2017. november 13., hétfő

Életprogramunk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Sokszor elfelejtem, hol van a fenn, s hol van a lenn. Szánj meg kegyelmeddel, hogy ne tévesszem el létem irányait, s úgy törvényeidben, mint evangéliumodban Téged felfedezve élhessek mindazok hasznára, akiket mellém rendeltél, s elém hozol! Ámen


Mert ahogyan a test halott lélek nélkül,
ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Jakab 2,26

Ahhoz, hogy megértsük az élet igazi valóságát, nemcsak a láthatókra kell néznünk, de a láthatatlanokra is. Ha ez utóbbit is gyakoroljuk, akkor látunk, ha nem, akkor csak nézünk. A két világ nem csak abban különbözik egymástól, hogy az egyiket látjuk, s a másikat nem. Jóllehet mindkét világban az Isten az ÚR, az Ő törvényei érvényesek benne, hiszen mindkettőt Ő teremtette, s neki a "kettő is egy", de nekünk teremtményeknek a látható és nem látható bizony két dimenzót jelent... A dimenziókból ide-oda ugrálni - kevesek kiváltsága. Sokan mégis azt gondolják, nekik ez minden feltétel nélkül "működik". Ők azok, akik meg vannak győződve arról, hogy az ember-befogta/alkotta törvény itt is ott is érvényes. Így lesznek egyesek számára a mennyei világban érvényesek a jócselekedetek, s így "járnak hitben" ebben a világban - teljesen elrugaszkodva a valóságtól.

Jakab apostol azt mondja, hogy míg odaát a hit, itt len a földön a cselekedetek számítanak. Azaz, abban a világban a hit kelt életre, ebben a világban pedig a cselekedetek. Ott a hitre kérdez rá az Isten, itt pedig a cselekedetekre az ember.

Nyilvánvaló, hogy lélek és test egysége az egy létet, az emberi életet szolgálja. Ha a kettő különválik, vége az életnek. Ugyanígy a hit és cselekedet egysége is az istenképű létünk alapfeltétele. Ha mást hiszünk, mint amit a cseledeteink mutatnak illetve mást teszünk, mint amiben hiszünk, akkor az életünk tragédiája. Sok embertársunk kettészakadt életének nyomorúságait nem csak látjuk, de olykor kénytelenek vagyunk meghasadtságuk következményeit mi magunk is elszenvedni. Mindazok, akik még nem fürödtek meg az isteni kegyelemben, azok számára a fentiek nem nyilvánvalóak. Összekevernek mennyeit és földit, teremtménynek nézik a Teremtőt. Így válik számukra haverrá a Jézus Krisztus, s látnak démonokat ott is, ahol nincsenek.

Aki valóban megtért, az hazatért, az otthon van URánál... Aki otthon van, az nyugodt és szeretetben él, s nem akar nagyobbat tenni és mondani, mint Teremtője. Az ilyen ember az, akinek közelében jó lenni, mert életéből sugárzik az erő, a szeretet és a józanság. Ők azok, akik hitük által élnek, s az Isten kegyelméből cselekednek.

Emberi dolgok...

A mai nap imádsága:
Uram! Bűnösök vagyunk... Gyakran tesszük azt, amit mi magunk se szeretnénk. Hiába készíted el az alkalmakat, mi újra csak mulasztunk. Szánj meg minket, légy velünk, s adj nekünk látó szemeket, s tiszta szíveket, hogy azt tegyük a világban, ami dolgunk! Ámen   

A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok."
ApCsel 5,38-39

Embervoltunkból fakad, hogy könnyebben vagyunk "mobilizálhatók" valami ellen, mint valamiért... A történelemben mindig akadtak kiváló szónokok, akik buzdítottak a római birodalom elnyomása, a pogány török, a katolicizmus visszaélései vagy éppen bankárok és gyárosok ellen. Ma is vannak gyűlöleletet keltő kedvelt szónokok, sőt prédikátorok, akik Isten nevében szent háborút hirdetnek. (Nem is gondolnánk, milyen nagy a népszerűségük.)

Nikodémus bölcsessége ma is megszívlelendő. Sokan gondolják a keresztények táborában ma is, hogy "be kell segíteni" a JóIstennek, ahogyan Ábrahám is "besegített"... Így született meg Iszmáél. (Azóta is csak gond, megoldhatatlan feszültség van Iszmáél és Izsák utódai között - hiába, igazán a testvérek tudnak csak "összekapni" - beleértve a féltestvéreket is...) A keresztények - nemcsak szószékről a papok - szívesen prédikálnak a szexuális bűnök, pl. a homoszexualitás ellen, és persze a bűn ellen, s ez még helyénvaló is lenne, de a világ "besározása" helyett az evangélium fényét kellene vinni minden kereszténynek a világba. Olykor - sajnos nem ok nélkül - persze megkapják a templomosok is: "No ez sem különb a Deákné vásznánál, pedig milyen nagy hívőnek tartja magát!" Erőszakkal legyőzni az erőszakot, indulattal a gonoszságot nem lehet. "Aki kardot fog, kard által vész el." - tanít minket a Mester...

