2017. április 17., hétfő



A változás új gondolkozásmódot kíván


"Hallottatok tehát Jézusról és megtanultátok az igazságot, amely tőle jön, vessétek le a régi bűnös természeteteket és a korábbi életformátokat, amely megromlott a csalás és a kívánságok miatt. Ehelyett engedjétek a Léleknek, hogy megújítsa gondolatotokat és viselkedéseteket. Vegyétek fel az új embert, amelyet Isten valóságos igazságban és szentségben teremtett." (Ef 4,21-24, NLT fordítás)


A változás új gondolkozásmódot kíván. A harc, amin keresztül az életed hibáit küszöbölöd ki, mindig szellemi harc. Az elmédben kezdődik, és itt is dől el.

Az Efézus 4,23 azt írja: "Engedd a Szentléleknek, hogy megújítsa a gondolkodásod és hozzáállásod." (NLT) Nem fogsz addig változni, amíg a gondolkodásod és a viselkedésed nem változik. Ezért olyan fontos a napi csendesség. Ez az idő, amit tudatosan Isten Igéjének tanulmányozására és imádkozásra fordítasz, az lesz az értelmed megújulásának ideje. Ha ezt nem teszed meg, nem lesz erőd a változáshoz.

Tudod, hogy mit jelent az a teológiai fogalom, hogy az "értelem megváltozása"? Itt a "bűnbánat" szó szerepel. Tehát a bűnbánat a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy megváltozik az értelmed.

A bűnvallás szó tulajdonképpeni görög megfelelője a "metanoia". A "metanoia" azt jelenti, hogy megváltoztatod a gondolkodásod, hogy a halál felől az élethez fordulsz, a bűntől a megbocsátás felé, a bűntudattól a lelki békesség felé, a pokoltól a mennyország irányába, a saját útjaidtól Isten útjai felé. A legfontosabb változás az életedben az lesz, amikor megvallod bűnödet Istennek, és elfordulsz az sajnálkozástól a lélek békességéhez és a megbocsátáshoz.

Meg kell tanulnod másként gondolnod a hibáidra. A hibák gyakran olyan erősségek, amit helytelenül használunk. Ez egy új gondolkodásmód! Lehet, hogy soha nem gondoltál rá így, de ez a bűnbánat. Ez a gondolkodás megváltozása. A hibáid gyakran olyan erősségek, amelyeket Isten adott neked, és amelyeket rosszul használsz.

Meg kell változtasd a gondolkodásmódodat. A Filippi 2,5 azt mondja: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt..." (NIV)

Isten azt akarja, hogy tanulj meg úgy gondolkodni, ahogyan Jézus tette. Hogyan? Ismét mondom, ez választás kérdése. Választanod kell, majd ezt kérdezni: "Uram, hogy gondolkodna erről Jézus?" Minél inkább megtöltöd az elméd Isten Igéjével, ez annál könnyebb lesz.

Beszéljetek róla:


- Hogyan hátráltatják vagy segítik a hibáid megváltoztatását azok a gondolatok, amelyekkel megtöltöd az elmédet?

- Milyen változásokat tehetsz a mai napon a naptáradban, a kapcsolataidban, vagy a hozzáállásodban, ami befolyással lehet az elméd megújulására?


Az irigység megnyomorít

“ …a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1. Kor. 13:4b)

Játszottál már valaha „Ki a király a hegyen” játékot? Biztosan ismered: csak egyetlen egy embernek van hely a csúcson és ha eléred azt, te leszel a Király a Hegyen! Irigykedünk arra az emberre, aki a csúcson van, de ha mi érünk fel oda, akkor szeretünk másokat is iriggyé tenni emiatt.

Felnőttként, továbbra is játsszuk ezt a játékot, csak kicsivel finomabban. "Hé, ide nézzetek! Láttátok, milyen autót vezetek? Nézd, milyen ékszerem van! Az én gyerekeim okosabbak! Nézd csak az új hitelkártyám színét!"

Az igazság azonban az, hogy az irigység megnyomorít. Az irigység általában a bizonytalanság kifejezése. Alsóbbrendűnek érezzük magunkat, ezért irigykedünk.

Amikor ötödikes voltam, kaptam egy új biciklit Karácsonyra, aminek széles kormánya és banán alakú ülése volt. Azt gondoltam, hogy nagyon menő vagyok. Roppant büszke voltam erre a biciklire egészen addig, amíg egy barátomékhoz hajtva felfedeztem, hogy neki bizony menőbb van. Az örömöm azonnal elszállt. Irigy lettem, amikor összehasonlítottam az enyémet az övével.

Ahogy most visszagondolok, rájövök, hogy az igazi probléma az alacsony önbecsülésem volt. Amikor alacsony az önbecsülésünk, mindig fenyegetve fogjuk magunkat érezni azoktól az emberektől, akik szebbek, divatosabbak, esetleg jobbak a körülményeik, iskolázottabbak, erősebb a kisugárzásuk - vagy jobb biciklijük van!

Senki nem immunis az irigységre és valószínűleg tapasztalatból is tudod, hogy igazán meg tud nyomorítani. Az irigység olyan a lelkednek, mint a rák a testednek. Elevenen felfal, ha nem veszed észre.

