2017. augusztus 18., péntek

Amikor a dolgok széthullanak körülötted, összpontosíts Isten szeretetére


"Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására." (Jsir 3,19-26)



Amikor széthullik minden körülöttünk, könnyen a fájdalomra, a problémákra, a nyomásra és a nehézségekre fókuszálunk. Ez a természetes reakció. A bibliai reakció viszont az, hogy összpontosítsunk Isten szeretetére.

Akkor is, ha nagyon dühös vagy Istenre, emlékeztetned kell magad, hogy mennyire szeret téged. Összpontosíts a feltétel nélküli szeretetére. Ne felejtsd el, nem tudod megakadályozni Istent, hogy szeressen téged. Panaszkodhatsz, üvöltözhetsz és kiabálhatsz vele, Ő mindig szeretni fog.

Ezt a biblikus hozzáállását láthatjuk Jeremiás életében, a Siralmak 3,19-26-ban. Jeremiás azzal kezdte, hogy fájdalmára fókuszált:"Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem." Jeremiást felemésztette a körülötte levő pusztítás, felemésztette a gondolatait, és még keserűbbé, depressziósabbá tette.

Ha meg akarod változtatni az életedet, meg kell változtatnod a gondolataidat. Ezt tette Jeremiás is. Láthatjuk a gondolkodásában történt változást a következő igeszakaszban: "De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom."

Addig nem tudod, hogy minden, amire szükséged van, az Isten, ameddig Isten nem lesz minden, amid van. Azonban Ő minden, amire szükséged van, mert Isten fog gondoskodni rólad.

Buta hibákat ejtünk mindig, amikor kételkedni kezdünk Isten szeretetében. Elkezdünk így gondolkodni: "Én jobban tudom, mint Isten, inkább a magam útját választom, mint Istenét." Vagy azt gondoljuk, Isten a nagy ünneprontó, aki keresi, hogyan tehetné szerencsétlenné az életünket.

Változtatnunk kell a gondolkodásunkon. Emlékeznünk kell a következőre: "Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket." ( Jsir 3,31-33)

Isten szeret téged. Ő nem egy szigorú szülő, akinek nem lehet a kedvében járni. Ő nem egy gyengeségekkel és hibákkal teli tökéletlen szülő, aki néha összekúszál mindent. Ő Isten - az örökkévaló, mindentudó, tévedhetetlen Isten, aki megalkotott téged azért, hogy szeressen, és soha nem fog lemondani rólad.

Tehát, amikor úgy érzed, hogy mindent elvesztettél, ne erre összpontosíts, hanem arra, ami megmaradt: Istenre és az Ő irántad való szeretetére.


Az életedet a gondolataid formálják


Hadd változtasson Isten egy új személlyé azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásodat. (Róma 12:2 NLT fordítás)


Nem válhatsz egészen azzá a személlyé, akivé Isten teremtett addig, ameddig meg nem érted azt az öt tényezőt, amelyek hatással vannak a személyiségedre. Az első kettő a kémiád (amilyennek „elkészültél”) és a kapcsolataid. Te annak a terméke vagy, ahogyan Isten megteremtett, és amilyen kapcsolataid vannak az életedben.

A személyiségedre szintén hatással vannak a körülményeid és a tudatod. A körülményeid azok a dolgok, amik veled vagy körülötted történnek, de nincs befolyásod rájuk. A traumák, a bajok, a szenvedés, a szégyen, a sokk és a fájdalom, ami ért, mind hatással voltak az életedre. Talán még rossz bánásmódban vagy bántalmazásban is volt részed, és ez is nyomot hagyott a személyiségeden. Ha voltak az életedben sorozatos kudarcok vagy katasztrófák, az is mind-mind kitörölhetetlen nyomot hagyott a személyiségeden.

A tudatod az, ahogyan beszélsz önmagaddal. De tudod mit? Ha úgy beszélnél a barátaiddal, mint ahogyan magaddal, talán már nem is volnátok barátok, mert a gondolatainkat már annyira átszövik azok a hazugságok, amiket másoktól hallottunk, és amiket hagytunk magunkban felgyülemleni. Amikor más emberek gondolatait ismételgetjük a fejünkben, azok egyre mélyebbre hatolnak a tudatunkban, és elkezdik alakítani a személyiségünket.

