2017. október 26., csütörtök

A BŐVÖLKÖDÉS ISTENE

„…csordultig van poharam.” (Zsoltárok 23:5)

Pál azt írja: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20). A mi Istenünk a bőség Istene! A Szentírásban a túlcsorduló pohár hatalmas jelkép. Amíg a poharadat csordultig töltik, szívesen látott vendég vagy, de ha üresen áll, a vendéglátó arra utal, hogy ideje elindulnod. Ha igazán élvezné a társaságodat, mindig újratöltené a poharat, úgy hogy az túlcsorduljon a peremén és lefolyjon az asztalra. Ma túlcsordul a poharad? Ez azt jelenti, hogy szívesen látnak Isten asztalánál, a helyed biztosítva van, senki más nem foglalhatja el, és minden szükséged bőségesen megelégítésre talál. F. B. Meyer írta: „Bármilyen áldás is van poharadban, egészen biztos, hogy túl fog csordulni, Istennek a borjú mindig hízott borjú, a ruha mindig a legszebb díszruha, az öröm kimondhatatlan, a békesség mindig elhozza a megbékélést. Isten útját mindig a túláradó bőség jellemzi”. Ezért a legkevésbé sem, kell aggódnunk szükségeink betöltése miatt. A poharunk túlcsordul. Vegyük például a kegyelmet: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Bővelkedni azt jelenti, fölöslegünk is van. A pohár, amit Isten kínál, túlcsordul kegyelemmel. Attól félsz, hogy ki fog száradni? Hogy lejár a garanciád? Hogy a vétkeid túl nagyok? Semmi esetre sem! Mielőtt Pál keresztyénné lett, mindenhol üldözte a keresztyéneket, bebörtönözte és kivégezte őket. Mégis azt írja: „De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme…” (1Timóteus 1:14). Bármire is van szükséged, Istennek bőséges készletei vannak belőle. Kérd hát, és higgy benne, hogy Ő megadja!


Becsületesség


„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

A pszichológusok azt mondják, hogy mindannyiunkban van egy „becsületesség-vakfolt”, amit „önérdeket szolgáló elfogultság”-nak neveznek. Íme néhány példa erre: 800 000 középiskolai tanulót megkérdeztek, hogy átlag felettinek vagy átlag alattinak tartják-e magukat. Nos, ha pontos választ adtak volna, akkor az aránynak 50-50 %-nak kellett volna lennie. Mit gondolsz, hány tanuló sorolta magát az átlag alatti csoportba? Nulla! És 20% százalék tartotta magát a legjobb 1%-ba tartozónak! Ez az „önérdeket szolgáló elfogultság” az élet minden területére kiterjed. A többsége azoknak, akik saját maguk által okozott baleset miatt kerültek kórházba, az átlagosnál jobb sofőrnek tartja magát. Azt gondolnád, hogy a magasabb képzettség együtt jár azzal, hogy becsületesebbek vagyunk, és jobban ismerjük magunkat – de ez nem így van. Az egyetemi oktatók 88%-a sorolta magát az átlag felettiek közé; és 25%-uk tartotta magát igazán kivételesnek. Egy másik felmérés, melyben 200 szociológust vizsgáltak, azt mutatta, hogy a vizsgált csoportnak a fele úgy gondolta, hogy a világ 10 legjobb szociológusa között lehetne. Nem csoda, hogy annyi konfliktus van a pozíciók és az előléptetések körül. És az egyház sem kivétel. George Barna felmérést végzett lelkészek között – olyan emberek között, akiket azért fizetnek, hogy olyan igék alapján tanítsanak minket, mint: „[senki] ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék [magáról]” (Róma 12:3). „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Péter 5:6). Tudod mit? A megkérdezett lelkészek 90%-a tartotta magát „az átlagosnál jobb” prédikátornak. És ami talán a legironikusabb: amikor az embereknek alaposan elmagyarázzák az „önérdeket szolgáló elfogultság” fogalmát, akkor nagy többségük úgy határozza meg magát, mint aki „jóval az átlag felett” képes azt kezelni. Hűha! Nem csak az a bajunk, hogy nem vagyunk becsületesek, hanem az, hogy nem is vesszük észre, hogy mennyire nem!




