2017. február 8., szerda

Életöröm...

A mai nap imádsága:

URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen

   

Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8,15

Jézus URunk tanítása szerint "az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." Az Ő - az eredeti görög szöveg szerint - "királyságában", a mennyországban, nagy valószínűséggel tehát nem fogunk "lakmározni" - reménységünk szerint, jobb dolgunk is lévén....

Földi életünkben viszont eszünk és iszunk és élvezzük az életet. Ez a normális, az Isten szerinti rend, az "élet normalitása", amikor örülünk az életnek, s örömünk nem korlátozza, sérti mások örömét. Örömünk alapja széles és hosszú: van egészségünk - legalábbis életünk első felében -, van munkánk, van családunk, vannak barátaink, s természetesen (ha életünknek éppen abban a szakaszában vagyunk) választhatunk magunknak társat, nevelhetünk mi is gyermekeket. Egyszóval: belefonódhatunk(!) az életbe, melynek szövétnekében ott vannak szüleink, nagyszüleink, szépapáink, egészen visszafelé Ádámig és Éváig... Mert nem szoktunk általában erre gondolni, de ők az ősszüleink, s minden embertársunk - azok a humanoid lények, akik évezredeken át ölték-pusztították egymást, hol karddal, hol meg atombombával - ők mindannyian(!) a rokonaink, a testvéreink...

Akik szépen élhetnének, sajnos azok sem teszik. Az egyik mértéktelenül "fogyaszt" (konzumálásába bele is betegszik), megint mások szélsőségesen gondolkodnak az életről (Pál így írja Timóteusnak): "némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot."

Életünkben tehát - Isten teremtettségbeli jó rendje szerint - mindennek helye van: evésnek, ivásnak, szexualitásnak. Ezt a felismerést tanítja a Prédikátor könyve is. Az életnek tehát nem "odaát" kell örülni, hanem idelent! Sok életidegen gondolkodású keresztény akad ma is, akik úgy gondolják, a földi lét az a Sátánnal való szüntelen küzdelem helye, s emellett nincs se idő, se alkalom másra... Ők nem akarják tudomásul venni, hogy Isten akarata szerinti a földi élet, benne minden kihívásával. Alkotni, élni, szeretni idelent kell, az Isten törvényei szerint felelősen, ti. az "odaátot" nem mi formáljuk, hanem az Isten kegyelme...



Férfi - nő...

A mai nap imádsága:
URam! Áraszd rám kegyelmedet, hogy ajándékaid által kiteljesedhessen életem! Ámen
    

Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért... Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.
1 Kor 11,8-9 és 12

Ha valaki nem kontextusában (szövegösszefüggésében) olvassa a Szentírást, bizonyosan hamar eltéved benne. A hozzá-nem-értés fura dolgokat szül az életben - így a szentírásmagyarázatban is. Így Saul-Pál (a volt-rabbi)-apostol gyakori radikalizmusa is könnyen félreérthető volt saját korában, de sokan ma is félreértik. Pál olyan dolgokban is (meg)nyilatkozik - csupa jószándékból -, amiben nem hiteles, hiszen csak kívülről ismeri - ti. nőtlen volt -, ezért különös figyelemmel kell olvasni a férfi-nő kapcsolatáról tett kijelentéseit. Ha Pál apostolon múlt volna, akkor ma nem, vagy igen-igen nehezen működne honi evangélikus egyházunk, hiszen aktív lelkészeink - jelenleg valamivel több, mint 300-an vagyunk - közel egyharmada nő, s a páli ajánlás szerint nekik semmi keresnivalójuk nem lenne a szószéken, hiszen a nő csak "hallgasson a gyülekezetben"... A kor azonban meghaladta a páli elképzeléseket. S ez így helyes! Ami visszahúz, s nem emeli az embert Istenhez, azt felül kell vizsgálni, még ha a "nagy" Pál apostol is írja/mondja!

Tény, hogy férfi és nő - a teremtettség isteni, biológiai jó rendje alapján - egy párt alkotnak. Isten nemcsak egymásnak rendelte őket, de így együtt - férfit és nőt, egymás segítőtársaiként - el-, s meghívta őket arra, hogy részt vegyenek a folyamatos teremtésben (creatio continua). S ha valaki csak egy kicsit is belegondol abba, mekkora csoda egy ember fogantatása, fejlődése és megszületése, akkor beleremeg a felelősségbe is, hogy szülőként bizony a gyermekeket/ember-palántákat istenképű emberré is kell(ene) nevelnie.

A primitív férfi felelősség-hordozás helyett uralkodni akar mindenen, s mindenkin - erről szólnak a történelem, s az irodalom negatív példái - beleértve a neki társul rendelt nőt is. Az, hogy hova vezetett a férfi-centrikus világkép, nem kell különösképpen magyarázni, csak körbe kell nézni a világban! Erőszak a gazdaságban, a politikában, sőt a családban is... A harmadik évezredre a nő nem egyszerűen másodlagos szerepbe kényszerült - ez korábban is a sorsa volt -, de ráadásul maga is árucikké vált, hiszen az a nő, aki a kor elvárásai szerint nem "piacképes", az nem is sikeres... Egy ember - s a nő is az -, azonban nem lehet tárgy, áru - még ha egyes "kultúrákban" adták-vették/adják-veszik!