Az Istennek tetszésére van, hogy embereken keresztül irányítsa a történelmet, s ha valaki vezető és hazudik, az idővel úgyis napvilágra kerül. Így senki nem kerüli el sorsát... Hiába üldözték a protestánsokat, igazukat - pontosabban az evangélium igazságát - az elmúlt félezer év bizonyította. Évszázadokon keresztül másodrendű állampolgár volt a protestáns ember, közhivatalt nem viselhetett, mert megbízhatatlannak számított... Hiába átkozták ki Luther Mártont, hiába kiabált a pápa: "Mire nem merészkedik ez a tetves barát? (értsd: Luther) - lám évszázadok múltán is az egész német nemzet büszkén tekint fel Lutherre...

Vannak dolgok, amik Istentől valók, s vannak, melyek az Ördögtől. Míg az utóbbi idővel eltűnik, az előbbi megmarad örökre, mert Isten az, Aki megtartja. Milyen jó lenne ebben a nagy toleráns világban, nem akarnánk mindenáron integrálni a kultúrálatlanságot, a közösségellenes magatartást, hanem csak azt tennénk, ami dolgunk: az Isten igazságát megélni a hétköznapokban! Családapákként, családanyákként, munkás polgárokként, akik becsületes és szorgalmas életükkel nemcsak a jövő nemzedéknek biztosítják az emberhez méltó feltételeket, de bizonyságtevő életükkel hirdetik az Isten valóságát is az emberek között...

Fény...

A mai nap imádsága:
Uram! Téged kereslek mindenben, kérlek vedd el tőlem önzésemet, hogy befogadhassalak Téged! Ámen.

   

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással,
1 Jn 1,7

.Életünk mintegy egyharmadát sötétségben éljük, a természettől távol élő civilizált ember pedig sokszor a fénytelenségtől szenved. Hiába mindenféle modern lámpa, a "JóIsten napocskáját" nem pótolta eleddig semmi. A fény hiánya segít a dpresszió kialakulásában, s ha valaki tartósan nélkülözi a fényt - megbetegszik. A fény életünk egyik legfontosabb eleme, nélküle nem lenne vegetáció, s oxigén se, amit belélegezhetünk. Ezért már az ősidőkben is, a fényt, a tüzet az Istenhez köthető erő szimbólumának tekintették... Amikor a Mester azt mondja: "Én vagyok a világ világossága!" - akkor ezzel azt is üzeni: szeretetből fakadó kiegyenlítődés és megbocsátás nélkül nincs Élet.

Sajnos a látható fény hiányánál is van borzasztóbb: amikor valakinek a lelke sötét! Vannak embertársaink, akik "szerényebb bútorozással bírnak a felsőbb emeleteken" - de a jószándékuk pótolja az ebbéli tálentumaik hiányát, s teljes életet élhetnek. Vannak aztán olyanok is - az Isten óvjon az ilyenektől -, akik éles elmével, de sötét lélekkel törtetnek önző céljaik felé, s a másokon átgázolás, a közösségi érdekek kijátszása számukra nem okoz erkölcsi dillemát, az "csak" egy egyszerű technikai kérdés. Megtalálhatóak ők a közvetlen környezetünkben, a magas bel-, s külhoni politikában egyaránt, gyakorlatilag a társadalom minden szintjén. Ők azok, akik "leszívják az energiánkat", akiknek átlátszó mosolya mögött hamar felismerhetjük a gátlástalan kihasználás szándékát, akikkel ha találkozunk, akkor alig várjuk, hogy véget érjen a beszélgetés, mert nem örömet vagy bánatot osztanak meg velünk, hanem örömöt vesznek el tőlünk, s terhet akasztanak a nyakunkba...

Az Élet nem más, mint vágyakozás a Fény után... azaz: törekvés az Isten felé. Életünk kisebb-nagyobb vargabetűi jelzik, hogy milyen intenzíven keres(t)ünk, de ahol hinni véltük a fényt, ott végül is mást kaptunk, s életünk így futott indaként tovább... Bármennyire is preferálja modern korunk a szingli-lét hamis szabadságát, az ember teremtettségbeli elhívatottságát a közösségre nem tudja semmiféle divatos "fíling" kioltani, legfeljebb elodázza a felismerés idejét, s akkor döbben rá valaki, hogy milyen nagy szüksége lett volna a kis-, (párkapcsolati, családi) és nagyobb közösségre, amikor már nehezen vagy egyáltalán nem képes azt kialakítani. Isten mérhetetlen kegyelmének köszönhetően Ő azonban még ott is képes közösséget létrehozni, ahol ez emberileg nézve lehetetlennek tűnik - s ez bátorítás ad. A világosságban járás tehát azt jelenti: az Életet tisztelve, az Istent szolgálva örülni az emberlét csodáinak, s közösen hálát adni érte...

