2011. január 16., vasárnap

2011. január 16. A év, évközi idő, 2. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

       
Iz 49,3.5-6

Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.'' Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.''
1Kor 1,1-3

Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, minden helyen, náluk és nálunk. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Jn 1,29-34

Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.'' János tanúságot tett és azt mondta: ,,Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ,,Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.'' Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.''

2011. január 16. ? Évközi 2. vasárnap

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt:
   ?Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt
   mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.
   Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy
   megismertessem őt Izraelben.?
   János azután így folytatta tanúságtételét: ?Láttam, hogy az égből, mint egy
   galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
   küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy
   rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és
   tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!?
   Jn 1,29-34


   Elmélkedés:
   Valóban Isten Fia
   A múlt vasárnap, Jézus megkeresztelkedése ünnepén a mennyei Atya
   tanúságtételéről hallottunk, amely tanúságtétel kinyilvánította, hogy Jézus
   az Isten Fia. Többek között arról elmélkedtünk, hogy a Jézus Krisztusba,
   mint Isten Fiába vetett hitünk az alapja egész keresztény hitünknek és
   életünknek. A mai napon folytassuk az Isten Fiáról szóló gondolatmenetünket,
   hiszen e hitigazság mélységét aligha lehetne néhány perc alatt átlátni. A
   mai evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus megkeresztelkedését és a mennyei
   kinyilatkoztatást követően Keresztelő János tanúskodik az emberek előtt
   arról, hogy Jézus az Isten Fia. János tanúságtételének alapja természetesen
   nem az emberi gondolkodás, hiszen az emberi értelem nem képes a teljes
   mélységében felfogni Jézus istenfiúi méltóságát, hanem a különleges jelek
   indítják Jánost arra, hogy az Úrra mutatva ezt mondja: ?Láttam, hogy az
   égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én láttam, és
   tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!? (Jn 1,32-34).
   Ismételten fontosnak tartom leszögezni, hogy az evangéliumokban nem olvasunk
   arról, hogy Jézus önmagát Isten Fiának nevezte volna, az viszont előfordul,
   hogy mások nevezik őt annak, s ebben a sort Keresztelő János nyitja meg.
   Nézzünk csak meg a szentírásban néhány helyet, ahol Jézusra vonatkozóan az
   Isten Fia megnevezéssel találkozunk. Első pillanatban talán arra gondolunk,
   hogy az emberek akkor tesznek ilyen kijelentést, amikor megtapasztalják
   Jézus isteni hatalmát, azaz csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket.
   Valójában azonban egyetlen csodás gyógyítás esetében sem találkozunk ezzel.
   Egyetlen csodánál, a háborgó tenger elcsendesítésénél találkozunk ezzel, de
   ez nem gyógyító, hanem természeti csoda. Ennél a jelenetnél éjszaka a vízen
   járva közeledik Jézus a hánykolódó bárkában félelemtől rettegő apostolokhoz.
   Péter elindul felé a vízen, de süllyedni kezd, Jézus ekkor megmenti őt.
   Amikor mindketten beszálltak a bárkába, elállt a szélvihar, majd pedig ?akik
   a bárkában voltak, leborultak előtte és ezt mondták: Valóban Isten Fia
   vagy!? (Mt 14,34). Az emberek tehát nem azért nevezik Jézust Isten Fiának,
   mert csodatévő ereje vagy hatalma tanúskodik istenségéről, azaz nem a
   gyógyító csodák indítanak ilyen hitvallásra, hanem akkor találkozunk ezzel,
   amikor a mi Urunk teljesíti küldetését, a mennyei Atyától kapott küldetését.
   Zárójelben érdemes megjegyeznünk, hogy a gonosz lelkek, akiket Jézus a
   megszállottakból kiűz, több alkalommal felismerik és kijelentik, hogy ő az
   Isten Fia (vö.: Mk 3,11-12 és Mk 5,7), de Jézus hallgatást parancsol nekik,
   hogy ne fedjék fel kilétét. Szintén ide tartozik, hogy amikor a Sátán
   megkísérti Jézust, Isten Fiának nevezi ot és ennek bizonyítására kéri őt.
   ?Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré? (Mt 4,3).
   ?Ha Isten Fia vagy, vesd le magad? a templom párkányáról (Mt 4,6).
   Mikor találkozunk tehát az Isten Fia megnevezéssel? Az első eset Jézus
   megkeresztelkedése, ahogyan erről már szóltam. Szintén rendkívül fontos
   esemény, amikor Jézus kérdésére válaszolva és mintegy a többi apostol
   nevében is szólva Péter kijelenti: ?Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia?
   (Mt 16,16). Ennél az esetnél nagyon fontos, hogy Jézus szerint a mennyei
   Atya nyilatkoztatta ki ezt Péternek. A harmadik fontos esemény Jézus
   színeváltozása, amikor szintén az Atya szava hallatszik az égből: ?Ez az én
   szeretett Fia, ot hallgassátok!? (Mk 9,7). Végezetül említsük meg még a
   római katonatiszt vallomását, aki a Golgota hegyén Jézus kereszthalálát
   látva kijelentette: ?Ez az ember valóban Isten Fia volt? (Mk 15,39).
   E szentírási kijelentések összefoglalásaként mondhatjuk, hogy az Isten Fia
   megnevezés Jézusnak a mennyei Atyával való kapcsolatát jelöli meg. Kettejük
   kapcsolatának alapja az engedelmesség, azaz Jézus mindig azt tanítja és
   teszi, amit az Atya kér tőle. Jézus az engedelmességben, megváltó
   küldetésének engedelmes teljesítésében mutatkozik Isten Fiának. Tanuljuk meg
   Jézustól ezt az engedelmességet, az Atya akaratának teljesítését, hogy
   méltók legyünk arra, hogy Isten gyermekei legyünk!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya tanúságtétele rólad,
   hogy te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az isteni kinyilatkoztatást és
   hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia, aki magad is kísértést szenvedtél
   és vállaltad a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban
   és dicsőséges feltámadásodban is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts
   engem, hogy hozzád hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az
   Atya akaratát!

