2017. augusztus 4., péntek

A világ szeretete...

A mai nap imádsága:
Uram! Jól tudod, hogy földporábagyúrt lelkemet oly sok kívánság kísérti. Szeretnék minél többet megismerni ebből a világból, s megtapasztalni milyen jó is élni... Te pedig rövidke néhány évtizedet adsz csupán, melynek nagyobbik része csak lemondás, s küszködés, s az elmúlástól való rettegés. Segíts meg Uram, hogy reménységgel nézzek Rád, elfogadjam akaratodat, s meg is cselekedve úgy tudjak élni és szolgálni Téged, mintha örökké élhetnék! Ámen.


   
Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1 Jn 2,15-17

Nem szeretni a világot? Éppen most, amikor annyi minden élveznivaló van benne? Szabadon utazhatunk, akár egzotikus országokba is - csak pénzünk legyen hozzá. Belekóstolhatunk távoli földrészek különleges ízeibe, s benne lehetünk oly sok történésben... Ki az, aki ezt a világot ne akarná szeretni... amikor oly sok csodálatos felfedeznivalót találhatunk benne? A szavak könnyen félreérthetőek, ha nem adunk időt annak, aki azt formálja... De mit is akar mondani János, a "szeretett tanítvány", ahogy önmagát nevezi írásaiban?

Mindenekelőtt a világot szeretni azt jelenti: a világ mértéke szerint élni. Igazából a legfélreérthetetlenebb fogalma ez: az élettel való kérkedés. Biztonsággal kijelenthető, hogy soha ennyire nem kérkedett az ember az erejével, az eszével, a szépségével vagy a fiatalságával. Óriási sodrása van a divatnak, a közfelfogásnak! Perfektre-sminkelt arcok mosolyognak ránk tévében, utcai plakátokon, de még a legutolsó "bóvli-áru" csillogó csomagolópapírjáról is. Divat fiatalabbnak kinézni, s akik tehetik a plasztikai sebészet szépségfarmjain hagyják évtizedes ráncaikat vagy fölösleges kilóikat...

A világ mértéke ma így hangzik: legyél szőke, kékszemű és karcsú, egészséges és fiatal, s természetesen gazdag. Amerikában - a korlátlan lehetőségek országában - ugrásra készen állnak a génsebészek, hogy a kívánság--gyermekeket génmanipulációval világra segítsék. S bármennyire is furcsának hangzik, a génmódosított ember genomját (DNS) szabadalommal védik le. Érdekes lesz, ha licencdíjat kell majd fizetni az embernek csak azért, mert él... Olyan ez, mintha valaki levédené az abécé egyik betűjét, s aki azt használná, annak jogdíjat kellene fizetni... (Kevesen tudják, hogy kényszersterilizációs gyakorlatot HItler az USA-ból vette át. A szabadság államában ugyanis igen nagy múltja volt a rasszizmusnak. Indiánok, afrikaiak, kínaiak...) Ne csodálkozzon senki, ha az "új világrend" egyszercsak ránkszakad.

A világ persze János idejében sem volt jobb, akkor is az önzés uralta, ahogyan ma is. Istenített fiatalság, korlátok nélküli szex, a birtoklás számtalan variációjában megélt bódulata egyszer mind elmúlnak, mert szembe kell nézni a halállal. A halál közelében pedig mindenki elkezd félni, mert egyedül jövünk ebbe a világba és egyedül is megyünk ki belőle... A magány súlya igazán akkor nehezedik ránk, amikor már nem is tudjuk elmondani senkinek, s eszközünk/lehetőségünk sincs már közölni, mennyire nyomaszt minket, hogy egyedül maradtunk.

Isten akaratának cselekvése nem más, mint a felelősségteljes szolgálata az Életnek. Először abban a közösségben amiben vagyunk, a családban, utána pedig minden területen, ahol Isten feladatot ró ránk...




Isten megtartó kegyelméért...





A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Láttasd meg velem szeretetedet, hogy megállhassak a kísértések között! Ámen.

"Maga az Atya szeret titeket, mert ti szerettek engem". Jn 16,27

Nyilvánvaló, hogy a házasságban élők többsége nem azzal az elhatározással lép a házasságba, hogy férfi és nő szexuális életének társadalom által elismert védelmi intézményét kijátsza. "Kettőn áll a vásár" - tartja a népi szólás, melynek igazsága e terülten is megáll. Ez a történet nem a bűnös, házasságtörő nőről szól, hanem a kettős mércéről. A farizeusok "tetten érték"... nemcsak az asszonyt, hanem mindkettőt. Mégis a gyengén, a védtelenebben akarják "elverni a port". Tipikus képmutatás. Erősnek lenni a gyengével szemben...

