2017. december 29., péntek

A DIADALMAS EGYHÁZ
       
  "Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható." (Jel 1:7-8)
 
  Istennek az a módszere, hogy a jelentéktelen dolgok napjait teszi az igazság és az igazságosság győzelmének kezdetévé. Ezért senkit se lelkesítsenek a kezdeti sikerek és ne csüggesszenek el a látszólagos gyengeségek. Isten jelenti népének a gazdagságot, a teljességet és az erőt. Népével kapcsolatos szándékai erősek és megingathatatlanok, mint az örök hegyek.
  Emlékezzünk arra, hogy az emberi erő nem alapíthatta meg Isten egyházát, de le sem rombolhatja azt. Korszakról korszakra a Szentlélek nyújtja az élet túláradó kútforrását... Győzelem vár mindazokra, akik szabályszerűen és Isten parancsaival összhangban küzdenek. Ők minden ellenállást le fognak győzni. Amint minden ellenséggel megküzdve előreviszik Isten művét, szent angyalok fognak őrködni felettük.
  Krisztus arra kötelezte el magát, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik csatlakoznak az ő seregéhez, hogy együttműködjenek vele a látható és láthatatlan ellenség elleni harcban. Ő megígérte, hogy vele együtt örökösei lehetnek az örökkévaló dolgoknak, s hogy királyokként és papokként uralkodhatnak Isten színe előtt. Akik ebben az életben hajlandóak osztozni a Megváltóval az alázatban, azok osztozni fognak az Ő dicsőségében is. Akik az Isten népével való együttnyomorgást választják a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűsége helyett, azok helyet kapnak Krisztus mellett a trónon.
  Kapaszkodj erősen az élet Igéjébe! Az ellenállás viharát saját dühe fogja elemészteni. A zaj elcsitul. Végezd a Mester munkáját bátran és derűsen! Mennyei Atyánk, aki szelíd együttérzéssel figyeli választottait, megáld minden erőfeszítést, melyet az ő nevében tesznek. Munkája nem fog szünetelni, míg teljességre nem jut a győzelmes kiáltás közepette: "Kegyelem, kegyelem néki!" (Signs of the Times, 1900. november 14.)


Egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle.
Lukács 14,42

Uram!
Tanácstalanul kérdik sokan e történet hallatán: vajon Te a szorgalmas munka rovására előnyben részesíted-e a lusta tétlenkedést? Műkérdés ez! Aki tanításodat ismeri, föl sem tételezheti ezt. Azt hiszem, megérti e történet mondanivalóját az az asszony - és természetesen az a fér? is -, aki szeret téged, de akit a házimunka, a gyermekek gondja, a kenyérkereset, bevásárlás, társadalmi kötelezettség, művelődésszomj és még sok más igény kiszipolyoz, és - bár korán reggel kezd hozzá és a késő este is munkában találja még - nem jut ideje csöndes szívvel eléd telepedni és meghallgatni téged. Aki érzi: nem a munka sokasága miatt törik össze az élete, hanem széthullani akaró életét nem fogja össze a Te szavad ereje. Az ilyen ember jól tudja, mi az az "egy szükséges dolog".

Uram! 
Én boldogan megtapasztaltam, milyen erő lehet egyetlen szó a Te ajkadról, amikor szívem csügged, vagy hajszolt az életem. Azért köszönöm meg ma neked ezt a néhány pillanatot, melyben rád figyelhettem. Ez az én legjobb részem.

  

ISTEN EMBERE

"Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!" Dániel 6,5

Az idős Dánielt látjuk. Királyok jönnek, mennek, az uralkodást átveszik a perzsák és médek. Babilonnak vége, egy más birodalom jön, de Isten népe marad! Dánielt elvitték, mint ifjút, és egy életen keresztül megtartotta hitét. Mint ahogy Pál is írja: "Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam" (2Tim 4,7b). Bár az Úr velünk is véghezvihetné, hogy tisztulna, erősödne a hitünk. A világ tele van csalással, lopással. Semmi kár nem lesz ott, ahol Dániel szolgál. Dániel az igazgatókkal szemben is ugyanaz, mintha Istennek számolna. "Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek" Rm 13,1. Semmi olyan dolog nincs, ami miatt Dániel ellen okot találhatnának az igazgatók, sem a politika, sem az igazgatás vonalán. Nem mondott soha semmit a feletteseire. Vajon úgy élsz-e a világban, hogy ha okot keresnének, semmit nem találnának ellened? Dániel életvitelében még az ellenségei sem találtak hibát. Rendkívüli lélek volt benne, Isten Lelke. Dárius király szerette, becsülte, azért akarta a tiszttartók fölé helyezni. Az igazgatók féltek, hogy nem dolgozhatnak a saját zsebükre. Nem csak most van így, régen is így volt. Az igazgatóknak nem tetszett, hogy Dániel lesz mindennek a feje. Itt kezdődött a gyűlölet. Megbeszélték az igazgatók: nem találunk benne hibát. Csak a hit dolgában tudjuk őt megfogni. Aki azt mondja a Bibliára, hogy elavult, olvassa el Dániel könyvét! Mintha ma írták volna!


Kegyelmem tiétek!
    
     Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.
     Máté 3, 17.
    
     Mintha mondaná: Minden jótét kegyelmemet, ami csak szívemtől telik, néktek ajándékozom. Mert hogy ne kételkedjetek, még csak ne is kételkedhessetek, lám néktek adom, - nem Mózest, nem a prófétáik egyikét-másikát, nem is angyalt, vagy szentet, nem aranyat-ezüstöt, vagy más egyebet, hanem egyetlen szerelmes Fiamat, azaz tulajdon szívemet s vele minden kegyelmi jó igazi kútfejét. Akkora kincs ez, hogy fel sem foghatjátok! Bűnötök rettentése ellen ez legyen kegyelmem záloga. Mivel pedig a származás jogán Ő az egyetlen örökös és mindenek Ura, benne ti is gyermekeim, - örökösök lehettek. Minden a tiétek, ami övé és tőle telik.
     Krisztus nemcsak saját jussát adja nekünk, hanem mint főpapunk és püspökünk szenvedésével és halálával nekünk azt is kiérdemelte, hogy magunk is választott gyermekek s minden javában örökös örököstársai lehetünk. Tehetne-e, adhatna-e ennél többet? Kívánhatna, vagy kitaláthatna-e az emberi szív ennél jobbat és fenségesebbet?
    