16. vasárnap: ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP (Szent Marcellusz)

Iz 49,3.5-6; Zs 39; 1Kor 1,1-3; Jn 1,29-34
    A pogányok világosságává teszlek

Iz 49,3.5-6

Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.' Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.'

Zs 39

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ,,Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.' Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ,,Úgy kell neked!' Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; ,,Magasztaltassék az Úr!' -- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!

1Kor 1,1-3

Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, minden helyen, náluk és nálunk. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Jn 1,29-34

Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.' János tanúságot tett és azt mondta: ,,Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ?,,Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.?'' Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.'
Istenem! Amint a körülményeimre nézek, elcsüggedek, vagy alaptalanul elkezdek önmagamban bízni. Mindkettő téves út. Én csak Rád szeretnék nézni, még pedig a hit tekintetével. Ha így teszek, akkor lelki békém lesz és hűségesen szolgálhatlak Téged. Ámen


Istenem! Ha nagyon bíznék Benned, akkor a hit lépéseit nem fontolgatnám hosszan, és olykor azzal a szándékkal, hogy keressem, nincs-e valami más út előttem. Szeretnék bízni Benned maximálisan, és hitben járva lépni előre napról napra! Ámen


Jézusom! Téged hirdetni, életem nagy feladata. Megtehetem ezt néhány fontos email továbbküldésével is. Add, hogy bármire van lehetőségem, éljek vele! Legyek bátor, vállaljam a visszautasítást is azért, hogy némelyek Hozzád találjanak! Ámen


Mennyei Atyám! Minden a Te ajándékod életemben. Még maga az életem is. Köszönöm, hogy mindenre és mindenkire, mint Tőled jövő ajándékra tekinthetek. Szeretnék engedelmes tanítványként élni napról napra! Ámen


Uram! Én csak Veled dicsekedhetem. Semmi érdemem nincs előttem, mert bűnös és gyarló gyermeked vagyok, de Te kegyelemből lehajoltál hozzám és magadhoz emeltél. Köszönöm munkádat bennem és általam másokban. Dicsőíttessék neved! Ámen


Uram, Jézus! Szelíden örvendező tanítványod szeretnék lenni. Taníts, terelj engem ebbe az irányba és add, hogy életem bármilyen alakulása Hozzád vigyen közel. A Tőled kapott örömet pedig szeretném felmutatni embertársaim számára. Ámen