Mindannyian szenvedünk abban, amit a pszichológusok így neveznek: „alapvető meghatározási hiba”. Ez abban áll, hogy ha valami jó történik az életemben, akkor hajlamos vagyok ezért magamnak tulajdonítani az érdemet, de ha kudarcot vallok, ezt mindig a körülményeim hibáztatásával magyarázom. Ha jó eredményt érek el egy dolgozatban, ez azért van, mert okos vagyok; ha siralmasan teljesítek, ez azért van, mert valami (vagy több ellenem összejátszó körülmény) megzavart. Ha az embereknek tetszik a prédikációm, ezt azért van, mert jó igehirdető vagyok; ha nem tetszik nekik, akkor ők túl felszínesek. Még többet ront az alapvető meghatározási hibán az, ahogyan más emberek viselkedését magyarázzuk. Míg a mi saját helytelen viselkedésünket enyhítő körülményekkel magyarázzuk, más emberek helytelen viselkedéséről azt tartjuk, hogy még Jób türelmét is kimerítenék. Ha engem megbüntetnek gyorshajtásért, az azért van, mert a rendőröknek teljesíteniük kell a napi kvótát, ezért csapdákat állítanak fel, pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogy bűnözőket fogjanak el. Ha téged büntetnek meg gyorshajtásért, az azt mutatja, hogy nem szabadna a volán mögé ülnöd. Mi a megoldás az alapvető meghatározási hibára? A kegyelem és a bűnbánat. Isten segítségére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az igazat magunkról. Ő ezt meg is adja nekünk háromféleképpen: a) imádságon keresztül; b) az Ő igéjének olvasásán és alkalmazásán keresztül; c) olyan emberek által, akik szeretnek, és jól ismernek minket; olyan emberek által, akik nem azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk, hanem amit hallanunk kell.






KÖTELEZD EL MAGAD!


„…senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott… De az Úr mellém állt…” (2Timóteus 4:16-17)
Olvasd el a következő szavakat lassan és figyelmesen: „Amíg el nem kötelezem magam, mindig ott van a tétovázás, az esély a meghátrálásra. De abban a pillanatban, amikor végleg elkötelezem magam, Isten is mozdul, és események áradata veszi kezdetét. Mindenféle előre nem látható történések, találkozások, emberek és anyagi eszközök indulnak felém, amilyenekről soha nem is álmodtam.” Tehát kötelezd el magad! Ha mások nem hajlandók veled menni, akkor az elkötelezettség azt jelenti, hogy egyedül is elindulsz. Dániel egyedül étkezett, és egyedül imádkozott. Illés egyedül mutatta be az áldozatot, és egyedül tanúskodott Isten mellett. Jeremiás egyedül prófétált, és egyedül sírt. Pál azt mondta: „…senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott… De az Úr mellém állt, és megerősített… megszabadultam az oroszlán torkából.” Az elköteleződés pontján – és nem hamarabb – Isten közbelép az érdekedben. Amikor a három héber ifjú elkötelezte magát arra, hogy nem hajol meg a király bálványai előtt, Isten kihozta őket a tüzes kemencéből úgy, hogy még a füstszag sem volt érezhető rajtuk. Mindez még Nebukadneccarra is akkora hatással volt, hogy ezt mondta: „…nincs más isten, aki így meg tud szabadítani” (Dániel 3:29). Téged mire hívott el Isten, mit gondolsz, mihez kell kezdened az életeddel? Engedelmeskedj Neki! Lépj hittel, és tedd meg! Ha félsz, olvasd el ezeket a szavakat: „Inkább legyek hamu, mint por. Jobban szeretném, ha a szikra kiégne bennem, mint ha elfulladna és kiszáradna. Az életem igazi feladata élni, nem csupán létezni. Ezért nem pazarlom a napjaimat arra, hogy megpróbálom meghosszabbítani őket. Ki fogok használni minden pillanatot.”


