2017. augusztus 14., hétfő

A hívő emberek megosztják hitüket másokkal


"És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." (Mt 9,2)

Vannak olyan barátaid, akik bénultak és nem tudnak eljutni Jézushoz. Megbénítja őket a félelmük, a bűntudatuk, a kételyük, a fájdalmuk, vagy lehet, hogy az a sértettség, amit a múltban valamelyik egyházban szenvedtek el. Bénultak és önmaguktól nem tudnak eljutni Jézushoz.

A hívő emberek kiárasztják hitüket másokra. A mai igevers Máté evangéliumának 9. fejezetéből való, egy beteg és béna ember barátairól szól. Azt akarták, hogy társuk gyógyuljon meg, ezért elvitték őt Jézushoz, úgy, hogy leeresztették a beteg ágyát a tető egy nyílásán keresztül.

"Amikor Jézus látta hitüket..." Nem a béna ember hite volt az, ami a gyógyuláshoz vezetett, hanem a barátaié. Mikor Jézus látta, hogy ez a négy barát törődik annyira béna társukkal, hogy hozzá vigyék, Jézus így szólt: "Ezeknek a férfiaknak nagy a hitük. Arra számítanak, hogy meggyógyítom barátjukat" és így is tett.

Neked is vannak barátaid, akik bénultak, és nem tudnak Jézushoz közel jutni. Megbénítja őket a félelem, a bűn, a kétség, a fájdalom, vagy talán a sértettség, amit a múltban valamilyen egyházban elszenvedtek. Bénultak és nem tudnak önerejükből Jézushoz eljutni.

Isten figyel téged, hogy lássa, elég hűséges barát leszel-e ahhoz, hogy hozzá vezesd őket. S ha igen, Isten értékelni fogja hitedet. Nemcsak a barátodat fogja meggyógyítani, téged is meg fog áldani. Ez a hit áldása.

Amíg a keresztények - és az egyház - kezét nyújtja minél több és több hitetlen felé, Isten áldását nyeri majd el. Amint az egyháztagok azt mondják, az ő egyházuknak már nem kell növekednie, így azt is mondják, hogy nem törődnek a világgal, és Isten áldása elmúlik arról az egyházról.

De amíg továbbra is Jézus elé visszük bénult társunkat, addig Isten megáldja nemcsak egyházunkat, de családunkat, vállalkozásunkat, és életünket is.


A Szent Lélek megszabadít a csapongó gondolatoktól


"Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival." (Róma 8:5)

the-five-motivators-of-successful-change.jpg

Csata folyik a bensődben a régi, bűnös természeted és az új, krisztusi éned közt. Ha meg akarod nyerni a csatát, akkor meg kell változtatnod a gondolkodásmódod.

Miért? Ahogyan gondolkodsz, az meghatározza hogy érzel, és ahogy érzel, az meghatározza hogy viselkedsz. Ha lehangoltan viselkedsz, az azért van, mert lehangoltnak is érzed magad. És, ha lehangoltnak érzed magad, az azért van, mert lehangoló dolgokra gondolsz. Ha ki szeretnél jönni a letörtségből, bármilyen helyzettel is küzdesz, kérned kell a Szent Lelket, hogy adjon neked vidámabb gondolatokat.

A Sátán ad neked olyan gondolatokat, melyek kísértésbe visznek. Isten viszont olyan gondolatokat ad, amik ösztönöznek. Melyiket választod? A Róma 8:6 ezt írja "A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség."

Nem ismerek senkit, aki inkább választaná a halált az élet és békesség helyett. De az az igazság, hogy mindig lesznek önpusztító gondolataid. Tehát mit teszel?

Lássuk, hogy szabadít meg a Szent Lélek az irányíthatatlan gondolatoktól. Ez a helyettesítés elve: Bármit is szeretnél megváltoztatni az életedben, ne kiirtsd, hanem helyettesítsd.

Ha tévét nézel és egy olyan műsor következik, ami rossz hatással lenne rád, kapcsolj át egy jobb csatornára. Ha meg szeretnél szabadulni a dohányzástól, de mindig cigarettákra gondolsz, koncentrálj valami másra. A Biblia azt írja, hogy a régi gondolatvilágodat újra kell cserélned.