Uram! Köszönöm, hogy újra tudatosítod bennem: nem véletlenül adtad mellém családom tagjait. Nem véletlenül vagyok házastársa valakinek, és gyermekeim sem véletlenül tartoznak hozzám. Rám (is) bíztad őket! Segíts felelősségemet átéreznem és cselekvő szeretettel munkálkodnom szeretteim boldogságán! Ámen


Uram! Olykor azt látom, hogy amit letettem eléd, újra a vállamat nyomja. Hogy lehet ez? – kérdezem, pedig a válasz csak annyi, hogy visszavettem Tőled. Nem kellene így tennem, mert sokat tud ártani. Ami volt, elmúlt. Segíts előre néznem, és add, hogy engedjem Neked, Te vezess engem az örökkévalóság felé! Ámen

Bocsáss meg, és engedd el!

„…bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)

Úgy beszélünk a neheztelésről, ahogy a kisbabákról szoktunk. A neheztelést magadban hordozhatod, táplálhatod, vagy dédelgetheted. A gond az, hogy ha valamit táplálsz, azt eteted, növekedésre készteted, és nagyon hamar fel is nő. Neheztelést hordozol magadban? Miért? Ennek nincs értelme! Miért vennél fel minden nap egy nehéz terhet, amely lehúz, hogy egész nap magaddal hurcold? „De hiszen megbántottak!” Igen, de azzal, hogy neheztelést hordozol, lehetővé teszed számukra, hogy továbbra is bántsanak. Ne tedd ezt magaddal!

Tudjuk, hogy meg kellene bocsátanunk másoknak, de néha úgy tűnik, mintha a megbocsátással feladnánk valamit. „Lincoln történetei” címen számos anekdotát gyűjtöttek össze, ezek egyike egy betegágyában fekvő férfiról szól, akinek az orvosa megmondta, hogy már nincs sok ideje hátra az életből. A férfi magához hívatta egy régi barátját, Brownt, akivel valamikor régen csúnyán összevesztek. Évekig nem is beszéltek. A férfi elmondta, hogy hamarosan meghal, és hogy milyen csekélységnek látszik nézeteltérésük a halál küszöbén, és kérte, hogy ha lehet, béküljenek ki. A szobában mindenkit könnyekig meghatott a jelenet. Brown megragadta a haldokló kezét, aztán át is ölelte, majd megtörten kifelé indult. A betegnek hirtelen még egy gondolata támadt, felemelkedett az ágyában, és a könyökére támaszkodva még utoljára így szólt: „Hallod, Brown, ha felépülök, marad a harag!” Elmosolyodunk ezen a történeten, és azt gondoljuk: „Milyen ostobaság!” De ha te is neheztelést hordozol magadban, akkor te talán jobb vagy?

AKITŐL AZ ÚJ ÉLET SZÁRMAZIK

  "Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." (Jn 3:5)
 
  Ahhoz, hogy Isten elfogadhassa szolgálatunkat, "újjá kell születnünk". Természetes hajlamaink ellentétesek Isten Lelkével, le kell azokat vetnünk. Új férfiakká és nőkké kell válnunk Jézus Krisztusban. Régi életünket új élettel kell felváltani, olyan élettel, mely telve van szeretettel, bizalommal és készséges engedelmességgel. Gondolod, hogy egy ilyen változás nem szükséges ahhoz, hogy belépj Isten országába? Figyeld meg a mennyei Felség szavait: "Szükség néktek újonnan születnetek!" (Jn 3:7) "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába." (Mt 18:3) Ha ez a változás nem megy végbe bennünk, nem szolgálhatunk Istennek tetszően. Munkánk eredménytelen lesz, földi tervekkel kezdünk foglalkozni, idegen tűz, Istennel szembeni tiszteletlenség lesz az áldozatunk. Életünk szentségtelen és boldogtalan lesz, nyugtalansággal és bajjal telik meg.
  A szív megváltozása - melyet az újjászületés jelenít meg - csak a Szentlélek hathatós munkájának eredménye lehet. Egyedül Ő tud megtisztítani minket minden tisztátalanságtól. Ha megengedjük, hogy megolvassza és átalakítsa szívünket, akkor felismerjük Isten országának jellegét, és rájövünk, hogy szükséges megváltoznunk ahhoz, hogy ebbe az országba beléphessünk. A büszkeség és az önszeretet ellenáll Isten Lelkének; a lélek minden természetes hajlama elzárkózik attól a változástól, hogy az önteltségből és büszkeségből Krisztus szelídsége és szerénysége legyen. Ha azonban az örök élet felé vezető ösvényen haladunk, akkor nem szabad hallgatnunk az "én" suttogására. Alázattal és bűnbánattal kell könyörögnünk mennyei Atyánkhoz: "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem." (Zsolt 51:12) Ha isteni világosságot kapunk, és együttműködünk a mennyei hírnökökkel, akkor "újjászülettünk", Krisztus ereje által megszabadultunk bűneink terhétől.
  Krisztus azért jött el világunkba, mert látta, hogy az emberek elveszítették Isten képmását és természetét. Látta, hogy messzire eltértek a békesség és tisztaság ösvényétől, és ha magukra maradnak, akkor sohasem találnak vissza. Tökéletes és teljes kegyelmet hozott, hogy kőszívünket hússzívvé, bűnös természetünket pedig az ő hasonlatosságára alakítsa át, hogy miközben az isteni természet részeseivé válunk, előkészülhessünk a mennyei udvarokba. (Youth's Instructor, 1897. szeptember 9.)

