2017. november 12., vasárnap

ÁSD BELE MAGAD ISTEN IGÉJÉBE

„…napról napra kutatták az Írásokat…” (Apostolok cselekedetei 17:11)

Az ördög nem bánja, ha csak a száddal szolgálod Isten Igéjét, amíg nem fordítasz időt arra, hogy olvasd és tanulmányozd. Mióta beszélsz arról, hogy olvasod Bibliát? Mikor fogsz eljutni odáig, hogy teszed is – és alkalmazod alapelveit a mindennapi életedre? Dr. Howard Hendricks írja: „Bárki előállhat valamilyen nagyvonalú tervvel a változtatásra. Az egyik azt mondja, hogy el akarja érni a világot Krisztus számára. Másvalaki a következő öt évben sorra akarja tanulmányozni a Biblia könyveit. Egy másik azt tervezi, hogy megtanul kívülről száz igeverset. Másvalaki meg akarja valósítani a házasságban, hogy Krisztushoz hasonló lelkületű legyen. Csodálatos! És mikor fogod elkezdeni? Amíg erre nem válaszolsz, addig csupán a jó szándékod van meg. Márpedig az körülbelül csak annyit ér, mint egy értéktelen csekk. Végül is mit ér arról álmodozni, hogy eléred a világot az evangéliummal, ha nem beszélsz Krisztusról a közvetlen munkatársadnak? Hogy akarod végigtanulmányozni az egész Bibliát, ha még azt sem tudod, hogy holnap melyik versét fogod tanulmányozni? Hogyan akarsz száz igeverset megtanulni, ha még eddig egyet sem próbáltál? Ahelyett, hogy Krisztusnak tetsző házasságról fantáziálnál, miért nem kezdesz el segíteni a feleségednek a mosogatásban, vagy miért nem állsz bátorítóan a férjed mellett, ha feleség vagy? Túl sok „alkalmazás” megmarad a jó szándék szintjén, mert rögtön az út végéről beszélünk, ahelyett, hogy konkrétan megneveznénk, mikor, hol és hogyan akarjuk megtenni az első lépést. Ahogy valaki nagyon helyesen megállapította: »Nem azt tervezzük, hogy elbukunk, hanem már ott elbukunk, hogy nem is tervezünk.«”

Gondolatok a mennyről

„…elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)

Amikor a mennyről van szó, a Biblia épp csak annyi információt ad, amivel felkelti érdeklődésünket, de nem elégíti ki a kíváncsiságunkat. Íme három információ a mennyről: 1) „Nem lesz többé átok…” (Jelenések 22:3). A sátán sem lesz ott – nem úgy, mint az Édenben – hogy kísértsen minket, így nem fogunk elbukni. A legjobb formánkban leszünk – örökre. Minden újévi fogadalom, amit valaha tettünk, valósággá lesz. 2) „és [Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom…” (Jelenések 21:4). Nem lesz romló egészség, nem lesznek gyászoló szívek vagy összetört otthonok. A temetkezési vállalkozónak semmi keresnivalója nem lesz ott. 3) „…és szolgái szolgálnak néki” (Jelenések 22:3 Károli). Mi a szolgálat, ha nem termékeny munka? Jézus azt mondta, hogy akik most hűségesek a kevésen, azokra sok dolog lesz bízva akkor. Az első Édenben Isten feladatokat bízott Ádámra és Évára; vajon ne tenné ugyanezt a második Édenben is? „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:7). Isten új világát a növekedés fogja jellemezni. Növekvő bolygók? Bővülő színskála? Fokozódó zene? Az is lehet. Mi mást tenne a Teremtő, mint hogy teremt? Lesznek közülünk olyanok, akik ugyanúgy fognak szolgálni, mint most? Vajon a földi megbízatások nem utalások-e a mennyeire? Egy dolog bizonyos: szeretni fogod; soha nem leszel fáradt, önző vagy legyőzött; tiszta fejjel, fáradhatatlan izmokkal és soha nem fogyó örömmel tudsz szolgálni. A Menny tökéletes hely a tökéletessé lett emberek számára, ahol együtt lehetünk tökéletes Urunkkal. És most jön a legjobb rész: Jézus megígérte: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:3).

