2017. október 24., kedd

Csendességért.

A mai nap imádsága:
Uram! Vedd el békétlenségemet, s add szívembe szereteted nyugalmát! Ámen.

   

Csak Istennél csendesül el a lelkem, tőle kapok segítséget.
Zsolt 62,2

Életünk folyamán számtalan igazságtalanság, emberi és "Isten-adtának hitt" korbácsolja lelkünk nyugalmát. A felülről, a Világosság Atyától kapott kereszteket mindig könnyebben viseljük, mert ahhoz erőt is kapunk. Ha úgy érezzük is, hogy ezt azért "mégsem érdemeltük meg", bizonyossággal tudjuk: akit Isten szeret, azt vesszőjével is "jutalmazza". Egészen másképp látjuk azonban azokat az igákat, melyeket mások akasztanak nyakunkba.

Az emberi önzés határtalan, olyan az, mint a rákos daganat. Nincs "határtudata", s csak egy törvény hajtja: terjeszkedni, terjeszkedni. Igaz, ez idővel önmaga létének akadályává válik, de másképpen nem tud tenni, hiszen nem egészséges sejtek ők, hanem rákosak. Az emberi önzés minden közösségben ott van. A legkisebb párkapcsolatiban éppenúgy, mint a nagypolitikaiban. Naponta bomlanak fel sírigtartónak álmodott házaságok, mert nem képesek a felek egymás és önmaguk önzését kezelni. Naponta történnek deliktumok közvetlen környezetünkben éppenúgy, mint távoli földrészeken, melyeket mind-mind az önzés táplálja. Nem csoda, ha elszomorodunk vagy szeretetünk lendületét veszíti...

Hol a segítség, mi a megoldás? Egyetlen pontban találkozik az emberi reménység, s az isteni segítség: a megváltásban. A Nagy Korrekció, amiben kiegyenlítődik az ember által felhalmozott vétek, mulasztás és bűn és az Isten mentő szeretete. Megváltani az ember a világot soha nem tudja, mert soha nem "lesz olyan mint az Isten" (eritis sicut Deus) - bár a kígyó ravaszsága ma is szedi áldozatait a kísértések változatos formáiban. Az igazi megoldás mindig az Isten maga, aki a békesség "garanciája". Nélküle nincs harmóniánk, nincs megnyugvásunk, csakis békétlenség a másikkal, a világgal, önmagunkkal.


Hívás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy hívásodat meghalják, s mindannyian a Közeledben élhessünk! Ámen



Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
Mt 9,13

"Bűnös, gyarló emberek vagyunk!" - sokszor hallhattuk már ezt a kijelentést. Valljuk meg őszintén, akadtak helyzetek, amikor úgy éreztük, mi azért nem tartozunk közéjük. S tényleg... Miért is lennénk ugyanolyan "bűnösök", mint a kereszten függő latrok, amikor mi normális életet élünk?! Nos, Jézus világosan megmondja: "Nem az igazakat hívogatja, hanem a bűnösöket" Máshol pedig így fogalmaz: "Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek!" No, akkor felsóhajthatunk, hiszen "minden(!) rendben van"... vagy mégsem?

Annyi bizonyos, hogy amikor Jézus hívogat, akkor mindenkit hív, de hívása nyilvánvalóan nem azoknak szól, akik már körülötte/Őnála vannak, hanem azoknak, akik még messze távolban küszködnek önmagukkal, világgal s a JóIstennel. Sajnos sokszor megtörténik, hogy "kaptafásan" gondolkodnak komoly hívő emberek is, s úgy hiszik az ÚRIsten is "széria-megoldásokat" gyárt teremtményeinek... Ha mégis így lenne, akkor nem lennénk különfélék, elveszítenénk egyediségünket, s mindenre bólogató, gondolkodásmentes "klón-keresztények" lennénk... Úgy látszik, még mindig nem jöttünk rá, hogy a Teremtő Isten a diverzitás Istene! Sajnos mi emberek - talán csak azért mert szeretnénk olyanok lenni mint az Isten - mindenhatóságra való törekvésünkben görcsösen uniformizálunk, s szíves látjuk a színest is fekete fehérben...