Az irigység azt is okozhatja, hogy megszállottá válunk a körülményeink megváltoztatásával kapcsolatban. Azt hisszük, hogy a megoldás a több pénz, tehát elkezdünk felhalmozni minél több pénzt. A probléma az, hogy ha eljutsz erre a szintre, akkor jön a következő probléma. Ha az irigység motivál, akkor ki fogsz égni, mert mindig ott lesz egy következő szint.

Mivel az irigység egy rejtett bűn, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem olyan rossz, mint a látványos bűnök. Pedig az irigység rendkívül romboló.

Leértékel másokat. Tönkreteszi a kapcsolatokat. Az irigység miatt kihagyod az örömteli élményeket, amit a közös esküvők, születések, előléptetések nyújtanak. Ahelyett, hogy irigyek lennénk, Isten azt szeretné, hogy örüljünk, amikor Ő megáld másokat. Ha megtanulsz mások sikerének örülni, sokkal több örömet fogsz megtapasztalni.

Beszéljünk róla!
Milyen örömteli tapasztalatokat adott Isten számodra, amiket képtelen voltál megbecsülni az irigységed miatt?

Ma miért tudsz köszönetet mondani Istennek azok közül, amid már van?






Ki tudná ma hasznát venni a bátorításodnak?


„Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.” (Róma 14:19.)


Ahogy Rick pásztor felkészített minket az előttünk álló céltudatos évtizedre, eszembe juttatta, hogy segítenünk kell azokat, akik szintén készülődnek.

Isten azt akarja, hogy egymás építését szolgáljuk. A segíteni szó jelentése szó szerint az, hogy növeljük a másik lehetőségeit. Ez magába foglalja annak a gondolatát, hogy erősítsük egymást, hogy képes legyen szembenézni az élet kihívásaival Krisztusban. „Hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok” (Filippi 1:30.) Nem veszthetünk el senkit, hogy ez sikerüljön, Krisztus testének erejére van szükséged, ahogy nekik a te erődre.

Isten azt akarja, hogy egymás oldalán álljunk. „Bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” (Zsidók 10:25.) Isten ezt értünk teszi. Ő az „aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” (2. Korinthus 1:4.) Arra lettünk teremtve, hogy egymás mellett legyünk.

Isten azt akarja, hogy türelmesek legyünk egymással. Amikor segítünk egymásnak, feltétel nélküli szeretetet kell közvetítünk. Még akkor is, amikor már olyan közel kerülünk a másikhoz, hogy megismerjük rigolyáit, idegesítő szokásait, akkor is egymás oldalán maradunk. „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel” (Efézus 4:2.)

Van valaki, aki ma hasznosítani tudná a bátorításodat? Ne várj vele! Bátorítsd őket most!

Miért bíznám Istenre a fájdalmam?

„Emiatt kell most elszenvednem a fogságot, de nem szégyellem, mert ismerem őt, akiben hiszek. Meg vagyok győződve, hogy meg tudja őrizni azt a kincset, amit rám bízott, amíg elérkezik az a Nap.” (II. Timóteus 1,12, EF)


Amikor van valamid, ami nagyon értékes számodra, akár egy ritka, drága dolog, akár egy családi örökség, és nem szeretnéd, hogy ellopják, eltörjön, vagy elégjen, elviszed a bankba és egy széf biztonságába helyezed.

A bankodban lévő lezárt fióknál sokkal nagyobb az a gondviselés, amit Isten végez azzal, amit rábízol. Számíthatsz rá! Istennek van gyakorlata benne. Más embereknek talán nincs referenciája abban, hogy megőriznek dolgokat a számodra. De bármint bízol Istenre, ő gondoskodni fog róla.

Tehát, mit kell ma Istenre bíznod? Megmondom mit – bármit, ami miatt aggódsz. Bármit, ami miatt aggódsz, azt Isten szeretetének széfjére kell bíznod.

Az aggódás gyakorlatilag ateizmus, mert ez olyan, mintha nem lenne egy Atyád a mennyben, aki szeret téged, és akiben meg lehet bízni, olyan, mintha szellemi árva lennél. Az aggódás a hit hiánya, mintha azt mondanád, hogy nem hiszel a 6000 ígéretben, amit Isten tett a Bibliában.

A legnehezebb akkor Isten széfjébe tenni valamit, amikor szenvedsz. Amikor fájdalmaid vannak, nem akarsz még Istenben sem bízni. Vissza akarod fojtani, és megtartani magadnak.

Pál tudta ezt, de azt is tudta, hogy amikor szenvedsz, akkor kell leginkább Istenben bíznod. Azt mondta: „Emiatt kell most elszenvednem a fogságot, de nem szégyellem, mert ismerem őt, akiben hiszek. Meg vagyok győződve, hogy meg tudja őrizni azt a kincset, amit rám bízott, amíg elérkezik az a Nap.” (II. Timóteus 1,12, EF)

Néha beszélek emberekkel, akik azt mondják: „Félek Jézus Krisztusnak adni az életem, mert félek, hogy nem leszek képes megtartani az elköteleződést.”

Hadd legyek veled őszinte: Te nem tudod megtartani az elköteleződést. El fogod rontani! Szerencsére az üdvösség nem arra alapozódik, hogy megtartod az elköteleződésedet. Ez Kritszus ígéretének betartásán alapszik, és ő megígérte, hogy gondoskodik a te elköteleződésedről.

