2011. február 28., hétfő

HÍVOM A CSALÁDOKAT A CSALÁD ÉVÉBEN, 2011 MÁRCIUSÁBAN

Úton egymás felé, egyre közelebb





MÁRCIUSI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ, A HÁZASPÁROKHOZ, A JEGYESEKHEZ ÉS A SZERELMESEKHEZ, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKHEZ, ÉS MINDENKIHEZ, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL
"Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Csak álltam és néztem, mert tudtam, hogy ő, csakis ő lehet a feleségem. Egy év sem telt bele, összeházasodtunk, azóta is boldogan élünk," - meséli egy fiatal férj. Ilyen egyszerű lenne? Csak állni, nézni, aztán feleségül venni, minden küzdelem, bizonytalankodás nélkül, határozottan és abban a meggyőződésben, hogy ez így mindkét félnek jó, sőt, életük végéig kitart? Lehet, hogy előfordul ilyen eset, tapasztalataim szerint azonban elég ritkán.
A nagy találkozás két fiatal között különleges esemény. Hogyan is találhatná meg a földön élő sokmillió lány mindegyike a milliónyi fiú közül azt az egyetlen egyet, akivel egy életen át boldogan élhet, aki mindenben az övé lehet, és akinek teljesen átadhatja magát? A szív pedig erre vágyik, kimondatlanul is, sokszor nem is tudatosan. Az ilyen nagy találkozás valószínűsége csekély, emberi erővel elő sem idézhető. De ha annak tudatában éljük meg találkozásainkat, hogy a mennyei Atya már teremtésünk előtt kiszemelte társunkat, az egyetlent a sok milliárd közül, akkor egyszer csak megtörténik a csoda: "A gyepet nézem, talán a gyepet. / Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, / vagy egyszerűen az, hogy létezel / mozdítja meg itt és most a világot." (Pilinszky: Itt és most)
Nem csak minden ember egyedi és megismételhetetlen, hanem minden életre szóló nagy találkozás is különbözik a többitől. Beszéljétek el családi, rokoni, vagy baráti körben, hogyan és mikor érett meg bennetek a felismerés: megtaláltátok az igazit, az egyetlent!
Van olyan fiatal, aki kapcsolataiban csak a pillanatnyi örömöt, szórakozást, a kellemes időtöltést keresi. Csak akkor érez némi kiábrándultságot, amikor egy kellemes összejövetel, vagy egy vidám este után magára maradva valami hiányérzete támad. Jókat nevetett, evett-ivott, jól érezte magát új ruhájában, de nem kapott és adott semmit. Minden maradt a régiben, holnap se lesz senki, akivel jó lenne megosztani gondot-bajt, örömöt-bánatot, és akinek a gondjaiban-örömeiben boldogító lenne feloldódni. Sokakkal van jó barátságban, jól érzi magát körükben, mégis társtalan. A társtalanságtól menekülve a fiatalok sokszor fordulnak pótmegoldásokhoz, olyanokkal kötik szorosabbra a kapcsolatot, akik ugyancsak magányosak, noha mindketten tudják, hogy a másik nem az "igazi", vagy akik csak pillanatnyi partnert keresnek, vagy esetleg valamilyen szempontból éppen most hasznosnak találják a másikkal való kapcsolatot. Tévedés ne essék: pártolom a vidám szórakozást, a derűs kikapcsolódást, a vidám együttléteket és kirándulásokat. Fontos azonban, hogy a fiataloknak legyen határozott elképzelésük saját magukról és jövőjükről. Szilárd identitás-tudat és letisztult jövőkép nélkül veszélyes kapcsolatokat létesíteni. Aki nem tudja magáról, hogy kicsoda, és nincs kialakult, reális képe saját jövőjéről, az játszva keveredik kétes értékű kalandokba, könnyen válik érdekhajhászók martalékává. Aki pedig azon aggódik, hogy magára marad, ha nem ragadja meg az első kínálkozó alkalmat, figyeljen a prófétára: "Így szól az Úr, a te teremtőd: ... Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! ... Ne félj, mert én veled vagyok!" (Iz 43, 1, 5)
Mi segít a felnövekvő fiatalnak abban, hogy önmagát megismerje és elfogadja? Hogyan járulhat hozzá a család a helyes önértékeléshez, a következő generáció jövőképének kialakításához?
Tévedés lenne azonban tétlenül várni a "nagy Ő" feltűnését. A magára maradottságnak nem ritkán oka a restség, a nagyravágyás, a makacs büszkeség, de a mai "rohanó világunkban" kétségtelenül nehéz a találkozásokra megfelelő alkalmakat találni. Az iskolai, főiskolai diákszerelmek sok lehetőséget kínálnak. Szerencsések azok a fiatalok, akik megszokták, hogy otthon, a családban szüleikkel mindent őszintén megbeszélhetnek, tanácsot kérhetnek és követik is a szülői útmutatást. Aki ilyen légkörben nevelkedett, az a társkeresében is hasonló úton fog járni, olyan társat szeretne, akivel a szüleihez hasonló bensőséges családi életet alakíthat ki. A diákszerelmek sok esetben értékes állomásai a házasságra készülésnek, de a végleges elköteleződés hiánya miatt egészen más szintűek, más a hatásuk a két emberre és környezetükre, mint a házasság esetében, hiszen ilyenkor még minden pillanatban súlyos megrázkódtatás nélkül bekövetkezhet a szakítás, egy új kapcsolat felé való orientálódás. Sokszor ad lehetőséget a találkozásra a munkahely, de ebben az esetben fokozott óvatosságra van szükség. Egy már "foglalt" és a párját kereső munkatárs között szövődő kapcsolatok tévútra is vihetnek. Azok, akik tanulmányaik végeztével elhelyezkednek és teljes erővel karrierük építésén fáradnak, nem érnek rá társaságba járni, szórakozni. Hasonló helyzetű fiatalokkal együtt dolgozva kapcsolat alakulhat ki közöttük, és rátalálhatnak az igazi társra. A találkozásoknak jó terepet biztosítanak a különféle közösségek, így az egyházi közösségek is. A plébániai és mozgalmi csoportokban keresztény gondolkodású fiatalok találkozhatnak, így könnyebb az ismerkedés, könnyebb egymás jövőképét elfogadni.
Akárhol is találkoznak a fiatalok, fontos, hogy ne vakítsa el őket a külső szépség, az anyagi gazdagság, ne tévessze meg őket az érzékek csalfa játéka, hanem a belső értékeket keressék, azokat, amelyekre ráépíthető egy keresztény házasság. A kapcsolat történetében vannak szárnyalások és mélyrepülések, ilyenkor támaszul szolgálhatnak a sarkalatos erények: az okosság a helyzetek mérlegelésében, az igazságosság az adható és kapni vágyott javak összevetésében, a mérsékletesség a vágyakban és igényekben, valamint a lelkierő a felismert jó és helyes elképzelések végrehajtásában.
Milyen alkalmakat tud teremteni a családok összefogása, közössége a fiatalok találkozásához? Hogyan segíthetik elő maguk a fiatalok az ilyen találkozási alkalmak sikerét, népszerűségét?
A párkapcsolat alakulása során két személy kerül egyre közelebb egymáshoz, egyre többet tud a másikról. Egy bölcs öreg tanár a párválasztásra vonatkozó tanácsát tanítványainak így foglalta össze: első a jellem, második a szellem, harmadik a kellem, és csak ha mind a három rendben van, akkor jöhet a szerelem. Az emberi személy test, lélek és szellem egysége, e három dimenzió közül egyik sem hanyagolható el. A párkapcsolat akkor érik be, ha mindketten teljes emberi személyüket akarják egymásnak mindenestül átadni. A legnagyobb veszély a testi dimenzió túlsúlyba kerülése, mert a testi kapcsolat hatalmas ereje elfojtja a szellemet és lelket, a szerelmesek "ész nélkül" rohannak, és csak későn derül ki, hogy nem, vagy rosszul ismerték meg egymást. Az sem szerencsés, ha nem is foglalkoznak a másik szellemi, kulturális igényeivel, az e téren jelentkező szint- és nézetkülönbségek következményeit majd gyermekeik fogják megszenvedni. A kapcsolat akkor fejlődhet jól, ha mindketten az egész embert őszintén, színlelés és megtévesztés szándéka nélkül feltárják, illetve a másikat teljességében akarják megismerni és megérteni. Lehet, hogy egy ponton kiderül, hogy tévedtek, nem egymásnak teremtette őket Isten. A jólelkű, korrekt kapcsolat ilyenkor csendben, különösebb megrázkódtatás nélkül felbomlik. Ha viszont az összetartozás egyre szorosabbá válik, egyre kevesebb a bizonytalanság, a homályos pont, csakhamar beteljesedik a csoda: "elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek" (Ter 2, 24)
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Életige 2011. március


 
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)[1]

[…]
Isten – ahogy Máriával tette – előttünk is fel akarja fedni, amit rólunk tervez, meg akar ismertetni az igazi lényünkkel. Mintha így szólna hozzánk: „Akarod, hogy belőled és egész életedből remekművet alkossak? Kövesd azt az utat, amelyet mutatok neked, és azzá válsz, aki mindig is voltál a szívemben. Mert én öröktől fogva elgondoltalak és szerettelek, kimondtam a nevedet. Azzal, hogy elmondom neked akaratomat, kinyilatkoztatom igazi énedet.”