          Jézus életemnek,
          Öröme szívemnek,
          Én üdvösségem!
          Jövel Uram, várlak,
          Karjaimba zárlak,
          Édes reményem!
          Istennek áldott Fia,
          Tekivüled senki nincsen,
          Szívem kit szeressen.


Mindenható Isten! Segíts, hogy egy percre rád figyelhessek, igéd megszólítottjában magamra ismerhessek!

Ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az Úr. (Jer 31,28)

Amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, vagy akár egészen összecsapnak a fejünk felett a hullámok, milyen könnyen kimondjuk: kegyetlen volt hozzám az Isten. Ilyenkor valahogy hirtelen szűk lesz a természettudományos világkép. Talán el is felejtjük az olyan magyarázatokat, hogy: eleve rossz tervet készítettem, vagy nem fordítottam kellő figyelmet a problémára, vagy nem is lett volna annyira jó, ha az történik, amit én akartam. Ezek helyett sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy Isten váratlanul lesújtott. És ebből sokszor azt a következtetést vonjuk le, hogy ezek szerint csak magamra számíthatok. Ettől kezdve jobban össze kell szorítanom a fogamat, és küzdenem a magam igazáért. De nem következetlen ez a gondolkodás? Ha elhiszem azt, hogy Istennek van hatalma arra, hogy az egész életemet felforgassa, átváltoztasson körülöttem mindent, akkor miért nem merem azt elhinni, hogy képes a reménytelen helyzetekből kiemelni? Nem szabadna elfelejtenünk azt, hogy a nehéz élethelyzetekben sokszor megsejtjük: nálunk nagyobb erő is létezik. Azt kéne már csak emellett elhinnünk, hogy Istennek ez a végtelen nagy hatalma velünk van.

Az Atya Isten nemcsak nekünk adta mindazt, amink van, és amit szemünkkel látunk, hanem napról napra meg is védi és meg is őrzi minden gonosztól és szerencsétlenségtől, elhárít minden veszedelmet és balesetet. Mindezt pedig csupa meg nem érdemelt szeretetből és jóságból teszi, olyan szerető atyaként, aki úgy gondoskodik rólunk, hogy semmi baj ne érjen minket. (Luther)

Istenem! Köszönöm neked azokat a perceket, amikor megérezhetek valamit határtalan uralmadból. Segíts, hogy ilyenkor is elhihessem, értem teszel mindent! Add, hogy bízhassam ebben az erőben. Ámen.
Tudjunk békességben megöregedni!

?Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4).

   Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik. Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek.
   Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy ?Én vagyok". Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyanifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.
   Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit. Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr: ?Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra". Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.
Emlékezz Noéra

És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszómászó állatokat és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

– 1 Mózes 6:7-8


 Az ördög egyik legmocskosabb, legártalmasabb hazugsága a következő: „Nem vagy fontos.” Soha ne hidd ezt el.

Fontos vagy! Jézus Krisztus Gyülekezetében minden újjászületett tagnak része van Isten tervében. Isten tud olyan dolgot, amit senki más nem tud úgy elvégezni, mint te. Ha nem foglalod el a helyedet, és nem teszed meg a részed, a dolgok nem fognak jól menni.

Már hallom is, mire gondolsz: „Ó Gloria, én csak egy ember vagyok.  Mi fontosat tehetek én?”

Nézd meg az 1 Mózes 6-ot, és megtalálod a kérdésre a választ. A földön olyan gonosszá váltak az emberek, hogy Isten megbánta, hogy megteremtette őket. Ki akarta irtani az egész emberiséget – de nem tette. Miért? Egyetlen ember – Noé – miatt! Egyetlen engedelmes férfi mentette meg az emberiséget.

Gondolkozz el ezen! Mi lett volna, ha Noé azt mondja: „Túl nagy a nyomás rajtam. Nem élhetek igazul Isten előtt ilyen istentelen emberek között. Úgy értem, körülöttem mindenki más úton jár. Mindenki csak gonoszat gondol a szívében. Nem tudom jobbá tenni úgysem ezt a sötét világot. Én csak egyetlen ember vagyok.”

Dicsőség Istennek, Noé nem mondta ezt. Nem gondolta magát jelentéktelennek, olyannak, akinek nem számít az élete. A Zsidókhoz írt levél szerint olyan embernek tekintette magát, akihez szólt Isten, és ő hittel engedelmeskedett Neki. Ezért ő lett az, aki megakadályozta az emberiség teljes pusztulását.

Legközelebb, amikor kísértést érzel, hogy megvond a vállad Isten utasításaira, és engedetlen legyél, legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy azt gondolod, „nem számít, mit teszek”, akkor jusson eszedbe Noé. Gondolj arra a tényre, hogy akár érted, akár nem, Isten számít arra, hogy te véghezviszed a részedet az Ő tervében. Élj úgy, hogy fontosnak tekinted magad Isten királyságában. És előbb vagy utóbb fel fogod fedezni, hogy az is vagy.

Igei olvasmány:  1 Mózes 6


?Felelt Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát... A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy, így van mindenki, aki a Lélektől született.?
(Jn. 3:3, 8)

?A keresztény élet nem a régi élet megjavításából áll. Az ember természetének teljesen át kell alakulnia! Meg kell ölni az ťénŤ-t és a bűnt! Ennek nyomán pedig új életnek kell fakadnia! Ezt az átalakulást azonban csak a Szentlélek hathatós munkája hozhatja létre.

A szél zúgása a levelek és virágok zizegésében hallható a fák ágai között, de maga a szél láthatatlan. Senki sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája is az emberi szívben. Ez a lelki folyamat éppoly kevéssé magyarázható meg, mint a szél zúgása. Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél mozgása, éppolyan láthatatlanul gyakorol állandó hatást az emberi szívre is.

Egyesek lelkében ? néha teljesen öntudatlanul ? lassan-lassan olyan benyomások keletkeznek, amelyek Krisztushoz vonzzák őket. Ezeket a tapasztalatokat a lélek rendszerint az elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy Isten igéjének hallása által nyeri. Amikor azután az isteni befolyás mind erősebb és közvetlenebb lesz, a lélek végül hirtelen és örömmel adja át magát Istennek. Sokan ezt hirtelen megtérésnek nevezik, pedig valójában Isten Lelke hosszú és türelmes munkálkodásának következménye.