Kiváltva, megváltva, visszaadva!

„Gondoskodott népe megváltásáról.” (Zsoltárok 111:9)

Voltál már zálogházban? Minden nagyobb városban találhatsz belőlük. Az elgondolás egyszerű: ha pénzre van szükséged, elviszel valamilyen értékes holmit, például ékszert vagy hangszert a zálogházba, ahol a becsüs felértékeli, és készpénzt ad érte. De ha nem térsz vissza a megadott időn belül, hogy megváltsd, elveszíted a tulajdonjogod. Bár eredetileg a tiéd volt, többé nincs jogod a birtoklására, amíg meg nem fizeted az árát, hogy visszakapd. Ha túl sokáig vársz, örökre elveszítheted.

Gondoltál-e már valaha is úgy magadra, mint akinek arra van szüksége, hogy megváltsák, hogy visszakerülhess jogos tulajdonosodhoz? A Biblia azt mondja, hogy Isten azért teremtett minket, hogy élvezzük a vele való közösséget. De a bűn miatt beleestünk „az ördög csapdájába, aki foglyul ejtett minket, hogy akaratát teljesítsük” (ld. 2Timóteus 2:26).

Csak a megváltás által juthatsz vissza Istenhez, jogos tulajdonosodhoz, és pontosan ez az, amit Isten megtett! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Krisztus kereszthalála volt az ára megváltásodnak; ilyen nagyra értékel téged Isten! A megváltás azonban csak akkor válik valósággá számodra, ha felismered, hogy bűnös vagy, és Krisztusba, mint Megváltódba veted a bizalmadat. Abban a pillanatban, amikor ezt teszed, ő újraegyesít mennyei Atyáddal; kivált, megvált és visszaad eredeti tulajdonosodnak. A kérdés tehát az, hogy elfogadtad-e már Isten üdvösségre vonatkozó ajánlatát, amely által az Ő családjának tagjává válhatsz? Ha ezt el tudod olvasni, akkor még nincs túl késő. Megteheted itt és most, bárhol is vagy éppen.

Befogadás...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor terméketlennek ítélem meg az életem, s látom, hogy szolgálatodban haszontalan eszköz vagyok. Kérlek, tedd csodádat nyilvánvalóvá az én életemben is, hogy erőm sokszorozódjék, s terheket, melyeket feladatul adsz nekem, örömmel hordozzam a jó gyümölcstermés reménységében! Ámen

   

A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta az egyik a harmincszorosát, a másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát.
Mk 4,8

A magvető példázatát minden templomos ember ismeri, mégis érdemes újra és újra átgondolni Jézus tanítását, mert az egyszerű mondatok mögött üzenetek sokasága rejtőzködik. Most azonban csak egy gondolat mentén időzzünk el...

Azt már kisgyermekkorban megtanultuk, hogy a Mennyei Atya milyen bőkezően hinti a magot, akkor is, ha jól tudja, hogy az elszórt magnak csak az egynegyede hoz termést. Érdekes tanulmányt lehetne írni arról, hogy miért csak az egynegyede érti meg, miről is van szó. Miért csak az egynegyede a keresztényeknek produkál gyümölcsöt, élhető, teljes értékteremtő, testnek és léleknek megnyugtató, s Istennek tetsző hasznos életet? Miért van az, hogy ez a "jézusi 25%" igazolódni látszik az élet minden területén? Legyen az orvos vagy kőműves, tanár vagy hivatalnok, politikus vagy pap - úgy néz ki, hogy csak az egynegyedük valóban kiváló, ők azok, akik valóban termést/hasznot "teremnek", a többiek pedig - ahogyan az utca embere mondja manapság - csak úgy "vannak", transzparensei valaminek... Kikelnek, szárba szökkenek, úgy néznek ki mintha hoznának majd termést - de aztán mégsem.