Ha körülnézünk a világban, azt látjuk hogy mára a házasság "intézménye" válságba került. Szép magyar szó: ház-asság. Igen, a haza legkisebb építőköve a házasság. Amilyen a házasságfelfogásod, olyan a hazád! Tessék megnézni, hogy milyen hazaszeretet buzog manapság az emberekben... olyan, amilyen a házasságfelfogásuk! Ha a házasságot nem Istentől rendelt szövetségként, hanem csak az állam által jóváhagyott szerződésként fogjuk fel, akkor államunk lesz ugyan, de hazánk nem. Az igazi házasságban nemcsak férfi és nő testi-lelki szeretete, hanem az "Isten szerelme" is jelen van - az ilyen hármas szövetség mindent kibír.

Lehet-e helyrehozni a helyrehozhatatlant? (A törött váza, örökre törött marad, ha összeragasztják akkor is.) Lehet-e meg nem történtté tenni a kisiklást, a félrelépést, a hűtlenséget? Emberi módon nincs megoldás csak egy: a válás. Aki már elbukott, tudja, milyen nehéz a talpraállás... Isten nélkül szinte lehetetlen! Jézus azt mondja: "menj el... s többé ne vétkezz!". Azaz, tanuld meg itt és most, érezd át: az Isten megbocsát, s a kiúttalanságban utat mutat. A megszabadulás istenközeli élménye ez. Ha erre nem válaszol a lélek, hanem csak a test: ezt most "megúsztam!" - akkor az ilyen ember semmit nem ért se Istenből, se az ő világából... nem tapaszthatja meg mi az evangélium.



Kirekesztő gondolkodás.


A mai nap imádsága:
Uram! Ne engedd, hogy elfelejtsem a Legfőbb Jót: a Tőled kapott szeretetet. Tedd távlatossá gondolkodásomat Szentlelked által, hogy ne essek önigázságaim vermébe, s tükröződhessen életemben, hogy mindannyiunkat szeretetre teremtettél. Ámen

   

Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?
2 Kor 6,14-15

Amikor igazságtalanságok okozta krízisek gyötrik a világot, akkor mindig virágba borulnak a szekták fái... A szekta-probléma tehát nem újkeletű - örök probléma ez. Melyik világnézet a helyes, hol az igazság? Nemcsak ma teszik fel a nagy kérdést... Jézus követőit is szektásoknak gondolta Pál, aztán kiderült a damaszkuszi úton, hogy nem Jézus tanítása, hanem Saul-Pálé a csőlátásos, a szektás... Számos szekta kínálja "szellemi portékáját" egyedül üdvözítő megoldásként, s ilyenkor az egyébként is kétségbesett ember nehezen vagy egyáltalán nem igzodik el a különféle tanítások útvesztői között. Jóllehet a válasz igen egyszerű: Amelyik gyümölcs ehetetlen vagy nem érett, azt kiköpi a száj... Sokan annak ellenére, hogy jól érzik - miután beleharaptak a kívánatosnak látszó gyümölcsbe -, "Ez a gyümölcs bizony ehetetlenül savanyú!" - mégis lenyelik. A következmény nyilvánvaló: gyomorrontás, hasmenés és hányás... Kellemetlen, olykor súlyos tünetek is jelzik: ez a gyümölcs rossz, nem szolgálja a test egészségét, hanem veszélyezteti. Minden élőlény Isten teremtett világában levonja ilyenkor a megfelelő következtetést - kivéve az embert.

Az ember nem okul: elhiszi, hogy az egész Univerzumot Teremtő Isten egy olyan Isten, Aki súlyos áldozatot követel azért, hogy megadja a jót, beleértve a végső Jót is. Áldozattal kiengesztelni, befolyásolni az Istent? (Ez a zsidó, klasszikus Istenfelfogásban lehet hogy "működőképesnek" látszott - Jézus mindenesetre mást tanított. Volt is elég konfrontáció a farizeusok és a Mester között!) Mindenesetre a JóIsten észt is adott, talán azért hogy időnként használjuk is, s levonjuk a következtetéseket. De melyek ezek?