A Példabeszédek 4:23 ezt mondja: "Vigyázz, hogyan gondolkodsz, az életedet a gondolataid formálják.” (LB, szabad fordítás) A gondolataidnak nem kell feltétlenül igaznak lenniük ahhoz, hogy pusztítani tudjanak. Elég, ha egyszerűen elhiszed őket. Ha azt mondogatod magadnak, hogy a házasságod nem fog sokáig tartani, akkor nem is fog. Ha attól félsz, hogy nem vagy képes megtenni valamit, akkor nem is fog menni. A gondolataid vezérlik az életed!

A körülményeid kicsúszhatnak az irányításod alól, de Isten mindent a kezében tart. A gondolataid formálják azt, aki vagy, de változtathatsz a gondolkodásmódodon. A körülményeid és a tudatod alakították eddig a személyiségedet, de életed hátralevő részét az fogja meghatározni, ahogyan a körülményeidre reagálsz, és azok a gondolatok, amiket elhiszel.


Beszéljünk róla:

* Mi a természetes reakciód egy nehéz helyzetre vagy körülményre? Elfutsz, vagy szembenézel vele? Aggódsz, vagy bízol Istenben?
* Hogyan kell változtatnod a gondolkodásmódodon? Ki vagy mi gyakorol negatív hatást a gondolataidra?

Miért halogatok megtenni dolgokat?

Miért halogatok?


Jak 4:17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.(Jak 4:17 MBT)

A Bibliának kifejezetten sok mondanivalója van a halogatásról. Csak egy percet szánjunk oda a mai igevers elolvasására és engedjük, hagy valóban a lelkünk mélyére hasson.(...)
Tudok dolgokról, amiket meg kellene tennem és mégsem cselekszem azokat. És tudok olyan dolgokról is, amiket nem volna szabad megtennem, de azokat mégis megteszem. De a legfőbb gond az, hogy azokat a dolgokat halogatom, amiket tényleg meg szeretnék változtatni az életemen. De miért?

A Biblia öt dolgot említ, amiért halogatsz:

1. Határozatlanság. két(felé osztott) lelkű ember, állhatatlan minden utaiban. (Jak.1.8 Vida). Megtörtént már veled, hogy elküldtél egy pincért csak azért, mert nem tudtad elhatározni magad? A határozatlanság lehet az oka annak, hogy elszalasztasz megvásárolni egy autót, kiválasztani a főiskolát, hozzámenni valakihez, vagy éppen feleségül venni valakit, megvenni egy ruhát, vagy akár állást változtatni.

2. Maximalizmus. Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. (Préd.11:4 MBT), vagyis, ha mindig az ideális körülményekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit. Ha arra várakozol, hogy a dolgok körülötted tökéletesek legyenek, hogy te cselekedhess, igen sokat kell majd várnod. Nincs annyi időd itt a földön (sem pénzed), hogy a dolgaid vagy a körülményeid „110 százalékosak” legyenek.

3. Félelem. Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál (Péld.29:25 MBT). Mondtál már le időpontot a fogorvosnál? Esetleg sürgős műtéti beavatkozást? Vagy házassági tanácsadást? Szalasztottál-e már alkalmat arra, hogy megvalld a hitedet a munkahelyeden? Kérdezd meg magadtól ilyenkor: Mitől félsz valójában?

4. Harag. Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. (Péld18:9 MBT). A halogatás egy módja annak, ahogyan az általunk nem kedvelt embereknek fizetünk a kellemetlenkedéseikért. Késlekedünk. A kisgyermekek is nagyon ügyesek a halogatásban. Megkéred őket, hogy takarítsák ki a szobájukat. Végül is megteszik, de nagyon sokáig tart nekik. Ennek egyik oka az lehet, hogy engedetlenek veled szemben. A halogatás gyakorlatilag passzív ellenállás. „Nem akarom megtenni, mert nem tetszik az, hogy megmondod nekem, hogy mit kell tennem.” A harag az, ami miatt sokszor elnapolunk bizonyos dolgokat.

5. Lustaság. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővölkedik (Péld 13:4 MBT). Az egyik legnépszerűbb szavunk az, hogy: „könnyű”. Ha könnyű valami, máris kedveljük a dolgot. Ha pedig nehéz? Nem tetszik nekünk. El tudod képzelni a következő címek valamelyikét, mint a legtöbb példányszámban eladott sikerkönyvek címeit: „Tíz nehéz lépés, hogy megváltoztasd az életed” vagy „Hét nehéz út, hogy formába lendülj”? Szerintem senki sem venne ilyen könyvet. Ne feledd: ha könnyű, tetszik, ha nehéz, akkor nem tetszik.