Beszéljetek róla:

* Mit tesz az aggódás az életeddel?
* Mit gondolsz, miért könnyebb néha a fájdalmaidhoz ragaszkodni, mint Istennek átadni őket?
Hogyan tedd túl magad a múltadon


„…boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézsaiás 51:11)
Mindannyiunk életében vannak fejezetek, melyeket szívesen átírnánk. Dr. Harold Bloomfields mondja: „A megoldatlan érzelmi fájdalmak pusztítóan hatnak az immunrendszerre, a szívműködésre, a hormonszintre és más fiziológiai funkciókra. Meg kell békülnünk a múltunkkal, mert szó szerint az életünk múlhat rajta.” Ahhoz, hogy túl tudd tenni magad a múltadon, először gondold végig újra, de most másként nézve! Fogalmazd át! Kérdezd meg: „Miben lettem erősebb általa? Mi az, amit akkor nem tudtam, de most már tudok?” Ne a veszteségre összpontosíts, hanem arra, amit nyertél. Másodszor: értsd meg, hogy különbség van a bűntudat és a szégyen között! A bűntudat az, ha rosszul érzed magad amiatt, amit tettél – ez egészséges dolog; a szégyen, ha rosszul érzed magad amiatt, aki vagy – ez mérgező hatású, és elveszi az erődet. Mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amit szeretnénk megváltoztatni magunkban, de amikor Isten megteremtett minket, ezt mondta: „…igen jó…” (1Mózes 1:31), tehát kezdj úgy tekinteni magadra, amilyennek Ő lát! Harmadszor: ne büntesd magad tovább a „bárcsak…”-okkal! Miután csúfos bukása után Isten felemelte, Dávid ezt írta: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett… akinek az Úr nem rója fel bűnét…” (Zsoltárok 32:1-2). Bocsáss meg magadnak, hiszen Isten megbocsátott! Mivel Ő a kereszten át néz rád, ezért elfogad (ld. Efézus 1:5). Végül: indulj el a fájdalomtól a nyereség felé! A gyógyuláshoz idő kell, tehát fogadd el, hogy még érzel bizonyos haragot, félelmet és szomorúságot. Ne tagadd meg őket, ezek a folyamat részei. De ne is tedd őket magadévá, tudd, hogy mikor van itt az ideje továbblépni! Nem mehetsz háttal a jövőbe, és az Isten által neked készített jövő több boldogságot tartogat, mint amennyire a múltadból emlékszel.



„Íme, újjáteremtek mindent.” (Jelenések 21:5)
A múltad lehet egy fejed fölött köröző viharmadár, vagy lehet a szárnyaidat felemelő szél is. Tehát gondold végig, és fogadd el, ami történt. Ha ezt nem teszed, azzal újra és újra átéled. Mikor Kongóban dolgozott misszionáriusként, Helen Roseveare-t brutálisan megerőszakolták. Így ír erről: „Meg kellett kérdeznem magamtól: »Meg tudom-e köszönni Istennek, hogy rám bízott ilyen tapasztalatot, még akkor is, ha soha nem fogja elmondani, miért?«.” A bizalom titka nem a válaszokban rejlik, hanem az elfogadásban. A bizalom annak tudata, hogy bármi történt, történik vagy történni fog, Isten nem adja ki kezéből az irányítást. Vagy erre koncentrálsz, és elhatározod, hogy újra élni fogsz, vagy úgy éled le az életed, hogy közben azt érzed, soha nem kaptál igazi esélyt. El kell temetned a múltat, vagy együtt fogsz élni a kísérteteivel. A régi fájdalmak felemlegetése olyan, mintha újra meg újra végignéznéd ugyanazt a filmet, remélve, hogy más lesz a vége. Ez nem fog megtörténni! Tanulj belőle, és lépj tovább! Nem attól fulladsz meg, hogy vízbe esel, hanem attól, ha ott is maradsz! Hagyj fel az önmarcangolással és mások hibáztatásával is – ez csak időpocsékolás! Ha magadat hibáztatod, azzal megsokszorozod a bűntudatod, hozzáláncolod magad a múlthoz, és még jobban erősíted a már amúgy is alacsony önértékelésed. Ha Istent okolod, akkor elszakítod magad az Ő erejétől, a bizalmat kétség váltja fel, meggyökerezik benned a keserűség, és cinikussá válsz. Ha másokat hibáztatsz, csak tovább növeled a köztetek lévő távolságot, és elveszíted az egyetlen lehetőséget, amely működik – a megbocsátást. Ehelyett bízz Benne, aki megígérte, hogy mindent újjáteremt, és lépj tovább!
Köszönöm!