Ne próbálj megfizetni!


„Kezedbe juttatta Isten az ellenségedet.” (1Sámuel 26:8)

Amikor Dávidnak lehetősége nyílt a bosszúra, miután Saul megpróbálta megölni őt, ő csupán annyit tett, hogy levágta Saul köpenyének a csücskét. Később, miközben Saul aludt, Dávid egyik embere ezt mondta: „kezedbe juttatta Isten az ellenségedet”. Dávid ismét elutasította a bosszút. Később ezt mondta Saulnak: „az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére” (23. vers). Dávid Saulban nem az ellenséget, hanem a felkentet látta; Isten tulajdonát. Max Lucado írja a következőt: „Egy rottweiler megtámadta a mi kiskutyánkat egy kutyatenyészetnél, összemarcangolta, és félig letépte a fülét. Írtam a kutya gazdájának, és azt szorgalmaztam, hogy altattassa el a kutyáját. De amikor megmutattam a levelet a kutyatenyészet tulajdonosának, ő könyörögni kezdett, hogy gondoljam át újra. ’Amit a kutya tett, valóban szörnyű, de még mindig nevelem, és még nem végeztem vele’.” Isten ugyanezt mondaná arról az emberről, aki téged megtámadott. „Amit tett, arra nincs mentség, de én még nem végeztem vele.”

Listát vezetsz a régi sérelmekről? Ne tedd! Isten azt mondta: „Ne akarjatok minden áron megfizetni; az nem a ti dolgotok… nekem majd gondom lesz rá” (Róma 12:19 TM) Ha bosszút akarsz állni, azzal gyakorlatilag ezt mondod: „Istenem, te nem jól kezeled a dolgokat, nem bünteted meg eléggé, nem mozdulsz elég gyorsan”. Dick Innes azt mondta: „Megsebződni anélkül, hogy megbocsátanánk, összetörni anélkül, hogy jobban kezdenénk törődni másokkal, szenvedni anélkül, hogy együttérzőbbé válnánk, értelmetlen, hiábavaló, tragikus veszteséggé és a legnagyobb pazarlássá teszi a szenvedést.”

Kövesd Jézus példáját: „mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:23)!
Érzéseink...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm, hogy érző szívet adtál nekem! Add, hogy ne váljak érzéketlenné mások gondjára-bajára, s magam is részt vállaljak mások nehézségeiből! Adj Uram mindannyiunknak egymásra figyelő lelkületet, hogy Szentlelked által épüljön Egyházad! Ámen

Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket,
Zsolt 95,7b-8a

Kőszívű! - mondjuk akkor, ha valaki érzéketlen a másik ember sorsával kapcsolatban. Abszurd, de mégis találó a hasonlat, hiszen, akinek kőből van a szíve, az nem él, s aki nem érzékeny az élet apró dolgaira, azt a nagy dolgok sem hatják meg. Modern korunk napi-krimi-, s akciófilmekkel gyötört lelkű emberének többnyire magától értődő, hogy kőszívvel is lehet élni... "Csak ki ne mutassam azt, hogy meghatna valami, hiszen az már a gyengeség jele!" - gondolják, s így élik le egész életüket. Nem akarnak lemaradni semmiről, s közben mindenről lemaradnak! Az élet ugyanis nem egyenlő a sikerrel, az élet része a veszteség, s a fájdalom, sőt a kudarc is. Az ÚRIsten ráadásul úgy intézte sorsunkat, hogy mindenkinek "kijusson" a szenvedésből is.

A szívet nemcsak a hétköznapok harca keményíti. Keményíti a szeretetlen gondolat, a reménytelenség, s mindenekelőtt a hitetlenség. A hit - ami bizonyos értelemben meggyőződésből fakadó tudás -, életünk alapja. Ebből fakad biztonságérzetünk, boldogságunk is. Hiszünk a társunknak, hogy kitart mellettünk, s a társunk hisz nekünk, mert ígéretet tettünk neki, hogy egy életen át hűségesek leszünk hozzá. Ez a hit töretlen mindaddig, amíg ki nem derül az ellenkezője...

