2017. szeptember 4., hétfő

Élet...

A mai nap imádsága:

Uram! Élettel ajándékoztál meg... csodáját felfogni alig bírom. Add, hogy részévé válhassak teremtői akaratodnak, s ezért kérlek vedd el tőlem azt, ami gátol abban, hogy tükrözzem szeretetedet embertársaim között! Ámen


Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok.
3 Móz 19,2
"Nem vagyok szent!" - gyakran bújnak emberek ezen kijelentés mögé, amikor életük egy-egy szeletéről kiderül, bizony messze vannak a kívánt tökéletestől. Nincs vallás, ahol ne ismernék a "szent" a fogalmát, de igazából a zsidó-keresztény kultúrkörben válik ez a fogalom különösen fontossá. Míg a zsidóknál a "szent" a kiválasztottat jelenti, addig Jézusnál a világból való kihívást, elhívást: innen az eklézsia (kihívottak, elhívottak gyülekezet) kifejezés. Bármennyire is májkenegető/léleknyugtató a hit, hogy lennének kiválasztottak, azt kell mondanunk: "Nincsen kiválasztott nép, kiválasztott ember!" Isten népe létezik, s emberek léteznek, akik külön-külön elképzelik az Istent, Akit ember még soha nem látott. Ha valaki mégis azt állítja, hogy van kiválasztottság, akkor az szélsőséges! Az extremista azt állítja, hogy az egyik ember vére pirosabb a másikénál vagy hovatovább azt, hogy "kékvérű"... Az igazság az, hogy aki human-DNS-el rendelkezik, az embernek született erre a világra. Nem szegénynek és gazdagnak, sem muzulmánnak vagy zsidónak - Embernek! Ezt az azonosságot jelképezi a jeruzsálemi templom kettéhasadt kárpitja is: Nincs szent, s nincs profán - minden, s mindenki Istené...


Ennek ellenére mégis használjuk a szót "szent". Abszolút értelemben persze csak Istenre vonatkozhat, morális értelmeben a "szent" az átlagostól eltérő erkölcsi kvalitást jelez. A hívőket gyakran nevezi a Szentírás szenteknek, ami nem azt jelenti, hogy ők tökéletesek, - bár vannak fanatikusok, akik ezt vallják magukról -, hanem azt, hogy Isten számára elkülönítettek. Aki magát kiválasztottnak tartja, az kettős erkölcsiséget képvisel: azt gondolja, hogy neki szabad azt, amit a másiknak nem. Sajnos sok fundamentalista gondolkodik így, s mivel már tökéletesnek gondolja magát, ezért mindent tud... olyannyira, hogy Istent sem kell megkérdeznie és a saját gondolatai alapján cselekszik: az egyik gyűlöletet kelt, a másik dinamitot akaszt magára, a harmadik kultúrákat széttörve csak misszionál. Akik nem értik az Isten Szentségének fogalmát - pontosabban félreértik -, nemzeti vagy kisközösségi istenné degradálják azt a Világteremtő Hatalmat, Aki jelen tudásunk szerint nemcsak a Tejútrendszert, a galaxisunkat hívta életre a maga 250 milliárd csillagával, s ki tudja hány bolygójával, de Ő alkotta meg - jelen ismereteink szerint - még kb. azt a 300 milliárd galaxist, melyek odafönn vannak, s nyári csillagos éjszakákon hátborzongató érzéseket csiholnak lelkünkben...

De akkor hogyan értelmezzük ezt az igét? A legyetek szentek kifejezést azt jelenti: vegyétek észre, hogy Isten a teremtettségében elkülönített titeket. "Nem sokkal tette kisebbé az embert az angyaloknál"... Olyan életet, s az életnek olyan "szentséget" kölcsönzött, mely mindenkiből a legjobbat kellene, hogy előhozza. Hogy mégis az Isten teremtettségbeli akaratának az ellenkezője történik, az amiatt van, hogy "nem látjuk a fától az erdőt"... Magunkat istenítjük, márpedig a teremtés központja nem az ember, hanem az Isten, akit nemcsak vasárnap, a szent napon kell dícsérnünk, hanem életünk minden egyes napján, minden egyes lélegzetvételünkkel... Mert ő nem egy Isten, hanem az EgyISten, létrehozója, s fenntartója az egész világmindenségnek, s benne az én életemnek is...



Igazság...


