2017. október 9., hétfő

A „DE ISTEN” PILLANATOK

„… nem ti küldtetek ide, hanem Isten…” (1Mózes 45:8)

Úgy érzed, sötétben tapogatózol, és nem tudod, merre vezet Isten? Jon Walker azt mondja: „Ha úgy döntünk, hogy megtesszük akaratát, mielőtt még tudnánk a részleteket… az fejleszti Isten jellemébe vetett bizalmunkat… A legtöbb ember ilyenkor az akaratok csatáját vívja… szeretnénk, ha előbb felfedné terveit… de Ő nem így működik. Isten azt akarja, hogy előre döntsük el, hogy bízunk benne… és elhiggyük, hogy a legjobbat akarja életünkre… Ő tudja, hogy tétovázol. Nem lesz meglepve, ha ezt mondod: »Nem tudom, hogy hajlandó vagyok-e hitben kilépni anélkül, hogy mindent, ami történni fog, tudnék előre, de hajlandó vagyok hajlandóvá lenni«. Az egyik oka annak, hogy Isten mutatja meg a teljes képet, az, hogy … talán túl sok lenne neked… lehetetlennek tűnne… de éppen ez a lényeg – a küldetésed semmiképp sem viheted véghez Nélküle.

Amikor József újból találkozott testvéreivel Egyiptomban, azt mondta nekik: „ most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek… nem ti küldtetek ide, hanem isten…” (1Mózes 45:5-8). Józsefet eladták testvérei, „de Isten” ezt használta fel arra, hogy a zsidó nép fenn maradjon. Az izráeliták rabszolgaságban éltek, „de Isten” elküldte Mózest, hogy elvezesse őket az ígéret Földjére. Jézus meghalt a kereszten, „de Isten” az ő halálát használta fel arra, hogy megmentse a az elveszett világot. Oswald Chambers így nevezi Istent: „a Nagy Mérnök, aki olyan körülményeket teremt, amelyek előidéznek… isteni fontosságú pillanatokat, és elvezetnek minket isteni feladatainkhoz”. Gondolj csak vissza! Ugye emlékszel olyan „de Isten” pillanatokra, amikor már úgy érezted, nem bírod tovább, és Ő közbelépett érted?





A szeretet elhívása

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk. A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel. A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik. Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed. A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«. A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz. Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?« … Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!




Van egy állapot, amit úgy hívnak „aktív tehetetlenség”. Akkor történik ez, ha ragaszkodunk olyan régi elkötelezettségekhez, melyeknek nincs többé értelmük. Néhány esetben ez akár rombolhatja az egészségünket, a családi életünket és a lelki egészségünket is. Egészen addig folytatódhat, míg kritikus pontot érünk el. Például: Egy elfoglalt apa, akinek elhanyagolt lánya megszökött otthonról, és beszippantotta a függőség, hirtelen talál időt arra, hogy az egész országot átkutassa érte, aztán heteket tölt azzal, hogy megfelelő klinikát keressen a lánya kezeltetésére. Egy házaspárnak, akik túl elfoglaltak voltak egymás számára, hirtelen rengeteg idejük lesz tanácsadásra, ügyvédekre, jogi számlákra és lakáskeresésre, amikor a házasságuk szétesik. Egy munkamániás hirtelen talál időt arra, hogy feltegye a kérdést, mit is jelent valójában az élet, amikor szövettani jelentése megérkezik az orvosához, és ez van ráírva: „rosszindulatú”. Dr. Timothy Johnson írja: „A regényolvasás egyik öröme éppen abban rejlik, hogy nem tudjuk, hogyan fog alakulni a történet, amíg el nem jutunk az utolsó oldalra – aztán pedig abban, hogy visszagondolunk arra, hogyan élhettek volna a szereplők másként, ha tudták volna, hogy mi lesz a történet vége. A való életben azonban van egy sürgető tény, ami annyira különbözik a fantázia világától – az, hogy a végén nem lehet változtatni. Az élet jelentősége éppen az, hogy véget ér. Sohasem fogunk rájönni, hogyan kellene élnünk az életünket, ha nem értjük meg annak a ténynek a jelentőségét, hogy az élet véget fog érni. És akkor mi lesz?” Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól, hogy amit éppen most teszel (vagy nem teszel), azt nem fogod-e bánni később? Az élet története mindig előre halad; nem lehet visszafelé lejátszani. Pál tanácsa ebben a témában ez: „Éljetek szeretetben!”.