Ha a generációk mindig mindent elölről kezdenének, akkor sosem fejlődhetnénk, jutnánk előbbre, s nem emelődhetne, javulhatna az embervilág egy kicsit se. Márpedig Isten törvénye az, hogy az áldás ezerszeresen átíveljen apákról a fiakra, s hogy néhány nemzedéken keresztül emlékeztesse az utódokat az elődök bűneire. Ez azt jelenti, hogy nem kell mindenkinek a disznók vályújáig süllyedni, hogy felismerjék van nekik egy Mennyei Atyjuk is! Vagyis: a hívő, az ÚRnak elkötelezett szülők, értékcentrikus/értékteremtő életvezetésükön keresztül igenis gyermekeik elé élhetik a Krisztus szeretetét.

Sokan vélik, hogy a tradíció az "kevés" - ennél több kell -, de az ilyenek a gyökereiket tagadják meg. Ha a tradíció csak azt jelenti, hogy kínos precizitással őrzik, a hamut, akkor az persze nem más, mint képmutatás, farizeusság, de ha a hagyomány a láng továbbadásában nyilvánul meg, akkor az Isten akaratának betöltése, azaz "egészséges" magatartás...


Láthatatlan világ...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Engedd átélnem szereteted végtelen irgalmát, hogy tudjam szeretni teremtett világodat! Add, hogya annak minden javát, amiben részesülhetek naponta, ne magam és mások ellen használjam fel, hanem a Te akaratod szerint éljek vele, embertársaim hasznára, a Te nagyobb dicsőségedre! Ámen

Nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva rendelt a mi dicsőségünkre.
1 Kor 2,6-7

Az evangélium egyáltalán nem magától értetődő, logikus történet. Ha ember találta volna ki, sokkal könnyebben elfogadhatóbb, nyilvánvalóbb lenne ? de nem az. Felfogásához kinyilatkoztatásra van szükségünk, hogy maga Isten leplezze előttünk le azt, amit tett. Az időben megtörtént kinyilatkoztatás azonban még kevés az embernek, mindenki személyesen akar megbizonyosodni a dolgok igazáról.

Pál jól tudja, hogy gondolati sémák fogságában él az ember. Ezért a zsidónak zsidó, s a görögnek görög. Gyarlóak vagyunk, ezért nem elég nekünk Isten jó hírének könyvekbe zárt evangéliumi tudósítása, előszóval, az adott korban, hitelesen hirdetni is kell. Istennek ugyanis úgy volt tetszésére, hogy emberi közreműködés által történjék meg a bizonyosság csodája, újra és újra, nemzedékről nemzedékre.

S mit értsünk titkos bölcsességen? Talán azt, hogy a kereszténység is ugyanazt propagálja, mint az összes többi ezoterikus próbálkozás legyen az kabbalából származó önismereti tudás vagy éppen fényadásos new-age protokoll? Nem. Az evangélium egészen mást jelent, mint amit a gnoszticizmus vagy az ezotéria nyújtani tud. Az evangélium nem más, mint az Istenadta Élet megélése a mindennapokban: Nem rettegésben telő napok, hogy Isten mikor csap le ránk bűnösökre, nemis megbolydult elképzelés - ahogyan nemrég olvastam valaki internetes "magyarázatában": Jézus Krisztus angyalainak seregeivel harcol értünk... Nyomorult eltorzult agyak militarista elképzelése az Isten hatalmáról! (Szánalmas látni, ahogyan sok - egyébként bizonyára jóravaló ember - torz vallásosságával megkeseríti a maga és környezete életét.) Az evangélium felszabadító erejéből az ilyen "testvérek" nem sokat tapasztaltak, de a kicsinyesség, a megromlott gondolkodás sötét kútjából sokat merítettek... Persze sok ember számára sokkal elfogadhatóbb, hogy itt a földön értünk küzd az Isten. Annyi igaz ebből, hogy Isten küszködik, de nem valamilyen hatalom ellen, hanem Velünk. Sokan ugyanis következetlenségükből, a diszciplína hiányából fakadó sikertelenségüket a sátáni erőknek "tudják be". Önáltatva hangsúlyozzák, hogy ők bizony mindent megtettek, de a gonosz erők erősebbek voltak... (Ha a gonosz erőn a lustaságot, a nemtörődömséget, az áldozatvállalás hiányát kell érteni, akkor egyetérthetünk velük - egyébként nem.