„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről… amikor a szenteknek szolgáltatok…” (Zsidók 6:10)
Azt mondod magadban: „Olyan sokat teszek másokért, igazán jól esne, ha kicsit értékelnének!” De úgy tűnik, senki sem mond köszönetet azért, amit teszel, ezért úgy érzed, túlságosan is természetesnek vesznek, és nem értékelnek. Egyszerű kis szó, mégis milyen sokat jelent: „Köszönöm!” Rég nem hallottad már? Ha igen, értsd meg ezt: mások talán elfelejtenek köszönetet mondani, de mennyei Atyád értékeli, amit teszel, és azt, aki vagy. Lehet, hogy senki sem ünnepli tetteidet, mégsem maradnak jutalom nélkül. Isten pontosan oda helyezett, ahol szüksége van rád. Minden nap az ő céljait teljesíted. Amint ezt elfogadod, munkád értelmet nyer, és meg fogod találni benne az örömöt. Amit teszel, azzal Istennek szolgálsz, mindenki más csak haszonélvezője. Ne engedd, hogy az emberek reakciói szabják meg örömöd mértékét! Az emberek talán észre sem veszik, mit teszel, de Isten látja. Ő minden napodat, életed minden részletét figyelemmel kíséri. „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” Pál azt írja: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” (Kolossé 3:17). Ez a lényeg: Érte tedd! Imádkozz ma így: „Uram, mindent, amit teszek, érted teszem. Tudom, hogy te értékesnek tartasz, hiszen látom azokból az áldásokból, melyeket adtál. Ezért dicsőíteni és tisztelni foglak ma gondolataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel. Krisztus nevében. Ámen.”





Még megteheted


Milyen gyakran nézel úgy valakire, hogy arra gondolsz, nem vagy annyira rossz, mint ő? Végül is nem csaltad meg sem az adóhatóságot, sem a házastársadat (vagy legalább is nem derült ki!)
Tévedés! Még ha talán nem is tetted meg ugyanazokat a dolgokat, bizonyára gondoltál már rá. És ha eddig még nem, van rá esély, hogy bizonyos körülmények között megteszed!

A Biblia azt mondja: "mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének."(Róma 3:23) Figyelj oda erre a szóra: "mindenki"! Megfelelő védelem nélkül mindannyian kudarcot vallunk. Mindaddig míg szembenézünk a velünk született bűnre való hajlamunkkal és elismerjük gyengeségeinket bizonyos területeken, mindig az ellenség célpontjai leszünk. És elbukunk!

A te problémád talán a harag, vagy a testiesség, vagy a féltékenység, de mindezek mögött a probléma világosan látható: a bün. Mi más venne rá egy házas embert, hogy úgy viselkedjen, mint egy éretlen kamasz? Vagy egy anyát, hogy semmibe vegye gyermekeit? Vagy egy kiváló diákot, hogy droghoz nyúljon?
A Biblia azt mondja:"...az ördög a bűnt cselekszi kezdettől fogva. Azért jött az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." (1János 3:8)
Összegezve, a bűn késztet minket arra,hogy saját utunkon akarjunk járni Istené helyett.

Az ige egy kijózanító sorában Pál arról beszél, akiket "mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben," Isten kiszolgáltatta az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.(Róma 1:28)
Légy hálás azért, hogy Isten nem fordított téged saját magad ellen! Vagy legalábbis még nem! Vedd észre, hogy adott neked még egy lehetőséget! Tehát ismerd be bűnödet, fogadd el az Ő bocsánatát - fordulj hozzá, amíg még megteheted!





Mi az „áthozat”?


„…olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte…” (Prédikátor 2:21)

Az üzleti nyelvben beszélünk a nettó nyereségről, ami a végső tétel az elszámolásnál. Van egy igazság, amit tudnod kell, mielőtt aláírják a halotti bizonyítványodat, megszervezik a temetésedet, és virágokat helyeznek a sírodra: ha csak magadnak élsz, és nem töltöd be életed Isten által kijelölt célját, akkor az „áthozat” nem fog felérni a befektetéssel. Salamon azt írja: „Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt… Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez… értelmetlen… (Prédikátor 2:20-21 NIV). Vagy ahogy John Capozzi író fogalmazta: „Az a vállalatvezető, aki minden nap reggel 7-től este 7-ig dolgozik, nagyon sikeres lesz. A felesége következő férje is szeretettel fog gondolni rá.” Eljön az a nap, amikor semmit nem fog számítani mindaz, amiért küzdöttél, erőlködtél és megpróbáltál megszerezni. Az önéletrajzod és a beosztásod senkit sem fog lenyűgözni többé. Senkit sem fog érdekelni, hogy milyen ruhákat viseltél, milyen autód volt, kivéve a rokonaidat, akik azt tervezik, hogy azokat fogják viselni, és azt az autót fogják vezetni vagy eladni. Ha bölcs vagy, akkor úgy tervezed el az életből való eltávozásodat, hogy az „áthozat”-ban benne legyen ez a három dolog: a) elégedettség, ami abból ered, hogy betöltötted az Istentől kapott megbízatásodat itt a földön; b) siker, olyan, amit örökkévaló jutalommal mérnek, nem mulandóval; c) biztonság, amely abból adódik, hogy Jézus Krisztust mint Uradat és Megváltódat ismered. Csak ez az az „áthozat”, amiért érdemes élni!

OSZD MEG MÁSOKKAL AZ ÁLMODAT!