IGAZI MEGELÉGEDÉST TALÁLNI


„Bízd csak azért ő reá és légy békességben…” (Jób 22:21 Károli)
Egy gazdag üzletember megharagudott, amikor meglátott egy halászt a csónakja mellett üldögélni. „Miért nem mégy halászni?” – kérdezte. „Mert mára eleget fogtam” – felelt a halász. „Miért nem fogsz több halat, mint amennyire szükséged van?” - kérdezte tovább az üzletember. „Mihez kezdenék többel?” – így a halász. „Több pénzt tudnál keresni, nagyobb csónakot tudnál venni, még több halat fogni, és még több pénzt tudnál keresni. Hamarosan egész halászflottád lenne, és olyan gazdag lennél, mint én.” Erre a halász megkérdezte: „És akkor mit csinálnék?” „Leülnél, és élveznéd az életed” – mondta az üzletember. „Miért, szerinted most mit csinálok?” – jegyezte meg erre a halász. Két dolog kell a megelégedettséghez: jó kapcsolatok és Istentől kapott célok. A jó kapcsolatok közül pedig az első az Istennel való jó kapcsolat kell, hogy legyen. Jób könyvében ezt olvassuk: „Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.” A másik jó kapcsolat, aminek meg kell lennie, és amit kincsként kell értékelned: a családod. Amikor életed végére érsz, ez a kapcsolat fogja a legtöbbet jelenteni. Amikor pedig az Istentől kapott célokról van szó, először fel kell ismerned a fő erősségeidet, tudnod kell, mire hívott el Isten, aztán munkába kell kezdened. Sam Levenson humorista mondta: „Bevándorló családból származom. Szüleim elhitték az Amerikáról szóló legendát, hogy az utcák arannyal vannak kövezve. Amikor apám ideért, három dolgot fedezett fel: a) az utcák nincsenek arannyal kövezve; b) sok utca egyáltalán nincs is kövezve; c) az ő feladata az utcák kikövezése.” És neked mi a feladatod? Tedd meg, és megelégedettséget fogsz találni.
Helyes istentisztelet...




A mai nap imádsága:

Istenem! Segíts, hogy megértsem akaratodat, s aszerint is éljek! Ámen

   

Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak...
Mt 22 n 14,2

Jézus követőinek tábora igencsak sokszínű. Ahány ember, annyiféle elképzelés - Istenről és Jézus Krisztusról, kegyelemről, s keresztény (krisztianoi=krisztuskövető) életről. Az egyik merevséggel vádolja a másikat, a másik rajongással az egyiket. Aurea mediocritas (arany középút) sokak szerint meg nem is létezhet a hívő életében. Aki nem összefüggéseiben látja a világot, annak a középút a közömbösséget, a langyosságot jelenti, aki azonban hittel és értelemmel igyekszik megismerni Isten teremtett valóságát, az tudja, hogy itt a mértékről van szó. Jézus számos példázatában hívja fel a figyelmet, hogy Isten országa egészen más, mint ahogyan azt az ember elképzeli.

Jézus kijelentésén sokan elcsodálkoztak, egyesek talán meg is botránkoztak. Mi az, hogy ide is meg oda is? Az elnyomó rómaiaknak nem adópénz, hanem kard jár! ...S ahogyan akkor, ma is sokan vannak, akik úgy hiszik, Isten dicsőségét meg kell védeni ebben a világban. Naponta értesülünk a médiából a szélsőséges vallási irányzatok áldozatairól. Elkövető és célcsoport, mindannyian áldozatok, a tudatlanság, az Isten-ismeret hiányának áldozatai. Kálvin jól mondja, a "helyes Isten-tisztelet, a helyes Isten-ismeretből származik". Ezért elengedhetetlenül fontos a tanítás. Mindaddig, amíg az ember nem képes felfogni, hogy az Isten az Egy és osztatlan, s csak az Egy Valóságról alkotott elképzelések a különbözőek, addig nem lesz előremutató változás a világban.