Ha elkezdesz valami pozitív dologra gondolni egy negatív helyett, valami jóra gondolni egy gonosz helyett, akkor a régi elveszti hatalmát és nem fog többé csábítani.

Hívd meg a Szent Lelket, hogy legyen szabad hozzáférése a gondolataidhoz és segítsen helyettesíteni irányíthatatlan gondolataidat.

Beszéljetek róla!

* Kérd a Szent Lelket, hogy adjon neked új ötleteket, hogyan cseréld le a régi, rossz gondolatokat. Imádkozd ezt: "Kedves Szent Lélek! Megadom neked az engedélyt, hogy gondolatokat adj nekem, amikor csak akarsz. Szeretettel fogadom és elfogadom őket. Nyitott vagyok rád."
* A Szent Lélek az Igét is használni fogja, hogy a szent Isten felé irányítsa a gondolataidat. Ha ilyen még nem történt, akkor kezdj el megtanulni igerészeket fejből egy baráttal, hogy emlékezhess Isten Szavára, mikor majd a leginkább kell.






Számíthatnak rád mások?


„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:23)

A valódi szolgák hűségesek a szolgálatukhoz. Befejezik a feladataikat, eleget tesznek a felelősségeiknek, megtartják az ígéreteiket, és teljesítik, amit elvállaltak. Nem hagyják félbe a munkát, és nem szállnak ki, amikor elmegy a kedvük. Szavahihetőek, és meg lehet bízni bennük.

A hűség mindig is ritka tulajdonság volt. (Zsoltárok 12:2, Példabeszédek 20:6, Filippi 2:19-22)

Sok ember nem ismeri az elkötelezettség jelentését. Az emberek gyakran vállalnak kötelezettségeket, amelyeket aztán a gyenge ürüggyel, hezitálás és lelkiismeret-furdalás vagy megbánás nélkül figyelmen kívül hagynak. Minden egyes héten gyülekezetek és egyéb szervezetek kényszerülnek arra, hogy improvizáljanak, mert az önkénteseik nem készültek fel, nem jelentek meg, vagy nem szóltak előre a távolmaradásukról.

Számíthatnak rád mások? Vannak ígéreteid, amelyeket teljesítened kell, eskük, amelyeket be kell tartanod, vagy kötelezettségek, amelyeknek eleget kell tenned?

Ez egy vizsga. Isten ellenőrzi a hűségedet. Ha átmész a vizsgán, jó társaságba kerülsz: Ábrahámot, Mózest, Sámuelt, Dávidot, Timóteust és Pált Isten hűséges szolgáinak mondták. Sőt, mi több, Isten megígérte, hogy a hűségedet megjutalmazza majd az örökkévalóságban. Képzeld csak el, milyen érzés lesz, amikor egy nap Isten azt mondja neked: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:23)

Ja, és még valami! A hűséges szolgák sosem mennek nyugdíjba. Az utolsó lélegzetükig szolgálnak. Nyugdíjba vonulhatsz a munkahelyedről, de soha nem fogsz nyugdíjba menni Isten szolgálatából.
Hivatásunk..

A mai nap imádsága:
Uram! Add meg nekem a kiváltságot, hogy tükröződjék életemben a Te szereteted! Ámen


Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.
Mt 16,18

"Primus inter pares" - azaz, első az egyenlők között... Az ilyen kijelentések hallatán - természetes emberi méltóságunk okán - megdobban a szívünk: Tényleg vannak még egyenlőbbek? Az emberi demokráciában vannak, de az ÚRIstennél is? Ha igen, akkor Isten nem szeret mindenkit egyformán! Ha igen, akkor van "übermensch", ha igen, akkor a fehér ember feljebbvaló a színesbőrűnél, s akkor van jogalapja az appartheidnak és akkor szükségesek a rasszista ideológiák is... Isten a teremtettsége csúcsára helyezte az Embert, az istenképűt. Ha hiszünk a kiválasztottságban, akkor tulajdonképpen az evolúcióban hiszünk, s jogalapot adunk a "hadd hulljon a férgese" elvnek is... Egy család, egy törzs, egy nemzettség, egy nép "kiválósága" nem DNS-be van belekódolva, hanem a lelkébe, s ahol az emberek lelke (még)tiszta, ott jó vagy legalábbis jobb élni...