A mai nap imádsága:
URam! Abban bízom, amit eddig is megtapasztaltam, hogy szereteted nagyobb igazságosságodnál... URam könyörülj rajtam! Ámen

    
Az ÚR szereti az igaz ítéletet, szeretetével tele van a föld.
Zsolt 33,5

"Aki engem lát, az Atyát látja." - mondja Jézus, minek következtében a láthatatlan, kiábrázolhatatlan Istent elkezdik emberként ábrázolni. Hiába a régi tiltás: "ne csinálj magadnak faragott képet" a keresztény művészetben se szeri, se száma az antropomorf Isten- és Krisztus-ábrázolásoknak. Isten felfoghatatlan nagyságát azzal próbálták a régiek magyarázni, hogy hiába minden legmerészebb, legnagyszerűbb, legzseniálisabb elvonatkoztatás, mindezek nem képesek az Isten nagyságát "leírni". Tényleg nem képesek. Az ember azonban attól különleges teremtménye a JóIstennek, hogy olyat is el tud képzelni, amit nem lehet elképzelni: gondoljunk csak a végtelenre! Kimondva, szavakba öltve ugyanakkor "megfoghatóvá" válik a megfoghatatlan is...

Ha Krisztust, mint a kereszténység központját nézzük, akkor kiderül, hogy az elmúlt kétezer esztendőben rengeteg szimbolikát aggattak Jézus vállára: Ő a kereszthordozó, a szenvedő, de egyben a győztes király, a megértő jó barát, de ugyanakkor az ítélő bíró is... Külön-külön érthető mindegyik, de a kereszthordozás és a királyi palást, a gyémántos koronával, s lángoló szívvel "megakasztja" a normális gondolatmenetet! Ilyenkor derül ki az is, hogy a hit sokkal több, mint dogmatikai igazságok összessége és kultikus gyakorlatok halmaza...

Isten szeretetével van tele föld -, de tegyük hozzá gyorsan: nem csak a Föld, hanem az egész Világmindenség. Még néhány esztendő, s tudatosulni fog az emberiségben, hogy mennyire parányi rész-részecskéje vagyunk az Egésznek, s milyen hatalmas az az ERŐ, Aki létrehívta az univerzumot... Ez bizonnyal alázatot és még nagyobb félelmet - s egyben agresszivitást(!) - is kivált majd az embervilágban, minek következtében megnövekszik a bizalmatlanság és a fundamentalista gondolkodásra - nemcsak vallási téren(!) - való hajlam.

De hogyan lehet ítélet és szeretet "egyben" jelenvaló ebben a világban? Úgy, hogy a szeretet igazságos. Nem hagy következmények nélkül semmit! Mindennek van következménye, látható és láthatatlan, de ami most még nem látszik egyszer napvilágra kerül. Lehet titokban mérgezni a földet - lásd agyonreklámozott energiatakarékos izzókat, melyekből szép lassan, de folyamatosan szivárog a higanygőz; mély-gyomirtó vegyszereket, melyek egyre szivárognak lejjebb és lejjebb az ivóvízkészleteink felé; de említhetjük az atomhulladék többtízezeréves életkárosító sugárzását is -, de egyszer mindezek következménye nyilvánvalóvá válik. Nincs ez másképpen az ember életében sem! Minden döntésünknek következménye van: annak is, ha a jó mellet, s annak is, ha a rossz mellet voksolunk... Sorsunk tehát nemcsak Isten tenyerében van, de a mi saját kezünkben is! Akinek van szeme, az látja, akinek van füle, az hallja mit mond az ÚR...



Jó és rossz...


    A mai nap imádsága:

    Uram! Tégy alkalmassá a jóra, hogy ne perlekedéssel, hanem Neked való szolgálattal teljék rövidke életem! Ámen.

   

Igaz vagy, URam, ha perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?
Jer 12,1

Hollywoodi sikerfilmek forgatókönyírói, a nagy mesemondók, s mindazok, akik a szórakoztató-iparban dolgoznak egyfajta képletet használnak: A jó harcoljon a gonosszal, s végül a jó nyerje el jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését... Eleddig rendben is volna, hiszen természetes igazságérzetünk is ezt kívánja. De az Élet mintha nem ismerné ezeket a megoldási "kliséket"! Naponta ütközünk a ténnyel: a jó szenved, a gonosz pedig "él, mint Marci hevesen"... Azt gondoljuk, ebben a világban rendnek kell lennie, de mégis nem az a rend a érvényesül, amit mi szeretnénk. Azok a gazdagok, akik valóban tehetnének a világ javításáért - inkább kizsákmányolják a világot, s benne a "kisembert", mintsem tennének értük valami pozitívat. S, ha megnézzük az emberiség történelmét, bizony korábban sem volt ez másképpen.