Isten akarata tehát nem kényszer, amely korlátoz bennünket, hanem szeretetének, rólunk alkotott tervének a kinyilvánítása. Magasztos, mint Ő; vonzó és magával ragadó, mint az Ő arca: Isten önmagát ajándékozza nekünk. Akarata olyan, mint egy aranyszál, isteni vezérfonál, és át- meg átszövi földi és túlvilági életünket. Örökkévalóságtól örökkévalóságig ível: Isten elméjéből indul, végigvezet a földi életen, és a mennyországban folytatódik.
Hogy terve a maga teljességében megvalósuljon, ahhoz Isten a beleegyezést kéri éntőlem és tetőled, ahogyan kérte Máriától. Csak így valósulhat meg az az ige, amelyet kimondott rólam és rólad. Ezért hozzánk is eljut a hívás, mint Máriához, hogy így válaszoljunk:

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

Természetesen nem mindig világos, hogy mi az Ő akarata. Ahogy Mária tette, kérnünk kell a fényt, hogy mi is megértsük, mit kíván tőlünk. Jól, teljesen nyitottan kell hallgatnunk Isten bennünk szóló hangjára. Ha szükséges, tanácsot kell kérnünk valakitől, aki segíteni tud. Ha viszont már megértettük az akaratát, mondjunk igent azonnal! Ha ugyanis felismerjük, hogy az Ő akarata a lehető legnagyobb és legjobb az életben, akkor majd nem beletörődéssel fogadjuk, amit meg kell tennünk, mint valami kötelességet, hanem örömmel, mint egy lehetőséget: így fogadjuk Isten akaratát, azt, hogy képesek vagyunk tenni, amit ő kíván, képesek vagyunk az ő tervei szerint élni, hogy megvalósuljon mindaz, amit elgondolt rólunk. Ez a legjobb és a legbölcsebb, amit tehetünk.
„Az Úr szolgálója vagyok” – Máriának ez a mondata egyben a mi szeretet-válaszunk is Isten szeretetére. Ezek a szavak tartanak meg, hogy forduljunk mindig Isten felé, hallgatva Őt, engedelmeskedve Neki; azzal az egyetlen vággyal, hogy teljesítsük akaratát, és így olyanná váljunk, amilyennek Ő szeretné.
Ennek ellenére néha előfordul, hogy képtelenségnek látszik, amit kér. Úgy tűnik, jobb lenne másként cselekedni, szeretnénk saját kezünkbe venni az életünket. Mintha egyenesen tanácsot akarnánk adni Istennek, és megmondani, hogy mit tegyen, és mit ne. De ha hiszek abban, hogy Isten a szeretet, és bízom benne, akkor tudom, hogy a javamat és mások javát szolgálja mindaz, amit nekem és a körülöttem lévőknek Ő készít.
Így tehát átadom magam, teljes bizalommal ráhagyatkozom akaratára, teszem azt egész valómmal, míg teljesen nem azonosulok vele, mert jól tudom: ha az Ő akaratát befogadom, Őt magát fogadom be, Őt ölelem magamhoz, belőle táplálkozom.
El kell hinnünk, hogy semmi nem történik véletlenül. Nem hiábavaló semmilyen örömteli, semleges vagy fájdalmas esemény, semmilyen találkozás, családi, munkahelyi vagy iskolai helyzet, fizikai vagy erkölcsi állapot. A különböző események, helyzetek vagy emberek Istentől küldött üzenetet hordoznak, és hozzájárulnak Isten tervének a megvalósulásához. Ezt a tervet lassan-lassan, napról napra fogjuk felfedezni, ha tesszük az Ő akaratát, mint Mária.

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

Hogyan éljük tehát ezt az igét? Igent mondani Isten igéjére konkrétan azt jelenti, hogy minden pillanatban maradéktalanul és jól tesszük, amit kér tőlünk. Egészen bele kell merülnünk az adott tevékenységbe, elfelejtve minden mást, elveszítve azokat a gondolatainkat, vágyainkat, emlékeinket és tennivalóinkat, amelyek másra irányulnak.
Minden alkalommal, amikor Isten akarata fájdalmas, örömteli vagy közömbös számunkra, megismételhetjük: „legyen nekem a te igéd szerint”, vagy azt, amit Jézus tanított a Miatyánkban: „legyen meg a te akaratod”. Mondjuk ezt minden cselekedetünk előtt: „legyen nekem”, „legyen meg”. Így pillanatról pillanatra, darabkáról darabkára állítjuk össze életünk csodálatos, egyedülálló és megismételhetetlen mozaikját, melyet az Úr öröktől fogva elgondolt számunkra.
Chiara Lubich


[1] Az Élet Igéje, 2002. december. Megjelent: Új Város 2002/12.

2011. február 28. B év, évközi idő, 8. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

1Pét 1,3-9

Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra. Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál -- melyet tűz által próbálnak meg -- sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.
Mk 10,17-27

Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: ,,Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!'' [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: ,,Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.'' Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: ,,Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!'' Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: ,,Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!'' A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.'' Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?'' Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: ,,Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges'' [Ter 18,14; Jób 42,2].

2011. február 28. - Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
   térdre borult előtte, és úgy kérdezte: ?Jó Mester! Mit tegyek, hogy
   elnyerjem az örök életet?? Jézus megkérdezte: ?Miért mondasz engem
   jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne
   törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld
   apádat és anyádat!? Ekkor az így válaszolt: ?Mester, ezeket mind
   megtartottam kora ifjúságomtól fogva.?
   Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: ?Valami hiányzik még
   belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így
   kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!? Ennek hallatára ő
   elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
   Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen
   jut be a gazdag az Isten országába!? A tanítványok megdöbbentek
   szavain. Jézus azonban megismételte: ?Fiaim, milyen nehéz bejutni a
   gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,
   mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.? Azok még jobban
   csodálkoztak, és kérdezgették egymást: ?Hát akkor ki üdvözülhet?? Jézus
   rájuk nézett, és folytatta: ?Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem.
   Mert Istennek minden lehetséges.?
   Mk 10,17-27


   Elmélkedés:
   Isten azt akarja, hogy minden ember odamehessen Jézushoz, ahogyan az a
   gazdag ifjú is tette, akiről az evangéliumban hallottunk. Jézustól
   kapunk ugyanis választ életünk értelmére, s arra, hogy mi a jó és a
   rossz. Amikor a jót és a jóságot keressük, akkor mindig Isten után
   vágyakozunk. Ő maga a jóság, a jóság forrása, aki magához vonzza
   azokat, akik e legfőbb jót keresik.
   Isten pedig törvényeket ad nekünk, amelyek úgy irányítják életünket,
   hogy elnyerjük az örök életet, azaz eljussunk az örök Jósághoz. Az
   isteni törvények megtartása mindig azzal kezdődik, hogy elismerjük
   Istent életünk egyetlen Urának. Nem mondhatjuk, hogy nem ismerjük e
   parancsokat, hiszen Isten a szívünkbe írta azokat.
   Az ifjút a tökéletes életre hívja meg Jézus, de o képtelen lemondani
   vagyonáról ennek elérése érdekében, inkább szomorúan eltávozik. Jézus
   tőlünk is a tökéletességet várja. Vajon le tudok-e mindenről mondani,
   hogy Krisztus kövessem és eljussak az örök életre?
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban
   a közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint
   ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek
   föl, mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram,
   alázatért és jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám
   hűtlenek lettek, hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik
   bosszút forralnak ellenem.

28. hétfő

Sir 17,24-29; Zs 31; Mk 10,17-27
    Térj az Úrhoz, és hagyd el buneidet!

Sir 17,24-29

Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában; tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent! Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik. Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával! Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek! Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.

Zs 31

Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.' És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Mk 10,17-27

Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: ,,Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Jézus erre azt mondta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!' [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: ,,Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.' Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: ,,Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!' Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: ,,Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!' A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.' Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?' Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: ,,Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges' [Ter 18,14; Jób 42,2].
"Hálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél, és kérlek, őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre legyen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen" (Luther Márton)


Hálát adunk azért Édesatyánk, hogy Jézusban mindennel megajándékoztál, amire szükségünk van. Hadd dicsőítsünk azért, hogy Benne minden a mienk lett, ennek és a jövendő életnek ígérete. Segíts, hogy megmaradhassunk Őbenne. Áldd meg a napunkat, és amire még szükségünk van, mondd el nekünk. Köszönjük, hogy tudod kik vagyunk. Áldunk Úr Jézus, hogy tudsz velünk beszélni. Ámen
(T.L.)


Hálát adunk és köszönjük a kegyelmet amit Atyánk a Jézusban adtál nekünk. Köszönjük az elhívást, és azért esedezünk, hogy a mi szeretteink is megismerjenek Téged.
Ámen!


Hálát adunk és köszönjük neked Uram azt a sok jót, amit tettél, és azt, hogy a pogányokhoz is elküldettél. Benned van reménységünk, mert amiket olvasunk az írásokban, azt mind ma is megcselekszed, csak hinni kell és engedelmeskedni neked.
Dicsőség Istennek, és hála az ő fiának. Ámen.