A gyűlölet alapja mindig a saját kiválóságba vetett hit. Ez táplálja a kettős erkölcsöt is: "Nekem lehet, nekem jogom van hozzá, de a másiknak nem, hiszen a másik csak azért van, hogy nekem szolgáljon." Erre a hamis ideológiára épültek a történelem nagy birodalmai, melyek azután össze is omlottak, mert igazságtalanságot örökké fenntartani nem lehet - ez is a teremtettség rendje! Az igazságtalanságot hazugságokkal, erőszakkal lehet csak fenntartani, ezért csak idő kérdése, mikor roppan bele az, aki így kívánja hatalmát, jövőjét, saját kiválóságát "bebiztosítani". A protestáns lélek mindig is tiltakozott az önmagáért való hierarchia ellen. Luther Márton írja a középkori egyházban elhatalmasodott hierarchiáról: "Olyanok vagyunk, mint a gyerekek! Botokkal, színes övekkel és kalapokkal játszadozunk!" - s milyen igaza volt, s van ma is. Ahol a tekintélyelvűség veszi át az irányítást a józan ész helyett, ott elcsökevényesedik a szeretet, s bomlik a közösség...

Simon Péter őszinte ember volt, amolyan "ami a szívén, az a száján" típus. Lehet őt kritizálni hirtelensége miatt, de az őszinteségét megkérdőjelezni nem tudja senki. Isten egyháza mindig ott van, ahol őszinteség honol. Ha nem hallható az őszinte hang, akkor Krisztus egyháza sorvad! Közösség épülhet érdek-alapúan, sőt sikeres is lehet, de az a közösség nem krisztusi közösség! Az idő próbáját mindig azok a közösségek állták ki, ahol a szeretet dominált, s elfogadták az Isten egyént, s közösséget védő törvényeit.

Korunk különös kor, mert válaszúthoz érkezett az emberiség. Jövőnk azon múlik, milyen értékek szerint hozzuk meg a döntést. Ha technológiai fölényben, a gazdasági erőbe vetet hit alapján döntünk, akkor polarizálódik a világ, s óriási feszültségek alakulnak, s a Rend nem lesz fenntartható. Ha az emberi élet méltóságára helyezzük a hangsúlyt, akkor még kiszámítható jövőnk is lehet itt a Földön...


Jövőnk...
A mai nap imádsága:
URam! Amit kapunk, megérdemeljük. A Te kezedben vagyunk így is, meg úgy is... Kérünk Téged, légy kegyelmes a Hozzád menekülőkhöz, s adj hitet és erőt, hogy állva maradhassunk! Ámen


Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: "Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának." .
Lk 21,5-6

Nem reklámozza egyik nyugati keresztény népegyház sem, de bizonyos területeken drámai mértékű a hívek eltávolodása és végül kilépése az egyházból. Eladásra, ill. nem egyházi célú használatra szánt templomok, gyülekezeti házak, kápolnák száma gombamód szaporodik, hiszen ezek fenntartása súlyos anyagi terhet jelent az egyháznak, s ha az egyházfenntartói járulékot - tévesen: egyházi adó (hiszen a hozzájárulás önkéntes, az adó pedig kötelező) - nem fizetik (nincs, aki fizesse!), akkor egy idő után meg kell hozni a szomorú döntést...

Jézus kemény kijelentését "kő kövön nem marad" a jeruzsálemi templomra vonatkoztatják, de érvényes az minden olyan egyházi szervezetre, mely magán hordozza a meghasonlás jeleit! A jeruzsálemi főpapság elzárt, hamis biztonságot keltő kultikus világa, melyben azt gondolták, ha nem folyik patakokban a bikák vére folyamatosan a jeruzsálemi templom áldozati oltárán, akkor talán még az Isten se "működik", s megáll a világ is... Hiába a főpapok kiváló politikai kapcsolatai, a farizeus-mozgalom elvi és egyházi adóban is megmutatkozó igen jelentős támogatása, a pusztulástól ez sem menti meg a templomot! Örök, isteni törvény ez is: Ami természetellenes, az pusztulásra van ítélve! A centralizáció (csak Jeruzsálemben lehet imádni Jáhvét) meghozta keserű gyümölcsét, s a zsidó-római háborúban elpusztul a második templom is...