Isten ugyanolyan méltóságra teremtette a némbert/nő-embert is, mint az embert/férfit! Kedves férfitársaim! Éppen ezért a nőknek a 21. században lesz még egy-két szavuk az évezredek óta rájuk-kényszerített szekundér-szerep miatt! Érdekes lesz... Egységre a két nem csak akkor jut, ha (újra?) felfedezik, "az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van".

Isten országa...

A mai nap imádsága:
URam! Naponta fohászkodom Hozzád, hogy jöjjön el a Te országod, s nem veszem észre, hogy az már rég bennem van... Istenem, add, hogy felfedezhesselek Téged mindenben, s megtaláljam lelkem nyugalmát, s boldogan szolgáljam az Életet, amit Te adtál ajándékul minden élőnek! Ámen


Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
Mt 13,33

Isten országa - maga a csoda... A kenyér is az, csak nem veszünk tudomást róla! Azok az asszonyok (néha talán férfiak is), akik a maguk-készítette kenyeret eszik már jó ideje, el tudják mondani: egyfajta "ősminőségit" élnek át, hiszen a jó kenyérbe az ember belesüti a szívét is... De mit is jelent ez a mindennapok gyakorlatában?

Először is azt, hogy az ember végigkíséri a kenyér elkészültének fázisait: dagasztás - kelés - sütés, s ez mind türelemre inti őt. Várakozása segít bele-bele érezni az idő múló szépségébe, a kenyér növekedésének pillanatos öröme pedig rávezeti az élet igazi tartalmára. Mert ugyan sokan szeretnék megélni az életet, szeretnének minden történésben részt venni, magukénak tudni a megtapasztalható élmények minél többjét, de végül mégsem sikerül, hiszen csak a lényeget hagyták ki: a másikért való gondoskodást. Ebben - vagyis a szolgálatban (s ez nem kiszolgálás!) - van elrejtve a tartós öröm, az élet értelmének megtalálása, a részfeladatok felelősségteljes bevégzésében az egészbe való beletagozódásban. Boldogság? Igen, az... az a fajta, ami nem illan el egyik percről a másikra, ami újra és újra lélek felszínre tör, s megerősít!

Az Isten országát sokan úgy tudják csak elképzelni, hogy az "meghalás" a világ számára, s az Istenben való lét öröméért bizony le kell mondani az élet - egyébként istenadta örömeiről. Ez a gondolkodás mindig szélsőségességet feltételez, hiszen az Istennel való kapcsolatot csak úgy tudja elképzelni, mint egy adásvételi szerződést: valamit - valamiért... Sokan kupeckodnak így Istennel, "szerződnek" Vele, fogadalmat is tesznek, hogy megkapják azt, amit szeretnének, amire nagyon vágyakoznak... Isten azonban nem "salesman", házaló kalmár, aki rá akarja sózni semmire se jó, bóvli vackát a gyanútlan emberre! Isten ÉLETET akar ajándékozni úgy, hogy az ÉLET részesévé tesz! Lehetőséget kínál, hogy kooperáljunk Vele, hogy munkatársai legyünk, hogy nem egyszerűen partnereiként, hanem gyermekeiként éljük meg véges életünket az idő végtelennek tűnő fonalán...

Az élet szépséges, örömmel teli és csodás - akkor is, ha fájdalmak vannak benne! Aki felismeri Teremtője által rendelt sorstükrében önmagát, az hazatalált, az megtért. Az az ember már nem legyőzni akarja a világot, nem harcolni akar bűnei ellen, nem akarja mindenáron meggyőzni igazáról a másikat, hanem az Istenretalálás örömében, a maga egyszerűségében élni akarja az életet. Mondhatnánk úgyis: olyan egyszerű ez, mint a kenyérsütés, de édesanyánk készítette kenyér/kalács ízét senki más nem "értheti" csak mi magunk... s ez nagyon bonyolulttá teheti az egyszerű dolgokat, magát az Életet.


Őszinte kapcsolatokért.
A mai nap imádsága:
Istenem! Ismertesd meg velem szereteted csodáját, hogy életem teljes legyen! Ámen

   

Így szól az ÚR: Szeretetet kívánok, és nem áldozatot,
Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.
Hóseás 6,6

Áldozatot hozni mindig nehéz, de sokkal könnyebb, mint szeretni azt, akit jó ok alapján nem tuduk szeretni. Jézus azt mondja: "Imádkozz az ellenségedért!", Pál apostol pedig így tanácsol: "Éljetek békességben mindenkivel, amennyire tőletek telik". Szeretni azt lehet, akinél tudom, hogy szeretetem nem lesz hiábavaló. Ha rossz a gyermek, a szülő azért még szereti kicsinyeit, bár néha azzal fegyelmezi: "Petike, ha rossz vagy édesanya nem fog szeretni!" Egy bizonyos: szeretet nélkül elkorcsosul a lélek, hiába minden pótcselekvés, a szeretetet nem lehet pótolni mással csakis szeretettel.