Jézus kijelentése nyilvánvalóvá teszi, hogy két világban létezünk: a láthatóban itt, s a láthatatlanban, melynek teljesen részesei csak halálunk után válunk. Azonban nem lehet úgy élni ebben a világban, hogy azt gondoljuk már odaát vagyunk, s nem lehet abból kiindulni, hogy ami odátról való, az mindenki számára nyilvánvaló. "Megadni a császárnak" azt jelenti: E világ törvényeit ismernünk kell. "Megadni az Istennek" pedig azt jelenti, hogy ismerjük az Isten törvényeit, s aszerint éljük az életünket.



Hűség...


A mai nap imádsága:

Hűséged kössön Hozzád, Uram! Ámen
   

Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
Lk 16,10

Minden kapcsolatunkat alapvetően a hűség-értelmezésünk határoz meg. A hűség önmagában még nem boldogít. Lehet valaki hűséges a pártjához, mely egy szűk hatalmi elit érdekeit szolgálja, s amikor az igazság mérlegén egyszer megmérettetnek az értékek, akkor kiderül, hogy az effajta hűség hamis ideálokat szolgált. Kicsiny országunk pártállami múltjából lehetne példákat hozni, de említhetjük a hitleri németország SS-katonáit, akiknek jelmondata ez volt: "Meine Ehre heißt Treue" - azaz, az én becsületem a hűség...

A hűség akkor hordoz áldást, ha az a hűség nem emberi alapon, hanem az "istenin" nyugszik. Istenhez való hűségünkből ugyanis mindig érték teremtődik. Ha csak egyházpolitikai ideológiákhoz volt hűséges az ember, akkor abból eretneküldözés, máglyatüzek vagy vallásháborúk fakadtak, de aki nem érdekben, hatalomban, karrierben gondolkodott, hanem Istenhez volt hűséges, azt Isten mindig megáldotta, hogy rajta keresztül nagy dolgok történjek. A hűség próbája mindig a kapcsolat. Hajlandó vagyok-e lemondani bizonyos dolgokról, hogy ezzel másokat segítsek, s építsem a közösséget? Isten ugyanis a közösségbe, s a közösségért teremtette meg az embert!

A hűtlenség korát éljük... Elvtelenség, az együttműködési készség teljes hiánya, a jogtalanság jogosként való feltüntetése, hűtlen kezelés. Ezek a mérföldkövei a modern útnak... Nézzünk körül! Pitiáner, önző alakok alakítják országunk keserves jövőjét. Nincs nap, hogy ne hangozna el, hogy ki mennyit lopott, mennyivel gyarapodott - természetesen megint a köz terhére... A média gondoskodik arról, hogy ütközzünk a tényekkel. A jóérzésű ember még bosszankodik, a többség beletörődik abba, amibe soha nem lenne szabad. Közhely: válságban van a világ, valójában az ember van válságban, akkor, ha elfordul Istenétől...

Jézus tanítása szerint ugyanis a kevés a földieket jelenti, amik múlandóak, a sok pedig az Isten országát jelenti. Aki hűséges a múlandón, az elnyeri az elmúlhatatlant, de aki hamis, azaz hűtlen a kevésen, azaz nem arra használja földi adományait, amire Isten azokat adta, az nem juthat el őhozzá. Ez az evangélium törvénye...



A mai nap imádsága:

Uram! Hűtlenné váltunk Hozzád, mert nem éltünk parancsolataid szerint, s nem szolgáltunk Neked szeretettel. Hozzád fordulunk, segíts meg minket! Adj megújulást szíveinknek, s erőt a lelkünknek, hogy felismerjünk Téged gondviselő jóságodban, életünk minden napján, ezen a mai reggelen is! Ámen.