Hálát adunk, hogy a te erős jobbod a mi segítségünk, dicsőség neked  Uram .Ámen.


Hálát adunk neked Atyánk a te igéidért, ami minket gazdagít, megörvendeztet, megnyugtat. Tiéd a dicsőség mindenért. Ámen.


Hálát adunk neked és arra kérünk, hogy ismertesd meg magadat minden embernek. Mi csak kérünk téged, de, hogy mi a te terved  azt nem tudhatjuk. Dicsőség neked mindenért. Ámen.


Hálát adunk neked, igazságnak erős Istene, hogy megérted szívünk fájdalmát. Köszönjük, hogy velünk együtt sírsz, és azután újrakezdésre bátorítasz. A legsötétebb kétségbeesésben is reménysugarat gyújtasz. Ámen

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A GYŐZELEMIG

  "Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra: úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1Kor 9:26-27)
 
  Isten lépésről lépésre vezeti népét. A keresztény élet harc és menetelés. Ebben az ütközetben senkit sem bocsátanak el, az erőfeszítésnek állandónak és kitartónak kell lennie. Csakis szüntelen igyekezet által uralkodhatunk győzelmesen Sátán kísértései felett. A keresztény tisztességet ellenállhatatlan erővel kell keresni és eltökélt céltudatossággal kell megőrizni.
  Van a kereszténységnek egy tudománya, melyet jól el kell sajátítanunk - tudomány, mely annyival mélyebb, szélesebb és magasabb bármely emberi tudománynál, amennyivel magasabbak az egek a földnél. Fegyelmezni, nevelni és edzeni kell az elmét; mivelhogy az Istent olyan módon kell szolgálni, melyek nem állnak összhangban született hajlamainkkal. Vannak öröklött és megszokott készségeink a rosszra, melyeket le kell győznünk. Életünk ideje alatt gyakran kell felhagynunk a neveléssel és a gyakorlással, hogy Krisztus iskolájának tanulói lehessünk. Arra kell nevelnünk szívünket, hogy rendíthetetlenné váljék Istenben. Olyan gondolkodásbeli szokásokat kell kialakítanunk, melyek képessé tesznek bennünket a kísértésnek való ellenállásra. Meg kell tanulnunk felfelé nézni. Isten Igéjének elveit - melyek oly magasak, mint az egek és az örökkévaló irgalom - a mi mindennapi életünkre való kihatásukban kell megértenünk. Minden tettnek, minden szónak, minden gondolatnak összhangban kell állniuk ezekkel az elvekkel.
  A Szentlélek értékes ajándékai nem egy pillanat alatt fejlődnek ki. Bátorságra, állhatatosságra, szelídségre, hitre, a megmentő isteni hatalomba vetett megingathatatlan bizalomra az évek tapasztalatai alatt lehet szert tenni. Isten gyermekei a szent igyekezet és a jóhoz való szilárd ragaszkodás által pecsételik be sorsukat.
  Nincs vesztegetni való időnk. Nem tudjuk, mennyire van közel a mi próbaidőnk. Az örökkévalóság karnyújtásnyira van előttünk. A függöny lassan felgördül. Krisztus hamar eljön. Isten angyalai arra igyekeznek, hogy elvonjanak bennünket önmagunktól és a földi dolgoktól. Bár ne munkálkodnának hiába! (Testimonies, 8. kötet, 313-314. oldal)

FOLYAMATOS NÖVEKEDÉS

  "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." (Péld 4:18)
 
  Jézus végtelen áron tette lehetővé az embernek azt, hogy elérje a krisztusi jellem tökéletességét. Azoknak, akiknek előjoguk, hogy hallják az igazságot és Isten hangjaként fogadják a Szentírást, nincs mentségük arra, hogy lelki életükben törpék maradjanak. Fel kell használniuk adottságaikat, melyekkel Isten ellátta őket, nap mint nap tanulniuk kell, át kell élniük azt a lelki buzgalmat és erőt, melyet az Úr biztosít minden igazi hívőnek. Ha növekvő palánták akarunk lenni az Úr kertjében, akkor állandóan táplálnunk kell lelki életünket és fokozni komolyságunkat. A növekedés az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünkben és a felőle szerzett ismereteinkben lesz láthatóvá. Nincsen a félúton fogadó, ahol ledobhatnánk kötelességeinket és pihenhetnénk útközben. Folyamatosan kell haladnunk a menny felé, szilárd vallásos jellemet fejlesztve.
  Olyan mértékben fogunk részesülni a Szentlélek adományában, amennyire vágyunk rá, amennyire hiszünk benne és amilyen mértékben használni fogjuk azt a világosságot és tudást, melyet tőle kapunk. Oly mértékben ruháztatunk fel Szentlélekkel, amilyen mértékben képesek vagyunk befogadni Őt, és továbbadni másoknak. Krisztus mondja: "Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál..." (Lk 11:10)
  Aki igazán keresi Krisztus drága kegyelmét, azt bizonyosan nem éri csalódás. Az ígéretet Ő adta nekünk, aki nem fog megcsalni minket. Nem szállóigeként vagy elméletként közölte velünk, hanem tényként, mint az isteni kormányzat törvényét. Biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk a Szentlelket, ha egyénenként megkíséreljük Isten Igéjét próbára tenni. Isten igaz, és az Ő rendje tökéletes. "...aki keres talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (10. vers) A világosság és igazság aszerint ragyog ránk, amennyire lelkünk vágyakozik rá. Ó, bár mindannyian éheznénk és szomjaznánk az igazságot, hogy megelégíttessünk! (Review and Herald, 1896. május 5.)

BŰNTUDAT SZÉGYENÉRZETTEL

Középiskolás voltam Pancsován, ahol a szerb nyelvtan és irodalom órán a kiváló, egyébként pravoszláv vallású, irodalomkedvelő tanárnőm (férje közismert rendező volt) az egyik regény alapján beszélt a férfi és nő kapcsolatát beárnyékoló bűntudatról és szégyenérzetről.

Házasságban élő nőként, személyes tapasztalatként említette meg ezt a látását. Minden bizonnyal nem ismerte – legalábbis erről nem beszélt – a jelenségnek biblikus hátterét, azaz, hogy a bűneset negatív következménye hatással van a férfi és nő kapcsolatára a házasságban is.

Akkor én sem értettem még ennek a tapasztalatnak a valódi okát, sem azt, hogy ez nem fátumszerű ítélet az emberen. Először is, Isten bőrruhát készített gyorssegélyként Ádámnak és Évának (1Móz 3,21). Az állat életébe került, hogy nekik ruházatuk legyen. Istennek ez a gondoskodása előrevetíti azt a teljes körű megváltást, amelyet Jézus Krisztus helyettes, engesztelő áldozata teremtett meg. Urunk életét adta azért, hogy nekünk kegyelemből, igazzá nyilvánítás által tiszta, fehér ruhánk lehessen.

Krisztusban új alapokra helyeződik a férfi és a nő kapcsolata. A bűnbocsánat és az új élet által – a bűntudat és szégyen megszűnésével – a házasságban a férj és a feleség egy testté válhat, és kiábrázolhatja a Krisztus és menyasszonya, az egyház közötti titokzatos kapcsolatot, amelyről Pál apostol úgy beszél, mint „felette nagy titokról” (Ef 5,32a – Károli).

Vajs Tibor /Ászár

Pál apostol tanácsa: „Ti is azért valamennyien, ki-ki úgy szeresse feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Ef 5,33)

Alkalmas vagy!

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)
A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!

2011. február 28. hétfő Elemér napja 1311.

A mai nap meditációs fogalma:
Teremtettség...

A mai nap imádsága:
URam! Érthetetlen szereteteddel ölelj át naponta, hogy tudjak szeretni! Ámen


Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd,
te tetted helyükre a csillagokat s a napot.
Zsolt 74,16

A világegyetem (latinosan univerzum ) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem kora mintegy 14 milliárd(!) év, s becslések szerint a benne található 300-800 milliárd(!) galaxis mindegyikében legalább 300-400 milliárd csillag található. Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint - több különálló világegyetem is létezhet -, de eleddig egyik keletkezést leíró feltevés sem igazolódott, melyek közül a legfontosabbak: a szupergravitáció-elmélet, a szuperhúr elmélet, és a leginkább elfogadott ún. membránelmélet. Tény viszont, hogy mindaz, amit eddig sikerült kikutatni az embernek a Világegyetemről, az jószándékú kerekítéssel is - vallják az ismeretelmélettel foglalkozó tudósok -, maxiumum a lehetséges ismeretek egy százaléka(!), az összes jelenlegi kérdéseink az ismeretlennel kapcsolatban további négy százalékot tesznek ki, de a maradék 95%-ban azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk...