Áldozatot hozni azt is jelentette az ószövetségi időkben, hogy az emberek teljesítették kultikus kötelességüket, mintegy "letudták" - ezt is. Ez azonban nem istentisztelet, a muszájnak semmi köze az ünnephez. Az ünnep nem más, mint a "jó nekünk itt lennünk" otthonmeleg érzése. De ha csak azért megy haza este a férj, mert muszáj hazamennie, ez azt jelenti, hogy nem jó neki otthon lenni... s így válik családtaggá az ivócimbora, s othon helyett fészekké a kocsma melege. Az égőáldozat az ószövetségi időkben látványos volt, hiszen a füst tekergése az ég felé azt sugallta, most valami jót tettek az Istennek... Isten nem azért Isten, mert áldoznak neki... neki nincs szüksége az áldozatra, ő dicsőítés nélkül is Isten. Az embernek fontos cselekedet az áldozat is, a kultikus magatartás, mert segítséget ad a lélek emelkedéséhez. A kultikus ismeret azonban nem cél, hanem csak eszköz. Ami a cél, az a szeretet megélése.

A hívő ember tudja, Isten ismerete nélkül tökéletlen a szeretet, azaz hiányos. Nem lehet teljes, ha nincs benne Az, Akitől jön, Aki által megvalósul életünk legnagyobb csodája: a szeretet. Jóllehet a látható és nem látható világot mozgató erők tapasztalásakor mindig álmélkodunk, de az igazi rácsodálkozás mégis az, amikor a szeretet változtat meg életeket vagy éppen a mi életünk változik meg jó irányba, mert nem tudtunk elmenni közömbösen az Isten mellett...



Szentség...

A mai nap imádsága:
Uram! Szentelj meg, hogy áldás lehessek másoknak! Ámen

   

"Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"
Jel 4,8b

Szent, szakrális - mit is jelent valójában? Elhatárolt, pontosabban "elvágott" helyet, területet. Ami egészen más mint a többi, nem profán, hanem szent. Míg a katolikus egyház szentségként kezeli a bérmálást, a papi rendet, a házasságot, a gyónást és a betegek kenetetét is, mi protestánsok a Biblia alapján csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadjuk el. Úgy gondolták reformátor őseink, s így gondoljuk mi is, hogy a keresztség hit által visz üdvösségre, a hit megvallásának pedig mi lenne ünnepélyesebb formája, ha nem az úrvacsora? Így aztán a katolikus testvéreink többi szentségével nem tudunk mit kezdeni. Méltósággal igyekezünk jó papként, jó házasemberként élni, igen fontosnak tartjuk a testvéri beszélgetést is - melyet Luther az evangélium egyik megjelenési formájának tekint -, de nem hisszük, hogy a kegyelmi eszköztár teljessége - melyet csak a római katolikus egyház birtokol - juttatna el minket Istenhez.

Szent dolgokra szükségünk van, mert Isten teremtményei vagyunk. Kell, hogy látható jelekben is megnyilvánuljon az Isten szeretete: mivel testben vagyunk, ezért fontos számunkra, hogy lássuk, halljuk érezzük az Isten kegyelmét - melyek anélkül is "működnek", kifejtik hatásukat, hogy mi látnánk, hallanánk vagy éreznénk. Mégis fontos számunkra, hogy átérezzük törékeny testiségünkben az Isten végtelen szeretetének hatalmát, erre rendeltettek a szentségek. Evangélikus felfogással ugyanakkor azt valljuk - így leegyszerűsítve -, hogy szent az, ami, aki Istené. Ezért szentelünk oltárt, s harangot, orgonát és sírkövet, s ezért áldjuk meg a házasságot és avatjuk, azaz beleillesztjük Isten jó rendjébe lelkészeinket.

Míg a mi földi "szentségeink" elmúlnak egyszer, az Isten Szentsége megmarad örökké. Ő elkülönült, élesen elhatárolt Erő, Aki volt, van s eljövendő. Ő nem változik, Ő - bármi is törénik velünk vagy egész teremtett világával, Ő Isten marad mindörökké. Olyan titok ez, amit értelemmel soha fel nem foghatunk. Isten azonban megengedte, hogy titkait a mi szívünkben alázatosan forgassuk - Mint Mária tette -, s minden nap, ezen a mai napon is erőt merítsünk belőle.




Vitáink...


A mai nap imádsága:

Istenem! Adj nekem bölcs szívet, hogy szavaimmal, cselekedeteimmel s egész életemmel a Te békédet tudjam szolgáni! Ámen


9De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, 11tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét. .
Tit 2,1-8a

Nincs bosszantóbb az okoskodóknál, a "besserwisserek"-nél, akik mindent jobban tudnak vélni, mint a másik, ráadásul még alá is támasztják mondókájukat "nyomós" érvekkel - mondjuk ki - a bibliai idézetek speciálisan egyedi értelmezésével. Az ilyen emberek szakadást okoznak a közösségekben. Nem elsősorban azért, mert rosszul tudnak valamit - bár valaimit rosszul tudni rosszabb, mint sehogyan sem tudni -, hanem azért, mert az ilyen emberek "kivetkőztek" önmagukból.

Mit takar ez a kifejezés? Elsősorban azt, hogy nincsenek harmóniában sem önmagukkal, sem a világgal, s leginkább Istennel. Sajátos világlátásukba ha valami nem fér bele, vagy nem úgy fér bele, ahogyan az számukra kívánatos, akkor "hamar kibújik a szög a zsákból", azaz agresszíven fordulnak a más állásponton lévők felé. Ők azok, akik nagy hanggal, elsősorban az érzelmekre hatva attól sem riadnak vissza, hogy egy határozott mozdulattal - természetesen az igazság védelmében - lesöpörjék a másikat a vita porondjáról.