„…hogy mindnyájan… ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)
Ahhoz, hogy valóra tudd váltani álmodat, tudnod kell, hogyan oszthatod meg másokkal. Ahhoz, hogy ezt sikeresen megtehesd, négy módon kell kapcsolatban lenned velük. Először is kapcsolódnod kell hozzájuk ésszerűen. Amiben az emberek nem hisznek, arra nem lesznek vevők. Ezért az első lépés a hitelesség. Meg kell nyerned a bizalmukat, ha ez nem sikerül, nem fogsz tudni továbblépni. Hogyan érheted el? Ha a mostani helyzetedről annak teljes valóságában nyilatkozol. Minden alkalommal, amikor megosztod a jövőre vonatkozó látásodat, az első dolog, amit az emberek kérdezni fognak: „De mi van azzal, hogy…?” Ha nem is mondják ki hangosan, magukban biztosan megkérdezik. Folyamatosan kérdezni fogják, mindaddig, míg választ nem adsz aggodalmaikra. Ehhez pedig nagyon alaposnak kell lenned, amikor álmodról beszélsz; nem teheted meg, hogy csak a pozitívumokat hangsúlyozod, az akadályokat, kihívásokat elhallgatod. Másodszor: olyan józan tervet kell felmutatnod, amiben hinni tudnak. Ha az álmod túl nagynak, elérhetetlennek tűnik, az emberek elcsüggednek, és gyorsan elvesztik érdeklődésüket. Ha a nagy álmokat kisebb részekre bontjuk, és minden részt átadunk tehetséges személyeknek, a feladat sokkal inkább megvalósíthatónak tűnik, és mindenki, akit bevonsz, egyre inkább magáénak érzi azt. Valódi művészet mindezt hatékonyan átadni, anélkül, hogy elvesznél a részletekben és csak untatnád az embereket. Elegendő információt kell átadnod ahhoz, hogy a legtöbb ember elégedett legyen, de ne túl sokat, nehogy elveszítsd őket. Ehhez ügyesség, gyakorlat és Isten segítsége kell. Ahhoz azonban, hogy meg tudd osztani álmodat másokkal, meg kell ezt tanulnod.



„… társaimmá lettetek…” (Filippi 4:15 TLB)
Harmadszor: meg kell osztanod álmodat érzelmileg is. Pál tudta, hogyan tegye ezt meg: „Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy …az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül…. Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra.” (Filippi 4:15-17). Hadd örüljenek az emberek a várható jutalomnak! Az álmodat az szemszögükből mutasd meg nekik! Ralph Waldo Emerson egy kisborjút próbált bevonszolni a pajtába, és már jó ideje küszködött vele. Már éppen fel akarta adni a harcot, amikor egy ír szolgálólány odament, az egyik ujját a kisborjú szájába tette, az pedig, mivel erről az anyja jutott eszébe, szépen követte a lányt a pajtába. Az erőltetés és taszigálás nem működik az embereknél sem. Ám, ha segítesz,m hogy úgy érezzék, ők maguk is jól járhatnak, akkor valószínű, hogy veled mennek. Az emberek akkor tesznek meg valamit, ha megvan a jó okuk rá, és nem akkor, ha neked van rá jó okod. Legtöbbször pedig ez a jó ok az érzelmeikhez kötődik. Ne félj attól, hogy megmutasd az embereknek a szívedet! Az emberek először az álmodóra lesznek kíváncsiak, csak azután az álomra. Lehet, hogy el tudnád mondani az álmod lényegét néhány perc alatt, de az sokkal tovább tart, hogy meggyőzd az embereket arról, hol van a szíved. Ehhez türelem kell. Természetesen tele vagy lelkesedéssel, de lépteidet a tö9bbiek lassabb üteméhez kell igazítanod. Ha túlságosan előrerohansz, többé nem tudsz hatással lenni rájuk. Általában igaz, hogy az embereknek legalább hétszer kell hallaniuk az ötletről, mielőtt magukévá tennék, sajátjuknak éreznék. Az emberek tíz százaléka úttörő, hetven százalékuk letelepedő, és húsz százalékuk ellenfél. Az legyen a célod, hogy megnyerd magadnak az úttörőket, bevárd a telepeseket, és magad mögött hagyd az ellenlábasokat.



„… Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!…” (2Királyok 6:17)
Negyedszer: érzékletesen kell megosztanod az álmodat. Az emberek csak akkor lesznek vevők rá, ha „látják”. Az emberek a fontosságot, jelentőségteljességet keresik; azt szeretnék érezni, hogy valami náluk nagyobb dolognak a részesei. Studs Terkel jegyezte meg: „A legtöbben hivatást keresünk, nem állást. A legtöbbünknek …olyan állása van, ami túl kicsi a lelkünkhöz. „ Amikor egy álom igazán nagyszerű, az mindenkinek hasznára van. A te dolgod az, hogy segíts az embereknek meglátni azt, mi ez a haszon. Segítened kell, hogy meglássák benne a személyes növekedésük lehetőségét, hogy beteljesedésre találjanak, és önbecsülésük növekedjen. Minden okot meg kell adnod rá, hogy csatlakozni akarjanak. Ha nem tudsz kínálni bőven elég jogos indokot erre, akkor egyáltalán ne is próbáld beszervezni őket! Könnyen fog menni? Nem, sosem könnyű. Még ha az emberek azt akarják is, hogy vágyakoznak egy álomra, gyakran akkor sem akarják. Ők csupán az álom eredményét szeretnék, nem az árát, amit meg kell fizetni ahhoz, hogy az álmot elérhessék. Nézd csak a fogyókúrás reklámokat: az emberek látják az „előtte” és „utána” képeket, és az „utánát” akarják. Ha azonban megéled az álmodat, becsületesen élsz, és elérsz valamilyen sikert, az emberek látni fogják,. hová vezetett, mit tett érte d az álmod, ezért fogják ők is akarni. Honnan tudhatod, hogy sikeresen osztottad meg az álmodat mással? Abból, hogy ő is sajátjának érzi, hozzátesz, és szeretné, ha még nagyobb és még jobb lenne. Amikor ez megtörténik, az álom nagyobb lesz, mint te vagy a csapatod.
Egység...