Találkozásokért.

A mai nap imádsága:
Urunk! Számtalan jelben hivogatsz minket, s mi nem értjük meg hívásodat. Tedd nyitottá életünket ajándékaid befogadására, hogy lelkünk szomjúsága Benned megelégítessék. Ámen.



Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem.
Zsolt 63,2

Élelem nélkül hetekig képesek vagyunk a megmaradásra, a víz azonban olyanannyira testi létünk alapja, hogy nélküle csak néhány napig vagyunk képesek létezni. Levegő nélkül talán néhány percig, Isten nélkül azonban egy pillanatra sem. Ő az, Aki létrehív minket, s folyamatosan megtart, s ha úgy gondolja, a pillanat tört részében visszaveszi azt, ami az övé...

A testi szomjúság igen gyötrő. Katona-koromban az egyik hadgyakorlaton – véletlenül vagy szándékosan –, de 36 órán keresztül nem jutottunk se élelemhez, se vízhez. Ez utóbbi igen megviselt mindenkit. Zászlóaljparancsnokom közvetlen rádiósa voltam, s maradék utolsó korty vizemet – látván hogy ő is szenved – meg akartam osztani vele, ugyanis mindez egy forró nyáron történt. Eladdig azonban nem ivott egy kortyot sem, amíg katonái nem jutottak vízhez... az önuralom egy darabig szép erény, de a szomjúság nagyobb úr.

Egy darabig bírjuk a víztelenséget, de ha nem jutunk időben hozzá, az életünkkel játszunk. A vízre ugyanis – ha akarjuk, ha nem – szükségünk van. Talán sokáig nem tudatosul bennünk, de így vagyunk az Istennel is. Nélküle létünk kerül veszélybe. Vágyakozásunkat az Isten után semmi nem képes megelégíteni. Hiába az édesanya szeretete, egyszer elengedjük az ő kezét is, hiába az önmegvalósítás nagy ígérete, idővel kiderül, hogy perfekció nem létezik életünk egyetlen területén sem. Szeretet utáni szomjunk akkor kezd először csillapodni, amikor rádöbbenünk, jobb adni, mint kapni, s felelősséget vállalunk másokért. Életünk kihívásain innen, s túl a Nagy Szomjúság mindaddig kínoz, amíg nem találtunk rá az Élet Vizére, a Forrásra. Aki megtapasztalta a kristálytiszta víz csillapító erejét, az nem vágyakozik semmiféle "bugyborékos színes vízre" és kerüli a pocsolyákat...

A lélek szomjúságától rengeteg ember szenved – többen, mint gondolnánk. Ha nem így lenne, akkor nem lennének tele az orvosok, pszichológusok várószobái, s nem lenne szükség ennyi segítő foglalkozásban dolgozó emberre sem. A vágy hatalmát alábecsülni dőreség, ezért jobban tesszük, ha Annak a Vonzásnak engedünk, amely életünknek nem csak ígéri a teljességet, de valóban meg is adja azt.

Tévhit...

A mai nap imádsága:
URam! Te teremts rendet a fejekben és szívekben, mert eltértünk attól a szeretet-rendtől, amit Te adtál nekünk! Bocsásd meg szeretetlenségünket, s add, hogy hűségesek maradjunk Hozzád, életünk végéig! Ámen

   

Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül."
Mk 13,12-13

Mai igénk jézusi mondatok... bár, aki figyelmesen végigolvassa a kijelölt szakaszt, az megállapíthatja, hogy ilyet Jézus nagy valószínűséggel nem mondott: "aki OLVASSA, értse meg!" 14. vers (legfeljebb ezt mondhatta: "Aki hallja, értse meg!"; azaz betoldással, szerkesztési megoldással van dolgunk) -, de azt biztonsággal mondhatjuk, hogy ez az egyik olyan igehely, amit fals tanítások béklyójában vergődő szektatagok igen gyakran idézgetnek. Jézus, aki szelídségével halálig példát mutatott, soha nem a harcos elkülönülésre buzdította hallgatóságát, hanem arra, hogy egységre törekedjenek, sőt még az ellenségeiket is szeressék és imádkozzanak értük...

Antropológiai tény, hogy az ember vallásos lény. Hála Istennek, hogy vallásszabadság van, s mindenki olyan hitet gyakorolhat, amilyet csak akar, ha azzal nem sérti mások szabadságát, méltóságát, s nem veszélyezteti környezetét. Sajnos megbomlott lelkű és elméjű buzgó szektavezérek, gyakran követelnek meg olyan dolgokat követőiktől, ami törvénybe ütközik: erőszakos térítés, nők családon, gyülekezeten belüli elnyomása, a szexuális pervezitásokhoz való asszisztálás itt már csak egyenes következmény. (Egyébként: ha valakinek fals a hite, téves elképzelései vannak a valóságról, hibás következtetéseket átgondolás nélkül vall magáénak, magát kiválasztottnak, s a többi embert kárhozatra szántnak tekinti - miért éppen a szexualitása lenne rendben?) Aki embertelen, természetellenes az élet egyik területén, az ugyanolyan életének más területein is...