1) A szekták csak egy helyes tanítást ismernek el - az övékét, s aki azt nem fogadja el, az nem hisz.

2) Tanításaik különleges aspektusait hangsúlyozzák, azokat teszik előtérbe. Teljesen mindegy, hogy milyen kérdésről van szó: végidők, ruházkodás vagy éppen étkezés - csakis az ő interpretációjuk az elfogadásra méltó.

3) Támadhatatlannak vélt igazságaik mindig visszavezethetők egy "Vezető"-re, akinek tekintélyét tilos megkérdőjelezni. Amit a Vezető mond, az akkor is úgy van, a BIbliában éppen az ellenkezője áll.

4) A szekta-tagok abszolút intoleránsak a másképpen gondolkodókkal. A másik megértésének és meghallgatásának a minimális fáradtságát sem képesek megtenni, de a saját érvelésüket minden diskurzusban igyekeznek keresztül-verni.

5) Önálló és kritikus gondolkodás teljesen távol áll tőlük. Éppen ezért a szektán belül nem tűrik az egyéni elképzeléseket. Ha valaki mégis próbálkozik, szigorú, nemegyszer kegyetlen módszerekkel téritik vissza a "helyes" útra.

6) A szektás tanítás a függetlenség teljes feladására kényszeríti a tagokat. Szisztematikusan veszik el az egyéntől a minimális döntési lehetőséget is, legvégül a Vezető mondja meg, hogy mi az, amire az egyénnek szüksége van.

7) A fentiekből következik, hogy a szekta teljességgel átveszi a kontrollt a szektatagok privát élete fölött is. A Vezető, s az ő "bölcs tanácsa" dönti el, hogy kikkel tarthat kapcsolatot - sőt igen gyakori, hogy a családi köteléket is az "ördög igájaként" magyarázzák, s végül még meglévő szociális kapcsolatai feladására is kényszerítik - mindezt a "testvéri mentő szeretet" jegyében.

8) A szekta beleavatkozik az egyén legintimebb döntésébe - ez a tulajdonképpeni "agymosás" csúcsa -, s átveszi a kontrollt az egyén szexualitása felett is. Rendszeresek a szexuális zaklatások, a kényszerítések. Az egyén megszűnik önmagáért felelősséget hordozni képes, döntéseit egyedül meghozni akaró individuumnak lenni... Helyénvalónak találják a nő alárendeltségét, a férfi döntési-, véleményalkotási pozícója pedig megkérdőjelezhetetlen.

9) Az pedig más csak "hab a tortán", hogy a szekták az egyén financiális erejének a maximális kihasználására törekszenek. Mert se szeri, se száma a drága hétvégi kurzusoknak, a speciális projekteknek, melyek mind "hitből-fakadó" áldozatkészséget követelnek.

Pedig a Biblia világosan beszél a szektásokról/szektavezérekről: "magukat legeltetik" (Ez 34,2) "a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják" (2 Tim 3,5) "víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok" (2 Pt 2,17) "ámítók, akik még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve" (2 Tim 3,13) "prófétáik hazugságot prófétálnak, papjaik tetszésük szerint hatalmaskodnak" (Jer 5,31)




Örökélet...

A mai nap imádsága:
Uram! Fényeddel ölelj át, hogy betölthessem küldetésemet! Ámen



"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,12

Fény nélkül nem lenne Földünkön olyan csodálatos az élet, amilyen... Központi fényforrásunk a Nap ezért is az élet, s ősidők óta az Isten szimbóluma. Nagyon is okos vallástörténészek még manapság is butítják (Uram bocsá' meddig még?) a vallásokban járatlanokat: a régiek a Napot imádták istenként. Egyre gyakrabban hallani manapság, hogy bizony elődeink - a technikai civilizáció alacsonyabb szintje ellenére - szellemileg semmivel sem voltak elmaradottabbak tőlünk, ők is ugyanolyan szimbólumokban gondolkodó, hús-vér, érző emberek voltak, mint mi. Nos, ők sem a Napot, hanem a benne rejlő Teremtő Erő birtokosát, a megfoghatatlan Istent imádták; s ahogyan nekünk is szükségünk van jelképekre a világ valóságának befogadására/megértésére, úgy nekik is szükségük volt jelekre, képekre, hasonlatokra.