A mai nap imádsága:
URam! Tégy eggyé minket szeretetedben! Ámen


Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja;
Rm 10,12

Isten előtt mindenki egyforma... Szép alapgondolat, a kérdés csak az, hogy akkor a Földön miért nem érvényesül ez az isteni igazság? Ha csak egyszerű különbségről lenne szó, akkor azzal talán még meg is békülnénk, de sajnos emberek között olyan alapvető ellentétek feszülnek, melyek feledtetik azt is, mi végre is van ember ezen a világon... Így történik meg, hogy gyűlölik egymást a szegények és gazdagok, a fehérek és feketék, zsidók és muzulmánok, helyiek és bevándorlók - s a sort lehetne folytatni!

Pál azt mondja: "nincs különbség zsidó és görög között". Miért mondja ezt? Mert a gyakorlatban van! Ugyanis másképp gondolkodnak a hellén-műveltségűek az Istenről, s megint másképpen a zsidó kultúrában felnövekedettek... Ezért mondja Pál a honfitársainak, hogy Jézus "kibékítette Istent keresztáldozatával", a görög gyülekezeteknek pedig azt tanítja: "Isten a Krisztusban t i t e k e t békéltetett meg önmagával".

S valóban: az embert ki kell békíteni, mert elégedetlen önmagával a világgal és az Istennel is, no de miért kellene Isten "kiengesztelni", amikor Ő mindent jól csinált ebben a világban, s Ő nem haragszik, hiszen Ő maga a szeretet? (Az egy másik kérdés, hogy Ő isteni bölcsességével rendet teremtett bele ebbe a világba, s aki nem fogadja el ezt a megváltoztathatatlan örök rendet, annak hordoznia kell saját maga "rend-etlenségének" következményeit!)

Jóllehet az emberiség egyugyanazon genetikával rendelkezik, testvérek vagyunk, hiszen egy a közös ősanyánk és ősapánk -lásd "mitokondriális-DNS" vagy "mitokondriális Éva" fogalmakat! -, de ember és ember között mégis alapvető különbségek vannak! Az egyik képes lopni, csalni, hazudni, ölni önmagáért, a másik pedig képes lemondani, szolgálni, sőt akár meghalni is másokért... Hogyan lehetnének akkor ők egyek? A választ erre mag Pál adja meg: csakis Krisztusban, vagyis az Ő megváltói szeretetében! Aki igyekszik követni a Mestert, próbál úgy szeretni, mint Ő, az az egységre törekszik, nem csak felebarátjával, de magával Istennel is!

A hívő ember tudja, hogy ez egyedül nem megy, ezért hívja segítségül URát - naponta...



Jézus szavai...

A mai nap imádsága:
Uram! Formálj Igéddel, hogy életem legyen! Ámen

   

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
Mt 24,35

Múlandó világban éljük múlandó életünket, de sok tapasztalásunk az Örökkévalóra irányítja a figyelmünket... Mindemellett azt is megtanuljuk, hogy vannak örök, el nem múló értékek. Mindenünk, amink csak van, amit szerzünk egy életen át - csak idő kérdése - megemészti a moly vagy a rozsda, s legvégül a mi testünk is elporlik és "semmik" leszünk. Múlandóságunk megtapasztalása keserűen fájdalmas, de az istenes élet számtalan derűs pillanata végülis békességet teremt bennünk.

Jézus beszédei örök igazságokat hordoznak. Valóban csak az egynegyed (Magvető példázata) tanulja-érti meg, hogy Kicsoda az Isten, s hogy a legfontosabb a "termés-hozatal", s jól tudjuk Istennél nem a mennyiség számít, hanem a teljességre-jutás. Igaza van a Mesternek, hogy senki nem közelíthet a teljességhez, hacsak nem vonzza őt a Mennyei Atya. De lehetne említeni egyszer-praktikus mondatokat is: "A test lámpása a szem" vagy "Nem rejthető el a hegyen épült város". Jézusnak igazat adni, szép dolog, de nem elégséges, hiszen nem bólogatásra hívogat, hanem követésre, lásd a Hegyi Beszéd végén: "Aki hallgatja és megtartja az én beszédeimet..."