Ahogyan nem lehet minden embert egy kategóriába sorolni, ugyanúgy nem lehet a vallásos világnézeteket sem egy halmazba tenni - hiszen a vallás szerepe az, hogy a vallásos igénynek (a szépre, a jóra, az emelő értékekre törekvésnek) közösségileg/társadalmilag elfogadott keretet adjon. Az egymást hordozó közösség építésének belső szándékának ad külső kereteket a vallás, s ez normális folyamat. A baj ott kezdődik, ha az egyéni vagy kisközösségi érdek megelőzi a nagyközösségit, sőt azt gátlástalanul felülírja. Ez abnormális, mert eltér az Isten egyént és közösséget védő törvényeiben leírtaktól...

Aki olyasmihez ragaszkodik napról-napra, egyre eszelősebben, ami nyilvánvalóan 'szembemegy' a lélek istenadta törvényeivel, az bizony szektásan gondolkodik, vagyis nem látja a fától az erdőt... saját buzgósága, önzése eltakarja a teremtett világ szépségeit. Az ilyen ember süket az Isten harmóniára hívó Lélek-hangjára, s érzéketlen a felebarát iránt is. Számára a sajátélmény(!) a legfontosabb, s ezért olyat is megtesz, amit "normálisan" nem tenne meg... Az ilyen ember persze mindig igazolásokat kap a szektavezérétől, tévhitének helyességére, csőlátásának szükségességére mindig talál érveket.

Az ilyen élet azonban abnormális, mert eltér az isteni normalitástól. Az Isten ugyanis szeretetből teremtette az embert, s ezért azt akarja, hogy már itt ebben a végesben is megélhessük - ha homályosan is -, de az Őreáhagyatkozás szépségét, békéjét. Ez nem megy másképpen csakis a szeretet által. Az a "szeretet" amelyben nem találkozik az emberi és az isteni szépség, tisztaság, jóság, szelídség, az hamis, s nem is visz közelebb sem egymáshoz, sem a világ, sem Isten jobb megértéséhez...
A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket


"Szeretném, ha segítenénk egymást a hitünkkel. A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket" (Róma 1:12 - Angolból szabadon fordítva).


A hiteles keresztény közösségekben fontos, hogy az emberek megtapasztalják a kölcsönös függőséget. Ez a kölcsönösség, az adni és kapni művészete; az egymástól való függés.

A Biblia azt mondja: "Az Isten által megalkotott testünk a modellje annak, ahogyan nekünk egymáshoz kell viszonyulnunk, mint gyülekezet: mindegyik rész függ a másiktól" (1. Korinthus 12:25 - Angol egyszerű fordításból szabadon fordítva).

A kölcsönösség a közösség szíve - kölcsönös kapcsolatok építése, a felelősség megosztása, egymás segítése. Pál azt mondja: "Szeretném, ha segítenénk egymást, a hitünkkel. A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket" (Róma 1:12 - Angolból szabadon fordítva).

Mindannyian állhatatosabbak vagyunk a hitünkben, ha mások velünk együtt mennek előre, és bátorítanak minket. A Biblia a kölcsönös elszámoltathatóságra, a kölcsönös bátorításra, kölcsönös szolgálatra és a kölcsönös tiszteletre szólít fel minket.

Az Újszövetség több mint ötvenszer szólít fel arra, hogy tegyünk különböző dolgokat "egymásért", "egyik a másikért". A Biblia azt mondja: "Tegyetek meg mindent azért, ami a békességhez, és az egymás épüléséhez szükséges" (Róma 14:19 - Angolból szabadon fordítva).

Nem vagy mindenkiért felelős a Krisztus testében, de mindenkinek felelősséggel tartozol. Isten azt várja tőled, hogy tegyél meg mindent, amit tudsz, azért, hogy segítsd őket.

Beszéljünk róla!

* Ha a családodnak szüksége lenne segítségre egy nagy feladatban vagy egy krízis idején, kik lennének azok az emberek, akiknek legelőbb szólnál? Ezek az emberek a házi csoportodban, vagy a gyülekezetedben vannak?
* Hogyan tudsz ezen a héten előrelátó lenni egy szükséget illetően a gyülekezetedben vagy a házi csoportodban?