Az ilyen lelkületűeket meggyőzni igen nehéz, olykor szinte lehetetlen. Ezért ajánlja Pál: térj ki előlük, ne keresd az ütközést. Álláspontjukat megvizsgálni, megítélni azonban mindig érdemes, sőt ez az ami előbbre vihet. Meg kell nézni, hogy érvelésük hova fut ki, milyen etikát képvisel? Építi-e, erősíti-e az adott közösséget vagy hátráltatja és bomlasztja? Ha ez utóbbiról van szó, akkor a vita haszontalan, hiábavaló, s csak újabb békétlenséget okoz a szívekben.

Az Istent valóban ismerő ember nem akar Isten vagy a Szentírás védelmére kelni, hiszen az igazságnak nincs szüksége védelemre csak a hazugságnak. Az igazság nem válik mindig azonnal nyilvánvalóvá, de egyszer minden hazugságra fény derül - még akkor is, ha azt emberi törvény akarja szentesíteni. Aki fontosabbnak tartja a saját igazát, mint a békét, az bűnben él, ami azt jelenti, hogy Istentől még igen messze áll...

Adni és kapni


„…a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róma 12:10)
Mielőtt beszélnénk arról, hogy mi az egészséges kompromisszum, tisztázzuk, hogy mi nem az. Nem azt jelenti, hogy feladod, amiben hiszel, vagy azt, aki vagy, vagy megelégszel a második hellyel, mert türelmetlen vagy, vagy félsz a kritikától. Az egészséges kompromisszum azt jelenti, hogy megtanulsz úgy megegyezni, hogy abban mindkét fél nyerjen. Nagy a kísértése annak, hogy elutasítsunk valakit, azt gondolva, hogy téved, miközben csak a saját nézőpontunkat látjuk. Ilyenkor döntő fontosságú, hogy lemondjunk a büszkeségünkről, kilépjünk a saját szerepünkből, megpróbáljunk azonosulni a másik emberrel, és megkérdezzük magunktól: „Látom-e az ő nézőpontját? Fel tudom-e becsülni, hogy miért érez úgy, ahogy? Tudok-e neki segíteni abban, hogy jobban megértse az én hátteremet?” Minél erősebb a személyiségünk és minél határozottabbak a nézeteink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elidegenítjük magunktól éppen azokat az embereket, akikre szükségünk van, azzal, hogy rugalmatlanok vagyunk, és nem vagyunk hajlandók meghallgatni őket. Ez nagyon sokba kerülhet nekünk.
Dávid hallgatott Abigailra, amikor az kegyelemért esedezett, ezzel elkerülte, hogy saját haragjának csapdájába essen, és megölje Abigail férjét, Nábált, aki igazságtalanul bánt vele. Pál hajlíthatatlan volt az igazság kérdésében, de János Márk esetében meggondolta magát, és adott neki egy második esélyt a szolgálatban. Íme két ige, amit jó, ha észben tartunk, amikor túl konokok lennénk: 1) „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10); 2) „…Éljetek egymással békességben… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez… törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 5:13-15).
Csodálatos, nemde? Csak arra van szükség, hogy adj egy kicsit, és kapni fogsz.




KEGYELEM A NEHÉZSÉGEK LEKÜZDÉSÉHEZ

„…még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4:6)

Nancy és Ed Huizinga éppen a gyülekezetben próbáltak a karácsonyi műsorra, amikor a házuk leégett. Ez nem az első tragédia volt számukra abban az évben. Három hónappal korábban egy barátjuk, aki özvegyen nevelte két tizenéves gyermekét, rákban meghalt. Huizingáék magukhoz vették a két gyermeket, saját családjukba fogadva őket. Így amikor otthonuk elpusztult, nem csak ők vesztették el otthonukat, hanem az a két gyermek is, aki korábban már szüleit is elveszítette. A következő héten a romokat átvizsgálva a hamu között egy kis papírdarabot találtak, ami valahogy túlélte a tüzet. A papíron ez állt: „Megelégedés: annak felismerése, hogy Isten már mindent megadott nekünk, amire szükségünk van a jelen boldogsághoz.” Isten „még nagyobb kegyelmet ad”, amikor égető próbákon mégy keresztül. Egy bibliatanító mondja: „Látásmódunk megváltozik, amikor elkapunk egy villanást Krisztus céljából. Ha ezt elvesszük, nem marad más, csak egy szörnyű, keserű tapasztalat. A szenvedés sokféle formában érkezik, de Isten kegyelme mindig ott lesz, hogy átvigyen rajta minket. Már elég sok próbán átmentem ahhoz, hogy habozás nélkül mondhassam, egyedül a Krisztus szerinti látás tudja a haragot örömmel felváltani. A szenvedések kirakósának Jézus a központi darabja. Ha ez a rész a helyére kerül, az összes többi is értelmet nyer.” Donna VanLiere ezt írja: „Amikor az élet váratlanul valamilyen kellemetlen eseménnyel lep meg minket… amikor egy diagnózis, bántalmazás, elárverezés, egy tönkrement házasság, egy haláleset vagy pénzügyi összeomlás térdre kényszerít… a kegyelem azt mondja, van még szeretet a hűtlenség után, van még öröm a diagnózis után, van még élet az anyagi csőd után… a kegyelem valóság… határtalan ajándék, amelynek van ereje megváltoztatni az életedet. Van azonban egy feltétele – hasonlóan minden más ajándékhoz: neked kell érte nyúlnod és elfogadnod.”
Legyőzni a kísértést

„… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is…” (1Korinthus 10:13)
A kísértés a bűntudat érzését is magával hozza. Emiatt aztán elcsüggedünk, és azt gondoljuk: „Ha jobb keresztyén lennék, nem lennének ilyen gondolataim. Imádkoztam újra és újra. Miért nem vette el Isten?” A kísértés sohasem szűnik meg. Az imádság nem távolítja el, viszont közelebb visz Istenhez, ő pedig erőt ad a kísértés legyőzéséhez. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).
A Biblia azt mondja: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korinthus 10:13). Amikor kísértés ér, sosem kell azon gondolkoznod, mi lenne a helyes. Isten világosan megmondta akaratát a Szentírásban, és nekünk adta Szentlelkét, hogy megítéljen, irányítson és erőt adjon. Sőt, tudjuk, hogy bizalommal járulhatunk „a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Richard Blackaby írja: „Nagy hiba, ha nem vesszük komolyan a kísértést. Sokan vannak, akik azt gondolták, hogy elég erősek az ellenálláshoz, mégis alulmaradtak… Ha megkörnyékez a rossz, sose gondold, hogy immúnis vagy… térj ki a kísértés útjából… »takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!« (5Mózes 22:21). Tartsd távol a kísértés minden formáját otthonodtól, kapcsolataidtól, és gondolataidtól úgy, hogy gondosan ápolod Istennel való szeretetkapcsolatodat, és felismered, hogy saját erődből képtelen lennél ellenállni. Amikor Józsefet paráznaságra csábították, ő elmenekült (1Mózes 39:12). A sötétség és a világosság soha nincs jelen egyidejűleg. Menekülj el a sötétségből a fénybe!”


Ne veszítsd el az Isten iránti szenvedélyed!


„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…” (5Mózes 6:5)

Egy érdekes eseménysor vezetett ahhoz, hogy Péter megtagadta Krisztust. Először Jézus figyelmeztette Pétert, hogy célpont: „…a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:31-32). Azután azt olvassuk, hogy amikor a templomőrség eljött, hogy letartóztassák Krisztust, Péter „…távolról követte” (Lukács 22:54). Figyeld meg, hogy nőtt a távolság Péter és Krisztus között. Azután az az ember, aki megesküdött, hogy meghalna Jézusért, letagadta, hogy egyáltalán ismeri. Ekkor kukorékolt a kakas, Péter visszaemlékezett Jézusnak tett ígéretére, és „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:55-62).

Figyeld meg, hogy is van ez: a) nem vagy felkészülve az ellenség támadására, amikor az jön; b) hagyod, hogy a munkahelyi vagy a családi problémák elfeledtessék veled, hogy elsősorban Isten iránt kell elkötelezettnek lenned; c) lelki vereség lesz a vége. Azt mondod: „Ez velem sohasem fog megtörténni.” Ezt mondta Péter is! Az ok, hogy „a Sátán kikért”, azért van, mert tudja, hogy ha szenvedéllyel töltenek el Isten céljai, akkor megállíthatatlan leszel. Valóban, pontosan az a vágy, amely most benned ég, az az üzemanyag, amely képessé tesz arra, hogy ellenállj a támadásainak.

Megvan az oka annak, hogy a keresztrefeszítést miért nevezik passiónak. A Biblia azt mondja Krisztusról: „aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Még amikor haldoklott, akkor is mások felé szolgált Jézus. Ez a szenvedély! Tehát a mai Ige számodra ez: „Ne veszítsd el az Isten iránti szenvedélyed!”
A szeretet elfedezi bűneidet
"A legfontosabb mindenek előtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt."
(1 Péter 4:8, NLT fordítás)
Az első és legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk igazán szeretni Istent és más embereket, mert a szeretet a legjobb, amire használhatjuk az életet. Van még két ok, hogy miért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen.
Először is, a szeretet kompenzálja a bűnöd. A Biblia azt mondja az 1Péter 4:8-ban, "A legfontosabb mindenek előtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt." (NLT ford.)
Jézus Krisztus szeretete elfedezi a bűneidet, és ahhoz is erőt ad, hogy más embereknek te is elengedj dolgokat. Neked is megbocsátott Isten, így te is megbocsáthatsz másoknak.
A bibliai Dávid király nem volt igazán tökéletes ember. Sőt, nagyon sokat hibázott. Hazudott. Csalt. Ellopta egy másik ember feleségét. Házasságtörést követett el. Sőt, megöletett egy embert, hogy elfedezze a bűnét!
Amikor azonban Dávid hibázott, gyorsan beismerte és megbánta. Nem mindig tette azt, ami helyes, de kereste Isten akaratát, és azt akarta tenni, ami helyes. Isten Dávidról azt mondta, hogy szíve szerint való ember.
Hogyan mondhatja ezt Isten egy olyan emberről, mint Dávid? Úgy, hogy sokkal fontosabb, hogy szeresd Istent teljes szívedből, mint az, hogy tökéletes legyél. Szereted Istent teljes szívedből? Úgy szereted embertársadat, mint magadat? Ha igen, az el fogja fedezni sok bűnödet.
Másodszor, azért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen, mert a szeretet óriási kihatással van az életünkre.
Meg kell tanulnod, hogy a mostani életünkben a kapcsolatok számítanak leginkább. A Biblia azt mondja, hogy szeretet nélkül az élet értéktelen és eltékozolt. "Nem számít, mit mondok, mit hiszek vagy mit csinálok, szeretet nélkül nincs semmim, ami értékes lenne." (1Kor 13:3, MSG ford.)
De miért van az, hogy mégis a kapcsolataink "húzzák a rövidebbet"? Ha tudjuk, hogy a szeretet mennyire fontos, miért nincs időnk azokra az emberekre, akiket szeretünk? Azért, mert elfoglaltak vagyunk. Mert a legfontosabbnak tartunk olyan dolgokat, amik csak másodlagosak vagy egyáltalán nem lényegesek az életben, és ennek a kapcsolataink isszák meg a levét.
A szeretetet azonban semmivel nem lehet pótolni. Az élet nem a teljesítményről, a jó időbeosztásról vagy az elismerésekről szól, hanem a szeretetről. Ne engedd, hogy az életedben lévő sürgés-forgás ezt elfeledtesse veled.
Beszéljünk róla:
-Mit gondolsz, mit jelent az, hogy szeretni Istent "teljes szívedből"?
-Milyen módon szenvedik meg a kapcsolataid azt, hogy nagyon elfoglalt vagy?
-Isten szeretete elfedezi a bűneidet, de mit kell teljes szívből megbánnod ahhoz, hogy igazán tudd Istent keresni és még közelebb tudj kerülni hozzá?