A szél maga láthatatlan, de hatásai láthatók és érezhetők. Így nyilatkozik meg a Szentlélek munkája is a megtért lélek minden cselekedetében. A harag, az írigység és a civakodás helyébe szeretet, alázatosság és béke lép. A szomorúság örömre változik. Az ember tekintete pedig a menny fényességét tükrözi vissza.?

(Jézus élete, Nikodémus c. fejezetből)


Halálunk napjára vagy az Úr napjára várunk?

Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel, Uram Jézus!
(Jelenések 22, 20)

Hívo őseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejéből a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfőbb dolgot elmulasszuk. Legyen gondunk arra, hogy békességben térhessünk haza.

Még sokkal inkább kell hogy betöltse lelkünket Jézus megjelenésének várása és erre a páratlanul örvendetes napra való felkészülés. A régiek az utolsó ítéletre vártak, amit az Úr tart majd, ha eljön. Jézusnak, mint királynak és vőlegénynek a visszajövetelével kapcsolatban nemigen volt lelki látásuk. Jézus ezeréves földi királyságáról hallgattak, mert azt a rajongók nemegyszer maguk akarták megvalósítani. Az Úr napja nekik a harag és borzalom napja volt. Valóban az lesz az Úr ellenségeinek a számára és akik megvetik Őt. Akik azonban az Úr Jézushoz ragaszkodnak és menyasszonyi szeretetben összekapcsolódtak vele, azoknak ez a nap a világosság és az öröm napja lesz. Akkor érkezett el a teljes váltságuk. János apostol hallja a nagy sereg hangját, mint „sok víz zúgását és mint erős mennydörgés zengését, ezt a szózatot: Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!" (Jel 19. 6). Kezdődik a felüdülés ideje az Úrnak színétől (Csel 3, 19).

„Örüljünk és örvendezzünk, adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője!" Hazaviszi menyasszonyát az atyai házba. Tagjaival már össze volt kapcsolva, amióta eljegyezte őket és azok egész lelkükkel igent mondtak neki. De csak hitben, lélekben voltak kapcsolatban mennyei vőlegényükkel, nem látásban. És most a megromlott földi test átváltozik elmúlhatatlan szépségű, dicsőséges testté. Örökre az Úrnál lehetnek. Elérkezett az ezeréves menyegző, a nagy páskaünnep, a minden földi szenvedéstől, valamint az Istennel ellenséges világ nyomásátol való teljes megváltás (Lk 22, 18). Ne elsősorban halálunk napjára, hanem erre a nagy, dicsőséges napra, Krisztus megjelenésének napjára tekintsünk és készüljünk fel!


Mennyivel inkább

    Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle.       — Máté 7,11.
Te szülőként azt terveznéd, az lenne a célod és akaratod a gyermekeidet illetően, hogy szegénységtől sújtottan, betegen, elnyomottan, legyőzötten, lecsúszottan gürcöljék végig az életet? Nem, egész biztosan nem.
Az én öcsém csak nagy nehézségek árán tudta elvégezni az iskoláit. Apánk elhagyott minket, amikor ő még csak hat hónapos volt. A középiskolát a gazdasági válság éveiben végezte úgy, hogy a helyi pamutfonodában dolgozott esti műszakban, tizenegytől reggel hétig, közvetlenül a munka után pedig ment az iskolába.
Idővel aztán megházasodott, született egy fia, és igen sikeres üzletember lett. Azt mondta nekem, — és szerintem ez volt a hajtóerő az életében — „Én inkább hagynám meghalni a fiamat, mintsem, hogy olyan élete legyen, mint nekem volt. De mindent el fogok követni, hogy neki ne legyen olyan nehéz, mint nekem volt.” A testvérem keményen dolgozott, hogy jobb életet biztosítson a családjának, mint amiben neki része volt gyermekként. Pusztán természetes szemszögből vizsgálva is, azért tett meg mindent értük, mert szerette őket.
Jézus pedig pontosan erre gondolt, amikor azt mondta, ha az emberek tudnak jó ajándékokat adni a gyermekeiknek, mennyivel inkább ad a mi szerető mennyei Atyánk jókat azoknak, akik kérnek tőle!



SZÖKEVÉNY VAGY TANÍTVÁNY

"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).

Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait.

Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.
EGYRE JOBBAN KRISZTUSRA HASONLÍTANI


„… egyre inkább hasonlóvá válunk Hozzá.” (2Korinthus 3:18 TLB)

Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted személyiségedet, és lélektelen, értelem nélküli klónná válsz. Isten teremtette azokat a személyiségjegyeket, melyek egyedivé tesznek, így hát biztosan nem akarja lerombolni azokat. A Krisztushoz hasonlóvá válás a jellemedet formálja, nem a személyiségjegyedet. Pál azt írja: „…öltsétek fel az új embert – egy egészen új életmódot, amit Isten tervezett, egy belülről megújult életet, Isten tetszése szerinti magatartásformát, amely híven tükrözi az Ő jellemét bennetek” (Efézus 4: 22-24 TM). Valahányszor elfeledkezel arról, hogy a jellem és nem a kényelem az, ami Istennek elsőrendű fontosságú az életedben, csalódott és keserű leszel, és azon kezdesz tűnődni: „Miért történik ez velem? Miért nem tesz Isten valamit?” A bővölködő élet nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt, hogy növekedni tudunk a nehézségek közepette is. Ahogy az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egy re inkább Hozzá hasonlóvá válunk. Jól van – mondod – de hogyan történik ez meg a való életben? Döntéseink által – úgy, hogy a helyes dolgot választjuk, és bízunk abban, hogy Isten Lelke megadja nekünk az erőt, szeretet, hitet és bölcsességet ahhoz, hogy meg is tudjuk tenni. Mivel Lelke bennünk él, ezek a dolgok mind elérhetőek annak, aki kéri. De ha kéred Isten vezetését, és Ő megmondja, hogy mit tegyél, akkor engedelmeskedned kell neki. Amikor Józsué a Jordán folyónál állt, a folyó vize csak akkor húzódott vissza, mikor az első ember belépett. Az engedelmesség felszabadítja Isten erejét! Isten arra vár, hogy az Ő útmutatásai szerint cselekedj. Nem várhatsz addig, amíg képesnek érzed magad, vagy magabiztosnak, lépned kell, amikor még gyenge vagy, meg kell tenned a helyes dolgot félelmeid ellenére is. Így tudsz együttműködni a Szentlélekkel abban, hogy Krisztus jelleme kifejlődjék benned.




