2011. február 23., szerda

2011. február 23. Szent Polikárp püspök, vértanú A nap liturgikus színe: piros

Egészen korai idők vértanúja Polikárp, aki az Isten bölcsességét keresve vezette a rábízottakat. Isten segítségét kérjük a mai napon, hogy Polikárp közbenjárására erősítse meg hitünket, és áldj a meg a felkészülésünket a közelgő nagyböjtre.

Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége. A húsvét megünneplésével kapcsolatos vita eldöntésére személyesen járt Rómában, Anicét pápánál (151 körül). Fennmaradt a filippiekhez írt levele. Életéről egykorú írók, Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak. 86 éves korában, 155 február 23-án a pogányok bevádolták a prokonzulnál mint "Ázsia tanítómesterét", és halálát követelték. Máglyahalálra ítélték, de mivel a tűz nem ártott neki, karddal átdöfték. Holttestét megégették, de csontjait összegyűjtötték, és "minthogy drágaköveknél többre becsülték, megfelelő helyen (a kisázsiai Musztafa hegyen) eltemették". Ott gyülekeztek össze a keresztények "vértanú születésnapját" megünnepelni.

Példaadásának nagyszerűségét magasztalja a szentmise kezdőéneke:

Ez az igaz tanú, akinek Krisztus nevéért vérét ontották, nem félt a bírák fenyegető szavától,
és elnyerte a mennyei koronát.       


A év, évközi idő, 7. hét, szerda
Sir 4,11-19

akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek, s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad! A bölcsesség életet lehel fiaiba, oltalmába fogadja azokat, akik keresik, s előttük jár az igazság útján. Akik szeretik, az életet szeretik, akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála. Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül; ahová belép, ott áldásban részesít Isten. Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak, akik szeretik őt, azokat Isten is szereti. Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik, aki figyel rá, biztonságban lakik. Aki bízik benne, el is nyeri, és utóda bizton birtokolja; mert kísértően jár el vele, s előbb próbára teszi őt; félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti, fenyítése sanyarúságával sújtja őt, amíg csak ki nem próbálja gondolkodását, és meg nem bízik benne.
Mk 9,38-40

Ekkor János azt mondta neki: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.'' Jézus azt felelte: ,,Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van.

2011. február 23. - Szerda

Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: ?Mester,
   láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.
   Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.? Jézus ezt válaszolta: ?Ne
   tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen
   szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.?
   Mk 9,38-40


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a tanítványok idegenkedve,
   értetlenül szemlélik, hogy valaki a Mester nevében jót tesz, és
   megtiltják neki ezt. Jézus viszont megengedi, hogy az ő nevében ne csak
   tanítványi körének tagjai, hanem mások is jót tegyenek. Miként az
   őskeresztény időkben az apostolok azon fáradoztak, hogy
   igehirdetésükkel megismertessék Jézus nevét, s nem féltek attól sem,
   hogy az Úr nevéért szenvedésben fognak részesülni, ugyanúgy nekünk is
   keresztény életünk jó példájával Jézus nevének kell dicsőséget
   szereznünk. Az ő nevében cselekedni azt jelenti, hogy üdvösség művének
   megvalósulását szolgáljuk a világban. Nevének megvallása, a hozzá való
   ragaszkodás és hűség azt jelzi, hogy hozzá tartozunk és az üdvösség
   elnyerésére törekszünk.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy
   biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig
   időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy
   minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem
   álló feladatra! Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak
   találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni,
   mintha Téged; hallgatnálak, és Neked segítenék!

23. szerda: SZENT POLIKÁRP

Sir 4,11-19; Zs 118,165-175; Mk 9,38-40
    Akik szeretik a bölcsességet, azokat Isten is szereti

Sir 4,11-19

akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek, s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad! A bölcsesség életet lehel fiaiba, oltalmába fogadja azokat, akik keresik, s előttük jár az igazság útján. Akik szeretik, az életet szeretik, akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála. Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül; ahová belép, ott áldásban részesít Isten. Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak, akik szeretik őt, azokat Isten is szereti. Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik, aki figyel rá, biztonságban lakik. Aki bízik benne, el is nyeri, és utóda bizton birtokolja; mert kísértően jár el vele, s előbb próbára teszi őt; félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti, fenyítése sanyarúságával sújtja őt, amíg csak ki nem próbálja gondolkodását, és meg nem bízik benne.

