted."

"Köszönöm, Atyám, hogy a te kegyelmed által kiléphetünk az állandó bűntudat és az irreális elvárások mókuskerekéből – azokból a dolgokból, amik egyre többet és többet követelnek tőlünk. Add, hogy meg tudjunk nyugodni és azokat a dolgokat elvégezni, amik igazán számítanak. Jézus nevében könyörgöm. Ámen."

Isten a te oldaladon áll

"Mert Isten dolgozik bennetek, vágyat és erőt ad ahhoz, hogy azokat a dolgokat tegyétek, melyek neki tetszőek." (Filippi 2:13 - NLT fordítás)
Nem számít, hogy jövő héten mivel állsz szemben, nem kell azzal egyedül megbirkóznod. Isten veled van, benned van, és érted van.
Filippi 2:13-ban ezt olvassuk: "Mert Isten dolgozik bennetek, vágyat és erőt ad ahhoz, hogy azokat a dolgokat tegyétek, melyek neki tetszőek." (NLT fordítás)
"Isten dolgozik benned". A "dolgozik" szó görög megfelelője az energos szó, melyből az "energia" szavunk ered. Isten az energia működtetője az életedben. Nem csak akaraterővel működsz. Nem csak a saját erődből élsz. Isten azt mondja, hogy ő biztosítja az erőt, amire szükséged van, bármivel is kell szembenézned.
Isten nem csupán benned van, hanem veled is van. A Biblia azt mondja: "Nem hagylak titeket árván, eljövök értetek,  azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyában élek, ti bennem éltek, én pedig bennetek." (János 14:18, 20 - NIV fordítás). Ez aztán az ígéret! A Biblia azt mondja, hogy Krisztus benned van; a Biblia azt mondja, hogy el vagy rejtve Krisztussal Istenben; és a Biblia azt mondja, hogy el vagy pecsételve a Szentlélek által. A gonosz számára ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy hozzád férkőzhessen, át kell jutnia a Szentháromságon! Ez egy nagyszerű védelem valamint egy nagyon jó féleleműző.
Isten nem csupán veled és benned van; Isten érted is van. Róma 3:31-ben ezt olvassuk: "Ha Isten értünk van, senki sem győzhet minket le!" (NCV fordítás)
Amikor egy pásztor vezeti a bárányokat, mindig vannak őrző kutyák mögöttük, noszogatják a bárányokat, hogy a megfelelő irányba folytassák az útjukat.
A Biblia azt mondja, hogy a te életed őrző kutyái a jóság, és az irgalom. Isten megadja neked azokat a dolgokat, melyeket nem érdemelsz meg - ez az Ő jósága. Azokat a dolgokat viszont, melyeket megérdemelnél, nem rója rád - ez az Ő irgalma.
Szoktad érezni Isten mosolyát az életedben? Ha nem, akkor nem is igazán ismered Istent. Néhányan azt hiszik, hogy Isten olyan, mint egy haragos szülő, aki mindig mérges rájuk. Nem. Isten érted van!
Ha szeretnél boldog lenni, kezd a reggeleidet azzal, hogy "Istenem, köszönöm, hogy ma velem leszel, hogy bennem leszel, és értem leszel."
Ugye milyen nagyszerű hír? Ha Isten veled van, Isten benned van, és Isten érted van, miért is érzed magad depressziósnak?
Beszéljetek róla
  • Mit gondolsz, Isten miként szeretné, hogy erejéhez, mely neked is rendelkezesedre áll, hozzájuss?
  • Mikor kételkedsz Isten jelenlétében leginkább? Kérd Istent, hogy adjon hitet, hogy láthasd munkáját az életedben.
  • Hogyan fog egy nehéz helyzetről való meglátásod megváltozni most, hogy tudod, hogy Isten a te oldaladon áll?




Jézus mindent kifizetett

„Krisztus szerette az egyházat és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje.” (Efézus 5,25-26)



Nem kell, hogy továbbra is bűntudattal, megbánással vagy szégyennel élj együtt. Túl sok emberben maradtak meg a régi emlékek, amelyeken nem tudnak túllépni. Akár azon, hogy megbántottak és ezért harag van benned, akár azon, hogy te bántottál meg valakit és bűntudatot van miatta.

Isten nem akarja, hogy ezt a nehéz terhet hordozd egész életeden át. Ő azt akarja, hogy szabad legyél. Ezért is adta nekünk a Bibliát Isten. Az Ő igéjét használja, hogy kiírtsa a bűntudatot az életünkből.