A lelki növekedés hasonló lehet egy maghoz, egy épülethez vagy egy gyermekhez. Mindnek szüksége van a közreműködésünkre. Ha egy magot elültetünk, öntöznünk kell, trágyáznunk kell, és védenünk kell. Egy házat nemcsak felépíteni kell, de karban is kell tartani. Ha egy gyermek megszületett, törődni kell vele, tanítani és fegyelmezni kell. Érted már a lényeget? Nos, az üdvösséget nem a mi erőfeszítésünk szerzi meg, de a növekedéshez igenis szükség van rá. Nem teheted meg, hogy csak üldögélsz, és reménykedsz, hogy valahogy majd kialakul benned a lelki érettség. Pál elmagyarázza, hogy három dologban a mi felelősségünk az, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk: 1) Döntés „… mindennek, ami ahhoz a régi életmódhoz tartozik, mennie kell! Az már teljesen romlott és rohadt. Szabadulj meg tőle!...” (Efezus 4:22 TM). Minden nap újabb döntést jelent elengedni a régi dolgokat. 2) Megújulás. „… és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2). A megváltozás görög szava a metamorfózis, ugyanezt használjuk ugyanannak a bámulatos változásnak a leírására, amikor egy hernyóból pillangó lesz. Ez csodálatos képe annak, ami akkor történik, ha imádságban töltünk időt, táplálkozunk Isten Igéjéből, és engedjük, hogy Ő irányítsa gondolatainkat. Ahogy felöltjük magunkra Krisztus jellemének szépségét, növekedni kezdünk, és új magasságok felé szárnyalunk. 3) Öltözködés: Minden nap fel kell öltöznünk Krisztus jellemét. Hogyan tehetjük ezt? Új szokások kialakításával. A jellemünk a mindennapi szokásaink összességéből adódik. Amit teszel, azzá válsz! Tehát: „… öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Efezus 4:24). Ahhoz, hogy egyre hasonlóbbá válj Krisztushoz, el kell kötelezned magad erre a három dologra.




Ahhoz, hogy minket Krisztushoz hasonlóvá tegyen, Isten fel fogja használni Igéjét, igénybe fog venni embereket és nehéz körülményeket. Isten Igéje adja nekünk azt az igazságot, amit ismernünk kell, Isten emberei adják a növekedésünkhöz szükséges támogatást, a nehéz körülmények pedig azt a környezetet, ahol meg kell mutatnunk, hogy Krisztushoz hasonlítunk. Ha alkalmazod Isten igéjét, rendszeres kapcsolatot ápolsz más hívőkkel, és megtanulsz Istenben bízni minden helyzetben, akkor egyre inkább kezdesz majd Jézusra hasonlítani. Biztosra veheted, meg fog történni! Azt mondod: 1) „Néha azon tűnődöm, elérek-e valaha is oda.” A lelki érettség sem nem automatikus, sem nem garantált. Ez fokozatos fejlődés, folyamatos előrehaladás, amely elkötelezettséget és fegyelmet kíván. Ez addig fog folytatódni, „míg eljutunk mindnyájan… a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Efezus 4:13). Még ha elakadsz vagy elbuksz is, Isten hűséges marad hozzád. Ő elkötelezte magát lelki fejlődésed folytatására, amíg te is elkötelezett vagy! 2) „Néha azon tűnődöm, hogy nem a megfelelő pályát választottam.” Mindannyiunk életében előfordul, hogy eljön a kétségek és a zavarodottság ideje. Ne aggódj emiatt! Istent jobban érdekli a jellemed, mint a karriered, mert a jellemed magaddal viszed az örökkévalóságba. A Biblia azt mondja: „…ne alkalmazkodjatok olyan jól a kultúrákhoz, hogy tökéletesen beilleszkedtek, anélkül, hogy végiggondolnátok! Összpontosítsatok inkább Istenre! Így teljesen meg fogtok változni… A körülöttünk lévő világ mindig le akar majd rántani az ő éretlen szintjére, ezzel szemben viszont Isten mindig a legjobbat hozza ki belőlünk, kifejlesztve bennünk az érettséget” (Róma 12:2 TM). Minden nap döntést kell hoznod, a világnak ellentmondó döntést, hogy arra tudj összpontosítani, hogy Jézushoz hasonlóvá válj. Ha így teszel, Isten benned élő Lelke képessé tesz arra, hogy véghezvidd.


Gyümölcstermő vagy?


„… a Lélek gyümölcse…” (Galata 5:22)

Figyelj meg három dolgot a gyümölccsel kapcsolatban: Először: a gyümölcs látható. Emlékszel, amikor az iskolában képeket kellett felmutatni, és kimondani a hozzá tartozó szót? Jakab azt írja: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet” (Jakab 2:18). Nem elég csak beszélni róla, mások előtt meg is kell élned mindennap. Másodszor: a gyümölcsök annak a fának a jellegét tükrözik, amelyen teremnek. Ha ez egy almafa, akkor almák fognak teremni rajta. Minél jobban alárendeled az életed Krisztusnak, annál jobban fogsz hasonlítani rá. Harmadszor: a gyümölcsök mindig valaki más javát szolgálják. Sosem fogsz látni olyan gyümölcsöt, amely épp önmagát majszolja, vagy azt mondja: „nem akarom, hogy leszedjenek”. A jó gyümölcs felkelti az emberek étvágyát, és érte fognak nyúlni. A Szentlélek gyümölcsöt akar teremni benned, hogy így mások belőled táplálkozhassanak. Ezzel szemben minden testi cselekedet önző. A test mindig magáról beszél: „Mindjárt megbolondulok. Boldogtalan vagyok. Neki megvan, amit én szeretnék. Ez engem idegesít.” De a Lélek gyümölcse Krisztus-központú és más emberekre irányuló. Figyeld meg, hogy az igében a gyümölcs szó egyes számban van, pedig Pál kilenc különböző fajtáját sorolja fel a lélek gyümölcsének: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás; de mind ugyanazon a fán nőnek. Ez a fa meg tud teremni mindent, amire csak szükséged van az életed bármely területén. Nem kell a Szentlélekhez menned békességért, közben valahova máshová szeretetért. Vagy a Szentlélekhez fordulni türelemért, és valaki máshoz önuralomért. Ez mind a Lélek fáján terem. Nos, akkor hát gyümölcstermő vagy?