"Az élet igazságtalan!" - mondja az ügyeletes szappanopera kedves háziorvosa, aki betegének kezelési lehetőségéért küzd hősként a profit-orientált betegbiztosítókkal, s a fejlődési rendellenességgel született másik betege belesóhajt a kamerába: "Doktor úr, nekem mondja?" Az élet - úgy tűnik - nagyon igazságtalan. Aki gátlástalanul törtet előre, s átgázol mindenen, ami érték, s ami szép és jó, az sikert sikerre halmoz, akik pedig becsületesek maradtak, azok szegényen és kiszolgáltatottan hevernek a sikerhez vezető út szélén, a siker "melléktermékeként." MIért van ez így? A kérdést nem mi tesszük fel először, s nemcsak Salamon bölcsességirodalmában központi kérdés, a probléma egyidős az emberrel: a káini bosszú mindig megtalálja a maga ábeles áldozatát... s az szenved, aki vétlen.

Hacsak mindig mások lennének a hibásak, még rendjén is volna! A baj az, hogy olykor nem másoknak, hanem magunknak "köszönhetünk" mindent: buta kijelentéseink, eleve hibás döntéseink állítanak minket az élet partvonalán kívülre... S bizony olykor mi magunk vagyunk azok, akik érdemtelenül kerülnek előnyös helyzetbe. Ilyenkor hogyan látjuk az isteni igazságosságot? Ha megajándékoz minket az Isten az újrakezdés csodás érzésével, akkor miért sajnáljuk ezt a lehetőséget másoktól?

Hamar beláthatjuk: Isten igazsága vagy igazságtalansága nagyon is emberi kategória! A Gondviselő Isten mindig tudja, hogy mit miért tesz, s néha mi is megláthatjuk az isteni bölcsességét, amikor a rosszat jóra fordítja, vagy a rosszból is jót hoz elő. Be kell látnunk, hogy Isten ránk bízta a döntést: ezért adta szívünkbe az ő egyetemes törvényét, hogy engedelmeskedjünk lelkiismeretünknek: Legyünk engedelmesek mindig a jóra, s legyünk engedetlenek, ha a gonosz indulatok hullámai csapdosnak - akár a lelkünkben, akár a világban...



Kitartás...


A mai nap imádsága:
Uram! Erősítsd szívemet, hogy Benned bizakodjon! Ámen

   

Engem keressetek, és éltek.
Ámósz 5,4b

Mindenki szeretné "bebiztosítani" életét - ki ebben, ki abban reménykedik. A hívő ember azonban Istenbe veti bizalmát. A látható élete biztosítékát a Láthatatlanban keresni - speciális látást igényel: ezt hívják hitnek. A hit azonban nem csak tapasztalások hosszú láncolata, de egyben merész vállalkozás, kihívásokkal teli feladat is. Feladni az anyagvilág kölcsönös előnyökre alapozódó viszonyrendszerét, az adok-kapok-elv kiszámíthatóságát a hétköznapokban - nos, ez egyesek számára botránykő.

Istent keresni azonban nem menekülés a világ valósága elől, hanem a világ, s benne önmagam jobb megértésének útja. Érteni, tudni, úgy hogy közben minden folyamatosan változik csakis Istennel együtt lehetséges - valljuk. Nem véletlen, hogy nagy természettudósok közül igen sokan vallották magukat Isten-hívőnek. Kevés az olyan ember, aki kategórikusan elveti az Istent, de sok azoknak a száma, akik ugyan elutasítják a "hivatalos" egyházak felajánlott istenképeit, de szívük mélyén remélik a Teremtőt. Isten valóban "totaliter aliter", egészen más.