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására. Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.
JerSir 3,22-27

A káini időkben, amikor nem volt ritkaság a 800-900 éves ember - így a Biblia - volt egy ember, Énók, aki "csak" 365 évig élt... s egyszercsak magához ragadta az ÚR. Énók tehát nem élte végig az életet, de teljes életet élt - ezt jelzi életéveinek száma: a 365. Életében volt tavasz és nyár, ősz és tél is... Isten szeretete minden "évszakban" megtapasztalható.

A ma embere másképpen gondolkodik az élet teljességéről. Számára az élet akkor elfogadható, ha sikeres, akkor "teljes", ha minél kevesebb beteljesületlen kívánság marad a végére. Ezért van úgy, hogy az élet delének (35-40 év) vonzáskörzetében megbolondulnak nők és férfiak, felrúgják eladdigi családi életüket, s megpróbálnak "újat kezdeni" - ami általában a régi folytatása, csak más díszletekkel és szereplőkkel... A "bizonnyal lemaradtam valamiről"-érzés tisztes családapákat és családanyákat hajt kalandos tévutakra, melynek vége mindig fájdalom: családban, s végül a lélekben is. A Kígyó szava ma is milliókat elbűvöl: "Olyanok lesztek, mint..." Nos, hiába minden próbálkozás, az ember nem lesz olyan, mint Isten! Harmóniája - főleg nem az Isten nélkül - soha nem lesz léleknyugtató, hiába minden hamis bátorság, mellyel felrúgja a modern ember a jó tradíciókból megörökölt korlátait... Jeremiás az ÚRral vigasztalódik... Tudja, hogy az Isten szeretete megújul minden nap, s ha az ember nem fürdik meg minden reggel az Isten szeretetének fényében, akkor nem tud hűséges maradni: serm Istenhez, sem eberekhez, sem elvekhez, sem önmagához.

Várakozni a leginkább erőtfaló feladatunk az életben... amit tovább nehezít a reklámok naponkénti izgalom-zuhataga. Csoda-e, ha sok ember feladja? Megszédül, hamis reménységeket ébreszt magában vagy csak egyszerűen elfárad, mert belefásult az istentelenséggel vívott küzdelmébe... Az Istenben bízó ember tudja, hogy bár közösségben él, a lélek harcát neki személyesen egyedül kell megvívnia. Ebben egy Valaki azonban mindig segítségére van: Ő az Isten. Ezért akinek "osztályrésze" az ÚR, az nem keseredik meg, savanyodik bele a lét mindennapos küzdelmeibe, hiszen tudja és érzi, hogy Teremtő Urának hűsége kíséri őt minden léptében...



Reménységünk meglátásáért.


A mai nap imádsága:

Uram! Szereteted melegét éreztesd velem ma is, hogy tudjam és érezzem, Nálad van életem megoldása! Ámen.



"Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges."
Eszter 1,22b

Milyen sok haszontalan dologba kapaszkodik az ember élete folytán, melyekben látni véli biztonságát... Jó állás, nem átlagos fizetés, privilégiumok. Minden, ami megfogható, ami materiális csillogásával ámulatba ejti az embert - ami pedig egyedül biztonságot nyújthat, annak alig van érvényessége az ember életében. A hit, aminél változóbb alig van világon, az adná garanciát a megtartásra? Az emberiség 95 százaléka úgy gondolja, igen, hiszen ők hisznek valamilyen felsőbb hatalomban. Annál az a maradék 300 millió embernél, akik magukat ateistának vallják, meg lehetne ismételni a kérdést szeretteik elvesztése vagy veszélyes helyzetekben... mert ahogyan az egyszerű de igaz szólás tartja: zuhanó repülőgépen, süllyedő hajón vagy háborúban a lövészárkokban soha nem találni istentelen embert.