Nincs kibúvó – meg kell dolgoznod érte!


„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)

Amikor Bill Gates-t, a Microsoft alapítóját, hihetetlen sikeréről kérdezték, a következő tíz dolgot ajánlotta minden kezdő figyelmébe. Érdemes megfontolni őket!

1) Az élet nem fair – szokj hozzá! 2) A világot nem érdekli az önbecsülésed; azt várja, hogy előbb érj el valamit, utána legyél elégedett magaddal. 3) Nem fogsz milliókat keresni rögtön az iskola befejezése után, és nem leszel rögtön alelnök mobiltelefonnal. Meg kell dolgoznod érte. 4) Azt hiszed, a tanárod túl kemény? Várd csak ki, milyen lesz a főnököd! Ő nincs véglegesítve. 5) A hamburgersütés nem alantas munka; a nagyszüleid lehetőségnek nevezték. 6) A szüleid nem voltak mindig unalmasak; attól lettek ilyenek, hogy etettek téged, kimosták a ruháidat, és kifizették a számláidat. Tehát mielőtt elrohannál, hogy megmentsd a még érintetlen területeket a szüleid generációjának „élősködőitől”, előbb próbáld meg tetvetleníteni a saját szekrényedet! 7) Lehet, hogy néhány iskola eltörölte a győztesek és vesztesek kategóriáit, de az élet nem. Van, ahol még a rossz jegyeket is eltörölték, és a jó válaszra addig várnak, ameddig csak akarod. Ennek semmi köze a valósághoz. 8) Az élet nincs szemeszterekre felosztva, és nincs nyári szünet sem. A munkáltatók nem érdekeltek abban, hogy „megtaláld önmagad”. Azzal te foglalkozz a szabadidődben! 9) A valódi emberek nem tölthetik minden idejüket a büfében, hanem dolgozniuk kell, nem úgy, mint a tévében! 10) Légy kedves a stréberekhez! Nagy az esélye annak, hogy egy nap valamelyiküknek fogsz dolgozni!

A Biblia azt mondja: „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Nincs kibúvó – meg kell dolgoznod érte!
Ajándékba kapott idő Istentől


"De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból."

Róma 13:11

Gazdálkodunk az időnkkel; pazaroljuk az időnket. Eltöltjük az időnket; időt spórolunk. Azt kívánjuk, bárcsak itt lenne az ideje; azt szeretnénk, bárcsak telne már az idő. Látjuk az időt elrepülni; úgy érezzük, hogy csak vánszorog az idő.

Órákat figyelünk és naptárakat vezetünk, megteremtve a látszatát annak, hogy valahogyan ellenőrzésünk alatt tartjuk az időt, mégis minden apró pillanat úgy folyik tovább, mint egy hatalmas folyó, mely megállíthatatlan, megzabolázhatatlan és eltéríthetetlen.

De Isten irányítja az időt. Ő alkotta az időt, és minket, teremtményeit az Ő ideje zár körbe, és az Ő szent és szerető keze irányít és vezet. A 2014-es év ajándékba kapott idő Istentől.

Hogyan használod fel?

Mit gondolsz, Isten szerint mit kell tenned a következő év 365 napjával?







Mérjük fel a bibliai tudás szintjét

Mi továbbra is őt (Jézust) hirdetjük, miközben mindenkit teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert Isten jelenlétébe vigyünk Krisztusban érett személyként.

(Kol 1:28 NCV fordítás)

Úgy hiszem, öt dologgal mérhető a szellemi érettség: ismeret, távlatok, meggyőződés, jártasság és jellem.

Az első dolog Isten Igéjének ismerete. Ahhoz, hogy felépítsünk egy tervet a szellemi növekedésünkkel kapcsolatban, két kérdést kell feltennünk: Mi az, amit az emberek már tudnak? és Mi az, amit tudniuk kell?

Egy olyan gyülekezetnek, amely elsődlegesen főleg biológiailag (pl. a tagok gyermekeinek megtérése vagy más gyülekezetekből való új tagok által) növekszik, sok olyan tagja van, akik már rendelkeznek használható bibliai tudással. De egy olyan gyülekezet, amelyiknek az a küldetése, hogy elérje az egyházhoz még nem tartozókat, az már egy egészen más történet. Ott nem bízhatsz abban, hogy a tagoknak volna bármilyen igei tudásuk. Egészen az alapoknál kell kezdeni a tanítást.

A napokban merítettünk be 63 új megtérőt, közöttük egy korábbi buddhistát, egy mormont, egy zsidó háttérből való férfit, valamint egy volt katolikus apácát. Ha hozzávesszük az régi New Age-es és a nyilvánvalóan pogány hátterű személyeket, akkor kiderül, hogy egy egészen vegyes kis gyülekezettel kell dűlőre jutni. A bibliai ismeretek hiánya majdnem általánosnak mondható a hitetlenek között. Még csak hírből sem hallottak a Szentírás legismertebb történeteiről és személyeiről.

Tom Holladay, aki éveken át vezette az Érettség csoportunkat, mesélt egyszer egy frissen megtért hívővel folytatott beszélgetéséről, aki komoly próbákkal küzdött az életében. Tom megmutatta neki Jakab első levelét, és elmagyarázta neki a próbák értelmét és célját, úgyhogy az illető elégedettnek tűnt. De ahogy kilépett Tom irodájából, így szólt: „Azt hittem, hogy a próbák a korábbi életemben elkövetett bűneim következményei." Tom felismerte, hogy ennek az embernek többre van szüksége a próbákról való magyarázatnál. Arra volt szűksége, hogy megértse az életről való bibliai látást.

Az ismerettel kapcsolatban fontos az, hogy a gyülekezet rendszeresen tanítsa a Bibliát - az Ószövetséget és Újszövetséget egyaránt - a frissen megtértek számára.

Bár a Biblia összes könyve fontos, mi a Saddleback-nél a tagoknak öt „alap”könyvet tanítunk az Igéből mielőtt bármi más tanulmányozásába kezdenének. Ez az öt könyv a következő: a Teremtés könyve, János evangéliuma, Róma levél, Efezusi levél és Jakab levele.

Beszéljünk róla:

* A te gyülekezetedben hogyan fejlesztik a bibliai ismereteket egy nyelviskolai vagy egyetemi képzéshez képest?
* Hogyan segíthetsz a gyülekezeted új tagjainak és frissen megtértjeinek abban, hogy bibliai ismereteikben növekedhessenek?