Az, ami nem szolgálja Isten tervét, az pusztulásra van ítélve. Csodálkozni és sopánkodni lehet azon, hogy milyen "hitetlen ez a mostani nemzedék", de érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a ma keresztény egyházai mennyire képviselik a jézusi etikát? Azt, hogy milyen Isten-képet közvetít egy-egy egyház, az hitvallás és dogmatika dolga, de Jézus URunk cselekvésre szólítja fel követőit: "Nem az megy be a mennyek országába, aki ezt mondja 'Uram, Uram!', hanem az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát!" Az egyház, ahelyett, hogy kiállna a szociális igazságosság mellett - legyen mindenkinek munkája, s abból tudjon tisztességgel megélni(!) -, inkább felvállalja, hogy számos karitatív szolgálatával eltakarítja a társadalomban azt a piszkot, ami nem lenne, ha legalább részben érvényesülne az Isten igazsága. Ne csodálkozzon hát senki, ha ebben a "munkában" nem akar az átlag-keresztény részt vállalni... S hogy mi lesz ennek a vége? Rostálás és krízis. Időnként ugyanis megengedi a Történelem URa, hogy a körülményekben felvillanjon az Ő igazsága...



Kapcsolat...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor megtapasztaltam már hatalmadat, mégsem tudok úgy élni, ahogyan azt magam is szeretném. Kérlek segítss, hogy eligazodjak titokzatos világodban, s Benned válaszokat, Krisztusért pedig békességet nyerjek hétköznapjaimban! Ámen



Jézus mondja: "Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék,
és olyan titok, amely ki ne tudódnék."
Mt 10,26b

Titkokkal teli világban élünk, de a titkok kutatásán túl magunk is titkolódzunk. Legnagyobb talányunk az Isten, s éppen Őelőle bújkálunk - mint Ádám és Éva az édeni bokrok közt... Márpedig a titkok egyszer kiderülnek, és nemcsak azért mert Isten a felszínre hozza őket. A titkok hasonlók a gennyes sebhez; ahogyan annak is tisztulnia kell, ennek is. Ha nincs sebtisztulás, akkor elfertőződik az egész test, ha agyonhallgatjuk az igazságot, beteggé válik a lélek...

Sok közösség, benne a legkisebb, a család, nemkülönben a partnerkapcsolatok is szenvednek a ki nem mondott igazságoktól, a hazudozásoktól, a ferdítésektől és csúsztatásoktól. Generációkon átívelnek az elhallgatott tények, s egyszercsak, szinte "véletlenül" kiderül az igazság... Ilyenkor romba dűlnek a hangyaszorgalommal épített falak, melyek az igazságot voltak hivatottak eltakarni. Beleremegnek az egzisztenciák is, mert az Életnek ára van, nagy ára van. Csak a tábornokok tudtak hidegen számolni tízezres veszteségekkel, hogy a győzelem oltárán feláldozva a hús-vér emberket véghezvigyék a stratégiai bravúrt -, az Isten számára azonban minden egyes ember különleges, pótolhatatlan. Ezért Ő nem számol, hanem számon tart...

Az ember pedig nem számol azzal, hogy a titok megtartásának hatalmas ára van. Titkot tartani nem könnyű... gyermekek is gyakran kérdezgetik egymástól: "Tudsz titkot tartanni? Ha igen, akkor elmondom!" A titkot ugyanis el kell, ki kell mondani. Ez abból adódik, hogy az igazságot keressük egész életünkben. A keresés azonban nem elég, az igazságot meg is kell élni, át is kell érezni. Ha ez nem történik meg, akkor beteggé válik a lélek, sőt egy idő után a test is... Csúcstechnológiás, fejlett orovostudományú világunkban azért olyan sok a beteg ember, mert az ember hazugságban él. Hazugságokba kényszerítenek a körülmények, de önmagunk is, amikor hazugságokat találunk ki az igazság leplezésére...