Emlékszem sok évvel ezelőtt prédikáltam, és egy nő jött oda hozzám sírva. Elkezdte kiönteni a szívét, egy nagyon szomorú történetet mesélt, amiben minden rossz hibát elmondott, amit valaha tett. Kétségbe volt esve és keservesen sírt. Folyamatosan azt ismételgette, hogy mennyire bűntudata van.

Aztán felolvastam neki az I. János 1,9-et „Ha megvalljuk a bűneinket, ő hű és igaz és megbocsátja nekünk azokat, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Ez a szappantartó ige. Isten azt mondja, hogy megfürdet téged, megszabadít minden mocsoktól az életedben, megbocsát neked, és eltörli a bűneidet.

Aztán a Róma 8,1-et mutattam neki: „Most már nincs kárhoztatás azok ellen, akik Jézus Krisztusban vannak.” Azt kérdezte: „Azt mondja, hogy egyetlen dologért, amit valaha rosszul tettem az életemben sem fog Isten megbüntetni?” „Nem.” „Miért?” kérdezte. Azért, mert Jézus már kifizette azoknak az árát. „És mi van azokkal, amiket holnap fogok elköteveni?” kérdezte. Jézus már azokat is kifizette.

Isten igéje lemossa a mocskot, kitisztítja az elmém, és megmossa a testem. Minden koszt, a szemetet, a szennyet, a tisztátalanságot, a szégyent, és a bűnöket kiszedi az életemből.

A Biblia azt mondja az Efézusiakhoz írott levél 5,25-26-ban „Krisztus szerette az egyházat és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje.”

Beszéljünk róla:

* Isten azt ígérte, hogy megbocsátja a bűneidet. Megkérted már rá, hogy megbocsásson?
* Mit gondolsz, hogyan változna az életed, ha elfogadnád Isten kegyelmét és megbocsátását és elengednéd a megbánást?


Krisztus Testének szüksége van rád


"Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." 1 Kor. 12:27

Egy ok, amiért kapcsolatba kell legyél egy gyülekezeti közösséggel, hogy betöltsd az elhívásod, miszerint szolgálnod kell más hívőket a gyakorlatban. A Biblia mondja, "Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (1 Kor. 12:27)

A te szolgálatod létszükséglet Krisztus testének működésében - kérdezd csak meg bármelyik helyi gyülekezetet. Mindegyőnknek meg van a maga szerepe és minden szerep fontos. Nincs kis szolgálat Istennek; mind fontos.

Nincsenek jelentéktelen szolgálatok a gyülekezetekben. Néhány szem előtt van, néhány háttérmunka, de mind értékes. A "kisebb" vagy háttér szolgálatoknak köszönhető gyakran a legnagyobb változás. A házamban a legfontosabb fényforrás nem a hatalmas csillár az étkezőben, hanem a kicsi éjszakai lámpa, ami segít, hogy ne verjem be a lábujjam, mikor éjjel felkelek.

Nincs semmiféle összefüggés a méret és a jelentőség közt. Minden szolgálat számít, mert a működésünk mindannyiunktól függ.

Mi történik, ha a tested egyik része megáll a működésben? Megbetegszel. A tested többi része szenved. Képzeld el mi lenne, ha a májad úgy döntene, mostantól fogva csak magának él. "Fáradt vagyok! Nem akarom többé szolgálni az egész testet! Akarok egy év szabadságot, hogy feltöltődjek. Azt kell tennem, ami számomra a legjobb! Majd valamelyik másik rész átveszi a feladatom."

Mi történne? A tested meghalna. Manapság több ezer gyülekezet haldoklik olyan keresztények miatt, akik nem hajlandók szolgálni. A széleken ülnek csak, mint nézők és a Test szenved.

Isten egy olyan szolgálatra hív, ami messze túlmegy azon, amit valaha is el tudnál képzelni. Ő termetett TÉGED jó cselekedetekre, amiket már előre elkészített neked, hogy megtedd (lásd: Ef.2:10). Bármikor szolgálsz másokat, valójában Istent szolgálod.