Jézus szerint a hit megtart. A saját magunkba vetett mindig csalódást okoz, a Mindenhatóba kapaszkodó a legkilátástalanabb helyzetekben is reménységet ad. Amikor elhordozhatatlannak tűnő bánat ér minket, akkor nyilvánvalóan kétségbe esünk. Ilyenkor kiutat a lelki mélységből, visszautat az életbe, alternatívát a "tovább"-ra csak az Istenbe helyezett reménység teremt. A veszteség ütötte sebet mások vigasztalása egyhíti ugyan, de csakis az Isten gondviselő szeretete gyógyítja. Ha kétségbe is esünk sorsunk rosszabbra fordulása miatt, akkor is tudjuk, hogy tapasztalásunk ellenére is Isten kezében vagyunk, életünk biztonságban van, s Ő majd megoldást ad mindenre, hiszen életünk célja is Tőle van. A Mindenhatóba vetett hitünk - jóllehet ez a másik ember számára alig ismerhető meg, hiszen csak körüldadogni tudjuk/próbáljuk - képes békességet teremteni lelkünkben. Emberi magyarázat, nyelvtani csűr-csavar, filozófia belekeverése a hétköznapokba - mind-mind kudarcra ítélt okoskodás csupán. Márpedig a bajtól szabadulni akarunk, s ilyenkor nem biztatásra, ötletekre, hanem segítő erőre van szükségünk.

Ez a Szabadítóból árad, s vonzásának engedelmeskedve az égész-séget élhetjük át, azaz: tökéletlenségeink, fájdalmaink, nyomorúságaink ellenére is a békességmunkáló Teljességbe kerülhetünk.


Törvény..


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szívemben ne az emberi okoskodások, hanem a Te szeretet-törvényed uralkodjék! Ámen


És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.
1 Tim 1,9-10

Ha Saul-Pálnak igaza lenne abban, hogy a "hitetlenség" és az "egészségtelen tanítás" az "egy kalap alá" vehető az apa-, és anyagyilkosokkal -, nos akkor nem is lenne semmi kivetnivaló abban, hogy protestáns eleinknek - Szent Bertalan éj (1572. aug. 23-24 éjszakája, hugenották!) -, ezrével vágták át a nyakukat CSAK AZÉRT(!), mert nem úgy hitték, nem úgy akarták hinni ugyanazt az Istent, ugyanazt a Krisztust, ahogyan azt a korabeli római katolikus egyház rajongó vezetői, s politikai szövetségesei szerették volna.

A nagy teoretikusok/ideológusok - hiába is tagadnánk, ilyen volt Pál apostol is, s az ún. óegyházi atyák közül jónéhányan - minden korban, könnyen és hamar a másképpen gondolkodók ellen fordulnak. Aki másképpen gondolkodik, annak más az értéklátása, s ugyanazon tényekből kiindulva más következtetésre jut, s a rajongó ember ezt a "más(ik) utat" képtelen elfogadni. A maga igazát szélsőségesen képviselő nem tudja elviselni azt, ha sérül, ha csak egy karcolás is esik az ő meggyőződésén, sőt, személyes támadásnak véli, ha a másik józan érvekkel felvértezve áll a szószilánkjai záporában. Az ilyen ember - ha hihetünk az ezzel foglalkozó idős mesterembernek - olyan, mint a kristálypohár: ha ugyanis azt megütjük kicsit erősebben a késsel vagy villával, az mintegy "eltárolja" ezt a hullám-energiát, s hónapokkal később, minimális behatásra képes széttörni...