Az Isten is ígér, s ígéretét be is tartja. Számonkérni Tőle, hogy mikor és hogyan valósítja, váltja be ígéreteit - lehetséges ugyan -, de nem sok értelme van, mert bölcs végzése szerint alakítja sorsunkat. Nem azt adja, s nem rögtön, amit mi szeretnénk, hanem azt, amire szükségünk van. Az Ő számára az eszközök sem annyira fontosak, mint számunkra. Amíg az embernél nem, az Istennél mindig áll, hogy "a cél szentesíti az eszközt". A teremtmény soha nem veheti a jogot magának, hogy a célját bármi áron elérje, az Isten azonban bármi áron is, de el akarja juttatni az embert a "célba", azaz Önmagához.

Az Isten ezért hív, hivogat. Olykor még meg is fenyít minket, hogy "észhez térjünk", de van, amikor a fenyítés sem segít, s mivel szabad akaratunk van, ezért valamiért - ki tudja pontosan miért, egyedül az Isten tudja -, az ellenkező hatást váltja ki a mennyei dorgálás, s megkeményítjük a szívünket. Isten szava azonban megtartó hatalom. Ezért érdemes odafigyelni, amikor szól, még akkor is, ha elsőre nem is értjük, mi az Ő akarata...


Látás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy lássak! Ámen

   

"nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra"
2 Kor 4,18ab

"Nézz a lábad elé!" - "Nyisd ki a szemed!" - ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel bombázzuk egymást, ha az egyébként LÁTHATÓ-t, a nyilvánvalót sem veszi észre a felebarátunk. Csoda-szerkezet a szem, de maga az ember is "fura egy szerzet". Amit ugyanis meglátunk, azt egyfajta torzító, láthatatlan szemüvegen át látjuk, azaz másnak látjuk, mint, ami. Erre szoktuk mondani: "A látszat csal" avagy: "Nem minden az, aminek látszik..."

A hívő ember a láthatatlan dolgokra "néz", ahogyan a régiek mondták az van a "homlokterében" - vagyis szemmagasságban -, magyarul: az foglalkoztatja, arra figyel "lelki" szemeivel. A láthatóak színükkel, formájukkal esztétikai élvezetet okoznak, jóllehet láthatatlan a szépség, a jóság, az őszinte barátság, a tiszta szerelem - mégis ezek nélkül üresnek éreznénk életünket.

A hit is láthatatlan, s az is, Akiben hiszünk. Ez nem azért van, mert nem látjuk, nem tapasztaljuk kellőképpen az Isten csodáit, melyekből következtetni tudunk Őreá, hanem azért, mert amit lát(hat)unk és tapasztal(hat)unk Belőle - akár egy egész életen át az élmenyeket, tudásunkat gyarapítva -, az olyannyira kevés az Ő Mindenható Teremtői Egészéhez viszonyatva, hogy emebri léptékben szinte ki sem fejezhető. Ha Ő az EGY, s a VÉGTELEN, akkor a végesnek hogyan lehetne metódusa befogni a Végtelent?

A keresztény ember "tudása" az, hogy az Istenhez vezető egyetlen utat Ő maga készíti elő számunkra a krisztusi méltóságban. Az út keskeny és olykor göröngyös, de mégis gyönyörűséges, mert földi vándorlásunk 70-80 - Isten tudja csak hány esztendejében - a legszebb kilátása a hívő embernek van, hiszen Teremtő URa kegyelme révén, hit által nemegyszer nem csak a lét földi horizontjáig, hanem azon túl is elláthat...


Szavaink tisztaságáért .

A mai nap imádsága:
Urunk! Ajándékozz meg minket a közösség örömével, hogy egymásban felfedezhessük a Te képmásodat, s hálát adjunk Neked! Ámen.