A világmindenség tehát felfoghatatlanul óriási, mondhatni "istenien" nagy! Jóllehet ilyen elképzelhetetlenül nagy, mégis elképzelhetetlenül kicsi részekből áll, melyeket még csak most kutatják fizikusaink. Az átlagember makrokozmosz és mikrokozmosz határán létezve/élve néhány évtizedig itt a Földön, szinte alig érthet meg valamit mindezekből, amiben teljességre juthat, az az őszinte rácsodálkozása. Az elmúlt néhány ezer év alatt ez a csodálat semmit nem változott, hiszen a zsoltáríró is ugyanígy véges kicsinységével ütközik, ahogyan a ma tudományos-technikai embere! A Teremtő Isten, aki Egy, Akinek világot fenntartó erejére mítoszok és történetek sokasága keletkezett az emberi civilizáció fejlődése során a különböző kultúrákban, nyilvánvalóan egyik sem képes magába foglalni az Istent magát, csak bizonyságot tesz arról, hogy Ő Isten, a mindennek az URa.

S mit kezdhetünk mi a felismeréssel, hogy Isten az Isten? Elég sokat! Aki felismeri az Isten végtelenségét, az megbékél a maga végességével. Az nem kergeti sehova sem vezető vágyait, s nem ringatja magát a (legalább)félig megistenülés hamis ígéretébe. Aki el tudja fogadni törékeny életének Istenre-utaltságát, az felfedezi létében a maga egyszeri s megismételhetetlen sorsát, s elkezd (végre!) élni. Az élet pedig nem más, mint belefonódni az Isten csillagokat, éjt és nappalt is kormányzó szeretet-akaratába, melynek embervilágban is megmutatkozó törvényeibe ha belesimulhatunk, akkor végre bölcsen számlálva napjainkat, hálatelt szívvel "boldogulhatunk" az Isten felé...

2011. február 28. hétfő

JÉZUS VÉRE.

Ez a vér szerez engesztelést a lélekért. Jézus teste és vére nem semmisült meg, Jeruzsálemben, és nem látott romlást.
Most mindkettő-értünk-a mennyben van, és az Atya elfogadta azokat.
Jézus vére a legdrágább dolog, és az egyetlen bűntől megtisztító erő a világegyetemben.Jézus vére Isten vére.

A vér által

    megtisztulunk, (1 János 1:7)
    megigazulunk, ( Róma 5:9)
    megváltatunk,  ( Efezus 1:7)
    van megbékélésünk, (Róma 3:25)
    tudunk hozzá menni, ( (Efezus 2:13,)
    tisztul meg a lelkiismeretünk, (Zsidó 9:13)
    szentelődünk meg ( Zsidó 13:12)
    van közösségünk, ( 1 kor 10:16)
    szövetségi kapcsolatban vagyunk (Zsidó 13:20)
    Isten királyi és papi nemzete vagyunk, ( Jel 1:5)
    győzzük le a Sátánt, ( Jel 12:11)
    van örök életünk, (János 6:53-57)


Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
1 János 1:7,

Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is: kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.
Efezus 1:7,

Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett.
Zsidók 13:12

Minden igaz hívő hisz Jézus vérében, tudja, hogy Jézus vére az oltalmazó akire bízhatjuk magunkat, családunkat, az erő és az energia hordozó. Bármit amit minden hívő kap Istentől Krisztuson keresztül, azt Jézus hatékony vérén keresztül kapja, amellyel a trón meg van hintve, és a mennyei Atya előtt van.

Február 28.

Jézus könyörgése övéiért

"22Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:" (János 17,22)
Jézus utolsó, Gecsemáné előtti imádságában tanítványaiért könyörög. Amikor magáért emel szót, még annak is az ő életükre nézve van jelentősége.
Amikor Jézus tudta, hogy már mindent megtett értük, és tudta, hogy mint ember többé már nem segítheti őket, rábízta őket az Atyára. Tehet mást egy ember?
Pálék első missziós útján sok gyülekezet alapult. A visszafelé úton szeretetből, féltésből meglátogatták, erősítették őket. Aztán "böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek" (ApCsel 14,23). Azután magukra hagyták őket.
Hasonlóan búcsúzott Pál az efézusi vénektől: "és most tudom, hogy közületek, akik között jártam az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki" (ApCsel 20,25). Három évig éjjel és nappal, szüntelenül, könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között (ApCsel 20,32).
Pál tanítást és életpéldát hagyhatott rájuk, de örökké nem maradhatott velük. Viszont rábízhatta őket az Örökkévalóra, ahogy Jézus is tette. /KoB/


Jókebed hite

"1Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. 2Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. 3De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 4A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. 5A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. 6Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? 8A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 9Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 10Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki." (2Mózes 2,1-10)
Mózes egész életén látható volt, hogy Istennek terve volt vele, a sátán pedig le akarta rontani az ő tervét.
A fáraó már akkor elhatározta, hogy Mózesnek nem lehet élnie, amikor még meg sem fogant. Amikor megszületett, be kellett volna dobni a Nílusba. A szülők azonban nem féltek a királytól (Zsid 11,23). Hit által rejtegették, azután hit által tették vízre. Amikor már úgy látták, hogy nem titkolhatják tovább, hitték, hogy mostantól nélkülük is tudja védelmezni őt Isten. És jól látták. A fáraó leánya éppen akkor ment fürdeni, éppen oda. Amikor meglátta a síró kisfiút, megszánta. Nem változott meg az érzése, amikor megállapította, hogy egy héber fiúról van szó.
Mózes nővére nem azt figyelte, hogy mi baj lesz a gyermekkel, hanem hogy miként intézi Isten a sorsát. Hitte, hogy életben maradhat a testvére, sőt szemtelenül hitte, hogy saját édesanyja szoptathatja és nevelheti még egy darabig.
Vajon pontosan választotta meg Isten Mózes születésének idejét és körülményeit? És ha igen, akkor miért így döntött? Hogy még inkább megmutassa hatalmát, valamint a hívő család hitének az erejét. /KoB/
Kotán Béla

Február 28.

Ő, ami tőle telt, azt tevé: Előre megkente az én testemet a temetésre.
Márk 14,8

Uram! Hányszor hangzik el a dicsekvő ember ajkáról ez a mondat: "Én minden tőlem telhetőt megtettem!" Ez legtöbbször nem egyéb üres szólamnál.Nem Mária mondta ezt magáról. Te mondtad ezt róla: "Ő, ami tőle telt, azt tevé." Ugyan mit tett ez az erőtlen asszonyka? Sokat nem tehetett. Nem tudta felőled elhárítani a zsidó vezetők gyűlöletét. Nem tudta megakadályozni elítéltetésedet. Nem tudta levenni rólad a kereszt terhét, sem átvenni rólad a rád váró fájdalmat. De "ami tőle telt" - azt tette. Meg tudta mutatni hálás, ragaszkodó szeretetét.

Uram! Erőtlen tehetetlenségem sokszor kínzó érzésként telepszik rám, amikor evangéliumod, egyházad szorongatott helyzetét látom. Kötelességem teljesítésében megakaszt a bajok hihetetlen aránya, amelyhez mérten az én erőm - semmi. És ezért legtöbbször tétlen maradok. Érzem: rászorulok ennek az egyszerű asszonynak a tanító példájára. Megkérdeztem most csöndesen magamban: hogyan tanulhatnám meg mindazt valóban megtenni, ami tőlem mégis csak telik? Mária példája ezt mondja nekem: a Te lábadhoz telepedve, Igéd hallgatása és csöndes imádság közben megtanulhatom.

2011. február 27., vasárnap

2011. február 27. A év, évközi idő, 8. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Iz 49,14-15

Azt mondta Sion: ,,Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.' Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!
1Kor 4,1-5

Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.
Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: "Mit együnk?'', vagy: "Mit igyunk?'', vagy: "Mibe öltözködjünk?'' Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

2011. február 27. ? Évközi 8. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: ?Senki sem
   szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,
   vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem
   szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek:
   ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem
   testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a
   test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és
   magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem
   értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja
   életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért
   aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig
   nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége
   teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot,
   amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten,
   akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok
   hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a
   pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre
   szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát
   keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a
   holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga
   baja.?
   Mt 6,24-34