A törvény tényleg jó -, ha betartják. Az alapprobléma csak éppen az, hogy aki elfogadja, hogy a törvény jó, az nem törvénytelenkedik, aki pedig "tesz a törvényre", azt nem tartja vissza a törvény megszegésének kemény büntetési tilalma sem. Hiába hozzák a törvények százait, ezreit, milliót világszerte - érdekes módon a világ nem lett ettől érezhetően jobb! Ezeknek az emberi törvényeknek a nagy része ugyanis értelmetlen, hiszen azok csak egyes, hétköznapi ember számára felfoghatatlan nagyságú/erősségű érdekcsoportok politikai-gazdasági hatalmát biztosítja. Sajnos az ember ugyanúgy öl, lop, csal és hazudik, mint a korábbi évszázadokban, csak most a törvénytelenséget még szélesebb skálán lehet "megélni" - lévén bonyolultabb a világ!

Amikor az embereket már törvénnyel kell fegyelmezni az Isten-, és emberszeretetre, akkor a hit már rég elveszítette eredeti jelentőségét és szerepét. A hit ugyanis - mivel a szeretet Istenéről szól -, az mindig önkéntes, szabad és szelíd - ha valódi hitről beszélünk! Éppen ezért, minden, ami ez ellenébe "megy", az az Isten akaratával ellenkezik, s ezért nem áldás, hanem átok kíséri... Ha egy vallás már minimálisan sem tükrözi az Isten szeretet-akaratát, akkor az emberi csoportosulás csupán, függetlenül attól, hogy milyen "erős" dogmatikával próbálja igazolni magát. Azt pedig a történelemből megtanultuk: minden, ami emberi akarás, az egyszer elmúlik...
A szolgálat út a valódi jelentőség felé


"...úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai." (Róm.12:5)

Minek szenteled az életedet? Mi éltet? Karrier, sport, hobbi, hírnév, gazdagság? Ezek közül egyik sem bír tartós jelentőséggel.

A szolgálat az út a valódi jelentőség felé. A szolgálaton keresztül találhatunk rá életünk értelmére. A Biblia azt mondja:"...úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai." (Róm.12:5)
Ahogy Isten családjában közösen szolgálunk, ez életünket örökkévaló fontossággal ruházza fel. Pál azt mondta: "Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból." "Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?" (1Kor 12:14, 19)

Isten arra szeretne használni, hogy változást hozzon a világba. Rajtad keresztül szeretne munkálkodni. Nem az számít, hogy milyen hosszú az életed, hanem, mennyit szánsz oda belőle. Nem az, hogy meddig éltél, hanem, hogy hogyan éltél.

Ha nem veszel részt szolgálatban, milyen kifogások mögé bújtál?

Ábrahám idős volt,
Jákob bizonytalan,
Lea nem volt vonzó,
Józsefet bántalmazták,
Mózes dadogott,
Gedeon szegény volt,
Sámson függőségben élt,
Ráháb erkölcstelen életű volt,
Dávidnak viszonya volt valakivel, és mindenfajta családi gonddal küszködött,
Illésnek öngyilkossági hajlama volt,
Jeremiás depressziós volt,
Jónás nem akart szolgálni,
Naomi özvegy volt,
Keresztelő János enyhén szólva különc volt,
Péter lobbanékony és hirtelen haragú volt,
Márta sokat aggodalmaskodott,
A samáriai asszonynak több sikertelen házassága is volt,
Zákeus népszerűtlen volt,
Tamás kételkedett,
Pálnak rossz volt az egészsége,
Timóteus pedig félénk volt.

Ezek aztán a változatos alkalmatlanságok! Isten mégis mindegyiküknek hasznát vette a szolgálatban. Neked is hasznodat veszi, ha felhagysz a kifogások keresésével.

Amikor bátorítasz, fogalmazz pontosan

„Mi az erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” Róma 15:1

Jézus folyamatosan bátorította az embereket, és azt mondta a hitben erőseknek, hogy erősítsék a gyengébbeket.

Neked is bátorítanod kell a környezetedben élőket.

Mindannyiunknak szüksége van bizalomra. Akkor hozod ki a legjobbat magadból, amikor tudod, hogy valaki bízik benned. Jézus is ezt tette Péter apostollal. Péter neve, a (gör.) Petros – kavicsot jelent. Jézus azt mondta neki: „Én kősziklává teszlek téged, ezért új nevet adok neked.”