Szolgálatod életbevágóan szükséges a gyülekezetben


Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak (szükséges) tagjai. 1 Kor. 12:27

Azért is van szükség arra, hogy kapcsolatban állj egy gyülekezeti közösséggel, hogy betöltsd az egyik elhívásodat, és a gyakorlatban szolgálj más hívők felé. A Biblia azt mondja, „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak (szükséges) tagjai.” (1 Kor. 12:27)

A szolgálatod életbevágóan szükséges Krisztus testében – csak kérdezd meg bármelyik helyi gyülekezetet. Mindannyiunknak megvan a maga szerepe, és minden szerep fontos. Nincs kis szolgálat Isten felé, mindegyik lényeges.

Hasonlóképpen, nincsen jelentéktelen szolgálat a gyülekezetben. Vannak olyanok, amelyek szembetűnők, és vannak, amelyek a színfalak mögött zajlanak, de mindegyikük értékes. A kicsi vagy rejtett szolgálatok hozzák gyakran a legnagyobb változást.

Az otthonomban a legfontosabb fényforrás nem a nagy csillár az étkezőben, hanem a kis éjszakai világítás, ami megakadályozza, hogy beleütközzek valamibe, amikor éjszaka felkelek. Nincs összefüggés a méret és a fontosság között. Minden szolgálat számít, mivel a működésünk egymástól függ.

Mi történik akkor, amikor a tested egyik része nem működik megfelelően? Beteg leszel. A tested többi része szenved. Képzeld el, mi történne, ha a májad úgy döntene, hogy elkezd magának élni: „Elfáradtam! Nem akarom tovább szolgálni a testet! Egy éves szabadságot akarok és azt, hogy csak tápláljanak. Azt kell tennem, ami a legjobb a számomra! Hadd vegye csak át egy másik testrész a munkát.”
Mi történne? A testünk meghalna. Ma, helyi gyülekezetek ezrei haldokolnak azok miatt a keresztények miatt, akik nem hajlandóak szolgálni. Ezek a keresztények az oldalvonalon ülnek nézőként, és a test szenved.

Isten olyan szolgálatra hívott el, amely sokkal több annál, mint amit valaha is el tudnál képzelni. Ő olyan jó cselekedeteket tartalmazó életre teremtett TÉGED, amelyeket már előre elkészített a számodra (az Efezus 2:10 alapján).

Amikor bármilyen módon a többieket szolgálod, valójában Istent szolgálod.
Betegeinkért...



A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Magától értődőnek veszem létezésemet, s elfelejtem, hogy megtartó kegyelmed nélkül semmi vagyok... Segíts meg kétségeim között, hogy jobban megismerjelek Téged, s közeledni tudjak embertársaim felé! Ámen


Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket,mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak... Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket.
ApCsel 17,21-22

Nemcsak az internetes világunkban, minden korban éhsége volt az embernek, az újdonságra, az információra... Vágyakozásunk a tudás után, Isten, a világ és önmagunk megismerésére, az egyik legalapvetőbb tulajdonságunk, ami kiemel minket a teremtmények sorából. Pál megállapítása, hogy ti. az athéniak nagyon vallásos emberek - jóllehet legyezhette a görögök hiúságát -, valójában minden ember "vallásos", a maga módján. Az emberek mintegy egynegyede vallásosságát tudatosan akarja megélni, míg a többség inkább csak krízishelyzetekben éli át, nemcsak teste, mindenek fölé emelkedő lelke is van. Ugyanakkor a vallásnak (ami uralja a személyiséget) nem mindig az Isten a "tárgya", nagyon sokszor a hit maga. (pl. bálványok: drogok, szenvedélyek). Még ma is itt van a köztudatban az a pozitivista örökségünk, hogy az "Istent-tanulók" a teológusok ugyan a teológián tanulnak - mintegy két évtizede még "Teológiai Akadémiának" hívtuk az "Evangélikus Hittudományi Egyetem"-ünket... A hitről ámulatbaejtő dolgokat tanulhatunk meg, de az Isten megismerséhez képest ez igen csekély tudás.

Pál tehát az athéniek korabeli legnagyobb nyilvánosságát, az agóra nyíltságát kapja meg. Elmondhatja, mit hirdet, mit gondol... Milyen érdekes! Legdrágábbjaink közé mindig a nem anyagiasítható gondolataink, érzéseink tartoznak! Ezek olyannyira fontosak nekünk, hogy olykor mi emberek a legdrágábbal, az életünkkel is képesek vagyunk fizetni érte.