   

Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, és meghagyta nekik, hogy semmit ne vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben - saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát.
Mk 6,7-9

Az élet próbatételeit csak kettesben, azaz közösségben lehet elviselni. Nincs olyan erős ember, akit a magány meg ne törne. Elvisel az ember hideget, meleget és éhséget is, de egyedül viselni a lélek kínjait senki sem képes. Aki pedig erősnek hiszi magát, az "vigyázzon, hogy el ne essék". A közösség tehát kell, mert láthatóan, hús-vér testben hordozza az egyént. Ezért mennek a tanítványok kettesével.

Vándorbot, ami vándorlás az ideiglenesség szimbóluma - no meg a pásztorkodásé (vezetés!) is - elengedhetetlen kellék, mert a mérges kutyák acsarkodásától valamivel védeni kell magukat. Tarisznya, pénz, kenyér, tartalék (komfort-növelő) ruha a kirándulás kellékei, de azok, akik felvállalják a küldetést nem kellemes sétára indulnak. A saru azért fontos, mert egy kis tüske a lábban az egész testet, sőt a lelket is gyötri, márpedig a kiküldöttek feladata az előbbrejutás, azaz menni kell... A külsőségekben is megnyilvánuló egyszerűség nagyon fontos, mert az ember gyarló, s először az evilági alapján ítél, s csak jóval később - ha alkalom nyílik a beszélgetésre - látja meg a nem látható, belső értékeket.

A Mester azért küldi ki választottait, mert a tudja, hogy a "világ fiai sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését". Tudja, hogy minden lélek vágyakozik Teremtője után, s azt is tudja, hogy a hívó szó rendkívül fontos, mert aki tévelyeg a világ viharában az sokszor az utat sem találja Alkotójához. Kell az iránymutató hang! (Régen, ha nagy hóvihar volt, a harangozónak időnként meg kellett kondítania a harangot, hogy aki még úton van, tudja, merre van a biztos menedék...) Manapság az ember az életét akkumulátorokra bízza, s nagyon nagy biztonságban érzi magát - de régen más volt a világ. A mobiltelefonok világában könnyedén elhisszük, hogy bárhol is vagyunk, otthon vagyunk, mert halljuk szerettünk hangját - de ez csak illúzió -, mert igazából ott vagyunk otthon, ahol várnak ránk, s ahol a harang, a mi harangunk nekünk s értünk szól...


Szerelem...

A mai nap imádsága:
URam! Adj igaz szerelmet mindenkinek! Ámen

  

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
Énekek 8,6-7

Elgondolkodtató idézetek...

A szerelem tényleg a legcsodálatosabb dolog a világon és ha az ember őszintén és igazán szeret, akkor csakis egyetlenegyszer lehet szerelmes az életben. Ha csalódik, vagy bármilyen ok miatt elválank egymástól, és újból társra találnak, az nem lesz ugyanaz. A szív mindig és örökké azt az egyet fogja szeretni, még akkor is, ha nem lehetnek együtt. Sidney Lawrence

Választás nélkül nincs szabadság. Szabadság nélkül nincs igaz szerelem. Jotge Bucay

Isten úgy tudja keresztezni az utakat, hogy előkészíti az embert arra, hogy adott ponton meg tudjon születni a felismerés: ki is az igazi. Mohay Tamás

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki? Csitáry-Hock Tamás

S végül Weöres Sándortól egy gyönyörű mondat:
Ha minket földbe letesznek,
ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.


Titkaink...

A mai nap imádsága:
URam! Engedd, hogy titkaidat forgathassam szívemben! Ámen

   
És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve.
Jel 5,1

"Hétpecsétes" titok... Már zsenge gyerekkorunkban mindannyian átéreztük létünk egyik - ha nem legnagyobb(!) - mozgatórugóját, a későbbi nagy döbbenetet, amikor azt kérdeztük bizalmasan barátunktól: "De ugye tudsz titkot tartani?" ...S még jól emlékezhetünk, a válasz kivétel nélkül mindig ez volt: "Persze, hogyne tudnék!" -, hiszen ki az, akit ne érdekelne a titok? Ami gyerekkorban mesés/varázslatos világ volt, később pedig fontos döntéseink biztonságot nyújtó helyévé válik - az égigérő fa képzeletbeli ága, amin gondolatban ülve lábunkat lógathatjuk a semmibe - nem más, mint felismerés: titkok vonzásában éljük le egész életünket...