Isten azért Isten, mert végtelen a hatalma. Nem korlátozza Őt senki és semmi. Ha Ő egszer azt mondja: "bevégeztetett", akkor ahhoz nincs mit hozzátoldani, nem lehet magyarázkodni, hogy de azért még... Ha Ő azt mondja "bűneid megbocsájtattak", akkor az teljes bűnbocsánatot jelent, s nem időszakosat. Könyörögni nem azért kell, hogy győzedelmeskedjen az Ő ereje a Sátánnal szemben, mert Akinek hatalma van az univerzum, az egész világmindenség teremtésére, Annak nem lehetnek jelentékeny ellenfelei saját teremtményei... Mi tehát a titkos bölcsesség? A Krisztusban való kiemelkedés ebből az anyagvilágból, hogy az Isten egyetemes szeretetének erőterében végre megértsük: Kicsoda az Isten, s mit jelent az, hogy mi emberek vagyunk.


Testünk-lelkünk, hitünk-életünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Tégy engem bölccsé, hogy félelmedben és tisztelettel éljem véges napjaimat! Add, hogy el ne bukjam önzésem miatt gyakrabban, mint kellene, s növelj engem minden értelmet meghaladó szeretetedre! Ámen.

Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk,
távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban.
2 Kor 5,6-7

Ép testben ép lélek... Ki ne ismerné az ősi görög mondást? Mozgásszegény életünkben mindannyiunknak vannak legalább emlékei arról az örömről, amit a sporttal, kirándulással felfrissített testünk átélt. A fiatalság, az ifjúság örömének egyik fontos része az intenzív mozgás. Sajnos a sport is üzletté vált, s erősen fogyatkozik is belőlőle az öröm - és így marad az egyre kemyényebb, az eredménynek vasszigorral alárendelt iszonyatosan kemény munka... A sikerért aztán mindent megtesznek - hivatalosan és illegálisan is -, doppingbotrányoktól visszhangos a média. Ugyanakkor anti-fitness "példaképek" - anorexiás modellek, pop-zenekarok láthatóan városi mozgásszegény kultúrában élő tizenéves csontvékony fiúcskái torzítják az ifjúság egészséges testképét. Nos nem is volt még soha ennyi önbizalom-hiányos, önértékelési zavaros fiatal, mint manapság... Menekülnek is "rendesen" alkoholba, kábítószerekbe...

A középkori egyház közvetítette hamis "testkép" - ti. hogy a lélek foglya a bűnös testnek - alaposan elferdítette a keresztény világ test-látását. De mi ez ahhoz a csapáshoz képest, amit a huszadik század fogyasztói kultúrája véghezvitt? A fejlett ipari társadalomban, az ún. jóléti államokban lassan alig találunk normális testsúlyú embert... Pedig a"karbantartott" test nemcsak esztétikai szépséget képvisel, hanem egyben az egészséges élet alapja is. Számtalan irányzat, iskola ígéri meg, ha ezt vagy azt a módszert követed, akkor a siker kikerülhetetlen... Ugyanakkor mit érnek a kidolgozott, feszülő izmok, ha a lélek belül csökevényes vagy romokban hever?