Van bálványimádás az életedben?



„Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.” Mk 4:18-19

Ahogy tegnap már beszéltünk róla, Isten többet szeretne egy kis saroknál az életünkben. Isten az egész szívünket kéri.

Jézus beszélt arról, hogy életünk annyira túlzsúfolttá válhat, hogy nem marad Isten számára hely. Azt mondja az ilyen emberekről, hogy meghallják Isten igéjét, de a világ dolgai és az értük való aggodalmaskodás megfolytja az ige csíráját – semmi nem növekedik fel belőle.

Ezért jár sok ember hétről hétre, évről évre gyülekezetbe úgy, hogy csak kevés változás történik az életükben. A hétvégén elvetett mag nem tud felnövekedni hét közben, mert annyi más dolgot kiszorítja a szívből.

Legyünk nagyon figyelmesek, ha Istent bármi ki akarja szorítani az életünkből. Ez a bármi a bálvány. Bálvány mindaz, ami elveszi Istentől a teret. A Biblia azt tanítja, hogy nincs helye bálványoknak a szívünkben.

A bálványimádás nem azt jelenti, hogy van egy kis szobrocskánk, ami elé letérdelünk imádkozni. Lehet bálvány a munka, a házasság, minden, ami fontosabb Istennél.

A Biblia ezt tanítja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46:10). Szabadabb fordításban: ülj le és nyugodj meg. Nyugodtan lemondhatunk világfenntartó törekvéseinkről: a világegyetem nem fog szétesni nélkülünk. A vasak melengetése annyira lefoglalhat, hogy könnyen kiolthatjuk a tüzet.

Jézus arra tanít minket, hogy oltsuk ki a zűrzavart a szívünkben és teremtsünk helyet Isten átható jelentétének.
Feladatunk a világban...

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts hogy lássak! Ámen



Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
1 Jn 4,11-12

János apostol - a "szeretett tanítvány", ahogyan magát emlegeti írásaiban, s ahogyan az egyházi hagyomány is tartja - Isten-kapcsolatunk legfontosabb részét fogalmazza meg ezekben a mondatokban. A legfontosabb felismerésünk az életben, melynek létünk minden vetületére kihatással van: Isten szeret, szeret engem és szereti a többieket is... Ennek teremtői következménye a közösség, amibe hívogat Isten nap mint nap. Az Isten-hit velejárója a szeretet kizárólagosságának elfogadása, mely békességet teremt nemcsak a saját életünkben, de kisugározza azt mások életébe is.

Közösség nélkül hamar elpusztulna az ember, a közösség felvállalása nélkül pedig "szabadságában tönkremegy" az ember. (A Pannonhalmi Főapátság ebédlőjének egyik festménye, amely egy elszakadt abroncsú hordót mutat, amelyből folyik ki a bor, alatta pedig ez a felirat olvasható: 'libertate periit' , azaz: tönkrement a szabadságtól.) Ebben a vadkapitalista értékeket zseniális trükkökkel csillogtató mai világban, ahol még mindig érvényesek - vagy érvényesebbek mint valaha - Pál apostol szavai ?dicsekszenek azzal, ami gyalázatukra válik? (Fil 3,19). Nemcsak a közösség kijátszása, megrablása, de közösség-megtartó értékek relativizálása: lásd házastársi kapcsolat rangjára emelni a természetellenest, s a személyes önzést megtenni értékítélő legfőbb erőnek... Nos ez a folyamat nem egy csodálatos korszak modern nyitánya, hanem a hanyatlás kezdete...

Mivel tartozunk az Istennek? Egyesek úgy gondolják - semmivel, hiszen Isten nincs is... ugyanakkor az Istenben való hit csak gátlásokat épít ki a személyes szabadság kibontakozásában. Az Isten valóságáról gondolt hamis képzetek valóban csak akadályokat jelentenek az élet harmóniájának megtalálásában, de a szeretet realitásának elfogadása a szívben megtisztítja az értelmet is. Ezért azzal tartozunk az Istennek, hogy a szívünkkel próbáljuk nézni ezt a világot! Ez a látás ugyanis sokkal átfogóbb, mintha az értelem egy pontra koncentráló készségével elemezzük a részeket, feledve, hogy a részek együtt alkotják az Egészet...




Isten akarata...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy jóságod valóságát megtapasztalva akaratod megvalósításának eszközévé válhassak! Ámen

Amit ő mondott meglett, és amit parancsolt, előállott.
Zsolt 33,9

"De hiszen megígérted, nem?" - hányszor hangzanak el ezek a számonkérő mondatok... Gyermekek ajkáról, akik teljes bizalommal fogadták szüleik ígéretét, hogy majd több időt töltenek velük - aztán az ígéret csak ígéret maradt. Párkapcsolatokban, ahol ünnepélyes fogadalmak és esküdözések hangzottak el, hogy: "De most már aztán... tényleg soha többé!" - s aztán szép lassan, s óvatosan mégis pohár után lendül a kéz vagy remegő lábakkal, de újra a hűtlenség útjára lép az egyik vagy a másik... Ideológiát a lelkiismeret megnyugtatására mindig talál az ember...

Klasszikusan megfogalmazva azt mondja erre (is) a magyar: "Ember tervez, Isten végez." S valóban, nagy igazság van ebben, hiszen az ember mindent előre nem láthat, csakis az Isten... Az ember azonban szereti a kiszámíthatóságot! Ezért köt szerződéseket, hogy azokat betartva, s betartatva megkapja, amit akar. A szerződés akkor jó, ha az a kölcsönös előnyök alapján köttetik meg, de a szerződések betartása még nem garantálja az ember boldogságát, legfeljebb előkészíti azt...

Manapság egyre nagyobb divatja van a házassági szerződésnek, melynek alapvető baja, hogy a teljesítésekre teszi a hangsúlyt. Szépen, paragrafusokba szedve le lehet írni a házastársak egymástól elvárt kötelezettségeit, de a házasság nem tekinthető nyereségorientált vállalkozásnak, mert nem a profit "kitermelése" a cél, hanem az élet szentségének - az élet ugyanis Istentől jön, az Övé, s ezért szent - a kiteljesedő megélése. S ha az Isten még gyermekáldásban is részesíti a párokat, akkor meg különösképpen nem lehet vállalatirányítási eszközökkel menedzselni a családot - hiszen a jog nem ismeri a megbocsájtás fogalmát. Márpedig enélkül pedig nincs harmónikus családi élet...