Oly sok mindent megtanulunk életünk folyamán, de teljességel soha nem ismerhetjük meg az életet magát. (Ha ez sikerülne, akkor felépülne Bábel, akkor ez azt jelentené, hogy megtaláltuk az örök élet forrását - s fölöslegessé válna az ÚRIsten...) Nagyon régi ismeretelméleti megállapítás ez is, amit így olvashatjuk a Példabeszédekben: "Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal." Az tény azonban, hogy képtelenség eljutnunk az ismeret perfekciójára nem akadályozza meg az örök embert abban, hogy ne 'kereskedjen' a titkokkal. Szánalmas, olykor bosszantó is ez a kupeckodás a megfoghatatlannal, de valljuk meg, mindig jövedelmező volt és az is marad az ezotéria! Könyvek ezrei - borsos áron(!) - ígérik manapság is a biztos "tudást", pedig csak egyet tudhatunk biztonsággal, hogy valójában nem tudunk semmit...

Mindezek ellenére számos 'magyarázó' akad, akik különös elhivatottsággal magyarázzák az Élet hétpecsétes titkait - Jelenések könyvéből, Dániel prófétától vagy éppen saját "látomásaikból". Ami megdöbbentő, hogy minden korban szép számmal akadnak lelkes hallgatók/követők, akik elveszítve maradék józanságukat is, boldogan hallgatják "bölcs tanítóikat", mert - sok oka van ennek is - erre viszket a fülük...

A krisztuskövető ember jól tudja, töredékes a tudás, sőt hamar megkopik az ismeret is, s az áhított megismerés teljességére, a színről színre látásra majd csak 'odaát' kerülhet sor. Eladdig azonban élni kell az Életet... ez pedig teljességgel, harmóniában, azaz hétköznapi boldogságban Isten nélkül sosem, csak Vele együtt lehetséges...


Valóság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add nekem a Benned való felszabadult hitet, hogy lássam a célokat, melyeket kitűztél az én számomra is! Ámen



Hitben járunk nem látásban.
2 Kor 5,7

Ha látjuk a dolgok igazi hátterét, akkor másképpen járunk, azaz másképpen élünk. Sokan tartják "normálisnak", hogy a hitet el kell választani a világi dolgoktól. Vulgárisan így is mondják: "Hinni a templomban kell!" Gyakran noszogatják az emberek egymást így: "Nézz az orrod elé!", azaz vedd már észre, ami előtted van, figyelj rá, mert a végén még elbotlasz! Ugyanakkor ha valaki csak az orra elé néz, az rövidlátó - átvitt értelemben is. Ha valakinek (még) jó a szeme, akkor a horizonton is élesen látja a formákat, de a szemüveget használók jól tudják mit jelent, ha összemosódnak színek és alakzatok...

A hit egy különleges szemüveg, amely segít minket ebben a világban. Nemcsak élesíti a világról alkotott képünket, de helyére teteti velünk az élet dolgait: ami eddig fenn volt, az lekerül, ami lenn volt - mert nem tartottuk annyira fontosnak -, felkerült az őt megillető helyre. Ezen a "szemüvegen át" azonban nemcsak a horizontig, hanem azon túlra is ellátunk. Igaz, a horizonton, azaz az anyagvilág határain túl a képek kezdenek elmosódni, de azért még kivehetők a célok... S ez hit igazi ajándéka!