2011. január 16. vasárnap

Ami nem igazán jó dolog, mert a hitének szegénységét mutatja meg. A törvénykező tanítók is kisértették Istent. Ananiás és Szafira is kisértették a Szentlelket.
(Lásd:Apostolok cselekedetei 5:9,)

Ezért amint a Szentlélek mondja:
"Ma ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére." Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.
Zsidók 3:7-13,

Nem szeretnénk ha ez a nemzedék se menne be az ő nyugalmi helyére, ezért hirdessük az igét éjjel és nappal, alkalmas és alkalmatlan időben, ahogy az ige mondja, és akinek van füle rá az fogadja meg és életet ad annak.

Amikor Jézust is kísértette az ördög, ezt mondta:
Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!"
Máté 4:7,

Bár a tizednél mondja Isten: tegyetek próbára - de az más mert isteni kijelentés, és ott csak úgy működik, ha betartják a parancsolatot.
Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek URa
Malakiás 3:10

Isten is megpróbálja az embert.
Isten is próbára teszi, vagy megkísérti az embert, de az soha nem gonosz, hanem az emberben megnézi mi van a szívekben és leleplezi a hamisságot, a hibákat. Van erre bizonyíték Ábrahám életében, Jób életében és még sok más történetben.

És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól: mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Máté 6:13,

Jézus is próbára tette Fülöp hitét:
" Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?"
János 6:5,

Vigyázzunk amíg tart a ma, legyünk hűek hozzá, mert ő hű és igaz. Legyünk mindig készen, hiszen nem tudhatjuk mikor jön el a mi időnk, mert az idők gonoszok.

Január 16.

Pál szolgálata és szenvedése Krisztusért

"24Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 26mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 29Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. 1Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, 2hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. 3Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve." (Kolossé 1,24-2,3)
Ha egy rabszolga ókori szolgáló életmódjára gondolunk, akkor a legtermészetesebbnek tartjuk, hogy szolgálat és szenvedés szorosan összetartozik. De hogy lehetséges ez Krisztus szolgái és a gyakran fő-fő apostolnak nevezett Pál életében? Ő volt az, aki Krisztussal való találkozása előtt sok-sok szenvedést okozott a hívőknek. Ő még nem tudott róla, Krisztus már akkor sok szenvedést szánt neki további életében: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9,15-16) Később Pál apostol szolgálata egyfajta összegzéseként részletesen beszél ezekről a 2Kor 11,21-33-ban.
Ám amikor Pál apostol a szenvedéseiről beszél, amelyeket Krisztusért vállalt, nem méltatlankodik. Egy idős lelkipásztor testvér mondta egyszer, amikor a hosszú szolgálati életszakasz alatt igénybevett teste időskori szenvedéseiről beszélt: "Nem panasz ez, testvér, csak helyzetjelentés!" Pál sem panaszkodik, sőt örömét is kifejezi efelett (24. v.)! Van olyan szenvedése a hívőknek, amely együtt jár a Krisztust követő élettel. Van olyan szenvedés, amely külön kegyelmet jelent a szenvedők számára, és van olyan szenvedés, amely kizárólag a Krisztus ügyéért szolgálók "kiváltsága"! Fenti igénkben Pál apostol erről a kiváltságról szól. "Testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház." Ezt a szakaszt sem értjük félre, ha megfigyeljük, hogy Pál nem azt írja itt, hogy nem volt elég az egyház számára Krisztus szenvedése a megváltás érdekében, hanem azt, hogy az evangélium hirdetésével, a megtértek lelkigondozásával és azon való fáradozással, "hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban" (1,28), sok küzdelem és szenvedés jár együtt a szolgálók életében! Volt még egy különleges tényező, amely fokozta Pál apostol "szenvedéseit" ez esetben, mégpedig az, hogy olyanoknak írta ezt a levelet, akikkel ő személyesen nem találkozhatott soha. Mindezt azért vállalta az apostol, mert tudatában volt elhivatásának és annak, hogy mennyire fontos ez a "titokközlő" szolgálata, amely által minden ember - még a pogányok is - üdvösséget nyerhet.
A fentiek értelmében lehet különböző jelentése a jól ismert hívő bátorító "jelszónak" is: "Kereszt nélkül nincs korona!" Jelentheti ez egyszerűen a Krisztus-követő élettel járó szenvedéseket e világi körülmények között. Jelenthet hűséges, mindvégig kitartó életet nehéz, küzdelmes körülmények között. S lehet ez küzdelem és szenvedés a Krisztus testéért, a gyülekezetért vállalt szolgálatokban! Neked mennyi rész jutott még Krisztus szenvedéseiből? Örömmel vállalod-e azt? /SzT/
Szlovák Tibor