Befektetni Isten nagy missziós munkájába


„Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.” (3 János 1:8)



Isten használni akar minket abban, hogy anyagiakat szánjunk szerte a világon a Jó Hír terjesztésére. Mindig, amikor pénzt szánunk olyan dolgokra, amik örökkévalók, akkor másokat segítünk oda Jézushoz.
Amikor arra gyűjtesz, hogy egy missziós útra menj, akkor az egy befektetés Isten globális tervébe. Ha másoknak segítesz abban, hogy missziós útra menjenek, akkor az is befektetést jelent Isten nagy missziós munkájába.
Ha a barátainkat bátorítjuk, hogy bízzanak Jézusban, akkor az színtén ide tartozik. (Luk. 16 9)
Képzeld el, ha majd meghalsz és a mennybe mész, a barátaid üdvözölnek téged és ezt mondják, „Köszönjük, hogy áldoztál ránk”. Én is a menyben vagyok a te segítséged által! A földi életben nem lehettem a barátod; de az örökkévalóságban az lehetek. A mennyben vagyok, mert te eléggé fölvállaltál engem. Vettél nekem egy Bibliát. Vettél nekem egy jegyet egy alkalomra. Kaptam tőled egy keresztény könyvet.
Mások azt fogják mondani, áldoztál a pénzedből arra, hogy terjesszem a Jó Hírt a falumba, akkor is, ha soha nem láttál minket ezelőtt. Mivel te akkor adtál, ezért én is Krisztus követője vagyok, és a mennyben lehetek.”

Másoknak segíteni abban, hogy megtalálják Jézust, ez a legmagasabb fokú befektetése a pénzünknek.
Hogyan szeretnél befektetni Isten Globális missziós munkájába?
Szeretnél menni egy missziós útra, vagy másokat segítenél abban, hogy ezt tegyék?

Szeretnél áldozni, hogy a barátaid halljanak Jézusról?


Végezz rendszeres testmozgást


"Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem és az Isten helyes szolgálatának gyakorlása, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez."
(1Tim. 4:8)

Az istenfélő életbe beletartozik az is, hogy figyelünk rá, hogy fizikailag is egészségesek maradjunk. Az igazság az, hogy a testünket nem tétlenségre teremtette Isten. Fizikai és szellemi jólétünk szempontjából már egy napi séta is számít.

Azt vettem észre, hogy a legtöbb hívő tudja, hogy ez így van, azonban nem elkötelezett ezen a téren. Tudjuk, hogy a testmozgás jót tesz, erről mindannyian meg vagyunk győződve, viszont nem határozzuk el, hogy rendszeresen mozgunk.

Mit hozunk fel leggyakrabban kifogásként? Azt, hogy nincs időnk.

De kérdezem én, arra van időnk, hogy betegek legyünk? Ha nem szakítunk időt a rendszeres testmozgásra, valószínűleg rá leszünk kényszerítve, hogy időt szakítsunk a betegségekre. Így akarjuk tölteni az időnket?

Milyen hibát szoktunk leggyakrabban elkövetni? Azt, hogy túlságosan megerőltetjük magunkat az elején. Rájöttünk, hogy testi egészségünk fontos ahhoz, hogy Isten tervei meg tudjanak valósulni életünkben a következő tíz évben. Talán néhányan már ezt is mondtuk: "Formába hozom magam akkor is, ha belepusztulok!"

Úgy gondolkodunk, hogy ha valami jó, akkor abból a több csak jobb lehet. Évekig nem végeztünk rendszeres testmozgást, most viszont egy hét alatt formába akarunk jönni! Így aztán halálra erőltetjük magunkat, teljesen kimerülünk és elfáradunk, és a végén feladjuk.

Pedig az egésznek a titka az, hogy edzzük, és ne megerőltessük a testünket. Ha hamarabb szeretnénk formába jönni, hosszabban, és ne erőteljesebben edzzünk. Így hosszú távon is képesek leszünk a kitartó és rendszeres mozgásra.
Gondoskodni a gondoskodóról

„Egymás terhét hordozzátok!” (Galata 6:2)

Milliónyi másokról gondoskodó ember kerül veszélybe amiatt, hogy elhanyagolja önmagát. Susanne Mintz, a Családi Gondozók Országos Szövetségének tagja, éveken át gondozta férjét, aki szklerózis multiplexben szenvedett. Akkor érezte úgy, hogy nincs tovább, amikor a férje elesett. „Csak annyit tudtam tenni, hogy a földön vonszoltam” – mondta. „Én 155 cm vagyok, ő 173. Háromnegyed órába telt… akkor jöttem rá, hogy ez nem egyemberes munka.” A Biblia azt mondja: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk…” (Róma 15:1). A gondoskodás szakértői a következő hasznos tanácsokat adják:

Egyezzetek ki! Ha rokon vagy, kerüld a családi vitákat! Ne hagyd, hogy régi problémák megosszanak titeket; annak jött el az ideje, hogy összetartsatok! Hangoljátok össze a dolgokat! Ha értesz a biztosításokhoz és egyéb hivatalos ügyekhez, ajánld fel a szolgálatodat! Segíts tervet készíteni arra az esetre, ha a betegség elhatalmasodik; a felnőtt gyerekek gyakran kerülik ezt a témát. Bátoríts! Segíts a gondozónak abban, hogy segítséget kapjon szakembertől! Ha nem szívesen kapcsolódik be egy támogató csoportba, van sok olyan szervezet, amely az interneten nyújt segítséget. Könnyíts a helyzeten! Kérj meg egy kívülálló személyt, például egy lelkészt vagy egy szociális munkást, hogy közvetítsenek olyan feszült helyzetekben, amikor a gondozónak küzdelme támad a beteggel, a családtagokkal vagy az egészségügyi személyzettel. Nyomozz! Ha felkutatsz könyveket és internetes oldalakat, vagy felveszed a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek segítenek a gondozónak abban, hogy többet tudjon meg a gondozott betegségéről, azzal időt takaríthatsz meg a számára. Hallgasd meg! Ha megkéred a gondozót, hogy ossza meg, ami a szívén van, az megkönnyebbülést hozhat számára. Erre nagy szüksége van, neked pedig segít jobban megérteni a szükségeit. Szocializálj! Szervezz családi, lakóközösségi, gyülekezeti rendezvényeket, és ha lehetséges, vond be a beteget is! Ne feledd: ha valaki más terhét hordozod, még ha csak egy kis ideig is, betöltöd „Krisztus törvényét” (Galata 6:2).



„Amikor elcsügged a lelkem…” (Zsoltárok 142:4)

Szülei öt hét eltéréssel haltak meg egy 2000 kilométer távolságban levő idősek otthonában. Beth Witrogen McLeod klinikai depresszióba esett. Azt írja: „Mivel nem törődtem testi és lelki egészségemmel… olyan idegösszeomlást idéztem elő, amelyből a felépülés két évig is eltarthat… minden jutalma ellenére… a gondozás nyomasztó tud lenni.” A zsoltáros azt mondta: „Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat.” Isten megért téged, de azt is elvárja tőled, hogy gyakorold a bölcsességet. Ahogyan Dr. Helen Susik, a geriátria [időskori megbetegedések] szakértője mondja: „Egy kiégett gondozó nem tud minőségi gondozást nyújtani”. Tehát: Védd az idődet, különösen a családdal szemben! Nagyon könnyű minden ébren töltött percet úgy betáblázni, hogy semmi időd se maradjon magadra. Találj valamit, ami táplál téged: olvasd a Bibliád, imádkozz, mozogj, és ütemezz be magadnak időt arra, hogy egyedül legyél! Kérj segítséget: ha a testvéreid nem veszik ki a maguk részét, hívj össze egy családi találkozót, és adj át a terhekből! Nagy a kísértés, hogy mindent magad próbálj elvégezni, de ne tagadd meg másoktól azt az áldást, amely abból származik, hogy „biztatják a bátortalanokat és felkarolják az erőtleneket” (ld. 1Thesszalonika 5:14). Maradj kapcsolatban másokkal: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Mózes 2:18). Hívd meg két barátodat, akik felajánlották segítségüket! Egyikük főzhet és vigyázhat a hozzátartozódra, amíg te a másikkal elmégy sétálni, és élvezed a szabadságot. Ne dőlj be az olyan önpusztító problémakezelési mintáknak, mint például a gyógyszerek helytelen alkalmazása, túlzott evés vagy ivás azért, hogy enyhítsd a feszültséget. Húzd meg a határvonalat! Védd az idődet és az energiádat azzal, hogy nemet mondasz, amikor azelőtt ösztönösen igent mondtál volna. Ne feledd, nincs semmi önző abban, ha törődsz magaddal, hogy a lehető legjobb gondozást tudd nyújtani valaki másnak.


HOGYAN SEGÍTSD ÁT GYERMEKED A NEHÉZ ÉVEKEN?


„Többet ér a bölcsesség a hatalomnál…” (Prédikátor 9:16)

Tinédzser gyermeket nevelsz? Légy üdvözölve a nehéz években! Nincs veled semmi baj, csak éppen egy serdülő szülője vagy. Azt mondod: „De még csak tíz éves, ennek az őrületnek még nem kellett volna elkezdődnie”! Sajnálom, de a mai gyerekek hamarabb érnek! A pubertás már 10-12 éves korban elkezdődik náluk, és ahhoz, hogy jó szülő légy, nagyon fontos felismerni, hogyan működik ez a felgyorsult genetikai zűrzavar. Tehát íme, néhány hasznos információ:

1) A régi módszerek közül néhány valószínűleg már nem működik. Ami a kisgyerekeknél működött, gyakran kudarcot vall a nagyobbaknál. Emlékszel arra az időre, amikor ha felemelted a hangod, hétéves gyermeked azonnal engedelmeskedett? Próbáld ki ugyanezt a hormonokkal feltöltött tizenéveseknél – és készülj fel a csatára! A tinédzserek kémiai működése szembeszáll a régi logikával, tehát tanuld meg, mi jön be nekik, imádkozz türelemért, és reagálj aszerint, ami működik, ne aszerint, ami nem! Ha úgy bánsz tizenévesekkel, mint a kisgyermekekkel, sehová sem fogsz jutni! 2) Ami nem jön természetesen, azt meg lehet tanulni! Azok a „példaértékű szülők”, akikről hallottál, vagy megértették ezt, és most jutalmul rövid időre eltávozást kaptak, vagy a nehezebb utat végigküzdve érdemelték ki rangjelzésüket. Ez nem könnyű. Úgy tanulod meg jól csinálni, hogy először szánalmasan csinálod, aztán egy kicsit jobban, aztán kéred Istent, hogy tegye meg, amire te nem vagy képes. És ő megteszi! 3) Az egyetlen megbocsáthatatlan vétked az, amit nem vagy hajlandó elismerni. A gyermekeid tudják, hogy nem vagy tökéletes, és képesek megbirkózni ezzel. Azt is tudják, milyen nagy dolog az, ha képes vagy ezt beismerni, és készek a megbocsátásra. Tehát felejtsd el, hogy a tökéletességet kellene példáznod; csak mutasd meg nekik alázatosan és építő módon, hogyan kell jezelni azt, amikor nem tökéletesek!




Tisztelt Szülő! Te sokkal nagyobb hatással vagy a gyermekedre, mint bárki más! Azt mondod: „De úgy tűnik, alig figyel rám, mindig csak a barátaival foglalkozik”! A kortársaknak nagy a befolyásuk, és ha lekezelő vagy ítélkező vagy velük, akkor csak növeled a gyermekedre nehezedő negatív kortárs nyomást. Tizenéves gyermeked ellenállása nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem ért egyet a véleményeddel, vagy azt hiszi, hogy tévedsz, egyszerűen csak most szembesül két nagyon erős, életformáló, természetes irányzattal. Először, az egészséges társas fejlődéshez szüksége van a kortársakkal való kapcsolatokra. Azért, hogy a haverok „menőnek” tartsák, úgy tűnik, megpróbálja csökkenteni a te befolyásodat. Ne csinálj ebből személyes ügyet – ez nem rólad szól, hanem róla, és arról, hogy növekednie kell! Másodszor, a normális fejlődés során egyre közelebb jut a függetlenedéshez. Amikor valamiért visszavág, ez általában inkább emiatt van, és nem azért, mert lázad vagy alapvetően nem ért egyet veled. Ezek az Isten által tervezett hajlamok készítik fel arra, hogy „elhagyja apját és anyját…” és egy testté legyen valaki mással egész életére (ld. 1Mózes 2:24). A horgászat nyelvén szólva „engedsz a damilon, kockáztatod, hogy eltörik a bot, és elveszted a fogást”. Ismerd fel a serdülőkori fejlődés természetes áramlatát, és működj együtt vele, ne ellene! Próbáld úgy irányítani tizenéves gyermekedet, hogy segítesz neki abban, hogy építő módon tudja új függetlenségét kifejezni, és segíts neki ezt helyesen használni! Nem az a probléma, hogy te mit gondolsz, vagy hiszel, hanem, hogy mindezt hogyan kezeled le vele. Ha ésszerű, szerető, megerősítő, imádkozó és türelmes maradsz, az inkább együttműködést, semmint szembenállást fog hozni. Isten időzítése szerint idővel majd magáévá teszi értékrendedet, hitedet és magatartásformádat. „…még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6).