Ha legközelebb halogatáson kapod magad, állj meg és kérdezd meg magadtól, hogy miért teszed? Azután pedig Istentől kérd, hogy segítsen túllendülni ezen. Így tudsz majd egyre előrébb jutni az életedben és tenni azt, amit tenned kell.
AMIKOR ISTEN LÁTÁST AD NEKED


„...nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt." (ApCsel 26:19)

Pál apostolnak mennyei látomása volt, de vannak olyanok is, akik „...saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott" (Jeremiás 23:16). Ezért biztosnak kell lenned abban, hogy Isten terve szerint dolgozol, és nem a saját akaratod vagy valaki más tervei szerint. Bábel tornyának története két dolgot tanít nekünk. Először: ha az emberek eltökélnek valamit, abban gyakran sikerre jutnak; és másodszor: az, hogy valami sikerült, még nem biztos, hogy az az Isten akarata. A Bábel (zavar) szó azt jelenti, hogy mások azt gondolhatják, igazad van, mégis tévedsz. Azt kérdezed: „Akkor hát nem helyes, hogy terveket készítünk és célokat tűzünk ki?" Dehogynem, ám a terveidnek és céljaidnak abból a látásból kell kiindulniuk, melyet Istentől kaptál.

Amikor Pál azt mondta: „nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt", úgy értette, hogy egyetlen elfogadható válasz van Isten tervére - az engedelmesség! A részleges engedelmesség, a válogatós engedelmesség vagy késlekedő engedelmesség mind engedetlenség. William Carey, akit a modem misszió atyjának tartanak, feladta a kényelmes életet és a vagyonát, hogy Indiába vigye az evangéliumot. Az egyik emlékezetes mondása ez volt: „Várj nagy dolgokat Istentől, próbálj meg nagy dolgokat Istenért!" De csak akkor mondhatod ezt meggyőződéssel, ha tudod, mire hívott el Isten. Amit Ő rendelt el, azt támogatja! Ha saját célokat tűzöl ki, hiányozni fog belőled az a szívbéli bizonyosság, hogy Isten végzi a munkát, így aztán kimerülsz attól a tudattól, hogy minden rajtad múlik. Ha viszont tudod, hogy Isten adott neked látást az életedre, bízol Benne, akkor is, ha nem látod semmi módját annak, hogy mindez valóra válik.



Amikor Isten látást ad neked, az: 1) bele fog szólni az életedbe. Néha Isten olyan hangon szól, amit nem tudsz elhallgattatni. Máskor, mint ahogy Jónással történt, engedi, hogy a mélyre juss, azért, hogy végre Rá figyelj. Bárhogy is történik, a dolgok nem fognak rendben menni addig, amíg igent nem mondasz Neki. 2) Világosságot fog adni. Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit Isten mond. Anániásnak sem tetszett az ötlet, hogy elmenjen imádkozni a tarzuszi Saulért, akinek hatalmában volta keresztyéneket halálba küldeni. De Isten azt mondta: „Menj el, mert választott eszközöm ő... én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (ApCsel 9:15-16). Figyeld meg ezt a szót: „szenvednie". Az ördög nem fog gratuláló dísztáviratot küldeni neked, mert úgy döntöttél, hogy Isten akaratát fogod tenni, tehát készülj fel a támadásra! 3) Megihlet. Olyan dolgokat fogsz véghezvinni, amelyekről azelőtt soha nem is álmodtál. Nézd csak meg Gedeont! Amikor Isten rátalált, éppen egy présházban bujkált (ld. Bírák 6:11); nem valami ígéretes kezdet. Amikor az angyal „erős vitéznek" szólította (12. v.), ő így felelt „én a legkisebb vagyok atyám házában" (15. v.). Amikor az angyal ezt mondta: „az Úr veled van", ő így válaszolt: „ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?" (12-13. v.). Amikor végre elvállalta a munkát, azon tűnődött: „Hogyan győzhet le ilyen kevés ember ekkora túlerőt?" De ugyanabban a pillanatban az ellenségnek rémálmai voltak miatta (ld. Bírák 7:13-15). A győzelem titka abban van, hogy tudod: Isten munkálkodik (ld. Filippi 2:13).