Amit Isten megígér, az teljesül - amit az ember, az nem? Ennyi lenne az élet nagy bölcsessége? Ez akkor nem jelent nagy vigasztalást! Ma reggeli igénk, ez a hitvallásos zsoltárvers, az Isten mentő szeretetének jóhírét hirdeti meg... Az evangélium minden egyes korban nem jelent mást, mint meghirdetését annak, hogy Isten közel van hozzánk. Nagyon közel: bennünk és közöttünk... Aki Isten közelében, Istennel együtt, az Istenben akarja élni életét, az átéli a Gondviselés mindennapos csodáit. Az megéli az élet elmúló, de mégis csodálatos, felemelő perceit. Minél inkább Isten közelében élünk, minél inkább átszövi életünket az Ő kegyelme, annál kevésbő bosszankodunk a világ személyes életünkbe is betörő durvaságain.

Aki istenes életet akar élni, s az Ő szeretetét kívánja megvalósítani az övéi között, az nem lesz zárkózott, magányos, depressziós és szociálisan érzéketlen a másik ember felé, a hívő ember sokkal inkább szolgálni képes a közösséget, a jó célokat, melyek maguktól sosem állnak elő, mert mindig szükséges hozzá jószándékú, jószivű emberek áldozatkészsége. Aki ilyen életet kíván magának, az jó dolgot kíván... mert miközben szolgálja Isten ügyét/akaratát, megtalálja véges életének végtelen isteni értelmét...

Korlátaink elfogadásáért

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod, milyen sokszor elégedetlenkedem, s számonkérem Rajtad, mit nem adtál meg... Kérlek, tedd bölccsé szívemet, hogy elfogadjam formáló akaratodat és gondviselésed simogatásából megértsem, hogy szeretsz... Ámen



Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények közül! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz?
Ézs 45,9

A Teremtő akaratából mindannyian különbözőek vagyunk, mert Isten a változatosságban gyönyörködik. Mind a hatmilliárd cserépedély-élet ezen a csodálatos igazgyöngyén naprendszerünknek más és más; kis csupor vagy nagy fazék, Ő egyformán szeret mindannyiunkat. Nekünk mindig nehezen érthető Isten igazsága, mert mi többnyire mennyiségekben gondolkodunk. Azt nézzük, ki hány tálentumot kapott: ötöt, kettőt, vagy egyet. Mai világunkban nagyon sokan elhiszik, egy tálentumból is lehet ötöt csinálni, csak akarni kell. Pedig a többnél van még több, az elég. Az már teljes élet maga, ha valaki megduplázza a kapott talentumokat! Isten örök igazsága, hogy mindenkit egyformán szeret, de ez nem abban nyilvánul meg, hogy kinek-kinek a cserépedény életébe mennyit tölt bele... Nála egy mérték számít: a személyes életünkre szabott meddig. Ő csordultig akarja tölteni minden alkotását, kicsit és nagyot egyaránt. Ahogyan az édesanya sem azt nézi, hogy minden gyereke pontosan egyforma mennyiségű vacsorát kapjon, hanem azt, hogy jól lakjon mindegyik, s ne kelljen éhesen lefeküdnie egyiknek sem.

Sorsunk elfogadása életünk egyik fő, hanem legnagyobb, folyamatos kihívásokkal teli feladata. Higgyük el, nem könnyű ez egyikünknek sem. (Rajtam kívül senki nem ismerheti életemet olyan jól, mint én magam, csakis az Isten.) Ezért, ha nem fogadjuk el bonyolult létünk többdimenziósságát, akkor nem leszünk képesek érzékelni a valóságot - tükör által homályosan sem. Mivel életünknek számtalan vetülete, láthatatlan szála van, melyek a múltba kötődnek és a jövőbe fonódnak, ezért csak akkor tudjuk megérteni magunkat is, ha komolyan vesszük az Abszolútomot, a Lélek valóságát, azaz a kapott készségünkkel, tálentumunkkal, vérmérsékletünkkel, hitünkkel számolunk az Istennel...

A fazekas képe Ézsaiásnál egy "zseniáliasan" megválasztott hasonlat. Ha engedjük Isten formáló kezét megnyugodni életünkön, akkor az élet szédítő forgatagában mindig a centrumban maradunk és harmónikusra, szépre formálódik életünk. Ha ellökjük magunktól Istent, az élet forgószínpadának centrifugális törvénye rögtön hatni kezd, s egyik pillantról a másikra elröpít minket... Ha nincs ott életemben az az Erő, amely korlátot szab számomra, akkor elvesztem. Isten formálása ellen tiltakozni, lehet, de elvetni a kezet, amely egyetlen biztosítéka életemnek - balgaság. Isten kezében lenni jó, felismerni simogatását: kiváltság. Erről elgondolkodni, beszélni és természetességgel megélni: életünk földi teljessége, az áldás maga.





Szeretet...


A mai nap imádsága:
URam! Tereld önszeretetemet helyes mederbe, s add hogy növekedhessem szeretetedben! Ámen


Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást... Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
1 Jn 4,11 és 16c

Szeretetről beszélni a legkönnyebb, de szeretetben élni a legnehezebb... Ennek egyszerű oka van: magunkat jobban szeretjük, mint másokat! Saját hibáinkkal szemben elnézőek vagyunk, másokét viszont képesek vagyunk felnagyítani. Míg önmagunkat hamar felmentjük - Hát igen, a körülmények! ...Sajnos kevés volt az időm! (Egyébként időnk mindig arra van, amire szakítunk!) Próbáltam, de nem sikerült! stb. -, eladdig mások önmentő magyarázatát nem vagyunk hajlandóak csak úgy egyszerűen "lenyelni". Szálka és gerenda klasszikus jézusi esete...

Isten nem beszél, s magyarázza a szeretetet, Ő "cselekszi": titkosan és nyilvánvalóan, éjjel és nappal, Isten folyamatosan "szeret". Emberi megfogalmazás ez, mint az előbbi is, de másképpen nem tudnánk kifejezni, hogy Ő gondot visel a világról, hogy fenntartja, kormányozza azt - örök isteni törvényein keresztül. Míg az ember hangosan beleszól (belelép vagy éppen "beletenyerel", azaz beleesik) mások személyes kis életébe, "világába" a JóIsten finom harmatként, páraként, leheletként, csöndben "beleszáll" az ember életébe, s egyszercsak "megszületik" szívben az Isten! Ahogyan gyermekünk/gyermekeink zsongó jelenlétét a családban úgy éljük meg, minta mindig is ott lettek volna - pedig volt időszak, amikor még sem ők, de még férjünk/feleségünk sem volt(!) -, ugyanígy vagyunk az ÚRIstennel is: alig tudjuk felidézni, hogy volt időszak, amikor Ő még nem "lakozott szívünkben-lelkünkben"... A Lélek, s lelkünk csodái ezek!