Zs 118,165-175

Nagy a békéje azoknak, akik szeretik törvényedet, ők nem botlanak el semmiben sem. Uram, szabadításodat várom, és szeretem parancsaidat. Parancsolataidat megőrzi lelkem, és nagyon szereti. Megtartom parancsaidat és rendeleteidet, mert színed előtt ismeretes minden utam. Könyörgésem jusson színed elé, Uram, szavad szerint adj értelmet nekem! Kérésem hatoljon színed elé, igéd szerint ments meg engem! Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendeleteidre. Hirdesse nyelvem szavadat, mert parancsod igazság. Kezed legyen segítségemre, mert rendeleteidet választottam. Szabadításod után vágyódom, Uram, és törvényedben gyönyörködöm. Hadd éljen a lelkem, hogy téged dicsérjen, s ítéleteid segítsenek meg engem.

Mk 9,38-40

Ekkor János azt mondta neki: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.' Jézus azt felelte: ,,Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van.
Gerjessz igaz buzgóságot
És bűnbánatot bennem,
Hogy érezhessem jóságod
E drága eledelben,
És meghalván ó-emberem,
Újjászüljön a kegyelem
Én egész életemben.


Gondoskodó Istenünk, nyisd meg szemünket, hogy lássuk a mai nap kincseit. Ámen


Gondviselő, édes jó Atyám! Köszönöm, hogy minden nap megtapasztalom közelségedet. Könyörgök, hogy minden nap tudjak a Te szent Fiadra tekinteni. Segíts meghallanom, bizonytalanságomban is, az Ő szerető, hívő szavát. Uram, az Ur Jézus érdeméért kérlek, hogy gyülekezetünk igaz, hívő közösséggé formálódjon. Ámen. (L.M.)


Gondviselő Jó Atyám! Hála és dicséret kimondhatatlan szeretetedért, amelyet az elmúlt hét során is megtapasztalhattam. Köszönöm hitbeli testvéreimet, akiket felhasználtál a csodák megtapasztalására. Segíts, kérlek úgy élnem, hogy a Te méltó eszközöd lehessek. Adj megértő, mások segítségét óhajtó és cselekvő szívet. Fogd kezem, hogy el ne tévelyedjek. Legyen a következő hét is tele a Te csodálatos dolgaid megtapasztalásával. Adj erőt, kitartást a nehézségek közepette, erősödve abban a hitben, hogy "az Úr csodásan működik, de útja rejtve van..." Szent Fiadért kérlek hallgass meg. Ámen. (L.M.)


GONDVISELŐ JÓ ATYÁNK! Add meg nekünk, hogy megérthessük végre az elég titkát, hogy az elég több legyen számunkra a soknál. Higgyük el s valljuk nagy örömmel, hogy a TE kegyelmed mindent magában foglal, amire csak szükségünk lehet. Köszönjük, hogy napról-napra gondoskodol rólunk, hogy van eledelünk és ruházatunk, s hogy JÉZUS KRISZTUS örök hajlékot is készített nekünk Nálad. Kérünk, elégítsd meg népünket, sőt az egész világot testi-lelki javaiddal, hiszen Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség! Ámen.


Gondviselő Uram, Istenem! Te mindent jól előre látsz, én még a horizontig sem... Kérlek segítsd meg szívem gyönge akarását igazságod megismerésében, hogy életem részesüljön megelégítésed csodájából! Ámen


Gyermek Jézus, bocsáss meg! Gyermek Jézus, áldj meg!


Ha elmondhatnám, bizton elhinnétek!
S bárcsak elmondhatnám, mit láttam én!
De hogy mondhatnám el és hogy hinnétek,
Míg Ő oda nem visz, ahol voltam én!

Mit tenne Jézus?

„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o.

BENNE MEGNYUGODVA

  "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Mt 11:29)
 
  Amikor alázatos és szelíd szívvel jártál, munkálkodtak érted oly munkával, melyet csak Isten tud végezni; mert Isten munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből. Az ő szerető vágya pedig az, hogy Krisztusban élj és megnyugodjál szeretetében. Nem szabad megengedned, hogy bármi elrabolja lelked békéjét, nyugalmát és azt a bizonyosságot, hogy Jézus máris elfogadott. Tiéd minden ígéret, tiéd annak alapján, hogy teljesíted az Úr kívánalmait. A szeretetében való tökéletes megnyugvás titka az, hogy utaidat - melyek olyan bölcseknek látszanak - hagyd el teljesen és fogadd el Krisztus útjait.
  Életünk átadása többet jelent, mint gondolnánk. Meg kell tanulnunk tőle a szelídséget és alázatot, mielőtt valóra válhatnék az ígéret beteljesedése: "és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek". Az "én" úgy alakul át, ha megtanuljuk Krisztus szokásait, alázatát, szelídségét, ha felvesszük magunkra Krisztus igáját és alávetjük magunkat a tanulásnak. Nincs senki, akinek ne volna tanulnivalója. Mindenkinek Jézus Krisztustól kell tanulnia. Amikor átadjuk magunkat Krisztusnak, Ő minden örökölt és szerzett rossz jellemvonásunkat elveszi, amelyek csak gátjai annak, hogy mi bűnösök isteni természet részeseivé legyünk. Amikor az én meghal, akkor Krisztus kel életre az ember szívében. Ő Krisztusban él, Krisztus pedig benne.
  Krisztus arra vágyik, hogy mindenki az ő tanulója legyen. Így szól: Engedjétek, hogy tanítsalak titeket, adjátok nekem szíveteket! Nem foglak elnyomni benneteket, hanem olyan jellemet alakítok ki bennetek, hogy az elemibb iskolából a magasabb osztályba lépjetek. Engedjétek át minden dolgotokat nekem! Hadd formáljam ki életemet, türelmemet, hosszútűrésemet, elnézésemet, szelídségemet, alázatosságomat, annak jellemében, aki bennem él. ... Akkor nemcsak az az ígéret lesz a tiéd, hogy "Adok neked...", hanem az is, hogy "nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek". (Bible Training School, 1903. augusztus 1.)