Keresni azt jelenti: nem adom fel. Ha fiatal vagyok keresem a páromat, ha idősebb az élet értelmét családban, s hivatásban, ha kifelé megyek ebből a világból akkor pedig a titkok vonzásának engedek. A látható világban a keresés nem jelent feltétlenül eredményt is, a láthatatlanban azonban a siker "garantált". Ennek oka igen egyszerű: akik keresnek, azok nemcsak találnak, de rádöbbennek arra is, hogy Isten elől elfutni nem lehet, hiszen mindvégig a markában vagyunk...
A megbocsátás hozza el a békességet


„Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van!” (Márk 11:25)

Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: „Túl késő. Már imádkoztam esőért.” Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy hölgy ezt írja: „Olyan dühös voltam, hogy éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam kikövetelni olyan dolgokat, amikről azt hittem, hogy jogosan megilletnek, olyan emberektől, akiknek semmi közük nem volt a fájdalmamhoz. Végül Isten felismertette velem, hogy olyan adósságot próbálok behajtani a férjemen, amivel nem is tartozik. Amikor ezt elfogadtam, Isten elkezdett megáldani, sokkal bőségesebben, mint amit valaha is el tudtam képzelni.”

Egy este, miután a megbocsátásról prédikált, Corrie Ten Boom felismerte, hogy a felé közeledő férfi őr volt a ravensbrücki náci koncentrációs táborban, ahol őt megkínozták, a nővére, Betsie pedig éhenhalt. Amikor a férfi kérte, hogy bocsásson meg neki, Corrie-nak Betsie jutott eszébe, és úgy érezte, képtelen megbocsátani. Ámde tudta, hogy ha nem teszi meg, minden, amiről prédikált, értelmét veszti. Ezért azt mondta Istennek: „A kezemet ki tudom nyújtani, ennyit meg tudok tenni, de az érzelmeket Neked kell adnod hozzá.” Amint megfogta a férfi kezét, érezte, hogy Isten ereje átáramlik rajta, és képessé teszi rá, hogy teljes szívből ki tudja mondani: „megbocsátok neked, testvérem”. Corrie sosem tapasztalta Isten szeretetét olyan intenzíven, mint akkor este. Bár nagyon megkínozták, hagyta, hogy Isten meggyógyítsa őt, majd továbblépett, és segített másokon. Az az igazság, hogy a megbocsátás az egyetlen út a békességhez!




HOGYAN ZÁROD AZ AJTÓT?

„Mindennek rendelt ideje van..." (Prédikátor 3:1 Károli)

Az életben előfordul, hogy kapcsolatok véget érnek. Az, hogy hogyan kezeled az ilyen pillanatokat, hatást gyakorol a jövődre, sőt formálja azt. Nem léphetsz be jól életed új időszakába, ha nem megfelelően lépsz ki az előzőből. Próbáld az ajtót kegyelemmel becsukni - lehet, hogy egy napon vissza kell menned rajta. Megbocsátással zárd be! A neheztelés megmérgezi a hozzáállásodat, az emlékeidet, és felemészt belülről. Hagyd az ítéletet Istenre; ő mindkét felet ismeri. Úgy zárd be az ajtót, hogy a magad részéről az ígéreteidet teljesítetted! Jeftének hatalmas személyes áldozatba került, amikor ezt mondta: „...magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza" (Bírák 11:35). Most a jellemed a tét; bármi is legyen az ára, állnod kell a szavad, mert Isten hallotta, amikor adtad! Bátran csukd be az ajtót! Nem könnyű szembenézni a holnappal, amikor egyedül érzed magad, de ne feledd, nem vagy egyedül! Jézus azt mondta: „...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Máté 28:20). Isten időzítése szerint zárd be az ajtót! Gyászold meg veszteségeidet, de ne ragadj a múltban! Saul jelképezte a múltat, Dávid a jövőt. Amikor Isten elvetette Sault, mert vétkezett, Isten ezt mondta Sámuel prófétának: „Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izrael királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt" (lSémuel 16:1). Minden vég új kezdetet hoz. A múltat el kell fogadni, és tanulni kell belőle, de amikor Isten bezárja az ajtót, itt az ideje továbblépni a jövőbe, amelyet Ő készített számodra.