Pál apostol kijelentése "testben lakunk, távol lakunk az ÚRtól elsősorban azt jelenti, hogy a test teremtett tökéletessége ellenére nem teljesen tökéletes, hiánnyal küzd. Hiány oka a teremtmény végessége, ami nem képes befogadni Végtelent. S ha jól megnézzük, tudása, melyre oly büszke, még akaratánál is behatároltabb. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy mivel Istent megismerték, találkoztak Vele lélekben, ettől tökéletessé is váltak. (Számos őrült szekta - ez minden vallásban akad!!! - jelesül mutatja ezt.) A formálódás, mely egész életünkön át tart, Istennél fejeződik csak be. Ez azonban mégsem tölti el keserűséggel a krisztuskövetőket, ellenkezőleg, örömet lelnek benne: Oly sok mindenre akar megtanítani minket Isten! Száz élet is kevés lenne csak rácsodálkozni a töredékére annak, amit az Örökkévaló a Mindenségbe beléplántált!

Ehhez a fantasztikus életprogramhoz adja ajándékul a hitet, mely a látásnál annyival több, hogy az emberi lét horizontján is túllát, s ezért az ilyen ember képes megcselekedni már itt e földön olyan dolgokat, amire más képtelen - önfeláldozóan szeret, olykor még ellenséget is...


Végítélet...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy azzal foglalkozzam, ami Neked kedves, nekem üdvös, felebarátaimnak pedig hasznos, s mindig a békességet és a szeretet kiteljesedését szolgálja! Ámen

Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Jn 6,39

Az ismeretlennek különleges vonzása van... Az ismeretlen megismerésének lehetőségéért az ember évezredek óta felvállalja a veszélyt, sőt nemegyszer kockáztatja, még az életét is! Vannak azonban olyan rejtett dolgok, amikről nagyon keveset tudunk, és vannak olyan dolgok, melyek jóllehet a valóság elengedhetetlen részei, de ezekről még azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk őket...

Az egyik ilyen izgalmas kérdés - hitünk egyik lényeges része - a feltámadás "problematikája". Okos teológusok, művelt laikusok, magukat még okosabbnak és jólinformáltnak vélő, önjelölt igemagyarázók keresték-kutatták a választ hosszú évszázadokon át arra, amiről csak sejtéseink vannak: Hogyan is történik a feltámadás, s az utolsó ítélet, és a végső számadás? A Jelenések könyvének szimbólumokra épített zseniális rendszere hamar "más tudatállapotba" emeli a könyv olvasóját, hogy bepillantást nyerhessen a végidős történésekbe. Egyesek az Újszövetség zárókönyvére, az utolsó idők isteni forgatókönyveként tekintenek, megint mások az apokaliptikus irodalom egyik gyöngyszemére, mely olyan kérdéseket fel, melyek egyszer - legkésőbb az élet végén - mindenkit foglalkoztatnak: Mi lesz/van a halál(om) után? Mi lesz akkor, ha már nem lesz értelme a nyelvtani igeidőknek, mert nem lesz idő, mert lepergett a teremtés isteni homokóráján az utolsó homokszem is?

Az elképzelések mindig a korszellemet tükrözik. Míg a középkorban a járványok, a betegségek, a csatákban, háborúkban szinte folyamatosan jelenlévő borzalmas szenvedések határozták meg az időkvégi elképzeléseket, eladdig a huszadik század bürokratikus világa - tényleg a társadalom háromnegyede íróasztal mögött ül, s irányítja/irányítaná(?)/kontrollálja a társadalom egynegyedét, akik valóban termelnek, értéket állítanak elő -, azt a víziót indukálja, hogy a mennyei hivatalnokok (értsd: angyalok) az Isten adminisztrátoraként/ellenőreiként átvizsgálják, s elszámoltatják az eléjük került emberlelkeket... s aztán jön a leszámolás, a "sírás és fogcsikorgatás" örökös valósága.