Pál az "Ismeretlen Istenről" beszél, aki mindenben ott van, hiszen mindent Ő teremtett... Bizonyságot tesz arról, hogy ez az Isten megismerhető, ő maga is személyesen megtapasztalta a damaszkuszi úton. Sokak számára Isten "csak" filozófiai-esztétikai kategóriát jelent, megint mások úgy beszélnek Istenről, mintha magától értődő, látható valóság lenne. Isten Isten marad... Kinyilatkoztatása ellenére is megmarad titokzatosnak, nyilvánvaló gondviselése ellenére is kérdések fellege veszi körül. Néha-néha egy-egy fénysugár kikandikál a felhők mögül, s megvilágíthatja egy futó pillanatra a mi életünket is. Ilyenkor észrevesszük társunkban, gyermekeinkben, felebarátainkban az Ő teremtő erejének csodáját, s azt is, hogy körbeölel minket szeretetével.

Értékek...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig lássam, mi az, ami a Tőled kapott Életet szolgálja! Ámen
Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér,
keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?

Ézs 55,2
"Most fektesse pénzét aranyba - megéri!"... "Most vegyen nálunk extrákkal felszerelt autót x-milliós árelőnnyel!" Reklámszövegek, melyek nem nekünk, átlaghonpolgároknak szólnak, mégis ilyeneket hallunk naponta. Ezek a losungok persze nem értéket, hanem életérzést - ők "életstílusnak" nevezik (s tényleg, ez mennyivel hatásosabb is!) - propagálnak, s aki csak az anyagvilág dimenziójában tud létezni, az nehezen is képes kivonni magát egy-egy ravasz reklám-stratéga hatása alól...
Érték mindig az, ami az életet szolgálja, mert maga is "élet"! Érték a termőföld, az ember munkaereje; érték mindazon természetes anyag, melyek életünk regenerálódásához, rekreációjához, reprodukciójához elengedhetetlenül szükségesek. Amit megemészt a moly és a rozsda, az hogyan lehetne cél? Az élet célja, az ÉLET maga, s aki összetéveszti a célt az eszközzel, az pontosan azt a lehetőségét, tálentumát nem használja fel/ki, amit vagy amiket az Teremtő URának a megismerésére kapott!
Most egy olyan világot élünk, amikor az eszköz céllá vált, s a hangsúly nem az elmúlhatatlanra, hanem az elmúlandóra tolódott! Az emberek tömegesen(!) nem azt keresik, hogyan válhatnának az Élet szolgálójává, hanem azt kutatják, hol szolgálja ki őket leginkább az Élet... s éppen ezért válnak nagyon gyorsan kiszolgáltatottá! Pénzt (azaz soha vissza nem hozható időt!) adnak azért, ami nem kenyér, odaáldozzák keresményüket azért, amivel nem lehet jóllakni, vagyis arra pazarolják el financiális erejüket, ami nem elégít meg soha, hiszen minden, ami új, az csak néhány hónapig -, de egyre fogyatkozó intenzitással(!) - ad örömöt, egyszerűen azért, mert a tárgyak nem élnek. Van, aki mégis egy életen át a tárgyakhoz ragaszkodik...
Az Életet Isten kezéből fogadó ember tudja, hogy az igazi öröm abban rejtőzik, ami a jövőt szolgálja: így a közösségben, a családban, a jövő generációjában. Az generáció, mely csak magának él, nem csak az utánuk következő generációk minőségi életét lopja meg, de tulajdonképpen önmagát is! Aki ma nem ültet almafát, az nem fog holnap almát enni; aki nem törődik gyermekei jövőjével a mában, az saját holnaputáni sorsával sem törődik! Ezért különösen fontos az, milyen a szülők életvezetése, mert bizony "nem esik messze az alma a fájától", azaz: ha a megoldási minta az élet kis és nagy kihívásaira nincs karnyújtásnyira a gyermekektől, akkor leendő fiatal felnőttként könnyen tévútra sodródhatnak...
Ezért a legjobb "befektetés" mindig a család, a közösség! A jövő biztosítéka soha nem az arany, mert a bankban az egykiló arany örökké egykiló marad, de a gyermekek, ha felelős 'istenes' életre készítjük fel őket, akkor az aranynál sokkal, de sokkal értékesebbet adunk kezükbe, s még az örökkévalóság is távlata is megnyílhat előttük...




Erő...