Múlandó létünkben maradandót alkotni kiváltság. Nem is lehetséges, csakis akkor, ha meglátjuk életünk értelmét. Ez pedig nem más, mint találkozás Istennel, s munkálása annak, hogy mások - elsősorban gyermekeink, az utánunk következő generáció - is találkozhassanak Ővele. Ebben az első és legfontosabb elem, a hitelesség. Szájból kilógó cigivel, borospoharat szorongatva igen nagy valószínűséggel eredménytelen lesz a józan élet melletti kampányolásunk. De ugyanilyen visszatetsző az is, amikor a közösség bizalmát élvező ember - legyen az világi vagy akár egyházi is -, erkölcstelen életével botránkoztat, s olykor még a közösséget is meglopja, természetesen a jogosság látszatára ügyelve...

Minden elmúlik, egyszer ez a teremtett világ is, de Isten Isten marad mindörökre, mert hiszen Ő az Isten... Belé kapaszkodni, hozzá menekülni nem szégyen, hanem józan döntés: hiszen az Ő megújító ereje nélkül nem tudunk igazán szeretni, megtörnek minket félelmeink, s csüggedés vesz erőt rajtunk, pedig Ő arra rendelt minket, hogy örömmel szolgálva egymásnak dícsérjük Őt a számunkra legnagyszerűbbért: az Életért...





Közösségért...




A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Gyenge akarásunkat a szépre és jóra erősítsd meg! Tégy készségessé az áldozatra, adj erőt és kitartást önmagunk és mások építésére! Ámen


   

Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. Róma 14,19

Közösséget irányítani a legnehezebb feladat... sokan mégis azt gondolják ehhez nem kell nagy "tudomány". Ha így lenne, akkor csak "mintacsaládok" lennének, s virágozna a béke a nagy közösségek, népek és nemzetek között. A média-csatornákon keresztül naponta többször is tapasztaljuk, bizony ez nem így van. Mára nemcsak konfliktusokról kell beszélnünk, hiszen csak fegyveres szembenállásból mintegy 200 van ma is a szerte a világon, hanem - a társadalomtudósok szerint - szociális csődtömegről, gyakorlatilag megoldhatatlannak tűnő válságról van szó. Az hogy a gondokra a választ nem a kölcsönök felvételében kell keresni - mégsem nyilvánvaló. A pénz probléma-megoldó erejében jobban bíznak az emberek, mint az erkölcsében... Pedig a gond az erkölcstelenségből fakad, ebből kifolyólag a megoldást is itt kellene keresni!

"Általános iskolás gyerekek 30%-a olvasási gondokkal küzd.." - olvasom az újságban, s megdöbbenek a statisztikán. Pedig ez csak a kezdet - nyugaton már ebben is előttünk járnak... Manapság, amikor csúcstechnológiával vagyunk körbevéve, s a kávéfőzőnek is internetcsatlakozása van, különösen is fontos lenne az olvasás, a megértés alapvető "eszköze". Hogyan tájékozódhat az információs társadalomban az, aki olvasni sem tud? Sehogyan! Az ilyen ember vezetésre szorul, s vannak akik őket készséggel (meg)vezetik... Mert valami ellen mindig könnyebb mozgósítani az embereket, mint valamiért. Könnyebb egy házat felrobbantani, mint felépíteni, könnyebb a házi feladatot nem megírni, mint megírni! Könnyebb másoknak pofonokat osztogatni, s utána elszaladni, mint nevelő/növelő/emelő célzattal simogatni, s közösséget vállalni, részesedni a másik életéből és hordozni az ő terheit.

Idős lelkésztestvérünk, aki még a nagyon-nagyon régi világban hadapród-iskolába járt - s tudta hogy a lelkészi szolgálat hatékonysága is engedelmesség kérdése - gyakran csitítgatott minket, amikor friss diplomásként, ifjú Timóteusként egy-egy tanácskozáson "nagylendületű teológiánkkal" túlságosan szenvedélyesen vitatkoztunk - "Gyerekek! Csak azt mondjátok, ami épít!" Az évek múlásával értettük meg igazán ennek az atyai szeretetfelhívásnak az üzenetét. Hiába az akarat, ha nem jár vele együtt a békesség. Belső béke nélkül az építés szándéka nagyon hamar romboláshoz vezethet, mint az anarchistáknál, akik mindent előlről akarnak kezdeni, s ezért először rombolnak... csak mire építeni kellene, addigra - alapvető emberi tulajdonság ez is - a pusztítás minden erejüket felemésztette...

Életünk célja, hogy folyamatosan épüljünk, s eközben jó példánkkal másokat is építsünk. Lelki házat építeni a legnehezebb vállalkozás - az emberek háromnegyed része nem is vállalkozik rá - de a legszebb, legtöbb örömöt adó tevékenység, mert eközben Isten maga formál és munkálkodik bennünk...



Lelki dolgaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Nehéz szólnom arról, amit magam is alig tudok megfogalmazni. Adj nekem szeretetet, hogy jobban megértsem embervoltomat, s ezen keresztül meg-megláthassam teremtettséged titkait! Ámen


A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.
1 Kor 2,14

Tény, hogy Isten országának titkait nem mindenki tudja befogadni, megérteni pedig még kevesebben képesek. Az evangélium elutasítása elsődlegesen nem a gonosz szándéknak, hanem az értetlenségnek tudható be. A lélek dimenziójában gondolkodás ugyanis nem velünk született tulajdonságunk. A lehetőséget ugyan "őseredetileg" belénk kódolta a JóIsten, de mégis úgy jövünk erre a világra, hogy ezt a készséget elveszítettük: ez az ősbűn, az eredendő a bűn. Tagadjuk azt, ami egyébként nyilvánvaló. Csak amikor a bűn fátyla eltűnik szemünk elől vagy megöregszünk és az elmúlás vonzását kezdjük megérezni, akkor kezd megvilágosodni bennünk sok minden a Lélekkel kapcsolatban.