Két szó, hogy új ember lehess


„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róma 12:2)

Ne igazodjatok gondolkodás nélkül ahhoz a kultúrához, mely körbevesz titeket. Ehelyett figyeljetek inkább Istenre. Teljesen meg fogtok változni. Készségesen figyeljétek, hogy mit kíván tőletek, és ne késlekedjetek a válasszal. A környezetetekkel ellentétben, amely mindig vissza fog húzni benneteket arra az éretlen színvonalra, amely rá jellemző, Isten a legjobbat hozza ki belőletek és éretté tesz benneteket.

Az e heti áhitatok szerzője Buddy Owens, a Saddleback gyülekezet tanító pásztora és a The Way of a Worshiper (Egy dicsőítő útja) c. könyv szerzője.

Két nagyon fontos szót kell megértenünk ahhoz, hogy új emberekké válhassunk: bűnvallás és bűnbánat.

Lehet, hogy azt gondolod, hogy ezek a szavak túlontúl vallásosnak hangzanak, vagy hogy a bűnvallás és a bűnbánat csak a saját romlottságodat hangsúlyozza ki. Valójában, ha megérted ezeket a szavakat, megérted, hogy mindkettő pozitív kicsengésű, felszabadító, felnyitják a szemedet és reménnyel töltenek meg. A bűnvallás és a bűnbánat valójában vidám szavak.

A bűneink megvallása azt jelenti, hogy azt mondjuk, amit Isten. A bűnvallás egyszerűen azt jelenti, hogy egyetértünk Istennel. Nem vitázunk vele a bűneink felől, ehelyett azt mondjuk a bűneinkről, amit Isten is mond róluk. Azt mondjuk, hogy "Igazad van, Istenem. Amit tettem, az rossz volt".

Az 51. zsoltárban találunk erre példát, ahol Dávid azt mondja: "Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted." (51. Zsoltár 6.)

A bűnvallás vezet el aztán a bűnbánatra. A bűnbánat azt jelenti, hogy megváltozik a gondolkodásmódod. Több, mint pusztán viselkedésbeli változás. Arra utal, hogy az értelmed is megváltozik.

Tehát, a bűnvallás (mikor azt mondod, amit Isten is) elvezet a bűnbánatra (mikor azt gondolod, amit Isten is). Ha azt mondod, amit Isten is, az lehetővé teszi, hogy azt is gondold, amit Ő. Ha megtanulsz másként gondolkodni, a viselkedésed is megváltozik: „A környezetetekkel ellentétben, amely mindig vissza fog húzni benneteket arra az éretlen színvonalra, amely rá jellemző, Isten a legjobbat hozza ki belőletek és éretté tesz benneteket."





Lelki önfegyelem:
A takarók harca


"A fegyelmezettség hiánya miatt meghalnak, saját bolondságuk félrevezeti őket." (Péld. 5:23)


Hogy haladsz a csendességeddel? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor azzal küzdesz, hogyan szakíts időt a csendességre. Ez normális. Amint elkezded felépíteni a csendesség megtartásának szokását az életedben, mindenféle akadállyal fogod szembetalálni magad. A Sátán küzdeni fog azért, hogy te ne találkozhass az Úrral naponta. Valójában 4 nagyon gyakori akadálya van annak, hogy következetesen csendességet tartsunk. A következő néhány áhítatban megosztok veletek naponta egy akadályt és néhány módszert arra vonatkozóan, hogyan tudjuk legyőzni ezeket az akadályokat.