2011. február 23. szerda Alfréd, Mirtill napja 1308.

A mai nap meditációs fogalma:
Élet...

A mai nap imádsága:
URam! Csodáiddal taníts, hogy élhessünk Általad! Ámen

   
Jézus mondja: "S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."
Mt 10,42

Csak egy pohár víz? Ez annyira nagy dolog lenne?... A Mester szerint igen. Ha jól belegondolunk, akkor ez az egyszerű cselekedet túlmutat(hat) önmagán. A víz ugyanis nemcsak napi létszükséglet, de az élet ősi, egyetemes szimbóluma is. Iskolában korán megtanultuk, hogy a nagy civilizációk, a ma is ámulatba ejtő kultúrák folyóvizek mellett jöttek létre: Nílus, Tigris-Eufrátesz köze...

A pohár víz adásának jelentéktelennek tűnő aktusa itt komoly üzenettel bír. Azt jelenti, hogy aki egy pohár vizet is megoszt embertársával, az életét osztja meg! Mai, élvezeti "Coca-Cola-társadalmunk"-ban még mindig nem alapelv a pohár víz megosztásáig terjedő igazságosság. Keményem fizetni kell azért is, ami ingyen járna! Ahogyan a madárkák és őzikék nem fizetnek a patak vizéért, ugyanígy az embernek is ingyen járna az, amit ingyen ad a JóIsten... A világ vízhálózatának több mint 80%-a(!) magánkézben van, tehát nem állami felügyelet alatt áll; és nincs is 1,5 milliárd(!) embernek egészséges ivóvize... Ugyanígy, amikor pénzhiányra hivatkoznak oktatásban, egészségügyben, szociális ellátásban - nemkülönben közbiztonság területén -, akkor nemcsak a jelenünket szűkítik, de a jövőt is (meg)lopják, hiszen gyermekeink, leendő unokáink életminőségét korlátozzák!

Amíg az ember nem jut el addig a pohárvízegyszerűségű-felismerésig, hogy a víz mindenkié, a Föld mélyében rejtőző ásványanyag-kincsek minden ember tulajdona - nem csak egyes kiváltságosoké -, amíg nem válik nyilvánvalóvá, hogy a napfény, a Föld nemcsak az emberé, hanem minden élőé is, addig hamis ideológiákkal képesek leszünk egymást elpusztítani. Majd ha az a szeretet buzgólkodik a tanítványokban is, mint a Mesterben, akkor talán utolérjük erkölcsös életben, döntéseink moralitásában azt a színvonalat, amit mai tudományos technikai színvonal elvárna. Eladdig azonban, amíg a csúcstechnológiát arra használjuk, hogy minél pontosabban, s gyorsabban öljük meg vele felebarátunkat, semmit nem értünk Istenből, s csak teremtményi múlandóságunk erejét istenítjük...

Egy pohár víz, amiben benne van az egész élet... Milyen szomorú, hogy miközben szomjazzuk az életet, a halállal, önpusztító dolgainkkal elégítjük meg magunkat. A hívő ember hivalkodás nélküli élete azonban arról szól, hogy naponta vissztér a Forráshoz, éltető megújító Krisztusához, hogy ezáltal életet nyerjen, s osszon meg...

2011. február 23. szerda

 Amikor Jézus felmagasztaltatott, akkor az Atya jobbjára ült mint a nagy Főpap, aki véghezvitte a " befejezett munkát"

 Uralkodik az Úr, reszkessenek a népek !
A kerúbokon trónol ő,  remegjen a föld!
Zsoltárok 99:1,

Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Zsidók 10:11-14,

Papként Krisztus Istenhez szól az emberért, míg prófétaként az emberhez beszél Isten nevében.

Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.
Zsidók 5:10,

 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben: annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, emelyet az Úr épített, nem pedig ember.
Zsidók 8:1-2,

Felajánlotta saját testét és vérét, és véghezvitte, befejezte a munkát. Most már a mennyei szentély kárpitja mögé ülhet.

Ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Zsidók 6:20,

Február 23.

De az Úr Józseffel volt

" 2De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt." (1Mózes 39,2)
"Ha az Úr nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők.
Ha az Úr nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán
és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit az Úr szeret,
annak álmában is ad eleget." (127. zsoltár 1-3)
Arra, hogy Isten gondviselése hogyan ér célhoz szerettének életében, jó példa József. Nem kerülte el a bajokat, nem rózsákkal volt hintve az útja - hacsak nem a töviseivel -, de életének fordulópontjain, amikor a balsors végleg magával ragadhatta volna, mindig szerencsésnek bizonyult. Mert az Úr Józseffel volt! Sőt, a választottak megmenekülésében, családja megmaradásában is központi szerepet nyert Isten tervében. Mindennek a jónak a kibontakozásáért Józsefnek egy feladata volt: hűségesnek lenni az Úrhoz! Azért, hogy ne a maga szerencséjének a kovácsa akarjon lenni... /UG/

Kitartás a kísértés idején

"12Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." (Jakab 1,12)
Sokaknak vannak álmaik. Vágyak, amelyek nem lehetetlenek, amelyek elérhetők lennének. Mégsem teljesednek be! Mert nem elég, ha csak álomképek vannak, nem elég, ha csak a célt látja valaki. Látni, tudni kell azt is, hogyan lehet a célba eljutni, hogyan válhat valóra az álom! A cél felé haladásnak pedig ára van. Az úton járásnak lehetnek könnyebb szakaszai, de nagyrészt keskeny, rögös az út. Fárasztó, olykor gyötrelmes azon haladni. Kiváltképp így van ez, ha a mennyei célra tekintünk, ha az álmunk az élet koronája.
Az ördög nagyon gyakran azon mesterkedik, hogy elhitesse velünk, másként is lehet. Boldog lehet az ember - állítja az ámító - más célokkal is. "Meglásd, milyen lelkesítő, ha első leszel az emberek közt." "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget..." (Lk 4,6) Kellemes út lehet: de a vége kárhozat! Máskor nem a célt, az utat változtatja. "Mondd ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!" (Lk 4,3) Mert hiszen könnyebb jóllakottan jónak lenni. De ez is csak ámítás! Mert "nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez" (2Tim 2,5).
Az ördög mesterkedésével szemben az Úr ígérete így szól: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját" (Jel 2,10). /UG/

Február 23.

Ahová én megyek, most énutánam nem jöhetsz. Utóbb azonban utánam jössz.
János 13,36

Uram! Rejtélyes volt Péter számára ez a szavad. Annak kellett lennie. Mi lehet az a "most", amikor követésedre még alkalmatlan és mi lehet az az "utóbb", amikor utánad mehet? Én úgy látom - és erről a történelem is tanúságot tesz -, a "most" és az "utóbb" között a választóvonalat kereszthalálod húzta meg. Most Péter még azt hiszi, a saját derekassága teszi alkalmassá a tanítványságra. Utóbb megtanulta: Keresztyén az ember csak kereszttel lehet. Ez a beszélgetés közted és Péter között folyt. Péter helyében ott állhatott volna bármelyik tanítványod. Ott állhatott volna a mi keresztyén világunk is, amelyre olyan büszkék voltunk. Örökségünkre, tudásunkra, magunkra voltunk büszkék. De valamiképpen Nagypéntek előtti keresztyénség volt ez, mely nem értette, miért van szükség a szeretet szenvedésére. Éppen ezért futott szét a kereszt láttán ugyanúgy, mint egykor a tanítványok.

Uram! A Golgotára irányítsd szememet. Ne féljek tőle. Ne is kerülgessem. Irántad való szeretetemmel inkább keressem azt és ott találjam meg, amiért érdemes élni és meghalni.

2011. február 22. Szent Péter apostol székfoglalása A nap liturgikus színe: fehér

A IV. századtól kezdve ünneplik ezt az ünnepet, az Egyház egységének kifejezésére. Péterre, a kősziklára épül az Egyház, de Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével erősíti ma is Egyházát. vele akarunk találkozni mai Szentmisénkben is.