Az Isten közelében élő Énók

"5Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsidók 11,5-6;)
"24Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten." (1Móz 5,24)
Énók rövid, tömör életrajzát, amelyet Mózes első könyvében találunk, kiegészíti és értelmezi az Újszövetség. Az ószövetségi szöveg ezt mondja: "egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten". A Zsidókhoz írt levél ezt úgy értelmezi, hogy Énók elragadtatott! Mózes első könyve 5. fejezetében az emberiség elterjedésének rövid leírását találjuk Ádámtól Noéig. Azonos séma szerint találjuk megemlítve Ádám férfi utódait, első fiúgyermekük születése hírét, az apa akkori életkorát, majd további utódait, életidejét és végül teljes élete idejét. Énók esetében azonban nem a szokásos formulát: "x idős volt, amikor meghalt" találjuk, hanem azt a különös megjegyzést, hogy "eltűnt, mert magához vette őt Isten"! A Bibliából tudjuk, hogy két személy tűnt el így a földről földi élete befejezéseképpen, az egyik Énók, a másik Illés próféta volt. Illés eltűnését sem a földről való elragadtatásának gondolták először a prófétafiak. Azonban hiába keresték, mégsem találták őt többé a földön. Elizeus tudta, hogy mi és hogyan történt Illés elragadtatásakor. Énók elragadtatásának nem volt ilyen földi tanúja, de tanúskodik az eseményről a Szentírás maga a Zsidókhoz írt levélben. A hithősök között megemlíti Énókot, és többet beszél róla, mint a történeti híradás mózesi helye. Mózes könyvéből annyit tudunk meg Énókról, hogy "Istennel járt". Azt is olvashatjuk ott, hogy Énók földi élete 365 év volt. Éppen annyi évet élt tehát, mint ahány nap van egy esztendőben. Istennel járt, teljes életet élt Isten szerint, és végül Isten magához vette őt! Kívánatos életút! Énók "hit által" élt, ezért kerülhette el a testi halált. Őt sem találták meg többé a földön. Még egy fontos üzenet: Énók még halála előtt bizonyosságot nyert arról, hogy kedves Isten előtt. Ez alapján értjük meg, hogy hogyan lehet Istennek tetszeni: "Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsid 11,6).
Énók és Illés elragadtatott. Jézus Krisztus feltámadása után megdicsőült testben felvitetett a mennybe. Eljön majd a hívők elragadtatásának dicsőséges eseménye! Ezzel kapcsolatosan is elmondhatjuk azt, amit Énók elragadtatásáról megtudtunk: aki földi életében Istennel jár - megtért, hívő, újjászületett életben, engedelmességben, alázatosan és hitben él -, aki Isten igéje és a Szentlélek vezetése szerint éli a megváltott ember "teljes életét" itt a földön, az majd végül közvetlen Isten közelségébe jut, amikor meglátja őt "színről színre"! Nem találnak bennünket többé itt a földön! Ez lehetséges az elragadtatás útján, de ha már előbb meghalunk, akkor is Isten közelségébe kerülünk örökre! Járj Istennel most, hogy örökre vele lehess! /SzT/
Szlovák Tibor

Január 16.