   Elmélkedés:
   A gondviselés eszközei vagyunk
   Egykori hittanos tanítványom, akit szokásunknak megfelelően és igazi
   nevének elhallgatása miatt nevezzünk most is Eszternek, hívott fel
   telefonon a napokban, hogy elmondja: megszületett második gyermeke. A
   nagyobbik gyermek másfél év körüli, s most alig 4 hete született a
   kisebb. Minden családban nagy öröm egy újszülött érkezése és a kismamák
   mindig sugárzó arccal osztják meg ezt az örömhírt másokkal. De ahogyan
   Eszter elmondta a jó hírt, valahogy éreztem a hangján, hogy nem igazán
   felhőtlen a boldogsága, valami nincs rendjén. Mindjárt meg is
   kérdeztem, hogy ugye egészséges a kisbaba, s örültem, amikor azt
   válaszolta, hogy hála Istennek minden rendben van, mindketten
   egészségesek. Hirtelen elhallgatott, majd egy kis csend után elárulta,
   hogy más a baj. Sírástól elcsukló hangon mondta, hogy a férje nem
   sokkal a szülés előtt elköltözött otthonról, elhagyta a családot.
   Újszülött gyermekét meg sem nézte, s hiába próbálják kérni, hogy jöjjön
   haza, o hallani sem akar erről. A fiatal anyuka kétségbeesetten sírt a
   telefonban, mert kilátástalannak látja jövőjüket. Ki fog gondoskodni a
   családról? Ki vesz majd ruhákat a picinek? Bevallom, elérzékenyülve
   hallgattam szavait, és azzal próbáltam bátorítani, hogy az ég madarait
   tápláló Isten majd az ő számukra is gondoskodik táplálékról és a mező
   liliomait csodálatosan öltöztető Isten a kicsi gyermekek számára is
   gondoskodik ruhákról.
   A gondoskodó Istenről, az isteni gondviselésről hallottunk a mai
   evangéliumban. Jézus a természetet hozza fel példaként: az ég madarait
   és a mezők virágait. Távol áll tőlük az emberre jellemző
   aggodalmaskodás, mégis szabadon szállhatnak az égben, virágozhatnak a
   mezon. Mi, emberek pedig szüntelenül aggódunk a holnap, a holnapután és
   a jövő miatt. Az emberek egy része próbálja magát bebiztosítani a
   jövőre, mert attól fél, hogy a később szerényebbek lesznek a
   lehetőségei. Érthető az ő gondolkodásuk, ők előre gondoskodnak
   magukról, mert úgy érzik, hogy senki másra nem számíthatnak. Emellett
   sokan a véletlenben, a sorsban hisznek, s úgy vélik, hogy teljesen
   felesleges mindenféle előrelátó takarékoskodás, mert egyáltalán nem
   rajtunk múlik, hogy miként és meddig élünk. Ők nem bíznak sem magukban,
   sem Istenben, hanem rábízzák magukat a vak véletlenre. Ezen nézetekkel
   szemben a keresztény ember Isten jóságára és szeretetére bízza önmagát,
   hisz abban, hogy Isten megad számára mindent, ami a földi élete során
   szükséges, de legfőképpen megadja számára mindazt a kegyelmi
   segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Ezt nevezzük isteni
   gondviselésnek, illetve a gondviselésben való hitnek.
   Talán sokan azt gondolják, hogy az isteni gondviselés egy szent szöveg
   az Egyház és a papok részéről, vagy úgy vélik, hogy mindez egy
   megfoghatatlan vigasztalás az olyan emberek számára, akik nehéz
   helyzetbe kerültek. Én azonban úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem igaz.
   Az isteni gondviselés, az Isten gondoskodó szeretete igenis
   megtapasztalható számunkra. Hiszek abban, hogy bármelyikünk észreveheti
   saját életében. Visszatérve a fiatal édesanya szomorú példájához, én
   hiszek abban, hogy a jó Isten meg fogja őket segíteni. Mert ha Jézus
   szavai szerint a mennyei Atyának gondja van az ég madaraira és a rétek
   virágaira, akkor biztosan nem feledkezik meg egyetlen bajba került
   emberről sem, köztük Eszterről meg két kicsiny gyermekéről sem. Nem
   tudom, hogy milyen módon, milyen formában, mikor fog nekik segíteni a
   jó Isten, mert az én emberi gondolataim bizony nagyon kevesek az Ő
   nagyszerű terveihez és cselekedeteihez képest, de szilárdan hiszem,
   hogy meg fogják tapasztalni Isten jóságát. És hiszek abban is, hogy
   Isten sokszor éppen minket, embereket használ fel ahhoz, hogy a
   bajbajutottak megkapják a kellő segítséget és érezzék, hogy nincsenek
   magukra hagyatva. Igen, hiszek abban, hogy mindannyian az isteni
   gondviselés eszközei vagyunk!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Gondviselés Anyja, Mária, hozzád fohászkodom minden édesanyáért, akiket
   elhagytak, s akik egyedül hordozzák a gyermeknevelés keresztjét. Add
   nekik jóságod, szereteted és erőd, hogy gyermekeik felé úgy tudják
   sugározni a szeretet, miként te szeretted fiadat, Jézust. Gondviselő
   jóságodban minden édesanya és gyermek lássa meg az isteni gondviselés
   nagyságát!

27. vasárnap: ÉVKÖZI 8. VASÁRNAP

Iz 49,14-15; Zs 61; 1Kor 4,1-5; Mt 6,24-34
    Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad

Iz 49,14-15

Azt mondta Sion: ,,Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.' Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!

Zs 61

A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam. Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést? Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam. Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem. Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak. Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket. Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom, s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.

1Kor 4,1-5

Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.

Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ?,,Mit együnk??'', vagy: ?,,Mit igyunk??'', vagy: ?,,Mibe öltözködjünk??'' Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.
Istenem! Az öröm forrását sokszor nem Benned keresem, pedig másban nem találhatom meg. Földi vándorutamon rám-rám derül egy kis öröm, de Te többet akarsz adni nekem, csak én nem bízom Benned eléggé. Mily balga vagyok, amikor így teszek! Segíts, taníts Rád bíznom életemet, és útjaidon járva megtalálni az örvendező, hívő életet! Ámen


Istenem! Bocsásd meg, hogy olykor számítgatok: megéri ez nekem? Pedig Te nem számítgattál, amikor Krisztusban közénk jöttél, hanem mindent megtettél értünk, hogy bűnbocsánatunk, örök életünk legyen. Drága árat fizettél ezért. Én hálából szeretnélek szolgálni és Téged dicsőítő életet élni. Segíts meg ebben! Ámen


Kegyelmes Istenem! Mindenki szeretne boldog lenni, csak rossz helyen keresünk, amikor nem Hozzád megyünk. Hálásan köszönöm, hogy tudom, mi a boldogság: Téged dicsérni és Neked szolgálni egy életen át. Áldd meg Rád figyelő életfolytatásomat és bocsásd meg botlásaimat! Ámen


Mennyei Édesatyám! Már amikor így szólítlak meg azzal is kifejezem, hogy én nem rettegek Tőled, mert kapcsolatom Veled az atya-gyerek kapcsolathoz hasonlítható, de a legjobb földi apa-gyerek kapcsolathoz sem fogható igazán, mert Te, a bűntelen, hatalmas Isten kegyelmesen, gondviselő, szerető, irgalmas módon állsz mellettünk minden emberi gyengeség, gyarlóság nélkül. Add, hogy így éljük meg Hozzád tartozásunkat, és ebben találjunk boldogságot! Ámen


Uram! De sokan szeretnének egy élhetőbb világot! Ennek módja nem lehet más, mint a Te vezetésedre figyelni, és Neked engedelmeskedve élni és szolgálni. Ez nem egy évre, hanem egy életre szól. Így köteleződtem el a Te ügyednek, és szeretnék örömmondó békekövet lenni ott, ahová helyeztél engem! Ámen


Uram, Téged tisztellek, méltó hálaadással. Áldom neved, míg élek, szép dicséretmondással… Nem félek Tőled, mert tudom, hogy szerető Atyám vagy Krisztusban, de tisztellek és dicsérlek, mert teremtett és megváltott gyermeked vagyok. Köszönöm, hogy ismerhetlek és általad szeretett, megbecsült ember lehetek. Ámen


Urunk! A Te terveidnek, a Te akaratodnak szeretnénk alárendelni önmagunkat! Légy vezérünk, s add, hogy Téged követve részünk legyen abban, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem sejtett. Ámen


Urunk, köszönjük neked, hogy végtelen bölcsességeddel Te képes vagy egybeszerkeszteni azt, amiben mi csak a különbözőséget látjuk. Bocsásd meg, ha elvakultságunkban, vagy önös érdekeinktől vezérelve a magunk gyülekezetében talán mi is csak a távolságokat növeltük. Segíts bennünket, hogy az egyetlen igaz fundamentumra, Krisztusra tekintve, élő kövekként tudjunk egymásra épülni. Ámen

MEGSZENTELT, DE NEM BŰNTELEN

  "Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék." (1Kor 1:30-31)
 
  Itt különbséget kell tennünk az igazi és az álmegszentelődés között. A megszentelődés nem merül ki Isten Igéjének csupán megvallásában és tanításában, hanem magába foglalja az Ő akaratához való alkalmazkodást is. Akik azt állítják, hogy bűntelenek, és dicsekszenek megszentelődésükkel, azok önhittek, és nem ismerik fel, milyen veszélyben vannak. Ők abban a hiedelemben ringatták lelküket, hogy ha egyszer megtapasztalták Isten megszentelő erejét, akkor többé nem áll fenn az elbukás veszélye. Míg azt állítják, hogy gazdagok, meggazdagodtak és semmire sincs szükségük, addig nem tudják, hogy ők a nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek.
  De azok, akik igazán megszentelődtek, tudatában vannak saját gyengeségüknek. Érzik annak szükségességét, hogy világosságért, kegyelemért és erőért járuljanak Jézushoz, akiben az egész teljesség lakozik, és aki egyedül képes kielégíteni szükségleteiket. Meg vannak győződve tökéletlenségükről, ezért arra törekszenek, hogy egyre hasonlóbbá váljanak Krisztushoz és szent törvényének alapelveivel összhangban éljenek. Az önmagában elégtelenségnek ez a folyamatos érzése vezeti az embert az Istentől való teljes függőséghez, melyet az Ő Lelke munkál benne. A menny kincsestára megnyílik, hogy kielégítsen minden éhező és szomjazó lelket. Minden ilyen jellemvonásokkal rendelkező emberben élhet annak a napnak a bizonyossága, melyen azt a dicső országot megláthatjuk, melyet most csak képzeletben homályosan látunk.
  Azoknak, akik érezték Isten megszentelő és átalakító hatalmát, nem szabad abba a veszélyes tévedésbe esniük, hogy azt gondolják, ők már bűntelenek, elérték a tökéletesség legmagasabb fokát és már túl vannak a kísértések határán. A színvonal, melyet a kereszténynek állandóan szem előtt kell tartania: Krisztus jellemének tisztasága és szépsége. Öltsön magára nap mint nap újabb szépséges jellemvonásokat, és tükröztessen vissza a világba egyre többet és többet az isteni képmásból. (Bible Echo, 1898. február 21.)