„Az Úrban jó nekem”

„Az én békességemet adom néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27 Károli)

Az a békesség, amit Jézus ad, olyan biztonságérzetet nyújt, hogy bármi is történik, te tudod: „az Úrban jó nekem”. Jézus azt mondja nekünk: „az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Az a békesség, amit Jézus ad, nem feltételek vagy körülmények függvénye. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Atyád irányítja az egész világmindenséget, szeret téged, és mindig szívén viseli, hogy mi a legjobb számodra. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik mindenüket elvesztették, gyakran azt mondják, hogy sohasem cserélnék el azt, amit így megtanultak, még akkor sem, ha visszanyernék mindazt, amit elveszítettek. Joni Erikson Tada természetfeletti békét talált, amikor egy baleset miatt tolószékbe kényszerült, és Corrie Ten Boom békességet talált a náci haláltáborban. Elisabeth Elliot is békére lelt, amikor abban az indián törzsben missziózott, akik közül valók gyilkolták meg a férjét. Ezt írta: „Csak az elfogadásban van békesség… nem a belenyugvásban”. És ez nagy különbség! Creath Davis író rámutat: „A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek. A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. A belenyugvás azt mondja: »képtelen vagyok rá«. Az elfogadás azt mondja: »Isten képes rá«. A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra. A belenyugvás azt mondja: »Számomra mindennek vége«. Az elfogadás azt mondja: »Hát itt vagyok, most mit legyen, Uram?«. A belenyugvás azt mondja: »Micsoda veszteség!«. Az elfogadás azt mondja: „Hogyan tudod ezt a bajt üdvösségemre használni, Uram?«. A beletörődés azt mondja: »egyedül vagyok«. Az elfogadás azt mondja: »Tied vagyok, Uram«.”


Leckék a tíz leprástól


„Hited megtartott téged.” (Lukács 17:19)

Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.

Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:

1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!

2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!

3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!
Házasság...

A mai nap imádsága:

Uram! Párba teremtetted az embert... Kérlek segíts nekem megtalálni életem másik felét, akit nekem rendeltél, s ha Neked mások a terveid velem, tudom, hogy Te akkor is teljes életet ajándékozol nekem! Ámen.



Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza."
Mk 10,4-9

A kulcsok hatalma! A pápa apostoli elsőbbségének évezredes jelei, melyek az oldás és kötés isteni tekintélyét szimbolizálják. "Kiadni valakinek az útját" - azt jelenti, ettől kezdve az utak különválnak, még egymást se lássák. A válási statisztikák ismerten "lesújtóak", a kezdeményezők 75-80%-ban nők, az ok: hűtlenség és/vagy alkoholizmus. Immár komputeres program, a Family Mediator (Családi közvetítő) elnevezésű szoftver könnyítheti meg Ausztráliában a válás procedúráját. A LiveScience angol nyelvű hírportál számolt be arról, hogy az új válási szoftver prototípusát, a Family Winner (Családi győztes) szoftvert a Victoria University két kutatója, Emilia Belluci és John Zeleznikow még 2004-ben dolgozta ki. Rendezvényszervezések mellett új ága alakult ki a szolgáltatóiparnak: válás-szervezés. S amint tudjuk, egy válás lebonyolítása igencsak komoly terheket zúdít az amúgy is zaklatott lelki állapotú felek nyakába... Eine Sache der Welt! (Világi dolog!) Kiáltott fel Luther Márton, majd félezer éve egy-két korsó sör után, amit felesége, Bóra asszonyság, "áldott Katája" főzött, s nemcsak a sörfőzés csínját-bínját ismerte az apácából lett reformátor-feleség, de a jó házasság titkát is ismerhette, hiszen köztudottan boldog házasságban éltek. Tényleg csak egy dolga a világnak a házasság? Luther kijelentése akkor érthető, ha tudjuk, hogy ő a házasság szentségi, azaz üdvösségre vezérlő katolikus-dogmatikus álláspontja ellen emelt szót...