A korabeli ember, ha elvetett egy zsák búzát, s sikerült legalább hét zsákkal aratnia, akkor igen hálás volt, biztosítottnak látta kenyerét, s vetőmagját a következő aratásig. Ha Jézus számtanát vesszük alapul, akkor hamar kiszámolhatjuk (ezt tettem ma reggel én is), hogy az "egynegyed" harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termése (1/3-1/3-1/3-ad elosztást feltételezve) pontosan a terméketlen háromnegyed "terméskiesését" kompenzálja! Mégpedig pontosan hétszeres(!) - a 7-es szám a Bibliában a tökéletességet jelenti - termés jut minden "egyesre" a százból. Így válik az egynegyed áldássá mindenki számára. Az áldás pedig nem más mint a teljesség íze a létünkben.

Gonoszság...

A mai nap imádsága:
Uram! Érthetetlen ez a világ... Elfordultunk Tőled, mert azt gondoltuk, hogy Nélküled minden könnyebb lesz, s áldásod nélkül is sikerül majd minden. Józaníts ki minket, s irgalmazz nekünk, hogy el ne veszejtsük magunkat! Ámen
    

Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk.
1 Jn 2,18-19

Se szeri, se száma a találgatásoknak, tippeknek, jóslásoknak, személyes kinyilatkoztatásoknak és próféciáknak, melyek tudni vélték az elmúlt kétezer esztendő folyamán, hogy kik voltak az "antikrisztusok"... Néró, a vérszomjas bolond császár, a pogány vezérek, a hódító oszmán-török, a pápa vagy Luther, de annak tartották Hitlert, Sztálint és Ma Ce Tungot is... sőt, manapság is sokakra rásütik ezt a "bélyeget". Az összes próbálkozás közül a ma embere számára a "személytelen gonosz", a totalitárius hatalmat kívánó "Ördögi Szisztéma" az, ami leginkább elfogadható/érthető... S valóban a számmá degradált, s vásárlóerő- vagy adófizető-potenciállá zsugorított emberlét valósítja meg legkevésbbé az Isten akaratát: vagyis a krisztusi szeretetet méltóságteljességét egymás között...

Amikor háborúról és földrengésről beszél Jézus, akkor nem azt mondja, ez már a vég, hanem, hogy ezek jelek, "de ez még nem a vég". Az ember "kreativitása" a gonoszságban óriási, úgyhogy csúszhatunk mi még mélyebbre is, mint gondolnánk... Ha azt nézzük, hogy a konfliktusokat még ma is fegyverekkel oldják meg, akkor kijelenthetjük, hogy évezredek alatt az ember semmit nem tanult önmaga múltjából! Ha pedig viszonylagos a béke, akkor a vezetők "az ún. elit" a saját népét kínozza... Mindenütt a világon, s persze ez alól mi sem vagyunk kivételek! Ki gondolta volna, hogy a harmadik évezred elején(!), Európa közepén(!!), demokráciában(!!!) kicsiny kis hazánkban békés tömegbe gumilövedékkel lövetnek, s agyba-főbe vernek nőt, s papot... antkrisztusi helyzet, hogy felelős máig nincs, s méginkább antikrisztusi, hogy a mai Gonosz az angyalarcúnak mutatkozik...

János azt állítja, hogy sok az antkirsztus, s ráadásul azt írja "közülünk indultak el". Hogyan érthetjük ezt? Leginkább úgy, hogy Isten akaratából, Istenképűséget tükröző emberként születünk bele ebbe a világba, de hogy hová fejlődünk: jámbor istenfélőkké, akik öröklik a Mennyei Krirályságot vagy pokolravaló antkrisztusokká? - az egyedül rajtunk múlik, a személyes döntéseinken. "Az az átkozott szabad akarat!" - kiáltott fel egyszer jó Lutherünk, s bizony nem járt messze az igazságtól... A szabadság nagy lehetőség, de ha nem párusol vele felelősség, akkor veszélyessé is válhat, mert pillanatok alatt átcsaphat szabadosságba, a "mindent szabad"-elv könnyen átfordul öntörvényűségbe, zsarnokoskodásba.

Mai igénk komoly, más kérdést is felvet: ez pedig a predesztináció, mely tan a történelemben, s személyes életünkben tapasztalt érthetetlenségekre akar ésszerű magyarázatot adni. Jóllehet a gonoszságnak is van logikája - nem is akármilyen -, de ésszszerűséget keresni benne hiábavaló próbálkozás. Tény, hogy nehéz időket élünk: soha ennyi ember nem élt városokban, s soha nem volt az embernek ebből fakadó belső agresszivitása olyan magas, mint manapság... De, talán egyszer, nagyon régen, egyszer mégis volt, ott a metropliszok metropoliszában: Bábelben!