Urunk, Jézus Krisztus Szent Péter apostolnak ígérte meg: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat." Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönéből, megerősítette a jeruzsálemi híveket, és "más helyre" távozott. A szíriai Antiochiában akkor már sok hívő volt, és az ő első püspökük lett Szent Péter. Antiochiai székfoglalását ünnepeljük a mai napon. Ott nevezték először a Krisztus-hívőket keresztényeknek.
Jézus ígéretéről szól a szentmise Kezdőéneke:

Az Úr így szólt Simon Péterhez:
Imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited,
hanem egykor megerősödve
támasza lehess testvéreidnek.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Urunk, Jézus Krisztus az Egyházat adta az üdvösség elnyerésének eszközéül. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy bűntől mentesen, élő tagjai legyünk Titokzatos Testének, az Egyháznak.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki az apostolokra alapoztad Egyházadat:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki minden embert meghívtál Titokzatos Tested, az Egyház közösségébe:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki a bűnbocsánatot és Szent Tested titkát Egyházadra bíztad:
Uram, irgalmazz!
DICSŐSÉG
A SZENTLECKÉHEZ (1Pét 5, 1-4)
Szent Péter, az első pápa, főpásztori tekintélyével és egyházfői aggodalmával tanítja és figyelmezteti az egyházi elöljárókat hivatásuk betöltésére.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mt 16, 13-19)
Az Egyházhoz tartozás alapvető követelménye a Krisztus-hit. Jézus Istenségének megvallásáért lett Péter apostol az Egyház feje és szikla-alapja. Krisztus Istenségének megvallása épít minket az Egyházba.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Imádkozzunk, Testvéreim, hogy szerte a világon, ahol csak hallottak Krisztusról és az Ő evangéliumáról, a hívek mind egyesüljenek Péter apostol utóda, a Pápa vezetése alatt.


    Add meg, Urunk, Egyházadnak az egységet hitben és szeretetben.
    Add hogy mindenütt figyelmesen és tanulékony lélekkel hallgassák földi helytartód, a Pápa szavát.
    Add, hogy az Egyház minden tagját tisztelet és engedelmesség kösse a Pápához.
    Add, Urunk, hogy az apostol-utódok vezetésével napról napra tökéletesebbek lehessünk.
    Add, hogy a küzdő Egyház tagjai sorából a megdicsőült Egyház tagjai közé juthassunk.


Urunk, Jézus Krisztus! Azt akartad, hogy híveid Szent Péter fősége alatt egyesüljenek, és engedelmeskedjenek Péter utódának, a Pápának. Kérünk, segítsd híveidet kegyelmeddel, hogy megnövekedjünk a tiszteletben és engedelmességben, és a Pápa vezetésével eljuthassunk Országod dicsőségébe. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.


    Áldd meg Szent Péter mai utódját és az apostolok utódjait! Legyenek jó pásztorok, s a szolgálat legyen számukra egyre édesebb iga, hallgass meg, Urunk!
    Adj bátorságot Péter utódainak a történelem folyamán bátran élni a tőled kapott fölhatalmazással! Hogy merjenek oldani is, kötni is, rád és az idők jeleire figyelve, hallgass meg, Urunk!
    Nyissa meg szívünket a Szentlélek, és Te, mennyei Atyánk nyilatkoztasd ki számunkra is a test és a vér helyett, hogy kicsoda valójában Jézus! Hallgass meg, Urunk!
    Tedd figyelmessé a mai ember ínségeire az Egyházat, hogy ne a betű, hanem a Lélek szolgálatában segítsenek oltani az igazság utáni vágyunkat! Hallgass meg, Urunk!
    Hogy a Szent Péter székéhez, Rómába zarádokoló hívek hite tanúságot tegyen arról, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia! Hallgass meg, Urunk!
       
1Pét 5,1-4

A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem -- mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: -- legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.
Mt 16,13-19

Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?'' Ők ezt felelték: ,,Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.'' Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?'' Simon Péter válaszolt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.'' Jézus azt felelte neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.''

2011. február 22. ? Kedd, Szent Péter apostol székfoglalása

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
   megkérdezte tanítványaitól: ?Kinek tartják az emberek az Emberfiát??
   Ezt válaszolták: ?Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
   mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.?
   Ő tovább kérdezte őket: ?Hát ti, kinek tartotok engem?? Simon Péter
   válaszolt: ?Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.? Erre Jézus azt
   mondta neki: ?Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér
   nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom
   neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a
   pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
   kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.?
   Mk 16,13-19


   Elmélkedés:
   Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti
   meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus
   alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter
   és az o utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak a
   példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra
   törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.
   A történelem folyamán az Egyház számára talán a szakadások, az egység
   sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. De talán éppen a
   hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása
   lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban
   felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus
   éltet.
   Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az
   Evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának,
   a vele egységben lévő püspököknek és az o munkatársainak, a papoknak és
   a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek is feladata.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk! Sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
   szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
   Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat.
   Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy
   szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői
   lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

22. kedd: SZENT PÉTER APOSTOL SZÉKFOGLALÁSA (ünnep)

1Pét 5,1-4; Zs 22; Mt 16,13-19
    Péter, az elôljárótárs, Krisztus szenvedésének tanúja

1Pét 5,1-4

A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem -- mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: -- legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.