Jézus példázataiban nem bonyolódik az isteni "hogyan?" izgalmas részleteibe, a fontos és lényeges: Isten cselekszik, az Isten azt akarja, hogy semmi el ne vesszék... Nyilvánvaló, hogy semmi nem tűnik el nyomtalanul ebben a téridős világunkban, hiszen az anyagból energia lesz - s ez érvényes elméletileg visszafelé is -, de Isten akarata az, hogy senki ne zárja ki magát a Vele való közösségből, hogy minden teremtmény eljusson a Teremtőjének meg-/felismerésére, s megtalálja létének mélyebb értelmét, s ezzel együtt élete harmóniáját.
GYŐZELEM AZ ELLENSÉG FÖLÖTT

„Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára…” (Zsoltárok 23:5)

A pásztornak, hogy megvédhesse juhait, állandóan lesben kell állnia, hogy ha kell, lecsaphasson egy kis barna kígyóra, a viperára, amely az üregekből előbukkanva megmarja és megöli a juhot. Ezt tette értünk az Úr is! Elbánt a Sátánnal, az ősi kígyóval, és asztalt terített számunkra ellenségeink szeme láttára. Azt tette értünk, amit Péterért is megtett a tagadás csúfos fejezete után: újra közösségbe hívott magával. Harmadnapon, amikor Jézus feltámadt, az angyal így szólt: „menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába…” (Márk 16:7). Jézus egyedül azt az embert emelte ki név szerint, aki a legnagyobb kudarc volt. Amikor Péter azon a reggelen elért a tó partjára, kimerülten és legyőzötten, a tűz égett, az étel elő volt készítve, és Jézus ezt mondta: „Gyere, és egyél!...” (János 21:12 KJV) Te is csúfosan elbuktál? Jézus téged is hív, hogy gyere, táplálkozz, gyógyulj meg, és állj helye a vele való közösségben. Van azonban valami, ami óvatosságra int: Péter nem gondolta volna, hogy el fog bukni, mégis megtörtént. Veled is megtörténhet. Szent Ágoston mondta: „Az ördög láncos kutya. Nem tud ártani nekünk, ha távol tartjuk magunkat, ahol nem tud elérni, de ha egyszer belépünk a körébe, újra kitesszük magunkat a sérülésnek és ártalomnak”. Te nem vagy ellenfél az ellenség számára – játszi könnyedséggel legyőz. Isten azonban olyan haditervet adott nekünk, amivel el tudunk bánni vele: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7 Károli).


Győzni fogsz, ha nem adod fel!


„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1János 5:4)

A Biblia egy „Dávid és Góliát” könyv. Tele van olyan átlagemberek történeteivel, akiknek a hite nagy nehézségeket győzött le, és hatással volt a körülöttük lévő világra. Ezért írja János apostol: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Ha még nem hallottál Irwin Rosenbergről, hadd álljon itt az ő lelkesítő története. Altiszt volt a haditengerészetnél, de leszerelték, amikor rákot diagnosztizáltak nála. Akkoriban ez volt a szokásos eljárás a katonaságnál. Ő azonban eltökélte, hogy visszaszerzi az egészségét és a munkáját is. Volt egy időszak, amikor már csak két hetet adtak neki az orvosok. De hit által és makacs eltökéltséggel végül meg tudta fékezni a rákot. Ezután arra összpontosította figyelmét, hogy újra tengerésztiszt legyen. De azt tapasztalta, hogy a haditengerészet szabályzata megtiltja azok reaktiválását, akiket rákbetegség miatt szereltek le. Körülötte mindenki azt mondta: „Add fel, úgyis lehetetlen. Kongresszusi határozat kellene ahhoz, hogy visszahelyezzenek.” Ez a tanács ötletet adott neki – és nekivágott, hogy elérje, hogy a törvényhozó testület megalkossa az új törvényt. Évekig várt, petíciókat adott be, bújta a paragrafusokat és harcolt a bürokráciával, míg végül Truman elnök aláírta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette, hogy Irwin Rosenberg újra szolgálatra jelentkezhessen a haditengerészetnél – sőt végül eljusson oda, hogy az Egyesült Államok Hetedik Flottájának ellentengernagya lehessen! A költő ezt írta: „Soha nem tudod megmondani, milyen közel jársz, lehet, hogy egészen közel vagy, pedig távolinak tűnik; tarts ki a harcban, amikor a legnagyobb a csapás – amikor a dolgok legrosszabbnak tűnnek, akkor nem szabad feladnod!”