Pedig minden kiderül! Az is, hogy semmi értelme nincs a titkolódzásnak. Évtizedes béklyókba kötött emberi kapcsolatok nyomorúsága figyelmezetet mindannyiunkat a bölcsebb életvitelre; vajon az ÚR félelme és szeretete megtöri-e szívünk keménységét? A válasz talán éppen mai napon kezd el formálódni szívünkben, mert a Titkok Istene előtt kitárjuk azt...



Választásaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Szabad akarattal ajándékoztál meg, s én oly sokszor önzésem rabja vagyok! Segíts, hogy ne az anyagvilágban keressem a vigasztalást, hanem Nálad, s ne csak a láthatókat, hanem a láthatatlanokat is figyelembe véve döntsek a magam dolgairól! Ámen.



Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
Mk 4,24b

Mérlegelünk... Naponta, s mindenben. A mérlegelés életünk része, mely olykor igencsak nehéz helyzetekbe állít minket, de hát ilyen a választás szabadsága. Ha csak arról kell dönteni, hogy "Melyik ruhámat vegyem fel, a pirosat vagy a kéket?" - akkor könnyű a dolgunk, bár jól tudjuk, hogy olykor ez egyesek számára "élet-halál" kérdése... Bizony a választások néha olyan súllyal nehezednek az ember lelkére, hogy szinte képtelen "normálisan" dönteni. Ilyenkor jönnek a jó barátok vagy a jó barátnők, akikkel tényleg mindent meg lehet beszélni. Aztán végül is úgy döntünk, ahogyan azt a szívünk diktálja, de meglehetősen jó érzés mások szemével is láttatni a számunka fontos dolgokat... Amíg csak kisebb súlyú gondjainkat tárgyaljuk meg, viszonylag egyszerű a "gondunk": Vállaljam-e az új állást a nagyobb fizetésért? Vegyek-e fel kölcsönt vagy sem? Mindezek nagyon fontos dolgok, de nem a legfontosabbak.

Amikor azonban életünk további részét teljes egészében megváltoztató döntésről van szó - ilyen például a párválasztás -, akkor hamar kiderül, milyen óriási súlya van a kimondott "Igen!"-nek vagy esetleg a "Nem!"-nek... Ilyenkor nem elégséges a párbeszédek okulásos bölcsessége, ilyenkor a "Mindent vagy semmit!" észbontós állapotának közelsége hamar bizony lebéníthatja az embert, nemkülönben inspirál olyan dolgok kimondására, sőt megcselekvésére is, amit utólag nem tudunk eléggé megbánni...

Aki az élet nagy dolgaival - hivatás, munka, barátság, párválasztás - kapcsolatban kicsinyes vagy törvényeskedő, annak haszonelvű, önző magatartása hamar zsákutcába tereli a jövőt. Így történnek meg olyan igazi tragédiák, amire azt mondják az okot keresők: "Hát ez is elveszítette a józan eszét..." Boldogtalan emberek milliói termelődnek így újra... Lásd a konyhában pityergő, gyerekekkel egyedül küszködő háziasszonyokat, akiknek egyetlen vigasza a TV-sorozatok álomvilága, de ugyanezt a tragédiát jelzik a kissámlin vagy fotelben sört hörpintgető ultra-csöndes férjek vagy szerencséjükről folytonosan álmodozó, a játékautomaták ölelésében felejtést kereső kisiklott-életű férfiak.

Bármennyire is furcsán hangzik: Az életet nem lehet pofonvágni, mert az párbaj-kihívásnak számít, s kivétel nélkül mindig az Élet győz... Márpedig a nem megfelelő mértékkel mérés az Élet elleni gyalázatos cselekedet! Itt nem csak a hamis mértékről, a kettős mércéről van szó, sokkal többről! Arról, hogy aki önző és könyörtelen másokkal szemben, az magát zárja ki abból a közösségből, ahol elrejtettséget, biztonságot, azaz nemcsak erőt elvevő örömködést, hanem erőt adó boldogságot is átélhetne.