Isten-tapasztalatok

„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?” (Lukács 24:32)
A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy megkérdezzük magunktól:
„Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?” Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam el?” A válasz: nem szántál időt Istenre! Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?” (Lukács 24:32).
Isten megoldást vagy stratégiát tud adni neked „útközben”, ami segíteni fog megoldani azt a problémát, amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és fogékony.

2011. február 27. vasárnap

Az Ószövetségi áldozatokat az Atya aprólékos pontossággal előre meghatározta. De ezek Krisztus áldozatának csak az árnyékai voltak.
Jézus a kenyeret és a bort megtört teste és kiontott vére jelképének tekintette. Ezáltal létrehozta az Úrvacsorát minden hívő számára.

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."  Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
Lukács 22: 19-20,


Csak vérrel lehet a bűnt lemosni és csak véráldozattal lehetett a megváltásunk is.

Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Zsidók 10:4

Megdöbbentő számomra, hogy van olyan felekezet ahol a megtért tagok amikor evangelizálnak akkor tanítványok, amikor pedig Úr vacsora osztás van, akkor ők nem veszik csak a vének. Olyan összevisszaságban tanítják az evangéliumot, hogy csak csodálkozik az ember.
Becsüljük meg ezt a hatalmas áldozatot ami értünk adatott. Nincs ember aki ezt meghozta volna értünk. Jézus teste és vére nélkül nincs bűntől való megváltás. Amikor isszuk a bort és esszük a kenyeret akkor erősödünk és megújítjuk a szövetséget vele. Fontos, hogy ezt tisztán tegyük, alázattal és bűnbánattal.

február 27.

Kitartó imádság és bölcs viselkedés

"2Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. 3Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, 4hogy azt hirdethessem. 5Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. 6Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." (Kolossé 4,2-6)
Pál kérése: Legyetek éberek és kitartóak a hálaadó imádságban!
Megtehetem, hogy Istent megszólítom: Édesatyám! Már kicsit el is felejtettem, hogy mibe került ez Jézusnak. Nélküle soha nem ismertem volna meg a kegyelmet. Már megszoktam, hogy ő van nekem. Lényének és kegyelmének hatása mintha gyengült volna. Nem vigyáztam, hogy éppen az iránta érzett hála megmaradjon a szívemben, pedig ha emlékezetben tartom, szívemben forgatom kegyelmét, akkor folyamatos hatással van rám. Akkor az életem Péter szerint egy gyarapodó, tevékeny, és termékeny élet, ha pedig elfeledkezem régi bűneimből való megtisztulásomról, akkor az egy tétlen és terméketlen élet lesz. Tehát őrködnöm kell, hogy imádságaimból ki ne kopjon Istenem iránti hálám.
Pál átélte, hogy Isten országa betört ebbe a világba és az ő életébe. Tudta, hogy ez az ország egy diadalmas ország. Pál látta, hogy sokak életébe még nem tört be. Olyanok, mint amilyenek mi is voltunk rég.
Pál nemcsak hálát adni kész, hanem hálából kész lelkeket menteni. A börtön hatására nemhogy lemondana a prédikálásról, hanem alig várja az újabb lehetőséget. Sőt kéri Istentől, még ha újra börtönt jelentene is a számára. Testvéreit is arra buzdítja, hogy ebben álljanak mellé: "Imádkozzatok egyúttal értünk is (bizonyára magukért is), hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk..., hogy azt hirdethessem."
Pál nemcsak imádságra kér, hanem az evangélium szerinti életre is. Így Krisztus titka feltárulhat az emberek előtt a bizonyságtételükön, és Krisztus bölcsessége szerinti életvitelükön keresztül.
Imádkozzunk, hogy Isten nyisson ajtót, teremtsen lehetőséget, hogy hirdethessük az evangéliumot, és éljünk Jézusra mutató életet! Aztán amikor megnyitja az ajtót a bizonyságtételre, be kell menni rajta. A kedvező, Istentől rendelt alkalmakat ragadjuk meg, jól használjuk fel!
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata!" (Ef 5,15-17) Figyelni, észrevenni, kihasználni!
A hívő ember élete folyamatos imádság, folyamatos élet, folyamatos figyelem, alkalmankénti bizonyságtétellel. Amikor kérdeznek, akkor is tudunk felelni, mint ahogy Jézus jól megfelelt nekik (Mk 12,28). /KoB/

Akikre nem volt méltó a világ

"32És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. 39És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. " (Zsidók 11,32-40)
Az egyik út emberi szemmel dicsőségesebb, kívánatosabb, a másik dicstelen, kerülendő, megvetendő. Egyesek dicsőséges dolgokat éltek át, másokat viszont - akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek-, megkínoztak. Nem emberek dicsőségét keresték, hanem ahhoz a dicsőséghez ragaszkodtak, ami az Istentől van. "Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" (Jn 5,44)
Vannak, akik a hit szemében dicsőséges dolgokat a világért nem cserélnék el emberi szemmel dicsőséges dolgokért. "Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét." (Jn 12,42-43)
Valahogy ez a világ sohasem örül azoknak, akik nem e világból valók. "Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába." (1Pt 4,4)
Vannak helyzetek, amikor lehet szabadulni, könnyíteni az életünkön, de az az élet elvesztésével jár. Van, amikor a hitünk árát nekünk is meg kell fizetnünk.
"Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért." (ApCsel 21,13)
A hit következménye bármi lehet. Tudom, hogy Istennek testre szabott terve van számomra. "Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14,7-8) Hit nélkül pedig sem élni, sem meghalni nem tudnánk Istennek.
Ő a szerint választ ki minket a dicsőségre vagy a dicstelenségre, ahogy ismer minket, amit mi elbírunk, amiben mi valóban megdicsőülünk - illetve az ő neve bennünk. Egyikünknek fejébe szállna a dicsőség, másikunk pedig eltántorodna a hittől.
Miért hithősök? Olyat tettek, amihez maguktól nem lett volna erejük, amire maguktól nem voltak alkalmasak. Nem indultak volna harcba, nem állták volna ki a próbát, és nem tartottak volna ki Isten mellett. Most adjon erőt Isten, hogy élhessünk neki, máskor pedig fog adni erőt, hogy meghaljunk neki. Azt hiszem, egyik sem könnyebb a másiknál. /KoB/


Kotán Béla



Február 27.

Hagyjatok békét néki! Miért bántjátok őt? Jó dolgot cselekedett énvelem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velök. De én nem teszek mindenkor veletek.
Márk 14,6-7

Uram! Júdás elsőrendűen értett a békebontáshoz. A józan ész szavát utánozta, és támadását a szegényekkel törődő szeretet látszatába takargatta. Sikerült is hangulatot támasztania Mária ellen. Mert így olvasom: "zúgolódnak vala ellene." Ha Mária védekezett volna, akkor ebből a legjobb szándékú cselekedetéből könnyen támadhatott volna parázs veszekedés. Te védelmedbe vetted az asszonyt és így nem viszályról olvasok Bibliámnak ezen a helyén, hanem egy igen drága tanítást kapok belőle.

Uram! Hálás vagyok neked ezért. Mert én is találkoztam már életemben félreértéssel. Olyankor is, amikor valóban a legjobb szándék vezetett. Gyanúsítással is, rágalommal is találkoztam már. És nem mindig volt meg bennem Mária csöndes alázata. Nem vártam meg türelmesen, amíg Te békét teremtesz bennem és körülöttem is. Te ismered lelkem vágyát a csönd, a megértés után. Engedd hát ma megtanulnom és napi utamra magammal vinnem a betániai ház e jelenetének tanulságát. Taníts elcsendesedő szívvel reád bíznom minden ügyemet.

2011. február 26. szombat

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


A boldogság helyreállításának mások mozzanata: sok örömöt találni parancsolataiban. Mert akit tisztelünk, aki számunkra példakép bármiben is, azt még emberi értelemben is szívesen követjük, és teljesítjük kéréseit. Ugyanígy Istennel kapcsolatosan, ha valaki igazán megismerte Őt, bizonyos lesz abban az az ember, hogy parancsolatai jót munkálnak életünkben, azoknak szép eredménye van. Az Úrszava rendet teremt, s életet munkál. Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként. Ebben az esztendőben önkéntesség éve is van a református egyházban. Ezért olvashatóak a Reformátusok Lapja vezércikkei is ezek mentén. A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban.

/Berencsi Balázs/

2011. február 25. péntek

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya. Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni.