A történetet mindenki ismeri, hogy mi lett a vége annak, amikor az ember csak a vörös téglára, s a fekete szurokra koncentrált...

Hitelesség...

A mai nap imádsága:
Uram! Irgalmazz nekünk! Ámen.



Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Zsid 13,7-8

Élettel prédikálni... ez bizony sokkal nehezebb, mint szavakba önteni az Istenbe vetett hitünket, reménységünket! A katolikus egyház sokat kritizált cölibátus-rendszere egyházjogi úton minimalizálja a veszély-zónákat - valljuk meg - legalább ötven százalékban nagyobb sikerrel, mint a protestáns egyházak. Hiszen egy "nem úgy sikerült" élet (házastársak esetén mindig kettőn áll a "vásár" - ahogyan mondják) számonkérhetősége, ha a pap egyedül végzi a gyülekezet élén a szolgálatát, akkor sokkal egyszerűbb: maga felel, magáért... Protestáns (házas)emberként - elvégre a pap is ember! - viszont meggyőződésem, hogy igazán eredményes szolgálatot csak közösségben végzett munkával lehet elérni. "Az egyedül vagy társsal?" - dillemma feloldása számomra egyértelmű: természetesen társsal, szolgatárssal! A "klasszikus" protestáns gyülekezeti életben más alternatívát elképzelni ugyan tudok, de ami effektivitásában "versenyre kelhetne" egy - az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk így - "pap-család-formációval", azt nehezen tudom elfogadni.

Miért fontos a fentieket hangsúlyozni? Azért,mert jelenleg 1000 házasságkötésre 611 válás jut... s a "nagy számok törvénye" alapján nem mentesülnek a protestánsok sem, sőt még a lelkészek, lelkipásztorok sem! Nemcsak elvált lelkész, lelkésznő, de elvált püspökök és püspök-nők is "színesítik" az egyháztörténelmet - s ez nem cinikus megjegyzés! Hiszen a hívek sem abban látják a problémát, hogy valaki személyes életvezetési gondja okán végül is válásba "keveredik", hanem abban, hogy ezek után is püspök, esperes ill. lelkész marad... Ugyanis mindezek után, igen erősen az egyházi ember hitelességének kérdése vetődik fel...

"Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket." Sok, a valóságtól jobban és még jobban elrugaszkodott vallásos élettel találkozhatunk manapság - bizony kevés a hiteles ember. Ugyanakkor, a hiteles emberek életében is vannak hosszabb-rövidebb szakaszok, amikor hiteltelennek tűnnnek vagy esetleg azok is. Így aztán óvatosan kell hozzányulni a hitelesség kérdéséhez! A hitelesség pecsétjét nem embereg nyomják rá a "káder-lapra", hanem azt mindig az ÚRIsten pecsételi meg - egy emberélet végén. Az nagyon is számít, hogy hogyan él a keresztény ember, de az méginkább, hogy hogyan fejezi be az életét. Ezért mondja Jézus Urunk: "Más a vető, s más az arató." Az utolsó élet-akkordok, amik Isten örök nagy harmóniájával készülődnek együtthangzani, ad(hat)ják meg a hitelességet... S ebben nincs változás, mert: "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz."

Látás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy láthassak! Add, hogy felismerjelek! Ámen


Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.
1 Sám 16,7b-c

"Láss, ne csak nézz!" - énekelte az Illés-együttes a beat-korszak végének nagy slágerét... Bródy János szövege ismétli a régi felismerést: látni nem csak a szemmel lehet. A JóIsten az embernek adományozta a gondolkodás nagyszerű lehetőségét - milyen kár, hogy oly sokszor nem arra használjuk, amire kaptuk(!) -, de igazán meglátni dolgok együttállásában a valóságot csak úgy vagyunk képesek, ha a szívünkre is hallgatunk. A szív ugyanis őszinte. "Ami szívén, az a száján" - tartja a szólás, hiszen nagyon nehéz mást mondani, mint amit érez az ember. Vannak persze nagy "képmutatók", akik képesek mást mutatni/szólni, mint, ami a szívükben van, okoznak is ezzel bajt, eleget.