Aki csak a síkban él, az nem értheti meg a háromdimenziós tér mélységét és magasságát. Aki csak az anyagvilágban mozog és él, az ok és okozat közötti összefüggéseket is csak eszerint képes magyarázni. Ezért különlegesen nehéz a hívő ember helyzete, amikor az Istenről akar beszélni. Beszélni a teknősbékának a repülés szabadságáról - komoly kihívás... Sok "bizonyságtevő" ember az így eleve megterhelt szituációt saját türelmetlenségével tovább súlyosbítja. "Reflexből" - mint a nyelvet nem értőknek az átlagember - hangosabban kezd el beszélni, azaz erősebben artikulálja a lelki világ számára nyilvánvaló igazságait... a végeredmény sokszor lesújtó: a "beszélgetőpartner" elmenekül.

De mit is jelent lelki módon gondolkodni? Mindenek előtt teljességgel elfogadni embervoltunkat. Elfogadni létünk korlátait, a véges időt, a véges lehetőségeket. Határaink felismerése - ha ezt közösségben tesszük, éljük meg - nem rettent meg minket, sokkal inkább kapcsolópontokat ajánl embertársaink felé: meglátjuk, hogy szükségünk van egymásra. A közösségi lét elsődleges kommunikációs nyelve a szeretet. Ennek vetületeit minden dimenzióban megtalálhatjuk, a szeretet egyszerűségébe font üzenetek minden szívbe eljutnak. Ezért a legnagyobb kegyelmi ajándék a szeretet... "Aki szeretetben van az az Istenben van, s Isten is őbenne." - írja János apostol. Ebben az állapotban szólni az Istenről, a világról, az emberlélek dolgairól az egyetlen hiteles tanúskodás, melynek ha rövid távon nem is - hiszen Isten malmai lassan őrölnek -, de hosszabb távon mindenféleképpen eredménye van...



Szeretet...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindenki felismerje szeretetedet, s add, hogy ne kötözzenek minket önző gondolataink! Ámen



Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük,
Ez 11,19a

Egység, harmónia, béke... amióta kiűzettünk a paradicsomból, azóta hiányoznak ezek az életünkből! Vallások, ideológiák, s a történelem színpadán fel-felbukkanó legkülönfélébb "vezérek" próbálták létrehozni, kimunkálni az egységet, a harmóniát, a békét. A nagy egységből aztán kevesek érdekszövetsége, az áhított harmóniából véres hatalmi viszályok, s a katonai erővel megteremtett békéből újra csak békétlenség született, olykor még háborúk is.

De az ember nem adta fel, újabb elméleteket gyártott az egység kimunkálására. Kitalálta a "multi-kulti"-ideológiát/stratégiát, csak azt nem számolták bele, hogy már Nagy Sándor idején sem sikerült a kultúráknak keveredni, azok mindig csak egymás mellett léteztek. A kultúra adja ugyanis az ember identitását, s a kultúra az a közeg, amiben megnyilvánul az Isten-hit... Kinek milyen a kultúrája, olyan az Isten-hite is! Van, ahol Bach-muzsikával élik meg a vallásos élményt, van ahol spirituálékat énekelnek, de bőven akadnak olyanok is, ahol nem a zene a lényeges, hanem az eksztatikus élmény...

A baj ott kezdődik, amikor tömegesen azt gondolják, hogy a Világteremtő Isten az igazságát csak a zsidó népnek, csak a keresztényeknek, csak a mohamedánoknak jelentette ki. Az egyiknek szent, a Tóra, a másiknak, a Biblia, a harmadiknak a Korán... mindegyik képes érte halni is, ahogyan a történelem ezt az elmúlt kétezer esztendőben jelesül példázza!

"Holló a hollónak a szemét nem vájja ki" -, az ember azonban nem holló. Az ember butább lény... Jóllehet ugyanolyan szív dobog minden emberben, ugyanolyan színű vér csordogál minden ember ereiben - Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei című iratában írja: "És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;" - ennek ellenére egymásnak "farkasává" válunk...

Sokan gondolták, hogy a harmadik évezred elejére közelednek majd a vallások egymáshoz, hiszen mindegyik a maga módján a békességet, a harmóniát, az egységet keresi. Úgy néz ki azonban, hogy a közeledés helyett csak távolodnak a nézetek, s egyre ellenségesebben, szélsőségesebben gondolkodnak, s cselekszenek az adott "vallás" hívei... Mindenki magát igaz hitű hívőnek tartja, de Istennek gyaníthatóan más a véleménye! A megoldás - mint mindig -, az Isten szeretetében van elrejtve. Isten szeretetéről számos szép gondolat van az ún. szentírásokban, de azt nem szabad elfeledni, hogy Isten soha nem az emberi elképzelések szerint cselekszik, még akkor sem, ha ezek az emberi elképzelések a különféle szentírásokba bele is kerültek...