Bármilyen egyszerűnek is tűnik, hogy Napunk hajnalonként felkél - s ilyenkor gyermeki örömmel gyönyörködünk sugaraiban, melyek szép lassan birtokba veszik a világ eladdig sötétségbe rejtett zugait és élvezzük egyre erősebb ölelő melegét, s meglett ragyogását -, a fény mégis az egyik legbonyolultabb jelenség az egész teremtettségben. (Fizikusan korrekt a megállapítás: fény az egész világ! A fény ugyanis számunkra látható "rádióhullám", sugárzás, azaz hullámenergia.) Fény nélkül nem láthatnánk a környező valóságot, ahogyan sok embertársunk sajnos nem is láthatja, csak kézzel tapogathatja ki, hangok alapján azonosíthatja be környezetét - ezért vigyázunk "szemünk világára".

Ablak a világra - emlegetjük korunk "Mädchen für alles"-ét, a televíziót. Sokmindent látunk rajta keresztül, olyan dolgokat is, amit nagyon ritkán vagy egyébként sosem láthatnánk meg... Hitünk is egyfajta ablak - rajta keresztül láthatjuk meg Isten dolgait. Van, akinek kicsi adatik, mégis sok-sok mindent lát meg, s van akinek nagy, panorámás kegyelmi ablak adatik, de belülről mégis elfüggönyözi mindenféle emberi elképzeléssel, okoskodással. Így aztán nem hogy nem látja a "Napot", de ablakában még hitének virága is elfonnyad...

Jézus önmagát a világ világosságaként nyilatkoztatja ki. Ezzel számunkra a legérthetőbb isteni önmgehatározást adja, hogy ti. Ő a szeretet. Aki a szeretetet követi, az az élet útján jár - minden értelemben. Az élet pedig - akár földi, akár mennyei - egyben az Istenben való létezést jelenti.

Nehéz nekünk elképzelni az örök életet, még nehezebb értékelni azt. Talán éppen a földi múlandóságunkba bezárva tanulhatjuk meg igazán, mit is jelent Teremtőnk ajándéka, hogy Vele, s általa létezhetünk. Olykor-olykor, kegyelemből, hitünk ablakán átkukucskálva az el nem múló világba, valami keveset megérthetünk Szeretetének titkából, melynek sugaraiból ha néhány nyalábot mi is tükrözni tudunk, akkor mi magunk is Fény-Titkának részeseivé válunk, betöltve Teremtőnk akaratát...

Isten soha nem mond le rólad

„Kezedet rajtam tartod.” (Zsoltárok 139:5)

Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”

A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?
Ne várj tovább, beszélj!


„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)

Kevés dolog olyan hatásos, mint a megfelelő időben kimondott megfelelő szavak. Ugyanakkor nagyon nehéz a ki nem mondott szavak terhével élni a lehetőség elmúlta után. Visszatekintve egy kapcsolati szakértő ezeket a megindító szavakat ajánlja: „Emlékszem, amikor elvittem az új autódat egy útra, és összetörtem. Azt hittem, nagyon dühös leszel, és keményen fogsz bánni velem, de nem tetted. Emlékszem, amikor elmentünk a tengerpartra, és te nem akartál jönni, mert azt mondtad, esni fog. Elmentünk, és esett. Biztosra vettem, hogy az orrom alá fogod dörgölni, hogy: „én megmondtam”, de nem tetted. Aztán volt az is, amikor áfonyalét öntöttem az új fehér szmokingodra. Tudtam, hogy ideges leszel, és hibáztatsz majd. De nem tetted. És emlékszel arra a bizonyos estére? Tévedtem, és azt mondtam, hogy nem kell kiöltözni. Farmerben jöttél, és úgy érezted magad, mint a partra vetett hal. Biztos voltam benne, hogy tombolni fogsz, engem pedig jól otthagysz. De nem tetted. Szerettem volna elmondani, hogy mennyire szeretlek, és mennyire nagyra becsüllek mindezekért. Szerettem volna elmondani, amikor hazajössz Vietnamból. De nem jöttél.” Salamon azt mondta: „Megvan az ideje… a beszédnek” (Prédikátor 3:1,7). De ez egy korlátozott időszak, és ha elmúlt, akkor vége. Ne töltsd a jövődet megbánással, és ne hordozd magadban a ki nem mondott szavakat, melyeket valakinek hallania kellett volna. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Ne várj tovább, mondd ki!
A bűn érzelmi ára

"Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni." (Préd 1,14-15)

Amikor Salamon Izrael királya lett, Isten közölte vele, hogy bármit kérhet, amit szeretne. Salamon kérhetett volna gazdagságot, hatalmat sőt mi több halhatatlanságot is, viszont ő egyedül bölcsességet kért Istentől. Isten válaszolt Salamon kérésére, ami a Példabeszédek Könyvét, a Prédikátorok Könyvét és az Énekek Énekét eredményezte, ahol feljegyezték Salamon hatalmas bölcsességeit, amiket kapott Istentől.

A mai igeszakaszban Salamon az érzelmi gyötrelmekről és csalódottságról beszél, melyet a bűn okoz a világban. Salamon rájött, hogy nem tudjuk megváltoztatni a múltunkat, és nem tudjuk ellenőrzés alatt tartani a jövőnket sem. Nem tudjuk helyretenni a világot. Ha megpróbáljuk, csak a stressz fog növekedni az életünkben.

Gyakran azt gondoljuk keresztényként, a mi felelősségünk kimenni és behozni Isten királyságát. Azonban, van itt egy kis titok: ez nem fog megtörténni. Tudunk könnyíteni a szenvedésen ezen a világon? Igen, nagyon is. Viszont nem tudjuk lehozni a mennyet a földre.

Azonban, ez nem csökkenti azt az érzelmi stresszt, hogy egy olyan megtört világban élünk, ahol semmi sem működik úgy, ahogy kellene. Mindannyian ismerjük a csalódottság fájdalmát amikor elvárjuk, hogy a dolgok tökéletesek legyenek, miközben minden a visszájára fordul.

Jártál már úgy, hogy nagyon készültél egy eseményre és nagy örömmel vártad, de a végén mégis csalódást éreztél? Karácsonykor is sokszor az előkészületek jobbak, mint maga Karácsony napja. A végén azt kérdezed:" Ennyi volt?" "Vége?" "Nincs több ajándék?"

Az elvárások és a realitás közötti hézag a kapcsolatokban is megmutatkozik. Annyira sok házassági probléma van amiatt, hogy a férj vagy a feleség azt gondolja, a házasság fogja megoldani minden személyes problémájukat, és a társ fogja betölti minden szükségüket. Ez csak hozzásegíti őket egy hatalmas csalódáshoz. Semmilyen társ nem tudja betölteni az összes szükségünket, egyedül Isten képes erre.

Mivel a bűn belépett a világba, létezik egy érzelmi zűrzavar és csalódottság a többi emberrel és saját magunkkal szemben is. Elvárásokat támasztunk, hogy milyennek kellene lennie az életünknek, és ha nem leszünk annyira sikeresek, mint amennyire azt gondoltuk, stresszeltek leszünk. Aztán így van ez akkor is, ha úgy gondoljuk, testünk nem néz ki olyan jól, amennyire szeretnénk, vagy még mindig a rossz szokásokkal vagy függőségekkel küzdünk, melyekről tudjuk, hogy mára már régen el kellett volna hagyni azokat.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kell törekednünk a Krisztushoz való hasonlatosságra, csupán annyit, hogy szabályoznunk kell az elvárásainkat. Ez a föld, ahol élünk, még nem a mennyország. Nem tökéletes, és soha nem is lesz az. Mi sem vagyunk tökéletesek, és soha nem is leszünk, amíg itt élünk a földön. Úgyhogy dőlj hátra, légy nagyvonalú magaddal és a körülötted élőkkel egyaránt, és ne felejts el hálát adni Istennek, az ebben a megtört világban jelen lévő kegyelméért.

Az Úrtól kérd, hogy segítsen az anyagiak terén

"és nincsen semmitek, mert nem kéritek." (Jak.4.2 Károli)

Isten azt várja tőled, hogy kérj.

Segíteni szeretne, a gond azonban az, hogy te sohasem kérsz. Legutóbb, mikor pl. autóra volt szükséged, kérted Istentől, vagy csak elmentél és megvetted? Az a sejtésem, hogy nem igazán kérted tőle. Talán még csak nem is imádkoztál. Csak kinézted és megvásároltad.