Milyen a kedved?

„A vidám szív a legjobb orvosság.” (Példabeszédek 17:22)


Jeanne Calmont, aki még a telefon és az Eiffel-torony előtt született, 122 évesen halt meg, túlélve 27 francia elnököt, és bekerült a Guiness rekordok könyvébe, mint a legidősebb nő a világon. Amikor hosszú életének a titkáról faggatták, így válaszolt: „a nevetés”! Az orvostudomány bizonyítja, hogy a nevetés erősíti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást, és hatástalanítja a depresszió okozta tunyaságot. A Bibliának igaza van: „a vidám szív a legjobb orvosság”.

A Szentírásban a bor az örömet jelképezi, és Krisztus első csodája az volt, hogy a vizet borrá változtatta –méghozzá a legjobbá, amit valaha is kóstoltak. Jézus öröm-adó! Akkor hogy lehet az, hogy nem mutatunk belőle többet? Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (János 15:11). Hogy lehet az, hogy azt mondod, a bűneid meg vannak bocsátva, Isten vezet és véd téged, és ha meghalsz, a mennybe jutsz, de mégis úgy nézel ki, mint egy savanyú uborka? Pálnak olyan nagy volt az öröme, hogy a börtönőreit megnyerte Krisztusnak, és gyülekezet sarjadt ki a római császár udvarában (ld. Filippi 4:22). Az emberekre sokkal jobban hat a viselkedésed, mint a teológiád. Amikor a nehéz időkben is örülni látnak, azon tűnődnek, hogy mi a titkod. Azt gondolják: „Bármi is az, nekem is szükségem van rá”, és fogékonyabbá lesznek az igazságra. Az a boldogság, amit ez a világ kínál, csak a körülményekre adott válaszreakció, de az öröm egy döntés, amely föléjük emel téged. A Biblia azt mondja: „az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehémiás 8:10 Károli). Az öröm az az üzemanyag, amivel működünk, és Isten a forrása. Tehát, milyen a kedved?






TÁMADÁSBA LENDÜLŐ HIT

„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róma 1:17)

Isten azt akarja, hogy továbblépj a túlélés magatartásból az irányítás és uralkodás szintjére – a „csak elélek valahogy”Állapotából oda, ahol valóban hiszel Benne, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20). Isten nem azt várja tőled, hogy megbirkózz az ördöggel, azt mondta, hogy állj ellen neki, és el fog futni tőled (ld. Jakab 4:7). A görög szó, amit itt a Biblia a futásra használ, azt jelenti: „rettegve elmenekül”. Képzeld el, hogy reggel, amikor a felébredsz, az ördög ezt mondj: „Segítség, újra ébren van!” Pál azt írja: „helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:27). A Sátánnak nincs helye az életedben, hacsak te nem adsz neki helyet! Az a célja, hogy elválasszon hitedtől, mert a hit kedves Isten szemében (ld. Zsidók 11:6). A hit tesz győzedelmessé (ld. 1János 5:4). A hit által nyersz választ imáidra. „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Ha tényleg hiszed ezt, akkor cselekedj is eszerint! A Biblia azt mondja: „Harcold meg a hit nemes harcát…” (1Timóteus 6:12), ezek szerint a hitnek vannak ellenségei. A hit egyik legnagyobb ellensége az, ha nem ismerjük Isten Igéjét. „Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek…” (Hóseás 4:6). Az orvostudomány azt tanítja, hogy bármennyire is ki vagy téve egy betegségnek, mégsem kapod el, ha be vagy oltva ellene. Ehhez hasonló módon a vallásosság beolthat az igazi hit ellen. A negatív hozzáállású emberek is ugyanezt érhetik el. Azt kérded: „Hogyan erősíthetem meg a hitemet?” A Biblia azt mondja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Élj tehát Isten Igéjében!
A Földön töltött életünk próba


"...elhagyta az Isten <Ezékiás királyt>, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében." 2Krónika 32:31.