Ha csak egy dolog lenne a sok közül, akkor nem lenne ennyi boldogtalan ember a világon. Nos, a házasság valójában "az egyetlen dolog, az igazi ügy", ami a JóIsten akaratából, a biológiai meghatározottságunk, a házaséletre való alkalmaságunk okából fakad. A "program" bennünk van, életünk része, a szerelem egekbe repítő, a naponkénti megújulást segítő titokzatos erő. Lehet egyszerűen is beszélni róla és versekbe szedetten is, a titkot megfejteni soha nem tudjuk. A titkot, mely a halálon is átível, hiszen ha már nincs is az élők sorában a szeretett társ, mégis az egykor volt közös történések, a mindent betöltő és felszabadító érzések emléke újra és újra felszínre tör, s a társ hiányát enyhíti, s segít elhordozni az effajta magányt. Ezért nem mindegy, hogy milyen házasságban élnek az emberek... Isten "egybeszerkesztette" tehát Ádámot és Évát, s egységre hívja el a mai Évákat és Ádámokat is. Ez az egység - mivel titokról van szó - csakis az Istennel igazi egység. S ahol ott van, ahová "behívják" az Istent, azt nem lehet anullálni, meg nem történtté tenni, esetleg érvényteleníteni.

Ezért, aki Istennel együtt, jó lelkiismerettel köt házasságot, s aztán elválik, irdatlan nagy lelkiismereti terhet vesz magára. Ezt "feldolgozni" csak Istennel együtt lehet, s ehhez bizony kell a külső segítség... Lehet másra is elhívást kapni, mint a házasélet, de az csak akkor emel, akkor "üdvös", ha Istentől jön a vocatio, az elhívás. Aki tehát házasságra lép, jól gondolja meg, kivel köt házasságot... s mondja ki az igent (vagy a nemet) úgy, hogy közben remegő térdekkel érzi, ott áll mellette az Isten. Ekkor, és csakis ilyen esetben, áldás lesz a döntésen.


Isten...

A mai nap imádsága:

Uram! Szívem gyenge akarását erősítsd meg, hogy újra Rád találjalak minden nap! Ámen

De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed.
5 Móz 4,29

"Istent megtalálni - nem könnyű!" - mondják. Bejárhatjuk az egész világot, s végül rádöbbenünk, a legnagyobb utazást a szívünkben kell átélnünk. Kalandokat keresünk egy életen át, s a legnagyobbat, a legizgalmasabbat, a legkockázatosabbat, s a legkihívásosabbat - azaz az Isten megismerését - mégis kerüljük. Azért is, mert akkor vége a szerepjátszásnak, a "mintha-világnak", akkor gondolatainkat mindennap átrendezi a Nagy Realitás...

"Megtalálod az Istent..." ha... Nos ennek a kicsiny szócskának van egy ikerpárja, ez az "elsőszülött", az: "aha!" A felismerés pillanatos csodája ez, igen ezt akartam, igen ezt kerestem. Az "aha-effektus"- ahogyan egyik kedves rokonom mondta -, fontos élet-irányító jel. Amikor rádöbbenünk, hogy nekünk az Isten kell, mert csak Ő a gyógyír fájdalmainkra, mert csak Ő ad reményteljes napokat, mert csak Benne találunk nyugalmat vétkeink, mulasztásaink miatt egyensúlyából kibillent lelkünknek - akkor az "aha" után mindig jön a csaló, a sarkotfogó "Jákób-fogalom" a: ha... s elindul lelkünkben a kételkedés bonyolult aggodalmatkeltő nyikorgó masinája...

Teljes szívvel és lélekkel keresni az Istent - sokak számára az extremitásig fokozott érzelmi állapotot jelenti. Ha nincs nyelveken-szólás vagy földreesés, görcsös sírás a "bűnök miatt", vagy ha elmarad a gyógyítás és a gyógyulás jele, akkor - úgy gondolják - még nincsenek az ÚRnál... A teljesség nem az intenzitás nagyságán múlik, hanem azon, hogy mennyire tudjuk megüresíteni a szívünket... Ha imádság közben "paralell-gondalataink" vannak - mit kellene csinálnunk vagy mit adjon még meg az Isten ezen vagy azon túl is... - akkor még messze vagyunk a teljességtől. Ha szívünket megüresítettük, azaz szegényekké váltunk "lelki értelemben", akkor már készen állunk a nagy utazásra - s mienk lehet a mennyek országa - ahogyan Jézus Urunk tanítja nekünk...


Lelkészi hivatás..