A hitben járás ugyanis célratartást jelent. Az utcán egészen másként halad az, aki meghatározott céllal kelt útra, mint az az ember, aki csak céltalanul lődörög. A tanulás is lehet tudatos munka, mert a diáknak célja van, amit el akar érni és vannak diákok, akikből hiányzik a szorgalom, a lendület. Az életünkben is kellenek a célok. Hiszen a közös célokból következik az összefogás, az együtt küzdés, egymás áldozatának megbecsülése. Ahol nincsenek célok ott az élet megfakul, az akarat és az elszántság alábbhagy. Ez aztán kihat az egészségünkre, belebetegedhetünk - nemcsak lelkileg, testileg is.
A hit célratartás nélkül csupán homályos vallásoskodás. Így mondja a Mester: "Keressétek először Isten országát és igazságát." Jézus nem kizárólagosságról, hanem sorrendről tanít. Sajnos a hit megrontói, a Gonosz - a személytelen személy, ahogyan Karl Barth mondja -, prófétái szívesebben beszélnek kizárólagosságról. Azt hirdetik, a hit embereinek kizárólag Isten országának dolgaival kell foglalkozni... Ezért a hit nem kell a világ irányításához, a napi gondok megoldásához... Ez bizony tévedés, s bizony vaksághoz ("fától az erdőt"-szindróma) vezet, s beteljesedik amit Jézus Urunk így mond: "Vak vezet világtalant, s mindketten gödörbe esenek..."

Ajánld a munkád Istennek



"Bízd az Úrra munkádat, akkor lesznek sikeresek a terveid." (Péld. 16:3, NLT fordítás)


Bármit is szeretnél, hogy megáldjon Isten, azt először neki kell adnod. Ajánld fel, szenteld oda neki és Isten meg fogja áldani.

Lelkipásztorként azt szeretném, hogy sikeres életed legyen. Nyilvánvalóan azt szeretném, ha sikereket érnél el lelkileg, de azt is, hogy a munkádban is sikeres légy. Szeretném, hogy tanúja legyél áldásainak a munkádban. Azt szeretném, ha a munkád Isten dicsőségére végeznéd.

Mikor Istennek ajánlod a munkád, Ő részese lesz a döntéseidnek. Elmondja, mit kell tenned. Ő lesz a fedélzeted kapitánya. Övé lesz a dicsőség.

"Mi tehát Krisztus nagykövetei vagyunk, Isten szól rajtunk keresztül hozzátok. Sürgetünk benneteket, mintha Krisztus kérne titeket: "Béküljetek ki Istennel!" (2 Kor. 5:20, NLT)

Ahogy én a Saddleback Gyülekezet szolgálatában állok, te is egy gyülekezet szolgálatában állsz - a munkahelyeden. A munkád az, hogy Krisztus nagykövete legyél a körülötted élő emberek számára. Minden áldás, amit Isten az életedre áraszt - a munkádban, a karrieredben, a pénzügyeidben, a családodban, az egészségedben -, mind Jézus Krisztus miatt árad rád.

"Adjunk hálát Istennek, az Atyának és Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak! Mert Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben." (Efézus 1:3, TEV)

Beszéljetek róla

* Szánj időt ma arra, hogy megköszönd Istennek mindazt, amivel megáldott.
* Szánj időt ma arra, hogy Istennek ajánld a munkád és kérj tőle bátorságot és szorgalmat, hogy keményebben tudj dolgozni és Őt dicsőíthesd meg a munkáddal.


Honnan tudhatom, hogy mire rendeltettem?


„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten kegyelmének jó sáfárai.” 1 Péter 4:10


Felelős vagy azért, hogy jó sáfára legyél ezeknek az ajándékoknak. – nem önzően használva, hanem mások javára.
Tudod-e, hogy mire teremtett Isten? Tudod, hogy mi a rendeltetésed? Négy dolgot kell rendbe hoznod, hogy betölthesd a küldetésed. Szeretnélek végigvezetni ezeken a következő néhány napban, illusztrációként Eszter könyvét felhasználva.
Isten adott neked ajándékokat.
Az első dolog, amit fel kell ismerned, az hogy Isten ajándékai használatra adattak!
Ezeket a kártyalapokat osztották neked az életben:

* dolgok, amikre nincs befolyásod;pl. a szüleid, a nemzetiséged, a származásod és nyelved.
* Te magad, vagyis, a lelki ajándékaid, szíved, képességeid, személyiséged és tapasztalataid. Ezek azok a dolgok, amik egyedivé és egyedülállóvá tesznek.