A mai nap imádsága:

URam! Kívánom az erőt, talán mert oly sokszor erőtelennek érzem magam... Istenem, újítsd meg gyönge életemet Szentlelked által, hogy mindennapjaimat átjárja a Tőled kapott szeretet, s a megtapasztalt erődet alkotásra, s felebarátaim javára, s a Te dicséretedre fordíthassam! Ámen


Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el."
Mt 26,52

Régi igazság, hogy az erőszak erőszakot szül, mégsem tanult belőle sokat az ember... Az emlékezés fontosságát hangsúlyozza a média, hogy a történelem ne ismételhesse önmagát - jóllehet a történelem maga az emberi butaság, gonoszság és bírvágy generációról generációra átívelő reprodukciója. Jó lenne változtatni ezen az átkos helyzeten - ebben persze csak a JóIsten tudna valamit tenni -, de mivel szabad akaratunk van, ezért élünk is vele... sajnos annak lehetőségeit inkább a rosszra használva.

A kard egyértelműen az erő szimbóluma - Jézus URunk azt mondja: "Kettő elég" is belőle; mi ez ha nem a keresztbe tett szablyákkal a feltámadás isteni erejének a demonstrációja? -, de nem mindegy, hogy az a kard mit ill. kit szolgál! A Teremtő elgondolása szerint az erőnek az igazság oldalán kell(ene) állnia, ha nem így van, akkor az istenellenes állapot! Igen nagy nyomorúsága emberlétünknek, hogy míg a kardokkal (legyenek azok most a csúcstechnológia megtestesítői!) szívesen "parádézunk", a kaszákkal ill. kapákkal való foglalatosságot alacsonyabbrendűnek véli az ember... Talán azért, mert munkájának gyümölcse mellett - akarata ellenére - bogáncs is terem bőven.

Aki kardot fog, az erőszakot alkalmaz/alkalmazna, ez azonban az ultima ratio, azaz a végső érv ill. megoldás(?). Az erőszak ugyanis a lélek-gyengék végső menedéke, hiszen az erőszak nem más mint a bizalmatlanság legkézenfekvőbb megnyilvánulása. S valóban, fájhat-e jobban valami, mintha nem bízunk/bízhatunk meg egymásban? Aligha...

Most egy olyan korszakot élünk, amikor az érték (jelesül: a pénz) értéke egyre csökken. (A száz évvel ezelőtti amerikai dollár pl. harmincszor többet ért, mint a mostani!) S mivel a modern ember leginkább pénzben méri az értékeit, ezért el fogja mindenét veszíteni... Ha a nagy összeomlást vizionálóknak/prófétálóknak(?) egyszer igazuk lesz/lenne, akkor az ember eljut - igaz kényszerűségből - oda, ami minden túlélés, s minden tartalmas emberi kapcsolat alapja: a bizalom. Ennél konvertibilisebb valuta nem létezik! A krisztusi ember ezért nem emberekben reménykedik, hanem az Istenben bízik. A keresztény ember ebből az isteni bizalomból él, ebben fürdik meg újra és újra, ezáltal teljesedik ki, s ez adja léte végső értelmét is...



Nehézségek...


A mai nap imádsága:

Uram! Összecsaptak a hullámok a fejem felett... Segíts meg Uram, hogy Benned megtaláljam békességemet! Ámen

Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre!
Zsolt 40,13-14

Jól mondjuk az úrvacsora előtti gyónó-imánkban, hogy bűn nemcsak a rossz elkövetése, de az is, amikor a "sok jót elmulasztottam"... Fájdalmunkat nemcsak megcselekedett rossz okozza, de a végbe nem vitt jó hiánya is komoly lelki gyötrődéseket okoz. A bűn - teológiai értelemben, hiszen a kívülállók számára teljesen "rendben van" velem minden, nem követtem el semmi jogszabályba ütközőt -, idővel maga után vonzza a büntetést is. Jól tudjuk, Isten nem ver bottal... azaz a büntetés elsősorban lelki síkon ér utól minket: elveszítjük önbizalmunkat, lelkiismeretfurdalásunk van, örömtelenné válik életünk, s ami korábban átlendített minket lelki holtpontjainkon, az egyszercsak gyötrő teherré válik. Talán még ki is mondjuk a zsoltárossal együtt: Bűneim büntetése utolért engem! Ilyen helyzetben kihez menekülhetnénk, ha nem Ahhoz, Akinek kezében van nemcsak az én parányi életem, Aki teremtette és kormányozza az elég világmindenséget? Hihetetlennek tűnik, hogy ennek az Erőnek gondja van az én "semmicske" életemre, de olyan hihetelen az Élet maga is, hogy létezünk, hogy vagyunk.