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik. Hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.
János 4,14

Uram! Jákób forrásánál a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésed során mondtad ezeket a szavakat. Milyen másképpen nézted Te az embert, mint mi szoktuk nézni. Mi gyanakvással tekintünk a másikra, Te bizalommal szólítod meg. Ennek az asszonynak az esetében is a lehető legalkalmatlanabbnak látszó embert országod igen alkalmas munkásává tudtad tenni, ilyen lelkigondozással. Földhöz rögzítettségéből gyöngéd kézzel kiemelted és megláttattad, meg is szerettetted vele az örök életet.

Uram! Engedd ma igazán megértenem, amit ez az asszony és sok más tanítványod boldogan értett meg: a legmélyebb emberi vágyat megelégítő mennyei forrásvíz nálad található meg. Csak nálad. Ma is ebből meríthetek. Aztán pedig láttasd meg velem keresztyén tanítványságom fontosságát. Hiszen szomjan elepedő emberek világában élek. Életemen akkor nyugszik áldás, ha a velem együttélőknek meg tudom mutatni az örök élet vizének azt a forrását, mely kiapadhatatlanul tör elő belőled, én Uram!

2011. január 15. szombat

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.(Efézus 2:8-9)


Nem kell törnöm a fejemet, hogy mi vár rám 2011-ben. Óráról-órára megmutatja az Úr. Ajándékba! Előttem megy, elkészíti, lábnyomaiban kirajzolódik az út. Ajándékba. És ha alázatos vagy, és nem törődsz azzal, amire a véred indít, vagy ahova a lázadó értelmed, hencegő, romlott szíved vezet, amire önteltséged olyan büszke lenne, hanem végre alázatos gyermekként boldogan, de Őrá nézel, Őrá figyelsz, odalépsz, ahol Ő elkészítette számodra a feladatot. 2011Cselekedeteinket Ő fogja előkészíteni és Ő viszi végbe, mert Lelkével vezet, és Lelke adja hozzá az erőt. Milyen csodálatos lenne gyülekezeti életünk, ha valamennyien letisztulva, átváltozva, elcsendesedve, ilyen emberek közösségévé formálódnánk, akik úgy forgatják szívükben az efezusi levél ezen szavait, mint a szerelmese drága üzenetét. Mert az egyház Krisztus menyasszonya, és mindez színtiszta kegyelemből van. Ha a vőlegény minket ennyire szeret, akkor higgyük el végre, hogy 2011. programja: szavai, áldozathozatalai, szolgálatai, hallgatásai, vallomásai, ölelései, sírásai is mind Tőle jönnek. Vállaljuk hát azt az alázatos életet, mely engedi, hogy ezek az ajándékok mind, egytől-egyig a mieink legyenek!

/Lovász Krisztián/

2011. január 14. péntek

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.( Efézus 2:8-9)


Nem tesz jót nekünk a kevélykedés. Jó lenne abbahagyni a magunk igazának emlegetését. A gőgös fontoskodás, az állandó magunk kelletése, az, hogy nem tudunk másról szólni, csak a magunk ügyeiről, felismeréseiről, ez veszélyessé, mi több, életellenessé teszi földi utunkat. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Alázd hát meg magad Isten előtt! Kuporodj össze keze alatt, hogy végre meggyógyulhass, hogy elinduljon benned a bizakodó öröm, és Isten mindent helyreállít benned és körülötted is. Alázat. A Krisztushoz tartozás, azaz a keresztyénség titka. A gyógyuló lélek egészséges életérzése, mely által képessé lehet a szolgálatra, még 2011-ben is. Alázat. Egyfajta gondtalanság. Nem kell rágni a körmömet, töprengenem, mi lesz velem, mi lesz szeretteimmel, a munkámmal, a holnappal és a holnaputánnal. Egy történelmi feljegyzés szerint Luther Márton mellé, – az egyik legelesettebb pillanatában, mert a nagyoknak is van, lehet ilyen, – odalépett Melanchton Fülöp és azt kérdezte: „Mi van Márton, meghalt Isten? Mit háborogsz? Mit érdekel téged, mihez kezd a pápa és a bíborosok? Te csak Őrá nézz!” Te csak Őrá nézz! Az alázatos lélek csak Őrá néz. Olyan gyermeki hittel, csendes csodálkozással, ahogy a gyermeked néz rád. Ahogy Jézusra néztek. Mert ilyeneké a mennyek országa. 2011. elején óriási lehetőségünk van végre tudatosan, a megértés belső fényében, a lélek erejével kimondani a végleges igent és áment. Istennek erre, a most már nem is olyan félelmetes, nem is olyan kegyetlen mondataira. Elfogadhatod, bízhatsz benne! És aztán tovább, mindazoknak végbevitelére, amire küld, és ahol vár az Isten.