Amikor Jézus ezt mondta, Péter nagyon sok minden volt, csak éppen kőszikla nem. Ő volt Mr. Ösztönös, Mr. Azonnal – de Jézus nem arról beszélt, hogy milyen volt Péter. Jézus arról beszélt, hogy milyenné válhat! Arra bátorította Pétert, hogy éljen a lehetőségeivel!

Amikor valakit bátorítasz, annak hitelesnek kell lennie. Legyen a bátorítás szívből jövő és őszinte; legyen rendszeres – ne fukarkodj a bátorítással!

Ráadásul, amikor bátorítasz valakit, fogalmazz pontosan. Például ahelyett, hogy egyszerűen csak annyit mondanál, hogy: „Finom volt a vacsora” – inkább mondd azt, hogy: „Látom, hogy nagyon sok energiát fektettél ebbe a vacsorába; a fűszerezés pedig egyenesen kiváló volt!”

Kit fogsz ma bátorítani? Konkrétan mit mondasz majd neki?

Lépj tovább, Isten megbocsátott!

"Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!" (Példabeszédek 4:25, TEV fordítás)


Nem kell többé a bűntudat terhét cipelned. Pál apostol azt mondja: "Igen, mindannyian vétkeztünk; és nem ütjük meg Isten dicsőségének mértékét; Isten mégis "bűntelennek" tart minket, ha megbízunk Jézus Krisztusban, aki szívességből ingyen elvette bűneinket." (Róma 3:23-24, TLB fordítás)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, teleírva a bűneiddel – Isten pedig csak odalép egy hatalmas szivaccsal, és mindet letörli. Olyan ez, mint a gyermekkorunkból ismert csodatábla: rajzoltál rá, és ha utána fejre állítottad vagy megráztad, akkor minden eltűnt róla, és újra tiszta lappal indultál. Ez jó hír, ugye?

Isten megbocsátását azonban el is kell fogadnunk. Lehet, hogy ismerjük Isten irgalmát az eszünkkel, de ez nem elég: hinnünk kell benne mélyen, legbelül, és elfogadni hittel, hogy igaz – mert hiszen az is!

Van viszont egy dolog, ami sokszor visszatart minket attól, hogy elfogadjuk Isten megbocsátását, az, hogy képtelenek vagyunk megbocsátani saját magunknak. Meg kell bocsátanod magadnak a múltbeli bukásaidat, bűneidet, rossz szokásaidat és mindazt, ami a bűnhöz vezetett. Bocsáss meg magadnak!

Isten azt akarja, hogy bocsáss meg magadnak. Azt tanítja nekünk: "Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!" (Péld. 4:25, TEV fordítás)

Volt már veled olyan, hogy elkövettél egy bűnt, utána kérted Isten, hogy bocsásson meg, és annak ellenére, hogy tudtad, megbocsátott, továbbra pocsékul érezted magad? Mit teszel ilyen helyzetekben? Visszamész Istenhez, és újra kéred a bocsánatát? Aztán megvallod újra meg újra meg újra?

Nem. Egy bűnt csak egyszer kell megvallanod, és azzal meg is van bocsátva. De saját magadnak lehet, hogy százszor is meg kell bocsátanod, és újra meg újra elmondani, amíg az eszedbe nem vésed: "Isten megbocsátott nekem. Vége."

Az a mi problémánk, hogy állandóan emlékeztetni akarjuk Istent olyan dolgokra, amiket ő már rég elfelejtett. Meg van bocsátva és el van felejtve. Ezzel már foglalkoztál. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Rooseveltet: "Hogy tudtál ilyen sokat elérni az életben?" Azt válaszolta: "Soha nem vesztegettem az időt sajnálkozásra."

Ne vesztegesd az időt sajnálkozásra. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla!

* Hogyan szemlélteti az életed, hogy teljes mértékben Isten bocsánatában és kegyelmében élsz?
* Mit kell bocsátanod magadnak a mai napon? Miben igaz rád Isten kegyelme?