Zs 22

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Mt 16,13-19

Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?' Ők ezt felelték: ,,Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.' Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.' Jézus azt felelte neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.'
Istenem! Akik templomba járnak, azok olyanok, mint én: bűnösek, akik kegyelmet nyertek, gondokkal küszködő, örvendezni is tudó emberek. Segíts abban, hogy ne a bennünket elválasztó, hanem az összekötő dolgokra, tényekre és Rád tekintsek! Ámen


Istenünk! Semmit nem várva cserébe, tenni a jót – milyen hatalmas feladat. Sokszor képtelenek is vagyunk rá. Pedig Te így mutattál példát nekünk. Add, hogy ne restüljünk meg a jó cselekvésében, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ámen


Mennyei Atyám! Profitorientált világban élünk. Nem kellene ennek így lennie! Ugyanis sok minden nem attól függ, hogy kapok-e érte valami anyagi ellenszolgáltatást, hanem attól, hogy engedve a Tőled jövő indíttatásnak, tudok-e cselekedni mások javára, épülésére. Add, hogy ne csak önmagammal legyek elfoglalva, hanem nézzek másokra is a segítőszándék teljességével! Ámen


Szerető Istenünk, segíts megértenünk, hogy veled minden lehetséges. Tudjuk, hogy az összes problémánkat rád bízhatjuk, és benned megnyugvást találunk. Ámen


Uram! Te az utolsó ítélet napján azt nézed majd, hogy megtettük-e csak eggyel is a legkisebbek közül, hogy enni, inni adtunk volna nekik, meglátogattuk-e őket betegen, vagy a börtönben. Sokszor hisszük, hogy nagy dolgokat kellene tennünk, pedig csak kicsiket kellene nagy szeretettel. Ebben is légy iránymutatónk, megáldónk. Ámen


Uram! Vedd el szívemből a kifogásokat, melyek visszatartanak attól, hogy elinduljak szent házadba, hogy a gyülekezet közösségében dicsérjelek! Pedig tudom, érzem, hogy jó nekem a testvérekkel együtt lennem és Téged magasztalnom, előtted szívemet kiöntenem. Áldd meg gyülekezetünket, melynek tagja lehetek kegyelmedből! Ámen


Urunk! Csak Veled és melletted tudjuk elképzelni életünket, és ha itt, a Földön a tieid vagyunk, akkor az egykor kiteljesedő Isten országában, a mennyországban is Veled leszünk! Kérünk, vonj magadhoz minél többeket, akik még nélküled élnek! Ámen


Urunk, köszönjük neked, hogy végtelen bölcsességeddel Te képes vagy egybeszerkeszteni azt, amiben mi csak a különbözőséget látjuk. Bocsásd meg, ha elvakultságunkban, vagy önös érdekeinktől vezérelve a magunk gyülekezetében talán mi is csak a távolságokat növeltük. Segíts bennünket, hogy az egyetlen igaz fundamentumra, Krisztusra tekintve, élő kövekként tudjunk egymásra épülni. Ámen

2011. február 19. szombat

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Az önkéntes maga keresi a feladatot. Ami neki tetszik. Maga ajánlja fel az idejét egy szervezetnek vagy magánszemélynek – rendszeresen, vagy ad hoc – annak a feladatnak az elvégzésére, ami neki testhezálló. Lassan megérzi a jócselekedet izét, zamatát, hogy ilyenkor nemcsak ad, de kap is cserébe: köszönő szót, hálás tekintetet, viszont-szeretetet. (S csalódik, megkeseredik, ha még meg sem köszönik, amit tett!) Egyházilag csatlakozunk az önkéntesség évéhez, ezzel azt is szeretnénk kifejezni, hogy sok-sok önkéntes van egyházunkban. Szeretnénk ezt a világnak is megmutatni. Érdemes felkeresni közösségeinket, csatlakozni az akciókhoz: szeretethíd, cipős doboz akció vagy épp más jótékonykodás. De miben más az egyházi önkéntes? Hiszen ő is szabad akaratából cselekszik. Aki keresztyén és szolgálatot teljesít, az nem valaminek, hanem Valakinek az elkötelezettje, s nem a köszönömért, a hálás tekintetért teszi. Nem ráérő idejében, nem csupán akciók alkalmával. Aki keresztyén, az hálából cselekszik. Isten iránti hálából! Tudja, hogy elveszett volt, s Isten megkereste, megtalálta és megváltotta őt. Nem hagyta, hogy bűnös állapotában maradjon, hanem Jézus Krisztus áldozatáért megkönyörült rajta. Kiterjesztette rá a kegyelmét. Még fülünkben cseng, amit karácsonykor hallhattunk: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! Egy ilyen óriási áldozathozatal Isten részéről lenyűgöz. Értem, kis porszem emberért ekkora áldozatot hozott a Teremtő? Válaszképpen e kegyelemért, hálából a szabadulásért, igyekszünk Istennek szentelni az életünket.