/Berencsi Balázs/

2011. február 24. csütörtök

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


Boldog, aki féli az Urat – olvashatjuk. A félelem nehéz, súlyos szó, elsőre talán nem is gondoljuk, hogy lenne valami köze az örömhöz és a boldogsághoz. A félelemhez ilyen dolgokat társítunk, mint félni valamitől, vagy valakitől. Lehet félni sorsszerűségtől, embertől, valamiféle büntetéstől. S ugyanígy vannak sokan, akik ezen gondolatot követve az istenfélelmet is úgy képzelik, mint Istentől való rettegést és félelmet. Mégis, miért használja az Ige, és a régi istenfélő emberek is ezt a kifejezést: istenfélelem? Nyilván nem negatív hangvétellel értik ezt. Hiszen ez nem azt jelenti, hogy félnünk kellene Istentől, mert Ő Jézus tanítása szerint egy szerető mennyei Édesatya, aki az embernek nem rosszat, hanem kizárólag jót akar. Ő olyan Isten, aki megbocsátja a bűnt – olvassuk több helyen a Szentírásban. Ezért Isten nem egyenlő egy keleti despotához hasonlítható uralkodóhoz, aki szeszélyesen, kiszámíthatatlanul és kárt hagyva maga mögött, úgy uralkodna. Isten minden jó forrása és jó adomány szerzője.

/Berencsi Balázs/

2011. február 23. szerda

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)


Minden ember alapvető vágya, hogy boldog szeretne lenni. Sokféle úton keresik az emberek a boldogság felé vezető utat. Általában mindenki könnyű, terhektől mentes módon szeretne boldogsághoz jutni. A boldogság kimerül abban, hogy egészséges vagyok, sok pénzem van, nem kell aggódnom dolgokért... Sokat jelentenek ezek, jobb tőle a kedvünk, de vajon ebben áll a boldogság? Az Ige is a boldogságról beszél: „Boldog ember az, aki…” De ezt követően nem könnyed dolgokról hallunk. Nehezebb utakat említ a Biblia és azt mondja ezzel, hogy aki mer rálépni ezekre a nem könnyű ösvényekre, az lesz boldog ezektől. A boldogságot a zsoltár az istenfélelemben mutatja fel elsősorban. Te hol keresed?

/Berencsi Balázs/

2011. február 22. kedd

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Krisztusnak a fent olvasható igei tanítását szeretnénk az Európai Önkéntesség Évében továbbadni. Nem szeretnénk Isten dicsőségét elhomályosítani, épp ezért nem a magunk dicsőségére és a köszönetért, elismerésért tesszük a dolgunkat. Nem alkalmanként, ráérő időnkben, hanem az Istentől kapott talentumainkkal, képességeinkkel, adottságainkkal folyamatosan, egész életünkben. S nem válogatunk a feladatok között, hanem valljuk: „jutalmam, hogy szolgálhattam!” Példát adhatunk a körülöttünk élőknek, elvezethetjük őket Isten közelébe, hogy ők is tanítvánnyá lehessenek. Lényünkké válik a szolgálat, nem várunk arra, hogy megkeressenek, felkérjenek, hanem a Krisztustól tanult magatartásunkkal igyekszünk az élet nehéz területére tévedt embertársainkon segíteni, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek. Ettől mássá lehet mások élete, s hiszem, élhetőbbé válik világunk.

/P. Tóthné Szakács Zita/

2011. február 21. hétfő

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Isten szabadítása elkötelez bennünket. Ezért egyre többet igyekszünk olvasni a Szentírást, hallgatni az Igét, s rájövünk: Ő tanít meg beosztani az időnket, segít, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között, fontos és nem fontos dolgok között. Nem aszerint mérlegelünk: tegyünk-e valamit embertársainkért, hogy mennyi pénzt kapunk érte, mennyi a hasznunk belőle, vagy épp mekkora elismertségre tehetünk szert. Isten Igéjével tanít bennünket úton járásunkban, életvezetésünkben naponta. S aki erre figyel, az boldog, hogy már nem a megkötözöttség, szűk látókörűség állapotában van, nem kell attól szenvednie, hogy rossz szokása, vagy épp a környezete diktálta szemlélet, korszokás lehúzzák a mélybe, hanem lélekben boldogan fel tud emelkedni, hálás Istennek, hogy őt megszabadította mindettől, s ezért minden energiájával, felszabadult idejével és erejével teheti a jót embertársai és a társadalom javára. Élete minden napján és annak minden percében. Nem mérlegel, nem vár hálát, köszönő szót, dicséretet, hiszen szeretné a Krisztus világosságát továbbsugározni, az Ő jó illatát árasztani. Komolyan veszi a tanítást: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat!

/P. Tóthné Szakács Zita/

2011. február 20. vasárnap

Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja lépéseit. (Példabeszédek 16:9.)


Az Isten szerinti célokat csak Isten ereje és hatalma által érhetjük el. Ez a különbség a földi, emberi ésszel megtervezett célok és az az Ő tervei között. Néhány nappal ezelőtt böngésztem az interneten, és közel 90 ezer önképző, vagy "segíts magadon" típusú könyvet találtam a világhálón. Elképesztő, mennyi tanáccsal vagyunk manapság ellátva! Az is igaz, hogy ezek közül van sok hasznos tanács is. Például olyanok, mint "ne őrizgesd a sérelmeidet". Ez egy jó és okos tanács. Aztán sokszor olvashatjuk, hogy bocsáss meg azoknak az embereknek, akik megbántottak, mert csak saját magaddal teszel rosszat, ha őrizgeted a haragodat. Ez is igaz. A gond csak az, hogy egyik "segíts magadon" könyv sem tudja azt, amit a Biblia. Egyik könyv sem képes elérni azt, hogy azt tedd, amit olvasol. Azt persze leírják, hogy ne őrizgesd a sérelmeidet, hanem engedd el azokat, de próbáltad valaha is ezt megvalósítani önerőből?! Nem egyszerű! Egyedül Istennek van ereje és hatalma arra, hogy képessé tegyen arra, hogy ezeket el is tudd engedni! Szóval a "segíts magadon" könyvek tényleg helyes dolgokról szólnak, de hiányzik belőlük az erő, ami viszont megvan Istenben. Egyedül Isten tehet képessé arra, hogy igazán megváltozz. Hadd legyek csupán egy percre személyeskedő: Hány alkalommal állítottunk fel, te meg én, olyan újévi célt, amelyet sosem tudtunk megvalósítani az évek során. Hajlamosak vagyunk erre, 2 okból kifolyólag is: 1) nem hagyatkozunk Isten erejére és hatalmára, 2) nem merünk elszámolthathatóak lenni egyetlen kisebb csoport vagy egyetlen személy felé sem.
A Biblia azt mondja, hogy "Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én lelkem által teszem — mondja a Seregek Ura." (Zakariás 4.6) Ahhoz, hogy jelentős változások érj el az életedben, ahhoz, hogy elérd azokat a céljaidat, amelyek a jelentős változásokhoz elvisznek, Isten erejére kell hagyatkoznod és elszámoltathatóvá kell válnod.
A Példabeszédekben ezt olvassuk: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Példabeszédek 3.5-6) Ezzel mit mond a Biblia? Azt, hogy bízz az Úrban teljes szíveddel, és akkor Isten lesz a társad, aki elvezet téged az igazi célok felé.
Elkezdtél már igazi célokat keresni?

/Forrás: Napi remény/

2011. február 26., szombat

2011. február 26. A év, évközi idő, 7. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

Sir 17,1-15

Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta, és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék. Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel, meghatározta napjai számát és idejét, s uralmat adott neki minden fölött a földön. Félelmetessé tette őt minden élő előtt, hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon. Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle, és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület, szívet adott nekik a gondolkodásra, és betöltötte őket bölcs okossággal. A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó. Szemét a szívükbe helyezte, hogy megmutassa nekik művei nagyságát, ők pedig magasztalják a szent nevet, dicsekedjenek csodáival, és beszéljék el művei nagyságát. Ezenfelül tudást adott nekik, s az élet törvényét adta nekik örökrészül. Örök szövetségre lépett velük, kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit. Látta szemük az ő dicső fenségét, és hallgatta fülük az ő fölséges hangját. Azt mondta nekik: ,,Óvjátok magatokat minden gonosztól!'' És parancsokat adott nekik, mindenkinek a társára nézve. Útjaik előtte vannak mindenkor, és nincsenek elrejtve szeme elől. Fejedelmet rendelt minden nép fölé, de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.
Mk 10,13-16

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: ,,Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.'' Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.