Istennél, Istennel, Istenben élni jó dolog. Nemcsak azért, mert "akinek a JóIsten a barátja, annak minden könnyebben megy", hanem azért is, mert akinek szívében Ő lakik, az nem tudja elképzelni az életét közösség nélkül! A közösség (beleértve a gyülekezetet is!) az a "közeg", ahol megnyilvánulnak Istentől kapott ajándékaink, amivel szolgálni tudunk. Nem kiszolgálunk, hanem szolgálunk, azaz hálából, köszönetként felvállaljuk azokat a terheket, melyekbe egyedül hamar beleroppa az ember, de közösségben türelemmel el lehet hordozni. Ha egy közösség nem hordozó közösség, azaz nem fordulnak benne felelősséggel egymás felé, akkor annak a közösségnek vajmi kevés köze van az Istenhez. Lehet az jószándékúak lelkes csoportosulása, szakkör, intézményesített "játék-sarok", ahol mindenki a maga örömét keresi, de semmi köze nincs a Teremtő Istenhez.

János apostol kulcsfogalma a szeretet. Ezt szólja, hirdeti, magyarázza evangéliumában és leveleiben és ezt éli meg övéi között. Az iszlámban Allahot 99 néven emlegetik, valójában egy szó is elég rá, hogy Ő megnyilvánuljon fizikai létünkben, tudatunkban/lelkünkben: Isten a Szeretet... tegnap, ma, mindörökké!


Teremtettségünk...


A mai nap imádsága:

URam! Szakadék fele rohanunk, s úgy néz ki, senk nem hallja meg figyelmezetető szavad! Istenem, könyörülj rajtunk, mert ha magunkra hagysz minket, akkor bizonnyal elpusztulunk istentelenségünkben! Ámen


Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget? - Mal 2,11
Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
Zsolt 143,8b

Isten az embert férfivá és nővé teremtette, s milyen érdekes, hogy magyar nyelvünkben az ember egyben a férfit is jelenti... a feleség ezért mondhatja: "emberem". De a férfi a nő nélkül csak fél-ember, ezért ha nincs fele-sége, akkor nem is tölti be teremtettségbéli hivatását. A Genezis üzenete azonban eléggé nyilvánvaló: Ádám és Éva együtt alkotják az embert. Azaz az "emberség" csak közössségben élhető meg. Elsősorban a párkapcsolatban, s a családban, majd a kisközösségekben ill. a társadalomban. Isten a férfit nem egymás ellenségeivé, hanem egymás segítőtársaivá rendelte, ahogyan a család sem az erőszak helye, hanem a szereteté és természetesen az egymást segítés isteni akarata érvényes a nagyobb közösségekre is, és az egész világra!

Sokszor és sokan felteszik a primitív kérdést: "Isten miért engedi meg azt sok-sok szenvedést a világban?" Ezzel az idióta kérdéssel erősítik saját vélt igazukat, s egyben kinyilvánítják azt is, hogy Istennek nem ez lenne a dolga a világban... Isten hallgasson és adjon meg minden földi jót az embernek - kérés nélkül is! Nos, ez azért maga a tragikomédia! A teremtményi ember akarja megmondani a Teremtőjének, hogy mit kell csinálnia? A véges eszű irányítaná a Végtelen Istent?... Mivel ez lehetetlen, ezért a bolond véges elfordul a Végtelentől, s megy a maga útján...

S mik jelzik ezt az utat? Végtelen sok szenvedés, könny és vér, értelmetlen halálok százmilliói! Elrettentő lenne a szám, ha valaki kiszámolná, hogy amióta ember az ember, hányan haltak meg erőszakos halállal! Úgy néz ki, hogy az emberi fajunk "fejlettsége" pusztításaink nagyságával egyenes arányban állnak. Szomorú tény, hogy amióta tudatosan igyekszünk megoldani a világméretű konfliktusainkat - vagyis, amióta létezik ENSZ -, azóta mintegy 20 millió(!) ember halt meg helyi háborúkban... Ez a második világháboró áldozatainak mintegy egyharmada! Nos, erre voltunk képesek, tkp. béke(!)időben...

Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy az ember az Istent embernek képzeli el. Azt hiszi az ember, hogy Isten is ember-szerűen gondolkodik. Ha tehát az egyik ember ki nem állhatja a másikat bőrszíne, származása, vallása miatt, akkor az Istennek is (kutya!)kötelessége utálni azt az embert! Ez az antropomorfizmus több mint elszomorító.... Sajnos ez világnézet nemhogy ma is jelen van a világban, de ez a fajta szélsőséges gondolkodás még erősödött is az utóbbi húsz esztendőben! Tessék megnézni az antiszemitizmust, az antimagyarizmust, az iszlámellenességet, de szűnni nem akaró gyilkosságsorozatok jelzik a síták és a szunniták kapcsolatát - pedig egy valláshoz tartoznak(!). S még mielőtt valaki felháborodna, jusson eszébe, hogy katolikusok hosszú évtizedeken keresztül háborúztak a protestánsokkal...

Micsoda esztelen népség vagyunk! Ma is öljük egymást, nemcsak háborúban, gazdasági versenynek nevezett modern formációban is, s mindeközben elpusztítjuk azt természetet, melyre vigyáznunk kellene... Pedig arra teremtett minket Isten, hogy egymás segítőtársai legyünk, s ehelyett egymás rabszolgáivá váltunk. Hiába, Isten nélkül, istentelenségében ide jut az ember: a férfi - megtagadva ember-ségét (rab)szolgaként kezeli a nőt, az egyik (gazdasági) érdekcsoport felemészti a másik életterét, s a nyersanyagért, a még nagyobb profitért képes egyik nemzet a másik ellen rontani...
Ha valaki erre azt mondja, hogy ez így normális, ez a világ rendje, akkor az nemcsak Istent nem látja, de semmit sem lát...