Könnyek és aratás

„Akik könnyezve vetettek, ujjongva aratnak majd.” (Zsoltárok 126:5 NIV)

A barátok foghatják a kezedet, és jókedvre deríthetnek, de az Istentől kapott álom megvalósításához mindig hozzátartozik az is, hogy öntözöd azt – a könnyeiddel. Sem a gyülekezet, sem barátok nem tudják csökkenteni a személyes áldozat árát. Ez a nem túl jó hír. Csakhogy van egy több mint nagyszerű hír is: lesz aratás! „Akik könyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve” (Zsoltárok 126:5-6, Károli). De fel kell ismerned, melyik idényben vagy. Van: 1) A sírás időszaka. Ez nem mentség a passzivitásra, de nem is gyengeség, ha valamitől könnyekben törsz ki, hiszen az élet nem fair és a dolgok nehezek. Nehémiást a könnyekig megindították Jeruzsálem romjai. Aztán Istenhez fordult, kidolgozott egy tervet, összeszedett egy csapatot és újjáépítette a várost. Mi indít meg téged? Mi az, ami szenvedélyes érzelmekre késztet? 2) Az aratás ideje. Az életben mindennek megvan az ideje és megvan az értelme (ld. Prédikátor 3:1-4). Azok, akik megértik az okokat, és a lehető legtöbbet hozzák ki minden időszakból, olyanok, „mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét” (Zsoltárok 1:3). Jegyezd meg ezeket a szavakat: „idejében”! A gyümölcsök nem fognak idő előtt nőni. Ezért kell tisztában lenned az életed időszakai közötti különbséggel, és alkalmazkodni hozzájuk. Még az éttermek étlapjai is figyelmeztetnek minket arra, hogy bizonyos ételek csak idényjelleggel kaphatók. Tudnod kell, hogy mikor van itt az ideje annak, hogy abbahagyd a sírást, és elkezdd a betakarítást, különben lekésed az aratást. A könnyek a vetőéi, az öröm az aratóé. Amikor tehát változik az idő, arasd le mezőidet örömmel! Megfizetted, amit meg kellett; most itt az ideje, hogy élvezd azt, amit Isten ígért neked.





VAN VALAKI, AKINEK MEG KELL BOCSÁTANOD?


„...bocsássatok meg egymásnak... ahogyan az Úr is megbocsátott nektek..." (Kolossé 3:13)

A legnagyobb hatalmat azzal gyakorolhatod a felett, aki megbántott, hogy megbocsátasz neki. Amikor azt mondod: „Megbocsátok, és többé nem hozom fel ezt ellened", akkor mindkét fél megszabadul a közöttetek fennálló negatív köteléktől. Sőt még ennél is több történik: ezzel magunkat is felszabadítjuk az „áldozat" szerepköréből. Amíg nem bocsátunk meg azoknak, akik megsebeztek, addig nem tudjuk elengedni őket; magunkkal cipeljük őket, mindig ott vannak körülöttünk, mint a fejünk körül keringő viharmadár. Az egyik legnagyobb kísértésünk, hogy ragaszkodjunk a haraghoz, amit ellenségeink iránt érzünk, ezáltal azonban az határoz meg minket, hogy ők megsebeztek. A megbocsátás épp ezért nemcsak a másik felet szabadítja fel, hanem mi magunkat is! Ez az igazi szabadság útja. A megbocsátás azonban nem mindig jelent egyben felejtést is. Lehet, hogy megbocsátunk valakinek, de annak az emléke, amit tettek, sokáig megmaradhat. Sebhelyként hordozzuk érzelmeinkben, sőt esetleg a testünkön is hordjuk fizikailag látható jelét. A megbocsátás azt változtatja meg, hogyan emlékezünk. Az átokból így lesz áldás. Amikor megbocsátjuk szüleinknek a válásukat, gyermekeinknek a szeretetlenségüket, barátainknak azt, hogy nehéz időkben nem álltak hűségesen mellettünk, a tanácsadóinknak a rossz tanácsot, a főnökünknek az igazságtalan bánásmódot, akkor nem kell többé magunkat olyan események áldozatának tekintenünk, amelyek fölött nincs irányításunk. A megbocsátás lehetővé teszi, hogy visszanyerjük az erőnket, hogy az események ne keserítsenek meg, ne korlátozzanak be, és ne pusztítsanak el. Van valaki, akinek meg kell bocsátanod?
Isten családja örökre megmarad


„Mivel az Ő gyermekei vagytok, minden a tietek." (Galata 4:7 NLT – fordítás)



Szellemi családod sokkal fontosabb, mint fizikai családod, mert az örökké tart. A földi családunk csodálatos ajándék Istentől, de csak ideiglenes, gyenge, törékeny, gyakran szétszakítja a válás, a távolság, a gyerekek felnövekedése, a szülők megöregedése, és – elkerülhetetlenül – a halál.