URam! Adj ébredést a szívekben, hogy Hozzád menekülve megtaláljuk önmagunkat, s kiteljesedhessünk a Neked, s embertársainknak való szolgálatban, mint férjek és feleségek, mint családapák és családanyák, mint az építő közösségek dolgos tagjai! Ámen

Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."
Mt 9,35-38

A nyájnak pásztorra van szüksége -, magyarul ez annyit tesz, hogy egy közösség vezető nélkül nem közösség, hanem csoport vagy tömeg csupán! Tényleg nyomorúságos látvány "a juhok pásztor nélkül", s ehhez a szemnek egyre inkább hozzá kell szokni, hiszen 2020-ra komoly lelkészhiány várható, igaz többnyire német nyelvterületen. Gyakorlatilag minden egyházban ugyanez a helyzet - korunk jelensége lenne ez? -, de gondolatban most söprögessünk csak a protestáns egyházak portája előtt!

Tény, hogy egy lelkész tanulmányi ideje 6 év, amihez még jön 3-4 év gyakorlati év, ami után lelkész(szak)vizsgát tehet. Ettől kezdődően "teljes értékű", azaz választhat ill. meghívható egy gyülekezeti állásba. Ha tehát 10 év múlva égető lelkészhiánnyal kell megküzdenünk, akkor már most kellene, illene megfelelő ellenlépéseket tenni... Ezzel szemben az a valós helyzet, hogy teológiai fakultásukon 60-65 százalékban lányok tanulnak. Az igazság az, ha egy szakma/hivatás "elnőiesedik", annak az a szomorú oka, hogy a nők kevesebb pénzért is hajlandóak ugyanazt a munkát elvégezni. (Jó hír, hogy többnyire jobban is! A slendriánság - úgy néz ki -, igazi férfi-tulajdonság...)

Jézus URunk kijelentésével: "Az aratnivaló sok, a munkás kevés!" előrevetíti, hogy az apostolság, a papi hivatás mindig is "hiányszakma". Tanulmányok, felmérések tudósítanak arról, hogy folyamatos a lelkészek átvándorlása a gazdasági életbe, s az sem titok, hogy elég sok a kiégett lelkész-kolléga, ill. kollegina. Igaz, hogy más hivatások sem állnak jobban ezügyileg - orvosok, tanárok, segítő foglalkozásban állók -, de ezért is nevezzük ezeket hivatásoknak, mert csak elhívással, belső elkötelezettséggel lehet eredményesen végezni az ilyen munkát. Ugyanis az Isten országának építése is munka. Jézus az aratás képét használja erre, s köztudottan az aratás az egyik legkeményebb fizikai munkát jelentette régen. Azonban a lelki teher sem lebecsülendő, az is fáraszt - de még mennyire(!) -, hiszen a jövő évi kenyérnekvaló volt a tét, s nem véletlenül mondogatták a régiek, hogy az aratás akkor ér véget, ha a gabona már a magtárakban vagy a zsákokban, a kamrában pihen...

Gyakran fogalmaztak/fogalmaznak egyházi vezetők úgy, hogy a lelkészi munka a legszebb hivatás. Ez így igaz, hiszen a közösség építésénél - komplexitásából fakadóan - nincs szebb, felemelőbb foglalatosság. Ebben át lehet élni a küzdelmet, a gyarapodás örömét, s azt, hogy a terhek közösségben feleződnek, s az örömök pedig sokszorozódnak. Ugyanakkor a közösségnek mindig van valamilyen válsága, mely megoldás után kiált -, de az Élet már csak ilyen! Áldozatot kell hozni a párkapcsolatért, a családért, az egyházért, s a hazáért, mert enélkül nincs növekedés. Ha azonban egy társadalomban az a fő irányelv, az a "trendi", hogy csak elvenni/fogyasztani érdemes, akkor az a közösség pontosan azt a dimenzióját veszíti el, ami a legfontosabb az egész létünkben, hogy mindannyian egymásnak teremtettünk...


Tradíció...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy bölcsüljek Általad! Ámen

Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége,
aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.
Péld 28,13

Nem kell ahhoz fiatalnak lenni, hogy az ember nagy butaságokat kövessen el - az átgondolatlanság nem a fiatalok "kiváltsága". Talán ezért fogalmazták meg a régiek így: "A kor nem érdem, hanem állapot." Érdekes: azok, akik hajlamosak kettős mércével mérni, gyakran tesznek megjegyzéseket: "Azért ez az ő korában már izléstelen..." Nos, ami izléstelen dolog a fiatal korban, az izléstelen az idősebb korban is. Ezt persze igazán azok tudják megérteni, akik "régebbóta fiatalok" s már mögöttük van néhány csapás/sokk-élmény, hogy a test igen, de a lélek nem öregszik. Azt kimondhatjuk, hogy a méltóságát tartani tudó ember a kor előrehaladtával lassan, de biztosan "bölcsül".