/P. Tóthné Szakács Zita/

2011. február 18. péntek

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Hiszen annyi feladat van, amiért nem kellene fizetni, hogy valaki elvégezze, hanem az egymásra és környezetünkre való odafigyelés megoldaná gondjainkat. Hiszen öregek napközi otthonát, vagy óvodát látogatni, az utcát felsöpörni, a játszóteret lefesteni, a szomszédnak bevásárolni, az ágyban fekvőnek kiváltani a gyógyszert, a bizonytalant átsegíteni az úton, az öregnek segíteni megkapálni a virágoskertjét – mind-mind olyan feladat, ami nem kerül semmibe, csak odafigyelésbe. Csak! Ez az egymásra odafigyelés veszett ki a világból, mert a pénz diktál, irányit, hangol rá egy lehetőségre, vagy beszél le róla. Ma feltétlenül fontos, hogy hatékony legyen a munkánk, elfecsérelt perceink ne legyenek, s megfeleljünk a követelményeknek. Ha marad egy kis idő, akkor gyakran a reklámok sugalmazta maguk kényeztetésébe kezdenek sokan, hiszen a sok munka után megérdemlik. A modernnek hitt gondolkodás azt sugallja, sok pénzt kell hétközben keresned ahhoz, hogy hét végén kellőképpen kikapcsolódhass, felfrissülhess a következő heti hajrára. Ebbe az élettempóba nagyon nehezen fér bele a másik emberrel való törődés.

/P. Tóthné Szakács Zita/

2011. február 17. csütörtök

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


2011. az Önkéntesség Éve az Európai Unióban, s ehhez kíván csatlakozni Egyházunk is. Nekünk, református nőszövetségi és gyülekezeti tagoknak egyértelmű, hogy önként felvállalunk gyülekezetünkben és szűkebb, vagy tágabb környezetünkben feladatokat. De mi is a különbség az önkéntesség és a keresztyén ember szolgálata között? Van egyáltalán? Az önkéntes az, aki szabad idejében erejéhez mérten vállal valami feladatot a közösségben, a közösség érdekében. Szabad akaratából. Kiveszett mai világunkból az önkéntesség fogalma. Ami a két világháború között még természetes volt, hogy aki tehette jótékonykodott, önképzőkört szervezett, részt vett mozgalmakban, tevékenykedett nemcsak pénzért, az mára kiveszőben van. Akkor sokan a kor szellemiségéhez igazodva igyekeztek úgy szervezni az életüket, hogy abba mindig beleférjen egy kis önkéntesség is. Mára megváltozott a helyzet. Individualista világunkban sokan csak a maguk hasznát keresik. S ha egy-egy rendkívüli feladatra megkérik őket, akkor ott a kérdés azonnal – hangosan, vagy kimondatlanul – megéri ez nekem? Mi hasznom belőle? Profitálok-e abból – akár magánéletemben, karrierépítésemben, akár vállalkozásomban, családomban, ha részt veszek egy meghirdetett alkalmon? Mivel ez a szemlélet nagyon eluralkodott, s társadalmaink ezért nyögnek többek között a terhek alatt, az elidegenedés ellenszereként, az elmagányosodás gyógyítására, vagy megelőzésére, társadalmunk építésének érdekében hirdetik meg az önkéntesség évét…

/P. Tóthné Szakács Zita/

2011. február 16. szerda

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)


Reményik Sándor nagyon szemléletesen fogalmazza meg egyik versében, amikor azt mondja, mindannyian „kemény kövek és haszontalanok, nehezek, otrombák, formátlanok, tehetetlenek, tompák, elesettek, mozdíthatatlanok” voltunk, amíg meg nem talált bennünket a teremtő Isten akarata, „és azt mondta nekünk: Ti templom lesztek. Falakká fogtok összeállani, És visszaveritek az Ige hangját…”
A te szüleidnek, nagyszüleidnek, őseidnek is ott dobban a hite annak a templomnak falában, amely ott áll hozzád közel, akárhol is élsz! És Isten téged is be akar építeni ebbe a közösségbe, szeretetének és a lelki testvérek szeretetének kötelékével! Csak így lehet megtartatásunk, csak így könyöröghetünk megmaradásért egy elidegenedő és minden valós közösségnek hátat fordító világban: ha imádságunk együtt szól: nem egymás ellen, hanem egymásért, ha bűnbánattal, alázattal, Istenre hallgató lélekkel, egybeilleszkedve, szív a szív, váll a váll mellett próbálunk épülni, építeni, nem a magunk önhittségéből, hanem Isten kegyelmében bízva, megmentő csodáit átélve.
Ahogyan Zakariás próféta megtapasztalta a nagy templomépítés közepette: „Nem erővel és hatalommal, hanem az én Lelkemmel, ezt mondja a Seregeknek Ura”. Könyörögjünk egyházunk megmaradásáért, de nélkülünk, élő hittel dobbanó élő kövek nélkül ne várjunk épülést…