Ma - a hatályos magyar jogszabályok szerint - kampánycsend van. Nincs ez mindenütt így a világon, de itt errefelé nálunk ez lett a bevett szokás. Holnap ki-ki meggyőződése szerint szavaz, szavazatával a valamelyik pártos jobb jövő ígéretére voksol vagy egyszerűen a véleményt nyilvánít keresztjével. (Ha nem emgy el, persze az is egy vélemény - nemcsak a politikai életről, hanem magáról is...) Isten országában sosincs csend, ott mindig történik valami. Ahogyan nem szűnnek meg a fák lélegezni, ahogyan hemzsegnek/szaporodnak az élőlények ki tudja hány billiószor hány milliárdjai tengerekben és szárazföldeken - ugyanúgy Isten sem tart "szünetet" Ő életünk utolsó lélegzetvételéig - "kampányol" értünk. Próbál jobb útra téríteni, meggyőzni, hogy mindazt, amit eszelősen keresünk, azt az anyagvilágban nem, csak Őbenne lelhetjük meg.

Mi azonban nem hiszünk. Nem hiszünk Annak, Akitől az Élet származik. Azt gondoljuk, hogy csak az lehet a jó, amit mi magunk találtunk ki, s a végén kiderül, hogy mindaz, amire oly büszkék voltunk/vagyunk egész életünkben, csak gyenge részlegesen vagy egyáltalán nem működő utánzatai mindannak, amit Isten már jóelőre "elkészített az Őt szeretőknek"... A kegyelem az, hogy mindenféle elhajlásunk (bűnünk, vétkünk) ellenére Ő bölcsen visszacsalogat minket. Ez a procedúra olykor egy életen át tart, de az idő csak nekünk annyira fontos, hogy nem akarjuk azt megosztani még az Istennel sem...



Rend...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy mindig felismerjem mi az, ami Tőled jövő éltető, s emelő, s mi az ami teremtett rended elleni! Ámen

   

Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja.
1 Kor 14,33-34

Ejnye, ejnye Saul-Pál! Már megint embereknek akartál tetszeni, s nem az Istennek! Így elmarasztalni a nőket? Pedig ha a "gyengébbik nem" nem lett volna olyan erős - mint ahogyan azt a korai egyház történetei bizonyítják -, akkor kedves Pál, a te tanításod se terjedt volna úgy, ahogyan terjedt. Jó, hogy meghaladt téged is a történelem, s ma már nők szószéken magyarázhatják Isten igéjét!

Tény, hogy az egyházi szolgálatot vállalók közül egyre több a nő. Míg a MEE-ban az aktívan szolgáló lelkészek közel egyharmada nő, eladdig ez az arány külföldön jóval magasabb. Ez nemcsak a lelkészi munka társadalmi megbecsültségének csökkenését jelzi, s azt, hogy a lelkészi pályának nincs akkora vonzása, mint korábban, hanem azt is, hogy ugyanolyan feltételek mellett, a nők hatékonyabban tudják elvégezni az adott feladatot! Bizony a nők - persze nem mindenki -, de közösségépítőbbek, ügyesebben "menedzselik" a gyülekezetet - ha kell -, s ahogyan egy család életében is "megáll az élet", ha a derék feleség nem irányít és szervez, koordinál, ugyanúgy a gyülekezetben is akadozik a közösségi élet, ha nincs meg a női, szervezői "háttérmunka". Ezért méltánytalan Pál részéről a nők ilyetén elmarasztalása "az asszonyok hallgassanak".

Hallgattak eleget. Szülték évezredeken át csöndben a fiakat, hogy aztán az idióta férfiak csatákba, háborúkba vezessék őket, s elvérezzenek... De miért is? Hamis dicsőségért, rabolt gazdagságért. A dicső hatalmat talán megörökítette egy-egy diadalív, s a kincseket pedig megemésztette a moly. Azon kívül, hogy mint emberiség pironkodhatunk - vallásháborúk, fasizmus, diktatúrák -, milyen pozitívumot hozott nekünk az inkvizíció, a keresztes háborúk vagy éppen az élvhajhász Marx kommunizmus-eszméje, azon kívül, hogy "kitermelt" egy Lenint, Sztálint vagy Mao Ce Tungot?