Az is régi felismerés, hogy "aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége." Mert egyszerűen nem lehet jó vége! A vétek, a bűn elvon, olykor lassan és észrevétlenül félre-vonszol a lényegitől, s a bűn bűn voltát már csak akkor vagyunk képesek felfedezni, amikor már késő... Az ősbűn (azaz akarat az istenellenességre) következménye, hogy kifogásokat, magyarázatokat ill. bűnbakot keresünk, s ha végképp szorul körülöttünk a terhelő tények hurka, s nincs senki, aki elhordozná a bűnünk okozta bajt, akkor igyekszünk mindent a körülményekre fogni...

Felnőtté, etikus emberré válásunk nem könnyű folyamat. Akkor sem, ha szerető szüleink, jó tanáraink, lelkiismeretes papok tanácsolnak minket kríziseinkben. Hibáinkat beismerni, felszínre hozni, törekedni arra, hogy nem éppen kívánatos késztetéseinket kordában tartsuk - embertpróbáló feladat, s közösség nélkül nem is vagyunk képesek rá. Ha nincsenek körülöttünk olyanok, akik szeretnek minket, akik tükröt tartanak nekünk, akik visszajeleznek, akkor annak "nem lesz jó vége" - mert könnyen eltévedük az élet útján. Azt vesszük egyszercsak észre, hogy érzéseink sötét erdeje vesz körbe minket, hogy magányunk ingoványos talaja bizonytalanítja el a még meglévő etikai-egyensúlyérzékünket... S ha ilyen helyzetekben végképp egyedül maradunk, akkor megtörténhetnek a nagy bajok, a tragédiák, amikor is már nem tudjuk visszafordítani sorsunk kerekét.

Nos ilyenkor jönnek jól a régi bölcsességek, melyek a tradícióba vannak ágyazva. Aki nem élte át soha a szeretetet - családban, közösségben -, az hamisan fogja értelmezni a tradíciót is. Azt gondolja majd, hogy a tradíció nem más, mint a hamu hűséges őrzése, pedig nem... A tradíció azt jelenti: nemcsak őriztem, de tovább is adom a Lángot...


Vágyódás...

A mai nap imádsága:

Istenem! Utánad vágyakozom. Kérlek teljesítsd be rajtam is üdvözítő akaratod! Ámen

   
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Zsolt 42,3

Nemcsak születésünktől kezdve, egészen fogantatásunk pillanatától annak a folyamatnak részei vagyunk, amit Isten vonzásának nevezünk. Isten elenged minket a létezés világába, hogy mint az elejtett kő szabadeséssel zuhanjuk az emberlét nehézségi törvényeinek megfelelelően. Életünk aztán egyszer véget ér, a kérdés csupán az: megbékélve belehullunk-e az Isten megtartó tenyerébe vagy felajánlot kegyelmét kikerülve belecsapadunk a halál mozdulatlanságába. Aki ugyanis Istennél van, aki Benne hisz, "az ha meghal, akkor is él"...

Minél szomjasabb az ember, annál inkább kívánja oltani a szomját. Minél több megtapasztalásunk van Istenből, annál inkább vágyódunk utána, s szeretnénk, ha vágyódásunk egyszer már beteljesedne. Ez az akarat tükröződik a zsoltáríró szavaiban is. Nyilvánvaló, hogy meghalni azért még ő sem szeretne, de emberlétének végességéből fakadó szomorúságát csak az eljövendő beteljesítő találkozás oldhatja.

Az Isten vonzását a szomjúsághoz hasonlítani - igen találó. Ahogyan testünk lételeme a víz, ugyanúgy lelkünk is csak az Istenben képes maradéktalanul boldogan "lubickolni". Bizony Isten nélkül kiszárad lelkünk, s még az is, ami szárbaszökkent lelki életünk befogadó talaján, URunk nélkül hamar az enyészetté válik.

Az evangélium, hogy amit Isten létrehívott, azt be is teljesíti. Mikor és hogyan? Melyik dimenzióban? Ebben a földi világban, az Ő mennyeiében? Ez Isten dolga, s nem a mienk. Úgy Igéjében, mint életünk legkülönfélébb helyzeteiben számos biztatást kapunk, ne lankadjunk keresni a Vele való közösséget, mert istenképű emberként csak akkor tudunk élni e világban, ha Istent magukban hordozzuk...