Az ember a láthatókra néz, a láthatókat veszi számításába, de igazából a "láthatatlanok" a legfontosabbak: a felebaráti szeretet, az őszinte barátság vagy az igazi szerelem. A hívő ember számára nagyon fontos a hit, hiszen ez az a háló, ami egyben tartja életét, cselekedeteit, viszonyulását embertársaihoz és dolgokhoz. A hit a hívő ember számára az a kapcsolódási pont/felület Teremtő URához. Ezen a csatornán keresztül kapja az erőt feladatai elvégzésére, küzdelmei megvívására és terhei elhordozására.

Aki meg tudja üresíteni szívét URa számára, annak megtelik szíve Istennel, aki pedig mindenféle mással tömi tele szívét, ott már nem jut hely az ÚRIsten számára... Isten ugyanis csak úgy hajlandó szívünkben "lakozni", ha mi oda beengedjük. (Szabad akarat ez a javából!) Tény, hogy a nagy dolgok, életünk irányát alapvetően befolyásoló döntéseink a szívben történnek. Lehet sok-sok racionális érv valami ellen, de a szívbéli érzés ezeket képes félrelökni... általában így döntünk. Ezért fontos szívünk érzelmi "karbantartása", ezért fontos érzéseink kiváltó okainak ismerete!

Isten a szíveket nézi, az abban lakozó őszinte érzéseket. Ha ugyanis a cselekedeteinket nézné, akkor mindannyian elvesznénk, s mindannyian sikerrel kizárnánk magunkat a Vele való közösségből. Ő azonban nem akarja az elveszettek pusztulását, hanem azon "munkálkodik" körülményeinken keresztül, hogy gondviselő jóságát felfedezve visszataláljunk Őhozzá, s éljünk Őáltala...
Befektetés Isten Pénzügyi Alapjába (Szolgálat)


"Légy nagylelkű: Fektess be a jótékonyságba. A Jótékonyság nagy nyereséggel tér vissza. Ne gyűjtsd a kincseket, hanem oszd meg azt. Légy áldás mások számára." Prédikátor 11:01-2a (MSG)

Isten azt akarja, hogy használj arra pénzt, hogy segíts a rászorulóknak. Isten nem azért rakott a földre, hogy önmagunknak éljünk. Azért ad nekünk, hogy mi is adhassunk másoknak.

Ez Isten munkája, hogy olyanra formáljon minket, mint Ő. Isten nagylelkű. Mindenünk ami van az életben az Isten nagylelkűségének az eredménye. Nem lenne semmink - nem is élnénk - ha nem lenne Isten ilyen kegyelmes és nagylelkű velünk. És Isten ilyen nagylelkűnek szeretne minket.

Képzeld el hogy ha édesapád milliárdos lenne, és megakarná osztani veled a vagyonát. De tudja, hogy le kell, hogy teszteljen mielőtt odaadná, hogy biztos legyen abban, hogy tudod kezelni.

Tehát ad neked egy kisebb mennyiségű pénzt és ezt mondja, "Szeretném ha keveset költenél magadra és a többit úgy költsd el, hogy másokon segítesz. Vizsgálni foglak, hogy hogyan osztod szét a pénzt. És ha jól megy akkor mindent odaadok neked."

Hogy használnád ezt a pénzt?

Isten szeretné, ha nagylelkűek lennénk a szegényekkel. Mindenhol azt olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten azt mondja, hogy Isten figyel minket, ahogyan segítünk a szegényeken, és nagylelkű igéreteket ad, ha így teszünk. Pl:

Péld 28:27 Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri.

Péld 19:17 Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.

Minél többet segítünk másokon, Isten annál jobban megáld minket. Azért ad nekünk, hogy segítsünk másokon.

Miért? Mert Isten azt szeretné ha olyanok lennénk mint Ő! Isten a legfőbb adakozó!


Isten receptje a jó egészségre: nagylelkűség és vidámság


„Mert ezek a parancsolatok nem üres beszéd számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig…” (5Mózes 32:47)

Sokan azt gondolják, hogy a Biblia tele van „Neked nem szabad…” kezdetű parancsokkal. Azt hiszik, hogy a Biblia másról sem szól, mint korlátozásokról, és unalmassá teszi az életedet.