/Lovász Krisztián/

2011. január 13. csütörtök

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.(Efézus 2:8-9)


Az ember számára a legrosszabb klíma a dicsekedés. Megfullad az ember szíve és lelke, belepusztul az, aki emberben bízik. A lázadás belső görbéje jól látszik az emberben. Ott kezdődik a romlás, amikor az ember elkezd magában bízni. „Mit nekem az Isten! Majd én!” Ezzel indult el az emberiség nagy romlása is. A dicsekedő ember, aki eltépte Istenhez fűződő kötelékét, a szellemi-lelki halál állapotában van. Nem hallja, mit mond Isten, nem érti a szándékait, nem látja keze nyomát, tele van önmagával. Az apostol emlékezteti az efézusiakat, hogy minden kegyelem. Az új esztendőt ezért kell alázatosan kezdeni. Mert Urunk minket ki akar gyógyítani, ki akar józanítani a dicsekvésből. Ez a fájdalmas motívum – a dicsekvés, vagyis az önteltség – életünk végéig elkísér minket, tehát mai Igénk nagyszerű vigasztalás, mert mindent az Úr cselekszik. És ettől a pillanattól kezdődik el bennünk a békesség. Egy fantasztikus életérzés. Öröm az Úrban!

/Lovász Krisztián/

2011. január 12. szerda

Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3:14)


Mindenkinek van múltja. Sőt, nem ritkán súlyos terheket, fájdalmat, nyomorúságot magában foglaló ez a múlt. Mit kezdünk vele? Pál apostolnak is volt múltja. Volt egy Krisztus nélküli életszakasza. Sőt, üldözte a keresztyéneket. De megtért és Krisztus által reményteljes jövőt kapott. A múltat nem siratta, önmagát nem marcangolta azért, amit tett korábban, hanem a kereszt alá vitte imában, és a tanulságokat levonva lezárta azt, ami elmúlt. Lehet, hogy neked is erre van szükséged? Ami elmúlt nem jön vissza már. Tanulj belőle, okulj, de zárd le és lépj tovább! Tekints előre! Tűzz ki célokat magad elé és Isten segítségével élj céltudatos, Krisztusközpontú életet!

2011. január 11. kedd

Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! (Filippi 4:4-5.)


Ma sokat beszélnek arról, hogy a Földdel szelíden kellene bánnunk. Hosszú távú emberséges és megfontolt gazdaságra lenne szükség. Jézus a Boldogmondásokban ezt szinte meg is prófétálta: a földet csak a szelídek örökölhetik. Ha nem vagyunk szelídek, kizsákmányoljuk, megszüntetjük saját éléskamránkat. Ezeket a jelszavakat mindenfelé halljuk, csak az a baj, hogy mivel nem látják az emberek, hogy az Úr közel, nem képesek arra, hogy szelídek legyenek. Mivel földi létünk töredékessége nincs ott gondolataink homlokterében, ezért eszünk iszunk, amennyit csak lehet. Kiesszük a vagyonukból utódainkat. Erőszakosak és önzőek vagyunk - közösségileg, és észre sem vesszük ezt. Mindenki úgy gondolja, ő persze jól él. Legyetek szelídlelkűek. Azaz, engedjetek, igazán teret a lelketekben a másik ember számára. Igazán, igazán figyeljetek rá. Ha ezt megtettük, akkor ki van zárva, hogy ne jelenjen meg a mosoly az arcunkon. Megjelenik az az öröm, amit a másiknak adott önzetlen jó fölött érzünk. Amit akkor érzünk, amikor sikerül valami jót adni. Kiengedjük a kezünkből magunkat, kiengedjük dolgainkat, és átadjuk egy sokkal biztosabb kéznek. Örülök, mert nem az enyém a világ. Örülök, mert kicsi vagyok, de Isten nagy. Örülök, mint a gyerek, a pici gyerek, ha szülei mellett lehet, mert tudja, hogy nagy baj nem történhet.