Harmadik évezred elején vagyunk. S válságban. Ebbe a krízishelyzetbe a világot nem a nők, hanem a magukat okosnak tartó férfiak vezették! Épp ideje lenne annak, hogy alapjaiban változzon a világ, s azok irányítsák végre, akik az Életet a maga isteni adományaként fogadják, s nem ellene, hanem érte küzdenek! Nyilvánvalóan tudják a mindenkori Ádámok, hogy az Évák okosabbak náluk - a tudás fájáról is Éva szakította le a gyümölcsöt -, ezért akarnak uralkodni felettük, s degradálják őket élvezeti árucikké... Amin viszont a férfiak sem tudnak változtatni, hogy ti. "mindennek ára van" s, hogy egyszer mindenért meg kell fizetni - így vagy úgy -, de egyszer ez az idő elérkezik. Akkor "lészen ott sírás és fogak csikorgatása..." s az Élet megfizet magáért... s akkor majd nagy jajveszékelés hallatszik a férfiak szájából: Hogyan engedhettük meg mindezt?

Saul-Pál, te is köztük leszel? Egyáltalán, honnan vetted a bátorságot, hogy ilyen mondatokkal tanácsold Krisztus Egyházának első zsengéit? *

* Mivel az apostolnak nem áll módjában válaszolni, éppen ezért a a pro-voco-kérdések, elgondolkodásra sarkallóak, nem teológiai értékítéletet tükrözőek, csupán lélek-irodalmi jellegűek...

Tisztaság..

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy ne homályosodjék el előttem a nemes cél, amit megmutattál nekem is igéd által, s vezérelj utamon, hogy kísértéseim közepette is megmaradjak Nálad! Ámen

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.
Gal 5,19(20-21ab)21c
Az Isten országából kizáró okok lendületes felsorolásából aligha hagyott ki valamit Saul-Pál apostol... Teljes a lista - mondhatnók -, no de akkor ki jut be az Isten országába? A jogban használatos egy olyan szakfogalom, ami azt mutatja, hogy valakinek erős reménysége lehet bizonyos dolgok jövőbeni birtoklására, azaz "várományos"... Ha valakiben harag vagy önző gondolatok támadnak, esetleg egy kis "érthető" irigység, féltékenység, akkor az Isten országa polgárait könnyen számba lehet majd venni! Tény, hogy komoly értelmezési gondok sodrásába kerülhet a hívő ember, ha Pál fenti felsorolását "szentírásnak" veszi... Nyilvánvaló, hogy Pál, ahogyan Apollós is, és a többi apostol, s apostoltanítvány "csak" Isten elhívott, elkötelezett, munkatársa, de egyik sem maga a kinyilatkoztató Isten. A felsorolás tehát nem végrehajtási utasítás a JóIsten számára, hogy ki hova kerülhet majd halála után, hanem felhívás: törekedjetek a szent életre!
A szent élet - ami azt jelenti, hogy testestül lelkestül Istenéi vagyunk -, alapja a tisztaság. (Természetesen nem fizikai értelemben, hanem lelki értelemben.) Ebbe tartozik bele az ember életét alapvetően meghatározó szexualitás, ami az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében. A tiszta életet élő személy megőrzi a benne lévő élet- és szeretetenergiák épségét. Ez az épség biztosítja a személy egységét, és ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sértené azt. Nem tűri sem a kettős életet, sem a kettős nyelvet - ezért van itt Pálnál ez a hosszú felsorolás...
A tisztaság kiemelkedően személyes feladat, de kulturális erőfeszítést is igényel, hogy a családban felnövekvő gyermek, s felnőtt ne csak megértse, de tisztelje is az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit. Ez nem kis feladat, s nem is rövidtávú befektetés, eredményei, gyümölcsei átívelnek az egész emberéleten... Mindezek mellett, a keresztény ember jól tudja, hogy perfekt, befejezett állapot nem érhető el ebben a földi világban, hogy ebben a folyamatban elengedhetetlen az önuralom, ami hosszú állhatatosság műve. (Bizonyos életszakaszokban a szükséges erőfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul, a gyermek- és serdülőkorban. A tisztaság ismeri a növekedés törvényeit, melyek tökéletlenséggel és elég gyakran bűnnel megjelölt fokozatokon keresztül haladnak előre.) Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását, hiszen párkapcsolatuk milyensége határozza meg családi életük boldogságát, sőt, a társadalom harmóniája is részben attól függ, hogyan élik meg a nemek a kölcsönös egymásrautaltságukat és egymás segítését. Mindkét nem azonos méltósággal bír, de különböző módon képmásai Isten hatalmának és gyengédségének - tegyük hozzá gyorsan: ideális esetben.
A 'szentülés' - vagyis, hogy mindinkább Istenhez tartózónak érezhessem magam - a legnagyobb lehetősége az embernek élete folyamán, de a jutalom nem itt, hanem odaát van, keresendő. Az pedig, hogy oda ki jut be, még egy Pál apostol sem tudja eldönteni, csakis egyedül a Kegyelmes Isten...