Pál apostol ezt mondja: „Amikor elgondolkozom az Ő tervének bölcsességén és nagyságán, akkor térdeimre esek, és dicsőítem Istent, aki minden mennyei és földi család Atyja.” (Efézus 3:14-15 LB – fordítás)

Másrészről a szellemi családunk – a kapcsolatunk más hívőkkel – megmarad az örökkévalóságon keresztül. Sokkal erősebb közösség, sokkal maradandóbb kapocs, mint a vér szerinti rokonság.

A Biblia azt tanítja: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (János 1:12-13)

Abban a pillanatban, mikor beleszülettél Isten családjába, csodálatos születésnapi ajándékokat kaptál: a család nevét, a családhoz való hasonlóságot, a család előjogait, a meghitt családi kapcsolatot és a család örökségét!


Szabadítsd fel a benned rejlő lehetőségeket


Isten sokféle különleges képességet ad nekünk, de ugyanaz a Szellem a forrása mindnek. Sokféleképpen szolgálhatunk Istennek, de ugyanazt az Urat szolgáljuk. Isten sokféleképpen munkálkodik az életünkben, de ugyanaz az Isten munkálkodik mindannyiunkban és mindannyiunkon keresztül. (1Kor. 12:4-6, szabad fordítás)

A földön élő öt milliárd ember közül csak nagyon kevesen aknázzák ki maximálisan azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten helyezett el bennük. A legtöbb ember középszerű életet él. Képességeik és ajándékaik nincsenek kihasználva. Talán tudatában sincsenek azoknak az óriási lehetőségeknek, amelyeknek birtokában vannak.

Mik azok a "bennünk rejlő lehetőségek?" Azok az erősségeid, amiket nem használsz, a rejtett talentumaid, a ki nem használt képességeid és a benned szunnyadó ajándékok.

A lehetőségek óriási gazdagsága van benned. El kell azonban döntened, hogy ezektől megfosztod a világot, vagy áldás leszel a számára.

Ha úgy döntesz, hogy igenis fel akarod szabadítani a benned rejlő lehetőségeket, akkor meg kell ismerned, hogy Isten szerint hogyan tudod ezt megtenni. Miles Munroe, aki a Bahama-szigeteken szolgál, 10 fontos dolgot sorol fel, ami segít abban, hogy fel tudd szabadítani a benned rejlő lehetőségeket:

1. Kapcsolatot kell létesítened Istennel, aki a benned lévő lehetőségek forrása.

2. Meg kell értened azt, ahogy Isten teremtett: hit és szeretet által.

3. Tudnod kell, mi a célja az életednek (a benned rejlő lehetőségeket ennek megfelelően kaptad).

4. Meg kell keresned, és tudnod kell, mik azok a források, amelyek segítenek felszabadítani a benned rejlő lehetőségeket.

5. Ismerned kell, meg kell találnod, vagy meg kell teremtened a megfelelő környezetet, ami ahhoz szükséges, hogy a maximálisan tudj teljesíteni. Ennek egy része az, hogy napi kapcsolatban vagy Istennel.

6. Fel kell ismerned, hogy a benned rejlő lehetőségek kemény munkán keresztül fejeződnek ki.

7. Gondoznod kell a benned rejlő lehetőségeket. Tápanyaggal kell ellátnod, mint egy vetőmagot.

8. Védened kell a benned rejlő lehetőségeket például a lustaságtól, a szórakozottságtól vagy a kompromisszumoktól.

9. Meg kell osztanod a benned rejlő lehetőségeket. Az emberben rejlő lehetőség nem öncélúan létezik.

10. Ismerned kell és figyelembe kell venned azokat a korlátokat, amelyeket Isten helyezett a benned rejlő lehetőségekre. Ne felejtsd el, nem vagy Isten! Amikor áthágod ezeket a korlátokat, valójában lecsökkented a benned rejlő lehetőségeket.

A benned rejlő minden lehetőség Istentől való ajándék számodra. És Isten elvárja, hogy használd őket!


Beszéljünk róla:

- Hogyan használod az erősségeidet és képességeidet annak érdekében, hogy megvalósulhassanak a benned rejlő lehetőségek? Gondolj vissza egy olyan időszakra, amikor szerinted elérted a benned rejlő lehetőségeket a munkádban, otthon vagy az életedben. Hogyan cselekedett Isten akkor? Mi segített abban, hogy a legjobbat tudtad kihozni magadból?