Isten téged is meg fog próbálni a még előtted álló, elhívásod szempontjából lényeges következő tíz év után. Ez idő alatt munkálkodni fog benned, hogy növekedj hitben, engedelmességben, szeretetben. Munkálkodni fog a jellemeden és azon, hogy, feddhetetlen és hűséges ember legyél.

Az olyan kifejezések mint megpróbáltatás, kísértés, csiszolás és próba több mint kétszáz alkalommal jelennek meg a Bibliában. Isten megpróbálta Ábrahámot, arra kérte, hogy áldozza fel fiát, Izsákot. Isten próba elé állította Jákobot is, amikor extra éveket kellett dolgoznia Lábánnál, hogy elnyerje Ráchel kezét. Ádám és Éva megbuktak az édenkerti próbán, de Dávid is sokszor elbukott. A Biblia azonban azt is megmutatja, hogy sok más ember viszont nehéz próbákon is átment. Ott van például József, Rúth, Eszter és Dániel.

A jellem a megpróbáltatásokon keresztül fejlődik, és a megpróbáltatások során mutatkozik meg. Az élet minden perce egy-egy ilyen próba, folyamatosan megpróbáltatunk. Isten folyamatosan figyeli, hogyan reagálsz emberekre, problémákra, sikerekre, konfliktusokra, betegségre, csalódásokra és még az időjárásra is! A legkisebb mozdulatodra is odafigyel. Azt is figyeli, ahogy kinyitod az ajtót másoknak, felveszed a szemetet, vagy ha udvariasan viselkedsz egy ügyintézővel vagy felszolgálóval.

Nem tudhatjuk, hogy Isten milyen próbák elé állít, de megsejthetünk néhányat, a Biblia szavai alapján. Biztos, hogy megpróbáltatások érnek bennünket amikor nagy változások történnek körülöttünk, amikor ígéretek beteljesedésére várunk, amikor megoldhatatlannak tűnő problémákba ütközünk. Akkor is, amikor nem kapunk választ az imáinkra, amikor meg nem érdemelt kritikát kapunk, de még az éretelmetlen tragédiákon keresztül is próbák érnek bennünket. Én személy szerint azt tapasztaltam, hogy Isten a problémákon keresztül próbálja meg a hitemet. Isten megvizsgálja a bennem élő reményt is, azáltal ahogy a javaimat felhasználom. A szeretetemet pedig embereken keresztül próbálja meg leginkább.

Az egyik fontos teszt pedig az, hogyan teszel, hogyan élsz meg olyan időszakokat, amikor nem érzed Isten jelenlétét az életedben. Isten bizonyos időkben szándékosan húzódik vissza, és ekkor valóban nem érezzük a közelségét. Ezékiás király is megtapasztalta ezt. A Biblia azt mondja, "...elhagyta az Isten <Ezékiás királyt>, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében." (2Krónika 32:31.)
Ezékiás szoros közösségben élt Istennel. Azonban Isten azért, hogy megvizsgálja és felfedje Ezékiás jellemét, magára hagyta élete egy kritikus, válságos pontján. Ezzel Isten Ezékiás egy gyengeségére akart rámutatni, és fel akarta készíteni arra, hogy nagyobb felelősséget adhasson neki.

Amikor felismered azt, hogy az életed valójában egy próba, rá fogsz döbbeni arra, hogy semmi sem jelentéktelen, ami az életedben történik. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő esetek is fontos mérföldkövek a jellemfejlődésedben. Minden nap fontos, minden másodperc lehetőség arra, hogy erősödjön a jellemed, lehetőség, hogy kimutasd a szeretetedet, és lehetőség, hogy Istennek rendeld alá magad.