Jézus mondja: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." (Mt.7.7 Károli)

Az egyik ok, amiért nem látsz csodákat az életedben, az az, hogy nem kéred őket. Szeretnéd látni Isten munkáját még inkább megnyilvánulni az életedben? Kezdd el kérni! Mielőtt fizetnél a kasszánál, imádkozz érte. Adj esélyt Istennek, hogy Ő adhasson neked, mielőtt elmész és a számlát kérnéd.

Ha annyit imádkoznál a pénzügyeidért, mint amennyit aggódni szoktál miattuk, akkor sokkal kevesebb aggódnivalód lenne. Isten azt mondja: Kérd! Arra várok, hogy éntőlem kérd!

Hogy miért akarja Isten, hogy kérjünk? Mert Ő egy szerető Atya, és a szerető atyák vágyják elhalmozni gyermekeiket az ajándékaikkal.

János 16.24-ben Jézus így szól: "Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen." (Károli)

Miért akarja Isten, hogy kérjek? Hogy adhasson. Miért akar adni? Hogy elfogadjam.
Miért akarja, hogy elfogadjam? Hogy az én örömöm teljes legyen. Miért akarja, hogy az örömöm teljes legyen? Mert nagyszerű reklám ez az Úr Jézusnak. Az örömteli keresztények élete pozitív bizonyíték.

"...hogy a ti örömetek teljes legyen!"

Jézus soha nem nézett le másokat

"Gondoljatok arra, mik voltatok, mikor elhívattatok. Nem sokan voltak közületek, akik bölcsek voltak emberi mérce szerint; nem sokan voltatok befolyásosak; nem sokan voltatok előkelő születésűek." (1 Kor.1:26, NIV fordítás)

Jézus soha nem nézett le másokat, és ezért volt képes emberekként tekinteni rájuk. Nem felhasználók, fogyasztók, vagy vásárlók voltak, hanem emberek, akiknek a vele való kapcsolatra volt szükségük, és nem egy vallásra, ahol az számít, mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem.

Ha egyszer megértettük a Krisztusban való azonosságunkat, elkezdjük az embereket hasonlóképpen látni. Meglátjuk, hogy örök lények, akik Isten képére lettek teremtve. Nem fogjuk többé a körülményeik vagy bűneik alapján meghatározni őket, hanem Jézus szemével fogjuk látni, hogy kik ők.

Ez a látásmód nagyon különbözik a mi természetes viszonyulásunktól. Jézus a legjobbat hozta ki az emberekből, akikkel találkozott. Látta az igazi értéküket, és ennek eredményeképp ők is felismerték magukban ezeket.

Gondolkozzunk el a következőn:

* Jézus egy olyan nőt látott, aki nem akart többet vétkezni, míg mások egy házasságtörésen rajtakapott nőt láttak benne.
* Jézus egy olyan embert látott, aki képes volt látni, míg mások csak egy vak embernek tartották.
* Jézus egy olyan embert látott, aki felvette a gyékényszőnyegét, és járt, míg mások egy nyomorékot láttak.
* Jézus egy nagy, fájó szívet látott, míg mások egy kicsi Zákeus nevű embert láttak.
* Jézus egy világos beszédű tanítványt látott, míg mások egy Máté nevű vámszedőt.
* Jézus egy olyan nőt látott, aki hajlandó volt áldozatot hozni, míg mások csak elpazarolt illatos olajat.
* Jézus egy stabil sziklát látott, amire építheti az egyházat, míg mások egy Péter nevű heves, lobbanékony tanítványt láttak csak.
* Jézus olyannak látta az embereket, akik nem tudják mit tesznek, míg mások gonosz embereket láttak, akik szögeket vernek egy keresztbe.

Az a célunk, hogy többé ne a mi korlátozott nézőpontunkból nézzünk másokat, hanem úgy kezdjük el látni őket, ahogy Isten - bátorítsuk és vezessük el őket ahhoz a személyhez, aki a legjobbat akarja megadni számukra - az Úr Jézus Krisztushoz ( Lukács 2:8-10).

Beszéljünk róla!

Gondolj valakire, akit lenéztél. Amikor Isten rád és arra az illetőre néz, milyen hasonlóságokat fedezhet fel bennetek?

Próbáld ki egy napig, hogy Krisztus szemeivel látsz, és az Ő füleivel hallasz. Ez hogyan változtatja meg azt, ahogy te látsz másokat, és hogyan változtatja meg azt, ahogy te bánsz másokkal?