Messze a leggyakoribb akadály, amit a Sátán az útunkra gördít az a fegyelmezettség hiánya. Én ezt a takarókkal való harcnak hívom! Ahhoz, hogy megnyerd a harcot a takarókkal, fel kell kelned reggel, még akkor is ha fáradt vagy. Ez nem könnyű! Az ördög felnagyítja a fáradságodat. Az önfegyelemnek eme hiányának végzetes következményei lehetnek. A Biblia ezt mondja a Példabeszédekben: "A fegyelmezettség hiánya miatt meghalnak, saját bolondságuk félrevezeti őket." (Péld. 5:23)

A takarók feletti győzelemhez:

* azonnal kelj fel! Az első néhány percben dől el, hogy nyersz vagy veszítesz;
* figyelj oda az időrablókra. Számodra lehet szörfölés a neten, tévénézés - bármi más, amit csinálsz ahelyett, hogy csendességet tartanál;
* a Szentírással a fejedben feküdj le. Olvass egy részt abból, amit reggel olvastál, hogy elmédben Isten Igéjével feküdhess le és kelhess fel.


Meg tudod csinálni! Holnap reggel megnyerheted a harcot a takarókkal!

Gondolatébresztőnek:

* Melyek azok az időrablók, amivel a Sátán eltereli figyelmedet a csendességedről? Mit fogsz ma átrendezni, hogy ezt az időt Istennel tölthesd?
* Gondold át, hogyan tudnád a Szentírást fejben tartani, például kártyákra kiírni az igeverseket és felrakni őket a fürdőszobába a tükörre?
Harcolj száraz időszakok ellen!


"URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el szükség idején?" (Zsoltárok 10:1)


Mindannyiunkkal megesik néha, hogy falba ütközünk az Istennel való kapcsolatunkban – ez egyszerűen a "csomag" része. Még Dávid is, akit a Biblia „az Úr szíve szerint való” embernek nevez, néha távolinak érezte Istent. Egyszer így imádkozott: "URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el szükség idején?" (Zsoltárok 10:1)

Tegnap arról a négy alapvető problémáról kezdtem beszélni, amelyek hajlamosak mellékvágányra terelni az Istennel töltött időnket. Az önfegyelemmel kezdtem. Ma a lelkileg száraz időszakok problémáját fogjuk megnézni. Én ezt "az üres beszéd harcának" hívom.

Nem szabad a csendességeinket érzelmi alapon megítélni. Hogy miért? Mert az érzelmek hazudnak: könnyen jönnek, könnyen mennek. Néhanapján úgy fogod érezni, mintha maga a menny nyílt volna meg előtted, és nagyszerű időt fogsz tölteni Istennel. Máskor viszont a csendességeid átlagosak és egysíkúak lesznek. Ne számíts minden reggel nagy és dicsőséges tapasztalatokra. A legfőbb dolog a rendszeresség.

Mégis, ha már régóta egy ilyen száraz időszakban vagy, érdemes végiggondolnod, hogy vajon nem az alábbi okok egyike igaz-e rád is:


* Meg nem vallott bűn: Isten nem fog neked újat mutatni addig, amíg meg nem teszed azt, amire már rámutatott.

* Fizikai felkészületlenség: Ha nagyon fáradt vagy stresszes vagy, Istennel is nehéz lesz minőségi időt töltened.

* "Túl nagy falat": Ha túl nagy igerészt választasz tanulmányozásra, felszínesen, rohanva fogod eltölteni az Istenre szánt idődet. Ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy siettetned kelljen Istent.

* Rutinfeladat: Ha mindig ugyanazt a módszert alkalmazod, a csendességed át fog váltani törvénykezésbe. Kísérletezz új módszerekkel, ötletekkel; rázd fel a csendességedet!

* Az alkalmazás elhagyása: Ha nem ülteted gyakorlatba azt, amit Isten aktuálisan tanít neked, a lelki életed megkötözött, lassan növekvő lesz.


A lelki szárazság elég gyakori, de nem kell, hogy gyógyíthatatlan legyen. Kérdezd meg Istent, honnan ered, és hagyd, hogy segítsen változtatni!


Beszéljünk róla:

1. Hogyan tudsz jobban felkészülni a csendességedre, hogy ne legyél fáradt vagy stresszes, amikor Istenre akarsz figyelni?

2. Mik azok az ötletek, módszerek, amelyekről az elmúlt hetek napiremény áhítataiban tanultál, és amelyek segíthetnek felrázni a csendességedet?
Küzdelem a figyelemelterelés ellen


"Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret." (Péld 2,2-5)




Eddig már szóltunk az önfegyelem problémájáról és a lelkileg száraz időszakok problémájáról. Ha ez a két probléma nem zavar a csendességre szánt idődben, akkor az ördög valószínűleg a figyelemelterelés erejét fogja alkalmazni veled szemben.

Ezt úgy is hívom, "az ész csatája". Próbálsz koncentrálni az imádkozásra, Isten szavának tanulmányozására, de elméd elkalandozik. Olyan ez, mint egy lelki értelemben vett figyelemzavar. Mikor ez történik, könnyen lehajtjuk fejünket, becsukjuk szemünket és hátradőlünk aludni.

Vagy, felveheted a harcot az "ész csatájában" a következőképpen:
Sétálj egyet. Észrevetted már, hogy Jézus gyakran tanított miközben sétált vagy evett? Nehéz elaludni séta és evés közben!
Tarts a közelben egy jegyzettömböt. Csak írd le, bármilyen zavaró gondolat eszedbe jut, mert így megfeledkezhetsz róla, mivel egy listára kerül, amivel majd később foglalkozhatsz. Nincs abban semmi rossz, ha elkalandozik a figyelmünk a csendességre szánt időnkben. Ez természetes. De szükség van egy tervre, ha ez bekövetkezik.