Ha komolyan gondolod, hogy meg akarod változtatni a gyermeked – akkor igyekezz azon, hogy te megváltozz! Mások megváltoztatása általában amúgy sem szokott sikerülni. A serdülők észreveszik az ilyen próbálkozásokat, mintha azt hallanák: „nem vagy elfogadható számomra”. Ezzel a módszerrel csak szabadságharcosokká tesszük őket, akiknek egyetlen célja, hogy ellenálljanak a megváltoztatásukra irányuló erőfeszítéseidnek. A legjobb módja a másik ember megváltoztatásának, ha megváltoztatod a módot, ahogyan bánsz vele. Ha változtatsz a te lépéseiden, az egész tánc megváltozik, mert a változásra reagálniuk kell. Ha nem működik az, amit csinálsz, hagyd abba, és csinálj olyan valamit, ami működik! Nem kell elsőre előállnod a tökéletes megoldással. Már azzal, hogy felhagysz az összetűzések fárasztó, frusztráló táncával, jobbá teszed környezeted hangulatát, csökkented a nyomást és az ellenállást, és segítesz módot találni egy hatékonyabb stratégiára. A folytonos nyaggatás csak azt éri el, hogy gyermekeid megkérdezik: „Miért mászol folyton rám?”, ez pedig csak eltereli figyelmüket a valódi problémáról. Ha sikerül csökkenteni a feszültséget, és közben éreztetni gyermekeddel, hogy értékes számodra, az növeli a siker valószínűségét. A serdülők agya egészen másképp működik. Nem őrültek, csak éppen egy rohamosan változó hormonháztartással próbálnak megküzdeni. Volt idő, amikor azt gondoltuk, hogy a legkifinomultabb fejlődés a serdülőkor idején történik. Az alakulóban lévő tizenéves agyban önkéntelenül is elsülnek az idegsejtek, figyelmeztetés vagy tudatos okok nélkül, a gyermeket pedig olyan érzések borítják el, melyeket nem ért, és még nem tanult meg irányítása alatt tartani. Ezért viselkednek ésszerűtlenül, következetlenül, kiszámíthatatlanul és idegesítően. A te dolgod az, hogy próbáld megérteni ezt, és nyugtató hatással lenni rájuk. Az „őrület” elmúlik. Addig is imádkozz: „Többet és a bölcsesség a hatalomnál…” (Prédikátor 9:16).

Ismerd meg jobban Istent!

„Felfedezheted-e Isten mélységeit?” (Jób 11:7 NAS)

Isten mélyebb megismerése életre szóló kalandot jelent. Amit eddig megtudtál Istenről, annak csillapíthatatlan étvágyat kell keltenie benned aziránt, hogy még többet megtudj róla. Soha nem lehetsz elégedett azzal, amennyit eddig tudsz róla. Íme négy gyakorlati haszna Isten megismerésének: 1) Áldás. Minél jobban ismered Istent, és engedelmeskedsz akaratának, annál inkább tapasztalod áldásait. „Ha megtartod rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, akkor jó dolgod lesz neked és utódaidnak…” (5Mózes 4:40 NLT). 2) Béke. „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek… megismerésében” (2Péter 1:2). Minél jobban ismered Istent, annál nagyobb békességed lesz. Igen, lesznek küzdelmek és akadályok, de az Ő közelségében még olyankor is azt fogod érezni, hogy minden jól van. 3) Bölcsesség. Pál azt kérte imádságban, hogy Isten adja az efézusiaknak „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt” (Efézus 1:17). A bölcsesség azt jelenti, hogy a helyes megvilágításban látjuk a dolgokat. A kinyilatkoztatás az, amikor Isten túllép elméd korlátain, és megmutat olyan dolgokat, amikről másként nem tudnál. Ahelyett, hogy egyszer s mindenkorra szóló megoldást találnál az élet problémáira, minden nap „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkével” járhatsz. 4) Szabadság. „…amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabszolgái voltatok, amelyek lényegüket tekintve nem istenek” (Galata 4:8 NAS). Anélkül a biztonságérzet nélkül, amely abból adódik, hogy ismered Istent, és ő látja az életedet, rabszolgájává válsz a körülményeknek, érzelmeknek vagy más emberek véleményének. Ne akarj így élni! Inkább ismerd meg jobban Istent!


SZERESSÉTEK EGYMÁST – ILYEN EGYSZERŰ!


„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13:35)

Mielőtt Andrew Jackson az Egyesült Államok elnöke lett volna, Tennessee állam nemzetőrségének tábornoka volt. Az 1812-es háború idején katonái egymással verekedtek és marakodtak, ezért összehívta őket, és ezt mondta: „Uraim, emlékeztetném önöket, hogy az ellenség arra van!” Mind jól tennék, ha emlékeznénk erre. Könnyű szeretni Istent mindazért, amit Ő tett értünk; sokkal nehezebb szeretni azokat, akikkel együtt kell élnünk. Egy elismert bibliatanító mondta: „Ha még mindig elveszett volnék, egy dolog volna, ami távol tartana a Krisztustól… a keresztyének egymás iránti viselkedése… gyermekkoromban, ha veszekedés támadt, édesapám mindig azt mondta: »Lehet, hogy vannak nézeteltérések ebben a házban, de ne feledjétek, egy család vagyunk. Ha a testvérednek szüksége van rád… gondoskodj róla… szeresd…szurkolj neki!«” Minden, amit tudnunk kell, megtalálható ebben a két versben: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiúdicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egy mást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Másként fogalmazva: Gondolj a másikra, ne légy önző! Ez úgy hangzik, mintha egy óvó néni mondaná egy csoport óvodásnak – pedig mennyi felnőtt problémát meg lehetne oldani, ha ez lenne kapcsolataink mozgatója! Mennyi házaspár között állnának helyre a dolgok! Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Még a halála előtti órákban is így imádkozott: „…hogy mindnyájan egy szív és egy lélek legyenek…” (János 17:21 TM).