/Fekete Ágnes/

2011. január 10. hétfő

Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet… (Mt 28:18)


Néhány hete többektől kaptam egy linket, melyre kattintva egy autóbalesetet szenvedett fiatalember látható táncoktatás közben. Aki elindította ezt a kattints rá és küldd tovább típusú levelet, azzal a céllal tette, hogy a kórházi ágyról hazatérve örvendezni tudjon a lábadozó annak, hogy mennyien gondolnak rá és nézik meg a róla készült néhány perces videót. Pár napig újra és újra rákattintottam a linkre, mert kíváncsi voltam rá, hogy a nézettségi mutatók hogyan változnak. Napok alatt megsokszorozódtak. A nemes kezdeményezésen túl engem maga a terjedés gyorsasága lepett meg, és arra gondoltam, hogy vajon Isten Igéje miért nem tud ilyen sebességgel terjedni? Ha mi, hívő emberek az internetet felhasználnánk arra (is), hogy az ilyen igemagyarázó, léleképítő listákra minél több ismerősünk rátaláljon és feliratkozzon, akkor sokkal többen juthatnának az internet segítségével lelki táplálékhoz. Nekünk, manapság már sokszor el sem kell menni egymáshoz - miképpen kérte Jézus a tanítványait - ahhoz, hogy az evangéliumot átadjuk másoknak. Elég néhány kattintás, és máris 20-30 (100?) ismerőshöz továbbíthatjuk azt, ami nekünk jelent valamit. De vajon megtesszük ezt? Éljünk a lehetőséggel! Nem azokért, akik e listára magyarázatokat írnak, hanem Krisztusért, akinek követei vagyunk és azokért, akiknek nagy szüksége van az Úr Jézusra, mert nélküle elveszett bűnös életünk…

2011. január 9. vasárnap

Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint a csillagok e világon. (Filippi 2:15)


Korunkat markánsan jellemzik azok a hangok, amelyek az új célok elérésére, nagy dolgok véghezvitelére buzdítanak bennünket. Különböző ’Csináld magad’ könyvek, de még a cipőreklámok is arra ösztönöznek, hogy törekedjünk a tökéletességre. ’Érd el a csillagokat!’– mondják. ’Ragadd meg a lehetőségeket!’… ’Menj és tedd meg!’ Habár pártolom az effajta igényességet, mégis van ezzel kapcsolatban valami, ami megszomorítja a szellememet. Az, hogy az otthonokban olyan ritkán van jelen ez a törekvés. Gondolkodjunk el egy pillanatra… Mindenütt ebben az országban üzletemberek fáradoznak minden erejükkel azon, hogy a karrierjüket előremozdítsák. Tanulnak, terveznek, késő éjszakáig buzgólkodnak az irodáikban azért, hogy újabb tőkéhez jussanak, vagy hogy előléptessék őket. Sportolók – de még azok is, akik csak hobbi szinten járnak testedzésekre – hosszú órákon át dolgoznak, edzenek, hogy még fittebbek legyenek, vagy hogy megnyerjék a helyi maratoni versenyt. De hány embert ismersz, aki ugyanilyen lelkesedéssel áldozza idejét és energiáját a saját családjára? Hányan lehetnek, akik elszánták magukat, hogy családjuknak a tőlük telhető legjobbat nyújtsák? Vajon hányan vannak, akik az otthonukban a legsikeresebbek? Nem sokan lehetnek. Mégis hiszem, hogy mi, mint a Krisztus Teste, képesek vagyunk elöl járni abban, hogy ez megváltozzon. Példát mutathatunk azáltal, hogy családjainkat az őket megillető teljes fontossággal kezeljük. Törekedhetünk rá, hogy nagyszerű férjek, feleségek, szülők vagy gyermekek legyünk. Elérhetünk egészen a csillagokig – otthon!

(Forrás: http://www.freeweb.hu/bekevar/szolgalataink.htm)