Beszéljetek róla:
Ne várj holnapig, mit tehetsz már most, hogy minimalizáld a figyelem elterelő momentumokat, amikkel szembekerülhetsz?
Vedd figyelembe, hogy a figyelemelterelés elleni küzdelem egyben a sátán elleni küzdelem is, aki kétségbeesetten próbál rávenni, hogy ne figyelj Istenre. Fogd ezt fel egy személyes csataként és határozd el, hogy nem hagyod, hogy a sátán vegye át az irányítást gondolataid felett.

Küzdelem a túlzott elfoglaltság ellen


Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. 1 Kor 15:58

Több mint 40 éve vagyok hívő. Biztosra mondhatom, hogy nincs olyan szokás, amit nehezebb betartani, mint a csendességet. Az elmúlt napokban megosztottam veletek azokat a fő dolgokat, amelyek a csendesség útjában állhatnak: önfegyelem problémája, szárazság és figyelemelterelődés problémája.

A kedvtelenség problémája messzemenőleg a legnagyobb harc. Harc, hogy kitarts az Úrral való csendességed mellett. Semmi más mellett nem nehezebb megmaradni, mint az Úrral töltött idő mellett. A világ harcol ellened, saját magad is akadály vagy és emellett még az ördög is ellened van. Mind együtt dolgoznak, hogy olyan elfoglaltá tegyenek, hogy ne legyen időd Istennel csendben lenni.

Ezért hívom én ezt a túlzott elfoglaltsággal való küzdelemnek. Akkor áll fenn ez a helyzet, amikor nyomás alatt vagy és úgy érzed túl sok mindent kell tenned. Valamit fel kell áldoznod. Sajnos az életed legfontosabb részével hagysz fel: az Istennel töltött idővel.

Minden egyes alkalommal, amikor kimarad a csendesség, kedvetlen leszel és újra kezdeni még nehezebb. Kedvtelenséget és kudarcot érzel. A legerősebb csendesség elleni támadás mindig a szorgalmasság vagy alaposság területén jelentkezik. A sátán nagyon jól tudja azt, hogy ha sikerül tőled az igét megvonnia, akkor már a csatából is eltávolított. Tulajdonképpen ezzel elvette tőled a kardodat. (Efezus 6:17)

Nagyon sok hívő mondta már nekem, hogy a csendesség felhagyása volt az első lépés a rossz irányba - ami nagyon sok fajta problémához vezetett.

Gondolat ébresztőnek:

* Nem úgy lettünk teremtve, hogy a hit küzdelmét egyedül harcoljuk meg. Kihez fordulsz az életedben ha bátorításra vagy számonkérésre van szükséged?

* Van bármi olyan napi tevékenység jelenleg az életedben, ami fontosabb, mint az Istennel töltött időd? Hogyan fogod a mai programod megváltoztatni, hogy megmutasd mi, vagy mi kellene, hogy a helyes sorrend legyen?





Ne csak higgy! Tartozz a családhoz!


"Isten családja az élő Istennek az egyháza, az igazság oszlopa és alapja." (1 Tim. 3:15, GW fordítás)


Arra lettél elhívva, hogy Isten családjába tartozz, ne csak higgy Istenben.

Még az Éden tökéletes, bűntelen környezetében is azt mondta Isten, hogy "nem jó az embernek egyedül" (1Móz. 2:18).

Isten arra teremtett bennünket, hogy közösséghez tartozzunk, hogy társas lények legyünk, és családban éljünk. Egyikünk sem tudja betölteni Isten célját egyedül. A Biblia egy szót sem ír magányos szentekről vagy szellemi remetékről.

Bár Krisztussal való kapcsolatunk személyes, Isten nem akarja, hogy másoktól elszigeteltek maradjunk. Isten családjában az összes többi hívővel kapcsolatban állunk. A Biblia azt írja, hogy "mi, akik sokan vagyunk, Krisztusban egy testet alkotunk, és minden tag az összes többihez tartozik." (Róma 12:5, NIV fordítás)

Krisztust követni nem csak azt jelenti, hogy hiszel, hanem hogy a családjába tartozol. C.S. Lewis vette észre, hogy a "tagság" szó keresztény eredetű, de világi használata már lekoptatta róla az eredeti jelentését. A boltok például csak "tagoknak" biztosítanak kedvezményt, és a hirdetők levelezőlistájára is csak tagként kerülhet fel az ember. A gyülekezetekben a tagság gyakran csak arra korlátozódik, hogy az ember felírja a nevét egy listára mindenféle igény vagy elvárás nélkül.

Pál számára egy gyülekezet tagjának lenni azt jelentette, hogy egy élő testnek rendkívül fontos részévé vált, Krisztus Testének nélkülözhetetlen, másokkal összekapcsolt részévé. Helyre kell állítanunk és gyakorolnunk kell a tagság bibliai jelentését. A gyülekezet egy test, nem egy épület; egy szerv, nem egy szervezet. (Róm 12:4-5; 1 Kor 6:15; 12:12-27.)

Beszéljünk róla:

* Hogy nézhet ki a gyakorlatban az, hogy minden tag "az összes többihez tartozik"?
* A te esetedben hogyan valósul meg a gyakorlatban a tagság bibliai jelentése?