Nem vagy felelős olyan ajándékokért, amikkel Isten nem látott el. Vagyis, ha nem kaptál a művészetekre tehetséget, akkor tőled nem lehet elvárni, hogy olyan képeket fess, mint például Rembrandt. Ellenben felelős vagy azokért az ajándékokért, amelyeket megkaptál.
Ha megérkezel a Mennybe, Isten másokkal nem fog összehasonlítani, önmagaddal azonban igen. Mit tettél azokkal, amiket kaptál? Mit tudtál volna tenni, ha kicsit jobban bíztál volna Istenben?
Róma 14: 12 mondja

„Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.”

Eszternek volt három erőssége, amiket azért kapott Istentől, hogy betöltse a küldetését.
Intelligens volt, gyönyörű és egy vonzó személyisége volt.
Ezen tulajdonságok következtében „Eszter megnyerte mindenkinek a szimpátiáját, aki látta őt… aztán a királynak is megtetszett, jobban, mint bármelyik másik szűz leány. Így hát királyi koronát tett a fejére és királynővé tette.” (Eszter 2:15/b, 17)
Isten céllal adta ezeket az ajándékokat Eszternek. Isten neked is céllal adott ajándékokat és éppen úgy, mint Eszter, Te is felelős vagy, hogy jól gazdálkodj ezekkel az ajándékokkal. Ne önző módon használd őket, hanem mások javára. Az ajándékaid nem saját hasznodra adattak! Isten mások javára adta neked ezeket.

Ahhoz, hogy megtudd a küldetésedet, ismerned kell a talentumaidat és el kell döntened, hogy hogyan használod azokat. Ezért van egy házi feladatom a számodra. Ezen a héten arra kérlek, hogy készíts egy listát azokról az ajándékokról, amiket Istentől kaptál. Ne felejtsd el belevenni az adottságaidat és azokat is, amik a te hatáskörödön kívül esnek. Kérdezd meg magadtól: Mi jót adott nekem Isten, amivel mások javára lehetek?


Isten megerősít, hogy másoknak is beszélhess Jézusról


„A békesség Istene pedig, … tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.”

Zsidók 13:20-21

Isten minden szükséges dolgot megad neked ahhoz, hogy megoszthasd másokkal a hitedet.

A Zsidókhoz írott levél írója ezt úgy fogalmazza meg, hogy „készségessé tesz”, ami hasonlít ahhoz, mint amikor egy sportcsapatot készítenek fel a győzelemre. Megkapják a szükséges felkészítést, készséget ahhoz, hogy nyerhessenek.

Ahogyan Rick pásztor is gyakran mondogatja: „Isten nem a felkészülteket hívja el, hanem az elhívottakat készíti fel.”

És Isten téged is hív.

A Biblia azt mondja, hogy Isten gazdagon és készségesen támogat téged mindenben, ami Jézus követéséhez szükséges. Ez nem csak az anyagi ajándékokra vonatkozik; folyamatosan jelen van az életedben, előtted jár minden utadon és előkészíti az utat. Mindig megadja majd a szükséges szavakat ahhoz, hogy megoszthasd a hitedet.

Isten lesz a te erőd, a te bölcsességed és az útmutatód. Megnyitja előtted a támogatás kapuit, és bezárja azokat a kapukat, amelyek rossz irányba vezetnek.

Isten mások által készít fel. A családod, a barátaid és a munkatársaid által. Támogathatnak téged anyagiakban is, de ami még fontosabb: bátoríthatnak és segíthetnek abban, hogy napvilágra kerüljenek a félelmeid, a szorongásaid – így Isten megerősítheti a hitedet, amely legyőzi a félelmet.

Isten általad készít fel másokat. Ahogyan Isten másokat használ abban, hogy felkészítsen téged, hasonlóan akar téged is használni mások felkészítésében. Ez része a bizonyságtételednek. Segíthetsz meglátni másoknak Istent, aki megerősít és támogat; és Jézust, mint szerető barátot, „aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Péld 18:24)