Tudásunk...

A mai nap imádsága:

Istenem! Oly sok mindent szeretnénk tudni, s valójában oly keveset ismerhetünk. Add, hogy az élet fontos dolgait mindig szem előtt tartsuk, s szívünkben az áldozatra kész szeretet lakozzék, s teljes életet élhessünk! Ámen.



És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
1 Kor 13,2

Válságban van az oktatás... Tanárokat vernek "rendre" - s még az sem vigasztalhat minket, hogy tőlünk nyugatabbra le is lövik őket... Mi van ezzel a világgal? Csak nem az a helyzet állt újra elő, ami Noé idejében, az özönvíz előtt, melyről így tudósít a Bibliánk: "és látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz." Öntörvényűség, erőszak, s gátlástalanság a "varázsszavak" modern korunkban a sikeres élet felé törekvőknek, miközben trónra emelkedett a nyálacsurgó-spekuláció és elfogadott életrendező faktorrá vált a "Hadd hulljon a férgese!"-elv... A még létező közösségek majd mindenütt szétziláltan, csak úgy "vannak", de funkciójukat, hogy hordozzanak és védelmet adjanak az egyénnek mára szinte teljesen elveszítették. Mi van ezzel a világgal?

Ha csak egy ország lenne válságban, még ésszerű magyarázatokat is találhatnánk: inkompetens kormány vagy zsarnok diktátor és hatalomban nindig fürödni akaró Istent és törvényeit sárbatipró szolgalelkű bandája -, de ennél bonyolultabb a helyzet... Egyszerű lenne azt az igazságot szajkózni, hogy az ember a saját eszét helyezte az oltárra, s azt imádta Teremtője helyett, de ezzel még nem jutunk előbbre. Mondhatnánk azt is, hogy korunk szédületes információ-áradatában sodródó ember elveszítette a tájékozódó-képességét, sőt menthetnénk az embert azzal is, hogy elhagyta a természetes életet, s a természetellenes létformát tette meg (m)értékének, de ezzel még nem jutunk közelebb a megoldáshoz...

Válságunk legfőbb oka a közösség-felejtő magatartásunk. Most Nagyobb érték az egyén szabadsága (szingli-lét), mint a család közössége. A kínai kultúrában mindent a jinnel és janggal magyaráznak. (Zárójelben említsük meg: elég eredményesen.) Ennek az elgondolásnak a lényege az, amit fizikában így tanultunk: hatás-ellenhatás. Azaz, csak akkor kapunk valamit, ha adunk is, magyarul: befektetés nélkül nincs eredmény! Manapság - különösen a jóléti, európai-, amerikai- szociális államokban - az emberek többsége úgy szeretne kapni, hogy közben nem kívánnak semmit sem adni... Csoda-e hát, hogy ilyenné vált a világ? Ahogyan a testben hiánybetegség lép fel, ha nem kap meg alapvető vitaminokat, ásványi anyagokat, ugyanúgy hiánybetegségek lépnek fel a társadalomban is, ha nincsenek meg bennük az alapvető értékek: a munka becsülete, a normális kiszámítható élet biztonságos keretei, a tisztességes élet élvezhető jutalmai, s a becstelen élet közösségrombolására adott társadalmi szankciók elvárhatósága, mindösszesen:a REND.

A rend ugyan írott és íratlan szabályokban nyilvánul meg, de mindenek előtt a szívben kezd csírázni és növekedni. Ezért szükséges, hogy az tiszta legyen, s a szeretet lakozzék benne, mert amilyen a szív szándéka, olyan lesz az élet is, amit majd megvalósít.