/Gyallai Henrietta/

2011. február 15. kedd

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)


Nem lehetünk egymás számára idegenek, ha ugyanazon településen élünk, ha ugyanazt az Urat követjük, ugyanazt a Szentírást olvassuk, ha ugyanazokért a célokért imádkozunk! Akkor olyan szervesen kell egymásra épülnünk, miként egy jó alapokkal bíró házban a téglák tartják stabilan az épületet! Mindnek megvan a maga helye, ahová az alkotó teremtő akarattal helyezi! Mi sem véletlenül születtünk abba a családba, ahová, arra a településre, ahová. Nekünk itt kell lennünk polgártársaivá a szenteknek, és háza népévé Istennek.
Azt mondod, a te lakóhelyeden a gyülekezet közel sem „a szentek gyülekezete”? Valóban nem az. Profán, világi értelemben véve valóban nem. Bűnökkel terhelt, kísértésekkel küzdő, sok nyomorúságban elbukott, tökéletlen emberek közössége, megannyi hibával, felróható botlással. De Istennek mégis az tetszett, hogy ilyenekre bízza az evangélium ügyét, hogy ne angyalok szolgálják az ő nevét ebben az épületben, a földi életben, az anyaszentegyházban, hanem esendő emberek! Akik bibliai értelemben véve mégiscsak szentek, hiszen a Bibliában szent az, ami Istennek van elkülönítve!

/Gyallai Henrietta/

2011. február 14. hétfő

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)


Egység, összefogás, együvé tartozás… Olyan szavak ezek, melyeket a Szentírás nem a hangzatos, de sokszor üres, tartalom nélküli frázisok szintjén ad elénk, hanem a valós életben megvalósuló alapelvek szintjén. Beszél a lelki testvérek közötti összetartozásról akkor, amikor az egyházat és a gyülekezeteket úgy mutatja be előttünk, mint a Krisztus-test valóságát, amelyben mindenkinek megvan a maga, Istentől kapott talentumai által élhető feladata.
Úgy van szükségünk egymás támaszára, testvéri közösségére, miként testünkben szükség van a kezekre, lábakra, a legkisebb szerveinkre, minden sejtünkre… Ezért hamis az az állítás, amit sokan a magukénak vallanak: nekem van hitem, de nincs szükségem a gyülekezetre, nem igénylem a közösséget. Gyülekezet nélkül nem lehet együtt örülni az örülőkkel, és együtt sírni a sírókkal! Gyülekezeti közösség nélkül senki ne akarja megélni az apostolok örömét, amikor az ősgyülekezetben egy szívvel és egy lélekkel imádták az Urat, és szolgálták a felebarátot! Sem a televíziós, sem a rádiós istentisztelet nem fogja megadni ennek áldását! Sem a karosszékben, sem vasárnap délelőtt a fakanál mellett állva! Még ez a mostani igeolvasásod sem adja meg ennek az áldásnak örömét!

/Gyallai Henrietta/

2011. február 13. vasárnap

Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Mt 11,30)


A kanapén pihentem a nappaliban, amikor észrevettem a négy éves kisfiunkat a folyosón. Kétségbeesetten sírt, mert nem tudott kinyitni egy dobozt, aminek a fedele túl szoros volt. Szóltam neki, hogy hozza ide, majd én segítek. De ő mindenáron maga akarta kibontani. Tovább sírt, és egyre idegesebb lett. Amikor már teljesen elfáradt, csak akkor engedte meg, hogy segítsek. Csak nézte, nekem milyen könnyen sikerült kinyitni a dobozt. Elkerülhette volna a csalódást és rossz érzést, ha hamarabb hozzám fordul.
Ez az élmény jó leckét jelentett a számomra is, hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket. Túl gyakran megesik, hogy ahelyett, hogy Isten segítségére hagyatkoznánk, először a saját módszereinkkel próbálunk megoldani egy problémát. Végül csalódottak vagyunk, vagy sírunk. De Isten ígérete itt áll előttünk: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Istennek megfelelő megoldásai vannak a problémáinkra. Higgyünk és bízzunk Isten szavában - és kérjük Isten segítségét!

/Forrás: Csendes Percek/