A jó hír az, hogy Isten azt szeretné, hogy sikerrel vedd az élet próbáit. Ez azt is jelenti, hogy nem engedi, hogy a próbák nagyobbak legyenek, mint az irántad való kegyelme a próbák során. (I.Kor 10,13.)


Isten megáldja, amikor a legjobbat adod magadból


"Szolgák, tegyétek, amit földi gazdátok kér tőletek. Ne csak a szükséges minimumot teljesítsétek, hanem a legjobbat adjátok, amire képesek vagytok." (Kolossé 3:22, MSG fordítás)

Ha azt szeretnéd, hogy Isten megáldja a munkádat, felül kell múlnod azt, amit elvárnak tőled. Mindegy, mi a munkád, lehetsz teherautó-sofőr, ügyvéd, szakács, vagy tanár: tegyél többet a minimumnál! Ne elégedj meg a szükségessel.

Isten azt várja tőled, hogy felülemelkedj az átlagon és felülmúld azt, amit elvárnak tőled. A mai igeversünk is arra szólít fel, hogy múljuk felül a főnökünk vagy a vásárlóink által támasztott elvárásokat. Ez az a jó munka, amit Isten megáld.

A középszerűség kultúrájában élünk. Hányszor panaszkodunk igénytelen kivitelezésről, rossz kiszolgálásról vagy közepes minőségről? Az amerikaiak régen még büszkék voltak a kezük munkájára, manapság azonban már csak a túlélésre hajtanak. Ma már a legtöbb ember csak igyekszik kitölteni a munkaidőt, teljesíti az elvárt minimumot, és ahol lehet, lerövidíti az utat, hogy minél kevesebb erőfeszítéssel jusson el az eredményhez.

Ez a rossz hír. A jó hír viszont az, hogy ezáltal nagyon könnyűvé válik kitűnni a munkahelyen. Bármikor, amikor büszkén vállalod a munkát és többet fektetsz bele, mint amennyit elvárnának tőled, ki fogsz tűnni a tömegből.

A másik okunk arra, hogy jeleskedjünk a munkánkban az, hogy mi Jézus Krisztust képviseljük. Jézus pedig ezt mondta: "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre." (Máté 5:41) Múld felül azt, amit elvárnak tőled, és figyeld, ahogy Isten megáldja az erőfeszítésedet!

Beszéljünk róla!

* Milyen eredményeket tudsz felmutatni, amikor a munkádban a szükséges minimum a mércéd?
* Mit gondolsz, a kollégáid hogyan jellemeznék a munkamorálodat?


Nem érted? Bízz Istenben


"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet" Péld. 3,5-6

Lehetséges, hogy most úgy érzed, egy zsákutcában vagy -anyagilag, érzelmileg, kapcsolatilag- de ha bízol Istenben és hitben tovább mész, még akkor is, ha nem látod merre, Isten fogja kikövezni az utat számodra.

Ahogy haladsz előre az úton, amit Isten rakott le eléd, egyre jobban meg fogod érteni azt. De a megértés nem feltétele annak, hogy elindulj ezen az úton. A Példabeszédek 4,18 ezt mondja: "Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig."

Egy nap ott fogsz állni az örökkévalóság fényében és látni a teljes képet. Látni fogod Isten célját azon az úton, amit Isten külön neked választott.

Addig is cselekedjünk úgy, ahogy a Példabeszédek 3 mondja: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet".

Legyél türelmes. Isten tudja, hogy mit csinál. Isten tudja, hogy mi a legjobb számodra. Ő látja a végcélt. Te nem. Mindazok a problémák, szívfájdalmak, nehézségek és késlekedések - azok a dolgok amik miatt azt kérdezed "miért?" - egy nap mind világosak lesznek Isten szeretetének a fényében.

De addig, tanuljunk meg bízni Istenben!