Isten azonban azt akarja, hogy örömteli és egészséges életet élj. A jó egészség utolsó két tényezője, amit meg szeretnék osztani veled, megmosolyogtat majd.

Ha nagylelkűen adsz, jót tesz az egészségednek. Mindig, amikor nagylelkű vagy, mindig, amikor adsz, erősíti az egészséged. Tudod, hogy a Bibliában több ígéret van az adásról, mint bármi másról? Azért, mert Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint ő, Isten pedig ajándékozó Isten.

Mindened, amid van, ajándék Istentől. Ő nagylelkű, és azt akarja, hogy te is az légy. A Biblia azt mondja: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek 11:25) Nem vidámít fel ez a vers? Ez az, amiért jó érzés tölt el, mikor segítesz másoknak, akár pénzügyileg adakozol, akár valami fizikai dolgot adsz, vagy épp az idődet adod.

Ha vidám vagy, az jót tesz az egészségednek. Isten azt mondja nekünk az Igéjében, hogy az élettel az a szándéka, hogy élvezzük, ne csak elszenvedjük. „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (Példabeszédek 17:22) Szeretném ezt gyakorolni: aki nevet, az tovább bírja. Tanulj meg nevetni magadon, játssz minden nap, lazíts, kapcsolódj ki, és szórakozz!


Mutasd meg a hited engedelmességben


„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." (Mt 11, 29-30)

Jézus olyan belső és személyes kapcsolatra hív bennünket, amelyet csak akkor tarthatunk fenn, ha folyamatosan jelen van az életünkben. Azt mondja: „Járj és dolgozz velem – figyeld, hogyan kell. Tanuld meg a kegyelem ritmusát." (Mt 11: 29-30 MSG fordítás)

Jézus valóságos – ezért a neki adott válaszunknak is valóságosnak kell lennie. Más szavakkal mondva: nem elég azt mondani, hogy van hitünk; meg kell mutatnunk a hitünket az által, hogy Isten akaratát cselekedjük. Dietrich Bonhoeffer (jelentős teológus, aki mártírhalált halt a náci rezsim alatt) mondja: „A hit csak ott valódi, ahol engedelmesség is van, anélkül sosem. A hit csak az engedelmesség aktusában válik hitté."


De az, hogy megtettünk egy lépést, még önmagában nem jelenti azt, hogy követjük Jézust. Ő nagyon pontosan megfogalmazza mit kell tennünk. Nem mondja azt, hogy „kövess néhány alapvető bibliai igazságot" vagy „kötelezd el magad egy adott tanítás mellett." Jézus nem mutatott be tervezetet a pozitív gondolkodásról és nem alkotott egy lépésekből álló útmutatást azok számára, akik követni szeretnék őt. Jézus egyszerűen azt mondja „Kövess engem!" – csak ennyit kell tennünk. Szintén Bonhoeffer mondja: „A Jézus Krisztus nélküli tanítványság a saját akaratunk választása. Még akkor is, ha ez a választásunk esetleg mártíromsághoz vezet – nem feltétlenül tartozik hozzá ígéret, és Jézus sem fogadja el."


Bonhoeffer megjegyzi, hogy sohasem követhetünk egy eszmét saját akaratunkból. „A kereszténység élő Krisztus nélkül elkerülhetetlenül tanítványság nélküli kereszténység; a tanítványság nélküli kereszténység pedig mindig Krisztus nélküli kereszténység."
„Csak egy absztrakt eszme marad – mondja Bonhoeffer – egy mítosz, amelyben ugyan van helye Isten Atyaságának, de elveti Krisztust, mint az élő Fiút. Egy ilyenfajta kereszténység pedig nem több, mint a tanítványság vége. Egy olyan vallás, amely bízik Istenben, de nem követi Krisztust."


Beszéljünk róla:

* hogyan néz ki az igazi hit?
* melyik az a hitlépés, amelyet meg kellene tenned, de még mindig hezitálsz rajta? Fókuszálj az engedelmességre, ne pedig arra, ami megtörténhet akkor, ha megteszed ezt a lépést!