A Mester tanácsán érdemes elgondolkodni: siker-orientált látvány-élet vagy áldott lét? Az áldásnak ugyanis az a lényege, hogy ebben az állapotban a kevés is sok, s még a hiány is javunkra van, mert mindent az Isten kezéből fogadjuk...

A bölcsesség végső forrása

„A felülről való bölcsesség…” (Jakab 3:17)

Ahogy éled az életed, rájössz, hogy sokféle módon szerezhetsz bölcsességet, mint például: 1) Leírod mindazt, amit tapasztalataid által tanultál, és elgondolkodsz rajta. 2) A mások által összegyűjtött kollektív tudásból szemezgetsz. „A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van” (Példabeszédek 13:10). 3) Megpróbálod kívülről nézni a dolgokat. Az olyan állításokat, mint: „Errefelé így mennek a dolgok”, érdemes alaposan megvizsgálni, ha olyan módszerek védelmére használják, melyek már nem működnek. 4) Ne siettesd a befejezést! A növekedés mindig folyamat. A kreativitás sokszor rendetlen és elbátortalanító. Ha a változások közepette is képes vagy összpontosítani, és nem veszted el a hited, az az érettség jele. A bölcsesség végső forrása azonban Isten! Egyszer egy vezető beosztásban lévő fiatalember azt mondta a titkárnőjének, hogy fontos találkozója van, ezért senki ne zavarja. A főnöke azonban beszélni akart vele, és bement az irodájába. Fiatal munkatársát térden állva és imádkozva találta, ezért csendesen kihátrált, és megkérdezte a titkárnőtől: „Ez megszokott dolog nála?” „Igen” – válaszolta a titkárnő – „minden reggel így tesz.” „Nem csoda, hogy hozzá fordultam tanácsért!” mondta erre a főnök. Ha bölcsességre van szükséged, beszélj Istennel: „Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Példabeszédek 2:6 Károli). „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8).


AHHOZ, HOGY JÓL MENJENEK A DOLGOK

„…akkor jó dolguk lenne..." (5Mózes 5:29)

Amikor Isten valami olyat akar tőled, ami túl nehéznek vagy kellemetlennek tűnik, nem az életedet próbálja megnehezíteni, és nem kényszerzubbonyt akar adni rád. Legtöbbször csupán ezzel akar eljuttatni arra a helyre, ahol megáldhat. „Bárcsak... félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor" (5Mózes 5:29). Bármit kér is tőled Isten, az mindig magában hordozza a következő gondolatot: „akkor jó dolgod lenne". Remélhetőleg ez segít ab­ban, hogy másként kezdd látni a dolgokat. Békességben élni ahelyett, hogy folyton min­den darabokra hullana, könnyebb úgy, ha megtanulod, hogy azonnal engedelmeskedj Istennek. Ne tétovázz! Ne alkudozz! Ne próbálj ésszerűsíteni! És bármit is teszel, ne fuss el! Egyetlen dolog rosszabb annál, mint elfutni Isten elől: együtt élni ennek fájdal­mas következményeivel. Az engedetlenség nagyon mélyre vihet. Ha nem hiszed, állj meg, és olvasd el Jónás történetét! Sámuel próféta azt mondta: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál..." (1Sámuel 15:22). Az igazság az, hogy időnként fel kell áldoznod bizonyos dolgokat az Istennek való engedelmesség érdekében. De jobb ezt megtenni, mint figyelmen kívül hagyni az Ő szavát, agyonhajszoltan és az áldásoktól megfosztva élni, és végül sehová sem jutni. Néha úgy tűnik, Isten olyasmit vár el tőled, amit másoktól nem, nem magyarázza el, és nem is érted; és amikor engedelmeskedsz neki, nem fogod rögtön meglátni a hasznát. De ha meg vagy győződve arról, hogy Isten szeret téged, és terve van az életeddel, akkor bizalommal megadod magad neki, tudva, hogy a végén „jó dolgod lesz".


EGYÜTT TUDOK ÉREZNI MÁSOKKAL?