2011. február 26. ? Szombat

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a
   kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta
   ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: ?Engedjétek hozzám jönni a
   gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
   Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy
   gyermek, nem megy be oda.? Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét
   rájuk téve, megáldotta őket.
   Mk 10,13-16


   Elmélkedés:
   Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket ? mondja Jézus az apostoloknak,
   akik távol akarták tartani Mesterüktől a gyermekeket, aztán hozzáteszi,
   hogy ilyeneké az Isten országa.
   A történet tehát egyrészt azt tanítja, hogy Jézusnak a legkisebbek
   számára is van mondanivalója és nekik is felkínálja barátságát,
   másrészt az Isten országát keresők számára ad pontos útmutatást. A
   mindent ajándékként elfogadó gyermeki lelkülettel ismerhetjük fel Isten
   országát. A hatalomra vagy a rangra való törekvés viszont könnyen
   elválaszthat tőle.
   A történetet azonban félreérti, aki azt gondolja, hogy a lelki életben
   megállhatunk valamiféle gyermekes szinten és nem kell tovább haladnunk
   és fejlődnünk. A mai rész folytatása ugyanis a gazdag ifjúval
   folytatott párbeszéd (ez lesz a hétfői evangélium), amelyből kiderül
   majd, hogy az ifjú gyermekkorától minden törvényt megtartott, de
   Jézusnak ez nem elég, hanem a tökéletességre való törekvést állítja elé
   megvalósítandó célként. Ezen az úton kell nekünk is állandóan előbbre
   haladni.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Szeretlek Jézusom imádásra méltó Arca! Imádlak és szeretlek Téged
   lelkem minden erejével. Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd
   helyre bennem. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem! Ne vess el engem
   színed elől! Minden Általad történjék bennem, Érted, ó Jézusom, a Te
   dicsőségedre, Irántad való szeretetből.

26. szombat

Sir 17,1-15; Zs 102; Mk 10,13-16
    Isten az embert földbôl teremtette, s a maga képére alkotta

Sir 17,1-15

Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta, és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék. Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel, meghatározta napjai számát és idejét, s uralmat adott neki minden fölött a földön. Félelmetessé tette őt minden élő előtt, hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon. Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle, és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület, szívet adott nekik a gondolkodásra, és betöltötte őket bölcs okossággal. A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó. Szemét a szívükbe helyezte, hogy megmutassa nekik művei nagyságát, ők pedig magasztalják a szent nevet, dicsekedjenek csodáival, és beszéljék el művei nagyságát. Ezenfelül tudást adott nekik, s az élet törvényét adta nekik örökrészül. Örök szövetségre lépett velük, kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit. Látta szemük az ő dicső fenségét, és hallgatta fülük az ő fölséges hangját. Azt mondta nekik: ,,Óvjátok magatokat minden gonosztól!' És parancsokat adott nekik, mindenkinek a társára nézve. Útjaik előtte vannak mindenkor, és nincsenek elrejtve szeme elől. Fejedelmet rendelt minden nép fölé, de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.

Zs 102

Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

Mk 10,13-16

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: ,,Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.' Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
Hála Uram jóságodért, hála Neked, amiért nem hagysz magamra akkor sem, amikor én hátat fordítok Neked, s nemet mondok a hívásodra... Ámen


Hálánkkal dicsőítünk, Urunk Istenünk, legyen áldott a Te szent neved. Ámen.


Hálás szívvel fogadom
Isten ajándékát,
Hisz érdemül nem kapom
Mit a kegyes ég ád;
Nincs nekem
Érdemem,
Amiben van részem
Kegyelméből vészem.


Hálás szívvel köszönöm meg jó Atyám nagy kegyelmedet es szeretetedet, melyet a karácsonyi ünnepléskor és a mai napon is megtapasztaltam. Ó, nyisd meg máskor is szíveinket, hogy gyönyörködhessünk, és jóleső hálaadással köszönjük meg minden helyzetben ezt a kimondhatatlan érzést. Könyörgök a gyülekezetünk minden tagjáért, hogy a karácsonyi fény minden nap ott világítson életükön. Ámen (L.M.)


Hálás vagyok Istenem, hogy felismertetted velem azt, hogy tévútra kerültem. Köszönöm, hogy igéddel figyelmeztetsz, hogy valóban a legnagyobb felforgatók közé kerültem. Köszönöm a békességet, melyet adsz, és köszönöm a kis betegséget, amivel meg tudtál állítani. Te vagy az egyetlen Ura az életemnek és senki és semmi nem kerülhet föléd Úr Jézus. Köszönöm, hogy a leglehetetlenebb körülmények között is kinyilvánítod szeretetedet felém is. Most annyit kérek csupán, hogy ebben a "tétlen" időszakomban Te add Nekem a békességedet Uram, mert tudom, hogy amit a kezedből adtál, azt senki el nem veheti tőlem, csak türelemre van szükségem, míg elcsitul a vihar és elesnek a gonoszok és felforgatók. Imádkozom értük is Uram, hiszen nem tudják, hogy mit cselekednek. Ámen


Hálát adok Atyám, hogy felölthettem Krisztust,
-Aki bennem él,
-Aki minden vétket elfedez,
-Aki az én pajzsom,
-a Tőle kapott fehér ruha pedig engem felékesít.
Hálát adok, hogy áldást kaptam, és áldás lehetek mások számára.
Ámen
(Szalma Józsefné)


Hálát adok Istenem hogy szolgálatodba fogadtál és tehetek valamit én is terveid véghezvitelében.Köszönjük, hogy békében tehetjük ezt, és imádkozunk azokért a testvéreinkért akik megpróbáltatásban végzik ezt a munkát. Segítsd meg őket Uram, ámen!


Hálát adok neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál. (Zsolt 118,21)

MEGSZABADULNI A BŰN ÁTKÁTÓL

  "Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet." (Róm 6:22)
 
  Az Úr azt szeretné, ha népének egészséges hite lenne, s nem tagadnák meg az üdvösség nagy ajándékát, melyet oly készséggel kínál fel nekik. Ne higgyük azt, hogy majd valamikor a jövőben nagy munka fog folyni értünk, hiszen a munka már befejeződött. A hívőt nem arra szólítják fel, hogy békéljen meg Istennel, mert ezt soha sem kell megtennie és nem is tudná megtenni. El kell fogadnia Krisztust, az ő békességét, mert Krisztussal együtt jár Isten és a békesség is. Krisztus véget vetett a bűnnek, annak nehéz átkát saját testén hordozta a fán, és megszabadította az átoktól azokat, akik hisznek benne, mint személyes Megváltójukban. Ő véget vet annak, hogy a szívet a bűn hatalma irányítsa, s így a hívő élete és jelleme Krisztus igaz jelleméről tehet bizonyságot.
  Jézus elküldi Szentlelkét azoknak, akik kérik tőle; mert szükséges, hogy minden hívő megszabaduljon a szennytől éppúgy, mint a törvény átkától és kárhoztatásától. A Szentlélek munkája és az igazság megszentelő ereje által a hívő alkalmassá válik a mennyek országára, mert Krisztus és az ő igazsága munkálkodik bennük és rajtuk. E nélkül egyetlen léleknek sincs joga a mennyhez. Nem tudnánk élvezni a mennyországot, ha nem készülnénk fel annak szent légkörére a Lélek befolyása és Krisztus igazsága által.
  Annak érdekében, hogy a menny polgárai lehessünk, be kell töltenünk a törvény követelményeit: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." (Lk 10:27) Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha hitben megragadjuk Krisztus igazságát. Krisztust szemlélve élő és ható elvek töltik be szívünket, a Szentlélek végzi munkáját, s a hívő fejlődhet a kegyelemben, az erőben s jellemében. Átalakul Krisztus képmására, míg lelki fejlődése eléri a Krisztus Jézusban való érett férfiúság mértékét. Így vet véget Krisztus a bűn átkának, és szabadítja meg a hívő lelket annak befolyásától és hatásától. (Selected Messages, 1. kötet, 394-395. oldal)

Érzelmi bezárkózás

„Jerikó gondosan bezárkózott…” (Józsué 6:1 katolikus fordítás)
A Biblia ezt mondja: „Jerikó pedig be- és elzárkózott… se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki” (Józsué 6:1 Károli). Hallottál már valaha a „Jerikó szindrómáról”?
Azt nevezik így, amikor érzelmileg teljes bezárulsz. Félsz attól, hogy közeledj mások felé, vagy hogy bárkit is közel engedj. Falat építettél, így többé nem tudnak bántani. Vigyázz, mert ez a fal be is börtönözhet téged, és mindenki mást az életedben. Házasodhatsz Jerikóban, kimondhatod az esküt, viselheted a ruhát, felhúzhatod a gyűrűt, elmehetsz nászútra, de még mindig ott magasodnak a falak. Így talán arra gondolsz: „Ha elhagy, akkor sincs nagy baj. Van egy bankszámlám, amiről nem tud. Van egy tartalék tervem arra az esetre, ha ez nem működne.” Jézus azt mondta: „a férfi… összekapcsolódik feleségével” (Máté 19:5 NLT). De hogyan tudnál összekapcsolódni, ha nem vagy elérhető a keserűség, félelem és bizalmatlanság fala miatt? „A szeretet… türelmes… nem rója fel a rosszat… A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:4-8) A szeretet nem fog működni, ha aszerint a filozófia szerint élsz: „Keresd a legjobbat, de számíts a legrosszabbra”. Itt az ideje egy ördögűzésnek! Ki kell űznötök a múlt kísérteteit, ha szeretnétek, hogy legalább valami reménye legyen az igazi közös jövőtöknek. Megbocsátani, amikor mélyen megbántottak, az egyik legnehezebb dolog, de meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a neheztelés többé már nem uralkodik rajtad.
Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Máté 18:21-22). Ne emlegesd fel többé a múltat, hanem add az Úrnak! Ő a falak lebontója, a kommunikáció helyreállítója, a tisztelet felépítője és a megtört szívek és megtört kapcsolatok gyógyítója.
Ha engeded, Ő segíteni fog, hogy újra élj, és újra szeress.