„...amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta." (Lukács 10:33)

Az irgalmas samaritánus történetében szereplő pap és lévita látta, hogy a haldokló ember bajban van, de csak az irgalmas samaritánus érzett együtt vele, és tett is valamit. Tedd fel tehát magadnak a kérdést: „Talán túl érzéketlenné váltam ahhoz, hogy törődjek mások bajával, vagy túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyesmivel bajlódjak?" Olyan sok szükség van körülöttünk, és - Isten tudja - nem tudjuk mindet betölteni. De mi az a szükség, aminek betöltésére téged szólított? Ha legközelebb látod, amint az Üdvhadsereg adományokat gyűjt, emlékezz rá, hogyan kezdődött. Élt egy házaspár Londonban 155 évvel ezelőtt. Házasságuk első tíz évében William Booth nem volt biztos abban, hogy mire hívta el őt Isten. Egy napon feleségét, Catherine-t, aki bibliatanító volt, meghívták, hogy beszéljen egy helyi eseményen. Amíg az alkalom tartott, William tett egy késő esti sétát az East End szegénynegyedében. Minden ötödik épület kocsma volt. A legtöbbjénél lépcsők voltak a pult előtt, hogy még a kisgyermekek is fel tudjanak mászni, hogy gint rendelhessenek. Azon az éjszakán William ezt mondta Catherine-nek: „Úgy érzem, egy hang szól hozzám egyre: »Hol találnál ilyen nagy pogányságot, és hol van ennél nagyobb szükség munkásokra?" Kedvesem, megtaláltam a rendeltetésem!" Még ugyanabban az évben, 1865-ben, a házaspár megnyitotta a Kelet-Londoni Keresztyén Missziót London szegénynegyedében. A küldetésük ez volt: lehajolni a szegényekért, akiket más keresztyének észre sem vesznek. Ennek a két embernek az egyszerű látomása nőtte ki magát az Üdvhadsereggé, melynek hárommilliónyi tagja szolgál ma 91 országban. Most állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Együtt tudok érezni másokkal?"

Választások

„Válasszatok magatoknak!” (Józsué 24:15 Károli)


Az életünk olyan, mint a jéghegyek. Csak 15% látható, ez a jó hírnevünk. A többi, a jellemünk, a felszín alatt van elrejtve. A jellem az, amit gondolunk, de soha nem mondunk ki. Amit akkor teszünk, amikor senki sem lát. Az, ahogy a mindennapi bosszúságokra reagálunk. Az, ahogy a kudarcot és a sikert kezeljük. A döntéseink tesznek azzá, amik vagyunk. Egy sikeres életpálya végén Józsué felszólítja Izráel népét: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Tehát a döntés a tiéd!

A francia író, Francois de la Rochefoucauld a következőt állította: „Csaknem minden hibánk megbocsáthatóbb, mint azok a módszerek, amelyeket a leplezésükre kiötlünk.” Észrevetted már, hogy a gyenge jellemű emberek mennyire hajlamosak arra, hogy a körülményeiket hibáztassák? Ecsetelik gyermekkoruk szegénységét, pénzügyi nehézségeiket és mások szívtelenségét, vagy éppen egyéb körülményeket, melyeknek az áldozataivá váltak. Lehet, hogy a körülményeid felett nincs hatalmad, de a jellemed felett van! Nem hibáztathatod jobban a körülményeidet a jellemedért, mint a tükröt a kinézetedért. A jellemformálás mindig a te döntésed. Minden alkalommal, amikor helyes döntést hozol, újabb lépést teszel előre a lelki növekedésben.

Szánj rá egy kis időt, és jegyezz fel olyan alkalmakat, amikor kísértések és próbák voltak az életedben; mindegyik mellé írd oda, hogy mit választottál: menekülés, kifogások, megadás, kikerülés, kitartás vagy győzelem! Milyen problémás területeket látsz? Hogyan fogsz javulni ezekben? Ha a listádon található dolgok közül sok olyan körülményeknek tudható be, amelyekre nincs befolyásod, akkor válaszd azt, hogy jobban kézbe veszed életed irányítását!